Elonar erdeje

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-04-22, 1:58 pm

*Az éjszaka kellemesen telik, szép álmokkal, jól lakottan és kipihenten kelünk ahogy a Nap sugarai lágyan simítanak végig testünkön. Csakhamar el is készülünk, és Aewy'dronnal máris útra készen várakozunk Elonar úrnő lakhelye előtt. Az úrnő még alszik, de nem hibáztatom érte, hiszen a hajnal épphogy belesett az ablakunkon, mi máris útra készen várakozunk. Megesektem az őrt, hogy adja át hálánkat és üdvözletünket Elonar-nak, és megköszönjük a vendéglátást és a biztonságot, melyet mind mi, mind a minket védő katonák is kaphattak az éjszaka folyamán. Kicsit izgatott, félő szívvel gondolok kedvesemre, hogy vajon hogy töltötték az éjszakát, de bízom benne, hogy nem esett bajuk. Úgy gondolom, hogy arról a nimfák, és Elonar is tudna, ha valami baj történt volna az erdő szélén. Egy Őrző érkezik mellénk, és átadva a lovainkat, akik igen komoly ellátást kaptak, hamarosan visszavezet minket az elfjeinkhez. A bokrok közül kilépve elbúcsúzunk az Őrzőtől, megköszönve a kíséretet, és persze a biztonságot, melyet biztosítottak az elfjeinknek. Lágy mosollyal érkezek meg és veszem észre, hogy Taltaur az ügyeletes őrszem, aki ébren őrzi az elfek álmát. Gyors léptekkel szinte futok a férfi felé, majd a nyakába vetve magamat lágy csókkal köszöntöm őt. Igyekszem halk lenni, hogy a katonák ne ébredjenek, habár hamarosan indulnunk kell.*
- Szervusz Kedvesem! Remélem nem volt semmi gond az éjszaka folyamán és tudtatok pihenni... *suttogom aggódó tekintettel. Az étkek maradékára pillantok és ismét hálát adok a nimfáknak, hogy ennyire ellátták a katonáinkat.*
- Mi kényelmes szobát kaptunk, forró fürdővel, és még a várost is megmutatta nekünk az úrnő. Igen kedves nő, és osztozik a bánatunknak és gyászunkban. Nagyon pozitív véleménnyel vagyok róla, talán majd máskor is visszalátogatok ide a nimfákhoz.*mesélek egy kicsit és habár a mondat első felét gonoszul pajkosan csillogó szemmel mondom, a többit már komolyan és hálával.*
- Remélem ti kényelmesen aludtatok, de... *kezdem a mondatot, majd átölelve a férfi nyakát, ajkamat szinte a füléhez érintve suttogom a szavakat:*
- ... szívesen megmasszírozlak, ha igénylik fáradt, sajgó izmaid! *suttogom a férfi fülébe a szavakat, és kihívóan pillantok rá. Persze hamarosan fáradtan elmosolyodom, tudom, hogy most ilyesmikre nincs lehetőségünk és a pajkos játék nem ideillő, hiszen gyászolunk és éppen az elpusztult városunk felé tartunk. Látszik a szememben, hogy eszembe jut utazásunk célja, így csak lágyan végigsimítok a férfi arcon, egy lágy csókot lehelek ajkaira, majd ébreszteni kezdjük a katonákat, hogy egy gyors reggeli után indulhassunk is tovább Lumel'Auvrea felé.*

//Mi is köszönjük szépen a játékot, Úrnő! //

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-04-25, 10:16 pm

//Köszönjük, Elonar! Smile

//

*Az erdő fái közül két lovas lép ki. Merilien, s Aewy’dron azok. Taltaur maga éberen figyelve időben észleli őket, még mielőtt megérkeznének. Az erdő zajai, a lovak hangja elárulja érkeztüket, s nem is óvakodnak csendben közelíteni. Merilien láthatóan jó kedvűen szalad előre, s ugrik az elv parancsnok nyakába, lágy csókkal téve szebbé a reggelt Taltaur számára.
Mielőtt azonban az elsuttogott kérdésre válaszolhatna, már incselkedni is kezd a férfival.
A parancsnok még karjaiban tartja a nőt, s csupán szorosabban húzza magához, jelezve, bizony e reggeli órán meglehetősen aktív teste, ha csupán izmainak reggeli masszírozásáról is lenne szó…
Ám ő maga is tisztában van azzal, mire is számíthat fél tucat katona, s egy vér elf diplomata társaságában az úrnőtől.
Nos, nem többre, mint mit meg is kapott.*
- Ha e helyen lenne rá lehetőség, kapnék az alkalmon.
*Suttogja a nő fülébe a férfi. A pajkosságra ő is nyitott, s örül annak, hogy az úrnő végre ismét felvillant valamit abból a vörös démonból, akibe belehabarodott. Igen, mondhatni, így érez e pillanatban, s hogy Merilien Lumel’Auvre sem közömbös felé, csupán nagyobb örömmel tölti el.
A háborúban sem szabad elfeledkezni arról, miért is harcolnak, s mi lehetne szebb és felemelőbb ennél, mint a szerelem, a család?
Hamarosan ébresztőt fújnak a csapatnak, s a katonák, kik közül többen már eddig is ébren voltak, csupán kihasználták a lehetőséget, s pihentek még, míg lehet, gyorsan, hatékonyan szedik össze magukat.
A reggeli e pillanatban is hideg étel marad, hiszen senki nem akarja tűz füstjével magukra vonni a figyelmet.
Midőn mind elkészültek, Taltaur maga lép Merilien elé, s színpadiasan, mélyen meghajolva előtte tájékoztatja.*
- Úrnőm, a csapat menetkész!
*Ezúttal az ő hangján hallatszik enyhe mosolygás, s midőn felpillant, szemeiben is ott villan a játékosság fénye.
Ha Merilien parancsot ad rá, a katonák hamar elfoglalják előző napi helyüket, hogy indulhassanak.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-04, 10:40 am

// Elonar - időn túli játék //

Erdő az egész, amerre csak a szem ellát. Eza a tekintetét jobb és balra fordítja, miközben azon agyal, hogy vajon jó irányba jött? A furcsa alakú fák könnyen hatnak az elméjére, hiszen az egyiket tigrisnek, míg egy másikat párducnak lát. Ezen felül olyan félelmetes ellenség alakját alkotja meg, aki legyőzhetetlen. Akkor lazít igazán, mikor elhalad ezen alakzatok mellett, s nem történik semmi.
~ Hát ez fura és érdekes! ~ kiált fel magában, miközben egy kisebb időre, hogy szomját oltsa. Nem könnyű utat találni a fák sűrűjében, ahol ezek a mesés alakzatok előbuknak. Mikor csillapította szomját, akkor indul tovább, mert nem adja fel a tervét. Elonar erdejének szívébe szeretne eljutni, azonban sosem volt még itt, így halvány lila gőze sincs, hogy megfelelő irányban halad. Az újabb megállás után elfogyasztja a maradék ennivalóját és innivalóját, s egy tíz perces pihenés után nekivág a végső sétának.
~ Tán most utoljára elérem! ~ gondolja magában a nemesi kinézetű nimfa, akinek az otthona kicsit távolabb található Elonar erdejétől. A két helyet összehasonlítva először a méretében tapasztalható különbség, hiszen Eza egy kisebb berekben laki. Családja vállalva a veszélyt elköltözött egy helyre, ahol kialakítottak mindent, amik tőlük tellett. Szerencsére kiállták a megpróbáltatásokat, megmutatva más közösségeknek, hogy kellő akarattal Elonar erdején kívül is meg lehet élni. Ezana ennek a nimfa közösségnek a tagja.
~ Vajon milyen lehet Elonar Úrnő? ~ elmélkedik magában, miközben az összepiszkolt, s fakó öltözetén tekint végig. Hajlamos arra, hogy sokáig viseljen egy ruhadarabot. A rajta található viseltes darab tíz éves, s az utóbbi időben megfordult a fejében, hogy lecseréli.
~ Ebben nem jelenhetek meg előtte ~ vonja le a végső következtetést, így a tempója lelassul, sőt a sétájának az iránya is. Végül megáll, s leül egy szék formájú fagyökérre, ami kikandikál a földből.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-04, 1:24 pm

//Ezana, időn kívüli játék//

*Az erdő mélyen titkokat rejt. Olyan titkokat, amelyeket a természetre vak és süket népek nem érthetnek, s így azt sem érthetik, miféle bűbáj játszik szívükkel, szemükkel, elméjükkel, ha Izra erdejébe tévednek.
Jól van ez így, a nem oda valók már az erdő határában megfordulnak, látva a rémisztő formákat, a kavargó alakzatokat, s az erdőben itt-ott felbukkanó, veszélyesnek látszó lényeket, amelyek csupán szemüket csapják be, ám azon keresztül szívüket, s elméjüket is eltöltik félelemmel.
Jól van ez így, Izra akaratából az erdő, mellyel a helyi nimfák szimbiózisban élnek, megvédi az istenség leányait.
Dorala immáron jó ideje szemmel tartja az erdő mélye felé tartó nimfát. Nem közülük való, ebben biztos. Dorala, Elonar erdejének egyik őrzője. Sötétzöld köpeny fedi testét, s barna haját is e köpeny csuklyája takarja.
Biztos benne, hogy nem helybéli az érkező, ahogy abban is tökéletesen biztos, hogy nimfa.
Így, amikor Ezana leül megpihenni, egy zöld köpenyes alak tűnik elő a semmiből.
Nem teleportált, de annyira együtt él az erdővel, hogy az szívélyesen biztosítja neki a láthatatlanságot, elrejtve őt, míg akarja.*
- Hadd üdvözöljelek Izra erdejében!
*Csengő hangjára szinte kipattannak a környező virágok bimbói.*
- Mondd, mi járatban vagy erdőnkben?
*Hátrahajtja a sötétzöld csuklyát, hogy felfedhesse arcát. Ha Eza eddig nem jött volna rá, már tudhatja, hogy egy fajtársával hozta össze a végzet. Utóbbi nem is tűnik véletlenszerűnek, hiszen itt jó néhányan élnek közülük.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-05, 11:55 am

// Elonar - időn túli játék //

Megpihenne Eza, ha hagyná az a jelenség, ami a szeme előtt zajlik le. Szinte a semmiből lép elő az ismeretlen alak, hogy közelebb lépve hozzá üdvözölje őt az erdőben. Meglepő az egész, amire egy darabig képtelen válaszolni. Finoman belesimít a hajába, majd összeszedve maradék bátorságát veszi fel a saját nemesi modorát.
- Köszöntelek, megbújó nimfa fajtársam! – hangzik el tőle az idegen felé, miközben felveszi azt a szép és egyenes állást, ami egyik ismertető jele. A kisugárzása rögtön nem esetlenségről árulkodik, hanem egy szépen nevelt nimfáról, aki teljesen tudatában van létezésének okával. Egy darabig csendben marad, azonban egyáltalán nincs szándékában illetlen maradni.
- Elonar úrnőhöz jöttem, egy rég elfeledett nimfa család tagjaként. Mond meg, hogy egy Firri keresi, Ezana Firri. – kapcsolja össze a beszédét egy bemutatkozással, miközben finoman meghajol és a másik felé nyújt egy régi pecsétgyűrűt, ami ugyan kopott, de még jól látható rajta a tölgyfa levél jel, ami a családjának úgymond azonosítója. A jövevénynek tekintete komoly, ami egy pillanatra sem pihen, főleg ebben a helyzetben. Van fogalma arról, hogy szigorú őrjáratok vannak itt is, hogy kiszúrják a nem ide való személyeket. Firri család is egy külön közösségnek tekinthető, így szinte nem csoda, hogy őt idegenként kezelik. Fogalma sincs róla, hogy Elonar erdeje hogyan működik, s nem tudja miként juthat be az ember.
- Nyugodtan átvizsgálhatsz, hiszen őrzőként ez a dolgod. – szól hozzá miközben felfelé emeli a kezeit, így esélyt adva arra, hogy a másik személy rejtett fegyver után kutasson. Eza szépsége kétség kívül sugárzik tovább, mint egy világító torony a sötétségben. Egy biztató mosolyt küld a beszélgetőpartnere felé, aztán várakozna, ha pajkossága elő nem bújna.
- Állok készen a vizsgálatnak, legyen az bármilyen. – szól Elonar erdejébe belépő nimfa, miközben fajtársára vár, hogy elvégezze a feladatát.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-05, 2:43 pm

*Dorala jól látja, megjelenése meglepte a nimfát. Nem tudja, honnét érkezett, ám azt igen, hogy fajtársával van dolga. Nem találkozott még olyan nimfával, aki Izra egy másik leányát bántani akarta volna, netán az erdőbe ártó szándékkal érkezett volna.
Számukra az emberi rosszindulat csak emberi léptékben ismert, nimfa körökbe nem való.*
- A Firri-klán nincs elfeledve. Elonar úrnő szereti tudni, merre élnek népünk tagjai, s vannak feljegyzések.
*Veszi át az Őrző a gyűrűt, s vetve rá egy pillantást, igazolva látja a nimfa szavait. Vissza is nyújtja Ezanának.
Közelebb lép hozzá, s csendesen suttogja oda neki.*
- De, csak mert te kéred.
*Ujjainak finom érintése nyomán Ezana természetes öltözéke szinte választ ad neki, akad-e a csodás nimfa testen elrejtve valahol egy titkos fegyver.
Dorala természetesen tudja, hogy a többiek, ha elhagyja őrhelyét, figyelni fogják az ő területét is.
Érintései Ezana dús hajához is elérnek, s a zöld köpeny alól finom, természetes illat leng elő, mikor felemelt kezeivel végignézi, azt is. Melyik nő nem rejtene ekkora hajkoronába valódi női fegyvert, ha kell.
Dorala oldalán, köpenye rejtekében lóg egy kard is, volt már rá példa, hogy jó szolgálatot tett, s e háborús időkben egyébként is kellő figyelemmel kell lenni mindenre.
Azonban nimfa társában továbbra sem lát veszélyforrást.*
- Izra leányai vagyunk. Ha mi nem tartunk össze, akkor senki, Ezana.
*Villantja rá szabályos, hófehér fogait mosolyában a Firri-klán tagjára.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-06, 10:11 am

Nem tudhat minden titokról, ami körüllengi az Elonar erdejét, mert ő máshol nőtt fel. A klánja tagjai nem tartották fontosnak, hogy elmagyarázzák neki a saját tapasztalataikat. Csupán adtak neki egy gyűrűt, ami egyértelművé teszi, hogy hová tartozik. Örömmel fogadja a hírt, hogy nincsen elfeledve a mára már népes családja a többi segítővel együtt. Kellemesen megmelengeti a szívét a gondolat. Hagyja az Őrzőnek, hogy alaposan átvizsgálja az átadott tárgyat, hogy megbizonyosodjon valódiságáról. Mikor visszakapja a gyűrűt, akkor elteszi a helyére.
- Akkor megnyugodtam – szól a nimfához Eza, miközben engedelmesen hagyja tevékenykedni. Érzékeli, hogy Dorala alaposan átvizsgálja őt, így kizárva annak lehetőségét, hogy rejtett fegyver legyen nála. A jövevényszépség kését könnyen megtalálhatja, hiszen az övén pihen, vagyis pontosabban a tokjában. Hagyja, hogy elvegye a másik, mert különösebben nincs szüksége rá Elonar erdejében.
- Valóban, ha nem fogunk össze, akkor elveszik a nimfa faj. Nem szeretném azokat az időket megélni, így elég sokat járok Lanurián – hallatja a hangját Eza, miközben visszamosolyog az Őrzőre. Ezek után úgy véli, hogy nem marad más, mint a társasága segítségével besétálni Elonarhoz. Találkozni akar vele, beszélgetni és felfedezni ezt a helyet. Egyetlen egyszer szeretne találkozni a vezetőjükkel, aztán többször nem. Hozzászokott a nehéz élethez a Firri-klánban.
- S mond csak, hogy érzed magad itt? Mennyire könnyű vagy nehéz itt az élet? – érdeklődik a társaságától a jövevény nimfa, aztán elhallgat. Nem támadja le sok kérdéssel a partnerét.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-06, 2:03 pm

*Dorala Ezana szavaira megsimítja a másik nő vállát.*
- Népünkre a legnagyobb veszélyt éppen a kitört háború jelenti. Az előzőben is sokan haltak meg, s ha elér minket, a mostaniban is sokan fognak.
A vörös nimfa sem menthet meg minket, bár, köztünk szólva én nem tartom őt olyan jónak. Amikor összeszűrte a levet egy sárkánnyal, elárult minket.
*Adja elő személyes véleményét az őrző.
Ő is tudja, ha a nimfa meghal, azon természeti képződmény is vele pusztul, amellyel összekötötte létét.
Ez olyan törvényszerűség, melyet csak Izra bonthat fel, más senki fia.*
Eana kérdésére Dorala körbefordul, kitárva kezeit, mintha egy táncba kezdene, s valóban, mezítelen lába körül kivirul a fű, új hatások növekednek, miközben az őrző beszél.*
- Könnyebb nem is lehetne! Az erdő mindent megad, amire szükségünk van, s egy nimfa nem kívánhat ennél többet.
Nézd a fák törzsét, ahogy védőn körbeöleli őket a kérek! Így vigyáz minket ez a rengeteg, a gyümölcsök, zöldségek, növények táplálnak, a fák árnyéka óva a túlzott napsütéstől, véd az esőtől, jégtől, s Izra varázslatai óvnak minket a rosszindulatú férfiaktól is.
De gyere velem! Biztosan sokkal inkább városunkba vágysz, mint itt csevegni velem!
*Ezzel int Ezanának, s ha követi őt, elindulnak az erdő mélyére. Ha nem teszi, megvárja, mit is szeretne.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-07, 7:38 pm

Mikor Dorala hozzáér Ezana vállához, akkor az picit megrezzen a másik érintésétől, de aztán tovább lép ezen a kérdéskörön. Az Őrző szavainál elkomorodik, főleg a háború szó hallatán. Olvasott ő könyveket a témával kapcsolatban, s a saját meggyőződése, hogy mindenképpen ártalmas. Meglepi a másik személyes véleménye, de egyben tetszik a nyíltsága.
- Háború, s azt kiváltó személyek és a többi. Árulók, vezetők és a többi hűhó. – cseng szomorúan Eza hangja, de távol áll attól, hogy sírni kezdjen. Gondolatai világában elmerül egy kisebb időre, így a partnere minden további nélkül beszélhet hozzá. A jövevény nimfa a kérdésre a választ végighallgatja, majd egy perc múlva ajkait szóra nyitja.
- Gondolom, hogy ezen vidék gazdagabb erdei gyümölcsökben, mint az én otthonom. Elonar erdejéhez képest nagyon kicsi. – meséli el az Őrzőnek Eza,
- Ki vannak nálunk alakítva az egész. Mindennek megvan a helye. – ejti ki ezeket a szavakat a barna hajú szépség. Az hívó szóra megindul, mert tényleg szeretne találkozni Elonarral. Nem tud hazudni egy fajtársának sem.
- Másik részről nem szeretnélek feltartani, s untatni téged a társaságommal. – mondja Eza, miközben nyugodtan lépdel előre a fajtársát követve. Nem figyeli a környező fákat, mert számára ugyanolyannak hat mindegyik, de gondolja idegenvezetőjének olyan, mint ha egy térképet olvasna. Meggyorsítja lépteit, hogy végül is a másik mellett haladjon, ha ad neki helyet az erdő.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-08, 1:37 pm

*Eza válasza a háborúról tetszik Doralának. Ő maga sem kedveli azt, vérontás, amely a nimfa népnek, s a többinek is árt. Minden halott nimfa rombolja a természetet is, s minden csata ugyanúgy ezt teszi.
Az őrző nem ismeri Ezana lakhelyét, nem ítélheti meg, hogy melyikben több a gyümölcs.*
- Nem lehet okunk panaszra, ám mi is teszünk azért, hogy együtt élve az erdővel, mindenkinek jó legyen. Szerintem, ha a kisebb erdőhöz kisebb nimfa közösség tartozik, éppoly kiegyensúlyozott lehet a kapcsolat otthonukkal, mint nekünk.
*Már haladtukban válaszol egy mosollyal a vendégnek.*
- Nem tartasz fel. A többiek addig átveszik helyem, s biztos lehetsz benne, hogy már többen tudnak érkezésedről, mint gondolnád.
Mondd, felétek milyen az élet? Akad-e háború azon a vidéken, vagy még a béke nyugalma tölti be a szíveket?
*Haladtukban az erdő, mintha segítené őket, az ágak, növények engedelmesen nyitnak utat Izra leányainak, s azok lépteikkel könnyedén haladhatnak át közöttük.
Dorala kezével megsimítja az egyik fának törzsét, miközben tovább haladnak. Haladni bizony kell, s az erdő sem kicsi. Lanuria egyik legnagyobb egybefüggő erdőségéről van szó.
Dorala maga is Ezanára pillant. Azt vizsgálja, mennyire fáradt a nimfa.*
- Régóta utazol már?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-17, 10:26 am

Hallgatja az Őrző szavait, miközben puhán és könnyedén lépdel a talajon. Járása most sem változik, ahogy testtartása sem. Kisugárzása marad ugyanazon a szinten, bár titkon nézi a társasága erejét. Nemhiába van olyan foglalkozása a másiknak, amiben jelenleg van. Ehhez képest Eza jóval el van maradva. Felfigyel Dorala mosolyára, amit a maga módján viszonoz, ha már ennyire kedves idegenvezetőként viselkedik vele a partnere. Jólesik a vendégnek, hiszen az őrző nélkül ki tudja, hogy hol kötött volna ki?
- Akár el is rabolhatnálak több időre? – kérdezi rögtön Eza, egy picit felbátorodva, mert nagyon jó benyomást tett rá a társasága. Olyannyira kezd feloldódni, hogy olyan gondolatok cikáznak a fejében, mint a közös gyümölcs szedés, ejtőzés egy vízesés közelében és más egyéb kikapcsolódás. Dorala kérdései ezután érkeznek, ami azt a kevés vidám huncut somolygást letörli a vendég arcáról.
- A hétköznapok elég tűrhetőek, mert mindig van mit csinálni, s kevés a dolgos kéz. Jönnek páran hozzánk, egy darabig maradnak, aztán tovább állnak. Ritkán egy-egy nimfa épül be a közösségünkbe, pedig próbálunk nyitottak maradni. Háború akad, hiszen sok ember és más népség zavarja meg az erdő nyugalmát. Békességünk is van, ami megint teljesen változó. Két nap, de van mikor egy hét, vagy nagy ritkán két hét. – magyarázza szomorkásan, s csak összeszorul a szíve, hiszen az otthonáról beszél. Ki tudja, hogy jelenleg mi van ott jelenleg? Kicsit belesüpped a maga csúf belső világának mocsarába, de végül onnan a másik kérdése húzza ki. Rátekint az Őrzőre, majd válaszol.
- Igen, s sok kalandot megéltem már. S ki tudja mi fog még velem történni.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-17, 2:05 pm

*Dorala mosolya a felelet Ezana szavára, mielőtt szóban is válaszolna.*
- Szolgálat után a tiéd vagyok, ám addig nem szeretném a szükségesnél jobban terhelni a többi Őrzőt.
Valószínűleg az úrnő is vár már téged.
*Dorala nem gondol sem gyümölcsszedésre, sem vízesés mellett ejtőzésre, hiszen jelenleg is szolgálatban van, dolga pedig Izra erdejének védelme. Veszélyes hivatás ez, nem egy Őrző áldozta már életét sárkánytámadás, emberi, netán ork támadás elhárítása közben.
Eközben Eza felel kérdéseire is, így lassan kirajzolódik a kép. A kis közösség szervezett élete bontakozik ki lelki szemei előtt, s így hallgatja a vendég szavait.*
- Az egész élet egy kaland.
*Feleli, hogy oldja a nehéz idők okozta sötét hangulatot.
Az erdő fái, az állatok, mind követik pillantásukkal a két nimfát, akik oly könnyedén mozognak az erdő puha talaján, mintha részei lennének ennek az életközösségnek.
A nimfák alig látható, de avatott szem számára felismerhető csapásokon közlekednek. Néha kidőlt fatörzsek moha lepte hídjain vezet át útjuk, friss szellő csapja meg arcukat, s a fatörzsek alatt csörgedező patakok kristálytiszta vize fut át csilingelve.*
- Izra akarata, hogy erdőnkben férfi éjszakára nem maradhat. E törvény nálatok is érvényes?
*Dorala nem fejtegeti, miért is van ez így, hiszen nimfa körökben azért közismert a régi történet, hogyan mentette meg istenük nimfáit a férfiak erőszakosságától, erőfölényétől, s adta meg számukra a szövetséget a természettel.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-18, 9:08 am

Hallja az Őrző válaszát, s egy pillanat erejére a vendég arcán egy mosoly jelenik meg. Elmélyül gondolatai világában, hogy vajon az úrnővel való találkozása ugyanilyen lesz vagy ettől rosszabb? Felmerül az is, hogy vajon helyesen fog beszélni Elonarral? Ennek a nyomásnak a hatására nyílik az ajka újabb szóra.
- Mond csak, milyen az Úrnő? Vajon nem fogok rossz benyomást tenni előtte, ha így jelenek meg? – kérdezi aggódva, ezzel felfedve a másik előtt, hogy a belső világában mi uralkodik. Sóhajt egyet, fájdalmas hangsúllyal.
- Igen, az élet egy nagy kaland, főleg ha mindig férfiak ellen menekülsz, vagy viaskodsz. – szól, s közben ő nem figyeli a csapást. Helyette leginkább a kopott öltözetét nézi, ami eléggé viseltes és fakó. Dorala szavaira figyel fel, ám azon nyomban elhalkul. Már megint olyan terepen vannak, ami az otthoni szokásokra és életre emlékezteti őt.
- Nem, nálunk nincs ilyen. E miatt az ottani nimfák vagy ide költöznek, vagy még inkább elrejtett helyre, ahová férfiak képtelenek menni. Az éjszakák olykor erőszaktól hangosak, ahogy egy-egy éjszakára befogadott hím erőszakoskodik. Engem 20szor próbáltak magukévá tenni, de én megvédtem magam. De a többi nimfa, aki alig ért a harchoz az porul jár. Egy életre megváltoznak, s saját fajában nem bízva máshová megy, vagy az erőszak tevője után. S én nem segíthetek, mert nálunk ez szintén törvény. – torzul el a nagy fájdalomba Eza arca, miközben mindkét öklét megszorítja.
- A saját tulajdon családom elől menekültem el. Kép..képtelen voltam tovább maradni. – hangzik el a vendég szájából, aztán mint akinek védelemre van szüksége bújik oda Doralahoz.
- Nem akarok oda többet visszamenni, nem...nem. – pár könnycsepp gördül le az arcán.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2016-09-19, 2:10 pm

*Eza kérdésére Dorala pillantása a távolba réved. Ajkán mosoly játszik.*
- Elonar egy igazán jószívű és igazságos vezető. Szerintem az egyik legszebb nimfa ebben az erdőben, de belül még ettől is sokkal szebb. Ő az, aki már hosszú ideje irányítja ezt az erdőt, ha kell, harcol, ha kell igazságot oszt, ha kell, szeretettel gyógyít.
Nem kell aggódnod. Nem azt nézi, hogy nézel ki, mit viselsz. Őt csak az érdekli, hogy te hogy vagy, s a népe érdeke.
*Dorala bölcsen magában tartja a pletykákat arról, amik az elfek nagyurához, Thalionhoz fűződő gyengéd érzelmeiről szólnak.
A meglepetés az, mely e pillanatban néma döbbenettel tölti el a nimfát. El sem tudja képzelni, milyen lehet azon nimfák élete, akik nem zárják ki a férfiakat erdeikből, akik viaskodnak, harcolnak naphosszat a szabadságukért.*
- Ó, hát miért nem használjátok hatalmatokat, melyet Izrától kaptatok?
*Ámul az Őrző.*
- Hiszen az erdőben el is lehet rejtőzni, vigyáz rátok, ha ti is vigyáztok rá, megvéd benneteket, ha együtt működtök vele, s ha nem mutatkoztok, nem is csábítjátok a férfiakat.
Nálunk csak ritkán fordul elő, hogy egy nimfa egy férfiba szeressen, s még közülük is többen maradtak inkább.
*Az Őrző ismét hallgat. Nem beszél azon nimfákról, kiknek szívét összetörte a szeretett férfi, vagy, mert rövid életű volt, vagy, mert elhagyta őket. Nem egy kiszáradt fa, cserjés maradt utánuk.
Az erdő eközben mind mélyebb, mind csendesebb, s a nimfa, miután úgy ítéli, nincs miért óvatosnak lennie, megérinti Ezana vállát. Ujjai finoman pihennek meg a formásan gömbölyödő testrészen, miközben elrebeg egy igét, ha Ezana hagyja neki.
S ha ezt engedi a vendég, hirtelen zöldes köd marad csupán helyükön, mely gyorsan oszlik is el, s ott állnak a nimfák városának kapujában. Talán furcsa, s váratlan is lehet Ezanának, főleg, ha ő maga még nem élte át a teleportálást, ahogy a világ hirtelen megváltozik körülötte.
Az erdő sűrű koronái jótékony sötétségbe burkolják az ágak között megbúvó házikókat. A fák ágai élő hidakat alkotva tekeregnek a több évszázadot megélt fák között, összekötve a parányi házikókat, hogy könnyű átjárást találjon egymáshoz az erdei népség. Még egy avatatlan szemnek is feltűnne első pillantásra, hogy ennek a nem mindennapi látványt nyújtó alkotásnak a hátterében komoly varázslat áll.*
- Bocsáss meg, de hosszú lett volna még az út….Ez itt a mi városunk.
//Ezana eltűnése miatt FAGY//

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2017-04-12, 1:47 pm

*Az úrnő Izra erdejében, a nimfák városában tölti idejét. Átérzi a környék, a nimfák összes fájdalmát. A háborúban eddig elesettekét, a sebesültekét, az elpusztult erdők, ligetek, fák fájdalmát.
Ez mind fájdalmas neki.
Galambot kap, s amikor a madár megjelenik előtte megdobban a szíve. Puha, fehér kezébe lépdel a pihekönnyű madár, s megpillantja rajta a levélkét.
Ügyesen fejti le róla, s bontja ki. Jól látja, már kívülről is, hogy elf levél, s pontosan tudja, kitől érkezett, már akkor tudta, amikor a galamb megjelent nála.
Thalion jól ismert írása van a papíron, s ahogy olvassa, egyszerre remeg meg kezében a levél, s remeg meg ajka széle. El tudja képzelni, hogy a nagyúr visszafogott szavai, könyörtelen tárgyilagossága mögött mily érzelmek lehettek, amikor megírta a levelet. Népének vére folyt, ezt is át tudja érezni, hisz saját nimfái is egyre-másra estek el az elmúlt években.
Elonar szép arcán szomorú kifejezés ül, ahogy a levelet összehajtja.
Ő maga is asztalkájához ül, hogy válaszoljon a levélre. A sendeli csata elvesztése azt jelenti, hogy a nyugati szeglet közepén, egészen délre is a sárkányok és az orkok felségterülete van már. Nem állították meg őket, s talán már nem is fogják. Verinol, s a nyugati part magára maradt, ha így folytatódik, tán csak a csoda segíthet.
Az úrnő még nem akar arra gondolni, mi lesz, ha ismét a sárkányok lesznek az urak. A nimfák is Lanur mellé álltak, s részei a birodalomnak.
Látva a sárkányok bosszúszomját, nem is akarja tudni, mit szánnak a túlélőknek.
A levél azonban mégsem erről szól, amit ír. Vigasztaló, meleg hangú írást akar küldeni a nehéz érzelmekkel küzdő férfinak.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2020-02-21, 12:38 pm

//Ekorinok az erdő előtt.//
*Megálljt int a nagyúr, hosszú lenne az út főleg ha megkerülnék Elonar erdejét. Megint csak mély levegőt vesz az ekorin vezér.
- Már nagyon elegem van ebből az utazásból, de főleg abból, hogy minden erdőbe előre kell menjek nehogy rajtunk üssenek. Habár a nimfa vezető nem éppen a vérszomjáról híres. Hála az isteneknek.
*Lassan indulnak befelé az erdőbe, a csapat a szélén táborozik rejtve maradva a fák között. A nagyúr s szerény kísérete előre megy. Fegyverek pihentek az oldalakon, s ha jó darabon nem érkezne senki a fogadásukra csak akkor küldi vissza egyik legényét, hogy induljon a csapat utánuk. Ha Elonar végig nézi őket láthatja ez a csapat nem ártó szándékkal jött.
- Nagyúr, biztos vagyok benne hogy tudod mit csinálsz. Nem kéne bejelentenünk hogy átkelünk.
- Eddig senki nem jött elénk, s a nimfák különös élőlények. Most is itt vannak körülöttünk, minket figyelnek. Nem ölünk le vadakat nem gyújtunk fel fákat, mindenki jól jár. Mi békében étkelünk ők békében maradnak. Nem ontunk vért ők sem fognak.
- Értem nagyuram.
*Ha nem is jöttek elénk akkor egyszerűen átvándoroltak az erdőn.

» Olassië erdeje