Elonar erdeje

*Lust elkeseredik. Ha nimfák haltak meg, biztosan nagyon erősek. Megint a fenyves, hát nem nagyon sikerül elkerülnie. Reméli, hogy Holar is veletart, nem jó lenne egyedül nekivágni az útnak, főleg, hogy a kimenetel eléggé kétes. De hát mit is kezdhetnének így ketten? Egy elf és egy ember? Pedig ha tudná....*

- Az igazat megvallva a tekercs nem sokat segít. Persze értem én, hogy gyermekáldozat kell, és talán az időre utal, hogy hármat üt, de a tüzet nem értem. Talán fel kellene égetni a gonoszt? Sajnos én sem értem teljesen ezt a szöveget. Sajnos nincs más választásom, mint a fenyves felé venni az irányt. Csak remélni tudom, hogy még nem kések el, nem lesznek még áldozatok, mert az valami borzalmas lenne. Az igazat megvallva félek, hogy mi vár rám ott, de ebben a helyzetben sok választás nincsen. Rettenes dolog lehet az, ami ezeket a szörnyeket vezérli, mert ugyan miért másért támadnának nimfákra? Végtelen sötétséget érzek, ha erre gondolok, és félek, nem találom meg az ellenszerét, vagy azt a tűznek nevezett valamit. * Mondta Lust elkeseredetten. Hát semmi sem menti meg, hogy a fenyves felé menjen. Csontjáig hatol a félelem, de nem tehet mást. Szomorúan kullog Holar mellett.*

*Lust örül, hogy Holar vele tart. Egy kicsit meg is könnyebbül, egyedül azért mégis csak nehezebb lenne. Csendben haladnak az erdőn át, a sötét észrevétlenül fedte be a környéket, mint egy puha takaró. A sötétben csak néhány világító szem, és furcsa hangok mutatja, hogy nincsenek egyedül az erdőben. Lust néha összerezzen, hiszen nem valami bizalomgerjesztő az erdő. És ez még nem is a fenyves...vajon milyen borzalom várhat ott rájuk? Az éjszaka végére az erdő másik oldalára érnek. Nem álltak meg, nem érez Lust fáradtságot, és Holar sem akart megállni. Az erdőszéli bokrok közül mintha furcsa hangok szűrődnének ki. Lust megáll, figyelni kezd. Leteszi a tenyerét a földre, és behunyja a szemét. Megszűnik a világ, az erdő érzéseit figyeli, félelem, zavar, a kép egyre tisztul... orkok!!!! A bokrok mögött egy gyermek körvonalazódik, és két ork, akik megkötözték, és éppen felette veszekednek valamin. Vajon most mit kéne tenni?

- Orkok vannak a bokrok mögött. Egy gyerek is ott van. Mintha veszekednének. De fogalmam sincs, hogy miről. Mit tegyünk szerinted? * Suttog Lust Holarnak. Nem tudja támadjanak-e, vagy valami mást ajánl majd neki a társa. Ő még csak-csak elbánik egy orkkal, de Holar...Holar egy ember, ki tudja, hogy mi történne vele, ha rajtaütnek az orkokon. *

- Ketten. * Mondja Lust. Majd meglepődik, hogy milyen jó kardja is van Holarnak. Hogy eddig nem vette észre!!! A férfi arca elkomorul, és Lustnak igazat kell adnia, nincs lehetőség a totojázásra, rajta kell ütniük. Mély levegő, és követi Holart a harcba. Ahogy egyre közelednek a hangok felerősödnek, az orkok morognak, kiabálnak, lökdösik egymást. Már látni a kislányt is. Egy fa tövében ül, összekötözve keze-lába. Riadtan sirdogál, de hangját nem hallani, mert a száját is bekötötték szegénynek. Nagyon fél. Lust dühös lesz, milyen förtelmes lények képesek egy ilyen kislányt megkötözni, és ki tudja mit akarnak csinálni vele. A tekercs nem sok jót sugallt. Gondolkodásra nincs idő. Kardját szorítva lép ki Holar mögött a bokrok árnyékából.

*Lust mérgesen lép ki Holar mögül. Az orkok ordítva rohannak feléjük. Félelem nincs, sokkal inkább düh. A kardok csattanása hallatszik. Lust a csata hevében néha átnéz az ork válla felett, hogy a kislánynak nem esett-e valami baja, jól van-e. Amint oldalra pillant, megnyugodva veszi észre, hogy Holar bátran és nagyon ügyesen küzd az orkkal. A következő odanézésnél azonban észre veszi, hogy Holar a földön fekszik, ajka véres, és az ork közeledik kardját magasba tartva. Lust az övéből előkap egy tőrt szabad kezével, és az orkhoz vágja. Az ork felhorkan Holar felett, de nem öli meg a találat, csak megtántorodik. Lust küzd az orkkal, ami rátámadt, próbál közelebb menni Holarnak segíteni. Azonban az őt támadó ork nem adja fel, egyre csak üt, vág, Lust elfordul, hogy az orkkal leszámoljon. Ekkor egy csattanás hallatszik a háta mögül.*

* Lust tovább harcol az orkkal. Már éppen az utolsó csapást mérné rá, amikor vmiféle lökéshullám fut át az ork mögött, és Holart messzire repíti a bokrok közé, szerencsére az orkot eddigre már harcképtelenné tette, így legalább az már nem repült vele. Egy kopasz, ijesztő mágus lépdelt Lusthoz. Az ork már nem támad, meghajolgatva hátrébb tolat.*
~ Hát róla szólt a tekercs... a kislányt minél hamarabb el kéne vinni innét. Jaj, mi lehet Holarral?~ *Gondolja az elf. A vigyorgó mágus felé fordul és az övéből gyorsan fehér port ránt elő és a meglepett ellenfél arcába fújja. Amíg tart a meglepetés ereje addig a kislányt hóna alá kapva a bozótosba veti magát. Tudja jól, a mágus jóval erősebb nála, de a fehér bénítópor talán kitart addig, amíg sikerül biztos távolságra menekülni, feltéve, ha Holart is sikerül megtalálni, és persze nem magatehetetlen, mert nem vállalná a férfi cipelését is.*

*Lust beugrik a bozótosba, Holar nyomát látja, ám őt magát nem. Nem tud szétnézni, csak siet minél távolabb a mágustól, közben tőrével elvágja a kislány köteleit. Furcsa mormolást hall, ami egyre erősödik, mintha valami követné, dobbanások, aztán egyszer csak a levegőben találja magát...még szerencse, hogy a lányt idejében egy bokor mögé tudta rejteni. Az avaron landol, mozdulna, de nem bír, a bokrok szétvállnak és a fák mögül előlép a mágus. A szeme szikrákat szór, ismeretlen nyelven beszél, rémisztő ahogy közeledik. Lust harcol, küzd, hogy el tudjon szökni, de a bűbáj nagyon erős, és a mágus oly közel........*

*Lust csak néz, alig tudja követni az eseményeket. Először a földöntúli fájdalom,aztán az az óriási sárkány a semmiből. Most meg szabad, a mágus elterülve, és még röpködnek a gondolatai, ahogy próbálja felfogni mindazt, ami vele történt. Tehát Holar egy isten.........illetve egy isten emberi alakja....hogy ő erre miért nem jött rá...... Utólag persze már össze tudja rakni, hogy igen, mégis voltak jelek, de a veszély jobban elvonta a figyelmét. A kislányhoz siet. Megnyugtatja. Majd Holarra tekint.*
- Azért szólhattál volna, hogy isten vagy. Akkor nem aggódtam volna érted. *mondja mosolyogva.*

*Lust mosolyogva feláll. Megnézi a kislányt. Semmi baja, csak ijedség. Elmagyarázza neki, hogy minden rendben, nemsokára otthon is lehet. Majd elindulnak kifelé az erdőből a kislány otthona felé, közben Lust titkon Holart nézi, hogy milyen helyes, ahhoz képest, hogy egy isten... elkalandozik egy kicsit gondolatban.*

*Lust elmereng a gondolatai közt. Mozgalmas idő áll mögöttük. Holar egy sárkányistenség... nem is gondolta volna. Persze eljátszott a gondolattal, hogy milyen helyes ez a pasi, hátha lehetne köztük több... de egy istenséget valószínűleg nem egy elf fog érdekelni. Hazaviszik a kislányt...és hiába is reménykedik bármiben, valószínűleg utánna mindenki folytatja a saját újtát. Arra riad, hogy Holar hozzáér, csak most tűnik fel a fénygömb, amit az istenség varázsolt...*
-Azt hiszem,most haza viszem a kislányt. Velünk tartasz? - néz kérdőn Holarra, várva válaszát.

*Lust boldog volt. Megmagyarázhatatlan volt számára, amit érzett, jó volt, hogy Holar velük tart. Nemcsak a társaság miatt, vagyis inkább mégis...főleg a társaság miatt, főleg Holar miatt. Nem tagadhatta, hogy Holar mennyire tetszik neki, bár ez az istenség dolog egy kicsit megzavarta. Vajon Holar hogy érez? Érez egyáltalán valamit?....*

- Azt hiszem a kalandvágy, vagy talán a sok minden, amin keresztülmentem. A fene se tudja.... tudod, ahogy mondani szokás, ez lett megírva... majd meglátjuk mi is lesz ebből. Most akkor már nem kell félnünk semmitől? Ennek az egész rémálomnak vége szerinted? Örülök, hogy a kislány megnyugodott. Köszönöm, hogy segítettél nekünk. Ha te nem lettél volna....*mosolyodott el Lust. Aztán belegondolt, hogy tényleg mi lett volna, ha Roober nem menti meg őket, mert ő valószínűleg nem bír el a varázslóval. Micsoda szerencse...vagy csak a sors???*

*Lust most gondolkodik el először azon, hogy mekkorát is esett, hogy mintha tényleg fájna egy-két porcikája, de nem vészes, a lényeg, hog yminden rendben. Kihúzta magát, és mosolyogva mondta, hogy semmi gond, bár azért néhány porcikája erősen tiltakozott e kijelentés ellen. De ugyan, hogy nézne már ki, ha egy fejvadász elf nyafogna????*