Nemesi udvarház

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-07, 9:00 pm

* A katona egyre csak felfigyel a kiszűrődő hangokra és csörömpölésekre, azonban kíváncsisága nem kerekedik felül félelmén, így továbbra is némán várakozik. *

* A hullám megtörése nem, de az asztal megállása már kicsit meglepi Zelatust. Igen erőteljes mágikus pajzs az, ami a fizikai dolgokat is gond nélkül megállítja, viszont ellenfele következő megmozdulása, amivel a közeledő tárgyakat állítja meg, számára azt jelenti, hogy a pajzs nem teljes. Csak egy oldalt hivatott védeni és ezért kellett megállítania a tárgyakat, majd ellépnie a szekrény elől.
A felé küldött tárgyakra csak elmosolyodik. Párat félreüt botjával, a többi pedig még ennyi figyelmet sem érdemel, hiszen elsüvít mellette. Nem így a tűzgömb, ami egyenesen őt veszi célba. Zelatus botját egyenesen a tűzgömb felé szegezi, hogy egy, az előzőnél kisebb, lökéssel oszlassa szét a tűzgömböt. Néhány lángnyelv azonban még kitart a padlóig, ahol egy-egy pergamen lángra is kap tőlük, rohamosan pusztítva annak tartalmát.
Közben Zelatus próbálja megtartani a távolságot kettejük között. *
- Figyelhetnél, mások munkájára!
- Yn gylch o dân!
* Már szinte kiabálja, miközben botjának hegyével a tűzfészkek felé mutat majd végül egyenesen Eronra.
A korábbi lángok elhagyják a pergameneket, viszont nem Rydent támadják, hanem csupán körülveszi őt, hogy a földre érve egészen a plafonig emelkedjen, és az ottrekedtet egyszerre tegye ki a hő és rohamosan fogyó oxigénszint problémájának. *

// Azt a múltkori hsz végéről lehagytam, hogy ha gondolod mozgasd te is a katonát Smile

//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-10, 1:26 pm

*Nem számított olyasmire, hogy a visszaküldött tárgyak akár megsértenék egy kicsit is ellenfelét, így a kivédésen csak mosolygott egyet. Azon is csak egy gúnyos vigyort tudott elereszteni, mikor a mágus felszólalt munkája védelmében. Eront nem igazán érdekli, hogy mi lesz a mágus halála után az itteni eszközökkel, bár lehet, hogy találna magának egy-két értékes holmit. Mikor a kis lángnyelvek körbeölelték, kicsit meglepődött, de nem a váratlan fordulaton, hanem ellenfele kreativitásán. Egy pillanatra sem esett kétségbe, mikor bekerült a tűz börtönébe. De ekkor eszébe jutott egy taszító bűbáj.*
- Respa novo!
*Van ennél erősebb taszító varázslat is, de azt majd később veti be. Amint ezt kimondta, a tűzgyűrű az fele, mely közte és ellenfele között volt, hirtelen a sötét mágus felé kezdett szállni. Majd megfordult Eron, s a mögötte lévő tűzre is elmondta ugyanezt a bűbájt, és az az oszlop tűz is szétrepül. Felgyulladt a kis szoba, és maga az ellenfél is, ha nem kerülte ki gyorsan a felé száguldó tűzoszlopot. Eron nem aggódik, mert minden eshetőségre van egy varázsigéje. Vajon a mágusnak is van? Akármi is történt, a tünde nem várakozik. be szeretné fejezni a harcot, nem szórakozni jött, hanem munkát végezni. Most bevetette erősebb varázslatát is. Botjával ismét ellenfele felé suhintott, s megszólalt.*
- Resectum tracta!!
* Ez az erő megragadja az ellenfelet s több méter távolságban eldobja. Ha Zelatus nem tudja kivédeni a varázslatot, akkor hatalmas erővel ütődik neki a falnak, s belekerül a tűz pusztító csapdájába. Ha nem esik össze a férfi, akkor Eron vár a reakcióra. Ha összeesik, akkor egy szempillantás alatt ott terem, rábök ellenfele homlokára, s megszólal.*
- Hein hallir!!
* Ekkor a mágus hihetetlen mélyről felszakadó szorongást és félelmet kell, hogy érzékeljen. Minden ízében reszket. Eron meg kezd izzadni a melegtől.*

//Még nem terveztem a katonával foglalkozni, de ha úgy gondolod, hogy ezután a zajok után bejönne, akkor hozd be. De most Kesa direkt bosszantani akarja Eront, vagy mi van? Miért küldte oda az őrt? //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-10, 4:33 pm

* A tűzkor sikeresen tartja fogságban az elfet, egészen addig, amíg Zelatus ellen nem fordítja saját mágiáját ez alkalommal is. Zelatus meglepetten figyeli az eseményeket. Egy gyors pajzsot próbál képezni saját maga és a felé tartó lángoszlop között, de a próbálkozása túl későn éri el a hatását, és így már semmi sem képes megállítani a felé közeledő lángokat. Ruházata és haja pillanatok alatt lángra kap, és mint egy emberi fáklya világítja be a szobát, miközben testének égése közben fájdalomterhes kiabálás hagyja el torkát.
Nem tud koncentrálni. Nem tud megszabadulni a testét kínzó lángoktól, hiába veti testét azonnal a földre, hogy ott próbálja eloltani a lángokat, kevés sikerrel. Csupán még több földre került pergamen kap lángra, ahogy érintkezik az ő lángba borult testével. A fájdalom pedig egyre csak fokozódik. Lassan már kiabálni sem képes, ahogy már szinte képtelenné válik levegőt juttatni tüdejébe. Idő közben botja is a lángok játékszerévé válik, és a korábban díszesen megmunkált fadarab, fokozatosan veszíti el régi megnyerő alakját. *

* Az ajtó előtt álló katona továbbra is próbálja figyelmen kívül hagyni a hangokat, de egyre csak gyakrabban fordul az ajtó és annak résein kiszűrődő hangok felé.
Az egyik alkalommal a hangok mellett mást is felkelti a figyelmét. A füst! Füst száll fel az ajtó alól, amit már ő sem hagyhat figyelmen hívül, ezért először csak megpróbál benyitni a szobába, de a bezárt ajtó nem ereszti. *
- TŰZ!! TŰZ VAN!
* Torkaszakadtából kiabál, amire több őr és a környező lakosztályok lakói is felfigyelnek, miközben az őr ez alkalommal nagy lendületet véve rohan neki az ajtónak, és hangos csörömpöléssel tör be rajta. *

* Az őr figyelmeztetése, mint egy futótűz halad végig az egész udvarházon, így nem kell sok idő ahhoz, hogy eljusson abba a közeli társalgóhelységbe, ahol Kesa is az idejét tölti. Bár nem mutatja ki, magában elmosolyodik. Nem lehet véletlen, hogy pont most ütött ki tűz ezen a helyen. Ráadásul, ha valami apróság lenne, nem ilyen formában értesülnének róla.
Elérte, amit akart. Káosz uralkodik az udvarházban, a jelenlévők közül többen is a szabad felé veszik az irányt, miközben akad néhány, akik a tűz felé futnak, hogy segítség annak megakadályozását, esetleg csupán kíváncsiak, hogy mi is történt. Az utóbbiak közé tartozik Kesa is. Tudni akarja, pontosan, hogy is állnak a dolgok a két feketeköpenyes között. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-11, 6:05 pm

*Bejött a tűztámadás. Fene, nem sejtette, hogy ilyen könnyű lesz a dolog. A földön haldokló férfira tekint, s újra elmond rá egy varázslatot.*
- Orbis aqua!
* Vízgömb jelenik meg a kezében, s rádobja. Szinte azonnal eloltja a lángokat a férfi testéről. Eron lassan odasétál a haldoklóhoz.*
- Igen, Zelátus vagy. Örvendtem a találkozásnak!
*Mondta érzelemmentes hangon, majd elővette pengéjét, s elvágta a férfi torkát. Utána lehúzta az ujjáról a gyűrűt. Körbenézett, a lángok egyre uralták a szobát.*
~ Hát innen sem gyűjtök be semmi értékes holmit. Sebaj. ~
* Be akarnak nyitni, majd ordibálást hall, hogy tűz van. Azonnal a fejére húzza a csuklyát, hogyha bejönnének, ne ismerjék fel. Felemelt ismét egy pajzsot maga köré, hogy a lángok ne érjék el. Az ajtóhoz ment. Mikor betörte azt az őr, ő hátulról leütötte. Kinézett, nem volt kint senki. Kivitte a folyosóra. Nem akarja megölni, hisz az nem ártott neki, és nem is kapta feladatba. Kint egészen biztonságban lesz a tűztől. Lerohant, igyekezte kikerülni a közeledő őröket, így külön járatokat használt, vagy épp elbújt egy fal mögé, ahol nem vehették észre. Levette köpenyét. Majd végre bejutott a szobájába, ott elcsomagolta a ruhát. Majd kiment, mint aki érdeklődik a hangzavar miatt. Látta a nagy felfordulást. Sokan voltak kint az udvaron. De ő visszament a tűzfészekhez. Úgy érkezett oda, mint valami kíváncsiskodó. A tömeg mögül be tudott nézni a már nyitott ajtón. Teljesen felemésztette a szobát a tűz. Kíváncsi arra, vajon mennyi maradt áldozatából. Valószínűleg nagyon kevés. Az is felismerhetetlenné vált, hogy elvágták a torkát.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-11, 9:49 pm

* Mire Kesa odaért már elég sokan tolongtak arra. Ő is csatlakozik a bámészkodók közé, miközben a lángoló szoba felé néz, ahol többen is próbálják megfékezni a lángokat. Vannak, akik mágiával, míg mások vödörben hozott vízzel próbálkoznak, de Kesát ez kevésbé érdekelte. *
- Mi történt?
* Egyértelmű kérdés, hiszen aki csak figyeli az eseményeket, azok közül már többen is feltették ugyanezt a kérdést.
Egy fehérköpenyes mágusnő fordul hátra, hogy válaszoljon erre a kérdésre. *
- Gyilkosság! Itt … Már sehol sem lehet biztonságban az ember?
* Látszik a harag a szemeiben, miközben egy méretesebb lángnyelv csap ki a szoba ajtaján. *
- Egy feketeköpenyest láttak elrohanni innen. Látszik nincs bennük becsület, egymás életére is rátörnek, ha úgy hozza kedvük.
* Kesa csöndben hallgatja végig az ismeretlen nő szavait, majd biccent neki köszönésképpen. Ennyi pont elég neki, hogy rájöhessen az eseményekre. Azért párszor még lábujjhegyre emelkedik, hogy jobban megnézhesse, mi is folyik a szoba körül, és nem utolsó sorban egy illetőt keres. Meg is találja. Egy ősz feketeköpenyes, aki irányítja az egész oltást. Mások egyszerűen csak Davoknak ismerik. Ő nem más, mint a feketeköpenyesek legfelsőbb tanácsának egyik tagja. Nem csoda hát, ha emellett több mendemonda is kering a nevével.
Ezek után már érdektelenné válik számára az itteni tűz, ezért nem is marad itt tovább, hanem csatlakozik azokhoz, akik szintén úgy látják, hogy ez a tűz, már nem fenyegeti az udvarház egészét, csak idő kérdése mikor kerekednek a lángok felé, éppen ezért lassan elkezdenek elvonulni a helyszínről.
Miközben egyre távolabb kerül, egyre több és több őrt pillant meg, akik minden feketeköpenyest és köpennyel nem rendelkező egyént kikérdeznek, akivel csak találkoznak és találomra minden egyéb köpennyel rendelkezőt is, bár őekt csak véletlen szerűen. Kesa is a kiszemeltek közé kerül, ezért két őr meg is állítja, miközben haladna az udvarház egyik részéből a másikba. *
- Elnézést hölgyem! Válaszolna néhány kérdésünkre?
* Fegyvereiket nem szegezik Kesára, de attól még látható, hogy nemleges választ most nem célszerű adni nekik. *
- Természetesen. Miről lenne szó?
- Mint gondolom tudja, gyújtogatás és gyilkosság történt az elmúlt órában. El tudná nekünk mondani hol volt az utóbbi időben?
* Kesa kissé gondolkodik, hol is kezdjen bele a mondandójába. *
- Mint a legtöbben az étkezőben fogyasztottam el az ebédemet, majd onnan a keleti társalgóba mentem.
* Az őrök egy pergamenre feljegyzik az elhangzottakat, majd folytatják. *
- Van, aki ezeket meg tudja erősíteni?
- Az ebédet nem nagyon, mert egyedül fogyasztottam, de talán a felszolgáló emlékszik rám, illetve pár jelenlévő, viszont a társalgóban töltött időmet többen is tudják igazolni. Lássuk csak … Tibald Armenius, Tarek Akronaq és Myrten Kaleia biztosan igazolni tudnak majd.
* Az őr még ezt is leírja, mielőtt újra Kesára nézne. *
- Ha a keleti társalgóban volt, akkor talán látott valamit.
- Semmi említésre méltót.
- Rendben. Már csupán a nevét szeretnénk tudni.
- Kesa Klensbane.
* A másik őr egy nagyobb pergamenen fut végig, majd kihúzza a nevet, miközben a másik a név leírása után egy másik pergament vesz elő. *
- Köszönöm. Ennyi lenne.
- Örülök, hogy segíthettem.
* Azzal az őrök már folytatják is útjukat, hogy a következő személyt kérdezzék ki. Kesa még hátranéz, hogy láthassa a távolodókat, végül ő is folytatja útját. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-14, 6:34 pm

*Gyilkosság. Volt egy nő, aki már rögtön ezzel jött. Eront igazából nem izgatta a dolog. Csak annyi volt, hogy katonák kezdtek kérdezősködni. Sokakat megállítottak, de egyesekkel nem foglalkoztak, csak kijelentették, hogy addig senki nem hagyhatja el az épületet, míg mindenkit ki nem hallgattak. A sötételf megvonta a vállát, s bement a szobájába. Ott elővette a köpenyt, s nézegette. Jobb lenne megszabadulni tőle. Kinézett az ablakon, s füttyentett egyet. Pár pillanat múlva már ott is volt a griff. Addig egy kisebb csomagocskába betette a köpenyt is és a gyűrűt is, majd a griff szájába tette. Az el is repült. Nem kellett talán egy fél órát sem várakoznia, bekopogtattak az ajtaján. Két katona látogatta meg.*
- Ön Al'Eron Ryden?
- Igen.
- Hol volt déltől idáig a délután folyamán?
- A szobámban. Még délelőtt is ott voltam, hisz pihenni jöttem ide. Csak a reggelit töltöttem az étteremben, majd sétáltam egyet. De utána egész nap a szobámban voltam.
*A kérdező katona bólint.*
- Tudja ezt valaki igazolni?
*Eron kicsit poénkodva elnevette magát.*
- Bárcsak egy csodálatos hölggyel jöhettem volna fel, akkor ő biztosan tudna igazolni. De így, hogy egész nap egyedül voltam, sajnos senki nem bizonyíthatja állításomat.
- Értem. Mikor hallott a tűzről?
*Eron készséggel felelt.*
- Hangzavart, sikolyokat, rohangálást hallottam. Kidugtam az orrom, mi történhetett. Oda mentem, ahova a legtöbben, néztem, ahogy oltják a tüzet. Gondoltam segítek, de már megfékezték azt.
*A másik katona végig jegyzetelt. *
-Esetleg körbenézhetnénk a szobájában?
- Tegyék csak a munkájukat.
*Eron egy cseppet sem görcsölt, cseppet sem aggódott. Pontosan úgy viselkedett, mint ahogy bárki más cselekedne ilyen helyzetben. A katonák illedelmesen körbenéztek, nem dobáltak szét semmit. *
- Még egyszer elnézést a zavarásért.
- Én már mehetek is?
- Jobb lenne, ha az ügy lezárásáig itt maradna.
- Ha éjjel itt alszok, úgy jó? Azonban azért vagyok a városban, mert egy régi ismerősömmel szerveztem találkozót. Fontos lenne vele találkoznom.
- Ha reggel itt találjuk önt, akkor nincsen gond.
*Eron biccentett. A katonák is, majd elhagyták a szobát. Kis idő múlva a tünde is elhagyta. Hamarosan elmegy a megbeszélt helyre, hisz ott kell találkoznia felbérlőjével. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-15, 11:58 am

* Beletelik jó néhány percbe, mire sikerül egy olyan helyre érnie, ahol éppen nem jár senki és, ahol fedezékbe is tud húzódni, hogy egyik kis praktikáját használhassa. *
- Bayangkan hidup dalam penyamaran.
* A korábban már használt varázsige szavai hagyják el száját, miközben kezét ez alkalommal is végighúzza maga előtt, amire kezét követve változik meg kinézete. Ismét annak a szobalánynak álcázza magát, aki korábban az őrt is odaküldte Zelatus szobája elé.
Most ismét ezt az alakot használja, hogy megtegye a maradék utat Davok szállására, azonban nem lép be egyből a szállásra. Először kopogtat az ajtón, még úgy is, hogy igazából abban reménykedik, nem maradt senki a szobában, hiszen Davok a tűz megfékezésénél intézkedik, de sosem lehet tudni, ráadásul a folyosón is sétálnak páran, és nem árt nekik a látszat.
Végül csak nem érkezik válasz, de azért nyugodt magabiztossággal nyúl a kilincs felé, remélve, hogy Davok sietősen távozott és nem zárta be az ajtaját. Az ajtó végül nyugodtan engedi útjára a behatolót, még szerencse, hogy így alakult, különben érdekes látványt nyújthatott volna, ha felkenődik rajta.
A lakosztály több szobából áll. Az első, ahova Kesa is benyitott láthatóan a vendégek, látogatók fogadására szolgál, míg egy másik hálószobának, a harmadik pedig dolgozószobának tűnik. Kesa egyből a dolgozó felé veszi az irányt, ami eléggé zsúfoltan van berendezve. Az egyik oldalon végig különféle komponensek sorakoznak, míg a vele szemközti falon különféle könyvek, tekercsek és papírhalmok foglalnak helyet szépen elrendezve. A szoba végében egy nagyobb asztal pihen, rajta két könyv is nyitva, és néhány nyitott üvegcse a komponenseket tartalmazó polcokról, miközben tartalmuk egy része már az asztalon foglalt helyet. Az asztal fölött egy méretes ablak van teljesen elsötétítve, miközben még az asztal előtt, a földön egy aprólékosan kivitelezett ábra pihen.
Kesa óvatosan kerüli ki az ábrát, hogy először az asztalon található két könyvet nézze meg. Az első a ”Bardath krónika” címet viselte, így első ránézésre különféle ásványok, és azok felhasználásáról szól, míg a másik valamiféle rege volt, amit Kesa nem ismert. A könyveket óvatosan helyezi vissza eredeti helyükre, hogy a többi könyv között keresse, amiért ide akart jönni, ugyanis eljutott hozzá egy olyan információ, ami szerint, Davok képes szóra bírni még a holtakat is. Kesa szeme megcsillant, mikor fülébe jutott ez a szóbeszéd, hiszen ha tényleg képes erre, akkor az azt is jelentené, hogy jó eséllyel van a birtokában olyan iromány, mely az ő általa áhított mágiaággal foglalkozik.
Az idő azonban nem kedvez túlzottan Kesának. Minél gyorsabban el kéne hagynia a szobát, ráadásul álcája sem tart örökké, márpedig nem lenne jó eredeti alakjában távozni ebből a szobából. Éppen ezért alig jut ideje az egyes könyvekre. Csupán címüket veszi szemügyre, és ha a legapróbb esélyt is látja, hogy a könyv foglalkozhat az áhított témával, gyorsan felüti, és találomra megnéz pár oldalt.
Az idő azonban gyors ütemben halad előre, miközben Kesa továbbra sem leli azt, amit keres, pedig lassan már átnézte az összes könyvet, ami itt található. Még gyorsan átfutja az utolsó párat, mielőtt a lakosztály többi helységébe is benézne, de azokon a helyeken még csak irományt sem találni.
Csalódottan hagyja el a lakosztály, hiszen már varázslata sem tart sokáig, ráadásul az Eron által okozott felforduláson is ideje, hogy úrrá legyenek.
A folyosókon sétáló Kesa ismét egy rövid ideig elhagyatott helyet keres, hogy ott feloldva álcáját még mérgelődjön egy kicsit, hogy hiába volt minden, hiába vállalt ennyi kockázatot, hiába találta ki az elterelést és intézte úgy, hogy minél nagyobb hangzavart csapjon, hogy szabad utat teremtsen magának. Mindez a semmiért! Vagy mégse? Hiszen ott a gyűrű, amit Erontól kért. Nem véletlen választotta Zelatust célpontnak, az eltereléshez, hiszen már korábban szemet vetett arra a mágikus gyűrűre. Most meg is kaphatja, de az eredetileg csupán a siker megkoronázása lett volna, most mégis be kell érnie csupán azzal, már ha Eron elhozza neki.
Csupán néhány pillanat telik el, míg ezek végigfutnak elméjén, ő pedig tovább folytatja sétáját. Még sétálgat kicsit az udvarházban, olykor egy-egy mágussal még szóba is keveredik, hogy kibeszéljék a közelmúlt szörnyű eseményét.
Majd mikor távozni akar, egy rövid ellenőrzésen még túl kell esnie, azonban gyorsan végeztek is vele, hiszen addigra már a három másik mágus, akiket felsorolt az őröknek is igazolták a tartózkodását, így nem volt miért az udvarház területén tartani.
A fogadóba visszatérve ledől kipihenni a nap fáradalmait, de még nincs vége a napnak. Pedig már igen erőteljesen érzi a kevés alvás, és a mágiahasználatból fakadó fáradtságot. Az este beköszöntével köpenyét ismételten felváltja kereskedő ruházata. Végül a sotét piacon ismét arcára kerül a sötét ruhadarab is, amit előző este is viselt. Így várja Eron megérkezését a megbeszélt helyen. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-16, 2:46 pm

*A korábbi sikátor felé közeledett. Nem volt rajta ismét a köpeny. Biztonsági okok miatt. Míg itt van Tarsisban, addig nem érdemes fekete köpenyben mutatkoznia. Már ott látta azt a bizonyos alakot, akit tegnap éjjel is. Elé állt. Majd előhúzta zsebéből a fekete gyűrűt. Szó nélkül tartotta a nő felé. Nem tartozik magyarázattal. Az ő részéről teljesítette a feladatot, most a fizetség következik. Tekintete komoly volt, nem mosolygott.
Mielőtt a helyszínre érkezett volna, elment a városból, ott találkozván griffjével. Szeretné minél hamarabb elhagyni a várost. Kezd unalmassá és "veszélyessé" válni. De Eron alapból nem az az egy helyben álldogáló típus. Ott áll tehát szótlanul, s a gyűrűt a nő felé tartja.*

//Mos csak ennyivel szúrom ki a szemed //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-20, 7:42 pm

// folytatás

https://newagelanuria.hungarianforum.net/t27p30-piac-es-kereskedesek#10707

//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-18, 9:49 pm

*Egész hamar oda értem az épülethez. Szép épület volt, látszott rajta, hogy nem a jött-menteknek készült. Mielőtt beléptem jobban szemügyre vettem a házat.*
~Nem valami nagy a forgalom... Kicsit érthető... Végül is kereskedelmi központ... De legalább lesz szobám..~
*Beléptem, majd oda mentem a pulthoz. Egyből feltűnt, hogy a pultos férfi sárkány.*
- Jó reggelt! Miben segíthetek?
*Köszönt barátságosan, mosolyogva.*
~Sárkány, sárkánnyal jóban van...~
*Gondoltam majd én is mosolyogva üdvözöltem.*
- Jó reggelt! Egy szobát szeretnék kivenni.
- Szabad a hölgy nevét?
*Még mindig mosolyogva elővett egy tollat, majd felnyitott egy könyvet, ahova a vendégeket írják be.*
- Elisabeth De Winter.
*A férfi kezéből kiesett a toll.*
- Hogy mondta? Mi a vezeték neve?
*Kicsit meglepődtem de készséggel ismételtem el újra.*
- De Winter. Miért?
- Az a De Winter? Akik a Settfordy-akkal harcoltak?
- Ömm... igen az a De Winter.
~Furcsa...~
- Te lennél Elisabeth? A lány akinek megölték a szüleit, méghozzá az édesanyja saját testvére?
*Kérdezte izgatottam majd egyből kapcsolt.*
- Oh, elnézést kérek... csak meglepődtem, mert hallottam a két család történetét...
*Na most én lettem izgatott.*
- Igen? Honnan?
- Édesapám mesélte... ott lakott ahol Ön és Jasper élt...
~Ezt el se hiszem! Valaki aki ismeri a történetünket?..~
- Járt már itt másik De Winter is rajtam kívül?
- Sajnos nem... legalábbis én nem tudok róla... az ön történetéről is csak azért tudok, mert édesapám követi a nemesi családok történetét...
*Mondta szomorúan.*
- Nem baj. Örülök, hogy van olyan aki ismeri a történetünket.
*Mosolyogtam rá.*
- Részemről a megtiszteltetés, hogy nem lett mérges rám emiatt! Na, de hol is tartottunk?... Ja igen a szobánál... itt az 5-ös szoba kulcsa. Itt a pult mellett fel, majd jobbra az első ajtó!
- Köszönöm szépen!
*Elvettem a kulcsot a férfi kezéből és felmentem.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-21, 6:01 pm

//Roober//

*Felmentem a szobámba és benyitottam. Egy ágy és egy szekrény.*
~De ismerős... Elég! Nem fogok rá gondolni!~
*Próbáltam nyugtatni magamat. Levettem a pulcsimat és lazán az ágyra dobtam, majd odasétáltam az ablakhoz. Kinyitottam és kihajoltam rajta. Jól esett a friss levegő.*
~Milyen békés ez a környék... Vagy nem sokan szoktak erre fele járni, vagy még túlságosan is reggel van..~
*Mosolyogtam, de amint lenéztem az útra megláttam egy férfit, aki éppen erre felé tartott.*
~Egy újabb sárkány?... Nem... valahogy más... sugárzik róla a felsőbb rendűség... egy sárkányisten? Mit kereshet itt?...~
*Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a férfit néztem.*

//Remélem jó így hogy éppen errefelé tartasz.. Smile

//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-21, 10:01 pm

//Elisabeth időn kívüli játék//

*A hideg tél beköszöntött lassan, bár Tarsis utcáin, mely a tenger mellett feküdt, kissé kellemesebb a klíma. Ez persze annak is köszönhető, hogy a Remény tengerének partján terül el.
Roober is ezen a területen sétált. Hogy miért? Hát lehet ilyen kérdést intézni egy istenséghez? Dolga van a vidéken, bár az utóbbi időben talán kissé óvatlanná vált.
Nem szeretné feldühíteni az öreg isteneket. Sem apját, Alserant, sem Dremert, vagy Nibelont, vagy a többieket. Ők árgus szemekkel figyelik mindőjük tevékenységét, mintha csak arra várnának, hogy valamelyik istenség megszegje íratlan szabályaikat és büntetéssel illethessék. Verinolban ennek jelét adta Nibelon is.
Roober azóta vált sokkal óvatosabbá. Látható volt ez Silaronával tett találkozásukkor.
Azonban azóta kissé kiengedett. Ennek tudható be, hogy a Nemesi udvarház környékén sétálva sem választott kellő álcát. Vagy pedig az a téli időre nem tekintettel az ablakon vékonyan öltözötten kihajló sárkány nőstény túl éles elméjű, aki érzékelhetően felismerte benne, hogy több, mint egy átlagos sárkány.
Mi tagadás, amikor úgy döntött, hogy éteri léte helyett inkább halandó testet ölt, nem válogatott. Meglehetősen jóképű, ifjú alakjának leengedett, fekete haja alól szabályos arc, zöldeskék szemek, földöntúli mosoly pillant fel az ablakba.
Csak egy pillanatba telik felmérni a lányt átszövő energiákat, s azt, hogy helyes volt a sejtése, Elisabeth tényleg felismerte benne az istenséget, noha sosem találkoztak még és más sárkányistenség nem létezik.
Minden esetre behunyja szemét, s mintha csak oda teleportálná magát, megjelenik a lány szobájában, épp a levetett pulcsi mellett.*
- Ilyen fiatalon nem jó, ha meghűl a leány.
*Emeli fel az imént ledobott ruhadarabot mosolyogva.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-21, 11:17 pm

*A férfi észrevette, hogy nézem. Rám mosolygott, de mielőtt bármit is reagálhattam volna eltűnt, majd a hangját a hátam mögül hallottam meg. Villámcsapásként ért a hangja és, mint egy végszóra, nagy lendülettel megpördültem a tengelyem körül.*
~Tehát beigazolódott a gyanúm... tényleg sárkányisten...~
- Nem fázom, köszönöm. És az sem tesz jót egy lánynak, ha egy vadidegen betör a szobájába... és ráadásul egy férfi...
*Mondtam gúnyosan.*
- Egyébként megkérdezhetem hogy ki... maga?
*Hirtelen nem tudtam, hogy tegezzem vagy magázzam.*
~Még soha sem találkoztam sárkányistennel, azt sem tudom, hogy mennyi van, vagy lehet hogy ő az egyetlen? Nem tudom... Bár fiatalnak néz ki, nem tudhatom hogy valójában mennyi idős... és azt sem tudom, hogy az adott helyzetben az illem hogy kívánja...~
*Kicsit zavarban voltam a helyzettől.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-22, 1:40 pm

*Roober ajkán a mosoly még mindig ott van, s ilyenkor megjelenik az arcán a szája szegletében két kis gödör is.
A sárkányisten hangja nem veszít semmit magabiztosságából, pedig teljesen tisztában van a fiatal sárkány érzéseinek. Ő ne lenne? A sárkányok istene, s ha már az övéké, mondhatni, minden porcikájukhoz van köze neki.*
- Ó, hát melyik férfi hagyná ki a lehetőséget, hogy kegyeddel társaloghasson?
*Minekutána Elisabeth nem fogadja el a ruhadarabot, így azt visszaengedi ugyanoda, ahonnét az előbb felemelte. Eközben azok a zöld szemek nem fordulnak el a nőről, s a mosoly sem veszik el. Élvezi, hogy Elisabeth zavarba került a helyzettől, s ha már teheti, hát egy kicsit rá is játszik.*
- Rion vagyok, de azért jobb lenne becsukni az ablakot, mielőtt még valóban átjár a hideg.
*Utal a még mindig nyitva tartott ablakra, s arra is, hogy bizony a hűvös levegőben könnyen terjednek a hangot, ezúttal kifelé is. Neki semmibe nem került az udvarházat védő mágikus vonalat átjátszása, s a hangnak sem ugyanez kifelé, hiszen a megszálló vendégek védelmére hozták őket, s nem pedig arra, hogy a hangjukat is lefogják.
Számára természtes, hogy nem jön elő egyből azzal, hogy „hát igen, én a sárkányok istene vagyok.”*
- Az illendőség úgy tartja az ilyen helyeken…
*Mutat felemelt karjával szét a nemesi udvarház falaira, utalva arra, hogy Lanuria nemességének fenntartott hely ez első sorban.*
- …hogy a hölgy is, kinek bemutatkoznak, elárulja nevét az erre vágyó füleknek.
Tőlem nem kell félned, nincs rossz szándékom feléd, inkább a kíváncsiság vezérelt hozzád, s a jó akarat.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-22, 2:17 pm

*Becsuktam az ablakot, majd neki dőltem.*
~Úgy sem hagyott volna békén addig, amíg nem csukom be..~
- Elisabeth-nek hívnak.
~Kíváncsiság? Jó akarat?... Oh sors, miért mindig különös alakokkal hozol össze?.. Ilyen az én szerencsém...~
- Örülök, hogy megismerhetlek Rion. Megkérdezhetem, hogy mi járatban vagy erre felé?
*Próbáltam társalogni.
Hirtelen eszembe jutott valami, amiről a pultos férfival is beszéltem.*
~Ő tudhat valamit a 2 család harcáról? Ismerhet más De Wintereket is? Ismerte vajon a szüleimet vagy Jaspert? Valamit csak hallott a tragédiáról... ha nem is ismeri az egész történetet... bár ezt kétlem, ha ő tényleg egy isten...~
*Nem voltam túl bizakodó Rionnal szemben. Bár azt mondta nem rosszak a szándékai, nem merészkedtem hozzá túl közel. Nem volt nagy a szoba és így is csak 1-2 méter volt köztünk.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-22, 10:59 pm

*Rion/Roober talán a szemét is forgathatta volna, hiszen szinte mindenki ezt kérdezi, amikor „véletlenül beléjük botlik”.
Szó, mi szó, rendre látható ok nélkül jelenik meg, de egyetlen halandónak sem kell tudnia azt, hogy valójában mi motiválja az istenséget arra, hogy épp akkor, épp ott és épp azoknak kényszerítse más síkból lényének egy morzsáját halandó testbe.*
- Elisabeth. Szép név egy szép lánynak.
Csak szokásos sétámat töltöttem, amikor felpillantva megláttam kegyed karcsú alakját az ablakban. Arra gondoltam, illik figyelmeztetnem téged arra a tényre, hogy ebben a hidegben az emberek bizony nem ilyen könnyű viseletben állnak a nyitott ablakban.
Elvégre tudom, hogy mi vagy.
*Nem teszi hozzá, hogy Elisabeth is tudja, hogy ő kicsoda.*
- Feltételezem, hogy átutazóban vagy, hiszen a nemesség első sorban nem ezt a helyet használja még téli szállásának sem, s nem is láttalak még erre.
Apropó nemesség. Hogyan vált az emberek között nemessé egy klán a mi fajtánkból? Hiszen a nemesség emberi fogalom, saját, sokszor születési jogon elit rétegük, mely vagyoni, birtoklási jogán formálja saját hatalmát a többség felett.
A mi fajtánk nem ilyen.
*Az a magabiztos mosoly még mindig ott ül Roober arcán, s eközben egy fél lépéssel közelebb is lép, tovább csökkentve azt az 1-2 métert, ami a lánytól elválasztja.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-23, 12:27 am

~A halandók többségét biztos elkápráztatja ez a mézes-mázas alak a beszédével... Hát.. ha azt hiszi, hogy én is közéjük tartozom akkor nagyon téved... engem ilyennel nem fog megetetni... Inkább gyanút kelt, mint elhárítja azt...~
- Igen, úgy is mondhatjuk, hogy átutazóban vagyok, bár még nem tudom hogy innen hogyan és merre tovább... A kíváncsiság vezetett erre a helyre, és nem is feleslegesen jöttem ide..
*Gondoltam itt a pultos férfival folytatott beszélgetésemre.*
- Az én családom a fajtánk között és a területünk körül élő emberek között számított nemesnek, bár nem tudták a valódi létünket... és nem tudják a mai napig sem... bár akik akkoriban éltek, véleményem szerint, már halottak...
*Mondtam tárgyilagosan.*
- És a családomból is szinte én vagyok az egyetlen, aki még a mai napig is él... bár ezt nem tudom biztosra... ezért is jöttem ide... előrébb nem vagyok, de megtudtam, hogy nem is volt annyira csendes a 2 család közti háború... gondolom te is hallottál a De Winter és a Settfordy család háborújáról... vagy netán tévednék?

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-23, 12:28 pm

*Roober magában derülve hallgatja a halandó szavait, s mindeközben a szemén látja a gondolatai keltette hullámok jeleit is.
Arra gondol, hogy a fajtánk alatt a lány valószínű csak saját családját érti, hiszen a sárkányok között nincsenek az emberekéhez fogható nemesi rangok. Ott más alapján ítélik meg egymást, s ha vezető elitnek lehetne nevezni valakiket, hát azok az ősiek.
Nekik van megkérdőjelezhetetlen rangjuk az ég bestiái között, ezt pedig Roober is nagyon jól tudja.
Az pedig, hogy az emberek között a sárkányok mágusként nemesi rangot vívtak ki, nem is olyan nagy dolog. Rátermett fajról van szó, akik ha el akarnak éri valamit, többnyire el is érik.
Nem lép, egyenlőre, közelebb, így sem kell hangját megemelnie, hogy Elisabeth hallja őt, szinte kinyújtott karjával el is érhetné, ha akarná.*
- Annyira nem voltak jelentős családok, hogy az egész kontinens halljon a harcról. Akkor nem is tudták volna titokban tartani valódi kilétüket.
De azért én is hallottam egyet, s mást.
*Kissé tűnődve néz a lányra. A mosoly most először hagyja el arcát. Neki mintha tegnap történt volna. Eszébe jutnak azok az idők, amikor még sárkány a sárkánynak nem volt ellensége. Ezt a széthúzást az emberek megjelenése ültette el a szárnyas faj sorai között, mintha tanulta volna egymástól.*
- Réges-régen nem volt háború fajunk családjai között. Emberi szokás ez, nem méltó hozzánk.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-23, 10:02 pm

- Én úgy értettem a csendest, hogy akik körülöttünk éltek fajtánkbeliek azok tovább mesélték a történetet...
*Magyaráztam.*
- Csak nem lenézed az embereket? Akkor te miért jársz köztük?
*Nem igazán értettem a férfit.*
~Tényleg ennyire lenézné az embereket? Vagy csak magát és a fajtánkat mindenkinél feljebbvalónak tekinti? Azért ennyire nem kell elszállni magunktól... Nekünk is vannak hibáink, mi is követtünk el, ahogy ő mondaná, emberi hibákat...~
- Másrészt, a mi háborúnk kicsit bonyolultabb volt... de hát, ha ismered akkor ezt neked is tudnod kell... és a 2 család nem akart háborút... egyetlenegy ember, illetve sárkány robbantotta ki... ezért nem nézheted le mind a 2 családot...
~Nem bírom azokat az embereket, akik elvannak szállva maguktól, csak azért, mert van egy kis hatalmuk... illetve több hatalmuk van mint másnak...~

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-24, 11:02 pm

*Roober elmosolyodik Elisabeth szavaira.*
- Félreértettél engem. Nem lenézem. A mi fajtánk sem különb náluk már századok óta. Csak a széthúzás az, ami nem tetszik és ez tény, hogy előtte sárkányok nem emeltek kezet sárkányokra. Legalábbis szervezett háború keretében nem.
Talán fájnak szavaim, de ha egy sárkány képes volt kirobbantani a háborút és egyik család sem akadályozta meg, akkor mindkét család éppúgy hibás benne.
És igen, tudom, miről szólt a háború, sőt minden háborúról tudom, amiről hallottam, hogy miről szólt. ~Halandók! Azt gondolják, van mentség arra, ha egymás öldöklésébe kezdenek. Könnyű azt ráfogni egyetlen gonosznak tartott személyre, de akik részt vesznek benne, mind részesei.
Persze Garathnak adnak ezzel munkát, s Ritalenának is, majd Dremernek és Halerannak.
Nem is tudják, miféle erőket mozgat meg egyetlen ilyen háború, mert ők csak a kiontott vért, a küzdelmet, a pusztítást látják.
Ezt teszi a szabad akarat, hogy hagyjuk őket önállóan dönteni, és hagyjuk, hogy a döntések következményeit is ők maguk viseljék.~
- Azt hiszem messze jutottunk ahhoz képest, hogy csupán figyelmeztetni jöttem egy lányt a hidegre, s arra, hogy környezetéhez képest vékonyan öltözött.
*Mosolyodik el ismét Roober. Még mindig olyan közel áll a nőhöz, de úgy gondolja, hogy talán ideje befejeznie a társalgást. Tudja, hogy nem avatkozhat a lány sorsába, mely már írva van Ritaleánál. Beszélgetni szabad, s ezt tette most.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-25, 12:05 am

- Én egy szóval nem mondtam, hogy nem próbálták meg... de az illető ravaszabb és erősebb volt, mint hitték.
*Védtem a családomat.*
~Most komolyan egy vadidegennek mesélem el az élettörténetem felét? Nekem mostanában teljesen elmentek itthonról.... mindenkinek megnyílok... egy nyitott könyv lettem... ezt okozza a több éves társaság és barátság nélküli élet? Ezen sürgősen változtatni kell...~
- Nos igen, elég messze kerültünk az eredeti beszélgetésünktől...
*Mosolyodtam el halványan most először, a beszélgetésünk során. Ekkor vettem csak észre, hogy, még biztos valamikor a társalgás közepén, Rion közelebb jött 1-2 lépéssel. Ha tudtam volna hátrább lépek, de ott volt mögöttem a fal. Tartottam ettől a férfitól. Nem félelemnek nevezném, inkább túl óvatos vagyok. Ami a hajón történt, azóta nem kerestem kedves emberek társaságát. Főleg nem férfiakét.*
~Csak nem lehet minden férfi olyan... Habár ki tudja... jobb félni, mint megijedni..~

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-25, 10:43 pm

*Roober még mosolyog egy sort csendesen azon, hogy a lány hogy védi a családja becsületét, de nem is igazán érti, hogy miért lényeges számára egy idegen véleménye.
Mert Rion Elisabethnek nemigen lehet más, mint egy idegen, aki elmondta a véleményét a családját megtizedelő háborúról.
Minden esetre a mosoly, még ha halvány is, jó jelnek tekintendő és így van ezzel a sárkányisten is.
Marad álló helyében ott, ahol van.*
- Hiszek abban, hogy az efféle találkozások nem véletlenek, s a szavak mögött, melyek elhangzanak oly mondanivaló rejlik minden esetben, aminek jelentősége van.
Talán nem ebben a pillanatban, talán csak száz év múlva jön el az a helyzet, amikor az elvetett mag kikel és erőssé növekszik…
*Tűnődik hangosan a lány előtt. Minden esetre úgy gondolja, hogy talán tényleg ideje odébb állni, így hátrébb lép, hogy a kisebb méretű szoba közepe felé vegye az irányt. Ha Elisabeth nem tartóztatja, talán nem is soká időzik odabent.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-26, 1:15 am

*Csendben hallgattam ahogy Rion hangosan gondolkozott.*
- Én is ezt a véleményt osztom... ki tudja.. egyszer talán találkozunk még..
*Mondtam mosolyogva.*
- Nos, örülök hogy megismerhettelek Rion!
~Most már azt is elmondhatom, hogy ismerek egy istent.. de furcsa ezt így, bár csak gondolatban, kimondani... és lehet tényleg találkozunk még.~
*Majd Rion, ha elköszönt, újra eltűnt, és újra egyedül maradtam a szobámban.*
~Tényleg megérte ide eljönni... okosabb nem lettem, de kicsit büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy nem csak azok tudnak a családom történetéről akiknek én mondtam el... bár ez valahol szomorú, azért én mégis büszke vagyok..~

//Köszönöm szépen a játékot! Smile

Nagyon tetszik ahogy írsz!! Very Happy

//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-26, 1:00 pm

*Rion elenged egy halvány mosolyt.*
- Igen, Ritalea útjai kifürkészhetetlenek. A végzet könnyen összesodorhat újra minket.
Ég áldjon, Elisabeth!
*Hajol meg egyenes háttal, egyik karját derekán nyugtatva, mint valami régi vágású nemes.
Ezután még egy pillanatra rámosolyog a sárkánylányra, majd úgy tűnik el a szobából, ahogy érkezett. Viszont ha a lány esetleg az utcán keresné, már nem fog rálelni, ugyanis nem az anyagi világban jár már.
Éteri, isteni síkon mozog. Amiért jött, elvégezte, erre már ráébredt. A gondolatot átadta, s a gondolatokba még Alseran sem köthet bele.
Nem változtatott senki sorsán, nem is avatkozott életében. A lány legfeljebb csak sejtheti, hogy egy istennel hozta össze a végzet, s csak beszélgettek egyet.
Roober ennyivel zárja le magában a dolgot, valamint megjegyzi a vörös sárkányt, akire majd oda kíván figyelni, hogy merre is vezet tovább élete útja.*

//Köszönöm én is a játékot, részemről a megtiszteltetés! Talán még tényleg összefutunk. //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-12-30, 3:19 pm

*Gondolkodásom alatt arra a döntésre jutottam hogy, egy vándorhoz hűen, tovább állok.*
~Végül is, amiért jöttem azt megtudtam, talán még többet is.~
*Felvettem a pulcsimat, bezártam az ajtót, majd elindultam a portához.
A sárkány még mindig ott volt.*
- Már el is megy?
*Kérdezte kíváncsian.*
- Igen... akadt egy kis dolgom, meg végül is vándor vagyok... nem szoktam és nem is szeretek sokáig egy helyben maradni.
*Magyaráztam mosolyogva.*
- Rendben van. Köszönjük hogy nálunk volt, reméljük még látjuk egymást. További szép napot!
*Mondta mosolyogva, majd elvette a kulcsot.*
- Köszönöm, magának is szép napot!
*Köszöntem, majd elindultam kifelé az épületből. A város kapuja felé vettem az irányt.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-11-17, 7:44 pm

// Ambalë a várva várt piknik Very Happy

//

Mivel a kislány fáradtnak látszott, bár ezt nem nagyon mutatta ki, mégis Balál nem akarta hogy éhesen hosszú útra keljen. Szabad terület viszont nincsen e forgalmas vidéki nagyváros körül, ezért a jómódú szállóvendégeknek fenntartott Nemesi Udvarházhoz a kerten kívül tartozó, mezős-ligetes térség számadóját kereste meg. Ennek az embernek fizetett fejenként egy darnát, hogy a juhászkunyhók közelében feltűnés nélkül tábort verjenek kettesben éjszakára. Itt igazán távol az uraktól kit sem zavarnak, ha tüzet gyújtanak. Még a vacsorára csapdával fogott nyulat is kifizette, hogy juttassa el árát a föld gazdájának.
Csak ezután hívta a kislányt, hogy keressenek egy helyet az apró, szinte földdel azonos méretű szalmakunyhók közelében.
- Gyere Ambalë! Itt jó lesz tehát tüzet raknunk? Míg én sátrat verek, aminek a végén segíthetsz, addig te hozz tűtrevalót! Mutatom, milyen a jó gyújtós...
Azzal a környező fák alatt száraz galyakat, rőzsét szedett egy öllel. A kislány utánozhatta, ha akarta. Az öl fát odavitte a helyükre, aztán testes kövekkel rakta körbe a tűz helyét. Gyors mozdulatokkal a tőrével lenyeste a fűcsomókat is vagy két lábnyi körzetből. Ha a gyerek ott bámészkodott, téblábolt, finoman noszogatta odább. Amikor távolabb volt, villámgyors határozott mozdulatokkal elbánt a nyullal. Szép, termetes kan volt, a bundáját kifordítva besózva fellógatta egy ágra- jó lehet az még párjában mellénykének, így szemrevételezve Ambalët-, a még szintén csüngő testet kikészítette, felaprította, és a kövekre fektette sorban, s mind jól besózta. Inas combjait és az izmos mellét különvette.
Miután sikerrel meggyújtotta a tüzet, a fa alsó ágáról függesztette a sátorponyvát, kicövekelte, a gyermeklánynak is adott egyet a kezébe, had próbálkozzon. Megint csak a kraftot hívta segítségül.
A városban feltett kérdéseire leintette Ambalët, hogy 'később'. Most idejét látta bemutatni a tőrt.
- Látod, Kicsi!- Szólította akaratlanul ismét eképp.- A kraft jó szolgám, egyszerű, de kiválló tőr. Néha karban kell tartani, ami azt jelenti, hogy megélezni és folyamatosan tisztán, szárazon tartani, hogy ne legyen ideje hüvelybe rozsdálni. Varázslatok is vigyázzák és erősítik, mert mágusmesterek munkáját dícséri. Ugye te is észrevetted, milyen gyorsan nyeste a fűszálakat. Olyan éles, hogy még a vékony s rugalmas hajszál sem képes elhajolni előle. Képes maradandó sebet ejteni, halált okozni. Én nem hiszem, hogy a kezedbe való. Ám ha szeretnéd, most a kezedbe veheted óvatosan: hegyét lefelé tartsd!

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-11-20, 11:49 pm

//Balál bácsi - sunny

korog a pocak//

A hosszú út sok újdonságot rejtegetett Eru-nak és nekem. Csodálattal figyeltük a távolban emelkedő hatalmas épületeket. Tangeran bácsi bizonyára már láthatott effélét, az ő arca nem tükrözte azt, amit én sokáig nem tudtam leölteni vonásaimról. Szerettük megfigyelni a szép épületeket, de nem csüggedtünk, ha erre nem volt lehetőségünk. Mindig megtaláltuk azt a fajta mesés dolgot, ami tán apróságként elveszne az óriási falak árnyékában, mégis jobb érzéseket kelt, a kétkezi munkás ’teremtményeknél’. Így történt, hogy várakozásom ideje alatt, a fűben guggolva pihentem meg. Az idefele úton nem akartam pihenőt kérni, vagy egyáltalán jelét adni a fáradalmaimnak. Egészen összekuporodtam, az egyik térdemre döntve állam, figyeltem a két felnőttet a kunyhó előtt. Arcom elé emelem a kezem, s nyugodtan veszem tudomásul, csak egy katicabogár csiklandozza. Az ég felé meresztem ujjaim, hogy felmásszon, aztán egyik ujjam begyéről repülhessen fel. A kibontakozó piros-fekete páncél alól vékony szárnyak tűnnek elő, nesztelen csapásai követhetetlen emelik magasba, hogy aztán néhány lépésnyire odébb, ringatózva szállhasson le.
Valamelyest segített a kis idei pihenő, követtem Balál bácsit, amíg ő meg nem állt. Gyorsan szedtem a lábaim, hogy behozzam a termettebb léptek előnyét.
Megörültem a kérdésnek. Olyasmiben kéri ki a véleményem, aminek által úgy érzem, fontosnak tartja azt amit gondolok.
A jelenlegi helytől egy kicsit arrébb mutatok, miszerint ott jobb hely lenne a tűzrakáshoz. Amott nincs annyi virág, aminek árthatna a tűz…
- Hozom, hozom… - Azzal megfigyeltem mit is kell csinálni, utánoztam, szedtem az apróbb száraz gallyakat a fűből, még akkor is, amikor egyedül maradtam a feladatra. Egyszer néztem vissza, de helytelen volt. Sajnáltam a nyuszit, nem szerettem volna végignézni mi történik vele.
Kiszedtem a zsebemből Eru-t, leültettem a kupac mellé amit eddig egy helyre gyűjtöttem.
- Ne csak nézz Eru, segíts kérlek! – Leszidom a lustálkodásért, neki is érdeke, hogy meleget tudjunk csinálni. Dudorászva hajlongok le minden kis tűzrevalónál, aztán viszem a növekvő halomhoz.
Mikor meglátom a pislákoló tábortűz első lángjait, elkezdem közelebb hordani a kupacot. Eru-t ekkor már visszaraktam a zsebembe, had pihenjen.
Örömmel segédkeztem a sátorállításban, több kevesebb sikerrel a végére azzal is elkészültem.
A tűz mellé telepedtem, onnan hallgatva amit a fegyveréről mond a bácsi. Nem gondoltam volna, hogy egy tőr ennyi odafigyelést igényel. Viszont, amikor a sérülésekről és a halálról szól, csüggedten csóválom meg a fejem.
- Nem szeretném, ne haragudj… - Ölbe fonom kezeim, nem az ajánlat elutasító gesztusaként, inkább a beálló hideg okán. Fegyverre sincs szükség, nélküle is ejtetnek maradandó sebek, és elhalálozások… De ezt csak azok ismerhetik, akik nap mint nap találkoztak ezzel.
- De tényleg könnyedén vitte a fűszálakat. Olyan, akárha engedelmesen utat engedtek volna neki... - Nézek még mindig a tőrre, aztán előrehajolva kotorásztam a kupacban amit idehoztam. Dobok pár ágat a tűzre, aztán közelebb emelem a tenyereim hogy átmelengesse az áramló meleg.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-11-29, 1:22 pm

// 'Kicsi' Ambale flower

//

Nagyobb köveket forgatott lapos felével felfelé a tűzhöz. Megvárta míg átforrósodnak, majd a húsdarabokat rájuk fektette. A most fogyasztani kívántakat közelebb helyezte el, egy csokorban, hogy gyorsabban kérgesedjenek és hamarabb puhuljon a belsejük. Ő is dobott a kislánnyal együtt a tűzre pár gallyacskát mosolyogva, majd megtörölte a kezét egy rongyba, és finoman beleborzolt Ambale hajába, mely szeretet-mozdulatot elképzelése szerint lehetséges, hogy nem kedvelt a kislány.
- Gyere Kicsi! Van itt még valami finom. Látod azokat a karcsú, magas erős, citromsárga virágokat? Nézzük csak meg közelebbről!
Ha jött vele a gyermek, ha nem, ő odalépett a magas virágokhoz, melyek olyanok voltak, mint egy alacsony erdő.
-Némelyik magasabb, mint te. Tetszik?- Azzal leszakított egyet, tenyérnyi hosszú szárat hagyva neki.- Ez a virág az erdő mező virágai közt ritkaság, mert kevés fajta marad meg vízben néhány napig, ebből viszont napszínű csokrokat készíthetsz. A hajadba is tűzheted. És ha egyet leszedsz, 10 nő majd helyette! Tessék!- A kislány felé nyújtotta.- gyerekkoromban úgy neveztem: 'Napvirág'. Úgy hívják, hogy csicsóka, és tudod-e, még miért különleges? Hát mert a gyökerei édes krumplihoz hasonlatosak.
Azzal leguggolt, és feltúrta a földet. Aprócska, szürke gumókat tört ki a többi közül. Ott, ahová nyúlt, rengeteg volt, szinte burjánzott a gyönyörű növény gyökere. Felszedegetett belőle pár marokkal, leütögette a földet róluk, majd a tűz mellé telepedett. Nem tisztította meg a hajától az apróságokat, hanem megtörölte, majd odavetette a húsok közé.
Hamarosan illatozott minden étek. Nemsokára nekifoghatnak a vacsorának.
Elnézte a kisgyereket. Azon nem sokat gondolkozott, hogy nem fogta meg a tőrt, pedig izgalmasnak találta. Jól van ez így. Nyitott lélek, pedig nem tűnik annak. Az viszont fontos lehet, vajon mit hozott magával, magában, onnan, ahonnan érkezett?
- Most te mesélj nekem, míg pihenek egyet. Jó? Mondd csak Ambale! Hol mindenütt jártál eddig?-Felhúzott térdére fektette az állát. Balál mosolya lehet, hogy halvány volt, de egyszerű, mert kíváncsi szeretettel várakozott, maga sem tudta pontosan, mire is. Tekintete meleg barnán révedt a lányka arcán keresztül valami múltbéli tájra, mintha azt várná felfedezni a gyermek jövendő szavaiból. De bármit is mondott erre Ambale, Balál biztos volt benne, kérges öreg szívét nem a tűz melegítette által, hanem valami egész más környékezte meg. Valamiféle érzelem.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2013-12-13, 11:06 pm

Mosolyogva fésülgettem ujjaimmal a kócba állt tincseket, melyet a megtermett felnőtt kéz bizony szerteszét kuszált. Mókásnak tartottam, hogy ilyen ébresztőt kapok az ábrándjaimból, amiket a köveken elterült húsról szövögettem. Éhes vagyok ez nem vitás. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint az ilyenkor kiélesedő szaglás, ami késztetne a megjelenő illatok követésére.
Közben összébb húztam a kabátkám, egyre jobban lehűlt az idő, és a tábortűz melegétől valamiért borsódzott a bőröm. Pedig jólesett, nagyon is. Csak éppen ritkán érezni hasonlót, ilyen kellemes, melengetőt.
Eru-t és a madárkát ott hagytam a helyemen, onnan is láthatják amit Balál bácsi mutatni akar. Egyedül én követem őt, szorosan mögötte, teljes figyelemmel kísérve tetteit. Eleinte minden kérdésre bólintással feleltem, noha úgy gondolom, nem illik ilyet, de valahogy nem sikerült szavakat találnom, vagy időben, mielőtt folytatná a mondanivalóját, válaszolnom.
Csodálattal néztem a nekem nyújtott virágot. Gyengéden szorítottam meg a szárát, miközben közelebb emeltem az arcomhoz. A Napvirág ráillő név. Akárhányszor pislantok, minden nyitódáskor olyasféle érzés fogad, ami a melegebb, napsütéses napokon szokott. A friss illat keveredve a sárga szirmok látványával. Elismételtem magamban a hallottakat, s míg ő a gyökérgumókkal foglalatoskodott, én szedtem pár virágot. Ha szárastul nem is, de a virágok alatti vékonyabb részt letudtam tépni.
- Mennyi idő, amíg kinőnek helyette az új virágok?
Kérdem érdeklődve, magam is visszakucorogva a tűz mellé egy-egy virágot a ’többieknek’ adva.
Lassan újdonsült illatok jelentek meg a szabad ég alatt. Összeszorított ajkakkal néztem a barna szemekbe, s húztam ölembe Eru-t. Eszembe jut a kettőnk közt lévő kötelék. Gondoskodom róla a legelső naptól fogva és nem várok cserébe semmit, ám mégis kapok. Az általa, vagy az engem körülvevő dolgokból tanult rengeteg szó, mint például a barátság és a család. Részese lenni valaminek jó dolog, részt venni valamiben annyi, közelebb kerülni másokhoz.
Közelebb húzódok Tangeran bácsihoz, szembefordulok vele és komolyan nézek fel rá. Szívesen mesélek neki, de emellett úgy érzem, ezzel most viszonozhatnám a sok újdonságért, amit ez idáig mutatott vagy mondott.
- Jártál már Valianban? Én ott éltem, ott nőttem fel. Azon a helyen egy idő után meglehet szokni a sok-sok embert.
Felkuncogok, ahogy meglehetőst mókás gondolat fogalmazódik meg bennem.
- Volt időszak, amikor nap mint nap elnéztem az utcán járó tömeget. Meglehetősen hasonlítanak a pusztaságban látott nyájra, akik sosem szakadnak el, hanem egyetlen sokaságként mozognak, mégis, mindenki más… Te is más vagy.
Most én nyújtok neki egy szál virágot a nemrégiben szedett csokorból.
- Azt ki mondja meg, hogy ő miben más, mint a többi? Talán nem az az egy letépett utódaként nőtt, hanem a szél fújta errefelé.
Kicsit eltűnődök a kusza gondolataimon, amik számomra nyilvánvalóak, de vajon ésszerűek? Képes lenne egymaga a sokaság megteremtésére?
- A zsivaj ellenére szeretem azt a várost. Ott nem vagy magányos, körbevesz valami egészen különleges.
Egy hely, ami önmagában megtanítja a körforgás jelentését. Látni sokfélét, s lassan az új és szokatlan ismertté válik.
- Amikor Eru megsérült, akkor, először merészkedtem közelebb a vizek oltárához amiről sokat hallottam. És képzeld, minden olyan lett mint azelőtt. Tudtam, vagyis hittem benne, valami egészen elképesztő fog történni. Aztán közösen sikerült… Valaki segített.
Örökké hálás leszek a máig idegen, nálam tán nem is oly sokkal idősebb lánynak.
Leszegett fejjel tűrögetem a térdemre húzott szoknyácskát. Nemigen tudom mit is mondhatnék még, vagy mi másba kezdhetnék bele. Annyi minden lenne, amit mesélhetnék akár Valianról, vagy Norlanról, vagy kis falvakról, amikben kis ideig meghúztam magam.
- Te biztosan sokfelé megfordultál már, érdekesebb történeteid lehetnek. Mesélnél legalább egyet?
Őszinte kíváncsisággal, reménykedve pillantok fel. Azt mondták ez a tulajdonság nagy erény, meghallgatni mások életének foszlányait. Talán ezektől a regéktől nő fel az ember, ki tudja…

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Míg Onoria, s a törvényhozás java részt Valianban, a városháza díszes épületében tölti az ünnepet, addig a helyi nemesség, s még távolabb lévő egyéb nemesi házak tagjai is Tarsis városába sereglenek.
Olyan társadalmi esemény ez, mely a téli napforduló és az új esztendő köszöntését, a birodalom más területein is jellemző eseménnyel hivatott ünnepelni.
Az ünnepség a nemesség esetében a Nemesi udvarházban tartandó több napos mulatozás, bál.
Ide csak valódi nemesek, rendekhez hű mágusok, közülük is a magasabb rangúak, s olyan vezetők léphetnek, akik Lanuriában fontos szerepet töltenek be.
A bálterem igazi felvonulása az emberi, s más népek nemességének, noha az elfek, vagy a törpék inkább saját népük körében ünnepelnek inkább, semhogy az emberek udvarházába utazzanak mulatni. Ennélfogva inkább emberi nemesség vígad az udvarház csillogó termeiben.
A köznépnek is hagynak azonban az ünneplésből. Az udvarház előtti téren minden évben hatalmas sátorvárost vernek fel, hol ökröket sütnek, utcai zenészek húzzák a talpalávalót, s nem egy sörös, boros hordót ütnek csapra.*