Olassië erdeje

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

Az elfek ura, Thalion Órëa azután erősítette meg városuk védelmét, mikor Elsga, az elfek nyugati városa elpusztult. Már nem tisztították meg a széles utakat Olassië felé, s nem keresték a többi nép társaságát, így a városhoz vezető utakat lassan benőtték a növények, csak szűk ösvény maradt az elfek városához.
A várost sűrű erdőség veszi körül. A legmagasabb tornyok is eltörpülnek az ősöreg fák törzse mellett, melyeket Thalion úr varázslata növesztett óriásivá.
Aki erre téved, egy gigászi, égbe törő erdőséggel találja magát szemben. A fák kitakarják a hegyeket, egy tucat ember sem érné körbe őket, oly vastag a törzsük.
Ez az erdő rejti és védi Olassiët azoktól, kik ártani akarnának neki. A fák közé azonban besüt a nap, nincs teljes sötétség és az egész erdő élettől duzzad.

Olassië erdeje Olassi_erdeje_by_stixion-das9n7t

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-08-14, 7:52 pm

// Mese - Olassië alkonya//

*Fatima figyelmesen hallgatja végig az elf vezér szavait. Szemöldökét összehúzza, mikor a repülő városról hall.*
~ Ezt látnom kell! ~
*Orkokról hallott már, sőt harcolt is ilyesfajta ocsmányságokkal anno, Solereyben. Még egy hatalmas csontkollekcióval is. Pár ork... mit számít. Bár érdekelné, hogy a repülő városból miféle sötét lények kúsznak elő. Hallgatja tovább a beszédet. Milyen különös... nosztalgikus érzése támadt. Bedua... Álomfalva... Evolyranban Soreley... Ezek nagy csaták voltak. Nem ez lesz az első harca, s talán nem is az utolsó. Az elf vezér kijelenti, hogy bizony lesznek halottak. A pár hónappal ezelőtti Fatima talán eleresztene erre egy gonosz vigyort, de most semerre sem moccan meg ajka szeglete. A távozásra való felszólításnál bár nem moccan, de szemeivel szigorúan végigpásztázza az előtte állókat, vajon van-e valaki, aki vállalja gyávaságát. Sokan talán azért nem mozdulnak, mert félnek a megvetéstől, s a suttogó ajkaktól, kik kicsúfolják, s életük végéig gyalázzák nevüket. Majd akkor futnak el, ha senki nem látja őket. Vagy beépülnek a lakosok, s harcképtelenek közé, s úgy lógnak meg. Erre a gondolatra megint eleresztene egy mosolyt az éjelf... de nem teszi. Az utolsó mondat: "Akik maradnak, azoknak mondom, megvédjük az otthonunkat!" Ez megint elküldte a tünde gondolatait a messzeségbe.*
~ Otthon. Hol van az? ~
* A vezér még jelzi, hogy csapatokat gyűjtenek. Fatima nyugodt, hideg tekintettel ácsorog, s nézi a népet, ki merre megy. Ő harcolni megy. Az biztos. Távolabbról hall egy tisztet, ki a gyerekeket, időseket, a harcképtelen lakosokat gyűjti egybe, illetve hív védőket is, akik elkísérik őket az útra. Páran a tornyokba, s várfalakra mennek, ott várják a közelgő ellenséges csapatokat. Egyik alvezér pedig a palota mellett toboroz, kik az erdőbe mennek. Fatima elgondolkodik, hova is menjen. Talán maradjon a városban? Vagy a menekülteket védelmezze? Ha Elonar erdejébe menne, talán kikerülné a harcot. Nem, nem. Nem ez lesz az ő feladata. Maradhatna a városban. Bevárhatná az ellenséget, s a tornyokból lőhetné az ellenséget íjával és számszeríjával. Egész jó ötletnek tűnt, amikor hirtelen egy tiszt jelent meg előtte,-s le a kalappal- tisztelettel szólal meg, s biccent a hófehér bőrű tündének. Fatima úgy fordul, hogy teljesen szemben álljon a férfival, a szemébe néz, s enyhe biccentéssel ő is köszön. Majd meghallgatja annak szavait.*
- Üdvözöllek! Ilsa Namor, az északi oldalon toboroz a közeledő orkok ellen sereget. Ha csak nincs más terved, örömmel látunk azok között, akik útját állják a lenti támadóknak.
* Fatima nem szólt azonnal. Szemébe tűz lobbant fel, mit nem könnyű észrevenni, hisz arca rezzenéstelen maradt. *
~ És igen... mehetnék az erdőbe is. Elébe állni az ellennek, s nem várni, míg ők érkeznek meg. Erre vágyom. S ez az ember tudta, hogy ott kell lennem...~
* Fatima ott lesz az elsők között, kik megütközhetnek a közelgő sötétséggel. Biccent hát, mikor az várva várja a választ. *
- Ott leszek!
~ Csak kerülnének elémbe a repülő város harcosai is.~
*Elköszönésképpen megint biccent, majd lovát kantáron vezetve Ilsa Namor táborához sétál. Nem szól semmit, csak biccent a vezér felé, ha az rátekint. Egyelőre elég könnyűnek tűnik a harc. Csak a fejét kellett mozdítania párszor. Majd kiderül, mi jön ezután.*

Vendég

// Mese - Olassië alkonya//

* Végighallgatja az elf vezér szavait, így minden világossá válik a számára, hogy itt kemény küzdelemre lehet számítani, amiben ő is ki akarja most már venni a részét. Nemrég érkezett elf ismerőseihez a városba, a legjobb helyen itt van ahol van. Sebesültekre mindig lehet számítani, így az ő segítsége nem utasítható el. Harc az életéért, harc Olassië-ért meg az elfek fennmaradásáért. Ha itt elvesznének, mindannyian akkor kevés elf élne Lanuriában. Mikor eltűnik Thalion akkor felfigyel a nézésre a mellette levő embertől, ő is csak alig néz oda, nem igazán feltűnően.
~ Az erdőt megyek védeni. ~ Ahogy kimondja magában egy tiszt böki meg a hátát, odafordul hozzá és így szól illedelmesen.*
- Hölgyem, tartson velünk Ilsa Namor táborába. Úgy érzem ott lesz szükség legelőször a tudományára. A többit megbeszélheti Namor Úrral. * kedvesen mosolyog rá, megnyugtatja a másikat,vele és a következőket mondja.*
- Szíves örömest megyek de még nem tudom merre.Csakis Ön után. * Ezzel a tiszt segítségével elindulnak Ilsa Namor tábora felé, az oszladozó tömegben nem könnyű követni az elfet, bár amaz nem is siet annyira, mindig hátranéz megvan e még. Kijjebb már könnyebben haladnak, megpillantják távolról a tábort.*
- Remélem tudok beszélni majd Namor Úrral, mert gyógyításban, átok leszedésben jó vagyok és a harcot sem vetem meg magamtól. * Mondja a tisztnek aki csak mosolyogva hallgatja. Csendben érkeznek meg ahol feltünik neki egy hölgy ( Fatima ) a lovával.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-08-17, 4:14 pm

//Camilla//

*Az éjelf csendesen figyel lova mellet. Az is békésen áll, alig moccan. De tudja, hogy harc jön. Érzi gazdája szívveréséből, s a levegő izzásából. Érzi, ahogy a közeledő csapatok gondolataiban motoszkál a halál, és az ölés fogalma. Fatima néha megmoccantja a fejét, hogy egy-két embert tüzetesebben megvizsgáljon komoly, s érzelem mentes tekintetével. A szél enyhén belekap hajába, s ahogy ott áll a fegyverekkel s lovával... egészen festői... egészen nemes... elégikus. Férfiakat lát könnyű páncélzatban. Határozott, bátor arcokat, sokakban ott ég a harc tüze a szemükben... akik itt vannak, egy sem fél. Különben a városban maradtak volna, vagy Elonar erdejébe mentek volna a karavánnal együtt, úgy mond kíséretként. Ide a legbátrabbak jöttek. Fatima különös békét érez a szívében. Egyedül van. Teljesen. Ez a béke kicsit keveredik a magánnyal. Nincs senki, akit ismerne, akivel együtt küzdhetne, akiért küzdhetne. Most már csak azért van itt, hogy testét lelkét másokért adja. Habár érzelmit nem tudja kifejezni egy mosolyban, vagy szavakban... de tettekben talán igen. Ennyit tud adni a világnak. Többet... hiába kérnek, nem tehet. Ahhoz... belső változások kellenek. De nem hisz abban az éjtünde, hogy lesz valaha bármi is, ami meggyógyítja vérző lelkét. Merengéséből, figyeléséből egy női hang ébresztette fel. Felé fordítja fejét az érkező gyógyító harcosra. Hallja a szavait, s tetszik neki, amit hall. Az a nő ránéz, Fatima is ránéz, sőt bele a szemébe.*
~ Hmm... te is azt tudod, amit én? Gyógyító? ~
* De nem szól semmit. Nem megy oda hozzá, hisz minek? Nem az a barátkozós fajta. Vagy mit mondhatna? Üdv! Jöttél te is meghalni? Nem mond semmit, csak komoly tekintettel figyeli a nőt. Közben egyre többen érkeznek a táborba.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese - Olassië alkonya
Fatima, Camilla//

*Olassië erdejében majdnem teljes a csend. A városon kívül, a mágustornyoknál is magasabb fák törzsei között a táborban egyre nagyobb a nyüzsgés.
Ahogy Fatima is látja, bátor férfiak és nők gyülekeznek Ilsa Namor táborába. Az elf nő, Thalion úr alvezére azért gyűjti őket, hogy az érkező orkok seregei ellen erőt vonultathasson fel, megakadályozva, hogy a városnak egyszerre kelljen a fák között settenkedő és a levegőből érkező veszedelemmel is szembenéznie.
És még egy fontos dolgot is feladatának tekint. Ez pedig nem más, mint hogy a karavánnak legalább az erdőben teljesen biztos útja lehessen.
Mert a karaván tünde sípok hangjára megindult már a város falai közül a déli kapun keresztül.
Ilsa, seregének egy részét még a kíséret mellé rendeli, s a karaván fegyelmezett menetben halad át az erdő fáin keresztül.
Az őrség egészen a síkság határáig kíséri a menetet, majd visszafordul, kivéve néhány harcost, kiknek feladata őrizni a fákat ezen az oldalon.
Ők hamarosan el is foglalják helyüket az erdő stratégiai pontjain.
Ilsa előrelátón nem csak délre, hanem keletre, északra is küld több kisebb csapatot, kiknek feladata az esetleges arra érkező átkaroló hadmozdulatot megkísérlő erőkkel felvenni a harcot, s egyúttal figyelmeztetni a főerőket a hadmozdulatról. A táborban a könnyű vértezetű harcosok pedig csakhamar el is indulnak az erdő nyugati határának irányába, nem sietve, hogy elfoglalják pozíciójukat. Nem mennek ki a nyílt területre, tudja jól Ilsa, hogy hiába kiválóak íjászaik és képzett közelharcosaik, számuk nem veheti fel a versenyt az érkezőkkel. Thalion szavai alapján komoly túlerővel van dolguk.
A nő feltekintve egy lován mozdulatlanul ülő, sötét hajú, alabástrom bőrű tünde harcosra tekint, ki mellett egy mágusnő is áll.
Menten int is nekik, hogy jöjjenek közelebb, s ha megteszik, máris üdvözli őket.
Merész tekintettel néz rájuk, egyenesen tekintetüket keresve.*
- Üdvözöllek benneteket. Nagy öröm számomra, hogy Olassië szülöttei mellett is akadnak itt oly bátor harcosok, kik velünk tartanak az orkok ellen.
*Megvárja még válaszukat, majd el is rendeli a mielőbbi indulást nyugatra. A harcosok fegyelmezetten, de még véletlenül sem zárt menetben haladnak a fák között. Elől a közelharcosok, míg a második sorban az íjászok követik őket, utána pedig a további sorok.
Nem is kell sokat várniuk, mert hamarosan árnyak kezdenek mozgolódni a fák között és hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a támadók seregei nem várják ki a naplementét, hiszen az erdő fái a nap tüzes sugaraitól védik őket.
Ork nyilak szállnak előre, s van, amelyik talál is, de a többség vagy el sem jut a tündékig, vagy pedig céltalanul száll tova. Ilsa maga is csatarendbe állítja harcosait.
Ekkor érkezik egy súlyosan megsérült elf, kinek testéből ork vessző áll ki, s kezében tekercset szorongat. Fájdalmas tekintettel adja át Ilsának, s esik össze előtte.
Társai hamar felemelik, hogy távolabb vigyék, míg az alvezér láthatóan gondban van. Pontosan tudja, mi van a tekercsen, de neki igazán nincs ideje erre.
Kivárja a megfelelő pillanatot, majd kiadja a parancsot.*
- Lőjetek!
*Ekkor fordul Fatimához.*
- Szükségünk van valakire, aki elég gyors…*pillantása az elf nő lovára esik*…és elég bátor ahhoz, hogy ezt a tekercset eljuttassa keletre, a folyón túlra, Stern várának kapitányához, Sadirhoz. Erősítésre van szükségünk.
Megtennéd?
*Közben újabb ork nyílzápor érkezik, s már egy-egy nagyobb kő is vágódik le a közelükben. Több bátor harcos dől ki a sorokból ilyen-olyan találat miatt.
Ilsának ismét, s már teljes figyelmével a kezdődő csatára kell ügyelnie, így ha Fatima elveszi a tekercset, hálás tekintettel pillant még rá, majd mindkét kardját kivonva még Camillára is ránéz.*
- Rád, sorainkban van égető szükség. Mágus lehet az, ki ezt a sereget toborozta és vezeti, s talán nincs seregünkben más, csak te, ki felveheti vele a harcot.
*Majd teljesen előre megy, mert a fák között már közelednek a támadók. S nem csak orkok bőrvértes, messziről bűző sorai tolonganak a fák között, hanem látható egy-két troll is, amint hatalmas kőbunkókat, vagy fejszéket fogva lomha mozgásukkal közelednek.

Már csak pár pillanat, és az egyre sűrűbb nyílzáporban a két sereg egymásnak esik. Ilsa kemény hangja szárnyal át az orkok ordításán.*
- Előre, Olassië-ért!
*Elf kürt szól érces hangján az erdő fái között, s a tünde fegyverek végre megütköznek az orkok első soraival. A levegő megtelik a vér szagával és a harcolók ordításával.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-08-21, 8:10 pm

*Tetszik Fatimának, hogy az itteni elf vezető az nő. Látja Ilsában ugyanazt a tüzet, mit másokéban is lát, s ez erőt ad neki. Az erdőben várakozó sereget az elfvezér megosztja. Egy része a karavánnal tart, s ha elérik az erdő szélét, visszafordulnak. Fatimának eszében sincs velük tartani. Nem azért jött, hogy sétálgasson az erdőben a madarak csicsergését hallgatva. Bár... azt most nem nagyon hallhatja. Azok is, mintha tudnák, sötét vész közeledik. Elhallgattak. További csapatok mennek északra, keletre, minden oldalról be kell védeni az erdőt. Az éjtünde eldöntötte, az elf vezér közelében marad. Esze ágában sincs elkerülni a harcot, s abban pedig biztos, hogy a vezér is így gondolkodik. Vagyis ahol Ilsa, ott lesz a nagy harc is. Így a közelében állapodik meg a hófehér bőrű tünde. Mielőtt nyugat felé indulnának, az elf vezér felfigyel a két gyógyítóra. Odainti őket. Fatima már rég lova mellett sétál, kantáron vezetve lépdel az is gazdája nyomában. Megáll Ilsa előtt a tünde, s biccent neki. Meghallgatja szavait, majd így szól.*
- Üdv néked, Ilsa Namor! Fatima Ferses vagyok!
* Bár korán sem reméli, hogy megjegyzi a nevét a vezér*
- Habár nem e birodalom szülöttje vagyok, örömmel ért a tény, hogy élnek itt fajomból valók. S ő értük az életemet is hajlandó vagyok feltenni. Nem kell aggódnod. Az orkok mindig sokan vannak. De mindig buták, s rosszul védekeznek. Azonban a létszámuk, s barbár hozzáállásuk miatt mégis veszedelmesek. Nem ismernek irgalmat, s nincs lelkiismeretük. Bár... biztos vagyok benne, hogy ezzel te is tisztában vagy.
* Hajtja meg enyhén a fejét alázatból. *
- Azonban. Az elfek eszét, taktikáját, bátorságát s hűségét semmilyen nép nem múlhatja felül.
*Mondja mindezeket úgy, hogy mélyen a vezér szemébe néz. Végül megindulnak nyugat felé. Bár Fatima elhozta minden fegyverét, ő előbbre tartja íját, így a második sorban, az íjászok között lépdel. Mindenki síri csendben van. Még a léptek zaja is a lehető leghalkabb, hisz elfek járják az erdőt. Az ő léptük mindig puha. Még ha fegyverbe öltözöttek, akkor is. S ekkor már a közelben hallanak egyéb mozgolódásokat is.*
~ Itt vannak. ~
* Jó pár nyíl száguldozik feléjük. Mindet orkok lőtték ki, s párakat el is találnak. De még távol vannak, ugyanis nyilaik célt tévesztenek, s hamar elvesztik röptük erejét. Csatarendbe állnak. Azonban a támadó nyilak nem maradnak el. Továbbra is lövik őket. Ekkor egy nagyon vérző férfi igyekszik Ilsa elé. Átad valami tekercset neki. Majd összeesik, s meghal. Fatima a lova mellett áll, kezében az íj és nyíl, de mégis hátratekint Ilsára, hogy lássa, mi történt. Fatima látja a szemében a bizonytalanságot. Azonban megkapják a parancsot. A tünde is céloz, és már lő is. A tündék Íjai jobb minőségűek, s finomabban megmunkáltak, mint az orkoké. Ilyenek a nyilak is. Így ők sokkal távolabbra ellőnek, mint az orkok. Fatima épp lőne ismét, amikor megszólítják. Újra megfordul, s látja, Ilsa tekint rá. Kilép hát a csatasorból, s hozzálép. Fatima mereven hallgatja a nőt.*
~ Futárkodjak? Hagyjam ki a harcot? ~
*Felelni sem volt ideje, már újabb nyílzápor esett rájuk, s kövek is hulltak az égből. Egy közvetlen fölöttük volt, így az utolsó pillanatban lépett el a két tünde, s a ló is a szikladarab elől. Fatima látta, hogy nincs idő sokat vacillálni. Ilsának nem az a feladata, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzon. Így dönt, s kiveszi a kezéből a tekercset. Ilsa hálásan néz rá, majd elmegy, hogy vezényelje a sereget. Fatima még áll egy darabig, s hátrapillant az érkező ork sereg felé.*
~ Mit tegyek hát? Ezek csak orkok. Rühellem az orkokat. És semmi kihívás nincs benne. De ha most elmegyek, elkerülöm a harcot. Azonban, nagyon fontos lehet ez az irat. És segítséget kell szereznem. Ráadásul...
* Végignéz azokon, akik hoztak magukkal lovat.*
~ ... egyedül az én lovam evolyrani. Annál gyorsabbról s kitartóbbról nem tudok.~
*Fogja hát a tekercset, s tarisznyájába helyezi. Felpattan a lóra, s épp, hogy csakk hallja a lelkesítő csatakiáltást, már vágtat is keletre, oda, ahonnan jöttek. Még egyszer megáll, s visszatekint.*
~ A fenébe! Nem akarom itt hagyni őket! ~
*Szeme lángol a dühtől, azonban ismét megindítja lovát, Addig lovagol kelet felé, míg a folyót el nem éri. Terve ott észak felé fordulni, s a folyó vonalán egészen Sternig vágtatni. A térkép már a fejében volt. Utazásai során volt ideje azt átböngészni, s az utakat, irányokat megjegyezni.*

Vendég

// Mese - Olassië alkonya//

*Fatimával egy kis ideig szemez, mindketten a tömeg java részéből kitűnnek. Nem szólnak egymáshoz semmit sem, csak némán megfigyelik egymást, nem különösebb vonzalom, csak felmérik egymást milyen fából lett faragva a másik. Egyre inkább többen gyűlnek össze e helyen. Nagy a harci készültség, érzi hogy kezdetleges kis feszültség, harci láz ott van az emberekben, van ki kicsit fél. Igen, elkezdi olvasni az elfek, emberek, mágusok és más idejött alakok arcát.
~ Nem kell sok, megütközünk velük és megmutatjuk mire vagyunk képesek. ~ Szólal magában, miközben látja a kisebb csapatok távozását, azt is hogy az írányítő egy elf hölgy. Ezen kicsit elgondolkozik, hogy ő Ilsa Namorról azt hitte férfi, közbe pedig egy nő. Magában nevet egy jót, még most nem késő nevetni, lehet hogy ez lesz az utolsó ilyen mosoly, nem lehet tudni mire számíthat. Szívesen vesz részt a harcban, szívesen segít a jó oldalán, talán némileg még hírnevet is szerezhet ezáltal, esetleg történetekbe belejut a neve. Szép álom, ami tényleg álom egy ideig, míg túl nem éli, míg meg nem mutatja mire képes. Ilsa Namor magához hívatja őket, ő pedig oda érkezve be is mutatkozik a nőnek.*
- Üdvözöllek Ilsa Namor, Camilla Nymzen vagyok, fehérköpenyes papnő. Az átkok, rontások, sebek gyógyítása a névjegyünk. De ha a gonosz közeleg, minden jó és minden más nemes lelkületű összefog a gonosz ellen. Legyen az bármi, közös erővel könnyebb. Örömömre szolgál hogy segíthetek az elfek otthonát megvédeni.* Ezután Fatimát, elküldi futár feladatot teljesíteni de neki van lova tényleg. Mivel ő nem szokott a lovakhoz, nem is igazán tudja, jó ló e avagy rossz. Amikor Fatima elment akkor gyorsan elrebeg egy imát.
~ Elf istenek és más istenek, ki odafentről nézi mi zajlik hamarosan itt. Áldja meg a közelharcosok karját, fáradhatatlanul sújtson le minden fertelmes teremtményre, áldja az íjászok nyílvesszőit melyek az ellenség gyenge pontjait megtalálva harcképtelenné teszi azokat, áldja meg végül kik mágiát használnak, hogy kitartsanak a halálos mágiák megidézése közben is. S áldjon meg minden mást is akik most velünk vannak, s inkább meghallnak mintsem feladják hazájuk. Köszönöm hogy meghallgattátok fohászom. ~ Mikor befejezte e fohászt akkor hallja csak hogy őhozzá beszél Ilsa az ellenség vezetőjéről. Igen ekkora sereget nem lehet csak úgy összegyűjteni. Nincs ideje túlságosan ezen elgondolkozni a harci kapujában állnak, amit talán át is léptek már. Megpillantja a közeledő sötétséget, a hangjukat, cseppet sem inkább a kardja markolatát fogja meg elsősorban.
~ Először inkább harcolok, ha kisebb szünet lenne akkor megy ellátom a sebesülteket ~ Osztja be magának a teendőt. Még mielőtt komolyabb baja esne egy mágikus pajzsot rak fel maga köré ami tíz nyílvesszőt kivéd mielőtt elenyészne.*
-Arranas al gargutos fratis umlaner, zarkanon kerdetes tizedis * Mikor a varázslatát befejezte akkor megnyugodva tekint széjjel. Egy briliáns ötlete támad, amivel megzavarhatja egy kis időre az ellenség íjászait. Nem teketóriázik belefog abba a varázslatába, aminek a neve Fénygömb illúzió. Hatása nem más mint egy gömböt rak a megadott helyre, ami után fehér fénnyel világítani kezd, elvonja a figyelmet, kis időre vakká teszi őket. A gömb helyét az ork íjászok soraihoz rakja. Nem reméli, hogy varázslata hosszú életű lesz, biztosan vannak a másik oldalon varázslók akik leszedik a zavaró tényezőt.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-08-25, 9:55 pm

// Mese - Olassië alkonya
Camilla//

* Zotreth, a sötételf mágus, kedvetlenül közeledik ork serege élén Olassie erdeje felé. Azarethtől kapott feladatát legszívesebben most másra hagyta volna, de ez nem volt végig így.
Eleinte kimondottan élvezte a munkát, meggyőzni és egyesíteni az ork törzseket egy erős kéz alatt. Ha tehetné, újra és újra végrehajtaná feladatának ezen részét. Élvezettel nézte az előtte vonagló törzsfőt, legerősebb harcost, vagy akár egy kisebb ork csoportot is, akik próbálták megakadályozni feladatának végrehajtásában. Netán csak nem akarták egyből elfogadni az új helyzetet.
Ennek azonban vége. Most csatába készül, ahol nincs idő és lehetőség egyéni győzelmei kiélvezésére, végignézni ellenfelei haláltusáját. Így már nem is oly csábító számára.
Lova hátáról ismét körbe tekint az ork áradaton, mely csak az ő parancsait várja.*
~ Legalább ők jól fognak szórakozni.
* Egyszer csak megállítja lovát, hogy hangos utasításokkal csatarendbe állítsa csapatait.
Tisztában van vele, hogy seregének létszáma messze felülmúlja az elf védők számát, ezt az előnyt pedig nem akarja veszni hagyni.
Minél hosszabb arcvonalra akarja kényszeríteni az elfeket. Ezt még jobban erőltetve, több csapatot is látványosan csoportosít át az erdő különböző pontjai felé. A bekerítés veszélyével fenyegetve az elfeket. Végül minden a helyére kerül. Zotreth parancsot ad az íjászoknak, vagy nevezzük inkább íjjal rendelkező orkoknak őket, laza alakzatban közelítsék meg az erdőt. Őket a többi ork és az a néhány troll követi, akire Zotreth számíthatott.
Lassú meneteléssel haladnak az erdő mélye és Ollasië felé.
Zotreth sejti, hogy az elfek nem fogják harc nélkül a város falaihoz engedni. Túlságosan előnyös hely számukra az erdő, hogy harc nélkül feladják.
Ezek után nem éri meglepetésként az első elf csapat látványa, ami egyet jelent az íjászoknak kiadott paranccsal. Az első nyílvesszők elindulásával egy időben a közelharcosok is elkezdik elfoglalni helyüket az első sorokban.*
- Támadás!
* Az orkok, mintha csak ezt az egy szót várták volna. Az első sorok meg is indulnak az ellenség felé, miközben az íjászok újabb nyílzáport zúdítanak az elfekre. Ebből a sorozatból már a trollok is kiveszik a részüket kisebb nagyobb sziklák dobásával.
Emlékezetes látvány, ahogy az orkok megindulnak az elfek felé, ezt még Zotreth se tagadhatja, ráadásul mindez egyetlen szavára.*
~ Meg tudnám szokni.
* Kicsit el is játszik a gondolattal, míg nem egy erős fénnyel világító gömb vissza nem rántja őt a csatába.*
- Brjóta!
* A varázsige hatására a világító gömb gyorsan kezdi elveszíteni fényét, mígnem teljesen elsötétül és eltűnik.*
~ Ki unatkozhat ennyire?
* Tekintetét végigvezeti a harctére. Lehetetlen feladatra válalkozik, ezt ő is tudja. Nem is jár sikerrel. Legalább láthatja, amint az első orkok elérik az elfek vonalát.
Tisztában van vele, túl sokáig nem maradhat ki a harcból, még a végén gyengének tűnne katonái szemében. Ez elég szerencsétlen dolog lenne, egy olyan sereg esetén, ahol az erő minden.
Zotreth azonban még vár. Várja az első roham eredményét. Várja, hogy az ellenséges mágusok felfedjék magukat.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Ilsa szívélyesen fogadja mindkét gyógyító üdvözlését, bár a támadó seregekkel kell lassan foglalkoznia. Nem is látja, már, amint Fatima elhagyja a sereget. Érzi, hogy megfelelő személyre bízta az üzenetet. Remélhetőleg épségben és időben eljut Sternbe.
Fatima sikeresen kijut az erdőből, s egy rövid ideig háborítatlanul haladhat kelet felé.
Camilla szavai is jól esnek fülének, de ekkor már nincs több ideje a szép szavakkal foglalkozni. A mágusnő is hamarosan tanúbizonyosságot adhat arról, mennyire is gondolta komolyan, amit mondott.
Látja az első fénygömböt, amit egyértelmű, hogy az íjászai ellen készült.
Zotreth első érdemi megmozdulása már eredményt is hoz. Camilla igen erős fénnyel világító fénygömböt. Azonban a harc nem áll meg eközben sem.
Az elf sereg első sora össze is csap az érkező orkokkal, s bár a sötét sereg katonái létszámfölényben vannak, az erdő miatt azonban ez a fölény nem érvényeül.
Ilsa elfjeinek első sorában harcol. Dupla kardjával hamarosan elkaszálja első ellenfelét, míg a másikkal át is döfi annak sötét szívét.
Ilsa küzdelme hamar felhívja az orkok figyelmét rá. Hamarosan már rá is nagyobb erők indulnak meg, hogy végleg megállítságk az elf alvezért.
De a rohamban jóval nagyobb számban érkeznek, de ahogy tündéinek első sorai, úgy ő is beleveti magát a küzdelemben Van ork, akit mindkét kardja küld a másvilágra, míg másokat ez-egy csel, vagy sebes csapás öl meg.
Camilla három érkező orkkal találja szemközt magát és a három ellenséges szürke kezdi el kerülgetni, csak a megfelelő pillanatra várva, hogy kardjuk, vagy fejszéjük ontsa ki a papnő vérét. Valószínűnek tűnik, hogy elbánik velük, de eközben Zotreth csapatai újabb és újabb hullámokban érik el az elf sorokat és ha nem végez időben a támadókkal, további ellenséget kaphat.
Az ork íjászok is újra lőnek már és repkednek a levegőben a trollok által elhajigált szikladarabok.
Zotreth egyenlőre nem kap ellenfelet, hiszen még nem bocsátkozott harcba, de látva, hogy az elf sorok nem omlottak össze az első rohamra, sőt a támadó sereg arcvonalát visszább is tolták, várható, hogy változtat valamin.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-08-29, 6:44 pm

//Olassie alkonya, mese, Camilla, Ilsa, Zotreth//

*Fordulhatott volna a törpék fele is, a legutóbb mintha arra láttak volna egy szőkés harcost, de neki égetően fontos volt megnézni, milyen is Lanuria tünde népe. Mintha bármikor is hozzájuk tartozott volna, ráadásul sötét-elfként van "nyilvántartva", egyszóval biztos nem örülnének neki. Ám Edwardot ez a legkevésbé sem izgatta, már csak azért sem, mert mintha készülne valami odabent. Ez az érzése egy jó ideje megvan már. Nem sokat érdeklődött az emberektől eddig, szinte semmiben, habár lehet, most bölcsebb lenne valamivel. Azonban míg Dagorladban félték a nevét, és ha csak rájuk nézett mondták a választ, Evolyranban pedig tudták mi is az, hogy elfvarázsló, itt mintha érzéketlenek lennének a lakosok. Ő pedig nem fog a szintjükig süllyedni, csak hogy megtudjon valamit. Na, jó, sosem volt híres a türelméről, vagy a toleranciájáról, sőt.... mondhatnánk úgy is, hogy ez kiveszett belőle valahol. Hátra lép, majd felegyenesedve kihúzza a katanát egy orkból. Lesből támadnak, ez már az ötödik. Emögött szervezettség áll és nem utolsósorban hatalmas akarat. Nem könnyű ezeket a gyilkosokat összeszedni. A város előtte lehet valamivel, talán nem telne bele egy-két óra sem, viszont balról az erdő belseje felé a közelben nagy csata folyhat épp. Az előbbi támadókból ítélve véres küzdelem, életre, halálra. Senkit nem akarnak hagyni, ám most a tündékről van szó, és egy elf sosem hagyja magát. Ezt látnia kell. Balra, egy kis emelkedő és vaskos fák megtétele után kirajzolódik a csata helyszíne.*
~Valami ilyesmire vártam.
~Belefolysz?...
~Már belefolytam az első orknál... nem kell több~*Próbál kibúvót keresni saját ötlete ellen, ám Axis átlát a gyenge védelmen.*
~A fajtársaid.~*Erre elmosolyodott a hadúr.*
~Ugyan már! Az ilyesmi nálam rég nem jelent semmit.
~Akkor hadd mondjak valamit.
Lehet, hogy te nem, de én hála sárkányszaglásomnak, ismerős szagot érzek.
*Megcsillant a hadúr szeme.*
~Akira?
*A felelet hangos kuncogás belülről, de válasz nem.*
~Válaszolj!
~Majd meglátod, Sárkányúr.
*Nincs válasz, el kell fogadnia. Az viszont, hogy van lent, valaki akit Axis elmondása szerint látna, egy pirinyót elbillentette a mérleg nyelvét. Csak egy kicsit, csak addig marad, amíg meg nem látja az illetőt...*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Vendég

//Olassie alkonya, mese, Camilla, Ilsa, Zotreth, Edward//

* Rögtön három ork figyel fel rá, támadja le egyből. Ekkor érzi, hogy túlságosan is feltűnő lehetett. Nem számít, most azt számít, hogy ezt a három szörnyet eltegye láb alól. Ebben a helyzetben nem olyan könnyű gondolkozni valami használható varázslat után. Végül elsőként megtalálja az első használható varázslatot, megsokszorozza magát a fény mágiának erejével. Gyorsan hozzá is lát, lágyan mondja ki a szavakat alig észrevehetően, közben a levegőben hadonászik.*
- Asram asarkan elrim menol, frifun tarius grigilus * Varázslata nyomán még 8 másik lesz belőle, nem lehet tudni melyik az igazi és melyik nem. Így nyer némi időt magának, de nem sokáig maradhat így. A három ork biztosan nekiesik a mágikus másolatoknak, akik csupán védekeznek, s amint találat éri őket rögtön szerte foszlanak. Az első ork neki háttal áll, éppen végzett az illúzió képeivel mikor ő galád módon hátulról levágja a fejét. Másik két ork nem annyira ügyesek, de így is már csak egy - egy másolattal küzdenek. Nem várat sokáig a következő ork oldalra van neki, a következő kisebb varázslat jut eszébe, egy fehér lángoló gömböt idéz meg amit irányítani tud.*
- Elies pactum sanctum retor, olas framen alvilum spiritus * Gömb létrejötte után nekiirányítja az ork fejének, ami azonnal szétsül. Oldalról lát valami villanást reflexből odarakja védekezésként a kardját,de késő a fegyver kicsit felhasítja a bőrét a vállánál, a csapást erejétől pedig rögtön hátratántorodik, majd egy kisebb tárgyban elbukva hátraesik beverve fejét a földbe. Kába lesz egy kicsit, nem tudja hogy merre van. Az ork pedig közeledik élvezve, hogy mindjárt kiontja egy varázslónő életét. Odaérkezik hozzá a dög, addig nem is lát jól, most viszont azt látja amint lendítésre emeli a kardját. A saját kardját nem érzi a kezében, valószínűleg elejtette esés közben. Gyorsan újabb varázslathoz nyúlna mikor rájön nem lenne ideje elmondani, így még mielőtt a kard lesújtana rá elgurul az elől. Feltápászkodik, nincs ideje leporolni magát mert támadások sorozatát kapja, ami elől mindig elhajol. Nekiütközik egy fának a háta. Elhajol a csapás elől, az ork fegyvere ' beragad ', előkapja a tőrét és annak torkát elvágja. Teljesen kimerült a harcban, mellesleg egy vágás éktelenkedik a vállán. Elmond egy varázsigét rá, s gyorsan megkeresi fegyverét.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-08-31, 12:03 pm

// Mese - Olassië alkonya
Camilla, Edward//

* A roham nem hozza meg az áttörést. Zotreth nem is számított rá, hogy ilyen könnyen áttörheti az elfek vonalait. Célját azonban elérte a roham.
Felfedi a védelem gyengébb pontjait, eltereli az elfek figyelmét, és több mágiát előszeretettel használónak is elárulja helyzetét a csatatéren.
Hiába alakul eddig minden Zotreth tervei szerint, ő mégis kedvetlen. Nem elég, hogy csak az ölésről szól a csata, ami magában nem szórakoztató, de még a csatát se vívhatja meg saját elképzelései szerint. Azareth parancsának értelmében, a lehető leggyorsabban a város alá kell érnie.
Zotrethnek tehát nincs ideje kivárni, míg a létszámfölény felőrli a védőket. Be kell vetnie trolljait, pedig ezeket a teremtményeket csak a város ellen akarta használni.
Ki is adja a parancsot, hogy pár kivétellel fejezzék be a sziklák dobálását. Készüljenek fel a közelharcra, majd induljanak az egyik szélen található gyenge pont felé.
Most érkezett el az idő Zotreth beavatkozásának is. A parancs kiadása után leszáll lováról, majd el is indul egyenesen előre, ahol eddig a legkomolyabb ellenállás mutatkozott. Ráadásul mágia használok tekintetében is itt mutatkozott a legnagyobb aktivitás.
Zotreth nem sieti el túlságosan az első vonalakba jutást. Kicsit meggyorsítja lépteit, de csak ennyit tesz az ügy érdekében.
Az első vonalakhoz érve meg is pillantja első kiszemelt ellenfelét. Egy elfet, aki elég magabiztosnak érezte magát, hogy kicsit beljebb nyomuljon az orkok soraiban.
Zotreth szeme felcsillant. *
~ Talán mégis szórakozhatok kicsit!
* Pálcáját neki háttal lévő célpontja felé irányítva, hangos varázsige kántálásába kezd. Szándékosan felkeltve célpontja figyelmét. Az elf balszerencséjére meghallotta a mágikus szavakat. Zotreth felé fordult. *
- Pahirap kidlat!
* Hangzik Zotreth kedvenc igéje, aminek hatására villámok kötik össze pálcáját és a célpontot. Nem végeznek még az elffel. Zotreth még nem akarja megölni, legalább is most azonnal nem. A célpontja felé veszi az irányt, közben pedig élvezettel nézi annak rángatózását és szemeiből kiolvasható fájdalmát.
Azonban nem élvezheti ki szórakozásának minden pillanatát, mert egy túlbuzgó ork látva a könnyű prédát levágja.*
- MIÉRT ?!
* Kiabálja a haragtól elvakulva. Gondolkodás nélkül irányítja villámait az orkba, aki meg merte zavarni szórakozását, átvéve ezzel az elf helyét a szórakoztatásban. *
- ÍGY JÁR MINDENKI, AKI MEGZAVARJA SZÓRAKOZÁSOM!!
* Végül befejezi a varázslatot.*
- IRÁNY TÁMADNI!
~ Remélem tanult belőle! Vissza a csatához!

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese - Olassië alkonya, Camilla, Edward, Zotreth//

*Az erdei csatában az elfek erői sikeresen szorítják visszább az orkok és trollok hadát.
Camilla hatalmas fegyvertényt hajt végre azzal, hogy nyolc hasonmást hoz létre. Erre csak a legképzettebb mágusok képesek és ő még nem az. Hogy hogyan járt mégis sikerrel? Talán csak a csata okozta feszültséggel magyarázható. Megtöbbszörözheti a harcosok erejét, s ez alól még maguk a mágusok sem kivételek.
Minden esetre sikerül neki legyőzni a rá rontó orkokat, de ezzel nincs még vége a harcnak. Jó, ha minél előbb megleli fegyverét, mert újabb ellenség érkezik.
Két sebesülése közül az arcán lévő jelentéktelen, de a vállán lévő kicsivel komolyabb már. A csata hevében újabb orkok kerülnek elé, ezúttal csak kettő, egyik hatalmas fejszét forgat a kezében, másik pedig kardját villogtatva támad a mágusnőre. Kérdés, hogy sikerül-e neki őket is legyőzni, s tud-e támogatást nyújtani az íjászoknak eme bokros teendői közepette is.
Előtte Ilsa az, aki lendületével viszi előre az elf vonalat, de a szélek, főleg az Olassiëtől távolabbi szárny gyengébbnek tűnik.
Zotreth trolljai semmiképpen sem könnyebb ellenfelek, mint az orkok, s ezzel a hadmozdulattal, ha nem tesz valamit az elf sereg vezetője, a balszárny hamarosan összeomlik. Nem kell fejtegetni, hogy ez azt jelentené, hogy megbomlik az elf arcvonal, s az ellenség a harcolók oldalába, akár háta mögé is kerülhet. Nem feledhetjük, hogy az orkok számbeli fölénye továbbra is nyomasztó.
Ilsa hamarosan legyőzi az épp rá rontó orkokat. Újabbak jönnek, de az elf sorokon végighullámzik a hang. „Trollok! Trollok mennek a balszárnyra!”
Az elf alvezér jól tudja, hogy vastag az trollok bőre, de még azon is vannak sebezhető pontok. Az elf íjászok pedig köztudottan igen képzettek, kivált ilyen lomha célpontok ellen.*
- Íjászokat oda! A többiek fedezzék őket.
*A dupla kard épp felhasít egy fejszéjét csapásra emelő orkot. Ilsa még visszanéz, de a csata nyüzsgésében nem tudja kivenni, hogy hányan jutnak el a szélre. Látható, ahogy a front többi részén maradtak igyekeznek nyilaikkal fedezni őket, és még az is látható, hogy az orkok felől jóval több nyíl érkezik válaszként.
Zotreth ellen is támad egy tünde harcos. Előbb íjából ereszt rá egy nyilat, révén épp felszabadult, legyőzve a rá támadó orkokat, majd ívelt elf pengéjét előkapva közelít a mágus felé, ha az megúszta a nyilat. Nem titkolt célja a seregben legalábbis tisztnek tűnő sötét mágus legyőzése.
Edward sem nézelődhet sokáig nyugodtan. Egy ork ostor csapódik bokájára és tekeredik is rá, majd hajítóbalta is repül feje irányába, s nem is olyan sokára hat ork tűnik fel. Nyilvánvaló, hogy felfedezték, ideje neki is harcba szállnia.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-01, 11:17 am

//mese//

*Arról a helyről belátni a csatatér egy jókora részét, őt azonban csak azok veszik észre, akik keresik ott. Az ork szem is ilyen, mindig megtalálja az egyedül álldogáló áldozatjelöltet. Rögtön heten mennek érte, mint a gonoszok. //XD// Az első lesből támad, ahogy a "mesterétől", valamiféle mágustól talán, "tanulta". A háta mögé kerül kiszemeltjének és az ostor, amely ezúttal jó szolgálatot tesz neki, egyből támadásba is lendül. Dylan már csak akkor veszi észre, mikor az ostor vége a lábára tekeredett. A robosztus ork ránt egyet, s a hozzá képest még mindig nádszál elf a földre zuhan, ez talán még szerencséje is, mert a hajítóbalta a feje fölött száguldott el ennek hatására. Dylan megpróbálja elvágni az ostort, de sikertelenül. Meglepő fordulat, varázslat védené az ork fegyverét? Azonban nincs idő ezen gondolkodni. Az ellenség már támadásba lendült, és hogy ne hazudtolja meg lomha természetét, elkezdte magához húzni a hadurat. Dylan próbálja kiszabadítani magát, vágná az erős kötelet, de nincs rá mód. A kard ottmaradt. Vergődik tovább puszta kézzel, visszatartja magát, de az ork erősebb, és hiába a kapálódzás, végül a karmai közé kerül. Ezt viszont egy halk varázsige előzi meg.*
-Kokohe.
*S a kard a kezébe kerül. Kaján vigyor ül ki a hadúr arcára. Győzött. A következő pillanatban már újabb ork vérében ázott a katana. Katana, úgy, mint egy olyan kétélű hosszú kard, amely elég könnyű ahhoz, hogy akár kétkezesként, akár egykezesként is használni lehessen, mindamellett keskeny is. Tünde kézbe illő. Szeretik használni, nem úgy, mint a nagyobb társaikat, a már-már pallosnak betudható kardokat. Dylan épphogy csak kihúzta az elsőből a kardot, máris jött a következő delikvens. Esztelenül megrohamozta az idegen elfet, és ez lett a veszte. Könnyen ki lehet cselezni az ilyet. Csak lehajolt, és felegyenesedve a szívében pihentette meg katanáját. Ám ez nem egy egyszerű fegyver, még csak nem is egy különleges katana. Edward sárkánymintás botja, varázserővel bíró tárgy, s úgy változtatja az alakját, ahogy a gazdája parancsolja. Most éppen a következő szavak hangzottak el, mielőtt a fegyver pengéje a markolat egyik végéről, a másikra változott volna. Egyszerűbben, varázslattal fordította meg a pengét, és így a közben túl közel érkező ork gyomrát találta el hátulról.*
-Duo kohe.
*Az előző a földre hullt, minthogy imát nem tartotta semmi. A másikból kivette a kardot, és hogy biztos legyen a dolgában, elvágta a torkát még mielőtt hátrébb léphetett volna. Ez eddig három, és már itt is van a következő. Elég gyors egy orkhoz képest, és Dylan úgy dönt, nem védi ki a rohamot. Elfut!? Tény, hogy pár métert megtesz az ork előtt, ami azonban ezután jön, megmagyaráz mindent. Előttük az egyik vastag faféle, híres itt Lanuriában, pont megfelel a céljának. Odaérve, nyomában az orkkal, felugrik a törzsére, mintha fel akarna rohanni rá. Egy, kettő lépés, a harmadiknál elrugaszkodott a fától, közben kimondta a megfelelő varázsszót. Átugorta az orkot, és immár, hála a varázslatnak két egykezes kard volt a kezében, markolatuknál egy hosszú lánccal összekötve. Nem is habozik, ahogy földet ért, keresztbe vágta a háttal álló ellen nyakát. A negyedik. Oldalról jött a maradék három. Szerencsére az egyikük előrébb rohant, így egy újabb alapvarázslattal válaszolhatott. Leguggolt, pont mikor odaért az ork, és tenyerével meglökve kimondta a varázsszót, amely vagy két méterre dobta onnét.*
- Resectum tracta!
*Rá a társaira. Most rajta a sor. Rohanásba fog, és lendületből ráugrik az első feltápászkodó orkra. Az egyik karddal annak a mellkasába vág, a másikkal a mögötte állóba mélyeszti a pengét. Egyből kettő. Mellette egy egész fiatal fa. Gondol egyet és nem az orkok felé, hanem el tőlük a fa irányába rohan. A bal kezében lévő egykezessel a fatörzset hántja le, a másik kezét pedig kinyújtja, a balgán felé közelítő orkokra. Egy szabályos félkört ír le, így a fatörzsön kapaszkodva, lendületből. De még nem hallt meg az a maradék kettő. Hátrálnak, azonban a vérveszteségeik olyan nagyok, hogy talán ha menekülésre fognák, se lenne esélyük. Meglendítik a bárdjaikat, mikor Dylan melléjük ér, azonban a hadúr most sem hagyta magát. Egy bukfenccel mögéjük került, miközben azok már a földre szegezték a bárdot. Dylan fordultában vág mindkét orkra, a két kezében lévő egykezesekkel. Elhullott mind. Mosolyogva fújja ki magát.*
~Most aztán hivatalosan is belefolytam.
*Összerakja a két kardot eggyé, és elindul lefelé. Leérve itt-ott ideges morajlás veszi kezdetét a tündék közt.*
-Egy sötét elf!
-Nézzétek, sötét elf.
-De hogyan? Ki ez?
-Mi legyen?
*Hiába néz ki emberként, kissé fakószürkés bőre elárulja magát. Persze csak a tündék számára. Egy embernek inkább valami beteges harcos lenne a saját fajából. Egy varázstudó talán mágust mondana rá az övén lógó egyértelműen varázs"kard" láttán, de az elfek megérzik a fajtájukbelit. Azokat a parányi eltéréseket amik mégis tündévé teszik, és a szürkés árnyalat pedig mindent elárul. Azonban ez még nem elég. A tündék nem közelítik meg, vagyis csak az a néhány akit áthajít maga mögött. A legtöbben azonban már javában harcolnak és még a furcsa idegenre se tudnak felfigyelni. Tehát a frontvonalhoz könnyűszerrel érkezik meg a csatatéren. Ekkor szólal meg csak, előhúzva a fegyverét.*
-Ball szárny!-*Merthogy ez volt a legközelebb, meg amúgy is ennek kell a segítség, ergo itt lesz a legtöbb harc, és most harcolni akar.*-Figyeljetek!
*Ezzel nekiiramodik a már kiszemelt trollnak. Egy közelinek, amivel nem bírnak az íjászok. előbb kikerüli a rögtönzött támadást, és a két lába közé gurul. Ezután a bokája körüli kis ereket, majd az Achillesz sarkot célozza meg. Minden egyes vágás után, tovább gurul, és egy másik helyen folytatja a kaszabolást, míg végül elérkezik egy olyan pontra, mikor a troll megelégelve a fájó piszkálást lehajol. Nem is kell több neki. Kiugrik a védelem alól, és belevágja a katanát az egyik szemébe. A troll felüvölt és reflexszerűen felegyenesedik, hogy elkapja a támadót, de addigra már Dylan arrébb megy és csak a vérző szemét tudja takarni a bestia. Dylan ezúttal a vállán foglal helyet, majd egy gyors, és pontos célzással a következő szúrása áthatol a védelmen. A tarkóján megy be, és nyaka alatt jön ki a penge. A troll nyekken egyett és fatörszként esik alá.*
-Leterítette!
* Ámulnak egyesek hangosan, nem kis meglepetésre. Miután Dylan is földet ér, folytatja.*
-A lábainál található kis idegeket célozzátok, illetve a tarkóján nem olyan erős a bőr.
~Hmm, begyógyultak a sebeid a Fenyves után, keresel újakat.
~Azért nem egészen, csak nem szeretek unatkozni.

//Huhh, egész jó vok Razz

terjedelmileg legalább is ^^//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Vendég

//Olassie alkonya, mese, Camilla, Ilsa, Zotreth, Edward//

* Válla sérülése kezdi igen csak keresés közben súlyosbodni, így a ruhájából leszakít és bekötözi gyorsan vele a sebet. Meglátja a kardját is, amihez odasiet és kézbe veszi. Azonban nem pihenhet, mert két ork máris rátámad, őt nézve ki a csata hevében.
~ Nem lehet igaz, hogy ez történik, még egy szusszanásnyi időm sem volt ~ Méltatlankodik magában, mikor is máris eszébe jut egy kisebb varázslat amivel mindkét orkot támadhatja. varázslatba kezd, közben valószínűleg közeledik a két ork. Varázslata a fénytűz amit maga elé fúj mint egy sárkány és fokozatosan szétterülő egy bizonyos hosszúságig.*
- Analas elterum olandred elteris, zarferum ettel olgaris * Hagyja el ajkait a mágikus szavak, ha jól sikerül akkor, mindkét orkot fehér tűz emészti meg. Immáron így ezáltal tud koncentrálni az íjászokra akiknek segíthet, hogy sikeresebbek lehetnek. Tagjai fáradtak, nem állhat meg,ezt ő is tudja.
~ Kitartás Camilla, még nincs vége ennek az őrületnek ~ ezzel végre valahára, azon gondolkozik milyen varázslattal segíthetné az íjászokat. Úgy gondolja hogy az elfek nyílvessző hegyeit kell mágikussá tenni. Egy fény tűz falat húz, egy igazán kicsire koncentrálva, ami után ha belemártják a nyílvessző hegyét attól fehér lesz. Így a nyílvessző sokkal erősebb lesz. Viszont a varázslat következtében eszméletét veszti, s rongybabaként terül el a földön.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-05, 3:22 pm

// Mese - Olassië alkonya
Camilla, Edward//

* Mostmár Zotreth számára is elérkezett az idő a tényleges csatába avatkozásnak.
Ennek megfelelően elég hamar célponttá is válik.
Elf reflexeinek köszönhetően, sikeresen kitér a felé közeledő nyílvessző útjából, ami így egy mögötte lévő orkot talál telibe.
Zotreth, mintha meg se hallaná az ork utolsó kiáltását, húzza elő rövidkarját, egy időben a rálövő elffel.
Egymásnak rontanak. A kardok találkoznak, majd újra és újra. Zotreth szája hamarosan igét kezd suttogni. Az utolsó szótagnál egy gyors mozdulattal bal kezét az elf szívéhez teszi.
A varázslat hatására az érintés területétől számítva egy kicsit több mint tíz centiméter távolságra bénítja meg az elf összes izmát. Zotreth nem akarja az egész elfet lebénítani, az túl sok felesleges energiát igényelne. Elég neki, csak az elf szívét kivonni a forgalomból és légzését megnehezíteni.
Az elf egyből megérzi a varázslat hatását. Még tesz egy utolsó támadási kísérletet, de azt Zotreth könnyen hárítja, mielőtt a földre rogyna.
Zotreth bármennyire is szeretné végignézni az elf szenvedését, mégis egy gyors mozdulattal mártja az elf testébe pengéjét. *
- Íjászok a bal szárnyra!
* Hallatszik az elf sorok közelében. Zotreth tudja, miért irányítja őket oda az elf sereg vezére. Valamit tennie kell, gyorsan. Nem lenne jó, ha a szükségesnél több trollt veszítene. Bal kezét a szájához emeli, egy tölcsért formálva vele.*
- Malakas.
* Még jóval a csata előtt alaposan a fejébe véste ezt az igét, gondolta, hogy nagy hasznára fog válni a csapatok irányításánál. A varázsige hatására hangja csak a tölcsér által mutatott irányba hallatszódik hangosabban a megszokottnál. Gyorsan hátra fordul, hogy csak a szélen és a középen található íjászok egy része felé érvényesüljön a varázslat hatása.*
- Íjászok! Fedezzétek a trollokat!
* Mire fejét visszafordítja egy szemből érkező támadóra lesz figyelmes. Már a mozgása elárulja, nem olyan képzett, mint a korábbi, ezért nem is akar mágiát használni. Egy cselvágás elég a megtévesztésére és máris élettelenül rogy össze teste. *
- Előre! Vágjuk le mind! Már érzem a vérüket!
* Harsogja a parancsot. Tudatva ezzel az orkoknak, hogy ott van, talán egy kis extra harci kedvet is adva nekik.
Mostanra már az első sorokba keveredik, onnan vezetve a középhad támadását. Jobb kezében kardjával, balban pálcájával. Egy megfelelő pillanatban, mikor már minden előtte álló az ellenfél sorait erősítette, pálcáját előre szegezi.*
- Apoy tagahagis!
* A pálca hegyéből, a pálcával egy síkban egy nagyjából ötven fokos szögben lángok csapnak ki, kisebb égési sebeket okozva a tűzvonalban állóknak, és talán néhány éghető anyag is lángra kaphat a támadás során.
Zotreth azonban ennél többet remél. Talán sikerül ezzel a nem túl erős, de annál látványosabb varázslat segítségével elhinteni a félelem morzsáit az ellenfél soraiban. Valódi erejét azonban még nem akarja megmutatni, hosszúnak ígérkezik még az ostrom. Nem engedheti meg magának, hogy a döntő pillanatra elfogyjon az ereje.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Az erdőben a csata tovább folyik. Az események mindenhol peregnek. A balszárnyon a trollok támadása kelt feltűnést, de az elfek többsége erre fel sem tud figyelni, ugyanis éppen elég ork hemzseg körülöttük. Ilsa parancsára íjászok érkeznek középről, társaik támogatásának köszönhetően, és lőni kezdik az érkező hatalmas lényeket.
A trollokat több találat éri, de egyet sem terítenek még le a nyilak, pedig némelyikből már tucatnyi is áll ki.
Ekkor érkezik egy sötét elf és bár a küzdelem hevében nem sokan tudnak rá figyelni, az íjászoknak sikerül.
Dyaln ott hibázik, hogy lökdösni, s dobálni próbálja a harcoló tündéket, nem törődve a helyzettel, hogy előrébb jusson. Többet ezzel ellenség pengéjébe is lök. Van íjász, aki csak kíséri nyilával, de van, aki lő is rá és bár a harc hevében annyira igyekszik, hogy fel sem tűnik neki, van egy-két nyílvessző, mely őt is súrolja. Csak gyors mozgásának köszönhető, hogy nem találnak, csak vékony sebeket metszenek bőrébe.
Az ork feletti győzelme azonban kétségtelenül elárulja, hogy melyik oldalhoz is húz és az elf íjászok immár nem keresik őt nyilaikkal.
Van másik bátor elf harcos, aki megpróbálja, amit ő, miután megszabadul 2-3 ork koloncától, de nem sokaknak sikerül. Azonban társának legyőzése felkelti egy másik troll figyelmét és ő súlyós kőbaltáját már Edward teste felé is lendíti üvöltés kíséretében. Emellett az ork íjászok is külön figyelmet szentelnek neki és hamarosan ork nyilak szállnak felé, amire a másik oldalról elf íjászok felelnek.
Camilla sikeresen fúj tüzet a két orkra, azonban el nem tudja emészteni teljesen őket. Ahhoz elég, hogy a tűz okozta égési sérülésekbe mindkettő meghaljon. Szaguk azonban igen orrfacsaró módon terjeng a csatatér felett.
Láthatóan fárad is, de nagy szerencséjére nem az első sorban harcol, az orkok csak átjutottak egy eleső tünde mellett a vonalakon.
Az elf íjászok a fényfalat előbb kérdőn nézegetik, azt gondolván, hogy védőpajzs, de mivel az ork vesszők átjutnak rajta, így belenyújtva nyilaikat ők is tesznek egy kísérletet. Miután felfedezik a hasznát, már amíg a fal áll, vagyis amíg Camilla el nem ájul, örömmel lövik is vele ellenségeiket.
Az eszméletlenül fekvő máguslányt két elf íjász nyalábolja fel, hogy távolabb vigye a csatatértől, oda, ahol azt a néhány sebesültet ápolják, akik még élve jutottak ki a csatából.
Igyekeznek magához téríteni, s ehhez hideg vizet is használnak.
Ha magához tér megkérdik, hogy kér-e valamit, illetve csatlakozna-e ismét a harcolókhoz.
Zotreth sikeresen legyőzi az első, majd a második elf harcost is.
Az orkok őt tisztelik, s tevékenysége valóban extra motivációt jelent nekik, pedig a vérre éhes hordákat emellett még Olassië kincseinek jutalma is tüzeli.
Az ork erők megkettőzött erőfeszítéssel támadnak neki az elf derékhadnak. A sötét mágus lángjai ugyan kevésbé sebzik meg az elfeket, kik könnyű vértjeikben viszonylag jól átvészelik a lángtámadást, meggyulladó szöveteiket pedig gyorsan eloltják, de a hirtelen varázs mégis tereli kicsit figyelmüket a közben meginduló orkokról.
A derékhadra most óriási nyomás nehezedik, s ezt hátulról az íjászok vonala sem tudja enyhíteni, ugyanis jelentősen meggyengült az átcsoportosítás miatt.
Egy pillanatig egymásnak roppan a két sereg, de az elfek vonalai meginognak, és bár nem omlanak össze, lassú hátrálásba kezdenek a harcosok.
Látja ezt Ilsa is, aki ezúttal szintén mágiához folyamodik. Kardjait az ég fel emeli, majd a földre mutat velük.*
- Vaiva mario!
*Szél kerekedik a fák között, s egyre sebesebben fúj, felkavarva a véres avart a harcolok alatt, de nem az elfekre, sokkal inkább az orkok sorai közé vágja. Erejével fel nem tarthatja a vért szomjazó sereget, de elvakíthatja, s ez éppen elég, hogy feltartsa egy pillanatra a nyomulásukat.*
- Tartsátok a vonalakat! Olassië a tét! Otthonunkért!
*Kiáltását visszhangozzák az elfek, s újult erővel szállnak szembe az orkokkal, de előrenyomulni már nem bírnak újra, s látható, hogy a túlerő bizony igen nagy...*

Vendég

//Olassie alkonya, mese, Camilla, Ilsa, Zotreth, Edward//

* Az időt nem érzékeli ebben az állapotban, sem azt hogy ketten felnyalábolják őt és biztonságos helyre cipelik. Hogy miért ájult el? Mert kifáradt az erős varázslatok miatt, mindig is az lesz a gond ha nem megfelelő varázslatokat használ, meg ha túl gyorsan használja őket. Talán majd magasabb szinten az ilyen horderejű varázslatok csak kisebb játékszernek fog hatni, most viszont igen komoly számára az ilyen varázslatok használata. Háború van és még azelőtt sosem kellett tömeggel harcolnia, kivéve a banditákat. Nos de hozzájuk sem kell erős varázslat. Mikor eljut a sebesültekig ahová eredetileg viszik ahol aggódva már ébresztik is, hideg vízzel ami után csurom vizesen de felébred. Alig kel fel mikor hallja a kérdéseket, kicsit körülnéz. Elnézve a sebesülteket, némelyik sürgős beavatkozásra szorul.*
- Gyógyítói eszközöket. Máma már nem tudok varázsolni, pihenés nélkül legalább is nem. * Mondja nekik a választ, közben gyógyítói tevékenységébe belekezd. Az első sebesültnek a lába sérült meg, s ha megkapja gyógyítói felszerelést akkor egyenként megy oda a sebesültekhez, hogy megmentse őket. Van közöttük minden fajta sebesült, ő a legjobb tudása szerint segít rajtuk. Persze e feladat közben ő is fárad, így néhány értelmes elfnek elmagyarázza hogyan kell ellátni a sebesülteket. Amikor ő már nagyon fáradt akkor csak annyit mond.*
- Folytassátok, de azért ti is pihenjetek. Én viszont lefekszem egy időre, ha nagyon sürgős eset van szóljatok. * Ezzel elvonul pihenni egy nyugodt helyre.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-09, 8:58 am

//"Többet ezzel ellenség pengéjébe is lök", XD ez nagyon dúrva, már, hogy löktem volna bele szegénykéket az orkok kardjaiba??. pff, legközelebbnem írok fél12-kor hszt! XD...de most már így alakult, próbáljuk kimagyarázni Very Happy

//

*Mennyire kínos helyzet lehet. Olyan törékenyek! Eddig sem foglalkozott fajtája hátrányával, sem azzal, hogy ő éppen nem igazán tartozik bele ebbe a halmazba. Nekiesett pár, ő meg arrébb tessékelte. Lökdösődni? Ugyan, esze ágában sem volt! Egyszerűen csak félretette a nem kívánatos elemeket. Csak figyeljenek! Ezt azonban néhány tapasztaltabb, felvilágosúltabb ork csúnyán kihasználta. Edward is csak a troll legyőzése után jött rá apró, ám annál súlyosabb hibájára. Összevonta a szemöldökét dühösen. Hírtelen még azt sem tudta eldönteni, magára, a helyzetre, vagy az elhunyt elfekre mérges. Hogy lehettek ilyen amatőrök? Ezalatt a kisebb sérülések helye is érződni kezdett. Megnézte a vállát, mire nekiesett egy közeli ork. Na persze, egy csatatéren áll, nem bámészkodhat. Ha az a pár tünde volt olyan esetlen, hogy annyival meghalljon, megérdemelte. Eldöntötte, hogy nem foglalkozik ezzel többet, miközben torkon szúrta a kardjával az orkot. Aztán hírtelen oriási üvöltés rengette meg a közelében a földet. Egy troll... túl közel. Annyi ideje volt csupán, hogy a földre vágódjon. Csak a pajzsnak köszönhette, hogy fölötte húzott el a balta. Amaz azonnal meg is szűnt, de nem foglalkozott vele. Felugrott, és a legközelebbi íjász felé vette az irányt. A baj csak az volt, hogy ott a troll, illetve több ork íjász célozta meg a nyilaikkal. Pár métert működött is a "futok előlle" stratégia, de a végét ki kellett védenie. Még most sem használt varázslatot. Szembe állt azzal a pár nyíllal ami eltalálná, és a kellő pillanatban rácsapott a kardjával, eltérítve a vesszőket. Már közel van egy elf, akinek nyila is van, és egy orkkal harcol épp, elég kétes győzelem reményében. Dylan fogta a kardot, és beledobta az orkba.*
-Nyilat!-*Üvölti oda már messziről.*
*Az íjász kérdőn nézett a sötét elfre, de megmentette. Odadob neki egy nyilat. Dylan kiveszi az orkból a kardot és elmormol egy újabb idegen varázszsót.*
-Niume da!
*Erre a kataneszerű kardból //Igen, konzultáltam modiainkkal az ő jóvoltukból Razz

, és a katana egyélű. Így csak "szerű" lehet Very Happy

//, egy felajzott íj vált. Felhúzta és a trollra célzott vele.*
-A szemét...
*Mondta ki közben félhangosan, nem is annyira a mellette álló tündének, inkább csak magának. Ő megcélozta a ballt, mire a másik magára véve az elöbbi mondatott, látva ezt, megcélozta a jobbot, és lőtt. Talált! Újabb eget rengető üvöltés rázta meg a terepet. Egy vak, dühödt troll. Most aztán vigyáznia kell a körülötte levőknek. Az egyik tünde felbátorodva a helyzeten, ráugrott a féltérdre ereszkedett trollra. Dylan már nekirugszkodott volna, hogy maga végezzen a bestiával, de látva ezt, visszállt.*
-Adj mégegyett.
-Hogy?
-A társad. Fedezni kell.
-Oh, jó...
*És kapott még egy nyilat, de nem húzta fel. Őket is megtámadhatják közben, és egyelőrre egész jól halad a tünde. Már a hátánál volt, amikor láthatóan elérhető helyre ért. A troll eddig kapálódzott elsodorva egy-két elfet, ork társaival együtt, és most is csak azon volt, hogy elkapja a támadóját. Elfünk úgy néz ki nem bírkózik meg a nehezebb résznél, vagyis az oldaláról átugorni a vállára. Pedig a troll vértjén volt fogás. Dylan mindeközben az íjatt használta, mint egy botot, a következő ork támadását kivédendő. Szépen gyomorszájon vágta a gyenge bőrvérten keresztül, és mire észbe kapott, a kis tőrrel a hadúr elvágta a nyaki ütőereket. Még vergődött egy darabig. A troll hátravetette magát, hátha leesik az elf rólla, de nem. Oldalt dobta magát, balra jobbra. Fordítgatta a nyakát, hogy meglássa, közben záporoztak rá kisebb-nagyobb szerencsével a nyilak. Ám egyik kapkodása közben majdnem elsodorta elfünk. Most már tudja hol van és nem habozik utána nyúlni. Meg akarta fogni és kiszorítani belőlle az életet, azonban ekkor szólt közbe a hadúr nyila. Felhúzta a varázs íjjra, és elmormolt egy hatás sokszorosító varázsigét. Ezzel meg van az eélye rá, hogy bele találjon a tenyerén lévő vékonyabb, habár még mindig vastag bőrbe.*
-Mizrä zret.
*Arra koncentrállt csak, hogy a nyíl beletaláljon. Van ilyen, azonban ilyenkor nem árt egy elf, akinek előtte megmentette az életét. Miközben ő a troll felé lőtt, az elf kilőtte a felé rohamozó két orkot, és a bátor elfünk is folytathatta az útját. Nem szorították már ki belőlle a lelket. Dylan kihúzta az egyik nyilat az előbb lelőtt orkból, és azt felhasználva újabb nyilat lőtt ki a troll bőrvértjébe. Szép kapaszkodó bátor eflünk számára, a kérdés csak az, hogy mennyire tudja felhasználni.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-10, 7:50 pm

// Mese - Olassië alkonya
Camilla, Edward//

* A varázslat meghozza az eredményét, a rövid elterelés alatt belopott távolság halálosnak bizonyul több elfnek is.
Zotreth is kihasználja ezt a lehetőséget, ezzel gyarapítva a csata alatt elintézett elfjeinek a számát. A hatás azonban hamar eloszlik, így már csak a vezér közelsége által felbuzdult orkok erőteljese nyomásának az eredménye az elf vonalak hátrálása.
Zotreth pár orkot maga elé enged, így nyílik számára egy pillanatnyi lehetőség a helyzet felmérésére, már amennyit láthat a csata közepéről.
Csak remélni tudja, hogy trolljai még kitartanak, míg ők áttörnek a meggyengített vonalakon.
Ilsa varázslatának a hatása akkor éri el Zotrethet, mikor már majdnem visszaér a frontvonalra.*
- Ezt nevezed mágiának?!
* Szemeit becsukja a levelek áradatának köszönhetően, közben varázsigét mormol.*
- Biglang pagkakagulo.
* Az utolsó szótagnál karjait kicsit előre és oldalra nyújtja ki, így a karok irányába újabb légáramlat indul, melynek segítségével eltéríti a szemből érkező levéláradatot. A varázslat hatását tágabb környezete is élvezheti. *
- Tovább!!!
* Hallatja parancsát. Már szinte érzi a győzelem ízét. Az elfek hátrálása is ezt a nézetét erősíti.
Ekkor veszi észre, hogy elég közel kerültek az elf íjászokhoz, hogy támadhatóak legyenek.
Zotreth megáll egy helyben, hagyja orkjait előre menni, ő közben külön figyelmet szentel az elf nyílvesszők ívének.*
- Paputok kidlat!
* Az ige hatására, villámok csapódnak ki pálcájából, egyenesen az íjászok helyzete feletti ágak felé, hogy azokat leesve tovább növeljék az ellenséges sereg zavarodottságát, miközben megnehezíti a hátrálás és remélhetőleg több íjászt is harcképtelenné tesz.
A varázslatot többször is megismétli, ezzel is növelve a lezuhanó ágak által lefedett területet.
Mikor úgy érzi elég lesz, kardját felemelve újabb rohamra indítja orkjait, melyből ismét ki akarja venni részét.
Habár tudja, mostani varázslatai megmutatták helyzetét a csatatéren, ami igen csak felkeltheti az elf sereg parancsnokának az érdeklődését, reméli elég elfoglalt és gyengék állásai, hogy ki tudja ezt használni. Zotreth azonban nem arról híres, hogy mindent a szerencséjére bízzon, ezért a biztonság kedvéért megerősíti mágikus pajzsát egy esetleges váratlan támadás miatt.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Edward, Camilla, Zotreth//

*A küzdelem tovább folyik Olassië erdejének fái alatt.
Ilsa jól tudja, hogy nem adhatják fel az erdőt, mert a várost azzal elvágják a külvilágtól. Ennek megfelelően avatkozik közbe, mikor úgy látja, hogy az ellenség megtörné a sorokat.
A bal szárnyon eközben a trollok támadása megtörné a védelmet, azonban hátulról íjászok érkeznek, hogy megerősítsék a védősereget, s érkezik egy fura szerzet is, egy sötét elf, ki közbeavatkozik a harcba. *
// „ tündék nem közelítik meg, vagyis csak az a néhány akit áthajít maga mögött. A legtöbben azonban már javában harcolnak és még a furcsa idegenre se tudnak felfigyelni. Tehát a frontvonalhoz könnyűszerrel érkezik meg a csatatéren” Ebben az értelmezésben tolakszik, aki az útjába áll, azt „áthajítja” Ha harcol valaki egy csatában, a túlerőben lévő ellenféllel szemben, általában nem vár hátulról ilyesfélét, ha ott a társai vannak. Emiatt legyen akármilyen ügyes is, ha meglepetésszerűen éri hátulról egy lökés, vagy megfogják és arrébb teszik, nyilvánvaló, hogy kibillen egyensúlyából. Nem mindenki halt ebbe bele, de vannak, akik igen. Az ellenfél meg röhög a markába, hiszen ez figyelemelterelés volt, az ő javára, és egyben több ellenfelének kibillentése a pozíciójából. Helyette kevésbé kevélyen is haladhattál volna a harcolók között, kikerülgetve őket, vagy magad vágva az orkok között utat magadnak.//
*Sikeresen győzi le az első trollt, majd egy elf íjász segítségével, kit maga ment ki a csatában egy harmadik elfet segítve nekitámadnak egy újabb trollnak.
A kapaszkodó elf sikeresen jut fel a troll vállára, meg is kapaszkodik a bőrvért szélében, s tünde pengéjével előszőr sújt le a trollra. A penge a kemény csonton félresiklik, így nem pont ott szakítja át a bestiát, ahol kellene. Átvágva a húson szinte akadálytalanul siklik ki a nyak elülső részén.
Az elf szemei kikerekednek, nem erre számított, azonban hamar feltalálja magát, s a kardot erőteljes rántással, egyben húzva is, a nyak külső széle felé húzza. A vágás verőeret szakít át és az ork sűrű vére spriccel mindenfelé, míg kapadozva öszerogy. Fegyvere egy bámészkodó orkot sújt agyon közben alatta.
A bátor elf közben már ugrik is le, s újra a csatába veti magát. Mást nem is tehet, hiszen ezen a helyen csak ellenség veszi körbe. Sűrűn vagdalkozva maga körül próbál hátrálni a társak védővonalához.
Dylan azonban felkeltette az orkok figyelmét és több íjász őt tekinti elsődleges célpontjának. A lövések csak úgy záporoznak a sötét elfre, míg másik orkok a harcoló felek között egyenesen neki és íjász társának támadnak. Erre érkezik segítség hátulról két másik elf íjász személyében, kik a felé tartók közül egyenként terítik le az oldalukon érkezőket. Mégis vannak jó páran, akik eljutnak Edwardig, és fel is veszik vele és társával a harcot. Egy újabb troll pedig az erdő fái között fellelhető terjedelmesebb köveket kezdi el a két harcos felé hajigálni.
Középen, a vonalak mögött Camilla is elkezd gyógyítani, elf fógyfüveket, kenőcsöket, kötszert, s a legsúlyosabb sérültekhez talizmánokat is tartalmazó batyut kap a hátul sürgölődő tündéktől.
Sikeresnek mondható gyógyító tevékenysége, azonban a tünde arcvonal hátrálása ismét a harc közelébe viszi őt is és a nem harcképes sérülteket is.
Orkok még nem törnek át a második vonalon, az íjászok nyilakkal és immáron kardjaikkal is útját állják nekik, csak idő kérdése, hogy ork íjászok, vagy akár egy-egy harcos is közel jusson a mágusnőhöz és társaihoz.
Zotreth lépése hasznosnak bizonyul, bár harcképtelenné nem teszi az elf íjászokat, csak kénytelenek kitérni a lezuhanó vékonyabb ágak elől. Ez is fontos pillanatokra csökkenti a harcban álló íjászok amúgy sem túl magas számát.
Ilsa, és egyben több íjász is keresi a mágust az ellenség sorai között, s meg is találják végül.
Tünde nyilak keresik a réseket Zotreth védelmén, s Ilsa sem rest bevetni újabb támadását.
Leguggol, és felfelé döfve szúr le két orkot maga előtt, s míg társai fedezik, két kezében lévő pengéivel köröket rajzol a földre, majd felállva pengéivel Zotreth felé mutat.*
- Cuilë sulca coiva!
*Az erdő fái mintha meghallanák hívó szavát, gyökerek törnek fel az orkok között, s hamar emberi alakot öltve esnek nekik. Mindössze hárman jutnak el a mágus elé, hogy teljes erejükkel nekirontsanak, s hegyes karjaikat döfésre emelve rátámadjanak a sötét mágusra.
Ez a momentum ad még erőt az elf soroknak, s erőteljes újult erővel esnek neki ellenségeiknek.
Az első elf soron már át tudnak törni az orkok, hiszen számbeli fölényük most érvényesül, az elfek nem tudják már tartani a teljes sereget, ám a második sor is harcba száll a támadókkal. Egyre kevesebb elf használja íját és egyre többen kénytelenek közelharcba bocsátkozni. Ez jellemző a derékhadra és a jobb szárnyra is.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-13, 11:17 am

//mese, naaagy és félelmetes trollok! Very Happy

... öhh, dehát nem is lökdösődött, miért akarja mindenki, h bunkóbb legyen, mint amilyen már amúgy is? Csak azokat lökte félre akik neki mentek...na meg minek fárassza magát, ha mehet szemből is a trolloknak, ahellyett hogy játszadoznia kéne az orkocskákkal? Harcolni akart, nem pedig labdázni, ennyi. Kül. pedig ha egy elf nekimegy számolhat azzal, hogy nem hagyja magát, és ha kipruccan emiatt, ő baja. ÉS tényleg nem lökdöste azokat akik nem támadták meg!!! miért tenné, kérem! ... Sad

engem mindenki félreért! Miéééééért???
- és most következik a hsz, miután a user kisírta magát.-//

~Ügyes.~*Gondolja magában.*
~Elismerésem!
~Mirehh?~Csattan fel, a harc hevében, míg leszúr a tőrével egy újjabb orkot.*
~Csak, hogy elismered a másik bátroságát. Hosszú út áll mögötted, ahogy még elötted is.
~Nincs kedvem szócsatázni. Az elfet illetően meg félreértesz. Attól, hogy ügyes volt, attól még nem lesz harcos is.
~Hmmm, nem kell annak lennie.
~Na jó, most fogd be!
-Sireus dracoreus!
*Eközben bal kezével végigsimítja a testét. Ez a varázslat speciálisan a sajátja. Evolyran Sárkányurai használják, azonban egyet sem jegyez fel a történelem, úgy hogy még az is lehet, hogy ő az egyetlen aki képes rá. A mágia azonnal müködésbe lép, és acél keménységű sárkánypikkelyek lepik el a testét, mire az orkok nyilvesszői eltalálnák. Mindahány hozzáér félre esik kicsorbúlva a pikkelyeken. De ez még nem minden. Valahogy ki kell iktatnia az orkokat. Elkap röptében egy nyilat és felhúzza az íjra. Hangosan szaval el három idegen varázszsót. Dagorladit, s közben a szeme is sárgásodni kezd. Jel arra, hogy kezdi beleélni magát a varázshasználatba. A nyílvessző szavai hatására égni kezd. Nemcsak a hegye, az egész vessző úgy ahogy van. Majd kilövi, kis szerencsével eltalálva az egyik orkot. Nincs ideje kivárni a hatását, ám elméletben ha eltalált egy orkot arra átterjed a tűz, és amíg ég, átterjedhet arra is, akit megérint. így jószerivel egy csapat íjász ork elhullik pánikot keltve a seregben. Neki viszont a következő trollal van dolga. Szerencsére elfek érkeznek a közvetlen ellenség elpusztítására, így neki nem kell sokat törődnie a kisebb orkokkal. Ahogy a követ hajigáló troll felé veszi az irányt az ott lévő tündék veszik az adást és a túl közel érő orkot kilövik. Csak néhányat kell neki is leszúrnia a tőrével. Eggyen átugrik, de fordultában már nyes a tőr. Közelről olyan könnyű megtalálni egy ork páncélján a rést, hogy oda se kell figyelnie jóformán. ... talán ezért vannak ilyen sokan. Azonban elérkezett a veszélyes zónába. Eddig csak vaktába dobálódzott a troll, tisztes távolságból, ám most az áldozat jelölt jött maga végzete elé. Azt hitte könnyű dolga lesz. Edward megvárja, hogy kidobja a kezéből a sziklát. Értelem szerüen őt akarják eltalálni vele, de ha jól időzít az ember egy ugrással ki tudja kerülni, hogy kilapulljon. Dylan is ezt a módszert választotta, szemben a védőpajzsos, látványosabbal. Hogy miért? Ahelyett, hogy azt az időt amivel egy varázslatot kimondhasson, a védőpjzsra pazarolja, inkább az íját változtatta meg. Hosszú, végén egy nagy pengével ékeskedő dárda fénylet a kezében felállva.*
-Axis. Ha segítenél....
~Örömmel!
*Ezzel a nagy Fehérség szándékosan nem öltve alakot, felrepítette a magasba a hadurat. Közvetlenül a troll elé. Dylan abban a pillanatban ahogy elé került, szinte a semmiből, belehajította a dárdát. Amaz pedig megállt a troll szívében. Értetlenül bámúlta a kiálló dárda végét, hiszen az ő bőre erős! Hogy lehet?! Közben Dylan visszahuppant a földre.*
-Igen. Itt a vég! Kokohe!
*A varázszsóra engedelmeskedve a dárda-bot villámgyorsan a kezében termet, lyukat hagyva a troll mellkasán. A hadúr leverte rólla a vért, miközben a földre zuhant elenfele teteme. Pár ork látva nekilendült a sötét-elfnek, azonban még nincs vége ameglepetéseknek. Úgy hajlott a dárda, ahogy a hadúr akarta. Részekre volt osztva és belül lánc tartota össze a fegyvert. Így akár meg is hosszabíthatta kedvére, és élt is a lehetőséggel. Míg az egyiket nyakon vágta a dárda fa részével, behajolva a másik mellkasát vágta fel a dárda hegyével. Megfordúlt és a mögötte állót szúrta át. Majd hátra döfött hasba bökve a legközelebbit, de eközben megint meghajlott a fegyver és a mellette levő arca bánta meg. Aztán felugrott és a hátuk mögé kerülve végigszántotta a gerincét. A következőt nekilökte a mögötte lévőnek, majd rájuk ugrott és egyszerre döfte le mindkettőt. Ennyi volt, egyelőrre. A sárkánypikkely még mindig rajta, így a fizikai pajzsnak hála, meg sem sérült közben. Körbenéz... egy troll. Nem is rossz, rámegy erre is. Nem is kell sok, hogy észrevegye, csak rá kellett kiabálnia, és jön az magától.*
-Hé te! Gyere ide, ha ki akarsz nyírni!
*Erre válaszul suhan a köbunkó, szerencsére csak egy nagy darab kő darab volt a kezében és nem pedig balta. Ugyanis Dylan azt tervezte, hogy nem áll el. Felhúzott egy, ahhoz képest, hogy hírtelenjében kelltett, erősnek mondható pajzsot a pikkelyek mellé és védekező állásban, várta meg a támadást. Bárki nézné kívülről azt gondolná, hogy megbomlott... öngyilkos lesz. Kapott is rendesen, azonban felfogta a pajzs ami mellesleg azonnal szerte foszlott, de még ott voltak a pikkelyek is, amik bár töredeztek le, tartoták magukat. Azonban a lényeg megvan. Meg tudta érinteni és ideje is lesz kimondani a varázsigét, amíg felfogja a troll, hogy hiába tolja, nem hallt meg.*
-Kostóld meg a dagorladi specialitásomat!
Lélekbe maró lesz!
Mirriar retila.
*Ugyan nem a fejét fogta meg, ahogy a varázslathoz szükséges lenne, de így is működnie kell. Ahogy kimodja a két szót a troll megzavarodva kezd hátrálni és végül üvölteni kezd. A fejét szorongatja és csak üvölt ahogy a torkán kifér. Közben Dylan megpróbál feljebb jutni rajta a térdén és a karján keresztül. Nemsoká, habár párszor majdnem leesett, mégis sikerül, és megfogja a halántékát, majd a fülébe súgja a dagorladi varázszsavak folytatását.*
-Miramyr drea ana hou.
Kínozzon a fájdalom amit másoknak okoztál.
*A troll láthatóan testi fájdalmakat él át. Aztán a hadúr felkiállt.*
-Drua na tela!
Vess véget vele!
*És egy másik trollra mutat. Közel van még, tartani fog a hatás, amikor odaér. A trollnak mintha fény gyúlna szenvedő arcán, rohamra indúl, és bunkójával a társára súlyt le. Közben Dylan elhagyja a vállát, és Axis újbóli közre működésével szerencsésen földet ér. Habár az alakja egyszer sem volt kivehető, Dylan mégis a háttérben maradásra kéri.*
~Nem lenne jó egyik fél szempontjából se, ha felismernének. Hiába vagy kétlábú párti.
~Tudom, tudom...megleszek.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-18, 3:41 pm

// Mese - Olassië alkonya
Camilla, Edward//

* Zotreth jól sejtette, hogy előző akciója fel fogja kelteni az ellenség figyelmét. Pajzsának megerősítését még alig fejezi be, mikor néhány nyílvessző a közelében landol.
Még nem tudhatja, hogy Ilsa parancsára, vagy csak néhány íjász döntött úgy, hogy a villámok kiindulási pontja felé irányítja vesszőit, ez nem is annyira lényeges számára. Az a tudat sokkal inkább, nincs akkora szerencséje, hogy megússza a dolgot, mostantól külön figyelemre számíthat.
Jobbnak látja kicsit biztonságosabb helyet keresni, mondjuk az erdőt alkotó egyik méretes fa takarását kihasználva folytatni a harcot, így legalább egy oldallal kevesebb fele kell figyelni. Hamarosan meg is lát egy alkalmas fát, kicsit előrébb tőle.
A kiszemelt helyre jutás, nem bizonyul a legegyszerűbb feladatnak, hiszen nem mutathat gyengeséget, az kihathatna a környező orkokra is, ezért elég nagy hévvel küzd meg azzal a két elffel, aki az útját próbálja elállni.*
- Nem hagyunk túlélőket!!
* Kiáltja, miközben még egyszer belemártja kardját a már földön fekvő elfbe.
A kiabálással ismét sikerül felhívnia magára az ellenség figyelmét, akik ez alkalommal már láthatják is a célt, ezt a tényt támasztja alá az is, hogy bár az első vessző még ép célt téveszt, de a következő két már Zotreth testét érte volna, ha az első után nem változtatta volna meg annak helyzetét.
A következő sorozattal már sokkal több tart a sötét elf felé. Nem is bírja mindet kikerülni, így néhányat a korábban megerősített pajzson változtat irányt, mely minden egyes vesző után veszít az erejéből. Minden egyes így eltérített nyíl után mérgelődik egyet Zotreth, tudja jól, ez nem mehet a végtelenségig így. Ráadásul problémái csak fokozódnak a rohanó ember formájú gyökérkötegek láttán. Szerencséjére, akad, amelyeket sikerül elintézniük az orkoknak, de mozgásukon látszik, nekik csak egy céljuk van. Zotreth likvidálása.
Egy újabb vessző változtat irányt Zotreth pajzsán, miközben az egyenesen felé tartó gyökereket figyeli. Végül kezét a földre helyezi.*
- Patik daloy!
* A föld rövid ideig folyóssá válik, tenyerétől egészen támadóiig. A támadók szinte azonnal süllyedni kezdenek, már egészen a combjukig, vagy aminek ott kellene lennie, elmerülnek, mire a föld ismét régi szilárdságát veszi fel. A teremtményeknek ugyan nem jelent komolyabb gondot újra kiszabadulniuk a föld öleléséből, de amíg ezzel vannak elfoglalva, addig az ork fejszék és kardok veszik célba őket. Csak egynek sikerül Zotrethig eljutnia.*
- Mainit talim!
* Zotreth pengéje felizzik, s miután sikeresen kikerüli az ellene érkező támadást, rajta a sor. A még mindig izzó penge hatol a lénybe, melytől az lángra kap. Első látásra nem úgy tűnik, mintha nagyon meghatná, még egy támadást indít a sötét elf felé, akit ez váratlanul ér. Nem is sikerül elkerülnie a támadást, csak kezével megakadályozni a súlyosabb sérülés bekövekezését. Ennek eredményeként egy mély vérző seb keletkezik Zotreth karján, mielőtt a lángokban álló lény megadná magát Zotreth találatának. A sérülés kellemetlenül nagynak tűnik, ráadásul a vérzéssel is kezdeni kell valamit, ezért a mágus másik kezét a sebre helyezi.*
- Mabilis na pagbawi.
* Mikor elveszi, a vérzés már abbamarad és a sérülés gyógyulása is megkezdődik.
Mérgelődik egy sort magában, részben, amiért így elnézte a dolgot, részben pedig, hogy ki gondolhatta magát méltónak ellenfélnek, hogy célzottan ellene indít támadást.*
- Anino malayo sa gutom.
* A szavak hatására négy sötét farkasszerű lény jelenik meg a mágus előtt.*
- Keressétek és kapjátok el!
* Mutat rá a korábbi gyökérlény maradványaira, hogy az abban maradt mágialenyomat forrása a célpontjuk.
Maga is utánuk akar indulni, mikor egy kisebb termetű ork szólítja meg.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Camilla, Edward, Zotreth//

*Olassië erdejében ádáz harc folyik. Az elfek szándéka, hogy az ork seregeket távol tartsák Olassië falaitól, így a város védelmének, csak Filnoren támadásával kell szembeszállnia.
A jobb szárny a legstabilabb, úgy tűnik, gond nélkül tartani bírja a rá nehezedő nyomást, a balszárnyon egy sötét elf, Dylan hoz új lendületet a védelembe, míg középen Ilsa jelenléte ad erőt a derékhadnak.
A Dylan példáját követő elf harcos végül társai hathatós támogatásával kivágja magát az ellenség gyűrűjéből, de marad az első sorban, hogy folytassa hősies harcát társai között.
A sötét elf eközben miután felhívta magára a figyelmet, jelentős változtatáson ment keresztül, hiszen a sárkánybőr akkor is az, ha csak mágiával csalogatta elő.
Az ork íjászok pedig tehetetlenül vakarhatják fejüket a sok hatástalan lövés miatt.
A tüzes nyíl azonban kellő zavart okoz közöttük. Azért az orkok sem olyan buták, hogy egy másik lángolóhoz érjenek, míg azok a földön fetrengve igyekszenek eloltani a büdös testüket mardosó lángokat. Persze van, amelyik igen, így többen is elhullanak a csapatból. Dylan a rátámadó kisebb csapatot szépen helyben is hagyja Axis-lándzsájával, s eközben egy újabb troll harap a fűbe.
Varázspajzsa, és a pikkelyek fel is fogják az újabb troll támadását, de így a pikkelypáncél sokáig már nem tartható fent.
A troll, kinek elméjét elborítja a varázslata, lesújt társára, azonban az a csata közepén mintha ösztöne jelezne, hátrapillant, s utolsó pillanatban kapja el fajtársa felé sújtó kezét.
Öklével jókorát be is húz neki, mire annak visszatér eredeti bamba tekintete.
Hiába, ilyen kis elmével az elmére ható varázslatok sem olyan hatékonyak.
A győztes troll hallat még egy üvöltést, majd néhány követ vág Dylanhez. Reméljük, nem bambult el s sötét elf harcos, mert pikkelybőre talán az elsőt még hárítani tudja, de a másodikra már lehullik. Ha nem éri támadás, néhány percen belül mindenképpen megszűnik, majd a korábbi csapás miatt.
A magához térő troll ismét támadásba lendül, s haragja most sokkal veszedelmesebbé teszi még Dylan számára is.
Középen Zotreth egy sebesülés árán és orkjai segítségével hárítja Ilsa támadását, majd válaszképpen négy farkasszerű lényt küld Ilsa megtalálására. A farkasoknak azonban nem csak a tünde alvezérrel kell megküzdeniük, hanem az addig úton lévő elf katonákkal és a még lövöldöző néhány megmaradt íjásszal is. Így történik, hogy csupán két farkas jut el Ilsáig, és bár a farkasok arra számítanak, hogy a tünde vezér mágiát fog bevetni ellenük, tévednek.
Ilsa Namor kardjai eddig nem látott ütemben villogva fogadják a két bestiát és hamarosan már csak egy vicsorog a tündére. Társa fogaival nem fért hozzá, de körmeivel még a bőrpáncélon keresztül is felhasította Ilsa hátát.
Az elf alvezér megtántorodik ugyan, de fogait összeszorítva támad az utolsó farkasra.
Két pengéje közül az egyik állat orrát vágja meg, de a feldühödött lény ledönti lábáról a védekező harcosnőt, csak rövid ideig marad, így, mert egyik kardját beledöfi a bestia hasfalába, majd kihúzva onnan egy pillanatig megáll pihenni a földön, s csak utána löki le a bestiát magáról. Mikor látja, hogy elesése idején kezd visszaszorulni az elf haderő, miközben immár az első orkok átjutnak a második vonalon is. Egyből a sebezhetőnek tűnő sérültekre koncentrál, azonban Camilla erejét megfeszítve kiáll mellettük, s egyenlőre fel is tudja társaival együtt is tartóztatni őket.
Zotreth eközben egyik ork harcosától kap információt a balszárnyon zajló eseményekről.*
- Nagyúr! Az elfek ölik a trollokat! Van valamilyen erős harcosuk, aki tudja, hogy kell legyőzni őket.
*Valóban, mivel nincs túl sok troll a seregben, jobban is teszi a mágus, ha utánanéz a híreknek. Eközben persze Dylant is tovább támadja a kődobáló troll, s már társa is magához tér, így ő is csatlakozik. Újabb orkok is támadásba lendülnek, hogy segítsék óriási szövetségeseiket a harcban.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-24, 10:15 pm

//mese, Zothret//

*Leért a földre.*
~Maradj inkább hátul...
~Megleszek, de te is?
*Ekkor kellett volna nagyjából lecsapnia az ő trolljának a társára. Már tudta, hogy valami nem úgy működött ahogy kellett volna. A látvány egy pillanatra a csodálkozást festette az arcára.*
~Kivédte...
*Ezen vacilálni azonban se ideje se lehetősége nem volt. A következő pillanatban egy ork csapását kellett kivédeni, és míg azzal volt elfoglalva a trollok felocsúdtak pillanatnyi kábultságukból. Nem nehéz kiszámítani merre is vették magukat mihelyt alkalmuk nyílt rá. Szerencsére egy troll észjárás fájdalmasan egyszerű, és mivel a trollok feladata kövekkel dobálni az ellenséget, nagy mérgesen felkaptak egyet-egyet és Dylan felé hajították. A hadúr épp végzett az orkjával, mikor a szikla a levegőbe emelkedett. Ez el fogja találni, hacsak... egy gyors hátraszaltó után kitartotta mindkét karját előrre, és elüvöltötte a varázsigét. Ugyan nem erre lett kitalálva, és nem is lesz hatásos a szó szoros értelmében, de a célnak épp megfelelő.*
-Resectum tracta!
*A sziklára mért mágikus erő egy hatalmas puffanással fejtette ki energiáját, és rögtön ezután a második kődarab belé is ütközött a pár másodperc erejéig megállított sziklának. Egymáson törtek szét.*
~Ez ügyes volt, azonban a két trollban semmi kárt nem tettél...
~Nyughass, az is elkövetkezik...
*Replikázott vissza a nyughatatlan oriásnak. Közben eloszlott a por, és ekkor Edward Dylanen széles mosoly jelent meg. Az ő trollja a másik mögött foglalt helyet. Sőt mi több, ő vett föl előbb követ. A hadúr nem habozott, kitartotta felé a karját és az elöbbi varázslat hatását kereste a bugyuta lényben. Közben ám a másik troll sem álldogált csak úgy. Felvett egy újabb követ és megcélozta vele Dylant.*
-Az enyém vagy!
*Hangzott a magabiztos hang, s ekkor a troll megingott. Akkor akarta elhajítani a követ, de mintha belülről akarnák megállítani. Eltéríteni, de nem volt ura a helyzetnek. Lassan megfordúlt és a hadúr helyett, újra bajtársa felé irányította a halálos fegyvert. Amaz beleméllyűlt a "pontos célzás" rejtelmeibe. Nem fordúlt meg benne, hogy rátámadjon bajtársa, ráadsául kétszer. Dylan összezárta az ujjait, s ezzel eldöntötte a sorsukat a részéről, a troll lesúlytott. Egyik kődarab sem érte el eredeti célját. Nehézkesen gurult el Dylan mellett egyikük.*
~Mégis volt értelme annak a varázslatnak.
*Konstatálta büszkén a hadúr.*
~Na de az még él, jobb ha végzel vele, mielött ráébredne mit tett.
*De mondania sem kellett Axisnak a féltő szavakat. Dylan már indúlt is. Ahogy a troll felocsúdott, látva a közelgő "bűnöst", megpróbálta lecsapni puszta kézzel. Ez azonban csak arra volt jó, hogy a tünde a karján futhasson végig felfelé. Egy újabb kísérletett tett, hogy lecsaphassa a másik kezével, de Dylan egy ugrással, az ujjai közt egyszerűen útvonalat váltott. A másik karján folytatta, s végül a varázskard a homlokán érte el. A lendülettel együtt átugrott a tarkójára és biztos ami biztos, torkon szúrta. Elfúló ordítás jelezte, hogy még egy troll veszítette itt az életét. Lassan rázuhant a másik tetemére. Dylannek csak le kellett sétálnia rólluk.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-26, 9:59 am

// Mese - Olassië alkonya
Camilla, Edward//

* Az ork hírei, nem nyerik el Zotreth tetszését. Szüksége van a trollokra. Alzareth sürgetése miatt, nincs megfelelő ostromeszköze a trollok helyettesítésére.
Néhányat ugyan nem küldött a csata első soraiba, készülve egy esetleges ilyen helyzetre, de minél kevesebb trollt tudhat a seregében, annál nehezebb feladat lesz a város falain belülre kerülni.*
- Miért nem fedeztétek a trollokat?!
* Förmed rá az orkra, mielőtt kardját markoló kezével megkísérli átrendezni az ork arcának elrendezését.
Az orkon látszódik, viszonozni akarja a Zotrethtől kapott kedvességet, de valahogy erőt vesz magán és nem teszi meg. Sok értelme nem is lett volna. Zotreth is látja ezt az orkon.
Zotreth teljesen behúzódik a fa takarásába. Gyorsan végig kell gondolnia a helyzetet. Érzi, középen lassan áttörnének, ha elmegy innen, lassítja ennek bekövetkeztét, de trolljai közül se veszíthet a szükségesnél többet, ezért úgy határoz, mielőtt oda menne, szemügyre veszi a helyzetet.*
- Ikatlo mata!
* Hamarosan sötét füstszerű anyagból egy lebegő szemgolyó kezd alakot ölteni. Zotreth ezt a szemgolyót repíti gyorsan a helyszínre, hogy láthassa a korábban említett harcost, illetve tevékenységének eredményét.
Az elé táruló látvány rosszabb volt, mint amire számított. Legalább fél tucat troll fekszik a földön, többségük egy nagy tűpárnára hasonlít, de akadnak olyanok is, melyeken látszódik más véget értek. Talán ezek között van a harcos munkájának eredménye is.
Ekkor azonban olyan látvány tárul Zotreth szeme elé, amire nem számít. Egyik trollja a másikhoz vágja a sziklát, ami ettől földre kerül. A trollok nem az eszükről híresek, ezt a tényt nem kell Zotrethnek se bemutatni, de ez a mozdulat túlmutat ezen.
Miközben a lebegő szem a tettest keresi, nem kerüli el a figyelmét az egyik harcos látványos mutatványa, aminek eredményeképpen még egy troll kerül a földre. *
~ Ő lesz az!
* A harcos képét emlékezetébe vési, nem lesz egyszerű feladat eljutni a szárnyra, majd még meg is találni, de nincs választása. Nem hagyhatja, hogy maradék trolljai is ilyen gyorsasággal fogyatkozzanak.*
- Vissza harcolni! Törjétek át a vonalaikat, középen! Én foglalkozok azzal a harcossal! Még egy hiba és a következő miatt, már nem kell aggódnod!!
* A parancs kiadása után, ajkai a teleportálás igéjét kezdik formálni. Mielőtt feloldotta volna az igét, a lebegő szem jó szolgálatot tett a megfelelő cél magtalálásához. Egy nagyobb szabad teret választ magának a szárnyon, kicsit távolabb a harcolóktól.
Már csak a harcos kell előkerítenie.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Edward, Zotreth//

*A balszárnyon az egymás után hulló trollok keltenek némi kavarodást, s az orkok immár valamivel tanácstalanabbul szemlélik a jóval gyengébb létszámban jelenlévő tündéket. Mármint azok, akik éppen nem harcolnak velük. Akad azonban jó néhány íjász is, nem hullottak el mind azok közül, akiket Zotreth odaküldött.
A területen megjelenő Zotreth megjelenése előbb a hátul lévőknek tűnik fel, majd a hír maga is, mint egy hullám, végigsuhan az ork harcosok és a megmaradt trollok tömegén. Érezhető, hogy itt a vezér.
Íjászok ajzzák fel íjaikat, ork nyílvesszők hasítják a levegőt, s így repülnek már balták is a távolabb lévő harcosoktól a csatázók közé.
Dylan sárkánybőr pajzsa már lehullott, s jelen pillanatban nem védi semmi.
Eddig is szálltak felé, s mivel csak a két troll köti le figyelmét, ezúttal bal combját vágja meg egy arra szálló nyíl.
Ezután érkezik Zotreth és erősödik meg az íjászok és a még tartalékban pihenő orkok támadása. A kissé kényelmesen sétálgató harcost balták és nyilak sokasága veszi célba, révén, kiváló célpontot nyújt. Egy arra szálló balta ruháját átmetszi, és ha nem vigyáz eléggé, nem csak azt, hanem bőrét is. Közben már szállnak felé az ork nyilak is, míg Zotreth előre lép és a fák között felsejlik sötét alakja.
Néhány elf látókörébe is ekkor kerül, bár hátul áll, s mivel nem harcol a körülötte lévő orkok ellen, nem is tekinthetik barátnak. Hamarosan felé is tünde nyilak szállnak, hogy pontosan célba találjanak. Csak rajta múlik, mihez kezd velük.
Csak idő kérdése, hogy a két harcos egymással szembekerüljön a csatamezőn.
A középső arcvonalon már Camilla is kénytelen harcolnis, eközben már elesett orkok és elfek holttestei borítják Olassië erdejének talaját.
Ilsa sérülése komoly vérveszteséggel jár, de még harcol a támadókkal, mert tudja, hogy jelenléte erőt ad az elfeknek.
Zotreth azonban hagyott maga mögött egy helyettest, az orkot, aki a hírt hozta neki.
A harcos kardját megemelve, üvöltve biztatja társait a támadásra, s az ork erők ismét nekifeszülnek az elkeseredetten védekező elfeknek. A védők a két sor helyett már csak egyetlen kusza sávban küzdenek.
A tünde alvezér minden erejét latba veti a védelem sikeréhez, de ne meri megkockáztatni, hogy a jobb szárnyról vonjon el erőket, mert ha azt áttörik, elvághatják a sereget a várostól.
Kardját magasra emeli, majd ismét támadásba lendül.
Hiába azonban minden elszántság, a védők ereje immár szemmel láthatóan apad és ők maguk is hátrálásban vannak.*

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-09-27, 8:28 am

//mese, Zothret//

*Esés közben leugrott a trollról rá a másikra. Győzelem. Körbenéz, de nem elég alaposan. Az arcvonal túlságosan elötte foglal helyet ahhoz, hogy ne találják el. Szerencsére csak a maradék pikkelyt sodorta le némi karcolás árán a lábáról az első nyíl. Kockáztatni viszont hülyeség. Beugrott a trollok védelme mögé, és onnan vette szemügyre első sérülését.*
~Áhh, nem is rossz. Aff, tarthatott volna még a pikkely.
~Nem tudom melyik őrölt ütette el magát egy keveset ígérő akcióért cserébe...
~Igazszágtalan vagy! Amiatt tudtam egyszerre mindkettőt letudni. Sokkal nehezebb lett volna anélkül.
~És talán nem is került volna sor rá...
~Most szidsz, vagy harcolunk?
Kezd az idegeimre menni a zsörtölődésed!
*Ezzel a hévvel felegyenesedett ami azt eredményezte, hogy egy nyíl...-merő véletlenségből-...áthaladt a köpenye holtterében, pár centire a bőrétől. Talán itt az ideje egy védőpajzsnak. Azonban még mielőtt ezt megtehetné, el kellett bánnia még pár rárontó orkkal is. Mindezt persze ork nyilak kereszttüzében. Nem könnyű egyszerre figyelni a kéthelyről támadó alabárdra és az oldalról érkező nyilakra is. Azonban ennek hátulütői is vannak, mégpedig az első és legfontosabb, hogy az ork beleállhat a nyil útjába... -csakhogy jobb helyről támadhasson. Viszont a hadúr nagy problémája ezzel nem oldódott meg. Túlságosan is előrre nyomult a trollok miatt, és egy jókora körzetben nem volt ütőképes és legfőképp szabad elf, ahova becsatlakozhatna.*
~Jól van, hátrébb vonolunk!
~Ahogy óhajtja haduram!
*Kuncogott belül a sárkány és talán még kényelmesen is ücsörög mintegy színházi előadáson. Erre csak nevetni lehet vagy pofákat vágni, viszont egy csatatéren sajna semmit. Dylan vagy négy métert megtett sikeresen mikor beleütközött az egyik üresen álló orkba. Nah persze ha mellette akar elmenni egy ellenség, még egy ork is rájön, hogy jobb lesz megállítania. Azonban az ork lassú, és nem várt támadás érte hátulról, sőt a következő pillanat erejéig egész jó pajzsként funkcionált a nyilak ellen. Még pár méter és elhangzott a bűvös pajzsfelvonó varázsige. Egy egyszerű egy támadást kivédő, akármikor elővehető volt a mostani. Három nyil pattant rajta és aztán elmúlt, de akkorra Dylan megtett még hat métert. Emelkedőn fel, ez igazán kínos helyzet, de felérve, pár orkon keresztül, visszanézhetett az ellenséges csapatokra.*
-Lumium et redictum.
~Kőbe vésve. Szikla és ásvány. Szép pajzs, ezzel egydarabig sérthetetlen vagy... kár, hogy ha le nem veszed, nem harcolhatsz.
*Dylan elmosolyodott.*
~Keresztűl húztam a számításaidat?
*Ekkor csattant egy ork balta pont a fejénél, de le is pattant egyből egy karcolást sem okozva a hártya vékony pajzson.*
~Az enyémet aztán nem! Mond most mihez kezdesz?
*A hadúr szeme eőbb elvékonyodott majd kitágult, s a szembogarán mintha felülről és alúlrol húztak volna egyett, megnyúlt. Színe már eddig is kissé a sárgába hajló kékes keveréket adta, most azonban teljesen sárgává vált, mint a legtöbb sárkánynak szerte a világon.*
~Nézd csak?!~*Keltette fel sárkánya figyelmét Zothret jelenlétére, úgy kicsivel több mint félkilóméter távolságból.*
~Az is sötét elf. Látszik a bőrszínén.
*A hadúr újra elmosolyodott, de nem Axis keserédes célzására, hanem a gondolatra, hogy végre valaki olyannal harcolhat, aki érti is a dolgát.*
~Ő lehet a vezérük.
~Asszem ő is figyelt minket...
~Mi?? És erről miért nem szoltál?
~Hát mit csináltál volna? De most szóltam...
~Mindegy látogassuk meg!
*S ezzel becsukta a szemét, megszakítva a messzelátó képességét. Kinyitva ugyanolyan volt a szeme mint ahogy átváltozott. Sárkányszínű, majd elindúlt, hogy beváltsa ígéretét.*
~Köszönjünk oda neki, mit gondolsz?
~Ahhoz vedd le a pajzsot.
*A következő pillantban, szinte egyszerre a pajzs levételével, felemelte a karját, és haladtában egy taszító mozdulatot tett.*
-Fassus sum!
*Annyit tesz "tarolj", s a láthatatlan erő orkokat dobált egymás lándzsáiba, vagy estükben saját bárdjaikba. Nincs vége, még háromszor elismételte a két szót és a mozdulatott míg végül tiszta lett a terep a vezér és ő közötte. Edward eszelős vigyorral a képén megállt előtte öt méterre, kezében egy szép mívű egyélű hosszú karddal, nagy sárga sárkányszemeivel, s a szándékkal, hogy most jót fog mulatni.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-10-02, 9:45 pm

// Mese - Olassië alkonya
Camilla, Edward//

* A kis kiszemelt parcella, a megérkezés pillanatában is még üresnek bizonyul, így semmi sem akadályozza az ige hatásának végbemenetelét. Ez Zotreth számára is világossá válik, mikor körbenézést követően ismerősnek találja a helyet. Már csak az a harcos kell megtalálnia. A legjobb kiindulási alapul szolgáló, korábbi helyzete felé kezdi a keresését.
Nem messze onnan meg is látja az egyik domboldalon. Már csak a köztük lévő néhány tíz métert kell megtennie, ami nem ígérkezik nehéz feladatnak, hiszen az odáig vezető úton csak elvétve akadhat elf, hála Dylan korábbi előretörésének.
Miközben Dylant figyeli, észreveszi, hogy jó eséllyel már őt is észrevette. Erre utal a felé forduló tekintet, majd a hamarosan felé történő elindulása.
Zotreth nem az a fajta, aki fejjel rohan egy ilyen kihívásnak is felfogható dolognak. Számára csak jó, ha ellenfele az orkok tengerében kíván szembeszállni vele. Ezt a dolgot leplezendően, lassú léptekkel ő is megindul Dylan irányába. Nem ringatja magát abba a hitbe, hogy könnyű harc lesz, hiszen látta, hogy bánt el a trollal és most milyen könnyedséggel taszítja minden irányba az előtte álló orkokat. *
- Anino talim!
* Halkan hangzik el szájából az ige. Hatására lépései kicsit erőltetettebbeknek tűnnek, viszont minden egyes lépésnél a talpa alatt keletkezett árnyékből, apró, vékony, pengeszerű árnyfegyverek keletkeznek, melyeket gondolatával irányít saját árnyékának takarásába, hogy a megfelelő pillanatban támadásba lendüljön velük. A hatodik lépésre Dylan közeledését jelző repülő orkok, miatt Zotreth elérkezettnek látja az időt. Árnypengéit kicsit távolabbra irányítja magától, mindegyiket egy megfelelő árnyék felé.
Egy felé repülő ork kikerülése után megpillantja a másik sötét elfet.*
- Kanyang direksyon!
Paputok kidlat!
* Hangos szavak hangzanak el, miközben a pálca Dylan felé mutat. Az első ige, a pengéknek adja meg a célpontot, miközben a második hatására egy villám indul meg a pálcából egyenesen a harcos felé. Zotreth tartja olyan jó harcosnak ellenfelét, hogy villámai hatástalanok legyenek ellene, éppen ezért nem is ez a céljuk, hanem elterelni a figyelmét, esetleg gyengíteni védelmét, miközben a pengék különböző irányból tartanak felé.*

Nizzre' Zotreth támadása: 11 (kocka) + 7 (mágikus támadóerő) + 6 (pálca sebzése) = 24
Edward Dylan védekezése: 11 (kocka) + 8 (mágikus védekezőerő) + 2 (Axis védelme) = 21

Edward Dylan (24-21)*2=6 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Olassië erdeje 2011-10-02, 9:45 pm

The member 'Nizzre' Zotreth' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Olassië erdeje 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Olassië erdeje 4szerk

» Elonar erdeje
» Olassië alkonya
» Elsga - a romváros
» Olassië, az elfek városa