Városhatár

//Sárkánytánc- mese//

Balál megy elől a küldetésre. Menet közben igyekszik összeszedni az erejét, ezért minél inkább megbújva, föld alatti járatokban, hol a romok között diktál egyenletesnek mondható tempót.
Némely holtak bámuló szemei kísérik útján az társai mellett. Részben be is zárkózik gondolataiba, nem könnyű megbirkóznia a sejtéssel, mi félelemként kérget von jeges szívére, hogy ez talán utolsó vándorlása. Ezeket az elfeket és mágus barátait a majdnem biztos halálba vezeti csak azért, hogy megtörhessék a város központi helyén koncentrált sárkénysereg erejét.
Szerencsések, hogy mindegyikük mellében katona szív dobog. Egyedül ezt a gyenge kis nőt hagyta volna az elf táborban, de tudja jól, hogy Ylyndar közelében még hamarabb elérheti a vég. Shuga pedig ragaszkodik hozzá.

//fagy folyt..//

/folyt./
A varos kozpontjaval egyvonalba ernek egyszercsak es haladasukat akadalyozzak a jarorozo sarkanyok az egen. hol jaratokba bujva kell haladniuk, hol a romok arnyekaba huzodva.
Shuga rezduleseit kulon figyeli, mert lathatoan nagyon kifinomultak az erzekei. Hatha valtoztatniuk kell az utvonalon, vagy megallni valamiert.
Ha barki jelenletet erzekelik, azonnal meg kell fontolniuk, hogy merjenek e megelozo csapast, amivel megriaszthatjak az ellenseg figyeloit, vagy tovabbhaladhatnak inkabb eszrevetlenul.
Alkalmankent kisebb sejtekben haladva latjak egymast is, bar nagy csendre vannak karhoztatva az ejszakaban, ami tarsaik figyelmezteteset gatolja.
Megis megis a szaporodo holttestek es uszkos romok kozott sikerul egeszen kozel jutniuk a celjukhoz.
Ha senki nem all az utjukba, el is erik az ejszaka kozepen a varost hatarolo ovezetet.

//kesobb javitom a helyesirast, most telefonrol tudtam irni. //

//Mese: Sárkánytánc//

*Dremer ahogyan megjelent, úgy el is tűnik szemei elől. S bár a várva várt segítséget nem kapta meg, a halál urának szavai elgondolkodtatták, mélyre ásták magukat elméjében. Talán ezek az utolsó kapcsok, melyek még összetartják széttört tudatának darabjait bizonytalan időre.
~Szóval viseljem el, ami nekem adatott...~
*Egyenesedik fel óvatosan fekhelyéről. Lábra állva elégedetten tapasztalja, hogy ereje visszatért valamennyire úgy a sebesült lábába, mint teste többi részébe. Ám továbbra is csak bicegve tud haladni a sátor kijárata felé.*
~Lassan, de biztosan.~
*Kilépve a beteggondozó sátorból újra belecsöppen a háborúba, melynek eseményei a közelben, azaz itt az elf táborban is  teret nyernek maguknak. Első lépésként tehát az elf táborból távozik, mielőtt még őt is észrevennék az erre járőröző sárkányok, melyeknek figyelmét óhatatlanul a táborra irányítja az ottani küzdelem.*
*Dremer szavai, melyek biztosították, hogy nem jött el halálának órája, szintén erővel ruházták fel, mind lelkileg, mind testileg. Az előbb célt megint látja lelki szemei előtt lebegni. Talán többet is egyszerre, de most csak egy útvonalat választhat. Menjen Mia után vagy haladjon tovább a város széle felé? Mindkettő egyformán veszélyes vállalkozás. Igaz, a veszély most nem érdekli, de az idő annál inkább. Addig kell cselekednie, míg öntudata éber és nem zuhan vissza a sötét szakadékba.*

Utunk sietősre van szabva elf kíséret mellett távoztunk amint elhagytuk a tábort kirázott a hideg Dremer jelenlététől noha tudom hogy a kaszás itt van de nekem egy kicsit intenzívebb az élmény. Olyan számomra mint bogaraknak a lámpások fénye, csalogató és halálos. Viszont ha Dremer ott volt vajon kivel lehetett találkozója, remélem szöszit vitte magával bár erre kevés az esély túl makacs a halálhoz.
-Figyeljünk a csapdákra -szólalok meg miközben többször szétválunk majd egyesülünk utunkon ami a halálba vezet. Legszívesebben Dremertől kérnék segítséget de eszemben sincs idehívni mert lehet hogy valamikor sárkány voltam de perpillanat egy logós démonféle lennék amit esetleg kijavítana az én rovásomra.
-Valahogy tovább kellene erősíteni a kristályod amit én fogok használni esetedben valószínű te is ott maradnál ami nem lenne jó.

//Mese: Sárkánytánc//

*Az elf táborból sikeresen távozik. Sebe természetesen még nem gyógyult be teljesen, ám belső elszánása, s az elf gyógyítók eddig ténykedései javítottak annyit állapotán, hogy ha bicegve, s lassan is, de haladhasson vele.
Gondolatvilága újra virágozni kezdett, a halált hozó Dremer ezúttal mondhatni új esélyt adott az életre. Igen ám, de tudta, hiába javult állapota, s töltődött fel érzelmekkel, célokkal, tervekkel, mindez csak ideiglenes.
A selfet, amelyet nagy nehézségek árán visszakapott Baláltól, kezébe vette, s úgy indult tovább dél felé, óvatosan, nehogy feltűnjön jelenléte sárkánynak vagy épp embernek...
A hajnal már a városkapunál találta egy sebesült ló társaságában.
A város szélénél még utolérte Mia üzenete. Szemeit egy pillanatra meg kellett dörzsölje, mintha port fújt volna bele a szél...*
- Nem fordulok vissza. Nem mást kell keressek többé, hanem ezúttal önmagamat!

//Köszönöm a mesét, a játékot! //

/ Aldo Barras- A meglepid. Nyugi nem tudod itt felejteni. //

Most pedig, ahogy Aldo eléri a városnak határát, meglepétésére egy valahogy épen maradt bozótosból furcsa madár emelkedik némán. Egy kistestű bagoly az, egy kuvik. Egyenesen a mágus felé röppen, ha az elhessegetné akkor is. Ha felé csap vagy csak emeli a kezét, a kuvik a tenyerébe ejt valamit. Egy kicsi énekes madarat. Nem bántotta a kuvik, talán csak megszorította. Feje hátrahanyatlik a férfi tenyerén, majd váratlanul megrázza magát és elröppen, ha hagyja, de addig a mágusnak olyan érzése lehet, mintha egymásból nyertek volna erőt. Persze ez csak valami jelképes érzés lehet, a bagoly viszont valódi.
A kuvik Aldo mellett száll, mintha nem akarná elhagyni. Fejét félrebillentve nézi őt, bármit csinál. Kicsi lábán megcsillan egy egzotikus gyűrű. A néma kuvikra talán emlékezhet s a gyűrű különleges mintája is ismerős lehet a férfinek. S a kis bagoly többé nem tágít mellőle.
Majd ha legközelebb álomra hajtja elgyötört, fehér fejét, Miával találkozhat abban. Bármit tesznek is az álomban, a lány végül azt mondja:
- Igen. Segítségre van szükséged!
Majd az álom váratlanul megszakad.
S ez így megy ezentúl gyakran, ahogy az álmaiban Mia megjelenik.

//Sárkánytánc- mese//

Balál neheztelő pillantást vetett Shugára, az ötlete miatt.
-Értem én, hogy neked nagyobb az esélyed be és kijutni a táborba. Ám ha téged veszít el a csapat a tapasztalatodat és a gyakorlatodat is elveszíti, úgyhogy mégiscsak amondó vagyok, h az én teleportomban van kisebb kockázat, az emberi tényező miatt. Én könnyebben pótolható varázsló vagyok...Amondó vagyok, gondold ezt át újra Shuga!
Azzal nyilat helyez felajzott íjára, és lassan fedezékéből készülve kényszerűen előbújni, jelez a többieknek is, hogy a város határainál nehéz lesz átjutni anélkül, hogy felkeltsék a sárkányok figyelmét, azon túl pedig immáron kevesebb a fedezék.
Minden idegszála megfeszül, ahogy kitakarítja a gondolatait. légvétele is hangtalanná lesz. Figyelmét a környéken járőrözőkre szegezi, zajokra, fényekre, mozgásra, mint a vadonban. Üldözöttből ismét vadásszá vedlik át.
- Nem kéne harcba keverednünk velük.- Szólal meg kisvártatva egészen halkan. - Ha van esélyünk, el kell jussunk a táborig észrevétlen. Amott lesz!
Mutat a két hatalmas sötét foltra, ami az éjszakai eget takarja köröző reptében.
- Itt körülöttünk is van valami mozgás, idelent!
Fegyverét továbbra is megfeszítve tartja, ami esetében nem bonyolult, hiszem az íja különleges darab, pontosan efféle veszélyhelyzetekre kitalálva.
- Megint csak szétválva kell túljutnunk a határmezsgyén!- Azzal jelezvén a távolabbi elfeknek is, óvatosan megindul.

Amint egy jól védhető területre érünk csendesen megáljt intek, és körém hívok mindenkit. Majd válaszolok Balál kérdésre is.
-Nem hiszem hogy neked kellene menned bíz bennem nem akarunk kiütni tégedet a védőmágiád jól jöhet szóval Balál csak türelem Dremernek várnia kell még rád, pláne hogy van most munkája bőven-körülnézek a kaszás alakot keresve ha nincs itt az azt jelzi még élhetünk egy darabig vagy csak én reménykedem ebben-Na a lényeg ezt a kicsi dremer könycseppet-húzom elő láncánál fogva-átalakítjuk kicsit hogy területre hatóvá tegyük és persze nem folyamatosra hanem aktiválásra müködően. A terv az hogy bemegyek aktiválom egy erős hang varázsal kombinálva hogy minél több sárkány kidöljön nektek addig a varázs hatósugarán kívűl kell maradnotok. Szóval ha nincs kérdés álljunk neki és készítsünk meglepetést a sárkányoknak.
Ha nincs kérdés konkrét irányítással tervel megkezdjük a rögtönzött varázslat hozzáadást a kristály természetes képességéhez amit jó lenne töbször is használhatóvá tenni de erre kevés esélyt látok rövid időn belűl. A varázslat lényege az emberek és az elfek hallótartományán kívűli hangrezgést generálni amit már csak a sárkányok éreznek meg mind fülüknél mind fizikailag. Pláne hogy nem tervezek senkit kimeríteni hisz mindenkire szükség lesz a harcban kérdés Miát minek hoztuk magunkal a választ tudom de lehet hogy jobban járt volna vele emiatt lesz még miért agódnom de most első a varázslat.

//Sárkánytánc - Shuga, Mia és az elfek//

Balál figyelmesen végighallgatja a földmágust. Nincs különösebb ellenvetése, hiszen a földek, kövek erejét Shuga kiválóan tudja használni, a teleportálásban pedig szintén jóval nagyobb tapasztalata lehet nála.
- Rendben. De villámgyorsnak kell most már lennünk. Azonban egy dologban van kevés segítségünk. A hanggal való terjedésnek útját állhatjuk saját magunkban. Itt is van... Talán emlékszel?
Azzal a kabátja egyik belső zsebéből gyertyákat húz elő, miket még jóval korábban tett el az indulásukkor egy romházban.
- Csak felmelegítjük, s akinek jut a fülébe, az eséllyel elkerülheti ezt a hatást! Így többen közelebb helyezkedhetünk el az ispotályhoz.
Az elfekre pillant, vajon értik-e, amit kitaláltak Shugával. Ha nincsen kérdésük, akkor viszont még a varázserejük segítségét kell kérje, hogy koncentrálhassák erőiket Shuga varázslatához.
- Ez a kő az, mi tetszhalált hoz arra, ki találkozik az erejével. Te viszed akkor Shuga, mi pedig várjuk a visszatérted és a hatást, mi reményeim szerint nem marad el!
Elkészültek, de mintha Shuga pillantását követné a sárkányok felé, szinte látja az eszméjét...Lelki szemei előtt a fekete sárkány takarja el a pirkadó eget. Megrázza rakoncátlan üstökét, és elhessegeti a képzetet. Nem akarja most megtudni, hogy e látomás jövő, múlt, vagy puszta képzelet-é. De egy érzés uralkodik el rajta, ha sikerül a tervük és megosztja a sárkányhadat az akciójuk, nem kizárt, hogy Fúria előbb-utóbb ide látogat. S nem kizárt, hogy Shugát vonzza az ősi nőstény. Tudja, hogy Shuga mélységeiben egyfajta káosz él, látta már repülni, látja ahogy tudatosan küzd és szembemegy magával és minden szabállyal, renddel. Biztosan nem véletlen a vonzás, mit érezhetően a fekete sárkány iránt táplál.
A barna mágus vállára helyezi széles tenyerét s szemébe néz.
- Egyet kérek Shuga! Bármi történjék is, gyere vissza!!!! Gyere ki onnét!

// Mese- Sárkánytánc- Shuga, Balál és a törpiek //

Mia leül a hideg földre s lélegzetvisszafojtva hallgatja a férfiak beszédét. Sajnos varázsereje valóban gyenge, hogy a kővel bármit is kezdjen. Ráadásul eddig úgy érezte, halálosan kimerült, az utat is már úgy tette meg, mint valami zombi, kinek muszáj menetelni előre. Ez gyenge, ifjú asszonytestének nagyon is erőltetett menet volt, mi eléggé kimerítette mindenféle tartalékát. Az életéért haladt lépésről lépésre a viszonylag gyors s hosszú lépésekkel haladó férfiak között. Igen talán az életéért...de lehet, mégsem...
Apránként kibontakozik előtte immáron egészen jól érthetően az akció kezdete, illetve annak valóságos kilátástalansága. Szeme szárazon izzik, kissé cserepes ajkát letapasztja a szomjúság s az eluralkodó rettegés.
Amint Balál keze férje vállára nehezedik, Mia úgy ugrik fel, mintha zabszem került volna a hátsójába. S máris új erőt érez magában, készen bármire, de nem magáért.
Közéjük perdül. Erősen oldalba löki Balált. Majd megrázza Shuga erős karját.
- Nem! Hogy engedheted, Balál! Nem! Nem! Én ezt nem engedem!- Kiált elhalón, mint a fuldokló...
Két tenyere felkúszik a szeretett férfi arcára. Szíve megnyílik, s kicsordul belőle minden korábbi érzelem bizonytalanság nélkül, hiszen nem véletlenül választotta annak idején élete társául ezt a balga mágust, ki oltalmazója és szeretője volt. Rettenet tükröződik a tekintetében, ajka szétnyílik, minden porcikájában reszketni kezd. Lábujjhegyre emelkedik, hogy a lehető legközelebb legyen Shuga arcához. Szeme megtelik könnyel. Túl sok ez érzékeny lelkének.
- Nem mehetsz be oda! Miért pont neked kell? Bemegyek inkább én! Nem engedlek el!
Azzal minden erejével magához szorítja a férfit, hogy szinte levegőt is alig kapnak.

- Nem! Hogy engedheted, Balál! Nem! Nem! Én ezt nem engedem!
- Nem mehetsz be oda! Miért pont neked kell? Bemegyek inkább én! Nem engedlek el!
Kezdődik de erre most nincs időnk és bár örülök hogy mégse fölöslegesen vigyázok rá, de pont azért kell mennem hogy éljek. Finoman lfejtem kezeit magamról kezdetnek hogy levegőhöz jussak azután válaszolok neki.
-Figyelj mindenkép én megyek be miattam ne agódj van tervem és végre is fogom hajtani. Dremer nem fog a kaszájával megérinteni /legalábbis most nem bár a hideg futkos a hátamon ha szembe jönne, elég volt érezni a jelenlétét a hátam mögött hogy előre dolgozzak/ Mia ne aggódj semmi miatt bármi történjék te ha rosszul sűlne el a dolog fuss de csak akkor.
Homlokon csókolom majd folytatom a megbeszélést a többiekkel.
-Bent aktiválom a feljavított kristályt és ezzel nem kevés sárkányt teszünk ártalmatlanná ti maradjatok távol de mégis látó és támadó távolságon belűl. Ha nem sikerűl menjetek innen nincs értelme meghalnotok egy bukott terv miatt ha sikerűl nos akkor kezdődhet a harc hisz tuti lesz ellenfelünk.
Ha valakinek még mondanivalója akad azt meghalgatom ha nincs akkor felkészülök életem talán tényleg legnagyobb őrűltségére ami bárhogy végződhet.

Ideje indulnom Miát megcsokolom majd pár szóval megnyugtatom vagy nem de a lényeg hogy mennem kell találkozóm van pár sárkánnyal és talán Dremerrel bár őt kihagynám a dologból.
-Mia figyelj nincs időm erre bármi történik menj a fövárosba ott majd találkozunk. Balál ha elszurok valamit vidd innen őt és te se lebzselj a környéken nem én vagyok a fontos csak huzzatok innen. Elfek munkára fel és rátok is vonatkozik amit mondok ha nem jön be tipli nektek is.
Majd kaput nyittatok velük a sárkányok táborának közepére és kesztyűs kézben tartva a kristályt mit felerősítettűnk. Az elfek bedugaszolták fülüket, és gyors közös varázslatba kezdtek hogy ne merűljön ki egy mágiahasználójuk, a kaputól. Amint megnyitják csukott szemmel lépek át, jól tudom hogy nem használ de nem is árt így vigyorogva démoni alakban érkezem tovább erősítve kettőnk kombinált erejével a hatást. A kapu bezárul és beköszöntem a sárkányoknak kik ott hevertek vagy a sérűltekkel foglalkoztak.
-Groete aan jou Furia heerlike hemelse krygers, Dremer is wag vir jou. VERGAAN-
//Űdv néktek Furia dicső égi harcosai, Dremer már vár rátok.  PUSZTÚLJATOK//
~Az istenek bocsássanak meg nekem amit ellenetek teszek de muszály megtennem a még élőkért~gondolom miközben aktíváltam a kristályt és a 4 kristályom erelyét is hozzá adtam egy hang és energia mágia kombinálásával kiterjesztem a táboruk nagyrészére a kristály halál varázslatát. Fájdalomtól ami a melkasomban feszűlt üvöltve néztem a hatást.

* Még nem jártam messze mikor megéreztem az energiát ami egy kaput nyit meg. Azonnal vissza fordultam s már nem törődtem álcázással.
~ ezek közénk teleportálnak.
* A kapuból kilépő ember elkezd kiabálni idegen nyelven. Mire szellem alakom feldereng előtte. S kezem a kristály elé helyezem. Majd halkan megszólalok.
- Nem megmondtam, hogy ha a fekete sárkány alakját látod rohanj el?
* Várom mi fog történni a kristállyal de belül egy robbanásra számítok. Ami a tükör segitségével majd vissza verődik s egyenesen a kapu túloldalára zúdul majd.
- Ostoba halandó..

*Nem nézek körbe mi történt körülöttem. Nem hatnak meg az elhulló sárkányok. Leengedem a kezem, arcom elkomorodik. Valószínű Shuga most nincs a legjobb állapotban. S örülhet hogy életben van. Majd elpillantok oldalra látva az elfeket.
- Mégis mit hittél szánalmas bolond?
* Ujjamból egy húsz centi hosszú árnyék húzódik ki, s lassan átengedem Shuga mellkasán azt. Nincs elég erőm ahhoz hogy egyből fizikai formát öltsön. Így nagyon lassan kezdődik csak el a folyamat. Ha Shuga nem lesz képes ellenállni az a hosszú fekete penge átdöfi szívét. Ahogy letekintek rá ezután az erő után ez mégis csak egy gyenge emberi test akármilyen lélek is lakja őt.
- Mágus mégis hogy gondoltad, hogy ezt túléled? Beteleportálni az ellenség bázisára oly botor ötlet volt... Mintha csak Adent látnám.... Add át üdvözletemet. Dremernek és Salamonnak...
* Innentől már csak várnom kell míg mágiám egy lyukat üt belül Shuga szívén.

/Háború van Shuga, tudom nem lehet megölni beleegyezés nélkül hát ha úgy döntesz megmenekülésed sikerrel jár, úgy lesz ha reálisnak tartod írd meg a másik verziót /

Hossin  tükör varázslata meglepetésként ért de összeroppant a kristály erelye alatt igaz vissza küldte ránk a varázst de ez sokat már nem ártott hisz eleve a varázslat közepén álltunk és a fizikai alakom sajna élőlénynek számít így rá hatással van. Hossin ugyan megtámad de nem ér meglepetésként sőt megmutatom neki a vicces válaszom amire tuti nem számít a testem tudatos fele Dremerhez tart féluton később ezzel is foglalkozom de most nézzük Hossint. Szóval Hossin testét alakítja át támadásra amit én szintén megtehetek védekezésre használva az árnyakat, drága szellemet most kínos meglepetés éri mielött az árnyék támadása elérné a testet én magam markolom meg Hossin szellem karját hisz még a démoni alakomban vagyok. Így a karmai fennt akadnak a védelmemen.
-Kit is neveztél szánalmas bohócnak? -nézek rá vigyorogva- Szerintem gondold újra a dolgot apróság, tippelj miért nem félek bemenni sárkányföldére ?-indítok felé kieresztett karmoks csapást lopva Hossin ötletét.
-Gyülölöm hogy mindenki azt hiszi okosabb a másiknál teljesen mindegy hogy ember avagy sárkány, vagy csak egy nyamvadt árnyék lény mint te Hossin- És igyekszem letépni a szellem testéről a szellem fejét mielött kimerülök én is a testel hisz még életre is kell keltenem magamat ami most még nem nehéz de ha Dremert ide eszi a fene az már problémássá teszi a dolgokat.. Nincs időm holmi kobor lidércekre.
//És mintha a mesélő a kis tükör varázst írta volna utolsónak szóval légy okos kis szellem szendvics had harapjalak ketté //

Egy ismerős sárkány érkezik kinek nem igazán örülök de ez van.
-No lám repkedő büszkesége Furiának hát ismét találkozunk esetleg jöttél aludni te is vagy ahoz túl sértő hogy egy szellemmel végeztesd azt a munkát ami a te feladatod . Bocs Hossin a mi kis harcunk elmarad se időm se kedve várni a sárkánynak-bökök az arany felé- így bocsás meg nekem a későbbi túránkat majd egyeztetjük már ha túléled a mérges sárkányok haragját-kacsintok vidáman Hossinra. És egy fény varázsal megpróbálom eltaszítani Hossint hogy csak a sárkány legyen útban.
-Most hogy a sárkány földi vezetőm nincs útban akár le is rendezhetjük a dolgot a multkor mintha gyáván elrepűltél volna ó Furia csodás égi kecskéje.
És igen elkövettem a rövidéletűek egyetlen tiltott tettét egy sárkánnyal szemben a becsületébe gázoltam vajon a célzásom Hossinra észre veszik és az igazság tartalmát kibökik hisz egy sárkánynak semmi kiböknie ha épp hazudnak neki kivéve ha az orra és a füle bedugult.

*Hatalmas kacagásban török ki a szavak hallatán amiket mond nekem ez a démon. Szívesen törölgetném könnyeimet de nincsenek.
- Jó nagy pofával áldott meg a sors te alantas féreg. Ahhoz képest, hogy még mindig a porhüvelyed fogságában trónolsz.
*Majd elhátrálok a testtől ami hullaként hever előttem. S a fény mágiára csak a sárkány mögé húzódok s ismét megszólalok.
- Egy a szerencséd, hogy erőm nem futja már felesleges harcokra... gyenge lény mit képzelsz magadról az én hűségemet a pecsét biztosítja mit maga az úrnő adományozott nekem. Ki ne akarna hatalmasabb lenni mint ő? Minden sárkány és élő vágya az, hogy oly erős lehessen mint úrnőnk. S ezzel kivívja büszke tekintetét! Engem sározol te féreg s ebben nyernél kis időt?
*Lassan felreppennek az arany fejéhez majd halkan megszólalok.
- Megtisztelnél ha segítenél sárkány. Éppen csak akad még erőm, s annyi van még hogy ezt megtehessem... Hála neked és az ostoba tervednek .
* Most engedem szabadjára a fény mágiát mit Shuga varázslata táplált. Minek egy részét vissza vertem másikat a hasznomra fordítottam.
-Világosokodjék nektek Hossin szemének fénye!
* Majd egy hatalmas lila fényár kezd kitörni testemből s az arra helyezett jelekből. Felfedve a környéket, s az elfek valamennyiét kik a közelben vannak.
- Ostoba lidérc túl nagy a szád egy eltűnni készülő lélekhez képest.
*Ha Shuga szelleme a sárkányt tartja szemmel most meggyűlhet a baja hisz pont oly erős a fény amekkora erővel a támadás is érkezett.
- Pusztítsd el barátom ezt az alantas lényt!