LANURIA A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma |
| | A Remény tengere | |
|
+7Aldo Barras Alvor Freyr Ottar Black Robe Nen Darthys Indoril Fang Aerith de l’Phairdon Lothár Von Falkenhausen Mesélő 11 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Black Robe Nen Feketeköpenyes
Hozzászólások száma : 58 Életkor : 39 Munkahely : Amerre éppen kellek
Character sheet Nép: Mágusok
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-05-18, 12:08 am | |
| /Mese- A régi-új világ; akik lejöttek a hajóról /
*Inkább meghúzta magát, ha pakolásról volt szó, de a sebesültek gyógyítókhoz kerülésében segédkezett. Bordáinak hollétét már nem jelezte fájdalom, így semmi se gátolta meg abban, hogy oldalára támaszkodhasson akárki. Azért neki is van szíve, igaz feketeség öleli át, de azért mégis van. Elsőre nem törődik a lényekkel nagymértékben, de szeme sarkából figyeli őket. Természetesen továbbra is bőrük színe az, ami elsőre feltűnik akárkinek és különbözteti meg tőlük. Egyéb különbséget nem is igazán sikerült felfedeznie. Hajuk színe nem volt szokványos, de hát ez itt Lanurián nem volt gond, a hajszínek meglehetősen terebélyes színpalettán táncoltak. Hegyes fülük se volt meglepő számára. Bőrük alatt duzzadó, rostos izomkötegű, düledező véreres kezük is általános volt, már aki foglalkozott annyival. Magára nézve majd ismét vissza az idegenekre természetesen megállapította, hogy míg az idegenek egy sziklához hasonlatosak ő maga esetleg egy árbochoz, de fejében csengtek a szavak: Többet ésszel, mint erővel, illetve kicsi a bors, de erős.* ~ Hisz nekem mégis csak van mágiám, és azért a kardforgatás is megy meg az ütlegelés, de ilyen izomkötegekkel azért inkább nem találkoznék szemtől-szemben. *Helyeslően hümmög orra alatt, büszkélkedve magán, hogy milyen jól látja a helyzetet jelen esetben. Miközben a hajó egyre közeledik a partvonalakhoz, Nen már érzi a part menti szelek hűvös simogatását, így leoldva derekáról ingét magára veti, de a meleget figyelembe véve a gombokat nem helyezi a kellő helyekre. Dolga végeztével figyelmesen követi a hajó fedélzetén a vélt vezetők mozgásait, majd úgy dönt követi őket a szárazföldre. Elege van már a vízből így ő is beszáll a kis csónakba és besorol a páncélos mögé. A csónakból kiszállva megigazgatja oldalán kétkezesét, nyakában gyöngy fűzérét. Ingének szélét megragadva feligazgatta magára, majd a rengeteg kék színű embert látva úgy döntött inkább begombolkozik, de azért nem teljesen. Követi a kis csoportot továbbra is a bádogos mögött maradva, majd egy szusszanatnyi megállást követően, valami elszállítás elhangzása után folytatta útját ő maga is a szállító eszköz felé. Nem tetszett neki a kék bőrűek tekintete, melyet saját bőrén érzett. Érezhető volt a feszültség. A nők magukhoz vonták gyermekeiket és suttogtak valamit. * - Ők meg melyik fajba tartoznak? *Hangzott el Nen szájából a kérdés, még a saját meglepetésére is, meglehetősen tapintatosan. Valószínűleg nem csak Nen volt az, akit foglalkoztatott ez a kérdés, de most mindenki követte a vezetőt. Jobbnak látta Nen is inkább csendben maradni ez egyszer, bár amilyen szeszélyes nem lehet előre tudni, következőben nem e esik neki valamelyik kék bőrűnek, mert már irritálja a tekintetük.*
| |
| | | Lothár Von Falkenhausen Nemes
Hozzászólások száma : 225 Életkor : 41
Character sheet Nép: Emberek
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-05-19, 9:11 am | |
| //Mese: A régi-új világ//
*Vissza tér a küldöttünk és szavai alapján úgy látszik nem lesz semmi gond, mert már megindultunk a kikötő felé, de észreveszem, hogy madarak hada repül el a kikötő felet, de ezzel nem törödők sokáig. De fel figyelek még az ideges helyiekre akik aggodalomra adnak, de úgy a helyi katonák vissza tartják az ideges helybelieket. Én is úgy döntök, hogy én is csatlakozok a kapitányhoz még időben oda érek a csónakokhoz, mielőtt még elindultak volna. Amikor partot értünk akkor láttam igazán milyen nagy tömeget tartanak fel, nem tudom mit csináltak azok a lanuriaiak akik ide kerültek valahogy, de nagyon felidegesítette a helyiket. Végig is hallgatom a kapitány beszédét Omarral, majd figyelem amikor Omar magához hívat egy őszülő hajú vandalaninak akik elvezet minket egy dombra, ahol léghajók várnak minket hogy tovább mehessünk. | |
| | | Mesélő
Hozzászólások száma : 1520
Character sheet Nép: NJK
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-05-19, 1:45 pm | |
| //Mese: A régi-új világ, Darthys, Alvor, Lothár, Nen, Fang//
*Flock Baudrus a kikötőben már tárgyalásba kezdett az első vadalanival. Mi tagadás, amilyen jó harcosok, legalább olyan jó kereskedő az, aki vele szemben áll. A leglényegesebb, amire szüksége van, a faanyag. Vadalan erdei bőven kínálnak mindenféle szálfát, deszkát és gerendákat, s talán még hajóácsok is lennének bőve a harcos nép soraiból, de ezt a lanuriai kapitány nem hagyja másokra csak saját legénységére. A Leviathanon eközben Fang továbbra is az első tiszt kabinjában hűsöl, miközben varázslatának hála, a hajó nem a tenger fenekén pihen valahol, távol a partoktól. A lék még mindig nem enged át egy cseppnyi vizet sem. A fedélzet rendberakása folyamatban, miközben a hajótestből is szép mennyiségű víz kerül ki. Szóval talán lehet említeni azt is, hogy a rakomány egy része régen a tengerbe veszett, a többiből is akad, amit még ki lehet dobni, a sós tengervíz nem kímélte. Ellenben a megmaradt árukészlet hamarosan cserealapot képezhet, s ez lényeges szempont lesz.
A kikötő feletti dombon a tucatnyi léghajó közül végül féltucatnyiba száll be a lanruiai küldöttség, valamint a melléjük szegődött vadalan harcosok kísérete. Minden léghajóra kerül vadalan és idegen is. A vezető az első léghajót foglalja el, miután rövid szópárbajt folytatott még a katonák vélhető vezetőjével. A fojtott hangú, rövid beszélgetésből nem sok hallatszott ki, de annyi bizonyos, hogy a mogorva vadalan még inkább magába fordult. Darthys, Alvor, Nen és Lothár is ugyanabba a léghajóba kerül, melléjük pedig még négy vadalan harcos és egy „pilóta”, aki a léghajót irányítja. Hamarosan a hajók kosarába emelt szerkezetekben felizzítják a tüzet, s a meleg levegő a magasba emeli mindegyiket. A köteleket bevonják, s a lanuriaiak olyan utazásban vehetnek részt, amelyben talán még egyiküknek sem volt soha része. A nyugati horizont felé közeledő nap fényében fürdik a táj, míg nyugatabbra, meglehetőst távol, egy beszakadt caldera (beszakadt vulkáni kürtő helye) ontja magából jó messzire a füstöt és a hamut. A láva is felcsillant, mintha vöröslő, apró repedésekben csordogálna, s a lángokban álló erdő szintúgy feltűnő lehet. Azonban még távolabb a tenger partján gőzoszlopok törnek a magasba, mintha ott is felszakadt volna a föld, s még jó néhány helyen éppen olyan füstös az ég alja. A léghajókban a varázstudók érezhetnek valamiféle erőt, mely feszültséggel tölti el idegrendszerüket, mintha szét akarná szakítani sejtjeiket. Egyértelmű, hogy valami olyan történik, ami messze nem megszokott egyetlen világban sem. A madarak össze-vissza köröző rajai meg-megközelítik a léghajókat, egyet, amelyiken épp nem utazott lanuriai sikeresen meg is lékelnek, mire az süllyedni kezd. A legénység igen sebesen igyekszik megszabadulni a ballaszttól, míg egy apró, kék bőrű legény mászik fel sebesen a ballon kötélzetén. Csak találgatni lehet, miképpen nem égeti meg tenyerét, talpát a forró levegővel feltöltött ballon, még inkább, amikor a madár ütötte rést igyekszik lefedni egy bőrdarabbal, az onnan kisüvítő levegő. De más is feltűnhet az utazáson nekik. A léghajók szerkezetének csendessége. Ha a szél éppen nem fúj át a kosáron, még beszélgetésre is jut idő az utazók számára, míg az apró, fákkal, utakkal, szántókkal és legelőkkel borított makett-táj felett repülnek. Bő órányi út után, amikor már a nap is eltűnik a sötét, füstös fellegek mögött, megpillanthatják a vadalan főváros kissé megtépázott házait, falait. A városon keresztülfolyó folyók és csatornák még a lemenő nap sugaraiban sötétedő ég színét tükrözik vissza. Az odalent sürgölődő apró, kék alakok alapján egyértelmű, hogy ebben a pillanatban ez a város sem a béke szigete. A léghajók egy tér felé kezdenek ereszkedésbe, ahol már jókora fegyveres tömeg várja az érkezőket.*
| |
| | | Lothár Von Falkenhausen Nemes
Hozzászólások száma : 225 Életkor : 41
Character sheet Nép: Emberek
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-05-26, 8:59 am | |
| //Mese: A régi-új világ, Darthys, Alvor, Lothár, Nen//
*Egy léghajóba kerültem a barbárral és másik két lanuriaival, rajtuk kívül még 4 vandalan harcos és egy pilóta van a léghajón. Kissé aggódók a repüléstől, mert soha életemben nem voltam léghajón és én jobban szeretek a földön lenni nem légben. Kis idő után meggyőztem magam, hogy nem lesz semmi gond és meg is nyugodtam mire felszálltunk. Innen fönt igen jól belehet látni tájat és észre is vesszem, hogy a távolban valami nagy fekete füst száll az égen és lángokban álló erdőt is és apró vörös repedéseket a földben. ~Valami nincs rendben ezen a helyen, de ahogy látom távol esik a célunktól, de akkor se tetszik ez az egész!~Gondoltam magamban, majd félre nézek, ekkor történt, hogy a madarak meglékelték ez egyik a léghajót, de ahogy látom nem lesz gondjuk a leszállással. -Nem gondoljátok, hogy nincs valami rendben arra nekem nagyon nem tetszenek azok a fekete füst tömegek ott nyugatabra.- Mondtam a három lanuriainak. Egy órás utazás után meg érkezünk egy megtépázott városban úgy tűnik nem olyan régen történt az egész lehet, hogy emiatt nem szeretnek minket. A léghajók egy tér felé kezdenek ereszkedni és már látom, hogy sok fegyveres vár minket. -Még itt is ennyi fegyveressel van szükség miattunk?- Kérdezem az egyik katonától a léghajón. * | |
| | | Mesélő
Hozzászólások száma : 1520
Character sheet Nép: NJK
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-05-26, 2:24 pm | |
| //Mese: A régi-új világ, Darthys, Lothár, Alvor, Nen//
*Hála Flock üzleti tárgyalásainak, s a vadalani nyersanyagoknak, valamint nem utolsó sorban a megmaradt készleteknek, a Leviathan legénységének egy része, akik leginkább értenek a hajóácsoláshoz, s a fa megmunkálásához, hamarosan nekifognak a legsúlyosabb sérülések kijavításának. Persze a kapitány tisztában van azzal, hogy el kell majd számolnia a rá bízott értékekkel, amelyekben tetemes lesz a hiány, amikor majd visszatérnek Lanuriába, de ezzel később is ráér majd foglalkozni. Nem mondhatni, hogy túlzottan barátkoznának a harciasnak mondható őslakosokkal. Ám Omar katonáinak hála, szabad kijárásuk van a kikötőkbe. Egy matróz még azt is megkísérelte, hogy az egyik egyébként szemrevaló kékes szépséggel összeszűrje a levet, ám a próbálkozásnak máris csúfos vége szakadt, s a matróz lógó orral, valamint az őslakosok bőrszínéhez hasonló monoklival tért vissza a hajóra. Arról, hogy vajon a kék szépségtől, vagy esetleg egy féltékeny harcostól kapta-e, mélyen hallgat.
A ballonokra függesztett kosarakban, amik talán valamiféle hajónak is használhatók lennének, a vadalan katonák szemükben hitetlenkedéssel, egyeseknél talán rémülettel is szemlélik a horizontot. Sosem láttak még ehhez foghatót, pedig mind utaztak már a léghajókon. Egymásnak mutogatják hol a füstöt, az égő erdőt, hol a vulkánt, hol a tengerparti gőzoszlopokat. Savanti látványa pedig egyenesen sokkolja őket. Az aréna hatalmas, kék épületének küzdőterén lyukak tátonganak, míg a vihar tépázta város éppúgy ijesztő látvány. Savanti meglehetősen erős gazdaságú, szépen fejlődő város, s ez megmutatkozik építészetén is. Nem szokott hozzá senki, hogy ezt a várost ilyen állapotban lássa. A parancsot azonban végre kell hajtani és a léghajók lassan ereszkedni kezdenek. Lothár kérdésére a katona válaszol halkan.* - Csak kevés hírt kaptunk a Savantiból, de a templom pusztulása miatt mindenki nagyon ideges. A hozzátok hasonlók közül többen ott, a romok között jelentek meg. Sokan azt hiszik, hogy ők csinálták a vihart és pusztították el a templomot is. De mi tudjuk, hogy ti nem tettetek ilyet. Nem áldoztátok volna az életeteket azokért, akiket el akartok pusztítani.
//A következő hsz-t már Savantiba írjátok! // | |
| | | Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
Character sheet Nép: Külhoniak
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-14, 8:45 pm | |
| -A következő a helyzet, fiúk. *Sétál oda Drakonhoz és Ramanhoz a fedélzeten.* -A kapitány hajthatatlan, nem akar a Tagana-öbölhöz hajózni. Azt mondja, hogy életveszélyes a zátonyok, meg a kalózok miatt. Persze nekünk oda kell menni a kalózunk után, így hát végül is addig győzködtem, amíg beleegyezett abba, hogy az öböltől nem messze egy csónakot a rendelkezésünkre bocsát, ő meg hajózik tovább az északi szegletnek. *Tekint a másik kettőre, mondatát befejezve. A törpe még mindig a korláton keresztül eteti a halakat a félig megemésztett ebéddel. El is mosolyodik rajta, bár, kicsit őt is kezdi megviselni az út. Már több, mint öt napja hajóznak egyvégtében, s ráadásul, nemhogy, még az étvágya is elhagyta, a kék hölgyemény sem akar megtörni. Egyik este mindenféle mézes-mázas, romantikus szavakkal próbálkozott, rideg visszautasítás fogadta. Másik nap egy lopott csók után, kapott egy nagy fülest. Következő nap, meg a nő mágiát használt ellene, ő meg szinte lerepült a hajóról. Őszintén kezdi már idegesíteni a nő frigidsége. Nem tudja, hogy ő vele van-e baj, vagy a kékséggel, de mivel általában sikerrel szoktak járni hódítóhadjáratai, szinte le meri fogadni, hogy a vadalanban van valami vadság, amit szinte lehetetlen betörni. -...A kékséget meg természetesen nem visszük magunkkal, megnyugodhattok. Túlságosan felhívná a figyelmet ránk, továbbá, ránézve is veszélyes lenne ez az egész kincskeresősdi. ~Jobb is, hogy most a kabinjában maradt, legalább nem idegesít fel...habár lehet, hogy épp azért maradt ott mert.... Ideje újra próbálkozni!~
| |
| | | Nawarean
Hozzászólások száma : 1461 Életkor : 31
Character sheet Nép: Emberek
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-14, 9:47 pm | |
| *Van aki kevésbé bírja az utazást mint én, s máris eteti a halakat az alig megemésztett étellel. Nem mondhattam volna, hogy az étel amit a hajón kaptam fantasztikusnak mondható. Leginkább tényleg csak haleledelnek való ez az étel. Az egyikük elsétál előttem, szűrős tekintettel figyelek fel rá. S most éreztem azt a pillanat amikor ki kell mennem a fedélzetre. A hajó tatjához sétáltam s a hullámokat figyeltem amiket a hajó vetett. Szemem elől elhúztam a takarót s a csuklyába bújtam bele. Jó ideig tűnődtem vadalanon s a kék lényeken. S azon ami ott történt. A bennem élő lélekkel való beszélgetés miben egykét dolog felfedetté vált előttem. A szemem az ami igazán aggaszt, s az amit Salamon tett a hatalmával. A griff nehezen megy ki a fejemből, mi volt az a pecsét amit használt? Nyúlok bele zsebembe majd elő veszem az egyik üvegcsét ami a griff vérét tartalmazta. Ez a mágikus lény vérének illata alapján is könnyű rájönni, hogy elég erős gyógyító hatást tud kiváltani. Egy másik üveget veszek elő majd össze öntöm a kettőt. A vér nem engedett színéből. Majd léptek zavarták meg a békémet, s nem néztem hátra ki az. némán álltam ott tovább kék csuklyámba burkolózva. -Lanuria... egyre közelebb az otthonhoz... heh | |
| | | Drakon Ashmar
Hozzászólások száma : 35 Munkahely : Fejvadász
Character sheet Nép: Emberek
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-16, 9:51 am | |
| - Rendben Aldo! Úgyis jó lesz. Mindenféleképpen csónakkal kell megközelítenünk a kalózhajót, mert a ksi csónakot a sűrű köd még jól takarhatja is. Így az álcázásunk meg lesz oldva. A vadalani kék nő amúgy sem jöhetne. Egyáltalán nem egyeznék bele. És nem érdekel, hogy ő mit akarna. Ez nem kisasszonyoknak való sétálás lesz, hanem kemény és véres harc. Remélem addig Raman is összeszedi magát. Mikor az öbölhöz érünk megállunk egyet pihenni, egyrészt, hogy Raman tudjon végre enni és ne éhesen és fáradtan menjen harcolni, másrészt nekünk is kell a pihenés, harmadrészt el kell végeznem egy terepszemlét és stratégiát kell kidolgoznom. Valamint van ott egy kémem is, várom a jelentését. Mert tuti infót ad. Nyugalom, a kémem nem vesz részt az akcióban, és a kincsről sem tud, ő mindössze azt határozza meg, hogy hol van a kalózhajó. - közli Aldoval a mondandóját, majd a hajó korlátjához lép és látja, hogy a törpe még mindig a tengerbe okádik. Pár perc múlva mikor már befejezte a törpe a "dolgát", akkor oda lép hozzá. - Raman! Kötnék veled egy üzletet. Ha segítesz nekem elkapni ezt a bizonyos kalózt, akkor nem csak a kincsből kapsz, hanem felajánlom még a segítségemet is. Fejvadász vagyok, vagyis értek az emberek felkutatásához és kereséséhez. Segítek megtalálni neked azt a bizonyos Riana-t. Van egy-két nimfa ismerősöm nekem is. Hát ha ők hallottak róla valamit. - közli vele ajánlatát, elmosolyodva, majd megveregeti a törpe vállát és odébb megy, nézi a tengert ahogy hullámzik. | |
| | | Raman Mocsári törpe
Hozzászólások száma : 318 Életkor : 123 Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...
Character sheet Nép: Törpék
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-16, 11:08 am | |
| *Pokoli út és pokoli ételek. Ezek a magas, hajós népek nem tudnak főzni. Például egy halat úgy elrontani még soha nem látott Raman, mint amit a mai napon kóstolt. Hiába, igazán jól csak a mocsári törpék főznek. Düllesztené is mellkasát, de nem teszi, helyette megint csak a korlátra hajol. Nem hall semmit abból, amit Aldo beszél Drakonnal, talán jobb is. Éppen elég neki a gyomrával és a tenger ringatózásával való küzdelem, nemhogy még holmi kalózok, meg hajók miatt is idegeskedjen. Aztán amikor már úgy érzi, hogy pillanatnyilag biztonságban van, felegyenesedik. Kezével megtörli száját, most az sem zavarja, hogy vörös szakállában még bőven maradt az ételmaradékból, amit végül a halaknak kell majd megenni. Raman biztos benne, hogy ha el is fogyasztják, utálkozva teszik. Lenéz pocakjára és szinte látja, hogy óráról órára megy össze. Mi lesz így vele?! De talán ez az út is véget ér egyszer. Drakon megjelenését már egészen rezignáltan veszi tudomásul. A fejvadásznak köszönhető, hogy visszafordult vadalanból. Pedig jól esett volna kicsit hajó nélkül lenni. Ha jól számolja, már a tizenkettedik napja van tengeren, mert az a rövid idő, amit a kék nép kikötőjében töltött, csak pár óra volt. Már bánja, hogy nem maradt ott, hátha mégis ott van Riana. Persze ezzel csak győzködi magát, de minél hamarabb kiszállnak az öbölbe, annál hamarabb lesz jobban. Drakon szavaira gyanakvó pillantással néz fel rá.* - Te ismersz nimfákat? *Jól tudja, hogy a nimfák milyen rejtőzködő élet élnek, és hogy leginkább a férfiak elől bújnak el erdeikbe, völgyeikbe. Riana egy kivétel, a mocsári törpe egészen maga sem érti, hogy mitől más, mint a többi. Persze szóvá sose tenné, örül neki, hogy megismerte és hogy olyan, amilyen. Utánamegy a fejvadásznak.* - És mit akarsz te a kalózkapitánnyal? *Érdeklődik, mert rettenetes gyanú érlelődik benne. Ezek a veszélyes emberek őt valami harcba akarják belerángatni, pedig ő nagyon nem hasonlít a harcosabb hegyi törpékhez. Ha teheti, inkább elkerüli a bajt, persze néha a baj talál rá….*
| |
| | | Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
Character sheet Nép: Külhoniak
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-16, 2:04 pm | |
| //Tinia kiszállt//
*Lehervadt mosollyal és egy kisebb monoklival a szeme alatt tér vissza Tinia kabinjából a fedélzetre. Mérgében legszívesebben belehajítana most valakit a tengerbe, de az nagy meggondolatlanság lenne a részéről, ráadásul fényes nappal is van. Így hát összeszorított öklével egy nagyot behúz az árbocfának, majd megy tovább. A fejvadász meg a törpe valamit beszélgettek, aztán Drakon tovább áll, de Raman követi, feltéve neki egy kérdést. Erre már Aldo is odaér és hallva az elhangzott kérdést, még Drakon előtt válaszol.* -Viszünk neki egy törpét cserébe egy jelszóért. *Jegyzi meg viccelődve.* -A hajó nem fog megállni egész az Északi-szegletig. Mondd csak, kibírsz még két hetet a tengeren? *Hangja most már komolyra vált és úgy néz rá a törpére.* -Holnapra a Tagana-öbölhöz érünk. Addig jól gondold meg, hogy mit választasz, a kincset, vagy a továbbutazást. | |
| | | Drakon Ashmar
Hozzászólások száma : 35 Munkahely : Fejvadász
Character sheet Nép: Emberek
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-16, 2:38 pm | |
| - Nos nem egészen! - mondja Aldonak elmosolyodva, hiszen egyből lejött neki a poén, majd a törpéhez fordult. - Raman, a kalózkapitány fején magas vérdíj van, és Én mint fejvadász el akarom őt kapni élve. Másrészt Aldo cimbora részben jól mondja, kell egy bizonyos jelszót is megtudnunk. Egyenlőre csak ennyit mondhatok, akkor avatlak be a részletekbe, ha segítesz nekünk. Ha csatlakozol hozzánk és segítesz elkapni a kalózt, akkor egyrészt igen sok darna lesz a jutalmad és segítek megkeresni neked azt a Riana-t. Döntsd el, hogy mit szeretnél. - mondta Drakon, majd leült egyet pihenni. A tenger nyugodt volt és csendes, és az időjárás is kellemes volt, a matrózok serényen dolgoztak. Haladt a hajó tovább, egyenesen a cél felé. | |
| | | Raman Mocsári törpe
Hozzászólások száma : 318 Életkor : 123 Munkahely : Ej, hát mocsári törpe...
Character sheet Nép: Törpék
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2013-08-17, 7:15 am | |
| *Aldo is visszatér, és Raman előbb rátekint, aztán a tengerre, aztán visszakapja a pillantását a monoklira.* - Nagyon vicces… *Puffog magában. Ő aztán nem lesz cserealap, akkor már inkább a vízbe ugrik most! Egyébként is, belegondolt abba is, hogy az öböl már a szárazföld része. Onnan csak el tud sétálni bárhova Lanuriában. Azonban Drakon még időben fordul hozzá, és szól közbe.* - Még szép, hogy nem leszek jelszóalap! *Jelenti ki mérgesen. Arra gondol, hogy akin magas vérdíj van, az ki is érdemelte. Északon pedig mi van? Na, hideg, és sárkányok! Egyikhez sem fűlik a foga, főleg az utóbbihoz nem. Az is feltűnik neki, hogy nem válaszolt a fejvadász a nimfákra feltett kérdésre. Lehet, hogy az egész csak humbuk, valójában csak látott nimfákat, de nem ismerkedett össze velük. Nagyon zárkózott egy népség. Töprengve ráncolja homlokát, majd csak egy rövid mondatot nyög ki.* - Akkor holnapig kitalálom.
| |
| | | Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
Character sheet Nép: Mágusok
| Tárgy: Re: A Remény tengere 2014-04-12, 5:48 pm | |
| // Gomorra//
Balál izgatott, de nem a hajóúttól. A vörös szépség egyik megtestesült ideáljára hasonlít, bár kissé talán merész hölgyemény. Örömmel nyugtázza, hogy ellenséges szándékkal nem tekintenek a nőre a legénységből. Néhány óra a fedélzeten, és határozott meggyőződése, hogy nemigen foglalkoznak ezek velük. Estére jár az idő, mire a fedélközbe megy, megkeresni a helyet, ahol ehetne. A helyzet az, hogy megkérte a nőt, egy ideig ne mutassa, hogy összetartoznak, hogy ki tudja fürkészni, mennyit ér a biztonsága a hajón a férfilegénység gyűrűjében. Ám mivel ezen már túl volt, harapni akart valamit, mégpedig sürgősen, karjának gyógyulása is múlik a megfelelő táplálkozáson... és hát... tudat alatt a feszültségét kell levezetnie, a vadalani hajóút nem hagyott sok jó emléket benne... Ugyan nem tengeribeteg, de a sok csupasz vízfelülettől cseppet sem érzi magát biztonságban. Úszni is elég jól úszik, de mégis... Jobb az efféle húsevőknek a szárazföld kemény talaja a lába alá. Védencét még nem is kereste ma, a hajó gyomrában nem kétséges, hogy összefutnak.
| |
| | | Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
Character sheet Nép: Külhoniak
| Tárgy: Aldo újra Vadalanon 2015-09-21, 1:41 pm | |
| //Daxa-val való találkozás után//
*Próbált visszaemlékezni a tegnap éjszaka történtekre, de sehogyan sem akart ez összejönni. A feje majd szétment, s az émelygés egyre csak kerülgette. Szemeit jó ideig ki sem nyitotta, de amikor észrevette, hogy végtagjai nem akarnak engedelmeskedni, úgy döntött, most már ideje felmérni a szituációt, amibe került.* ~Hű, csak nem ihattam annyit, hogy meg sem tudjak mozdulni.~ *És valóban nem. Kezei össze voltak kötözve a háta mögött. Ő maga meg egy sötéten imbolygó veremnek becsülte fel a helyiséget, amelynek egyik sarkában elnyúlva feküdt. És a terem ringatózása csak nem akart szűnni.* -Hol vagyok? Mi ez egész? Mi történt a tegnap éjjel? *Mintha csak kérdéseire beakart volna lépni hozzá a válasz, úgy csördült meg egy kulcscsomó az ajtó másik oldalán, hogy aztán megnyitva az ajtót, egy tagbaszakadt alak sziluettje tárulhasson Aldo elé.* -Höö...a madárka ébredezik. Szóljatok az úrnak! *Valóban próbált pár sikertelen kísérletet tenni, hogy legalább felülhessen, de a terem billegése miatt, csak gurulnia sikerült egyik faltól a másikig.* -Héé! Hol a véres pokolban vagyok?! Oldozzatok el, de azonnal! *Ordított fel, amint észrevette az ajtóban állót.* -Majd eloldozunk, ha az úr azt mondja. Különben is, hova ilyen sietős? A nyílt tengeren vagyunk. Hehehe. *A fickó félkegyelmű nevetése végigharsogott a fedélzet alatti folyosón, de ahogy tovahaladva elhalt, nyomában közeledő léptek zaja tört utat magának.* -Na mi az? Megmondtad neki? *Fordult bamba tekintettel az érkező fele.* -Azt mondta, hogy csak Evolyranon akar foglalkozni vele. Addig is hagyjuk békén a foglyot. -Mi? Evolyranon? Hö, nehogy má'! Akkor kit kínozzak két hétig? Az utolsó kalózt tegnap etettem meg a cápákkal. Na! Megyek beszélek vele. Zárd be az ajtaját, amíg kigurulna innen, hehehe. *A tagbaszakadt pacák elsietett, a társa kezébe nyomva a kulcsokat.* -Hé, várj! Ne zárd be! Mit akartok velem? Nem vagyok én kalóz! Mit ártottam nektek? *Az ajtó ekkor már rá volt zárva, s a szoba újra teljes sötétségbe borult. Amikor már azt hitte, újra magára hagyták, az ajtón túlról mégis érkezett válasz.* -Nem vagy te kalóz...annál rosszabb! Herceggyilkos! *Következő kérdését, hogy miért viszik Evolyranra, már fel sem tette. Hiszen tudta, hogy a Glorien exjegyesével az egyik evolyrani herceggel függhet össze az egész, akit megölt a Norlan-i Tűzfogadónál.* ~Na, ezeknek mesélhetem, hogy önvédelem volt...főleg, ha a király emberei kaptak el...~
//folyt. köv...// | |
| | | Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
Character sheet Nép: Külhoniak
| Tárgy: Aldo újra Vadalanon 2015-09-21, 5:41 pm | |
| *Két vagy három napja lehetett a hajón. Pontosan nem tudta volna megbecsülni, hisz a hajó azon rekeszében ahová zárták, nem volt ablak. Ételt és vizet is napjában csak egyszer, ha kapott, azt is napszaktól függetlenül. A tagbaszakadt alak az első nap óta többé nem bukkant fel cellája környékén, de Aldo nem is tartott tőle, sokkal inkább gondolkozott azon el, hogy mi várhat rá, ha Evolyranra érnek.* ~Valahogy a partraszállás és az ítélőszék között kell kereket oldjak. Ha sikerül megszöknöm, Evolyranon eltudok rejtőzni, hisz több régióját is úgy ismerem, mint a tenyeremet.~ *Még azon az éjjelen szörnyű vihar söpört végig a tengeren, mely a hajó útját teljesen másfele terelte, mint Evolyran. Aldo az egészből a hajó őrült ringatózására és a fentről lehallatszó kiáltásokra lett figyelmes, már amit a fedélzeten végigsöprő hullámok zaja nem nyelt el. Ha lett volna hová mennie, biztosan kihasználta volna e káoszt a menekülésre, de legjobbnak látta nyugton ülni és a falhoz támasztva hátát a hajóra bízni mindent. Talán semmi sem zavarta volna meg nyugalmát már azon az éjjelen, ha nem jutott volna el hozzá egy távoli kiáltás, hogy süllyed a hajó. Ez igen hamar kiverte szemeiből az álmot, s immár okosnak látta cselekedni valamit, ami megmentheti az életét. Először is a kezeit akadályozó kötelektől igyekezett megszabadulni, majd az ajtót arra bírni, hogy megnyíljon előtte akár egy darabban, akár száz szálkára törve. Nem is telt bele sok idő, s bár maga sem tudja, hogy hogyan, de a sötétben valahogy csak megtalálta módját megszabadítania magát, viszont az ajtónyitásra nem várt meglepetés fogadta. Egy nagyobb hullám, mely megunta a fedélzeten játszadozni, utat tört magának és a leszakadó árbócoktól megroncsolt hajó belsejébe nyúlt további áldozatokért. Aldot is felkapta e víztömeg és először is a börtönének szolgáló helyiség falához csapta teljes erővel. Ekkor vesztette el először eszméletét... Órákkal később pár pillanatra magához tért. A felkelő nap fényében csak a tengert látta maga körül, meg néhány roncsot a vízen, s a távolban egy partvonalat talán. Így került újra a vadalanok földjére... | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: A Remény tengere | |
| |
| | | | A Remény tengere | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|