Középvidék

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

Lanuria középső vidékét nemes egyszerűséggel csak Középvidéknek nevezik mind a tudósok, mind a köznép. Mindenki jól tudja, hogy a Hajnal titokzatos völgyéből eredő folyó, mely keresztül tör a Lanur-hegység jeges bércein, táplálja e vidéket. Voltaképpen keresztül folyik egész Középvidéken.
A Hajnal folyó ereszkedik le Olassië égig érő erdeje mellett, hogy elhaladjon az Éj-hasadék zord vidéke mellett, majd délre folyva érintse Elonar erdejét, hol az erdei nimfák úrnője őrzi népének az erdőt, keletre, a tenger felé forduljon Telar mellett, érintse Tarsist, míg végül Norlannél a Remény tengerébe ömöljön.
De középvidék része még a Hëmyl által elátkozott Sötét fenyves és Sendel romvárosa is az azt körül ölelő kietlen pusztaságban.
Hogy mi a Középvidék? Lanuria talán legsíkabb területe. Vízben, erdőben, tágas, nyílt területekben gazdag. Jó néhány falu bonyolítja a képet, hol a dolgos lakók maguk művelik a földet és élik egyszerű, dolgos életüket.
Középvidék időjárása messze nem kiszámíthatatlan. Messziről látni a tenger felől érkező fellegeket, melyeket gyakran csak Hajnal-folyó állít meg, hogy aztán partjain adja ki terhét.

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-19, 10:18 pm

*A sötét fenyvest elhagyva tovább halad, immár kifelé a Középvidékről.
Csak rövid ideig mereng még a fenyvesben történteken és az ott látott érdekes kalandorokon.
Hamarosan már megritkulnak a fák, s lovát is kissé sebesebb ügetésre fogja.
Thalion úr terve az, hogy a sivatag előtti utolsó faluban hagyja lovát, nem akarja kínozni az állatot Agare sivatagának vidékein. Elég lesz neki magának gyalog átkelnie azon a halálos vidéken.
Emellett jól is jön majd egy kis magány, távol mindentől és mindenkitől, hiszen népének tagjai, s nem utolsó sorban Gilgedron úr halálának emléke még mindig kísérti, bár nem volt jelen Elsga pusztulásánál.
Gilgedron mindig és mindenben fölé magasodott. Bölcsebb, okosabb és jóságosabb volt, mint Thalion.
Órëa sosem tartotta magát alkalmasnak Olassië vezetésére, és mégis, mikor rá szakadt a felelősség, mikor híre jött Elsga és temérdek testvére pusztulásának, nem volt választása. A megmaradtak tőle várták a vezetést, hogy erőt ad nekik, lelket önt beléjük és kiutat mutat a gyászból és a kétségbeesésből.
Megtette, amit tehetett, de ettől még nem lett jobb senkinek.
Csupán a helyén volt a város vezetője, nem több.
A tünde megállítja lovát egy kiemelkedésen. Éles tünde szemei megpillantják a látóhatár peremén a tűzvörösen fénylő csíkot. Az már Agare sivataga.
Amarton alatta nyugodtan várja gazdája mozdulatát, mely az indulást fogja jelezni számára.
Az elf vezér végül megindítja a hátast, hiszen minél hamarabb ér a sivataghoz, annál hamarabb távozik is onnan majd.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:42 pm

5. küldetés - Banditák

*A Hajnal folyó felszínét tajtékosra verte az eső és a szél. Messziről, a Remény tengere felől érkezett a felleg, mely a zivatart hozta.
Bár a part igen távol van, a magasban fújó szelek egészen gyorsan sodorták egészen a folyó vonaláig, s ez volt az a hely, ahol végül megállapodott.
Lehetett azért látni, s az arany sárkány éppen ezért állt meg a folyó mellett húzódó erdősávban, hogy legalább részben védve legyen az égiháborúban lecsapó mennykövektől, meg a partot ostorozó esőtől.
Számított az esőre, a vidék síkságának köszönhetően messziről észrevette a közeledő felhőket és halad, amíg haladhatott.
Fekete kabátját összehúzza magán, úgy áll egy terebélyes tölgy alatt. A kabátnak nincs csuklyája, nem is készült esőre, de nem is zavarja.
Haja immár teljesen arcába lóg, mert bármilyen sűrű a fák lombkoronája, azért átcsorog rajta az eső.
Hangos surrogás és az üvöltő szél közben időnként hangos dörgéssel villannak a villámok.
A sárkány megadóan tűri, hogy arcába mossa haját a víz, s kabátján egészen a csizmája körül gyűljön össze a lecsorgó víz.
Eredetileg Norlanből indult el, hogy Tarsis kapuit megkerülve végül a Hajnalt kövesse tovább, rátérve a karavánok útvonalára.
Egy kevésbé ismert helyre tart, Onderon a falu neve. Állítólag különös dolgok történnek a környékén. Eltűnnek, majd megkerülnek tárgyak, s nem ám apró dolgokra kell gondolni. Egész szekerek válnak köddé, hogy aztán máshol, vagy később éppen hűlt helyükön újra feltűnjenek.
Varázstárgyra gyanakszik, s ha sejtése nem csal, egészen ritka dologról van szó.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:43 pm

*Fogalma sincs, hogy hogy kerülhetett egy apró, minden bizonnyal földtúró kétlábúak által lakott helyre, de ha ott lesz, majd talán erre is fény derül. Már ha igaza van és tényleg azt találja ott, amiért elindult.
Ellenkező esetben egy úttal adózik Halerannak.
A zúgó zivatar lassan enyhülőben van, már távolabbról hallani csak a dörgéseket és a villanások is megkésve követik őket.
Számolva a hang és a fény közötti időt, gyorsan rájön, hogy továbbra is gyorsan halad, már mérföldekre jár, s ami itt van, az csak a széle.
Csendes csepergéssé szelídült az idő, így Kain is kiigazítja szemből arcára tapadt fekete haját. Legszívesebben ki csavarná, mint egy egészen elázott ruhát, de inkább csak megmozdul, hogy elhagyja a fa oldalmát.
Ahogy felpillant, szeme egy kétlábú tekintetével találkozik, s ahogy látja, nem a legjobbat kell várnia ettől a helyzettől.
Nincs ugyanis egyedül. Ugyanolyan szerencsétlenül megázott az a társaság is, mint ő maga, sokuknak, már akinek van, csimbókokban lóg a haja, csepeg a szakállukról a víz, s ruhájuk is tompa fényben villog a nedvességtől.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:43 pm

*Namelyr megmozdul, s vele együtt mozognak a többiek is.
Nem kevesen vannak. Első pillantásra úgy nyolc-tíz haramiát számol meg, akik mozgására elő is húzzák fegyvereiket jelezve, hogy márpedig közülük békésen nem távozik.
Jól látja a sárkány, hogy vöröses-narancs köves gyűrűjén akadt meg pillantásuk, s valószínű, hogy ezért várnak tőle tetemesebb zsákmányt. Pedig nem sok mi van nála. Az arany ugyan egy kisebb zacskót megtölt, ha esetleg fizetnie kellene a faluban, de azt nem is szívesen adná, ahogy kardját és gyűrűjét sem.
Nem tudhatja, mennyien vannak még körülötte, hiszen a bokrok jó rejteket nyújtanak és bár kitűnő a szaglása, a szél nem neki kedvez.*
- Jobban teszed, ha szépszerével ideadod aranyad, fegyvereid és mindent, amid van.
*Hallja a reszelős hangot maga előtt. Sötét szemei a megszólalóra tévednek. A sebhely, mely a nyakán húzódik, kötéltől eredhet. Régen beforrt már, de valószínű, hogy megpróbálták már akasztani a banditát. Ő lehet a vezér.
A sárkány tekintete gúnyosra vált, ahogy belenéz a szemébe.
Közben a társaság lassan elindul felé, útközben szétterülve, egyértelműen jelezve, hogy bekeríteni akarják.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:45 pm

*Az eső lassan teljesen eláll, kellemes, földszagú illatokkal töltve el a levegőt, s a távolabbi facsoportokban lévő madarak is újrakezdik vidám csiripelésüket, míg a jelen helyen lévők inkább megvárják a ragadozók közötti leszámolás végét.
Számukra ugyani csak azok ezek a lények.
Az arany sárkány nem akarja felfedni, miféle előnye van a többiekkel szemben, ugyanis az ő előnyük is megvan vele szemben.
Esze ágában sincs sem megadni magát, sem odaadni értékeit.
Hallja a többiek hangos, cuppogós lépteit. Folyóparton vannak, s az eső feláztatta a talajt alattuk.
Nem lesz könnyű így mozogni.
Nem is tervez ilyesmit, csak a legszükségesebbet, ha kell nekik, hát áll elébe.*
- Rossz mágussal kezdtek ki…
*Jobbjával előhúzza kardját hüvelyéből, míg baljában megjelenik egy jó almányi tűzlabda, s ahogy kezét feljebb emeli, ott lebeg felette a gömb.*
- Semmi nem segít rajtad, mágus!
*Int a férfi, mire Kain saját háta mögül is neszezést hall. Talán még a viharban kerülhettek mögé, s ő volt olyan botor, hogy nem figyelt, mikor szóba elegyedett velük.
Ami azonban még rosszabb, az a háló, ami már borul is rá, kardját előrelátón azonnal a föld felé fordítja, hogy ne akadjon bele, sem karjában, míg a tűzgömböt menten a vezér felé hajítja.
Látja is, amint az maga elé rántja egyik társát, s az fogja fel a neki szánt tűzgömböt.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:45 pm

*A háló ráborul, s rá is nehezedik, hogy mozdulni is nehezen tud. Ahogy körbepillant, látja, hogy négyen fogják, míg a többiek fegyvereikkel máris vészes közelségben vannak.
Érzi, amint a hálóból is csepeg az enyhén dohos szagú víz. Nem fémháló, sima, sodrott kötél, nem is vastag.
Elhúzz a száját. Ki kell használni az esőt.*
- Umeme ngabo!
*A pajzs, melyet megidéz, a hálón belülről növekszik mágusteste köré, s az elektromosság, mely a védőpajzsot alkotja, a nedves köteleken fut végig, hogy aztán apró villámszerű kisülésekkel vágódjon ki a hálót markoló banditákra. Azok ordítva ugranak szét, míg az arany sárkány most emelve kardját dobja le magáról a hálót.
Mintha ez lenne a jel, mind a maradék ráront, és mivel sárkány létét nem akarja felfedni, kénytelen mágus módjára harcolni.
Legalábbis részben. Az első érkező kardját még félreüti, hogy aztán sajátjával hasítsa fel a hasát.
A kifröccsenő vérből bőven kerül rá és társaira is. Ha eddig még látott volna egy fikarcnyi esélyt akár a békés elvonulásra, annak immáron lőttek.
Namelyr hátrarúg, majd ismét baljából újabb tűzgömböt vág a közeledők közé, miközben érzi, hogy a rúgás talált, méghozzá valahol ágyéktájon, legalábbis az elfojtott nyögést hallva.
A kardot ismét megvillantja, de most pengével találkozik, s szikrát is hány.
A nagydarab fickó méretei ellenére meglepően gyors, miközben társa is érkezik.
A sárkány hárítja az újabb támadást, míg baljával ismét lökő mozdulatot tesz.*
- Dhoruba shove
*A fickó, bár nem értek hozzá, mintha hátba vágták volna, úgy landol messze hangos toccsanással a vizes földön, s tovább csúszva le is dönti még két társát.
De maradnak még így is elegen.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:46 pm

*A sárkány már kénytelen komolyan venni a dolgot. A megrázott banditák is próbálnak már feltápászkodni, de még elég zsibbadtak ahhoz, hogy ne kelljen tőlük tartani.
Kain a folyó felé hátrál, miközben a nagydarab támadását is hárítani kényszerül és mivel másik kezét lefoglalja a többi bandita, így kénytelen kardjával védekezni a méretes ellenfél ellen.
Közben hátra is tekintget, nem szeretne újabb meglepetést a háta mögül. Ez elég ahhoz, hogy nem a nagydarab, hanem egy másik szemfüles bandita, nevezetesen éppen az egyik megrázott a „mágus” jobb combjába döfje a tőrét.
Namelyr felüvölt fájdalmában, de nem engedheti meg magának a fájdalmat, vagy a koncentráció elesését emiatt.
A következő pillanatban ajkai a teleport igéjét suttogják, mire hűlt helye marad csak az iménti ponton, s a nagydarab újabb csapása csak a helyén lassan eloszló szürkés ködöt hasítja ketté.
A távolság viszont már elég ahhoz, hogy ismét mágiájához folyamodjon.*
- Monis orbis!
*Baljával a banditák felé mutat, mire nem sokkal a fők felett kisebb sötét felleg képződik.
A haramiák meglepve pillantanak fel, de mire felnéznek, már meg is indul az áldás a felhőből, s nem eső zuhog rájuk.
Nem, hanem fehéren izzó göbmök kezdik bombázni a társaságot.
Van, akit éppen a fején talál el, s a látvány és a szag bizony eléggé megrémíti társait. De nem a gömbök elől nehéz menekülni.
Többeket a földre teremt, s akit eltalál, az izzó fehér labda, nem áll fel többé.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-05-20, 4:46 pm

*Ennyi éppen elegendő annak a kevésnek, aki még túlélte a csatát. Menekülőre fogják a dolgot, halott társaikat is elhagyva, Az életük kedvesebb ennél.
Kain pedig ott áll, fogát összeszorítva, s egy pillanat múlva elmarkolja a tőr markolatát.
Nem emberi az üvöltés, mely megrázza a Hajnal partját, mikor kikerül a penge a húsból.
Az arany sárkány első gondolata a víz. Vérző lábával lebiceg a folyópartra, hogy kimoshassa a sebet.
Nem ordít többé, tűri a fájdalmat. Csak egy dolgot tehet, mert a seb igen mély. Csontot talán nem ért, de vérzik rendesen, megfestve a folyó vizét is.
Ingujjából hasít ki egy darabot, hogy bekösse, majd mikor kellő kötést helyezett már rá, kezét ráhelyezve mondja el a gyógyító bűbájt.
Nincs értelme tovább maradni ezen a tájon, de két lábon semmiképpen nem fog tudni haladni, mert a seb lassabban gyógyul majd, mint kellene.
Mikor körbetekint, s nem lát senkit, csak egy villanás, hogy feladja emberhez hasonlatos alakját és a víz mellett felcsillanjanak a felhők közül előbukkanó nap fényében az arany pikkelyek. A seb még így is megvan, de tudja, hogy ebben a testben szinte meg sem kottyan egy tőr okozta apró karcolás.
Meglendíti szárnyait és aranyszínű villanások közepette, melyeket a folyó immáron békés vize tükröz szét, felemelkedik a levegőbe, hogy folytassa útját a falu felé.*

Vendég

1. küldetés – Veszély

* Középvidéken lakik a Hajnal folyó mentén, Olassië erdősége mellett egy kis tisztáson. Kora reggel van, a nap sugarai éppen hogy bevilágítanak szobájának ablakán, megsimogatja az üvegen keresztül átjövő meleg az arcát, mire ő felébred. Felkelni felkel viszont lustálkodni van kedve, marad ezen alkalommal a puha ágyában.
~ Ma egész nap pihenni fogok, semmi megerőltető. ~ Kitakarni kitakarja a meleg takaró alól magát, nézi a plafont és elmélkedik a mai napi teendőin. Ma úgy tervezi csak a napi szükségleteit végzi el, nem megy sehová se el kalandozni, marad a helyén ahol van, szabadságot vesz ki. Megérdemli ezt az életmódot, egy kis változatosság senkinek sem árt.
~ Megreggelizek, utána vágok fel kis gyújtóst, ellenőrzőm a csapdáim. Egész nap azt a érdekes könyvet fogok olvasni ~ Le is veszi a polcról, felkutatja azt az oldalt amit legutoljára járt, folytatja annak kiolvasását. Néha ráncolja a homlokát a gondolkozástól, néha meg jóízűen felnevet. Az idő halad, ő pedig a könyv végén jár, mikor kiolvassa az utolsó lapot is, akkor elégedetten mosollyal dűl párnájára.
~ Micsoda jó olvasmány volt ~ Hangzik el magában, nyújtózkodik kicsit, hogy tagjaiból a merevséget eltüntesse. Tekintete körülnéz a szobáján, néhol lát egy egy pókot a plafon sarkaiban, kicsit már poros pár dolog, csak egy kicsit.
~ Takarítani kell majd ~ nem most gondolja megcsinálni, ráér az.*

Vendég

* Már délután van, nem sokkal amikor rászánja magát, hogy kikeljen az ágyából. Kimossa a szemeiből az utolsó álmot is, megkeresi a ruháit, felöltözik a ruháiba. Felülre zöld tunikát húzott fel, alulra egy barna nadrágot, lábán ékeskedik pedig egy fekete csizma, magához veszi fegyvereit. Nekilát a reggeli ebédhez, elsősorban két almát eszik meg, utána még eszik a tegnapi vaddisznó húsból, amit tegnap kapott egyik vadász ismerősétől Olassiëban, amit finoman meg is fűszereztek. Borral együtt maga a mennyország.
~ Finom volt! ~ Eltelt az ízekkel, nekilát elmosni a kevéske tányérjait, pihenésként ledől vissza az ágyára. Azt reméli, este a jó finom nyúl húst ehet, annak nem olyan zsíros a húsa. Még benti tevékenységeken gondolkozik, mit tudna elvégezni, annyival kevesebb marad az utánra, hogy visszajött a vadászatból.
~ Végül is egy nagytakarítás nem árt, vannak ócska kacataim ~ Ezzel az új tervvel, nézi át a lakást, ami nem kell neki azt egy zsákba rakja, valahol valami szegényebb negyedben odaadja valakinek, had örüljön neki, hasznosítják. A munka nem tart sokáig, nincs is olyan cucca, dolga végeztével felkap néhány felszerelést a csapdákhoz, ellenőrzi még a ház rendjét, mikor indulni készül a vadászatra.
~ Biztosan akad pár nyúl amelyik a csapdák áldozatai lettek ~ E gondolattal ér oda az ajtóba, lenyomja a kilincset. Kilép és bezárja az ajtót *

Vendég

* Ahogy kiért és bezárta ajtót, süvítve el mellette egy nyílvessző beleállt az ajtóba. Nem tudja honnan lőttek rá a majdnem halálos nyílvesszőt, de azt is meri vélni nem csak ez az egy nyílvessző van náluk.
~ Kik lehetnek? ~ Próbál rájönni, azért nem álldogál egy helyben sok ideig, megcélozza az egyik vastagabb fát a a háza előtt, a mögé bújik. Innen figyeli a további eseményeket, mikor a kissé a távolban a bokorban mozgásra lesz figyelmes, nem látja pontosan, neki úgy tűnik két férfi alakja látható mindketten íjjal felszerelkezve. Valamivel védekeznie kell, mikor eszébe ötlik egy varázslat.
~ Kevés ugyan most ide, de amíg eltűnök addig jó lesz ~ Véli magában mikor látja kettéválik a két férfi, két oldalról támadnak. Mozgásban kell maradnia, nem szabad megállnia úgy kevesebb az esélye, hogy eltalálják. Nekiveselkedik futva indul új fedezéke felé, a nyílvesszők süvítenek el mellette, gyorsan újabb fa mögé bujik. Azt veszi észre, arra terelik amerre akarják. Rosszat sejt, ki kell találnia valamit, mert az elfek városa másik irányba van. Hozzáér annak a fának a törzséhez ahol van, varázsszavakat mormol el minek végére a kezében egy erős kéregpajzs jön létre, ami kibír két lövést utána eltűnik.*
- Fryalis alenen iwrelil, raedon sorenta berilla olestar * örömmel fogadja varázslatának sikerességét, most már csak újra a két támadójára kell koncentrálni.

Vendég

* Nemsokára meg is érkezik az első nyílvessző, belefúródva pajzsába, egészen váratlan helyről érkezve, egészen pontosan szemből. Erre kezdi azt hinni, lehet hogy az egész erdő tele van velük és nincs hová menekülnie, ki kell találnia valamit. Mozgásba lendül, visszafelé a házához indul, hátha talál valami eszközt ami segíthet abban, hogy megszökjön. Nyílvesszők célozzák most már három helyről is, sikerül visszajutnia a házába, ahol kitalál majd valamit. Sikeresen bejut vissza a házába el is reteszeli az ajtót, pihen egy kicsit. Csend van, de nem tudja milyen sokáig. Kis idő múlva ropogást hall és kezd füstös lenni a helység.
~ Ezek felgyújtják rám a házat! ~ Az ajtón nem mehet már ki , mert biztosan figyelik meg biztosan azt az egy szem ablakot is. Kezd a helyzet igazán izgalmas lenni, ha nem talál ki sürgősen valamit akkor benn fog égni. Kinyitja elterelésként az ajtót, mikor nyílvesszők röppennek be, szerencsére nincs az útjukban. Mikor ez megvolt akkor ablakhoz megy gyorsan, kimászik. Alig ér le a földre nem sokkal mellette felkiált egy alak*
- Szökik a disznó! Nem szereti a vicceket! Erre fiuk! * A hang irányába fordul megpillantja a szakállas alakot felhúzott íjjal, aki hezitál még a lövéssel, valószínűleg pontos célzást szeretne. Elkezd szaladni az elfek városa felé, a nyílvessző elsüvít mellette, az erdő szélén még visszanéz, a pajzsot maga előtt tartja mikor meghallja a második koppanást. A pajzs eltűnik, ő pedig beleveti magát a sűrűbe, vissza se néz, az otthona nincs többé.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-06-02, 11:33 pm

*Ez is csak a szokásos falu. Neve nincs neki, legalábbis nem jegyzi senki Lanuriában Thalion úr ismeretei szerint.
Hosszú volt az út, s mikor a tünde tiszta csizmái határozott léptekkel lépnek Amartonhoz, hogy népe ősi nyelvén néhány szót súgjanak az állat fülébe, a közelben ácsorgó lovász csak egykedvűen bámul rájuk.
Thalion úr azonban pontosan tudja, hogy a férfi derűs tekintete mögött az az elgondolás húzódik meg, miszerint Agare sivatagját nem sok élő hagyja el.
A pompás mén, melyet ez a féleszű tünde hagy nála, minden bizonnyal az övé lesz majd, mikoron a férfi belép a sivatagba.
Thalion megveregeti a ló nyakát, majd homokszín csuklyáját fejére húzza.
Így indul könnyed, de mégis határozott léptekkel az istállóból kifelé.
A lovász mellett elhaladva pedig még kivillantja tiszta szemeit, egyenesen a férfiéba fúrva azokat.
Az nem is állja soká a tekintetet, s elkapja sajátját.
Thalion csak pár szóra áll meg.*
- Egy hét múlva álljon a lovam készen, mert jönni fogok érte!
*Ezzel egy érmét csúsztat a lovász markába.*
- Úgy lesz, uram!
*Jegyzi meg az, egy pillantást vetve a koszos tenyerén csillogó fémdarabra.
Megvárja, míg az elf elhagyja a helyet, majd elégedetten vágja zsebre, hogy utána tovább végezze szokásos munkáját.
Eközben az elf vezér szemei már a távolban elterülő sivatagot pásztázzák. Még egyszer ellenőrzi kulacsát, felszerelését, mielőtt elindul a sivatagba.*

Vendég

5. küldetés - Banditák

* Két város között, egy hűs erdei úton halad, nyílt terepen valószínűleg már régen elitta volna az italát, a nagy hőségben, itt viszont nem. Magában dúdolgat, a kedvenc időtöltése ez, mással nem igazán tudná elfeledtetni az utazást. Dúdolás mellett is tud haladni, nem kell eszköz hozzá, bárhol és bármikor előveheti.
~ Hűs erdőben jártam, minden csodáját láttam, szeretek erre utazni, mit lehet itt még kapni? Lassan járok tovább érek, medvétől csak mézet kérek, édes percek ezek számomra.....~ Szöveget dúdol, a madarak csicseregnek a fákon, a virágokat megfigyelheti lenn a földön, mérgező és ehető gombákat az erdőben. Nem tart ő senkitől, nem az a félős, már volt dolga banditákkal, elég sokszor. Ha kell akkor nem szívesen öl meg embert, a muszáj vagy ha mégis ostobaságot tesz a férfinép akkor kénytelen. Azt viszont állíthatja egyik banditacsoporttal sem állt szóba, miután helyrerakta őket, esetleg be akarták fogni, hogy majd ő lesz a csapat gyógyítója.
~ Most kell figyeljek, ez a rész tele szopott lenni útonállókkal. ~ Figyelmezteti magát egy öreg tölgynél elhaladva, a megfigyelései szerint mindig itt szokott egy két csoport kelletlenkedni. Szemtanúja volt már olyannak, hogy két kisebb banditacsoport szólalkozott össze a másikkal. Nem hall veszélyt direkt még néha meg is áll, hallgatózzon kicsit.*

Vendég

* Próbál óvatosan is lépkedni, ami neki nem áll jól, mert egy mágus nő próbál osonni? Próbálkozni próbálkozhat, kisebb sikereket elér de sikeresen rálép egy gallyra, egy idő múlva. Meg is dermed picit hátha valamelyik fatörzs elől előugrik egy bandita, aki el akarja kapni, ez esetben nem történik meg. Kicsit furcsállja, így nyugodtan indul tovább a megfelelő lépésekkel.
~ Úgy néz ki, nem itt tanyáznak már. ~ Ez így egymagában jókedvet ad neki, ami nem sokáig tart, mert csapdába lép bele, hamar fél lábbal fejjel lefelé lóg, akár csak egy denevér. Már csak ez hiányzott, most ki tudja hány óráig lóghatok itt fejjel lefelé, amit nem nagyon bír.
~ A kardommal kiszabadulhatok, viszont ha leesek akkor összetöröm magam. ~ Azért nem tartja magát vadmacskának aki mindig talpra esik. Nem kell sokat várnia mikor megjelenik egy bandita, kiszúrja őt.*
- Főnök van egy áldozatunk. Egy nő az * Meghallja a hangját így próbál odafigyelni merről is jön. Valahogy el kell érnie, hogy lekerüljön innen, utána megszökhet.*
- Akkor hozzátok le! Lesz kivel szórakoznom az este! Visszamegyek a táborba * Hallja a szavakat, hogy az este vele akar a Főnök úgymond elszórakozni kicsit megijed.A két férfi akinek a parancs ki lett adva, azok le is hozzák odaföntről, alaposan megmotozzák, nincs nála fegyver, vagy más valami. Fegyverét az egyetlen elkobozzák tőle, mire megszólal*
- Adjátok vissza a kardom! * Erre csak kinevetik odaviszik egy fához, megkötözik a kezét és lábát. Szembefordul a két illetővel, varázsigét mormol, megidézi a fényködöt amihez nem szükségeltetik kéz.*
- Riveris kodis admilnium santus, preto est furfarro. * Lehel rájuk meg maga köré teljesen eltüntetve magát.*
- Ez egy boszorka! Most végeznünk kell vele! Hol van? * Nem látnak semmit a nagy fényködben, ő sem de addig kicsit kereket oldhat. Meg is teszi gyorsan a legközelebbi bokrosba veti magát, ez csupán emlékezete szerint.

Vendég

* A fényködben a másik kettő csak botorkálnak egy darabig, míg ki nem jönnek, de nem ugyanazon az oldalon.*
- Merre vagy Phentol? * Teszi fel a kérdést, amire jön a válasz.*
- Ezen a fényes izén túl! * Láthatólag ideges, körültekint kicsit merre tűnhetett a nő de nem találja. Hozzászól társához akit meg Mearernek neveznek.*
- Keresd meg a nőt, nem lehet messze. Meg egy ilyen értékes kardot nem hagynék itt. * A köd lassan szertefoszlik a másik kettő észreveszi egymást, mikor megérkezik a Főnök még egy emberrel. Csak azt látja, hogy egy értékes kard van náluk*
- A nő meg merre van? Elengedtétek?!* Dühösen kérdezi, mire a másik kettő nem tud mit mondani.*
- De varázsolt valami ködöt és nem láttunk semmit, szerencsére meg van kötözve. Ugrálva nem hinném messzire jutna. * Mearer mondja, hallja a beszélgetést ahogy immáron a négy férfi elkészíti a tervet hogyan is kapják el.
~ Hogyan szabadítsam ki magam? Nem hinném, hogy elengednének, főleg hogy tudják tudok varázsolni ~ keze és lába meg van kötözve erősen, egy éles dolgon el kell vágnia a kötelet. Utána pedig jöhet a kardját visszaszerző akció. Továbbra is figyeli a beszélgetésüket de nem mozdul, inkább várakozik.*

Vendég

* Nem sokat tanakodnak, két csoportra oszlanak, elkezdi kutatni a bokrokat, pár perc és meg is találják őt.*
- Eresszetek el! Mert megjárjátok! * Amire csak egy pofon lesz rá a válasz a főnöktől, felállítják, így szól hozzá a vezér.*
- Mostantól azt teszed amit én mondok! Igaz az, hogy varázsló vagy? Ne hazudj! * Csak igennel bólint, mire megint kap egy pofont, most arca másik felére. Nincs is kedve megszólalni ebben a helyzetben, csak a földről nézi a férfiakat, azok meg le rá.*
- Tetszik a kardod, csak egy ilyen nőnek mint te, minek az neked? Ha nem bánod ezt elvenném. * Sarkon fordul a főnök magához veszi a kardot.*
- Hozzátok a táborba! Ugyebár nem csak a munka, hanem a szórakozás is kell. * Adja ki a parancsot az embereinek, akik a tábor felé kezdik el toloncolni mert kell a főnöknek Camilla, hogy mikor eljön az este akkor szórakozhasson vele kénye kedve szerint. Szegényes táborba érkeznek, ahol is az egyik sátorba belökik felváltva őrködnek, nehogy megszökjön. Keresgélni kezd halkan valami éles tárgy után. Talál is egy éles követ, nekilát vele elvágni a fogva tartó kötelet. nagyon lassan halad, több órájába telik, felváltva őrzik mindaddig.
~ Áhh megvagyok a kötelemmel végre ~ Mondja magában, mikor sikerül kiszabadulni, a követ visszarakja a helyére.*

Vendég

* Hallja hogy valaki közeledik, máris varázsigébe kezd, név szerint a mágikus tőrbe.*
- Toris jaman magicus litus * Nem hangosan mondja ki a szavakat, alig hallhatóan inkább. Mikor megjelenik a tőr, akkor jelenik meg Mearer az ajtóban. Máris kiáltani kezd.*
- A boszorka szabadon! A bosszz... * Többre nem futja a mágikus tőr áll ki a hasából, ami utána el is tűnik. Nincs ideje gondolkodni, inkább cselekednie kell. Még hárman vannak, vissza kell szereznie a fegyverét utána pedig nyugodt szívvel elhagyhatja a helyet. Amint kilép a sátorból előtte látja a maradék három férfit.*
- Most már nem menekülsz! * Kiáltja a férfi aki egyből nekiront, erre ő megidéz egy fényfalat, amelyik felfogja.*
- Alcatris anora gorena darten, falus anktantis * Kezdi megérezni a varázslások hatását, kicsi fáradtságot már érez. Amilyen gyorsan nekirontott a férfi olyan gyorsan fogja fel a fal.*
- Miféle mágia ez?! * Fegyverét előkapja és elkezdi verni falat, ami persze jó pár kardcsapás után enged. Másik két ember is nekiront, ők is verni kezdik a falat. Fényszikra varázslatához fordul, a legelső varázslata életében. Több szikrát képes elővarázsolni, ebben az esetben is ezzel próbálkozik.*

Vendég

* A fal elenyészik addigra ő is belekezdett már rég a szikra varázslatába, a következőképpen hangzik a szövege.*
- Szikrus harmus elysium litus prakti, darmalos est totes * Amint kimondja máris három szikra indul meg a három személy felé. Azok nem tudnak mit kezdeni vele, ahogy megindultak a lendület már viszi őket és befutnak a szikrába. Mindegyiket megrázza a szikra, kellőképpen elterelve a figyelmet róla. Ekkor szalad el a többi sátor felé, keresi a kardját amit meg is talál a vezér sátrában. Utat vág a végén magának, beleveti magát a rengetegbe. Tudja nyert egy kis időt de biztosan utána jönnek. Fut amerre csak lát, bízva abban, hogy kellőképpen gyorsan. Többször is irányt változtat, neki teljesen mindegy, hogy merre halad most, csak el innen erről a környékről. Mikor egy kicsit kifutotta magát akkor megáll pihenni, hevesen veszi a levegőt, mellkasa le és föl emelkedik.
~ Vajon követnek? Talán elvesztették a lábnyomaim? ~ Teszi fel a kérdéseket, mikor maga mögé néz, onnan még hangokat sem hall. Kicsit megnyugszik, viszont kocogósra fogja, nem szeretne meglepetésben részesülni. Lassan kiérkezik az erdőből, nyílt terepre érkezik ahol végleg megáll a nagy fűben kifekszik.*

Vendég

~ Nem követtek idáig, ez az egy szerencsém van. Biztosan megöltek volna. Hmm ~ Sóhajt egy jó nagyot, végül is örül annak hogy így végződött ez a eset. Történhetett volna másképpen is, számára fájó esetleg utolsó élmények halála előtt. Kicsit azon tűnődik hogyan és miként tud megszökni állandóan a banditák karmai elől, lassan minden bandita őt fogja vadászni. Ha összefogna a mostani összes bandita, nem tudna mit kezdeni a túlerővel, csakis valami erős varázslattal. Mivel nem erős alkatú és jó közelharcos, így nem tudna velük megküzdeni, erős varázslatot meg még nem ismer.
~ Egyszer ha majd nagy mágus leszek, akkor talán. Addig tanulnom kell, elég sokat, olvasnom és gyakorolnom. ~ Így hogy az olvasás jut az eszébe, máris egy könyvtár jut eszébe ahol minden könyv fellelhető. Be kellene iktatni kis könyvolvasós, könyvmoly életet. Felkel a helyéről szétnéz, nem fenyegeti veszély, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy nincs indul tovább.
~ Hűs erdőben jártam, minden csodáját láttam, szeretek erre utazni, mit lehet itt még kapni? Lassan járok tovább érek, medvétől csak mézet kérek, édes percek ezek számomra.....~ Szövegét dúdolja újra, maga mögött hagyva a banditákat és ezt a vidéket, bár ha lassan is.

Vendég

4. küldetés - Futárszolgálat

~ Huh, nincs pénzem, jó lenne kis munka, amivel egy kis kereshetnék magamnak. ~ Megnézi a pénzes szütyőjét ami természetesen elég sovány, ennél jóval tömöttebb szokott lenni. Egyszer egy ház falán hirdetésre lesz figyelmes ami éppen bőséges pénzt ajánl fel, bizonyos futári szolgálat teljesítése esetén. A pénz beszél hozzá, így elrendezi magát, ne mutatkozzon rosszul mások előtt, hanem egy ifjú titán nőt, aki az ilyen feladatokat teljesíti. Lassan elindul, felkeresni a házat ahol kapja a futári ajánlatát, egy tehetősebb úrnak a házához érkezik.
~ Ha erre telik akkor nekem is jut némi arany. ~Mondja magában, ezután nyugodt léptekkel indul meg az ajtóhoz. Hamar eléri azt, díszes kopogtatót már látja is maga előtt. Még elgondol egy üdvözlő szöveget, meg mit fog mondani, mikor ajtót nyitnak neki. Hármat kopogtat az ajtón, bátran nem kíméli a keményfából készült ajtót. Ezután már csak várakoznia kell, valaki ajtót nyit e neki vagy éppenséggel senki. Nincs ideje semmire se, mikor oldalról egy őrcsoport érkezik. A nagyobb beosztású megszólal.*
- Mi dolga itt? Távolról lelőhettük volna! * Semmi köszönés, semmit sem kap így ő is csak egyszerűen válaszol.*
- Feladatért jöttem, a munkát elvinném. * Csak legyint az, tovább indulnak. Mikor visszafordul ott már egy cselédet lehet látni.*
- Akkor fáradjon be hölgyem, az Úr már várja Önt. * Belép a cseléd segédletével indulnak meg a munkaadójához.*

Vendég

* A ház olyan nagy, ő biztosan eltévedne itt egyedül. A könyvtárba érkeznek meg, ahol egy korosodó de még ereje teljében férfi várja, arcára kiül a kifejezés, hogy most jelenleg gondolkodik. Sok baja lehet, esetleg filozofálást szereti. Cseléddel érkezve sem reagál, ekkor szólal meg hozzá a cselédje.*
- Uram, megérkezett egy nő, aki a munkára jelentkezne. * Hangra felemeli a fejét, rájuk néz, int a cselédjének távozzon, hagyja őket magukra, egy ideig. Ő ott marad a másikkal.*
- Egy hölgy! Magának túl veszélyes az ilyen feladat * Látja amint felméri őt a férfi, minden értelemben. Mikor végzett feláll a helyéről, közelít hozzá egészen hozzá.* - A nevem Zridevel Farreol * E mellé társul a kézcsók, ami talán jogosabb is lenne, ha ő lenne a Főpapnő, így azonban e gesztus nem marad meg neki szép emlékként, csupán azért nem utasítja el, mert kell neki a munka, amit jelen helyzetben ki kell még harcolni.*
- Camilla Nymzen * Mutatkozik be, etikettnek megfelelően meghajol előtte, tiszteletét fejezve ki. Eddig minden jól alakul, mert csak bólint a férfi, odasétál az egyik asztalhoz, ami tele van italokkal.*
- Megkínálhatom egy itallal? * Ezt a kérdést nem tudja elhinni, éppen a feladatért jött nem pedig iszogatni vele.*
- Uram én tényleg a feladatért jöttem. Lehet nem nézek ki alkalmasnak, azért megpróbálhatom nem? * Erre nem kap sokáig választ a férfi kezei kifehérednek a poháron, valamiért ideges.*
- Nekem nem próbálkozások kellenek! Nekem olyan kell aki teljesíti a feladatot. Egy ilyen szép hölgynek meg még nem illik a halál

Vendég

* Hallgat a másik szavai után csend lesz közöttük, próbál valamit kitalálni, hogy a férfi meggyőzze tényleg ő az alkalmas. Csábítással itt mit sem ér, inkább jól kidobatná őt, itt már eszközhöz kell nyúlni.*
- Uram, szükségem van arra a pénzre. Legyen akármilyen veszélyes is. * Farreol kortyol a finom északi borból, utána válaszol, akkor is továbbra a saját maga hangnemében.*
- Egy ilyen szép hölgynek egy olyan Úr mellett a helye mint én. Nem pedig veszélyes munkák elvégzése. Megtudhatnám hány éves vagy? * A helyzet egyre furább kezdi azt hinni, hogy a férfi meg akarja kaparintani, amit nem engedhet a másiknak*
- 23 éves vagyok, a korom miért számítana a veszélyes küldetéshez? * Kérdez vissza, mire Farreol közelebb lép hozzá, se szó se beszéd hátsójába simít, ami persze formás. Kirázza a hideg, kelletlenül is ellép a férfitól.*
- Uram ha kérhetem többször ne tegye. Fehérköpenyes vagyok * Erre a nemes úr lefagy pár pillanatra, átgondolja az egész ajánlatát, meg mindent, az arckifejezése újra elárulja.*
- Rendben, így elfogadom a dolgot. * Odalép az asztalához, a levelet amiben az üzenet található, felveszi onnan.*
- Csakis a fiamnak kell elvinned, aki Ambaronban van. Zridevel Dazmirnak hívják, maradj nála és az ő válaszát hozd ide el nekem. Nem kell sietned, élvezd ki fiam társaságát, biztosan örülni fog. A pénz egyik felét tőle kapod, a másik felét tőlem. * Átnyújtja neki a levelet, mikor közelében van. Nem is tétovázik, tarisznyájába rejti, gyorsan távozik, el a férfitól, a család kikíséri.*

Vendég

* Elhagyva a Zridevel rezidenciát, kifelé indul a városból, Ambaron felé célozva az útját. Kicsit rosszul esik neki, csak akkor kapja meg a pénzt mikor sikeresen elvégezte a feladatát de biztosan nyomos oka van rá a férfinek. Reméli jól megfizetik, nem pedig a semmiért teszi az egészet. Még a városban megnéz pár helyet, ezután hagyja el véglegesen a megfelelő kaput.
~ Újra egyedül, egy üzenettel, amit el kell vinnem egy nemes fiához. ~ Indul is meg nagyobb lendülettel, minél hamarabb végez, annál hamarabb tudhatja a pénzt a szütyőjében. Több órás sétálás után Középvidék felsejlik előtte, ismerős a környék már számára. Nem tudja még milyen veszélyek leselkedhetnek rá, milyen helyzetek jöhetnek. Az igazság az, nem számít semmire se, hanem egy nyugodt sétálást, a nap végén pedig egy finom vacsorával, amit természetesen a megszerzett pénzből fizet. Szereti Középvidéket egyben utálja is, azért szereti mert szép, magával ragadó látványok sokaságát mutatja, az utazónak csak innia kell az egészet. Amiért utálja, sok bandita fellelhető itt, amelyek sok embert megfosztanak pénzüktől, ha nagyon akadékoskodnak és ellenkeznek akkor még életüktől is. Talán lovagokkal el lehetne ezeket a banditákat űzni erről a vidékről, felszámolni őket.*

Vendég

* Beér az erdős részhez, itt mindig óvatosan kell haladni, szerinte legalább is. Sosem lehet tudni, esetleg az ember csapdába kerül, esetleg ugyebár banditába. Eddig mindig a legváratlanabb helyzetei alakultak itt,reméli ez alkalommal másképp lesz. Már jó mélyen behatolt az erdőbe mikor a háta mögül megszólítja egy hang.*
- Hello! Te mit keresel itt? * Férfi hangot hall, megpördül gyorsan, felméri a másikat, akinél semmilyen fegyver nincs, egy védtelen alak. Nem tudja hogy került ide de biztosan csak eltévedt. Közelít hozzá majd megáll.*
- A nevem Tarlim. Csatlakozhatnék hozzád? * Megörül természetesen a társaságnak, legalább nem egyedül kell haladni a még hosszadalmas úton.*
- Igen csatlakozhatsz, a nevem pedig Camilla. * Mikor ez megvan, mármint a bemutatkozás akkor indul tovább. Tarlim mellé siet, hogy együtt haladhassanak, ne egymás után libasorban.*
- Te miért vagy itt? * Kicsit hezitál, hogy elmondja neki, fontos futárszolgálatot teljesít, nem tart a férfitől, becsületesnek gondolja.*
- Fontos üzenetet viszek el valakinek, majd vissza * Másik nem szól egy darabig csak kis idő múlva szólal meg.*
- Én ismerem az erdőt, ha kell segítek hogy gyorsabban eljusson az a üzenet. * Felfigyel erre a szavakra, azon gondolkozik mióta élhet itt a másik.*

Vendég

* Következő pillanatban már rá is veti magát a férfi, ami ellen próbál ellenállni. A levél a tarisznyában van, onnan még ki kell vennie a másiknak, ami most jelenleg alatta van.*
- Add ide azt a levelet! * Kiáltja a férfi indulatosan de ő nemmel bólint a férfinek. Kissé sajog a háta, meg valami gyökér nyomja az oldalát. A férfi a kezeit fogja, rajta ül, olyan patt helyzetben vannak, ami egyenlőre neki kedvez. Ez igazán meglepte, azt hitte a férfinek tisztes szándékai vannak.*
- Add ide vagy úgy jársz mint a többi! Meghalt mind, egyenként nyírtam ki őket. * Próbálkozik megfélemlítéssel, amitől természetesen nem ijed meg.
~ Csak sikerülne valahogy leráznom magamról, egy kis időre ~ A férfi természetesen próbálkozik tovább, sikertelenül. *
- Hát jóh, te akartad így bájos arcodat egy csúnya varázslat fogja ékesíteni. * Ahogy belefog a másik a varázslatába, mozogni kezd nem szeretné a másik varázslatát megtapasztalni. Sikerül a férfit egyensúlyából kizökkenteni, helyet cserélnek, a férfi továbbra is mondja az igéjét.
~ Hmm ehhez a varázsigéhez csak száj szükségeltetik? ~ Fut át agyán, hogy megszakítsa a varázslatot, hevesen megcsókolja a férfit, akinek a varázslata kudarcba fullad. Erre az idegesen ellöki magától feláll Tarlim, ő is feláll.*
- Sosem lesz a tiéd az üzenet, az életem árán is megvédelmezem.* Másik gúnyosan felnevet.*
- Csak megkönnyíted a helyzetem kicsi nő

Vendég

* A férfi varázsolni kezd, most felfigyelve különös nyelvet használ. Fényburok varázslatába kezd Camilla.*
- Entredis sildis elanid farrum, pleanditium orries sartam * gyorsabban mormolja el mint a másik,azért mert a másiknak elég bonyolultnak tűnik a varázslás rendszere. Vér színű ragacs fröccsen rá fény burkára, amit pillanatokon belül felemészt, utána a burokkal együtt eltűnik.
~ Akkor mit szólnál ha én támadnék? ~ szűkölnek össze a szemei, egy olyan mágussal van dolga aki egy szinten van vele.Camilla belefog egy támadó varázslatba, egy erősebb varázslatba mint eddig használt. Vakító fényoszlopot idéz meg amitől nem fog látni ellenfele, amíg újra lát akkor meglepheti következő varázslatával.*
-Litus Litus efradum, unradis elemis lepser rarrarum * Azonban még mielőtt a varázslat aktiválódna, a másik mosolyog egy jót. Utána már a férfiből nem lát semmit, csak azután, hogy kilép onnan. Különösebben nem sikerült összezavarni a férfit, inkább csak feleslegesen varázsolt, a fáradtság érzése beköszönt nála már. Tarlim természetesen varázsigébe kezd újra, hogy végezzen vele. Camilla meg akarja előzni, egy fénynyaláb varázsigét kezd el mormolni.*
-Litus aselir est no brahca, porlen sto ner kalinkur * Egyszerre végeznek a varázslattal, Camilla gyorsan rámutat Tarlimra. Fénynyaláb átüti Tarlim testét, a férfi elterül a földön, a varázslata nem éri el Camillát, hanem egy közeli fába csapódik. A fa vérszínűvé válik először majd kiszipolyozza belőle az életet, összeszárad.Camilla fáradtan dől le az egyik fa tövébe. Kicsit pihennie kell, hogy valamennyire visszanyerje erejét. Pár órát alszik csak, felkel a helyéről aztán még fáradt állapotban indul tovább. Megérkezik Ambaronba, átadja az üzenetet Farreol fiának, aki szállással szolgál neki. Következő napra kipiheni magát, megkapja a pénzt és a válasz levelet. Visszafelé menő úton már nem kell tartania senkitől . Farreoltól is megkapja a jussát és ő pedig távozik is egy fogadóba.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-07-08, 9:50 pm

*A lovász ismét elégedetten néz végig a ménen. Amarton ugyan nem barátkozott meg vele, sőt, inkább határozottan távol tartotta magától, éppen csak annyit engedve, hogy a helye tiszta legyen, s abrak, víz jusson neki elég.
Várja a gazdát.
A lovász pedig éppenhogy nem várja, pedig az ígért egy hét éppen ezen az estén telik le. A ló készen áll, az ember nem tudhatja ezeknél az elfeknél.
Fura kitartó egy népség. Nyugaton, a pusztán él néhány még. Ő nem, de a sógorának az unokaöccse egyszer látott egyet. Úgy bánt a lovakkal, elmesélése szerint, ahogy ember nem tud.
Hát ez a ló is csak neki akar engedelmeskedni, de majd ő betöri.
Léptek zaja hallatszik az istálló előtt. Halk, mégis hallható lépteké.
A lovász nem mozdul, homlokán kövér izzadtságcsepp gördül le. Már csaknem éjfél van, ilyenkor ember nem jár az istállók felé, csak ha rosszban sántikál.
Az ajtó nyikorogva tárul ki, s szél söpör be, felkavarva a szanaszét heverő szalmaszálakat.
Csuklyás alak lép be rajta, szürke, homokfoltos csuklya alól a már ismert szúrós tekintet néz vissza rá. Az elf ajkak cserepesek, a bőr cserzett, de a féleszű elf az, aki Agare sivatagjába akart menni.
Visszatért.
Határozott léptekkel lép oda furcsán könnyed mozgásával a lovászhoz.*
- Ígéretemhez híven jöttem és viszem a lovat is.
*Szemébe néz a lovásznak, ki elkapja tekintetét. Csalódottság ül az arcán, de Thalion úrnak nincs kedve örülni.*
- Jól szolgáltál, íme a jutalmad.
*A lovász elhűlve mered ismét a tünde kemény tekintetébe. A legrosszabbtól tart. Ez a pokolfajzat még belelát a lelkébe is.
Azonban Thalion úr az erszényéhez nyúl, s a meglepett lovász kezében még két arany landol.*
- Ne szólj itt jártamról senkinek.
*Súgja még egészen halkan. Csak Amarton türelmetlen topogása hallatszik. Már várja, hogy gazdája ismét vele tartson hosszú útjára.
A lovász csak nyög egyet, s újfent elkapva szemeit dörmög vissza.*
- Nem kell aggódnod, uram!
*Az elf vezér bólint helyeslésképpen, annak ellenére, hogy nincs meggyőződve róla, úgy is lesz.
Nem kell sok idő, hogy a hüledező lovász csak a hűlt helyét bámulja a lónak és lovasának is.
A tünde vezér és lova pedig már el is tűnik az éj leple alatt, csak egyre halkuló lódobogás jelzi haladásukat.*

Tárgy: Re: Középvidék 2011-07-15, 11:07 pm

//Randalor Arthan//

*Amarton hosszan pihent. Egy hétig.
Thalion viszont kimerült volt már, s most is ereje határáig hajszolja a csődört. Hosszú az út Olassiëbe és neki kevés az ideje. A bölcseknek minél hamarabb meg kell tudniuk a hírt.
A hírt, hogy az ereklye eltűnt és nem az istenek vitték el.
Nem tudja, kik lehettek, de a tolvajok felforgatták a templomot és a kriptát is.
Először is népének tagjain kívül nem sokan tudnak erről a hallatlan értékről. Akik tudnak, azoknak nem kellene, vagyishogy talán csak egy valakinek.
Sosem bízott Lanurban és csatlósaiban. Lehetne mondani, hogy Lanur halott, csakhogy jobb keze, az a nő, aki megszervezte a csapdát az Éj-Hasadéknál, Onoria papnő még nagyon is él.*
~Vajon képes lenne ekkora árulásra is szövetségesei ellen? A bölcsek! Nekik kell tudniuk. Ebben nem ítélhetek egyedül.~
*Ezúttal kikerüli Elonar erdejét, a Sötét fenyvest is. Nincs idő sem barátkozni, sem veszélyt keresni. A dolgok túlontúl is lényegesek ahhoz, hogy holmi időszerűtlen beszélgetésbe elegyedjen.
Pihenni viszont kell. A Hajnal-folyó partjához érve állítja meg lovát. A homokos parton messzire ellátni, így bárki is jön, azt időben észreveszi. Azonban szája még mindig cserepes, testét a szomjúság kínozza. Nem sokat törődött azzal, hogy szervezetét szolgálja, de nincs értelme a sietségnek, ha szomjan veszik, mielőtt elérné népe városát.
Gyalog közelíti meg a vizet, ügyelve arra, hogy végig szemmel tarthassa a partot.
Végül odaér a vízhez, és Amarton, a tünde lova is követi, hogy csillapítsa szomjúságát.
Kulacsát meríti meg a friss vízzel, majd abból is húz egy jó nagyot.*