A Főtér

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-12, 3:28 pm

*Apuszira nem szól de csak mert nem akarja meg sérteni. Meg már nem is zavarja úgy mint akkor.~Ez az ork tuti valami más ra hivatott.*Gondolta hisz nem olyan mint Frikk hisz őt is figyelte már. De nem kívánkozik találkozni vele.Mivel olyan rusnya mint a fene. -És mond hány éves vagy?*Megint egy hüje kérdés az istenő szájából. De nem bánya, hisz ha egyszer ien a kedve akkor ien és kész.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-12, 8:39 pm

*Áron várja a Helna válaszát, mert még mindig nem felelt.

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-12, 8:50 pm

*159 éves vagyok, és elmosolyodott.

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-12, 8:54 pm

-Értem én 958 éve élek*Mondta mivel ténleg ien öreg,de van ez így. Nagyon jól érzi magát de az idő roha, sokat elmélkedik még mindig az orkon. Hisz érdekes személyiség.De ha ien neki csak jó, mert így Helna nem unatkozik. Mindig lessz kivel beszélgetnie. -Ideje mennem Áron de majd még biztosan össze futunk.*Mondja majd puszit ad az Ork homlokára.-Vigyázz a karkötöre amit attm.*Mondta majd feált, s egy aranyló csillám füst féle ölelete, Helna testét és eltünt.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-12, 8:57 pm

*ÁRON SZOMORKODVA MEGY HAZA...

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-17, 3:54 pm

*Aventhis igen fáradt - habár ez egy szellemre nem igazán jellemző, mégis: a lány már régóta bolyong, kóborol az emberek világában. Mégsem bánta meg tették, mellyel gonosz férjét gyilkolta meg. Régen történt már és bizony Aventhis unja is az itt létet. De mindig talál magának valami szórakozást. A mai napot kivéve. Merthogy ma még nem történt semmi. Sendelben minden csöndes, nem sűrűn téved ide élő lélek. Sok szellem lakik itt meg, köztük Aventhis-szel is. A lány itt telepedett le, Lanuria közelében. A kastély, melyben férjével élt egy távoli vidéken van. Nem is akar emlékezni a lány arra a helyre, így igyekezett minél távolabb tőle egy olyan helyet keresni, ahol elbújhat és ahol éldegélhet egyedül az idők végezetéig.*
~Bár én is meghalhatnék. Ahogy ő...~*gondolja szomorkásan a lány, majd feláll a hintaszékből és az ablakhoz lebeg. Igen, lebeg, hiszen lába nincs a szellemeknek, a föld felett lebegnek pár centiméterrel. De ez Aventhis-t soha nem zavarta, hiszen így igen könnyen mászkálhat ide-oda. Kinézve az ablakon a két hatalmas oszlopot látja meg. Végignéz a hosszú főutcán, de nem lát senkit. Sóhajt és visszafordul kicsiny padlásszobájába. Nincs benne semmi, csak néhány könyv, egy hintaszék és egy apró bölcső, benne egy játékbabával. Aventhis mindig is édesanya szeretett volna lenni, de nem jött neki össze, habár igen sokat ágyasnak használták a lányt. Ezért undorodik is a férfiaktól, habár tudja, hogy csak pár férfit kellene leköpnie. Nem minden férfi olyan velejéig romlott és gonosz, hogy kihasználja a gyanútlan és szende nőket. Aventhis mégsem szereti a férfiakat. Habár nem szokta őket bántani, bár néha megfordul a fejében, hogy egy-egy gonoszabb férfit megleckéztessen. A lány most mégis unatkozik, szellem létére, és visszaül a hintaszékbe. Majd kezébe vesz egy könyvet és olvasni kezd. Ha egy illetéktelen belépne a szobába, csak a hintaszék nyikorgását és mozgását, valamint a levegőben tartott könyvet látná meg, hiszen Aventhis-t csak az láthatja, akinek a lány megmutatja magát. Ezért is félelmetesek a kísértetek, mert csak azok láthatják, akiket ők akarnak, hogy láthassák őket...*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-17, 4:21 pm

*Noria boldogan ugrándozik az edőn keresztül. Hirtelen meglát egy őzikét. Óvatossan közeledik felé, majd bevetve nimfa báját, ráül.*
-Vigyél valami félelmetes helyre!
*Suttogta az őz fülébe, majd az őz el is indult fénysebességel. Átugrottak árkon-bokron, mikor hirtelen megáltak. Az őz ledobta magáról a szegény nimfa lányt, és elfutott.*
-Sendel! Ismerem. Olvastam róla! Miranda adott egy kis könyvet. Abban benn van minden fajta város története!
*Mondta nevetve, majd elkezdett ballagni a halott város főterére.*
-Ijesztő. Sőt, bizarr!
*Suttogta, majd leült egy kőre, és elkezdett nézelődni.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-17, 9:06 pm

*Aventhis még mindig kissé unottan olvasgat, mikor érzékei egy közeledő ismeretlent érzékelnek. Egy furcsa érzés keríti hatalmába, ami jelzi, valami nem halott, valami élő került a közelbe. Aventhis becsukja a könyvet, elhajítja, majd sebesen az ablakhoz suhan és kinéz rajta. És valóban, érzékei nem csaltak, egy élő leányzó csücsül az egyik sziklán, mellette pedig egy őz álldogál. Talán azon jött a lány? Vagy épp barátkoznak? Aventhis nem tudja, mégis elhatározza, hogy egy kicsit megvicceli a lányt. Elmosolyodik, majd egy egyszerű mozdulattal kiugrik az ablakból és szépen csendben, hangtalanul landol a földön. A lány ebből semmit nem vehet észre, hiszen Aventhis lágyan és halkan huppant a földre. És ismét pár centire lebeg a földtől, láthatatlanul. Merthogy csak annak látható, akinek ő maga megmutatja magát. Közel siklik a lányhoz, majd megáll az őz mellett. Elvigyorodik és lágy, csengő hangján szólal meg:*
-Elhozol ide és még enni sem adsz?*szólal meg a lány felháborodott hangon és bizony teljesen olyan, mintha a kis őzike szólalt volna meg és adott volna hangot rossz érzésének és elégedetlenségének. Aventhis elfojt egy kis kuncogás, hiszen komolynak és felháborodottnak kell lennie a hangja, hogyha tényleg meg akarja viccelni a lányt. Vár a reagálásra és magában már előre nevet és egy nagyobb csínyt próbál kitalálni, kieszelni. Reméli, hogy bejön és megviccelheti, esetleg megijesztheti a lányt és nem fog nagyon haragudni. Egyenlőre csak vár a reagálásra.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 7:50 am

*Noria elmosolyodik.*
-Bocsánat. Te hoztál ide!
*Az őz értetlenkedve elfutott.*
-Ezek az őzök!
*Mondta, bár neki nem furcsa ,hogy az őz beszél, hiszen a vidrája is beszél akit most otthon hagyott. Egyszercsak fellendíti kezét, feláll, és elkezd vízgömböket dobálni.*
-Juppi! Ez tetszik!
*Neveti el magát, majd várakozik egy csodára, mert érzi, ma valami klassz dolog történik vele.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 11:13 am

*Aventhis egy jót akar szórakozni és úgy tűnik, hogy van is egy alanya és egy társa is, aki segít neki. Hiszen a lány - mert hogy erre már Aventhis rájött - egy őzön érkezett ide. A lány elgondolkozik, hogyan is vehette rá az ismeretlen az őzet arra, hogy hozza el ide, de végül is mindegy, a lényeg hogy ott vannak és valószínű, hogy Aventhis is jól fog szórakozni. Vagy legalábbis igyekszik jól szórakozni. Ami azzal jár - kísértet létére - hogy ijesztgeti az embereket. Habár annyira nem leli örömét ebben, nevetni mégis szeret, így olyan tréfákat szokott kitalálni, amivel nem halálra, de megijeszti az élő lelkeket. És ez a magányos leányzó pontosan jó erre a célra, hiszen Aventhis már nagyon unatkozott. Már több, mint egy éve nem mozdult innen ki és nem is látott élő embert. Gyakran elhatározta, hogy elmegy valami lakottabb helyre, de akkor elfogta a bűntudat és a honvágy és ő is élni akart. Ő is testet akar, és érzelmeket. így mégiscsak itt maradt Sendel-ben, a halott városban. Mindenkinek jobb így. Persze néha szokott kóborolni, de nem sűrűn. És most pont kapóra jött ez az ember. Aventhis el is határozta, hogy a kis őzet fogja arra használni, hogy megijessze és megtréfálja a lányt. Le is libben az ablakon keresztül a térre és a lányhoz sétál. Sétál? Nos, ez nem igazán a legmegfelelőbb kijelentés, hiszen Aventhis-nek, mint minden más szellemnek nincs lába. Tehát inkább odalibben a lányhoz. Az őz felkapja a fejét, ő érzi az élettelen lelket a közelében, de nem fut el. Aventhis megszólal, igyekezve úgy helyezkedni, hogy a lány azt higyje, hogy az őz száját hagyják el a szavakat. Válaszol is, de az őz ekkor megijed és elfut. Aventhis mérgesen néz az őz után.*
~Idióta! Pedig még szükségem lett volna rá!~*gondolja Aventhis mérgesen. Majd végül körbenéz, hogy mivel is ijeszthetné meg a lányt. De nem sok mindent talál, így végül mögé libben és halkan a fülébe súgja:*
-Veszélyes helyen vagy, kislány! *mondja lágy, kísérteties hangon Aventhis. Kíváncsi, hogy a lány hogyan fog reagálni. Felugrik? Vagy talán el is fut? Nos, Aventhis kicsit hátrébb libben és vár. Ha esetleg a lány megpróbálná megfogni, semmit nem fog érezni, hiszen Aventhis testetlen, simán át tudnak nyúlni rajta. Max a lány megérzi a halál érzését, ahogy Aventhishez vagy épp Aventhisbe nyúl.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 12:50 pm

*Noria mosolyogva elneveti magát, mert egy csikizős érzés járja át, mikor hirtelen valaki belesuttog a fülébe.*
-Ki az? Ki van ott? Egy szellem? Vao! Gyere elő! Nem bántalak! Vagyis ha te sem bántasz!
*Egy nimfát nem lehet átverni. Persze Noria kicsit megijedt, de még az se biztos ,hogy egy aranyos kis nyuszi szellemét fogja látni. Persze a szellemek még meg is szállhatják szegény Noriát. Most ahogy elgondolkozott egyre jobban kezdett félni.*
-Az én nevem Noria, és békés szándékkal jöttem!
*Bökte ki.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 1:21 pm

*Úgy tűnik, hogy az őzike, a játszótárs elfutott, így Aventhis kénytelen lesz magától kitalálni valami vicces tréfát. habár a fantáziája soha sem volt jó. Inkább csak apró csínyeket talált ki kis korában, de már igen korán nemesnek nevelték és nem szabadott játszania és szórakoznia olyan formában, ahogy az akkori gyerekek tették. De most azért bepótolhatja az elmaradt dolgokat, habár nem teljes egészében. Talán a lány nem is akar annyira gyereknek lenni és beletörődött már ezekbe a felnőttes dolgokba. így most egy kicsit ijesztőbb ijesztéssel próbálkozik, hiszen mégiscsak egy kísértet. A lány mögé libben, majd belesuttog a fülébe egy mondatot. A mondat hangsúlya és hangja igen ijesztő és libabőrödzést okozhat. De úgy tűnik, hogy a lány nem ijedt meg annyira, mint amennyire Aventhis várta. Egy aprót sóhajt, de ezt a lány nem hallhatja. Noria nem ugrik fel és nem is lesz halál sápadt, ami Aventhis-t egy kicsit idegesíti. Végül a lány elé libben, de még nem mutatja meg magát. Össze akarja zavarni a lányt, hogy hol is van. *
-Bizony egy kísértet vagyok *suttogja a lány. Hangja beszáll a lány fülébe, egész testét remegésbe hozza. A hang nem evilági és suttogó, félelmetes. Noria bemutatkozik, mire Aventhis ismét mögé kerül és ott szólal meg:*
-Én viszont nem feltétlen *válaszol arra, hogy Noria békén szándékkal jött. Majd gonoszul felnevet, habár annyira nem sikerült ördögire a nevetés, így Noria érezheti a hangon, hogy egy fiatal lánnyal van dolga. De látni még mindig nem láthatja Aventhis-t.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 1:30 pm

*Noria azt hiszi, hogy többen is vannak.*
-Na ennyit a halott városról!
*Mondta, majd füttyentett egyet, egy ló futott oda mellé.*
-Húzzunk el innen pacikám!
*Mondta, majd felpattant a lóra, és elszáguldott.*
-Ti nyertetek!
*Kiálltotta vissza.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 5:00 pm

*Aventhis nagyon élvezi ezt a kis játékot, habár társa az őz már elosont az elején. De a lány azért feltalálja magát és miután Noria kicsit megijedt és be is mutatkozott, Aventhis innen-onnan szólalgat meg földöntúli, borzongató hangon. Úgy tűnik, hogy Noria megijedt, mert a lány kezd egyre sápadt lenni, megijedt. Aventhis ezt egy boldog és gonosz mosollyal nyugtázza, hiszen nem sűrűn szokott ilyen hamar megijesztenie embereket. Általában ha meglátják a kilétét, felfedi magát mindeni meglágyul, hogy egy ilyen édes és csinos lány ijesztgeti őket és már nem is félnek. Úgy tűnik, hogy Noria még ezt sem várta meg, ijedtében egy lovat hív magához. Aventhis elgondolkozik, hogy honnan került ide ez a ló, de végül is most már mindegy. Noria felpattan a lóra és egy "Ti nyertetek!" kiáltással ott hagyja a várost. Aventhis követi tekintetével a lány távolodó alakját, majd elgondolkozik. Vajon miért beszélt a lány többes számban? Azt hitte, hogy több oldalról több szellem ijesztgeti? Nos, érdekes gondolat, de a város nevével ellentétben Aventhis még nem találkozott itt más kísértetekkel,. habár már itt él több, mint egy éve. De persze történhetnek még csodák és talán beköltözik ide hozzá egy kóborló lélek. Aventhis még utoljára az apró porfelhőre néz, amit Noria és lova húzott maga után, majd szomorúan sóhajt és visszatér a könyveihez, hogy további tudásra tegyen szert.*

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-18, 9:40 pm

*Morogva araszol tova a romok között. Mordul ezúttal egyedül küldte, egyenesen a főtérre.
Állítólag azt hallotta az törzsfő, hogy ott rengeteg kincs van, s azt védik az egykorvolt lakók az idegenek háborgatásától.
Persze Mordul ezt úgy adta elő, hogy Frikk a legképzettebb felderítője, s ha valakinek, hát neki sikerülhet megtalálni a csapdák útvesztőjében az utat, és szerezni az állítólagos kincsből.*
- Bla-bla-bla...persze, Mordul. Inkább szabadulnál tőlem...de tőlem nem fogsz...
Visszamegyek, vagy kinccsel, vagy üres kézzel, s akkor nem lesz szavad se.
Újabb győzelem nekem.
*Azért biztos, ami biztos, fogazott pengéjét erősen markolja, mert a legutóbb is itt találkozott a csapata és egy sárkány.
Nem is lett túl kellemes vége a dolognak, habár erről biztosan nem az orkok tehettek.
A sárkány volt a hibás.*
- Jó nagy fekete dög volt....
*Hangos szavai inkább maga megnyugtatását és magányának elűzését szolgálják, hiszen az ork egyedül közel sem olyan bátor, mint huszadmagával.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-20, 4:49 pm

*Aventhis bizony ismét csak unatkozik, hiszen nem jár erre senki, még a madár se. De kihasználja a nyugalmat, hiszen tanulgat, olvasgat, ami azért jó. Hamar rájön, hogy sok minden változott azóta, mióta ő meghalt, habár alig telt el pár év, mióta Kóborló lélekként tengi-lengi kissé hiányos életét. Mégis unalmasnak tartja ezt a helyet Aven, és bizony komolyan gondolkozik azon, hogy elköltözzön innen oda, ahol más is van nem csak szikla, por és élettelenség. Merthogy még magát sem mondhatja élőnek, annyi szent. Ahogy unottan lapozgatja a könyveket egy hintaszékben ücsörögve, a lány egy ismeretlen hangot hall. Egyből az ablakhoz libben és kiles rajta. Egy csúnya orkot pillant meg. Éltében sem szerette ezeket a lényeket, habár csak könyvben látta őket, élőben még nem.*
~Ezek rondábbak, mint a könyvekben~*húzza el a száját fintorogva Aventhis, majd megvonja a vállát.*
~De legalább lehet őket szívatni~*gondolja a lány és egy apró mosoly jelenik meg az ajkán. Egy határozott mozdulattal kilibben az ablakon és suhogva ér földet. Ebből az ork, Frikk csak annyit hallhat, hogy valami elsuhan mellette, föntről a földre érkezik. Bizony elég ijesztő lehet, főleg, hogy a lány játékosan megsimítja az arcát. Frikk nem láthatja Aventhis-t, hiszen csak az láthatja, akinek a lány megmutatja magát, de az érintését érezheti az ork, így igencsak megijedhet. Végül Aventhis szorosan mögüle szólal meg, kedves, lágy, dallamos, mégis hátborzongató hangon:*
-Mit keres egy élő a Holtak Városában?*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-20, 11:58 pm

*Morogva megy tovább. Keze egyre a kardot markolja, míg szemei a rejtett csapdákat keresik.
Szerencsére azonban van már gyakorlata benne, hogy időben felfedezze őket.
Hirtelen valami elsuhan mellette. Vagy csak a szél volt?
Esetleg egy pókháló.
Vörös szemei idegesen pillantanak körbe.
Aztán hirtelen a háta mögül érkezik valami női hang. Dallamosán, de mégis valahogy ijesztően.
Megperdül.
Háta mögött azonban nem talál senkit.
Az izzadtság első cseppje lassan legördül az arcán.
Biztos, ami biztos, azért fogazott kardjával nagyot suhint a levegőbe, majd megfordul.*
~Nehogy már megijedj, Frikk! Ezek csak árnyak...nincs itt senki, csak te, meg a halott város....~
*Izzadó tenyeréről és a kard markolatáról csepeg az izzadtság a földre. nem lát senkit. Csapdát sem.*
- Nincs itt senki...nincs itt senki...

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-21, 3:44 pm

*Aventhis bizony elsuhan az ork mellett és mögötte érkezik meg. Úgy tűnik, hogy Frikk észrevette a kis "szelet", hiszen megállt és körbenézett. Aventhis ezt egy apró mosollyal nyugtázza magában, hogy azért kicsit sikerült megijesztenie az orkot. Majd halk, mégis csábos és ijesztő hangon szólal meg mögötte. Az ork egy pillanatra ismét megáll, körbekémlel, majd hátrafordul. Aventhis egy kicsit eltávolodik tőle és így szembe kerül az ork arcával. Arc? Lehet annak nevezni ezt a ronda képet? Maradjunk a pofánál. A karddal végigvág Aventhis mellkasán, de persze a lány nem érez semmit. Esetleg csak Frikk érezheti, hogy kicsit nehezebben hasítja azon a ponton a levegőt a kard, mint máshol. Végül ismét megfordul és elindul előre. Aventhis látja az apró kis izzadságcseppeket az ork... pofáján, mire elvigyorodik és megcsóválja a fejét. Az ork elég kitartónak tűnik, de hamarosan hangosan kezdi el nyugtatni magát. Aventhis erre mellé libben és ismét megszólal:*
-Oh, dehogynem! Csak épp Te nem tartozol ide!*jelenti ki suttogva a lány, ismét dallamos lágy hangján, ami egyben elég ijesztő is lehet annak, aki nem szokta meg. De Aventhis még mindig nem mutatja meg magát. Még nem...

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-21, 9:47 pm

*Már épp kezdene megnyugodni saját szavaira és hangjára. Épp enyhül izzadása, csökken a vérnyomása és kezének remegése, mikor ezúttal mellette hangzik el egy újabb mondat.
Hang, inkább lehelletnyi suttogást hall. Szinte borzolja a fülét.
Frikk ebben a pillanatban megáll.
Nem mozdul sem a feje, sem a keze. Csak piros szeme csusszan ki a szeme sarkába, majd a másikba is.
Nem lát ugyan semmit és senkit, de érzi, hogy van itt valami.
Kezében a fogazott kard ismét meglendül, úgy, hogy oda se néz. Suhan a penge, de nem ér testet.*
- Miféle mágia ez? Mutasd magad!
*Az ork hangja megremeg azonban. Félelmét nem tudja teljesen palástolni, hiszen sokkal rémísztőbb a láthatatlan, az ismeretlen.
Görbelábú Frikk, a rettenthetetlen ork harcos, a tapasztalt felderítő rendesen be van rezelve.
Közben újabb csapást enged meg magának a pengével, de a lendület és egy ott lévő fél tégla, talán egy romos fal egyik darabkája épp útjába kerül. Esne is szégyenszemre, de heves kapálózással visszanyeri egyensúlyát.
Tágra nyílt szemei a levegőt pásztázzák.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-21, 9:56 pm

*Aventhis igen jól szórakozik,hiszen látja, ahogy Frikk izzadságcseppjei megindulnak a nyak irányába, és a kezében is bizony melegszik a kardja az izzadság hatására. És az izzadság vagy azért van mert meleg van, vagy azért, mert az illető fél. És habár Aventhis nem érzi, hogy milyen az idő, biztos benne, hogy az utóbbi miatt izzad Frikk, az ork. Ahogy halad előre saját szavaival nyugtatja magát, mire Aventhis csak aprót kuncog, de nem szólal meg és nem mutatja meg magát. Majd mikor az ork ismét elindul a város közepe felé, Aventhis követi Frikk-et és ismét megszólal mellette, mikor is az ork azzal nyugtatja magát, hogy nincs ott senki. De még mennyire hogy van! Ha nem is élő ember, de embernek ember. Csak épp kicsit átlátszó és nem túl élő. De embernek ember. Méghozzá egy igen csinos leányzó. De persze ezt az ork még nem láthatja és Aventhis még nem is nagyon igyekszik magát megmutatni. Legalábbis hosszabb időre biztos nem. Az ork megáll és mágiára gyanakszik. A kardjával is hadonászik egy sort, mire Aventhis hangosan, hallhatóan felnevet.*
-Mágia? Ugyan, Édesem! Ez csak az élet! *jelenti ki a lány, majd az utolsó mondatnál villanásszerűen megmutatja magát Frikk előtt.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-21, 10:24 pm

*Az orkot dühíti a nevetés. Annak irányába lendül előretartott karddal, de persze megint nem ér célt. Immáron másodjára tréfálja meg az ismeretlen.
A nő, mert hangja női hang, ezt már megjegyezte Frikk, meg is jelenik egy pillanatra, miután újabb lekezelő mondattal dühíti a felderítőt.
Frikk sem rest, azonnal előre vetődik az előbbi jelenés felé, s kardjával egyből a hűlt helyére sújt.
Nem ér célt és az ork a lendülettől hason csúszik vagy öt métert a törmeléken. Persze ez már elég arra, hogy egy oda helyezett egérfogó rá is csattanjon az ork ujjára.
Fel is üvolt annak rendje, módja szerint, miközben fel nem foghatja, hogy a nő hogy tűnhetett ki a kard hatásköréből olyan gyorsan.
Az ork minden erejét összeszedi és felpattan, de sem hang, sem léptek nyoma, sem más nem érzékelhető.
Azonban valami illatféle megcsapja az orrát, s ezt kezdi el követni arrafelé, amerre a nőt tudni véli.*
- Lehetsz akármilyen ügyes, nem térhetsz ki előlem mindig.

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-22, 10:42 am

*Úgy tűnik, hogy ork barátunk egyre dühösebb lesz az idegesítés hallatára. Vagyis a nevetés hallattára. De Aventhis viszont kitűnően szórakozik ezen és nem is akarja egy hamar abbahagyni a "szívatás"-t. Aventhis az ork mellett libeg és mikor a kard ismét végighasítja a testét, kíváncsian néz az ork-ra, hogy vajon érzett-e egy ici-pici ellenállást. Hiszen onnan tudhatja, hogy bizony nem csak a levegőbe csapkod, hanem valakit el is talált. Aventhis pedig nem nagyon szálldogál távolabb, hiszen már régen nem fél a fegyverektől. Őt csak egy mágus pusztíthatja el, ő is nehéz és fárasztó szertartások után, amik visszaküldik a halottak világában. Aventhis mér gyakran gondolkozott ilyesmin, hogy megkér egy mágust, de akiket eddig megkért, vagy fejvesztve menekültek előle, vagy nem vállalták, hiszen tényleg igen nehéz varázslatról van szó. így Aventhis végül beletörődött a helyzetébe, hogy szellemként kell leélnie az életét - vagy mijét. De legalább néha jut egy kis szórakozás a lánynak. Ahogy most is ez a szerencsétlen ork, akit nagyon megijesztett, úgy tűnik. Egy villanásra meg is jelenik Frikk előtt, aki hatalmasat vetődve ugrik rá Aventhisre, aki akkor már eltűnik - na meg ha nem tűnt volna el, akkor sem ért volna sokat a támadás. Megfordul és mikor az ork 5 métert szántja a földet, Aventhis elneveti magát. Majd mikor az egércsapó rácsattan az ork ujjára, kissé felszisszen. Már majdnem megkérdezné, hogy jól van? - de végtére is ijesztegetni jött, és nem kedveskedni. Az ork ismét felpattan, mire Aventhis kíváncsian figyeli, hogy mit is akar csinálni most. Úgy tűnik, hogy szimatol, mire a lány hamarosan rá is jön, hogy bizony őt követi, az ő illatát. Fintorog egyet, majd a megjegyzésre ismét felnevet és végül meg is mutatja magát az orktól pár méterre az egyik sziklán ücsörögve.*
-Ha akarnék, sem maradhatnék a kardod útjában *szólal meg a lány csengő, kedves hangon, majd ismét elneveti magát és az ork reakcióját figyeli.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-22, 1:50 pm

*Frikk, a görbelábú idegei lassan túlfeszülnek. Nem szokott a láthatatlan ellenséghez.
Mikor megjelenik mellette, szinte pár lépésre a lány, a felderítő, ártatlanok gyilkosa ugrik hátrébb pár méter még.
A kardot szorongatva sárga fogai közül hörgés tör fel.
Még mindig nem jött rá, hogy eddig többször is eltalálta a penge a lányt, így hiába támad rá (félelmében), kárt nem fog tudni okozni benne.
Lába alatt megcsikordul a törmelék, ahogy újabb támadásba lendül. Kardját magasba emelve sújt le a sziklán ülő lányra, de a kard csak a sziklán vet szikrát.
Pedig tisztán látta a lányt, de a kard akadálytalanul siklott át rajta.
Frikk hitetlenül és lihegve áll meg. Kardja tehetetlenül lóg a kezében.
Szemei kikerekednek, pár szál fehér haját pedig fújja a feltámadó szél.
Szívében növekszik a félelem, eszében pedig a gyanú, hogy mégsem mágia az, mit lát.*
- Te….te…a kardom…átment rajtad…kísértet! KÍSÉRTET!
*A keményszívű ork már sokszorosan megbánta, hogy engedett Mordulnak és Sendelbe hatolt. Mégis most találkozik először kísértettel, s ez igencsak megrázza.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-22, 2:12 pm

*Úgy tűnik, hogy Aventhis ijesztése valóban igen jól sikerült és mikor megmutatja magát a sziklán az ork hátrébb ugrik egy pár métert. Aventhis kíváncsian szemléli, hogy mit is fog tenni Frikk és mikor látja meglendülni a kardot, játékosan a szája elé emeli a kezét és ásítást imitál, majd az orkra vigyorog. a kard valóban átszeli a testét és és a sziklába ütődik. Hangosan koppan a kard és még pár szikrát is vet, de Aventhis-t ez nem nagyon zavarja. Látja, ahogy Frikk, az ork csak néz és próbálja elhinni, azt amit látott. Aventhis szinte látja az agyában a kerekeket, ahogy dolgoznak és lassan fel is fogják, hogy Aventhis bizony kísértet. A lány elvigyorodik, majd lassan tapsolni kezd kezeivel és az orkra néz. Feláll és Frikkhez sétál. Látszik a lényen, hogy talán most lát először szellemet, ami Aventhisnek igen csak mulatságos.*
-Bizony. Kísértet vagyok. És ki fogom tépni a szívedet, majd megsütöm és megeszem *vigyorodik el a lány és kezeivel az ork felé nyúl.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-22, 5:19 pm

*Frikk szíve a torkában dobog. Csak most veszi észre, hogy a lánynak nincs lába, s mozgása is inkább siklás a levegőben, mintsem járás lenne, ha mégoly légies is.
Nem suhint most a karddal, ám komoly sikoltással ugrik hátrébb, mikor a lány felé nyúl.*
- Hagyd csak az én szívemet! Keress magadnak mást!
*Kardjával suhog maga előtt, majd futásnak ered. Pechjére már nem figyel eléggé, s az első adandó alkalommal bele is sétál egybe. A füle mellett elsuhanó nyíl az egyik rejtett fali csapdából figyelmezteti a bajra és el is vágódik a földön, de ez megint nem a legjobb lépés, mert ott viszont egy hurokcsapda szorul a lábára és rántja fel a magasba.
Így aztán a fehér ork ott lóg a levegőben, kitéve a napfénynek, amit az ő érzékeny bőre kevéssé visel el.
Kardja is ott lóg kezében, de hasztalanul próbálja elvágni a bokájára tekeredett kötelet vele.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-22, 10:25 pm

*Úgy tűnik, hogy Aventhis rémisztési akciója tökéletes volt, hiszen Frikk nagyon meg van ijedve és az izzadság cseppjei is igen gyorsan keletkeznek arcán, szemei is kidülledve merednek Aventhis átlátszó testére. A lányban feléled a gyanú, hogy esetleg nem is tetszik Frikk-nek. Hiszen akik meglátják, túl esnek az első sokkon és megszokták jegyezni, hogy milyen csinos szellem létére. Habár arca halott sápadt és valóban áttetsző, mégis igen csinos leányzó Aventhis. De a lány most gonosz akar lenni és gonoszt akar alakítani, így kezeivel Frikk szíve felé nyúl. Persze csak viccel, hiszen undorítónak tartja kitépni más szívét még hogy megenni! Soha! De mivel nagyon úgy néz ki, hogy Frikk most lát először szellemet, ezért az ork nem tudhatja, hogy a szellemeknek nem kell táplálkozniuk, sem szívvel, se semmi mással. A kis sikításra Aventhis meredten néz az orkra. Nem gondolta volna, hogy ezek az erős, harci lények ennyire félősek. Megcsóválja a lány a fejét és elvigyorodik. *
-Látsz itt más élőt?*néz körbe színpadiasan a lány, majd egy helyben lebegve figyeli, hogy mit ügyködi Frikk. Mikor az ork fennakad egy kötélcsapdán, Aventhis elneveti magát. Jót kacag, majd az orkhoz száll.*
-Ott a kard a kezedben. Simán le tudnád vágni! *jelenti ki fejcsóválva, majd kiveszi a kardot Frikk kezéből és levágja a kötélről az orkot.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-22, 11:40 pm

*A fehér ork nem szívesen adja a kardját, még szorongatná is, de a lány egyszerűen kikapja kezéből, s levágja vele a kötélről. Frikk egy pillanatra zuhan a levegőben, magy koppanással ér földet, mivel nem éppen alacsonyan lógott a levegőben.
Nyekken is egyet, de végül csak talpra kászálódik.
A kard viszont még mindig a kísértetnél van. Anélkül nem megy el.
Az életét kockáztatta érte.
Kissé értetlenül néz, hiszen az előbb még a szívét akarta kitépni a nő, most meg levágja a csapdából, pedig ott volt kiszolgáltatva neki.*
- Add vissza a kardom!
*Kicsit visszajön a bátorsága is, mert a fegyver tényleg sokat jelent neki.
- Miért vágtál le?
*Nem fér fejébe, hogyan lehetséges ez a két teljesen eltérő viselkedés, és mivel nem közönséges ork, meg is kérdezi.

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-23, 11:45 am

*Úgy tűnik, hogy az orkot nem hatja meg az, hogy Aventhis milyen jól szórakozik rajta, hiszen a lány kineveti a bénázó Frikket, akinek ott a kard a kezében, mégsem tudja levágni magát a kötélről. Végül, miután kinevetgélte magát a lány, odalibben, kiveszi a kardot az ork kezéből és le is vágja kötélről. Az ork elég nagyot esik és még nyekken is egyet, mire Aventhis ismét jóízűt nevet.*
-Jó veled szórakozni! Megnevettetsz! *jelenti ki Aventhis még mindig nevetve, majd kicsit távolabb libben az orktól, hogy fel tudjon állni. Végül a nevetés elhal és egymás szemébe néznek, csendben várva, hogy valamelyikük mozduljon. Végül az ork szólal meg, aki a kardját kéri. Aventhis gonoszan elvigyorodik.*
-Visszakéred? Miután megpróbáltál megölni vele? *kérdezi ártatlan, csengő hangon a lány, majd arca ismét el"gonoszul", de közben vigyorog.*
-Hát nem is tudom, hogy visszaadjam-e...*gondolkozik látványosan a lány, miközben a kardot forgatja az ujjai között. Lehet, hogy egy normál embernek már elvágta volna ujját az éles penge, Aventhisben nem tesz semmi kárt. Majd a kérdésre a lány felpillant Frikk-re.*
-Mert hülyén néztél ki, ott lógva *jegyzi meg úgy, mintha hülyének nézné az orkot. Ami persze nem áll távol az igazságtól, hiszen Aventhis is tudja, hogy az orkok nem túl okosak, inkább csak ölni és harcolni tudnak.*
-Nesze *hajítja a kardot az ork elé a földre Aventhis.*
-A szívedet meg osztogasd másnak! *jelenti ki a lány, majd visszaül a sziklára, várva, hogy az ork elfusson és otthagyja Sendel-t.*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-06-23, 1:59 pm

*Végighallgatja a szellem évődését a kardról. Hát lehet, hogy megpróbálta megölni vele, de hogy nem sikerült, az is biztos.
Bár tudja azt is, hogy ha tehetné, megtenné.
Végül megkapja a kardot. A penge fémes pendüléssel ér a kövezett felületre, talán út, talán egy ház kőpadlója lehetett. Talán ezért is koppant az ork akkorát, mikor földet ért.
A kard közben lassan megáll, mert a földet érés után még csúszott is valamicskét.
Frikk figyeli, ahogy a szellem visszatér a sziklához.
Óvatosan, szemét végig a lányon tartva lehajol, de mivel nem oda figyel, elsőre a kard egyik foga fel is sérti az ujját.
Kénytelen lepillantani, de ezután már villámgyorsa mozdulattal kapja újra kézbe.*
- Hááá…
*A kardot megkaparintva jelképesen megfenyegeti a szellemet.*
- Ne kerülj még egyszer az utamba!
*Majd a fehér ork sarkon fordul,és mint a nyúl kezd el futni kifelé a városból.
Fél füllel hátrafelé figyel, bár képtelenség lenne meghallani, ha a kísértet utána indulna.
Még azt kell majd kitalálva, hogy mégis mit fog mondani Mordulnak és a törzsnek…*

Tárgy: Re: A Főtér 2010-12-08, 8:04 pm

*Egész úton nem volt semmi érdekes. Ha látott is élőt, azok nem foglalkoztak vele, mivel nem látták a bőre színét. Hosszú volt az út, mire ideért, de végre megkönnyebbülhetett, amikor meglátta a várost. Sietve hatolt be, bár azt gondolta, túl könnyű volt. Senki nem állta az útját, nem kérdezősködtek, sőt érzékeny füleinek feltűnt a mély csend*
~Nem tetszik ez nekem.~
*Tovább ment, beljebb egészen a főtérig. Elámult a kietlenségtől. Nem ezt szokta meg, amikor egy hatalmas városba megy, hogy kong az ürességtől. Különös sötét érzés fogta el, benseje azt kívánta, bár távozna már innen. De természetesen a kíváncsisága és merészsége ennek ellentmondott, így nézelődni kezdett tovább. Azért a biztonságkedvéért a kardja markolatára helyezte a kezét. Megállt az egyik rúnával teleírt oszlop előtt és azt nézegette. Majd mikor ez semmit nem ért, hátával nekitámaszkodott és azon kezdett el morfondírozni, hogy most mégis honnan kapar elő élelmet, mert úgy számolta ki a nála lévő kenyeret és vizet, hogy idáig elég legyen. Jól jönne megint egy isteni csoda, vagy bárki, akinek van tartaléka. Mert északra, keletre, nyugatra, délre hosszú kilóméterekig nincs semmi. Várakozni kezdett.*

» Főtér