Keleti szeglet, a Remény tengerének partja

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

* Kis változatosságra vágyott, ahol nincs zöldellő erdő, kiszáradt sivatag vagy esetleg dombos hegyvidék. Valami újat keresett, amit eddig nem látott. Szóbeszédekből hallotta, a Keleti szegletnél van egy Tengerpart, homokos talaj, lenyűgöző látvány. Ugyan vannak sziklák, meg a folyó is itt ömlik bele a tengerbe, nem zavarja ez a tény őt.
~ Kellemes látvány, egyszerűen gyönyörű. ~ Szól magában, beszippantja a tengeri levegőt, melyet a szél idefújja hozzá. sétára indul, nem számít társaságra, inkább jobban odafigyel a pihenésre, a kikapcsolódásra. Egyszer kétszer mindenkinek, nem lehet állandóan úton, állandóan csak a kalandokat keresni, egyszer kétszer érdemes megpihenni. Ő is így tesz most, élvezi a puha talajt a talpa alatt, meg is áll leül a homokba, a tenger vizét nézi.
~ Itt lenyugodhatok egy kicsit.~ Varázslatos helyszínnek véli. Ahogy körbenéz a színek amik fogadják, kellemes a látásának, megnyugtató teljesen el tud lazulni. Pár perc múlva felkel, indul tovább a parton, fel akarja az egészet fedezni, nem szeretné felfedezetlenül hagyni. Egyre csak halad az egyik irányban, jobbára meg sem áll, egy sziklacsoportot pillant meg előtte és felmászik rá.*
~ Itt az én helyem. ~ foglalja el helyét a sziklán, kényelmesen nekidűl a kemény kőnek, elnéz a tengeren a messzeségbe. Távolra lát, s olyan messze van, hogy a távolban nem tudja milyen hajókat lát. Kereskedő vagy hadihajó, azt innen nem tudja már eldönteni. Talán a táv felétől igen. A kellemes időtöltése így zajlik, hallgatja a tenger hangját, nézi a nyaldosó hullámokat, ahogy a partra érnek.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Lothár hosszú vándorlás után elér a tengerparthoz amiről út közben halott egy embertől. ~Nagyon szép a táj!~ Mondta magában. Úgy dönt elkezd sétálni egy kicsit sétálni és körbe néz. A tengeren hajókat lát, menet közben vissza gondol az otthonára, megint elkapta honvágy. ~Vajon most mi lehet otthon?~ Kérdezte magában, egy ideig még gondolkodik rajta, de hamar túl teszi magát rajta. Ezután a tengert nézi séta közben*
*Kis idő után észre vesz egy szikla csoportot amin valaki van. El indul a sziklacsoport felé és amikor oda ér észre veszi, hogy elf van ott. -Te mit csinálsz? Kérdezte az elftől. *

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

* Nagyon elmélyül a gondolataiban, az idő telik múlik, nem érzékeli az időt. Hogy öt perc telt el, vagy esetleg fél óra, nem tudná megmondani. Ebben a merengésben vagy elsüppedve, így nem is igazán hallja meg, hogy éppenséggel szóltak hozzá, később ugrik be, neki hogy mintha valaki szólt volna odalentről.
~ Ki lehet az? ~ Teszi fel a kérdést magának, a gondolat záporokat elzárja, megszakítja azokat, immáron újra a környezetére figyel, így Lothár barátja csak annyit érzékelhet, hogy kissé lassan reagál rá.*
- Hello Lothár! Rég láttalak! * Kel fel helyéről, óvatosan lemászik a szikláról, elhagyva őrhelyét, hogy szemtől szembe lehessen régi barátjával. megörül a régi ismerősnek, mire természetesen megjelenik egy vigyor formájában. Amint előtte áll a másiknak, meg is öleli barátian.*
- Hogy vagy? Jól érzed magad? Ezer éve nem láttalak! * Kicsit túloz talán, hiszen az emberek nem élnek addig, de ezzel fejezi ki, hogy mennyire nagyon nagyon régen nem volt a másik társaságában.*
- Hogy én mit csinálok? Nos elmélkedtem mikor megzavartál és néztem a távolban a hajókat. Nem mindig lehet úton az ember és vándorol céltalanul. Tudod kell egy kis szünet is, egy kis pihenő. Egy két nap az egész utána mehet minden tovább. Kicsit más fajta vidékre vágytam és megkaptam * Jelenti ki mosollyal az arcán, igen ha olyan társaságában lehet akit már ismer, könnyen megnyílik az elf.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Mikor az elf Lothár felé fordul észre veszi, hogy ez Wyamor Zendur a régi barátja nagyon megörült neki. Megvárta a míg az Zendur befejezi a mondani valóját, utána válaszol. -Köszönöm jól vagyok! Mondta barátságosan, majd folytatja. -De régen is volt mikor útóljára találkoztunk. Mondta mosollyal az arcán és gyorsan vissza gondol a régi időkre.*
*-Történt veled valami amíg nem találkoztunk? Kérdezte Zendurtól közben végig néz a tájon látja, hogy az égen madarak repülnek az égen, de gyorsan vissza vitte a tekintetemet Zendurra és vártam a választ a kérdésemre.~Jó látni egy régi barátot?~ Mondta magában.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

- Hogy velem történt e valami? Nos elég sokat mesélhetnék neked, két nap után fogyna el. Ilyen a vándor élet! * mosolyog rá barátjára, aki kissé hozzá képest túlságosan is hallgatag, ezt még így elsőre betudja, hogy a másik meg van szeppenve attól, hogy újra együtt vannak. nem ejti meg ezt a másiknak, sokkal inkább ha már történetekről van szó, akkor felvet egyet.
~ Vajon melyikkel is kezdjem? ~ Gondolkozik még el hirtelen, ezzel megvárakoztatva barátját kicsit.*
- Szóval volt még kicsit régebben, hogy kocsmai bunyóba keveredtem, kicsit elkapták az arcom de nem hagytam magam. A vége az lett, hogy az utolsó talpon állót és egyben rendbontót a szakácsnő leterítette egy sodrófával. Akkorát koppant a feje, azt hittem betör neki. Szerencsére nem. * meséli, kis szünetet tart utána eszébe jut egy másik történet.*
- Képzeld múltkor az Agere sivatag szélén mentem, mikor kiraboltak ismeretlenek. Kicsit rosszul esett mikor kicsit beljebb a sivatagban ébredtem, szerencsére hála az érzékemnek, hogy megúsztam és nem haltam szomjan. * Egészen belemelegedik a történetek mesélésébe, így nehéz megállnia.*
- Ne mond, hogy veled nem történt semmi, mert akkor kénytelen leszek azt mondani rád, unalmas egy életed van. * Itt elhallgat, várja a választ a reakcióit a másiktól.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Lothár érdeklődve hallgatta végig Zedurt. Nagyon csodálkozik ezeken a dolgon ami történt Zendurral. Ezután megkérdezi mi történt Lothárt. - Ne mond, hogy veled nem történt semmi, mert akkor kénytelen leszek azt mondani rád, unalmas egy életed van. Lothárt gyorsan válaszol a kérdésre.*
*-Velem nem történt olyan sok dolog mint veled. Egy kis szünetet, majd folytatja. -Kicsit régebben találkoztam egy fehér sárkánnyal és egy elf-fel akinek volt egy másik sárkány. Egy ideig együtt utaztunk és beszélgetünk, de más nem történt út közben. Fejezte be a mondani valóját. *
*Ezután Lothár kis ideig mosolyog, de ezután előveszi a pallosát és Zendur felé. Vedd elő a fegyvered! Mondta fenyegetően Zendurnak. *

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

* Nem igazán lelkesen mesél Lothár, ráadásul elég lényegre törően. Attól, hogy mér a másik utazott két sárkánnyal, nem jelent semmit, unalmasnak véli. Semmi közös kaland, csak közös utazás. Ő rég talán elunta volna a két sárkány társaságát.Ő is tudna ilyen történeteket mesélni, van bőven olyan története, amiben csak arról tudna mesélni milyen unalmas volt az utazás bizonyos illetőkkel.*
- Ez nem sok, derék dolog két sárkánnyal utazni. * ennyi elismerést ad a másiknak, többet nem kap.nyugodtan néz mosolyogva a másikra, viszont amikor előveszi a pallosát a másik, akkor nem tud mit kezdeni, arcáról lefagy a mosoly.*
- Miért vegyem elő a fegyverem? Jól vagy? * S gyorsan megfogalmazódik, nem e valami más lénnyel van dolga, aki felvette barátja alakját. Előhúzza hát fegyverét, a szablyáját és védekezően maga előtt tartja.*
- Biztosan jól vagy Lothár? * némi aggódás van a hangjában, reméli a másik csak rossz viccnek szánja és nem véresen komolyan. Nem szeretné régi ismerősével megküzdeni és megsebesíteni.*
- Figyelj ez most nagyon rossz vicc! * Szól neki határozottan, miközben nyugodt próbál maradni e helyzetben.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Zendur nagyon meglepődött mikor meglátta, hogy Lothár a elővette a fegyverét. Elkezd beszélni Lothárhoz. - Miért vegyem elő a fegyverem? Jól vagy? Ezután előveszi a szablyáját és maga elé tartja. Ezután megkérdezi, hogy ez egy rossz amire Lothár ezt válaszolja . -Nem ez nagyon komoly Zendur! Kihívlak egy párbajra! Mondta Lothár fenyegetően és megindul felé. ~Úgy látszik sikerült átvernem!~ Mondta magában menet közben nagy vigyorral az arcán.*
*Menet közben Lothár megemeli a pallosát és az elf jobb keze felé csap, hogy lefegyverezze . -Véd magad Zendur! Kiáltott fel. *

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

* Fura neki ez az egész, hogy a másik kihívja őt párbajra. Mi alapon támad, főleg úgy, hogy teljesen komolyan gondja az egészet. Neki nem tetszik ez az egész, dulakodik magában erősen, s nem is kell olyan sokáig tennie ezt, mert máris jön az első csapás felé, a keze felé, hogy ő lefegyverezze, amit persze hárít a kardjával.
~ Miért teszi? Miért? ~ Teszi fel még mindig a kérdést, de annyit nem vár, inkább cselekszik. Legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás.*
- Nem tudom mi a baj veled! De utána fogok járni így vagy úgy * villannak meg komolyan az elf szemek, előkapja elf tőrét is. Így jobb kezében elf szablyája, míg baljában a tőr. Kitűnő ötlete támad, úgy forog lép, hogy a nap segítségére legyen abban, hogy tőr segítségével belevilágítson barátja szemébe.
~ Remélem ettől kicsit megvakul és akkor támadok ~ Gondolja el tervét, ami reméli sikeres lesz, s akkor ennek a névtelen őrületnek véget lehet venni.*
- Talán azt hiszed jó az a páncél? Csak lelassít * ejti ki a szavakat Lothár felé, hogy mondjon ő is vissza neki.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Az elf hárítja Lothár támadását és hozzá szól. - Nem tudom mi a baj veled! De utána fogok járni így vagy úgy! Mondta az elf, ezután bal kezével elő vesz egy tört és elkezdek furcsán mozogni. A tőrrel a napfényt a Lothár szemébe irányítsa. Lothár elveszi az a bal kezét a kardtól feje elé tartja. -Nem ér ilyen módszerekkel harcolni! Mondta az elf-nek.*
*- Talán azt hiszed jó az a páncél? Csak lelassít! Mondta az elf Lothárnak. ~Lehet, hogy lelassít, de legalább nem vagyok olyan védetlen mint ő!~ Mondta magában és ezután elkezdett rohamozni Zendur felé, hogy fellökje őt. -Itt az ideje befejezni ezt a harcot. Mondta magában.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

* Őt már nem érdekli a másik nyavalygása, olyan mint egy bádogba szorult féreg. Nem ő kezdte ezt az egészet, be kell viszont fejezni ezt az egész párbajt. Hogy nem ér így harcolni, ezt senki sem mondta, hogy szabály lenne. Viszont meglepően veszi tudomásul, hogy a másik fej nélkül rohamoz. Szablyáját hívja segítségül a védekezésre, törekszik hogy a másik fegyverét eltaszítja jobbra az útból, helyet adva hosszútőrének.*
- Add fel! Nem győzhetsz! * Próbálja tovább szavakkal azért, hosszútőrét indítja a közelebbi karja felé a felkar és alkar közé ahol nem védi páncél Lothárt. Talán ha kicsit lebénítja akkor utána egy kézzel nehezen fog forgatni egy olyan pallost.
~ Jobb lenne ha feladná, miért nem fejezi be? ~ Szól magában, persze figyelme a küzdelmen, minden egyes mozdulatra próbál összpontosítani. Nála van a gyorsaság a fürgeség, másiknál a védettség és az erő.
~ Lothár térj észhez! Ez nem te vagy! ~ Próbálkozik gondolattal, hátha azt felfogja a másik, ami mellett nem siklik el.*
- Nem akarlak megsérteni barátom. De most nagyon furán viselkedel, nem tudom mi ütött beléd. Talán meguntad az életet?

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Az elf a szablyájával jobbra taszítja Lothár pallosát majd a tőrjével a bal alkarja felé csap, közben ezt mondta. - Add fel! Nem győzhetsz! A tőr eltalálja Lothár karját, ettől már nem tudja használni a fegyverét mert csak az egyik kezét tudja rendesen használni. Inkább a földre dobja a pallosát és jobb kezével a sebet fogja. -Ez nagyon fáj!- Mondta magában.*
*- Nem akarlak megsérteni barátom. De most nagyon furán viselkedel, nem tudom mi ütött beléd. Talán meguntad az életet? Kérdezte az elf Lothártól. -Feladóm a harcot! Kis rövid szünetet tartva folytatja. -Nem untam meg az életem csak tudni akartam voltam, hogy mennyit fejlődött a harci tudásod! Megint tart egy kis szünetet tart, majd folytatja. -Szerettem volna, hogy komolyan vedd a harcot, ezért viselkedtem így! Mondta majd elkezdi el látni a sebét, közben várja Zendur reakcióját.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

* Elnézi amint Lothár eldobja a fegyverét, erre a pillanatra várt most és sikerült. Hogy ne sikerült volna? Mindig is ügyesebb volt Lothárnál, viszont harci felszereltségben elmaradt a másiktól. Ő nem forgat olyan nehéz pallosokat.
~ Szóval feladod a harcot. Reméltem is, nem lenne sok értelme fél kézzel próbálkozni. ~ A további mondatok pedig egyszerűen sokkolják, nem is tud válaszolni, hogy a másik csak mindezért volt ilyen. Nem mozog sehová, csak elgondolkozik a mostani eseményeken, miközben az már a sebeit kezdi el ellátni.*
- Nahh várj hadd segítsek! * Ezzel a sebre mutat, lassan egy hosszadalmas bűvös igét mond el, minek az lesz a hatása, hogy segít elállítani a vérzést.*
- Ellyana urielna haman khelestran, ryganda jermie lenu onoste fhenlo, almaniter cassoen barzanne * Ennyit tehet a másikért és még mielőtt a másik köszönetet vagy bármi mást mondhatna így szól.*
- Én azt hiszem most megyek * Szól határozottan, el is lép a másiktól, lassan körbetekint még egy kicsit utána így szól*
- Ég veled! Talán találkozunk * Elsétál a helyszínről, lehet hogy megsértődött, de csak az is lehet, dolga akadt valahol és gyorsan távozott.*

// Februári 2. küldetés - Barát vagy ellenség? //

*Mikor Lothár éppen a sebét próbálja el látni, az elf a sebre elmond egy varázs igét. Ellyana urielna haman khelestran, ryganda jermie lenu onoste fhenlo, almaniter cassoen barzanne! Ettől a vérzés el áll. Mielőtt Még Lothár megköszönhetné ezt mondja. - Én azt hiszem most megyek! Ezután el lép az embertől és elindul, egy kis idő után még vissza szól. - Ég veled! Talán találkozunk! Ezután elmegy.*
*~Lehet, hogy megsértettem!~ Mondta magában Lothár, ezután még csinál egy kötést a karján lévő sebre. Mikor ezzel végez felveszi a pallosát és ő is távozik. ~Többet nem csinálok ilyet!~ Mondja magában menet közben.*