Nemesi udvarház

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-24, 2:09 pm

*Cornelius kísérő híján érkezik a Nemesi udvarházba. Családjának saját szálláshelye van itt, már régi idők óta. Apja mondogatja neki eleget, hogy „fiam, nő kéne a házhoz”, vagy „fiam, szép, szép a pénz, a gazdagság, de ha nincs kivel megosztanod, fabatkát sem ér”.
Nos, Cornelius valóban inkább a pénzt kedveli, s azokat a javakat, amelyeket élvezhet neki köszönhetően. Azonban annyi esze azért van neki, hogy megkülönböztesse a nőket, akik gazdag, ízléses ruhatára alapján választják őt, s nem pedig a benne rejlő képességek alapján.
Valljuk be, ezek nem annyira férfiasak, már ha valaki az üzleti érzéket nem sorolja azon képességek közé, amelyek férfiassá tesznek valamit.
Cornelius ebben a pillanatban is a tánctér mellett ácsorog, kezében egy hosszú, ám vékony pohárral, amelyben bársonyos ízű bor leledzik, s a táncosokat nézi.
Ide nem hallatszik be a köznép nem is olyan messzi zsivaja, az ökörsütés illatát is kizárták az udvarház nemesi élményei közül, de kárpótolja érte a nemes kisasszonyok férfit babonázó illata, s a díszesen kivilágított helyiségben sürgölődő inasok, terefeléről nemesek sokasága.
Arcán mosoly jelenik meg. Nem akar arra gondolni, hogy ebben az évben valakik orvul megölték családjának egy tagját Valianban.
Ő sosem lenne politikus, számára az üzlet hozta el az élet értelmét.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-26, 10:46 am

Hogy mit keres egy nemesi vérelf nő egy embereknek szánt partyn? Nos, természetesen dolgozik. A közeli városban jártam, amikor a fülembe jutott, hogy ma pont itt, pont most egy estély készülődik. Ilyenkor pedig mindig van valaki, aki azt akarja, hogy a nemesebbik családok sarjai a pora hulljanak lehetőleg még azelőtt, minthogy az ő sarjaik esnek földnek. Természetesen elfként imádom a bálokat és estélyeket, és elhatározom, hogy habár dolgozni vagyok itt, felvállalom a kilétemet, így az emberek biztosan térden fognak csúszni előttem és elhalmoznak minden jóval. Ezt persze csak a férfiaktól várom el, bár egy-egy női bájat sem vetnék meg. Egy gyönyörű, vörös-fehér szövetből készült hosszú ruhát húztam fel, mely kiemeli csinos csípőmet és telt kebleimet. Hosszú vörös hajamat egy szoros kontyba fogtam fel a fejem tetejére, ajkamat vörös rúzs, szememet ezüst szemhéjpúder díszíti. Kitűnök a tömegek közül, ez tény, így nem s lepődök meg, mikor belépve a terembe majdnem minden szem rám fordul. Határozottan kihúzom magam, körbenézek, majd lágyan meghajtom a fejemet jelezve, hogy itt én vagyok a legnemesebb a nemesek közül. Elhangzik a nevem is, ahogy bejelentenek és látom, hogy elég sok embernek csillan fel a szeme, vagy éppen esik le az álla és az egyre hangosabb sutyorgás szinte elnyomja a zenék lágy ütemét. Magabiztos léptekkel sétálok be a terembe és keresem meg azt, akit ma meg kell ölnöm. Habár kicsit nehézkes a járás, tőreim a lábamra vannak kötözve a szoknyám alá, így bármikor elő tudom rántani. És ha minden igaz, elő is kell majd rántanom, hogy el tudjam végezni a feladatomat. Lassan az egyik italos asztalkához sétálok és várom, hogy néhány bátrabb nemes ember odajöjjön köszönteni engem, bájcsevegjünk a bálról, kérdezzenek apámról, majd bátorságuk elszállta után elköszönnek és ott is hagynak. Tekintetem azonban egy másik falnál ácsorgó nemes férfire siklik. Talán ő a mai prédám? Neki kell belemártanom a nyakába hideg vasamat?

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-26, 9:21 pm

// Merilien //

*Egy jelenés, egy földöntúli, elf jelenség hatására némul el a zsibongók hadának zaja. Cornelius is arra ámul, amerre a népesség java, és a férfiak java része is. A vörös hajú, vörös ruhás nő idomait szépen mutatja a ruha.
A nemes első pillantásra még a poharat is elejtené, ha nem lenne olyan okosan tervezve, hogy lazábbá váló ujjain így is fennakadjon. E pillanatban aztán hamarosan elkapja az első közelében elhaladó pincért, hogy ha már idáig jutott, hát egy másik, teli vörösboros karcsúsággal kezében elindul át a termen.
A férfiak, látván, hogy egy közülük már cselekedni készül, hát inkább kivárják, sikerrel jár-e.
Cornelius, attól független, hogy eszével, férfiasságával kevéssé fog nőt, azért kurtizánokat, esetleg Valian pénzéhes kisasszonyait ügyesen csábítja ágyába, noha biztos benne, hogy javarészt csak a de Sanctis név és a mögötte álló darnás zsákok csábítók. Ruházata Ruházata ezúttal inkább egy fiatal nemesé, mint egy fiatal kereskedőé, hiszen mindkettő egy személyben.
Ha a kisasszony észreveszi, netán meg is áll, mikor kezében két pohárral megáll előtte, akkor mosollyal hajt fejet a nő előtt, s kínálja kellemes modorban.*
- Ily tündöklő szépséget nem ígértek Tarsis nemes családjai erre az estélyre! Engedje meg, hogy meghívhassam egy pohárka bársonyos déli vörösre!
*Nyújtja a kezében tartott vékony poharat az ismeretlen nő felé.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-26, 10:50 pm

Valóban egy néhány másodpercnyi csend telepszik a teremre, amikor belibbennek. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon és körbenézek a társaságon, hogy kiket is fújt össze a szél. Néhány arcot felismerek, de nem sokat, hiszen nem nagyon vagyok otthon az emberi nemesség köreiben. De azt hiszem ez nem is gond, hiszen most én vagyok a Nagy Szám, és nem ők. Nekik kell ismerniük engem és nem fordítva. Megpillantom a férfit, aki hasonlít arra az áldozatra, akit ma kard/tőrélre kell hánynom. Végigmérem őt és tekintetünk találkozik, majd meg is indul felém, magához véve két pohár vöröslő bort. Nem engedve el a tekintetét figyelem a lépteit, a mozgását és követem, egészen addig, amíg oda nem ér hozzám. Ekkor mélyen a szemébe nézek és egy titokzatos mosoly kerül az ajkaimra.
- Köszönöm szépen. Valóban nem terveztem, hogy megjelenek, de hát... *veszem el a bort lágyan megsimítva a férfit kezét és halkan felkuncogok* ...le kell róni a tiszteletköröket nekünk, vérelfeknek is. *jelentem ki és megforgatom a szememet, mintha ez valami hatalmas teher lenne, pedig...
- De hát ki ne szeretne estélyekbe járni ahol megannyi gyönyörű hölgy és csinos fiatalember van, nemde? *mosolyodom el ismét és belekortyolok a borba, majd lehunyt szemmel ízlelgetem.*
- Kit tisztelhetek önben, melyik híres család ifjú tagját? *hajtom meg lágyan egy kicsit a fejemet afféle üdvözlésként és kíváncsian várom, hogy vajon a megfelelő nevet kapom-e.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-26, 11:08 pm

*Roober, aki maga is időnként elvegyül a halandók berkeiben, ezúttal Tarsis városában teszi tiszteletét. Nem máshol, mint a Nemesi udvarháznak nevezett építményben, annak is a táncterénél. Bár ő inkább kedvtellését a gazdagon megrakott asztalokban leli, ahol gyümölcsök és egyéb finomságok garmadáját találja.
Miközben lényének nagyobb része még mindig az isteni szférában tartózkodik, azon része, ami az anyagi szinten nemes emberként öltött testet, szemügyre veszi a halandók sürgölődő sokaságát a helyiségben.
A feltűnő vörös szépségre az istenség ezúttal választott jóképű alteregójának szája is elereszt egy félmosolyt.
Ő nem emel poharat, s nem közelít úgy, mint teszi azt egy kissé pocakosnak tűnő nemes ifjú.
Mégis úgy látja, hogy érdekes találkozás ez, ami talán Ritalea előtt sem marad rejtve.
Mármint ha valóban sorsok, végzetek találkoznak össze, s nem csak egy egyszerű nemesi csevej részesei lesznek a férfi és a nő.*

Nemesi udvarház - Page 3 Images?q=tbn:ANd9GcSY2AgtpA4PQnwNuWuZ39yGlsE5QHKK6CUtsp32H1rLa_Du2QmmDA

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-26, 11:28 pm

// Merilien //

*Cornelius, mint kinek csupán egy selymes ruha melengető érintése simítaná kezét, belenéz a nő szemeibe.
A simogatást mintegy jelzésnek veszi. Nem is gondolná azt a hétköznapi ember, hogy egy kereskedőnek milyen és mennyiféle nő esik ágyába.
A kereskedő, vagy akár nevezhető nemesnek is, lenéz a vörös ajkakra, amiken a titokzatos mosoly játszik, majd visszanéz a szemekbe.
Különlegesek, s így a nő, bizton állítható, komoly trófea lenne részéről.
Minden esetre abban bizonyos, hogy akit ide beengedtek, nos, az nem lehet közrendű, s az elf viselkedése is ezt támasztja alá.
Jó házból való teremtés, kit darnáival ő bizony nem fog meghódítani.*
- Azt hiszem, a megannyi gyönyörűt kegyed mind elhomályosítja megjelenésével. S hogy családom híres-e, azt talán nem tisztem eldönteni.
Ám nevemen nincs mit titkolnom. Cornelius de Sanctis vagyok, a valiani de Sanctis család ifjú sarja, s kereskedelmi tevékenységének irányítója.
*Tart egy apró, szösszenetnyi szünetet, majd ő maga is úgy érzi, szükséges tudnia e nő nevét. Nem bizalmaskodón, sokkal inkább egyenes háttal, tisztelettel hajol derékból közelébb.*
- Ha nem tévedek, a könnyűléptű elfek csodás népének egy nemesi sarját tisztelhetem kegyedben. S mégis, hadd tudakoljam meg én is, mely családot gyarapítja páratlan külsejével a kisasszony!

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-27, 3:49 pm

Igen sok szem felcsillan az érkezésemre, azonban egy furcsa, egészen ~~dögös~~ impozáns kinézetű férfi csak egy egyszerű félmosolyt küld felém, amire bizony felvonom a szemöldökömet és kérdőn, enyhe mosollyal az ajkamon nézek rá. Afféle kihívás villan meg a szememben, hogy vajon ő miért nem tátott szájjal néz rám, ő vajon miért nem keresi egyből a kegyeimet? Érdekes... De nem sok időm van ezen a férfin gondolkozni, hiszen egy nem túl kívánatos, enyhén pocakos darab sétál oda hozzám egy pohár borral. Nagyon hasonlít arra, akit ma meg kellene ölnöm, ám a kapott darna még nem csörög a táskámban, így hogyha kedvemet töltöm a férfivel, lehet, hogy meghagyom az életét. Kellemes mosollyal fogadom hát el a pohár ízletes, gyönyörű színű - pont hozzám illő - bort és beszélgetést kezdeményezek a férfivel. Mikor bemutatkozik, felvillan a szemem és egy titokzatos mosoly jelenik meg az arcomon. Ő hát az, de Sanctis család ifjabb sarja, akire ma halál vár az én kezem által. Érdekes, hogy pont ő érkezett oda hozzám legelőször. Bizonyára jól el tudnánk játszadozni egymással és talán el is fogunk. Bár a másik férfi is felkelt érdeklődésemet, így néha vetek felé egy pillantást figyelve, hogy engem figyel-e. De a figyelmem nagyobb részét természetesen Cornelius köti le, aki bemutatkozván az én nevemre is kíváncsi.
- Üdvözlöm Cornelius. Én Merilien vagyok. a Lumel'Auvrea család képviseletében vagyok most itt. - hajtom meg ismét lágyan a fejemet és apró mosollyal, majd a poharamat a férfiéhez koccintom.
- Örvendek a szerencsének. - nézek mélyen Cornelius szemébe, majd ajkaimhoz emelem a poharat és belekortyolok az üde borba.
- Hmm, igazán finom ez a bor, nem mindenhol inni ilyen jó ízűt. - kezdek egy aprócska kis csevejt, majd ismét Roober emberi alakja felé pillantok.
- Tudja, hogy ki az az ifjú férfi ott a sarokban? - hajolok kicsit közelebb Corneliushoz, lágyan meglehelve a férfi fülét, enyhe hatásszünetet tartva, lágyan megérintve a vállát is. Igyekszem kitudakolni, hogy van-e nála valamilyen fegyver és hogy vannak-e itt őrei, vagy szolgái, akik a biztonságáért felelnek.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-27, 9:20 pm

*Két szem szőlő között, amiket hanyagul dob szájába, az istenség visszapillant fél szemmel a párosra. Kíváncsisága nő csupán, mikor látja, hogy a nő több alkalommal is visszanéz felé.
Észrevette, hát igaz, főként fekete dominál öltözékében, némi arannyal, és nemes hópárduc prémmel feldobva kilóg a színes, nemesi puccparádéból. Legalábbis ő így nevezné, ha nyilatkoznia kellene róla.
Néha nem is tudja, hogy melyik sajnálatosabb az emberek között. Az, ahogy a magukat különbnek képzelő, anyagi javakban bővelkedő fajta úgy néz ki, mint más helyen a pávakakasok, és úgy is mutogatja magát, miközben gőgösen azt hiszi, hogy Dremer előtt, vagy bármely más istenség előtt különb lenne az utcán ücsörgő koldusnál, vagy a koldus, aki mindezt irigykedve nézi.
Ismét egy korántsem félszeg félmosolyt enged meg magának, miközben beazonosíthatatlan színű szemekkel pillant fel, s valószínűleg azok találkoznak is Merilien vörös pillantásával, ha ismét felé néz.
Hát igen, a sárkányistenség ebben a pillanatban erejében, s fensőbbségében biztos csúcsragadozót játszik, aki úgy érzi, nincs szüksége arra, hogy törje magát a prédáért. Ha kell, megszerzi, de úgy, és akkor, amikor neki fontos.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-27, 10:18 pm

// Merilien - a szépséges gyilkos //

*Az ifjú nemes nem tudja nem észrevenni, ahogy azok a veszélyesen szép vörös szemek el-elkalandoznak a gyümölcsös tálcák irányába.
Ám végül mégis megkapja a várt választ. Merilien…Lumel’Auvre. Egy ilyen elf szépséghez illő, dallamos hangzású név. Tán, ha akarná, sem tudná kiverni fejéből.
Az összekoccanó poharak kristályos csendülése közepette felcsendül a nő hangja is, s Cornelius viszonozza is a szemébe mélyedő tekintetet.*
- Délről való, egy menioni édes, az ottani gyümölcsös szőlők napsütötte zamatával, s a délies temperamentummal…s én is örvendek, hogy a végzet istennője elém sodort egy ilyen bájos teremtést.
*Cornelius, noha bensőjében már-már a féltékenység csírázik, mégis bámulatosan lágy, s egyben könnyed hangnemben ad választ Merilien kérdésére.*
- Nos, én Valianból érkeztem, s ezidáig nem volt szerencsém az úriemberhez, ám mint látom, első sorban az ételek érdeklik, s nem a magasabb rendű szépségei e helynek.
*Az érintésre kellemes borzongás fut végig a nemesen, s bizony nincs is titkolni valója. Egyszem tőrén kívül, mit mindig magánál hord, nem visel más fegyvert, s miként a katonai kiképzésének rövid, s annál csúfosabb kudarca bizonyítja, biztonságosabb az mindenkinek.
Ez a de Sanctis nem az a harcos fajta, mint elődei között voltak páran.
Ő a pénzt használja mesteri módon, mondhatni, sok esetben már fegyverként.
Kísérete azonban eme pillanatban a köznéppel mulat, kivéve egyszem testőrét, ki a termen kívüli folyosókon várja urát, hogy majdan szállására kísérje.*
- Nem találkoztam még a nemes tündék népében oly kivételes külsejű szépséggel, mint kegyed, Merilien. Talán jófelé tapogatózom, ha arra gondolok, hogy nem is e világ szülötte?
S e kivételes szépség bizonyára legalább oly kivételesen táncol, mint amilyen dallamos nevének hangzása.
*Jegyzi meg poharából kortyolva újabbat. A zenészek eközben egy közepesen gyors dallamot játszanak, s e dallamra figyelt fel az ifjú de Sanctis is.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-28, 10:08 pm

// Engem se hagyjatok ki Very Happy

//

* A díszes terem ajtaja lassan újfent kitárul, hogy beengedje az újonnan érkezőket. Ugyanis ez alkalommal nem csupán egyvalaki érkezett az ünnepségre. A Klensbane ház örököse egy másik nemes társaságában lép be a helységbe. Alaptalan beszédtémák tömkelegére adva ezzel ürügyet, hiszen egyre gyakoribbá váló utazgatásainak köszönhetően az ehhez hasonló nemesi összejöveteleket mellőznie kell.
Mégis ezt nem teheti akármeddig. Így jelenlegi partnerének meghívásán kapva, jelenik meg ezen, a nemesség igen nagy részét megmozdító eseményen. Természetesen, erre az időre szögre kellett akasztania kereskedő gúnyáját, hogy a rendezvényhez és rangjához megfelelő viseletben jelenhessen meg, melyet kissé meg kívánt bolondítani néhány hozzá illő vadalan ékszerrel. Ezzel is emlékezetesebbé téve jelenlétét, nem beszélve némi hivalkodásról az új kontinensről származó ékszerek viselésével.
Belépve igen hamar több ismerős alakot szembetűnik az érkezőknek. Például a vérelf és a körülötte kialakuló nagyobbacska férfitömegben. Kesa arcán némi döbbenet jelenik, meg a felismerésre, hogy a szóban forgó elffel már volt szerencséje összetalálkozni. Mégis döbbenete hamar mosolyba vált át, mikor Merilien mellett, egy ismerős alakot, Coreliust pillantja meg. Már volt szerencséje, vagy éppen szerencsétlensége megismerni a valiani nemest. Most pedig a vörös hajúnak is lehetősége van ezt megtapasztalni.
Nem is kívánja megzavarni társalgásukat, vagy a csupán lehetőségre várakozó közelben tartózkodó legényeket. Túl sok lehetősége nem is lett volna erre, mivel igen hamar egy, a kíséretével közös ismerősük jelenik meg, hogy üdvözölje őket.
A beszélgetés nem húzódik el sokáig. Egy felmerülő lehetőséget kihasználva Kesa gyorsan megszabadul kíséretétől, és egyenesen az asztalok felé indul, hogy egy pohár frissítőt vehessen magához, de hamar rá kell jönnie, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint elsőre gondolta. Egy meglehetősen jóképű sötét hosszú hajú férfi állja útját, hogy kényelmesen elérhesse a kívánt frissítőt. *
- Elnézést! Ha megkérem, ideadná nekem azt a poharat?
* Egy kellemes mosoly társaságában várja meg, hogy az akadályt képező férfi felfigyeljen rá, ha eddig nem tette volna, majd pedig az egyik pohárra mutat az istenség mögött, várva, hogy segítségére legyen Roober. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-29, 12:00 am

*A következő egy lilás-rózsaszínes szőlőfürt, melynek híja szinte áttetsző, s hatalmas, lédús szemei vannak. Épp ezért nyúl, s veszi is el az istenség. A dőzsölés, mint olyan, távol áll személyétől, de néha, úgy véli, megengedhet magának efféle földi örömöket is, hiszen istenségként, bár össze sem lehet hasonlítani az anyagi világ gyönyöreivel azokat, amiket átélhet, azonban ezek a dolgok teljesen hiányoznak.
Azok, akik még nem tapasztalták, fel sem foghatják, mit is jelent egy éteri lények egy teli tűdével beszívott teljes lélegzet, avagy egy kortynyi bor, amely már éveket ért a megfelelő körülmények között.
Ahogy azt sem, milyen érzés áttekinteni a sárkányok népén, annak múltján, s jövőjének bizonyos aspektusain is.
Roober épp ezen gondolatok között leledzik, amikor egy halk hangot hall a háta mögül.
Féloldalvást fordulva pillant hátra, amikor feltűnik egy ifjú hölgy előtte.
A „nemes” végigméri a nőt, miközben oda sem nézve nyúl a pohár felé, melyre gondolt Kesa.*
- Mindenképp, hölgyem!
*Az előbb még Meriliennek szánt félmosoly ezúttal jár az udvariasan kérdező mágusnak is, merthogy az istenség tisztában van azzal, kivel is áll szemben, s az este, úgy érzi, kezd egyre érdekesebben alakulni.
A pohárral kezében fordul egészen a lány felé, s nyújtja is át a frissítőt. Maga egy tányért húz le az asztalról, hogy arra helyezze szőlőjét.*
- Nem mondták, amikor beléptem, hogy ily mutatós hölgyek várnak az udvarház báltermében.
Hogy lehet, hogy kísérő nélkül kell látnom?

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-31, 7:55 pm

Cornelius

Habár valóban elkalandozik a tekintetem a csinos, elegáns férfi irányába, végül mégis csak Cornelius kapja a teljes figyelmemet. Csak rá koncentrálok egészen onnantól kezdve, hogy meghallom a nevét. A szemem egy kicsit megrebben, de hamar nyugodtságot erőltetek magamra, így a férfi szinten semmit nem vehet észre ebből, hacsak nem nagyon jó emberismerő. Természetesen én is bemutatkozom a férfinek és csak remélni merem, hogy a nevem többet mond neki egy dallamos elf névnél. Hogyha tényleg tehetséges kereskedő családból való, akkor igenis ismernie kellene a vérelfek vezető családjának nevét.
- Nagyon finom íze van, talán még nem is ittam ilyen finom bort! - jelentem ki és kicsit ciccentek is a nyelvemmel. Igyekszem ezt izgatóan és vonzóan csinálni, hogy hatással legyek a férfire, miközben lágyan megnyalom az ajkamat is. A bókra csak bájosan mosolygok és lágyan hajtok fejet a férfi felé. A férfire tett kérdésem kicsit felcsigázza Cornelius-t, de a válaszára felnevetek, és lágyan a szám elé teszem a kezemet.
- Oh, maga micsoda jó humorú ember! - kuncogok még, majd az asztal felé nyúlva veszek el egy fürt szőlőt, ráteszem egy tányérra, és a bort letéve az asztal szélére a szőlőt kezdem el szemezgetni, egyenként téve az ajkaim közé. Végigmérem a termet, de nem nagyon találok olyan embert, aki Cornelius mozdulatait figyelné. Találkozik néhány olyan emberrel a tekintetem, aki engem figyel, de hát... Valljuk be, ez nem meglepő. Vetek egy pillantást Roober csinos porhüvelyére is, és észreveszem a mágus kereskedő hölgyet is, akivel már volt szerencsém összefutni.
- Nocsak... - suttogom kissé összevont szemekkel a nőt nézve, végül ismét Cornelius felé fordulok, lágyan mosolyogva a férfi bókjaira.
- Oh, ugyan Cornelius! Ne hozzon kellemetlen helyzetbe! - kuncogom el magam és lágyan végigsimítok a férfi karján. Néhány perccel később táncra hív, én pedig mosolyogva karolok belé, kicsit hozzá simulva, szinte rádobva az asztalra a szőlőt.
- Kösse fel a gatyáját, kedves Cornelius! - kuncogom el ismét magamat, és egy hosszú pillantást vetek Roober-re és a partnerére, majd szembe fordulok Cornelius-szal és a lágy dallamra táncolni kezdünk, bár hagyom, hogy ő vezessen, megmutatva nemesi taníttatását a táncok terén.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-01-01, 10:21 am

// Merilien //

*Az ifjú valiani nemes nem mondhatni, hogy hatás nélkül figyeli, hogyan kóstolja ismét vörös borát a vér elf leány.
Bizony alsó testtája, mi efféle helyzetben kevéssé, most mégis nagyobb mértékben erősödik más részeihez képest.
Kezében a pohárral figyeli, miként szabadul meg borától, s választ az iménti jóképű idegenhez hasonlatosan gyümölcsre.
A „nocsak” szűkszavú megjegyzés hasonlóképp érdekes számára. Ismételten kénytelen megállapítani, milyen mértékben köti le figyelmét az immáron más hölggyel társalgó idegen társalkodó partnerének.
Végre a nemes elemében lehet. Valianban, családja nevelői kellően virtuóz táncost képeztek belőle, mit még enyhén domborodó pocakja sem tud komolyan hátráltatni.
Ezúttal már Cornelius is megszabadul italától, egy arra járó felszolgáló tálcájára helyezve.
Majd ő megmutatja ennek a nőnek, hogy nem minden a külső, s hogy egy jó táncpartnerből könnyen következtetni lehet arra, hogy miként teljesít az ágyban. Utóbbival kapcsolatban még sosem volt rá panasz.*
- Úgy vélem, meg fogom lepni, Merilien kisasszony.
*Jegyzi meg enyhe mosollyal száján.
A lágy dallamok közepette azonban felötlik benne a dallamos elf név. Hallott már mendemondákat a vér elfek titokzatos városáról, ám nem sokan kereskednek vele, így maradhatott csak mendemonda. Valószínűleg titkolják még a hollétét is.
Emiatt már meglepő számára, hogy a hölgy ily nyíltan vállalja nevét, s származását. Persze élhet máshol is, ám kevés vér elf nemessel akadt még dolga, akár csak hírérték szempontjából is.
A tánc közben fel is ötlik benne, miközben élvezi a néha meglepő közelségbe kerülő nőt testének minden mozdulatát. A vörös ruha ugyan valamelyest rejti észbontó alakját, ám a keblek domborulata, s a derék karcsúsága így is sokat sejtető számára.*
- Néha elgondolkodok azon, hogy az istenek bizonyára játszanak velünk. Úgy érzem, most is ez történik, hiszen hozzájuk mérhető szépsége mellett tánca is minden férfi számára maga a csoda.
*Suttogja a nő fülébe, egészen közel hajolva hozzá.*
- Talán meg sem lepődnék már, ha kiderülne, egyikük szállt le közénk, hogy élvezhesse az est hangulatát.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-01-01, 9:46 pm

//Roober//

* Figyelmesen követi végig a férfi mozdulatát, ahogy odafigyelés nélkül ragadja ujjai közé a kívánt nedűt tartalmazó, poharat. Fejét kissé lentebb is hajtja, hogy jól láthassa a poharat, miként át kívánja venni.
Csupán a felé szánt szavakra emeli fel szembogarait, hogy először a félmosolyt, majd pedig a sötét szemekbe pillanthasson különösebb fejmozdulás nélkül.
Roober tekintetére a fiatal nemes ajkai is szolidan szélesebbre húzódnak, miközben szempillái lassan alábbereszkednek, hogy mikor újfent felszabadítják a látóteret, az már a felé forduló testet, és az erős kezekben tartott poharat pillantsák meg. *
- Köszönöm!
* Alig kerül vékony ujjai közé az átlátszó műalkotás, rövid úton emeli telt ajkaihoz egy aprócska korty erejéig, hogy megízlelhesse a drága nedű fenséges ízét, és szomját is csillapítsa egy halovánnyit.
Az istenség további szavaira újfent kirajzolódni látszik a korábbi mosoly, mielőtt válaszra nyitná ajkait. *
- Nekem pedig azt nem mondták, hogy akadnak a teremben még oly daliás legények, akik nem az estély hegyes fülű díszvendégének kegyeit keresik.
* Mosolya csak szélesebbre húzódik, ahogy tekintetének körbevezetésével kívánja felhívni Roober figyelmét, hogy hiába Cornelius közelsége, többen is csupán az alkalmas pillanatra várnak, hogy leválthassák, és ők részesülhessenek az elf figyelmében. *
- Mikor beléptünk, még volt…
* Vállainak apró megemelkedésével jelzi, hogy őt különösebben nem zavarja az a tény, hogy elkerültek egymás mellől.
Egyik keze lassan szájához emeli, hogy csupán Roober hallhassa a szavakat. *
- Talán ő is a lehetőségre vár…
* Azzal le is ereszti formás kacsóját. *
- Ugyan nem hinném, hogy önnel is hasonló esett állna fent. Mégis elárulná, miért nem látni egyetlen fiatal hölgyet sem az oldalán? Nem hinném, hogy túl sokan utasítanák vissza a felkérését.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-01-01, 10:09 pm

// Kesa //

*A „köszönömre” csupán enyhe főhajtással válaszol. Mi sem természetesebb, minthogy így tegyen?
Maga mégis szőlőjéből emel egy szemet szájába, s kiélvezi az édes gyümölcs ízét a következő szavak előtt.
Daliás, hát igen, valóban efféle testet aggatott isteni lényére, ám csak ő a megmondhatója, meddig akarja ezt a feszes, izmos, de nem vastag testet használni. Talán csak erre az estére.
Lust, az elf fejvadász már nagyon régen volt, s az évek lassan koptatják ki emlékét. Néha jó felejteni.
Kesa szavaira enyhén elmosolyodik, mikor szemei követik a nő szép, barna pillantását.*
- Vannak, akik nem látnak tovább a máznál. Tagadhatatlanul emeli megjelenésével az est fényét, ám vannak itt más hölgyek is, akik annál jóval nagyobb figyelmet érdemelnének, mint ami jut nekik.
*Roober mosolya szélesebbre vált a neki szegezett kérdésre. Hiszen azt mégsem válaszolhatja, hogy mert ő a sárkányistenség. Ennél azért jobban álcázza magát.
Elméjéből egy nyugaton régen használt nevet ás elő, s egyúttal nem késlekedik a válasszal, mikor könnyed mozdulattal fogyaszt el egy újabb szem szőlőt.*
- Nos, azt hiszem, a magamfajta ifjú nemesek megengedhetik maguknak, hogy ők válasszanak partnert egy estélyre, s én nem leltem megfelelőt…egészen eddig a pillanatig.
*A mosolygó szemek egyenesen Kesa barna szemeibe néznek, miután alaposan megnyomja mondandója végét.*
- Hadd mutatkozzam be: Elmiron vend Gondor vagyok.
*Hajol meg derékból, miután tányérját ideiglenesen visszahelyezi az asztalra, s egyik karját derekán veti át, másikkal pedig, ha teheti, a nemes hölgy kacsóját emeli szájához, de mint illik, nem nyálazza össze egy cuppanóssal, csupán alig érinti azt.*
- Amennyiben megengedi, lennék a kísérője ahelyett, aki magára hagyta.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-01-11, 11:38 am

//Cornelius, majd Kesa és Roober//

*Észreveszem ismerősömet, Kesa-t, ahogy a csinos, ifjú legénnyel társalog és valamiért furcsa ellenszenvet, féltékenységet érzek a nő iránt. De miért is? Hiszen szinte minden férfi, akinek nincs kísérője,szájtátva mered rám és én is észreveszem, hogy alig várják, hogy leváltsák az ifjú nemes Cornelius-t, aki - ha jól sejtem - nem nagyon fogja ezt hagyni. Mégis féltékeny vagyok a volt-mágusra, hogy ő beszélget az idegennel és nem én, ráadásul azóta, mióta Roober odament a nőhöz, még a tekintetünk sem találkozott össze. Szomorú. Azonban egy pillanatra elfeledteti velem a féltékenységet Cornelius, hiszen enyhe mosollyal a száján jegyzi meg, hogy vélhetőleg meg fog lepni a tánctudásával.*
- Állok elébe! *hajtom meg enyhén a fejemet titokzatos mosollyal a férfi felé, a szemem pedig kihívóan csillan meg, majd hagyom, hogy a táncparkettre menjünk és vezessen. A dallam kellemes, enyhén pörgős, de nem túlságosan, szinte szárnyal a lelkem a zenére. Imádok táncolni, és nemesi hölgyként volt is rá alkalmam, azonban bérgyilkosként már kevesebb. Most egy kicsit újra élem fiatalabb koromat, amikor ilyen-olyan bálokba jártam anyámmal és együtt élveztük a férfiak bókjait és táncait. Észre sem veszem, ahogy egy hangosabb sóhaj hagyja el ajkamat, és ismét a páros - Roober és Kesa - felé pillantok. A kézcsókra enyhén megremeg a térdem és el is vétem a lépést, mire meg is torpanok. Nem is hallottam az előbbi szavakat, így csak értetlenül meredek Cornelius-ra, majd az egyik vörös kesztyűmet csúsztatom a kezébe, melyre észrevétlenül egy csepp vért is ejtettem, hogy tudjam, érezzem merre is lesz ez a kesztyű.*
- Megbocsát, Cornelius? Ezért még visszajövök! *kacsintok pajkosan a férfira, majd megindulok Kesa és Roober felé, akik egyelőre még úgy tűnik, csak beszélgetnek.*
- Szép jó estét Kedves Ismerős! *köszöntöm a nőt enyhe kihívással a hangomban és végignézek rajta.*
- Milyen gyönyörű ruha! Mi járatban errefelé? *elég a bájcsevejből, lassa a férfi felé fordítom a tekintetemet, végignézek rajta, majd mélyen a szemébe.*
- És kit tisztelhetek a kísérődben? *hosszú pillanatig akad össze a tekintetünk, ha a férfi is rám néz, majd mintha egy pillanat lenne az egész, avarázs elmúlik és mosolyogva fordulok ismét Kesa felé.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-01-11, 3:40 pm

// Merilien //

*A vér elf szóra sem méltatja a nemes bókjait, s ez nem sok jót sejtet a de Sanctis-sarj számára.
Ám nem adná még fel, ha a sóhaj, s a pillantás nem mutatná, valójában kire is vágyik ez a vörös színekben pompázó istennő.
S ekképp elfogadja ugyan a kezébe nyomott kesztyűt, ám könnyen lehet, hogy új táncpartner után kell néznie, kivel tovább élvezheti az estet.
Ő ugyanis, ha nevével, táncával, modorával, s a vagyon nyilvánvaló jeleivel, melyeket magán visel, nem tudta lenyűgözni a bál legszebb nőjét, hát az másra vágyik.
Afféle jóképű, daliás ficsúrra, mint amilyen a terem túloldalán sötétbe öltözött alak.
S noha Merilien ígéretet tesz neki visszatértére, s zálogba hagyja ott egy ruhadarabját, az ifjú kereskedő enyhén meghajolva törődik bele a távozásba.*
- Természetesen, Merilien.
*Bizony a hölgy távozta után Cornelius, a nemes úr sebesen, szinte észrevétlenül hagyja el megszégyenülésének helyszínét, ugyanis a nemes hölgy a többi fiatalember legnagyobb derűjére a tánc kellős közepén, a tánctéren hagyta magára a nemes urat.
Cornelius enyhe pírral arcán téved vissza az étket, s italok közé, s vesz egy újabb poharat kezébe, mely ugyanolyan vörös, mint a szép emlékű elf nemes kisasszony.
S hogy mégsem maradjon soká egyedül, nos, arról ő maga gondoskodik.
Az előnye, hogy a bál szépe elsőként vele táncolt, vonzóvá teszi a többi szabad kisasszonynak, s bár a Lumel’Auvrea kisasszony ígéretet tett visszatértére, az ifjú de Sanctis nem kíván soká egyedül maradni.
Röpke percek alatt akad beszélgető partnere, kinek neve is jól cseng, s bár Cornelius már látja is, hogy a de Sanctis elhangzása után csillan fel leginkább a kisasszony szeme, ismeri már a helyzetet.
Pontosan tudja, csupán vagyona, s neve tesz vonzóvá, s nem a még meg sem ismert személyisége.
Egykedvűen, rutinosan folytatja a csevegés, s hallgatja a megjegyzéseire fel-felhangzó gyöngyöző kacajt a kisasszonytól.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-02-03, 3:22 pm

//Roober és Merilien //

* Az istenség válaszára a fiatal nemes szája kissé szélesebbre húzódik. *
- Valóban?...
* Tovább azonban nem folytatja. Inkább engedi, hogy a férfi bemutatkozzon. Az ismeretlen név nem lepi meg különösképpen. Akadnak itt még jópáran a teremben, akiknek a nevével nincs tisztában. Inkább illően fogadja a férfi bemutatkozását. *
- Örvendek a találkozásnak Elmiron. Kesa Klensbane vagyok.
* Testének apró megereszkedését és bemutatkozását követően ismét a férfi tekintetét veszi célba. Azonban a felajánlásra tekintete némileg lentebb ereszkedik, állának csücske felé.
A válasz nem érkezik azonnal. *
- Igazán kecsegtető ajánlat…, de …
* Szavait egy új érkező szakítja félbe. A vörös hajú elf, azon nagyon kevesek egyike, akik már több néven is találkozhattak a Klensbane ház örökösével, és mi több, nem a legbarátságosabb volt az elválásuk. Azonban ez a tény jelenleg még nem okoz nagyobb aggodalmat Kesa számára, hiszen Merilien is elárult olyan dolgokat önnön magáról, melyeket nem szívesen hozna a jelenlévő nemesség tudtára. *
- Szép estét Merilien!
* Hangjából nem hiányzik a önbizalom, mellyel a felé intézett kihívásra válaszol. *
- Köszönöm.
* Nem szándékszik tovább folytatni a bájcsevejt. Érzi, hogy sokkal inkább az ezt követő kérdést kellene megválaszolnia, noha már nem is teljesen felé irányul a figyelme. *
- Régi ismeretségek felelevenítése, és újak megalapozása.
* A második felére egy leheletnyivel nagyobb hangsúlyt fektet, ami a hegyes fülek figyelmét nehezen kerülheti el.
Az apró félreértést kísérőjét illetően nem kívánja tisztázni, legalább is még most nem, éppen ezért folytatja.*
- Had mutassam be Elmiron vend Gondort.
* A bemutatást még alig fejezvén be, máris más témára kívánja terelni a beszélgetést. *
- Cornelius meglehetősen szerencsésnek mondhatja magát. Emlékeim szerint, a legutóbbi társaságod földbegyökereztetett lábakkal nézhette végig távozásod.
* Kesa nem kívánta elrejteni, hogy nem érintette túl kellemesen, mint ahogy általában az emberek sem viselik jól, ha minden ok nélkül csak úgy lebénítják őket.
Röviddel ezet követően egy újabb személlyel gyarapodik a hármasra duzzadt társaság. Egy átlagos magasságú, rövid, világos barna hajú nemes az, akivel Kesa a bálba érkezett. *
- Végre megtaláltalak. … Úgy hiszem még nem volt szerencsém találkozni önökkel. Had mutatkozzam be. A nevem Eorell de Noras.
* Mutatkozik be egy apró formális meghajlás keretében Merilien felé, majd pedig üdvözlően nyújtja kezét Elmiron felé. *
- Mit is említettem korábban? …
* Hangja ugyan nem árulkodó, de az Elmiron felé intézett rövid mondat, talán az istenség számára is egyértelművé teszi, hogy a korábbi megállapításra utal, melyet nem is oly rég súgott neki.
Miközben mindenki túllép a bemutatkozáson, addig Kesa a táncparkett felé fordítja tekintetét, és látván, hogy Merilien és Cornelius távozása után megüresedett hely, még mindig ott tátong, remek lehetőségnek ítéli, hogy kiszabadulhasson ebből az egyre népesebbé váló társaságból. *

//Bocsánat az eltűnésért. Vizsgák... //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-02-04, 1:21 pm

// Merilien, Kesa //

- Részemről a szerencse, Kesa…ugye szólíthatom így?
*A mosoly, amelyet szavai közben megejt, a jelenlévő hölgyek nagy többségét levenné a lábáról. Sötét külseje, s a szemeiben megcsillanó fény belső erőt sejtet.
Talán elsőre jobb is, hogy az ifjú nemes hölgy nem tudja folytatni mondandóját, hiszen ez legalábbis részben, kosarat jelentene, s így nyitva marad az esélyek javításának lehetősége.
Elmiron, azaz a sárkányistenség figyelme rövid időre a megjelenő vörös hajú szépségre vetül.
Olybá tűnik, a két hölgy ismeri egymást, s a viszony közöttük nem is teljességgel felhőtlen. Ám a helyi nemesség köreihez méltón mindezt burkoltan érzékeltetik csak úgy egymás, mint a jelen lévő ifjú dalia felé.
Minden esetre az istenség e pillanatban vadász helyett úgy érezheti magát, mintha ő lenne a címeres préda, melyért mindkét hölgy finomságokig menő csatát vív. Az ő szemei is belemélyednek a vér elf vörös pillantásába, s e bérgyilkos talán most érezheti, hogy igazi eredmény lehet ennek a feketébe öltözött nemesnek a társasága.
Örömmel veszi e pillanatok érzéseit, melyek az ő értékét is emelik, s egyszersmind a tánctér jelen lévőinek figyelmét is rá irányítják.
Ebben nem kis szerepe van a vér elfnek, aki eddig is magához vonzotta a férfi tekinteteket.*
- Ahogy Klensbane kisasszony is említette, Elmiron ven Gondor vagyok, s örvendek a találkozásnak.
*Hajol meg az imént látott módon, hogy ha a vér elf is engedi, ő is kaphasson a kézcsókból, melyet Elmiron e pillanatban udvariassági formulának tekint az ismerkedés folyamában.
Az istenség a megjelenő férfi felé is magabiztos pillantással közelít, ám abban nyoma sincs rivalizálásnak. Tisztában van most hordott porhüvelye értékeivel, s nem kívánja azt az eddigieknél nagyobb mértékben kihangsúlyozni.
Kesa utalása egyértelművé teszi a fülébe súgott szavakat. Roober élvezve a játékot, kíváncsian várja, hogyan fog folytatódni a hirtelen feltűnő kísérő bemutatkozása.
Eorell kezét fogva erős tekintete most a kísérőét veszi célba. Így illik, egyenesen a másik szemébe.*
- Elmiron ven Gondor, északról.
*Talán hamarabb reagál, mint a kísérő Kesa pillantására a parkett felé.*
- Amennyiben megengedi, táncba vinném egy körre partnerét.
*Adja a szavakat Eorell felé, majd folytatja egy bocsánatkérő mosollyal Merilien felé is, sejtetve: rá is sor kerülhet, ám az ifjú istenség tartja a szavát, s a kíséret elsőként Kesának lett ígérve.*
- Amennyiben a kisasszony is hajlandó a parkettre fáradni társaságomban.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-02-07, 9:31 pm

//Kesa és Roober//

A döbbent nemest egy lágy mosoly kíséretében hagyom ott, nála hagyva a kesztyűmet is rajta enyhe vérnyomommal. Lasú, kecses léptekkel sétálok oda az igazán jó képű férfihez és persze a mágus ismerősömhöz, - már ha nevezhetem így azt a röpke találkozást egy fogadóban - Kesához. Köszöntöm őket, és enyhe kihívással a hangomban köszöntöm a nőt, majd hosszú pillantást vetek a férfire is. Az enyhe megnyomott hangsúlyú mondatrészre kíváncsian és szinte kérdőn nézek a nőre, nem igazán értem, hogy mire is gondol. Hogy versenyezne velem? Ugyan, kérlek! Még viccnek is röhejesnek hangzana. Bájos mosollyal fordulok ismét a férfi felé, és emelem felé kezemet, hogy kézcsókot nyomhasson kesztyűs kezemre.
- Örvendek Elmiron! - nézek mélyen a férfi szemébe, majd ha elengedi a kezemet, lágyan pukedlizek egyet, megvillantva csábos mosolyomat és csinos dekoltázsomat.
- Nagyszerű ez a parti, valóban egészen jól lehet ismeretségeket eleveníteni, vagy éppen szerezni- mosolygok Kesa felé talán kicsit túlságosan is édesen. A nő megjegyzésére lágyan felnevetek és hátrafordulva a nemest keresem a tekintetemmel. Látom, hogy egy másik nővel táncol és beszélget, így egyszerűen csak visszafordulok a társaságom felé.
- A helyzet az, hogy nem volt időm kísérőt találni, így idebent a bálon kellett választanom valakit. De tiszteletlenségnek éreztem volna, hogyha nem jövök ide köszönni - biccentek egyet Kesa felé és láthatja, hogy ezt komolyan is gondolom. Nemesi neveltetésem nem hagyta volna szó nélkül az ilyen botlást. A hármasfogathoz hamarosan megérkezik Kesa kísérője is, aki szintén igencsak vonzó férfi. Bemutatkozik, én pedig ismét a kezemet nyújtom kézcsókért, majd egy pukedlivel és kellemes belátással ajándékozom meg a férfit. Elmiron táncba vezeti Kesát, amitől forrong a vérem és talán elgondolkozhatnak, hogy a tánctól olyan piros-e az arcom, vagy a dühtől? Minden esetre igyekszem egy kellemes mosoly mögé rejteni a dühömet, és egy arra járó pincér tányérjáról leemelek két pohár gyöngyöző pezsgőt.
- Nos, Eorell, meséljen, mi szél hozta ide ebbe a bálba és hogy találkoztak össze Kesával? - karolom bele lazán a férfiba, és lassan sétára invitálom a teremben. Igyekszem figyelni Cornelius testőreit is, és persze kicsit féltékennyé akarom tenni.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-02-08, 3:56 pm

// A bálon lévők //

*A kacajok, amelyek rendre elhangzanak a nemes vicceire, nem győzik meg Corneliust, ki tán kissé sértve vesz erőt magán, hogy a bálkirálynői címre is bizton pályázó vér elf hölgyre ne vessen pillantást.
Nem kívánja látni sem, miként bájolog a sötét nemessel. A másik szempont, hogy a környező nemesek előtt sem kívánja mutatni, hogy vágyakozik még a társaságra.
Azonban az idő telik, s a de Sanctis sarj könnyedén hárítja az társaságában lévő hölgy felé közeledi kívánó ifjabb és tapasztalatlanabb férfiak „támadásait”
Hatalmas előnye ismert neve, sima modora, s az, hogy rutinos már abban, hogyan szerezzen meg egy bálon egy nőt, ha mással nem, hát nevével, humorával, s modorával mely nem hagy kívánni valót maga után.
A kereskedő végül karját nyújtja az oldalán boldogan mutatkozó hölgyeménynek, s vezeti vissza a táncparkettre.
Vet egy pillantást, s elégedetten konstatálja, első partnere bizony hoppon maradt, láthatóan a sötét ruhás idegen nemes nem őt viszi táncba.
Amikor a dal végére a parkettre érnek, könnyed tapssal köszönti a zenészeket, majd az új dalt ő kéri előttük.
Egy a valiani nemesség körében népszerű, ütemes, ám mégis finom hangzásút kér, mire a zenekar rá is zendít.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-02-16, 11:32 pm

* Eorell, Elmironhoz hasonlóan, kézcsókkal ajándékozza meg a felé nyújtott elbűvölő elf kacsóját, azonban így lemarad Kesa táncparkett felé vetett pillantásáról, és csak Elmiron szavaira reagálhat. Egy szempillantásnyi ideig vár válaszával.*
- Természetesen…
* Böki ki végül. Meg nem is tilthatná, ha Kesa úgy nem akarja. Közel sem ismerik még annyira egymást, hogy ilyet tehetne, csupán ha ő maga vinné táncba, de akkor elszalaszthatná a lehetőséget, hogy a szépek népének vöröshajú gyöngyszemével megismerkedhessen. Tekintetét egyenesen Kesa felé fordítja, hogy láthassa a nő arcán megjelenő szolid mosolyt, miközben ő is kiejti a beleegyező szavakat.
A szavak után Kesa még vet egy pillantást Merilien felé, mielőtt a táncparkett felé indulnának. Ő maga is tudja, mennyivel jobb partinak ígérkezik ez a férfi Corneliusnál, és szavak nélkül is éreztetni akarja a vöröshajú elffel, hogy sajnos most kénytelen lesz kivárni a sorát.
A táncparketten hamarvást vidám mosoly uralkodik el a fiatal nemesen. Talán táncpartnerének örül íly módon, esetleg a zene hangzása kelt ilyen hatást benne, vagy csupán a tánc élvezete az, mely ezt a kellemes mosolyt arcára varázsolja. Ezt nehéz lenne megállapítani, azt azonban minden kívülálló láthatja, két barna szembogara szinte el sem szakad Elmiron tekintetétől. *
- Meg kell hagyni, nagyon jól táncol. Más területen is ilyen otthonosan mozog?
* Halk szavai alig haladják meg a zenekar muzsikájának hangját, miközben szembogaraival a férfi egyetlen rezdüléséről sem kíván lemaradni.
Ilyen hangulatban azonban csupán egy szempillantásnak tűnik, mire a dal, melybe becsatlakoztak, a végéhez ér. Kérdőn fordul először a zenekar, majd pedig Elmiron felé, remélve, hogy nem csupán ezt a fél nótát táncolhatja a férfival.
Ekkor azonban Cornelius tapsolása hívja fel magára a figyelmet, miközben egyenesen a zenészekhez sétál, karján egy ifjú hölgy társaságában. Kesa arcán egy kis mosoly jelenik meg erre. Nem is Cornelius lenne, ha nem így lenne, gondolja magában. Majd pedig Merilienéket keresi tekintetével. Meglelve őket, látja, ahogy Eorellbe karolva egyre távolodnak a parkettől, egyre jobban megerősíti benne a reményt, hogy a következő tánc is az övé lehet.
Közben Eorell is élvezi a helyzetet, amibe csöppent. Tudja jól, hogy a teremben szinte minden férfi szívesen helyet cserélne vele, hogy a vöröshajú szépséggel tölthesse az estély részének akár csak egy röpke töredékét is. Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy a másik nem is jobban felfigyel ezek után. Arról nem is beszélve, hogy ő maga is élvezi vérelf hercegnővel töltött időt. *
- Jó érzés olykor felhagyni a mindennapi rutinnal, és végre kiszabadulni egy kicsit a megszokott környezettből. Ugye megérti ezt?
* Poharát koccintásra emeli, és egy kortynyi ital elfogyasztása tér rá a második kérdésre. *
- Hogy Kesával?... A birtokaink ügyei úgy kívánták, hogy a közelmúltban találkozzunk. A döntő kérdések megvitatása után felmerült ez az estély is, a további beszélgetés keretein belül. Abban pedig igen hamar megállapodtunk, hogy társaságban sokkal kellemesebb az utazás. Így hát itt vagyunk…
* Tovább azonban nem szívesen firtatná ezt a kérdést. Így ő kívánja megragadni a kezdeményezést. *
- Arra azonban egyikőnk sem gondolt, hogy a szépek népének egyik meghatározó tagja is jelen lesz az eseményen. Minek köszönhetjük ezt a megtiszteltetést?
* Arcáról az érdeklődés jelei olvashatók le, miközben megindulnak a teremkörútra. Annak ellenére, hogy figyelmének minden apró részét Meriliennek kíván szánni, még így is felfigyel több utánuk megforduló férfi fejre. Ha pedig még neki is feltűnnek ezek a mozdulatok, gondolja mennyire feltűnő lehet ez Merilien számára. *
- Kérem bocsásson meg nekik, nincsenek hozzászokva ilyen szép hölgy közelségéhez.

//Kicsit megkésve.//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-02-17, 3:33 pm

// Kesa, Meri, Cornelius //

*A nemes Eorell cseppnyi habozást követően rábólint, s átengedi a Klensbane kisasszonyt Elmironnak.
Az istenség kimondottan élvezi a két nő rivalizálását. A halandók sokszor olyan nagyra vannak a másik legyőzésével, megelőzésével, mintha az lenne életcéljuk, holott ennél jóval magasztosabb, avagy egyszerűbb dolgokat is találhatnának rá.
Természetesen, a félreértések elkerülése végett, Roober/Elmiron élvezi Kesa társaságát, s azt is, hogy a vörös elf szépség számára sem közömbös jelenléte. Néha még egy anyagi burokba bújt istenségnek is jólesik a törődés.
Kesa szinte tündöklik, mikor a táncparkettre érkeznek. Nincs miért elkapnia eme csillogó szempár elől különösen csillanó sajátjait, inkább viszonozza az elmélyedést táncpartnerében.
Elmiron némi szerénységgel, de annál magabiztosabb mosollyal válaszol Kesa első kérdésére.*
- Akad még egy, s más. Úgy vélem, ha valamibe belekezdek, azt csak jól illik végezni.
*Egy apró hunyorítással a Klensbane-ház örökösére veti pillantását, s ezúttal valamivel csillogó barna szemeinek vonala alá, hogy aztán felemelve tekintetét ismét Kesa szemeibe nézhessen.*
- Kegyed sem panaszkodhat, hiszen némely égi lényeknek is dicsőségére válna ez a könnyed, s kecses mozgás.
*A zene elhallgatásakor egy pillanatra ő is a zenekar felé fordul, miközben kezét könnyedén a nemes kisasszony derekán felejti, szinte csak leheletkönnyű érintésben hagyva azt.
Tekintetével zavartalanul követi a nemes nótarendelését, s mosolyodik is el az első hangok hallatán.*
- Úgy vélem, egy fél tánc, nem tánc. Szabad a folytatásra is?
*Teszi fel az újabb kérdést, s ha a válasz igen, örömmel viszi újra táncba a nemes kisasszonyt.
Érdekes számára, s eme érdekességét nem veszítette el az elmúlt pillanatokban sem, s jobbja is ott van még Kesa derekán, míg baljával a kecses jobb kacsót tartja a táncban, természetesen, ha a kisasszony benne van a táncban. Egyenes, mégis laza tartása mellett harmonikus mozgással vezeti a táncban a lányt, miként illik is.*
- Máris érdemes volt eljönni Tarsisba.
*Jegyzi meg titokzatos mosollyal.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-03-24, 10:37 am

A jóképű férfi végül mégiscsak a nemes ex-mágust viszi a táncparkettre, amitől igencsak felforr az agyvizem, de végül is mindegy. Nem bálozni jöttem ide, feladatom van, így hát lassan sétára indulok Kesa kísérőjével és igyekszem beszélgetést kezdeményezni, ami sikerül is.
- Természetesen. Én magam is imádom a bálokat! - kuncogok és én is iszok egy korty pezsgőt, habár ez már a második poharam lesz. Kiderül, hogy a férfi nem nagyon ismeri még Kesát, bizonyára nem szerelmi a viszonyuk. Ami nagy kár, mert igazán elcsábítottam volna a férfit. Persze a nő már így is eléggé haragszik rám, de kit érdekel?
- Nos, éppen erre jártam, erre volt dolgom. És mint említettem, imádok a bálakat, így úgy gondoltam, hogy senki nem fog kidobni a bálról - kuncogom el ismét magamat. Kidobni? A sok férfinak kocsányon lóg a szeme és néhány hölgy vendég is csodálattal bámul gyönyörű elf nemes ruhámra, sminkemre, vagy éppen a bonyolult hajfonatomra.
- Oh, ugyan! Én viszont hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy így szemlélnek. Jöjjön, táncoljuk! - kapom el a férfi kezét, a poharakat lerakva egy tálcára, majd a táncparketthez vezetem. A kellemes zene igencsak tetszik, így néhány percnyi tánc után útjaink ismét kereszteződnek Cornelius-szal, akinek intek, hogy cseréljünk párt. Így Eorell kezébe egy csinos nemes hölgy kerül, én pedig visszatérek Cornelius-hoz.
- Mondtam, hogy visszajövök a kesztyűmért! - hajolok a férfi füléhez egészen közel és súgom bele a szavakat. Közben macskamód dörgölőzöm oda hozzá, felmérve, hogy érzek-e ruhája alatt valami keményet, ami fegyver lehet...

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-03-24, 3:50 pm

*A nemesség egyre nagyobb számban adja át magát a táncnak. Ez az est a mulatságé, az önfeledt szórakozásé, noha időnként megesik, hogy afféle kellemes rivalizálás veszi kezdetét, mint az látható is.
Nem mondhatni, hogy nehezére esik, a közelükbe kerülő vörös hajú elfre vetnie pillantását, noha erővel el is tépi onnan.
Nos, midőn eme vörös elf int neki, jelezve a párcserét, az ifjú de Sanctis nem siet eleget tenni a kérésnek, sokkal inkább megvárja a dal végét, s csak ezután köszöni meg hölgytársaságának, miként illik is, a felemelő társaságot.
Annak a hölgynek, ki, midőn Cornelius nyomdokain Eorell érkezik partnernek, már kevéssé bánkódik a váltáson, habár nincs tudomása az új kiszemelt vagyoni helyzetéről.
A de Sanctis név legalábbis jól csengett neki.
Ezidőtájt Cornelius is lekérte Eorell karjáról tündöklő partnerét, s annak szavaira hasonló halk, suttogással ad választ.*
- Nem szoktam hozzá, hogy így megszégyenítő módon hagyjanak ott egy est színe-java szeme láttára a parkett közepén.
S a kesztyű, természetesen visszajár.
*Pillant előbb komoly tekintettel a nőre.
A macskamód hozzá dörgölőző izgató test hatása alól azonban nem oly egyszerű kivonni magát, noha a komolyságot még tartani képes. Fegyvert azonban egy tőrön kívül nem hord magánál, s az sem kimondottan fegyver.
Ha már oly közel húzódik hozzá partnere, hát karjaival magához is vonja őt, mintha ez válasz lenne a közeledésre.
Más „fegyver” jelzése az, mely keménységével jelzi, miféle gondolatok járnak a fejében.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-03-25, 10:26 am

A táncot természetesen megkapom, ám nem fogadnak olyan kitörő örömmel, mint vártam volna. Persze sejtem én, hogy a férfiúi húság szól Cornelius-ból, de ezzel igyekszem most nem foglalkozni. Csak egy ember nemes, komolyan miatta fájjon a fejem? És ha minden igaz, neki nem kell megélnie a nap végét, így hát nem is értem, mért aggódom ennyire. A szavait hallva szomorú pillantást vetek a férfire, és lágyan hozzá dörgölőzve kérek bocsánatot, aminek természetesen érzem is a hatását a tőrön kívül.
- Ne haragudj, de az ismerősöket illik köszönteni a bálon, úgy tudom az emberi illem szerint is - nézek enyhén vádlón a férfire, hiszen csak miatta dobjam fel az elf illemet, melyet oly nehezen sulykoltak belém, melyet oly sokáig tanultam és életem minden percében követek? Oh, nem!
- Ám most már lerendeztem a köröket, így az est további részét veled töltöm... ha szeretnéd - nézek fel lágyan, ártatlanul a férfi szemébe, ám a pajkos mosoly ott villan a szám szélén.
- Mit szónál, ha sétálnánk valamerre, ahol... - hajolok kicsit közelebb a férfi füléhez és ismét lágyan neki dörgölöm a testemet az övének -... kettesben lehetünk? - kezemet a férfi vállán nyugtatom, immár mindkettőn van kesztyű és szavaim közben lágyan ringatom a csípőmet, táncot imitálva. Most jött el az idő, hogy eltegyem ezt a férfit láb alól. Bár lehet, hogy előtte még kihasználom kemény fegyverét, hiszen ez egy bál, itt szórakozni is kell, ha van rá lehetőség!

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-03-26, 3:27 pm

- Az emberi illem szerint nem hagyunk félbe táncot, hogy más nemes családok sarjait üdvözöljük, s tündétől sem láttam még eme viselkedést, főképp nem nemesi vérből származótól.
*Feddi meg éppoly halk hangnemben Cornelius az elfet. Ő nem tudja, hogy vajh’ nem eléggé, avagy nem jól sulykolták belé, avagy a vér elfeknél otrombaságot okítanak az ifjú nemeseknek. Minden esetre kárpótolta magát már, s immáron ismét előtte a hölgyemény.
Ő azonban immáron készül arra, hogy hasonlatosan váratlan eseményre számíthat a vérvörösben pompázó nőtől.
Enyhébb hangnemben feleli meg a következő kérdést.*
- Nincs ellenemre, Merilien.
*Tapad pillantása a pajkos mosolyra. Cornlius keze az övébe rejtett női kesztyűre téved.
Nem kérte még vissza Merilien, s az ifjú de Sanctis nem is nyújtotta vissza egyből, még mindig magánál őrzi azt.
A testéhez dörgölőző csípőt érezvén Cornelius csaknem már rábólint, ám még mindig úgy érzi, saját neveltetése előbbre való.*
- Amint ez a tánc véget ér.
*Teszi hozzá hasonló halkan, miközben éppoly csendesen, ám csillogó szemmel pillant Merilienre, miután szemeibe nézett, lejjebb haladva orrán, ajkain, még lentebbi tájakra is.
Midőn a tánc véget ér, ha addig a vér elf nem hagyta el a táncteret, újfent Cornelius nélkül, immáron karját nyújtja a hölgynek, hogy elhagyhassák végre a parktettet, nem egy helyi nemes irigykedő pillantása közepette.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-04-06, 12:26 pm

//Kezdetek 3. - folytatás a Fehér Ladyből. A nyitánnyal az első játékomat kívánom felvezetni, ám kérlek, ha szeretnétek, csatlakozzatok! Örömmel venném! Smile

//

Mia a főtéri tömegben hirtelen kiszúrt két kis maszatos ember kölyköt. A kezükbe nyomott egy-egy vastag sós perecet, és segítségnyújtásra invitálta őket. Kérte, hogy a mai és a következő néhány napon át legyenek a kisinasai, ha egyéb elfoglaltságuk nincsen. Arról, hogy ne legyen, fejenként egy darnával gondoskodott előre, s megígérte, ha elvégzik becsületesen a munkát, amit a számításai szerint a következő héten szab nekik, akkor megtízszerezi a pénzüket a végén.
A perecet mohón, és őt érdeklődéssel fürkészve fogyasztották el. Azután egy esővízgyűjtő árokban alapos mosdás következett. A ruhájuk nem volt szakadt, tiszta volt, rendezett külsőt mutattak. A frizurájukat szürke csontfésűjével bontotta ki és igazgatta el a lány. ~ Vigyáznom kell, ne lássanak túl sokat a holmimból...~
- Meg kell ígérnetek valamit: bárki kérdez rólam, semmilyen kérdésre nem válaszoltok mást, mint hogy Mia Ruton nagyasszonyt kérdezzék, ő majd megmondja. Ő minden dolgok tudója.
Azzal a Főtér melletti liget egy bokrában megbújva átöltözött egy szebb ruhájába. Kicserélte az ékszereit. Kalapot helyezett a fejébe, s a bőrtarisznyáját a kalapdoboz és a cipő helyett, néhány nehéz kővel tömte ki jó alaposan, amennyit csak elbírt az erős táska. A kalapdobozt és a cipőt az egyik fiú kezébe nyomta, vállfára akasztva, a másik pedig a tarisznyát kapta meg. Míg az elsőnek a hegedű, a másiknak a fuvola tokot és a pánsípot vetette által a vállán, a lelkükre kötött még valamit:
- Ha eszetekbe is jutna, vessétek el a gondolatot, hogy megloptok. Hacsak nem akarjátok varangyos békaként leélni az életeteket Tarsis csatornájában!
A fiúk mindent megígértek, azzal elindult a furcsa, de mindenképpen szembeszökő menet a Nemesi Udvarház főbejárata felé. A tömeg szétnyílt előttük, Mia úgy vonult a két inasa kíséretében, mint egy igazi díva. Hercegnőhöz méltó büszke tartása, felsőbbrendűségről árulkodó arckifejezése, természetes szépsége nem csak a férfiak, de a nők tekintetét is magára vonzotta, mintha legalábbis egy díszes ékszerezett fogatú hintóból, mint egy ékszeres ládikából lépett volna elő. Tisztán hallotta, hogy többen is összesúgnak a háta mögött:
- Ki lehet ez a nő?
Pontosan ezt várta. Az nem érdekelte, vajon az idegen divat, és ismeretlen egyszínű kelmékhez társított kiegészítők szokatlan, káprázatos színkavalkádja, egyedi eleganciája, vagy egyszerűen csak a császári család gyermekeivel eltöltött etikett és illemtanórák keretein belül az udvari megjelenés, és mozgástanórák hozták-e meg a gyümölcsüket. Valójában ő maga volt a jelenség, ami egyszerűen szólva is végigsöpört a nagyváros sokat látott terén. Senki sem ismerte fel, ha akadt is, akivel összetalálkozott eddig. Hozzá sem mertek gondolni az egyszerűbb népek.
Így érkezett meg emelt fővel az Udvarházba. Az ajtónállók enyhe derékhajlással tárták ki előtte a külső ajtószárnyakat. A küszöbön már egy fiatal férfi keze segítette átlépni, nem mintha ez nehéz lett volna.
- Alber Dron vagyok, szolgálatára.- Meghajolva, kézcsók kíséretében folytatta a mondandóját a férfiú.- A fogadó tulajdonosát képviselem. Ha megengedi, eligazítom az Udvarházban, és keresek önnek megfelelő szállást. Ugye, nem járt még Nemesi Udvarházunkban kedves...khm... kisasszony? Szabad megtudnom a becses nevét, és a kísérőjéét, aki bizonyára hamarosan megérkezik?
- Mia Ruton vagyok. A megboldogult Garen Ruton a mannahoni birodalom főmágusának özvegye. Messzi külországból érkeztem, kíséretembe egy külhoni mágus tartozik. Magam sem tudom, pontosan mikor érkezik. Amint ideér, gondoskodunk neki szállásról. Addig felesleges fenntartani a számára, hogy valaki más elől elvegyük a szálláslehetőséget. Népszerű ez a nagyváros... Nem találja?- Mosolyogva húzta el kezét, hogy kecses tartással haladjon befelé a csodás előtérből a nagycsarnok felé, mintha tudná az utat.
Magabiztossága beérlelte a gyümölcsét. Alber Dron fél lépéssel lemaradva lemaradva követte, és zavart krákogás közepette, hajbókolva nyújtotta előre a kezét széles mozdulatokkal utat mutatva.
- Kérem, asszonyom, bocsásson meg az arcátlanságomért, csakhogy Ön olyan döbbenetesen fiatal! Nincs mentségem...- Láthatóan valóban zavarba is jött. Izgatott, kissé emelkedő hanglejtéssel folytatta mondandóját, miközben megállt egy pillanatra, megvárva, míg Mia is így tesz. Amikor a lány kérdőn rápillantott, a szemébe nézve szólalt ismét meg:- Elnézését kell kérnem egy pillanatra. Akad itt egy apró dolog, amit a helyi szokásaink szerint az Udvarház igazgatójával személyesen kell elintéznünk. - Mia szemöldöke felszökött egy kissé. Szép, sötétbarna ívén megcsillant egy napsugár, mely a háznyi magas ablaküvegtáblákon szűrődött be. A feje aprót rezzent, mintha zavarná valami. Erre a sugár a szivárvány színeiben ragyogtatta meg egyik íriszét, hogy nemes vonású, gyönyörű arcának csodás ékszerévé váljon pár másodpercre. A lány nem kapta el a tekintetét, mint aki tudatában van e jelenségnek. Száját résnyire nyitotta, majd becsukta, aztán összehúzta kissé a szemöldökét, és eltűnt a varázs. Szigorúan bezárt az arca. Kiolvashatatlanná váltak szinte még gyermekies vonásai. Dron nyelt egyet.- Egy kis jelentéktelen formalitás. Minden külhoni utazót érint, drága asszonyom! Kérem, jöjjön velem!
Mia felemelte az állát, és ügyelt rá, hogy egyetlen pillantásra se méltassa tovább ezt az embert. Az illem kedvéért, megszokásból búgta el a következő szavakat fagyosan:
- Ha csak egy formalitás, nincs jelentősége, hogy magával tartok-e...
Azzal követte az embert a félemeleti vezetőségi irodák ajtajai előtt, nyomukban az inasnak kinevezett fiúkkal. Két helyiség előtt is ajtónállók és egy őr is állt, talpig fegyverben.
Amint megálltak az egyik ajtóban, az ajtónálló máris kopogott és jelentette Alber Dron érkezését egy nemes hölggyel. Várniuk kellett néhány percet, míg bebocsátottak a szálloda vezetőjéhez.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-04-06, 4:49 pm

//Kezdetek 4. //

A férfi az ablakban, háttal állt. A helyiség egy oldalajtaja csukódott be éppen valaki után. Egy pillanatra arra nézett, de máris vissza. A keskeny, magas ablakon beszűrődő fényben csak sziluettje látszott a magas alaknak. ~ Mint egy hivatalban!~ Futott át Mia fején, eszébe jutott Mannahon rettentő bürokráciája. A minisztériumok épületében érezte magát utoljára így. "Fontos emberek.- mondta mindig apja.- Légy nagyon türelmes!" Végül is ráér, inasai az ajtó előtt várakoznak, és igazán lényeges, alapozó beszélgetés vár rá ezzel a férfival. A következő napok most dőlnek el. Muszáj uralkodnia magán a lehető legmesszemenőbben.
Eltelt pár másodperc, amikor megszólalt.
- Foglaljanak helyet, kérem!
Alber Dron láthatóan otthon volt az irodában. Le is tette magát a középen álló termetes íróasztal vendégek számára készített oldalához egy székre. Mia viszont egyáltalán nem moccant. Emelt fővel álldogált egy helyben, és csendben várt. Hiába kínálta hellyel Dron, ügyet se vetett rá, oda se pillantott. A férfi ismét zavart ábrázattal állt fel, talán mégse találta illendőnek, hogy a hölgy áll, ő meg máris leült. Kicsivel több illemet feltételezett Mia róla, de nem tette szóvá, egyáltalán az ég világon semmit sem mutatott ki. E pillanatban fordult meg a termetes férfiú. Kilépve a fényárból, látszott, hogy nem csak magas, testes férfi is. Kora 60 fölé tehető, talán jóval több is. Arcát horgas orr, és szegletes áll határozza meg, hideg ég kék szemei csak erősítik a hatást. Lassan mozdult, ahogy felfogta a jelentet. halvány mosolyfélét engedett a lány felé.
- Engedje meg, asszonyom- kezdte Dron- hogy bemutassam az Udvarházunk Igazgatóját. Ő vezeti...
- Baron von Hragan a nevem.- vágott a szavába halkan, komolykodó arckifejezéssel az igazgató.- A különleges vendégek elhelyezésével magam foglalkozom. Nem is kell részleteznie, Dron! Látom, igen messzi külországból érkezett hozzánk. Javítson ki, ha tévedek!
Megkerülve az íróasztal tömegét, egy lépésnyire állt meg tőle, lenézett a lányra, és most ő várt. Mia a jobbját nyújtotta felé kecsesen, ha akart, kezet csókolhasson, vagy foghasson vele. A férfi az előbbit választotta.
- A nevem: Mia Ruton. A megboldogult Garen Ruton főmágus özvegye vagyok. Mannahon Császári Birodalom Gazdasági Minisztere, vagyis Főkincstárnoka volt szegény férjem.Ez az úr itt azt állítja, van egy formalitás, aminek Ön a felelőse Hragan úr. Megkérhetem, hogy essünk át mielőbb rajta? Szeretném elfoglalni a lakosztályomat, hogy mielőbb lepihenjek. Hosszú és fárasztó út van mögöttem. El se hinné...
- Azért megpróbálnám...Tudja, senkit nem ismerek, aki valaha hallott volna Mannahonról. Bocsásson meg, de a helyi mágusok a rendelkezésünkre állnak némi varázstevékenységgel. Így az iménti megbeszélésem közben pontosan hallottam a beszélgetésüket Dronnal. Utána is érdeklődtem, hátha valaki ismeri a helyet, ahonnan jött. Hacsak nem Vadalanon keresztül érkezett, kalózhajón kívül semmilyen hajó sem hozta ide Mannahonból. Egyetlen kikötőnkbe sem.- Kis hatásszünetet tartott, majd kisvártatva folyatta: - Előre is elnézését kérem, de ez a dolgom. Ön helyet szeretne, nekem pedig biztosítanom kell az Udvarház feddhetetlen hírét Lanuriában. Tehát még egyszer kérem, foglaljon helyet...asszonyom! Mondja el újra, kicsoda Ön és hogy került ide pontosan?
- Nos, rendben van uram, megértem, bár meg kell mondjam, nincs ínyemre ez az eljárás.- Mia előkelő mozdulatokkal, lassan helyezkedett el a széken, a végén már mindkét férfi tartotta a kezét, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen. Hosszan fészkelődött, kifejezéstelen arca semmit sem árult el az igazgató utolsó mondata alatt láttatott huncut szemvillanásáról. Mintha észre se vette volna. Közben kattogva járt az agya, keresve a csapdát a mondókában. Vadalan földje lesz az. Számára éppúgy ismeretlen, mint ezeknek itt Mannahon szigetei. ragaszkodni fog hozzá, hogy életében nem hallott Vadalanról és utazása során elkerülte azt. - Tehát...ismeretlen vidékre tévedtem...Nézzék el nekem a tájékozatlanságom, de valóban alig ismerem ezt a vidéket. Lanuriát megismerni jöttem ide, és gyarapítani e gyönyörű ország kincseit.
A kincsek szót megnyomta, és fejével biccentett is kicsit. Most elhallgatni! parancsolt magára.
- Elképzelhető, hogy meg tudunk egyezni, de mivel Lanuria Főpapnője maga felügyeli a Tarsisba érkező vendégeket a diplomácia kusza szálai és a mágus tanácskozások miatt is, nos úgy vélem, elkerülhetetlen, hogy amint ő ráér, találkozzon vele! Egy ilyen külhoni főméltóság özvegyeként ezt igazán fontosnak fogja találni, amint értesül az érkezéséről. Hacsak máris nem értesült. Rövidesen találkoznia kell vele...úgy hiszem.
- Igen, elképzelhető, hogy megegyezünk. Tudja, a nevem végtelen jómód, s a családi ékszereim és a pecsétgyűrűm szolgál igazolványként. - Mutatta fel jobbját, rajta apja pecsétgyűrűjével, amin fekete alapon egy chiméra látható. Majd a ruhája ujjába nyúlt. Karkötőjén egy gyűrű lógott. Lecsatolta. Apró fehér kövek között egy nagy vérvörös szikrázott fel a fényben. Egytől egyig gyémántok. Az igazgató felé nyújtotta, aki közben helyet foglalt a szemközti foteljában. - A Ruton családi ékkövekből készíttette a szeretett, megboldogult férjem az eljegyzésünkre. Utazásom során hordani sem merem...
- Megengedi?
Az igazgató csak hozzáért, Mia kezével együtt forgatta meg a gyűrűt.
- Azt gondolom, most azonnal elfoglalhatja a harmadikon a kis lakosztályt Ruton asszony! Nem is értem, hogy miért nem készítették még elő a számára?- Zord pillantást küldve utasította Dront, aki egy szó nélkül állt fel, hogy intézkedjen. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Hragan elkapta Mia tekintetét és könnyeden felnevetett.- Maga aztán nem semmi! Kérem, mielőtt a Főpapnő eligényelné tőlem zseniális társaságát, mesélje el nekem, mégis hogyan pottyant ide Mannahonból? had nevessek, vagy borzongjak önnel! Nekem mindegy, amíg kegyed társaságát élvezhetem! Megbocsájt nekem ezért a szemtelen hobbimért?
Mia halvány mosolyt engedett meg Hragan felé.
- Mit is mondhatnék?

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2014-04-11, 7:28 pm

//Kezdetek 5.//

Hogy a következő fél órában pontosan mi történt és hangzott el az igazgató és Mia közt a csukott ajtók mögött, az onnan sose került ki.
Mindenesetre Baron fülig érő mosollyal, s a korából vagy tíz évet elsöprő, könnyed elégedettséggel kísérte ki az ifjú hölgyet. Hogy aztán a kis lakosztály ajtajánál apró ujjait szemérmetlenül végigcsókolva vegye ígéretét, hogy másnap a közös ebédet, és a vacsorát az ő asztaltársaságában költi el. Azért csak holnap, mert Mia ma a pihenés után városnézőbe megy, ha pedig ereje nem engedi, akkor korán lepihen. Vacsoráját is a lakosztályába kérette mindenre felkészülve. Sajnos Baron sűrű késő délutáni elfoglaltságára hivatkozva szabadkozott, hogy ma semmi esetre sem tudná elkísérni és megmutatni Tarsist. Viszont megígérte, ha netán Onoria Főpapnő érdeklődne becses személye iránt, személyesen ajánlja be audienciára, s ha kísérője addig meg nem érkezik, ő maga kíséri el. Így ért hát véget az első találkozásuk az igazgatóval.
Mia alig várta, hogy becsukódjék mögötte a cizellált ajtó. Egész testével nekidőlt és nevetett. Körbetáncikálta a gyönyörű lakosztályt, megtalálta a holmijait a gardrób szobában. Az ágyra heveredett, hanyatt fekve lerúgta a magassarkú cipőit, majd megrántotta a baldachín függönye melletti csengőzsinórt. Kisvártatva kopogtattak, egy szobainas és egy asszony volt. Bemutatkozás után az inast elküldte, kerítse elő a saját kisinasait, az asszonytól pedig azonnal forró fürdőt rendelt, tejjel és bőrnyugtató balzsammal, a saját fürdőszobájában. A kisfiúknak meghagyta, holnap reggel 10-re legyenek az épületben és várjanak készen a feladatukra.
A következő órákat pihenéssel töltötte, majd mire az alkonyi szél pírt vont a felhők közé, már el is indult a városba, sokszorozni a szerencséjét.