Elonar erdeje

[Látogatás Lumel'Auvreába - Taltaur, Elonar]

Az erdő csakhamar feltűnik a láthatáron és lovaink nem lassítanak addig, amíg közvetlenül meg nem érkezünk az erdő első fáihoz. A lovam nyugtalan, így lágyan paskolom meg a nyakát, ám az én szívemet is nyugtalanság üli meg. Összepillantok Taltaurral, majd lassan megindulunk befelé az erdőbe. Kérdéseimre egyértelmű választ kapok, ahogy az erdő életre kel. Számos gyökér és inda tekeredik rám, s a lovainkra, Aewy'dron pedig halkan nyüszít, ahogy egy inda simít végig a derekán. Látom, s érzem, hogy csakhamar nem fogunk beljebb jutni az erdőbe, hiszen maga az Erdő nem akarja, hogy beljebb menjünk. Taltaur végül megelégeli a dolgot, és határozott kiállással köszönti a nimfákat és mondja el hangosan, mit is keresünk itt. Az erdő mintha értené szavait, egyből alább hagy piszkálódásával, és immár nem tart minket vissza. Az Erdő nem.
Azonban a fák között feltűnik egy, majd több nimfa nő is. Megcsodálom az előttünk feltűnő szőke szépség testét, hiszen azt gyönyörű zöld moha borítja. Egy furcsa gondolat suhan át az agyamon, hogy vajon nincs semmi a moharuha alatt? De végül a nő beszélni kezd, csengő hangja határozott és erőteljes, s közli: a törvényeik nem engedik, hogy a férfiak éjszakára az erdőben maradjanak. Taltaur egy bátorító pillantást küld felém, így úgy érzem, most nekem kell beszélnem.
- Merilien Lumel'Auvrea vagyok, a vérelfek vezetője. Egy véres csatán vagyunk túl, ahol rengeteg gyász és bánat ért minket. Elvesztettük rokonainkat, családjainkat és a városunkat is. A csata már elmúlt, de a háború még tart. Ezért szeretnénk védelmet kérni egy éjszakára. Holnap indulnánk tovább úti célunk, lerombolt városunk felé. Kérlek, had beszéljünk Eloner Úrnővel. Igazán szívesen megismerném őt, s népeteket. És kezeskedem férfijaink iránt is, akik ugyanúgy védenek minket, mint titeket e csodálatos erdő! - mutatok körbe, és nézek végig a nimfák harcos csoportján. Lágyan az egyik katona kezére teszem a sajátomat, mire az lassan elveszi kardmarkolatáról a kezét.
- Csak egy éjszakára kérnénk szállás s bizalmat. - zárom le a beszédemet és várakozón nézek a szőke nimfára és egy lopott pillantást vetek kedvesemre.

[Látogatás Lumel'Auvreába - Taltaur, Elonar]

Taltaur pillantása erőt ad nekem, ez már biztos. Mostanában szinte az összes beszédemnél ott volt, és úgy vélem, hogy egész jól sikerültek a megnyilvánulásaim. Most is észreveszem a tiszteletet csillanni az Őrző szemében és igyekszem elfojtani a magabiztos és önelégült mosolyt, ami az arcomra kiülne. Azonban csak felvetem a fejemet, és határozottan várom a választ. A nimfa Őrző végül is megengedi, hogy beszéljünk Elonar-ral.
- Köszönjük a segítségeteket! - biccentek az Őrző felé, majd Taltaur felé nézek és lágyan megsimítom a kezét.
- Te nem jöhetsz velünk, igaz? - kérdezem csendben a férfitől, majd a tekintetem az Őrző nimfa felé villan. Sejtem, hogy a válasz egyelőre nemleges lesz. Aewy'dronnal összevillan a pillantásunk, és lágyan jelzem neki, hogy kövessen a nimfa úrnőhöz. Egy búcsú csókot nyomok Taltaur ajkaira, és a szájába suttogom, hogy hamarosan visszatérünk. Végül ott hagyjuk a katonákat és a kedvesemet, és követjük a nimfákat, akik hamarosan elvezetnek minket a városba, Elonar elé.Kicsit védtelennek és elhagyottnak érzem magam Taltaur nélkül, de úgy fogom fel ezt, mint egy újabb kihívást, hogy meg tudom-e oldani a népem dolgait...

Háta hagyva hát kedvesemet és az elf katonákat, az erdőbe lépve követjük a szőke nimfát és társait. Látom légies, könnyed lépteit és enyhe irigység fog el, hogy talán lágyabb és kecsesebb a mozgása, mint az elfeknek. Érdekes. Az érzés persze nem maradandó, egyszerű megfigyelés és gyors irigység, mely amilyen hamar jött, olyan gyorsan távozik is. Aewy'dron mögöttem lépdel, lágyan nyúl a kezemért és fogja meg. Különleges kapcsolat van közöttünk és most nagyon hálás vagyok neki, hogy itt van és támogat. Az erdő fái szép lassan ritkulni kezdenek és néhány ház jelenik meg látóterünkben. Csodálatos, hogyan olvad bele a városka a természetbe és hogyan élnek szinte együtt, szimbiózisban az erdővel. Egy lágy mosoly ül ki az arcomra, és látom, hogy Aewy'dronnak is hasonló gondolatok futnak át az agyán. Összemosolygunk és tovább lépdelünk immár bent a városban. Néhány nimfa leplezetlen kíváncsisággal néz minket, így határozottan kihúzom magam, tartásommal jelezve, hogy nem holmi ide tévedt idegenek vagyunk, hanem hivatalos személyek. Természetesen nem akarok gőgös, beképzelt és feltűnő elf hatását kelteni, mégis úgy érzem, hogy határozottnak kell tűnnöm.
Az Őrző bevezet minket egy gondozott lakba, majd egy nagyobb kerek terembe, ahol ott vár minket a trónon maga Elonar. Elcsodálkozok a trónterem egyszerűségén, ám mégis olyan gyönyörű és lágy, természetes érzést kelt. Nagyon tetszik ez az egész város. Az Őrző bejelent minket, majd távozik, Elonar pedig odalibben hozzánk és köszönt minket.
Meghajtom a fejemet, és egy lágy mosolyt varázsolok az arcomra.
- Köszönjük, hogy fogadtál minket úrnő. Ő Aewy'dron, barátnőm és segítőm. - mutatom be a nőt, aki kicsit mélyebben hajol meg Elonar előtt, mint én, de nem szól. Csak rám néz, rám hagyja a beszédet.
- Úrnő, engedd meg, hogy elmondjam jövetelünk okát. Elesett városomba tartunk néhány elf katonával, és Taltaurral, Thalion parancsnokával. Tudnom kell, hogy mi maradt Lumel'Auvreából, és ami maradt, szeretnék megőrizni emlékként. Sok társunk lelte ott halálát, csupán maroknyi vérelf maradt e világon. Meg kell őriznünk tudásunkat, ismereteinket a jövő számára. - kezdek bele halkan jövetelünk okának ecsetelésébe, azonban az utolsó mondatnál már határozottabban beszélek. Látszik rajtam, hogy tényleg komolyan gondolom ezt az egészet és hiszem, hogy ennyi jár nekünk.
- Mivel a háború még tart, így Taltaur javaslatára a te erdőd mellett indultunk útnak, hogy elérjük városunkat. Az éj sötétje itt ért bennünket, és habár tudjuk, hogy a néped, istened törvénye tiltja, ám mégis bebocsájtást szeretnénk kérni, védelmet éjszakára magunknak, és katonáinknak is, akik kísérnek és védenek minket. - magyarázatom rövid és egyszerű, a végén pedig egy picit fejet hajtok, majd úgy nézek a nőre, hogy mit is válaszol.

*A bemutatkozás kicsit meglep, hiszen úgy tűnik, hogy Elinor ismer engem. No persze nem személyesen, hanem apám révén. Bizonyára már találkoztak, hiszen azért nem olyan nagy Lanuria, hogy a népek vezetői ne ismerjék egymást. Minden esetre örülök, hogy immár én is megismerhetem a nimfák vezetőjét. Illetve ahogy Elinor kifejti, a szolgálójukat. Valóban érdekes gondolat az övé,én mégis kicsit máshogy érzem a dolgot.*
- Érdekes gondolat úrnő, ám én mégis úgy érzem, hogy a népnek kell egy vezető, akire felnézhetnek és akit követni tudnak. Nálunk sajnos ez most hatványozottan is így van, hiszen sok gyászt kellett feldolgoznunk és úgy gondolom, hogy sok család még a mai napig nem fogta fel, hogy kit veszített. Sajnos most a népem helyett nekem kell erősnek lennem és nekem kell reményt adnom nekik. Ez igen nehéz, hiszen nekem is van fájdalmas veszteségem, hiszen apámat vette el tőlem a háború, s anyám is gyengélkedik, mióta apám elhagyott minket. *hajtom le kicsit a fejemet és halkul le a hangom.*
- De nem akarlak az én s népem nyomorával terhelni kedves úrnő, csak a segítségedet kérjük! *jelentem ki, lágyan bocsánatot kérve, majd elmondom, hogy mit is szeretnénk. Mi kényelmes helyet kapunk a nő lakában, azonban a katonáink nem jöhetnek be. Lassan biccentek, majd Aewy'dronra nézek, aki picit megdönti a fejét.*
- Köszönjük a felajánlást, szívesen élnénk vele, hiszen még nem ismerjük a népedet és kíváncsian lennénk, hogyan éltek együtt az erdővel. Gyönyörű városotok van. *mosolyodom el lágyan, és az ablakok felé nézek. Aewy'dron is szól néhány szót, dicsérve a nimfák népét és megjegyezve, hogy örül, hogy ilyen kellemes fogadtatásban van részünk, a hatalmas gyász után és a háború sötét jelene közben igazán jól esnek még a kedves gesztusok. A fiatal elf nő jól ért a diplomáciához, úgyhogy fantasztikus magabiztossággal és szakszavakkal köszöni meg a befogadást a nimfa úrnőnek. Hogyha lehetőség van rá, akkor pedig egy kis körbevezetést kér az est további részében.*

//Bocsi Thalion, bunkóságnak tartanám visszautasítani az úrnő felajánlását, hogy gyönyörű városában töltsük az éjszakát. De amikor bebújok a puha ágyba, gondolok Taltaurra! //

*Érdekes gondolatokat osztunk meg egymással, és habár értem Elonar gondolkodásmódját és megjegyzését, én mégis kicsit máshogy látom a dolgokat. Szerencsére ezen nem ütközünk össze, egyszerűen csak elfogadjuk a másik meglátását és tovább lépünk a dolgon. Elmesélem, hogy miért is jöttünk és hogy milyen szívességet kérnénk. Sajnos a kísérőinket - s nagy bánatomra - s Taltaurt sem engedi be a városba, Izra törvénye értelmében, ám megértem. Biccentve fogadom el a döntését az úrnőnek és örülök, hogy minket ennyire kedélyesen és jó barátsággal fogad. Úgy érzem, hogy gonosz dolog lenne visszautasítani az ajánlatát, miszerint töltsük itt a városban az éjszakát. Legbelül sajnálom az elf katonáinkat, ám mégis elfojtok egy mosolyt ahogy Taltaurra gondolok, miszerint ő a puha avarban éjszakázik, én pedig az úrnő által előkészíttetett puha ágyban. Úgy gondolom, hogy Aewy'dron fejében is hasonló gondolatok jelenhetnek meg, hiszen ahogy találkozik a tekintetünk egy mosolyt váltunk. Ő is bemutatkozik, megköszöni az ellátást és a segítséget. Bizony, nagy segítség, hogy legalább az erődben lehetünk, hiszen ide nem valószínű, hogy orkok vagy sárkányok érkeznek. Nem szeretnék galibát, remélem, hogy nem követtek, hiszen akkor magunk miatt a nimfákat is veszélynek tennénk ki. Azt pedig természetesen soha nem akartam és akarnám.
- Köszönjük a lehetőséget és azt is, hogy küldetsz a katonáinknak és kedvesemnek ételt, italt. Természetesen megértjük, hogy Izra istennő törvényeit nem írhatjátok felül. Az elfjeink tudnak vigyázni magukra, ám remélem, hogy nem hozunk a nyakatokra senki rosszat és gonoszat. Igyekeztünk a leggyorsabban és a legészrevétlenebbül megtenni eddigi utunkat. Szívből remélem, hogy nem okoztunk gondot nektek ezzel az egy éjszakával és apró kérdéssel.*köszönöm meg ismét a segítséget és biztosítom az úrnőt, hogy nem akarunk galibát, vagy bajt okozni. Aewy'dron is hozzáteszi a saját megjegyzéseit, majd megköszönve a felajánlást, bólint, hogy Elonar vezessen körbe minket a városban. Mond néhány szót, hogy mennyire gyönyörű a város, én pedig követem az úrnőt, néhány apró információt fűzve egy-egy dologhoz a városban, amit megmutat nekünk.*
- A frissítést és az ételt úgy gondolom, hogy a körbemutatás utánra tolhatjuk, köszönjük. *mosolyodom el, hiszen picit pihentünk, mielőtt megérkeztünk az erdőhöz, annyira nem vagyunk fáradtak. Ám amint megjelennek az első csillagok az égen, szólok, hogy most már ideje lenne pihennünk, és igénybe vennénk a meleg fürdőt, amit ígért a nimfa.*
- Holnap korán indulunk, hogy ne zavarjuk a városotokat, úgyhogy el is búcsúznánk. Köszönjük még egyszer a vendéglátást és örülök, hogy végre megismerhettem e csodás nép s erdő vezetőjét! *hajtom meg mosolyogva a fejemet.*

//Valószínű, hogy mostanában nem nagyon fogok tudni írni, azért gondoltam, hogy gyorsan letudjuk a dolgokat és pörgetjük a játékot. Bocsi, és esetleg egy másik alkalommal majd ha már kicsit jobban leszek, játszhatunk még, csak most nem akarok megváratni senkit. :/ //

*A nimfa város gyönyöű és való igaz, hogy olyan különleges ez az együttélés az erdővel, hoy ezt már nép talán fel sem foghatja ésszel, el sem képzelheti. Csendben, ámuldozva hallgatjuk a nimfák vezetőjének szavait, amikkel bemutatja és elmeséli a város egyes épületeinek és úgy egészének létezését, keletkezését és mindent, amit szépnek s csodálatosnak vél és úgy érzi, illendő és fontos lenne bemutatnia a vendégeinket, azaz nekünk. Aewy'dron nagyon élvezi a körsétát, gyakran hallat nagy sóhajokat és elalélt hangokat. Ő kicsit közelebb áll az erdőkhöz, a természethez, mint vérelf társai, inkább zöld elfekhez hasonlít, talán kis zöld elf vér is csörgedezik ereiben, ez a szülei titka marad, amire nem szívesen jönne s kérdezne rá. A körséta igen hosszúra nyúlik, így nem csoda, hogy a végén kicsit fáradtan, az egész napos stressztől és harckészültségtől kimerülten nyúlunk el egy-egy illatos fürdősókkal tarkított medencékben. Megköszönjük a körbevezetést és lágy, köszönő szavakkal el is búcsúzunk a nimfák úrnőjétől, hiszen nem valószínű, hogy Nap kelte előtt az úrnő felébred. Persze, ki tudja. A fürdőzés után megbeszéljük a látottakat Aewy'dron-nal, majd álomra hajtjuk fejünket a puha ágyakban, a gyönyörű szobákban, ahol alvás előtt hasunkat is megtömtük a finom étkekkel. Mielőtt lehunyom a szememet, gondolataim közé idézem Taltaur alakját, szemét, ajkait, s csókjait, ahogy testemet becézgetik, és lágy csókot, kellemes és nyugodalmas álmot s éjszakát kívánok neki, habár tudom, hogy úgysem hallhatja, maximum érezheti gondolataimat, hogy gondolok rá.
Másnap a Nap első sugarai, s Aewy'dron ébreszt a kényelmes ágyból, és csakhamar elkészülünk, hogy folytassuk utunkat az elpusztult városunkba. Kíváncsian sétálunk el a trónteremhez, és Elonar lakhelyéhez, hogy megnézzük, fent van-e már kedves vendéglátónk. Ha igen, akkor elbúcsúzunk tőle néhány szóban, ha nincs, akkor pedig egy őrnek hagyjuk meg e kedves szavakat, s indulunk kifelé az erdőből, hogy Taltaurhoz, s elfjeinkhez érkezve őket is felébresszük, és folytassuk utunkat.*