Városhatár

Lassan sétálok a fal mentén. Nem először tévedek erre a kietlen vidékre. Csak úgy bűzlik az egész a gonoszságtól és a haláltól. ~ Hát persze, hiszen nem hiába hívják halott városnak...~ Lassacskán a nap elindul lefelé a pályáján. Ha tudnám, visszaforgatnám: még nekem sem veszélytelen egy ilyen helyen kóborolni éjszaka. Azonban nem tehetem meg. Bár varázserőm messze túlszárnyalja a legtöbb halandóét, sőt jó pár halhatatlanét is, mégsem vagyok képes olyan hatalmaknak parancsolni, mint az égitestek. És - bár a tér és az idő engedelmesen meghajlik kezeim alatt- nem akarom ilyen kis piti dolgokra pazarolni az energiáimat, mert hát sosem lehet tudni, hol és mikor lesz rá szükségem. Így hát csak sétálok tovább a lassan lemenő nap fényében, míg el nem érek a kapuig. Bár be van dőlve, és még csak nem is emlékeztet egy valódi kapura, én mégis jobbnak találok itt bejönni, mint holmi kis repedésekben falon.
~ Persze, ez a legveszélyesebb része is a városnak. Kilazult macskakövek, elrejtett csapdák... Kész...~
A gondolatmenet itt félbeszakad, mert amikor rálépek egy csálén álló kőre, az besüpped alattam, és három dárda zúg felém. Az egyik elől félre ugrok, ám ezzel éppen egy második elé lépek. Éppen hogy sikerül lebuknom előle, nem sok hiányzott ahhoz, hogy meglékelje a koponyámat. A harmadik jóval előttem zúg el. Valószínűleg számítottak rá, hogy valamerre menekülni fog az illető. Mostmár óvatosabban lépkedek. Érzem, hogy mások is vannak a közelben. Persze, a többségük apróbb emlősök, hüllők, ízeltlábúak. Ám van még valami. Koncentrálok.
- Egy, kettő, három...-suttogom magamban, miközben számolok- Ezek legalább 15-en vannak!- kiáltok fel. Túl közel vannak egymáshoz, nehéz megállapítani a pontos létszámot, vagyis csak időigényes, és most időből van a legkevesebb. Bebújok egy ház mögé.
~ Még harminc méter...- ekkor magcsapja orromat a bűzük.~ ORKOK! Hogy erre miért nem számítottam! Még húsz méter... Még tíz méter... Még öt méter...~

*Lothár éppen csak ment errefelé azt se tudta, hogy merre van az is lehet, hogy eltévedt. Egy kis idő után elér egy romos város hátárához. ~Mi történhetett a ezzel várossal?~ Kérdezte magában, úgy dönt, hogy bemegy körbe nézni hát, ha talál valami értékeset mert már megcsappant a pénze.*
*Bemászik egy lyukon keresztül a városba és óvatosan körbenéz látja, hogy mindenhol romos épületek vannak és törmelék. ~Itt valami nagy pusztítás történhetett!~ Mondta magában, de egyszer csak valami ordítást hall nem olyan messze tőle. Ettől meg rémül, mert hirtelen jött, de hamar túl tesz rajta, de pallosát már harcra készíti és elindul arra ahonnan a hang jött.*
*Egy kis idő elér oda ahonnan a hang jött és meglátott egy nőtt és egy mágust meg még néhány ocsmányul kinéző lényt. Oda szól a mágushoz és a nőhöz. -Segítsek nektek? Kérdezte Lothár, de közben pallosát bekészíti.*

//Tűzhajú embernőstény, örült szörnyeteg és a pallosos emberhím //


*Naná, hogy a mágus észreveszi, az viszont nagyobb baj, hogy megjelenik előttük, éspedig a menekülési útvonal kellős közepén.
Frikk ebben a pillanatban már azt sem tudja, mi is lenne a helyes döntés. Orkjai ugyanígy vannak ezzel, és a görbelábú szinte érzi pillantásukat magán.
Vele szemben pedig ott áll a szörnyeteg és kezében épp a lánghajú.
Kikerekedett ép, vörös szeme nyugtalanul izeg-mozog, egérutat keresve.
Hátuk mögött a folyó, szemben pedig az ordítás tulajdonosa.
Hallja, amit a mágus háta mögé ugró vörös nőstény mond, de eszébe nem jut, hogy az ő értéktelen vackáról van szó.
Tetszik a nőstény rémüldözése, ez végre ad egy kis önbizalmat neki.
Ekkor érkezik egy újabb emberféle. Észrevétlenül már semmiképpen, hiszen egyből segítséget is ajánl fel. Egyértelmű, hogy nem a szegény orkoknak, hanem az amúgy is túlerőben lévő máguséknak.
Frikknek azonban mentő ötlete támad. Ne gondolják ezek itt, hogy packázhatnak a fehér orkok seregével. Még ha csak heten is vannak, veszélyesek. Még megverve is veszélyesek.
Ostora ugyan már nincs, de fogazott kardját előrántja.*
- Blap és N’Dur, az emberre! Koncoljátok fel!
*Kardjával int a pallosát előhúzó felé, majd azzal a mozdulattal már lendíti is a mágus felé.*
- Félszemű Kond és Marak, tiétek a nő! A többiek velem jönnek! Előre!
*Lelki szemei előtt már látja is, amint bátor katonái megrohamozzák az ellent, viszont nem mozdul senki a valóságban.
Szabad kezével hátrasimítja pár szál fehér haját, majd elordítja magát.*
- Mire vártok még?! Koncoljátok fel őket, rusnya dögök! Vért és beleket akarok látni!
*Ezzel végre megindul mindegyikük, ki-ki a maga célpontja ellen.
Blap és N’Dur baltáját és kardját lengetve támad szemből a katonára.
Blap baltája Lothár lábát veszi célba, míg N’Dur kardja a harcos hasa felé kaszál.
Kond és Marak kerülni igyekeznek, hogy a mágus mögé rejtőző lányt támadhassák, míg Frikk abban reménykedik, hogy az előtte támadó két harcosa eléggé eltereli a nőstény és a szörnyeteg figyelmét is ahhoz, hogy ők komolyan támadhassanak szemből.*

*A mágus azt mondja, hogy törődjön a maga dolgával Lothár. Törődne a maga dolgával, ha nem venné észre, hogy az egyik lény meg parancsolja két társának, hogy öljék meg Lothárt. Lothár nem foglalkozik a mágussal és nővel, inkább az ellenfeleire koncentrál.*
*Gyorsan hátra ugrik a csapások elől és látja, hogy a baltás kiesik az egyensúlyából, Gyorsan ellentámadásba lendül és egy erő teljes csapással levágja a baltás fejét. Ezután hátrálni kezd és pallosával védekezik, közbe másik ellenfelét figyeli.*
*~Egy megvan, már csak a kardos van!~ Mondta magában magabiztosan és várta ellenfele lépését. *

*Lothár ellenfele gyorsan támad felé, biztos bedühödött társa halála miatt. Az ork Lothár vállát akarja támadni, erre Lothár megint hátra ugrik. Majdnem elkapja a kard, de sikerült időben elugrani. Ezután látja hogy ő is hátra ugrik.*
*Lothár ezután gyorsan támadásba lendül és kihasználja, hogy a pallosa hosszabb az ork fegyverénél. Neki futás át szúrja a hasán a pallosát. De az ork még ettől nem halt meg, ezért Lothár gyorsan kihúzza a pallost belőle és egy vágással el vágja a torkát. Az ork el dőlt és még egy ideig ficánkolt a földön utána ki múlt.*
*-Legközelebb jobban gondoljátok át kit támadtok meg! Mondta magában, ezután a oda nézett a mágushoz látta, hogy könnyen elintézi az ellenfeleit. ~Inkább kivárom mi lesz.~ Mondta magában fegyverét még bekészíti és figyeli a mágust.*

//Akkor én most írtam Mivel Sydney nem tud írni//

// Bocsánat ha kicsit beleírok itt nektek //

5. küldetés - Banditák

* Reggel elhagyta Sendel városhatárát, újabb úti célja felé vette az irányt, a nagy ismeretlen az. Kisebb úton halad, két oldalt erdő öleli körül, mely teljes nyugalmat sugároz magáról. Megfigyeli a zöldellő fákat az út mentén, az ide oda röppenő dalos madarakat, a neszelő állatokat az út közelében.
~ Micsoda mennyei reggel! ~ Mondja magában, érzi az erdő hatását rá nézve, felüdíti és feltölti teljesen. Nagyot szippant az erdő által megszűrt levegőből, élvezi a természetet. Kacskaringósan halad, nem tudni mikor lesz vége egyszer az erdőnek és milyen vidékkel folytatódik. Eseménytelenül halad, mert más különöset nem észlel, legalábbis egyelőre nem hall furát. Hagyja, had az út vezesse őt, nem figyel arra, hogy elágazásnál nem jobbra megy, ahova ki van írva valami, hanem balra, amin egy város neve díszeleg. Nagyon jól kivehető és elolvasható, meg is örül neki, arra gondol, milyen régen is volt városban utoljára.
~ De elhallgattak a madarak erre? Az elébb még voltak ~ Furcsának találja ezt a váltást, nemsokára egy sziklafal előtt találja magát.*
- Különös * Ejti ki a szavakat úgy magának inkább, kíváncsivá vált és az okát is szeretné tudni, mit sem sejt arról, ami fog vele történni.*

* Három ember mozdulatlanul várakozik a sziklafal közeli sűrű bokrosban. Gyakran szoktak ide járni, gyakran itt ejtik el az embereket. Hol kifosszák őket, hol elkapják őket, eladni vagy más célokra tökéletesen megfelelnek. Nem láttak semmilyen utazót mikor szóba elegyedtek.*
- Tudjátok a feladatotokat, remélem nem kell elmondanom még egyszer .* Átlagosnál magasabb férfihang szól a másik két társához, azok erre csak bólintanak, tudják ők mit kell és hogyan. Kis csend lesz közöttük, egy másik közülük az átlagos hangján.*
- Rydor aztán légy résen, ha nem szeretnél úgy járni, mint múltkor azzal a varázslóval aki kicsit megpörkölt. * Név tulajdonosa kicsit megrezzen a helyén, kicsit gondolkozik mivel vághat vissza társának ezért.*
- Tudod Ned, emlékszel még mikor kisgyerek voltál és mosómedvétől megijedtél? Mikor vonyítva rejtőztél el a fa mögé? * Nagy mosoly Rydortól, Ned csak káromkodik egyet.*
- Mindenki a helyére! * Szól Freowen a Banditavezér, aki elég nagy hírnévre tett már szert, kisebb csoportokat küldtek a keresésére, eddig senki sem járt sikerrel.*
- Aztán egy mukkot se! * Teszi hozzá határozottan. Mindenki a saját helyére elvonul, a nagy csend és a felőrlő várakozás percei ezek. Freodur megérzése helyénvaló, mindhárman kiszúrják az erre járó elfet, aki ráadásul egyedül van és még fegyvere is van. Nem lehet semmit sem elkapkodni, ki kell várni míg az áldozat meg nem áll, lehetőleg Freodur előtt és hátul pedig Ned és Rydor biztosít. Ez a taktika lényege, közrefogják az áldozatot, az pedig nem fog tudni két helyre figyelni.*

* Nem kell sok, előtte kiugrik a bokorból egy környezetbe beleolvadó ruházatú alak, fegyvere egy nyílpuska. Rögtön a lényre tér, melyet kérdése is tükröz.*
- Állj! Nincs hova menekülnöd! * Fordul meg amikor még két alak lép elő. Oldalra még futhatna, ott óriási bokrok elállják az útját, nincs hova menekülnie. Fel vannak szerelkezve mindhárman távolsági fegyverrel, így nem is lenne értelme szaladni, neki lenne fájdalmasabb.*
-Mit akartok? * Kérdezi a három férfit, Freodur az aki erre szépen érthetően válaszol.*
-Kirabolni, talán eladunk rabszolgának, elvesszük a fegyvereid, bármi lehet. Ez csak rajtad múlik. * Hallatszik a hangja miközben Ned és Rydor is közel ér hozzá. Elveszik tőle fegyvereit és megkötözik, valamerre elkezdik toloncolni, úgy érzi a táborba. Távolban megjelennek kisebb sátrak, ott még pár banditát lát. Sátorba beviszik leültetik a földre ezzel magára hagyják, még hallja, hogy azok nevetnek, hogy megfosztották őt tárgyaitól. Ekkor jut eszébe, a csizmáját nem nézték meg, ott rejteget egy kis tőrt, kis ügyeskedés múlva szabaddá válik újra de felszerelései nélkül nem megy sehova. Ötleteibe merül mikor lépteket hall, visszaül a helyére, háta mögé rejtve szabad kezeit. Ned lép be közel is jön hozzá, gúnyosan néz rá.*
- Most tárgyalják milyen rabsorsra kerülsz! * Megfordul, hogy távozzon amikor felpattan halkan s gyorsan elhallgattatja az illetőt, végén még bele is törli a kését. Megnézve az alkatát ember létére hasonlóak, levetkőzteti a hullát gyorsan, kicseréli a ruhákat, lefedi annak fejét.*
~ Itt az idő,hogy utánanézzek pár dolognak ~ Véli így kilépve a sátorból indul meg a felszereléseiért és a pénzéért. Szerencsétlenségére csak a fegyvereit találja az egyik sátorban, magához veszi, irányt a halott Ned felé veszi. Azért jobb a saját ruháiban lenni, mint máséban.*

- Minden olyan könnyen ment. * Szól Freodur a vezéri sátorban, elégedettség terül szét az arcán, mert szép kis fegyverekre tettek szert, busás arany reményében el tudják valahol sózni.*
- Igen, de mi legyen a Zöldelffel? * Kérdezi Rydor aki inkább emiatt kissé ideges, mert ő szívesen látná holtan, mint élve. Ned érkezik meg a fegyveres sátorból, csatlakozva hozzájuk.*
- A holmijait egy helyre raktam, elvitelre. Gondolom még elszórakozunk vele, elnézzük milyen tehetetlen ebben a helyzetben. Meg is nézem, hogy van ott egyedül * neveti el magát, a többiek csak biccentenek neki. Freodur és Rydor újra együtt maradnak, várják vissza Nedet, nem tudnak várni tovább folytatják a beszélgetést.*
- Eladjuk az elfet egy nagyon eldugott helyre, ahol élete végéig is dolgoztathatják. Tudtad e, hogy egy akár hatezer évig is elél? Gondolj bele, hatezer év rabszolgaság, nem lenne könnyű a számára. * Rydor gondolkozik, mert nem válaszol főnöke kérdésére, inkább hallgat még kicsit, nyugodtabban válaszol.*
- Igaz is! Mennyire rafinált alak vagy! * Ned nem jön, úgy gondolják a néhai kínzómester eljátszadozik az elffel, folytatják a beszédüket.*
- Még meddig fogunk itt táborozni? * Teszi fel a kérdését Rydor, kilép a sátor bejáratához, kicsit kinéz rajta, semmi változást nem tapasztal, minden rendben talál.*
- Még egy darabig itt leszünk, ne aggódj állandóan, még egyszer a sírba visz. * Hangzik el a válasz a másik fél részéről. Amit gyorsan megtold pár mondanivalóval.*
- Nézzük meg a fegyvereit! * Két férfi kilép a sátorból, fegyveres sátor felé veszik az irányt, megérkezve nem találják az elf fegyvereit.*
- Baj van! Nézd meg Nedet! * Rydor felszerelkezve egy karddal indul meg a börtön sátor felé, hallja hogy Freodur követi őt.*

* Átöltözve újra ruhájába, lépteket hall a sátor felé, éppen hogy átöltözött máris jönnek.*
~ A pénzem még hiányzik, de gondolom az a vezéri sátorban lesz ~ fegyvereit a kezébe fogja, a hosszútőrét dobásra készen. Rydor éppen belép mikor a tőr repül is bele a testébe, Freodur viszont azon nyomban rácéloz a nyílpuskájával. Reflexei segítségével sikeresen kitér a halálos lövedék elől, rátámad Freodurra aki kivonta szintén fegyverét. Acél acélnak feszül, ahogy a Banditavezérrel harcol. Nehéz felülkerekednie a másikon, aki szintén jó kardforgatónak bizonyul, talán valamelyik lezüllött nemesnek a fia lehet aki fegyvermestertől tanult. Felkap parazsas tálat másik arca felé dobja, amire a vezér fájdalmasan felkiált, kihasználja a helyzetet a menekülésre*
- Úgy is elkaplak! Nem fogsz menekülni! Riadóóó! * markolja pofáját, üvölt fájdalmasan. Gyorsan visszaszerzi a tőrét, majd gyorsan távozik a vezéri sátorba, ahol kis kutakodás után megtalálja a pénzes szütyőjét. Zsebre vágja majd kivágva hátul a sátort menekül el. Hallja az ordítozást, ahogyan Freodur adja ki a parancsokat a megmaradt embereknek, fogják el élve, vagy akár hallva de fájdalmas legyen a halála. Azt is hallja hogy felé kiáltoznak.*
- Arra ment! Keressétek meg! * Nem is tudja merre siet, a banditák elől, csak szeretne találni egy jó búvóhelyet magának, ahol meghúzhatja magát.*
~ Nem éppen egy átlagos nap! Vajon még hányan lehetnek a Banditák? ~ Új tervre készül, ami nagyon veszélyes mert könnyen újra elkaphatják vagy megölhetik.*