Verinol

//Mese: Nyugat ékköve//

Azért örültem, hogy nem előbb indultunk a kikötő felé, mert akkor lehet, hogy ott feküdnénk a megfulladt matróz mellett a tengeri herkentyűk között.
- Ja, arra céloztam, de azt hiszem már tényleg nincs értelme arra menni. - bólintottam a sarkamban járó Marcusnak.
De nem sokat foglalkozok ezzel, mert a sárkányok támadása eléggé leköti a figyelmem, főleg az, amelyik minket nézett ki prédának és csak a csoda segített (nem veszem észre Shuga varázslatát) vagy valaki aki számon tartja az életem alakulását, hogy nem váltunk fáklyává ott helyben.
Talán meggondolatlanság részemről, hogy ezek után célbaveszem a sárkányt és megpróbálom visszaadni a kölcsönt, vagyis a lehető leggyorsabban megvakítani, hiszen más testrészében aligha tehetnék kárt egy szál íjjal, még ha az a családom értékes öröksége is.
Ha meggondoltam volna, inkább igyekeztem volna elbújni és nem kihívni a sorsot magam ellen.
- Nem figyel ránk.... veszteni fogsz. - mormolom, aztán elengedem a nyilat, ami hajszál pontosan talál, én meg azonnal teszem az idegre a következőt, mert nem gondolom, hogy tetszeni fog neki.
Túl gyorsan kapcsol azonban a bestia, így nincs időm elengedni a vesszőt felé.
- Ugorj! - ordítom a fiúnak és magam is megfogadom a saját tanácsomat, így sikerül elkerülnöm a dög alkarnyi hosszúságú fogat, bár a szájszagától majdnem elbódulok.
Valószínűleg, ha nem kezdene a szemébe belefúródott nyíllal foglalkozni, nem is úsznám meg, de Dremer most úgy néz ki mással van elfoglalva, így van lehetőségem újra felajzani az íjam és megcélozni a másik szemét is.
- Maradj még egy kicsit ott drágaságom.... - suttogom összpontosítva és husss..... a vessző elszáll.
Újabb sárkányt pillantok meg a szemem sarkából, egy aranyszínűt és.........nem hiszek a szememnek, amikor meglátom, hogy kit tart a karmaiban.......A barnaköpenyes mágust, Shuga-t?
Tudom, hogy hiába lőnék a bestiára, a pikkelyei még a lábán is megvédik, a szemét meg ilyen távolságból szinte nem is látom.
A városban tovább folyik a sárkányok mészárlása, a sikolyok hangosabbak, a lángok már lassan az égig érnek sok helyen, bár már néha látni, hogy egy-egy távolabbi szárnyas gík lezuhan, tehát a védelem is feléledt csak talán már későn.
~ Mit tehetnék érte? ~ kapkodom a tekintetem kétségbeesetten, aztán az egyik mellettük lévő toronyban meglátok árválkodni egy jelzőtükröt (remélem süt a Nap) és megpróbálom a lehetetlent. Csak egy kicsit kellene meglökni, hogy a sárkány felé forduljon és talán sikerülne elvakítani, és talán még nincs olyan magasan Shuga, hogy ha elejti a sárkány ne zúzza halálra magát.
Nagy levegő és lövés. Aztán meg futás.
- Marcus arra! - mutatok a vaskos falak felé (ami a börtön lehet). - Ott meghúzhatjuk talán magunkat a lángok és karmok elől, míg kitaláljuk merre tovább. - kiabálom túl a harc zaját.

//Aldo, Glorien, Ilrick//

- Nem érünk rá erre- hessenti el egy legyintéssel a démon elleni akaratát. Aldo jól adja a megveszekedettet-, védőmágiát de gyorsan! Úrnőm? Esetleg...?csak a víz nehogy visszaüssön, a kék sárkányt láttam már régen is vízzel varázsolni. Nehogy megfőzzön minket!
Minél erősebbet, és eltüntetni se ártana a füstben ezt a kunyhót, talán nem vesznek róla tovább tudomást, ha füstös, izzó romnak láttatjuk.
Azzal már morogja is a varázsigét, iménti energiáit összesűríti a megtévesztésre. Ha sikerül, megint időt nyerhetnek. Persze, ha Glorien nem öli meg a varázslata kiteejesztése közben.közben.
- Rákontrázhatunk annál a kis hajónál! Ott, látjátok?- Kimutat az ablakon. A lángok és a fájdalmas látvány között azonban észreveszi, hogy a sárkányok megláttak valamit a part egy távolabbi szakaszán- Menekülők, vagy katonák lehetnek arra, mágus uram! Hogyan tudnánk segíteni?
Beljebb húzódik az ablakból, nehigy megneszeljék mégis a jelenlétét.
Ilerickre néz, vajon mit mond.

//Mese-Nyugat ékköve. Jeremy és Shuga(?)//

Jeremy akciója után hajszál hijá,higy nem hagyjuk itt a fogunkat. A sárkány küzd, mikor a késemet lóditanám, Jeremy kilövi a második nyilát ugyanoda, ahova én akartam. Meglepetve konstatálom, hogy a srác nem ember. Ember ilyet nem...pláne nem ilyen gyorsan. Balált el tidom képzelni, hiszen gyorstüzelője van, de egy sima ijjal..ez a fiú elfekre hajaz.
- Azta, gorsabb vagy nálam! Fedezékbe, a rézfán fütyülőjit neki, ez az arany izé hatalmas! Mit csinálsz te őrült?
Odapillantok a börtön kisse megtépazott, de tényleg masszívan álló falaira. Persze, eszemben sincs arra venni az irányt.
Inkább fürge és pontosan célzó barátom nyomában szaladok.
- Azért ne hagyd el az eszedet! Majd mi ketten megmutatjuk ezeknek a bestiáknak, milyen Verinol Istene!

//Mese: A nyugat ékköve//

A figyelmem a röpködőről Furia felé terelődött, amit az aranysárkány remekül ki is használt. Magamat sem tapsolhatom meg, de egy pofont majd lezavarok magamnak, ha túlélem. A fájdalom, ami a lábamba mar miközben elragad, emlékeztet rá milyen törékeny is vagyok hozzá képest. De ez nem állíthat meg és még csak rettegésre se fordíthatok időt, holott tényleg szorult helyzetben vagyok. Az egyetlen üröm a sárkány örömében, hogy én is a fellegekbe vágytam. Igaz nem egészen így, de kinek mi jut. A terveim némileg módosulnak, amikor észreveszem a tolvajt. Ösztönösen vagy csak véletlenül, de felmorranok, ez talán még a sárkányt is meglepheti, hisz nekem sikítoznom és rimánkodnom kéne, ehhez képest elkap az idegbaj a tolvaj miatt. Aki bőszen forgatja a tükör lencsét, mintha nappal lenne.  Gonosz vigyor ül ki az arcomra, mielőtt meggondolhatnám, magam egy extrém erős fénycsóvát küldök a lencsére, ami ha Jeremy jól céloz, és miért ne tenné. Akkor a sárkány képébe fog visszacsapódni. Amint ez az esemény bekövetkezik, eszementen kapaszkodom a sárkányba, aki remélhetőleg megvakult pár percre. A kellemetlen a dologban hogy vak táncba kezd hisz nem lát semmit, de én még rajta lógok. Egy sebtében magamra mondott varázslattal futok fel az oldalán a hátára. A tornyok még ha Furia tombol is jó pár áll még és ez a vakegér pont az egyik felé tart. Nem akarok falfestmény lenni a romok közt így a sárkányt, üvöltve koordinálom.
-Aan die linkerkant, aan die linkerkant, links van links en op, is u 'n reptiel wat rondvlieg. Vir Furia om jou haan vas te trek, staan links, jou ou, want ons is albei besig om dood te gaan. (Balra, balra, sokkal balra és fel te röpködő hüllő. Hogy Furia csipkézze ki a farodat, emelkedj már balra te hígagyú mert meghalunk mind a ketten.)
Remélem, a sárkány megteszi, mert nem tervezek új hátas után nézni. Ha elemelkedett, akkor újabb utasítást röffentek a fülébe, ami tuti, hogy neki is megfordult már a fejében. Sőt biztos hisz lerázni nem tud, viszont a társai segíthetnek.
-En doen nou nog 'n guns, want jy kan dit nie afskud, hulp vra of tussen hulle vlieg nie, en hulle sal dit beslis van jou rug af haal. Dit herinner my, ek hoop jy is nie ywerig soos Sendel nie, ek is honger. Omdat jy gekrap het, sal jy my aandete wees. (És most újabb szívességet tegyél meg, mivel lerázni nem tudsz hívj segítséget, vagy röpűlj közéjük és tuti le fognak szedni a hátadról. Jut eszembe, remélem nem vagy rágós husú mint a Sendeli egyed, éhes vagyok. Mivel megkarmoltál te leszel a vacsim.)
Ebből fele igaz perpill, és nem az hogy éhes vagyok, amíg a sárkány dönt, alakot váltok és a karmaim az érzékeny részeibe vágom, két pikkely közti részbe. Hisz itt elég nehéz íjjal eltalálni, viszont a karom tökéletesen megfelel. A lábam is egyre sajog, és fáj, így arra egy kisebb átalakítást tolok, hogy ne vérezzen tovább. Jáde bevonattal szorítom el a sebet. Majd a következő lépésre koncentrálok. Kérdés mire jutok így sérűlten.

//Mese: Nyugat ékköve//

*Balál álcázó varázslata jó ötlet volt, egyelőre úgy néz ki nem kell attól félniük, hogy felemészti őket a közvetlen sárkánytűz. Bár itt sem maradhatnak örökre meghúzódva. Miután a belső feszültség elülni látszik, kifele kezdenek tekingetni.
Ilerick Glorien fele intézett kérdését nem díjazza. Határozottan vág az idegen szürke szavába, még mielőtt Glorien vagy éppenséggel az őt uraló démon válaszolna.*
-  Glorien nem fog harcolni ma itt, ha csak nem muszáj! Nem szállunk szembe ezekkel a fenevadakkal, hogy  őrültek módjára megpróbáljuk megmenteni a várost. Menekülni fogunk!
*Ilerick közben máris mentőakcióba kezd és mágiát alkalmazva próbál egy sárkányt leláncolni, időt nyerve ezzel is a falak mentén menekülők számára.*
- Balál! Az istenekért! Hiába próbálunk segíteni rajtuk. Inkább pucoljunk innen, amíg még lehet. Ott a hajó, amit mutattál. Hát menjünk!
*Valamiért a gyomrában lakozó idegesség még mindig ott ül, pedig nem először tartózkodik sárkányok ostromolta városban. Rossz előérzet? Vagy itt van most vele Glorien is, méghozzá nehezen kontrollálható állapotban, s ez lehet az oka szorongásának? Ki kell juttassa őt innen minden áron! Ha újra harcba keverednek ki tudja képes lesz-e megvédeni őt nem csak a sárkányoktól, de önmagától is.
Rövid várakozás után megfelelőnek találva a pillanatot, megragadja hát Glorien csuklóját és maga után húzza az elfet egy erős rántással, hogy egy láthatatlanná tevő varázs kíséretében killibbenjenek az ajtón. Ekkor veszi észre a feléjük közeledő ismerős arcot.*
~Lysanor?~

//Mese: Nyugat ékköve//

- Csak nyitok magunknak egy kis utat és biztosítom egy mágus jóindulatát. - kiáltom Marcusnak vigyorogva, bár semmi okom nincs rá, hiszen tudom, hogy nagyon ügyesnek kell lennünk ezek után. Azonban bízom magunkban és ha Marcus túlélt egy utat, potyautasként egy hajón, akkor nem féltem, hogy nem tud lépést tartani majd velem. Bízz bennem. - emelem meg a hüvelykujjamat felé és jó lenne, ha ennyire magabiztos is lennék, de.......ahhoz nem ártott volna, ha a második nyilam is célba ér, így viszont tényleg jobb, ha szedjük a lábunkat.
És, ha tudnám, hogy mennyire ellenérzése van cimborámnak a börtönnel szemben, akkor talán megvígasztalnám, de mivel olvasok gondolatokat, csak rohanok a vaskosabb falak irányába.
Azonban az a rohadék sárkány hamarabb tér magához, mint szeretném és még időt is veszítek a tükörrel, amivel reméltem, hogy Shuga élni tud, de hogy megtette-e azt már nem tudtam megnézni, mert a fal a sárkány jóvoltából gyorsan kezdett omlani.....velünk együtt.
Kétségbeesetten néztem körül, megmarkolva az íjjamat, nehogy elhagyjam egyetlen fegyveremet, aztán az utca túlfelén lévő ház törött ablaka felé intettem a fiúnak, ami felé sebesen közeledtünk. Ha van egy kis szerencsénk át tudunk ugrani. Onnan aztán már csak egy köpésre van a börtön vaskos épülete. Ott eltűnhetünk a dühös bőregér szeme elől.
- Ugorj oda! - azzal átvetettem magam és egy bukfenccel próbáltam kivédeni az ütközés lendületét. - Gyorsan, tovább! - sürgettem, miközben megfordulva még megkockáztattam egy ujabb lövést, ha nyitva volt a szája, hát a torkába.
- Fulladj meg te dög! - aztán már húztam is lefelé. - Marcus a tömlöc fala talán megvédenek! - kiáltottam a társamnak.

//Mese:Nyugat ékköve//

A hülye sárkány ahelyett, hogy hallgatott volna rám, egyenest a rohadt épület felé tart. De gebedjek meg ha megdöglök egy idióta miatt.
Ek het jou vertel dat die gebou mal is vir jou. (Mondtam, hogy arra az épület van te őrült.
Mivel nincs jobb ötlet, ugrom. A sárkány gebedjen meg. Az esés miatt kevésbé aggódom, ellenben a rám zúduló törmelék jobban fog aggasztani. Nem mondom hogy puha landolással érkezem, de mivel volt eszem odafönt alakot váltottam. Szóval laza érkezés után ideges emberek között találom magam. De nincs rájuk időm hisz dől a fal és zúg felém az épület. Sokat nem tehetek, de a zúgó töredékek sebességét lassítom.
Swaartekragvertranging (Gravitáció késleltetés -Mordulom az ég felé. A civilekre és a katonákra mordulok.
-Mozgás nyavajások, az épület mindjárt a nyakunkba szakad. Takarodjatok innen.
És én is futok, aki sérültet látok felkapom, nem érek rá a félelme csititgatásával foglalkozni. Amint kiérünk a törmelék alól az hangosan csapódik be. A katonáknak mutatom a jelvényem.
-Kezdjék még a védelem újratervezését, keressenek kapcsolatot más egységekkel, ideje seggberugni pár sárkányt. Kövessenek. Utasította m őket, majd elkezdem a visszatámadás megszervezését. Röviden a város még álló légvédelmi eszközeit használjuk támadásra, miközben én vérem őket a sárkányok rohamától. Remélhetőleg mágus is csatlakozik hozzánk és szervezettebben alakul a dolog

//Mese: Nyugat ékköve//

*Meglepi a kapitány rohama. Ha nem látta volna gyakorolni az udvaron, s nem lett volna ellenfele is ezeken a gyakorlásokon, akkor lehet, hogy fel is nyársalná az „öreg” kétlábú most.
De Ashyrt nem adja magát ilyen olcsón.
Kardjával félrevezeti a teste felé irányuló döfést, majd hátát a falnak vetve meglöki a pajzsot szabad kezével.
Leorin biztosan nem számít erre az erőre. A sárkányok kétlábú formában is túltesznek a kétlábúakon fizikai erővel, ő legalábbis biztosan.
Ha minden jól megy, Leorin vagy hanyatt esik, vagy hátrálni kényszerül, s a sárkány ekkor már előrerúg lábával is.
A verinoli katonai csizma jó minőségű, vagy a kapitány hasán csattanhat, vagy a pajzson.
Ashyrt ekkor már újabb átkot mond, s a kard fagyni kezd a kapitány kezében. A jég lépésről lépésre kúszik fel a fém pengén, s előbb-utóbb el kell, hogy érje a markolatot is.
Onnan már csak Leorinon múlik, hogy elengedi a fegyvert, s kard nélkül néz szembe egykori kegyeltjével, vagy pedig odafagy a tenyeréhez, s ekkor lehet, hogy a hideg tovább halad majd a testébe is.*

Mese, Nyugat ékköve; Aldo, Glorien, Illrick

A mindentől kissé kintebb és magányosan álló kőház úgy tűnik, jó menedéknek bizonyul. Az ablakból a bentiek kilátnak, a távolabb garázdalkodó sárkányoknak viszont fogalmuk sincs, merre vannak. A vörös lángjai lecsapnak az embercsoportra, sikítozás közepette szabadul el arra a pokol. Balál sürgetőleg tekint a varáserejű társaságra.
- Valahogy segitenünk kell! Nem mondhatjátok, hogy nem! Az a hajó is csak annak fog szolgálni, aki akár egy lelket is megment a városból!
Felemelt mutatóujja felkiálltójelként magasodik föléjük, már az ablakból, mert mágusunk a vadást fürgeségével ugrik oda, hogy jobban lássa az eseményeket.
- Menekítenünk kell, nem egymást marni! Ha ezt akarod, úrnő, akkor drasztikus lépést kell tennem!
Azzal előveszi és kicsomagolja a rongyokból a kardját. A pengét és pontosságát megerősítő varázslata hangzik. Ha szükséges, akkor Glorien és Aldo ellenére fogja felhasználni.
Akkor tűnik fel egy még egy kajla elf. Mi bajuk van ma ezeknek?
- Üdvözöllek! -szólítja meg Balál, s mielőtt elé állhatna, a lány a démoni Glorien nyakaba hull észvesztve. Így csak éppen a felkarját kapja el a szürke.
Nincs mit tenni, szemével tovabbra is kifelé kémlel.
Mígnem egy parti faházsorra rázuhan a nagy kék sárkány, akit olyan jól ismer Balál a látomasaiból. A ház egy része beomlik alatta.
- Most az egyszer kár, hogy nem vagyunk közelebb és nem Könnyíthetek a terhén ennek a vizi tehénnek!
Ha Glorien démona nem lép fel támadólag vagy Aldo őt védőleg, akkor a mágus-vadász másra figyel.
Amíg a hatalmas kékség messzebb a vízbe csusszan, mint egy kétéltű, addig számba veszi a nyilait, a számszeríját. Még élénken él az emlekézetében a sárkány Sendelből, akinek kilőtte a szemét ez a jószág, s aki sebesülése után még annyi bajt okozva ásta a saját sírját, ahova sokakat magával rángatott.

Jeremyvel jó nagy pácban vagyunk. Az eszement, maga se tudja, hogy mit akart a nyavajás tükörrel. De hogy a sárkány pont felénk tart és ...
- Na, én ugyan nem várom meg, míg...Futás Jeremy!
Azzal már ugrok is, és szedem a lábamat lefelé. Az utcára erve a börtön vastag falának egy beugrójában húzom meg magam, remélem, Jeremy társaságában.
- A szörnyeteg feje mennyire tőlünk? Valami elterelést kell kitaláljunk! Most mi a fészkes fekete fenét csináljunk?
Biztos ami biztos, egy nagyobb követ kihajitok a fedezékünkből, jó messzire, hátha el tudom terelni a sárkány figyelmét.
Szemem a falakat fürkészi, mennyire mászhatóak vagy be lehet-e mégis jutni oda?

//Mese: Nyugat ékköve//

*Lysanor volt  az első, akivel annak idején Lanuriára érkezésekor találkozott. Nem sokkal érkezése után az ő nevét is felírta a mágikus tekercsre, hogy elfelejthessen mindent, ami valaha is Glorienhez kötötte. Persze ez évekkel ezelőtt történt, azóta természetesen a tekercs is megsemmisült, visszaadva emlékeit Lysanorról is. Amikor utoljára látta…hát  régen volt az is, talán egy fogadóban Balál társaságában…bár lehet Sendelben is ott volt…Közös téma mindig volt: Glorien. Nem kérdés, hogy most is ő lesz az.
Persze Lysanor nem hallhatta még Glorien, illetve az őt megszálló démon szavait, így nyílvánvaló volt, hogy ebben az enyhén félreérthető helyzetben is Aldo tűnt a hibásnak, az elfet ráncigálva maga után.*
- Elment az eszed? Mégis hova akarsz te menekülni szárazföldön? Innen nincs kiút! Csak és kizárólag vízen.
Körülbelül ezután ért oda Lysanor és kezdte mágusunkat ostorozni kemény szavaival. Be nem gyógyuló sebeket tépett fel, Aldo kezei ökölbe szorultak, már-már készült a mellbetaszító varázzsal, de egy keserű mosolyt villantva a frissen érkezőre végül megőrizte nyugalmát. Majd fejét a kunyhó belseje fele fordította, ahol a két szürke tartózkodott.
Lysanor unokatestvére nyakát átölelve üdvözölte Glorient.*
~Talán ő is tud segíteni rávenni Glorient, hogy mihamarabb távozzunk a városból.  Ahogy látom Balálra meg a másikra nem nagyon számíthatok. El vannak foglalva mások megmentésével...~
*Fél szemmel a két nőre tekintett, várta a pillanatot, amikor Glorien démonja ledobja magáról a mit sem sejtő elfet.*

//Mese: Nyugat ékköve//

*Jól számít, Ashyrt lépése hatásos, a fagyos kardot Leorin elengedi, s a sárkány magabiztosan készül az utolsó csapásra. Ha a pajzsot is szétzúzza, a kapitány védtelen lesz és ő végleg kivonja a forgalomból Verinol védelmének fejét.
Azonban egy gyors villanás, s egy lándzsa nyele húz végig a fején.
Nem az a baja, hogy fájdalmas, mert természetesen az, az a baja, hogy nem látta előre Leorin lépését, pedig adta magát az ötlet.
A fegyver karnyújtásnyi távolságra volt, s a kapitány jobb harcos annál, hogy megadja magát a halálnak harc nélkül.
Ashyrt hátrébb lép egyet, majd elszánja magát, s ha Leorin újra üt, vagy döf, akkor elhajol előle.
Szabad kezével megragadja a lándzsát, s ha sikerül, akkor a kapitányt maga felé rántja. Nem érdekli a pajzs, amit a kétlábú a kezében tart, hadd csattanjon, mert eközben a kardot igyekszik a pajzs mellett elcsúsztatni, hogy az átszúrja Leorin testét.*

// Mese: Nyugat ékköve //

Szerintem a szerencse istennője most a kegyeiben fogadott minket, mert a fal sem temet minket maga alá és a sárkány is eltűnik a szemünk elől, vagy inkább mi tűnünk el az övé elől, amit a romba dőlt épületből felszálló por és az éjszaka is megkönnyíti. Csak, hogy egy sárkány nem csak a szemével képes megkeresni, hanem kiszagol i is ki tud, ha van rá ideje és módja. Minden bizonnyal épp eléggé feldühítettem, hogy ne adja fel egykönnyen, ezért mindenképp szeretnék eltűnni az utcáról legalább egy kis időre és pont azért javasoltam a börtönt -bár minden más esetben jó messzire elkerültem volna, mert a vaskos falak és az ablakok hiánya most minket segít.
- Azt hiszem egyelőre leráztuk. - lesek ki egy nagyobb romos faldarab mögül és elismerően bólintok Marcus-nak, aki feltalálta magát és a kővel még a bőregér figyelmét is elterelte, ezért van időnk és lehetőségünk beugrani a bejáraton, rohamba indulva lefelé a lépcsőn.
- Erre gyere Marcus, itt még a szagunkat sem érzi meg. - utalok a nem éppen virágillatokra.
A lépcső alján aztán az őrbe rohanunk - már kezdtem hiányolni...NEM! - aki valami fiatal újonc lehet, mert akkora rémült szemekkel mered ránk, mint egy csésze alátét.
- Ne szarj be, csak mi vagyunk, a sárkány nem fér ide be. Van másik kijárat? Csatorna? - vágok a lényeges tudnivalók közepébe, aztán a kétségbeesett hangok irányába kapom a fejem - Vannak itt rabok még? Azonnal engedd ki őket, fent kitört a háború és ég a város, nem hagyhatod, hogy itt haljanak meg. - futok végig a cellák előtt, hogy lássam hányan vannak.
- Kulcsok? - förmedek az őrre, remélve, hogy nem ellenkezik. - Marcus segíts! - szólítom meg a fiút, ha megkapjuk a kulcsokat.
Ha nem, akkor erőszakkal készülök elvenni, de bízom abban, hogy az őr belátja, nincs értelme itt tartani a rabokat.
Nekünk meg nem ártana némi erősítés.

// Mese: Nyugat ékköve //

A lábam még mindig fáj, a törmelékek lassan ereszkednek, az emberek meg ostobák. Nincs időm megbeszélni velük, ki kivel van. A magasabb rangú lándzsáját megragadom, és katonástul magamhoz rántom. Karmaim, a páncéljába mélyesztem pont a szíve körül, és a többit egy lökéshullámmal eltaszítom. A katona félelme meg korgatja gyomrom, és lassan azon vagyok, hogy leharapjam az arcát a fejét csak azért, hogy ne bosszantson tovább. De még időben megállok, leteszem a katonát, ha a mellkasa megsérült azt meg gyógyítom. Felüvöltök, pláne amikor viszik a prédám már megint.
-Gyenge nyápic emberek se időm se kedvem ellenetek harcolni, az én ellenfeleim ott vannak. –Mutatok a három sárkány felé. –Szóval vagy teszitek, amit mondok vagy dögöljetek meg a következő rohamuktól. Ha feltűnt volna, a romok ereszkednek, nem zuhannak, ha nem teszem, ti már rég a kövek alatt feküdnétek. Na de nincs időm rátok, viszik a prédám.
Fájó lábbal, de átrongyolok a városiakon, majd inkább a romokra ugorva haladok tovább. Mire a trió közelébe értek a vérzést elállítom, majd a kardom a kezembe véve minden kristályt, igen a feketét is aktiválom. Én már halott vagyok, így időszerű új testre szert tennem. Erős nagy sárkány testre. Na persze nem ezekére a nyápicokéra, a sajátomra gondolok. A kardal legyintve egy intenzív erős, noha látszatra ártalmatlan fény gömböt lövök a sárkányok felé, a gömbbel fenntartom a kapcsolatot. Ahogy eléri a triót a varázslatom, szabadjára engedem a beleformázott halál erejét. Majd az elillanó életerőt mágikus erővé formázom. Ezt a hirtelen jött erő löketet használom fel, saját magamon hogy felgyorsítsam a Sendelben elkezdett folyamat változását. Amíg tudom, a fényt új sárkányokra irányítom, na persze nem maradok egy helyben, hisz az öngyilkosság lenne. Ha sikerül a tervem, akkor végre sárkányként fojtathatom a harcot, ha nem akkor erősen kérdőjeles mi történik velem, hisz valami változni fog, kérdés hogy tetszeni fog e vagy eszméletlenül dühös leszek, de akkor nagyon ki fogok akadni. Na meg senkire nem fordítok több figyelmet. Na persze ez még a jövő zenéje.

*Lysanor szemrehányó kérdésésére nem állt szándékában válaszolni, bár, ideje sem volt már erre a közéjük csapódó lángcsóva miatt. Mivel csak fél figyelmet fordított az elfek felé, a váratlanul érkező égi ajándékból ő is kapott, nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy alkarja meggyulladjon. A kunyhót szerencsére nem érte el a tűzgömb.*
- Sssszzz, mi a....Frigefracto!
*Emelte bal tenyerét a lecsupaszított jobb alkar fölé tüzet oltó és egyben hűsítő varázst alkalmazva lokálisan. Glorienen már nem tudott segíteni ilyen könnyen, kénytelen volt letépnie magáról a meggyulladt felső ruházatát, ráadásul a fájdalom hatására természetfölötti vonások ültek ki arcára. Ekkor szabadult ki a démon belőle.
Minden olyan gyorsan történt, abban sem lehetett biztos, hogy nem kell a feketén gomolygó, villogó szemű lénnyel harcba szállnia most rögtön. Lysanor szavaira csak azután reagált, miután teljesen megbizonyosodott róla, hogy a következő fél percben sem démonok, sem lángcsóvák nem törnek az életükre.
Kardja viszont már kezében van, s két tünde mellé lépve hajol kedvese fölé.*
- Jól vagy, Glorien? Ha segítünk lábra tudsz állni?
*Lysanor szavai után egy magukra is és kardjára is varázsigéket mondott, majd a kunyhó fele kiáltott.*
- Most azonnal mennünk kell innen. Felfedezték a rejtekhelyet, nem vagyunk már biztonságban. Gyertek a víz fele!
*Glorient felemelve és egyik oldalról támogatva indultak meg. A két szürkére nem akart várni, ha úgy döntenek majd követik őket. Közben más menekülőkkel is kereszteződött útjuk, többen már azt sem tudták merre fussanak az életükért. Néhány katona megőrizve hidegvérét kitartóan terelte az embereket a másodlagos kikötő hajóroncsaihoz.*
~ Ha találnak egyet, amivel meg lehet indulni nem fognak sokat várni. Mi is azon a hajón kell legyünk!~
*A víz fele vették tehát az irányt, a Lysanor által mutatott sziklától távolodva. Néhány másodperc múlva viszon a közepes robaj kíséretében föld remegni kezd lábuk alatt.*
~Lysanornak igaza volt, tényleg volt egy sárkány az említett kőtömb mögött.~
* Veszi tudomásul hátrapillantva mágusunk. Nagyon úgy néz ki, hogy feléjük tart, de a kunyhóban, ami félúton van közöttül, még mindig ott tartózkodhat Balál meg a másik szürke, ha csak nem jöttek ki azóta.*
- Balál! Gyertek ki azonnal!

Jeremy meg a börtönlakók

Hamar lejutunk a dutyiba, kicsit azért feszengek, bár tény,hogy oltalmaznak a falak és a szűk járatok, amíg kitalálunk valamit.
Azért ez nem egészen igaz szerintem, meg mágusom szerint, de üsse kavics, elharapom a mondatot, ami kitör belőlem Jeremy nagy-nagy biztonságtudatára, hogy ne bámtsam vele egyelőre, de sajnos lehet,hogy későn.
- Te csak ne hidd, hogy biztonságos itt! Balál nagy könyvében emberi alakba képesek valahogy bújni a sá...
Közben laza félmosolygok, akkora patáliát csap a srác a börtönlakók miatt, hogy bár nem látok együttműködési szándékot az őr szemében, hiszen ki Jeremy, hogy itten parancsolgasson, a kulcsok mégis a keze közé repülnek, ha eleg ügyes, hogy váratlanul elkapja, ha nem, akkor emberesen fejbecsapják. Merthogy míg ő itt kommandírozta az őrt, úgy elcsíptem a derekáról egy dobótőrével együtt, hogy észre sem vette, csak amikor már az elffélénel játszott a kulcscsomó. Egyidejűleg már egy magasabb rácssoron lógok, kikerülve a ficko esetleges dühét, kardját,no meg nagy kezeit.
-Paransoljon jóuram! Kívánsága parancs!
Játszom rá pimaszul a himbálódzásra,mikózben egy magas ablak felé mászom, hatha kiláthatnék a parányi lyukon a városra.