- A dzsungel nem olyan kemény. Igaz, ott nőttem fel és túlélte...- Félmosolyt villant a mágusra, majd komoly arccal hallgatja. Blade röviden vázolja a helyzetet, Balálnak van benne újdonság, hiszen csak kósza szóbeszédet hallott eddig. Ehelyett azonban a kételyeit teszi szóvá, a gondolkodó bújik elő belőle - Komolyan azt gondolják a sereg vezetői, hogy nagyobb erőbedobás és hosszabb idő kell a sárkányoknak eljutni idáig? Mire alapozzák ezt a feltételezést? És miként tervezi itt megállitani, netán visszafordulásra kényszeriteni őket? Honnan tudják, hogy pontosan meddig jutottak el? Szerintem csak annyit tudhat bárki, amennyit ők is akarnak. Szemét összehúzva gondolkodik, fürkészi a katonákat és Blade arcát. A más8k gondterheltnek látszik, és a vadász tudja, hogy hamarosan fáradt is lesz. E kérdések pedig nem fogják éppen megkönnyíteni a dolgát. Kisvártatva folytatja: - Beelőzni kell őket, az igen, de hol a stratégia? A valódi előttük járás? Ez a hely egy jó búvóhely, de az ellenség is ugyanezt gondolhatja. Bármikor betoppanhatnak. Ha ugyan a sárkány, akinek a nyomait latta, nem egy előörs volt... Az ő fejükkel gondolkodni,tudni, mit terveznek, az adna stratégiát a hadsereg kezébe.
A hozzászólást Balál Tangeran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-04-30, 3:45 pm-kor.
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
~Miért van az, hogy nekem mindig homályos marad az, amiket te művelsz, viszont te mindig itt vagy a fejemben, a gondolataimban, Constantine?~ ~Na de kérlek, ez nem kívánságműsor. Jobb is, ha mindenre nem emlékszel. Amúgy meg illethetsz bármilyen névvel, én is csak te vagyok. Ugyanaz az Aldo, aki Valianban részben elengedte Miát , ugyanakkor mégsem teljes egész...~ ~Mit akarsz Miától? Miatta vezettél ide? Miatta csatlakoztál egy hadsereghez, amely ki tudja mi a véres pokolra készül ebben az elátkozott városban? Ha emlékszel...~ ~Igen, emlékszem. Én is itt voltam, sőt, nélkülem túl sem élted volna akkor...Hogy mit akarok Miától? Ugyanazt amit te! Hiszen egy tudaton osztozunk, ugyanazok a vágyaink vannak...csak te jobb szereted valamennyit elfojtani...~ *Annyira belemerült gondolataiba, hogy a lova mellett álló Mia hangjára észlelt csak fel. Fejét egészen forrónak kezdte érezni, ahogyan rápillantott, Mia meg vissza, azokkal a kimondhatatlanul szép, vágyakozó szemekkel. A forróság ekkor szeme köré lokalizálódott, majd félarcán végigfolyt. Ekkor kezdte érezni, hogy valami nincsen rendben. Annyira azért nem szokott egy szép nő láttán elérzékenyülni, hogy ne adj egek, könnyezni kezdjen. Kezét arcához emelte, hogy letörölje bármi is folyjon lefele. Szerencsére csak vér volt...* -Mia... *A nő kezét nyújtotta felé. Egy pillanatig úgy érezte, hogy nem kéne mást tegyen, csak felkapja maga mellé a lóra és elvágtasson vele a horizonton is túlra, de valami mégis inkább más irányba húzta. A feje kezdett egyre nehezebb lenni.* ~Mit műveltél velem Constantine? Miért ébredtem a földön az előbb? Levetett a ló és ennyire beüthettem a fejem? Egyáltalán tényleg itt van Mia, vagy csak kép...ze...lő...~ *Eszméletlenül bukott előre a nyeregben, kiszolgáltatva maradva a külső és belső hatásoknak.*
Aldo gondterheltnek látszik, biztosan ő is megzavarodott a találkozástól. Hiszen annyi idő eltelt azóta, hogy Mia rég lemondott róla. Semmi életjel nem jött felőle. Meg kell hagyni, gyakran eszébe jutott, de pont azért hagyta el, mielőtt bármi történhetett volna köztük, amitől egy lány ragaszkodni kezd, mert az egzisztenciájat kellett építenie. A férfiről pedig tudta jól, hogy sok minden, de cseppet sem makulátlan. Persze azóta rájött, hogy a jóhírét saját magától kell féltenie, egyetlen hiba és vége a épülő álmoknak. Ráadásul Mia olyan fiatal és hát...tapasztalatlan, hogy messze a legokosabb lépés volt kiszakadni az öleléséből és otthagyni alvó szerelmét búcsú nélkül. Azt is gondolta, nehéz lesz egy ilyen vérmes férfit lerázni. De Aldo sohasem kereste és nem jött utána. Utolsó találkozásukkor egyre gondterheltebbnek látta, de nem mesélte el, mi a baj. Csak gyakran elgondolkodott. Mia később úgy vélte, hogy a puszta vágy hajtotta őket újra, meg újra egymás karjába, s valójában büszke volt, sőt, boldog, hogy nem adta meg magát a kedvesnek. Hódoloja számtalan akadt és udvarlót is tartott egyet a főváros vezető személyei közül. Így ámította magát, hogy nincs semmi szüksége Aldóra, akivel valahogy túlságosan passzoltak. Sosem sikerült azonban teljesen kivernie a fejéből, pláne, hogy nem is próbálkozott nála. Legalább sértettségét, dühét jelezte volna, de azt sem. Azon a hajnalon semmibe veszett az Aldo okozta szerelem-varázslat. Eddig úgy hitte, hogy végleg. De lám, mit tesz vele a viszontlátás! Azonnal össze kell szednie magát! Míg végigsorjázta mindezt Aldo is csak bámulta őt. Ugyanúgy, mint rég. Ugynaz a vágyakozás. Semmi harag, vagy szenvtelenség nem volt a tekintetében. Mígnem feje tetejéről sötétpiros vér csorgott arcára vastagon, elöntve egyik szemüregét is, lefojva egészen... Elkente tenyerével a vérét, azt se tudván, mi lehet az. Nevén hívta őt, s úgy, de úgy nézett a szemébe, hogy Mia legszívesebben világgá szaladt volna vele. Ehelyett megrettenve lépett egyet egészen a férfi lova mellé. Aldo pedig ájultan rogyott előre. A lány megsimogatta a lábaszárát s erős vádlijára tette a tenyerét. Katonák ugrottak levenni a lóról. - Óvatosan! Finoman! Komoly sérülése lehet- Levette fekete kabátkáját es a földre hajtogatta, hogy oda tegyék a mágus fejét-. Vizet! Adjon valaki tiszta vizet! Hangja már nem volt halk, éle parancsolóra változott. Tekintete páráját eldörgölte kézfejével. A fej sérülései kiszámíthatatlanok, jól emlékezett erre, ez volt az egyik első, amit megtanult otthonában, a háborús sérülteken segítve. - Mikor készítik már el azt a szállást?!
Vannak kétségeim a beszélgető partneremmel kapcsolatban, de eddig semmi olyat nem tett, ami miatt a kérdéseire ne kaphatna választ, sőt, mondhatni még párunk életét is megmentette nem is olyan rég. Szavai alapján azt gondolom meg van a maga élettapasztalata és, ha kellő megvilágításba helyezem a dolgokat, akkor újabb szövetségesre tehetünk szert vele. Kérdéseire, felvetéseire viszont megrázom a fejem és megvonom a vállam, hiszen nem vagyok én a sereg vezetőinek köreiben, én csak végrehajtom a feladatot, amit rám bíznak és igyekszem a legjobb tudásom szerint végrehajtani. - Először ezt a helyet kell kipucolni, hogy ne érjen váratlan meglepetés minket, olyan, mint az előbbi patkányok, aztán biztos meg van a stratégia, hogy miként és miért itt akarják fogadni a sárkányokat. – teszem hozzá. – De, ha van ötleted, egyik katona elvezethet a főnökökhöz, aztán elmondod neki majd. – mutat az egyik kísérőjére. Látom közben, hogy a kísérőim már igen csak türelmetlenek és nekem sem kéne már itt lebzselnem, hiszen van dolgom bőven még a felderítéssel, ezért kifelé indulok. - Nekem most mennem kell, ha gondolod velem tarthatsz, de ha nem, akkor hagyok itt két katonát, hogy a sereg vezetőihez kísérjenek. Ha ennyire ért a harcokhoz, akkor tudhatja, hogy nem hagyhatom ismeretlenül, őrizetlenül a hátunk mögött. Így vagy úgy, de folytatom az utam.
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
- Szívesebben tartanék veled! Segítek a felderítésben. Jól ismerem ezt a romhalmazt. Bár meglepne, ha maradt volna még rágcsáló a városban, ha tényleg ilyen tömeges csapdaként lettek megátkozva. Ám más meglepetés is várhat ránk, ha azt vesszük. Balál mindent összepakolt, a tüzet rég elfojtotta, de még le is locsolta vízzel, vállára dobja a zsákját, és egy laza - Mehetünk!- el áll meg az ajtó előtt. Majd máris Bladenek szegezi a következő kérdését- Mond, csak nem tűnik neked olybá', hogy a rágcsálókat tényleg megátkozta valaki, aki eztán itt hagyta a várost? A friss sárkánynyomra lelve, lehetett ez egy sárkány, aki megneszelte az érkezéseteket és most jelzi a társainak. Ha ez így van, lépéselőnyben vannak és nektek ezt most tényleg meg kell fordítani. Ha gondolod elmegyek a hadvezérhez, de én is csak spekulálok. Mivel még fel kell deríteni a környéket, mert addig nem tudtok semmi biztosat, mindez csak spekuláció és elmélet marad. A seregnek azonban bármely percben felkészültnek kell lennie egy talán kisebb rajtaütésre, de menekülésre is. Mutasd nekem közelről azt a sárkánynyomot, míg eldöntjük, hol vehetnők nagyobb hasznomat!
*A katonák az ájult Aldot lesegítik a nyeregből. A csapdák, az átkok áldozatai mind szaporodnak, hisz Sendel korántsem veszélytelen város, minden kihaltsága ellenére sem. Jól tudják ezt mindazok, kik azóta már Dremernél nyugszanak, s az elmúlt években megfordultak itt. Mia Ruton asszony türelmetlensége nem teszi sebesebbé a munkát, hisz sebes az már kellően. A tiszt, ki irányítja a munkálatokat, még egy mágus segítségét is igénybe veszi, hiszen a valiani asszonyság nem akárki, a felsőbb körök küldték ide, s noha civil, biztosítani kell sértetlenségét. Alapos munkát végeznek, ám, még ha nincs is kész a szállás, már bizonyos részei, mint a sátor, melyet ideiglenesen állítottak, míg az egyik házat biztonságossá nem teszik, használható. Oda szállítják az ájult mágust, s testőrei oda kísérik Miát is. A földre sebtiben katonai köpenyeket fektetnek egymásra, hogy meleg, s puha legyen az első fekhely, melyet a sérült mágusnak készítenek. Az egyik katona vizes tömlőt hoz. Van a seregnek több napra vizet, hogy ha kell, hosszabb tartózkodás, harc esetén sem legyenek csupán a helyi vízforrásokra utalva. Hamarvást kerítenek egy gyógyítót is, ki már vizsgálni is kezdi a fejsebet.
Mindeközben a külső kerületek másik pontján Balál és Blade mágusok folytatnak eszmecserét taktikáról, feladatokról, stratégiáról, ám Blade, helyesen, nem bonyolódik stratégiai vitára, azt inkább a sereg vezérkarára bízza, kik bizonyára kész tervekkel érkeztek Sendel romjaihoz. Újabb patkánytámadásra számítani kell, de már nem fog érkezni, hiszen Alamaise átka is múlóban, s kevés rágcsáló maradt már csak a romvárosban, mely nem robbant fel valamely katona, vagy mágus mellett. A sereg felkészülése szépen halad. A főtéren zajló kis közjáték ellenére már az oszlopok közelében is elindult a felkészülés a várható csatára, míg azon túl, észak felé is jó tempóban haladnak a felderítő egységek. Az első áldozatait a harcnak már össze is gyűjtik, s mivel nincs lehetőség egyébre, egymás fellé fektetve takarják le az egyik egykori udvarház teteje alatt. Soká nem fogják így hagyni, ám most sürgetőbb feladat a felkészülés. Balál és Blade, valamint katonái medvecsapdára bukkanhatnak, s jobban is teszik, ha fellelik, különben egy katona lába fogja bánni, ki óvatlan lép belé, s törik el a vas szorításában. A sárkány nyomai csupán egy bizonyos, Főtér felé vezető útvonalon lelhetők fel, hol játékosan rombolta le az amúgy is romos épületeket. A többi sérülésnyom a Balál által ismert, s látott események nyoma, a rovaroké, kik csaknem kitörtek Lanuria világába Sendelből. A vezérkar ezen idő alatt mind türelmetlenebbül várja a kísértet visszatértét, kit a sárkányhad közelébe küldtek előőrsnek, s kémnek, ám a kereső szellem nem érkezik.*
Mia aggodalommal figyeli az eseményeket. Elsőnek ő már megnézte Aldo fejsebét, elsimogatva a sűrű fehér hajat, mi most vérbe fordult. Mire a sátorba viszik a mágus magatehetetlen, ájult testét, Mia úgy érzi, belső sérülés, vagy valami egészen más áll az eszméletvesztés hátterében, maga a seb egyáltalán nem tűnik vészesnek.Türelmesen a háttérben megvárja, míg a gyógyító végez, majd az ő utasításai szerint ápolásba kezd. Igyekszik úgy kezelni Aldot, mint bármely katonával tenne, ha hasonló baj érné, ám ebben egyáltalán nem olyan sikeres. Nem tudja kiverni a fejéből, ki ez a férfi és aggodalma, még saját maga számára is meglepő. Haragudni is szeretne rá, de képtelen így végül is egyszerűen csak körülveszi minden szeretetével. Ha nincsen senki a közvetlen közelükben, azon kapja magát, hogy még halkan beszél is hozzá, de ez sem zavarja már, talán még segíthet is Aldonak mielőbb meggyógyulni és magához térni, ha hallja a hangját. Ha más dolga nincs, csak odaül és elmondja, ami a szívét nyomja: - Talán hallasz engem Aldo Barras. Talán nem. Ha hallanál, engem megnyugtatna a tudat. Ha nem, hát úgy is jó, legalább nem veted a szememre, mindezeket, nekem viszont jól esik letennem a terhet. Tudod, nem haragszom rád, pedig azt hittem, te sokkal merészebb és öntudatosabb vagy, és utánam jössz, hogy megmond a magadét. Sejtem, jó okod volt eltűnni. Ahogyan nekem is. Legalábbis akkor, elhittem magamnak, hogy ezt kell tennem, ma már nem biztos, hogy így tennék. Láttam ám rajtad, milyen gondterhelt lettél, napról napra, mire Valianba értünk. Úgy szorítottál álmodban magadhoz azon az utolsó éjszakán is, mintha utoljára tennéd s én is úgy öleltelek, mintha bárki elszakíthatna minket egymástól. Veled akartam lenni, de nekem ez nem sikerült. Kötelezettségeim voltak a hivatalban és küzdelem várt az új életért, az egzisztenciámért, be kellett látnom, hogy akadályoz a kapcsolatunk és úgy gondoltam nagyon nagy árat fizetek, ha veled maradok, a kétes háttered és..hm...az én szörnyű, múltbéli titkaim miatt. Egy titkom miatt különösen féltem veled lenni, vagy netán túlzottan megszeretni. Tudod az Atyám miatt... Annyira belém rögzült már ez a félelem. Nekem nem szabadna férfira néznem. Nem is igen mernék szeretni. Ez tilos! De...folytatva a történetet, hamar rájöttem, hogy én magam is kettős életvitelben tudok ellavírozni ezeken az ismeretlen lanuriai vizeken. Tudod sötét ügyleteim lettek, sötét alakokkal. Félelemmel van kikövezve az ut, amin járok, de ismersz, bátorság van a szívemben. Eddig nem értem rá a múlttal foglalkozni, de most, ahogy megláttalak, sajnáltam, ami történt köztünk, vagyis, ami nem... Vajon másként alakul minden, ha őszinték vagyunk egymáshoz és ha én is, te elmondtad volna, mi szomorított és töltött el aggodalommal akkoriban, az utunk során? Hát ilyenek törtek elő Miából, ha volt kevés ideje, el nem mozdult a vörösköpenyes mágus mellől. Ápolta, mosdatta, könnyített a ruházatán. Persze segített, ha volt más sebesült, rajta is. Aztán hirtelen elnyomta az álom, Aldo mellkasára borult a fáradtságtól. Hiába, hosszú útazás állt mögötte.
Nem mondhatom, hogy meglepett, amikor a vándor úgy döntött velünk tart, mert bár értelmes dolgokat említett, nem biztos, hogy minden bizonyíték nélkül a vezetők elé állhatott volna a javaslatával, főleg úgy, hogy most pottyant eléjük ismeretlenül. Hiszen, mint ahogy már gondoltam rá, akár valamiféle kém is lehetett, akit azért küldtek, hogy tévútra vezesse a sereget. Viszont, ha tényleg segíteni akar, akkor meg nem dobhatunk el egy lehetőséget, hogy jó ötletekkel gazdagodjunk. - Rendben, akkor menjünk. – bólintottam a férfi felé és elindultam tovább, a város belseje felé. Árgus szemekkel meregettem a tetőket, a sötétebb zugokat, hogy időben észleljem a robbanó patkányokat, de már nem találkoztunk eggyel sem. Kicsit lemaradtunk a többiektől, amit igyekeztem nagyobb tempóval behozni, de ezzel majdnem sikerült elvétenem egy csapdát, amit így csak az utolsó pillanatban vettem észre és rántottam félre a katonát, mielőtt belelépett volna. - Egy nagyobb fadarabbal hatástalanítsátok. – szóltam a kísérőim felé, nehogy az utánunk jövőkben kárt tegyen. – Viszont összeszedhetjük, talán hasznát látjuk majd még. Ha elcsattant a csapda már nem lesz veszélyes senkire, legalábbis a mieink közül. - Látod ott is friss nyomok látszanak. – intettem a feltételezett sárkány útvonala felé, hiszen útba esik, ha meg akarja Balál nézni. – Sokat egyébként nem láthatott, ha még akkor kelt útnak, mikor a sereg ide ért, ha meg támadnak………minden bizonnyal pont azért lettünk ideküldve, hogy szerezzünk nekik némi meglepetést. Nem mondhatom, hogy nem leszek ideges, ha erre gondolok, de ha nem állítjuk meg őket, hol leszünk biztonságban előlük? Inkább felkészülten szállnék szembe velük, mint menekülve, egyedül.
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
Balál érdeklődve figyeli a nagy csapda körüli eseményt. Várja, mit lép Blade mágus. Könnyedén oldja meg a feladatot, nincs szüksége a vadász segítségére. - Ez medvecsapda. Nincs köze mágiához. Tehették ide olyan vándorok, mint jómagam, nagyobb testű ragadozót ejteni. De...Sendelt ismerve tarthattak valami különleges szörnyektől is...Bárminek is készült, jobb, ha nálunk van! De vigyázz, lehet itt több is belőle! Látta maga előtt a szaporodó rovarok tömegét. Az ilyen emlék sosem jó omen, igaz végül is túlélte Dremer kegyelméből. Balál figyelme most a rombolás vonulata felé fordul közvetlenül mellettük. Hatalmas test csapongó, rendszertelen nyomai ezek. Itt pár méteres falszakasz teljesen a földig leomlott. Ez se mágikus jelenség, csupán fizikai, ha annál ijesztőbb is. Maga a sárkány viszont mágikus lény, a vadász tudta szerint nem is kicsi varázserővel. Odalép hát, hogy érezné a gyűlölt mágiát, ha néhány óra választaná el őket egymástól. Hiszen megerősítené a feltételezésében, mely szerint a rágcsálókat az előőrs átkozta meg. Ha pedig így van, a sárkányok viszonylagosan közel vannak, sőt akár többen már úton is lehetnek ide, Sendelbe. A leomlott, semmire se hasonlító egyszerű kőkupacra hágott. Onnan nézett széjjel. - Halott város! Méghogy halott vá...-Kiáltja mérgesen, a végét elharapva. Abban a pillanatban megérezte. Valami hatalmas erő, amivel sem ő, sem Balde mágus fel nem ér... biztosan a sárkány nem is régen járt itt. Balál tekintete elsötétedik. Szeme előbb összeszűkül, majd kikerekedik, mint ki ismeretlen távolba néz. Pupillái kitágulnak. Arca megnyúlik az ámulattól, mint aki lát valamit a messzeségben. De Blade mágusnak fogalma sem lehet, mit láthat Balál. Talán úgy hiheti, hogy észrevett a kőhalomról valamit. Ám láthatóan furcsa állapotba kerül. Nem transz ez, látszik, hogy egyszerűen csak befelé figyel, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami nagyon fontos. És talán némiképp úgy is volt... Akkor Balál különös dolgot tesz. Pár perc réveteg mozdulatlanság. Ébenfekete haja ezüst csíkokkal szabdaltan kavarogni kezd és újra szabad szemmel látható növésnek indul, hasonlóan vöröses szakálla is. Azután leül, szinte lerogy odafent és elővesz a hátizsákjából egy vaskos, egyszerű bőrborítású, barna könyvet. Megfeledkezve róla, hogy alig látta ezt az öreg jószágot nála valaki rajta kívül, egy üres lapot kezd meg a tokjában rejlő tollal. Igaz, meglepő módon ahogy lapoz, az egész könyv összes oldala csont üresnek látszik. Bárki látja, nem értheti, miért pont oda körmöl a mágus, ahova. Mintha folytatna valami megkezdettet. Talán Blade odaléphet és simán nézheti. Írás és kissé kusza, de felismerhető rajz váltogatja egymást a mágus keze alatt. Jól látszik és egyszerű szépségénél csak mondanivalója figyelemfelkeltőbb. Ismerősnek tűnő kőomladékokon egy sárkány mászkál egyes egyedül. Leírásában a kék szó és az átok vastagon és aláhúzva szerepel. Balál nem lapoz, hanem a szemközti oldalra egy egészen mást alkot. Elnagyolt rajzolatú sárkányok gyülnek számolatlanul a lap tetején. Köztük a kék... Alant az oldal alsó felében, magas, nyurga, emberszabású fegyveresek, akikből szintén nagy tömeg van. Ezeknek jól felismerhető hegyes füleket skiccel Balál. Ide semmit sem ír. Megfújja a művét, meg is szárad á tinta gyorsan. Ezután lapoz. A következő oldalon a felvázolt, de jól felismerhető, hatalmas sárkánysereg kitárt szárnyakkal ismerős, buja zöld táj és ekhagyott falvak felett repül. Közrefognak egyet, aki sokkal nagyobb mindnél és a mágus teljesen sötétre satírozza, csak a szeme világit pofájából Alant kissé lemaradva a lombos erdők mélyén elszórtan a hegyes fülűek csapatait firkálja. Szemközti oldalon, a vonulásuk irányában felnagyítva, az egész oldalt betöltve skiccel egy itt-ott már növényekkel benőtt romot, amiből füst kígyózik felfelé. A rutinos ráfújás következik, majd összecsapja apja varázslatos könyvét a mágus. Elnyúló, szörnyű sóhaj tör fel belőle. El akarja tenni. El is teszi! Nem akarja most megnézni a képeket, ahogyan újra kinyitva, megelevenedve táncolnak a jelenetek. Tudja így is, hogy elébe akart menni a háborús látomásokból az eseményeknek, mintsem csak firkálgasson, míg azok érik el a dzsungel mélyén és sikerült. Pontosabban a háború éri utol meglehet, 1-2 napon, vagy tán néhány órán belül. Kérdés az a hatalmas fekete, vajon lehagyja-e a csapatot, s ő még gyorsabban ér ide, vagy velük marad, hiszen az egységben nagyobb az erő. És vajon Lanur seregei, illetve az elfek képesek-e ilyen összefogásra, hogy ellenszegüljenek? - Rengetegen vannak. Nyugat felé.- jelentette ki, majd feltápászkodott...volna, de erőtlenség lett úrrá rajta, visszazuttyant és komor arccal merül ismételten a saját, feneketlen mélységeibe. Gondolatai ritkultak, majd eltűntek. Arcán érzelmek sorjáztak át, azokat szívszorítóan erősen élte át. Öntudatlanságba hajította az eltelt napok során kifacsart elméje és a növekvő hatalma. Úgy érezte,felélte utolsó erejét. Elhagyta a vágya, hogy visszatérjen e földi világba. Elvesztette a félelmét, hogyha így marad, elsorvad, elpusztul. Egyáltalán erejével elhagyta minden realitás tudata. Érzékelt a teste, érzett a szíve-lelke, de megszűnt tudatosan cselekedni.Talán az ösztön felébresztheti kitárt szemű álmából. Talán a szükség...vagy az sem....
*Aldót a gyógyító megvizsgálja. Fejsebén kívül más sebesülést nem talál rajta, még felső ruházatát is megoldja, belső sérülés nyomait keresve rajta, ám másra nem lel.* - Tán csupán kimerültség oka mély ájulásának, hisz a fejseb nem súlyos, s mind tudjuk, a fej vérzékeny, ha sebesülés érti. A sebet elláttam, e pillanatban többet nem tehetek. Mágust fogok küldeni, ha jő oly fehérköpenyes, kinek van ideje segíteni… *Nem sokkal később a gyógyító néhány egyszerű instrukciót ad az asszonynak, miként vigyázhat a mágusra, s teheti könnyebbé a gyógyulását, majd távozik. Aldo fején kötés, s alatta tiszta seb marad, s mellette egy szívében érzelmek vihara által tépett asszony, Mia. Őrök maradnak a sátor körül. A katonák eközben serényen készülődnek. Egyesek máris magaslati pontokat keresnek, hová a lándzsavetőket telepíthetik a repülő ellenség ellen. Gerendákat vernek le cölöpnek, s aztán a cölöp köré raknak majd a köveket. Eme cölöpökre rögzítik majd a kampós láncok végét. Igencsak hosszú fémláncokról van szó, erősek, vastagok, szemeik pontosan illeszkednek egymáshoz. Kilövő egységekre fogják őket rendezni, melyek, mint a katapultok, távolra juttathatják eme kampókat. Az ötlet az északi fehér elfektől származik, még a háború idejéből, tehát jó hétszáz éves. Más katonák fegyvereiket a földre fektetve máris nekilátnak, hogy pincéket keressenek, hová majd sebesültjeiket helyezhetik. Ez folyik a város számos pontján, így Ruton asszony sátra környékén is. Mások igen erős, hosszú lándzsákat helyeznek el a romos tetők környékén. Oly helyeken, hol meg lehet vetni hegyüket, ha nagy testű ellenfél érkezik, s belé állítani őket.
A mágusok felfedik a medvecsapdát, s meg is tartják azt, későbbiekre. Netán gondolni lehet rá, ha az ellenség oly módon érkezik, mire nem számítanak, hogy esetleges védőhelyüket a földön ezáltal is védettebbé tegyék. Balál emlékei bizony élénkek még az óriás rovarokról, noha mindez azon néhány túlélőé, kik itt jártak akkor, s a romváros titka marad. A fekete mágus különös viselkedése, rajzai, s távolba vesző pillantása figyelmeztetés is lehet, mit egyesek hite szerint az istenek küldenek. Blade katonái bizony így hiszik, s tisztelettel viseltetnek a különös szerzet iránt. Blade tán figyelhet rá, noha igazára semmi bizonyíték nincsen. Elf sereg közelít az erdők alatt, és sárkányhad is közelít észak felől, melynek vezetője a sárkányok úrnője, Furia. A katonák bizony nem dalolnak, a felkészülés csendben, feszülten telik. Látható, nyüzsgőn, sietve készülnek elő a harcra. Mind tudják, ezen csata akár sorsdöntő is lehet, s míg várakoznak, készülnek, tán rosszabb, mintha már fejükre szakadna az ég a sárkányok támadásának súlyától. Balál azonban egy dologban tévedésben él. A sárkányok ezreiből álló had északról közelít Sendel felé. Már tudják, mi vár rájuk a romok között, s elé mennek ők is a harcnak. Miután Blade és csapata Balál okán késlekedik, az őket követő szekerek bizony utolérik őket, s a sereg is. Mit eddig felderítettek, már birtokba is veszik az utánuk érkezők. Hallani a szerszámok hangját, hallani, miként a mágusok köveket emelnek, s helyeznek át, hallani, hogyan készül a város ostromára a sereg. Mindezt Balál és Blade is hallhatják. Ki tudja, elkészülnek-e időben?*
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
*Arra ébred, hogy Mia feje a mellkasán pihen...vagy talán végig tudatánál volt és csak erre a pillanatra várt. Kezét a nő fejére tette és végigsimította haját, ujjai játszadozni kezdtek a fürtökkel, amíg érezhetően megváltozott Mia légzése.* ~Ébredezik. Most kell cselekedni. Most úgysem értené meg, de majd utólag megfogom tudni magyarázni...ha éppenséggel szükség lesz rá.~ *Kezét a lány fején pihenteti meg újra, s egy mosolyt küld a felnyíló szempárnak.* -Somnus. *Ha sikerül az altató varázslat, ezáltal a szerepek felcserélődnek. Mia válik a kiszolgáltatottá és vörös köpenybe bújt csatamágus kezébe kerül a döntés, hogy mit kezdhessen a helyzettel. Felkelve Mia mellől a sátor nyílásához lép óvatosan, hol fejét kidugva még elővigyázatosabban néz körbe.* ~Remek, mindenki el van foglalva valamivel...már csak az őrséget kéne innen feltisztítani. Öljük meg őket? Vagy elég lenne a figyelmüket elterelni valamivel... ~ *Amíg azon gondolkodik, hogy miképpen szabaduljon meg a sátort körülvevő katonáktól, tekintetét Mián sétáltatja végig újra és újra. A kísértés nagy már most, de ha sikerül kiszöktetnie e halált termő városból, akkor nem csak e néhány pillanatra, hanem örökre az övé lehetne. Kérdés persze, hogy ezt ki akarja, Aldo vagy Constantine. Netán mindkettő?*
Mannahoni bíbor fák alatt a madárcsicsergésben érték utol a hangok. Halk koppanásokat hallot, azt gondolta, tán fakopáncsok, de aztán furcsán felerősödtek ezek. Hirtelen a katonai táborban volt és éppen tartócölöpöket vertek le hatalmas sulyos kalapácsokkal, amiket gigantok emelgettek és a magasból csaptak le. A sárkányok sosem értek el odáig, ahol Mia valójában élt és segített a messzi frontról hazatérőknek, ahol a katonai körházak látták el a sebesülteket, nem egyszer hatalmas sátrakban...Mia ennél a képnél már Sendeli sátrat is látta.. ~ Azt hiszem álmodom. Elaludtam volna? ~ a kopácsolás és a ricsaj mind hangosodott és zavarossá vált, amikor egy kis súly nehezedett a fejére. Egy kéz súlya. Simogató kézé... Olyan jó érzéseket keltett benne, érezte, ahogy szinte becézgeti őt a haján keresztül. Mire résnyire nyitotta fáradt szemét, rájött, hogy nem lehet más, mint... ~ Aldo! Hát felébredtél? ~ Ám ez csupán gondolat maradt, még erőtlen nyitotta volna az ajkát, s a varázsló szava vissza is zárta azt. Semmi védelme sem volt ellene. - Somnus! Mosolyogva zuhant vissza egy másik álomba, hol megint minden kusza lett, de a szíve megnyugodott.
// Lássuk, mit kezdesz a lehetőséggel? Kíváncsivá tettél. //
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
*Hosszú percek teltek el, amíg sorra vette ötleteit. Valamennyit végiggondolva mindegyiknél talált valami bukkanót, érzékeny pontot, ahol dugába dőlhetnek számításai. Pedig csupán két lényeges mozzanatból állt az egész. Megszökni a Mia sátrát őrző katonák felügyelete alól és kijutni a városból. A két pont között egy lovat keríteni már semmiség, viszont amíg a terv első részére nem talál megoldást, muszáj itt rostokolnia egy helyben.* -Csak nem sétálhatok ki a vállamon "Ruton asszony" eszméletlen testével...Ugye, drága Mia. *Fordított hátat a sátor bejáratának és közelíteni kezdett a fekhelyen alvó nőhöz.* -Túl fontos vagy nekik. De azt nem gondolja senki...sem ők...sem te, hogy nekem is fontos lehettél valaha...vagy lehetsz még. Az igazság, hogy még én sem tudom eldönteni, hogy mi volt igazából, vagy mi lehetne...Talán legjobb lenne megragadni a pillanatot, amíg biztos. *Utolsó mondatánál bal kezével a lány arcán végigsimított, míg jobb kezét Mia lábszárára tette és lassan elkezdte felfele csúsztatni.* -Nem fog fájni. Megígérem. *Kezei megpihentek Mia kulcscsontja, illetve csípője fölött, majd egész közel hajolva hozzá, egy csókot lehelt a piros ajkakra és belekezdett...egy varázsigébe.* -Inlusio re sit iniuria, obliquo interpretationem, fundatur in adventu illusio! *Ugyanebben a pillanatban a sátor bejárata elé akasztott vászon egy pillanatra meglebbent és kilépett egy női alak, s azonnal beszédbe elegyedett az őrökkel. Ha összejött ez a myrtéktől tanult illúzió, az őrök Miát tudhatták maguk előtt, aki épp utasítást ad nekik, hogy igyekezzenek a főtérre, elhagyva ezáltal a sátor környékét. Mi tagadás, az ál Mia hangján lett volna mit csiszolni, meg az is eléggé bizonytalan volt, hogy meddig tudja fenntartani eme illúziót, mely bármelyik pillanatban szertefoszolhat. Bizony rég volt, amikor Álomfalván Mylene Hythamorys megmutatta neki e varázst, mágusunkat is megtréfálva vele, aki a hálószobájában vette észre, hogy egy illúziót akart ágyba vinni... De már nem fontos. Most ami számít, hogy sikerül-e meggyőznie a kinti őrséget, hogy elhagyják a sátort, ezáltal szabad utat engedve Miának és elrablójának: Aldonak vagy Constantinnak.
A kutatás és felderítés folytatódik tovább és nem kellett hátrahagynom egy katonát sem, hiszen Balál a csapattal tartott. Még voltak felfedezetlen meglepetések és ezt a meglelt medvecsapda ékesen bizonyította. A legszebb az, amikor az ellenség a saját aljasságába esik bele, így a csapdát megtartottuk, hogy erre majd sort is kerítsünk, már persze, ha nem csak a levegőből kapjuk majd az áldást. Balál azonban igen csak feladja a leckét nekem. Láthatóan elkötelezte magát a sárkányok ellen mellettünk, de elég rejtélyes egy egyéniség, elég, ha csak a megtalálása körülményeire gondolok és ezt most megismétli, sőt….. Azok a tudatlanul végzett mozgások, a rajzok, amiket papírra vet…….elakasztják a szavamat, amit a meglepődés mondatna velem. Nem csak én figyelem megbűvölten, ahogy az alkotások értelmet nyernek, legalábbis úgy sejtem, hogy azokat a férfi elméje vetíti elénk és talán a jövőt jelentik, de míg nem magyarázza meg, addig nem lehetek biztos benne. A minket kísérő katonákat mindenesetre elnémítja és a szemükben tisztelet tükröződik innentől a különös szerzet iránt. Elfek és sárkányok! Az előbbiek valószínűleg segítséget, az utóbbiak viszont azt jelenthetik, hogy már jönnek? Ha így van, akkor tudják, hogy itt vagyunk és ki tudja mit még! - Értesítenünk kell a sereg vezetőjét. Ha igazak a látomásaid, akkor alig van időnk talán. – komorodok el. De láthatóan Balál megint abba a katatón állapotba került, mint, amikor először megtaláltuk, azonban nem hiszem, hogy túl sok időnk lenne, ha igazak a hírei, így intek a katonáknak, hogy óvatosan emeljék fel és hozzák utánam. A főtéren, ha megtalálom a vezéri szállást, sátrat, akkor odaigyekszem, közben remélhetőleg belebotlok pár gyógyító mágusba is, hogy a férfit a gondjaikra bízzam.
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
Balál valahol egészen mélyen volt a látomásai világában. Nem volt tudatában, mi is történik körülötte. Ám a képek egyre-másra tolultak lelki szemei elé. érzékelte, hogy a katonák megfogják Blade mágus utasítására és cipelni kezdik, de idegrendszere egy ideig nem állt készen, hogy visszafordítsa őt a jelen valóságába és érdemben dolgozni és mozgatni kezdje a mágust. Így egy magatehetetlennek tűnő testet cipeltek a testes mágus személyében. Miközben ő képeket látott a sárkányok pusztításáról, egy talán éppen most zajló nagy csatáról egy városnál, ahol sohasem járt még Arcán továbbra is tükröződtek az érzelmei, szabályos belső viharokat élt állt. Aztán a képek letisztultak, a zűrzavart felváltotta az ismerős középvidéki tájak váltakozása, úgy suhantak előtte az ismerős erdők és puszták képei, mintha a szél kapta volna fel, vagy madárként szállt volna felettük, mígnem eljutott egészen Sendelig. A romok között nyüzsgés, készülődés látványa és hangjai kezdték visszahozni, mert ekkor valós időbe került és a valóságot érzékelte is. Ezt már nem szűrte és nem választotta széjjel az elméje, inkább apránként összekapcsolta a látomásokat az érzékeléssel. És igen, egész jól látta a sereg vezetőit, a felderítőket, az épülő hadi eszközöket, sátrakat, a sérülteket... Légzése végre kiegyensúlyozottá vált, de arcára döbbenet ült ki, ahogy a szemeit újra kinyitotta hunyorogva. Döbbenetét felváltotta valami más, összehúzta a szemöldökét és leugrott a földre. Bár ne tette volna, izmai még nem engedelmeskedtek teljesen. Arccal a földön terült el. Az első mondta egy igen cifra délvidéki káromkodás volt. Lassan feltápászkodott, immár vigyázva arra, nehogy összegabalyodjanak a lábai. Ha a katonák mentek tovább, ha megálltak, mindegy, Balál azonnal hátraarcot csinált és se szó, se beszéd a város határa felé szedte a lábát, bizonyára a társai nem kis meglepetésére. Ha kérdezték, azt mondta: - Kihagytam valamit és fontos dolgom akadt. Mondhatni, vészhelyzet van. Megtaláltok, ha kellek!
*A sátorban Aldo magához tér, s varázslatával mély álomba küldi a mannahoni asszonyt, ki e pillanatban máris alszik mellette. Noha terve hibátlannak tűnik, a sátoron kívül megjelenő „Mia” szava sem kelt gyanakvást, mégsem engedelmeskednek. Nem a valiani hivatalnok vezetőjük, ki parancsokat osztogathat, hanem felettes tisztjeik, így szó nélkül álldogálva maradnak posztjukon, míg tisztjük mást nem mond. S a tiszt parancsa, hogy őrizzék a sátrat, benne a valiani hivatal küldöttével, s a sebesült mágussal. Aldo varázslata nem tarthat túl soká, az illúzió bizony idővel elvész, s ha nem akar lebukni, vissza kell hívnia azt. Hamarvást érkezik egy fehérköpenyes mágus, a gyógyító, kit még az ispotályos ember ígért Miának. Ő lép be az őrök között a sátorba, s néz körbe.* - Úgy látom, már jobban van, mágus uram! *A mágus pillantása ebben a pillanatban Miára esik, majd ismét a fehér hajú mágusra. Odakint Blade jól okoskodik, valóban látomásokat láthat Balál rajzaiban. Azonban, bár a Főtér felé indul, a vezérek bázisa nem ott található. A város belső kerületeiben van ugyan, honnét jól irányíthatják a hadműveleteket, ám közel sem egy díszes sátor, netán egy felcicomázott erődítmény. Egy nemesi ház föld alá épített pincéjében van az, hogy minél inkább védve legyen a levegőből érkező támadásokkal szemben. S Blade mágus nem e helyre igyekszik, noha néhány jól irányzott kérdéssel hamarvást nyomára lelhet a had vezetőinek. Balál azonban mást gondol, s noha gyanús távozási szándéka, Blade szava nélkül, az időközben tisztelettel viseltető katonák útjára engedhetik a sötét öltözetű, torzonborz embert, kiben valamiféle látót vélnek hinni. Balál távozása közben, s miközben a fehérköpenyes Aldo, s Mia mellett tartózkodik, egy vörös sárkány repül el magasan Sendel felett. Egyetlen, nem látni többet. A felállított fegyverek nem lépnek működésbe ellene, de a Sendel falai között tartózkodó haderő felbolydul megjelenésétől. Oly jel ez, hogy noha egy egész sereget vártak, egyetlen sárkány megjelenése is az idegesség újabb hullámait indítja meg a katonák, s a mágusok között. A város falai közé az egyik résen keresztül ekkor érkezik egy mágus. Barnaköpenyes, ám a város falain belül beléptekor bizony nyilak szegeződnek mellkasának, s lándzsás katonák fegyvereinek hegye meredezik felé.* - Állj, ki vagy?! *Shuga válaszán sok múlik. Vajon tovább engedik őt, vagy feltartóztatják a katonák? Fekete köpenyes mágus lép elé a résnél. E pillanatban felettük is elsuhan a magasban a vörös sárkány, s mind felkapják tekintetüket az égre.*
Nehéz úton vagyok túl, napok óta lóháton utazom, nem is értem hogy bírják ezt a harcosok igaz gyors utazási forma de nekem nem jön be. Figyelmem elkalandozik mert már látszanak Sendel romjai?- jobb szavam nincs rá mint hogy romok. De hagyjuk amint közelebb érek katonák állják el utamat, lándzsákkal felfegyverkezve és a falakon és távolabbi pozíciókon íjászok céloznak rám. Remek érzés hogy ennyien figyelnek rám de néha nagyon kihagynám a dolgot. Amikor egy katona hirtelen nekem szegezi a kérdést. - Állj, ki vagy?! -kérdezi, mintha nem látná hogy elégé ki vagyok de gyanítom nem erre céloz a kérdésével, pár pillanattal később egy fekete köpenyes lép mellénk. Érdeklődve tapasztalom hogy a figyelem egy időre az égre szegeződik, hisz egy vörös sárkány szántotta át az eget. Majd ismét rám szegezik nem csak a tekintetüket de a fegyvereiket is. Alig hiszem hogy jó ötlet húzni az időt, így óvatosan a levél után nyúlok, amit kézhez kaptam pár hete. Shuga vagyok a Birodalmi Mágusrendtől - Mutatom rendemhez tartozó jelvényt.-Egy felkérést, illetve utasítást kaptam hogy itt Sendelben kell találkoznom a rendem itt jelen levő magasabb rangú tagjaival. Akik nem mellesleg régi barátok így az utasítás sem esett nehezemre elfogadni és ide utazni. Az utazás körülményeit hagyjuk. A fekete köpenyes átveszi valamit mormol, majd vissza adja. A parancsa amit kapott elkérhetem? Tekintete szigorú, szinte már kiráz tőle a hideg, de nem tétovázom nincs sok titkolni való a levélben így átadom neki. Ebbe is bele mélyed, de gyanítom nem sok kivetni valót talál a dologban. Rendben a személy azonosságát igazolta noha azért felmerül egy két kérdés ami zavar de nincs okunk feltartoztatni. Engedjék tovább. Adja ki az utasítást a katonák félre állnak az utamból, kezemet a levélért nyújtom, amint vissza kaptam a rögtönzött térkép alapján a két barátom tábora felé veszem az irányt. Immár Sendel külső negyedében.
A hozzászólást Shuga összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-15, 12:58 pm-kor.
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
- Nem! Nem! Nem! Nem! *Kelt ki magából, miután visszahívta az illúziót.* - Nem igaz, hogy nincs annyi tekintélyed, hogy pár nyomorult katonát elmozdíts egyik pontból a másikba!...Ruton nagyasszony... *Vetette tekintetét az említett nőszemélyre, s bal kezét, melyet addig a nő kulcscsontja fölött tartott, Mia nyakára szorította.* - Már régen el lennél intézve, ha ez az ostoba nem tartana vissza. Ahelyett, hogy maradtam volna az eredeti tervemnél, melyet még a városba lépés előtt elgondoltam, itten próbálok cselezgetni, meg kicsempészni téged a városból...A FENE SE TUDJA, HOGY MIÉRT! Pedig csak annyit kellett volna tegyek, hogy miután behoztak ide és magunkra maradtunk, rád vessem magam és tegyem a dolgom. De a "kis" alteregómnak is most kell akadékoskodnia. Eddig nem volt baj vele, de mióta a városban vagyok, mindig másképp jönnek ki a lépések, mint ahogy eleve elterveztem...* *Szemeiben baljós tüzek gyúltak ki, másik kezét is Mia nyakához emelte, de ekkor belépett a fehérköpenyes mágus.* - Úgy látom, már jobban van, mágus uram! - Á, még hozzá milyen jól! Hadd demonstráljam! Flamma pila! *Emelte hirtelen kezeit a mágus felé.*
Mia édes álmát riasztó érzés foszlatta szerte. Csak Aldo kezének súlya volt a nyakán, mit tudta ő, de a fulladástól való félelem és előérzet erős hatalom. Halálfélelemnek hívják. Teste egy pillanatra megfeszült, de addigra a kéz el is engedte. Mire kinyíltak őzikebarna szemei, már úgy vélte, az idegrendszere játszott vele, bár gyomra görcsbe rándult, de nem tudott az eddigiekről semmit. - Úgy látom, már jobban van, mágus uram! - Á, még hozzá milyen jól! Hadd demonstráljam! Flamma pila! Nem jutott ideje gondolkodni, hogy vajon, mi történhetett, tágra nyílt szemei előtt megdöbbentő kép jelent meg. Tűzmágia éledt a varázsló kezei között. Látott már hasonlót, a gyilkos szándék hát nem álom volt. Aldo egy fehér mágus életére tör, aki nem kizárt, hogy gyógyítani jött. Mia fürgén ugrott meg az ágyról, a vörösmágust a derekánál egyszerűen felöklelve, hiszen közvetlenül mellette, immár háttal állt a lánynak. Aldot ez meglepetésként kell érje, mert ebből az irányból nem számít támadásra. Ha csak kicsit is kibillen egyensúlyából, avagy felé fordul, a tűzgömb elvéti az irányt. Talán a sátor fala borul gyorsan terjedő lángba. - Aldo, ne! Ez a gyógyító! Nem az ellenségünk!- Kiáltja ijedtében élesen, sikítva. Tágra nyílt, barna szemében tűz lángjai tükröződnek, visszaadva a felrobbanó belső feszültségét, azt az állandót, amit oly ritkán képes teljesen levezetni. S amit mióta Lanurián van, még ez a különleges férfi sem tudott vele feledtetni.
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
*Ha ismerte volna valaki a jelenlevők közül az álomfalvi Aldot, nem lepődött volna meg azon, ahogy Miával bánt és azon sem, amit a fehérköpenyessel tervezett. Ha a célját elakarta érni és valami hirtelen az útjába került, akkor gond(olkodás) nélkül cselekedett, hogy elhárítsa az akadályt, még ha ezzel súlyosabb következmények is szakadtak a nyakába. Most is hasonló volt a helyzet, hiszen, bár a fehéret nem érte el az átok, de annak is lett utóhatása, hogy Mia kibillentette egyensúlyából. A sátor egyik oldalán egy nagyméretű lyukat hagyott maga után a tűzgolyó, amelynek széléről a lángok hamar tovaterjedtek és belekaptak az alkalmi pihenőhely többi részébe. A fehérköpenyes, a tűz, na meg Mia ébredése, nem beszélve a kintiek figyelméről...világos volt, hogy vége a tervezgetésnek és azonnal tovább kell állnia, Miával vagy Mia nélkül. Félig haragosan, félig békülően fordult a lány felé. Kezét nyújtotta, de még ő sem tudta biztosan, hogy mi célból. Büntesse vagy kérlelje? Az utóbbinál döntött.* - Gyere velem! *Nem teketóriázott sokat, megragadta csuklóját és kihúzta az égő sátor lyukas oldalán. Kint viszont az őrséggel kellett számolnia, így elengedte Miát.* - Resectum tracta! *Próbált csinálni utat magának, ám, hogy Mia ezután is követi-e abban már nem volt biztos.*
A hozzászólást Aldo Barras összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-21, 12:16 am-kor.
Nem sok ideje maradt, mégis átgondolta. Kattogott az agya rajta, mi lelhette Aldot. Két dolgot tudott, pont ugyanazt a két dolgot, amiről mégsem volt teljes képe: ...hogy Aldo nem kis bajt csinált magának, de az okát nem tudta, vagyis arról fogalma se volt hogy mi történhetett, míg ő mélyen aludt. Illetve, hogy biztos lett benne, hogy a férfi konok feje mégiscsak alaposan megsérült, de hogy ez-e az oka a történteknek, azt nem tudta. Egy dolgot látott, hogy a kedvesnek nagyon nagy segítségre van szüksége, amit ő megadhat neki, méghozzá minél előbb, annál jobb. Nagy játékoshoz illően feltett mindent egy lapra. Egy pillanatig nem akadályozta a mágust, hogy kirántsa a sátorból, a friss nyíláson át. Odakint a varázslata nem gyilkos, csak egy hatékonyan erős távoltartó mágia, így azonnal döntött, hogy tovább megy vele. Ha ő bajban van, ki más mentheti meg, ha nem az, aki feltétlen szereti. Mindent végigjátszott a lelki szemei előtt. Zaklatott lihegéssel, izzó szemekkel követte a férfit, ki tudja, hová? ~ Mia! Tényleg úgy hiszed, hogy sikerülhet? Ő a tiéd volt, de elengedted! Hogyan nyerhetnéd meg, hogy visszaállítsd, ha megsérült az elméje? Mi van, ha tartós a sérülése? Mia vigyázz! Ő erős varázsló...~ Psszt!!! Az újabban a legváratlanabb pillanatokban felélénkülő belső hangja most sem okozott csalódást. Mia ebben az esetben nehezen hessegette el rossz gondolatit és előérzetét, tudta, hogy mindent latba kell vetnie, hogy megnyerje Aldot magának, bármi következik is. Magabiztosságot erőltetett magára és nem mozdult mellőle. Olyan sokáig nélkülözték egymás társaságát, hogyan is hagyhatná cserben? ~ Csitulj szívem!~ - Aldo, mi történt? Miről maradtam le kedvesem?. Kérdése kissé szomorúan, de annál is izgatottabban hangzott.
A hozzászólást Mia Ruton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-21, 12:51 am-kor.
Utazásom remekül alakult, simán be jutottam és már csak Berek és Lorin mágust kell megtalálnom és végre a helyén lesz minden. A katonák némi idegességet mutatnak, és valami érthetetlen belső problémákat emlegettek. Halottad gondok vannak ....... Nagyasszony sátránál Már megint egy bajba jutott nemes hölgy, gyanúsan emlékeztet egy régi barátra. No de ki vagyok én hogy ne üssem bele az orrom némi problémába és azt ezt gerjesztő személyek életében, és hát ki tudja hátha tanulok is a dologból. Az egyik sátorból egy tűzgolyó emelkedik fel és száll el a semmibe, aha az említett sátor meg van. És amit látok hogy egy fehér mágus és a körülötte lévő őrök szanaszét repültek, egy hangos és erőteljes varázslattól. És egy fura alak tart kifele a sátorból valakit magával hurcolva. Rövid habozás után úgy döntöttem ártalmatlanítom az agresszív mágust, amíg nem húz fel védelmet. Gravitas pyrobolus És útjára engedtem a varázslatom ami talán leveri a lábáról.
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
Blade mágus nem tiltakozott, valószínűleg sokkal fontosabb dolga lehet. A katonák pedig utat nyitottak neki. Így történt, hogy Balál akadálytalanul elindulhatott vissza, a városhatár felé vezető úton. Közel járva fürkészte a nyomokat, még az eget is, ki tudja, mit szeretett volna kitudni belőle, csak hogy a hely nyomára leljen, amit látomásában látott. Mielőbb oda kell érnie, mielőtt elszabadul a pokol... Nem kellett sokat szemlélődnie, mert egyszer csak tűz és füst csapott az égre, egy tűzgömb enyészett el a levegőben és a folyamatos több irányból hallatszó lázas munka zajába emberi hangzavar vegyült, mint egy felbolydult méhkas, olyanná válhatott az a tábor. Biztos volt benne, hogy az-az, Van ott erő, mi alaptermészetéből egy bajkeverő... A gond csak az, hogy többnyire maga magát sodorja bajba, most pedig nagyon-nagyba. Pedig most az erejét másra kellene koncentrálnia! ~ Mindjárt ott vagyok barátom!~ Azzal átugrálva néhány rom és a növényzet között, már ott is volt a tábor. Egy lángoló sátorral és a várt jó nagy zűrzavarral.
*Sendel délkeleti részén Shuga, a barnaköpenyes mágus gond nélkül jut át a Sendel határait őrző katonák között, hiszen rendjének jelvényei kellő bizonyosságot adnak személyéről, s engedélyének valósságához sem férhet kétség.
A város nyugati határánál létesített táborban Mia végül felébred Aldo altató bűbája alól, s még időben löki meg a fehér hajú mágust, hogy annak tűzgömbje ne a fehérköpenyest, hanem a sátor falát gyújtsa lángra. A gömb helyén csakhamar lángoló nyílás keletkezik, amin Aldo maga után rántja a valiani hivatal jeles képviselőnőjét. A vörös köpenyt viselő mágus a lángokra elé siető őröket egy varázslattal taszítja félre, s azoknak néhány másodpercre szükségük is van, hogy talpra álljanak. A fehérköpenyest azonban nem sodorja el Aldo varázslata, révén a háta mögött oltja a sátrat, hisz nem szándékoznak tűzvészt a város azon részén, hol még maradt éghető anyag. Varázslata egy pillanat alatt eloltja a sátor lángjait, csupán az égnek törő füstcsík jelzi a sátor helyét. Shuga ezt láthatja, ám a sátornál jelentkező gondokról nem indulhat még szóbeszéd, hiszen a hírek sem igen terjednek még, legfeljebb a füst emelkedő csíkját láthatja a magasban, miként azt a többi, sürgölődő katona, mágus is tapasztalhatja. Nem láthatja a tűzgolyót, sem, ám az elsiető Aldot és Miát már igen, s a nyomukban igyekvő Miát is. Mindez után immáron az ő varázslata is sikeres, hiszen a fehér hajú mágus csupán a meneküléssel van elfoglalva, s nem csupán a vörös köpenyes mágus terül el a földön, hanem Mia is. A környező területek katonáii is fegyverre kapva sietnek arra, s a fehérköpenyes is kilép a sátorból. A földön heverő Aldo és Mia közül előbbi felé tartja botját, melynek végében az oda épített kristály fehéren villan elsuttogott bűbájának hatására. A földön fekvő Aldo dereka körül fehér, fénycsík jelenik meg, mely sebesen kúszik a talaj köves mélyére, s rögzíti is az ott heverésző vörös köpenyt viselőt az édes anyaföldhöz. A mágus így nem képes eltávolodni a talajtól semmilyen irányba, hacsak meg nem töri a fehérköpenyes varázslatát. Az első katonák még nem érnek oda, miként a fehérköpenyes sem, tán Shuga lesz az első, ki Mia s mágusa mellé érkezik. A sátor falát átütő tűzgömböt a város más részeiről érkező Balál sem láthatja, hisz mégiscsak egy romvárosban jár, hol még azért akadnak embernél magasabb falak, sőt, egész épületek is, mik kitakarják, a sátort rövid idegi faló lángokat, s azok forrását is, mely nem nagyobb magánál a sátornál. A látó mágus is a füst nyomán lelhet rá a sátorra, s Aldo mágusra.
Mindeközben Blade újabb munkára serkenti katonáit, hiszen a sárkányt ők is látták, s ez mindenki számára azt jelzi, az ellenség immáron a nyakukon lehet. Sejtése neki, s mindenkinek, ki azt hiszi, jobban is igaz, mint hinnék. Sendel kerületeiben párban jelennek meg sárkányok, ám nem valódi, hanem kétlábú formájukban, rejtett helyeken, hol megjelenésüket nem érzékelhetik könnyedén.*
//Ha Alamaise úgy dönt, akkor ő és Parath az a két humanoid, akik a nyugati városrész egyik épületének rejtekében megjelennek teleportálás útján. Döntése alapján Hossin is ott lehet.//
A menekülő varázsló és a nő akit magával rántott a földre került a varázslatomnak köszönhetően. Futásra váltok kardal a kezemben közeledek, nehogy a mágus megszökhessen. De mire oda érek a fehér köpenyes már béklyót rakott rá, így én a nemesasszonnyal foglalkoztam, ismerős illat csapta meg az orrom, mondhatni túl ismerős. És be áll a szünet ~ébresztő nem érsz rá álmodozni~, fel segítem és Mia tűnik fel, tuti hallucinálok, esélytelen hogy itt legyen. Jól vagy? Ki a lovagod aki épp ámokfutót játszik? Gratula egyenesen a közepébe de hát ez van ha tetszik neki hanem most végre kapok némi választ. Letörlöm az arcát, és csendesen a mágusra nézek. Elnézést hogy bele avatkoztam de nem tűnt fényesnek a helyzet. Majd kicsi Miát eleresztem, és át adom a terepet az őröknek.
A hozzászólást Shuga összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-27, 8:03 pm-kor.
Kirohantak az őröket Aldo hatástalanította, de útjuk semeddig se tartott, mert valami szörnyű erő a földre rántotta mindkettejüket. Fájdalmas és koszos volt a pofára esés. - Hogy az a...! -De végre valaki, aki jön és felsegíti Miát. így visszanyel egy káromkodást. - Aldo, te jól va...?- Újabb elharapott mondat, mert aki szemben áll a kezét fogva, nem akárki. - Shuga? Te hogy kerülsz ide? Mennyi az esélye annak, hogy élete két szerelme egyszerre és egy helyen bukkanjon fel hónapok és évek távlatából? Ismerős gyengéd, lágy arctisztogatás és az éles kérdés következik. - Hogy Aldo? Nos ő... igenis a lovagom! Sokkal korábban ismertem meg, mint téged. Láthatod a kötését, ledobta a lova és beütötte a fejét. Elég zaklatottan ébredt...Mi a gond vele?- Csíp vissza enyhén szólva pikirten.
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
*Nem elég, hogy oldalból is betámadták egy átokkal, aminek hatására földre került, még a fehérköpenyes is utána küldött egy megbéklyózó bűbájt. Szerencsére a varázslat, amely a földhöz rögzítette derekánál fogva, szemmel látható volt egy fehér fénycsík formájában, így tudta, hogy ez ellen milyen ellenvarázst kell használjon, hogy megtörje, még mielőtt az őrök odaérnek.* - Stromeror! *Ejtette ki a varázsköteleket feloldó szavakat, de mire újra talpon volt,(ha a gravitációs varázs még nem múlt el, arra is talált valami megoldást) Miát már felsegítette egy frissen előkerült barnaköpenyes.* ~Ki az ámokfutó?!...Ezek ismerik egymást?~ *Mia imént feltett kérdéseire már nem volt ideje válaszolni, úgy néz ki ő maradott le itt valamiről, de most tényleg nem akadt sok ideje bájcsevegni, hiszen az első őrök, kik feltápászkodtak, na meg a fehérköpenyes már túlságosan is közel értek hozzá.* ~A pokolba velük! Hát jöjjenek!~ *Nem inalt el még mindig. A barnaköpenyes hozzá intézett szavaira homloka összeráncolódott.* ~Szóval te voltál, aki a földre rántott...~ *Közel lépett hozzá és jobbját nyújtotta erőltetett mosollyal az arcán,* - Megértem. Ebben a helyzetben én is hasonlóan cselekedtem volna, de ha már így alakult...Aldo Barras. Ahogy látom a hölgyet nem kell bemutatni...ugye, "kedvesem"? *Sandított fél szemmel Miára. Mindeközben az őrök is beérték, körülvették őket. - Hé, hé! Mielőtt nekem esnétek!..."Ruton nagyasszony" magyarázatot követel! És tartozom is neki ennyivel...Utána vihettek! *Villantotta szúróan két barna szemét a nő szemeibe, akinek egy szava lecsendesíthette a tömeget, ha az Aldoé nem lett volna elég.* - Igazából csak egy kérésem lenne hozzád. Még találkozni fogunk a mai napon, abban biztos vagyok és meglehet nem leszek végig hasonló..."lelkiállapotban"...ezért megkérlek, ha úgy látnád, nem lennék képben épp mindennel, csak egy szót súgj a fülembe. Amit most súgok én neked. *Megpróbált közel hajolni a hölgyhöz, de természetesen egyszerre mozdult vele minden Miát vigyázó katona is.* - Ne már fiúk! Nem lehet pár szerelmes szót súgni egy szép hölgy fülébe, anélkül, hogy ki ne hallgassatok?!...Na jóóó....Akkor Shuga, igaz? Hadd adjak addig is egy jó tanácsot: Ne üsd bele az orrod más dolgába, mert megjárod! *Nem érdekelte mit lép vagy válaszol a férfi, elfordult tőle és eljátszva, hogy most már végleg megadja magát, két kezét egymásra téve előrenyújtotta a nagyasszonynak, hogy ha kívánja hát kötöztesse meg.* - Ja és még valami...Lanta sum! *Egy picit kellett a nő után nyúljon, hogy őt még elkapja és ne essen hátra. Kihasználva az alkalmat végre fülébe súgta amit akart: - Constantine... *Viszont ahogy számította, valaki már Mia után kapott, talán egy katona, talán épp ez a Shuga, de emiatt őt most nem vihette magával. Sietnie kellett, hogy eltűnjön, amíg felkelnek.*
- Ne már fiúk! Nem lehet pár szerelmes szót súgni egy szép hölgy fülébe, anélkül, hogy ki ne hallgassatok?!...Na jóóó....Akkor Shuga, igaz? Hadd adjak addig is egy jó tanácsot: Ne üsd bele az orrod más dolgába, mert megjárod! Ja és még valami...Lanta sum! A piszok egy területre ható varázslattal kibillentett az egyensúlyomból, azért arra juttattam időt hogy Miát félre rántsam a mohó kezeinek útjából, ki tudja mit tervezne vele. De mielőtt földre esnék, hála az őröknek csak a varázslat szele ért engem és Miát akit magam elé rántottam. És gondolkodás nélkül küldtem útjára egy hasonló szeretet csomagot noha most csak Aldo Barras után. Hé Aldó szerinted is itt a fekvés ideje? -Impulsus fluctus És egy lökés hullámmal kedveskedtem új sütetű ismerősömnek. Majd ha esetleg nem lett volna elég Miát takarva várom a reakcióit. Még csak a közelsége is felcsigáz eszem vesztem milyen ostoba voltam fél éve. ~Jusson eszedbe hogy épp haragszol rá~
A hozzászólást Shuga összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-28, 8:45 pm-kor.
//Mese: Sárkánytánc. Aldo, Shuga, a fehérköpenyes és a katonák//
Aldo pillanatok alatt szabadul és máris ismerik egymást. Mia feje eléggé kótyagos lett ettől. aztán hirtelen kezdenek a fejébe özönölni a kérdések, esetleges válaszok és a két szerelem íze. Ide-oda döngenek a dolgok benne, mint a vad méhkas. - Várjatok!- Szól az embereknek- Nem akar bántani. Kíváncsi vagyok...Mit szeretnél? - Igazából csak egy kérésem lenne hozzád. Még találkozni fogunk a mai napon, abban biztos vagyok és meglehet nem leszek végig hasonló..."lelkiállapotban"...ezért megkérlek, ha úgy látnád, nem lennék képben épp mindennel, csak egy szót súgj a fülembe. Amit most súgok én neked. Végül csak sikerül a fülébe súgnia: - Constantine... Mia értetlenül áll. Miközben Shuga máris a testével védi Aldo ellen. Mintha igazából tartania kéne Aldotól...~ Sosem fogod őt megérteni. Ha vele vagy, csak rád vigyáz. ALdo meg ki tudja, miket hallucinál. Ne is törődj vele. ~ Hogy is tehetné, hogy nem figyel rá, épphogy kellőképpen belemerült ebbe az egész kalandba. Aldo szeméből sugárzik, hogy csak vele akar lenni. Éppenséggel volna mit bepótolniuk. De miféle varázsszó ez a Constantin? Shuga ellen varázslatán meg se lepődik...Neki pedig az egész tartásán, arcán látszik, hogy csak Mia érdekli. Ebben a helyzetben ő akadályozza Aldot. Elrántja a lányt a keze ügyéből. Mia érezte, hogy lelép és hogy magával vinné a fehér hajú mágus, de tudja jól, hogy visszatér hozzá.
*Külső megfigyelő. Így hívják azt a szerepet, melyet az események sodrában a fehérköpenyes betölt. Aldo természetesen könnyen hatástalanítja a fényvarázst, mellyel a földhöz szegezte, s az eseményekbe belépő barnaköpenyesre hagyja a dolgok alakulását. Nem az első eset már, hogy a fehér hajú olyan varázslatot használ, mely könnyen ledönti lábáról a többi katonát, mágust. A fehérköpenyes úgy látja, egy szerelmi háromszög részesévé válik, hiszen a fehér hajú mágus, és Shuga is a valiani hivatalnok körül legyeskedik, kire úgy vigyázni kell. A katonák azonban ledőlnek a varázslatokra, mielőtt még az ügyeskedőt megkötözhetnék. Habár abban maga a fehérköpenyes is kételkedik, hogy kötelékek, vagy bilincsek sokáig tarthatnák fogva ezt a férfit. Ő azonban már számít a második varázslatra, s közepes terpeszben állva mond ki ellenvarázst.* - Dum lapis! *Nem borul a földre, hiába hullnak le körülötte a katonák, a barnaköpenyes, s még maga Mia Ruton asszony is. A barnaköpenyes varázslata ezúttal, bár ő maga sem áll stabilan a lábán, az Aldo nevezetűt dönti le, míg a katonák talpra állnak. Aldo talán feltápászkodhatna, ám ezúttal a fehérköpenyes mutat rá botjával.* - Lux quintal! *A földön heverő fehér hajú máguson megjelenik egy nagyobb fénygömb. Ez a gömb azonban, megjelenéséhez képest korántsem testetlen világosság. A fehér hajú mágus úgy érezheti, mázsás súly nehezedik rá, s nyomja a földre. A fehérköpenyes botja egyenesen rá mutat, miközben szabad kezével csuklóból újabb mozdulatot tesz. A fényből karok nyúlnak ki, s mint bilincsek, fogják össze a piros kabátot viselő mágus lábait, majd kúsznak rá csuklóira is. A katonák ebben a pillanatban már Aldo körül állnak, s fegyvereiket szegezik neki. Mia és Shuga mindezt végignézhetik, s Ruton asszony parancsára, kérésére sem enyhül a tartás Aldon. A férfi nem csupán a hivatalnokra lehet veszélyes, bármit is mond, életére tört egy fehérköpenyesnek, ellenállt a letartóztatására törekvő katonáknak. Semmiképpen nem lehet bűntelen. A háttérben senki nem észleli a megérkező sötét alakot, a látó mágust, kit Balálnak hívnak. Mindenki a belül folyó eseményekkel van elfoglalva, mindaddig, míg a sárkányok támadása meg nem érkezik, s ez már a küszöbön van….
Észak felé Nadia, a nimfa, lován vágtat kifelé Sendelből, melyet csupán akkor állít meg, midőn megpillantja az északi horizonton megjelenő tömeget. Ily távolságból még nem lehet kivenni a színeket, miként azt is nehéz, mi közelít, noha madarak nem lehetnek. Oly messzi vannak, de így is hatalmasok, s méretük mellett számuk sem becsülhető könnyedén. Többen vannak, mint a szőlősöket ellepő seregélyek, s hatalmas tömegük V alakú vonulása sebesen közeledni látszik. Ha Nadia tovább vár, hamarvást láthatja, mennyivel nagyobb az elöl szálló (Furia), s nem férhet hozzá kétség, megannyi hatalmas szárnyas fenevad: sárkányok szelik a levegőt. Egyben közelítenek. Ha időközben még kijjebb lovagolt, láthatja, hogy az egész sereg, mely már beborította hatalmas területen a horizontot, sebesen közelít. E képekkel fordulhat vissza a városba, avagy mehet még közelebb, azt kockáztatva, akad majd, ki megállítja. Ám még egy valami lehet, mi lényeges. Visszatérte közben lovát ismeretlen erő buktatja a város utcáján. Nem láthatja, s végkép nem is sejtheti, hogy egy emberbőrbe bújt sárkány akasztotta meg a hátast vágtájában, ám, ha a nimfa észnél van, tűzgömböt láthat saját maga felé száguldani az egyik romos épület belsejéből. Szabotázs? Árulók? Jó kérdés, kik próbálják útját állni, láthatták, honnét érkezik sebesen, s tán épp azt akarják hátráltatni, hogy eljuthasson információival a Sendel belsejébe. Ha mégis sikerül túlélni a támadás, s netán fedezékben meglógni a sárkány elől, kinek társa a város őrei elé borít illúziót, hogy a közelgő sárkányhad rejtve maradhasson még egy ideig, akkor tán még eljuthat a Főtérre….
*A sárkányhad az illúziónak hála, melyet a nyugatra érkező sárkányok közül egy, a keletre érkezők, s az északra érkezők közül is egy tart fenn a falakon, eltakarva az ott ügyködő emberektől az eget egy üres égboltozat képével, közel ér a városfalhoz. A hatalmas sereg csupán akkor bukkan fel a védők szemei előtt, mikor már a város falaihoz ér. Blade és csapata is váratlanul figyelhet fel rá, hiszen senki nem láthatta még a jelenlévők közül, milyen is, amikor több ezer sárkány lecsap egy város védelmére… Ha Nadia eljut a Főtérre, érkezése utáni pillanatokban érik a városhatárt az első csapások. A sárkányok tüze lecsap a romos falakra, a katonákra, a védművekre. sikolyok, ropogás, fellobbanó lángok, égő emberek jelzik a sárkányok érkezését. Falak dőlnek le, romos házak omlanak össze. A sárkányhad megérkezett, s megkezdi támadását Sendel ellen.*
Tárgy: Re: Városhatár 
2016-04-25, 4:33 pm
//
//