Városhatár

*Rá vetem lenéző tekintetem a démonra majd halkan megszólalok miközben a lila fény árad szerteszét.
- Érdekes, hogy rám mutogatsz te szellemlény, hisz megmondtam neked mikor utoljára találkoztunk. Ha rossz oldalon veted meg lábad az ellenségedként találkozunk ismét... Szép halált...
*Majd azon helyre teleportálok amit előzőleg megjelöltem magamnak. Épp itt az ideje a pihenésnek, s már ideje kicsit megülnöm hisz annyi erőm sincs hogy testemet fizikálissá változtassam. Így hát letelepszem az ispotálytól távol ott ahol a harc már nem érhet el. S meditálni kezdek, érzem ahogy lassanként vissza csurog belém az erő de még csekély a mennyiség. Büszkén veregethetném vállon magam, hogy igen ma kitettél magadért habár azt érzem van még hova fejlődni erő szintjén.

Nem igazán tudom követni mi történt egyik pillanatban egy sárkány igyekszik ketté tépni következőben az elf táborban ülök mivel a teleport erősen levert a lábamrol feloldom az alakom és körűl nézek. Amit látok nem tetszik de kevesebb gondom is van ennél Balálnak és Miának üzenetet küldök hogy huzzanak Sendelből azonnal Furia bepöccent és nem fog arra várni hogy harcosai gyílkoljanak nem játszik tovább az egerekkel. Ideje odébb állnom nekem is de előtte az elfeket meg akit érek figyelmeztetek a veszélyre hogy eszükbe se jusson harcolni inkább mentsenek ki minél több sérűltet és tünjenek Sendelből

* Ahogy a csata elül s a győztesek sebeiket ápolgatva végre igazán megpihenhetnek felkerekedek. Az én részemről a győzelem izét nem keseríti meg az elvesztett harcosok száma. Az kit népemnek hívtam több ezer éve is halott lehet már. Ki tudja milyen hatással volt az időre az, hogy kihajítottak saját otthonomból. Furiát keresem fel elsőnek, kihez akkor libbenek oda mikor fogadni tud.
- Úrnőm, ahogy beszéltük magammal vinném Alameist.
* Dőlök előre majd ha bólint rá el is megyek érte.
- Alameis, - dereng fel előtte arcom- Fúria elengedett minket, pihend ki magad. Hamarosan északnak vesszük az irányt. A hegyek felé.

/Habár elhúzódott de nagyon jó móka volt köszönjük, következőben is jelen leszünk /

Sendeltől elég távol de ettől még látótávolságban nézem a sárkányok tombolását ami mindenre ad nekik okot de örömre nem. Furia haragja érthető de azt hinni hogy mindenkinél erősebb lenne ez naív szemlélet az élet bebizonyította hogy mindig akad nagyobb ragadozó és előbb utóbb Furia is rá akad. Sendelnél rengetegen haltak meg és mégtöbben fognak de talán Furia átértékeli a veszteségek miatt a csata menetét. És nekem is van mit tennem lejegyzetelem Sendel utolsó csatájának megélt részét és amint Furia és sárkányai távoznak a holtak emlékeit is begyűjtöm és elraktározom tanulságul 2 csoport elfogúltságáról és saját önhitségemről és vakságomról. De első az élet és közelebb jutotam tervemhez immár egyek vagyunk és végre kevesebb erőmbe kerűl az alakváltás de még mindig a sárkánylét a cél és ebben sokan akadályoznak.
//Köszi a játékot és ott leszek a következőn is remélem erősebben és aktívabban:D//

( Epilogus- Sendeli csata után ) - Időntúli Mia

Balál nem vár addig, míg a nyilvánvaló kiviláglik. Szégyen a futás, de tényleg hasznos. Vagyis csak futna.
- Gyerünk innen asszonyom!- kiált.
Ám az nem mozdul. A mágus keresi tekintetével a fiatal boszorkányt, de nincsen szem magasságban. Végigpásztáz maga körül, s a földön pillantja meg. Meg se rezdül, a szeme csukva. Keresi az érverését, alig- alig alig érezhető a hamvas nyakának bőrén át.
- Asszonyom! Mia mennünk kell! MOST azonnal!
Semmi reakció.
Nincs ideje gondolkodni. Csak mágikus béklyó félét keres, de nem lel, ahogyan komolyabb sérülést sem lát a lány testén. Felnyalábolja hát, vállára veszi és bizik benne, hogy elég ereje maradt kijutni vele a városból, s minél messzebb kerülni. Teleportálni egyenlőre nem mer, mert kevés a gyakorlata és ereje fogytán.
Hamarosan azon férfiak arckifejezésével kanyarodik egy dél felé vivő ösvényre, akiknek be kell látniuk, hogy nekik ennyi jut az élet egyes nagybetűs dolgaiból, mint amilyenek az emberi kapcsolatok. A lány pehely könnyű, Balál léptei súlyosak. A következő éjszakáig szakadatlanul megy, kerülve a településeket, s le-letérve az érintett utakról, ösvényekről, ahol csak lehet, a sűrűben.
Sűrű az est, mire leteszi a még mindig eszméletlen nőt elgémberedett karjaiból.
Körben csak fák s egy patak, sehol egy lélek, de legalább a sárkányok tombolásának hangja is rég elhalt.
A nő fölé hajol.
- Bocsáss meg!
Azzal otromba kezei a kacifántos női ruha nyitját keresik. Végül nagy zavarában a sok pántlikától, meg redőzettől, befejezi, amit a Fehérhajú és a harcok megkezdtek, egyszerűen letépi a nő rongyos ruháját. Alóla fehér selyembőr villan elő az alsóneműből. "Milyen csodaszép és hihetetlenül fiatal nagyasszonynak!" Balál szemérmesen elkapja a tekintetét, nem sok fehérneműs lányt látott. Aztán erőt vesz magán és széttépi a merev fűzőt. A tökéletes kicsi test szinte fellélegzik Mia mély sóhajával.
A vékony bordái közül az oldalán sűrű sötét vére buggyan nehézkesen. Balál káromkodik, mint a menioni kocsisok.
- Tudtam! Miért is nem néztelek meg hamarabb! Annyira féltettem a gyászos kis életünket a sárkányoktól. Vigyázni akartam rád, az ígéretem szerint! Még szerencse, hogy a fűző szorítása védett valamennyire...
Aztán a vízben megtisztítja, gyógyfüveket tesz a sebre, mint valami öreg, megtört vajákos és bízik Dremer kegyelmében. Nincs ereje varázsolni, enni is csak pár nyers gombát, meg sóskát eszik. nyársra húz némi szárithatót ezekből, aztán lehanyatlik feje s a földön alszik el, hogy másnap frissen lovat szerezzen és Menion felé vegye egyenesen az irányt Shuga szerelmével. Vagy Aldoéval? Elgondolkodik út közben, hogy ahová tartanak, ott lesz ideje a lánynak bőven végiggondolnia a viharokat, miket lelkében átélt, s talán lesz ereje rendet tenni az elméjében s a szívében. "Fiatal szív, erős szív! Ugyan, mi gyengíthetné?"