*Nadia szemügyre veszi a főtéren történtek nyomait. A rovarok ott is harcoltak nem keveset, s a kövezeten, a házakon ezek nyomai fedezhetők fel. A főtér burkolata is sok helyen sérült meg, s gigászi pusztítás nyomait viseli magán. A nimfa immáron lovát készül újra felszerelni, hogy útnak indulhasson a messzeségbe, Lanuria túlsó végében, hol a hegyi törpék világa még mindig tartja magát az orkok, sárkányok gyűrűjében. A ló bizonyára valamely elf közösségtől való, avagy korábban szerezte magának Nadia, mikoron még járta Lanuria tájait. A zaj, mi fogadja, az egyik romos épület belsejéből jön. Az épület több szintes volt valaha, a lépcsőt, s a tetőt éhes lángok falták fel, s a pernye, a kormos darabok közötti sötétbe zuhan egy kék hajú elf. Mitsuko Midnight érkezik, Gylnar Radek kedvese, kik gyermekükkel Olassië határában élnek, s kinek nem itt lenne e pillanatban a helye. A hangos robajjal a romok között landoló elf szép külsejét sötétre festi a korom, a por, s a zúzódások is kellő fájdalommal töltik el őt. Tán a fojtott kiáltás is elhallatszik a nimfához, midőn megérkezik a váratlan vendég. Lassan közelítenek az első mágusok is a városhatár felől, s az első harcosok, de ők még nem láthatják sem a főtéren lova mellett ácsorgó nimfát, sem pedig a romos házban heverő elfet.*
*A Főtéren nézelődve észreveszem a hatalmas rombolásokat, a tűz nyaldosta épületek maradékát, a pusztítás nyomait. Megborzongok, ahogy belegondolok, hogy mekkora pusztítás nyomait jelzik az itt lévő tárgyak, épületek. Ahogy ezen gondolkozom, a lovam prüszkölni, jelezni kezd, hogy valami, vagy valaki közelít. Fejemet egyből az ég felé kapom, hiszen a sárkány visszatértétől félek, de az ég egyelőre üres és csendes. Felvont szemöldökkel simítok végig a ló nyakán, majd fülelni kezdek. A hang forrását hallgatom, majd követni kezdem azt, lassan előhúzva kardomat. Lassan odaérkezek a házhoz, ahova eshetett az illető, bár elképzelni nem tudom, hogyan. Bizonyára valami teleport kapu, vagy mágia lehet a dologban, hiszen csak így lehetséges az, hogy valaki egyik helyről csak úgy megjelenjen a másikon. Kardomat előre tartva sétálok közelebb a romhoz, ahova esni hallottam az illetőt.* - Hahó! Ki van ott? Megsérültél? *kiáltok be a rom poros belsejébe és egyelőre várok. Lehet, hogy barát, lehet, hogy ellenség, aki ide érkezett, jobbnak és okosabbnak tűnik egyelőre távolságot tartani. Így hát kivont karddal a ház előtt várok arra, hogy valaki feleljen. Hogyha segítséget kér, akkor természetesen segítek neki, de legalábbis beljebb megyek, hogy megnézzem az illetőt.*
Mitsuko Midnight Zöld elf
Hozzászólások száma : 745 Életkor : 913 Munkahely : ahol szükség ott a segítség
*Nyitogatom szememet, hátha a sötétség, melyet látok, csupán zárt szemem sötétsége, de hamar rá kell jönnöm, nem ez egy zárt sötét hely.* -Azt hiszem lesz némi darna, amit vissza kell szereznem panasz okán. *Mortyogom orrom alá, majd négykézláb elindulok mászni a fejem irányába. Kezeim alatt éles és tompa formák váltogatják egymást, mibenlétükre fény híján nem tudok rájönni.* - Hahó! Ki van ott? Megsérültél? *Szegeződik valószínűleg, felém néhány kérdés egy női hang keretében.* ~ Ezek szerint nem vagyok egyedül, de miért is gondoltam, hogy igen? *Egyenlőre csendben maradok és hallgatózok. Nem csak egy szívdobogást hallok, van itt más is. Nem kell sok idő, mire rájövök, hogy amit hallok az egy nagyobb testű állat szíve lehet.* ~ Talán egy ló? *Nem is gondolkodom rajta tovább, inkább a lányra figyelek. Szíve kicsit gyorsan ver, de nem olyannyira, hogy azt mondjam neki, kislány irány az ispotály.* ~Talán nem ellenség, ha az lenne nem így verne a szíve. - Köszönöm jól vagyok! *Hangzik tőlem a válasz, majd megpróbálok lábra állni. Nem egészen stabil állást veszek fel, hisz nem tudhatom mi és hol van körülöttem.* - Mivel én vagyok hátrányos helyzetben, először én szeretném tudni, hogy te ki vagy, utána persze beszélhetünk arról, hogy segítesz innen kijutni, vagy inkább bent maradok. ~Biztos ami biztos. *Gondolom magamban némi mosoly keretében, hisz egy a megérzés más a valóság. Nem tudhatom, hogy egy ügyes mágus van kint, aki ellenséges, és nem éppen örülne, ha beleköpnék a levesébe, akár egészen véletlenül is, és az sem kizárt, hogy egy halott horda hever kint, és azért nem hallok mást.* ~ Bár arról a szag biztosítana. *Gondolom az egyértelműt, majd övemen lévő kis tőrömhöz nyúlok. Nem szeretnék ideje korán bárminemű mágiához folyamodni.*
*A Főtéren, szemben az isteni jelekkel teleírt oszlopokkal, egy romos, lángok marta ház mélyén hever a Mitsuko, s odakint, érkezése zajára, áll kivont karddal Nadia. A két nőben egyvalami mindenképp közös. Az, hogy nem bíznak egymásban. Míg a patthelyzet tart, az első barnaköpenyesek, s a nyomukban lépdelő katonák átjutnak a város utcáin. A sereg egy része így ér Sendel központi terére, hol a nimfa, s lova tartózkodik. Ők még nem tudnak a kék hajú elfről, s így nem is keresik azt. A nimfa előtt azonban megállnak. Több utcából, csaknem ugyanabban a pillanatban léptek elő, s a mágusok közül az egyik, egy nő, barna köpenyének csuklyáját hátrahajtva fedi fel arcának korosabb mivoltát.* - Mondd, ki vagy, s mi járatban Sendelben?! *Metsző, éles hangja, mely cseppet sem utal matróna létére, tetterősen markolja varázsbotját, készen arra, ha a nimfa ellen be kellene vetni. A mögött érkező osztag tagjai is a térre lépnek, s szétválva kerülik meg a mágusnőt. A többi utcából érkezők szintúgy szemügyre veszik a téren látható dolgokat, ők immáron az oszlopokkal is foglalkoznak, míg másik tovább is indulnak pillanatnyi nézelődést követőn. A sereg java azonban még hátrébb van. Szekerekkel, nehéz, megrakott kordékkal törnek utat, s bizony nem egy alkalommal romokat is el kell takarítaniuk, mi épp a velük tartó mágusok, s munkások dolga is. A többség nem foglalkozik az egy szem nimfával. Rögvest nekilátnak a tér külső házait felmérni. Mágusok indítanak kereső mágiát feléjük, katonák lépnek be, hogy átkutassák, olyasmit keresve, mit a mágia nem lel meg. Megelevenedik Sendel főtere, mintha visszatérnének lakói.*
*A megelevenedett romnál ácsorogva várom a választ, hogy vajon ki is lehet odabent és hogyan is jutott oda. Hamar kilogikázom, hogy vélhetőleg teleporttal érkezett ide, hiszen ha itt lett volna eddig is, bizonyára felfigyeltünk volna egymásra. Segítségemet ajánlom, de a kardomat azért előhúzom, hiszen ki tudja, ki rejtenek a romok. Ám azt mégsem akarom, hogy a romok között lelje halálát az idegen - akár barát, akár ellenség. Így hát emeltebb hangon lépek közelebb a romokhoz és hamarosan jön is a válasz: baj nincsen, ám a bent lévő ugyanúgy nő, mint én, és ugyanolyan bizalmatlan is, mint én. A kérdésére összevonom a szemöldökömet és úgy döntök, hogy kicsit lejjebb engedhetem a kardom.* - Nadia vagyok, Izra leánya. Mardan felé tartok, csak megszálltam eme szellemvárosban. Hamarvást indulnék tovább, ám előtte megbizonyosodnék, hogy jól vagy-e*válaszolok egyszerűen és őszintén. Nem gondolnám, hogy titkolnom kellene kilétemet és hazudnom arról, hogy ki vagyok és hova tartok. Ekkor hallom meg a lépteket, a sürgés-forgást a város széle felől.* - Valaki jön... *halkítom le a hangomat, bár szinte biztos vagyok benne, hogy a romokban ücsörgő-fekvő illető tisztán hallotta szavaimat. Figyelmeztetésnek szánom, így ő majd eldönti, hogy kijön-e onnan (hiszen válasza szerint nincs nagy baj), vagy ott marad. Én nem fogom elárulni, az biztos. Ellépve a romoktól az érkezők felé fordulok és hamarosan ismét egy nővel, egy mágussal találom szembe magam. Nocsak, női találkozó van, vagy mi a szösz? Kardom hegye ismét kicsit feljebb kúszik a levegőben, tartásom határozottabb, várakozóbb lesz és kihúzom magam. A nő egyből felteszi a kérdést, hogy ki is vagyok és mit keresek itt. Talán naiv vagyok, de a válaszom hasonlóan hangzik, mint a romokban lapuló idegennek:* - Nadia vagyok, Izra leánya. Mardanba tartok, csak éjszakára megszálltam eme szellem városban. Mond, ti kik vagytok s mi ez a sok dolog, mit magatokkal hoztok? Talán Sendel újra lakott város lesz, csak én maradtam le ezen információról? *húzom össze a szemöldökömet, miután gyorsan végigfuttatom tekintetem a sok emberen, szekéren és mi egymáson, mely a sereggel tart.*
Mitsuko Midnight Zöld elf
Hozzászólások száma : 745 Életkor : 913 Munkahely : ahol szükség ott a segítség
*A válasz viszonylag hamar érkezik.* - Nadia vagyok, Izra leánya. Mardan felé tartok, csak megszálltam eme szellemvárosban. Hamarvást indulnék tovább, ám előtte megbizonyosodnék, hogy jól vagy-e * Elmosolyodom, hisz szavaiból lejön, hogy nem egy ártó szándékú leánnyal lehet dolgom. Nagy levegőt véve nyitom számat, hogy én is illemtudóan bemutatkozhassam, de léptek zaja készteti rándulásra a fülemet.* - Valaki jön.. - Valaki jön... *Hangzik tőlünk egyszerre az észrevétel, nagyjából egyforma hangerő kíséretében. Bár tudom, nézőpont kérdése, hogy én viszonylag jobb helyzetben vagyok- e, de úgy érzem abból a szempontból, hogy kit látnak meg előbb azok, akik közelednek, én jövök ki győztesként. Viszonylag gyorsan le is guggolok, s két tenyérrel támaszkodom meg az ingoványos talajon, így biztosítva magamnak jobb alaphelyzetet. Hamar visszatér a figyelmem a körülöttünk lévő tömegre, miután elhelyezkedtem.* ~ Ez meg aztán milyen társaság? Nem kis ember tömeg, az egyszer biztos. Mágia íze is érezhető, így nem sokáig maradok észrevétlen a számukra. *Futnak át gondolatok a fejemben, s közben próbálok koncentrálni, hogy ne érhessen túlzottan nagy meglepetés, ha rám találnak.* - Mondd, ki vagy, s mi járatban Sendelben?! *Hangzik kintről a kérdés, s tudom, ez nem hozzám szól, viszont a válasz ahhoz hasonlatos, melyet én kaptam nemrégiben.* - Nadia vagyok, Izra leánya. Mardanba tartok, csak éjszakára megszálltam eme szellem városban. Mond, ti kik vagytok s mi ez a sok dolog, mit magatokkal hoztok? Talán Sendel újra lakott város lesz, csak én maradtam le ezen információról? ~ Sendel? Sendelben vagyok? A hely ahol se élet, se semmi, mely ahhoz köthető? *Tágulnak nagyra a szemeim a csodálattól, hisz meglepő számomra, hogy pont ide kerültem, de hírtelen bevillan, hogy sendel szó volt az utolsó, bár egy varázsszónak egy része, melyet a mágus tanonc kiejtett, így törvényszerű volt, hogy ide kerülök. A lány jogosan tette fel a kérdést, hogy hogy-hogy ez az embertömeg, hisz ez a város lakatlan, romos, ahova senki nem meri betenni a lábát egy délutáni piknikre. A választ a lányhoz hasonlóan én is nagy figyelemmel várom, hisz jó lenne tudni, miután tisztáztuk hogy Nadia és én nem valószínű, hogy ellenséges álláshoz tartozunk, de azt ki mondja meg, hogy a megérkezett horda ki pártján áll?*
*A főtérre sereglő katonák érdekes lényt, egy nimfát találnak, ki kivont karddal félreérthető helyzetben várja az elé sereglő mágusokat, és katonákat. Rune Umbra, ki a barnaköpenyeseket vezeti a sendeli akcióban, továbbra is bizalmatlanul áll hozzá Nadiához.* -Rune Umbra vagyok, barnaköpenyes mester. Izra leányai mióta állnak kivont karddal Lanur utódai előtt? Úrnőd, s néped e pillanatban éppúgy a Tanács részét alkotja, miként mágusaink! Ereszd hát le kardod, Nadia, Izra leánya, mert nem mi vagyunk ellenségeid, hanem azon sárkányok, kik hamarosan elérik majd e város romos falait! Őket várjuk, hogy megállítsuk esztelen pusztításukat. *Ha a nimfa végre leengedi kardját, esetleg el is teszi, a mágusnő, s a körötte álló katonák is békésebben állnak hozzá. A varázslónő vezeti Blade Shilmannt, s a többi barnaköpenyest, kiknek feladata óvni, segíteni a hadsereget. A katonák közül többen a szekérről eközben már pakolni kezdik le a felszerelést. A ponyvák alól lándzsavetők, hatalmas, kampós láncok kerülnek elő. Ám másik szekér nem nélkülözi az olyasféle hétköznapi eszközöket, mint a csákány, vagy az ásó. Másik mágus is érkezik eközben, s ha addig Mitsuko, vagy Nadia nem fedte fel a kék hajú elfet, hát az első mágus, egy másik barnaköpenyes, s társaságában egy fehérköpenyes is, belépnek házba, melynek mélyén épp Mitsuko lapul. Nadia is varázstudó lény, így nem oly egyszerű a két mágia jelenlétét elkülöníteni, nem találják meg ez alapján Mitsukót, ám a fénygömbök, melyek megvilágítják a ház romos belsejét, már derengő fényükkel mutatnak némi mozgást, s eme mozgás a kék elf lesz. Elkerülhetetlen, hát, hogy ha a nimfa nem fedi fel kilétét, s az elf sem bújik elő, felleljék a sereggel érkező mágusok. A főtéren, s a távolabbi utcákban már serény készülődés folyik. Egyes mágusok sietve omladékokat rendeznek át, míg másoknak feladata a város alá vezető esetleges járatok felkutatása, mik fontosak lehetnek a sárkányok elleni harcban. Ha csupán a két mágus fedezi fel Mitsukot, hamarosan felhangzik az „Állj! Azonosítsd magad!” felkiáltás részükről az elf felé.*
*A házból nem igazán érkezik hang a bemutatkozásomra, és arra, hogy mit is keresek itt. De úgy gondolom, hogy nem félelemből, hanem mert a másik nő is érzi azt, amit hamarosan én már látok is: egy nagy sereg embert, ahogy Sendel főtere felé tart. De hát kik ők és mit csinálnak erre? Teljes testemmel az érkezők felé fordulok és való igaz, hogy elég ijesztő és támadó lehet kezemben a kardom. Észre sem veszem, csak mikor a mágus felhívja rá a figyelmemet. Először furcsán meglepődve nézek rá, majd a kardomra.* - Oh, elnézésedet kérem. Természetesen igazad van, a kard nem neked, s kíséretednek *itt kicsit kérdőn nézek a többiekre a mágus háta mögött* - ...szól, csupán a furcsa neszeknek, melyek körüllengik a várost s elhagyatott házait. Természetesen nincs okom nektek támadni és remélem, hogy elnézitek bizalmatlanságomat a város iránt. *biccentek egyet és kecses mozdulattal csúsztatom hüvelyébe a kardomat, így immár "fegyvertelenül" állok a mágusnő s serege előtt. Hamarosan felfogom a mondanivalóját és döbbenten pislogok a város széle felé.* - A sárkányok erre tartanak? *szólalok meg döbbenten és vetek egy lopott pillantást a ház irányába, ahol a számomra még ismeretlen nő lapul. Biztos vagyok benne, hogy hallja szavainkat, és habár nem szeretném leleplezni, jó ötletnek gondolnám, ha előbújna.* - Akkor minél előbb indulnom kell. Merről érkeznek? *fordulok a mágusnő felé. Láthatja rajtam az enyhe félelmet és a határozottságot: én bizony még a csata előtt elhagyom a várost, nem tartozik a terveim közé, hogy itt a csatában oltsák ki életem. Fontosabb vagyok ennél mind én, mind a küldetésem. Mitsukot nem árulom el, remélem, hogy előbújik magától. Ha nem, akkor pedig úgyis megtalálják, hiszen ahhoz a házhoz sétálnak a többiek, amiben ő lapul, de én még mindig a mágusnőre függesztem tekintetem és várom a válaszát, miszerint honnan érkeznek a sárkányok és mikor érnek ide? Vajon van még időm elhagyni a várost? Hogyha megtalálják a lányt, talán a mágusnak is világossá válhat, miért is álltam kivont karddal a főtér közepén.*
- Mindjárt jobb. *Helyesel a kard leengedésére Lune Umbra, a barnaköpenyes mester. A katonák eközben serényen készülődnek. Egyesek máris magaslati pontokat keresnek, ahová a lándzsavetőket telepíthetik a repülő ellenség ellen. Mások a még megmaradt térköveket szedik fel. Gerendákat vernek le cölöpnek, s aztán a cölöp köré rakják vissza majd a köveket. Eme cölöpökre rögzítik majd a kampós láncok végét. Igencsak hosszú fémláncokról van szó, erősek, vastagok, szemeik pontosan illeszkednek egymáshoz. Kilövő egységekre fogják őket rendezni, melyek, mint a katapultok, távolra juttathatják eme kampókat. Az ötlet az északi fehér elfektől származik, még a háború idejéből, tehát jó hétszáz éves. Más katonák fegyvereiket a földre fektetve máris nekilátnak, hogy pincéket keressenek, hová majd sebesültjeiket helyezhetik. Ez folyik a város számos pontján, nem csupán a főtéren, hol Nadia áll.* - Észak felől várjuk őket, ám könnyen lehet, megkerülik a várost, s akkor bármely égtáj felől támadhatnak. Ha egyedül találkozol velük odakint, biztos halál vár reád. Itt legalább esélyed lehet a túlélésre. A Nyugati szeglet innen északra már az övék…. *Adja meg a választ a mágusnő, míg társai, mágusai feladatukat végzik. Eközben odalent a mágusok felfedezik Mitsukot, s a barnaköpenyes botját a gyér fényben, melyet a fehérköpenyes fénygömbje sugároz, botját a kék hajú elfre irányítja. Könnyedén támadásba mehetnek át, ha az elf ellenségesen viselkedik velük.* - Állj! Azonosítsd magad! *Hangzik a kiáltás, s ha Mitsuko maga nem mozdul, hamarosan a fehérköpenyes lesz az, ki maga mond átkot rá. Jól kigondolt stratégia ez, hiszen az előbbre lépő barnaköpenyes magára vonja a figyelmet, ő az, ki fenyegetőbben lép fel, míg a fehérköpenyes a háttérben maradva figyelhet, s cselekedhet.* - Immobilitate maledictio! *Az átok hatására az elfnek tagjaira bénító zsibbadás száll, s eme érzés hatására mozdulni képtelen. Ha azonban felel, felszólítják, hogy lépjen ki kezeit tarkójára helyezve a térre. Ha ezt nem teszi meg, ugyanezen bénító átkot kapja meg, s ebben az esetben felviszik őt a mágusok a szabad levegőre, hol Nadia és Lune állnak.* - Társad is van? *Fordul a mesternő Nadiához. Mitsuko nyelvét ekkor már elhagyja a bénulás, tán maga a fehérköpenyes oldja fel, hogy szólani tudjon….*
Mitsuko Midnight Zöld elf
Hozzászólások száma : 745 Életkor : 913 Munkahely : ahol szükség ott a segítség
*Érzékeim jelezték, hogy mágusok közeledtek felém. Örültem, hogy a hallottak alapján Lanur követői, de a mágia az mágia, és nem ismerhetem a vérmérsékletüket, reakciójukat előre, így közeledésükre testemben lévő izomszálak is egyenként feszülnek meg készülve egy esetleges gyors reakciót megkövetelő támadásra, védekezésre. A korom sötétségben halvány fény kezd derengeni, így végre én is látok a távolban egy két formát, hogy mégis hol lehetek, de ha én látok, engemet is látnak. Csukjámat fejembe húzom, s megpróbálok teljesen az alattam lévő talajhoz simulni, több kevesebb sikerrel. Hogy miért teszem ezt? Akárki akármit mondhat, ekkora tömegben pedig már nem tudom megmondani, hogy igaz vagy hamis, amit állítanak, hisz túl sok szívdobbanás vesz már körül, hogy kitaláljam, melyik kihez tartozik. Kíváncsiságomból fakadóan fejemet felfordítom, s a fény felé nézek, egyenesen egy már nem is oly távol lévő fénygömbbe, melynek fénye valószínűleg nem csak szememben csillan meg, de a közben fejemről lecsúszó köpenynek köszönhetően, a hajamban lévő ékszereken is.* - Állj! Azonosítsd magad! *Hangzik el a parancs, melyre tudom, hogy minél előbb választ kell adnom, attól függően, hogy én hogy szemlélek rájuk. Természetesen nem bízok bennük, de mivel ők ketten láthatóan mágusok, én pedig egyedül vagyok idebent, nem sok előnnyel indulok. Végül úgy döntök, hogy izmaim feszültségét elengedem, de a földön maradok, jelezve nem támadok.* - Midnight sarj vagyok Olassie városából. Thalion Órëa oldalát szolgálom, s a nevem Mitsuko. Válaszolom, majd intésükre felegyenesedem. Több szóval nem is fecsérlik az időt, mellém állva enyhe lökéssel jelzik, hogy induljak meg. A fénygömbnek köszönhetően, így már látom hogy hova is kerültem, s a biztonságosnak nem nevezhető talajt is látom, melyen egy talpalatnyi sík felület sem található, így a kimenetel számomra nem éppen zökkenő mentes, és sokszor hagyja el számat egy két mormogás a kifelé vezető úton.* - Kezét a tarkójára! * Kapom az újabb utasítást, melyet egy nagy levegővétel kíséretében meg is ejtek, s kezem a tarkómra kerül, úgy állok kint a téren, s közbe körül nézek.* ~ Mennyire furcsa egy kihalt városban ekkora életet látni… - Társad is van? *Hallom meg megint a hangot, melyhez immáron már kép is társul egy mágusnő képében. Kizárásos alapon rájövök, hogy Nadia, ki nemrégiben nekem is bemutatkozott a másik személy lehet, aki éppen a mágusnővel szemben áll.* - Szólnom, ha szabad nem a társa vagyok. Most látjuk egymást először. Egy félre sikerült varázslat következtében kerültem az épületbe. *Válaszolok a lány helyett.* - Mitsuko Midnight vagyok Olssië városábol, Thalion Órëa oldalán állva élek. *Mondom el gyorsan még egyszer, amit már elmondtam a másik két köpenyesnek is, de valószínűnek tartottam, hogy telepatikus úton nem kapta a még fel nem tett kérdésére a választ, így megelőzve kérdését, válaszolok.*
*A Főtér környékén serény munka folyik. Kemény, és sietős munka, ahogy a fegyvereket, a csapdákat felállítják. Lune Umbra figyelme a nimfáról Mitsukora terelődik. Az elf, különös, kék hajával valóban egyedi látvány. A barna köpenyes nő elgondolkodva figyeli, csaknem meg is feledkezve a nimfáról, ki hasonlatosan csendben várakozik. A mágusnő szavai ekkor hangzanak el, mintha megvilágosodva csapna homlokára.* - Mitsuko Midnight! Hát persze….! Menion, a láz idején, négy éve! *Lune olvasott Verinolban a menioni jelentésekről. Az ott történtek egy részéről Taris kapitány írásaiból jutott el másolat a Verinoli szürkeköpenyes toronyba, ahonnét már a többi mágusrend is kapott másolatot. A kapitány bizony adott hírt az ott megforduló, és a láz letörésében együttműködő személyekről. Akadt, kinek csupán külső leírása született meg, a várban lévők összegyűjtött beszámolói alapján, s akadt, kinek emellé neve is társult. Ilyenné vált hát a gyógyírt meglelő Mitsuko is.* - Leveheted kezeid tarkódról. Thalion nagyúr megbecsült tagja a Tanácsnak, légy üdvözölve közöttünk. Nadia… *Fordul a nimfa felé. Szólna, hogy ha távozni kíván, tegye mielőbb, ám mindezzel elkésni látszik. Ám mielőtt bárki is szólana, a magasban egy vörös sárkány jelenik meg. A katonák döbbenten nézik a nyugodtan sikló lényt, mely onnan nézve alig nagyobb egy jókora sasnál. Lune Umbra szája tátva marad, midőn meglátja a lényt a magasban. Azután is előbb csupán suttog.* - Itt vannak… *Majd, midőn magához tér, már előbb a nimfának, s az elfnek szól, emelkedett hangon. Szemében elszánt tűz ég.* - Itt vannak! Jelentsétek a hadvezetésnek! Munkára, nincs már sok időnk! *Kiáltja a mágusoknak, katonáknak, kik sietve, csaknem kapkodva folytatják a munkát.*
*Való igaz, hogy nem az érkezőnek szólt a kardom, így hamar lejjebb is engedem. A furcsa zörejnek és neszezésnek szólt a faházban, de mint kiderül, feleslegesen, hiszen csupán egy lány van a házban. Hogy hogyan került oda, s miért, az nem derül ki - még. Nincs sok időnk a csevegésre, hiszen a mágus és a rengetegember - mint kiderül, a hadsereg - érkezik és kéri számon tőlem, s majd az ismeretlen nőtől is, hogy mit is keresünk itt. Döbbenten hallgatom a nő szavait, miszerint itt hamarosan összecsapás lesz a sárkányokkal. Ez nem jó, nagyon nem jó és az igazat megvallva semmi kedvem itt maradni és beszorulni a csatába. Elnézést, de nekem fontos feladatom van, hiszen el kell jutnom Mardanba, hogy ott aztán a nővéremmel találkozva vigyem haza a különleges gyógynövényt. Ennél nincs fontosabb, és egy csata sem lehet fontosabb a küldetésemnél.* - Ki kell jutnom innen... *morgom és fordulok körbe, beleütközve egy katonába, aki éppen izgatottan indul meg egy ház pincelejárója felé.* - Már elnézést... *morogja a katona, én pedig felvont szemöldökkel nézek utána. Közben előkerül Mitusko is, így a hanghoz immár kép is társul: meglátom az elf nőt.* - Nem a társam, én egyedül utazok! *húzom ki magam és kicsit meg is sértődök a feltételezésen, hogy nekem szükségem lenne bárkire is. Meg tudom én védeni magamat, hiszen mégiscsak Izra leánya vagyok, nemde?! Hamarosan hangzavar keletkezik, és sötét felhő szántja át az eget. Felhő? Felnézek és meglátom a két hatalmas szárnyat, a hosszú farkat és csakhamar rájövök, hogy valóban. Itt vannak. Egy csúnya, nem túl nőhöz méltó káromkodás hagyja el a számat, és gyorsan a lovamhoz sietek és felpattanok rá. Kardomat kitárva próbálok arrafelé indulni, merre az utam vezet: Mardan felé. Sejtem azonban, hogy elkéstem, és a város határánál sárkányokba fogok rohanni. Hogyha meglátom őket, mielőtt még bárki is megtámadhatna, és lekaszabolhatna, vagy megégethetne, vágtatok vissza a Fő térre,a barnaköpenyest keresve. Beszámolok neki, hogy merre s mit láttam, remélve, hogy valamennyit segít az információ...*
//Nagyon bocsánat a kimaradásért, ez a fránya szakdolgozat... De most már leadva, és itt vagyok!! //
*Lune Umbra számára már nincs jelentősége, hogy Mitsuko és Nadia társak-e, avagy most találkoztak előtte első alkalommal. Nadia káromkodása füléig sem jut el a mágusnőnek. A barnaköpenyesek helyi vezetőjének elméjét e pillanatban a sárkány megjelenése tölti ki. Nem állja útját a lovára pattanó nimfának, ha úgy látja, hát távozzon Sendelből. Ha távozik, még utána kiált, mielőtt elég távol kerül tőle.* - Észak felé más nem vár, csupán halál…bárkinek, ki egyedül, avagy sereggel indul útnak! *Ha Nadia távozik, nem állja útját katona. Kifelé mehet, csupán rosszalló fejcsóválás jár annak, ki északnak menekül a városból. Ők tudják, ha idáig eljöttek, innen már nincs visszaút. Győzelem, vagy halál vár a seregre. //Nadia, ha tovább menekül a kari, akkor a városhatárt, vagy a Nyugati szegletet válaszd következő hsz-ed helyéül.// A munkát sietősen folytatják, miközben Lune Umbra Mitsukóhoz fordul.* - Thalion nagyúr bármely katonáját szívesen látjuk, noha mostanáig egyetlen tagja népednek nem csatlakozott seregünkhöz. Téged szívesen látunk soraink között. Tudd, ha nem állítjuk meg a sárkányok hadait, eljő az idő, midőn Olassië felett szárnyalnak majd, s felégetik az égig érő erdőt! Harcolhatsz itt ellenük, avagy ott is, ám ha elhagynád Sendelt, legtöbb esélyed keletnek, vagy délnek lehet. *A barnaköpenyesnek nincs sok ideje várni a kék hajú elf válaszára, sok még a teendő, s a szárnyas bestiák bármelyik pillanatban megjelenhetnek. Ez időben a Főtér házai közül az egyiknek romjai között, hol leginkább rejtve vannak, két alak jelenik meg. Humanoidok, mint bárki, ki jelenleg Sendel romjai között ügyködik.*
//Ha Alamaise úgy dönt, akkor ő és Parath az a két humanoid, akik a ház rejtekében megjelennek teleportálás útján. Döntése alapján Hossin is ott lehet.//
*Az emberek, mágusok sietősen folytatják az előkészületeket, miközben Lune Umbra Mitsukóhoz fordul.* - Thalion nagyúr bármely katonáját szívesen látjuk, noha mostanáig egyetlen tagja népednek nem csatlakozott seregünkhöz. Téged szívesen látunk soraink között. Tudd, ha nem állítjuk meg a sárkányok hadait, eljő az idő, midőn Olassië felett szárnyalnak majd, s felégetik az égig érő erdőt! Harcolhatsz itt ellenük, avagy ott is, ám ha elhagynád Sendelt, legtöbb esélyed keletnek, vagy délnek lehet. *A barnaköpenyesnek nincs sok ideje várni a kék hajú elf válaszára, sok még a teendő, s a szárnyas bestiák bármelyik pillanatban megjelenhetnek. Ez időben a Főtér házai közül az egyiknek romjai között, hol leginkább rejtve vannak, két alak jelenik meg. Humanoidok, mint bárki, ki jelenleg Sendel romjai között ügyködik. Mindezt láthatja Alamaise, Hossin, s Parath is. Parath morogva árulja el még indulás előtt nevét a kísértetnek.* - A tiszteletet ki kell érdemelni, kísértet! Ha okot adsz rá, lehetsz megbecsült tag, addig csak egy oly lény vagy, kinek fajtája nem sok okod ad bizalomra, ha nem köti Dremer szava hozzánk. *Érkezésükkor Parath már Alamaise által megszokott külsejét viseli. Parath, valódi formájának analógiájára termetes emberi lényként jelenik meg, szőke, hullámos haja, s szakálla mellkasára és vállára terül. Fejszét hord magánál fegyverként, s öltözéke is jól mutatja, zord barbár mintát vett fel. Széles hátára barna, vastag bőrkabát terül, mely belülről meleg, prémes, hideg vidékekhez való. További ruházata is cserzett bőr, s karjait két fém alkarvédő fedi. Nem sieti el dolgát, a romok közül kipillantva szemügyre veszi a Főtéren nyüzsgőket. Pillantása megakadt egy máguson, s egy kék hajú elfen. Ha Nadia // Nadiának van írva a városhatárba is // visszatér őt is látja, s Lune Umbra, ha a nimfa kívánja, a hadvezetés rejteke felé irányítja, ám eközben megérkezik a városhatárra a sárkányhad is. A hatalmas sereg csupán akkor bukkan fel a védők szemei előtt, mikor már a város falaihoz ér. Ha Nadia eljut a Főtérre, érkezése utáni pillanatokban érik a városhatárt az első csapások. A sárkányok tüze lecsap a romos falakra, a katonákra, a védművekre. Sikolyok, ropogás, fellobbanó lángok, égő emberek jelzik a sárkányok érkezését. Falak dőlnek le, romos házak omlanak össze. A sárkányhad megérkezett, s megkezdi támadását Sendel ellen.*
* Ha már nem lennék Alameishez kapcsolva a sárkány egy megvető pillantást láthatna. Viszont így csak szavaim maradnak miket engedek hallani a hímnek. - Ha Dremer szava kellene, hogy kössön hozzátok nem lennék több mint egy eszköz... Amit akármikor el lehet dobni. Engem nem egy pecsét köt az úrnőhöz hanem az mit szívnek neveztek ti halandók Illetve élők. Rajtam az úrnő jele, s ez már önmagában megtisztel s hozzá köt. Veled ellentétben én nem tartozok a fajtájához, mégis talán nagyobb szívvel fordulok hozzá mint sokatok... S nem vakon követem utasításait, nyitott szemmel járok iránta hűen. S ne vedd sértésnek szavaimat Parath, de ismerek sárkányt ki elárult titeket... * Ha nincs mit mondania a sárkánynak akkor ezek után már csak Alameis hallhatja suttogásomat. Amit a mágia biztosít, hogy más ne hallja. - Alameis, nem tudom mi a tervezel pontosan, de Közelebb vagyok hozzád mint bármi e világon. A mágia lehetővé teszi, hogy szavak nélkül halljalak. Nem telepátia... Ezt úgy nevezném, hogy amit a vér szól. Ha a fegyvered nem megfelelő képes vagyok megváltoztatni annak küllemét. Hosszú kard, két kard kézre kapcsolható szúró eszköz és egy lándzsa formájába. Legvégső esetben egy íjat is képes vagyok belőle csinálni, viszont az a mágiára hagyatkozik. A közeledben lévő mágiát használja fel, azaz az enyémet. Nincs sok lövésed, csak húszra képes a fegyver. De az a húsz lövés biztos halált fog okozni. Az a kard ami most az oldaladon lóg, azzal a mágiával van befedni amit én használok, óvatosan vagdalkozz vele. Az kiben vér folyik hamar meghül a szíve. Mi szellemek szeretjük az életet, leginkább elvenni azt... Légy óvatos Nehogy bajtársad vágd le vele...
*A nő végighallgatja társai vagdalkozását, mire csak szemeit forgatja. Minek hadakoznak, amikor az ellenség nem itt van közöttük, hanem mindenhol körülveszik őket? Inkább valami fondorlaton törnék az agyukat. Ő maga is felméri a főteret, annak minden haderejét és ellátottságát. Ahogy számára feltűnt, nem messze egy kisebb csomópont lehet, ahonnan a főteret igazgatják. - Hogy őszinte legyen, egyelőre semmilyen tervem sincsen, Hossin - alig ejtette ki a szavakat a száján, felharsantak a kürtök, s az égen tömérdek sárkány kezdte tovább pusztítani a várost. A földről elfként szemlélve valóban borzasztóan félelmetes repülő bestiák hada, és Alamaise ismét hálát adott, hogy velük van, és nem ellenük. Bár kétlábúként arra is nagyon kell ügyelniük, hogy ők maguk nem váljanak társaik vétlen martalékává. - Jól van vigyázok vele - válaszolta suttogva a szellemnek, de szinte már annyi információ hangzott el a társulásukkal kapcsolatban, hogy a nőnek elég lesz észben tartania a tanácsokat. A kétlábúak azonban nem voltak restek, s azonnal ellentámadásba lendültek. A mágusok és a harci szerkezetek viszonylag hatékony fegyvernek bizonyultak a pikkelyesek ellen. - Valahogyan ki kellene iktatnunk a mágusokat. A harci masinákkal a többiek is el tudnak bánni, de a varázslók védekeznek. Nem is akárhogyan. Több kárt okoznak, mint a masinák. Mindezek után várta, hogyan alakulnak a főtéren az események, és csak ezután készül eltenni a mágusokat láb alól. Számításai szerint Hossinnal az oldalán sokkal egyszerűbb dolga lesz észrevétlenül cselekedni, csupán arra kell vigyázni, hogy a mágusok észre ne vegyék a kísértet jelenlétét.*
// Bocsánat a hosszú kimaradásért, eléggé besűrűsödtek a napjaim! Igyekszem többet jönni (: //
* Halk kacajt hallhat a sárkány lány, s ezt követően megszólalok. - Hát mire vársz? Ha vérüket ontanád hát tedd, mindened megvan hozzá a kard ott lóg az oldaladon. S csak egy szavadba kerül, hogy oly gyorsasággal vágd le őket, hogy még mielött az első össze esne már az utolsóval is végeztél... Mindig is kivancsi voltam, hogy mekkora lehetőség rejlik egy sárkány testében. De leginkább az, hogy van e akkora mint hajdani önmagamnak. * Várok egy kicsit majd megszólalok. - Nos mit szeretnél Alameis? Kivárunk?
*Parath válasza egyértelmű* - Tán elfeleded, hogy Dremer pecsétje kétoldalú….eszköz az is, ki felfogad egy kísértetet, s maga a szellem is, ki így megnyugvásra lelhet, míg megbízója hűséges szolgálatokra. Ám ne mondd, hogy nem tudod, fajtád tagjai éppúgy segítik a kétlábúak népségét is, miként minket! Úgy leszel különb azoknál, ha bizonyítasz, mert bizony köpönyegforgató ám a szellem! Úrnőmmel ellentétben én nem bízom benned, ám mert jele rajtad…nem is végzek veled. *Villan Parath pillantása Alamaise felé, honnét Hossin hangja hallatszik.* - A helyedben nem hagynám, hogy egy ilyen….varázsolgasson rajtam. De a te tested, a te életed, Alamaise. *Vonja meg vállát a barbár külsejű kétlábú. Igazat ad a kék nősténynek, valóban fontosabb, hogy feladatuk végezzék.* - Kezdjük is. *Néz fel az égre, melyet hamarosan sárkányok sokasága tölt majd be.* - Rajtatok lesz fél szemem, ám igazad van, Alamaise! Pusztítsuk hát varázstudóikat, ám e fegyverek is alkalmasak lehetnek megsebezni sárkányt. Dologra hát! *Ő maga e szavakkal teleportál is el a kürtök szavára, s első dolga egy feketeköpenyes mellett lesz. A harci zajtól az már nem észlelheti, ám ő csendesen lép közelebb fejszéjével, miután elméje megszokta az új helyzetet, s a fejsze nyomán a mágus feje porba hull, mielőtt átkot bocsáthatna a közelebb repülőkre.
A főtérre tán még hamarabb érkezik a nimfa, s tán lehet még ideje is mesélni a közeledő rettenetes sárkányhadról mind a barnaköpenyesnek, mind a kék hajú elfnek, ám hamarvást érezhetik azon csapást is, mely Sendelt éri. Északról, a város határa felől már hallhatják a lecsapó sárkányok robaját, s érezhetik talpuk alatta földet, amint a hatalmas csapások rezgéseit elvezeti egészen a Főtérre is. Furia maga csap le, s miközben egyik mellső mancsát lefelé tartja a tér rongált kövezete felé, annak végén lilás lángok csapnak fel, s mint futótűz terjednek szét a téren. Könnyen lehet, ha elérik Mitsukot, Nadiát, meg a többieket, hamarosan már ruházatuk is lángba borul, s testüket is marcangolni kezdi a különös színű tűz. A körülötte érkező sárkányok némelyike oly alacsonyra száll, hogy a környező épületek kiemelkedő pontjaiba kap bele mancsaival, s azok robajjal dőlnek le a térre.*
* Parath rosszalló megjegyzést tesz a társulásra, de a nőt ez nem tántorítja el a dologtól. Egyelőre ínyére való a helyzet, és csak előnyt lát benne. De ennyivel a férfi abban is hagyja a dolgot, és elindul, hogy végezze dolgát azt, amiért ide érkeztünk. – Én magam is szemmel tartalak téged! Pusztuljon a férgese! – ezekkel a szavakkal Alamaise is megindul a varázstudók felé, de ő inkább jobbnak látja futni, nehogy a teleportálás bezavarja a kapcsolatot a kísértettel, és a saját érzékeit a hirtelen ugrás. Könnyed léptekkel iramodik meg az ellenség felé, kissé más irányban, mint Parath de így is jól látja. Egy vörösköpenyest vesz célba, és már emeli is mellkasára tűhegyes kardját, hogy aztán belé mélyessze azt. A férfinek ideje sem volt feleszmélni, hiszen éppen a levegőben jövő csapások hárításával foglalatoskodott, a földről még csak nem is várt támadást, főképp nem egy kétlábútól. A kard briliáns eszköznek mutatkozik, a szerencsétlen egy pillanat alatt kimúlt. Alamaise már a következő áldozatát leste, de úgy tűnt az hamarabb találta meg őt. Szemtanúja volt ha nem is Parath, de az elf tettének, és már készítette elő támadó mágiáját. Mivel messzebb volt, ráadásul egy jó fedezékben, Alamaise kénytelen volt maga is fedezéket keresni. Intett Parathnak, hogy odafent kiszúrták őket, és csak reménykedni tudott benne, hogy látta is a sárkány. – Hossin, akár most be is vethetnéd magad – mondta immár hangosan a kísértetnek, miközben tűzgömbök puffogtak el mellette hol a földnek, hol pedig a fedezéket adó falnak csapódva. A zaj körülöttük immár fülsüketítő volt, a levegőt csatározók robaja töltötte meg. Egy utcán nem messze tőlük lila tűz villant keresztül. ~ Na abba nem szeretnék én belemenni, futott át az agyán, amikor megpillantotta a furcsa lángokat, majd egy újabb tűzgömb visszafordította figyelmét a saját problémájára.*
*Ha most alakot öltenék bizonyára élvezet lenne olvasható arcomon. S mikor Alameis hozzám szól egy gonosz vigyor ülne ki arcomra. ~Gyorsak tánca. *Majd Alameis hallhatja hangom is. - Mit álldogálsz itt e sok sóbálvány között? *Ha Alameis ebben a pillanatban körbe néz láthatja a csatát az érzékei joval gyorsabban képesek feldolgozni a kapott információkat, az idő nem pereg lassaban viszont Alameis sebessége jócskán megnőt. Ekkor még egy apró kis segítségre szorul hisz közel sincs Aden tűrőképességéhez. De így is könnyen kikerülheti majd a tűzgolyót ami felé tart. ~ Le kell korlátoznom a tánc erejét Nehogy széttépje testét a hirtelen jött megterhelés. Korlátozás életbe lép. * S közben még egy varázslaton törtem fejem melyik lenne a legideálisabb ehhez a tánchoz. Majd meg is találom. Szavak nélkül jön elő a varázslat, egy illúzió mágia. Alameis minden lépésénél elhagy egy testi illúziót, s úgy tűnik mintha folyton folyvást egy lépéssel hátrébb állna. Megnehezíti ez a dolgát annak ki szeretné őt célba venni. - Alameis mivel spórolósra vesszük a dolgot csak egy percet kapsz, hogy végezz azzal a mágussal s a mellette álló másik kettővel is... Vissza számlálás indul. Hatvan... Ötvenkilenc.... *Ennél nincs is jobb van ki úgy ugrál ahogy é
A hozzászólást Hossin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-06-04, 10:47 am-kor.
*Hossin varázslása Alamaise számára is láthatóvá válik, s fülében csengenek türelmetlen utasítgatásai. A nő körül lelassult a csata, a hangzavar is elhalkult, s ő nem tétlenkedett tovább, elindult a rá támadó vörösköpenyes felé. Már a levegőben megtáncoltatta újdonsült fegyvereit, s néhány könnyed, akrobatikus lépéssel ellensége mellkasába mártotta mindkét pengéjét. Lassítva látta, amint a vér dőlni kezdett a férfi mellkasából, s ideje sem volt elszörnyülködnie saját halálán. Alamase kikerülte a még földet sem ért vérpatakot, s máris ott termett a mellette álló mágus mellett, aki zöld köpenyt viselt, s e területen igyekezett a sárkányokat földre teríteni. Ő még észre sem vette, hogy ellenség nem csak a levegőben, hanem a földön is tizedeli őket. Megemelte jobbját, és hátulról a nyakcsigolyájáig elmetszette torkát. Nagy valószínűséggel még fel sem fogta a dolgot, amikor már holtan rogyott a földre. A harmadikhoz is mesterkélt kecsességgel szökken oda, hogy oldalból szabdalja ketté. A vékony penge úgy hasította szét beleit, mint ahogy olló vágja a papírt. Ez után fáradságot kezdett érezni magában, mintha megfogyatkozott volna ereje, ezért még mielőtt valami baj történhetne, visszatért előző fedezékébe. - Nos? Letelt? - kérdezte Alamaise lihegve a kísértetet, miközben szája mosolyra húzódott.*
A furcsa támadóm úgy tűnik, hogy végül enged az utamra, így lemászva a háztetőről futva sietek a Főtérre, hogy megtaláljam a Barna köpenyes mágust. Lihegve említem meg, hogy információim vannak a sárkányokról, hogy merről tartanak a város felé, és hogy vélhetőleg már itt vannak néhányan a városban is. A köpenyes a hadvezetés rejtekhelyéhez irányít. Az elfnek csak biccentek egyet, hiszen most már látom őt szemtől szemben is, majd már sietek is. A rejtekhelyen ecsetelem, hogy mit láttam, honnan érkeznek és milyen sokan vannak a négylábúak. Ám a beszámolómnak még a végére sem érek, máris robban a város. - Itt vannak. - suttogom a szavakat, és kifelé pillantok a város széle felé. Hamarosan valóban láthatóvá válnak a sárkányok és egyelőre fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Kisietve kardot rántok és még éppen látom, ahogy a hatalmas sárkány lila tűzzel locsolja meg a földet. Tenyeremet a földre teszem, és lágy dallammá formálom szavaimat, amivel a por lepte földet kérem, hogy semmisítse meg a tüzet, mielőtt elér hozzánk.Csak remélni tudom, hogy a por eloltja azt, és nem valami mágikus tűzről van szó...
* Ahogy Alameis forgatja a pengét az egyszerűen mesébe illik. S még csak bele se kellett avatkoznom a harcba. Elég tehetségesnek vélem a lányt, s ez gondolkozni kényszerít. ~ Hmm talán ki kéne képeznem rá hogy teljes erejével képes legyen használni a táncokat. Nem reménytelen, és el se merem képzelni mire lenne képes eredeti alakjában. * Majd ahogy a lány végzett hozzám szól de mindenem előtt egy illúzió berohan a csata közepére, mint eltérés, miközben Alameis az előző fedezékben keres ismét menedéket. Érzem testén a fáradtságot, mágiából meg szinte semmit se vesztett de a fizikai állóképessége elég gyér. - Remek voltál, de akadt már kétlábú aki órákig tartotta fenn ezt a táncot anélküli hogy csak egy izzadtság csepp is lett volna rajta... * Nem szerettem volna korai mámorba kergetni a lányt. - De azért jól szerepeltél, bevallom arra szamitottam hogy az első perc végén mágiával kell majd téged talpra állítani. Nos bírod még vagy segítsek?
*Miután Nadia lerázza a „sötét elfet” a város külső kerületeiben, kinek célja előbb megállítása, s megölése, majd csupán lassítása volt a nimfának, idővel, lassabban, mintha lóháton tenné, de elér a Főtérre. A vezetőség rejtekhelyére, a föld alá kísérik a nimfát. Lune Umbra pedig már szervezi a védelmet tovább. Mitsukot is ez időre figyelmen kívül hagyja, nincs ideje vele foglalkozni, midőn sárkányok ezreit várják, melyek könnyűszerrel elpusztíthatnak egy sereget is, ha az nem készül fel ellenük. Nadia a sereg vezetői elé kerül. Főtisztek, mágusok vannak a teremben. Utóbbiak feladata csupán részben a tanácsadás a nemesi származású hadvezetésnek, melynek élén egy őszes halántékú, szikár katona áll. Végighallgatják az ellenség érkezéséről szóló híreket, miközben a nimfa mellett befutnak az első jelentések is a védelem állásáról. Utóbbiakat csupán akkor hallgatják meg, midőn a nimfa végzett is szavaival. Nadia nem is várat sokáig a vezetők válaszára, kik megköszönni tudnák csupán már az információt. Kisiet a csatába, s megkísérli a lila tüzet hatástalanítani. A nimfa által keltett por szikrázva találkozik a lila tűzzel, s tartóztatja is, időt hagyva ezzel a főtéren lévőknek, hogy a tér szélén keressenek a házakban menedéket a tűz elől. A nimfa is jobban teszi, ha követi a többiek példáját, hiszen a lila lángok nem pusztulnak el egyből varázslatára. Futótűzként haladnak, s lassulásukat okozza a por. A tér körüli romokon halnak el végül. Lune Umbra Mitsukot karolja át, s teríti mindkettejükre köpenyét, miközben elsuttogja első varázslatát. Nekik már nincs idejük, a por segítségét tekintve sem, hogy elhagyják a teret, azonban a köpeny hirtelen válik kővé, óvva a kék hajú elfet, s a barnaköpenyes mágusnőt is Furia első tüzétől. A forróság még így is csaknem kibírhatatlan, míg a futótűz tovaszáguld, s elenyészik.
Parath a vörösköpenyes elpusztítása után leguggol egy nagyobb kiemelkedés fedezékébe. A romok neki is jó rejteket adnak, akárcsak a kétlábúaknak. Oldalra pillant, keresve Alamaise személyét. Alamaise kardokkal öl. Parath látja mindezt, s maga sem késlekedik, így a kék sárkány további tetteit. intését, nem látja. Következő célpontjával hasonlóan végez, egy szürke köpenyes nő. Fejszéjével annak gerincére sújt, s aztán lábával tapos a mágusnő torkára, midőn az törött gerinccel terül el a földön, hogy szó ne hagyhassa el száját. A körülötte puffanó tűzgömbök elől a földre veti magát, s elsuttogja az egyik, ezek ellen hatásos védőpajzs igéjét. A vibráló pajzs közepette felegyenesedik. Impozáns alakja körül sercegve hullanak szét a tűzgömbök, s a mindenhol fellelhető emberfejnyi kődarabok közül emel fel kettőt. Megsuhintja a mágusok felé. Jól tudja, nem hétköznapi ereje az, mi hatásos e pillanatban, de nem várhatja ki a hatást. Megérkezik a sárkányhad, s ez felülírja a csata alakulását. A lila tűz a Főtérről érkezik, s maga Furia keltette. A tér közepén emelt védelmi állásokból nem sok marad, ám sokan jutnak ki a térről fedezékbe. A kard, melyet Hossin teremtett, a kísértet mágiájából áll. Hossin mágiája szükséges, hogy ismerje a sárkány a gyors tánc lépéseit, melyekkel elindul ölni. Mindez a kísértet mágiáját apasztja, s mindez a sárkány állóképességét is rontja. S mint tudjuk az állóképesség mágiájára is hatással van. Kimerült testtel a varázslás sem hatásos. Gyors mozgása a csatában sikerre viszi tetteit, s a kísértet által materializált fegyverek is hatásosak, ám midőn visszatér rejtekhelyére, a sárkány érezheti, miként kapkodja zihálva a levegőt. Izmai fájnak, s szívverésének igen gyors ritmusa a fülében dobol. Életében először gyorsult teste ily sebességre, s csupán fajtájának köszönheti, hogy még él. Mindeközben az illúziók, a sárkány testének részleges irányítása, s a kardok olyannyira csökkentették a kísértet mágiáját, hogy önerőből bizony nem sokra lehet képes. A következő használatkor a létrehozott fegyverek is szertefoszlanak, marad Alamaise-nek az, mit eddig is birtokolt. Óvatosnak kell lenniük, hiszen a sárkány szervezete az újszerű igénybevételhez nincs hozzászokva, s fizikai fáradtsága mágiáját is csökkenti majd. Hossin is érezheti, miként apad ereje. Ha nem marad belőle, vajon hogyan fogja majd megsegíteni partnerét, ha annak valóban szüksége lesz rá? A téren Furia már túlrepült, nyomában sárkányok tömegei szállnak Sendel Főtere felett, s akad, ki a környező házakra csap le karmaival, fogaival ragadva ki onnan egy-egy harcost. A tér körüli csapdák működésbe lépnek. Láncos kampók szállnak a magasba, s tekerednek rá a vastag, erős láncok sárkányok nyakára, lábára, s rántják a mélybe őket. Ballisták, lándzsavetők lövik ki tartalmukat, miket még a behatolók nem semlegesítettek, s okoznak sebeket a levegőből támadó sereg harcosainak. Mágusok átkai repkednek, s olykor találnak is, megsebesítve, néha földre is kényszerítve sárkányokat.*
*A kezdeti múlónak tűnő fáradság fokozatosan erősödött Alamaiseban. Karja remegett, feje hasogatott a kimerültségtől. A nő nem volt hozzászokva, hogy ilyen kevés igénybevételtől ennyire legyengüljön. – Talán jobb volna, ha csak a kardokat használnám, a táncokat nem – vetette fel a kísértetnek, miközben izzadságcseppjei végigszántották homlokát és arcát, majd a porba hullottak. Ez a gyors mozgás sok erejét kivette, és testének fáradsága lassan varázserejének apadásához vezet, amit nem engedhet meg magának. Varázserő nélkül teljesen kiszolgáltatottá válhat. – Jelenleg nem nagyon izgat, hogy melyik kétlábú meddig tudott így táncolni – szuszogta Hossinnak. Igyekezett levegőhöz jutni a fedezékben, de tudta nem maradhat ott sokáig, végeznie kellett a feladatát, és kerülnie kellett a lebukást. – Szükségem lenne még egy kis időre – szuszogta Alamaise, miközben remegő lábain támaszkodott kezeivel, maga elé görnyedve. Eközben Parath tovább ontotta a varázslók vérét, s a nő is legszívesebben ugyanezt tette volna. ~ Csak néhány pillanat, és jobban leszek, gondolta. És valóban, egy pár mély lélegzet után már képes volt felegyenesedni, és megemelni az amúgy pehelykönnyű kardokat. Teste figyelmeztetése alább hagyott, de a kék tudta, nem szabad még egyszer ilyen helyzetbe kerülnie, mert az legközelebb a vesztébe kerülhet. Eközben egy újabb mágus közeledett Parath felé, úgy tűnt olyan szögből, ahonnan az arany talán kevésbé láthatta, ezért Alamaise gyors léptekkel sietett a fekete köpenyes női varázsló mellé. – Várj! – szólt oda neki, mire az megfordult, ezáltal meg is állt, és ezt kihasználva Alamaise tett tengelye körül egy fordulatot, hogy aztán kardját elhajítva a nőbe állíthassa azt. Mivel ezek nem voltak túl gyors mozdulatok, a kard nem talált célt, és a fekete köpenyes azonnal visszatámadt néhány fekete lövedékkel. A kék el tudott ugrani előlük, de az egyik eltalálta a bokáját, amin erős felmaródásokat okozott. Alamaise egy sikátorba menekült előle, és igyekezett igét ráolvasni a sérülésére, amivel egy leheletnyit jobb lett ugyan, de az átok kezdett szétterjedni a lábán. Amikor úgy érezte képes ismét erőt beleadni egy mágikus támadásba, és egy kék lángcsóvát hajított a nőre, és a rejtekből hirtelen kitörő Telanin meglepte a fekete mágust. A nő hátrahőkölt, és a kék tűz beborította, majd hirtelen aludt ki, mert az belülről égett tovább. Az áldozat összegörnyedt, nyögdécselt és kiverte a víz, de nem halt meg. Ezalatt Alamaisenak sikerült megállítania az átok tovább terjedését, és elérnie annak hegesedését. Még így is hasogatott bokájában a fájdalom, de legalább már mozgásában nem akadályozta. Előbújt a sikátorból és a földön fekvő bordái közé süllyesztette a megmaradt karját, majd az elhajított fegyver is felvette a földről, hogy tovább folytathassa a küzdelmet.*
* Elvigyorodva hallgatom a sárkányt aki éppen erejének össze szedésén erőlködik. Leginkább vállat vonnék kijelentésére, gyengül a mágia. S ez esetben nekem kell segítenem benne, hogy Alameis minél hamarabb vissza tudja szerezni azt. Koncentrálni kezdek, teljesen figyelmen kívül hagyva a sárkány csatáit. Még az átok elérésekor se teszek semmit. Az én feladatom most az, hogy Alameis erejét vissza szedjem, legalább annyira, hogy sebét maradéktalanul el tudjam tüntetni. A nő harcol s a végén kivégzi a mágust akit megállított. Ekkor nyílik szóra az én ajkam is. - Nyugalom Alameis, már rajta vagyok, hogy vissza szedjem mágiád nagy részét. Addig is egy aprócska varázslattal besegítek neked állóképességed vissza nyerésében. * A kék érezheti a mágiát a testében, az a fájdalom mi előbb még kínzó volt apadni kezdett. S a sárkány érezhette, hogy ereje kezd vissza térni. S én Továbbra is csak csendesen meditáltam gyűjtögetve vissza apránként a hatalmas mágia veszteséget. - Ha itt végeztünk ki akarlak képezni, a táncok használatára, ha benne vagy....
*Amíg harcolt, nem érezte, hogy Hossin a közelben lett volna, de ez akár a nagy koncentráció miatt is lehetett, ám amikor végzett ellenfelével és magához vette a kardot, ismét hallotta a kísértet segítőkész hangját. – Rendben – felelte neki, és máris gyógyulásnak indult a jókora kiterjedésű, gennyes-hólyagos seb a bokáján, páncélja alatt. Néhány szusszanásnyi idő után pedig ereje is kezdett visszaszivárogni testébe. – Persze! Persze, hogy benne vagyok! – élénkült fel Alamaise, és egy ujjongó mosoly jelent meg arcán, de hamar észbe kapott, és újra a csatára koncentrált. – Természetesen benne vagyok, képezz csak ki – köhintett egyet, kissé több közömbösséget erőltetve magára. Közben máris azt leste, ki legyen a következő áldozat. Ahogyan észrevette, a főtéren nem maradt, mindössze néhány mágus, akikkel éppen Parath viaskodott. Alamaise odasietett, és most már sokkal energikusabban a korábbinál levágott egyet hátulról közülük, megkönnyítve ezzel társa gondjait. Ezt követően úgy határozott, hogy az ostrommasinák számát is mérsékelni kell, mondjuk nullára, ezért a legközelebbihez sietett, hogy távolról szemügyre vehesse. Egy-egy ilyen hajítógépet legalább négyen kezeltek, így a kéknek óvatosnak kellett lennie, hiszen túlerővel készült szembe szállni. Kiszemelt magának egy fedezéket kissé magasabban, és oda futott. – Hossin! Átalakítanád a fegyveremet íjjá? – kérte a nő. Jobbnak látta inkább kilőni a magasból a nyomorultakat, legalább addig, míg van muníció. A maradékkal elbánik közelharcban, addigra talán Parath is végez. Ha Hossin teljesítette kérését, akkor Alamaise nem is késlekedik tovább, és nekiáll lelövöldözni a kétlábúakat, akik a gépeket kezelik. – Mit mondtál, mennyi vessző van ehhez? – kérdezte, miközben ismét felajzotta a fegyvert, és célzott. Munkája azonban úgy tűnt, kevésbé hatékony, mivel hiába hullottak a gépkezelők, a környékről újabbak álltak be a helyükre. – Olybá tűnik, a gépet kell tönkretenni – vetette fel fancsali módon a kék. ~ Csak hogy semmi se legyen olyan egyszerű.*
*Parath kövei célba találnak, a mágusok a fejnyi méretű kövek csapásától legalábbis sebesülten kellene, hogy a földre rogyjanak, s ha ez így alakul, hát az arany sárkány sem marad tétlen. Fejszéje gyorsan végez velük, ám még így is maradnak, s a tovarepült sárkányhad egy lélegzetnyi szünetet hagy nekik, amiben éppen rá és Alamaise személyére vadásznak. Az arany sárkány a kéktől kapott segítségre biccent csupán, s már lép is tovább. A háború ilyen, s ő most élvezettel fürdik a kétlábúak vérében. Ideje volt már, hogy valódi bosszút állhasson rajtuk. Támad újra, s újra, s ezúttal is varázstudók ellen. Eközben érkezik a Furia vezette had ismét, s a város védelmi eszközeire küldik támadásukat. Ha mágus támad ellenük, mindjárt többen szállnak vele szemben, a kötelék megbontása nélkül, s indítják meg támadásaikat ellenük. Igazi közelharcot még nem kezdtek, még csak most melegszenek be a csatában. Furia ezúttal is lejjebb engedi hatalmas, karmos, hátsó lábát, mindkettőt immáron, s belekapva a romos falakba le is dönti őket a földre. A téren Mitsuko és a barnaköpenyes felé is záporoznak a sárkány lendületétől elsodort faldarabok. Nadia mellett, nem messze húz el a fekete sárkány lába, s a falak nagy robajjal dőlnek le, darabjaik pedig tovaszállnak a tér belső, felégetett területei felé. Azonban Furia nyomán újabb sárkányok érkeznek, s nem csupán fizikailag rombolják a várost. Védői közül többeket felkapnak, s aztán széttépve dobják a földre, miközben az egyik elkapott sárkány átlőtt szárnnyal zuhan a főtérre. Lándzsák állnak ki belőle, s fogaival, amint magához tér, húzgálni kezdi ki az emberi fegyvereket testéből.*
*Hallom a kérést majd rövid mérlegelés után választ is adok a kérdésre. - Mivel a lövedékek mágiát emésztenek fel, nem alakítom át, húsz lövésre képes s nem hiszem, hogy azokat ezekre a közönséges férgekre kéne pazarolnod. A vesszők mágiát vesznek el, ha egy mágikus falat húznak elé az olyan mintha olajat öntenél a tűzre. Gondolkozzunk kicsit.... * Rövid tervemen agyalok éppen s arra jutok a nyers erő lesz a legjobb megoldás. - Egy mágiával kissé megdobom a fizikai erődet, sárkányként ez amúgy is jóval nagyobb mint egy emberé, s látod azt ott? Nem messze attól a szerkezettől, egy kalapács. Talán a cölöpöket vertek le vele, ragadd meg és teljes erővel sújts le a szerkezetre a legvékonyabb pontját támadd a katonákat bízd rám. * Ha Alameis teszi amit tennie kell s ama kalapáccsal ront majd rá a szerkezetre, amit három lépésre érünk a katonákhoz akik irányítják azt négy ujjnyi vastag jégcsap indul meg a katonák feje felé, mindegyik fedetlen testrészre célzott, apró mágia mégis egy szemgolyón áthatolva, egy nyaki artériát átvágva teljesen hatásos módszer egy ember elpusztítására.
*Mivel Hossin nem alakította át a fegyvert, ezért Alamaise végighallgatta utasításait, és a kalapácsért rohant, s őt magát is meglepik a hirtelen megjelenő jégcsapok. Egy kis ideig még azt gondolta, felé száguldanak, csak aztán jött rá, hogy Hossin idézte meg őket. Lesújtott a kalapáccsal a gépezetre, amiből tömérdek szilánk és szálka repült szana-szét, és a harmadik-negyedik csapásra már használhatatlan is lett. Pont időben végzett ezzel, hiszen körötte temérdek kétlábú sorakozott fel, hogy átvegye a halott gépkezelők helyét. A nő ismét kardokat ragadott, ám azok a második ember beleinek felhasításakor semmivé lettek, és egy pillanatig Alamaise fegyvertelenül állt támadóival szemben. Egy vágás árán kitért a csapások elől, majd saját rövid kardjáért nyúlt, és azzal harcolt tovább. Amikor az embereket sikerült megritkítania, ismét magához ragadta a kalapácsot, és a főtéren lévő, hozzá legközelebbi géphez rohant. Ám az ottani kezelők, s nagyjából a főtéren levők már kezdtek felfigyelni a belső ellenségekre is, így az emberek nem lehetett meglepni. A távolban már látták, amint Alamaise feléjük rohan, és időben kardot rántottak. – Tudnál még egy kis jeget idézni? – kérdezte a kék Hossintól. Ezzel is megkönnyítené a saját helyzetét a túlerővel szemben. Ha a kísértet ismét megidézi jégszilánkjait, addig Alamaise végez azokkal akiket az nem talált el, vagy még képesek harcolni sebesüléseik ellenére. A kardok gyorsan táncolnak, s már feleannyi erőkifejtéssel is mély sebeket szántanának a borotvaéles pengék. Eközben a nő nem feledkezik meg Parathról sem, de úgy látja, a férfi egyenlőre elboldogul egyedül is.*
A hozzászólást Alamaise összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-06-09, 2:56 pm-kor.
Tárgy: Re: A Főtér 
2016-04-16, 3:51 pm
//
// visszatér őt is látja, s Lune Umbra, ha a nimfa kívánja, a hadvezetés rejteke felé irányítja, ám eközben megérkezik a városhatárra a sárkányhad is. 
