Mardan - A törpeváros

*Arielle felvette emberi alakját, majd odament a mágushoz.*
-A nevem maradjon titok. Addig is szólíts Lady-nek! Köszi!
*Mondta, a mondókáját, és elindult egy templom felé.*
-Ha neked megfelel, akkor megnézzük milyen temploma van a törpök istenének!
*Mondta, majd kacsintott egyet, és elnevette magát.*
-Amugy én félvér vagyok. Nem is akármilyen. Az ellenséged. Fehérköppenyes/Smaragd sárkány. Úgyhogy nem leszek a legkedvesebb, de a pénzt előre kérem és akkor meggondolom!
*Mondta az üzleti ajánlatát, majd elmosolyodott, és elkezdte magaután húzni a feketeköppenyest.*

//Tarabas hmm? Csak nem a kedven filmemből? Aranyrózsa barlangja, vagy a harcoshercegnő? Hehe //

-Lady oké nekem tetszik.*Mosolyog a nőr és utána ered. -Nekem megfelel és nos itt a pénz, te kis félvér.*Mondta s mosolygott majd már mellete haladt. ~Jézus érdekes egy sárkány.*Jegyzi meg a gondolataiban, és kedvesen mosolyog a nőre. Ahogy sétálnak egy kérdést tesz fel a lányna. -Te sokat jössz a törpök birodalmába?*Hangzik el a kérdés, szereti megismerni azt akivel beszélget. Egy rózsát varázsol elő majd Lady kezébe adja.*


(Passz ha a fantahiro vagy hogy írják film nek ezek a magyar címei akkor igen, de nem hiszem.)

[1. küldetés – Adósság]

*Mardan... Mennyivel jobb hely is ez, mint a hegyen kívüli városok. Ez a sok derék, tisztességes arcszőrzettel bíró törpe... Egy ilyen látvány mindig megmelengeti Grengor lelkét.
Ráadásul ezek nem csak simán törpék, hanem hegyi törpék! Azaz Grengor fajtája. Jó dolog is az, ha a törpe a saját fajtája között van. Ezért is szokott hazafelé menet mindig megejteni egy félnapos kitérőt (mármint alvással együtt félnapos) Mardan felé, hogy minél előbb a saját fajtája közé kerüljön, s fellélegezhessen... Na meg átkozottul szép is ez a város. Szebb, mint az ő otthona, de azért persze nem költözne át ide, az otthon, az mégiscsak az otthon. Ott nőtt fel, oda köti minden... Meg ott nincsenek magasnövésűek.*

[1. küldetés – Adósság]

*Be is tér a szokásos fogadójába. A szokásosba, hisz attól tudja, hogy mire számíthat. Nem éppen ötcsillagos fogadó, de hát nem is akarna olyanba menni, hisz ott az árak is ötcsillagosak lennének. Jó ez. Megfelelő a koszt is és a kvártély is.
Itt is nagyon törpésen intézi a szobafoglalást, hisz már ismeri a járást. Valósággal a magabiztosság szobra ő.
Természetesen a szobában való lepakolás után vacsora, na meg persze az azutáni, de ahhoz szervesen tartozó procedúra következik. Amint ezekkel megvan, már fel is megy a szobájába, s nyugovóra tér, hogy holnap frissen és ereje teljében legyen, így pedig minél gyorsabb tempóban tudjon haladni, hogy minél hamarabb hazaérjen.*

[1. küldetés – Adósság]

*Reggel aztán frissen, üdén, kipihenten kel. Jön a reggeli készülődés. Már egyből az utazóruhájába öltözik, reggeli után azonnal indulni szándékozik. Persze nem maradhat el a szakáll ápolása, mert egy törpe adjon a szakállára! Ez jelen esetben azt jelenti, hogy úgy nagyjából kifésülgeti a szakállát a kisebbik egykezes fejszéjének a hegyével (mert a nyél alján egy döfésre alkalmas acélhegy található).
Miután kész, le is megy szépen, jól bereggelizik, majd a szobája felé menet szól a tulajnak, hogy indulni szeretne, kéri a számlát, amint lejött.*

[1. küldetés – Adósság]

-Khmmm...*köszörüli meg torkát, mikor megkapja a számlát. Homlokát is erősen beráncolja, így aztán a tulaj már tudja, hogy gondok lesznek, így ő is beráncolja a homlokát és eléggé dühös pillantásokat kezd vetni.*
-Emelte az árakat a múlt hónap óta?*töri meg végül a csendet Grengor egy kérdéssel, mert bizony nem érti a helyzetet, direkt kiszámolta a pénzét, egy kicsivel még többet is hagyott, mint amennyit a legutóbb költött itt el. A válasz egy bólintás formájában érkezik.
~Ennyit a szokásos helyről...~morogja magában. Legközelebb biztosan végigjárja a fogadókat, hogy megkeresse a legolcsóbbat.*

[1. küldetés – Adósság]

*Azért nem volt szó kritikus dolgokról, voltaképpen csak a reggelijét nem tudta kifizetni. És természetesen törpeatyafiak - ráadásul hegyi törpeatyafiak - közt harcnak nincs helye, így aztán sikeresen megegyeznek abban, hogy Grengor ledolgozza számlája ki nem fizetett részét.
Nem a legjobb szituáció ez, hisz egy fél nappal később fog csak hazaérni, morogva is hasogatja kétkezes fejszéjével a fadarabokat Grengor. Kicsit túlságosan is elszántan csinálja, vagy csak a későbbi hazatérés miatt érzett düh munkálkodik az izmaiban, de még a rönköt is sikerül szétvágnia, amire a hasogatnivalókat helyezi egymás után. De mindegy, az eredmény a lényeg.
Még egy mosogatásra is befogja az az átkozott, pénzéhes fogadós, de végül csak elszabadul, s útjára indul, hazafelé.*

2. küldetés - Törpék között

*Mardan városa felé veszi az irányt, kíváncsi volt mindig is, milyen egy nagyobb törpe város, valahonnan egy utazótól hallotta régebben érdemes megnézni, nem mindennapi látványban részesül. Így kalandozását, e város felé vette, azt tudja nem biztosan fogják őt szívesen látni. Fegyverei nála, jól látható helyen, más értéket nem lehet látni. Lassan halad a járatban, a hegy gyomrában, annyit se érez, hogy most lefelé halad, esetleg egyenesen. Az időérzekével azt hiszi már vagy fél órája indult el, közben csak öt perc telt el a bejárattól.
~Vajon jó helyre jöttem? ~ Teszi fel a kérdést, teljesen jogosan amikor a kivilágított tárnaúton egy erős kaput érzékel, őrző törpékkel együtt. Közelít a mikor a két őr kiszúrja a jövevényt, egyből dolgukat végezve elé állnak, a vörös szakállas megszólal.*
-Állj mocskos elf! Miért jössz a városba? * Szavai nem kedvességről árulkodnak, látszik rajta, hogy enyhén ingerült a látványától.*
- Üdvözletem törpe uraim! * Köszönti őket a saját nyelvükön amire még csak idegesebben forognak a szemeik.* Várost szeretném megnézni * Alig mondja ki a szavakat, megszólal a másik.*
- Ma nincs városnézés! Menj el mocskos elf! Csak holnap lesz megnyitva a város. * Erre nem is tesz mást mint elköszön.*
- Köszönöm az információt! * Ezzel sarkon fordul és távozik, mögüle még hallja ahogy visszatrappol a két törpe a helyére, hogy a szolgálatot teljesítse.
~ Talán holnap nem látom ezt a kettőt, mert őrségváltás lesz ~ Sóhajt fel finoman.*

* Másnap késő reggel újra jön, a tegnapi naphoz képest, a forgalom jelentősebb a városba vezető szakaszon. Nem tévedett az őrséggel kapcsolatban, viszont ahogy elhalad mellettük, úgy még a szeme sarkából talán úgy látta, hogy igen csak csúnyán néz rá.
~ Nah ezek után nem csodálkoznék, ha a város egész őrsége csúnyán nézne rám. ~ Kis idő múlva elfelejti, mert belépve a város szélébe, a látvány lenyűgözi őt. Még sosem látott ehhez foghatót, ilyen csodálatos várost. Nemhiába óvják a várost olykor és büszkék rá. Léptei önkénytelenül is elindul valamerre, nem azzal foglalkozik, megjegyezze az írányokat, hanem jól körülnézzen. Valahol azt vallja magában, ha az ember jól meg szeretné ismerni a várost akkor, céltalanul bolyong. Figyelme az épületen van, nem pedig a körülötte mozgó alakokon. Távolból játszadozó gyerekek szaladnak felé, az egyik oly gyorsan szalad, hogy nem bír irányt változtatni, elborulnak a földre.*
- Bocsánat Uram! Kérem bocsásson meg! * Feltápászkodik róla, követi a példáját.*
- Nincs gond! Máskor jobban figyelj! * Kissé feddő hangnemet alkalmaz, talán ebből tanul a kölyök. Kölyök pedig máris szalad tovább a többiekkel, ő is visszatér a városnézésbe. Fel sem tűnik számára az elébb kirabolták, csak annyit fogott fel az egészből, hogy játszadozó gyerekek közül az egyik nagy lendülettel nekijött.*

* Elkeveredett a piachoz, megéhezett kicsit, viszont előételként előszeretettel fogyaszt gyümölcsöt. Odamegy az egyik gyümölcsös kereskedőhöz, jól szétnéz a portékái közül, mikor megpillantja az almákat.*
-Szép napot! Kérnék két érett almát! * Szól ahhoz aki csak mutatja, hogy válasszon. Nekiáll nézegetni az almákat, keresi a legszebbeket, talál is kettőt, elrakja zsebeibe egyenlőre, utána megkérdezi az eladót.*
- Mennyi lesz? * Az eladó beszéd helyett mutogatni kezd, két ujját felmutatja, utána egy a betűt rajzol a levegőbe. Nehezen érti meg, főleg elsőre, másodjára ugrik be neki, két arannyal tartozik a két szép almáért. Átnyújtja a pénzt, barátságosan rá is mosolyog, ezzel tovább is áll. Megnézi a többi kirakatot, ami másfajta portékákkal van tele, hol kardokat és fegyvereket, hol páncélokat, máshol pedig ékszereket és más csecsebecse ingóságot.*
~ Itt az idő innen lelépjek.~ Távozik a piacról egy kisebb forgalmú utcára, megszólal a gyomra az alma után. Előkapja az egyik almát, jól megnézi nem sérült meg az utazásban.
~ Az ennivalóm csodás, szép almákat hozatnak ide.~ Nyúl a tőréért, azzal majd felszeleteli az ebédjét, viszont ahogy fogná meg a markolatot, nem érez semmit. Odanéz de az nincs a tokban, hűlt helye van.
~ Hol veszíthettem el? ~ Teszi fel a kérdést magában, a piacon ugyan tolongás szokott lenni de akkor is nem érezte, hogy valaki úgy nyúlt volna. Kezei állandóan a fegyverei körül vannak, így elég nehéz ellopni őket, most mégis megtörtént. Tanácstalan kicsit, merre induljon.*

* A városban sétál, megint csak bolyong és azon töri a fejét, vajon a tettes merre mehetett. Vissza kell szerezni a tulajdonát, olyan megmunkált tőrt ritkán látni, ő becsben tartja a fegyvereit, szokott velük foglalkozni, minél tovább szolgálják. Magában hosszas tanakodás után, megbeszélte magában nem a piacon nyúlták le, hanem a kis srác tette aki nekijött.
~ Úgy látom minden városban van egy ilyen kis zsebes, aki korán kezdi.~ Szembesül azzal a ténnyel, hogy az a gyerek is lehet már bárhol, nem hinné, hogy ugyanazon a helyen tevékenykedne. Tovább fedezi fel a várost, a gyerekeket meg különösen megnézi magának, hátha észreveszi, csalódnia kell mert egyik sem az.
~ Akkor találjak vissza oda ahol kizsebelt, talán szerencsém lesz ~ Próbálja belőni magának az irányt és elindul arra amerre véli a helyet. Hamarosan ismerős környékre jut, jó fél óra sétálás után a hely is meglesz neki de ott nem találja. Tanakodik mit tegyen ebben a helyzetben, a várakozás mellett dönt, egy sikátorba bevonul, mivel az öltözéke mai nap sötét, így jobban beleolvad az árnyakba. Előveszi az egyik almát, elkezdi elfogyasztani, néha kitekint hátha észreveszi a kis lurkót, akitől így vagy úgy visszaszerzi a tőrét. Pár óra múlva pillantja meg a kis csoportot, egy tehetősebb nő felé rohannak mint nála. Kivárja a megfelelő pillanatot, előjön rejtekéből pár méterrel a nő elé áll, a kis dagi gyerek elkerekedett szemekkel néz rá,nincs ideje megállni, ellép az útjából viszont kirakja a lábát mibe az megakad és előre zuhanva beveri az orrát. A nő aki mindezt nem tűri.*
- Mit csinál maga? * Szegezi neki a kérdést szúrósan, amire csak ennyi válaszol.*
- Maradjon ki az egészből! Ő meg a kis gyerek bandája lopnak! * közben a dagi gyerekhez megy, felkapja a földről kissé nehézkesen nekiviszi a falnak.*
- Ugye igazam van?! * Gyerek vérző orral kikerekedett szemekkel zavart légzéssel néz rá.*
- Add vissza a törőmet!

- Igen, én loptam el a tőrödet. * orrát fájlalja a fiú, aki még utána csomó mindent bevall, kiket lopott meg annyira be van rezelve. A nő elkerekedett szeme, átváltozik dühössé, mert a meglopottak között szerepel a kedves húga.*
-Mindezért felelni fogj, minden egyes tettedért. Azért nem ütlek meg, mert már így is vérzik az orrod. Mindenkinek visszaadod a tulajdonát, kezded ezzel az úrral. Megértetted? * A gyerek hevesen bólogat, máris a elindulnak a rejtekhelyükre, azt mondja a közelben van. Követi a fiút, nem ereszti el maga mellől, nem hagyja meglépni. Megérkezve visszakapja a tulajdonát, mivel a hölgy is jött így az is visszakapja az értékes családi nyakékét*
- Köszönöm Uram! Már azért is mert nem hagyta, hogy újra lophasson, másrészről sikerült visszakapnom a nyakéket * nem válaszol semmit rá, nem ezért tette. Odafordul a gyerekhez.*
- Remélem megjavulsz ezek után, mert tudod én utálom a tolvajokat, s a tolvajok nem csak így végezhetik, hanem akasztófán is, akár egy börtönben is eltöltheted életed egy jó részét. * Gyerek hallgat, nem mond semmit sem. Eszébe jut egy ötlet, lát egy nagy zsákot.*
- Rakd bele amiket elloptál. * A fiú nehezen de nekilát a feladatának, közben megnézi a búvóhelyét, a munka végeztével beköti a zsák száját.*
- Nos ezt majd leadom az őrségnél, azok remélem visszaadják mindenkinek a tárgyakat. Viszlát fiú! * Ezzel a nő társaságában indulnak meg.*

* Kifelé tart a városból egy hölgyeménnyel, kinek később megtudja a nevét és a származását, ugyanúgy csak utazó most, ő is szerette volna meglátni ezt a várost, egyszer életében. Megállnak kinn a kapunál a városőrségnél ahol is a szót magához ragadva indul meg egy törpéhez, leadja a kissé súlyos rakományt.*
- Szép estét! Ezt itt szeretném hagyni, tolvajok kincse. * Erre az őr gorombán így szólal.*
- Nem tisztem vigyázni holmi zsákra! Miféle tolvajok kincse? * Kérdezősködik, több információt akar, ezt látni rajta.*
- A minap reggel megloptak, utána sikerült a tettest is elkapni. Ez az ő gyűjtései és szeretné ha visszakerülnének a tulajdonok a gazdáihoz.* Ekkor szólal meg az oldalán a nő.*
- Tanúsíthatom mindezt, ez az elf csak jót akar * Törpe valamennyit enyhül a legalapvetőbb érzés marad csak meg benne, ami ugyebár a népe iránti gyűlölet.*
- Jól van! Nem ígérhetek semmit! Viszont dolgom van! * Le is tudja a párost. Így megszabadulva a tehertől könnyebb tovább utazni. Elhagyják a kaput, a járatban kifelé haladnak, hirtelen ötlettől vezérelve kapja elő másik almáját, megvendégelve a hölgyet.*
-Köszönöm. * Hálálkodik a nő, egy cikkelyt elvesz a tenyeréből. Igen, minden rendben van, visszaszerezte a becses tőrét, így már könnyebb almát enni. Kiérkezve a levegőre, búcsút vesz a nőtől, saját útján halad tovább, hívja őt a következő kaland, a következő kaland eseményei.*

1.küldetés – Adósság

* Nagy hideg van, ebben az időben nem érdemes menni semerre se. Nagy a lavina veszély és kegyetlenül hideg van, így Mardanban ragadt pár napot, míg nem enyhül az idő. Lassan járja az utcákat, keres valami fogadót éjszakára, némi étel és ital fogyasztás reményében. Bemegy egy pár fogadóba, de azok elküldik, mert telt ház van, s mindig ajánlják a másikat. Így történik az utolsó előttinél is amikor a törpe így szól hozzá.*
- Keresd fel, a Habzó Arany fogadót, ott biztosan lesz majd hely. A fogadós híres harcos jól vigyázz, bármennyire gyanús vagy utána készítheted a koporsódat. Sok vándor megjárta már ott. Ott ha nem tudsz fizetni, akkor vagy ledolgozod vagy pedig kiáll vele egy párbajra. Eddig senki sem tudta lenyomni a derék Pörölyfej Torgart. Eddig amit hallottam, hogy egy utazó nem tudott fizetni az ételéért és kiált vele. Elvesztette a karját, annyira győzni szeretett volna.* Tart egy kis szünetet, utána pedig hozzáteszi.*
- Noh de ha nem gond akkor mennék is. Vár a többi vendég. Szóval ezen az utcán végig, aztán balra fordulsz és utána jobbra és meg is látod a Habzó Aranyt. További jót * Köszön el a fogadós törpe, aki magára hagyja immáron. Nincs más választása mint előre, egy hosszabb sétára gondol elsősorban. Nem is téved akkorát, mégis a város szépsége miatt, az egészből csak perceket észlel. Nagy felírat mutatja a Habzó Arany fogadót, mellette egy habzó korsó rajzzal, az ajtóhoz ér és belép.*