A Főtér

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-09, 11:58 am

*Élvezettel nézem s leginkább páholyból ahogy a nő harcol, bár látszik rajta hogy gyakorlott kardforgató de van még hova fejlődnie, s látszólag elfelejtette fegyverem igazi erejét. Egy kísértet kardja elég egy vágás ahhoz hogy az megmérgezze a halállal az ellenfelet. Ugyan létezhet oly mágus ki megmentheti az embert, de ekkora zűrzavarban kicsi rá az esély, hogy pont egy közönséges emberre pazarolják azt az erőt amitől a saját életük is függ. Majd Alameis hozzám szól, s segítséget kér.
- Túl unalmas lenne ha mindig ugyanazzal játszanék. Adok neked helyette valamit ha már a véred az enyém. Hehehehe
* Alameis emberi alakjában bújnak elő a sárkány szemek, csak ez más. Hasonlít mégsem ugyanaz, egy apró kis vérmágia csupán s Alameis megkapta azokat a szemeket mit egykor maga Aden is megkapott Salamontól. A nő lassan kezdheti észre venni, hogy egyik szeméből eltűnik a szokásos világ, s helyette az emberi hőt kezdi érzékelni. Míg másik szemével ugyan azt látja mint eddig. Sendel egy sivatag közepén fekszik el nem szokatlan itt a sok homok. Majd halkan felkacagok.
- Hozzuk el a változás szelét Alameis!
*Majd egy hírtelen támadt széllökés Alameis háta mögül vadul kezdi fújni a sok homokot a védők felé. Kiket Alameis remekül láthat még ebben a Hatalmas homokfelhőben is.
- Vágd le őket drága sárkánylány!

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Nadia, Mitsuko, Hossin, Alamaise, Furia//

*A csata Sendel Főtere körül is tovább folyik. A sárkányok serege végül átrepül felette, s Lune Umbra és Mitsuko is kiszabadul a barnaköpenyes kővé alakított köpenye alól. A forróság odakint sem csökken gyorsabban, hisz a tűz a tér burkolatát is végig égette, s még a Nadia által felvert port is megolvasztotta.
Mindezt láthatja a tér szélén álló nimfa is, ki a romos falak rejtekébe húzódva vészelte át a sárkányok támadásának első rohamát.

Távolabb Alamaise, Hossin és Parath is tovább küzdenek.
Alamaise sebet kap egy feketeköpenyessel vívott harc közben.
A mágia e világban használói bensőjében ered, így a kísértetnek nincs lehetősége „visszaszedni”, megnövelni azt, legfeljebb sajátjának terhére.
Mit a sárkány elhasznál, azt leginkább a pihenés, regenerálódás hozhatja vissza.
Hossin varázslata, mellyel Alamaise állóképességét kívánja növelni, csekély hatást vált ki, ám az mégis érezhető. Erre a varázslatra a továbbiakban nincs lehetősége, hiszen varázstudó egy harcban egyszer teheti mindezt meg.
Parath érezheti sárkánytársa segítségének hatását, hiszen ellenfelei közül egyet levág kardjával a kék nőstény.
Mindazonáltal az arany hím veszettül harcol. A kétlábúak vére beteríti testét, kihasználja fizikai képességeit.
Parath támadása egyre inkább a méretes harcosra tereli a figyelmet, s hamarosan a romok között már katonák vadásznak rá. Akad mágus is, ki újfent hátulról kísérli meg elkapni a barbárnak tűnő harcost.
Árulónak nézik, ki lepaktált az ellenséggel. Hitetlenkedve figyelik ezt, hiszen nem gondolta volna senki, hogy van ember, aki a sárkányok oldalára állna a háborúban saját fajával szemben.
Hamarosan a romok között nyilak szállnak a sárkány felé, s lándzsák hegye, kardok pengéje éhezik vérére.
A kísértet eközben helyesen teszi, hogy nem akarja a fegyvert átváltoztatni, ereje sem lenne már rá, s tán érzi, a fegyverek bizony valóban megadják magukat az elmúlásnak.
Hossin második varázslata, mellyel Alamaise fizikai erejét kívánja megnövelni, a fentiek fényében már nem lehetséges, hiszen egyszer már használta rá ezt a varázslatot, ám a sárkány fizikai erejét hiba lenne alábecsülnie.
Hossin varázslatára a jégcsapok megsebesítenek ugyan egy-két halandót, de, mivel a kísértet immáron erejének végén jár, nem hatásosak kellően. A jégszilánkok felületi sérüléseket okoznak, noha az, amely szemet talál, felettébb kellemetlen.
Alamaise eközben kiiktatja az emberek által épített gépet, így az a sárkányok ellen már nem lesz használható.
A sárkány nem az egész gépet verte szét, ám kulcsfontosságú alkatrészt tett tönkre, s ez éppen elegendő. A sebesülés, melyet közben szerez, egy újabb vágás, mely fájdalmas, vére is csordogálni kezd.
Aden hő látását, mágiájának gyengesége folytán Hossin nem képes megidézni, így a kék sárkány csak saját maga képes szemének formáját, színét megváltoztatni.
Sendel városa nem sivatagban fekszik, s még ha úgy is lenne, a kísértet varázslatának elég nagynak kellene lennie, hogy a városon kívül szelet gerjesztve a város külső kerületein belül egyetlen pillanat alatt a főtérre fújjon nagy mennyiségű homokot, ám ehhez bizony még erősödnie kell.
A varázslat nem jön létre.
A sárkányok, visszatérnek, Furia vezetésével, ám eközben mágusok jelennek meg a tér szélén, különböző épületek falainak lábánál, s helyeznek el ott kristályokat. Türelmesen rejtőzve kivárják, míg a fekete sárkány, majd mögött a sereg is megérkezik, s akkor olvassák rá bűbájukat a kristályokra.
A sárkányok hada ismét tűzzel, s fizikai rombolással támad, ezúttal inkább a tér szélén lévőkre, hiszen a Főtéren nem sokan vannak.
Fény tör elő mindegyikből, s mindezen fények épp a sereg élén repülő ősi sárkányon találkoznak. Kékesfehér rács kapaszkodik a hatalmas sárkánytestbe, s rántja le a térre, akár van ott valaki, akár nincs. Ha a téren akad, hát a hatalmas, fekete test kilapítja azt, ha időben kitérnek onnan, felverve a megmaradt kövezetet, épp az oszlopok előtt landol a fekete sárkány.
Ez hát a titkos rejtekben rejtőző vezetők első taktikai lépése Nadia információi alapján, ám közel sem tétlenek. E mágusok rögvest újabb átkokat indítanak el, s a tér körüli épülete falaiból mind többet küldenek a földre zuhant sárkányra, miközben bizonyára a sereg is megzavarodik vezérük lezuhanását látva.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-14, 10:28 am

//Mese: Sárkánytánc//

*A Főtér közelében épp Parath az, ki végre kiélheti bosszúvágyát. Fejszéje nem áll meg, s átkai sem, midőn a kétlábú férgeket kell írtani.
Azonban a düh lassan eluralkodik elméjén, s kevéssé figyel saját védelmére, a rejtőzködésre, s ennek köszönhetően hamarosan elég kétlábú sereglik köré.
Nyíl áll lapockájába, s további nyilak szállnak körülötte, ez az, mi végre visszahozza a valóságba. A teleport igéjét suttogja el, s tűnik el az egyre szoruló gyűrűből.
Éppen Alamaise és Hossin mellett jelenik meg.
Átellenben lévő kezével lapockájához nyúl, s nem törődve a következményekkel, kirántja a kétlábú vesszőt.
Felordít fájdalmában, majd ugyanazon kezét sebe fölé helyezi.*
- Genesende hand!
*Véres tenyeréből arany színű fény árad lapockája felé, remélve, hogy legalábbis a gyógyulás megindul, kezdeti lépésként a vérzés elállításával.
Robusztus alakja csurom vér, úgy pillant a kék nőstényre.*
- Jól küzdesz…
*Morogja felé.
Ekkor térnek vissza a sárkányok, s bár Parath lejjebb húzza fejét, viszonylag védettnek tűnik a további támadásokkal szemben, miként ezen helyen Alamaise és Hossin is.
A hatalmas, fekete sárkány felettük suhan el, s nem sokkal odébb kapja el a kétlábúak alattomos csapdája. Furia a téren landol, a téren, melynek széleit így is lerombolja szárnya, s farka.
Az ősi sárkány dühösen ordít fel, s abban a pillanatban alakul át griffé teste, s ha a fénycsapda nem tartja, meg, hát a rács résein keresztül tör ki a levegőbe. Ott aztán ismét felveszi valódi, hollófekete alakját, s feketén izzó gömbb terebélyesedik.
Parath ebben a pillanatban kiált fel sárkánytársának.*
- Tűnjünk innen!
*Jobban teszik, ha futnak, ugyanis Furia varázslata mind nagyobbra nő, s hamarosan a tér egy részére zúdul sötét haragja.
A környező mágusok, azok, kik eddig nem futottak el, most olvadt csonttá, elfolyó hússá válhatnak, midőn a sötétség lecsap rájuk.
Ha a griffé változás nem jön be, s a fekete nőstény így sem tud kitörni, hát abban a helyzetben indítja el támadását a tér védői ellen.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-14, 10:55 am

//Mese: Sárkánytánc//

A Főtér hamarosan a tűztől lángol, így az egyik romos ház mögé húzódom be, hogy ne kapjon el a tűz és ne égesse le a húst csontjaimról. Nem így szeretném végezni, így az agyam gyorsan pörög, igyekszem valami jobban kitalálni. A mágusok igen gyorsan reagálnak, és örülök, hogy hasznukra lehettem, hiszen az információm alapján jelenik meg a varázs, amely lefogja a hatalmas, hollófekete nőstény sárkányt. Nem tudom, hogy a varázs meddig tart ki, de sejtem, hogy nem sokáig. Félve húzom össze magam, majd fújom ki a levegőt. Lehunyom a szemem és mondogatom magamnak, hogy bizony itt most harcolnom kell. Nem bújhatok el a házak romjai között, mint valami félős semmirekellő alak, hiszen nimfa vagyok, az Istenért! Elonar Úrnő az elsők között harcolna és védené meg azt, amit meg kell, majd pusztítaná kardja a sárkányokat. Határozottan lépek ki és a természet mágiájával harcolok: tenyerembe veszek egy marék homokot, majd a sárkányok felé fújom, elsuttogva néhány különleges szót. Hogyha a varázslat sikerül, a homok lágy, ám erős lepellé feszül, hasonlóan leszorítva a sárkányokat a földre, mint ahogy a kristályok ereje teszi Furiával. Magamhoz veszek néhány nyilat, egy íjat, és a leszorított sárkány gyenge pontjait kezdem el lőni. Majd ismét homokot veszek a kezembe, ismét elvégzem a varázslatot egy másik sárkánynál s így folytatom a harcot, remélve, hogy hat valamit a varázslatom, és sikerül néhány sárkánytól megszabadítanom a védőket.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-17, 12:33 pm

* Ahogy a sárkány felkiált s az úrnő dühe kezd elterjedni magam is egyet kell értsek a másik egyeddel.
- Hallod Alameis futás van....
* Ha a lány elkezd menekülni én azért szemmel tartom a helyzetet hátunk mögött. S látom ahogy emberek százai esnek össze mint egy pocsolya.
- Lehet meg kéne szaporázni a lépteid mielött vértócsaként végzed.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Hossin, Nadia, Mitsuko, Furia//

*Sendelben pokoli állapotok uralkodnak. A kétlábú had fedezékből próbálja a várost felülről pusztító sárkányhadat ritkítani. Mágusok küzdenek a romos épületek felső részein, terek, utcák, sikátorok fedezékeiből a sárkányok ellen. Átkok, varázslatok repkednek, főzeteket dobnak el, s a harc közben védik a katonák által felállított fegyvereket.
Mert sárkányokra nem csak mágiával lehet vadászni. A kétlábúak kifejlesztettek már jóval régebben fegyvereket, amelyek képesek megsebezni a halandó sárkányokat, avagy földre kényszeríteni őket, hogy aztán a katonák maguk találják meg a módját, hogy megölhessék őket.
A romok kiváló rejteket adnak ballistáknak, lándzsavetőknek, erős láncoknak, mélyből a sárkányok hasa felé törő megerősített karóknak, s egyéb fegyvereknek is.
Mindezeket a romok védik, katonák őrzik, s olykor mágusok is védelmezik.
Ám a sárkányok sem most kezdték a harcot. Védőpajzsokkal védekeznek, zárt alakzatban támadnak, s fentről jobban ki tudják egymást is segíteni az ellenség ellen.
Mágiájuk, tüzük, s fizikai erejük is kimondottan erős, nagy, s képzett, fegyelmezett sereg látszatát keltik.
Emellett akadnak a város mélyén is beszivárgó, kétlábú formába bújt tagjaik. A város különböző részein zavart keltenek, kiiktatnak kétlábú fegyvereket, s mágusokat is, kik ezeket védik, netán árthatnak a támadó seregnek.
A két hadviselő fél egymást írtja, Sendel mindeközben folyamatosan tovább pusztul.
E küzdelem részesei a város főterén lévők is
A sárkányhad sebezhetetlen vezérét, a többinél is jóval hatalmasabb, fekete sárkányt kényszerítik a földre, jól elhelyezett kristályokkal, noha csupán mindez pillanatokig tart, míg a sárkány jóval kisebb alakot öltve kijut a kristályok keltette rácsból.
Odafent immáron dühét adja ki, és sötét, pusztító átkát borítja a város főterére.
Lune Umbra Mitsukot karjánál ragadva meg, futva menekíti ki a térről, miközben Hossin Parath tanácsát támogatva szintén erre buzdítja Alamaiset.
A kék nőstény kénytelen hallgatni a kettős tanácsra, Furia dühét sem Parath, sem ő, sem a kísértet, de együttesen sem állíthatnák meg.
Így jutnak távolabb a romos utcákon, oda, hol már az ősi sárkány varázslata nem ér el.
A tér szélén azok, kik még Parathra vadásztak, azok, kik alábecsülték a fekete nőstény erejét, most veszítik életüket, s pusztul egy a tér jelentős része, a környező épületek is.
A kristályok azonban átvészelik ezt, s noha aktiválóik, a mágusok ott pusztulnak, a varázseszközök ismét aktiválják rácsukat, s a fekete sárkány hatalmas alakja körül ismét megjelenik a kékesfehéren izzó fény, hogy a földre kényszerítse.
Mindeközben a halandó sárkányok folytatják a támadást, noha zavarodottan keresik az úrnőt, ki eddig vezette őket.
Nadia varázslata az első sárkány ellen hatásos. A meglepett égi ragadozó a földre kényszerül, miközben dühödten küzd az erő ellen, mely a földre kényszeríti.
Egy társa figyeli, honnét érkezik az első nyíl, mely lepattan az arany sárkány pikkelyeiről, s landol is a szomszédos ház tetején. Mélyet szippant a levegőből, s a nimfa szagát sodorja orrába a környező széljárás.
Mancsával tép le egy darabot a falból, s hajítja Nadia felé. Ha a lány nem elég szemfüles, vagy figyelmes, a faldarab maga alá temeti.*
- Ostoba húzás egy nimfától emberek oldalán harcolni!
*Meglebbenti a kék sárkány szárnyait, miközben társa végre képes kitörni a homok szorításából.
Eközben társaik tovább támadják a főtér környékét is. Parath, Hossin, Alamaise is kereshet új fedezéket a fenti sereg támadása elől.
Az egyik keskeny utcán egy szekeret tolnak nagy igyekezettel a katonák a tér felé. A szekér tetején egy fehérköpenyes áll, ő irányítja őket, s egyszersmind a vászonnal letakart csomagot is ő védi.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-20, 10:48 am

//Mese: Sárkánytánc//

Furia még mindig csapdában, és ez furcsa önelégültséggel tölt el, habár semmi közöm a kristályok erejéhez, vagy éppen a lehelyezésükhöz. Hasonló taktikával igyekszem én is csapdába ejteni a sárkányokat a homok és a természet segítségével, ám ez nem sokáig sikerül. A meglepett négylábú küszködik, míg nyilaimmal záporozom meg őt, de kemény pajzsán nem hatolnak át a hegyes nyilak. Éppen megcéloznék valami lágy részt a hasán, vagy a fején, amikor hallom a nagy robajt és a felém repülő faldarabot. Egy másodperc alatt felmérem a helyzetet, és a döbbenetem is csak a másodperc tört részéig tart. A nyilamat elhajítva lendülök arrébb, így csak néhány faldarab csapódik a hátamnak és a fejemnek. Érzem az éles fájdalmat, és ahogy meleg vérem lassan lecsordul a fülem mögött a nyakamra.
- Miattatok ragadtam itt, négylábú! Nem önszántamból harcolok, de ha már itt ragadtam, legyen hasznom! - kiáltom vissza a sárkánynak öntelt és dacos szavaimat, majd kardomat rántom elő, habár tudom, hogy vajmi keveset ér egy sárkány ellen.
- Balisták... - suttogom magamnak, és igyekezve egérutat nyerni a két négylábú elől, a balistákhoz sietek, hogy ugyan lőjjék már éle ezt a két nagypofájú sárkányt.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-21, 11:28 am

// Mese: Sárkánytánc //

*Parath dicséretére a nő elszántan elmosolyodott, és kacsintott egyet a férfi felé.
– Nos, azért te sem panaszkodhatsz.
Úgy tűnt, nincs körülötte több ellenség, ám Alamaise agyáig hamar eljutottak Parath szavai, ami megmagyarázta a kétlábúak szétszaladását.
A gömb közeledett a főtér felé, de már érezni lehetett a benne izzó pusztító energiát. Amint landolt, körülötte megolvadt minden és mindenki, mintha csak a sötétség egyesülni akart volna az anyagi világgal, mindent elnyelni, amit csak lehetett.
– Egyetértek – válaszolta Parathnak.
A kéknek elég volt ennyi is, hogy eszét vesztve az ellenkező irányba rohanjon. Persze mindeközben figyelemmel kísérte azt is, hogy társai merre járnak, de igyekezett ő az élen maradni. Kár lett volna, ha utolsóként megolvadna a bájos hátsója.
– Az könnyen beszél… aki már egyszer meghalt… – lihegte Hossinnak Alamaise – És már a futással sem kell bajlódnia…
Amikor már úgy érezte biztos távolságba került, a falnak dőlve igyekezett levegőhöz jutni. Amúgy is kimerült volt, meg lett volna a sprintelés nélkül is. Térdeire támaszkodva pillantott társai felé. Legszívesebben elpanaszolta volna, mennyire felháborította a fekete gömb, és ez a futás, loholás, de még nem volt elég levegője ahhoz, hogy mindezt hirtelen kizúdítsa magából. Nem sok híja volt, hogy csak úgy eldőljön, mint egy zsák krumpli.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-22, 8:39 pm

//Mese: Sárkánytánc - Nadia, Hossin, Alamaise//

*A főtéren a pillanat tört része alatt kerül a fekete sárkány ismét a kristályok fogságába.
A nőstény e pillanatban tán őrjöngő dühvel is reagálhatta, miként tette azt az imént is, ám mást megoldást választ.
Méltatlan lenne Ősi sárkány mivoltához azon viselkedés, s így inkább az őt fogságban tartó erő forrását keresi, miközben hagyja magát a térre kényszeríteni. Első pillantása a számára sem ismeretlen oszlopokra esik, amelyen nem messze hatalmas, hollószín fejétől állnak érintetlenül, majd inkább a tér felé keres, követve a fény útját.
Mindez szükséges, s midőn kiszúrja az első kristályt, bal mellső lába felől, e lábbal csap a kövezetre, melynek még izzó, füstölgő darabjai immáron megsüllyedtek súlya alatt.
A fekete mancs nyomán szél fut végig a téren, s e hűs szellő tán felüdülésként hathatna, ha volna túlélő e területen, ám a sárkányok úrnője nagyon is pontosan tudja, mit tesz.
Nincs szüksége hatalmához mérten erős varázslatokra, mindezek helyett a szellő megleli célját, s a kristály körül az örvénylő levegőből egy madár, egy jókora keselyű alakja dereng át.
Eme szélből formált madáralak kapja levegő csőrei közé a kristályt, s noha az anyag, a szél mégis oly erővel örvénylik, mintha kemény, szilárd csőr lenne az, mi csupán levegő.
Szárnya egy-egy örvény, s a süvítő levegő a magasba emeli, ha tudja, a kristályt. Nem megy messzire, ha képes rá, Furia sötét pillantása köti is, miként emeli fel róla a háló egyik csücskét a madár, s száll vele átellenben.
Ekkorra már elküldi második szellőjét is, mi a második kristályt emeli hasonlatos erővel, s lassacskán a fénylő rácsszerkezet áthajolhat, hogy az ősi sárkány maga nézzen körbe a téren. Odafent sárkányai szállnak, s ordítása együttesen diadalmas, mi megnyugtathatja a sereget, úrnőjüknek nincsen baja.
A hatalmas sárkányalak, mélyet szippant. Halál szagát sodorja az orrába a szél, emberek félelmének bűzét, s tán nyomokban más, emelkedettebb fajok aromáját is. Elf, avagy nimfa?
Fejét fordítja a sárkányok harcának zaja felé. Nem kellene a földön lenniük, csupán a beszivárgóknak.
Míg ő közelít Nadia csatája felé, a kék sárkány immáron a hang irányába dobja a következő faldarabot. Remélhetőleg a felvágott nyelvű nimfa fedezékét a kétlábúval együtt dönti majd le.*
- Úgy beszélsz, mintha minden irányból mi érkeztünk volna! Hazudsz, kétlábú!
*Ő ne, de társa látja, hogy a nő merre szalad karddal kezében. Végre megszabadul a por keltette rabigától, s maga is a levegőbe emelkedik a ballista irányába.
Ha azok lőni kezdenek rá, hirtelen irányváltással igyekszik kitérni, míg társa láthatja, merre is van a cél.
Parath sebesülten fut a romok között. Nem pazarolja teleportálásra erejét, fejszéjét foka alatt fogja, így könnyebb rohanni vele. Elég csupán, ha kellő fedezék van köztük és a hatalmas, sötét pusztulás között.
Hátát az egyik romos falnak veti, majd el is rántja onnan, midőn belenyilall lapockájába a nyílvessző hegye.*
- Kétlábúak mocskos tömegei….! Van még dolgunk bőven idelent.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-24, 7:25 am

* Hallgatom a két sárkányt s halk de nenehéz sóhaj hagyja el számat. Majd magam is bekpapcsolódok ebbe a kis csevejbe.
- Ha az én véleményemet is kikéred maradjatok kicsit a seggeteken. A sebed el kell látni, s Alameis mágiáját helyre kell rázni. Az enyém is gyérül van. Alameis teste le van gyengülve a mágiám még nem elég erős hogy létre hozzam benne az élet pecsétjét. Nem órákról van szó Parath csupán percek kellenek... Ha eszetlenül futunk tovább egyikőtök csatlakozik hozzám vagy éppen Dremer zsákjában köt ki. - Majd egy pillanatnyi szünet következik - De ha tovabbra is úgy véled menned kell indulj előre Alameisnek viszont maradnia kell, vagy meghal...

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-24, 5:16 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* – Irigylem a lelkesedésed, Parath – mondta inkább maga elé, mint társának. Homlokáról jókora verejtékcseppek potyogtak a porba, zihált hajának néhány rakoncátlan tincse ráragadt homlokára, némelyik csak lóg előre, ahogyan a nő is még térdein támaszkodik. Kimerültségétől a rosszullét is elkapta. Lehajolt hát, suhintott egyet kezével, és egy vizes tömlő emelkedett ki az utca kövéből. Szájához emelve mohón kortyolgatni kezdte az általa teremtett, s ezért kissé kesernyés ízű vizet.
– Jól mondja Hossin… semmi kedvem még Dremer öleléséhez. Maradjunk még egy kicsit. Neked sem ártana egy kis pihenés. Hossin addig majd őrködik, ő úgyis mindig fitt – pillantott az arany sárkány, majd a kísértet felé, még mindig mély lélegzeteket véve. Felé nyújtotta a tömlőt, hátha felfrissítené magát a férfi.
– Nem valami jóízű, de legalább hűsít – tette hozzá.
Ha Parath elfogadja, akkor miután magához vette a felkínált tömlőt, Alamaise lesüllyed egészen, és a földre ül. Tudja, hogy nem kellene, elvégre ellenség van mindenütt, de így viszont hamarabb nyeri vissza erejét. Azonban karja még ezekben a pillanatokban is keze ügyében volt, s bár a fáradság elhalványította, nyugtalansága továbbra is érezhető maradt.
Ha a férfi végzett, és visszaadja a vizet, Alamaise arcára is önt belőle, majd tenyerével letörli azt.
– Feltételezem te nem vagy szomjas – mosolygott Hossinra, majd elhajította a teremtett tárgyat, ami a levegőben finom porrá lett, s a szél magával sodorta.
Ilyenkorra már Alamaise füle teljesen hozzászokott a csatazajhoz, kiáltozásokhoz és sárkányüvöltésekhez. Mindezt úgy tűnt teljesen természetes, így kiélvezte a búvóhely adta pillanatnyi pihenés lehetőségét.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Nadia, Mitsuko, Alamaise, Hossin, Furia//

*A sárkányok ostroma Sendel főterén is folytatódik. Miközben Lune Umbra, s Mitsuko a romos falak mögött menedékre lelnek, a főtéren nem marad egy hatalmas, Furián kívül élő személy.
Az azonban ismételten a földre kényszerül, immáron másodjára, a már elesett mágusok által előkészített kristályoknak köszönhetően.
Azonban az ősi sárkány ezúttal jó megoldást választ, szélvarázslata elég hatásos, hogy két kristályt felemeljen, s vele együtt a fényhálót is, mi fogva tartja testét a földön. A szélmadarak a kristályokat tovarepítik, s a hatalmas fekete test felemelkedhet a megroppant kövezetről. Ordítása eljut a sárkányhadhoz, s az ismét rendezettebben fordul újra támadásra.
Nadia //Olvasd, kérlek, Furia hsz-ét is!// időben észleli a veszélyt, így csupán zúzódásokat, s egy fejsebet szerez, melyből vére csordul alá. Íját a romok között hagyva igyekszik a két sárkány elől szabadulni, s egy ballista közelébe eljutni.
A kék sárkány által Nadia felé dobott újabb faldarab csupán a korábbi fedezéket dönti le, a nimfa már rég odébb jár.
Nadia eközben kardjával kezében a ballista felé szalad, mögötte pedig az általa földre kényszerített arany sárkány emelkedik a levegőbe. A ballista célba is veszi őt, s noha az égi ragadozó hirtelen irányváltása sikeres, kiterjesztett szárnyát mégis átüti a ballista hegyes lövedéke.
Nem zuhan le, ám sebesült szárnya fájdalommal tudatja vele, sebet szerzett, mi nehezíteni fogja további harcát.
A kék sárkány e pillanatban már úgyszintén a levegőben van, míg társára a ballista felhasználta tartalmát. A katonák sietve töltik újra, ám a sárkány hamarabb célt ér, s szinte csupán leheli varázslatának igéjét.*
- Hael!
*A ballista, s Nadia felett kisebb felhő sötétlik, s felhőből jégeső kezd hullani. Kemény, diónyi méretű jég veri a katonák fejét, vállát, hátát, s ugyanúgy a nimfáét is.
A kék sárkány eközben közelíti meg a ballistát, s egyetlen célja van. A fegyvert ártalmatlanná tenni. Akár úgy, hogy hátsó lábaival tépi szét, akár úgy, hogy farkának csapásával zúzza meg.
Ha Nadia körbepillant, a jégeső elől egy furcsa, láncos, kampós fegyvert láthat a földre rögzítve. Ha a jég ellenére is kilövi a kék sárkányra, a kampó beleakad a sárkány taréjába, s a szerkezet mikor megfeszül a lánc, irdatlan erővel rántja azt meg a föld felé.
Ha mindezekkel sikerrel jár, a nimfa jó néhány kék-zöld-fekete, fájó foltot gyűjt össze, hiszen a jégtől nem védte magát.
Ha a jég ellen védekezik, a láncos fegyvert már nem lesz elég ideje felhasználni a kék sárkány ellen.

Hossin szavai Parathnak tartalmaznak igazságot, noha ez csupán részigazság. Alamaise nem csupán azért merült ki, mert elhasználta erejét, hanem mert a kísértet olyan erőfeszítésre késztetette, mellyel túlterhelte testét, noha teljesen feleslegesen mutatta magát az ellenségnek, s próbálta egy nála erősebb harcos hosszú évek sokaságán begyakorolt mozdulatait leutánozni. S ugyanezen okok csapolták meg a kísértet mágiáját is.
A pazarlás áldozatai mindketten, hiszen e csatatér nem a nyílt harcnak és a látványos támadásoknak kedvez, hanem a lesből támadásnak. A takarékos, pontos mágiahasználat mellett e pillanatban is küzdhetnének.
A kék nőstény talán lehetne kissé szkeptikusabb is a kísértet tanácsai felé, hiszen az elmúlt események igazolják, nem minden tanácsát kell megszívlelni, s feltétel nélkül engedelmeskedni neki.
Utóbbira utalt Parath is, hisz mely sárkány az, ki aláveti magát egy kísértet szavának, s engedelmeskedik, ahelyett, hogy saját képességeit, s tudását használná?
A percek csupán arra jók, hogy a sebek valamivel gyorsabban gyógyuljanak, hiszen egy sárkány soha nem kétlábú alakjában gyógyítja be sebesen sérüléseit, hanem valódiban, mit nem korlátoz a kétlábú forma gyengesége, s az annak fenntartására igénybe vett mágia.
Parath sebe sem gyógyul még be, azon kezét, melybe a nyíl beleállt, nem használhatja fizikai küzdelemre, s gátolva lesz a mozgásban is.
Alamaise újabb varázslata ebbe a sorba tartozik, hiszen ha nem hord magával víztartalékot, hanem e kiélezett helyzetben is mágiáját pazarolja innivalóra, tovább gyengül a kék sárkány.
A kétlábú vándorok erre a célra kulacsot hasznosítottak, mely bizonnyal kíméli a varázstudókat is a felesleges mágiahasználattól.
A sárkányok eközben átrepültek Sendel városa felett, s fordulnak is újabb támadásukra. Furia diadalmas ordítása a főtértől messze hallatszik, s a sereg is meghallja azt. Rendezettebben folytatja támadását, s csupán rövid idő kérdése, hogy újra elárassza a több ezer sárkány támadása a Főtér környékét is.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-28, 9:03 pm

//Mese: Sárkánytánc//

- Ostobaság, ha egy sehonnai kísértettől függ a sárkány!
*Hördül fel Parath. Láthatóan nem ért egyet mindazzal, mit Hossin mond, s különösebben sem a kísértetek testetlen lényeit, sem magát Hossint nem kedveli. Nem látta minden mozdulatát, a háttérben zajló folyamatokba pedig végképp nem látott bele Alamaise és Hossin harca közben, ám nem tetszik neki, hogy a kék nőstény ennyire alárendeli magát a kísértetnek.*
- Légy önállóbb, Alamaise, én sosem bíznám magam egy kísértet szavára! Azt tanácsolom, te se tedd. Megvan a magadhoz való eszed és tudásod is, hogy sárkányként tudd, hogyan kell egy sárkánynak harcolni!
*A „barbár” rácsap az oldalán lógó kulacsra.*
- Van nekem vizem, ha kell, s nem is kell hozzá mágia. Ne pazarold az erőd felesleges dolgokra! A harc az észről is szól, nem csak az erőről.
*Mutatja Parath ujjával halántékát.*
- Ki csupán az erőt használja, hamar elfecsérelheti, legyen az bármily nagy.
*Az arany sárkányhoz és társaihoz ekkor jut el Furia üvöltése. Diadalmas, egyet jelent, az ősi sárkány harcba szólítja seregét, s jelzi, őt rendben van.
Parath fejszéjét megforgatja. Akár hallgat rá a kék nőstény, akár nem, ő figyelni fogja, amennyire a harc engedi, s nem hagyja, hogy az ellenség elpusztíthassa. Ám saját maga ellen nem védheti meg.
Sebesült lapockája felőli karját igyekszik nem túlzottan mozgatni.*
- Testvéreimnek szükségük van rám.
*Ezzel elhagyja a rejtekhelyet, hogy újabb célpontot keressen nem messze a Főtértől.
Furia eközben a magasba emelkedik, s onnan tekinti át a terepet. A sereg közeledik, s eközben őt máris célba veszik a közelben fekvő ballisták, lándzsavetők.
A pikkelyébe akadó fémkampóra pillant, s az abból a föld felé húzódó láncra. A következő pillanatban a kampó alatti láncszem felizzik, s a következő, hűvösebb láncszem átszakítja a megolvadt fémdarabot.
A lándzsák lepattannak róla, a ballisták óriási nyilai is így járnak, miközben holló pillantásával néz szét.
Látja a két sárkányt, akik egy ballista körül ügyeskednek, de nem lát okot beavatkozni harcukba. Nadia így megússza, hogy Furia is beszálljon a két sárkány mellette küzdelembe.
A tér körül fennálló ballisták egyikét nézi ki, s a megidézett varázslatba meghajlik a tér azon a ponton, ahol a ballista áll. A fegyver bizonyára abban a pillanatban forgácsolódik szét varázslatától.
Az ősi sárkány fellendül a levegőbe, hogy a felé száguldó átkok elkerüljék, ha mégis követik, hát majd odafent foglalkozik velük. A sereg elérheti már ekkorra a város központi terét, s ekkor az úrnőt maguk közelében tudó sárkányok irdatlan varázslatokkal árasztják el Sendelt.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-06-29, 9:58 am

* Elnevetem magam mikor Parath éppen megemlíti hogy neki mennie kell. Majd megszólalok.
- Pont imént beszéltél ostobaságról s te egyik kezed teljes haszontalanságával kirohansz a lángtengerbe, ott hol ezernyi gyilkos fegyver vár rád.... Majd Dremernél találkozunk.
* Ahogy Parath elmegy Alameishez szólok.
- Tedd azt amit jónak látsz, viszont odakint nem fogok neked segíteni. Minél előbb kell a mágia a pecséthez. Azzal hamar ráncba szedlek.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Mitsuko, Nadia, Alamaise, Furia, Hossin//

*Sendel ostroma megkezdődött hát. E küzdelem mind ama idők részét képezi, melyeken eldőlhet Lanuria világának sorsa. Hogy a sárkányok győzedelmeskednek végül, avagy Lanuria kétlábúak uralta birodalma felébred káprázatából, s magához ragadja a kezdeményezést, csupán a következő lépés. A Háború évei alatt ezidáig a sárkányok s szövetségeseik előrenyomulásának nem szabott gátat a Birodalom ellenállása.
Tán Sendel az első, hol kísérletet tesznek rá, hogy megvetve lábukat e romváros fedezékében, megálljt parancsoljanak az égi bestiáknak.
A Fő tér még mindig gőzölög Furia varázslata nyomán, noha a szél, melyből légmadarait létrehozta, sokat hűtött rajta.
A tér szélén Lune Umbra szemléli a minden eddiginél hatalmasabbnak tűnő, hollófekete sárkányt. Aprónak érzi magát, apróbbnak, mint eddig bármikor, ám ez mégsem állíthatja meg. Int Mitsukonak, maradjon fedezékben, mígnem ő maga figyeli, miként hull le a lánc, s nagy robajjal miként landol a tér kövezetén, mely nem is oly régen még a sárkány pikkelyeibe kapaszkodott. A ballista is elpusztult, melyre a fekete sárkány varázslatát mérte.
Eközben a kék hajú elf különös érzést érezhet, azon pontból indul ki, hol egykoron a Midnight család lemészárlója, a kék sárkány megsebezte. Ez mindössze egyet jelenthet, s neki ezt tudnia kell….
Lune Umbra a tér felett mind magasabban lévő fekete sárkányt figyeli. Botjának végével a tér különböző pontjaira mutat. Kántálása mind hangosabbá válik, míg a sárkány felméri a terepet.
E kántálás közben emeli kezeit mind magasabbra, s látni, miként repedezik meg a burkolat a téren, miként szökken a magasba azon pontokon egy-egy kisebb föld démon. Nem túl nagyok, nem is túl erősek, ám rögvest felkapaszkodnak a tér épületeinek falára, s onnan rugaszkodnak el felfelé.
A különbség az, hogy Lune botját eldobva maga mellett kezeinek mozdulataival segíti, hogy e lények, melyek magasabbra nem lendülhetnének, főképp nem oly magasra, hol a sárkány van, feljebb kerülhessenek. Egyikük Furia farkába kapaszkodik karmaival, beleakasztva mind a négy végtagját a pikkelyekbe, másikuk pedig oldalába kapaszkodik bele, s kezdenek is mászni a hatalmas lényen felfelé.

Nadia időben észleli a veszélyt, így csupán zúzódásokat, s egy fejsebet szerez, melyből vére csordul alá. Íját a romok között hagyva igyekszik a két sárkány elől szabadulni, s egy ballista közelébe eljutni.
A kék sárkány által Nadia felé dobott újabb faldarab csupán a korábbi fedezéket dönti le, a nimfa már rég odébb jár.
Nadia eközben kardjával kezében a ballista felé szalad, mögötte pedig az általa földre kényszerített arany sárkány emelkedik a levegőbe. A ballista célba is veszi őt, s noha az égi ragadozó hirtelen irányváltása sikeres, kiterjesztett szárnyát mégis átüti a ballista hegyes lövedéke.
Nem zuhan le, ám sebesült szárnya fájdalommal tudatja vele, sebet szerzett, mi nehezíteni fogja további harcát.
A kék sárkány e pillanatban már úgyszintén a levegőben van, míg társára a ballista felhasználta tartalmát. A katonák sietve töltik újra, ám a sárkány hamarabb célt ér, s szinte csupán leheli varázslatának igéjét.*
- Hael!
*A ballista, s Nadia felett kisebb felhő sötétlik, s felhőből jégeső kezd hullani. Kemény, diónyi méretű jég veri a katonák fejét, vállát, hátát, s ugyanúgy a nimfáét is.
A kék sárkány eközben közelíti meg a ballistát, s egyetlen célja van. A fegyvert ártalmatlanná tenni. Akár úgy, hogy hátsó lábaival tépi szét, akár úgy, hogy farkának csapásával zúzza meg.
Ha Nadia körbepillant, a jégeső elől egy furcsa, láncos, kampós fegyvert láthat a földre rögzítve. Ha a jég ellenére is kilövi a kék sárkányra, a kampó beleakad a sárkány taréjába, s a szerkezet mikor megfeszül a lánc, irdatlan erővel rántja azt meg a föld felé.
Ha mindezekkel sikerrel jár, a nimfa jó néhány kék-zöld-fekete, fájó foltot gyűjt össze, hiszen a jégtől nem védte magát.
Ha a jég ellen védekezik, a láncos fegyvert már nem lesz elég ideje felhasználni a kék sárkány ellen.

Miközben Hossin és Alamaise maradnak fedezékben, Parath elhagyja a fedezéket, mi eddig óvta őket. Ha siet, könnyedén kaphat a megérkező sárkányhad támadásából, legyen az tűz, vagy egyéb varázslat. A főtér környékét ismét elárasztják, s a kétlábúak bizonyára inkább a fedezéket használják e támadáskor, semhogy ismét szemtől-szemben harcoljanak a sárkányokkal.
Azonban, mikor a sereg utolja is átrepül felettük, előbukkannak a katonák, mágusok.
Ezúttal hátulról támadják a sebesen távolodó sárkányokat.
Egyes mágusok a sárkányok farkába küldik átkukat, annak is a tövéhez, mik között akad bénító varázslat, akad olyan, mely hirtelen sötét csápokra bomlik, s beteríti a sárkányokat.
A főtér közelében három zuhan le a házakra, beszakítva még meglévő tetőket, s falakat döntve ki.
A kísértet és a kék sárkány még pihen, s a pihenésnek van jótékony hatása, noha mindettől mágikus erejük nem túlzottan nagy mértékben nőtt. A mágián, s a nyers fizikai erőn kívül vajon akad-e még tarsolyukban olyan eszköz, mit nem használtak. Vajon van-e furfang, ötlet, mihez nem szükséges mágia, s állóképesség?

A sárkányok újabb hulláma elől a katonák is fedezéket keresnek, kiknek nincs szerencséjük, ott halnak meg a csatában.
Azon szerencsések, kik csupán megsebesültek, ugyanoda kerülnek, hol a csapdák által megsebzett társaikat ápolják.
A gyógyítók nem a város egyetlen pontján helyezkednek el, így a rögtönzött ispotályt sem lehet egyetlen jól irányzott csapással megsemmisíteni.
A vezérkar e pillanatban még kivár. Bíznak a szövetség erejében, bíznak a tündék által jelentett erősítésben, s addig kitartanak. Katonáik, mágusaik is kihasználják a romok nyújtotta fedezéket, s azt, hogy e helyütt jóval kevesebb már az éghető anyag, mint más városokban.
A futárok lassan haladnak a romos, sárkányok által pusztított utcákon, ám a hírek azért el-eljutnak a város egyes területeiről a föld alá rejtett főtisztekhez.
Kitartásra buzdítanak, s arra, midőn lehetőség van rá, tegyék a dolgukat.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-04, 2:16 am

//Mese: Sárkánytánc - Hossin - Nadia - Furia - Alamaise //

- Thalion nagyúr bármely katonáját szívesen látjuk, noha mostanáig egyetlen tagja népednek nem csatlakozott seregünkhöz.
Téged szívesen látunk soraink között. Tudd, ha nem állítjuk meg a sárkányok hadait, eljő az idő, midőn Olassië felett szárnyalnak majd, s felégetik az égig érő erdőt!
Harcolhatsz itt ellenük, avagy ott is, ám ha elhagynád Sendelt, legtöbb esélyed keletnek, vagy délnek lehet
*Bólintottam, hisz igaza volt. Tudtam, hogy ha eddig sikerült is elkerülnünk a sárkányok támadását, nem hihetjük azt, hogy a háború beláthatatlan végéig védve leszünk, és megússzuk a harcot. *
- Maradok.
*Válaszoltam csendben. Igaza volt, egyedül nem sokra megyek, még saját magamat se tudnám megvédeni. Igaz, hogy már volt dolgom sárkánnyal, nem is egyel, de ha tömegesen támadnak rám, mit sem érek ellenük.
És egyszer csak egy sötét árny húzódik el felettünk, s bár felhő is lehetne, ahhoz túl gyorsan halad át a fejünk felett. Pillanatok alatt csatatérré változik a tér és környéke, s hirtelenjében nem is kapok észbe, hogy akkor most mi is a helyzet. Mint egy rongybaba úgy viselkedem. Egyik csapást a másik után kapjuk, s én csak állok lemerevedve, miközben mások már teszik a dolgukat.
Miközben kézen ragadnak, és fedezékbe húznak, pörögnek az agyamban a jelenlegi történések képei, de mint egy megkésett pillanat, úgy késik minden egyes képkocka a fejemben is.
Felnézve az égre sárkányok hadát látva elgyengülnek végtagjaim, s megrogyva a földre kerülök. Még mindig nem akarom felfogni, hogy sárkányok támadtak ránk. Tudtam, hogy elkerülhetetlen a harc, hogy egyszer én is részese leszek, de remélte, hogy ebbe nem ennyire felkészületlenül, minden előzetes megbeszélés és gyakorlat nélkül csöppenek bele, ráadásként pont a kellős közepébe.*
-Haaaaa
*Vettem egyre nagyobb lendülettel az első nagy levegőt, az érzés erősségével megegyezően. Elindult egy bizsergés.*
~ Nincs telihold, fényes nappal van….
*De az érzés csak erősödött. A hátamból, nem… pontosabban a sebhelyből indult az érzés, és mint ahogy a vér útját mutatja az ér, úgy haladt tovább a fájdalom. A bizsergésből hírtelen éles hasítás lett, s így hangos kiáltás szakadt fel torkomból, melyet a csata zaja és a sárkányok szárnyainak suhogása elnyomott. Ijedten öleltem át magam, majd villámként hasított belém a felismerés…*
~ Az a rohadék itt van..
*Nem kellett több. Az düh, a veszteségek fájdalma, az emlékek mind-mind olyat indítottak el bennem, amely hatására már nem érdekelt a fájdalom, ami a hátamon életre kelt, jobban inkább az, hogy hol van az a sárkány, amely lemészárolta a családomat.
Már éreztem az erőt a lábamban, a kezeimben, az ujjaimban s a hátamban. A hátamban, hol tudtam, egy szárny lakozik, csak ezt az alkalmat várva, s bár nem tökéletes, az évek során próbálgattam már. Ha nem is sok időre, de éppen a kellő pillanatban használva tökéletes esélyt ad egy kék sárkány megölésére.
Nem is tétováztam tovább. Dühvel a szívemben, s elhatározottsággal a szememben felegyenesedtem és elindultam abba az irányba, amelybe a lüktetés irányt mutatott.*

/bocsááánat itt vagyok Very Happy

/

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-05, 6:19 am

*Míg a fefedezékben vavárunk jómagam fejemet totöröm , s lehet társam nem figyelt fel rá de az egész haderő emberekből áll. Ami feledtébb furcsa a számomra hisz tThalion mérhetetlenűül egyenes gericéről híres Bizonyára nemhagyná cserben az embereket. Valamiért az az érzésem hogy ez a hely itt csupán egy előörs nem több.
- Alameis hogy vagy?
* Hatalmas üvöltés odakint a sárkányok haragja most csapott le ismét. S én egy mély levegőt veszek. Jobban mondva csak vennék.
- Hamarosan Elég erőm lesz a pecséthez.
* S én neki is állok megalkotni az élet pecsétjét Alameis testében. Egy gyenge gyógyító mágiával táplálom azt gyógyszerfőzet helyett.
- Hamarosan helyre rázodsz, legalább is fizikailag.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-06, 8:27 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Parath hideg tekintetét megsemmisítőn veti még egyszer a kísértet irányába.*
- Veletek ellentétben nekem még maradt erőm harcolni. Maradt mágiám is e küzdelemre, s lehet, még fél kézzel is többre megyek, mint te, árnyék.
*Mindazonáltal nem lép egyből ki a nyílt térre. A fedezékek sorát nézi, s célpontot keres. A sárkányok támadása az a pont, mikoron neki sem tanácsos mutatkoznia, s a kétlábúak is patkányok módjára bújnak meg lent a hasadékokban, romok között.
Tán az ősi sárkány emiatt is küldte le őket kétlábú formában, hogy kifüstölhessék azokat, kik lent megbújva támadják majd őket.
Midőn megpillantja a katonákat, kik a romok között húzzák össze magukat testvérei tüzének hála, már el is indul. A fedezék elhagyása még így is bajos.
A tűz, a szálló romok őt sem kímélnék, noha elhullajtott fegyverből, pajzsból lenne elég – ha ép lenne a másik karja.
A védőpajzsot nem a tűz, csupán a kövek ellen vonja fel, s olyan romokat választ fedezéknek, melyek felülről óvják a lángoktól.
A kövekkel majd megbirkózik pajzsa.
Nem akar túlságosan eltávolodni sem Alamaise-től, sem pedig a kísértettől, így csak a környéken keresgél ellenséget.
A sárkányok támadása odafentről érkezik, s csak a romok védik most a tűztől.
Eközben Furia emelkedését valami más zavarja meg. Termetéhez képest apró lények pattannak fel, mint apró élősködők pikkelyeire, s kapaszkodnak mind feljebb. Az úrnő e pillanatban felemelkedik a magasba. Tudja, hogy a sereg rá nem küld tüzet, magának kell megbirkóznia az ellenségei kellemetlenkedésével.
Mellső mancsával próbálja lekapni oldaláról az egyik föld lényt.
Ha sikerül, akkor már mancsával összemorzsolja, hiszem még a szikla is nehezen állna ellent fizikai erejének.
A másikat pedig farkának szapora csapkodásával kísérli meg lerázni, s ha sikerül, akkor csupán a levegőben tartózkodás bizonytalansága az, mi látszik még messzeségből is rajta.
Ha nem sikerülnek, akkor a fekete nőstény újabb fegyvert vet be.
Összehúzza testét, majd hirtelen lökéshullámot indít, mi bizonyára mindent, mi nem ő maga, letaszít testéről.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-07, 11:26 am

//Mese: Sárkánytánc//

A sárkánnyal nem akarok többet cseverészni, hiszen nem ezért vagyunk itt. Gyors lépekkel és mozgással hárítom a faldarabot és már ott sem vagyok. A ballisták felé sietek, hogy őket kérjem, s segítsek nekik a sárkányok leterítésében. Kardomat kivonva rohanok a szerkezet felé, és kiáltom a katonáknak, hogy kit, mit s hogyan. A lövedék célt ér, és habár csak a sárkány szárnyát sebzi meg, ez is elég lehet ahhoz, hogy lelassuljon és fedezékbe meneküljön, amíg össze szedi magát. Látom, s hallom a fájdalmát, így önelégült vigyor húzódik az ajkamra. Pár pillanat csupán, majd ismét kiabálni kezdek, hogy töltsék újra a fegyvert, de nem elég gyorsak. A kék sárkányfelhőt idéz fölénk, melyből öklömnyi jég darabok hullanak a fejünkre. Csak úgy kopog a szerkezeten, és a fejsebemnek sem okoz túl jót a jégeső. A fejem fölé kapom a kezemet és úgy próbálok fedezéket találni, miközben a katonák is jajongva futnak tova. Ahogy szemem a fedezéket keresi, hirtelen látom meg a láncos szerkezetet, így egy határozott ugrással termek ott és lövöm ki a lövedéket a kék sárkány felé. Ahogy figyelem az útját, szinte nem is érzem a jégesőt, az adrenalin átjárja a testemet és mikor látom, hogy a sárkányt visszarántja a lövedék, gyors mozdulattal lépek oda és kiáltok a többieknek is. Megpróbálom lelőni a sárkányt a lágy részein, és a katonáknak is intek, hogy segítsenek. Talán egy sárkánnyal kevesebb...

//Bocsánat a késlekedésért. Párkapcsolati problémák és ihlethiány lépett fel...//

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Mitsuko, Furia, Alamaise, Hossin, Nadia//

*A Főtér felett még mindig ott található a hatalmas, fekete sárkány. E pillanatban épp a testére akaszkodó föld démonokkal küzd. Az első föld démont még sikerrel kapja el, s a sárkány fekete mancsa szorításában apró darabokra zúzódik.
A másik démon azonban jól kapaszkodik karmaival a fekete farokba.
Ellene a sárkány taszító varázslata sikeres.
Furia tán könnyedén legyőzi az eddigi próbálkozásokat, ám ki tudhatja, hogy a mágusok, katonák próbálkozásai mikor dühítik fel az ősi sárkányt annyira, hogy befejezi könnyed játszadozását?
Könnyen lehetséges, hogy hamarost elérkezik az idő, midőn a sárkány végül elérkezik azon határhoz, honnét már valódi erejét mutatja meg a Sendelt védő kétlábúaknak.
Mitsuko megérzi a családját lemészároló kék sárkány jelenlétét. A sárkány északról délre szállt el felette, s egyre távolodik. A sárkányhad zárt alakzatában repül társai között, s még nem csapta meg a kék hajú elf szaga, noha könnyedén felismerné azt.
A nő ily formán délnek indul meg, s egyre távolodik Lune Umbrától. A barnaköpenyes mesternő eközben visszahúzódik fedezékbe, hogy elkerülje sikertelen támadása után a fekete sárkány pillantását.*
- Hová tartasz, Mitsuko Midnight?
*Teszi fel a kérdést az elfnek.
Mitsuko távolodása tőle megfejthetetlen számára. Eddig ő vigyázott, az elfre, ki teljesen dermedten reagált a sárkányok eddigi támadásaira.
Lune a délnek szálló sárkányhadat látja. Mintha Mitsukót vonzaná valami utánuk.
Botját testéhez szorítja, s most úgy érzi, tán ez a harc lesz életében az utolsó.
Nem habozhat tovább, lényeit a sárkány elpusztította.
Hát előáll, s botjával az égre mutat. Kört rajzol le két kézre markolt botjával, s ezek után a kör közepébe nyúl felfelé, majd lerántja lefelé a botot.*
- Meteor imber!
*Az égből meteorok zuhannak alá a térre, s ezen izzó kődarabok nagy sebességgel a fekete sárkányra csapódnak.

Nadia lépése hatásos. A kampós lánc a kék sárkány taréjába akad, s megrántja. A hatalmas test nem perdül meg, de a föld felé zuhan, mint egy béna, ám óriási méretű madár.
Az egyik ház falaiba kapaszkodnak karmai, farkával, s nyakával is egyensúlyozni igyekszik, ám a fal darabjai szétporladnak karmai alatt, s a ház is vele dől össze.
Nadia szavaira a katonák, kik látták az előbbi, két sikeres esetet, a betöltött ballistát a romok közé irányítják. Még várniuk kell, a kék sárkányt por öleli körbe, ám, ahogy oszlik körülötte, hamarosan megjelennek formái. A sárkány feltápászkodik, s ekkor indul felé a nimfa által becélzott fegyver.
Válla környékén találja el, a mozgó sárkányt, s, bár átüti a pikkelyeit, nem okoz halálos sebet. Vére serken, s a ballista lövedéke testében marad.
Fogaival ragadja meg, s rántja ki a méretes fegyvert.
E pillanatban fagyos lehelete száll a ballista kezelői, s Nadia felé. Amikor célba talál, a ballista melletti katonák jéggé dermednek, abban a formában, amelyben épp voltak, s így jár Nadia is, ha nem elég gyors, hogy kitérjen, netán valamiképp ellenálljon e halálos hidegnek.
A kék sárkány két hátsó lábára emelkedik, s meglebbenti szárnyait.

Alamaise és Hossin még mindig a fedezékben pihennek, miközben a sárkányok hada elszáll felettük. Tűz és pusztítás jár körülöttük.
Hossin varázslata nem sikeres. Az élet pecsétjéhez gyógyító hatású főzet szükséges a sárkány testében, azt nem helyettesíti varázslat. A kísértet ereje e pillanatban egyébiránt sem túlságosan tért még vissza. Tán némi egyéb elgondolást kellene bevetniük, mihez nem kell a mágia.

Parath e pillanatban a fedezékek között rejtezik, s a sárkányok támadását követően indulhat el előre.
Katonákat találhat, kik a föld alá bújnak, a romok között rejtőznek, hogy átvészeljék a támadást.
Ha közéjük támad, fél karral lesz kénytelen harcolni. Mágiája akad még, noha teste fáradásával az is csökken majd.
A katonák, noha Hossin úgy hiszi, csupán előrssel van dolguk, valójában egy teljes hadsereg részei, egy emberek, s mágusok alkotta hadé, melynek elfekkel, avagy azok nélkül is ugyanazok a céljai.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-11, 12:30 pm

* Bosszantó erérzés ölel körbe. A mágiám sikertelenül ment végbe, s ezzel is csak pazaroltam az erőmet. De érzem, hogy Alameisnek növekszik, jó úton vagyunk, hisz az ő ereje jóval lényegesebb mint az enyém.
- Társad éppen odakint hadakozik... Lehet dőreség lenne ha mi is megindulnánk így terv nélkül. Fel kéne kutatni a vezérkart. Ha a kígyó fejét vágod le akkor a test csak csapkod össze vissza... Mit szólsz hozzá Alameis?

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-13, 8:29 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Parath az, ki elindul, mihelyt a sárkányok támadó hulláma tovatűnik a messzeségbe.
Lejáratra lel, melyben katonák vannak. Vajh’ el lejárat messze visz-e, avagy csak valami szánalmas üreg, melybe, mint rágcsálók, bújnak el a kétlábúak tömegei a valódi ragadozók elől.
Az arany sárkány afelé veszi útját, s első tette épp az, mit várni lehet tőle. A sárkány első lépése pedig nem más, mint hogy fejszéjét tartja a nyílásban tolongó kétlábúak felé. *
- Lig degens!
*A fejsze felizzik arany színnel, majd mintha kettéválna…Parath ebben a pillanatban sújt vele a nyílás felé.
Ha sikerrel jár, a fénypenge behatol a kétlábúak tömegébe, s pusztítva hal el közöttük.
A sárkány eközben visszahúzódik fedezékben, onnan lesi majd, milyen eredménnyel járt támadása.
Ha úgy látja, szabad az út, célba veszi a lejárót, ám előtte int Alamaise, s Hossin kettősének. A föld alatti járatot kívánja felderíteni.
Az arany sárkány eközben kapaszkodik fel a házak tetejére, s az esetleges ellenséget farkával sepri félre. Hamarost már a nimfa és a kék sárkány küzdelmét szemléli felülről.
Ha Nadia kitér a fagyos lehelet elől, az arany sárkány tűzcsóvát lehel felé. Hosszasan megnyújtva, perzseli a nimfa tartózkodási helyének környékét, hogy megsemmisítse a bosszantó, kis kétlábút.
Furia éppen feljebb emelkedne, miután lerázta a föld démonokat magáról, mikoron felülről éri támadás. A lefelé zuhanó meteorokra nem számított. Azon varázsló, ki ilyesmit képes megidézni, nem egyszerű mágus, valószínűleg képzett, s gyakorlott varázstudó.
Az ősi sárkány teste e pillanatban válik áttetszővé, s tűnik el szem elől. A barnaköpenyes keresheti szemével, csak a tér kövezetébe csapódó meteorok durranásai, tüze lehet az, mi felveri Sendelt.
Nem tarthat túl soká e meteoreső, s midőn annak vége szakad, az ősi sárkány Lune Umbra háta mögött jelenik meg. Hatalmas pofája közel tolul a nőhöz, miközben lábai alatt beroppannak a tér környéki házak tetői, alagsora is, melyeken áll. Két, hatalmas szárnya most óriási testéhez közel húzva nyugszik, miközben a nőstény holló szemei a mágust szemlélik.*
- Sosem tanultok!
*Hangja tán dorombolónak lenne tekinthető, noha korántsem az. Rideg, vésztjósló, mint ki tudatában van annak, felette áll eme apró lénynek.
A sárkány sziszegő hangot ad, mire a barnaköpenyes mágus azt érezheti, mintha óriási, metsző erejű széllökés, mely még köpenyét is szertetépi rajta, emelné a magasba, s lökné el egészen a tér túlsó végén lévő, romos ház falának.
A fekete sárkány e pillanatban a magasba emelkedik, hogy fentről mérje a végzetes csapást a mágusnőre, ha még él.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Furia, Hossin, Alamaise, Mitsuko, Nadia//

*Mitsuko megérzi a családját lemészároló kék sárkány jelenlétét. A sárkány északról délre szállt el felette, s egyre távolodik. A sárkány zárt alakzatában repül társai között, s még nem csapta meg a kék hajú elf szaga, noha könnyedén felismerné azt.
A nő ily formán délnek indul meg, s egyre távolodik Lune Umbrától. A barnaköpenyes mesternő , miután a „Hová tartasz, Mitsuko Midnight?” kérdésre nem kap választ, inkább a fekete sárkánnyal foglalkozik, s egy jóval erősebb varázslattal száll szembe vele. Meteoresőt idéz meg rá.
A mágusnő kikerekedett szemekkel szemléli, hogyan válik köddé a hatalmas sárkány, s hogyan csapódnak meteorjai hasznavehetetlenül a földbe, a házakba.
A pusztítás, ha egy még élő városban lenne, elfacsarná a szívét, ám most csupán a hatástalanság feleslegességét érzi, s fordul meg.
A robaj, amely Furia megjelenését kíséri, felhívja figyelmét rá, s a vér is meghűl ereiben, amint a sárkány óriási, háznyi méretű, hollószín fejével találkozik.
A barna köpeny a sárkány varázslatára bizony szerteszakad testén, s ő maga is a tér túlsó végébe repül a hatalmas széllökéstől.
Mikor ráébred a levegőben szállva, merre tart, nem elölről védekezik, inkább maga előtt idéz meg egy jókora kőpajzsot, s előbb az roppan a falnak, majd szerteporladva üti is át. Szerencsésnek mondható, hogy egy romvárost szemeltek ki, s a korábbi események meggyengítették a falat, mert így a falon is átroppan a nő, s a romok között fekve marad mozdulatlanul. Szemei lehunyva, karjai erőtlenül lógnak a kemény köveken.

Nadia lépése hatásos. A kampós lánc a kék sárkány taréjába akad, s megrántja. A hatalmas test nem perdül meg, de a föld felé zuhan, mint egy béna, ám óriási méretű madár.
Az egyik ház falaiba kapaszkodnak karmai, farkával, s nyakával is egyensúlyozni igyekszik, ám a fal darabjai szétporladnak karmai alatt, s a ház is vele dől össze.
Nadia szavaira a katonák, kik látták az előbbi, két sikeres esetet, a betöltött ballistát a romok közé irányítják. Még várniuk kell, a kék sárkányt por öleli körbe, ám, ahogy oszlik körülötte, hamarosan megjelennek formái. A sárkány feltápászkodik, s ekkor indul felé a nimfa által becélzott fegyver.
Válla környékén találja el, a mozgó sárkányt, s, bár átüti a pikkelyeit, nem okoz halálos sebet. Vére serken, s a ballista lövedéke testében marad.
Fogaival ragadja meg, s rántja ki a méretes fegyvert.
E pillanatban fagyos lehelete száll a ballista kezelői, s Nadia felé. Amikor célba talál, a ballista melletti katonák jéggé dermednek, abban a formában, amelyben épp voltak, s így jár Nadia is, ha nem elég gyors, hogy kitérjen, netán valamiképp ellenálljon e halálos hidegnek.
A kék sárkány két hátsó lábára emelkedik, s meglebbenti szárnyait.
Az arany sárkány eközben kapaszkodik fel a házak tetejére, s az esetleges ellenséget farkával sepri félre. Hamarost már a nimfa és a kék sárkány küzdelmét szemléli felülről.
Ha Nadia kitér a fagyos lehelet elől, az arany sárkány tűzcsóvát lehel felé. Hosszasan megnyújtva, perzseli a nimfa tartózkodási helyének környékét, hogy megsemmisítse a bosszantó, kis kétlábút.

Alamaise és Hossin a fedezékben pihennek, miközben Parath immáron útjára indul. Miután a kék sárkány nem követi őt, jól látható, saját fajtársa által olvasható jelet kell hagynia, hogy az követni tudja majd, ha akarja.
A sárkány varázslata utat vág neki a föld alá vezető rést őrző katonák között.
A föld alá jutva járatra bukkan, melyben még maradtak katonák. Őrzik a járatot, s rögvest a betörő barbárra támadnak, kiben, jogosan a társaikat letaroló varázslat szerzőjét sejtik.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-19, 11:55 am

*Habár sajgó testrészekkel a jégeső miatt, de még sikerül a láncos fegyvert a sárkány felé hajítanom. A katonák is túlélték az öklömnyi nagy jégdarabokat, csupán néhány ember fekszik ájultan a földön, akiket szerencsétlenül ért egy-egy darab. A fizikai erőm nagy részét beleadtam a dobásba, így elégedetten nézem, ahogy a sárkány lassan leesik, mint valami... jégdarab. Ironikus, ám mindenképp élvezettel tölt el a látvány. Aztán eszembe jut, hogy ez csupán egy sárkány a hatalmas seregből. Bosszantó.
A lánc a sárkány taréjába akad, és lefelé húzza őt. Egy ház bánja ezt, hiszen abba kapaszkodva próbál egyensúlyt találni a sárkány - sikertelenül. A ballisták a romokhoz irányítják a lövedéket, és habár eltalálják a sárkányt, komoly sérülést nem okoznak neki. Kicsit ijedten pislogok, ahogy a sebesült sárkány szinte játszi könnyedséggel rántja ki magából a láncos fegyvert és hajítja oldalra. Döbbenten pislogok, majd mikor látom fagyos leheletét, leguggolva egy marék földet dobok a levegőbe, amely visszahullva tűzfalként jelenik meg, megolvasztva a jeget. Ha a varázslat sikerül, akkor csak a pára, vagy csupán néhány vízcsepp ér minket: engem és a katonákat, akik mögöttem álltak.
Az arany sárkány tűzcsóvát lehel felénk, én pedig az előbbi jeget hívom segítségül, és ugrok be a jeges ballista szerkezet mögé. Érzem a tüzet, az égető érzést, de talán a ballista pár pillanatra felfogja a tüzet, és tovább tudok ugrani be az egyik ház mögé, hogy kicsit kifújhassam magam és azon gondolkozzak: mivel tudnék megölni egy sárkányt. Kettőt...

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-19, 8:31 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*A nő homlokán tovább gyöngyözött a verejték. Hossin kérdésére csak egy pillantással válaszolt, szája széle először megremegett, majd egy mosolyt erőltetett az arcára.
– Jól vagyok – felelte, s bár nem igazán érezte így, azért még mégis jobb volt a helyzet, mint percekkel ez előtt.
– Rendben, jól van – válaszolta mindkét kijelentésére. Többet nem is akart volna fecsegni, számára most majdnem minden mindegy volt.
Parath kifakadását azonban nem nagyon értette. Nem gyerek már, tudta jól, hogy kiben bízhat és kiben nem. Biztosan az arany elvei nem állhatták, hogy sárkány létére kísértetekkel cimborál, sőt egyenesen hallgat rá. De jelen esetben nem volt energiája vitába bonyolódni.
Mostanra a csatával járó minden zaj, robaj és kiáltás elnémult a fülében. Szinte itt, egy ültő helyében el tudott volna szundítani. A hirtelen álmosságot azonban igyekezett minél jobban elhessegetni, és feladatára koncentrálni.
Így aztán felegyenesedett, és kótyagosan körülnézett. Felkavart por, vérfoltok, tűz és holttestek. Hirtelen megszédült, s egy kép villant be egy másik, rég elmúlt csatából. Ilhamnumot vélte felfedezni, amint szemtől szembe küldi Dremerhez kétlábúak ezreit. E látomás csupán néhány másodpercig tartott, de sikerült belőle erőt merítenie. Szíve megtelt reménnyel, és ősei iránt érzett szeretettel. Tudta, hogy most is vele vannak, vigyáznak rá.
– Kövessük Parathot! – mondta Hossinnak és elindult a makacs arany sárkány irányába, hasonló óvatossággal, mint ahogyan ő is haladt a lejárat felé.
Mivel hogy már nem látta a megtermett, szaglására kellett hagyatkoznia, melyben egyaránt érezhető volt arany sárkány teste, s emberi testének keserű, verejtékszagú esszenciája, mely elméjében szalmasárga színként elevenedett meg. Ezt követte egészen a sötét alagútig, ahol már egészen érezte a férfi jelenlétét.
Hátrapillantott, vajon látja-e Hossin derengő testét.
Hunyorgatva lesett a sötétbe, s csak lassan haladt előre, hogy sárkány szemeinek legyen ideje hozzászoknia a fényviszonyokhoz. Olykor-olykor kénytelen volt törölgetnie szemeit, mivel izzadsága belefolyt, s ez tovább bosszantotta a sárkányt.
Egyszer csak megbotlott valamiben. A földön testek hevertek, s nem sokkal ez után zajt is hallott maga körül. Immár nem a kintről beszűrődő harc robaját, hanem olyan hangokat, amelyek nem is olyan messziről jutottak el hozzá.

– Itt vagyok – súgja oda halkan Parathnak, amikor mögé ér.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-21, 8:35 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*A mágusnő halottnak látszik. Furia szemrevételezi, majd meglebbenti szárnyait, s a magasba emelkedik. Ideje szemrevételezni a csata állását. A főtér a város központi területének része, innen hát mindenfelé jól elláthat megfelelő magasságból.
Hatalmas, fekete testét széles szárnyai mind magasabbra repítik a füstölgő tér fölé, hogy jól láthassa, miként érkezik újabb rohamra a sárkányhad, s miként reagálnak erre a kétlábúak. Azon kétlábúak, akik láthatóan többen vannak idelent, mint amennyi fentről, sárkányszemmel látszik.
Nem tudni, hányan maradtak életben a kétlábú beszivárgók közül, a túlerő felőrölheti őket idővel.
Kissé olyan érzése van, halálba küldte hű harcosait.
A légicsapások hatásossága viszont addig ér valamit, míg van a felszínen elpusztítani való egység.
A sereg immáron jól láthatja úrnőjét, a fekete sárkányt, kinek szava szent, s ki maga a törvény mindőjük számára.
Parath hosszan marad fedezékében, nem messze a lejárattól, kellően hosszan, hogy szaga megmaradjon egy ideig a romok között, s követhető legyen a nyomában haladó sárkány számára.
Azután azonban beveszi magát az alagút sötétjébe.
Óvatosan halad előre, szemeinek meg kell szoknia a sötétséget. A kétlábúak tán szándékosan oltották ki fáklyáikat, hogy a napvilágról érkező legyen hátrányban velük szemben.
Nem sok idő telik bele, s halk suttogást hall háta mögül. Fél szemmel sandít hátra, készen arra, hogy fejszéjével is megtegye ugyanezt, ám Alamaise alakját látja ott.
Nincs sok idejük, ha a kísértet is jött, hát kettőjüknek szólal meg hasonlatosan suttogva.*
- Hosszabb járat lehet, még vannak benne katonák is. Nem egy üreg, vezethet valahova…
*E pillanatban érkezik is a támadás. Parath e pillanatban már kiált is.*
- Hunyd be a szemed! Lig uitbarsting!
*Nem tudja, a kísértetet vajon vakítja-e a fény, ám nem is várja ki. Robosztus alakja vakító, fehér fényességet bocsájt ki magából, mely hirtelen világítja be az egész járatot. Ha Alamaise behunyta, ő nem vakulhat el, ám a katonák biztosan nem számítottak erre. Saját sötétségük legyen a vesztük.
Parath felordít, majd kezében megforgatja a fejszét, s lesújt vele az első káprázó szemű katonára.
A másikba belerúg, ám a járat van olyan széles, hogy a kék nősténynek is maradjon hely, ha harcolni kíván.
A kék sárkány jeges lehelete beteríti a környéket faggyal, ám a nimfa közelében valami megakadályozza a varázslatot.
Az arany sárkány tüze ekkor érkezik, s könnyen lehet, a fagyott ballistának ezek az utolsó pillanatai.
Igazán sebes lény ez a nimfa. Ugrándozik fedezékről fedezékre, s ez kevéssé sem tetszik a két sárkánynak. Mindkettő sebesült már, jelzi ezt a vércsík a kék és az arany pikkelyeken is.
Támadásukat nem hagyják annyiban. A házat, mely mögé Nadia bújt, két irányból kísérlik megkerülni. Hamarosan a falakat is döngetni kezdik, s ha azok beomlanak, tán hamarosan nem lesz fedezéke az átkozott kétlábúnak, s az esetleges vele tartóknak is.
Az egyik katona eközben a kék sárkány sebére céloz íjával, s mivel jó lövő, a nyíl a már megnyitott sárkánytestbe csapódik. Nem fáj annyira, mint a ballista lövedéke, de annyira igen, hogy a kék odakapjon és felordítson fájdalmában.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-22, 6:10 am

* Hallgatok mint a sír. Nem szólok bele melyik utat járjaa sárkánye pillanatban én csak kísérője vagyok. Ahogy Parathoz érünk az megszólal.
- Bölcs gondolat- jelentem ki- orrod nem érzi szállingózik e...
* Ekkor jön a támadás Parath felkiált s egy hatalmas fénycsóva áramlik ki testéből. Az én szemem nem igazán hatja meg e mágia viszont ahogy látom az emberekét igen. Ha Alameis ebben a pillanatban még nem esett neki az ellenségnek hát rászólok.

- A magjának vege Alameis.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-23, 5:21 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*Parath nem habozik a támadással. Alamaise a férfi mellé érve megérezte a katonák jelenlétét, s hallgatott szavára, mikor azt kiabálta hunyja be a szemét.
Nem is látott semmit abból, ami ez után történt, csupán hallotta, amint a fejsze suhogását, és a katonák meglepett felhőkölését. Erősen szorította össze szemhéjait, miközben a járat falához lapult.
Ám mindez egy pillanatig tartott, s a vakító fényesség elmúlt. Alamaise végre kinyithatta szemeit, pislantott párat, majd csatlakozott Parath küzdelméhez, s kardja után nyúlt. Az előtte lévő katonának ugrott, aki mélyeket pislantott a varázslat hatására. A nő nem habozott, nem várta meg míg kitisztul előtte a kép. Lesújtott fegyverével egyenesen a páncélos nyakára, ahol nem védte semmi. A penge elcsúszott a fémen, s egy mély vágást ejtett a nyakán. A férfi odakapott a spriccelő sebesüléshez, melyből ütemesen távozott az élénkpiros vér. Alamaise taszított rajta egyet, amikor is az hátra hőkölt, s a nő elé guggolva felszúrt páncélja alatt lágy részeibe. A katona alatt patakokba csorgott vére.
Alamaise indult volna tovább az utolsó emberhez, amikor megcsúszott a haldokló vértócsájában, s elzuhant a földön. A katona kapott az alkalmon. Bár egyelőre nem sokat láthatott hallotta az esést, s a hang irányába bökött kardjával. A nő arrébb gurult, s erőset vágott a másik lábára fegyverével, de a páncélon elcsúszott a csapás. A katona ismét lesújtott a földre, kisebb vágást ejtve Alamaise vállán, aki előző technikáját használva a lába helyett inkább lágy részei felé szúrt, ezúttal többet is, hogy biztosan célt érjen. Támadása sikeres volt, s az ellenség ájultan zuhant a földre.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Nadia, Mitsuko, Furia, Alamaise, Hossin//

*Nadia láncos lövése megrántja a sárkányt, s a földre kényszeríti. Még bele van akadva. Bár a ballista lövedékét kirántotta magából, a sebesülésből most is ömlik a vér.
A ballista körül megfagyott katonákat ugyan kiolvasztja az arany sárkány tüze, ám az életbe már nem hozza vissza őket. maradtak még, miként a nimfa is életben van még. A mellette lévő kampós fegyver kilövő szerkezete megvan még, s van ott egy kar. Tán azt meghúzva, a kampót láncostól vissza is rántja eredeti helyéhez. Egyik katona el is kiáltja magát, tán valamelyik társának, tán a nimfának, ki eddig is jól küzdött mellettük.*
- Húzd vissza a kampót!
*Ezt pedig a kék sárkánynak is meg kellene éreznie. Eközben a még élő katonák a kék sebét kezdik lőni, s hogy, hogy nem, az arany sárkány sebeit is célba veszik egy-egy rom fedezéke mögül előlépve.
Nem maradnak soká egy helyen, megtanulták már, hogy az egyenlő a halállal. A két sárkány vagy farkával, vagy mancsával, netán varázslattal esik neki előbbi fájdalmuk okozójának.
Ha a katona nincs már ott, akkor bizony csupán hűlt helyét pusztítják el, míg az íjász új irányból veheti célba az ellenséget.
Eközben odaér az ellenség, s erői előbb tűzzel, majd villámokkal, s aztán jéggel árasztják el a várost. Kész öngyilkosság ekkor a fedezékekből előbukkanni, s a sárkányhad odafentről kizárólag társaik közvetlen környezetét kíméli meg.

Mitsuko eközben rendületlenül bújik, halad délnek, s ismét közelebbről érezheti a kék sárkány jelenlétét. Az odafent családjának gyilkosa még mindig nem sejti jelenlétét, ki tudja, tán hamarvást, ha már visszafelé tartanak, felfedezi a kis túlélőt…
A támadás tüze őt is eléri, kénytelen fedezékbe bújni a támadás elől, hiszen a tűz igazán perzselő, a villámok olyanok, mintha vihar érné Sendelt, melyből a vakító fehéren cikázó istencsapások a földre érnek, majd a jég faggyal pusztítja tovább a felszínt.

Eközben Alamaise és Hossin követi Parathot a járat mélyére. A száját őrző katonákat az arany sárkány még varázslattal ártalmatlanította, ám a mélyben már sötétség várta őket, a védők kioltották a fáklyák fényét, hogy előnybe kerülhessenek a behatolókkal szemben.
Parath elvakítva a sötétben támadó védőket ellentámadásba lendül, s ehhez csatlakozik a kimerült kék nőstény is. Alamaise fáradtsága ellenére is jól küzd, ellenfelei elesnek egymás után.
A hímet sebesült válla nem akadályozza a küzdelemben. Varázslatot, ép kezét, s lábait is használja. Barbár külsejéhez hasonlatos harcmodora passzol megjelenéséhez. A katonák maradéka visszavonulóban van, a kék nőstény és az arany hím támadása mélyebbre kényszeríti őket.
Jól sejtik, a járat hosszabb, s mélyebb, mint kívülről látszik, s noha eddig jól haladnak, hamarvást keményebb ellenállás vár majd rájuk.
Ennyire előre nem láthatnak, ám ott a visszavonuló katonák máris csapdát állítanak a két sárkánynak.
Szögekkel, tőrökkel kivert csapóajtót szerelnek fogadóbizottságnak, mely bizonyára súlyos sebeket, ha nem halált is okoz majd. Felülről fog lecsapni, ha odáig jutnak a behatolók.
Furia eközben odafentről szemlélheti a csatát.
Láthatja, miként teríti be a több ezer sárkány tüze, átkai a romvárost. De láthatja, hogy az ellenség immáron a tovarepülő sárkányok hátát támadja. Nem frontálisan, mint tették eddig. Ám látja azt is, hogy vannak már odalent elesett sárkányok, s hogy kevesebb kétlábú fegyver pusztítja őket. Az ár, mit e romvárosnál fizetnek, nagyobb is lehet, mint gondolta előre.
A sereg, mint valami felhő, borítja be a környéket, a sárkányok támadásának robaja elnyom minden hangot a város felett, szárnyaik suhogása felkavarja a levegőt.
Ha átérnek a város felett, hamarvást fordulnak majd meg, s immáron északról indulnak visszafelé délnek. A sebesültek ott kiválnak, s landolnak a várostól nem messze lévő területen, hol gyógyítók látják el sebeiket.
A város mélyén eközben, a romos utcák között osonva készül valami. Az emberi sereg kisebb osztagai egy-egy mágussal soraikban haladnak a város széle felé. Ha tehetik, épületek fedezékét használják, hogy odafentről sem a támadás, sem a szörnyetegek szemei ne érhessék őket. A mágusokhoz futárok jutnak el, miként a tisztekhez is, s szervezik át a sereget egy komolyabb hadműveletbe.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-26, 6:53 am

*A háttérből nézem végig a harcot nincs sok hohozzá fűzni valóm. A barbár alakba bújt sárkány egész jól helyt áll annak ellenére hogy vállán seb tátong. Alameis is figyelemre méltó, elég kitartóegy nőstény. Annak ellenére hogy ereje fogytán egész jól harcol. Miután az ellenség bátran elmenekül csak azután szólalok meg.
- Mind a ketten álljatok meg... Ha a feltételezésed valós Parath, s eme gödör valahova vezet, s azt ilyen erőkkel védik lehet bölcsebb lenne egy olyan lény vezetése kinek szemét nem vakítja el a sötétség, s kinek életét nem olthatja ki penge. Ha a helyükben lennék akkor már a legelején tele raktam volna csapdákkal ezt a járatot. De most, hogy tudják hogy itt vagyunk biztosan megtenném. Maradjatok itt... S ez neked is szól Parath... Ha nem szeretnél hírtelen találkozni Dremer nagyúrral...
* Azzal ha Parath is jelét adja annak, hogy felfogta szavaimat testem láthatatlanul siklik végig a járat jelentős hosszán. S alig öt perc múlva térek vissza.

» Főtér