Középvidék

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//


A sérülésem okozta zavarodottság lehet az oka, hogy ennyire szószátyár lettem. Még senkinek sem beszéltem ilyen nyíltan az érzéseimről, gondolataimról, bár az is igaz, hogy sosem volt okom ezeket úgy mérlegre tenni, mint most.
Sok mindent kell valószínűleg átértékelnem, de azért nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy a nézeteim nem fognak egyik napról a másikra megváltozni, de nem is fogok most már vakon hinni senkinek. Használni fogom a fejem és magam fogok dönteni arról, hogy kiről mit gondolok és hogyan fogok hozzáállni.
Azt gondolom az lesz a titka annak, hogy ezt elérjem, hogy ha meghallgatom a velem szemben álló lényeket, legyenek azok sárkányok, elfek, emberek vagy törpék.
Lehet, hogy nem tudom méh hová fogok innen menni, de egy sárkány sosem elveszett, csak épp ……. nincs határozott célja……
Az biztos azonban, hogy mostantól óvatosabban kell használnom saját alakomat, lehetőleg csak éjszaka vadászva és ……..maradni inkább az állatoknál.
Az elfek mindig is gyengeszívűek voltak, még egy jégelf is, de nekem továbbra is érthetetlen volt, hogy mi vezette Niennat arra, hogy a gyógyításom után itt maradjon, – bár nem tudom, hogy az elhangzott beszélgetés nélkül nem faltam volna-e fel az ittlévőket, hiszen gyógyulnom kellett, merősödnöm, - de azt egyáltalán nem gondoltam, hogy a vele és népével történtek után, ugyan azt érezte volna, mint én.
Hiszen neki nagyon is személyes volt a vesztesége, rokonai, barátai, a szülőhelye……, én meg maximum a saját nyomoromat sirathatta, már ja hajlottam volna az ilyen gyengeségre. Én inkább haragot és dühöt éreztem az engem elárulók felé.
- Nekem nem is kell segítség! – vágtam oda dacosan. – Megoldom egymagam is.
Még jó is, hogy nem akarja senki megmondani, hogy mit csináljak, majd én eldöntöm, nem kell barát és rokon nyűgnek a nyakamon…..
De miért töltött el ez rossz érzéssel mégis?
Figyelmesen hallgattam, hogy elmondja, már elég fajtámbelivel találkozott, hogy véleményt alkosson: mi sem vagyunk egyformák! Nálam két kategória létezett eddig: aki velem van és akik elárultak minket, de ez most már nem volt ennyire fekete és fehér.
Azt viszont mégis megnyugvással hallom, hogy a hatalma nem terjed addig, hogy átlásson az álcánkon.
- Igen, bár pár nappal ezelőttig nem ezt mondtam volna, most mégis egyet kell értenem veled.
Akkorát ásítottam, hogy majdnem kiakadt az állkapcsom.
- Gyógyulnom kell és ehhez aludnom. Ígérem, nem fallak fel sem téged, se az ittenieket, ha felébredek és még jó darabig nem fogok tudni átváltozni. – osztottam meg vele egy elég bizalmas információt.

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//


Tényleg össze vagyok zavarodva és ez nagyon szokatlan érzés nekem, mert még sosem voltam ilyen helyzetben. Össze kellett szednem mind a gondolataimat, mind magamat fizikailag, hogy valami tervet exabáljak össze, mit fogok kezdeni ezután.
Szervezetem a bőséges evés után persze vágyta a pihenést, de ez csak kifogás volt, amivel szerintem Nienna is tisztában volt, ám egy elf volt annyira tapintatos, hogy nem tette szóvá, csak szó nélkül összeszedte az asztalról a maradékot, tálcára rakta és kisétált a szobából, magamra hagyva.
Kapaszkodva, sziszegve, de visszamásztam az ágyamba és elterültem rajta. Legszívesebben a fogamat csikorgattam volna, hogy ennyire magatehetetlen vagyok. Ha most támadnának meg, simán átvágnák a nyakamat, mint valami házicsirkének.
Bár bíztam a jégelfben, hogy nem azért gyógyított meg, hogy aztán az emberek elé dobjon, még egyszer erőt vettem magamon és az ajtóhoz rángattam egy széket és kitámasztottam vele az ajtót. Aztán kellett jó pár perc míg kilihegtem magam és visszatántorogtam az ágyamhoz, ahol elterültem mint egy darab fa.
Most már nem volt más dolgom csak pihenni és gyógyulni, reméltem, hogy mikor felébredek, már legalább a szobámban lévő közlekedés nem okoz gondot, mert bár nem beszéltünk erről Nienna-val, az biztos, hogy innen mihamarabb el kell tűnnöm. Ha azok, akik megtámadtak rájönnek, hogy életben maradtam, keresni fognak és arra nem volt időm, hogy eltűntessem a nyomaimat.

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//


Már épp az álom határán jártam, amikor hallottam, ahogy az ajtógomb elfordul, de természetesen az ajtó nem nyílt ki, hiszen a szék alá volt támasztva.
~ Hahh! Milyen jól tettem, hogy elővigyázatos voltam! ~ suhant át az elmémen az első gondolat, majd azonnal a másik is, hogy veszélyben vagyok.
Fel sem merült bennem, hogy a jégelf próbálna bejönni, mert egyrészt már elköszönt mára és ő is kimerült volt, másrészt ő sosem lenne olyan, aki kopogtatás nélkül lépne be, mert még olyat látna, amit nem szeretne.
Természetesen merő ostobaság volt ilyen gondolatokra pazarolni a röpke időt, ami a rendelkezésemre állt, hogy valamit kitaláljak, mielőtt rám törik az ajtót, hiszen azt egy pillanatig sem feltételeztem, hogy ha támadóim találtak rám, akkor az a vékony nyílászáró és az előtett szék valameddig is feltartja őket.
Az is igaz viszont, hogy ők nem is bajlódtak volna a kopogtatással és a szagukat is megéreztem volna már ilyen közelről, még ilyen lerongyolódott állapotban is. Talán mégis a fogadós gondolta meg magát és úgy vélte jobb lesz megszabadulni egy sebesült idegentől, mielőtt bajt hoz rá?
A nyögésemet elfojtva keltem fel, nem törődve a feszülő sebekkel, mert most azok felszakadása volt a legkisebb gondom. A fegyvereim a sarokban lévő ládán, a köpenyembe csavarva hevertek, ahová most két lépéssel elértem és a halk suhogást meghallva, már a kardomat kivonva pördültem meg egy vicsorral, hogy szembeszálljak az ellenféllel……..
A döfő mozdulatot éppen csak meg tudtam állítani, amikor tudatosul bennem, hogy Nienna az, de mielőtt még átgondoltam volna – és biztosan rossz következtetést vontam volna le, - már hadarta is a magyarázatát.
Bele telt egy pillanatba, amíg felfogtam az értelmét a mondanivalójának, ami mintha csak az előbbi, elalvás előtti rossz érzésem megelevenedése lett volna.
Ösztönösen hátraléptem és megráztam a fejem, mert én nem voltam az a menekülős fajta, de aztán felülkerekedett a józan eszem, mert még egészségesen sem vehettem volna fel velük a harcot, nem így félig mozgásképtelenül, valós alakom nélkül. Széttéptek volna és nem csak engem…….
Az izgatott elf lányra néztem, aztán egy sóhajjal biccentettem felé, majd megragadtam a köpenyemet és  benne lévő dolgokat magamhoz öleltem.
- Mehetünk, de nem kell visszajönnöd, ha nem találnak itt, senkit nem fognak bántani, mert nem akarják felhívni magukra a figyelmet. Minden bizonnyal jó indokot mondanak majd a fogadósnak, hogy kiadjon engem, így elhurcolhatnának és valahol máshol végeznének velem. Jobb, ha nem vagy itt, te ……..te képtelen vagy hazudni és ők megéreznék, a fogadósék meg nem tudnak semmit, őket hiába faggatnák.
Már hallani lehetett az előtérben felhangzó hangos beszédet, bár az értelmét nem lehetett felfogni, így nem maradt sok időnk.

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//

Nem szokatlan a teleportálás számomra, mivel sok sárkány is képes volt rá, volt benne részem már nem egyszer és valószínűleg az idők folyamán én is meg fogom tudni tenni, de még sárkányléptekben elég fiatal voltam, sokat kellett még tanulnom …..már ha életben maradok addig.
Ezért is nyeltem le a büszkeségemet ….megint és hagytam, hogy a gyógyító kimenekítsen a szobából, amit minden bizonnyal percek múlva elözönlenek a támadóim és ezért tartottam rossz ötletnek, hogy az elf újra vissza menjen.
Elismertem, hogy sokat fejlődött és tapasztalt, amióta elválltak útjaink, de azért három kifejlett és bosszúszomjas fajtámbeli egy fél hadseregnek elég fejfájást okozott volna, nem egy szem boszorkánynak.
Csak egy percbe telt, míg már nem forgott velem a világ, ez is csak azért, mert le voltam gyengülve, máskor meg sem kottyant volna.
Aztán körülnéztem, hogy hová hozott Nienna és kissé megakadt a lélegzetem. Felismertem a helyet, hiszen annak ellenére, hogy őrjöngésem elég sokáig tartott, a és, hogy a romos viskó most már nem tűnt olyan romosnak…
A tekintetemben felparázslott hatalmam zöld tüze, ahogy a mellettem álló jégelfre néztem, de aztán szép lassan ki is hunyt. És nem, nem azért mert elfogyott az erőm – bár elfogyott, - hanem azért mert felfogtam, hogy nem szándékosan hozott bukásom színterére. Kétségbeesett teleportálás volt ez és mivel a vidék kihalt volt, a ház mégis nagyjából rendbe volt téve, gondolom sokat járt erre. Ez volt a legbiztosabb horgony a teleportálásához, főleg két emberrel.
- Ne …..ne sajnáld, azok az idők …..elmúltak, magad voltál a tanú rá. – válaszoltam egy nagy lélegzetet véve, rekedten.
Valamiért nem akartam, hogy elmenjen, hogy a közepébe ugorjon a veszélynek, így a szavaira legszívesebben hazudtam volna, de a történtek után megérdemelte őszinteségemet.
- Nem tenném rá a nyakam Nienna, de Bloom, az egyikük, azzal a képességgel bír, hogy megérzi a hazugságot …. legtöbbször. A fogadósék amit tudnak elmondhatnak, de az igazat fogják mondani, miattam nem fogják tartani a hátukat és egy kis fenyegetés után miattad sem. Utána nem lesz okuk bántani őket, csak magukra vonnák a nem kívánt figyelmet, hiszen csendben akartak elintézni, gondolom, még talán vannak támogatóim, akik azért nem néznék jó szemmel amit tesznek. Ha visszamész és elkapnak, te …….nem tudsz hazudni neki és elvinnének téged …..nem lennél képes szembeszállni mindhármukkal. Hát most hallottad az igazat. – tártam szét a karom.

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//

Csak abban bízhatok, hogy hisz a szavaimnak, pedig tudom, hogy ezt nem igazán várhatom el tőle az ismeretségünk kezdete okán, hiszen akkor bízott bennem, követett egészen …….pont idáig, ahol aztán brutálisan szembesítettem azzal, hogy végig az orránál fogva vezettem, elhitetve vele, hogy a szerelme bajban van.
Az akkor és a most előttem álló elf között azonban már óriási volt a különbség, pedig akkor is legyőzött, igaz, hogy a meglepetés számlájára is írhatok némi előnyt. Nem számítottam az erős mágiájára, annyira ……szelíd volt.
Most, ha erőm teljében lettem volna, talán még érezhettem is volna az erejét. A tapasztalat pedig …… - ami minden valószínűség szerint alaposan átformálta, megrágta és kiköpte, - ott ült a szemében. Ma már nem biztos, hogy alapos tervezés nélkül szembeszállnék vele.
Tulajdonképpen még most sem tudtam miért nem ölt meg, helyette egy csomó nyűgöt vett a nyakába.
Minden esetre minimum tartoztam neki annyival, hogy őszintén szóljak hozzá és felhívjam a nyilvánvaló dolgokra a figyelmét, hiszen most is gondolkodás nélkül ugrott volna a veszélybe, mert csak az járt a fejében, hogy valaki segítségre szorult. Engem biztonságban tudott, de aggódott a fogadósért és családjáért.
Hmm …. talán még sem olyan meglepő, hogy rajtam is segített, mintha …… erre tette volna fel az életét, hogy másokon segítsen.
Újabb zavaros érzelem futott át rajtam, mi lehetett ez? Ha nem ismertem volna magam, azt hihettem volna, hogy valamiféle bűntudat a múltbéli cselekedetemért……
Akármi is ez, remélem, hogy elgondolkodik a szavaimon és marad, mert megakadályozni úgy sem tudtam volna, hogy visszateleportáljon.
Bár már tisztáztam magamban, hogy Nienne másként gondolkodik, mint én, azért még mindig meglep, hogy aggódik miattam, hogy …..valaki egyáltalán aggódik miattam.
- Nem adtam okot a bizalmadra. – vontam meg a vállam, amikor már ezen túltettem magam. – Azonban, bármi is történik a fogadóban, még te sem tudnád megállítani, csak a saját életed is feláldoznád. – ez volt a nyers igazság.
Megdöbbentett az az őszinte aggodalom, amit most még szavakba is öntött.
- Ne, ne érezd magad rosszul …..ezért. – intettem körbe. – Nem vagyok úri pompához szokva, általában vándorlok és voltam már rosszabb körülmények között is. – mosolyodtam el halványan, most először őszintén. – Megleszek, ne aggódj miattam. Minden órával jobban leszek és el tudom látni magam. Itt jó ideig senki nem fog rám találni és én két-három napon belül már leszek olyan jól, hogy alakot váltsak. Hmm ….. ha addig egyszer-egyszer hozol valamit enni, már ezzel is örökre lekötelezel. Ez itt ……..teljesen elég lesz nekem. – ültem le a fűbe, mert az adrenalin adta erőm elfogyott.

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//

Én csak a dolgomat végeztem és azt igyekeztem a legjobban tenni, hogy hasznára legyek a népemnek, akinek még a nyomait is igyekeztek a kétlábúak eltörölni a föld színéről. Annyit azonban már tudtam az emberek között töltött időmből, hogy ők ezt teljesen másképp látják és bár soha nem gondoltam volna, az utóbbi pár napban sok mindent megkérdőjeleztem, ami eddig fel sem merült bennem és ebben jó rész volt a Nienna-val történt beszélgetésünknek. Mert most egyikünknek sem volt oka a másiknak hamisságot mondani. Ő megölhetett volna, én meg nem kaptam semmilyen parancsot Furiától, főleg nem a jégelffel kapcsolatban, szerintem nem is tudott róla, hogy létezik.
- Nincs okom arra és az érdekemben sem áll, hogy megtévesszem. – morrantam fel, de csak a megszokás kedvéért, hiszen mégis csak egy sárkány voltam, nem holmi segítőkész ember.
Már azzal, hogy ide elhozott többet tett annál, hogy ne érezzem kényelmetlenül magam a múltbéli dolgaink miatt. Most már életben fogok maradni, még ha a továbbiakban egy szalmaszálat sem tenne értem keresztbe. Gyógyulni fogok mindenképp, ha tudok enni rendesen, akkor hamarabb, ha csak alkalmilag, akkor lassabban.
Utáltam a gyengeségemet, de attól, hogy dühített, nem fogok tudni mást tenni, mint kivárni és erősödni. Így aztán – bár láthatta rajtam az elf, hogy nem rá haragszom, de komoran vettem el tőle a vizet.
- Te kiváló gyógyító vagy és becsületes. Az az Artanis meg jobb, ha nem minősít téged, mert még meg találom harapni. – nyugtattam meg, mert láttam milyen fontos neki a véleménye. - Más a helyedben ott, azonnal végzett volna velem, te meg kimerítetted magad teljesen, kitéve magad annak, hogy bántani foglak. Nem kell sajnálnod semmit. Még gyenge vagyok, de fel fogok épülni, nem kell velem maradnod, el leszek. És …..hívj már Raven-nek ……kérlek. – tettem hozzá felcsattanva, mert úgy éreztem magam, amikor kimondta a teljes nevem, mint régen, amikor a nevelőanyám épp megbüntetni akart valamiért.
Aztán elhangzott egy név, amit már majdnem elfelejtettem, de most visszahozta újra az emlékeket.
Igen a kék sárkány ……… Aki, - most már eszembe jutott és egy pillanatra leszorult a torkom a felismeréstől, hogy mennyire átvert engem. Köhögve köptem ki a vizet, amivel épp a szomjamat oltottam, aztán elöször halkan, majd hangosan felnevettem, de gyorsan abbahagytam, ahogy a fájdalom végigvágott a hasi sebemen.
- Az a f.....furfangos nőstényördög! Teljesen megvezetett! Most már értem! – vettem egy mély akadozó levegőt. – Nem, nem tettem vele semmit, békében váltunk el. Azt mondta, hogy megölt téged, nekem ne legyen rád gondom és aztán elmentünk Telarba, mert bevallottad neki a halálod előtt, hogy Kain ott van. És bár amúgy sem mentem volna a rokonaid után, hiszen csak fenyegetőzésnek szántam, ezzel végleg lezártam a dolgot.
Ez sok mindent megmagyarázott. A további szavait csendben hallgattam végig, aztán kisebb erőfeszítéssel feltápászkodtam és láthatta, hogy a hangulatom továbbra sem volt komor.
- Már akkor erős mágikus hatalmad volt, bár tény, hogy megleptél, de – megbiccentettem felé a fejem ünnepélyes hangra váltva, - jégelfek Nienna-ja ……. soha többé nem kell félned tőlem, az életemmel tartozom neked……talán kétszer is. – utaltam a teleportra.
Hát ilyet sem tettem még …….
- Már rég nincs otthonom. Mikor elértem az ifjúkort katonai táborba kerültem, aztán mivel, nem voltam különösebben erős, de mindenkivel megtaláltam a hangot, úgy vélték, jó kém lesz belőlem, így erre képeztek ki. Nem volt ajánlatos kapcsolatokat kialakítanom, mert az érzelmekkel járhat és kötődéssel. Ha meg megkedvelnék valakit és utána olyat tett volna, ami miatt jelentenem kéne a felettesemnek, az befolyásolná a munkámat és a hűségemet. – vontam meg a vállam. – És te? Ha már nem vagy „könyvtáros”, akkor mit csinálsz most? És hol van most a férfi, aki miatt oly sok veszélyt vállaltál? – néztem rá kérdőn. - Vagy talán aggódva vár otthon a gyermekeiddel?

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//


Nem tudom, hogy volt-e valaki egyáltalán az életemben, akivel ennyit beszéltem volna, anélkül, hogy bármilyen hazugságra vagy fondorlatra ne került volna sor, na és, akinek ennyire kitárulkoztam volna…….. Ha belegondolok, hogy mennyi ellenségeskedés feszült köztünk, ha nem is csak a személyesre gondolok, hanem arra is, hogy a népeink épp háborúban állnak egymással……
Ha valaki most hallana a népemből, tényleg nem tagadhatnám le, hogy elárultam azt, amit a fekete sárkányok képviseltek, de már nem voltam benne biztos, hogy az a legjobb út számunkra, hiszen valamikor….. békében éltünk.
Minden bizonnyal még lesz ezen időm gondolkozni és főként akkor, ha már tudom, hogy mi történt a seregünkkel és mi a helyzet velem kapcsolatban. Ha az a három nyomorult ennyire titokban akart eltenni láb alól és tartottak attól, hogy életben maradok, akkor talán még van esély, hogy nem mondtak le rólam és számítanak rám.
Csendben hallgattam azt, amit a jégelf megosztott velem, sejtésem szerint ő sem gondolta, hogy valaha ez a beszélgetés lezajlik köztünk. Véleményem szerint szigorú volt önmagához, túlságosan is, de hát hallhatóan neki is megvolt a saját keresztje és, ha nem is tudtam mit jelent egy család részének lenni igazán, azért el tudtam képzelni, milyen lehetett mindenkit elveszíteni annak idején. Én nem vettem részt azokban a csatákban, nem volt kenyerem a fajok mészárlása….
- Megígérem! – bólintottam. – Tanulságos volt, miként fordulhatnak a sors kerekei és mit tanulhat az ember, ha jobban figyel arra, mi történik körülötte és nem csak kényelmesen elfogadja, amit az orra alá dugnak. De – néztem rá morgósan, - ne ostorozd magad, mert lehet, hogy sok mindenben hibáztál, de senki nem hibátlan, ráadásul te folyamatosan tanultál belőle. Én meg látod, mire jutottam ….. – intettem végig magamon. – Sajnálom, ami a szüleiddel történt, de a háború senkit nem kímél ……. – inkább elhallgattam, mert ebből nem lehetett jót kihozni. – Ha előre látnánk a jövőt, biztosan sok mindent másképp csinálnánk, azt is. – néztem a kezére, ami az oldalát tapintotta. – Most már örülök, hogy Alamaise meggyógyított, nem kellett volna, hogy belekeverjelek, vagy ha már igen, lehetett volna annyi eszem, hogy tudjam, nem tudsz semmit az áru….Kainról.
Mikor kimondja, hogy talán nem különbözünk annyira, megrázom a fejem és szomorúság villan a tekintetemben.
- Ez sajnos nem igaz, vagy inkább mondhatni jobb is ha igen. Te jó és segítőkész lény vagy Nienna, én pedig nem, tudod ……..én vagyok a nagy, gonosz sárkány. - fújtam ki egy alig látható kis zöld felhőt a számon.
Már ez is megerőltető volt, de láttatni akartam a különbséget.
- - Lehet, hogy nem veszek részt csatákban, de sok vér tapad a kezeimhez és sosem éreztem lelkiismeretfurdalást. Nem, - ráztam meg a fejem újból, - én már sosem leszek jó…..

//Érdekek és értékek – avagy egy új barát, vagy egy régi ellenség - Nienna//


Csendesen, elgondolkozva hallgattam Nienna szavait, amiben sok volt az igazság. Az én lelkiismeretem, vérmérsékletem persze más volt, mint az övé, ezért nem miattuk ostoroztam jórészt magam, hanem az ostobaságomért, a szűklátókörűségemért, hogy hagytam, hogy mások döntsenek helyettem és ezért végül ebbe a helyzetbe kerültem.
Ám az is igaz, hogy ha ez nem történik meg, akkor soha nem találkozom újra a jégelffel és soha nem ismerjük meg egymás gondolkodásmódját és véleményét a történtekről.
Nem ismerem meg magamat!
- Igen, talán vagy inkább….biztosan vannak olyan dolgok, amikben hasonlóan gondolkodunk, ahogy a példa is mutatja. – szólalok meg kis szünet után egy halvány mosollyal. – És bár tőlem soha többé nem kell félned, azért azt kérem, hogy légy óvatos a fajtámmal, de hát ezt úgy vélem már megtanultad. Én pedig ígérem, hogy megtalálom a saját utamat, csak előtte még eltakarítom a szemetemet, nehogy bárkinek is problémát okozzanak. – villant meg a szemem, ahogy a három támadómra gondoltam.
Körbenéztem és akár el is ismerhettem, hogy az a nő, akit majdnem megöltem, megváltoztatott és hálás lehettem neki. Most az egyszer – hiszen egyedül voltunk itt, - akár el is ismerhettem ezt.
- Köszönöm, hogy megmentetted az életem, hogy még most is gondoskodtál rólam. Nem fogom elfelejteni. A te és az én Isteneim vezessenek a utadon. – hajtottam meg felé a fejem és sokáig így maradtam a tiszteletem jeléül.
Mikor végleg eltűnt egy finom teleportálással, én is elindultam a kis ház felé.


//Igen, ez így lesz jó és köszönöm a játékot, nagyon élveztem. //

// i.sz. 715. évi küldetések 5. küldetés //
*Kihúzva ülök a lovon.
~ Hát ez ilyen, első küldetés társam is van nyolc megtermett dalia, újoncok mint én. Na itt is van.
- Ezt a levelet kell átadni Menionba, sürgősnek sürgős de ne hajtsátok ki a lovakat. Kíméljétek őket a háború nem kegyelmez senkinek. Úgy vigyázz rá mint a szemed fényére.
*Elnevette magát, majd megfordult s távozott. Nézem a levelet.
~ Nagy forma az öreg, sörrel kezdeni a napot... Na mindegy vágjunk bele.
*Ránézek a lovasokra egyenlőre csak forgolódunk, hosszú lesz az út lesz mit beszélgetni.
Hát lassan lóra ültünk megindultunk. Lassacskán megtört a jég ahogy én is megtörtem a sort.
- Na ne lovagoljunk ilyen szigorúan, merről valók vagytok?
- Igazából környékbeli parasztok vagyunk, megélhetés háborúk, sárkányok elfek menekülő törpök. Jobb a békesség és úgy voltunk vele hogy jobb karddal a kézben meghalni mintsem csak úgy meghalni.
- Barátom ez becsületes hozzá állás! Mesélnél nekem is ezekről?
- Persze északon a sárkányok megtámadtak egy várost lidércekről is hallani a hegyek között. Itt folytonos a háború. Furia a sárkányok mondhatni anyja éppen valamelyes hatalmának határait növeli. Semmi esélyünk igazából azt mesélték sebezhetetlen.
- Akkor mégis mi értelme ellenkezni velük? Ha egy lény sebezhetetlen az sokat elmond.
- Ebben van valami, de ha tehetném megpróbálnám hogy leválasztja e a fejét a kardom.
- Bátor fickónak tűnsz.- Néztem rá enyhe mosollyal.
- Hallod Csöpi bátor vagyok.
- Hallom Talpas...
*Ránéztem a másik figurára lovon is látszott még egy fejjel tőlem nagyobb.
- Én egy erdőből kerültem ide, ott éltem a szüleimmel, nem igazán van róla fogalmam mint mentek most a dolgok.
- Majd mesélünk egyéb dolgunk sincs mint mesélni.
* Lassan baktattunk keresztül izgalmak nélkül középvidéken s minél több információt kapni barátaimtól.
// Déli dombság következik//