Elonar erdeje

The member 'Elonar' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

The member 'Thalion Órëa' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

The member 'Elonar' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

The member 'Thalion Órëa' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

// Adria nagylány ..folyt. Ambaronból //

Ambarontól nem messze ettek egy kis hideg élelmet. Utána hamar cihelőzködtek, hogy alkonyat előtt visszaérjenek a Hajnal emez oldalán Telár magasságába. Balál rég gyalogosan vezette a lovát, így poroszkáltak a hosszú úton.
Egy fertályórája haladhattak az erdő mellett. Mindketten a sűrű sötétjét kémlelve.
- Nem valami vendégcsalogató küllem, akárhonnan nézem, de itt eme csapáson bemegyünk. - Szólt a vadász jócskán beljebb haladva a ritkáson, eltávolodva a folyótól, aminek halkult a zúgása. Egy vackorligetben megállva a kulacsát nyújtotta a lánynak, melyben alig maradt egy kortynyi ivóvíz.
- Igyál! Biztos lelünk majd egy egészséges forrást odabe'. Majd abból feltöltjük. Ha mást nem, kérünk a nimfáktól!
A gondolatra elmosolyodott. Hiszen valószínűleg sosem találnak rájuk. Nem is ez a célja, csak hogy lássa, mit szól a gyerek, aki tanítványul szegődne mellé, ha meglátja, hogy bizony vannak a földön olyan életközösségek, amiknek egészséges, ha sosem avatkozunk a puszta létébe sem, nemhogy még követelőzően magunkévá tegyük, mint például a férfiak a vágyaik tárgyát. Jobb mindünknek távolmaradni, ezért a hatalmasok, s az Istenek szinte elzárták őket a világ elől, melynek pedig áldásai vagy birtoklói ők, akár a nimfák, vagy mondjuk a sárkányok zárt világára gondolunk.
A lovat kikötötte legelni egy körtefához, ahonnan gyümölcsöt is tudott harsogva a fogai közé kapni. A sűrű árnyai közé lépdelve megosztotta gondolatait Adriával. Felkeltette a kíváncsiságát hogyan viszonyul ilyesmikhez a vérmes leányzó. Vajon egyszerű akadályként tekint az erdőre? Avagy átokként? Hamar feladja durcásan? Elfogadja az áldását amivel jótékonyan rejti a nimfáit? Vagy soká kardoskodik? Netán érdektelenséget színlel?
Tudnia kell mit vesz a nyakába s hol kezdje majd a nevelését a makrancosnak!?

[Balál vén Róka - folyt. Ambaronból]

*Nem kis elégtételt jelentett Adriának az, hogy rövid pihenő után Balál már szintén a lova mellett baktatott, arcán állandósult a félmosoly. Magában kuncogott azon merengve mit csikarjon még ki a férfiból. Nos, igen, Balál kihívást jelentett Adria számára, sosem találkozott ilyen keményfejű fazonnal, de üdítő újdonság volt a számára. Persze emellett igyekezett hasonló problémát illetve gondolkodni valót adni Balálnak.
Csendesen sétálgatott, látszólag nyugodtan mintha csupán egy város parkjában nézne körül s nem egy vadaktól s talán más szörnyektől hemzsegő erdő szélén. Persze figyelt ő azért, a szívére vette volna ha Balálnak az ő figyelmetlensége miatt esne baja. A rengeteg sötét árnyakkal teli mélye nem tartotta vissza semmitől. Annál rosszabb nem lehet mikor az éjszaka közepén bukkant ki egy térkapuból Evolyranban. Épp egy ilyen erdő szegletében. Akkor találkozott Dylan-el is, szerencse, hogy nem egy csapat haramiával vagy egy vadászó farkasfalkával hozta össze a sors. Balál szavaira megvonta a vállát és követte a férfit meg a lovát. *
-Felőlem. Egyik erdő sem az alkonyat idején.
*Óvatosan lépkedett, igyekezett nem felzavarni az aprónépet a susnyás alatt. Egy felreppenő madárcsapat is árulójuk lehet. Mikor megálltak, alaposan körülnézett, nem volt gyakorlott vándor de azért tapasztalt már egyet s mást az úton és mi sem bizonyítaná jobban, hogy jó tanítvány, mint az, hogy még életben van.*
-Ha akarod keresek egy forrást.....persze a nimfáktól vizet. te azt hiszed, hogy én elhiszem, hogy a nimfák, _ha léteznek egyáltalán_ majd vigyorogva idejönnek hozzánk és készséggel átnyújtanak nekünk egy kulacs vizet? Neeeem! A markukból iszunk mannát!
*Szemet forgat. Most tényleg ennyire gyereknek nézi a pasi, hogy minden hülyeséget megeszik tőle vagy csupán szórakozik vele? Kiitta az utolsó korty vizet a kulacsból, majd Balál lovához ment, felkapaszkodott a nyeregbe, aztán fel is állt a fa törzsébe kapaszkodva, végül a fa egyik ágára húzódzkodott. Onnan "legelte" a túl érett és még le nem pottyant gyümölcsöket.*
-Húúúú, ettől be fogok rúgni, már erjed. Keresek inkább somot vagy csipkét.

Balál vidám, leplezetlen mosollyal figyelte, Adria milyen mutatványokkal szórakoztatja magát.
- Hóhóhóhó, ácsi! Mielőtt leszáll az est, menjünk csak beljebb Adria! Szerintem bőségesen találunk az erdei ösvény mentén lédús, édes bogyókat! A víz sem fog váratni magára sokáig! Megígérem! - Kacagott Balál, férfias, telt hangon. Belenézve a lány fekete szemeibe, a huncut ívet vonó pillantásába és olyan játékos gondolatai támadtak, amelyek ritkán. Talán Markus bolondos társasága szokott kiváltani belőle hasonlót... vagy ilyesmi...
- Menjünk mert gyorsan szürkül!
Elindult a csapás mentén a sűrűbe, amikor látta, hogy a lány lopva, vagy egyenesen rápillant, kissé meggörnyedve haladt tovább, fejét enyhén behúzva, mintha tartana valami nem látható ellenségtől.
Azért úgy iparkodott, hogy bevárja a lányt, nem gondolta, hogy az szívesen maradna magában, és úgy vélte, bátorságát még fitogtatni is fogja, ami láthatóan jellemző rá. Bevárta ugyan, de úgy csinálta, hogy egy tapodtat sem állt meg, egyenletes menetben haladt befelé. Oda, hol a kortalan, öreg fák ágai olyan különösen nyúltak a magasba, hogy mégis úgy tűnt, mintha az arcukba akarnának az alacsonyabb ágaik csapódni, de végül olyan volt, mintha közvetlenül a fejük felett érnének össze.
Beljebb haladva Balálnak egyre határozottabb érzése támadt. Tudta, hogy figyelik. Mintha a pillantásuk körbefonná, netán megpróbálná elszakítani a lánytól. Balál sosem járt ebben az erdőben. A legenda szerint ez nem is jó ötlet, s ha élnek itt nimfák, tiltott ez a túra a férfiember számára. Persze Balál sosem hitt a legendáknak. Az ő számára fontosabb a meggyőződés. Mindenekfelett pedig kíváncsi a gyerek reakcióira. Játék, nem játék? Mindegy! Amíg Adria mellett van, nem eshet a lánynak bántódás.

[Balál vén Róka - folyt. Ambaronból]

*A fa ágáról nézett le a férfira, ajkainak szegletéből egy csepp almalé gördült le amit azonmód el is kapott a nyelvével. aztán visszamosolygott Balálra. Tetszett neki ahogy a férfi nevetett, tulajdonképpen jobban tetszett neki mint amikor a verem pereméről nézett le rá. Azóta a komor és mindig fürkésző ábrázat jócskán átalakult és Adria joggal hihette azt, hogy mindez miatta van. Bár a pasi még így is kihozta a sodrából időnként, de egyre ritkábban és már az is fejlődésnek volt mondható, hogy nem „gyereknek” szólította hanem a nevén. *
-Ezt is megértem, hogy végre emberszámba veszel.
*Szándékos hitetlenséggel ingatta meg a fejét majd lehuppant az ágról, először a paci nyergére majd onnan a földre. *
-Gyorsan szürkül…..szerinted én nem látom? S ha besötétedik mit csinálunk? A fák között még sötétebb van, vagy te látsz a sötétben is? Valami éjszakai állat vére folyik az ereidben, azért vagy ilyen harapós.
*Csak ugratta Balált, a férfi társasága kezdett kellemes lenni, persze néhány ötletével így is meggyűlt a baja, mint például a mostanival, hogy eljöjjenek ide, ráadásul gyalog. Balál akkor is szorgalmazta a kirándulást, hogy Adria kijelentette, nem hajlandó vele együtt még egyszer nyeregbe ülni. A feneke még most is őrizte a nyereg szélének a nyomát és fájdalmas emlékét. Kifejezetten jólesett sétálni és megmozgatnia magát mindenhol, de Balálnak ezt nem kellett tudnia.
A férfi után ment végül, hasonló óvatossággal mint nem is olyan rég. Hitt is nem is a nimfák létezésében, de ha mégis…..akkor legalább felkészült legyen. Bár azt nem tudta mi módon lehet felkészülni akár egyetlen nimfa felbukkanására is. Az erdő furcsa volt, minden ága mintha mozgott volna. Előttük még szinte a földig hajoltak és félő volt, hogy a ruhájukkal fennakadnak valamelyik águkon, de mire közelértek hozzájuk már egyfajta alagutat alkottak. Adria szerette az olyan ösvényeket melyek felett a faágak összeértek, főleg télen amikor a hó vastagon rájuk tapadt és olyan volt sétálni alattuk mint egy barlangban. Olyankor azt is képzelte, játszott a valósággal és a képzelettel. Néhány percnyi gyaloglás és óvatos osonás után olyan érzése támadt mintha minden egyes mozdulatukat figyelnék. Ezernyi szem rájuk vetődő fürkészését érezte a nyakán felborzolódott finom kis pihék rezdüléseiből. Pár kilónyi borsó fogócskát játszott a hátán, a vérében szétáradt adrenalin pedig fémes ízt csalt a szájába. Mindezek ellenére nem félt csak még óvatosabbá vált.*
-Mégis hova megyünk? Van terved vagy csak úgy bele a vakvilágba?
*Súgva kérdezte Baláltól, sőt inkább némán tátogva miután megrángatta a férfi karján az anyagot és amaz felé fordult. Ónix fényű szemeiben ugyanaz a kérdés bujkált amit ajkai és homlokára ugró szemöldökének íve formált.*

// Adria Nagylány //

- Nem igazán értem, mire célzol, Adria! Emberszámba veszlek, természetesen.- Meglepetését hamar újabb követte, ahogy haladtak beljebb a fák közé, melyek hatalmasak, öregek, mégis sűrűbbnek tűnnek, mint az lehetséges.- Furcsán fogalmazol, Adria! Ha állatvér folyna ereimben, már tisztán látnád. Kimutattam volna, így is elég ösztönös vagyok. Mire gondolsz? Farkasra? Bagolyra? Denevérre? Netán rókára?- Huncutul villant szeme a lányra, amennyire a köröttük vibráló feszültség nőttön növekedve engedte a játékosságot. lelki szemei előtt elrepült egy szárnyas farkasember, aki sunyi róka képpel vigyorgott Balál kerek arcával le rájuk. A mágus mélyen zengőn felkacagott, amire visszhangot vetett az erdő valahonnan. Lehet, h nem is visszhang volt, hanem valami állat röhög rajtuk. A vadász nem hallott még hasonlót. meggyőződése volt, hogy nem járt még olyan erdőben, ahol ilyet hallhat. Borzongva nyitotta a száját, amikor Adria megragadta a karján a kabátot.
Ennek eredményeként megugrott picit, mígnem egyszerre fordultak egymás felé. A tágra nyílt szemek tükröt mutattak egymás felé. Ugyanazt a kis finom ijedtséget látta a lány szemében, ami őt érintette. Pedig ő vadász és a mágikus Hyarmenyában nőtt fel.
Ismét az érzés, hogy körülveszik őket és figyelik. Micsoda hangtalan suhanó lények lehetnek?
Akkor a mágus lábikrája reszketni kezdett. Szája kiszáradt, és erőfeszítésébe került, hogy a feszültségét kreativitásba forgassa. Végre megjelent előtte a sor ostoba, kényszerképzet helyett a valóság. Ez az az erdő. Az, amit neki tilos látnia. Az egyetlen erdő, ahol vadász helyett a vad sorsára juthat. reménytelenségbe.
- Tervem? Igen, van. - Adria minkét karját megragadva jelentőségteljesen nézett rá. Tekintete most mellőzött minden arroganciát, hirtelen könyörgővé vált.- Nagylány! Add a kendőd! Vagy ha nincsen, akkor valami mást.. amivel...- Nyelt egyet, és behunyta a szemét.- Adria kösd be a szemem! Azonnal kösd be!
Elborzadva jutott eszébe a jobb sorsra érdemes Marius Dior, akit egész világon való életében egy nimfa szerelme pusztított és sorvasztott. Most értette meg az erőt, melyet isteni magasságból helyeztek a természetet őrző, legendás lényekre. A kérdés már bizonysággá lett, ez valóban a nimfák erdeje. Balál alaptermészetétől távol állt a szerelmes állapot, mintha olyan rengeteg dolga lenne a világban, mindig talál valamit, ami leköti annyira, hogy nem foglalkoztatták a nők, a párkapcsolatok. Legalábbis ezzel magyarázta maga magának. Most egyszer bevallotta legmélyebb önmagának, hogy félelemmel tölti el minden elkötelezettség mások felé. Ahogy anyját, testvéreit, apját elvesztette, ugyanúgy múlt el a barátja egy csatában. Hirtelen, megmagyarázhatatlanul, úgy, hogy el sem köszönhetett egyiküktől sem. Ezt a felelősséget nem tudta elengedni. Nem tudta felvállalni újra. A fájdalom megenyhült, de a hiányuk örökké ég.
Összeszorította a szemhéját, ráncokra húzott redők között akaratlan gyűlt a forró nedvesség. Szinte megnyugtatta Adria érintése. Észrevéve, hogy amúgy férfiasan szorítja a vékony karokat, enyhített fogásán. Lenyelte nem létező könnyeit, hátha nem vette észre a gyerek. Majd elengedte őt, várva, hogy segítsen.
A csend megszűnt behunyt szemmel. Helyét suhogó, simulékony hangok, szellőbe fordított fojtott suttogások vették át. Mintha hallása és a többi érzékelése kiemelkedne a többi közül. Nem kételkedett. Ha most kérdezné a gyereklány, hogy léteznek-e, hogy vannak-e itt nimfák, már tudta volna a választ, amivel nem biztos, hogy tudna azonosulni. Körülveszik őket, bár nem sejtette, mi céllal.

[Balál vén Róka - folyt. Ambaronból – meg a nimfák]

-Arra, hogy eddig gyereknek néztél, most meg a nevemen szólítasz.
*Megadta a kéretlen választ Balál szavaira, remélte, hogy ezek után már tisztább lesz a kép a férfi fejében vele kapcsolatban. Eddig nem tért rá a tényleges és kézzel fogható tényekre, de most már több mint valószínű lesz a férfi számára mire is célozgatott korábban. A férfi elme olykor talányos és útvesztő jellegű, nehéz megtalálni az odavezető út kezdetét, de Adria reménykedett abban, hogy most sikerrel járt s mint olyan a férfi is rábukkan az ő útjelzőire.*
-Farkasra. Vagy valamilyen nagymacskára. Csak a halál tudja milyen lények élnek ebben a világban.
*Csupán őszinte. Nem rejtegeti Balál elől a megérzéseit, egyébként meg jó ha a pasi tisztában van az ő véleményével és érzéseivel. Legalább ezek után megpróbál _nem_ olyan titokzatos lenni. Az viszont  ami történt mindezen gondolatok után, kissé a frászt hozta rá. A nagy és határozott Balál megingott, teste megremegett és aztán mintha reszketett is volna. Adria csak nézte a férfi szemeiben remegő fodrokat, és hallgatta a számára furcsa szavakat. Elképedt. Ajkait nagyra engedte nyílni, szemei a korábbi tócsányiról egész tó nagyságúra terebélyesedtek. A terveire való rákérdezés kissé más irányt vett, nem arra felé amerre számított. Tulajdonképpen csak egy féle elágazást vett számításba, a többi ráadás volt, de még milyen?! Nézte a férfi szemeit miközben amaz a karjait szorongatta mintha egy szirt pereméről kapaszkodna belé, lélektükreiben rémület és könyörgés látszott. Adria az első pillanatban nem tudott ezekkel mit kezdeni, agya szélsebes iramban versenyeztette gondolatait egyik végből a másikba, csak hápogott némán mire néhány szót ki tudott nyögni. Fel sem merült benne a nimfákról korábban kaott információk emléke.*
-Öööö……kössem be? Bújócskázunk? Balál! Tudom, hogy gyereknek nézel, de közlöm veled, hogy cirka öt évvel ezelőtt kinőttem már ebből a játékból.
*S valóban arra gondol amit mond. Balál minden bizonnyal játszani akar vele, csak épp az a könyörgő szorongatás nem illik a képbe. Egyik fiú sem markolta a karját korábban amikor játszani kezdtek. Mivel Balál eddig gyereknek nézte, az első percekben fel sem fogja, hogy miért is akarja a férfi, hogy bekösse a szemeit, aztán ha nem is kapcsol, de vonakodva előrángat valami kendőfélét.*
-Hát ha nagyon akarod….csak nem értem ezek után ki fog kit vezetni. Jó móka lenne egy ismert erdőben, de itt nem ismerem az ösvényeket.
*Azért Balál szemei elé nyom egy nem egészen kifogástalan tisztaságú kendőt, majd meg is köti azt a férfi fejének tarkóján ha további nógatást kap. Erre az időre némileg kikapcsol a vészjelzője, csupán az erdő marad körülötte a fürkésző szemek érzése háttérbe szorul. Fogalma sincs kinek az erdejét bántják látogatásukkal, másrészt pedig még sosem találkozott különös előjelekkel egy erőben. Adria számára az erdő csak erdő, fákkal, bokrokkal, virágokkal, bogyókkal és mohákkal melyek mind az életet jelentik. Az állatok létét pedig mindig is különös tisztelettel fogadta, imádta a mókusokat lesni miközben mogyorót gyűjtögettek, az őzeket a patak partján inni, a vadnyulakat amint szedik az apró lábukat a rejtekhelyük felé. A rókák vörös bozontos farkát ahogy eltűnik egy-egy susnyás mélyén, a madarak énekét. Sokszor feküdt egy bokor alatt hallgatva az erdő életét, persze nimfák nélkül. Ez most új, és nem is érzékeli. Mindaddig míg a hátas fel nem horkant és a második inda nem kapaszkodik a bokái köré. Az inkább szándékosnak tűnik semmint véletlennek és azonnal eszébe jut Balál korábbi intelme. Megküzd a vakon botorkáló férfival és a nyugtalan kancával is.*
-A francba! Kismocsok! Tovább kell mennünk!
*A kantárszárnál fogva húzza maga után és vezeti Balált is bár korábbi tempójuk körülbelül a negyedére redukálódott. Végül megáll és a férfi elé lendíti magát. Lerángatja a kendőt Balál szemeiről és kényszeríti a férfit, hogy a szemeibe nézzen. Egészen közelről, már amennyire a magassági különbség engedi. Ha kell még lábujjhegyre is pipiskedik. Két tenyerébe fogja Balál arcát, miközben a kantárszár hurka a csuklóján feszül.*
-Biztos, hogy erre akarsz továbbmenni? Innen már nincs tovább út. Szerintem eltévedtél.
*Ennek a tévedésnek tulajdonítja azt, hogy minden, nem tudatos élőlény a vesztükre tör. Köd, különös és félelmetes hangok, kísérteties nyikorgás akár a heves szélrohamtól hajló fák törzsének hangja, levelek zörgése…mind akár lehetne a természet megszokott dallama is, de a morgások és sikolyok már ezt felülírják. Kezd hinni a mesékben, de míg nem látja szemeivel csupán érzékeinek játékára gondol.*