A Főtér

Tárgy: Re: A Főtér 2016-12-19, 12:37 pm

* Ahogy választ kapok csak biccentek egyet Alameis felé s máris testemet a homály fedi. Megindulok hát S megkezdem a feladatom. Ahogy koszálok a városban egy kissebb csapatba botlok, majd közelebb érve érzem hogy több csapat is egyszerre mozog. Felpillantok tekintetem egy nagyobb sárkányt fedez fel ki elsuhan a csapatok felett. S rögvest hozzá sietek.
- Sárkány! Fúria úrnő parancsára kutatom a megmaradt csapatokat. Több csapat is mozog befelé a főtérnek. A döntés rajtad áll elégetjük vagy riadót fújsz?
* Majd várok miként felel a sárkány.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-12-23, 4:05 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* Sötét égbolt telepedett fejünk fölé, mely áldásosan elrejtett bennünket. Figyelmesen hallgattam Furia szavait, majd parancsát, miszerint a vezetők testét dobáljuk a kutyáik orra elé.
- Parancsodra Úrnőm! - válaszoltam egy fővetés kíséretében, s csak ezután fordultam Parathhoz.
- Szerintem van annyi belőle, hogy elfelezzük őket - pillantottam a testek felé egy grimasz kíséretében - Úgy volna a legjobb, ha karóra tűznénk őket.
Eközben magamban hálát adtam az ősöknek, hogy nem megcsonkított holttesteket kell szétdobálnunk.
~ Elvégre nem méltó hozzám, hogy emberi holttesteket zsigereljek. Így is bűzlök a vérüktől. ~
A halottakhoz még elf testemben léptem oda, hogy könnyebben levághassam a kiszemelt személyek fejét. Ekkor libbent mellém Hossin.
- Az igazi erőt? Nos, kifejezetten jó érzés volt, azt leszámítva, hogy utána annyira kimerültem, hogy csoda hogy élek. De ezt leszámítva szívesen veled tartok - mondtam neki, és ha éppen nem volt láthatatlan, akkor rá is néztem. Válaszom után a kísértet csak biccentett, és eltűnt, én pedig tovább koncentráltam a feladatomra.
- Úgy vélem, elég ha a főtér körül kicölöpözzük őket - pillantottam ismét Parath felé. Ezt találtam a legésszerűbbnek a táborhelyek felkutatása helyett, mivel azok mellett kevésbé végezhetnénk a munkánkat észrevétlenül. Már nyúltam is az első hajas kobakhoz, alaposan belekapaszkodtam, s kardommal lecsaptam a fejet. Ugyanezt tettem a többi rám jutó testtel, majd sárkány alakot öltve elindultam a főtér nyugati határába.
- Tiéd a keleti oldal - jegyeztem meg Parathnak, még indulás előtt, s ha nem maradt mondanivalója valóban neki is indulok. A fejeket varázslat útján magamhoz kötöttem, így azok láthatatlan kötelék útján bal mancsom mellett lebegtek, amíg én karók után kutattam. Találtam is pont a célnak megfelelőket, néhány szétzúzott ostromgépből, és halottak mellett heverő, vagy azokból kiálló lándzsákból.
A fákat a földbe döftem, s kiválasztva egy fejet azok tetejére tűztem. Mindezt nagy gondossággal, mivel sárkány alakomban könnyedén összezúzhattam a fejeket úgy, hogy közben nem állt szándékomban.
E feladattal gyorsan haladtam, s eközben mindig figyeltem, nehogy ellenség lopakodjon a közelben.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-12-23, 9:16 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*A kísértet kérésére Furia a szellemlényre pillant. Még ha láthatatlan is, érzékeli jelenlétét, s hollétét is. A kísértet, noha szolgálja, nem dolgozik hiba nélkül, ám a kék nőstény nincs még oly közel hozzá, hogy értékes lehessen, s az ősi sárkány úgy véli, tett már eleget azért, hogy a halandó sárkányok közül senki nem vetemedhessen árulásra ellene, s fekete társai ellen.
Az a néhány maradék áruló, kik még életben vannak, s menekülésben, nem húzhatják már soká. Életterük mind csökken, miként csökken Lanur hordáinak területe is. Idővel megtisztítják e földet a fertőtől, s akkor visszatér a sárkányok bölcs, s erős uralma, mi régen is békességet hozott a világra.*
- Ha ő belemegy, nem tiltom meg.
*Ad rövid választ Hossinnak, majd kiadja a parancsot a két itt maradó sárkánynak. Tán nem a legkönnyebb feladat ez, tán nem is a legfelemelőbb, noha kétlábú hullákat fejezni épp oly egyszerű, mint letépni fejét egy bivalynak, így nem filozofálgat sokat, mit is szól Alamaise, s Parath az új parancsnak.
Az úrnő maga odébb áll, s elteleportál a térről. A levegőben vált alakot, s csakhamar hatalmas, fekete teste ár Darlath előtt terül el.*
- Helyt álltál, parancsnok. Folytasd csak, mire utasítottalak, s meglásd, győzelemmel zárjuk e csatát!
*Eközben Parath megvonja vállát. Tetszik neki az ötlet, hogy felezzék meg a főtiszteket, s így felosztva már lesz lehetőségük gyorsan végezni.*
- Ha addig karókon akarod tárolni, nekem mindegy…de az úrnő parancsa, hogy dobjuk közibük. Én így is fogok tenni.
*Hallva a társalgást a kék nőstény és a kísértet között, kiben még most sem bízik meg, nem vág grimaszt sem, ám megjegyzi magának a dolgot.
Inkább a főtisztek testeit, amik hozzá tartoznak, húzza szépen sorban egymás mellé a téren.
Fejszéjével suhint mindegyik nyakra, s választja el a főket a testektől.
Tán még élvezettel is teszi, bosszú ez is, megbecsteleníteni a holttesteket…hiszen megérdemlik!
Karókra azonban nem tűzi őket, inkább csak felhalmozza maga mellett.
Parath ezután csak figyeli, ha Alamaise karókat gyűjt, majd ver le cölöpnek. Karjait összefonja széles mellkasán, miközben szemmel tartja a teret is.
Eközben az arany sárkány, kit Hossin értesít az elsőként észlelt csapatokról, dönt: Furia, vagy Darlath elé viszi a hírt a csapatmozgásokról.
Ám előbb saját szemével is látni akarja, s ezért lejjebb ereszkedik.
Megpillantva az első alakokat, s a szétszóródott, kis csapatokat, igyekszik a magasba emelkedni.*
- Riasztom Furiát.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-12-24, 11:53 pm

- Indulj addig elkezdem leszedegetni őket. Megjelölőm mindüket akik túlélik.
*Majd alá szállok a városnak. S próbálom kiszűrni azokat kik nem a mágiájukkal harcolnak. Jelenlétem eltüntetve osonok egy hat fős kis csapat felé. Közéjük osonok kezembe láthatatlanul jelenik meg két kard. Majd a szellem kardok áthatolnak páncélon. Lelküket fertőzve meg a halál érintésével. Testem kezd a tömegben alakot ölteni, arcomon pikkelyek szemeim vöröslenek, majd a pengék is felveszik fizikai alakjukat. Ezüstös színük feltűnik. Majd az első fej ebben a pillanatba hull alá. Látom a rémületet a szemekben.
-A gyors
*Villanak szemeim majd egyből egy lábat hasítok ketté. Ekkor már érezhetik átkom hatását, amikor a félelem lesz az úr. Hangos üvoltés következik, majd elhajítom a pengét egyenesen átdobva az egyikük fején. Ebben a pillanatba egy kard csapódik megmaradt pengémen. .
-Az oriás.
*Ökölbe szorítom kezem majd orrát alulról felütöm egészen agyáig. Ketten maradtak s egy ki üvöltve vérzik mellettem s levágott lábát szorongatja üvöltve. Másik pengém is eltűnik kezemből. S ebben a pillanatban a második testéből is eltűnik a fegyver. S kezembe egy íjat tartok, s ujjaim hátra húzza a húrt. Egy vessző jelenik meg benne, s fejbe lövöm azt ki mellettem fekszik.
- Most mi lesz férgek? Lebuktatok... A gyors
* Két vessző indult el csekély késlekedéssel, nem várom meg mi lesz a két katonával elrohanok.
A megmaradt katonák után kutatok. Ekkor a mágusok talán érezhették jelenlétemet, csak feltételezni tudom mily távolságból képes engem érezni. De egyben biztos vagyok magát az életet én távolabbról érzem. A következő csapatot a megmaradt romok takarásából s azok magaslatairól ritkítom meg vesszőimmel azokat kikben mágiát érzek.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin, Mitsuko, Furia//

*A Főtéren Alamaise, s Parath lefejezgetik az elesett főtiszteket. Ha a kék nőstény karókra tűzi, Parath bizonnyal elégedetlenkedve szemléli, míg maga láthatóan inkább kupacokba gyűjti a levágott testrészeket.
Az arany sárkány arra vár, hogy eljöjjön a pillanat, mikor a levegőbe emelkedhet, s a kétlábúak sorai közé szórhatja vezéreik levágott fejeit.
Magában már előre ízlelgeti az elégedettség ízét, amit a lehulló fejek látványa, s az ellenség soraiban kitört zavar okoz majd.
Furia dicsérete Darlath számára több minden hadi sikernél, így kihúzva magát büszkén élvezi azt.
Az arany sárkány ekkor érkezik. Magasba feszítve arany szárnyait landol a hatalmas, fekete test és a mellette eltörpülő kék mellett.*
- A kísértet szállingózó csapatokra lelt, nem messze a Főtértől. A tér felé tartanak.
*Ha Furia, vagy Darlath úgy dönt, a csapatok hamarvást megindulhatnak. Tán még nem száz sárkány, de egy csapásra elég lesz az a negyvenöt is, aki hirtelen harcra kész állapotban találtatik.
Eközben Hossin megtámadja a katonákat. Kerüli a varázstudókat, ám ereje nem tért még vissza hirtelen.
Szellem kardjai valóban áthatolnak a páncélokon, s hamarvást el is hullik néhány közülük, ám éreznie kell, hogy fizikai támadásra már nem képes. Sem lábat nem hasít ketté, sem pedig orrokat nem üt fel.
Erre már nincs ereje. Odalent sem volt már valódi támadásra, a járatban, s most sincs. Ehhez több időre van szüksége. Azonban támadása felkelti egy szakad, fehér köpenyes mágus figyelmét is.
Kereső varázslatot indít, hisz az elesett katonáknak nem volt okuk meghalni, s megleli a kísértetet.*
- Spiritus interfectis!
*Látatlan száll át árnyként a támadás oda, hol a szellemlényre lelt, s Hossin érezheti, miként hasít belé eddig nem észlelt fájdalom.
Ahhoz azonban kevés, hogy a fehérköpenyes végezhessen vele, ehhez már gyenge az a mágus is. Még pirkadat előtt pihennie kell, hogy erőt gyűjthessen a csata vélhetően utolsó szakaszára.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-12-30, 8:52 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Egy halandó sárkány érkezik a romváros északi részén található sárkánytáborba. Az arany sárkány sietősen érkezik, noha Furiát nem lepi meg. Nincs tartani valója egyetlen halandótól sem, legyen az sárkány, avagy kétlábú.
A hír, mit hoz, felkelti érdeklődését, ám az ősi sárkány tudja, a kétlábúak likvidálására szánt csapatok még nem állnak készen. E helyzetben aztán nem marad más választása, mint a pillanatnyilag rendelkezésre álló erőket küldi oda.*
- Vezesd azt a csapatot oda, hol a mozgást láttad. Feladatod azonban az is, hogy a környéket szisztematikusan kutassátok át. Annyira nem bolondok, hogy egyedül jöjjenek erre. Tudni akarom, mily mozgások vannak még az éj leple alatt!
*A negyvenöt sárkány hamarvást a levegőbe emelkedik, s az arany sárkány vezetésével megindulnak a kísértet által talált terület felé.
A sárkányok azonban ezúttal nem tűzzel árasztják el a romokat.
Midőn az arany sárkány megjelöli a területet, hol a kétlábúak vannak, kik e pillanatban már harcba is szálltak Hossinnal, a negyvenöt sárkány a romokat sodorja mellső, hátsó karmaival a katonákra, mágusokra.
Ahogy a magasba szállnak, a következő támadás immáron a földön indul meg. A kétlábú sereg körül több sárkány landol a síkabb területeken, s varázslataikra sötét fellegek törnek elő a földből. Nem egy helyen hegyes kőtüskék döfhetik át a kétlábú katonákat. A levegőben maradt társaik ez idő alatt fentről kapnak el egy-egy katonát, s a levegőben tépve szét, hajítják vissza darabjait társaik közé.
A fehérköpenyessel szemben is megjelenik egy kék sárkány. Fagyos lehelete megdermeszti a levegőt is, a mágus körül.
Furia ez idő alatt Darlathoz fordul.*
- Mit tudunk a vezérkaron kívüli tisztekről? Kik vehetik át a főtisztek helyét?
Őket is el kell kapni!
*A kék sárkány bólint.*
- Elfekbe botlottunk, az ő seregük fejét még bizton nem öltük meg. Azonban nem tudjuk, ki vezetheti.
A többiekről nem képzelhető el, hogy összefogják e sereget.
- A fejét akarom annak az elfnek!
*Villan a hollószín sárkány sötét pillantása Darlathra, s annak nincs ettől világosabb parancs a világon.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-01, 3:15 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* Hamar végeztem a feladattal, mit Furia szabott ki nekem, miszerint a fejeket látható helyre kell helyezni. Kissé sajátos módon, de teljesítettem. Ha visszatérnek e átkozott helyre varjak, ők se maradjanak éhen.
Nagy szerencsémre amíg a dolgommal foglalatoskodtam, nem leltem ellenségre, s ők se leltek rám. Eztán futottam össze ismét Parathtal, hogy érdeklődjek, ő hogyan áll a feladattal.
- Segítsek, vagy végeztél már, Parath? - libbentem oda mellé a földre, s lomhának tetsző testem a levegőből halkan helyeztem a porba. Puha mancsaimnak hála mindössze egy alig hallható tompa puffanást hallattam, melyet közvetlen közelről csak Parath észlelhetett. Nem láttam, hogy ő maga végzett-e már, mikor feltettem a kérdést, de így találtam illendőnek.
Válasza után ismét neki szegeztem mondandómat.
- Most, hogy végeztünk visszatérek az eredeti parancshoz, s kétlábúként járok körbe. Te miként cselekszel? - érdeklődtem. Nem tartottam feltétlenül szükségesnek, hogy együtt folytassuk utunkat, mivel nem tudtam ő hogyan vélekedik a folytatásról, bár ketten jelentősen nagyobbak az esélyeink, mintha egyedül mászkálnánk e háborús területen.
Vissza is változtam hát női elf alakomba, s így vártam Parath mit válaszol. Ha egymaga maradna, akkor én is egyedül indulok neki az őrjáratnak.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-02, 10:07 am

* Talán túlbecsültem erőmet s ennek borzalmas kín az ára. A mágus rám varázsol mi szerencsémre nem halálos s a bölcs sárkánynak hála hamarvást jön a segítség s egy lecsapódó sárkányra kapaszkodok fel ki elragad egy katonát. Testem látható s még mindig borzongok a varázslattól.
- Útitársadnak szegődtem.
*Sétálok a sárkány szeméhez majd koponyájának tetején helyet foglalok. S pihenni kezdek, majd megpróbálom bemérni a mozgó csapatok helyzetét. Azok felett kik felett elrepülünk egyszerű dolgom akad s minduntalan jelzem is as sárkánynak ha megérzem az életet a közelünkben.
- Egy csapat épp alattunk van sárkány!
*Az hogy mit tesz az információval már rajta múlik én nem mozdulok várom hogy erőm ismét vissza térjen. Majd halk dúdolásba kezdek s elzengem a halál dallamát miközben a békés Sendel ismét mészárszékké válik.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin, Mitsuko, Furia//

*Az éj bizony telik, miközben a kétlábú seregek lassan vonulnak fel a Főtér felé. A romok takarását használják ki, s a seregek zöme még távol van.
Mindezt a sárkányok nehezebben vehetik észre, hisz a verinoli csapatok az árnyak között, fedezékről fedezékre haladnak előre. Mire felkel majd a nap, ott lehetnek már a sárkányok vonalai közelében, ám addig még sok idő van hátra.
Az arany sárkány negyvenöt harcossal érkezik vissza Hossin mellé, s láthatóan e kisebb csapat arra van megbízva, hogy a lesbe mozgó ellenséget likvidálja.
Ennek tesznek eleget, s csapnak le az ellenségre, hol a kísértet felfedte őket.
Nincsenek nagy tömegben, s az ellenség sem a főerő, mit sejteni is lehetett.
A csetepaté hangjai, noha a sárkányok kerülik, hogy látványos tüzeket okádjanak a falak közé, így is elhallatszanak bizonyos távolságra.
A fehérköpenyes hátrálva tér ki a fagyos lehelet elől, s talál menedéket az egyik félig leomlott kőfal tövében. Még nem akartak az ellenséggel összecsapni, jó lett volna kipihenni az egész napos csata fáradalmait, ám olybá tűnik, erre most nincs lehetőség.
A katonák sorra pusztulnak, noha van, ki a romba lándzsáját ékeli be, hogy a felé tartó sárkány pikkelyei között találjon utat a szörnyeteg húsába.
Alamaise, s Parath eközben lefejezték már a főtiszteket, s a kék nőstény láthatja, a hím nem tűzte a fejeket karókra, sokkal inkább felhalmozta, s mellettük várakozik.
Parath követni látszik Furia parancsát, mely úgy szólt, hajnalban hajítsák a fejeket a kétlábú seregek közé.
Így aztán csekély az esélye, hogy az arany hím visszatérne a federítéshez, sokkal inkább kivárja a közeledő pirkadatot.
A közeli csatazaj az éj csendjében odahallik hozzájuk, mit hallhatnak is.
E csatában Hossin visszatér egy sárkányhoz. A kis csapat még a földön, a romok között megbújó ellenséggel küzd, nem keres nagyobb falatot, míg ezekkel nem végez. A szétszóródott katonákra azonban a kísértet mutat rá, s így a pár fős kis különítményekre csap le a sárkány. Felhasználja a romok adta lehetőséget, s mit tud, rájuk omlaszt, mancsait, karmait, fogait veti be, miként társai is. Akad még így is sebesülés, noha nem túl sok.
A sárkányok sem pihentek, s az ellenség a sötétben a romok között rejtőzködve nehéz célpont.
Darlath eközben Furia parancsára három sárkányt választ ki, kik az elesett mágusok köpenyeit, azok rendjeleivel, öltik magukra s indulnak el az elfek feltételezett tábora felé.
Egyetlen feladatuk van, felkutatni, s megölni az elf vezért!
Mitsuko a főtér menti rejtekében, honnét szaga sem jut a két ott maradt sárkány közelébe, végignézte, miként fejezték le az összes főtisztet, kiket a fekete nő felhozott, s most hallhatja az odaszűrődő újabb csatazajt is. Vajon az ő kék ellensége merre lehet? Talán ahogy felkel a nap, újra itt lesz a csatában?*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-03, 8:51 am

*A sárkány teszi amit tennie kell. Egytől egyig lecsap azokra a kis csapatokra akiket felfedek előtte. Jó csapatmunka a mienk s talán már én magam is kiérdemeltem a tiszteletüket. Bár fogalmam sincs van e róla tudomásuk hogyan is járultam hozzá győzelmükhöz. S én még mindig a sárkányon pihenve várom lassanként visszatérő erőmet. Várnom kell még arra amikor ismét aktívan részt vehetek a csatában. Első lépésnek fizikai formát kéne öltenem, hogy ne mágiámat kelljen használnom. Érzem ahogy lassanként testem elkezd foghatóvá válni. De még koránt sem az igazi.
- Szép volt barátom, viszont légy takarékos ezek csak beszivárgó patkányok, egy hatalmas tömeget érzek a város határában annyian vannak, hogy ebből a távolságból is képes vagyok érezni jelenlétüket. Vigyázz magadra!
*Majd eleresztem a sárkányt s lebegni kezdek egyhelyben az úrnő erejét keresem. Szerencsémre ezek a feketék oly élettel rendelkeznek amellyel más senki. Így egyszerű megtalálnom őt ebben a zűrzavarban. S én hamarvást hozzá sietek jelenteni. Ha éppen beszédet tart megvárom még befejezi majd enyhén megdőlők.
- Úrnőm, valószínűleg felfedtem a másik haderő pontos helyzetét. Ha közelebb mennék hozzájuk teljes tisztasággal fel tudnám fedni neked. S a Sendelbe beosonó patkányok sorra hullanak el alárendeltjeid keze által.
*Megvárom válaszát majd folytatom.
-Viszont jelenleg nem vagyok képes aktívan részt venni a csatában, mágiám oly gyér jelen pillanatban, hogy fizikai formát sem vagyok képes ölteni. S ezért bocsánatodat kérem.

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-07, 11:14 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Furia elégedetten látja, hogy a sárkányok miként teszik dolgukat. Darlath máris intézkedik, s kiküldi keresőit az elf vezér után, tán hamarvást gyilkosok is lesznek belőle.
Eközben a sereg gyülekezik, hogy felálljanak azon csapatok, melyek aztán a kísértet által megjelölt csapatokra csapnak le.
A kétlábúak már régen szétszóródtak a romok között, kisebb csapatokra bomlottak, így biztos abban, a kísértetnek bőven akad munkája, hogy megjelölgesse a leendő célpontokat a sárkányosztagoknak.
Ezért is morran fel, amikor megpillantja a kísértetet maga mellett, s az azt mondja, a másik sereget meglelte.*
- Már a csata alatt sem álltak egyetlen tömbben. Botorság lenne nekik összeállni. Nézd meg jobban.
*A kísértet további szavaira újfent felmorran. Sosem azt kérte a kísértetként, hogy harcoljon. Ő a szellemlét más előnyeit kívánja kihasználni ezen a lényen keresztül, ám úgy tűnik, Hossin mindenképp ölni akar.*
- Nem azt kértem, hogy harcolj. Azt kértem, jelöld meg helyüket, s majd seregeink lecsapnak rájuk. Teljesítsd a parancsot!
*Parath eközben valóban csak szobrozik a levágott fejek mellett.*
- A parancs úgy szólt, hogy pirkadatkor hajítsuk közéjük. Majd föléjük szállok és rájuk szórom.
*Jelenti ki az arany sárkány. Ha Alamaise odébb áll, a szőke barbár néz egy darabig utána, majd marad ott, hol eddig volt.

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-09, 10:42 am

// Mese: Sárkánytánc //

* Parath híven az utasításhoz kivárja a pirkadatot.
- Jól van, ahogy jónak látod - mondtam neki megértve aggodalmait, majd én magam tovább álltam. Még egy sétát tettem a főtéren, s messziről ide morajlottak a távoli csetepaték, a leomló falak, morgások és a kiálltások zaja. Nem akartam nagy feltünést, de pont a rombolások miatt nem akartam épületbe húzódni. Inkább felmásztam egy romos épület tetejére, egy megmaradt fal árnyékába, ahonnan viszonylag mindent láttam, és nem kellett tartanom attól hogy meglepnek, pihenhettem én is egy kicsit.
Néha láttam a magasban suhanni egy-két fajtársat, akiknek - ha esetleg nem látták volna egyből - jeleztem, hogy ki vagyok.
Elővettem az eddig elrejtett nagyon kevéske élelmet, és a megmaradt idézett vizemet, hogy felfrissítsem magam. Mindössze néhány falat sajtom, szárított vadhúsom és némi rozskenyerem volt, amivel nem laktam jól ugyan, de legalább volt valami a hasamban. Ez a csatával töltött nap eléggé kiszívta belőlem az erőt. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytán - Alamaise, Hossin, Furia//

*Míg a csata folyik, Hossin az ősi sárkánynál tesz jelentést, ki nyomatékosan elmondja újra feladatát, mi felderítés, hogy sárkányai megfelelő célpontokra csaphassanak le.
Nem azt kérte, hogy álljon be a sárkányok mellé harcolni, hanem használja ki a kísértetek egyedi képességeit, s vezesse célra hadseregének egységeit.
Parath válaszát követően Alamaise felhúzódik egy épület tetejére. Az arany sárkány tisztában van vele, mit is jelent egy ősi parancsa. Ezt nem szokták csak úgy eldobni, hisz könnyen lehet, a fekete sárkány azt tiszteletlenségnek, engedetlenségnek veszi, s Parath nem kíván Furia, vagy egyik harcosa által megbüntetve lenni, mert nem azt tette, mit parancsoltak neki.
Így inkább maradt korábbi helyén, s igyekszik kipihenni magát, hogy midőn eljön az idő, újfent irthassa a kétlábúak tömegeit. Hisz csupán ezért van itt.
A pihenő Alamaise jelzi sárkánytársainak, ő bizony közéjük tartozik, nem is bántják, a kék nőstényt. Hagyják, hadd pihenjen, s egyen. Furia ezen parancsa is nyilvánvaló. Pihent erőket akar arra az időre, midőn újraindul a csata. El akarja söpörni Sendel ellenállását egyszer, s mindenkorra.
Könnyen lehet, a sárkányoknál akad hadtáp, bizonnyal gondoskodtak róla, noha sietve indultak a romváros felé csatába.
Ám ha elhúzódik eme ütközet, hamarvást a harcosok egy részét be kell fogni, ha nem az ellenséget eszik meg, vadászni, hogy legyen a hadseregnek kellő mennyiségű hús.
Idővel elhal a csatazaj. Több sárkány sebesülten tér vissza, míg a kétlábúak vagy elmenekültek onnan, vagy holtan hevernek a romok között.
A fehérköpenyes előbbit választotta, s a katonák nagy része is. A negyvenöt sárkány pedig visszatér a táborba, hol Darlath beosztja őket az időközben felálló csapatokba.
Ha Hossin elindul, s végrehajtja a parancsot, a szétszórtan elhelyezkedő, s a fedezékről fedezékre a főtér felé araszoló kétlábúakra jelzéseit kihasználva csapnak majd le ezen erők az éjben.
Tán hallani innen is, miként csapnak le a sárkányok az elfek táborában, reménykedve abban, hogy a rejtőző elf vezért is kiiktatják, nem csak tisztjeit, s katonáit.
A pirkadat mind közelebb, hamarvást a sárkányok, s az emberek is megindulhatnak a csatába.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-13, 8:54 am

*Bólintok az utasításra de még az úrnő mellett maradok.
-Úrnőm jelentenem kell még valamit. Bocsásd meg, hogy eddig hallgattam róla. Kain Namelyrrel találkoztam a déli féltekén. Jobbnak véltem ha a csata közepén nem szólok róla. De most ebben a pillanatnyi szünetben már megteszem.
*Majd ha a sárkány nem tart fel elindulnék dolgomra de egy pillanatra megtorpanok.
-Dremer köztünk van, felfedte magát.
*Éreztem azt a kellemetlen borzongást amit az ember csak úgy nevezne hogy a hideg futkos a hátán.
-Úrnőm várok míg Dremer nem távozik, a köreinkből addig megyek segítem a hajtóvadászatot.
*Majd Ha a sárkány nyugtázza vissza térek a csapatokhoz s tovább mészároljuk a főtérre betörő csapatokat.
~Minek jöttök ostobák?
* Az eddig megbúvó nimfa Alameisékhez közel sem érezheti sokáig a biztonságot, hisz most feladatom felkutatni mindenkit . Előbb utóbb ő is sorra fog kerülni s akkor már nem lesz menedék számára a romos kis ház ahol megbújik.

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-13, 8:26 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Az ősi sárkány szemei megvillannak a névre, melyet Hossin mond ki.
Hatalmas, hollószín alakja is beleremeg a gyűlöletbe. Az áruló még mindig él, s még mindig szabadon járja Lanuria tájait.*
- Szólnod kellett volna akkor, midőn találkoztatok. Vadászokat küldtem volna utána, kik nyomában jártak volna.
*Jegyzi meg hidegen. biztos benne, hogy Anzar nevelt fattya már messze jár onnan, hol a kísértet megtalálta. S abban is, hogy Hossin tán épp annak köszönheti létét, hogy nem került kenyértörésre sor közte, s az áruló között.*
- Az a sárkány egy áruló, kinek feje Enionban fogja hirdetni, hogyan járnak azok, kik népükkel, s törvényeinkkel szembefordulnak.
*Sziszegi. A kísértetnek szerencséje, hogy az ősi sárkány épp sárkány alakjában van, s a szellem nem anyagi lény, könnyen lehet, e pillanatban rajta vezetné le haragját.
Dremerre megvonja vállát. Jól tudja, hol háború van, hol halál van, ott van ő is. Bármikor, mikor ölt, Dremer jelen volt, s ennek bizony se szeri, se száma.
E pillanatban nem érdekli, hogyan, s miként fedte fel magát, az istenek dolgai az istenekre tartoznak.
Míg nem avatkozik a sárkányok dolgába, addig ő is csupán egy erő, mi teszi dolgát, miként Furia is így tesz sárkányaival.*
- Tégy úgy, Hossin! Az egységek rád várnak, hogy megjelölt célpontjaikat.
*Hagyja jóvá a kísértet szavait. Ellenben sárkányai nem látnak Főtérre betörő kétlábúakat. Ha meg is közelítik azt, nem léptek még be a nyílt területre.
Készülnek valamire, mi mozgást eddig láttak, azok csupán csendes lopakodásról szóltak.
Könnyen lehet, egy utolsó, elkeseredett összecsapásra készülnek, mi végül vesztüket hozza majd.
Ha mégsem, nem akar több sárkányt áldozni a patkányok kifüstölésére, inkább kiéhezteti őket. Annál jobb kínhalál úgysem létezik számukra.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-14, 6:52 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* Befejezvén rövid pihenőmet felkeltem a földről, s körülnéztem. Innen magasról viszonylag messzire láttam a sötétben. Vértől összetapadt hajamba bele-bele kapott a haláltól bánatos szellő. Még evés előtt lehetőségeimhez képest lemostam magamról a vörös mocskot, így már jóval felismerhetőbb voltam.
Amikor megláttam ismét fejem felett repülni egy kisebb termetű vörös társamat, intettem neki, hogy szálljon le.
- Üdv! Mond, hogy alakul eddig a csata? Mi Furia parancsa a számodra? - érdeklődtem tőle, s bár először furcsán nézett rám, amint készségesen válaszolt kérdéseimre, én is megmagyaráztam miért volt szükségem az információkra, hogy eddig külön feladatot teljesítettem a föld alatt.
Még váltottunk pár szót, aztán ő elköszönt, majd a magasba emelkedve folytatta feladata végrehajtását. Én is eképpen cselekedetem, lemásztam a falról, és a Főtéren sétálgatva, járőrözve vártam a hajnalt. *

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-15, 9:35 pm

*Meghajtom fejem, majd halkan megszólalok.
- Akkor nem volt időm szólni, megpróbáltam csapdába ejteni s elhitettem vele, hogy kedvesét fogva tartom. Van egy sárkány aki fontos a szívének úrnőm. Ha őt el tudjuk fogni Namelyr is meglesz. Ezért is kértem el Alameist tőled. Ha Kain felénk jár lesz egy méltó ellenfele.
*Majd csatlakozok csapataimhoz s ahogy tudunk indulunk is. Sorban megyünk végig a beszivárgó kétlábuakon s egyre csak kijjebb haladunk a városból egy sem marad ki hírt vigyen, hogy lebuktak. Majd az egyik csapat rajtaütésén azt a sárkányt ki éppen velem tart megszólítom.
- Egyiküket ragadd magaddal kiszedjük belőle hol bujkálnak a többiek.
*A sárkány így tesz felragadva az egyik katonát azt magával viszi s a főtéren szállunk alá hol Alameisék vannak. S ekkor a katona a földre ér nem kis erővel. S én magam is alá szállok. S ekkor pillantom meg Alameist is. Ki éppen egy másikkal tárgyal. S egy romos házon áll meg tekintetem. S halkan oda szólok a sárkánynak.
- Valaki van odabent...- mutatok a nimfa rejtekhelyére.- tedd amit tenned kell.
*A katona az elkövetkező fél órában a kínok kinját éli majd át.
- Ha elmondod hol vannak a csapataitok megkímélsz engem a kereséstől s magadat a kínhaláltól ember.
*Ha Nem hajlandó beszélni egy átkot küldök rá. Testét belülről kezdi el megemészteni az átok hamarosan már vért köhög, s embertelen kínokat élhet át ahogy érzi eleven testéről miképpen málik le húsa. S én ezt rezzenéstelen arccal nézem. Tulajdonképpen ez az az út amit élvezek, de sokkal egyszerűbb lenne élete árán kifosztani elmélyének titkait.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin, Furia, Mitsuko//

*A sárkányok táborterületén a többség szétszórtan pihen. Ormokon, vagy épp letarolt házak falai között, üres utcákon pihennek. Készülnek a hajnali csatára, mi bizonnyal hasonlatos lesz, mint az elmúlt napon volt.
Furia Hossin jelentését hallgatja, s hergeli magát Kain Namelyr nevének említése miatt.
A kísértet végül távozik, s csatlakozik a sárkányokhoz, hogy keressen kétlábú csapatokat. A százas csapatok szárnyra kelnek, s le-lecsapnak ott az éjszakában, hol a kísértet megjelöl számukra területeket.
A kétlábúak elleni csapások szaporodnak. A likvidáló sárkánycsapatok csatája azonban nem olyan gyorsan pusztítja el a rejtőző kétlábúak csapatait. Egy-egy ponton hosszasan el kell időzni, ha hírmondót sem akarnak hagyni, hiszen a romok a kis testű lényeknek inkább kedveznek.
A szétszóródó csapatokat sok esetben a kísértet látja csupán, a sárkányok odafentről legfeljebb töredéküket, így csapásaikat sem lehet célzottan mérni az ellenségre.
A kísértet parancsára a sárkány felhördül, amelyiket utasította.*
- Vajh miért tenném? Gyilkolás a cél, nem foglyok ejtése. Hulljon csak a férgese!
*Hossin így nem kap kínozni való katonát, noha találhat a lent rejtőző emberi csapatok között kedvére valót.
Ez esetben a katona a kínzás hatására megnyílik, ám nem ismerheti a többi sereg elhelyezkedését, hiszen az ő dolga csupán a harc, s nem a tervek kovácsolása, s a csapatok összehangolása.
Ha ettől többet akar, főtisztre lesz szüksége, s tán még azok sem mind értesülnek minden más csapatról. Az éj sötétjében nehezebb a kapcsolattartás, s a csata közben is az.
Tán leginkább maga Ylyndar tudhat a seregek elhelyezkedéséről, ám az elf parancsnok maga is harcban áll a rájuk törő sárkányokkal.
Hossin szavaira, ha már távolabb jár a sárkányokkal, igen messze van Mitsuko rejtekhelye, ki még mindig a Főtér szélén bújik meg. Szaga sem érződik ki, így Alamaise, avagy Parath sem lel rá, nem is gondolva arra, hogy egy kék hajú elf rejtőzik ott a romok között.
A kék nőstény, s az arany hím sárkány is jól hallhatják a csatazajt, melyet a kiküldött sárkánycsapatok rajtaütései keltenek a Főtér felé óvakodó kétlábúak csapatain.
A nőstény sétája a felette járőröző sárkányoknak feltűnik, ám már tudják, kivel van dolgok, s beszélgetőtársa is felvilágosítja a veszteségekről, a pihenésről, járőrözésről, s arról, hogy az éj leple alatt lassan körbefogják a sárkány harcosok egész Sendelt, hogy oda be, s onnan ki senki ne juthasson.
A pirkadat megállíthatatlanul közeledik. A keleti égbolt horizontján megjelenik az első halovány jele annak, nem is oly soká folytatódik a csata.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-21, 9:54 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Az ősi sárkány magában kételkedik, hogy Kain beleesik majd a csapdába. Nem hisz abban sem, hogy Alamaise képes lesz megölni az arany árulót.
Régóta üldözi, s üldözteti azt az árulót, ha utol is érik, legyőzi a vadászokat, vagy megszökik előlük, kivégzi a kereső szellemeket, s még előle is megmenekült, kétszer is.
Egy alkalommal azt hitte, már végzett vele, s a megtépett testet elsodorta a folyó. Nem lelte sehol, s végül mégis előkerült a semmiből az arany sárkány, élve.
Hát miért hinné azt, hogy a kísértet csapdája ezúttal működni fog?
Ő maga is tud a nőstényről, kivel együtt van az áruló, s van is terve arra, hogy felhasználja majd ellene. Mesterterv, ám még ő sem isten, hogy ennyi helyen legyen egy időben, így az áruló, s szukájának esete későbbre marad.
A kísértet távoztával a likvidáló csapatok is útnak indulnak, s imitt-amott láthatóvá válnak azon összecsapások, mik a le-lecsapó csapatok és a kétlábúak hordái között dúlnak.
Parath ez idő alatt a Főtéren maga is hallja a csatazajt. Bízik a sárkányok hadvezetésében, tudják, mit akarnak, bízik abban, lesz még lehetősége gyilkolni a kétlábúak tömegeit, s bosszút állni, akár sokszorosan is azért, mi vele történt régen.
A sárkányok más része ez idő alatt Sendel körül próbál gyűrűt vonni, s e gyűrűnek egyetlen célja van, hogy se ki, se be ne juthasson senki a kétlábúak seregéből.
Itt kell pusztulnia mindnek, a katonáknak, a mágusoknak, s az elfeknek is.
Furia maga is így vélekedik, s noha azt gondolja, van esély a hajnali csatát megnyerni, készül arra is, mi lesz, ha halandó csapatai nem képesek a romok rejtekében rejtőző férgeket kifüstölni.
Fekete alakja a lassan pirkadó időben felmagaslik. Nem aludt az éjjel, miközben csapatainak jelentős része pihent az előző napi csata után.
Darlathot is elküldte aludni, szüksége lesz egy kipihent alvezérre majd, s csak nem sokkal pirkadat előtt szólt oda egyik sárkányának.*
- Ébresszétek a sereget!

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-22, 9:46 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* Lassan róttam köreimet a Főtéren, s magam is hallottam a nem is oly messziről ide szűrődő csatazajt. Nem rohantam oda, hogy kaszaboljak, jobbnak láttam a helyemen maradni. Kétlábúként nem jó sárkányok lába alatt lenni.
Eszembe jutott, hogy mennyire aggódtam az első csatám alkalmával, hogy vajon élve megúszom-e. Ezen aggodalmaim csitultak az éjszaka alkalmával, de annak tudatában, hogy hamarosan itt a pirkadat, és a támadás ismét megindul, nos ez nyugtalansággal töltött el. Sosem képzeltem magam legyőzhetetlennek, minden egyes küzdelmem alkalmával felderengett bennem a vég gondolata, de kiben nem? Nem egyszer jártam már a halál torkában is. Ám mindent egybe vetve ez a háborúzás, és a nagy vérengzős csaták mezeje nem az én világom. Mindez teljesen más, mint az én egyszemélyes, kalandor, felfedező életem, amiben ekkora vérontásra még sohasem került sor, és nem is folytam ennyire bele a politikába.
Az éjszaka fojtogató üressége hullák szagától volt nehéz, és ezt csak tetézte, hogy fajtársaim is a köveken hevertek, akiknek még nem került sor az összegyűjtésére. Szívszorongató látványt nyújtottak.
Ezen gondolatok üldözték egymást a fejemben, amikor megláttam az égen a hajnal első sugarait. *

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-23, 10:00 am

*Lassan de biztosan közeledtünk a város határához. Mikor a hajnal vöröslő sugarai elkezdtek felkúszni az égre akkor vettem csak észre mióta is hajtjuk ki Lanur kutyáit a városból. Mögöttem égő törmelékek a porba döngölt házak. Néhol segítségért rimánkodó emberek kik a romok alatt maradtak. Többször segítettem is rajtuk egy óvatos vágással nyakukon. Miután információm nem lett több a sereg hollétéről ezért elkezdtem keresgetni.
- Pirkad már innen már ti is képesek vagytok látni őket. Felkutatom a fő erőiket.
*Azzal neki indultam a városhatárnak, hogy megleljem merre bujkál a maradéka annak a lanuri heverőnek.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Hossin, Mitsuko, Furia, Alamaise, Thalion//

*A seregek a támadások ellenére is haladnak előre, s nem is oly sokára a Főtér közvetlen közelében állnak. Természetesen nem egy tömegben, s nem is jól láthatóan felállva, sokkal inkább a romok rejtekében rejtőznek a fennen repkedő sárkányok szeme elől rejtve.
Sendel kusza rengetege, a megmaradt falak, épületek romjai mind kiváló rejteket adnak, s még a csata által tegnap lerombolt építmények, s a kráterek, a félig beomlott földalatti járatok, a bedőlt pincék mind rejteket adnak. Mágusok guggolnak, hasalnak, a földön, avagy állnak egy-egy fedezék, elszenesedett fa, álló sarok, faldarab takarásában, ki-ki botját, pálcáját, netán csupán elméjét készen tartva, hogy megérkezzen a jel….
A várost Furia sárkányai immár körbevették, s őrzik romos falait, határait, ahogy az ősi sárkány parancsolta.
A sárkánycsapatok, kik nem pihennek, a városban támadják a Hossin által megjelölt célpontokat.
A kísértet maga is nyer vissza erejéből, így néhány túlélő embert, akikre a sárkányok nem találnak rá, megölheti, ám szem előtt kell tartania, ha anyagiasul, az bizony mágiáját emészti fel, hiszen természeténél fogva nem rendelkezik anyagi testtel, annak létrehozása pedig komoly erőkifejtést jelent.
A két „mágus”, kiket Furia küldött Ylyndar likvidálására, távozik, miként az elteleportáló tündék után, ellenfél híján a járőröző sárkányok is. Csupán a lángok recsegése, s a fényüknél megcsillanó elhullott sárkány, s az elesett elfek páncéljainak, fegyvereinek csillanása, patakzó vérük marad az ispotály rejtekének közelében.
Bizonyára Ylyndar is tudja, a parancs értelmében neki is ott kell lennie az első vonalban, hogy megindulhassanak a támadásba az összevont csapatok.
Alamaise, s Parath is láthatja első jeleit a közelgő hajnalnak, s így megérkezik hozzájuk is a fekete nőstény által elrendelt ébresztést körbevivő küldöttek egyike.*
- Ébredjetek!
A sárkánysereg ébredezik, készülődnek. Tartalék élelmüket fogyasztják, tagjaikat nyújtóztatják, miközben a táboruk szélén álló őrség éber szemekkel figyel. A kétlábúaktól bármilyen álnokság várható, így egy hajnali támadás cseppet sem lenne meglepő.
Kik eddig nem értek oda a kétlábúak seregeihez, már nem is érhetnek, hisz ha elhangzik a jel, a sereg a felkelő nap halovány fényénél átlépi a Főtér határát, noha a többség inkább megkerüli azt, nem lépve ki a nyílt térre, hol szabad préda az ég ragadozói számára.
A sárkányokra ez esetben mágusok áldal megáldott fegyverek nyilai, megerősített, megbűvölt lándzsák szállnak, tűzgömbök, pusztító varázslatok csapnak le rájuk, s ha odaértek, bizony az elfek kötelei, kampói, fegyverei is élesen közelítenek a sárkányok vonalaihoz.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-01-28, 9:47 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Noha nyomasztja a tudat, hogy a csatát ott kell hagyni, hol a sárkányok annyi testvérével végeztek az éj leple alatt, Ylyndar mégis követi embereit, hogy időben odaérhessen, hol a csatát megvívják majd.
A Főtér felé indul még körötte lévő csapataival, miközben erőinek nagy rész már előttük jár.
A csatának ott kell eldőlnie majd, hol az ellenség azt gondolja, már győztek. A főtér, hol székelt a vezérkar, hol az ellenség nyílt téren győzelemben reménykedhet.
Ott kell majd nagy veszteséget okozni nekik, hisz az elf parancsnok nem érez más lehetőséget arra, hogy maguk oldalára billentsék a mérleg nyelvét. A sárkányokat meg lehet ölni, halandók ők, is, tán csak az a hatalmas fekete nem az, ki elől menekvés sem biztos, hogy akad.
Az elf parancsnokban új gondolat fogalmazódik meg az éj sötétjében. Könnyen lehet, neki kell majd elfoglalni a feketét, míg a sereg többi része a többi sárkánnyal csap majd össze.
Kemény csata lesz, s jól tudja, a feketével szemben nem állhat majd meg, noha ha elegendő ideig köti le figyelmét, tán addig a sereg elérheti a hőn áhított célt.
Egy győzelem, e háborúban hozhatna fordulatot, újra elhihetnék, hogy képesek győzni a sárkányokkal szemben, s e hit mindennél fontosabb.
Pirkad.
Ylyndar a romok között gubbaszt, várja a megfelelő pillanatot, s tán ez lesz az, mi soha nem tér vissza többé.
Felemelkedve apró fénygömböt idéz meg tenyerén, melynek tünde nyelven suttogja szavait, s e szavakat követőn ráfúj a gömbre, mi egyre növekedve emelkedik a magasba.
S ott, mint fehéren villanó sás, tárja ki szárnyait, mind nagyobbra nőve fényessége kiteljesedik. Meglebbentve szárnyait a sárkányok vonalai felé lendül.
Ez a jel, mire az elf parancsnokra hallgató seregek megindulnak.
A romok megelevenednek, elf katonák kapják fel pajzsaikat, s a már jól ismert kiáltással mondanak bűbájt fegyvereikre, hogy azok mind nagyobb erővel szállhassanak célra, a sárkányok teste felé.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Thalion, Furia, Hossin, Alamaise, Mitsuko//

*Ylyndar jelére a pirkadat gyér fényei közepette megindulnak a csapatok. Megelevenedik a romok környéke, s a kétlábúak, fegyvereiken a mágusok áldásaival, bűbájaival támadásba lendülnek a sárkányok vonalai ellen. Nem helyezkedtek oly közel, nehogy az ellenség megneszelje a készülő támadást, s most kell némi idő, hogy felfejlődjenek.
Az elfek maguk is nyilakkal árasztják el a levegőbe emelkedő sárkányokat, s azokat is, kik felettük járőröznek.
A sárkányok pedig, Furia parancsának hála, már nem álmukat alusszák, éberek, s felkészültek a csatára. Rövidesen a levegőbe emelkednek, s ez idő alatt az ellenség nyílzápora, s mágikus támadásai árasztják el őket. Az emberek nem törnek be a Főtérre, hiszen minek is, e csatában ott csupán elpusztulnának, kitéve a sárkányok tüzének.
A nyílt terület nem hoz számukra, csupán halált, s pusztulást.
Alamaise, s Parath így aztán nyugodtan várhatják a támadást, nem érkeznek meg.
Parath e pillanatban változik át arany sárkánnyá.
Hatalmas testének körvonalait megvilágítják a hajnal, s a csata fényei. Magához veszi a levágott fejeket, s még elpillant a kék nőstény felé.
Ha Alamaise is vele tart, akkor vele, ha nem, akkor nélküle emelkedik a magasba. Próbálja kikerülni a kétlábúak fegyvereit, s eközben az első fejet behajítja közéjük. A soraik közepébe hull, s a holtsápadt arc, egy főtiszt arca ott mered a katonákra, kik előbb tán még nem is tudják, mi hullott közéjük, ám utána szörnyülködve szemlélik a holt szemeket.
Parath így dobja a többit is egyenként közéjük, míg egy elf lándzsa el nem találja szárnyát. Bizony komoly fájdalom ez, s a sárkány akarata ellenére is ereszkedni kezd, nem tartja már a levegőben a sérült testrész.
Hossin láthatja, hogyan fordulnak meg a vele tartó csapatok, hogy visszatérjenek a főerőkhöz, mik már felvették a harcot a kétlábúakkal.
Egyszerre fordulnak meg, s tartanak a város északi fele irányába.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-02-01, 7:27 am

*Ahogy A sárkányok irányt váltanak én megtorpanok egy pillanatra. Átfut a fejemen egy gondolat mégis mi van ha elterelés lehet. Nem csak a portyázok de a főerők is. Láttam már Sendel megnyitott portáljának túloldalát s annak lényeit. Mivan ha valaki más is tud róluk s egymásnak engednék a fenevadakat. A portálhoz sietek melyet módszeresen lefedek. Több jelet rakva köré mik majd akkor aktiválódnak ha valaki mágiát használna. Igaz erőm még nem tért vissza teljesen de ez nem akadályoz meg benne hogy több robbanást okozó jelet.
- Ha valaki beindítaná kirobbanó sikere lesz azt garantálom....
*Ahogy Furának is sikerült beindítania úgy annak is sikerülni fog beindítani a láncreakciót. A jeleket földdel fedem el három méteres körben méterenként helyezem el őket. Így ha beindul a portál úgy elég komoly jelet kapunk róla. Hatalmas lángcsóva alakjában. S ezzel foglalatoskodok míg a sárkányok harcolnak.
/Bocs A kimaradásért kicsit -kusza volt a hetem/

Tárgy: Re: A Főtér 2017-02-03, 8:38 pm

*A kétlábúak az éj leple alatt settenkedtek a sárkányok vonalaiig. A sötét a járőröző sárkányok ellenére is kedvezett a férgeknek, akik a romok takarását használták ki.
Azonban időben ébresztette a hadseregét, s a sárkányokat nem érte készületlenül a pirkadatkor meginduló támadás.
A fekete nőstény maga a táborban pihen még. Terveztek reggelre kisebb csapatot kiküldeni, hozzanak némi húst, ám így azt lehet mondani, a megölt kétlábúak teste marad éteknek.
Nem a legfinomabb, nem is legtáplálóbb falatok, de a sárkányok ne válogassanak!
A két sárkányt nem látja, hogyan dobják a vezérkar tagjainak fejeit az ellenség sorai közé, de reméli, hogy mostanra már megteszik, s ha így van, akkor bizonyára keltenek a selejtek körében némi zavart.
Az ellenség most más taktikát alkalmaz, s a mágiával megerősített fegyverek okoznak is sebeket, miközben látni, hogy árasztják el tűzzel a sárkányok az ellenség sorait.
Furia örvendezne, ha nem látná elesni a halandókat, s nem tudná, hogy a romok sok esetben védik az ellenséget a tűztől.
Még nem indul meg, pedig hej, de viszket neki már a mancsa!
Holló szemei megvillannak, midőn figyeli a csatát. Hagyja, hogy Darlath irányítson, s miközben a sárkányok egy része a magasba emelkedik, más részük lecsap az ellenségre. Ki ezzel, ki azzal. Fogak, karmok, átkok csattannak a kétlábúak közé, miközben az ősi sárkány csak vár…*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-02-05, 8:50 am

//Mese: Sárkánytánc//

*A csata megkezdődik, s az elfe hadak Ylyndar vezetésével csatlakoznak az emberekéhez. A nyugati elf parancsnok jelére meginduló támadás mégsem lepi meg az ellenséget, noha a tünde vezető látja az eseményekben a pozitívumot is. Fel tudtak fejlődni a támadáshoz, a sárkányok az éj alatt nem zilálták szét a sereget, noha tudja, hogy sok helyütt támadás érte őket.
A portyázó sárkányok mintha tudták volna, hol kell lecsapni, mintha valami láthatatlan erő, netán árulók vezették volna célra őket.
A csatában a sárkányok tüze ellen ő is, s csapatai is rendre fedezékeket keresnek, rendre védőpajzsok mögé bújnak. A korábban használt varázslattal megáldott fegyvereik éleit, hegyeit pedig a sárkányokra mérik.
Erős elf kötelékeikkel próbálják földre kényszeríteni, s ott tartani a sárkányokat, míg azokkal társaik végeznek.
Rendkívül veszélyes, s körülményes művelet ez, hisz e szárnyas lények nem egyedül küzdenek. Egyik segíti a másikat, s ha az nem is tudná kötelékeit eltépni, társa kívülről elpattinthatja, elégetheti.
A csata nehéz, noha a vezér épp erre számított.
A közéjük hulló fővezéri fejek az elf csapatokat tán nem rendítik meg annyira, hisz vezérük él, s csupán a verinoli hadvezetés feje hullhat közéjük.
Az elf vezér szükségesnek érzi tisztet küldeni a többi frontra is, hogy segítsenek rendezni a vonalakat.
Csak reméli, hogy a kis csapat, a torzonborz mágus vezetésével hamarvást kifejti áldásos hatását a sárkányok ispotályánál, s némileg megzavarja az ellenséget.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-02-06, 8:46 am

// Mese: Sárkánytánc //

* A kétlábúak nem sokat tétováztak, a nap első sugarainál ott támadtak, ahol én a legkevésbé számítottam volna rá: a főtéren. Nem egykönnyen adják fel, az biztos.
Láttam, amint Parath sárkánnyá változott, s a magasba emelkedett, hogy végezze a rá rótt feladatot, a fejek dobálgatását. Én magam is követtem, amint rám pillantott, hátha segítségre lenne szüksége. Felkavarva a körülöttem lévő port felvettem eredeti alakomat, és az arany mellé zárkóztam fel. Nem sokkal ez után érte őt találat, egy elég érzékeny pontján, így ő süllyedni kezdtett.
Az őt ért támadás irányába zúdítottam lángjaimat, hogy fedezni tudjam társam földet érését. Eközben felém is repült a lándzsák, és a kampók szinte hihetetlen tömege. Jól szervezett támadásuk olyan hatást keltett bennem, mintha egy se veszett volna oda közülük, s teljes létszámmal szállnának velünk szembe.
- Hagyd a fejeket a fenébe! - mondtam neki sárkány nyelven, amint földet ért - Vonuljunk kicsit hátrébb, a többiek közé, innen könnyű célpont vagyunk nekik.
A felénk száguldó fegyverek közül néhány végig karcolta pikkelyes bőrömet, de eddig még egy sem állt belém.
- Dakhana monté - mondtam ki hangosan kettőnkre az igét, ami eltérítette a repülő fegyvereket, így azok mellettünk értek földet.
Én magam megindultam a sárkánysereg központi irányába, - Parathot a levegőből segítve - s vártam, hogy ő is így tegyen. Jelenlegi helyünkön csak ketten voltunk, így az ott lévő kétábúak csak minket támadtak. Ráadásul jókora célfelület állt rendelkezésükre, mivel egyikünk sem kis darab. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Furia, Alamaise, Hossin, Thalion, Mitsuko//

*Megkezdődött hát a csata. A két fél elkeseredetten küzd egymással, midőn a felkelő nap fényeinél egymásnak esnek. A Főteret elkerülik, hisz a nyílt tér egyenlő lehetne számukra a biztos halállal, hol nincs fedezék a sárkányok tüzével szemben.
A tér mellett elhaladva, azt megkerülve támadják a sárkányok vonalait. A mágusok is meg-megidéznek egy erősebb átkot, hogy azzal küldjék padlóra aktuális ellenfelüket.
Van, hol nem egy, hanem három varázsló támad egy sárkányt, míg máshol nincs is közülük, csupán az általuk megáldott fegyverekkel támadnak a kétlábúak.
A Főtéren Hossin veszi körbe az oszlopokat, jelekkel, attól tartva, hogy valamely kétlábú netán ismervén az oszlopok egyik titkát, megnyitná ismét a korábban már kétszer nyitott dimenziókaput, s a csatázókra szabadítaná az ott rejtőző rovarlényeket.
Ezen idő alatt Parath sebet kap, midőn Furia parancsát teljesíti, s az emberi hadak közé hajítja a levágott fejeket.
Nem minden közkatona ismerte a főtiszteket, ám a levágott fejek ismeretlenül is képesek lelket bénítóan hatni.
Zavart okoznak az ellenség soraiban, miközben egy megigézett elf lándzsa megsebesíti az arany sárkányt.
Alamaise siet segítségére, s bizony jó látja, ők ketten mélyen az ellenség csapatai fölé repültek, s így az épp nem bénultan hápogó katonák őket veszik célba fegyvereikkel. Újabb sebesülést nem szenvednek, s a nőstény segíti sajtjaik közé visszajutni sebesült társát. Parath morgolódva megy vele, hisz akár élete árán is minél több kétlábút szeretne magával vinni.*
- A fejeket még kiküldöm!
*Jelenti ki fogát csikorgatva, s a visszaúton elszórja őket az ellenségre.
Legalább a parancsot végre akarja hajtani, ha már sebet is összeszedett miatta.
Ylyndar követei csak valamivel később érnek az egyes csapatokhoz, s addigra a tisztek, mágusok már igyekeznek összeszedni a seregeket. Az elfek halk, de határozott szavai így is sokat jelentenek, s a csapat harctéri lendülete kezd visszatérni.
Időt veszítenek azonban, s a sárkányok ez alatt súlyos veszteségeket mérnek rájuk.
A verinoli sereg előretörése megtorpan, miközben az elfek is mind fogyatkoznak. Sárkányok hullanak szép számmal, ám a kétlábúak jóval többen esnek el, mire egyetlen szárnyas harcost Dremerhez küldenek.*

Tárgy: Re: A Főtér 2017-02-08, 8:05 am

*Nemsokára végeztem a csapdázással, s ezt követően testem láthatatlanná vált. Elnyomva jelenlétem indulok meg a bázis felé.
~ Nekem is jót tenne már egy pihenés...
* Suhanok vissza az ispotályba talán akad ott oly sebesült akin még segíteni is lehet. Bár erőmből esetleg egy jelre futná ami a lény mágiáját használva gyógyítaná meg. Nem mondhatnám el, hogy rohanvást tettem meg az utat. Ahogy az ispotály felé közeledtem megéreztem valamit. Pontosabban valakiket, éreztem egy nagyobb csapatnyi életet közeledni felénk. Nem voltak már messze tőlünk.
- Kis sunyi patkányok a gyógyítókat akarják.... ebből nem esztek...
*Eszeveszett száguldásba kezdek keresem azt a lényt akit milliók közül is akármikor kiszúrnék kilométerekről is akár.
- Úrnőm!- pillanatnyi csend míg szót ad nekem- egy nagyobb csapat tart az ispotály felé. Nem tudnám megmondani pontosan hányan vannak de érzem őket. Mágusok is lehetnek közöttük.
* Szellemként sokkal óvatosabban kell eljárnom egy egy mágussal s szerencsémre sokkal érzékenyebb is vagyok rájuk.
- Arról jönnek.
*Mutatok Halálék bandája felé.
- Ha óhajtod elvezetlek hozzájuk de ideje nekem is megpihennem. Most úgyis szemtől szembe folyik a csata s addig is tudok felügyelni a bázisunkra.

» Főtér