Nemesi udvarház

Albert Dron arca megnyúlt a csodálkozástól.
- Nem, sosem találkoztam ilyesmivel Ruton asszony! Elképzelésem sincs róla, ki lehet az. Nem lehetséges, hogy egy katona? Manapság bármi megeshet...
Nem , Miának nem voltak elképzelései. ~ Túl könnyen ment volna~ gondolta, mikor távozott Dron úr irodájából. A folyosókon unalmat színleve sétálgatott, és közben hogy hogy nem, küzdenie kellett, hogy előhorgásza emlékeiből, mikor és mitől lett vele Shuga ilyen...vagyis hogy voltak ennek jelei, mármint hogy kedveli őt, de a vágynak nyomát sem látta, ellenben nem volt vele ennyire kedves sem....néhány jelenetet leszámítva, amikor túl megértőnek bizonyult és ilyenkor nem átallott kedves lenni. Egy percre ismét érezte a hozzá tapadó férfitestet és azt a követelőző kezet, az ajkakról nem is beszélve...Vajon mit tett volna Shuga, ha visszacsókol? Hitte is, nem is, amiket mondott. Felét biztosan nagyzolásnak tartotta...
Majd az igazi teaidőben felszaladt a szalonba. De..ott sem látott semmi érdekeset, beszélgető és kártyázgató urak, hölgy egy szál sem, egy mágus elkülönülve böngészte a kis üvegvitrines könyvtárat, keresve valamit. Egy fotelben a sarokban egy teljesen sárgásra őszült ember ült, a szeme nyitva volt és meg se rezdült. Hát itt sincs semmi, sietve elköszönt. Fel akart menni a szobájába, de a lépcső fordulóban meg torpant. ki kéne kapcsolódni majdan, kimenni Tarsisba kicsit, hátha eszükbe jutna valami egy séta közben, ami eddig elkerülte a figyelmüket.
~ Megkeresem Shugát!~ De aztán mégis felszaladt a lakosztályba, úgy érezte, nem állná most a férfi szenvtelen tekintetét...~ Maradj távol tőle Mia!~ Hallotta a belső hangját kristálytisztán és tudta, ez nem a kristályvadásznak szól, hanem a nőnek.
Végre kicsit megint izgatottan benyitott az ajtón és becsukva maga mögött nekidőlve szusszant egyet.

Hát ez tök értelmetlen volt. Vajon miből vette azt hogy itt lesz egy büdös tolvaj, mérgesedek fel.
Majd Mia keresésére indulok, és nem meglepő sehol sincs naná bárhol kereshetem eltűnik jellemző.
Mérgemben a szállásunk felé veszem az irányt, majd nagy tempóval lépek be a szobánkba.
Benyitok és egy tompa ütődésél egy test dől előre, nem kérdés ki az, még az ostoba fehér ruhája van rajta, szívem szerint hagynám elesni, de a testem fütyül a tudatomra és rám is. Egy ügyes mozdulattal időben megfogja és magamhoz húzom immár átvéve az irányítást a karjáról a derekára csúszik a kezem és mint egy birka bámulom, és még mindig nem tudom mit teszek amikor újra megcsókolom, a következményeket sejtem ismét egy erősebb pofon lesz de fütyülök rá akarom a csókját.

Benyit, mit benyit, becsörtet valaki és megüti hátulról az ajtóval. Hajszál híján a padlón köt ki, kezdi is a zsörtölődést.
- Hogy lehet így...? Mit képzelsz, mi lehetett volna, ha nem kapsz el? Még jó, hogy ilyen gyors vagy...
A következő pillanatban egy még gyorsabb csókba keveredett. Még a levegővételre is alig tudott ráeszmélni, hogy ne a száján keresztül folytassa. ~ Mit képzelsz?~ Ismételgette magában, megpróbálván kiszabadulni az ölelésből, de ez megint egy csapda volt, emelné a térdét a másik ágyéka felé, de...jól eső melegség járja át. ~ Miért is ellenkezel Mia? Most kéne tán' visszacsókolni...~ De képtelen rá, valami hiányzik. Talán mégis túl nagy a meglepetés. De a csók, kezdi kipirosítani így is, hogy nem akarja adni. Erőtlenül küzd, de nincs benne semmi, ami igazi ellenszegülés. A harc inkább belül megy. Áttüzesedett ajkai szétnyílnak és átkarolja a férfit.

Harc csak rövid pillanatig tart majd elengedi magát és végre átadja magát annak amit akar. Forróság járja át gyanítom mind kettőnket. De félre a gonddal azon rá érek aggódni. Felkapom, és az ágyhoz sétálok vele finoman leteszem és mellé fekszem és ott folytatom ahol abba hagytam újra csókolni kezdem de immár nem csak a száját de az arcát majd lecsúszva a nyakát csókolom meg hosszan, majd vissza térek az ajkaihoz, az arca kipirosodott zavarban van de már koránt sem a kislány néz rám hanem az a nő akinek készült és akit elnyomott ideáig valami okból. És én perpill nem akarok többet csak szeretni és valami szép emléket adni neki. Kezem közben ismét felfedező útra indul remélem nem állít meg közben.

Mia nem érti mi van vele. Érzett már valami hasonlót, egészen konkrétan tudja, hol és mikor és hányszor, de semmi esetre se hagyta elhatalmasodni. Egyetlen elgyengült perc és hatalmat kap a csók és ez a még ismeretlen szenvedélyes tűz. A forróság végigjárja, ahogy a férfi az ágyhoz viszi erős karjaiban, mint valami könnyű pihét és oly finoman is fordul hozzá, amilyen lágyan a szellő játszhat egy ilyen pihével. Mondaná, hogy hagyja abba, ahogy a nyakába csókol, az arcán vádló pirosság jelenik meg, de inkább ajkába harap de nem mer szólni, most nem akarja elrontani, törékeny a pillanat. Inkább visszacsókol és hagyja, hogy a következő csókok megkapják, amit kiérdemelnek, el tudna veszni bennük, bár ezek a csókok sokkal intimebbek, mint amiket Mia eddig igazán ismert. Aztán kicsit mintha mégis átsuhanna a már tapasztalt vadságba, mely a sajátja is, nem csak a szeretett mágusaié. Annyira kívánta ezt, megérzett valamit belőle, pedig korábban itt durvább volt és esélye sem volt védekezni. Lám, most meg lett volna, mégsem tette meg, nem szabadult ki az ölelésből. szokatlan ez az egész, semmi sem az talán, aminek látszik, talán csupa illúzió mindez, talán mégsem az?
Ahogy belenéz a szemébe, látszik, hogy elveszve csókolja Shuga. Tehát igaz most ez az egész. Reszketni kezd és ...újra jönne a blokk. NEM! Ezt nem szabad! Belső sikolya hirtelen erővel feltölti és eltolja magától a férfitestet, ha az hagyja, amennyire csak lehet. A szíve vadul kalapál, majd beleremeg.
- Kérlek...- suttogja alig hallhatóan. - Mit akarsz tőlem? Tudod hogy nem lehet...

- Kérlek...- suttogja alig hallhatóan. - Mit akarsz tőlem? Tudod hogy nem lehet...
Az újamat finoman a szájára helyezem, és.
Ha azzal a buta dologgal jössz amit jósoltak hát nem tartok tőle
És újra a nyakába csókolok konkrétan a füle alatt és elkezdem kihámozni a ruhájából.
Őszintén kicsi Mia meddig rettegsz valamitől ami nincs itt. és annak az esélye hogy be essen ide elég csekély
Majd hogy a tiltakozását elnyomjam a két kezét lenyomva újra csókolózni kezdek vele elterelve a buta rettegéséről a figyelmet, majd amint újra elengedi magát tovább léphetünk.

- Ha azzal a buta dologgal jössz amit jósoltak hát nem tartok tőle.
- Persze, mert sokkal erősebb most a vágyad, minthogy ezzel hagyjon foglalkozni. És nem is ismered atyámat.
Úgy csókolja, hogy ne figyeljen semmi másra. Mia tényleg csak a csókjára koncentrál hamarosan, de ez most annál jobban megijeszti, játékos és mégis mindent akar. A ruhájához nyúl és megkísérli kibontani ahol éri, fent. Mia továbbra is reszket, megint nem csókol vissza, de már kinyitja a száját, hogy megkapja azt az érzést, amitől legjobban fél most. Ijedten húzódik vissza a férfihez, aki eddig még nem bántotta, valamiféle menedéket keres a hosszú évek félelme elől. Beleszagol a férfi nyakába, az arcába, végighúzza fitos orrát és végül megpuszilja az arcát, mintha ettől máris jobb lenne, mintha könnyebb lenne, hogy nem görcsöl annyira, csak élvezi picit, hiszen ennyi talán neki is jár. Pedig nem lehet. Számára ez tilos! keménykötésű és erős harcos Shuga, erős karokkal, vállal, a bőre is néhol érdes de a nyaka olyan finom tapintású. Még egyszer oda vándorol az arcával, egy egészen lágy puszit is ad neki, mintha valahol a megadás jele lenne, de még mindig reszket a lány, mint a nyárfalevél. Bátortalan és teljesen ismeretlen terepen jár, amiről még soha senkitől nem is hallott, nem is beszélt hasonlókról, mindig csak tabuk voltak körötte.

Hm előbb utóbb el kell vele beszélgetnem a dolgokról, mert zavaró ahogy gondolkodik. De most már átadja magát az érzésnek és csak látszat védekezik, már őt is a tűz hajtja ami néha nagyobb csodára képes mint bármelyik varázslat.
Persze, mert sokkal erősebb most a vágyad, minthogy ezzel hagyjon foglalkozni. És nem is ismered atyámat.
Szájára teszem az újaimat ismét, apádról perpill hallani se akarok, csókolom meg a nyaka alatt a mellkasát majd finoman lejjebb megyek.
Az egyetlen amit hallani akarok hogy akarsz és vágysz rám minden más most felesleges itt.
Majd finoman megcsókolom a fehérneműjén keresztül a mellét , közben az arcát lesem a reakciók után.

Csendesen alszik a karjaimban és még mindig nem vagyok tisztában vele miért is tettem amit tettem. Addig rendben van hogy akartam sőt ő is, de ez a saját döntéseim mellet furán néz ki. Mégis jó nézni ahogy alszik és nyugodt, nem idegeskedik az átkozott apja miatt. No de egy gonddal beljebb vagyok ismét mert azért a szerelem és a vágy dolgot el kéne neki magyarázni, hogy a 2 nem ugyan az noha a szerelem egyik fő mozgató rugója a vágy ez tény, de a vágy önmagában is egy fura elegy és hozhat össze dolgokat, amiket esetleg épp ésszel az ember nem akar elsőre. Mindegy erre nincs ésszerű válasz, és én nem is fogok keresni rá. Ő dönt magáról és én magamról, mind ketten összeadtuk amit lehetett és hát mit mondjak nem volt rossz döntés.
Újabb dolog jut eszembe. Egy apró kereső varázslattal rá keresek a tudata mélyén lévő emlékekre hátha abból kiderül milyen varázslatot használt az a hiéna. A varázslat csendesen dolgozik nem erőltettem túl a keresést nem szeretném ha rosszat álmodna, miközben várom a végeredményt a hajával játszom és néha megsimítom az arcát. Hmm beleszagolok a hajába, az izzadt testének is kellemes szaga van ami újabb emlékeket hoz vissza pár órával korábbról, amikbe beleborzongok.
Közelebb húzom és én is pihenek kicsit még.És élvezem a teste melegét és a nyugalmat amit áraszt a kicsi Mia mert innentől a kislány szöveget hanyagolhatom felé, na jó max ha felbosszant de akkor is csak kedvesen, és nem méregből. Újra a haja közé fúrom a fejem és így pihenek el, majd a másik kezemmel is átölelem magamhoz húzom, és elvackolok mellette, és lehunyom a szememet.

Mia mélyen elaludt. Álma békés volt, mintha nyári szellő cirógatná.
Amikor kinyitotta a szemét, Shuga arcát látta egészen közel. Az ő karját érezte maga körül, úgy ölelte át, mintha attól félne, hogy elszalad. Mi tagadás, első gondolata meglehet, hogy menekülésre készteti. Ehelyett kerek szemmel bámulta a férfi nyugodt vonásait. Azon kapta magát, hogy mosolyog, elégedettséggel töltötte el, hogy közelről látja őt így. Ébren sosem volt teljesen békés az arca, vonásain és testtartásán állandó kis feszültség tükröződött, mely olyan embereknek volt sajátja, akiknek sokat kell a hátuk mögé nézni és akik sokkal többet tudtak a világ valóságáról, mint amit ránézésre gondolnál. Szerette volna abba az illúzióba ringatni magát, hogy neki is köze van ehhez a pihentető álomhoz, amiben Shu elmerült. De inkább nem is gondolkodott...Szívesebben bámulta tovább és tovább. Maga is meglepődött, mert egyáltalán nem bánta, hogy satuként fogja a mágus nagy, erős karjaiban. Csak megsimogatta a fejét, csak csókot lehelt az orra hegyére, csak belefúrta magát a nyakába. Bárcsak sose múlnának el ezek a törékeny percek, órák!
Halkan sóhajtott, ám mosolya letörölhetetlen volt.

Valami mozgásra ébredek, a varázslat persze elszállt így jártam. Kellemes élmény fogad szinte rajtam fekszik. És nem is olyan rossz, szemei nyitva vannak rá mosolygok, és megcsókolom.
Helló látom felébredtél Finoman megsimogatom az arcát és elhelyezkedek hogy jobban rá lássak, mielőtt bárki belelendülne semmi folytatás ideje elővennünk Tomot. De valahogy nincs hozzá kedvem, legszívesebben hozzá bújnák a testéhez, szorosan összefonódva tölteném a napot. De sajna még is ideje elővenni az eredeti célt.
Tudom hogy még pihennél és esetleg lazítanál de elő kell kaparnunk a kis barátodat. Nézek rá kissé kelletlenül, mivel így megszűnik a hangulat és gyanítom ő is észhez tér kicsit.
Bár elötte esetleg vehetnénk egy fürdőt. Jegyzem meg mosolyogva.

- Tom? - Elhúzta a száját.
Direkt nem is gondolt rá... messzire kerülte a kincskeresés láza. Valahogy nem fűlött a foga most semmihez, igaz, azok a kristályok kihagyhatatlan nyeremény lesznek.
Mégis mindennél szívesebben bújt volna még hozzá. Sőt elbújhatna...előle, a világ elől...
Belefúrta az arcát a nyakába ennek a konok fiúnak. Halkan nyöszörgött egyet. Maradjon így még minden, látta Shugán, hogy neki sem füllik a foga a másik kalandhoz, inkább ebben pihenne még. Mia arcán is ez tükröződhetett, a fürdő említésére viszont felcsillant a szeme. Köztes megoldás, de mégis együtt lennének és milyen jó is lehet az.
- Fürdőt? Vehetnénk bizony! Jól hangzik.
Mosolya töretlen volt, úgy érezte, most senki se veheti el tőle a férfit.
- Felőlem indulhatunk. - Felült és közben úgy nézett magán végig, mintha biztos lenne benne, hogy látszik rajta, ami történt köztük. A gondolatra ismét pír kúszott az orcájára, majd ugyanilyen hirtelen elsápadt.
Ráadásul, így kellett ráeszmélnie, hogy ruha sincs rajta...rajtuk...
- Hah...
Meglepetésében magasra felkúszott íves szemöldöke, enyhe kétségbeeséssel pillantott Shugára. Kapkodva vonta maga elé az ágyneműt, pedig sosem volt igazán szégyenlős ilyen téren. Mi ütött bele hirtelen?

Felőlem indulhatunk.
Majd felugrik és anyaszült meztelen kiugrik az ágyból, mit mondjak eddig is vonzó volt de most még inkább kezdem megérteni miért is tartom jó ötletnek a fürdőt, egy ideig szemérmetlen elégedettséggel bámulom a testét, majd eszébe jut az etikett és rántaná a takarót, hát nem engedem.
Arcát és testét vörös pír öntötte el ami igen csak érthető eddig nem érdekelte ki látja a testét hisz gyermeki volt a hozzá állása felállok lassú léptekkel megközelítem és átölelem, finoman orron csókolom. majd egy könyebb mozdulattal betakarom a tőle elvett könnyű takaró huzattal, de előtte a hátán a gerincvonalán végig húzom két ujjamat és nyakon csókolom hogy kicsit vissza térjen belé az élet én egyszerűbben oldom meg a lepedőt hajtom félbe és amolyan szoknyaként kötöm fel hogy ne hozzam zavarba noha így is többet lát mint szeretne.
Most jobb kérdezem a hátához közelebb dőlve és a vállán nyugtatva a fejemet.

Shuga megint úgy néz...Fel tudná falni a szemével. És nem adja a takarót. Mia enyhén felpaprikázódna más helyzetben. Nem. Mi lelte? Azért a pír mögötti zavarban elgondolkodik, miként fogja viszonozni alkalomadtán ezt a kedvességet.
De elszáll minden pici mérge is, ahogy a férfi gyengéden betakarja. Ahogy a bőréhez ér s végighúzza ujjait a gerincének vonalán, Mia idegei már csak ezzel tudnak foglalkozni. Egész testében megrázkódik.
- Most jobb?- kérdi kedvesen, hozzábújva.
Mia nincs ennyi gyengédséghez szokva, kisgyermekkorában találkozott ennyi szeretettel. Hirtelen párás lesz a tekintete,ujja hegyével morzsol el egy könnycseppet. Még szerencse, hogy ez a fiú nem szemből bújik hozzá!
- Sokkal jobb, köszönöm.- mondja őszintén, miközben összeszedi arcvonásait és komolykásan megfordul. Látszik a zavara, ahogy a férfi izmos felsőtestén végigjáratja a tekintetét. Majd szórakozottan ujjaival érintgeti egyenként Shuga sebeit. valahogy elmélyül ebben a tevékenységben, mint aki nem siet,észre sem véve, hogy a takaró lassan csúszik le a vállairól.
- Elmeséled vagy csak megengeded, hogy megnézzem, mi történt a hátaddal?

A sebeimet nézi amik már rég érdeklik.
Elmesélhetem nem sok titkolni való van benne, mesterem szereti a vadalani stílusú arénákat hát benevezett. Volt pár szerencsétlen harcom.
Majd a figyelmem a lecsúszó takaróra figyel pontosabban amit rejtene, Mia észre se veszi a dolgot, így újabb esélyem van nekem is megnézni alaposabban őt. Még mindig felhevít ahogy rá nézek de inkább megfogom a takarót mielőtt komolyabb baleset történne. Keze érintése is felér egy villámcsapással de azt most hagyom had kalandozzon a keze. Majd szép lassan a falnak tolom, és közelítek hozzá, tudom hülyeség de az érintése forróságot keltett bennem, finoman letörlöm a szeme sarkában maradt kicsiny könnycseppet és lenyalom az újaimról. Amint a falhoz érek megálljt parancsolok a kezének és csak nézek rá. Szememben tuti vágy ég de most azt akarom ő döntsön ne én. Látni hogy ő keresi a vágyát ne én hozzam elő.

- A mestered sosem kímélt, igaz? Hogy tudsz te mégis szeretni mond? Honnan jön ez belőled?
A lány csak azt veszi észre, hogy a falhoz ér. Kedvese észreveszi és megtisztítja a könnytől. De hogyan! Ugyanilyen furcsa kis forróságot okoz a lányban, hogy hozzá ér a falnál, mégsem nyomul előre, hanem megáll. Ott ég a tekintetében a tűz, amit az ágyban látott Mia. Míg nem bír magával. Szeretni akarja, úgy, ahogy csak ő adhatja magát neki. Egész testével óvni, vigyázni rá, csókjaival borítani el. A fürdő nincs messze, mégis száz léghajónyi strapának tűnik most, hogy itt hagyja, hogy elmaradjon egy percre is, ami lehetne, ami az illatos levegőben lóg. Nem állja meg...karjait a férfi vállára helyezi és olyasmit tesz, immár sokadszor ma, amit sose tett volna egyetlen nappal ezelőtt. Csókra nyújtózkodik, s ha a férfi engedi, lágyan megsimogatja a mellkasát, a vállait s megpuszilgatja, ahol éri, majd felkínálkozó ajkai várakozva remegnek a csókért. Résnyire lehunyja a szemét.
Lázasan azt képzeli, hogy megint egyesülhet az ölelésük.
- Nem haragszol meg, ha csak később fürdünk? Vagy tán' a fürdőben,.. folytassuk? - A többi szót egészen halkan súgja, Shuga fülébe, miközben két tenyerével  közrefogja annak arcát. Félig lehunyt pillái alatt izgatott láng lobban fel. Kezébe veszi az erős és gyengéd férfikezet elkezdi húzni maga felé, egészen a mellkasáig. Majd lép, hátha jó ötlet az a fürdő.

//Időntúli Shugával- Folytatódjék a kristály kaland! //

Mia mély álmából lustán ébredt, de annál hamarabb öltötte fel a ruháit. Shuga az ágyban feküdt, végre elaludt, nem akarta még felébreszteni. Csókot lopott a homlokára. Csengetett a szoba bejáratánál lévő zsinórt jól megrángatva a lakosztály személyzetének. Tekintve a késői órát, ami a kinti sötétségből egyértelmű volt, még egyszer megismételte ezt. Kisvártatva kopogtatott egy szobalány, szigorúan felkötött konty, rendbe tett ruházat. Mia megállapította, hogy volt ideje... Forró tejes habfürdőt rendelt a külön ide tartozó fürdőkamarába, megvárta, míg elkészítik és bevonult oda egy nagy törölközővel, fésűivel, hajkeféjével és az elf hangszerével, ami egy pánsíp volt, mellyet még nem sokkal lanuriába érkezésekor szerzett. A lányt megkérte, segítsen kibontani hosszú haját és alaposan kefélje át tízszer. Azután elküldte, magára csukta az ajtót és megmártózott a hatalmas dézsába.
Lement a víz alá, befogta az orrát is, majd megmosta a haját. Hosszú magányos percekig a habokkal szórakozott és mosolyogva gondolt vissza az elmúlt nap rejtelmes és csodálatos eseményeire. Be kellett vallania magának, hogy egy nappal ezelőtt még álmában sem gondolta volna, hogy ilyesmi megeshet vele.
~ Mire vetemedtél Mia? De legalább most jól érzed magad, igaz...Ruton nagyasszony?~ A kisördög bújt talán el benne és csak Shugára várt, vagy mi ez az egész? Nem tudta. De ma nem is akarta megérteni. csak szeretni akart és szeretni és szeretve lenni és rájött arra, hogy megtalálta a kincset, amiért ők kettesben elindultak.
Aztán kinyúlt a pánsípjáért s olyan halkan fújta meg, ahogyan csak tudta. Egy mannahoni gyors, táncos dallam jutott eszébe, azt gyakorolta. Nem bánta volna persze azt se, ha felébred a fiú, mert ki kell végre találniuk valamit, hogyan derítsék ki, hol és mikor lesz pontosan Tom találkozója.

Kicsi Mia okosnak gondolja magát, ugyan tényleg pihentem de az álom elkerült. Mia homlokon csókolt szemeim csukva voltak és a légzésem is ütemes volt, semmit se vett észre a dologból hogy ébren vagyok és az apró résen át lesem a ténykedését. Gyönyörű alakját gyorsan köpenybe burkolja, majd szobalányt hívott. Gyanítom fürdőt vesz ami nem rossz ötlet mert ha ketten ülünk bele, nos folytatnánk a tegnapit. Ami elég kéjes emléket idéz fel bennem bár igyekszem kiverni a fejemből mert más testrészem is ébredni kezdett a gondolatra, hogy esetleg együtt fürdenénk. Mia kétszer rántotta meg a csengőt a második után érkezett egy viszonylag rendezte kinézetű szobalány apró még vékony karikákkal a szeme alatt, de ő se vette észre hogy ébren figyelem kettősüket. Amint bevonultak a fürdőbe kényelmesen felültem, neki dőltem az ágytámlának kezemet a tarkómra tettem és bősz vigyorgásba kezdtem. Majd nadrágot húztam a többi még korai én is fürdőzni készültem. De előbb intézünk mást. Amint a szobalány kilépett a fürdőből felé sétáltam nesztelen lépésekkel / nem mintha bármi tervem lett volna szimplán nem szeretem a felesleges zajokat/. Becsukta az ajtót megfordult aprót sikantot, amit gyorsan elhallgattattam, mivel egyik újamat a szájára illesztettem.
Csendesedj te lány senki se támad épp, egyelőre beérném némi sajttal, borral és egy kis kenyérrel hozzá kolbászt és főt tojást az sem gond ha hidegek, gondolod ilyen kései órán tudsz szerezni két főre elegendő adagot? Újamat lehúztam a szájáról hogy válaszolhasson, de úgy látszik úgy tekint rám mint pocok a csörgőkígyóra, és csak a szemem bámulja, teljes rettegéssel. Belenézek a tükörbe és rá jövök mi a gondja, a szemem izzik a hatalomtól, lehunyom mire újra kinyitom az izzás megszűnik, bár így is zavaró lehet hisz íriszeim nincsenek és erre nem tudok magyarázatot. Majd ismét a kis szobalány felé fordulok aki a szemeimbe nézve megnyugszik hisz eltűnt a rettegést keltő fény. Csendes igenel felel, az ajtóhoz kísérem és megköszönöm neki előre. Pár perccel később immár 2 jelennek meg ami végül érthető ha az egyik vendég aki kért férfi és hát erősen alul öltözött az ágy és a szoba is mutatja mi történhetett, az idősebb nő percek alatt eltünteti a testünktől mocskos huzatot és szennyest, majd megágyaznak újra. A fiatal lány zavarban van de a idősebb nő elég sokat mondóan mosolyog rajtam, és hát kivagyok én hogy ne hencegjek hisz a nyomok is egyértelműek. Amint végeznek, fejhajlással elköszönnek és távoznak. E közben két tányéra élelmet szedek és bort töltök a poharakba és a tálcára helyezve besétálok a fürdőbe, át az ajtón mivel nincs szabad kezem egy egyszerűbb alkimista trükkel anyagtalanná tettem pár pillanatra az ajtót, és immár nyugodtabban hisz a "harcunk nyomai eltűntek és kicsit a vágy is velük.
Mia csukott szemmel egy pánsíppal játszott, és eléggé fáradatlan a kádban feküdt. Testét elrejtették a habok ami nem is gond.
Csendesen letettem a tálcát, majd a fejéhez léptem, lehajoltam hozzá és nyakon csókoltam.
Jó reggelt hoztam egy kis élelmet hogy vissza nyerjük az erőnket.

Shuga meglepetésszerűen támadt, hátulról, Mia nem is hallotta bejönni.
A lágy csókra izgatottan kapta fel a fejét, mintha kísértetet látna. Aztán levezetésül öntudatlanul felkacagott.
- Jó reggelt hoztam egy kis élelmet hogy vissza nyerjük az erőnket.
És valóban, egy nagy tálcán mindenféle illatozó finomság érkezett vele.
Mia mosolya hálás, a kádból majdnem kiugrik, de látva a férfi nyugalmát, és saját meztelenségét, gyorsan vissza is csücsült.
- Ez remek! Kedves tőled. Miket hoztál?- pirult el fülig a hirtelensége miatt- Bocsáss meg, de nem akarom, hogy...- és a pirosság feljebb kúszik az orcáján. ~ Dehogynem akarod Mia! Ne nézd madárnak, ő is tudja. ~ Hallotta cinikus belső hangját.~ Nézd a szemét, mindent elárul. A lazasága csak álca, mert dolgotok van!~
Tekintetét mélyen a máguséba fúrta, vett egy darabka sajtot a tálcáról és azonnal terelt:
- Jó, hogy jössz! Éppen azon agyalok, miként derítsük ki, hol és mikor lesz Vigyorgó Tom találkozója. Emlékszel? Tegnap itt elakadtunk... Segíthetnél. van ötleted?
Azzal még mindig beletapadva Shuga átható pillantásába, bohókásan majszolni kezdte a sajtot, látszólag szenvtelenül. Csak a szeme nevetett rá huncutul.

Merev vagyok mint egy kőszikla, még ha igaz lenne a legszívesebben már mellette ejtőznék egy újabb gyors gyönyörrel teli óra után, de ezt most kihagyjuk. Kérdése hogy merre keressük Tomot, Mivel tolvaj biztos hogy ide nem engedik be, így a kocsmák és a fogadók maradnak. Leülök mellé, és lassan bevizezem a kezem és egy tessék lássék mosakodást végzek hogy legalább a szagom eltűnjön.
Nem tudom a helyi kocsmák fogadók alkalmasabbak ilyen üzletek lebonyolítására. Legalább is a tapasztalataim ezt erősítik meg.
Mosakodok mögötte igazából a nadrágom is lehúznám de az perpil a tilos kategória így egy jobb ötlet jut eszembe, nadrágostul ülök be vele szembe így elkerüljük a túlzott baleseteket amik ide kötnének minket majd mivel a víz már kicsit kihűlt felmelegítem újra, és ellazulok én is kicsit.
Fejem hátra döntve gondolkodom rajta merre is lehet Tom.

Eszegette a sajtot, közben ugyanúgy nézte Shugát, ahogyan ő szokta Miát.
Jól esett neki a melegedő víz, és hogy végül mégis csak testközelben lehetett Shuval. Úgy tett, mintha nem érdekelné. Az elhelyezkedés biztonságos és tovább tudja fesztelensége bizonyítékául nézni úgy a fiút. ~ Minden tanulható...~
Megengedett magának egy belső, láthatatlan vigyort.
- Fogadót a város külső kerületében tudok, a Fehér Ladyt. - Itt hangosan felkacagott az Ladyvel kapcsolatos emlékeitől. Nem volt az olyan rossz, amikor a fejére öntötte az elfuserált ételt.- A tengerparton,és a karavánút mellett is biztosan sorakoznak a kocsmák és szállások és...- hirtelen csak felugrott, nem bírta türtőztetni magát. És e percben eszébe sem jutott, hogy úgy áll ott kicsit habos testével, mint ahogy az édesanyja megszülte.
- Tudod mit Shuga? Azon a papírlapon az üzenet nem a találkozás helyét jelölte, csupán azt, hova tud üzenni a megbízónak a találkozóról.
Összecsapta nedves kis tenyerét a vigyora fülig ért, felvette a két karcsú nyakú poharat és tréfás mozdulattal, kissé csavart a testén, miközben derékból lehajolt Shuga felé nyújtva az egyiket.
Hogy aztán arcuk majdnem egymáshoz érjen és kerek keblei éppen a kedvesének szemmagasságba kerüljenek...Nem, tényleg nem ezért, Mia sohase kacérkodott hasonlóképpen direkt, természetes volt és ízig vérig nő. Maga a gondolat okozta öröm megnyilvánulása volt a bohókás, de máshogy sikeredett hirtelen mozdulatsor.
- A tengerpart felé keresgéljünk, ott az kereskedő utak mellett, illetve az Udvarházba érkezett, vagy ma érkező friss üzenetekről tudakozódjunk szerel...- E gyönyörű szót elharapta, igyekezve észre se venni, hogy ott kezdődött...~ Na, félsz már, hogy túlmész a határon? Naná, hogy az érzelmeid megcsalhatnak.~ Figyelmeztette cinikus belső hangján maga magát.

A fürdőszobai kaland után kivittem a szoba szőnyegére ahol újabb perceket töltöttünk együtt. Majd pihentünk kicsi Mia az orromat fricskázta meg.
- Már rég elindulhattunk volna a városba...-
- Tom egy tengeri patkány, oda menjünk először. Persze miután az Udvarházba érkező üzeneteket tisztáztuk.
A fricskáért egy apró harapást kap a nyakára tök mindegy menyire gerjesztő látvány finoman megfogom a csuklóit, és észre veszem amit eddig nem igazán láttam, mind két kezén egy egy tetoválás mind kettő más rúna fonatot mintáz az egyik a tudatot befolyásolja noha nem kényszerítő hatással csak amolyan engedékenyebbé teszi ő nagyságával szemben a másikat. A másik nos ez kicsi cidrisebb de a holtakhoz van köze ez hidegen hagy a másik viszont fel vet nem kevés kérdést noha szerintem dunsztja sincs mi van a kezén ezért ezekkel még veszélyesebb a kis lány.
Megcsókolom feltápászkodom és a fürdő felé veszem az utamat, a nadrágom kihalászom a vízből. Ezzel se megyek sehova mostanában ledobom beülök a vízbe és jéghideggé változtatom, mindaddig amíg a vérmérsékletem helyre nem áll és tisztán nem kezdek el gondolkozni. Amint minden helyre állt újra felforrósítom a vizet és megmosakszom, kerítek egy borotvát is rendbe téve az arcom. A nadrágom felszenvedem meg se törölközöm, bár mire a szobába lépek én is és a nadrágom is teljesen száraz. Némán lépek el Mia mellett felöltözöm. Majd a pipámba füvet és némi port töltve pipázni kezdek. Csendes figyelemmel nézem Miát hisz pár dologra erősen magyarázatot ad a tetoválása amit eddig valahogy nem vettem észre. Mérges is is lehetnék de a vicc az hogy a kicsi lány teljesen őszinte volt egyértelmű hogy nem tudja mi van a kezén, és a mai dolgok hát azt ketten hoztuk össze.
Nekem megfelel csipkedd magad nem érünk rá egész nap enyelegni.
Hű de paprikás lettem vajon mitől? Ember nyugi. Úgyse tudnák rá haragudni szóval most sétálj oda és kérj bocsánatot barom. Mi sem egyszerűbb Elé lépek lenézek rá és esküszöm lefejelem a falat ha csak megjátszotta magát de a tekintete tiszta és huncut még mindig igen semmi hazugság semmi csalfaság. Megcsókolom finoman végig húzom a kezem a fejetettjétől az arcán át lefele álláig, És csak tisztaságot látok a szemeiben így nincs okom a méregre.
Menjünk ha végeztél mert a végén lekéssük, már ha itt van, ha nincs vár ránk egy fantasztikus utazás vissza Valianba és ott kapjuk el

A sokadik szerelmeskedés után is frissek és ifjú szívűek. ~ Jó lenne, ha most már tevékenyek is lennétek. Hahó, itt a realitás Mia kisasszony! Ideje törődni vele. Ne hagyd már magad annyira elvonni a célodtól. Meg kell találnod Vigyorgó Tomot! Azok a kristályok téged illetnek! ~ Shu kedves és előzékenyen segíti fel.
Mia figyelmét nem kerüli el, ahogy pillantása megakad a két csuklóján a kis ujjaktól futó tetoválásain. De mivel az nem teszi szóval sé nem kérdez rá, őt nem foglalkoztatja.
A fürdő után a fiú enyhén szólva is pikírt hangulatba kerül. Úgy pattogtatná Miát, amihez ő egyáltalán nincs hozzászokva. Egyáltalán világon való életében nem tűrte el, hogy ekképpen szólítsák meg, legyen szó bárkiről. Még Atyja sem, Mannahon legnagyobb hatalmú mágusa, de még maga a császár, Gijon Degal Anatorra, aki pedig gyerekkorától közeli barátságot ápolt vele, még ők sem engedtek meg maguknak ilyen stílust Mia Rutonnal.
Mia egy másodperc törtrészére rámered kedvesére, nem tudja hova tenni ezt, aztán megfogalmazódik benne, hogy bizonyára a sok szeretettől és érzékiségtől fűtött órákba így vágódik be a realitás, mint éles kés, hogy megszabja a határait. Pláne korábban is szurkálták egymást, igaz olyasmikért, amik tényleg jellemzőek rájuk, Miáról azonban sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy lassú. Végül aztán megrázza kis fejét és nem törődik ezzel a hangsúllyal ma már tovább, nincs kedve megtörni a varázst, ami az együttlétüket jellemzi.
Sokáig csak nézi őt Shuga és pipázik...Pipa? Majd megszokja Mia... Ismét hirtelen, mintha megbánta volna az előbbit, kedvesen simogatja meg és áthatóan néz a szemébe. Mia kivételesen megbocsájt kérés nélkül. ~ Hogy mit csinálsz? Mia, te sosem alkudtál meg, Jobb neked, ha az van, amit te akarsz. Mit képzel? Nem az apád és még ő sem beszélt veled így...~ Ismét kivételt tesz és elhalgattatja a belső hangot. Ne emlegesse az atyját!
- Menjünk ha végeztél mert a végén lekéssük, már ha itt van, ha nincs vár ránk egy fantasztikus utazás vissza Valianba és ott kapjuk el.- Ez már kedvesebben hangzik.
Őszintén rámosolyog Shugára és elkészül 2 perc alatt, ahogy szokott. Útra készen megáll az ajtóban és vigyorogva szól a háta mögött pipázó alaknak.
- Na mikor jöjjek vissza érted?

Hova is mennél egyedül?- nézek rá kérdően. Még csak az hiányzik hogy lelépjen.
Együtt megyünk megkeresni Tomot, alig hiszem hogy ne lennének testőrei a vásárlónak, hiába vagy csábító és jó a beszélőkéd, kicsi lány egyedül azért még kevés vagy
Nézek rá mosolyogva, felállok és mellé sétálok. Illetve mennék de halvány dunsztom sincs merre van az említett fogadó, így kérdőn nézek Miára.

-Ne nézz így! És ne légy mamlasz! Karoljak beléd, vagy fogd meg a kezemet! Fent kell tartanunk a látszatot, nem hiszem, hogy ez akadályba ütközne....ööö...ezek után.- Mosolyog némiképp túllőve a célon és zavarba hozva e gondolattal saját magát. Hiszen most már nem is kell úgy tenniük, mintha együtt lennének! Hiszen párban vannak, vagy hogy van ez? Fogalma sem volt, hogy van ez, de nem vallaná be.
Nyelt egy nagyot és belekarolt Shuga jobbjába.
Így sétálnak le a széles márványlépcsőn, végig a tágas, mégis zegzugos folyosókon, találkozva más vendégekkel, mágusokkal, őrökkel és a személyzet néhány tagjával.
Odalent a pultnál a lány hamar megtudta, hogy se ma se a napokban az övéken kívül nem jött üzenet a városból, a külvárosból végképp nem.
Így aztán nem maradt más, elindultak, a főtérről kifelé kell venniük az irányt.
- Akkor irány a Fehér Lady?
Mia jól ismerte az utat, a reggeli tarsisi utcák zsúfoltsága ellenére most nem volt kedve kocsikázni, gyalog vágtak neki, ha a férfinek nem volt ellenére.
Mia most csendes volt valami okból és észrevétlen igyekezett figyelgetni Shugát. Ha a fiú se törte meg a csendet, úgy nem, vagy alig beszélgettek az úton. De ő könnyen fordíthatott ezen a helyzeten.

// Folyt a Főtéren vagy a Fehér Ladyben shu //

Mit szeretnél , pedig ez nem nehéz, mellette maradni és segíteni neki amiben csak lehet, nos meg egyebek is eszembe jutottak amihez nem sok minden hozzá fűzni való kell.
Kezdetnek térjünk vissza a szállásra együnk valamit és beszéljük meg.
Kezemet nyújtom, és remélem belém karol és elindulunk vissza a szállásra. Fejemben elég sok minden kavarog de, most Mia áll az első helyen és a kristályok, meg az elcseszett mesterem lecsúsztak az érdeklődésemről. Mindenek előtt boldognak szeretem látni, bár a másik felem azért jelzi erősen hogy követeljek a kristályok közül legalább egyet munka díjként, de egyelőre pszt neki. Így csendesen beszélgetve térünk vissza a szállásra.

Mia kedves mosollyal karol szerelmébe. Így sétálnak békésen és elégedetten vissza az Udvarházba. útközben keveset csacsog, tele van a feje gondolatokkal, de valahogy semmi sem képes igazán leülepedni benne, egyetlen egy foglalkoztatja, ez pedig a daliás férfi, ki mellette lépdel.
Otthon kiadós estebédet rendel Mia a szobájukba, főtteket, sülteket és hidegtálat, gyümölcsökkel és zöldségekkel és többféle sajttal, meg egy üveg bort, amit Shugára bíz, hogy kiválassza.
A lakosztály ajtaja nyílik, Mia karjai pedig bezáródnak a mágus dereka körül. Csókra nyújtja ajkát és az sem érdekelné, ha mindenki őket figyelné. Az öröm és a szeretet megnyilvánulása ez, nem akar semmi többet, vagy mást, csak egyetlen örökké tartó ölelésbe veszni a kedvesével.
~ És te most hallgass! Meg ne szólalj!~ Adja ki az utasítást a folyton nyüzsgő belső énjének.
Boldogan ül le a szobában egy kanapéra és maga mellé invitálja Shugát.
Rajta áll, hogy amíg meghozzák az ételt, italt, mihez kezd a várakozás csendjével és a hangulattal, mely kicsit a föld felett lebegő...
Mia nem kérdez, nem csacsog, csak nézi a férfi arcát, mely most újra oly szelíd, s a szeme nevet rá.

Mia a karjaimban pihen, mintha már lett volna ilyesmi. Elvigyorodom és a haját simogatom. Azt mondta szeret, senki nem mondott nekem még ilyesmit előtte. És gyanítom nem is fog, most hogy végeztünk ideje hogy kifizesse a pénzem a kis tolvaj amivel tartozik plusz legalább egy kristályt kikunyerálok belőle vagy mostanában nem mászik ki az ágyból. Megpuszilom a fejét és remélem alszik de kicsit levegőzni megyek, erőim kimerültek a sok élettől és a túlzott mágia használattól, nos nem a számuk aggasztó inkább az erejük, de akkor is kimerítő volt ez a pár nap. Így elmegyek egy közeli kocsmába lelazulni és játszani, remélem mire felébred vissza érek. Miután felöltöztem végig simítok az arcán, és csak az erszényemet meg a kardomat viszem és a távozás mezejére lépek.

Nagyon nem lepődött meg, hogy egyedül ébredt. Nem tudta, mennyit aludhatott, de elég kipihent volt, vagy inkább feldobott? Nem is értette...
Odakint korom sötét volt és a szoba csöppet levegőtlen. Ablakot nyitott és meglátta Shuga táskáját a közeli széken. Pár pillanat múltán belecsúsztatott 2 kristályt. Aztán az ablakhoz állt és belekémlelt az éjszakába. Megpróbálta elképzelni, van e élet odakint. Az éjszaka lényei és az éjszaka lánya... Vigyorgott a gondolatra.
Ám cseppet sem váratlanul vágyni kezdett arra, ami odakünn, a sötét természetben lapul, oson, suhan és vadászik. Kitárta a szívét és úgy érezte, hogy az övé mindez. Vonzalma erősödött és zaklatott lelkiállapotában kézenfekvő volt, mit tegyen. Ki kell mennie megkeresni őket, meglesni, érezni a vadságukat, minden félelmetes valóságában vágyott rá, hogy az éjbe mélyesztett karmaikkal találkozzon, lássa ahogy vadásznak, vagy csak figyelnek... Magához vette a hegedűjét.
Az ajtó halk kattanással csukódott utána.

// Vissza a Ladynél talált a ligetünkbe //

// Folytatás a Fehér Lady fogadótól Miával//

Mia elveszthette időérzékét mert egyszerűen leült zenélni az erdőben és játszott a körülötte lófráló ragadozóknak és nekem. Egy idő után Mia befejezi és valami határozottság ül ki bájos arcára, valamit tervez, és így indulhat vissza. Kikerülöm és beelőzöm ő ladyiségét és a szállásunk felé vettem az utam. Amint be érek kényelembe helyezem magam és pipára gyújtok, mostanában erről is elégé megfeledkeztem. Elég csendes a környék Mia nélkül mondhatni halotti a csend.
De előbb utóbb beérkezik, remélhetőleg. Ajtó nyílik Mia lép be.
Meg jöttél? Látom téged se bírt alvásra az ágy. Mosolygok rá majd kicsit furán nézek az esetlegesen a ruhájára akadt levelekre.