Elonar erdeje

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-14, 2:12 pm

// Ilsette, kedves vendég //

- Teljesen nem lehetünk biztosak, s Izra sem védhet meg mindentől. Ő lehetőséget és törvényeket adott, amiket ha betartunk, és ha figyelünk, megóvhatjuk az erdőt és magunkat is.
De ne gondold, hogy a természet nem érzi, azt, hogy ki milyen szívvel jár benne. Talán mi nem, de ezek a fák, akik a barátaink, igen…
*Felel Scythé a szavakra, amelyeket Ilsette oly elhaló hangon fejez be.
A vállát érintő kézre felpillant, s szemei egészen Ilsette szemeibe mélyednek. A baráti ölelésre visszaölel és ő is magához szorítja a lányt.
Itt, az erdő biztonságos ölelésében nem tart attól, hogy veszélyben lenne Ilsette által, még a korábbi szavainak fényében sem.
Scythén a sor, hogy pír fussa el az arcát. Ilsette korábbi szavait félreértette, s már világos számára, hogy Ilsette milyen szerencsés volt, hogy egyik férfi sem akarta rávetni magát.
A rabszolgaság szavaira, azonban elkerekednek a szemei. Sajnálat fut át arcán, s most rajta a sor, hogy ujjaival finoman végigsimítson Ilsette karján.
Pont az ilyenek miatt óvják őket Izra törvényei. S emiatt rejtőznek el a férfiszemek elől erdők, csalitok, s a természet egyéb vadnak tűnő területeinek mélyére.*
- Rabszolgának lenni rossz…
*Nem folytatja, fél, hogy sebeket tép fel Ilsette finom lelkében.
Az újabb kérdésre bizony komolyra fordul arca.*
- Ez a világ nem biztonságos. Az erdő véd minket, ha mi is védjük őt, s magunkat is.
Volt már, hogy egy sárkány többeket is megölt az őrzők közül. Testvéreink azóta az erdővel váltak eggyé. Elonar úrnő kellett hozzá, hogy visszaverje a szörnyeteget.
De szerencsére csak az erdő széléig jutott. Mondtam én, ide csak az jut, akit mi is beengedünk. Ne aggódj, azért nem olyan sűrűn fordulnak ezek elő.
*Mosolyodik el, de ebben a mosolyban most ott van egy kis szomorúság. Talán két éve volt ez az eset. Még friss az emléke. Ő is ott harcolt akkor.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-15, 1:12 pm

//Elonar//

-Igazad van. Nem lehetünk biztosak a dolgunkban, s Izra sem tud megvédeni minket egyes helyzetekből.* A többire nem mond semmit, mert nagyon elgondolkoztatja, amiről a kedves őrző mesél. Az nagyon tetszik neki, hogy az ölelést nem fogja fel rosszul Scythé, sőt viszonozza a gesztust, amitől leginkább a felkavarodott lelkének segít. A következő reakció meglepi, mert sosem látott egy nimfát sem elpirulni, mint a jelenlegi vezetőjét. Nem engedi el, hanem marad vele összeölelkezve, hogy kezével megsimogassa annak hátát. Szerencsének mondható, hogy nem próbálkoztak sokan nála. Látja, hogy a rabszolgaság szó milyen érzéseket facsar ki szép társából. Fogadja a simítást a karján, de ettől csak itt rostokolnak egy helyen.*
-Már a múlté, s azon vagyok, hogy utazásaim során egyre jobban meg tudjam magam védeni a férfiaktól. Hogy ha kell el tudjam törölni a mosolyukat, hogy megmutassam, hogy nem vagyok törékeny nő, hogy haragomtól félni kell, mely tíz dühöngő sárkányával felér.* Azt tudja értékelni, hogy nem kérdezősködik tovább Scythé, mert biztosan nem tudná kibírni sírás, vagy szomorúság nélkül. A másik kijelentésével egyetért, hogy a világ nem biztonságos, de fel kell vállalniuk a kockázatot, hogy dicső életük lehessen. Meghallgatja, hogy itt milyen események voltak, aztán a szomorú mosolyra csak még inkább magához húzza, s nem törődik vele, ha túlságosan erősen. Odafúrja az arcát a másik vállához, aztán egy hatalmas sóhajtás után játékosan rápaskol vezetője hátsójára. Nem erőből teszi, hanem játékosságból, hogy oldja a kettejük negatív érzéseit.*
-Induljunk tovább. Mindenképpen szeretném látni az egész helyet. Jó? S Elenor úrnőt is. * Meggondolatlan kijelentés ugyan, de sosem lehet tudni, hogy mi valósul meg belőle. Nem engedi el a másik nimfát, hanem megfogja a kezét.*
-Lehetek a barátod? Tudod, úgy érzem, hogy valamiért hasonlóak vagyunk. *Neveti el a végét kis vörösséggel az arcán. Nincs sok barátja, sem férfi sem pedig nő.*
-Nincsenek barátaim, vagyis eddig nem voltak.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-15, 2:37 pm

// Ilsette //

*Az őrző örül, hogy Ilsette túllépett már a múlton. Talán neki is ezt kellene tennie. Hálásak mind Elonar úrnőnek, aki most irányítja az erdő őrzését.
Ilsette ismét magához húzza és Scythé hagyja is. Ő azok közé az őrzők közé tartozik, akik még nem találkoztak férfival az erdőn belül.
Látni látott már, hiszen nincs olyan messze azért az emberek országa, a falvaik, tanyáik, a kószálókat hordozó ösvényeik, de még maga Telar is közel van. Előfordul, hogy egy-egy nimfát elküldenek valamiért.
Vékony, de azért egyáltalán nem elpuhult karjaival visszaöleli a lányt.
Aztán éppen olyan vörösen engedi el, amikor Ilsette játékosan megpaskolja a hátsóját.
Nem számított rá, és egy kicsit tovább kell gondolnia, hogy baráti gesztusként értékelje.*
- Szívesen elkísérlek, talán maga Elonar úrnő is fogadni tud majd, hiszen most itthon van.
Az erdőt és a várost viszont csak azután tudom megmutatni, ha leváltanak az őrségben.
*Zavart mosollyal nézi, ahogy kezét megfogja az újonnan érkezett nimfa. Vidám arca igazán akkor derül fel, amikor Ilsette arca is elvörösödik, ahogy az övé nem is olyan sokkal korábban.
Ajkai között szűri ki a választ.*
- Mindenkinek szüksége van barátokra, Ilsette. Remélem, csupa jó dolgokban hasonlítunk.
*A mosoly hatására aztán végül húzni kezdi a lányt, ha még fogja a kezét.*
- Gyere, ideje mennünk! Még vissza is kell térnem a helyemre.
*Ezzel, ha Ilsette is vele tart, kicsit nagyobb tempóban indul tovább. Nem olyan kicsi az erdő, valójában áthaladni rajta napokig tart, és a nimfák városa sem a szélén helyezkedik el, hanem ahol már minden emberi szem elől rejtve van, az erdő szívében.
Scythé előre várja, hogy mit fog a vendég szólni, ha meglátja a várost.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-15, 4:15 pm

//Elonar//

*Volt megemésztenie a múlt árnyait, sőt felülemelkedni rajtuk és uralkodni rajtuk. Ennek egyik jele, hogy nem lábad könnybe a szeme, pedig jelen pillanatban ki vannak engedve. Nem ismeri Scythé múltját, de idővel megosztja vele. Eljön a pillanat, mikor feltárja a sötét foltjait, amit segít majd megérteni. Ha a lány nem találkozott még férfivel addig jó, főleg ha csak eggyel. Minél több férfi van az ember körül, akkor annál nyugtalanítóbb. Az újfent vörösödésre az ajkain egy barátságos mosoly jelenik meg, mert tényleg csak baráti gesztusnak gondolja a másik hátsójának paskolását. Az érzékeny hátsóra mért játékos ütések visszarángatják a másikat a gondolatok világából. Úgy tűnik, hogy Scythé. mindvégig kitart a vezetői szerepe mellett. Az kellemes meglepetés számára, hogy nem olyan lehetetlen kérésnek tűnik, hogy Elonarral találkozzon.*
~Vajon, hogy néz ki? ~* Merül fel benne a kérdés, aztán válaszol az őrző szavaira.*
-Nagyon örülnék neki, hogy megmutatnád az egészet. Mindenképpen megvárlak, vagyis leváltsanak. Addig úgy vélem Elonar úrnővel fogok társalogni.* Ekkor jut eszébe, hogy mennyire nyúzott ruhában van, ráadásul ott van rajta a véres folt. Egyelőre nem szól, azonban tudja, hogy hamarosan szólnia kellene miatta. Mikor húzni kezdik, akkor engedelmeskedik az erőnek és követi engedelmesen a másik édes jelenséget.*
-Oh bocsánat! Siethetünk, hogy el ne késs. De sok galibát okozok neked.* Nyel egy nagyot, aztán egy darabig begubózik a saját gondolatai közé. Alaposan figyeli a környezetük változását, ami alig vehető észre. Mikor megérkeznek, akkor nem jut szóhoz, csak szétnyílnak az ajkai.*
-Csodálatos, nagyon szép.* Ejti ki a szavakat, aztán rátér a ruha kérdésére.*
-Scythé, valahol tudok venni ruhát? Tudod ez mint látod véres. * Mutat a ruhájának gyengeségére, aztán egy pici után folytatja, mert számára fontos a megjelenés. Reméli, hogy segíteni tud neki ez ügyben.*
-Elonar elé nem akarok véres ruhában menni. Mellesleg mire számíthatok az Úrnőnél? Nem fog megölni engem? * Fogalma sincs, hogy milyen lehet egy vezető, s milyen erényekkel rendelkezik. Mivel nem akar hálátlannak tűnni, akkor felteszi gondolkozás nélkül a következő kérdést.*
-Persze, nem akarlak kihasználni, így szólj, ha kell valami. Minden tőlem megteszek.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-16, 2:20 pm

// Ilsette //

- Dehogyis!
*Mosolyodik el az őrző. Barátságos pillantása csaknem nevet a másik nimfára. Galibának nem galiba. A társai ellátják az ő dolgát is, amíg a vendéget vezeti. Egyedül mégsem hagyhatja kószálni, ha azért jött, hogy megismerhesse az ő erdejüket.
Út közben az idő gyorsan telik, s ahogy a két nimfa átszökken az erdő talajba kapaszkodó gyökerein, ahogy lépteik előtt félrehajlanak engedelmesen a füvek, s ahogy közelednek a városhoz, látható, hogy éppúgy részei ennek az erdőnek, mint a fák, vagy a virágok, amelyek a napsütötte réteken nyílnak.*
A nimfák városának jó néhány órai séta után érnek a szélére.
Az erdő sűrű koronái jótékony sötétségbe burkolják az ágak között megbúvó házikókat. A fák ágai élő hidakat alkotva tekeregnek a több évszázadot megélt fák között, összekötve a parányi házikókat, hogy könnyű átjárást találjon egymáshoz az erdei népség. Még egy avatatlan szemnek is feltűnne első pillantásra, hogy ennek a nem mindennapi látványt nyújtó alkotásnak a hátterében komoly varázslat áll.
Ebben a fák között megbúvó kis faluban élnek az erdei nimfák, kiket Elonar úrnő irányít bölcsességgel.
Scythé büszkén áll meg Ilsette szavaira. Ez az ő erdejük, és büszkék rá, hogy olyan kapcsolatuk van az erdővel, ami nem terheli az itteni életet.
Ilsette szavaira gyöngyöző kacaj hagyja el Scythé ajkait.*
- Elonar megölni??? No, majd megismered….nem fog ő bántani téged.
*Aztán az Őrző a ruhával kapcsolatban Ilsette felé fordul és közelebb lép hozzá. Tenyerét és ujjait a ruha véres részére helyezi, majd nimfa szavakat súg egymás után.
A ruháról a vér úgy válik el, mintha csak rá lett volna tapadva, aztán lehull az élettel teli talajra.*
- Ez nem lehet akadály, Ilsette. Remélem, a sebeid már begyógyultak, ha ez a saját véred volt.
*Mosolyodik el újra Scythé. Aztán a többi nimfa érdeklődő, de egyáltalán nem ellenséges pillantása közepette a város belső területeire hívja Ilsettét.
Egy ház kimagaslik a többi közül, ám még az sem hivalkodó, ugyanúgy illeszkedik a faluba, mint a többi. Ez Elonar palotája. Előtte áll két nimfa.
- Nekem mennem kell, szólj a két őrnek, hogy Elonarral szeretnél találkozni. Ők be fognak jelenteni és be is kísérnek. Ha nincsenek rossz szándékaid, nem lesz baj.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-19, 8:49 am

//Elonar//

*Ha be kellene vallania maga előtt, akkor nem tenné, mert nem tudja miképpen beszéljen az őrzővel. Egyes részeinél úgy érzi, hogy megbántja, vagy esetlegesen magára haragítja. Ezért leginkább próbál nem vég nélkül fecsegni a másik félnek, hanem megfontoltság látszatát kelteni a másikban. Gyorsan haladnak, mert annak ellenére, hogy kívánatosan néznek ki, elég könnyedén bírnak haladni. Nincs ellenére az erőltetett tempó sem, mert tudja jól, hogy ez által válik még csinosabbá az alakja. Több órás séta szükségeltetik ahhoz, hogy a nimfák városa széléhez elérjenek, így felüdülést jelent számára a látvány, ami fogadja. Eltátja a száját kicsit, mert messze menően nem így képzelte el. Egy jó darabig némán nézi a csodát, aztán indulnak tovább. Mikor kacajt sikerül előhozni Scythéből, akkor megfigyeli, hogy mennyire felhőtlenül teszi azt. Úgy gondolja, hogy elég ritkán tud hódolni eme dolognak, mert a feladata igen nagy felelősséggel jár.*
-Ohh, akkor elnézést, ha ilyeneket feltételeztem róla. Én minden vezetőt egy komor, komoly személynek vélek, akik képtelenek a mosolygásra. Ha teszik, akkor az sem természetes.* A következőknél, meg nagyokat pislog, hogy az ő barátnője miféle mágiát használ. Kissé feszülten nézi, hogyan eltávolítja a ruhájáról a vért, azonban ez a ruhája szakadtságán nem segít, sőt ha beleakad valahova, akkor biztosan elszakítja. A sebe begyógyult biztosan, mert emlékszik a fekete mágus szavaira, sőt arra amiképpen ellátta magát. Ezután arra figyel, mint a másik. Megjegyzi az épületet, aztán elköszön tőle.*
-Szia! További jó őrködést.* Ezután megindul ahhoz az épülethez, de mivel nincs helyismerete, ezért fél órával több időbe kerül. Megpillantja az előtte álló őrzőket, akik szintén nimfák. Már előre feltartja a kezét a magasba, hogy békés szándékkal közeledik, aztán mikor észleli, hogy át szeretnék kutatni, akkor önként adja át a fegyverét.*
-Elonar úrnővel szeretnék beszélni.* Mondja ki végül, hogy mi céllal érkezett, hogy mi a legnagyobb vágya.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-19, 2:16 pm

// Ilsette //

*Scythé is látja a szakadást, ahogy abban is biztos, hogy ha emiatt aggodalmaskodik a másik nimfa, feleslegesen teszi. Elonar sosem ruhája alapján dönt a hozzá látogatókról.*
- Elonar úrnő nem rideg és nem is ellenséges azokkal, akik nem akarnak ártani népének, vagy az erdőnek. Jóságos és bölcs.
*Azonban vissza kell térnie feladatához, így jó kedvvel köszön el Ilsettétől.*
- Ha lejár a szolgálatom mára, ide térek vissza.
*Ilsettét, mint a városba érkező idegen nimfát, érdeklődés övezi egészen addig, amíg meg nem érkezik Elonar palotája elé.
Az úrnő őrei udvariasan megvárják, hogy eléjük álljon, s, bár ők nem olyan mosolygósak, mint Scythé, ettől függetlenül kedvesen bánnak vele.*
- Várj egy pillanatig, szólunk neki, hogy keresed. Milyen néven említhetünk?
*Ha Ilsette megmondja nevét, akkor egyikük enyhe mosollyal pillant rá, majd míg társa ott marad a bejárat előtt, addig ő eltűnik az ajtó mögött.
Nem telik sok időbe, az őr visszaérkezik, talán addig még társával beszélgetésbe sem tudott kezdeni Ilsette.*
- Szerencsés napod van. Elonar úrnő épp ráér. Kövess, kérlek!
*Lándzsáját jobbjában tartva sétál könnyed lépteivel a kör alakú fogadóteremig.
Annak bejáratánál nem találhatók őrök, s tudni sem lehet, vajon közelven van-e még az erdei nimfák közül néhány.
Elonar lakának kör alakú fogadótermében, terem közepén az egész város egyetlen fényűző berendezési tárgya, egy rúnákkal díszített trónus áll, melynek közepén most Elonar üldögél.
Nem is olyan régen találkozott Thalionnal utoljára, de szívében valami már hosszú századok során keresztül csírázik, s egyre nagyobb erejét emészti fel, hogy kordában tartsa. Az elfek nagyura kedves neki, s nehezen éli meg, hogy népeik érdeke mindkettőjük számára előbbre való személyes érzelmeiknél.
Amikor Daphne belép az idegen nimfával, az úrnő, aki jelen pillanatban világoszöld, könnyű ruhában üldögél, felemeli szép szemeit.*
- Úgy hiszem, visszatérhetsz a kapuhoz, Darphne.
*Az őr meghajtva fejét tér vissza posztjára. Elonar úrnő pedig felemelkedik ültéből és eléje sétál vendégének.*
- Messzi földről érkeztél erdőnkbe, s az őreim már jelezték jöttödet. Mondd hát, miben lehetek segítségedre?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-20, 10:51 am

//Elonar//

*Nem ismeri az itt élő nimfákat, hogy mi náluk az elfogadott, vagy mi nem. Bízik abban, hogy nem fog lejáratódni senki előtt, csak mert rosszul fest az öltözete. Úgy nevelték, hogy mindig csinos legyen és ne szakadt, vagy rongálódott öltözetben jelenjen meg. Hallgatja Scythét arról, hogy mire számítson Elenar úrnővel kapcsolatban, amire halványan biccent megértése jeleként. Felvidul kissé, hogy a másik jókedvvel távozik tőle és nem egy szomorú arccal, amin érezhető a múlt árnyainak bélyege.*
-Rendben, próbálok nem sokat beszélni vele.* Persze pontosan nem tudhatja, hogy mennyi időt fog tölteni a nimfa vezetőnél. A hosszúra sikeredő sétája közben feltűnik neki, hogy minden más nimfa megfigyeli, mert meglehetősen kitűnik a megjelenésével, s itt főleg az alakja az érdekes. Nagy nehézségek árán sikerül eljutnia a megadott célhoz, ahol azt kell tapasztalnia, hogy a strázsáló őrök kedvesek hozzá. Ettől ő cseppet sem tud lenyugodni, mert tapasztalt már hasonló kedvességet, ami után felfortyanó düh követett.*
-Ilsette néven.* Válaszol vissza, mikor megpillantja az egyiknél a mosolyt. Már nyitná ki telt ajkait, mikor visszatér a másik és bejelenti, hogy szerencsés napja van. Az utasításnak eleget tesz, mert amint megindul az, hogy Elonar elé vezesse, akkor mögötte csendesen követi. Nem néz szét, mert úgy véli magában, hogy illetlenség lenne. A fogadóterembe érve pillantja meg a keresett személyt, ahogyan a trónuson ül. Nyel egyet, de tekintetét immáron nem tudja elszakítani annak látványától. Tán azért, mert igazán irigylésre méltó az Úrnő egész alakja, s azon a csodálatos helyen ülni mindenképp kiváltságos. Mikor találkozik a tekintete a másikéval, akkor hamar rátör egyfajta gátlás és idegesség. Mikor elküldi az őrt, akkor meg bír állni a saját lábán, ám ez gyorsan megváltozik annak közeledésével. Hirtelen kimegy a lábaiból az erő, s ott térdel Elonar előtt.*
-Hát…ő..kiváncsiságból, hogy milyen hely. És..És,ő..*Hebeg habog másik előtt, mert bajban érzi magát. Nem tudja, hogy miként viselkedjen egy ilyen ranggal rendelkező nimfával. Valami azt súgja, hogy úgy mit a többivel, mert egyenrangúak, de ha mégis téved? Milyen büntetést róna rá? Kitagadná ebből az erdőből? Tördeli a kezét, miközben más formában szintén leolvasható az arcáról, hogy nincs megelégedve magával. Bölcs, mély hallgatásra utasítja magát, miközben íriszei a padlót bámulja.*
-Talán nincs jogom itt lenni, mert olyan jelentéktelen vagyok.* Odanyúl ruhájának pántjához, ami megsérült. Addig birizgálja idegességében, hogy megadva magát elszakad. Azon nyomban odakap a domborulatairól lehulló anyagért és gyorsan rárakja a kezét.*
~Borzalmas! Miért pont most szakadt el?!~* Egy fájdalmas sóhaj jelzi, hogy mennyire rosszul érzi magát. Nem tud értelmesen beszélni, ráadásul az úrnő előtt majdnem meztelenkedett, ami meglehetősen félreértelmezhető.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-20, 3:10 pm

// Elonar //

*A nimfa, akit az őr Ilsette néven jelentett be neki, térdre rogy előtte. Hebegve-habogva próbálja előadni szándékát, amiből az úrnő békés mosollyal ajkain igyekszik kihámozni valódi mondani valóját.
Látja a feszültséget, az idegességet, vagy nevezhetné inkább lámpaláznak is, ámde ez nem segít az előtte térdeplő lányon.
Amikor elszakad a ruha pántja, s kis híján az lejjebb esik, feltárva a nimfa mezítelen szépségét, Elonar lehajol hozzá.
Szép arcán megértés és nyugalom ül, ahogy halkan, szinte suttogva szól Ilsettéhez.
Alányúl a lány állának, hogy tekintetük találkozzon, s abban egy kedves, sötét szempárba pillanthat a vendég.*
- Szükségtelen térdelned, hiszen nem vagyok különb nálad. Éppúgy Izra leánya vagyok, mint te, s így csak Őelőtte, a mi istenünk előtt érdemes leborulni.
Emelkedj hát fel, s beszélj nyugodtan. Itt tágabb családod körében vagy, nincs okod feszélyezve érezni magad.
*Elonar, ha Ilsette hagyja, feljebb emeli őt, ahogy állát is feljebb emelte korábban, s kettőt tapsol tenyerével.
Ő tudja, hogy tettei azok, ami miatt népének tagjai tisztelettel néznek rá, s az a felelősség, amellyel Izra népét szolgálja.
Ő tudja a legjobba, hogy ahogy az elfek ura is, ő sem egyéb egynél népük köréből, aki kiemeltté vált, hogy népe javát döntéseivel szolgálja.*
- Remélem, otthonosan érzed magad Izra erdejében.
*Mosolyodik el, miközben egy fehér öltözetű lány siet be a fogadóterembe.*
- Hívtál, úrnőm!
- Ilsettének megsérült a ruhája, hozz, kérlek a ruhatárból egy másikat!
- Máris!
*Távozik sietve könnyű lépteivel a nimfa.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-22, 1:14 pm

//Elonar//

*Nem egy jó kezdés az úrnő előtt, mert teljesen lejáradtja magát a másik előtt. Gyengének, esetlennek és egyéb jelzőket gondolhatnak róla, akinek nincs helye a nimfák között. Egyelőre képtelen felülkerekedni a saját visszahúzó erőin, amit összefoglalásnak tényleg nevezhető lámpaláznak. Félelemből táplálkozik, mint a többi negatív dolog. Egyáltalán nem vezet jóra ez a magatartás, sőt ez váltja ki a ruhájának elszakadását. Ami ezután következik, azt egyszerűen csodának lehetne nevezni. Elonar halk szavai nem erősek, de annyira fülbemászóak, hogy elérik a lelkét. Ráadásul hozzáérnek az állához, így íriszei kétségtelenül találkozik a másikéval. Engedelmeskedik a másik erőinek, miközben annyira ellazul, hogy lehullik a keze a szakadt ruhafelületről. Nem érdekli, hogy felfedi az ő rejtett szépségét, ami talán vetekedik az Úrnőjével. Megrázza kicsit a fejét, hogy visszakerüljön a valóságba, aztán kifújja a levegőt.*
-Nagyon szép az erdő, s örülök annak, hogy itt lehetek.* Találja meg a szavakat, miközben cseppet sem zavarja, hogy egyik domborulata fedetlen. Valóban egyenrangúak, s így nincs miért lehajolnia a másik előtt. Nem élnek olyan társadalomban, mint mondjuk az emberek. Teljesen eltérő a két faj.*
-Köszönöm, hogy ruhát kapok. Megígérem, hogy jobban fogok rá vigyázni, mint erre.*Mondja ki, aztán próbál valamilyen közös témát találni. Még fiatal az idő, s valószínűleg Scythé se fél óra múlva fog végezni.*
-Szeretnék segíteni. Feladatokat szeretnék elvégezni, mert szeretek utazni, és tapasztalatot szerezni sem rossz dolog. Nemrég szembesültem, hogy egy fekete mágus miként próbálja tönkretenni a környezetet. Erős nimfa akarok lenni, olyan mint te, vagy Sctyhé.* Nem érdekli, hogy elmeséli valójában segítség kell neki a fejlődésben. Meg akarja állni a helyét ebben a világban, akire egy idő után felnéznek társai.*
-Nem tudom, hogyan fogjak bele.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-22, 3:17 pm

// Ilsette //

*Ilsette végre magához tér. Talán ebben Elonar megnyugtató szavai is közrejátszanak, talán az idő is, s a tény, hogy nem bántja senki itt.
Az úrnő enyhe mosolya és a helyiségben egészen mélyzölden csillogó íriszei továbbra is a nimfa tekintetét keresik.*
- Izra áldása van rajta.
*Mosolyodik el az erdő dicséretére. Amilyen szép ugyanis belül, a kinti népek számra, akik nem ismerik úgy a természet titkait, mint a nimfák, külső részei annyira ijesztőek, s fenyegetőek.
Jó okkal, hiszen ezzel is lakóit, s saját magát védi.
A szavak, amelyek elhagyják a fiatal nimfa ajkait, felkeltik az érdeklődését az úrnőnek, de nem vág a lány szavaiba.
Sok mindenről árulkodnak, többek között Ilsette koráról is, s vélekedéséről, amin talán már nyomot hagyott a kinti világ.
Elonar hátközépig érő, feketén csillogó haját megigazítja, s csak azután felel a lánynak.*
- Sajnos ezen világ nagy része nem tud harmóniában élni a természettel, s van, akik szándékosan, mások csak tudatlanságból, nyereségvágyból pusztítják.
Pedig meghálálja a törődést, sokszorosan.
*Bársonyos hangja egy pillanatra elnémul, s csak miután hátrébb lép egy fél lépést, fordul újra körbe.*
- Ezt a házat is az erdő adta, s ha kellene, éppúgy vissza is adnám neki, anélkül, hogy kárt okoznék benne.
Nem minden az erő. Az, amit Izra adott nekünk, arra kell, hogy megvédhessük lakhelyeinket, s magunkat is, mert Ő szeret bennünket.
Néha többet ér a természettel való összhang, hogy érezd minden rezdülését. Ha megsimítasz egy növényt, és kellően figyelsz rá a szíveddel, ő válaszol majd a maga módján.
Tanulni pedig mindig lehet.
*Húzódnak az úrnő ajkai mosolyra.*
- Mihez értesz leginkább, Ilsette?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-26, 11:45 pm

//Elonar//

*Nagy nehezen, de magához tér, ami leginkább az úrnő kedves szavainak köszönhető. Érzi, hogy a másik közelről figyeli, mikor meggondolja magát és belenéz egyenesen a Elonaréba.*
-Minden bizonnyal Izrának tetszik ez az erdő *Hallatszik a válasz, aztán egy kisebb mosollyal viszonozza. Ekkor jön rá, hogy mennyire meleg fogadtatásban van része. Itt tényleg a sajátjai között van, ahol nem kell félni senkitől. Nem figyelte meg az erdő külső felét, ahol félelmetesnek kellett volna lennie, mert vagy átsiklott felette, vagy egy belső késztetés miatt nem vette be a cselet. Nem tudja, hogy mennyire keltette fel a nimfák vezetőjének érdeklődését, de ő az a fajta, aki ha nehezen is, de elmondja a saját véleményét mindenről. Nem kell sokat várnia ahhoz, hogy végül az ő szavaira szintén érkezzen válasz. Figyelmesen hallgatja beszélgető partnerét, miközben ha olyat hall, amit megtapasztalt és ugyanaz a véleménye, akkor igent bólint a fejével. Nem kerüli el az sem, ahogyan magyaráznak neki, mert nagyon aranyosnak találja az úrnőt. Arcán a mosoly kiszélesedik, miközben a szemein megjelenik a nyugodtság és higgadtság kifejezése.*
-Mihez értek? Varázsláshoz, mert az elmúlt időben azt gyakoroltam. De ezen felül kiszolgálásban szintén otthonosan mozgok. Volt alkalmam dolgozni egy ideig a Csillagfény fogadóban. Meg hát tudok vadász, meg halászni. Szóval el tudom magam látni.* Jegyzi meg, hogy az élelmesebb nimfák közül való, aki már fiatalon jó pár dolgot megtapasztalt és előtte áll minden. Felfedezés, kaland, bonyodalom és a többi. Kissé kellemetlenül érzi magát a szakadt ruhájában, ezért gyorsan megkérdezi Elonartól.*
-Nem baj, ha ezt leveszem?* Egyszerű választ vár rá, aztán annak megfelelően cselekszik. A szakadt ruha a földre került volna amúgy is, de jobb ha hamarabb szabadul meg tőle a nimfa. Ezután meztelenül álldogál a partnere társaságában, akiről nem tudja, hogy miként fogja fogadni egy igazán egyedi szépség pőreségét.*
-Még különösebben nem voltam a városban, de megtudhatom, hogy itt mit lehet kapni? Vagy mire számíthatok?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-27, 12:15 am

//Adria nagylány és Elonar úrhölgy//

- Kinőttél? Nem számít, kössed csak be a szemem!- S miután még mindig csak állt és húzódozott a lány, hát kicsit ismét megszorította fehér karjait a mágus, és erélyesen ráparancsolt:- Kösd már be! Az Istenekre...!
Ez végre hatékonynak bizonyult, a gyerek előszedett egy sokat használt rongyot, s bekötötte Balál szemét. Még jól meg is szorította, mintha dühös volna, pedig láthatóan csak nem értett semmit.
Még a 'Kismocsok'-nak titulált kanca is szerencsétlen nem bír az útviszonyokkal. Hallani ahogy fújtat és prüszköl. Félő, hogy megbokrosodik. Adria nyugtatgatja, de ő maga is ideges. Nem csoda, hiszen ágak marnak beléjük, a talajt takaró növényzet is ellenük van. A hangok alapján az egész erdő. Balál mindennél jobban szeretne látni, de...a lány eléperdülve lekapja a szeméről a kendőt.
-Rendben! Meg kell értened! Azt akarom, hogy felül emelkedjünk a helyzeten. Vagyis látni akarom, te mit hozol ki magadból. Tudod innen származott Kitana, egy régi jó ismerősöm kedvese. Eddig magam sem hittem el Mariusnak, de most már, így holta után belátom, Kitana valóban nimfa lehet. Reménytelen szerelem volt azé a lovászé: egyetlen férfinek se szabadna soha nimfát látnia! Közéjük áll a sok emberöltőnyi kor, mit nem élhetnek le együtt. Marius egy rövid életen át epekedett a szerelméért. De képzeld, ha egymáséi lettek volna, s a nimfa marad magára oly hosszú életre a férfi elmúlása után! Adria! Próbára akartalak állítani eme rossz hírű, vándornak nem való erdőn, de én magam kerültem kényszerhelyzetbe. És nem...nem tudom, fogalmam sincs merre, vagy hova akarok menni. Kitalálnék nyitott szemmel. Mégis be kell kötnöd a szememet! Tedd vissza a kötést...Kérlek!
Az utolsó mondatokat szinte suttogta, mert ijedt volt. Nem egyszerűen attól, ami körülöttük volt, hanem a lehetségestől, hogy véletlenül egy gyönyörű nimfára pillant. Meglehet, látott már csodálatos nőnemű teremtményeket, de a nimfák híre túl mesés.
Ahogy Adria lábujjhegyen ágaskodva a két finom kezében fogja Balál arcát, egész szelídnek tűnik. A koromfekete szemek izgatottak csupán. És gyönyörűek, úgy látszik, Balál már őt is ijesztően szépnek látja. Megfogja hát a kendőt tartó, törékeny kezet, és lassan fáradtan izzó szemei elé húzza.
- Kérlek!- Ismétli önmagát.- Te nem érzed, hogy itt vannak? Hallom őket! Én nem hittem, hogy így...hogy ilyen lesz. Nem akarok nekik rosszat, azt akarom, hogy belássák! Most már azt akarom, hogy megértsék, Marius sem akart az égvilágon semmi rosszat, egy tiszta lelkű férfi volt. Mert nem minden férfi olyan ártalmas, mint...mint...
Elharapta a szót. Becsukta szemét s úgy mélyült el a szinte rikoltozó erdei zajokba, mint valami mély fekete vízbe, ami forgóként kavarog körülötte. Érteni vélte a lovászmesterre ható erőket. Ó, Marius! Miért nem futottál el innen időben?
Akár visszatette Adria a szemkötőt, akár nem, összeszorított szemmel indult csakazértis előre. Maga sem tudta megfogalmazni, miért. Mintha igazságot keresne egy halott férfi számára. Hirtelen megszűnt körötte minden más, szépen kiszűrte az erdő valóságát, a nimfák küzdelmét ellenük, vagyis ellene. Ez egy olyan erdő, ami semmire sem hasonlít a vadász emlékeiből. De azért mégiscsak egy erdő! Néhány csökönyös, botladozó lépés után egy patak elmosódó hangját szűrte ki. Megállt, karját felemelve mutatott a sűrűbe még beljebb.
- Arra megmerítheted a kulacsod, nagylány!- Mosolygott. Felrémlett előtte, hogy az itt élők biztosan a víz közelében laknak, de nem osztotra meg Adriával.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-27, 1:41 pm

// Ilsette //

*Az úrnőn a sor, hogy kövesse a lány ajkait elhagyó szavakat. Ilsette tapasztaltabb nimfa, mint első re látszik, azonban tapasztalatainak elég nagy része nem saját népétől, hanem a kinti, keményebb világból származik.*
- A természet megad mindent, amire szükség van, ha tudunk harmóniában élni vele.
*Jegyzi meg az önellátásra, hiszen népe sem sok mindenben függ a környező népektől. Amire a léthez szükségük van, azt mind megadja nekik környezetük.
S mi sem egyszerűbb, mint abból élni, amivel megajándékozza őket.*
- Sok esetben Izra mágiája az, mely megvédhet minket. Mert népünk védelemre szorul. A férfiakat úgy vonzzuk, mint lepkét a fény éjjel, s természetüktől agresszív fajtájuk sok esetben felülkerekedne józan ítélőképességükön. Ezért adta istenünk ezt a kegyet meg nekünk.
*Bár a kérdés váratlan, és némileg különös is, az úrnő mégsem mond ellent, hiszen Ilsette meg is várhatja, hogy elé hozzanak egy újabb ruhát a szakadt helyett.
Minden esetre úgy tűnik, Ilsete már nincs zavarban, s lámpaláza is elillant idővel, amit Elonar maga jó jelnek tekint.
Az előbbi nimfa ekkor érkezik meg, s bár megtorpan a mezítelen lány látványára, természetes mosollyal maga elé emeli a ruhát.*
- Hozd csak bátran!
*Mosolyodik az érkezőre Elonar, s amikor az meghozza, Ilsette elé tartja, hogy a méretről megbizonyosodjon. Amíg még ruhában volt, akadt lehetősége szemre venni a most pőre leányzót, s utána a ruhatárban ezt hasznosította is.
A zöldessárga ruha, rajta a finom, hímzett virágmotívumokkal jól passzol a vendég külsejéhez, s így a másik nimfa leheletnyi halkan szól hozzá.*
- Megengeded…?
*Ha Ilsette megengedi, segít neki felvenni az újonnan hozott szövetet.*
- Telar városa nem épp nekünk való, s ekképp óvatosan is járunk oda. Rabszolgapiacot tartanak fenn, ahol a hozzánk hasonló lányok értékes árunak számítanak.
Mi azonban leginkább szerszámokat szerzünk be, ha nagyon ritkán meg is jelenünk ott.
Vajon te vállalnál-e hasonló beszerző körutakat? Hiszen elmondásod alapján nem mozoghatsz teljesen idegenül az emberek településein.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-27, 1:42 pm

// Adria és Balál //

* A lány küszködve próbálta a lovát előbb jobb belátásra bírni, míg a férfi inkább beköttette a szemét.
A nimfa értetlenül szemlélte őket, fel nem fogva, mi a jó abban, ha egy férfi és egy nő a nehezebb utat választva tör előbbre az erdőben, nem törődve azzal, hogy az nem akarja befogadni őket.
Nem tudja, hogy ők, akik annyira eltávolodtak már a világ természetes oldalától, vajon képtelenek értelmezni annak jeleit, vagy csupán nem akarják elfogadni, ha az erdő képes akaratot nyilvánítani, s ez az ő elképzeléseikkel ellentétes.
A fák között horkantva kel fel a szél Marius nevének említésére. Kitana, aki eddig teljes csendben figyelte az erdő egyértelmű jeleire is előbbre törő furcsa kis társaságot, borongós arckifejezéssel emeli kék pillantását rájuk. Harag, s némi fájdalom is van benne.*
- Marius halott…
*Suttogják ajkai a szavakat, amelyek szívébe marnak. Tudta, hogy ez lesz, s lám, évtizedekkel hamarabb következett be, mint az várható lett volna, főként, hogy Marius Diornak nimfa vér is csörgedezett az ereiben, ami némileg hosszabb életet adhatott volna neki.
S épp Kitana nem ismerte volna annak a férfinak a szívét, akibe beleszeretett? Hát minő eltévelyedésben van ez a férfiember itt!?
Azt gondolja, azért hagyta el Marius, akit ő ápolt, s ő szeretett, mert rossz ember volt?!
Még a gondolat is sértő számára.
Emlékszik rá, hogyan érkezett egy gyermek kinézetű fehér sárkánnyal, aki Níbe pártfogoltja volt, hogy tért vissza halálosan sebesülten mindkettő és hogyan gyógyították meg őket a nimfák, s Níbe maga. Mindezt Elonar kegyelmes hozzájárulásával, ami addig tartott, míg felépültek sebeikből.
Tudatlan, barbár elképzelések egy olyan férfitól, aki maga is veszélyesnek tűnik, s azt mutatja, hogy a törvény, melyet Izra, a nimfák istene hozott ismét igaznak bizonyul.
Elonar bölcsessége az, ami tovább közvetíti az isten akaratát.
S lám, a férfi galád módon előbbre küldi a nőt maga elé, az erdőben csörgedező patakhoz.
Ha előbbre lépnek, az egyik fa takarásából egy a természet zöldjébe öltözött, melyet alatta könnyed ruhája tart, vakítóan szőke, göndör hajú nimfa lép elő. Eme szőke hajat most a szél lebegteti, s a kék szemekben harag ég. Jobb kezét az oldalán lógó nimfa rúnákkal díszített kard markolatán nyugtatja.*

- Mit kerestek Izra erdejében? Hát nem egyértelmű számotokra, hogy ez a hely nem tűri a betolakodókat?! Főként, ha ezen betolakodók férfiak!
*Emeli szemeit arra a férfira, aki felkavarta az imént szívét, amely most is háborog még az emlékek, s az érzések hatására.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-28, 10:25 am

[Balál vén Róka– meg a nimfák]

*Ha a saját lova lenne velük, minden bizonnyal jobban boldogulna, de ez a hátas kicsit sem hallgat rá. Na jó, talán egy kicsit, de akkor is elég nehéz vele, ráadásul Balált is vezetnie kell mióta a pasi beköttette a szemeit. Adria csupán az érzékeire és csekély, erdőben szerzett tapasztalataira hagyatkozhat midőn próbál valami vadcsapást követni maga előtt. Mindez persze nem olyan könnyű ha az ember lányát a ruhájánál fogva húzzák vissza az ágak és lábai előtt hirtelen nőtt gyökerek bukkannak fel. Aztán amikor már nem igazán van előttük út, magyarázatot vár Baláltól. Hallgatja a pasit s közben bólogat, néhány szót az orra alatt mormogva elismétel, csakhogy jobban az elméjébe vésse. Rájön, hogy nem lett okosabb.*
-Felülemelkedni a helyzeten….jójó….Kitana? ~Ki a jófene az a Kitana? És ki az a Marius?~….reménytelen szerelem….~Na, kezdünk elsiklani rossz irányba.~…..Nimfa, helyben vagyunk.
*Aztán megint jön a kendős mondat és Adria anélkül, hogy egy árva szót is megértett volna, vállvonogatva visszaköti a kendőt Balál szemeire. Él benne a gyanú, hogy a pasi megbolondult, különben miért mesélne neki nimfákról, meg szerelemről és arról a Máriusról. Valami alkoholmámoros álmában láthatta ezeket. Ennyit az ivászatról. Az már biztos, hogy ő soha a büdös életben nem iszik meg egy kortyot sem a butító löttyből. Balál az élő példa, hogy akár a szerelem, öl, butít és nyomorba dönt. Balálnál már talán csak az ölés hiányzik.
Megindult arra amerre eddig is mentek, Balál kezét a hátas nyergéhez igazította, a lovat meg húzta maga után, bár elmerengett azon, hogy jobb lenne visszafordulni. Sajnos az összehajló ágak már eltakarták az eddig megtett utat, mintha az erdő egy általa kívánt irányba próbálná terelni őket. Ha a nimfákban nagyon nem is hitt, a boszorkányokban igen, biztos él itt egy akinek szüksége van egy markos legényre, csak a saját személyét nem értette a történetben. Közben az orra alatt morgott Balál szavait emésztgetve.*
-Méghogy próbára tenni. Megint gyereknek néz? Mit hozok ki magamból? Hát ő nem sokat az biztos, remeg mint a nyárfalevél. Vagy mint öregapám kocsonyája. Azt sem tudom merre megyünk és még ezt a lovat is húzzam magam után. Jaj Fella, hiányzol!
*Tovább botladozott némi szitkot is vegyítve mormogásába, felemlegetve néhány mesebeli szereplő ragyáit, békalábat meregető banya moslékát és mind Balál nyakába kívánta. Igazán csak akkor hörrent fel mikor a pasi innivalóért küldte. Erre bezzeg nem találja gyereknek.*
-Ja, most, hogy vak vagy már nagylány vagyok mi? Töröld le azt a bárgyú vigyort az arcodról vénember vagy én törlöm le.
*A kantárszárat rátekerte Balál csuklójára és elindult a kulacsával a patak csörgése felé. Nem a pasi kedvéért hanem mert ő volt már szomjas. Lassan valami étek után is kellene nézni, ha apróvadat nem is talál, legalább valami bogyó jól jönne. Sokat nem tudott előremenni, fényes árnyék tolakodott látásának perifériájára mely aztán egy női alakban bontakozott ki. Olyan volt mint egy látomás, de mivel eddig ilyesmiben nem volt része, Adria elhessegette ezeket a gondolatokat. Nimfára sem gondolt, egyelőre a meséket félretolta elméjében. Felsikkantott és kulacsos kezét a szívéhez kapta. Inkább elfnek nézte a nőt aki itt él az erdőben s mivel Izráról sem hallott még, hát nem gondolta, hogy Izra valaki, csupán az erdő nevének tudta be. A kard látványa sem ijesztette meg, szabad kezével a sajátjához kapott ami jóval kisebb és dísztelenebb volt mint az előtte álló nőé, de azért kard volt. *
-A frászt hoztad rám! Minek kell így sompolyogni? Betolakodó? Az erdő mindenkié, nem?
*Aztán még lélegzetet sem véve emelte meg szemöldökét és nézett végig magán, röpke pillanat múlva pedig összeráncolt homlokkal érdeklődött.*
-Á, szóval nem látsz jól? _ÉN_ nem vagyok férfi! Lehet, hogy sokan gyereknek néznek de mikor legutoljára fürödtem még határozottan nő voltam. És ha hagytam volna annak a bekötött szemű pasinak, hogy letapizzon, ő se nézne úton-útfélen gyereknek, főleg nem férfinak.
*Egy-két lépést azért hátrál, sosem lehet tudni kivel hányadán áll az ember lánya, annyi hely még van, hogy visszafordulva, szégyen a futás de hasznos elvet követve megpattanjon. Hátha többen is felbukkannak még. De egy elf nem elf. Na és persze várja, hogy Balál is szóljon valamit, ha mást nem is de álljon mellé. Ha már elcsalta idáig, védje meg.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-28, 11:25 am

//Elonar//

*Igen tapasztaltabb, ha a külvilágról van szó. Egyszer már volt rabszolga, és tudja jól milyen kellemetlen érzés, mikor minden nép megnézi magának. Egyes szemekben olyan kifejezések láthatóak, amitől kellemetlenül érzi magát a nimfa, hogy szégyenében el kíván tűnni.*
-Azt tudom, hogy a természet megad mindent, ráadásul harmóniában élek vele. De mi van a többivel? * Mármint azt érti, hogy fajjal. Azok cseppet sem tudnak környezetükkel együtt élni. Inkább rombolják, megváltoztatják, és a végén elhal a lüktető táj. Helyébe olyan élettelen dolgok veszik át helyüket, mint például ház, amit kőből építenek.*
-Mikor elrabolt egy rabszolga kereskedő, akkor nem tudtam varázsolni rá semmit, mert gyenge voltam, s féltem és rettegtem. S elkerültem északra magas emberekhez, akiknek erejükben van a fegyverük és a pusztításban. Ott az újabb fajta félelem gyűrt le, mert ha megszökök, akkor utána lehet nem bánnak velem elnézően, hanem megbüntetik. * Idézi fel magában azokat a napokat, amikor még nem volt ereje használni azt az ajándékot, amit pontosan Izrától kaptak. Fontos lenne kiaknázni, mert az életük, a sorsuk múlik azon. Hallja, amikor visszaérkezik a ruhával megbízott nimfa, s mikor találkozik a tekintetük, akkor visszamosolyog rá. Ezután következik maga az öltöztetés folyamata, amit szívesen fogad el azoktól. Eddig egy fajta ruhát viselt életében, s annak felöltését megtanulta, ám más ruhadarabokban járatlan.*
-Persze.* Válaszolja aztán a másik segítségével felveszik az új ruháját. Nagyon hálásnak kellene lennie, amit természetesen a másik kettő tudomására hoz.*
-Nagyon köszönöm az új ruhát. Mivel tartozom? Vagy mit kell tennem érte, hogy megháláljam? * Teszi fel rögtön a kérdését, majd meghallgatja a beszédet és hevesen bólogat. Tudja jól, hogy Telar milyen hely, mert egyszer volt már ott. A kérdés hallatán mosoly költözik az arcára, aztán gondolkozás nélkül rávágja.*
-Igen, vállalok ilyen beszerző körutakat. Másik vágyam, hogy védhessem ezt az erdőt. Szeretnék tapasztalatokat szerezni, hogy ne fagyjak le, ha jön a veszély.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-28, 1:55 pm

// Ilsette //

*A két nimfa, aki a ruhát hozta, és az úrnő kedvtelve szemlélik azt, amikor már a lányon van. Elonar nem vett részt az öltöztetésben, arra itt volt a segítség, hárman pedig már egyébként is sokan lettek volna.
Ez idő alatt emésztgeti a férfiakról szóló történeteket, azokról, akik rabolnak, erőszakkal fogva tartanak.
Az úrnő nem érti, hogyan foszthatnak meg bárkit is arról, hogy saját sorsáról rendelkezzen, hogy tetteiért saját maga vállalhassa a felelősséget.
Barbár és buta megoldásnak tartja, hogy ezek a lények inkább a nyers erőt részesítik előnyben, mint hogy a megkívánt nőt, férfi elméjéhez, szívéhez kerüljenek közelebb.*
- A ruha is a természet ajándéka, népünk ügyes kezű leányai szőtték és díszítették.
*Jegyzi meg Elonar. Nem osztja meg a lánnyal, hogy a ruhatár, amiből vették, az éppenséggel magáé az úrnőé volt.
Aztán a nimfák vezetője ismét szólásra nyitja szép ívű ajkait.*
- Természetes hogy a mágia, melyet Izra nekünk adott, nem tud önmagában rendelkezésünkre állni. Meg kell tanulni használni, s jól használni.
Ez is, mint minden erő a világban kétélű eszköz. Attól függ, hogy hogyan és miért használja a használója.
Izrának az a kedves, ha a nimfa saját védelmére, s a természet védelmére veti be, ám az már kevésbé, ha önös érdekek vezérlik közben.
*Elsétál a trónig, de közel sem azért, hogy oda ülhessen le. Csupán rajta hagyott felszerelését veszi a kezébe.*
- A mi eszközeink tárházát nem kardjaink, vagy fegyvereink adják, hanem maga a természet, aminél nincs sokoldalúbb adakozó. Mennyire tanultad meg használni a mágiát?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-29, 1:25 pm

//Elonar//

*Mikor felkerül rá az öltözet, akkor próbálja magát meglesni, hogy miként fest benne, és mennyire jól érzi magát benne. Kebleit kissé megemeli a szövet, amitől az a érzése támad, hogy bármelyik pillanatban nyilvánosságra kerülhetnek. Ettől egy enyhe pír jelenik meg az arcán, de ha már ennyire nagylelkűen felajánlották neki ezt, akkor elfogadja. Majd egy szabónál készít egyet a saját méreteire, s ezt pedig kimosva visszaadja a tulajdonosának. Nem szeret tartozni senkinek sem, főleg ha az a személy Elonar. Sokáig nem szólal meg, hanem szórakozottan lépdel új ruhájában, míg ajkain egy szép ívű görbület látható. A boldogság, az elégedettség. Persze ebben a pillanatban bele sem gondol, hogy mi van akkor, ha önhibáján kívül tönkre teszi?*
-Nagyon szép a ruha, azt hiszem ezt minél előbb vissza fogom juttatni.* Csak most gondol bele, hogy mennyire úri kisasszonyos benne, ami persze nem igazán rá illik. Szereti a kevésbé díszített dolgokat. Most a többi nimfa azt fogja gondolni, hogy ő az új úrnő?*
-Önvédelemre használom a mágiát, meg ha meg akarom előzni a bajt.*Válaszolja érthetően, miközben szétnéz végre a vezető otthonán. Az ő régi háza ehhez képest egy lerobbant viskó, ahol a szél kénye kedvére bármelyik nyíláson befújhat. Az utolsó kérdésen egy darabig gondolkozik, míg végül a következőt mondja.*
-A mágia alapjait tökéletesen tudom, s értem. Több nimfától tanultam el, vagyis tanultam meg. Sokat vándoroltam érte. Viszont az alapokon túl nem tudok semmit. Mindig azt mondták, hogy csak biztos alapokra lehet építkezni, különben összedől.* Meséli el Elonarnak ezt a történetet és igazságot, hogy élelmesen eltanult több olyan jártas személytől trükköket, ami jó alapja lesz a későbbieknek.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-01-29, 3:30 pm

// Ilsette //

*Miközben az úrnő elégedetten követi pillantásával a ruhát próbálgató nimfát, társa kisiet a fogadóteremből.*
- Örülök, hogy tetszik, s mi sem természetesebb, hogy használhatod.
*Jegyzi meg Elonar, miközben ismét közelebb lejt az ifjú nimfához. Zöldes szemei Ilsette arcára suhannak.
Figyelem csillog bennük, miközben meghallgatja a választ korábbi szavaira.
Nem szól egészen addig, amíg társa el nem hallgat.*
- Jól mondták.
*Kezdi bársonyos hangján, miközben oldalára csatolja kardját. Az úrnőt ritkán látni ezzel a fegyverrel.*
- Alapok nélkül hiába tanul meg bármit a mágiahasználó, az elcsúszhat, s épp, mikor a szükség hozná a biztos tudást, akkor hagyja cserben.
Épp emiatt fontos, hogy tanuljunk azoktól, akik már sokat tapasztaltak. Mind így kezdtük, én is.
*Jegyzi meg csendesen. Bizony a sok évszázad alatt ő is nem egy nimfától tanult, de talán az sem véletlen, hogy nem más, mint Akahana is náluk volt elhelyezve. A Hold és a vadászat istennője apja kérésére jelent meg náluk.*
- Talán beszélgessünk kicsit az erdőben!
*Amennyiben Ilsette követi őt, Elonar lép ki előbb az erdei nimfák városának utcájára. Ilsette ismét a helyiek figyelmének kereszttüzébe kerül, s kap néhány mosolyt is a dolgukkal egy pillanatra felhagyó helyiektől.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-02-10, 6:47 am

// Adria, Elonar //

Az erdő mind furcsábban viselkedett a két vándor körül. Balál fejében megfordult, hogy ha vizet merített a lány, ahogy tervezték, keres egy kivezető utat az erdőből. Képes volt rá a legtöbb erdő esetében, csakhogy ez nem akármilyen erdő volt. Találkozott a dzsungelben ilyesmikkel, de az az erdő maga volt a megfoghatatlan misztikum. Ezt viszont valaki mintha irányítaná. Adria mai próbája véget ér a fákon kívül. A gond csak annyi, hogy a férfi jelenleg maximum a szél útját bírta volna feltérképezni, a kislányt kivezetni bajosan tudná.
Teljesen ignorálta Adria zsörtölődését, valahogy örült, hogy a kendő a szemét takarja. Hamarosan Adria lesz a szeme, s ha össze tudnak dolgozni, kijuthatnak. A mágus szíve reszketett, de határozottan ment Adria nyomán lemaradva, a patak felé.
S milyen jól tette! Hirtelen zabolátlan korbáccsá vált a szél. Adria meglepetését szinte érezni lehetett a levegőben. Az idegen női hang a természet zúgásához volt hasonlatos. Balál igazán tisztelte a természetet, ám élete nagy részében le kellett győznie a túlélésért.
Adria zavarát sikeresen rejtette felháborodása alá. Méghogy férfi...
Aztán egy könnyű kard fémje súrlódik a tokon, minősége szerint ez csak a lányé lehet. Nagy hiba! Felettébb veszélyes volna fizikailag szembeszállni Isra e felsőbbrendű teremtményivel. Merthogy nimfa a zengő hang tulajdonosa, afelől nem volt kétsége.
Kihúzta magát, nyelt egyet, és a lovát kecsesen vezetve Adria mellé lépdelt, míg az beszélt. Mire befejezte a mondatát, nyugalmát tapinthatta volna a két nő.
Bármit tesz a nimfa, meg kell akadályoznia a felesleges vérontást. Amíg csak beszélnek, addig is a kezében vannak a nem épp biztonságos erdőben. A karddal...csak maguknak ártanának. De az, hogy ez egyenlőtlen küzdelem lenne, az semmi. Isra teremtményeit egyenesen bűn volna veszélybe sodorni. Igaz, hogy a vadász szemében még mindig nem állt össze a nimfák és az erdő kapcsolata, a regék meg különbözőek, s tudatlanul szóltak felőlük. Egyet tudott, hogy mit akar. Adria személyéről minél több képet. Mert ha éles feladathelyzetbe kerül, nem szeretne nagy meglepetést. Semmi több kihívása itt nem akadt, kíváncsisága ugyan elég erős, a nimfák különleges lények. Kardot ragadni máris elég nagy bajt jelent.
Adria balja felől állva, mágust meghazudtoló módon csak a természetes érzékszerveire hagyatkozott. Megmerevedett egy pillanatra, s még mielőtt a légiesen könnyű kard kirepült volna a tokjából, hogy közéjük és a nimfa közé álljon, jobb keze utat talált Adria kardja felé. Hajszál pontosan fonta körül a markolatot tartó kicsi kézfejet, satuként szorítva meg és kényszerítve mozdulatlanságba. Hatalmas tenyerét egy hajszál választotta el, hogy elszelje a részben már szabad kardél. Mégse kételkedett magában. Nem szólt semmit a lányhoz, felé se fordította arcát. Balját egyidejűleg lezseren a saját szíjába csúsztatta hátul, ahol a kraft rejtőzik. Nem feltételezte, hogy láthatatlan a nimfának a mozdulat, de nem volt ostoba sem, inkább óvatos.
Vak szemei a zengő hangú irányába fordultak. Arcát megemelve úgy tűnhetett, bele akar folyni a félhomályba, eggyé válni vele. Pedig kitört volna belőle. Sokat adna érte, ha nem lenne kendő, sem homály, sem ellentét, s csak egyetlen egyszer láthatná, miért epekedett Marius, éppen hogy nem hitetlenségből, hanem tisztelete jeléül a lovászmester felé. Kíváncsiságától azonban még észnél volt. Kérdés, hogy meddig?! Marius jobbat érdemelt volna, mint egy nimfa kétes értékű szerelmét, ám a nimfák híre, ha csak részben igaz, egyszerűen csodálatos. Az általa mélyen tisztelt elfek is a természet népei, mégis a nimfák sokkal fontosabbak. Náluk nélkül talán nem is létezne Lanuria, ha a nimfákat baj éri, talán a természet is pusztulásra ítéltetik. Persze, ha sikerült igazat kihámoznia a sok mende-mondából és tudós regéből.
Adria kardot tartó kezének lefogása után talán furcsán hatott, hogy arrogánsan szinte rászólt a haragtól indulatos nimfára. Hát Balál és a kedvesség ilyen éles helyzetekben messze kerülték egymást, amúgy sem volt gyerekszobája. nem érzett indulatot, jobban tartott attól, hogy bele kényszeríti a nimfa őket egy értelmetlen és esélytelen csatába, amit már akkor megnyerne, mielőtt kihúznák a kardokat. Szokása szerint mégsem hagyta szó nélkül a beszédét.
A mágus hangja nyers és éles volt, mint a magorián levele, ha beveszi a gyomrod, napokig hánykolódsz tőle, mintha szét akarna szaggatni, de ha túléled, végül mégsem okoz semmi tartós bajt. És többségében immúnissá is válnak rá áldozatai. Mintha megszoknák.
- Milyen jogon merészelsz elénk állni? S miért sért a szádból a "férfi" szó, mintha karddal vágnál felénk?- Direkt használt többesszámot, védeni készült a lányt, de főleg önmagától, még nem ismervén fegyelmének és önuralmának határait.- A gyereknek igaza van, az erdő valóban mindenkié. Hogyan is kérhetnéd számon? Talán elzárt uradalmi terület? Akkor ha te erdőkerülő vagy, jobban vigyázhatnád! Méghogy nyilvánvaló-e? Hát ez esetben azzá kellett volna tenned! Nem gondolod, te zsémbes nőszemély?- A szarkazmusa a nimfa felé vágott, a nemiségét illető szóval. Balál olyan sokat élt egymagában, hogy nála nem volt furcsa a sok beszéd. Ahhoz túl nagy volt 5-6 évesen magára maradva, hogy hang nélkül tűrjön, és túl okos is. Ahhoz meg túl gyerek volt annak idején, hogy magától megtanuljon csendben maradni az életéért cserébe, így aztán mindig megbeszélte magában is a helyzetét, és számon kérte még a dzsungel növényitől is, amit gondolt. Ezt a szokását a néhány, a kontinens lakott területein töltött év alatt nem tudta levetkőzni. Volt, hogy szavai helyzetet mentettek, de többnyire csak alaposan felbosszantották ellenfeleit. Ez gyakran jól jött, amikor dühből cselekedtek, s ő kihasználta ezt saját nyugalmában. Mert egy valamire biztosan jó volt a Hyarmenya kiszámíthatatlan rejteke. Arra, hogy bármilyen esztelen helyzetben nyugalmat volt képes erőltetni magára. Most is észnél volt, nagyon is. pedig életében nem félt még ennyire, hogy meglásson egy fehérnépet. Pedig ha akarnokosodik, s harcba kényszeríti őket, elkerülhetetlen lesz levennie a kendőt, hogy szembe nézzen vele.- Nem ismered a jövetelünk célját, tehát nem állhatsz ok nélkül ellenünk, ahogy mi sem feszülünk a kardod ellen! Ha mégis így lenne, készülj fel, hogy nem a gyereklánnyal kell megvívnod, hanem a férfival! Aki ellen hadakozol!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-02-10, 1:18 pm

//Adria, Balál //

- Valóban? Jobban vigyázhatnám? Talán jobb lett volna, ha egyből életed veszem, s ha harcol, női társadét is?
Ez az erdő nem mindenkié! Ez az erdő Izráé és az ő leányaié, a nimfáké! S a férfiak, kik közül sokan ölték népünket, rabolták őket, s döntötték szolgasorba…ugyan mit tiszteljünk hát rajtuk?!
Méltatlanok arra is, hogy megálljanak az istenek előtt, csak rombolni, s birtokolni tudnak.
Én Elonar úrnő jogán állok elétek, s Izra isten jogán, akié ez az erdő, s aki a rá vonatkozó törvényeit hozta.
Lanuriában épp eléggé ismert, hogy ez a hely nincs nyitva akárkinek. Ezt még maga Lanur is tiszteletben tartotta!
*Metsző a hangja a nimfának, mint az északi szél, a férfi indulatos és öntelt megnyilvánulására.*
- S te lennél az, aki vívni akar, ki látni sem mered erdőnket, s inkább egy leányt küldesz magad előtt a vízért is?!
Távozzatok innen, amíg az erdő enged elmenni, s mi a védelmére nem kelünk!
*Kitana nem húzza elő kardját, csupán készenlétben tartja. Felháborodik a férfi szavain, miközben a lányéira nem is válaszol. Egyértelmű, hogy tudja, ki a férfi és ki a nő, s ha a lány nem érti a beszédet, talán még tanulnia kellene.
A nimfa végignézte, hogy botladozik a hang után a férfi a lány mellé, hogy fogja le a kardot, és hogy nyúl a háta mögé.
Szemei szikrát hánytak, ajka csücskébe pedig elkeseredett barázda mélyült.
Nem akar ő harcolni, de küzdött már ezért az erdőért és fog is, ha a két idegen nem engedelmeskedik. A lányt még csak-csak engedte volna ide betérni, de a törvény az törvény.
S ez a törvény a férfira úgy vonatkozik, ahogy vonatkozott még Mariusra is.
A félig nimfa lovász valóban tiszta szívű férfi volt, aki nem érdemelt ilyen fiatalon halált, s a nimfa, hiába bizonyultak igaznak Elonar érvei, még mindig sajgó szívvel gondol rá.
Nem akar arra a sorsra jutni, ami nem ez társának a véget hozta, hogy a férfi összetörte szívét, vagy azért, mert a törvényt követte, s megszakította vele kapcsolatát, vagy azért, mert vele tartott, s a szeretett társ idejekorán távozott mellőle.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-02-12, 8:52 am

[Balál vén Róka– meg Elonar]

*Adria forrongott attól amit a nő mondott neki. A szíve ráadásul hevesen kalapált az iménti ijedelemtől, olyan volt mintha felmászott volna a füleibe. Csak dobogott és dobogott. Keze mindenre felkészülve a kard markolatához kapott, de alig fél centire húzta csak ki a tokjából, épp csak a lendület vezette a kezét. Egyelőre nem akarta a pengét teljes kékes derengésében megmutatni, nem akart harcolni sem ha nem muszáj, nem mintha kétbalkezes lenne, de azt vallotta, hogy ha meg lehet valamit beszélni, jobb a békesség.
szívének dobogása közben azért hallotta a hogy Balál megindul felé a hátassal és csak remélni tudta, hogy nem téveszt célt. Minderről meggyőződhetett akkor amikor a férfi lapáttenyere rásimult az ő markolatot szorongató ujjaira. Próbálta kihúzni de nem ment. Egy pillanatra Balál felé fordult, de továbbra is próbálta szemmel tartani a nőt, nehogy közben meglepje őket valamivel. Persze ha tudta és hitte volna, hogy egy nimfa áll előtte, minden bizonnyal másképp viselkedik. A baj ott folytatódott ahol félbeszakadt. Balál megint gyereknek nevezte. Adria kifakadt.*
-Remek! Már megint gyerek vagyok! Ezt csinálja állandóan. Fikarcnyit sem tekint felnőttnek.....engedd el a kezem Vénember!
*S megint megpróbálta kihúzni a kezét Balál szorításából. Közben a nőnek is megjött a hangja...újra. Adria szívesen lemondott volna róla, valahogy olyan metsző volt mint a téli, jeges szél ami kicsipkézi az arcát és cakkosra tördeli a tüdejét. Izráról beszélt meg a nimfákról akiké az erdő. A gyanú, miszerint tényleg léteznek nimfák, kezdett szép lassan bekúszni Adria bőre alá, onnan pedig a tudatába. Szóval Balál nem lódított. De ha így van és a meséknek legalább a fele igaz, akkor mi a jó fenének beszél így vele a férfi?*
~Egy nimfa állna előttem? Höö, olyan mint egy erdei elf és pont annyira pökhendi is.~
*Gondolatai szélsebesen száguldoznak elméjében, Balál meg mintha harcra hívná a nőt. Hallotta a szavait de nem igazán jutott el a sok kusza gondolat közben az értelmük. Hevesen nyúl vissza értük és rángatja maga elé Balál mondandóját. Átértelmezi azokat majd meghökken.*
~Ez a pasi nem normális.~
*Bár ezt eddig is tudta. Balál néha heves volt,néha pofátlan, de Adria ismerte már a kedves, nyájas és segítőkész oldalát is. Kész rejtély volt a számára, de legalább szórakoztató...már amikor nem nevezte gyereknek. Ha eddig nem tudta kezét a férfi markából kihúzni, akkor rácsap a kulaccsal.*
-Csak én hadakozom veled folyton!
*Fejét oldalra hajtva néz a nőre, szemöldökei felismerően csúsznak fel a homlokára és ónix fényű szemeiben csodálkozó szikrák gyűlnek össze.*
-Te nimfa vagy? _Igazi_?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-02-26, 6:21 am

A nimfa szavai ismét felzaklatták Balált, de már jóval higgadtabban fogadta. A véleményét s kételyét azonban nem rejtette véka alá.
- Igaz tehát?! Ez Izra népének erdeje? Nézd, lehet, hogy nem jártam oskolába, ahol ezt tanítják, s sosem futottam össze fajodbélivel, így a mágiátok sem ismertem fel. Nem jelzi tábla, hogy valóban nem vagytok vendégszeretők. Csak valami izgalmasat akartam megidézni, hogy lássam a leányt miként viselkedik ilyen helyzetben, hiszen őt sem bántani, vagy megalázni akarom. Tudd csak meg, harcosként kíván fejlődni, s minthogy segítőjéül választott, meg kell ismernem, mi rejlik a természetének felszíne alatt. Egy ismeretlen, misztikusnak látszó erdő pont jó terepnek tűnt kitartását, bátorságát tekinteni, s látni, megkérdőjelezi-e vezetője kéréseit, ha botornak tűnnek is. Az élővilág s a természeti erők túlzott 'ellenállása' már sejtette velünk, hogy gond van, hogy valami magasabb hatalom rendezi a fák sorait. Hacsak tizede igaz a mendemondáknak, jobbnak láttam, ha bekötve a szemem! Mert...igen, ízig-vérig férfi vagyok! Ha ez bűnöm... Hát legyen a legnagyobb! De engem így még sosem sértettek meg ezzel!!! S még galád gazemberekhez hasonlítasz, akik visszaélnek egy hölgy helyzetével? Meg gyáva sehonnaiakhoz, akik megijednek az erdőd látványától? A mágikus Hyarmenyában nőttem fel. Nincs erdő, ami megijeszt. Úgy tűnik, csak nimfa asszony van...
Kicsit kifújta magát, közben lazítva a satun Adria keze körül, s a háta mögül előhúzta üres kezét, lássák csak jól, semmi fenyegető nincsen benne, sőt, inkább visszafogta a zabolátlan lányt. Most úgy érezte, nem akar harcolni az idegen. Talán tényleg csak a területét védi, csak a szokott módszerekkel semmire se ment, s ez ijeszthette meg, vagy ki tudja.
- Tudod, hibás gondolat fészkelt fejedbe: arról, hogy bántani akarlak. Talán én is hibásan gondolok rátok. Kérlek, javíts ki, ha így látod! Egyetlen embert, éppen egy férfit ismertem, aki látott egyet is közületek. Egészen szabadon elszelelt mészárosaitól elszenvedett kegyetlen, méltatlan haláláig megemlékezett Marius Dior, a legjobb lovászmester, élete szerelméről, a csodálatos, szőke Kitanáról. Megvallom, hittem is, nem is benne, mert sosem láttam élő nimfát, pedig oly sok felé jártam már e földön. Ám Marius szívében tisztelet és szeretet nyugodott a nimfa iránt. Eszembe nem volt, hogy a férfiak, kikkel találkoztok, ártanak nektek. De hiszed, vagy nem, mi nem nimfát látni jöttünk ide! A jó Marius mester puszta emléke is többet jelent ilyesminél. S ő igazán nem érdemelné, hogy ily szavakkal fröcsköld férfiúi mivoltát. Mert ezzel őt is mocskolod, s mivel ő már nem védheti meg a becsületét, ezt már én nem hagyom ennyiben! - Tette hozzá valamivel halkabban, s zord hangja megbicsaklott a soha ki nem mutatott, bajtársias gyásztól. Senkit nem engedett közel, de Mariust különösen kedvelte s tisztelte, hosszú időt töltöttek együtt, hogy csak így egyszerűen elfeledje.- De ha neked bizonyság kell, hogy a szegény, rejtett szemeim csupán esendőek- ha igaz, Izra teremtési mítosza-, de nem gonoszak, hát legyen! Ezután megmondhatod, mi a haragod valódi oka.
Inkább tekintsék ostobának, mint romlott csőcseléknek. Legalább felkészülten néz a szemébe, ha mégis küzdeni kell a szeszélyes nimfával, aki az istenek tudják, miért haragszik a vadászra. Ha senki sem akadályozta, lehúzta a nyakába a szemét fedő kendőt.
Nyelt egyet, s rápillantott a ragyogó göndör-szőke szépségre, akihez foghatót egész világon való életében nem látott még. Szemét maró nedvesség húzta összébb. Nem bírt megszólalni, egész elérzékenyült, hogy ezt a hölgyet hozzá hasonlított marcona férfiak bánthatták. Eddig nem törődött Adria szabadságvágyával, most viszont magától elengedte a kezét. Ám rögvest eszéhez tért, most érzékelve igazán a nimfa mágia erejét ami köröttük áramlott beszőve a növényekbe, szállt a szélben, kúszott a földben, egyszerűen ott volt mindenben.
Már megint ez az átkozott mágia!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-02-26, 1:26 pm

// Adria, Balál //

*Kitana a nő szavaira kezdetben semmit nem reagál, csupán szemeivel pihen rajta egy cseppnyi ideig.
Neki nincs baja ezzel az idegen lánnyal, legflejebb, hogy ezzel a férfival van. Öntelt, nagyszájú és sötét. Minden, ami rosszat férfiban ismer.
- Nimfa vagyok. Sajnos a legtöbb férfi ilyen. Magánál kevesebbre tartja a nőket…
*Hagyja helyben Adria kérdését, nincs mit ezen tovább beszélni, azonban a férfi kezdeti szavaira akár még szavába is vágva ad véleményt.*
- Nem hirdetjük fennen, hogy itt vagyunk, hogy aztán férficsőcselék lepje el erdőnket, s újfent harcolni kelljen velük saját szabadságunkért, s biztonságunkért, de még a környékbeli tudatlan parasztok is tudják, kiké ez az erdő, s ha van füled, bizton hallhatta is…erre valók a mendemondák.
*A metsző él nem tűnik el a Balálnak szánt szavak mögül, a hang is hideg, s Kitana már unja is a huzavonát.*
- Mit gondoltam volna, amikor harcot emlegetve beszélsz hozzám, idegen!? Talán, hogy nem akarsz bántani minket? Minek erősködni, felszólítottalak, hogy hagyjátok el, s te még mindig ellenkezel...! Mi ez, ha nem egy erőszakos férfi jellemzője...?!
*Aztán Kitana, Elonar erdejének Őrzője elnémul. Hangja megakad, s a fájdalom, a szeretett férfi neve késként hasít szívébe. Az idegen ismerte Mariust, máshonnan honnét tudhatna róla, róluk….?
A nő szép szemei könnybe lábadnak, miközben, akárcsak Balál, elcsukló hangját rejteni próbálva suttogja, még a behatolók számára is jól hallhatóan.*
- Hagyjátok el ezt az erdőt…MOST!
*Ezúttal nem szándékoltan, de a természeti lény mágiája, ki az erdővel is szimbiózisban él, hat a növényzetre. A gallyak szárai, az erdők ágai megremegnek, mintha a nimfa, aki Marius nevére legszívesebben eltűnne innen, a tüskéket, mint a sün, saját maga védelmére emelte volna. Mert tüskék bújnak ki az indákon, a fák ágain, az aljnövényzet rengetegében, hegyesek, szúrósak, erősek.
Kitana ezt az idegesítő, öntelt férfit minél előbb Izra erdején kívül akarja tudni, bántó szavaival, Marius felkavaró emlékével, jó messze magától és a nimfák erdejétől.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-03-01, 4:46 pm

[Balál vén Róka– meg Elonar]

*Adria egy ideig nem is jut szóhoz, csak kapkodja a fejét Balál és a nimfa között. Hagyja, had beszéljék meg a dolgaikat, úgy tűnik valami régi sérelem van közöttük ismeretlenül is. Újra felmerül a neve annak a Mariusnak meg Kitanának, közben lazul Balál szorítása a kezén. Mikor a férfi arról beszél miért is jöttek ide, egy pillanatra meghökken és Balál felé fordul de észbe kap és elkezd bólogatni. Na persze, végül is igaz, hogy erdőt nézni jöttek ide, Balál valami meglepetést akart neki okozni és Adria joggal hihette azt, hogy egy könnyű kis erdőnéző séta lesz valami csodás, természeti különlegességgel.
Arról persze a Vénember hallgatott, hogy mi a valódi célja mindezzel, de ha Adria jobban belegondolt, még meg is köszönhette volna neki. Igazából sosem mondta ki Balál egyértelműen, hogy „Igen leszek a mestered és te a tanítványom” vagy ilyesmi, de nem is zavarta el maga mellől. Egész szépen elbeszélgettek egymással, még nem jutottak el az agresszív véleménycseréhez. Úgy tűnt a nimfának Adriával nincs baja de Balállal igen s ahogy a férfi mondta korábban, csak azért mert férfi. Adria ezt nem értette, a falujában egészen más mesék keringtek közszájon a nimfákról és addig míg el nem jutottak ebbe az erdőbe, nem is hitt a létezésükben. Most viszont kissé csalódott.*
-Én is ellenkeztem. Sőt még most is ellenkezem. Az erdő szép és mindenkié. Ha lenne egy házam én is szívesen látnálak vendégül, ismeretlenül is. Ez az erdő hatalmas, miért baj ha valaki erre jár, egyszerre úgyis csak egy helyen tudsz lenni. Jó, hát volt pár rossz tapasztalatod a férfiakkal, istenem attól még nem dől össze a világ, én is csalódtam már de attól még nem küldök el mindenkit magam mellől. De te azt sem engeded ide aki kedves és jót akar. Egészen mást hallottam a nimfákról a mesékben de úgy látszik túloztak, mert azt mondták, hogy szépek, kedvesek és bölcsek. Te szép vagy az igaz, de nagyon, nagyon rossz nimfa vagy. Ezt elszúrtad! Aúúúúú!
Adria láthatóan megsértődött. A gond akkor kezdődött amikor Balál kiejtette Marius nevét, s míg ő a kendővel matatott magán, hogy levegye, Adria a nimfát tartotta szemmel. Láthatóan érzékenyen érintette annak a férfinak az említése, először fel sem fogta, hogy mi szúrta meg a karját. Csak amikor odakapott látta, hogy az egyik inda sünivé változott. Balál meg lassan de biztosan nyáladzó kiskutyává, legalábbis ahogy a nimfára tekintett a szemeivel, Adriának az jutott eszébe. Belekarolt a férfiba és elkezdte visszafelé húzni.*
-Gyere, menjünk innen. Ez az erdő nem is olyan szép. Nem is értem hova tetted az eszed Vénember mikor idehoztál. Ha tudtad, hogy milyenek a nimfák, minek kellett kísérletezni? Ha eddig nem lettek jobbak, ezután sem lesznek azok. Ha nem kedvelnélek annyira mint amennyire igen, most utálnálak!
*Próbálta a tüskéket elkerülni, de egy felszakította a nadrágját. Ez újabb olaj volt Adria tüzére.*
-A fenébe, a legjobb nadrágom! Nem a legjobb, az egyetlen. Jössz nekem egy nadrággal!
*A nimfa felé bökött a mutatóujjával és közben hátrált a ló felé. Hogy azt a dilis lovat hogy viszik ki innen még kérdéses volt.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-03-01, 8:40 pm

Balál elképedésében kitátotta a száját, majd becsukta. Akart is mondani még valamit, meg nem is. Adria mindent elmondott, csak elrontani lehetett volna. Nem értette a nimfát, nem értette ezt az egészet, de az az érzése támadt, hogy ez az egész a személyének szólt, nem a nemének. Mintha személyes sértést vágott volna a nimfa fejéhez. Érthetetlen!
Elindultak egy Adria által választott irányba, a szúrós növények között.
Balál szavakat benyeldesve morgolódott, a lány válogatatlan stílusban. Lassan megfordult, sejtette, merre tovább.
A nimfa egyenlőre csak állt ott, mint egy megkövült strázsa. Gyűlölet, harag és sértettség áradt a szeméből, s talán valami fájdalom is. Balál csak egyszer pillantott vissza rá, de nem tetszett, amit látott. Hagyta, hogy Adria igazgassa, úgy elgondolkodott ezen az őrült szőke démonon.
- Mi üthetett belé? - Kérdezte mintegy magától, a bajsza alatt.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-03-02, 1:13 pm

// Adria, Balál //

*Kitana szavakat sem szólt előbb. A nő szemében olybá tűnt, minta csupán szolgálója, cselédje lett volna a férfinak. Úgy, mint ahogy az embereknél szokás. Hadd szolgálják, fejüket igába hajtva naphosszat népük férfijait, de ezt az életmódot ne egy olyan népre erőltessék rá, akinek soraiból százakat becstelenítettek meg egykoron erőszakkal, akik sokszor belehaltak a szégyenbe, s abba, hogy más népek férfijai összetörték szívüket.
Kitana nincs olyan idős, de emlékszik olyan történetekre idősebb nimfák szájából, amikor még szabályos hajtóvadászatot indítottak az erdők, a szurdokok, völgyek, ligetek nimfái befogására. Úgy vadásztak rájuk, mint máshol a vadakra a nemesek. Csakhogy ezek a férfiak közel sem viselkedtek nemesen, s nem bántak nőhöz méltón egyetlen elfogott nimfával.
Kéjsóvár ösztöneik gyalázták meg a szűzi teremtésetek, s ha az erőszakba, a rabságba nem haltak bele, belehaltak a szégyenbe, a bánatba.
Adria nem tudhatja, ha senki nem mondta el neki, hogy miféle történések miatt őrzik a nimfák az erdőt, s ha oly erőszakos, semirekellő férfi teszi be a lábát, aki inkább a harcot emlegeti, hogy leplezze gyávaságát, mint kísérője, s a nő ezt vakon elfogadja, nem látva be, miféle lény társaságát keresi, hát viselje vakságának következményeit. Ehhez Kitanának már semmi köze.
Ő legalábbis így látja ezt a dolgot.
Egy dolog fáj csak, neki, s az nem más, minthogy Mariussal ily módon vált lehetetlenné éppen saját nemének korai sarjai miatt a közös élet, a boldogság.
S ilyenkor látja a nimfa is bizonyítottnak Elonar bölcs szavait, melyekkel óvta őt nem csak a férfi rövid életétől, hanem a kinti világtól, melyben ily Balál-félék élhetnek szabadon.
Minden esetre hagy egy ösvényt, mikor észleli mágiájának kiterjedését, ahol a tüskék visszahúzódnak, hogy elvonulást hagyjanak a távozóban lévőknek.
Csupán magának suttogja a lány szavaira válaszként.*
- Ha ez sem nyitja fel szemeid, nem csak egy nadrágot fogsz veszíteni eme férfi mellett….s amit te személyes sérelmemnek hiszel, éppen csak személyes bánatom, idegen leány, s egy egykoron megalázott nép önvédelme. Több ebben a bölcsesség, mely Izrától ered, mint mivel te egész életedben rendelkezni fogsz…
*Ám szavait ne kiáltja bele a távozók után a térbe, csupáncsak saját maga elé suttogja, miközben letöröl egy cseppnyi könnyet arcáról, amely e pillanatban csorgott végig rajta.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-03-06, 8:37 pm

*A Vénember csak tátogott, a nimfa pedig ha nem is játszott partra vetett halat, szintén nem szólt semmit. Legalábbis Adria nem hallotta szavait. Azon volt, hogy minél előbb és minél nagyobb távolságra kerüljenek a haragos nimfától. Megfogta Balál ruhájának ujját és húzta magával a hátas felé, aztán mikor odaértek a lóhoz, a férfit elengedve lecserélte a ló kantárszárára. Persze észrevette, hogy a tüskék lassan de biztosan visszahúzódnak az útjukból, keskeny ösvényt hagyva előttük, szinte mutatva az utat. Na ezt legalább a nimfa számlájára írhatja.
Balál kérdése nem lepte meg, végül is férfi, nem rendelkezik a nők hatodik érzékével és azzal a képességgel sem, hogy megértse őket. Adria azonban tudta, hogy mi állhat a nimfa haragja és szomorúsága mögött. Látta mikor váltottak színt az érzelmei, nem volt nagy dolog kitalálni.*
-Vénember, néha annyira vak vagy, hogy csodálkozom hogyan találod meg az utat az életben és nem mész fejjel a falnak. Szerintem ez a nimfa szerelmes volt abba a férfiba akit te emlegettél és csalódott benne, te pedig szépen, minden empátia nélkül feltépted a sebeit. Annyi együttérzés sincs benned mint egy döglött hangyában.
*Elindult a megtalált ösvényen a hátassal aki érezve, hogy távolodnak a bajtól sokkal kezesebb lett. Adria igyekezett, sebesen, talán még az imént benne fellángolt haragtól lépkedett előre lendületesen. Remélte Balál is jön utána és nem áll le a szavain merengeni. Szeretett volna már visszatérni a saját lovához, a saját kis életéhez amiről már nem sok fogalma volt hogyan folytatja. Minden amiért idejött vagy balul sült el, vagy egyáltalán sehogy, de persze esze bogában sem volt hazakullogni. Sosem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy.*

//Köszönöm a játékot Elonar! Te meg Vénember szedd a lábad!//

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2014-03-16, 9:05 pm

// Elonar és kedves Nagylány Smile

//

Hagyta, hogy mintegy Adria vezesse kijjebb, egyre kijjebb. Nem nagyon vette, mi történik pontosan. Mariuson járt az esze és azon, hogy százszor inkább ez a lány bármennyi ideig is, mint egy nimfa egy félórára.
Zsörtölődve próbáltak haladni. Láthatóan mindketten elgondolkodtak a tapasztaltakon, de hogy ki, mire jutott, Balált most nem igen érdekelte. Nem bírt dűlőre jutni, egyszerűen voltak dolgok, amikhez az ő feje túl együgyűnek bizonyult. Kevés ilyen dolog volt a világon, de a hasonló emberi érzéseken és indulatokon igazából sosem ment el. Nem értette, és ez mételyezte. Megülte a fejét néha napokig, már jól tudta, legjobb elfelejteni az egészet. Itt semmi számtan, semmi mértan, semmi nyelvi tehetség, semmi tudománya nem segít.
Ám mikor eddig jutott gondolatban, Adria mondott valamit. Valamit, amitől Balál megtorpant egy percre, és lassú mozdulattal visszafordult. De csak bambult oda, ahol a nimfát hagyták. Szemöldöke felkúszott egészen a homloka tetejébe. Nem is fogta fel, mit látott, valójában fogalma sem volt, ott áll-e még a kortalan szőke szépség. Csak látta maga előtt a két szép szeretőt, összefonódva álltak a fák lehajló ágai alatt megbújva. Lágy ölelésben. Időtlenül szeretve egymást. Mégis az idő közéjük állt. Nem egyszerűen elhagyták egymást. Az ölelésük a szőke Kitana meleg könnyhöz hasonlatosan tisztító emlékeiben örökre létezik.
Bármi történt is ezután, mindegy volt, hogy ott állt-e Kitana- mert kétsége nem volt, hogy a lánynak igaza van-, szólt-e még egy szót is, vagy hogy Adria miként viselkedett, Balál megragadta a lovát, és figyelve a természet jeleire, iparkodott kifelé a sűrűből.
- Gyere!- Szólt a lányra, nem mintha nagyon biztatni kellett volna.- Menjünk vissza Telarba. A lovad már vár téged Adria. Ma éjjel meghívlak egy üveg édes helyi borra. Palackba zárt napfény, majd meglátod! Mit gondolsz, elbírunk vele kettecskén?

// Ha nincs más tovább, köszönöm a szép játékot Elonar/Kitana: Marius Dior emlékére! Smile

//

» Olassië erdeje