Mardan - A törpeváros

Vendég

* Távol az ajtó, mire többen is felfigyelnek belül. Hirtelen nagy csend veszi kezdetét, mindenki érdeklődve nézi milyen alak érkezett a Habzó Aranyba. Mivel látták, hogy csak egy közönséges elf, akkor máris előző tevékenységükhöz visszatértek. Legtöbben a többi ismerősükkel beszélgettek tovább, hol pedig egy éppen bimbózó kapcsolatépítés folytatódott. Szét is néz a majdnem telt házas fogadóban, ahol sürögnek forognak a különböző népek szép leányai, van törpe, ember és elf. Pár asztalnál csak csendesen étkeznek tovább, az éhségüket csillapítják vagy szomjukat oltják. Bezárja maga mögött az ajtót, tetszik a hely, már csak abban reménykedik szállást és élelmet talál majd itt, nem küldik tovább. Beljebb indul a pulthoz ahol egy középkorú azonban ereje teljében levő törpe férfi egyből köszönti a ma stílusában.*
- Bahh még egy pitypang zabáló! Hallod e! Mond hogy mit szeretnél de gyorsan! * Nem tudja hova tenni ezt a magatartást a másik részéről, végül is csak mégis leadja a rendelését.*
- Egy olcsó ételt és italt és egy szállást! * Adja le pontosan a rendelést, mire csak bólint. Ételnek valami kásás ennivalót kínál, italnak valami vizezett bort és harmadjára pedig az asztalra rakja a kulcsát.*
- Noh most meg egyél és igyál csak ne lássalak. Utálom az elfeket * Szól Torgar, mire ő egy asztalhoz vonul. Elfogyasztja a nem túl ízletes kását, mellé a vizezett bort. Nem éppen kedvére való, de legalább nem üres gyomorral kell lefeküdnie.*

Vendég

* Hátradűl a székében, ellazul, átadja magát a pihenésnek. Sokat gyalogolt mindezért a luxusért, mindezért a szolgáltatásért, némileg van rajta kifogásolható, inkább elviseli mindezt. Kis idő múlva szekercével a kezében megjelenik személyesen Torgar egészen egyenesen személyesen hozzá jön.*
- Mit szobrozol még itt? Höh? Menj fel a szobádba aludni, itt csak foglalod a helyet a kocsmázók elől. Nem látod, hogy kell a hely? * Vágja a fejéhez, hirtelenjében mire kénytelen a kényelmes helyet átadni másoknak. Nem érti miért kell pont őt felállítani az asztalától, miért nem másokat. Jobban szétnéz, vannak máshol is egyke emberek, de azok közül egy se elf. Kezdi azt hinni, hogy Torgarnak valami gondja van a fajtájával. Eddig csak lenyelte a másik beszédét, a helyzet pedig egyre inkább romlani látszik.*
- Nah mi lesz már! Iparkodj! Nem érünk rá itt estig szobrozni. * Már indul el, hogy itt hagyja ezt a szintet és valahol a szobájában lepihenhessen, mögüle nagy trappolást hall, így még a lépcső feljárónál hátrafordul és ott van Torgar.*
- Fizess! Mert jó lenne ha fizetnél! Tartozok másoknak és kell a pénz. * Ejti ki rideg valóságában a dolgot, így nekiáll a félretett aranyak után kutatni. Meg is találja és kezébe nyomja a törpének, aki a nagy tenyereibe kiönti a szütyőt és számolni kezd.*
- Hééé! Át akarsz verni! Ez jóval kevesebb mint amit ma megettél és megittál. Nem mész te sehova! * szól és szekercéjét meglengeti. Erre dermedt csend lesz a fogadóban.*
- Vagy beállsz dolgozni, vagy pedig kiállsz ellenem harcolni! * Némileg nem meglepő számára a helyzet, viszont azon gondolkozik, hogyan számolhatta el magát, ő úgy érezte, hogy megfelelő arannyal rendelkezik.*
~ Nos akkor harcoljunk. ~ Dönti el magában, a fogadó összes vendége őket bámulja és feszülten figyel.*
- Legyen harc! Első vérig! * Szól határozottan, mire a törpe beáll, a közönség pedig továbbra is figyeli a feszült eseményeket.*

Vendég

- Rendben! Elfogadom, de megemlegeted ezt a napot elf! * Dühödten rohan neki, mire ő mindannyiszor elugrik a végzetes csapás elől, jobban felbőszítve az eddig is csípős hangulatban levő Torgart.*
- Ne ugrándozz! Ennyire nyúl vagy, hogy nem mersz támadni! * Próbálja provokálni, de nem is válaszol rá, inkább abban bízik kissé kifárad a szekerce csapásokban a törpe, meg leáll a saját fogadójának berendezéseit, kettéhasogatni. Tizenöt perc múlva érzékelni lehet, hogy kissé megfáradt a sok lendítésbe a törpe, főleg olyan súlyos szekercével mint amilyet Torgar forgat.*
- Csak egyszer kapjon el a harci szekercém, neked véged. Még hogy karcolásig! * Az ugrálás ő it meríti, főleg teli hassal nehéz mindezt művelni, a macska egér játékot egyes bekiabálok tarkítják.*
- Mutasd meg neki Torgar! * Hallani egy mély medveszerű hangot*
- Veled vagyunk Torgar! Ne hagyd , hogy a nyúl nyerjen! * Hallani egy krétásabb alkoholos hangot. Kicsit furán érzi, neki éppenséggel senki sem szurkol.*
~ Innen nyerjek? ~ Kérdezi magában, hajol el egy Torgar -féle támadástól, ezennel azonban be is szeretné fejezni ezt a nem harcolást. Egy támadás alkalmával beleragad a szekerce a fapadlóba, Torgar próbálkozik kihúzni. Addig ő gyorsan elmormolja a varázsigét, a másik arca felé irányoz.*
- Elene hael le tuviel fannen, saen ar mello lynnel * kirepül az ujjnyi vastag szúrós tüske, ami bele is áll annak arcába, mire odakap az arcához. Persze vér az kibuggyan és mikor észreveszi kezén a vért akkor megszólal.*
- Te, te győztél elf! * kiveszi a szúrós tüskét arcából, fegyverét kihúzza.*

Vendég

- Végre nyugton hagysz? * Teszi fel a törpének, aki a szakálla alatt mormog valamit, majd inkább indul a dolgára. Az emberek az esemény végeztével, megint csak folytatják tevékenységüket. Torgar felszolgálói kicserélik a törött berendezéseket, hogy újra legyen hely a vendégek számára. Többet nem is látja Torgart, aminek külön örül, hogy megúszta, így most úgymond ingyen ehetett, ihatott és a szállása is ingyen van, vagyis hogy Torgar elvitte az összes pénzét.
~ Remélem többet nem kötekedik velem. ~ Néz szét az újra zsivajgó tömegen, a teste elfáradt az ugrálásban, igazán szüksége van az ágyra. Nikidül a korlátnak , még elnézi a ténykedő pincér leányzókat, kik fáradhatatlanul teljesítik a betérők kívánságait.
~ További jót mindenkinek, holnap találok munkát amivel végül kifizetem Torgarnak amivel tartozom. ~ Szólal meg benne jobb fele, ami nem hagyja nyugodni a mai eseményt. Azt nem várja el Torgartól, hogy puszipajtások legyenek, hanem hogy kissé elfogadja őt ahogy van. Megindul felfelé a lépcsőn, e gondolatok között őrlődve. Nyugodtan érkezik meg kis szobájába, ahol bezárva az ajtót, máris kényelembe helyezi magát,elterül az ágyon. Ásít egy nagyot, mely jelzi fáradtságát és álmosságát.
~ Jóéjt minden. ~ Köszön el egy időre ettől a világtól, áttér az álmok világába. Kis idő múlva már halkan nyugodtan szuszog a nem túl komfortos ágyában.*

Vendég

// 1.küldetés – Adósság //

*Törpék városában még sosem járt, most vette a fáradtságot és nekiindult, hogy felkeresse Mardant. Jó előre informálódott, megtudott pár dolgot, mint azt, hogy egyik nap be is csukják a kapukat, se ki se be. Törpével még nem találkozott életében, úgy értve még egy példánnyal sem beszélt szemtől szembe.
~ Itt a nagy alkalom Camilla. ~ Szól magában, ahogy beér a tárna járatba akkor jobban összehúzza magán a ruháit. Hideg van, ilyenkor jobb behúzódni oda, ahol meleget is tudnak nyújtani. Megérkezik a kapuhoz ami nyitva áll, biccent a törpe őröknek utána pedig mosollyal indul tovább. Lenyűgözi a törpe város szépsége, annak remekművei, hallotta már kis korában, hogy remek mesteremberek. Sétálás közben arra lesz figyelmes, hogy megszólal a belügyminisztere.
~ Pont most vagy éhes és szomjas? ~ Szórakozottan beszél a hasához, ekkor jön rá még arra is, hogy fázik. Nem tesz mást, mint sétál tovább, meglátja az első fogadót ahova rögtön be is lép, a cégérén a Harsogó Hegy felírat volt látható.*

Vendég

*Belépve a fogadóba, minden törpe és más idegen szeme rá vetül, ő állja a tekinteteket, szétnéz mindenkin, a hideget kissé ezáltal sokáig hagyja beáramlani, a benti meleg légkörbe. Sokáig hagyja nyitva és a közelben ülőktől az egyik horgas orrú megszólal.*
-Hé, az ajtó kislány! Jobb lenne ha becsuknád! * Erős hangja teljesen, ráillik a fogadó nevére, azon nyomban be is zárja, kedvesen rámosolyog a férfira, aki némi hálás nézéssel visszafordul a társaságához. Visszaáll a rend a fogadóba, ő pedig beljebb lépdel helyet foglalva egy asztalnál. Nem telik bele sok idő megjelenik egy hegyi törpe, aki valószínűleg a tulajdonos lehet, köténykében persze.
~ Milyen fura? Egy férfi törpe fogadós. ~ Rögtön letesz a további gondolatairól, mikor meglátja a mogorva tekintetét.*
-Mit kér a hölgy? * Kérdezi minden köszönés nélkül, nem ér rá még üdvözölni, neki telt háza van, sürögni és forogni kell.*
-Egy finom nyúl sültet, valami borral * Kezébe nyomja utána a pénzes szütyőt, aki a bajsza alatt káromkodva kicsit de elviharzik.*

Vendég

*Lassan érkezik meg amit rendelt, utána teljes nyugalommal kezd el étkezni, a maga módján. Nyugodt percek következnek, senki sem zavarja őt meg ebben. egyik falat után a másik következik, közben kortyolgatva az italát arra gondol, milyen rossz lehet annak aki odakinn a tomboló hidegben és fagyban botorkál. Kissé ki is rázza őt a hideg, inkább másra kezd el gondolni, valami kellemesre, utazásai során. Elfogyasztotta az ételt, feláll a helyéről, hogy nyugodtan távozzon, mikor oldalról odamasírozik elé a fogadós fejszéjével a kezében.*
-Heee!! Nem fizettél meg rendesen! Butának nézel ember? Sértegetsz a saját fogadómban és azt hiszed túljársz az eszemen? Az aranyad nem elegendő, hogy kifizesd a fogyasztásod! Vagy mész mosogatni a konyhámra, vagy esetleg meg is küzdhetünk!* Harsog a hangja, a fogadóban csend lesz. Figyel az egész fogadó, mi lesz itt mindjárt, harc vagy esetleg mosogatás a hölgy részéről.*
-Nem tudtam ilyen drágán méred az ételt és italt! * Válaszol vissza a törpének aki, természetesen felmorran a szavak hallatára, a szemei dühösen forognak.*
-Még visszaszólsz! Senki sem packázhat a híres Trollverő Fangunttal!

Vendég

* A törpe szavaira máris védő varázslatban kezd, az ősi fényt kénytelen megidézni ezen a helyen, máshogy nem úszhatja meg, túlságosan is felpaprikázta a törpét, hogy az leálljon. Még az az utolsó kettő nagy szövegét elmondta, addig ő hozzáfogott egy védővarázslatba, nevezetesen a fényfal nevezetű varázslatba, amely el fogja választani őket.*
-Alcatris anora gorena darten, falus anktantis * Felsejlik a fal előttük, érzi jó erőt kiszipolyoz belőle, kissé már fáradtnak érzi magát. Talán még egy varázslatra, egy támadó varázslatra van ereje, utána pedig teljesen kiszolgáltatott állapotba kerül. Kutakodni kezd agyában egy kisebb erejű varázslat ellen, teljesen fáradt nem szeretne lenni, mert az biztosan meg fog látszani rajta, s akkor bajba kerülhet.*
-Mi ez a nyavalyás mágia a fogadómban? * fejszéjét lendíti de a fény ellenáll neki, üt még rajta kettőt ami elenyészik.*
-Szóval itt vagy te csaló! Aki még adós nekem! * Szól nagy hangon. Camilla újabb varázslatba kezd, a fénydárdába.*
-Dardanus regolium sanctum pretum, anrodes talentum * Ölni nem akar, a másik lábára céloz, amit el is talál egy kicsit. Elejti a fegyverét a törpe, odakap a sebéhez.*
-Mit csináltál némber!?

Vendég

-Csend! * Szól vissza megint a törpének, akihez már többen is odasietnek, hogy segítsenek rajta. Közben érzi fáradtságát szétterülni testében, a mágiája használata ezt csinálja. évek során úgy véli ezen varázslatok nem fogják ennyire kifárasztani. Odalépdel a törpéhez, utat tör magában.*
-Kellett neked ez? * Kérdezi fáradtan Fangunttól aki persze megszólal.*
-Nem, de akkor is az adósom vagy! * Ez egy másik tény és nem akarja befogni a száját.*
-Most így sérülve, hogy fogom kiszolgálni a vendégeket? * Teszi fel a kérdést, amire meg is kapja a választ.*
-Majd megyek mosogatni, meg a pultnál kicsit felszolgálok, viszont adj egy szobát ahol most lepihenhetek. * Dühös lesz erre a törpe, most viszont tehetetlen, meg az a seb emlékezteti azért a másik erejére.*
-Rendben! Akassz le egy kulcsot és ne is lássalak egy darabig! * Vígan veszi tudomásul ezt, lassú fáradt léptekkel indul meg, leakaszt egy kulcsot, eltünik a szobák felé.Megérkezve a szobához, a kulcsa segítségével bejut, belülről bezárja. Biztos ami biztos alapon, az ágyon vonszolja maját, ahol bedölve már el is alszik.*

Vendég

2. küldetés - Törpék között

* Mardanban már volt egyszer, a kocsmai esetre még emlékszik, mikor a törpe fogadóssal volt dolga. Egyszerűen besétált a városba körülnézni, mennyire fejlődik, mit csinálnak itt az emberek de legfőképp a törpék, mert ugyebár övéké a város. Mélyen a város szívében sétál nyugodt tempójában, úgy véli, itt jobban megismeri a törpéket. Vonzza őt egy megnevezhetetlen erő, emiatt nem figyel fel a közeledő gyerekekre akik játszadoznak. Nem tudja elkerülni a bajt az egyik gyerekkel összeütközik. Legértékesebb tárgy ami nála található a kardja, mellette pedig a tőr. Fiú ráesik teljesen, fel is tápászkodik, bocsánatot kér és már megy is tovább a többi gyerekkel. Felkel szép lassan, leporolja magát, ekkor veszi észre hogy a tőr eltűnt.
~ Az elébb még megvolt! Ki lophatta el? ~ Gondolkozik el, később rájön a turpisságra, hogy az elkövető a gyerek. Mérges lesz emiatt egy kicsit.
~ Nahh adok neked én lopkodást! Csak várd ki a végét! ~ Elindul a gyerekek után amerre eltűntek. Nem fér a fejébe, hogy egy kölyök így ki tudta rabolni, ilyen észrevétlenül. Nem nagy érték tárgyat tulajdonított el, neki viszont szűksége van arra a tőrre.*
~ Pórul fogtok járni, hogy egy mágusnőre támadtatok.~
Kis séta után,megpillantja őket,haladnak utcáról utcára, megfosztva az embereket a tárgyaiktól, mindenkit attól amit könnyen ellophatnak. Követi őket jó sokáig, elvezetve őt a búvóhelyükre.
~ Szóval itt bujkáltok és ez lenne a szállásotok.~ Az épület nem jó állapotú,látni lehet rajta nem fog összedőlni, ha bemegy utánuk. Vár egy kis ideig, nem akar rögtön rájuk törni, kicsit kivár és csak aztán indul befelé. Beérkezve az épületbe meg kell állnia, mert nem tudja merre menjen. Vajon a földszintre mentek, esetleg az emeleten találtak menedéket.
~ Nem számít! ~ Elindul a földszinten szétnézni, óvatosan lépked, nem akar egy kis zajt se okozni, elárulná a helyzetét. Az alsó szinten nem talál senkit, megindul az emeletre. Egyre inkább feljebb ér, hangokat hall, de még igazán nem tudja miről beszélnek.*

Vendég

-Nézzük a mai fogást, mindenki tegye le az asztalra. *Bandavezér fiú szól a többieknek, előkerül minden eltulajdonított tárgy többek között Camilla tőre is. Mindenki gyerek a tőrt megcsodálja, még nem volt rá alkalom, hogy ilyen könnyen fegyvert szereztek. Mikor minden tárgy előkerült, akkor a vezér szólal meg hozzájuk ismét.*
-Tudjátok én lopni és lopni szeretnék, persze felnövünk egyszer, felnőttként is lopni fogok, hogy életem végéig jól élhessek. Köszönöm nektek hogy segítetek nekem, így rólatok nem fogok elfeledkezni. * Kicsit szünetet tart, ránéz az előttük levő tárgyakra, megfogja a tőrt és odarakja a csuklójához.*
-Itt az ideje hogy erősítsük a köteléket egymás között,ismert tolvajok lehetünk Mardanban. * Minden más gyerek megkövülten mered a vezérre aki tudja jól mit csinál. Elővesz egy kupát, kis bort önt bele, megvágja kicsit csuklójánál. Vért csepegtet belé, így adja tovább mindenkinek. Minden gyerek követi a vezére példáját, valaki kicsit vonakodva, valaki elég hamar letudja. Vezér összekeveri kicsit, egy keveset kortyol belőle, adja tovább a többieknek. A rituálé befejeztével, ennyit fűz hozzá az eseményekhez a vezér.*
-Örülök, hogy senkit sem kellett megölnöm.

Vendég

*Közelről hallgatja a vezér beszédét, csak egy fal van közötte és köztük. Elkezd gondolkozni, mit tehetne, hogy visszaszerezze a tőrét. Elbánthatna a gyerekekkel most, csak ő nem az a fajta, aki gyerekeket öl. Ez a lopás nem nagy bűntett, hogy halálra kellene őket ítélni. Keresgélni kezd az agyában, milyen varázslatokat engedhet meg magának, legfőképpen egy tervet dolgoz ki.
~Remélem majd beválik ezen tervem.~ Nekilát a feladatnak, ellép hátra direkt egy kisebb zajt csap, mire bentről a vezér hangját hallja.*
-Ti ketten nézzétek mi folyik kinn. Hozzátok elém ha személy. * Lépteket hall, gyorsan távozik. Hirtelen bemegy egy szobába ami teljesen üres. Nem tud hová bújni, kénytelen az ajtó bejárata mellé bújni. Hallja hogy a két fiú elszalad a szoba mellett ő utánuk ered, hátulról lepi meg a két gyereket. Szaladás közben mormolja el a varázs szavakat, amitől lehetőleg mindketten elaludnak egy tíz percre.*
-Inui et fratis gruttol sleepis, spritus aludus. * Két fiú kiiktatása után hagyja őket ott a földön. Gyorsan visszasiet a teremhez, ahol már csak a vezér található, meg egy másik gyerek.
~Nincs sok időm, így most vagy soha. ~ Gondolja magában.*

Vendég

*Befordul a szobába a gyerek megijed, legfőképpen a vezér aki ellopta a tőrét. Kezdeti ijedtség után Camilla tőrével támad rá, a másik gyerek inkább elmenekül. Előrántja a kardját még a fiú támadása előtt, ami megállásra készteti.*
-A tőröd kellene? Azt nem adhatom vissza, Nem szándékozom visszaadni neked. * Erőtlenül támad a vezérre arcán mosollyal, játszadozik vele, úgy hogy csak védekezni tudjon. Sarokba szorítja, lecke gyanánt megsérti kicsit a karjait a vezérfiúnak. Fáj rendesen neki amitől ejti a tőrt a kezéből és elmenekül. Visszaveszi ami a sajátjáé, elteszi a kardját.
~Remélem ebből tanult, a két levarázsolt gyerek hátravan.~ Nincs idő gondolkoznia, megjelenik az ajtóban a két elaltatott gyerek, a sebesült vezér társaságában*
-Nem hagyunk elmenni! Elkapunk és utána a szolgánk leszel! * Ezen nagyon jól mulat, újabb varázslatot alkalmaz feléjük. Fény kötél ami egy fél percre mozgásképtelenné teszi őket.*
-Indalus ittakus, zarzer em te dialos. * Elszalad közöttük, a cseppnyi előnyét kihasználja. Kijut az épületből, eltűnik a város forgatagában. Kis idő után lassít le mikor már megbizonyosodott nem követik őt. Megmutatta, hogy egy fehérköpenyes nő ne legyen célpont.*

Vendég

*Kicsit később Mardan város szélén, a kapuban álldogálló törpe őröknél megáll, visszanéz a város szíve felé. Jó ideig nem szándékozik újra erre jönni, túlságosan is fontos feladatai vannak délen.
~Egy időre viszlát Mardan. ~ Elköszön a várostól és elköszön minden itt élőtől, még a bajos gyerekektől is, akik itt tervezik a tolvajtársaságukat. Mai nap eseményei nem voltak kellemesek számára, egy kis idő kell a feldolgozásához. Ha túlteszi magát a mai eseményeken, részben elfelejti őket, akkor utána a közeli, vagy távoli jövőben majd újra ellátogat ide.*
~Remélem nem sikerül a tolvaj testvériséget megalkotniuk a gyerekeknek, remélem lesz valaki aki keményebben fellép ellenük. ~ Elmélkedik egy kicsit magában, az biztos ha újra találkozik velük akkor kénytelen lesz több erőszakot alkalmazni ellenük.Abban már nem igazán biztos, hogy következő alkalomkor ha meglátják, nem e alkalmaznak valami trükköt amivel elkaphatják. Sóhajt hallat, megfordul és kifelé veszi az irányt elhagyva a várost. Több gondolatot nem is szán Mardanra, inkább az előtte álló feladatokra összpontosít.*
~Merre is kell mennem? Azt hiszem Tarsisba, a helyi mágustoronyban megbízásom~ * Elmosolyodik egy kicsit, dúdolni kezd, hogy ne legyen unalmas az útja.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-16, 12:55 pm

// Mese - Olassië alkonya//

- Én elviszem az üzenetet a törpék városába!

És ezt nem más kiáltotta Thalion úr felé, mint maga a mindig különcnek számító mágushölgyünk: Formenya.
Még maga se akarta elhinni, hogy önszántából mászik bele mások nyűgjeibe. Bár nem ez lesz ilyenre az első példa, s gyanította, hogy nem is utolsó.
Így történhetett az, hogy a lelkes önkéntes - némi már-már hosszadalmasnak és helyenként faggatózónak érződő beszélgetés után - ott baktat lován a törpék városába vezető úton. Persze a nyeregtáskából kikandikáló papírtekercs társaságában.
Kívülálló hihetné azt, hogy bizony van annyira óvatlan a mágusnő, hogy egy ilyen fontos iratot hagy kikandikálni a nyereg oldaláról. Pedig nem éppen így van.
Az igazság az, hogy Formenya soha, semmit nem bízott a vak szerencsére. Ezért köpenyének belsejében rejlik az a két, számára mindennél fontosabb papírtekercs, mely igen sokak kíváncsiságát kelthetné föl. Már abban az esetben, ha mágusunk nem született volna annyi gógyival, hogy az ilyen fontos dolgokat nem árt elrejteni a kíváncsi szemek elől, s hogy még egy lapáttal tegyen a biztonságra, hát varázslatot is bevetett. Így aztán igen csak nehéz volna észlelni nála azt, ami szemnek még csak nem is látható.
Legalábbis egy olyan szempár számára, mely nem sejti, hogy varázslat lapul a dologban, nos annak nem fog feltűnni.
A hosszú órák óta tartó lovaglás megtette hatását mind lóra és lovasára. Formenya azonnal visszafogta az addig vágtázó lovat, amint megpillantotta a fák közt rejlő fogadót.
Egyértelmű volt: lovat kell váltani. Még akkor is, ha sajátját nem szívesen hagyja idegen emberek kezén. Viszont halálba futtatni sincs kedve. Tehát jöhet a váltott ló igénybevétele.
Ha jól saccol, akkor még így is másfél órával korábban fog elérni Mardanba.
Már, ha semmi nem várt nem jön közbe neki.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-16, 2:01 pm

//Mese - Olassië alkonya//

*Igaza volt hát Alzarethnek. Már megint. Arash sosem tudta, hogy egy ostoba sárkányfatty mi módon kerülhet Filnoren élére.
Ott inkább az ő helye lenne, tekintve – szerinte – karizmatikus megjelenését és tiszteletet parancsoló fellépését.
Többen is kirajzottak a várból még megérkezésük előtt, hogy aztán lovakon közelítsék meg az elfek oly mélyen elrejtett városát.
No, nem az volt a cél, hogy belülről bomlasszák. Alzareth biztos volt benne, hogy a város egyedül nem állhatja sokáig az ostromot, így a cél csupán annyi, hogy megakadályozzák az erősítés megérkezését.
A legegyszerűbb az, ha a szövetségesek nem is tudnak arról, hogy kellenének.
Arash nem buta mágus. Lanuriában élt és látott eleget ebből a világból. Az elfeknek minden segítségre szükségük lesz és bármilyen reménytelen is, még a törpékre is.
Nem kockáztathatják meg, hogy eljusson a támadás híre a kis vakarcsokhoz.
Arash a fogadóban szállt meg. Rendszerint az ablakon bámult ki az elmúlt időben, nyugat felé, ahol Olassië is fekszik.
Könnyedén megtehette, nem volt nagy a vendégsereg. Sokat nem is törődött velük.
Az ablakban feltűnő vágtázó lovas látványára rózsaszín nyelvével megnyalta széles száját, melyen utána magabiztos vigyor terült el.
Már előre várta, hogy megérezhesse a vér illatát.
Sötétlila csuklyáját még jobban fejébe húzta, így csak csokoládébarna álla látszódott ki alóla, megmarkolta varázsbotját és két darnát kipengetve az asztalra kilépett a fogadó elé.
A vigyor még szélesebbre tárult, mikor meglátta a közeledőről, hogy nő és kutató szemei már fel is fedezték a keresett tekercset a nyeregnél.
Régen volt része már egy kis harcban, így nem is teketóriázott sokat.
Baljósan lépett a fogadó közelébe érkező nő elé. A törékenynek tűnő kis mágusra villantotta mosolyát, és ahogy megemelte a botot, kezén fel is csillant a varázsgyűrű.*
- Másra kellett volna hagynod ezt a munkát, te lány! Igaz, akkor a városban ér a halál…
*Nevette el magát. Meg sem várva szinte a választ, már baljában meg is jelent első tűzlabdája.
Talán egyszerű kissé ez a varázs, de Arash, egyenlőre, még nem becsülte sokra a futárt.
A lángoló golyó izzva száguldott Formenya felé.*

//Hehe...üdvözöllek Arash karjaiban, Formenya Twisted Evil

//

Arash támadása: 12 (kocka) + 5 + 6 (gyűrű + bot mágikus sebzése) = 23

Formenya védekezése: 10 + 9 + 2 (bot mágikus védekezés) = 21

Formenya 4 pontot sebződik.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-16, 2:01 pm

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 5szerk

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-23, 4:56 pm

//Mese - Olassië alkonya//

A fogadóhoz érve ruganyos mozdulattal ugrott le lováról, s néhány perc teltével már hozták is a váltó lovat, melyet éppen az előbb fizetett ki.
Szemei gyanakvón siklottak körbe az épület környékén.
Egyelőre nem látott arra utaló jelet, hogy bármi feltarthatná útja folytatásában.
Kulacsát szájához emelte, majd csalódott pillantással engedte le karját.

~ Fene... Többet ittam út közben, mint azt gondoltam... ~

Hirtelen irányt váltva fordult a fogadó bejárata felé, hogy kulacsát megtölthesse az épület melletti kútból.
A kút kávájának támaszkodva forgatta szemei előtt az ütött-kopott vödröt, mely egy igen csak rozsdásodásnak indult láncon függött.

- Csodás! *morogta az orra alatt, s ezzel egy időben a kút mellé tette a helyenként lukacsossá vált vödröt* - Nem csoda, ha nem hemzsegnek itt a vendégek...

Morcos ábrázattal erősítette meg a váltó ló nyergét, s kissé bentebb tolta a tekercset a nyeregtáskába, hogy azért mégse olyan feltűnően kandikáljon ki onnan.
Ezután rögvest sarkon fordult. Az ajtót megcélozva, határozott léptekkel haladt előre. Varázsbotja ütemes rendszerességgel érintette a földet, nem mintha a nőnek szüksége volna támasztékra az előrejutáshoz.
Azonban sosem tudott betelni az elemek érintésétől felvillanó sárkány szemekben. Melyek igazából még csak nem is voltak valódi szemek, hanem egy igen kevesek által birtokolt tűzkristály féleség reagált az elemek közelségére ilyen-olyan színekben való derengő fényének felvillanásával. Nappal gondosan ügyelt az elemekkel való sokszori érintkezésre, hiszen botjának erejét a tetején lévő kis sárkány koponya szemgödreiben ülő kristály igen csak hasznos dolog, hiszen a kapcsolatba kerülő elemekből képes erőt meríteni ezzel erősítve magának a mágusnőnek a varázslatait. Ezért is jó, ha az ember a szürkeköpenyesek közé tartozik. Így legalább módjában áll minden elemet önnön hasznára fordítani, mágiájában felhasználni. Még akkor is megéri, ha a specializálódott mágusok egy-egy elemmmel erőteljesebben bírnak, mint a szürkeköpenyes társaik. Ő viszont bármely elemet használhatja. Nem úgy, mint a többi köpenyes.
Gondolatai folyton visszatértek szomjazásához. Lelki szemei előtt látni vélte, ahogyan már-már kirázza a ruhájából a vélhetőleg lusta, disznó módjára élő fogadóst, ám a nem kívánt akadály hamar feltűnt előtte.

- Másra kellett volna hagynod ezt a munkát, te lány! Igaz, akkor a városban ér a halál…

Formenya nem igazán lepődött meg a támadáson, amikor a szemközt álló alak máris a halálával kecsegtette. Figyelmét nem kerülte el a mágia használata előtti pillanatban felcsillanó gyűrű. Ám a tűzmágia idézése oly hirtelen történt, hogy igazából ideje se maradt egy lényegesen erőteljes mentális pajzs idézésére.
Úgy gondolta, hogy időnként már az is megdöbbentő és kissé elbizonytalanító lehet az ellenségnek, ha azt látja, a másik fél rezzenéstelen arccal hárítja támadását még akkor is, ha tudja, nem fogja sértetlen megúszni.
Formenya ösztönös gyorsasággal tartotta ki maga elé a sárkányfejes botot. A tűzgömb sercegve találkozott össze a fehér koponyával, mely sötétlő szemgödrei most vérvörös színben pompázva izzottak. A tűz lobbant egyet, majd némi szélroham kíséretében szertefoszlott.
Formenya haja kissé összekuszálódva omlott vállaira. Láthatóan hajvégét több helyen is megégette a fellobbanó tűzgömb. Markában továbbra is ott szorította botját, s arcán egyetlen kis jel sem árulkodott arról, hogy a bot, melyet olyan magabiztosan tart, igen csak forróvá vált a közeli csapás hárítása végett. De egy kis tenyér pirítás még sosem volt elegendő ok mágusnőnknek a megadásra.

~Hát így állunk...~

Egy megvető pillantás. Ennyi volt csupán a válasza. Elvégül sosem szerette a felesleges szócséplést. Azok a szavak melyek egyébként meg el fogják hagyni ajkait nem fognak ennek a pökhendi alaknak a szívébe záródni.
Szája alig észlelhetően mozgott, mikor elsuttogta igézetét.

- Föld kígyó!

Bár a szavai nem igen jutottak el a férfi hallójárataiba, de erre nem is volt szükség. Az mindenképp észlelte a mágiát, minek észlelnie kellett.
S ez pillanatnyilag a föld elem volt.
Egy röpke pillanatig nem történt semmi különös. Leszámítva azt az enyhe bordázódást, mely a férfi környékén végig futott a föld felszínén. De ezt akár természetesnek is vélhette amaz, ha a váltakozó irányú széljárást is figyeli. Mert a szél is fel-feltámadt már. Így akár az is fodrozhatta a homokot.
Formenya arca sem árulkodott semmiről. Botját finoman a talajra engedte. A sárkány szemei barnás fényben derengtek.
Újabb suttogás, melynek egyetlen célja volt: mágikus védelmet vonni önmaga köré. Ám ezzel egy időben a férfi lábai körül tucatnyi kígyó bukkant ki a földből, hogy elképesztő gyorsasággal tekeregve induljanak meg az ellenség lábain. A feléjük irányuló fizikai támadás hatására láthatólag széthullanak, ám ugyanakkor újabb és újabb példányok veszik át az elődök helyét. Fogak igyekeznek marni az eleven húsba, s bár testük homoknak tűnhet, mégis... a fogaik tűhegyes pengekén bukkannak elő a föld fémeit használva támadáshoz, mint megannyi éles fémfogat.

Formenya támadása: 13 (kocka) + 5 + 4 (bot mágikus sebzése) = 22

Arash védekezése: 12 + 9 + 3 (gyűrű+bot mágikus védekezés) = 24

Arash 0 pontot sebződik.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-23, 4:56 pm

The member 'Formenya Hyalma' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 4szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 5szerk

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-23, 11:26 pm

*A fekete mágus bizony nem gondolta volna, hogy a szemben álló kis fruska, éppen csak a botjával hárítja a tűzgömböt.
Persze nem azért volt ő Arash N’gobo, hogy egy ilyen kunszttól leessen az álla.
Nem nagy dolog, ha alkalmas bot van valaki kezében. És ha már itt tartunk, eddig elkerülte figyelmét a nő különös botja.
Még csak arcizma sem rezdült, amikor a mágusnő hajában észrevette az apró szenesedéseket.
Úgy kell neki.
Majd kap még nagyobbat is.
A megvető pillantásra félmosolyra húzta széles száját. Hát azt gondolja a másik, hogy őt csak ennyivel le lehet győzni. Meglátja még, hogy ez a mágus mindenkinek igen veszedelmes ellensége lehet.
Valóban, a feltámadó szél és a földön futó bordázódás több volt, mint gyanús, és a fekete ember jobbnak is látta levenni tekintetét a mágusnőről és lepillantani a földre. Körben, maga köré
Azonban amit látott, az neki semmit nem mondott.
Arash első reakciója egy grimasz volt, egyenesen a némán álló nő felé.
Amolyan”te ezt komolyan gondolod?” arckifejezés volt. A hirtelen megjelenő és gyorsan kúszó kígyóknak előbb gyors keze adott választ, s szét is hullottak csapása alatt, de szűnni nem akartak és a fogak, melyek villantak, veszélyesebbnek tűntek, mint a testek, amikben voltak.
Arash dühödten vágta botjának végét a talajba.*
- Éj vize!
*A bot ütötte lyukból, mikor felemelte, sötét, vízszerű anyag bugyogott fel és a testéről lesöpört kígyók ebbe hullva bele már nem indultak újra útnak felfelé, s újabbak sem érkeztek.*
- Kislány, ez nem a te napod. Arash N’gobo nem neked való ellenfél!
*Ezekkel a szavakkal vetette hátra a csuklyát fejéről, hogy látható legyen hegekkel barázdált arca és kegyelmet nem ismerő tekintete.
Közben azonban ujjai sem tétlenkedtek. Halkan kezdett mormolni, miközben szabad kezének ujjai, mintha valami láthatatlan testet cirógatnának, úgy mozogtak. S valóban, mert ez a láthatatlan test lassan az ujjak végén megjelenő kavargó anyagból kelt életre. A lény, egy levegőből és sötétségből szőtt farkas képét vette magára, de ez a lény bizony már nem volt rest. Fényes, fekete bundája alatt megfeszültek az izomkötegek, s az állat; mintha megnyúlt volna, ketté is vált.
Immáron ketten várták gazdájuk parancsát, amely nem is késett sokat.*
- Marcangoljátok szét! Igyátok meg a vérét!
*A két árnyfarkas mintha csak e szavakra és a Formenya felé mutató botra várt volna, elrugaszkodott, hogy rávesse magát a szürke köpenyes mágusra.
Jó, ha vigyáz, mert a harapásuk is eléggé fáj, de súlyosabb a tépés, melyet a már szájukban lévő testen visznek véghez.*

Arash támadása: 9 (kocka) + 5 (mágikus támadóerő) + 6 (bot + gyűrű sebzése) =20
Formenya védekezése: 12 (kocka) + 9 (mágikus védekező erő) + 2 (bot védekezése) =23

Formenya kivédi a támadást.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-23, 11:26 pm

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 6szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 4szerk

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-24, 6:59 pm

Ujjaival erőteljesebben szorította meg botját amint a furcsamód a levegőt simogató kézre tévedt pillantása. Gyakorlatlan mágus hihetné talán azt is, hogy a szemben állónak bizony elmentek otthonról. De Formenya nem volt kezdő.
Botját és elméjében alaposan bevésődött igéit is készenlétben tartva várta ki a dolog végét. Nem épp arra számított, hogy árny jószágokkal kell majd farkasszemet néznie. Ám kevesebbre sem számított a sebhelyekkel csúfított arculatú férfitól.
A sebei... Azok a sebek emlékeztették őt... Egy régi alak bukkant fel elméjében, s egy mester, kitől tudásának szilárd alapjait kapta, s ki egy volt a legnagyobbak közül.
Ó, persze tudta ő, hogy ez itt más föld, s nem feltétlen olyan varázserővel bírnak igéi, mint abban a birodalomban, hol született, de attól még örömmel ad ízelítőt a kelet felkelő napja alatt született mágusok tudástárából.
Formenya arcán halovány, s kissé csúfondáros mosoly suhant át a mágus szavait hallván:

- Marcangoljátok szét! Igyátok meg a vérét!

A mágusnő ujjának könnyed mozdulatával szüntette meg mentális pajzsát az elkövetkezendő támadáshoz. Majd ugyanilyen könnyed mozzanattal ugrott be a két farkas elé, s bal tenyerét a bal oldalon épp neki rugaszkodó árny ordas felé tartotta. Alig hallhatóan suttogta el szavait:
- Perzselő szelek!
Mágikus szavai hatására fénylő örvény forma csapódott ki kezéből egyenest az ordas fejének. Formenya tudta, a varázslat hatása egy röpke villanásnyi idő alatt látható lesz.
Így is volt. Mire a lány jobbra lendítette botját, az előbbi elemek idézése miatt fehéren izzó sárkányfejjel lett fájdalmas találkozása a másik árnyfarkasnak.
A két árny bestia majdnem egyszerre emésztődött föl a vakító fényességben.
Ha a közelben bárki épp oda nézett volna, minden bizonnyal óhatatlanul is elvakítja az illetőt a varázslattal járó fényjelenség.
A fény a sötétséget kioltotta, s mire ez megtörtént, a halványuló fény takarásából alig két méternyire a mágustól bukkant föl Formenya vörös ruhás alakja.
A lány nem aprózta el a dolgot. Újabb varázslatot használt.
- Rideg nyilak!
S botja vége egy kis kövecskéhez ért. A bot szürke derengésbe fordult, s a lány előtt a földből emelkedett ki tucatnyi tűhegyes kőnyíl. Egy apró kis lendítés a bottal a férfi felé, s a nyilak sebesen indultak ellene felé. De nem várt tétlenül. Tőrét előhúzva, botját pedig másik kezében tartva várta, hogy miként alakulnak a dolgok a továbbiakban.
Tekintetét egy pillanatra sem szakította el ellenfeléről.

Formenya támadása: 16 (kocka) + 5 + 4 (bot mágikus sebzése) = 25

Arash védekezése: 12 + 9 + 3 (gyűrű+bot mágikus védekezés) = 24

Arash 2 pontot sebződik.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-24, 6:59 pm

The member 'Formenya Hyalma' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 4szerk

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-25, 12:06 am

*A sötét mágus teljes csendben figyelt, várta a támadás eredményét. Nem mondhatná, hogy olyan hatalmas erővel indultak volna meg, de azét a két árnyfarkas egy közepes tudású mágusnak is feladná a leckét.
Nem azonban ennek a kis nőcskének.
Akárhogy is nézte, a fekete mágus rá kellett, hogy döbbenjen, olyan ellenféllel hozta össze a sors, aki végre méltó az ő nagyságához.
A fényességre eltakarta a szemeit, hátra is lépett, nehogy esetleg váratlan meglepetésben legyen része.
Figyelnie kell, mert ha ilyenekre képes, akár komolyabb sebet is okozhat neki.
De nem azért volt már túl megannyi máguspárbajon és legyilkolt lényen, hogy ennyivel beérje.
Hívogató volt a hirtelen elé lépő lány, karnyújtásnyira volt csupán, de Arash veszélyt szimatolt, talán a nő arra várt, hogy kardját húzza elő?
Ehelyett inkább megint lépett hátra egyet, botját pedig elrántva maga előtt ő is varázsigét vetett be.*
- Sötétség szárnya!
*A mozdulat és az ige kombinációja egy szárnycsapásnyi hullámot idézett meg a levegőben, éppen elegendőt, hogy a felé tartó nyilakat eltérítse.
Illetve csak majdnem elegendőt, az egyik nyíl éppen arcának bal oldalát érte, s vágott bele kellemetlen sebet.
A mágus érezte a sebből csorgó vért, de most ezzel nem törődött. Ezúttal hirtelen mozdulattal a lány felé mindkét kezét felemelte a földről, s mindkettővel Formenya felé mutatott.*
- Polipcsápok!
*Mintha Arash köpenye alól, a háta közepéből nőttek volna ki, sötéten villanó csápok lendültek előre teste mellett, szám szerint nyolc, hogy mind célba vegyék a mágusnőt.
De nem ám tapadókorongban végződtek. Éles fogakban mindegyik, melyek már előre csattogva száguldottak a célszemély teste felé.
Arash eközben előrébb is lépett, kézfejével letörölte a vért arcáról, majd egy mozdulattal lenyalta azt róla.*
- Még csak most kezdek belejönni, kislány!
*Szabad kezével kirántotta kardját hüvelyéből, hogy ha kell, azzal némítsa el a kis boszorkányt.*

Arash támadása: 7 + 5 + 6 = 18
Formenya védekezése: 8 + 9 + 2 = 19

Formenya kivédi a támadást!

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-25, 12:06 am

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 1szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 3szerk

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-08-27, 10:56 pm

// Januári küldetés: Az adósság //

- Hi- hi- hideeeg...
* Mondtam magamnak vacogva. Nem számítottam rá, hogy hirtelen ilyen hideg lesz, bár ősz volt így ha logikusan gondolkodtam volna számítottam volna rá. Nem kellett sok idő, hogy eldöntsem, muszáj lesz bemennem Mardan- ba a törpék városába, ha nem akarok megfagyni idekint. Bár meg kell mondani, még sosem jártam arra, de a térképek szerint, valahol erre található. Nem is tellett bele sok idő mire meghallottam az egyik barlang bejáratánál a kiabálásokat és kalapácsok illetve egyéb szerszámok csoportos zaját. Csak remélni tudtam, hogy nem rossz kedvükben találom őket és nem támadnak rám üdvözletképpen. Már csak a barlang bejáratánál álló törpék is gondot okozhatnak, ha nem jó hangulatban vannak. A lehető leghatározottabban álltam eléjük, s néztem le rájuk, hisz méretük az enyémnek körülbelül az egyharmada lehetett.*
- E- elnézést… hi- hideg van idekint…
- Mit akarsz te elf?
- Csak e- egy szállás, és né- némi ételt… ho- hogy felmelegedhessek.
* A két őr törpe egymásra néztek majd bólintottak s oldalra álltak a bejárattól. Vacogva léptem be a barlangba. Kicsit tovább kellett mennem, de hihetetlenül nagy volt a zaj. Ezt annak tituláltam, hogy a nagy munka zaját ez az alagút szerűség felhangosítja… Néhány perccel a később már meg is érkeztem. Gyönyörű látvány fogadott. Nem akartam hinni a szememnek az elém táruló látványnak, s órákig álltam volna ott egy helyben, de testhőmérsékletem még igencsak alacsonynak volt mondható, így a legközelebbi fogadóba a lehető legsürgősebben igyekeztem. Belépve az ajtón máris megcsapott a finom ételek illata, s az igen jól eső meleg. Sietősen be is zártam a mögöttem lévő ajtót, majd helyet foglaltam. Óvatosan körbe pillantotta. Csupa kedves törpe nézett vissza rám.*
~Úgy tűnik mindenki jobb lábbal kelt… szerencsés vagyok.
* Nem késlekedtem, amint a pincér odalépett hozzám le is adtam a rendelést, mely igen hamar kiérkezett. Gondolkodás nélkül neki is álltam. Csuda jó érzés volt, ahogy a meleg étel falatok lecsúsznak, s felmelegítenek belülről. Nem kellett sok idő s már is szó szerint elpusztítottam mindent, amit rendeltem. Csak azért, hogy a sok étel nehogy megfeküdje gyomromat rendeltem egy korsó sört is, amit felhajtva már jöttek is ki hozzám, hogy fizessek.*
- Azt mondja… hmm… ez 20 darna lesz.
- Rendben van egy pillanat..
*Mondtam mosolyogva, majd szütyőmben kezdtem el kutatni.. Meg is lett az eredménye igen hamar a kezembe akadt erszényem s annak összes tartalma, de akár hogy is számoltam a benne lévő darnákat, akkor is csak 19 volt nálam. Zavaromban nem tudtam mihez kezdjek, de ezen a 19 darnán akkor sem lehet szépíteni, s ha akarom se lesz még véletlenül se 20. Végül erszényemben való kutatásból a törpére néztem.*
- E- elnézésst… azt hiszem… azt hiszem csak 19 darnám van.
*Hirtelen az egész fogadóban morgás hallatszódott. Most körül nézve már nem is csupa kedves, annál inkább csupa mérges törpe nézett rám.*
~Úgy tűnik mégis bal lábbal keltek…
*Gondoltam, majd úgy éreztem, hogy most már nem is én vagyok a magas. Egyszer csak kivágódott az egyik ajtó és egy igen csak izmok által termetes törpe lépett be rajta szekercével, melyet, csak úgy, mintha játékszer lenne, lazán a vállán nyugtatott.*
- Ki mondta azt hogy „csak”?
*Nah igen ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben úgy döntöttem volna, hogy hangyává változok és ki slisszanok az ajtó alatti résen, de ez elf méretemnek köszönhetően nem igazán volt lehetséges. Az összes törpe egyszerre mutatott rám, s éreztem, ahogy a „nagy” törpe rám szegezte szemeit.*
- Kékség… te mondtad azt, hogy..
- Igen… e- elnézést.
- Ezért nincs elnézés! Vagy ledolgozod, vagy harcolsz velem!
*Úgy láttam ő már eldöntötte melyiket lenne céltudatosabb megtenni, mivel szekercéjét felém fordította.*
- A szekerce forgatás mestere ismét küzdeni fog…
- Az nő biztos, hogy veszteni fog… bár… nem kétségem sincs felőle hogy veszít. Ilyen vézna alkattal meg főképp.
~Kösz….
*Gondoltam magamban, miután meghallottam néhány törpe suttogását. Nem igen volt kedvem harcolni, így máris felálltam és indulni készültem, de egyszerre több törpe is rám „szállt”. Egy két könyöklés után végül is sikerült kimásznom közülük, s kis rugaszkodással gyorsan a levegőbe szöktem. Nem tudom, hogy a töprök honnan húzták elő méretes fegyvereiket, de megesküdtem volna, hogy első ránézésre nem hittem volna, hogy ilyet tartanak maguknál. Rögtön megindult bennem a félsz. A lehető legmagasabbra emelkedtem, s igyekeztem nem elválni a plafontól, mely nem volt eget rengetően távol azoktól a fegyverektől, melyek engem próbáltak minél hamarabb köztük tudni.*
- Úgy sem menekülsz! Meg fogunk küzdeni!!
*Ordította felém a fogadó vezetője miközben felém suhintott szekercéjével. Válaszképpen még mindig kezemben lévő erszényemet vágtam a képébe, s közben egy egy törpe fejébe igencsak belerúgtam, ha megpróbáltak puszta kézzel asztalról lábamat fogva földre kényszeríteni. Majd a bejárati ajtón éppen bejövő törpe megadta nekem a lehetséges menekülési útvonalat, melyet igen sietősen célomnak tűztem ki. Ahogy megindultam a kijárat felé az összes törpe követett, s csak hadonásztak a levegőbe. A fogadóba betért törpe nem kapcsolt, de azt tudta, hogy fejét jobb ha behúzza, ha nem akarja elveszteni, így sikerült a feje fölött kislisszannom. Szegény törpét sajnáltam, elállta a többiek útját akik így őt kezdték el püfölni, szerencséjére csak öklökkel, s nem élesebb fegyverekkel.*
- Te elf! Ez csak 19! Jöttél vissza??
- Maga mondta, hogy csak, nem én! Elnézést, de semmi kedvem harcolni, ledolgozni meg úgy látom még sem lehet!
- Nah várjál csak! Megtalállak én még téged!
*Kiáltotta felém, majd szekercéjét is felém dobta, melynek következtében már iszkoltam is tovább, s szerencsémnek hála a szekerce már a zárt ajtót érhette. Amikor úgy éreztem biztonságos helyen vagyok, és már nem lát senki leereszkedtem a földre. Valahol lépteket hallottam, így gyorsan megfordultam, de csak macskák lépdeltek, azonban hirtelen fordulásomban meghallottam mást is. Csörrenést. Rögtön elkezdtem kutakodni szütyőmben.*
- Ó hogy a fene enné meg! Ezt nem hiszem el!
*Morgolódtam mikor kezembe került másik erszényem, mely nehézkesen csörgedezett. Dobbantottam egy nagyot a lábammal mérgemben, hisz gyorsan átszámolva 21 darnát számoltam.*
~ Ó hát persze… direkt kettészedtem, hogy ha ellopják, akkor csak a felét, de ebbe direkt eggyel többet tettem, mert ez jobban el volt rejtve.
*Sóhajtottam egy nagyot, majd lehajtott fejjel elindultam egy fogadóba, hogy legalább szállásom legyen, ha már ilyen jól laktam. *

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-09-07, 9:25 am

//Mese - Olassie alkonya//

Formenya undorodva pillantott a csápokra, melyek a férfi hátából csapódtak ki.
Valahogy sosem szívlelte a nyálkás és sikamlós állatféléket.
A vele szemközti sötét bőrű alak azonban még annyira sem volt értékelhető személy számára, mint egy nyamvadt kis pondró.
~Ez az idióta tényleg elhiszi magáról, hogy futásnak eredek pár csáp miatt?~
Egyértelmű volt az ajkán játszó mosoly: csináljunk belőle mirelitet!
Formenya villámgyors fordulattal tért ki az őt támadó csápok elől, s közben már hajította is botját egyenesen támadója felé.
De a bot a férfi előtt kondulva fúródott a földbe, s ebben a pillanatban fehér izzásnak indultak a sárkány koponya szemei. Mire a lány az igézet végéhez ért a bot teljes egészében fehéren csillogott, és a föld recsegve adta meg magát.
- Fagyos börtön!
A máguslány szavai metsző ridegséggel értek el ellenfeléhez. A szavak elhalásának pillanatában a föld önmagát szakította szét és mély verem keletkezett a férfi lábai alatt.
A lány tudta, mi következik. Ezután a mágus - ha minden igaz - bele esik a verembe, ha csak nem képes levitálva ott maradni fölötte. Ám, ha valaki egyszer benne van, akkor beletelik egy kis időbe, hogy kijusson onnan, hiszen a verem másodperceken belül válik jégtől csillogóvá, s tetejét vastagon zárja le a jég börtönének eme hasznos varázslata.
Formenya - bárhogy is alakuljon - a következő pillanatban visszaveszi botját, és mentális pajzsot idézve maga köré futásnak ered, hogy az istállóból éppen kifelé igyekvő lovászt elcsípve kiragadhassa annak kezéből a száron vezetett lovat és azzal eliramodjon innen.
Már csak azért is mert úgy érezte, ők ketten közel azonos súlycsoportban lehetnek a mágussal. Így sosem fognak végezni egymással. Legalábbis belátható időn belül nem.
A dolog, ami a törpék városába szólítja sokkal fontosabb, mint harci kakast játszania.
- Hiába! Az ember tudja, mikor álljon odébb!

Formenya támadása: 12 (kocka) + 5 + 4 (bot mágikus sebzése) = 21

Arash védekezése: 8 (kocka) + 9 + 3 (gyűrű+bot mágikus védekezés) = 20

Arash 2 pontot sebződik.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-09-07, 9:25 am

The member 'Formenya Hyalma' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 6szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Mardan - A törpeváros - Page 2 3szerk

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2011-09-07, 3:50 pm

//Mese - Olassië alkonya//

*Azt gondolta, hogy a csápok elkapják a némbert. Vagy legfeljebb kivédi valahogy, de az elugrás olyan megoldás volt, amire Arash nem is gondolt.
Gyors ez a kis mitugrász, már repült is elé a bot.
Hátra is lépett, sőt, már emelte is kardját, hogy félreüsse vele, de ekkor már meghallotta a nő hangját.*
~Mi??~
*Megmozdult a föld, s mivel Arash elveszítette a talajt a lába alól, csak kapadozni tudott kezével. Választania kellett, hogy vagy eldobja a kardot és mindkét kezével megmarkolja a botot, hogy valahogy megpróbálja fent tartani magát, vagy pedig megtartja mindkettőt. Előbbi időigényes, utóbbi viszont azzal jár, hogy kiteszi magát a varázslat eredményének.
Végül amellett döntött, hogy megtartja a kardot és így hangos puffanással landolt a verem alján.
Az, hogy odalent hideg volt, az nem is kifejezés. Nem természetes, még északon sem, hogy ezen a sík területen ilyen hideg legyen.*
~Ez mágia!~
*Éppen csak addig jutott, hogy felálljon, bár a bokája is fájt neki, valószínűleg kiment, de minél kisebb felületen érintkezik a jéggel, annál jobb neki, amikor a feje felett is megjelent a jégpáncél.
Arash felhördült.*
- A boszorkány!
*Előbb kardjával próbálta áttörni, de esélytelen volt. Ekkor tehetetlen dühében folrdított. Aztán varázserejét vetette be. Végül tűzzel sikerült áttörnie a jeget.
Persze ez időbe telt és a hőhullámok elég rendesen megpörkölték a sötét mágust is, így amikor végre kimászott, inkább hasonlított egy madárijesztőre, aki túlélt egy futótüzet, mint egy nagyhatalmú mágusra.
Leforrázva, büszkeségében sértve és dühösen, hogy a feladatát nem tudta elvégezni, azt kereste, mérhetetlen haragját min vezetheti le.
Nem sokkal később egy torzonborz, fekete alak indult biztos távolságra a fogadót nyaldosó lángnyelvektől. Senki nem akadt, aki a vendégek, vagy a korábban ott lévők közül esetleg oltani próbálná. Halottak voltak mind.
Arash pedig már a teleport igéjét suttogta. Sietnie kellett, Alzarethnek tudnia kell, hogy kijutott egy futár és hogy merre ment.*

//Formenya menjen tovább nyugodtan, és Mardanban Dáin Azaghál, a király az, akit keresnie kell Smile

Most kibabráltál velem, köszi a játékot Very Happy

//

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese - Olassië alkonya Formenya//

*Dáin Azaghál kiüríti sörös korsóját.*
- Még, sört ide!
*Hallatja öblös hangját, miközben rőt szakálláról lecsorog az a néhány csepp, ami melléfolyt ivás közben.
A kupát hangos koppanással vágja a vastag faasztalra és elégedetten néz a vele szemben ülő szőke, de ritkás szakállú törpével szembe.*
- Igyál!
*Néz a szemben ülőre, majd hangos nevetéssel hátradől a széken, hogy maga elé engedje az újabb kupát. Komolyabb társaság veszi őket körbe, miközben a széles asztalon már üres kupák sokasága áll.
Tudni való, hogy a király sűrűn ül ilyen versenyeket. A szőke, akinek a nevére sem emlékszik, legalább olyan erővel próbálja levágni a kupát az asztalra, csakhogy kezével együtt félrecsúszik és a kupa végül a kemény kőpadlón landol.
A szőke törpe megpróbál felállni, de szemei keresztbe fordulnak és végül úgy, sisakostól ráborul az asztal lapjára, leseperve onnan még több kupát.
Azaghál felemelkedik ültéből, hogy jobban lássa, azonban nem is kell többet látnia. Ivótársa hangos hortyogásba kezd, s a király felállva, újabb kupával a kezében ünnepli a sikert.*
- Én, Vasöklű Dáin fia Dáin, kinek nagyapja Thor volt, az Építő, s annak apja Rettenthetetlen Girron és így tovább… meghívok mindenkit még néhány körre.
Csapos! Sört mindenkinek!
*Üdvrivalgással fogadják a nézők, de Dáin már azzal a törpével beszél, aki épp most érkezik mellé és a hangzavart túlkiabálva igyekszik tudatni , hogy egy mágus kíván beszélni vele.
Dáin felemeli kalapácsát, majd az asztalra csap.
Ekkor áll be a csend.*
- Mágus jött hozzánk. Fogadjuk hát illőn, ahogy jó törpéhez illik! Sört neki is!
*Neveti el magát, majd int az őrnek, hogy hívja be hát az illetőt.
A király azonban már kevésbé jókedvű, ritkán keresi meg Mardan királyát mágus a magas növésűek világából. Azon ritka alkalmak sose jót jelentenek.
Kalapácsának nyelén nyugtatva erős markát ül vissza székébe, és várja, hogy végre megpillantsa a mágust.*

» Mardan arénája