Mardan - A törpeváros

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 7:39 am

Értetlen arccal nézett hátra megállítójára. Nem akarta elhinni, hogy a korábban már néhányszor megtapasztalt bánásmódja ellenére továbbra sem átall neki keresztbe tenni. Vagyis nem engedelmeskedni. Türelmet mutató arcát elővéve hallgatta végig a megint bosszantó kis vörös mondókáját, melynek végén egyszerű ténymegállapító hangnemben ennyit fűzott hozzá:
- De még mennyire, hogy jöhetsz.
Ezzel részéről le is zárult a röpke vita és már vonta is újra maga után, már ha nem okozott újabb megállási akadályt a lány.
Xerar nem értette, minek is strapálná magát a kis vakarék, hiszen maga sem gondolhatja komolyan, hogy bárkin is segíthetne. Elvégül már maga a tény is, hogy még életben van, Xerar szerint kész csoda. Bár ez meglehet, hogy csak a sárkány véleménye, ki egyébként is már magán a tényen is csodálkozik, hogy a kétlábúak egyáltalán hogyan is élhettek túl eddig? Ezt persze az összes létező kétlábúra vonatkoztatva gondolta. Léptei határozottan követték egymást és nem is lassított vagy állt meg míg a lány erre nem késztette újra.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 7:55 am

- De még mennyire, hogy jöhetsz.
Xerar hangjának ridegsége, meg közönyössége előbb csak azt váltotta ki belőle, hogy libabőrös lett a háta, aztán meg újra felébredt felháborodása is. Hirtelen kitépte kezét a mágus szorításából, s mikor az megállt és bizonyára iszonyú dühös szemekkel rá meredt, hát megszólalt. Méghozzá olyan hangsúllyal, hogy az egyértelműen a magabiztosság élő szobrává is válhatott volna.
- Nem! *bár lábai kissé szinte megremegtek, mégis kitartóan állta a sötét tekintetet* - Maradok, mert vannak, akiknek szüksége lesz rám... szükség lesz gyógyítókra.
Persze egyértelműen tisztában volt azzal az aprócska dologgal, hogy ő nem gyógyító, viszont rengeteg módját ismerte meg a láz lehúzásának, a sebek tisztításának és gyógyításának. Erre minden expedíción nagy szükség volt, hiszen olykor ezen múlott az élete, ami gyanította, hogy a mágus számára vajmi kevéske értékkel bírt. Ezért is örök talány volt számára, hogy miért is hagyta életben eddig, mikor számtalan alkalom volt már arra, hogy nem sokon múlt a mágus gyilkos indulatainak megálljt parancsolása. Ezt szintén nem önmagának köszönhette a lány, hanem a mágusnak, amiért meggondolta magát és nem oltotta ki végül életét.
- Akaratom ellenére elrángathatsz innen és én semmit nem fogok tudni tenni ellene... vagy hagyod, hogy saját akaratomból kövesselek, mikor a város megmenekül... Mert nem vagyok a rabszolgád... egyéb meg pláne nem.
Ez utóbbi kijelentésről csak akkor jutott eszébe, hogy mennyire is kétértelmű, mikor már kimondta azt. Pedig ő csak egy szimpla és egyszerű lábtörlő megnevezésre célzott volna burkoltan. Mert nem volt a lábtörlő, hogy kedvére bele törölhesse bárki a lábát, ha úgy tartotta fenséges kedve. Kissé lebiggyesztett alsó ajakkal leste a férfi reakcióját. Valójában már azon is meglepődött volna, ha nem csapja agyon itt helyben, vagy nem varázsolja el valami kellemetlenül csúszos, nyálkás állatkává.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 8:21 am

Messzemenően ez a mostani volt közös pillanataiból az egyik, amikor menten szét csapta volna karmaival. Nem is értette, mit képzel magáról a kis bugris. Arra az elgondolásra, hogy egyéb akármiként tartaná számon, nos hirtelen két dolog jutott eszébe, miket egyazon pillanatban meg is valósított volna szíve szerint, itt és most. Jót nevetni szeretett volna a lány elképzelésén, s egyben szívesen ragadta volna meg torkát és szorította volna míg el nem reccsen a vékonyka nyaka.
Viszont újra olyan helyzetben találta magát, mikor a tettek szimpla gondolattá silányultak csupán. A végrehajtás helyett dühtől elmélyült hangján szólalt meg.
- Ne sürgesd a halálod Sydney!
Szabályszerűen fogai között sziszegve mondta ki a szavakat. Dühös volt, ám nem csupán a lány ellenkezése miatt, hanem azért is, mert egyáltalán képes volt őt felhergelni egy pillanat leforgása alatt. Pedig az emberek és egyéb kétlábúak sosem voltak képesek kihozni belőle az állatot. Erre mit adtak az istenek? Hát itt volt előtte ez a kis pimasz némber, aki képes egyetlen mondatával, vagy egyetlen mozzanatával bele hozni az ideget.
Szeme sarkából újra felfigyelt a másik sárkányra. Nem engedhette meg magának azt, hogy egy fajtársa ráérezzen egy semmicske kis gyengéjére. Bár magára az elgondolásra, hogy ez a kis mitugrász a gyengéje volna, már maga is meglepődött. Ő nem rendelkezett gyenge ponttal. Legfőképpen nem egy ember lány volna a gyenge pontja. Mélyen belélegezte a levegőt, hogy higgadt maradjon, s halkabbra vette mondókáját.
- Rendben. Viszont előre bocsájtom, hogy abban a pillanatban, mikor az orkok a közelbe kerülnek azonnal és kérdés nélkül rángatlak el ebből a bűzös városutánzatból.
Komoly tekintettel nézett a többiekre, majd újra lenézett a vörös hajú lányra.
- Akkor már az sem fog érdekelni, ha lávagolyók záporoznának a faluban.
Hátat fordított a lánynak, ám mielőtt még elsétált volna tőle, még halkan hozzá tette a hallottakhoz:
- Soha többé ne merészelj nekem ellent mondani... Legközelebb megöllek, minden vacakolás nélkül!
Ezek után hajlandó is volt elsétálni, hogy félre vonulva nézze, mihez is kezd a lány a fene nagy szabad akaratával.
A látszólagos távolság ellenére, bármerre is ment a lány, Xerar mindig ott volt a nyomában néhány lépésnyi távolból figyelve a dühítő vöröskét.
Egészen addig le nem vette róla a szemét, míg más történés erre nem késztette. Tekintete olykor találkozott a nőstény sárkányéval, s ha az jelezné neki tárgyalási szándékát, hát bólintás válaszával el is sétál egy félre eső helyre, hol beszélhetnek. Ha a sárkány nem reagál különösebben a jelenlétére, hát Xerar továbbra is ott várakozik majd Sydney közelében.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 1:45 pm

//Mese: A hegymély ostroma - a fogadóban//

*A fogadóban álló, eszméletüknél lévő törpék és egyéb fajok képviselői számára egészen hirtelen jönnek a hírek.
Előbb a törpe, aki riadóztatja őket is, jelezve, a kapunál szükség van rájuk.*
- Én a bejáratot választom, habár a tárnákat jobban ismerem. De ha ott betörnek, nehezebb lesz megfogni őket, mint a tárnákban.
*Dörmögi Maragunnak, akinek a neve még mindig nem jut az eszébe.
Az egykori bányászcsalád sarja, aki hasonló hőstetteket végrehajtott ősökkel nem büszkélkedik, mint Maragun, vagy Haran, „csak” bányászokkal, vájárokkal, segít kimenteni az alélt helyieket a fogadóból. Ez azért nem olyan kis feladat, tekintve, hogy nem egy közülük még e pillanatban is a delírium állapotában leledzik.
Közben nem veszíti szem elől a magas növésűeket sem. A vörös hajú elf szavait tekintve meredten néz.*
- Itt nincsenek fehérköpenyes mágusok. Aki van, az is mind törpe, mint jómagam.
Ispotály az van, eltéveszteni sem lehet.
*Eközben biztos abban is, hogy hamarosan megérkeznek a helyi erők, amiket Mardanban a tüzek oltására tartanak.
Ők majd megoldják a lángokban álló házakat, ez a dolguk, erre képezték ki őket.
Ahogy Borin a bányászatra, majd a harcra szerzett jártasságot.
Azonban, ahogy őszes társa is mondta, kellenek azok a vödrök, amíg ide nem érnek a tűzoltásra képzett törpék.
A fogadóban találni legközelebb őket, így ő maga is előkapja kendőjét, amibe az ételt szokta csomagolni, szakállát pedig sebes mozdulatokkal, amiket még a bányában tanult, bajusszával köti orra és szája elé, majd megindul befelé.
Pár józanabb törpe követi, és hamarosan az első vödröket, edényeket, mikre ráakadnak, már viszik is.
Azonban nem elég üres edényeket szerezni vízre is szükség lesz, s feljuttatni azt.
Több törpe mászik is felfelé, vagy beront a házakba, hogy a meglepett lakók mellett robogjon felfelé.
Gyorsan kötelekre lesz szükség, amivel fel lehet húzni a teli vödröket.
Borin eközben Maragun után néz, aki épp az ajtóval bajlódik.
Ha újra próbálkozik, ezúttal már egy széles, bányászatban erősödött váll feszül az övé mellett az ajtónak, így már be kell szakadnia.*
- Nem tudtad, hogy ha társ nélkül törsz a tűzbe, hamar hős válhat belőled? Halott hős.
*Néz be a szobába, ahonnan a segélykiáltások hallatszottak még nemrég.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 4:19 pm

Érdekes, és igen feltűnő az elf hölgyemény, aki lesétál az emeletről. A sebét felismerem, és gyorsan el is látom, és azt is látom, hogy valaki már ellátta ezelőtt. Megcsóválom a fejemet, ám nem sokat teketóriázok, hiszen a fogadóban hamarosan elharapódznak a lángok. Gyorsan végzem a munkám, hogy aztán Sydney-t is karon ragadva siessünk ki a lángokban álló fogadóból. Az elf rángatja a karomat,hogy menjünk az ispotály felé //Ispotály!! Ezt a szót kerestem a kórház helyett...//, de én még nem akarok menni.
- Most még itt van ránk szükség! Segítenünk kell eloltani a tüzet. De te addig menj és értesítsd az ispotályban lévőket, hogy mi történt, és hogy készüljenek elő! - utasítom határozottan az elfet, aki remélhetőleg megindul, ott hagyva minket az égő fogadónál. Ha nem, az sem érdekel, Sydney után megyek és én is elkapom a karját.
- Hé, ne olyan hevesen! Nem törhetsz be csak úgy! - szólalok meg én is, a törpe után, majd hirtelen megjelenik mellettünk a mágus is, Sydney társa. Kíváncsian hallgatom a párbeszédüket, ami inkább veszekedésnek hat. Érzem, hogy nem illik hallgatózni és különben sincs közöm a dologhoz, így hát én is egy kendőt kötök az orrom elé és követem a törpéket, hogy minél több vödröt hozzunk ki a lángoló fogadóból. Az emeletre nem megyek fel, két bátor jelentkező már felment, ám én úgy gondolom, hogy akik odafent ragadtak, azokat mér úgysem nagyon lehet megmenteni. Hamarosan le fog szakadni a lépcső is, és talán az a pár merész is fent ragad. Sajnálom őket természetesen, és készen állok, hogy ellássam az égési sérüléseket, de nem akarom a saját életemet is kockáztatni. Lehet, hogy önző és botor döntés, de úgy érzem, szükség van még rám. A vödröket a hónom alá markolom, és úgy rohanok kifelé, vélhetőleg többet elbírva, mint a törpék. A fogadó előtt lerakosgatom a vödröket, majd körbenézek. Ha Sydney valahol ott van, akkor odakiáltok neki, hogy az ispotályba megyek és el is indulok arrafelé. Az oltást ráhagyom a hozzá értő törpékre és meghagyom az egyiknek, hogyha lesznek sérültek, hozzák őket az ispotályba.
Útközben még besietek az engem vendégül látó törpecsaládhoz, elhadarom nekik, hogy mi a helyzet és biztonságot ígérve nekik elrángatom őket magammal az ispotályba, legalább plusz két kéz, ami a segítségemre lehet: a törpe asszony és fiatal lánya.
Az ispotályba megérkezve gyorsan felmérem a helyzetet és utasítom az ott lévőket, hogy számítsanak sok sebesültre, égési sérülésekre és készítsenek elő annyi hordágyat, amennyit csak lehet. Határozottan osztogatom a parancsokat és már várjuk is az első néhány sérültet. Nem tudom, hogy Sydney merre van, és egyelőre az elffel sem foglalkozom, csak igyekszem koordinálni a dolgokat odabent az ispotályban.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 6:57 pm

Az ork csapatokat törhetetlen harci kedvük vitte előre a falon, visszaszorítva a védők hadát akik mindent bevetettek a támadóik visszaverése érdekében. Az ork brutalitás és erő volt a törp makacssága és fegyveracéljával szemben. Az aprónépet tesztmagassága tekintetében ugyan elmaradt a vállas, izmos vadakétól, de azt létszámukkal kompenzálták, így az orkok egy fő ellen irányuló, csapatos támadótaktikája hamar hasznavehetetlenné vált, így visszatértek a régi felálláshoz és úgy ütötték őket ahogy épp érték, bár volt rá példa hogy a jobb kondícióban lévők egy-egy törpöt játszi könnyedséggel felkaptak és hajították le a falról, vagy épp neki társainak, akik hasra estek a természetet meghazudtolóan szálló bajtársuktól. Ugyan az előretörés lassan ment, de legalább haladtak előre, szépen lassan, és a fal tetején is egyre több ork állhatott bosszút az elnyomásért és élhette ki hosszan elnyomott brutalitás és vér utáni szomját.
Mindezalatt egy törp farkasszemet nézett Mordonnal, a fősámánnal, leendő farkasbőrös sámánok urával. A páncélos furcsán méregette a csontos kezű és hosszú ujjú orkot ami előtte állt, és azon tanakodott magában, hogy mégis hogy verekedhette el magát odáig egy csupa csont és bőr fajzat, akiről nem mellesleg meg volt győződve, hogy ha nem volna befáslizva, talán már szét is mállott volna ott helyben az addig begyűjtött sérüléseitől. Nemigen tartotta többre hősünket egy ork korcsnál. Az volt az egy szerencséje hogy nem volt az a hangosan gondolkodó típus, így a pillanat töredéke alatt lejátszhatta magában ezt a gondolatfüzért és megkímélte magát egy kínzástól is amit a lenéző mondatai után kapott volna. Hamarosan viszont szembesülnie kellett azzal hogy Mordon ereje nem fizikai adottságaiban, hanem az őt átjáró mágiában keresendő. Erre a törpe akkor döbbent rá, amikor az árnyhullám-csóvája száguldott feléje, amit csak éppen hogy tudott kikerülni. Ezek után sejtette hogy a dolognak fele sem tréfa és hogy nagy hibát vét ha nem végez Mordonnal mihamarabb.
Sámánunk pár pillanat alatt morcosharcossá redukálódott, ahogy a páncélozott célpontja éppen hogy elkerülte a varázslatát. Épp ez volt az, amire a legkevésbé számított egy ilyen vastag héjba burkolózott tökmagtól, de annyi baj legyen, tesz ő róla hogy kifeküdjön. Ám sérülései miatt nem hagyatkozhatott fizikai erejére. A nyilak, amiket még lent kapott eléggé felsértették a húsát mialatt próbált felkecmeregni a falon, de csak most kezdte érezni igazán azoknak negatív hatásait, amit addig a harci hév visszafojtott. Persze ez a fájdalom nem tántorította vissza attól hogy megküzdjön a törp őrrel, aki a támadása miatt már rohamot is indított fejszéjét szorongatva az ork sámán ellen.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 8:09 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

Haran hallucinációi nem múltak el az után, hogy átért a fal biztonságot jelentő túloldalára. De minden bizonnyal fokozatosan szétfoszlott a lidércnyomás, ahogy az őt megátkozó Mordonnak más felé terelődött a figyelme és a többi őrzőre vetette bele magát a csata hevében.
De nem volt ám jó tapasztalat így sem, hogy szembesült, milyen vádak érhetik őt, ha szembe kerül halott barátaival, ismerőseivel vagy épp egykori ellenségeivel. Nem bizony! Még jobban élni akart, hogy meghálálja a legnagyobb adományt, amit kapott, magát az Életet.
Ám a falról kétségbeesett hangokat hallott és néhány lerepülő törpe végtag és egyre közelebb hallatszódó halálsikoly meggyőzte őt arról, hogy előbb a szemének higgyen és csak az után a szívének és vérének.
Nem is ártott, hogy ebben a nagy kavarodásban valaki megőrizte a hideg vérét. Ahogy felpillantott, látta azonnal, hogy a bevehetetlennek hitt mellvérten már több az ork, mint a bányász nép tagja. Jobb, ha valami ügyeset kitalál a főváros megmentésére. Visszafelé rohanva a tárnákon át a központ felé fejszéjével hatalmasat csapott a jobb kéz felé eső fákra, melyből az alagutat aládúcoló támaszték állt a fal mentén.
Vissza sem nézett, hogy ugyan hány helyen szakadt le a mennyezett, elzárva a Győzhetetlen seregei elől, feltartva őket legalább egy kis időre, hogy a bátor törpék újra rendeződni tudjanak.
-Dain király! Most van igazán szükség rád.
*Remélte, hogy tette megmenti a város lakóit; túl nagy mészárlás lenne odabent, ha a részeg, magán kívül lévő ünneplő tömeget és az oly vonzó, domborodó idomú asszonyokat elérnék.
Ezt nem engedheti!

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 9:01 pm

Egy kicsit még csodálja művét (a megölt orkokat) mielőtt a lány felé fordulna. Konkrétan azért fordul felé, mert megszólal.
~Ha odabent büdös van, az a törpéktől is lehet. Jaj ez semmit sem segített.
*A lány megjegyzése, hogy le van gyengülve, egy kicsit megsértette. De lehet, hogy csak ő nincs tisztában azzal, hogy fajtársainál mi számít normálisnak. Bár most, hogy belegondol, egy kicsit tényleg le van fogyva. Bordái, szinte már csak attól látszanak, ha levegőt vesz. Ahogy a lány felé dobja a félig lerágott kart, elfogja a rosszullét.
-Azt hiszem, még sokat kell tanulnom.
*Mondja az orra alatt. Elkapja a kart, majd ránéz és látja, hogy karján egy kis vér csurog. Úgy érzi mindjárt összehányja a padlót, de mivel semmi sincs a gyomrában, ezért ez nem lehetséges. Óvatosan közelebb hajol és megszagolja. A karból izzadság árad, méghozzá nem is akármilyen. Ilyet még csak akkor érzett, amikor törpökkel találkozott. Felnéz a lányra és óvatosan végigméri. A vörös hajától, egészen a tűsarkúig, melyet visel. Visszanéz a törp karra, amit kezében tart és óvatosan olyan közel hajol, hogy beleharaphasson. Amikor beleharap, érzi a szájában szétáradó vér ízét. Legszívesebben kiköpné, de sejti, hogy ez egy próba. Azt viszont már nem tudja, hogy ez a próba mire jó. Egyenlőre megpróbál úgy tenni, mintha ízlene neki. De az emlékek, amiket ez az íz felidéz benne és az, hogy már régen nem csinált ilyet, jelentősen megnehezíti dolgát. Megpróbálja lenyelni a húscafatot és miután sikerül neki, elkezd öklendezni. A harmadik után sikerül abbahagynia. Ez elég feltűnő így csak remélheti, hogy a másik nem vette észre. Ezen gondolkozni viszont nincs ideje, mert az elf lány megragadja vállát. Először megpróbálja kiszabadítani magát a lány szorításából, de aztán meggondolja magát. Kíváncsi, hogy.mit akar. Egy perccel később meg is tudja. A lány elmondott igéi teleportálásra voltak jók. Egy hatalmas ork sereghez vitte Eregathust.
~Hogy tudtam!
*Mondja magában mosolyogva. Egy kicsit megijed attól, hogy igaza volt. Nem tervezte ugyanis, hogy ma sokat fog öldökölni. Igazából ölni sem akart. De mivel már megölt ma már pár orkot, ezért így is keresztülhúzta saját terveit. Hirtelen felvillan elméjében valami. Az a sárkány aki az előtt jött, hogy teleportáltak volna, úgy tűnt el mint a kámfor. Még egy kicsit gondolkozik rajta, majd elfelejti. Néhány ork majdnem magával sodorja, de szerencsére sikerül egy helyben maradnia. Egy kicsit megy, de a villanás, mely majdnem megvakítja megállásra kényszeríti. Karját szeme elé teszi, azzal a reménnyel, hogy sikerül enyhítenie a fényt. Reménykedni reménykedik, de nem igazán sikerül enyhítenie a fényt. Az átmeneti megvakulás miatt, egy kicsit tántorogva ugyan, de elindul. Amennyire tud a fal felé megy, de mivel nem lát, ezért csak nagyjából tudja betájolni, hogy merre lehet. Miközben megy nekimegy néhány dolognak, de nem áll meg. Amikor érzi, hogy nekimegy valami szilárdnak, megáll, és elkezd tapogatózni. Csalódottan jön rá, hogy csak a járat egyik falát sikerült megtalálnia. Egy kis tapogatózás után arra is rájön, hogy csak kicsivel vétette el azt a falat, amelyiket keresett. Amikor sikerül elérnie a falat egy kicsit megnyugszik. Nem sokkal utána látása is kitisztul. Most, hogy végre lát, elkezdhet mászni is. Gyorsan felidézi magában azt, hogy hogyan kell falat mászni. Amint ezzel végez megkeresi azt a rést, amelyik segítségével megkezdheti a mászást. Nem messze magától meg is találja. Gyorsan odamegy, majd kezével a résbe kapaszkodva, megkezdi a mászást. Résről, résre haladva közeledik a fal teteje felé. Amikor az utolsó kapaszkodón is túl van, egy kicsit megpihen. Lemászik a másik oldalon, de itt csak minden második rést vesz igénybe, hogy gyorsabban haladjon. Amikor leér, azt látja, hogy egy törp harcos, kalapácsát fenyegetően rázva, közeledik felé. Eregathus jobbra pördül, hogy elkerülje a törpöt. A törp egyenesen a falnak rohan, egy kicsit megrepesztve azt, majd ájultan esik össze. Most veszi csak észre, hogy a törp kar már nincs nála.
~Biztos elejtettem mászás közben.
*Gondolja. Nem igazán foglalkozik vele, mert egy másik törp harcos is őt választotta ellenfelének. Őt nem próbálja nagyon elkerülni. Most inkább arra a sárkányra hallgat, ami még benne maradt. Egy félrelép, de csak egyik lábával, hogy a törp elbukjon ott hagyott lábában. Majdnem minden tervei szerint alakul. Egyedül az okoz problémát, hogy hátulról meglökik. Amikor hátrapillant látja, hogy ismét egy törp az. Ezt viszont már nem tudja a falnak vezetve, elintézni. De így sem jelent számára kihívást. Egy gyors mozdulattal a törp mellé lép, megragadja fejét mind két kezével, majd egy erőteljes mozdulattal megfordítja annak irányát. A törp nyakában lévő csontok reccsenve engednek. A törp most már inkább egy bagolyra hasonlít. Elmosolyodik, ahogy rájön erre. Eredetileg az első két törpnél is nevetett volna, de ez a törp megzavarta. Orra előtt egy hajszállal hasít el egy fejsze. Utána még egy, és úgy tűnik, ez még közelebb haladt el előtte. Abba az irányba néz ahonnan ezeket a fejszéket dobhatták. Lát két törpöt, és egy elfet aki íjával éppen őt veszi célba. Arcára halvány mosoly ül ki. Most megelőlegezheti sárkány énje visszatértét. Elkezd az elf felé rohanni. Lebukik, amikor az kilövi az első nyilát.
~Már is rájöttek, hogy támadnak az orkok?
*Ezzel nincs ideje foglalkozni, mert ezúttal két balta hasítja a levegőt, egyenesen felé. Az egyik messze elmegy mellette, de a másik felszakítva ruháját, véres foltot hagy vállán. Fájdalomüvöltése nem túl hangos, de az itt lévők tisztán hallhatják.
-Jól van, most én jövök!
*Jelenti ki dühösen. Amikor az elfhez elég közel ér, öklével bordáira célozva, előre üt. Az ütés miatt nem tud reagálni Eregathus következő lépésére. Kikap egy nyilat az elf tegezéből. Ezzel szándékozik megölni ellenfeleit. Látja, ahogy a törpök felnevetnek, és ez felbosszantja. Egy kicsit elvörösödik feje. Elkezd az egyik törp felé rohanni. Mögé fut, majd a nyílvesszővel hátra szúr. A nyílvessző hegyével pont eltalálja a törpe jobb karját. Kirántja a nyílvesszőt a sebből, majd miután megpördül nagyon szúrja a törpöt. Az holtan esik össze. Elkezd a másik törp felé rohanni, aki a döbbenettől még mindig csak halott társát bámulja. Őt lerendezi azzal, hogy a bordái közé szúrja a nyilat, de ezzel eltöri egyetlen fegyverét is. Az elf viszont nem tétlenkedett ez idő alatt. Keresett egy olyan helyet, ahol elbújhat, és biztonságosabban lövöldözheti nyilait. Hirtelen azt veszi észre, hogy egy nyílvessző tart felé. Mélyen belefúródik bal vállába, ezáltal pedig valamelyest legyengíti a végtagot. Nem pördül meg, mert sejti, hogy hol lehet az elf. Csak egy árnyékos helyet lát, amiben el lehet bújni. Elkezd olyan gyorsan sétálni amilyen gyorsan csak tud. Máskor futna, de most fél attól, hogy elesik, és akkor vagy beletörne a nyílvessző a vállába és akkor nem lehetne használni, vagy pedig még jobban belefúródna, ezáltal teljesen használhatatlanná téve a végtagot. Kilőnek felé mégy egy nyílvesszőt. Lebukik, hogy elkerülje. Ez a lövés igazolja számításait. Onnan lőtték, ahova most is tart. Amikor odaér benyúl az árnyékba,majd amikor valami szilárdat érez, elkezdi kihúzni. Amikor megpillantja, hogy mi az, elmosolyodik. Az elf ruháját fogja, és húzza ki. Amint meglátja az elf fejét, megragadja. Lefelé húzza annyira, hogy beletérdelhessen az arcába. Ez után egy párszor beletérdel az arcába, majd amikor hatodjára is beletérdel, elengedi, hogy hátraessen. Az elf eszméletlenül esik össze. Leguggol mellé, majd megkeresi az elf kardját. Előhúzza a fegyvert. Csodálattal tekint végig rajta. Mindig is szerette az elf kardokat. Könnyen lehetett forgatni mint bármi más fegyvert, és úgy hasítja a húst, mint kés a vajat. Egy kicsit még csodálja, majd levágja vele az elf fejét. Úgy dönt a csata végéig megtartja a fegyvert, de, hogy az után mit tesz vele, azt már nem tudja. Egyenlőre megvárja az orkokat. Inkább velük halad, mint ,hogy egyedül keljen lemészárolnia az elf védőket.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-21, 9:30 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A kis hölgy kikíséri Aireent a fogadó elé, de amikor az előre küldi, hogy figyelmeztesse a többi gyógyítót, megdöbbenve felel.
-De hiszen ők is tudják! Hallhatták a kürtöket és a füst és a tűz is messzire látszik. Szerintem nem ostobák ennyire.
*Elmosolyodik és amikor a druida bemegy maga is a vödrök után kutatni, ő bizony be nem megy. Nem a kétlábúaknál érzékenyebb sárkány orrát bántaná a füst szaga, de a legkevésbé sincs tervében, hogy segítsen eloltani az általa gyújtott tüzet. Inkább karba font kézzel megvárja, míg vissza tér a lány.
Ám nem kerüli el figyelmét ez alatt, hogy a másik vörös mellett megjelent egy fajtársa.
~Szóval így néz ki az egyik áruló? Menekíti a háziállatát, mint Kain a maga kis kedvencét Sendelből. Tudnom kellett volna ebből, de akkor nem jöttem rá időben.
Meg az a félvér hogy is hívják?...
*Gyorsan szakítja meg a gondolatát, nehogy valaki meghallja. Össze szedte magát, hogy Furiára, a nőstény fekete sárkányra ne gondoljon árulóként, hiszen mégis csak az ősiek egyike. Bár nem igazán lát még tisztán, hogyan is élhetett túl egy préda egy találkozást vele. És miért is vágyott annyira találkozni vele újra, hogy valami bizalmas információt elmondjon neki?
Ám úgy tűnik, hogy a nő és a hím között igen furcsa viszony van. És a pimasz kutató jóvoltából és Ritalea fricskájaként most az ő gyengeségével is szembesülhet Xerar. Igen türelmesen várja, hogy végül elinduljanak a gyógyítók felé.
-Nem valami nagy dologra gondolj, Borin! Az ország minden városában építettek a mágusok minden rendje egy tornyot, ám az itteniek nem túl nagyok, hiszen ritkábban járnak erre felé. De a te népedből is vannak, kik a varázslók sorait erősítik és ahogy Aireen is gondolom a zöld köpenyesek házában szállt meg, úgy a fehéreknek is van egy kis központjuk itt.
Ám menjünk inkább a sebesültekhez!
*Meglepte, hogy a tanonc még kitérőt tett egy ismerőse házában, mint kiderült, mégis rossz volt a tippje. De hát az itteni „tornyok” nem túl fényes voltát jelzi, hogy még a helyben élők sem mind hallott felőlük. A gyógyítók rendje is csak alig pár mesterrel képviselteti magát itt, jobb szeretik valószínűleg a melegebb környezetet és a varázstudó fajok közelségét.
Így többed magukkal érkeznek meg oda, ahol a nővérek már javában ápolják az esti verekedések komolyabb sérültjeit és néhány beteg embert is. Bár a bejárathoz közel nem futnak össze senkivel, aki ilyen lenne, elkapja az egyik ápoló karját és határozottan mondja neki az elképzeléseit, miben tudna segíteni.
-Vezess minket egy fehér köpenyeshez! Ha kapunk egy labort és felszereléseket, a hölggyel -bólint a természet mágus felé- elkezdjük gyártani a gyógyító tekercseket, amíg meg nem jönnek az első sebesültek a frontról. Mardant ostromolják, nem késlekedhetünk. Sok lesz a harci rokkant.
*Ezzel ha minden igaz, elvezeti őt egy vezetőhöz, aki rendelkezni tud efféle dolgokról. Mivel Gomora megelőzte teleporttal az alagutakban harcolókat, biztosra veszi, hogy még van elég idejük, míg az első nagy roham megérkezik a vérző bajtársaikkal. Ám mindenki el tudja képzelni, hogy aztán mi lesz az ünnepi hévtől amúgy is terhelt intézményben.
Pár részeg alak legalább elindult a kórtermekből kifelé, egy-kettő mankóval bicegve, de fegyverüket kezükben tartva elszánták ők is magukat, hogy útját állják a Mardant fenyegető vésznek.

Hozzászólások száma : 218

//Mese: A hegymély ostroma//

*A csata, mely már egyértelműen annak nevezhető, tovább dúl a tárnák mélyén.
A törpék emelte fallal szemben az ork hadsereg agressziója áll, s a mászókarmok, amikkel Frikk és serege előre felkészült.
Gomora vakító fényei mindkét oldalt elvakították, s ez a fellobbanás inkább az orkoknak esett rosszul, akik köztudottan nem bírják valami jól a fényt.
A küzdelem idővel mégis az ő javukra látszik eldőlni.
Izgalmas, véres párharcok, egy a több elleni küzdelmek alakulnak ki, ahol van, hogy a törpe, vagy törpék kerülnek ki győzedelmesen, van, hogy az orkok.
Összességében véve az elfként csatlakozott sárkánynak csak egy szerencséje van:
Gomorával érkezett, s mielőtt az első ork nyílvessző hátába állít volna, vagy az első ork fegyver vérét ontotta volna, már támadásba is lendült a törpék ellen, ezzel állást is foglalva, mely oldalon kíván a továbbiakban harcolni.
Mordon, miután többszörösen is megmentették az életét, s visszanyeri látását, farkasbőrös orkjait maga köré gyűjtve lendül újabb támadásba.
Átkai zavart okoznak a törpék között, s igen hatásosan hat az aszott ork környezetére, akik még mindig lenézik a fősámánt, s így le is akarják pipálni.
„Nehogymá’ egy ilyen jobb legyen nálunk!” – gondolattal.
Eregathus sebeket kap, melyek bizony rövid úton fájni is kezdenek, és tovább gyengítik amúgy sem túl erőteljes fizikumát.
Mindazonáltal, immár csak törpékkel kerül szembe, az ellenálló védők között nincs több tünde harcos.
Ám az apró termetű védőknek szívük és bátorságuk nagyobb, mint méretük, s így egységesen, határozottan veszik fel a küzdelmet Frikk hadseregével.
Haran, miután beomlasztja a fal mögött a tárnát, a védők jelentős részét is elválasztja a visszavonulás útjától és, bár időt nyer ezen a járaton, más járatokban az orkok hasonló ellenállás hiányában felőrlik a törpék védelmét.
Frikkék, rövid idő alatt felőrölhetik az omlás és a fal közé szorult maradék védelmet, és talán eljött az ideje, hogy a zsákokban hordozott csodafegyverek egy részét felhasználják, ha tovább akarnak haladni.
Mordon, a főmágus erejének jót tett a pihenő, így még maradt benne némi átokra való, ám ha hasonló tempóban fárasztja el magát, sebeivel, melyek tovább gyengítik, hamarosan egy törpe harcos áldozatává válhat.
Mágiája, mint minden varázstudónak, testéből táplálkozik, s ha a test, a benne lévő mágiával egyetemben kimerül, átkai hatástalanok maradnak.
A tárnák egy részét lezáró bejáratok előtt Xerar mágiája lép működésbe. A kitörő villámok törpék sokaságát gyilkolja le, égeti meg. Fémfegyvereik, páncéljaik nem védik őket az elektromos kisülésektől, s ezek az erők nem csupán a törpékkel végeznek, hanem leomlasztják a törpék által felépített falakat, amelyek erős akadályt képeztek volna az orkok ellen, ám e helyzetben az út e pillanatban egészen szabaddá válik, teljesítve ezzel az ősiek akaratát.

A fogadóban Gomora tűzgyújtása okoz a támadás híre mellett hirtelen riadalmat, s a jelenlévők ott vitatják meg, ki, hogyan és mit tegyen.
Az alélt, s részeg törpéket még kimentik a belső térből, de a szobák lakóit már nem ilyen egyszerű.
Odakint, Borin szavainak megfelelően hamarosan megérkeznek az első oltásban gyakorlott hegyi törpék, s igen hatékonyan, pillanatok alatt kiépítik az első csörlőrendszert, amely a vizet, melyet az egyik kútból szereztek, mely a hegymély mélyéről fakadó forrásokból táplálkozik, feljuttatják a sebesen terjedő tűzhöz. E zárt helyen kiemelten fontos, hogy időben útját tudják állni a tűznek, s a gyors mozgású tűzoltók, emiatt igen felkészültek a kiérkező törpék.
Maragun Sydney állítja meg, s tör be helyette a füstbe-tűzbe.
Borin szavai részben igazak, ami a fehérköpenyes rend házát, tornyát illeti.
Dáin király, a büszke törpe nép nevében is visszautasította a mágus rendeket, mondván, Mardan nem az emberek városa, s ha lesz törpe mágus, ki e városban varázsolni akar, annak majd megengedi.
Nos, így esett, hogy nem fehér, hanem csupán barna köpenyes törpe akad egyetlen egész Mardanban, ellenben a törpéknek a nyílt, zúzott, égett sebekre van leginkább fejlett felcsertudománya, míg mágia, méreg, egyéb szerek ellen kevésbé.
Eme barnaköpenyes pedig inkább a hegy dolgaiban járatos, hisz népe is eme területen jár az élen.
Odafent Maragun, Borinnal megerősítve végre betöri azt az ajtót, s a köhögő, harákoló lakót kimenthetik, ám lefelé jövet sietniük kell, mert lépteik nyomán is omlik le már a lépcső, s a tetőt tartó gerendák sem épp erejük teljében lévők.

Az ispotályban, ahová Aireen is érkezik, már megérkeztek az első sebesültek. Ők még a fogadóban, és egyéb helyeken, az ünnep keretében zajlott verekedések áldozatai, a harcok sebesültjei még nem jutottak el oda, de a kürtöket már az itteni törpék is hallották.
A gyógyítók mind törpék, nők, s akadnak férfiak is közöttük, bár kisebb számmal.
Tettre készen várják az első sebesülteket.
Egy ősz törpe, hatalmas orral megáldva lép oda az érkező zöldköpenyes lány és kísérői mellé.*
- Örülök, hogy megérkeztetek. Óin vagyok, az ispotály vezetője, s eme küzdelmes időkben minden segítő kéz jól jön majd.
*Az ápoló törpe eközben, akit Gomora ragadott meg, felhördülve válaszol.*
- Itt nincsenek mágusok, csak Gwarf van, de ő barna köpenyes és nem itt van neki dolga.
Mi, becsületes törpék is el tudjuk látni tisztességesen a gyógyítás feladatait.
*Húzza ki magát.

A kapuknál a támadó ork hadsereg immár nekitámadt a védőknek. A kis létszámú törpe védelem első sorai már el is estek, az ork íjászok nyilai sok helyen találtak részt a felsorakozó törpék páncéljai, pajzsai között. A háttérből az első kisebb erősítés élén maga Dáin király érkezik. Hiába óvták tanácsadói a harctól, a király maga vezeti a sebtében felállt sereget a csatába.*
- Itt üljek a biztos falak között, mint egy asszony, vagy egy beteg?! Nem! Míg a karom bírja, harcolok a népemért! Ott a helyem a csatában!
*Hogy a védelmet ki irányítja, ez bizony rejtély a támadók számára, ám a védők tudják, hogy ha a király a harcban vesz részt, a város védelmét tanácsadói látják el, így testvére, s néhány vén, már fegyvert forgatni képtelen hegyi törpe, akik az elmúlt időkben szereztek érdemet, s nevet harcaikkal.
Futárok járják Mardan utcáit, hogy sereget gyűjtsenek, mely útját állja a tárnák felől közelgő veszedelemnek, mások pedig a kapuk felé gyűjtenek erősítést.
Ha Borin és Maragun kiérnek a fogadóból, hát ők is találkozhatnak velük, ahogy bárki, aki Mardanban tartózkodik.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-22, 7:40 pm

A fogadó lángokban áll, Sydney pedig be akar menni, de szerencsére vagyunk egy páran, akik visszafogják a lányt. És közöttünk van az a titokzatos mágus is, akit Sydney partnereként jelölt meg. Nagyon kíváncsi vagyok rá, de nem akarok belerondítani a veszekedésbe egy "Hello! Te is mágus vagy?" megszólalással. Segítek a vödrökkel, majd végül ott hagyom a fogadót, hogy oltsák azok, akik értenek hozzá. Karon ragadom Gomorát, és megindulunk az ispotály felé, miközben még beugrok ahhoz a törpe családhoz, akik elszállásoltak. A nő elmondja, hogy a férje, habár a fejsebe még nem gyógyult meg teljesen, elment a csatába, és hogy nagyon aggódik. Igyekszem őt megnyugtatni, és a kislányt is, de ez persze nem olyan könnyű, hiszen tudják: lehet, hogy nem látják élve viszont a családfőt.
- Mindent megteszek majd, hogy a sebesülteket minél előbb és minél jobban elássuk. Ehhez kell a ti segítségetek is! - nyugtatom a két lányt, és közben megsimítok a kislány fejét is.
- Daisy, a te feladatod lesz, hogy kötszereket keress, rendben? - a kislány remeg a félelemtől, de látom rajta, hogy igyekszik ezen túllendülni, és már megy is, hogy hasznossá tegye magát.
- Nem lesz semmi baj! - simítom meg a törpe nő vállát és igyekszek, hogy a hangom legalább egy picit bizalomgerjesztően hangozzon. A törpe nő halkan hüppög néhányat, majd határozott, elszánt kifejezés jelenik meg az arcán. Bólint, majd elsiet,hogy segítsen a többieknek. Az ispotály vezetője jön oda hozzánk, köszönt minket.
- Üdvözlöm, Aireen Warren vagyok, zöldköpenyes mágus. Azért jöttem ide, hogy segítsek gyógyítani a sebesülteket. Reméljük a legjobbakat! - nézek mélyen a törpe szemébe, majd a mágus említésére látom ,hogy kicsit elsötétülnek a tekintetek.
- Természetesen én sem mindent mágiával fogok megoldani, annyi erőm sajnos még nincsen. Értek a természetes gyógymódokhoz is. - jelentem ki határozottan, körbenézve a törpéken, majd bólintok.
- Rendben, akkor munkára fel! Vannak emberek, akik idehozzák a sebesülteket? - nézek kérdőn Óin-ra, majd Gomorára:
- Ha értesz a tekercsekhez, akkor menj és készítsd el őket, én addig megnézem az itteni sebesülteket illetve... - harapom el a mondatot, majd körbenézek az ispotályban.
- Küldök egy hírnököt a csatába! - jelentem ki határozottan, majd az ispotály kijárata felé sietek.
Kiérve körbenézek, majd gyors léptekkel a kilátó felé sietek. Felérkezvén lehunyom a szememet és néhány mély levegő után kinyújtom a kezemet és néhány mágikus szót mormolok. Várok néhány percet, majd a levegőből felhangzik egy apró trüttyentés: egy denevéré. Gyors szárnycsapásokkal közeledik felém, majd a karomra lóg. Értelem tükröződik a tekintetében, én pedig mosolyogva simítok végig szőrös testén.
- Köszönöm, hogy a segítségemre lesztek. Szeretném tudni, hogy mi történik odabent a járatokban. Kérlek, nézzétek meg nekem. De vigyázzatok magatokra! - adom ki az utasítást, ami inkább lágy kérésnek hangzik. A denevér ismét trüttyög egyet, majd gyors szárnycsapásokkal indul útnak. Érzem a mágikus köteléket az állat és köztem, amitől furcsán melegség tölt el. Egy varázsszóra a denevér szemével fogom látni a világot, így majd a megfelelő pillanatban láthatom, hogyan is áll a csata. Gyors léptekkel hagyom ott a kilátót, hogy visszatérjek a fogadóba segíteni a többieknek és megnézni, hogy Gomora hogy áll a tekercsekkel.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-23, 8:16 am

Mordon erőteje már fogytán van, ráadásul harcba is kényszerült egy nála jobb helyzetben lévő ellemllel, aki tanán még a vérét is onthatja a szörnyű harc alatt, ha nem szentel elég figyelmet rá. Mindennek tatejében még sebesülései is gátolják a harcban, amikből vérével egyetemben az ereje ís távozik, amivel pusztító csapásokkal sújtotta a meglehetősen rossz sorsú aprónépet.
A sámánnak nemnagyon volt esélye elmenekülni a forgatagban, ahol úton útfélen harcolókba botlott volna, netalántán még végzetét is üeglelhette volna közöttük, aki vérét ontotta volna. Persze tudjuk hogy egy ork kétféleképp távozhat a csatatérről, a saját lábán és holtan, a sámánunknak pedig leginkább az első variáció volt kézenfekvő. Nem fog azelőtt elhullni azelőtt mielőtt megszervezné a hatalmát a kevés varázstudóó ork között. Feltéve ha túléli a törpe támadását.
Egyetlen nagy szerencséje Mordonnak támadója lasú mozgása volt. A teljes vértezet amit viselt nem volt olyan könnyű, hogy csapása hamar odaérjen és kettéhasítsa Mordon fejét, a fejszét is inkább csak súlya, mintsem a harcos belevitt lendülete vitte előre, így a sámán elkaphatta annak markolatát és úgy ment ölre a páncélossal, habár ez a hozdulat csak méginkább felrepesztette sebeit. Így viaskodott a törpe Mordonnal perceken át, egymásnak keszülve és a földön fetrengve, Érezték saját arcukon egymás lehenletét és testszagát. A sámánunk még véletlenül sem volt hajlandó megvélni a fwgyvertől, mivel abból a közelségből könnyen megtoldotta volna annak gazdája feje búbját a jól megmunkált fegyverrel. Hamarosan viszont az adrenalin és az életveszély gondolkodásra sarkallta Mordont. Tervet kezdett kovácsolni a törpe ellen, hogy megszabaduljon tőle, de ez nem volt valami részletes, alig gondolkodott előre egy-két lépésnél többet.
A leharcolt fősámán üvöltve kezdte el, minden erejétbösszeszedve maga előtt tolni ellenfelét, egyenesen a többi, épp felfelé mászó ork felé, egészem a fal egyik fokáig, amihez hozzápaszírozta a nyomorultat, majd míg az pillanatnyi zavarában mustrálta a harcvonal orkok felöli oldalát, a sámán kitekerte a kezéből a fegyvert és annak markolatával képen csapta a sisakon át a törpét, majd a nyaki illesztésbe vágta az élét, aüikől a harcos lassan elvérzett a nyakából félig kiálló baltától. A fősémén lihegve rogyott térdre a hatcos mellet. Nagyon elfáradt, és ereje sem sok volt már, legalábbis egy újabb harcot nem bírt volna ki, így inkább a maga ellátására fordította az idejét. Először csonka ujjaot látta el, hogy mihamarabb hasznát vehesse, ezt követték a nyílvesszők okozta sebek, amikre sokkal több gondot fordítot. Miután sziszegve kihúzta a beletört csonkokat testéből, egy falon lévő fáklya lángjánál felizzította a tőrje pemgéjét és kiégette a sebe. Amint végzett, letelepedett a fal orkok által megszállt oldalán, hogy kipihenhesse fáradalmait, a társai folytatták a harcot.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-23, 3:08 pm

/Mese: Ránk borul az éj - ork uralom a tárnákban Very Happy

/

*Frikk, a Győzhetetlen nevének megfelelően lassan győzni látszik.
A tárnákban, a járatokban, amelyeket a törpék elszántan védenek, egyre előrébb törnek seregeik.
A fehér hajú vezér is feljut a falra, odafent elordítja magát, majd le is veti az alatta harcolók közé.
Ez már a másik oldal, itt nem az orkok erői vannak többségben.
Fejszéjével megy előre, de hiába, mert még így is saját magát találja fejbe.
Az egyik törpének a sisakjára sikerül érkeznie, és szerencséje, hogy a fejsze éle elcsúszik rajta, különben a hódító sereg kénytelen lenne új vezér után nézni.
Látása épp, hogy csak kitisztult a vakító fények után, amikor már újabb csillagok ugrálnak előtte.
A fejsze életlen feje találta telibe, épp ott, ahol évekkel ezelőtt Akahana betörte az orrát.
Most sötét vére újra megindul belőle, de ő máris vadul csap egyet maga körül.
Nem azért, mert lát, hanem azért, mert nem lát és attól tart, hogy valamelyik mélynövésű ellenfele ki akarja ezt használni.
Testet is ér, de azt még nem láthatja, hogy saját orkját vágja le a fejsze élével.
Rémisztő ordítást hallat, mintha csak most gurulna dühbe igazán, és reméli, hogy az orkok ezt is hiszik.
Vezérük, a Hatalmas Frikk előre tört és irtózatosan dühös.
Hamarosan a sereg már a falon túlra nyúl és szorítja vissza a törpéket, és Frikk is szipogva, de újra harcba száll, már nem kell fegyverével hadonásznia, újra lát.
Amikor a törpék mögött valaki beomlasztja a járatot, a Győzhetetlen elordítja magát.*
- Felkoncolni minden törpét! Lakmározzatok a húsukból, erejük akkor majd belétek száll!
*Ő maga nem hisz ebben, de az a célja, hogy a többiek higgyenek.*
- Elő a zsákokkal! Balrog! Ide egyet!
*Miközben a fehér és szürke orkok előretörnek, hogy lemészárolják a többi törpét, Frikk kezébe veszi az első bekötözött csomagot. Nem nagyobb, mint egy alma, de kemény.
Úgy, ahogy van, elhajítja a beomlott bánya felé, a törpék háta mögé.
Ha valakinek baja lesz ezektől a micsodáktól, azok a kis szőrösök legyenek.
A csomag tompa puffanást követően hatalmas hangon robban fel. A védők hátába szikla és tűz záporozik.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-24, 11:31 am

Kissé megkésve, bár elkésve nem, mégis végre elért Sydney az ispotályhoz. Éppen akkor, amikor a gyógyító lány szélnek eresztette a denevért. Syd nem nézett rá megütközve a láttottakon, hiszen már látott ettől sokkal hajmeresztőbb dolgot is, persze a mellette sétáló alaknak köszönhetően, ki még most is a Xerar névre hallgatott.
- Aireen! *kiáltotta a nevét a lány, és heves integetésbe kezdve jelezte azt, hogy lényegében hozzá tartanak, majd mikor odaértek, megálltak, Sydney arcán apró mosoly jelent meg* - Úgy gondoltam, jól jöhet nektek még egy segítő kéz a sebesülteknél, na meg egy mágusi segítség is.
Igazából bele sem gondolt, hogy vajon Xerar ezt, hogy fogja lereagálni de, remélte, hogy nem fog totálisan kiakadni.
Végül Xerar felé fordította fejét, rá is mutatott miközben bemutatta.
- A velem érkezett mágus Xerar... Xerar... Ő pedig a zöld köpenyes gyógyító, Aireen.
Na ezzel túl is esett a bemutatáson, s remélte, azért a mágus fekete köpenye alá szorult annyi tisztesség, hogy legalább bólint a tudomásul vétel kedvéért.
Ha fogadták a bemutatást, akkor fogadták, ha nem hát azzal már nem is volt ideje törődni sem, mert hatalmas robbanásokat lehetett hallani a bejárat felől. Sydneyt a hideg is kirázta a gondolattól, s ösztönösen kérdő pillantást küldött Xerarnak címezve azt.
- Mi történhet a kapunál?

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-24, 11:55 am

//Borin//

Immár számolatlan mennyiségű próbálkozás után, Borinnal közös nekifutás kíséretében bedőlnek ajtóstól. Legalábbis félig bedől, mert mögötte egy parázsló gerenda megakadályozta a tovább dőlésben az ajtót. Maragun gyorsan felmérte a helyzetet, s rá is jött, hogy lényegében a gerenda miatt nem bírta egymaga beküldeni az ajtót.
Aztán köhögést hallottak a szoba azon sarkából, hol talán a leginkább gomolygott a tűz.
Maragunk sietve nézett a hang tulajdonosa után. Amint azt gondolta korábban, hát a fogadós egyik lánykája volt itt szorult helyzetben. A szorult helyzet gondolata sem volt véletlen, mert a leány pusztán azért nem volt képes menekülésre, mert egy félig lehullott, szerencsére azért nem égő gerenda alá szorult mindkét lába.
- Ki kell szabadítanunk alóla.
Ezt Borinra pillantva közölte, mikor ő is ott volt már mellette. Mikor mindketten készen álltak, hát nekifeszültek, elszámoltak háromig és egyszerre megemelték a kissé súlyos egyéniségű gerendát.
Maragun az erőlködéstől összeszorított fogai között préselte ki a szavakat.
- Húzd ki a lábad!
Mikor a lábak sikeresen elkerültek az útból, a két törpe nagy döndülés kíséretében engedte el a nehéz fát.
- Kifelé de, gyorsan... Hamarosan magába roskad az egész kóceráj!
Ez persze se tőle, sem pedig Borintól nem érkező mondat volt, mert éppenséggel a lépcsőkön lerohanók egyikének kiáltását hallották.
Ez inspirálta arra őket, hogy minél hamarabb elhúzzanak innen.
Felsegítették együttes erővel a lányt, majd neki indultak támogatva őt a járásban. Mivel ez eléggé veszedelmesen lassúnak bizonyult, hát úgy döntöttek, két oldalról karba kapják, és részben ölben viszik ki. Így is volt, s ettől már hamarosan kintről nézhették, hogyan válik a tűz martalékává a fogadó.
- Nem sokon múlt...
Maragun nem sokáig bámulhatta a méretes lángnyelveket, mert időközben törpék jöttek, hogy az ispotályba kísérjék a kimentett lányt, azután meg katonák értek el hozzájuk, kik segíséget kértek minden harcképes törpétől. Borinra nézve szólalt meg.
- Mutassuk meg azoknak az ocsmány, bűzös dögöknek, hogy vannak itt törpök, akik a halálba küldik őket!
Ebben a pillanatban hallotta meg a fülsértő robbanásokat. Fogalma sem volt, miféle ördöngősséget agyaltak ki azok a mocskok de, a hangjából ítélve, nem lesz sétagalopp ez a harcolósdi.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-24, 9:27 pm

//Mese: A hegymély ostroma - Maragun//

*Az ajtó beszakad, a két hegyi törpe erejének hála.
Nem könnyű behatolni azonban, valami útját állja az ajtónyitásnak.
Borin és Maragun mégis bejutnak, s amikor megpillantják a gerenda alatt fekvő sebesültet, egy törpeként feszülnek neki a fának. Borin karján kidagadnak az erek, amikor Maragunnal együtt nekifeszül a gerendának. Együtt számolnak háromig, aztán emelik is a nehéz gerendát.
Férfimunka ez, s a volt bányász számára nem ismeretlen.
Azonban idejük nem sok maradt, s a kintről bekiáltó lakóra hallgatva el is indulnak.
Nem sokkal később már ketten viszik lefelé a sebesültet, s aztán odakintről figyelik, hogyan ég a fogadó épülete.
A több házon is, és ezen is dolgoznak az oltásban részt vevők, de Borin leginkább annak örül, hogy ép bőrrel megúszták ezt a forró kalandot.
A volt bányász már az érkező toborzónak szavait hallgatja.
Úgy tűnik, nincs idejük sokáig pihenni és szemlélni a lángokat. A törpe csak biccent Maragun szavaira. A megállapítása teljesen helytálló, csak pillanatokon múlt, hogy nem leltek kevésbé dicső halált odabent.*
- Akkor mire várunk?
*Dörmögi tömött szakállába a költői kérdést. A robbanásokra ő is felkapja a fejét, de kezdetektől a kapukhoz akart menni, így végül nem törődve, mit is mondanak mások, hamarosan becsatlakozik az elülső védelem soraiba.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-24, 10:48 pm

Mordon elégedetten nézte ugyan a történéseket, de mégis volt benne egy nagy adag keserűség amiatt, hogy nem vehetett rész az élvonal harcában. Ahogy ott ült a fal tetején, a lőrés széléhez támaszkodva, az orkok sorra özönlöttek fel a falra, és lassan előkerültek az ork módra csontokkal, rongyokkal és koponyákkal kidekorált zászlónak is alig nevezhető, össze-vissza összerakott rongyos eszközök, amikkel néhányan hevesen integettek, jelezvén hogy a halnak azon szakasza már ork felségterület és hogy társaik bátran használhatják azt a falszakaszt a betöréshez. Ugyan Mordon azt tervezte, hogy addig pihen amíg csak lehetősége van rá de ismét egy meglehetősen bizarr ötlete támadt, mégpedig hogy megkönnyíti a társai átjárását. Miután alaposan körbenézett, látta hogy a különböző törp fegyverek csupán csicsázott másolatai a megszokott fejszéknek és csákányoknak, ráadásul van a falon egy lyuk, majdnem egy köpésnyire, amit kifizetődő lehet kitágítani, és pár létra ácsolása sem lenne hátrányos.
Miután összeszedte magát, magához intette a közelében lévő ráérősebb orkokat.
-Vegyetek magatokhoz szerszámot. Kitágítjuk a rést. Nézni is rossz ahogy itt mászkálnak. Nem pókok ezek, hanem orkok.- Közölte a maga nyer módján a sámán, majd felkecmergett és lement a falról, a réshez, majd rámutatva munkára fogta az orkokat, akikhez nemsokára a falat épp megmászni készülők is csatlakoztak a túloldalról, így a bontás már kétfelől folyt. Ha minden jól megy, akkor hamarosan elkészülhet az emlékét megőrző új kapu, a Mordon-kapu. Már a gondolat is édes volt Mordon számára hogy miután Mardan a kezükre kerül, ez az olcsó képződmény a nevét viselheti talán az idők végezetéig.
-Gyorsabban ocsmányságok! A Győzhetetlennek szüksége van a harcosokra!- Biztatta a keze alatt dolgozókat, mialatt ő kényelmesen elhelyezkedett egy sámlin, amit a falhoz támasztott, és feltehetőleg azelőtt egy törpe ülhetett rajta.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-25, 12:03 pm

/Mese: A hegymély ostroma/

A kis sárkány karba tette a kezét és dacosan válaszolt Aireennek.
-Én csak a papírhoz értek, abból varázsolok.
*No, ez koránt sem volt így. Ráadásul maga nem csak gyógyító mágiát ismert, de a gyógynövényekben is kiismerte magát, melyekkel találkozott barangolása közben vagy épp a különböző népek mágusainál tekercsek receptjei megszerzésére tanoncnak kiadva magát. Vagy épp jó barátnak
Ám semmi kedve nem volt ezt a tudást a leggyűlöltebb kétlábú faj megsegítésére felhasználni.
-Én körbe nézek, hátha találok magamnak valamit.
*Miközben a kiszemelt zsákmánya eltűnt és egy denevért küldeni a frontvonalra, addig a tekercskészítő szétnézett az épületben. A legtöbb minden nem túl érdekes volt számára, de egy valami felkeltette a figyelmét. Ez nem itt volt, csupán az ablakon keresztül ide látszódó tűzoltás, ahol már a helyi specialisták is megjelentek.
Elővette a táskájából az utolsó előtti tekercset, majd hangosan kántálva a füstöt kezdte életre kelteni. Szürkén kígyózó csápokként kanyarodtak vissza a lángoló épületek romjaiból, hogy a lánglovagok orrán és száján behatolva és arcuk előtt összesűrűsödve kiszorítsák a levegőt és ha tudnak, még a tüdőbe is behatoljanak. Bár nem valószínű, hogy ettől azonnal meghalnának, de igen komoly füstmérgezéssel vagy eszméletvesztéssel szállítják majd őket pont ide.
Már-már elégedetten húzódhatott volna mosolyra a szája, mikor hirtelen elhatározással felolvasta utolsó tekercsét, mely elteleportálta innen jó messzire. Elment inkább újra medvére vadászni.

/Bocsi, de ez volt az utolsó reagom Gomorával, a továbbiakban nem fogok játszani. Gondoltam, megírok egy lehetőséget, és ne maradjon mozdulatlan kariként itt./

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-25, 10:32 pm

A sámán csak ott üldögélt a fal tövében, és egy basa módjára terjeszkedett el a kis sámlin, miközben élvezettel figyelte ahogy lassan megszületik a nevét megőrző képződmény, ami csupán ocsmányabbá teszi a törpök falát, annak szépségét és praktikumát pedig csupán csúfítja, nem több. Ugyan a törp fejszék és csákányok szorgalmasan jártak az ork kezekben, de ez nem jelentette azt hogy az új kapu pillanatok alatt elkészülni látszott volna. A meglévő rés ellenére is vastag, erős sziklákból épült falról volt szó, amik épp az ilyen műveletek ellen lett ilyennek kitalálva. Persze amilyen makacs néha az orkok vágyakozása bizonyos dolgok iránt, nem is csoda hogy a fal keménysége nem rendíti meg a sámánt. Úgy gondolta hogy idővel lesz ott egy lyuk, csak dolgozni kell érte, hiszen a falat is úgy vették be.
Viszont miközben épülő műemléke építését felügyelte, fordított időt az orkok harci helyzetének figyelésére is, és erre növendékei ideálisak voltak. A tanítványai több-kevesebb szorgalommal hozták neki a híreket, többek között a hangos morajlásról és a robbanásról is, ahová az orkok többsége, akit Mordon nem tart fel, el is indul nagy iramban, míg a maradékot a fősámán a falra küldi harcolni, hogy nagyobb területet uraljanak abból.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-27, 6:36 am

//Az ispotálynál//

Sydneyre villantotta szúrós tekintetét, mikor a lány vette magának a bátorságot és bemutatta őt egy zöldköpenyesnek, persze az ő engedélye nélkül.
Most mégsem állt szándékában balhézni emiatt. Nem lett volna célszerű a kelleténél jobban magára vonni a figyelmet. Bár nem látszik de, biztos volt abban, hogy sok éber tekintet őrzi a mágusok mozzanatait ebben a nehézkes órában. Azonban ezzel már elkéstek, hiszen Xerar maga is rájátszotta Mardant az orkok kezére. Persze semmi nem volt biztos, ha orkokról volt szó. Nem is igazán értette az ősieket, hogy miért pont amellé a faj mellé kellett most állniuk, melyről a vörös sárkány mindig is úgy tartotta, hogy csak az istenek morbid humorérzékének köszönhető létezésük.
Bár ezt a részt sosem erősítette meg neki egy istenség sem, mint ahogy cáfolni sem igyekeztek.
A bemutatás tudomásul vételének és felszínes viszonzásának jeleként Xerar fejbólintással reagált a dologra. Aztán érzékeny füleibe erős robbanások zaja jutott el. Még Xerar is meglepve fordította tekintetét a hangok irányába. Valahogy ilyen felkészültségre nem számított tőlük. Erre maguktól nem is lehettek volna képesek, hacsak... Hacsak nem kaptak az általa ismertnél nagyobb támogatást is, mondjuk eszközökben, melyek megkönnyítik nekik a hegymély elfoglalását.
Kissé frusztrálta az érzés, hogy még mindig itt téblábol a bosszantó kis vöröskével, ám mégsem tehette meg azt, hogy nyilvánosan kirángatja és eltűnik vele. Az tényleg magára is vonná a figyelmet. Azonban... Ha az orkok idáig eljutnak... Nem lesz sok választási lehetősége. Vagy az a bűzös ork fajzat fog odaveszni ha útban lesz... vagy Sydney, ha nem akarja, hogy téves következtetésként akár árulónak bélyegezve jusson el a hír róla Furiának. Az árulás gondolatára akaratán kívül is felmordult kicsit.
~Én mint áruló... Én sosem árulnám el a népem, mint az az átkozott Kain... Én sárkány vagyok, és ezek a kétlábúak vesszenek inkább, ha másképp nem érjük el célunkat...~
Mély levegőt vett, majd lassan kifújta. Próbált nem is gondolni a rossz irányú fejleményekre.
Gondolatai közben pillantása végig kísérte Sydney, szokásához híven, túlfűtött energiájú mozdulatait. Látszott rajta a félelem. Nem mutatta de, ő érezte az édeskés illatú bőréből kipárolgó félelemmel vegyült illatot. Végig is futott az agyán, hogy már Elsga óta nem érezte ezt belőle, ám most egyre csak erősödni látszott az érzés benne. Valamiért nyugtalansággal töltötte el a mágust a belőle áradó félelem.
- Remélem, tisztában vagytok azzal, hogy ha a támadók eljutnak a város központjáig... Nem lesz itt olyan mágus, ki képes volna útját állni a mészárlásnak... *érzelem mentes szemeit a zöldköpenyesre irányította* - Akkor már gyógyírt sem lesz, ki adjon a bajra.
Azzal elfordította tekintetét és nagy lelki nyugalmat árasztva besétált a két nő mellett az ispotályba.
Orrát azonnal a friss vér szaga csapta meg. Nem gondolta volna, hogy már ennyi sebesültet találhatnak itt. Igaz, nem is annyira érdekelte a dolog, hogy ezen tovább agyaljon, így aztán elsétált a folyosó közepén álló székekig, melyek egy-egy asztal körül sorakoztak - valószínűleg itt élvezték a gyógyulók a városi kilátást - és Xerar ledobta magát az egyikbe és várakozón nézett körbe, majd Sydneyre.
- Én itt maradok. Így csak rajtam keresztül juthatnak be.
Biztosra vette volna, hogy nem látják benne a számot tevő akadály lehetőségét de, hát ez van, ha valakiről nem tudják mi rejlik benne.
Szemrebbenés nélkül nézte a kapu felől felszálló füstöket, melyek mindenre utaltak csak jóra nem és elhatározta, hogy ő innen bizony nem mozdul el olyan könnyen. Ha az orkok ide is eljutnak, hát kénytelen lesz kicsit eljátszadozni velük, hiszen azt nem tíltja Furia, hogy a rátámadót megsemmisítse. Ha ide eljutnak...

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-28, 11:04 am

Ahogy a denevért útnak eresztem, egy kisebb félelem száguld át a testemen. Féltem a kis állatot, és nagyon remélem, hogy visszafog érni és nem az én kérésem miatt fog elpusztulni a csata hevében. Bár bízom benne, hogy már ismerik annyira a járatokat, a tárnákat, hogy el tud majd bújni és onnan tájékoztatni engem. Tudom, hogy eléggé ki fog meríteni a bűbáj, amikor is összekapcsolom a látásomat a denevérével, így örülök, hogy egyelőre még nem gyógyítottam a mágiával. Talán nem is lesz rá szükség. Elgondolkozom, hogy talán a csatába kellene mennem és ott a növények és a természet segítségével feltartóztatni az orkokat. De ezt az ötletet csakhamar elvetem. Lehet, hogy mágus vagyok, de nő és fiatal ahhoz, hogy véletlen beleessek egy baltába. Megcsóválom a fejem, ahogy sétálok vissza az ispotályba, majd megtorpanok, mikor valaki a nevemet kiáltja. Nem ismerem fel először a hangot, habár sejtem, hogy Sydney az. Ahogy megfordulok, meglátok mellette egy férfit is és izgatottság járja át a testem. Most talán beszélhetek is vele, nem csak köszönünk egymásnak és kész. Bevárom a párost, majd biccentek nekik. Sydney bemutatja nekem a mágust, aki nem szólal meg, csak biccent.
- Üdvözlöm! - köszöntöm én azért szavakkal, bár a kezemet nem nyújtom. Sejtem, hogy nem egy szószátyár férfival van dolgom és nem is a legkedvesebbikkel.
- Az elf odabent készít néhány gyógyító tekercset. Mond, te tudsz ilyeneket készíteni? - nézek az újonnan megismert férfire és kérdőn nézek rá. Természetesen én is hallottam már ezekről a bűbájokról, amikor is varázslatot tartalékolsz el egy tekercsbe, de a helyzet az, hogy még nem láttam, hogyan készülnek ezek. Remélem, hogy lesz idő arra a csata közben, hogy megfigyeljem és talán megtanuljam, ahogy Gomora készíti ezeket. Lassan beérkezünk az ispotályba, ahol már javában folynak az ellátási munkálatok. Néhány égett sebesültet látnak el székekre ültetve, és elmosolyodom, mikor meglátom a törpe kislányt, ahogy lelkesen futkározik kötszerekért és mindenért, amire szükség van egy-egy sérültnél.
- A segítő kéz mindenképp jól jön, úgy gondolom, hogy a sérültek nagy része még csak most fog érkezni... - húzom el a számat szomorúan. Xerar megjegyzésére összeszorítom az ajkamat, vékony vonallá préselem és igyekszek nem visszaszólni neki valami gorombaságot. Végül lenyelem az indulatomat.
- Esetleg nem tudsz valami bűbájjal segíteni a védőknek? - nézek mélyen a férfi szemébe és remélem, hogy veszi a célzást, hogy egy mágustól kicsit többet várnék, minthogy leüljön az ispotály ajtajába és védje azt. Végül ott hagyom és Sydney-re pillantok.
- A kapunál? Miért? - lépek Xerar mellé hogy kinézzek és elnézzek a kapu felé. Kérdés, hogy mit látok arrafelé...

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-28, 5:09 pm

Az orkok továbbra is folytatták az előretörést. Mintha egy gátat átszakított víztömeg áradt volna a törpök felé és mosott volna el mindent ami az útjába került, a hátuk mögött hagyva a romokat és az áldozatokat amit tombolása követelt. Erről elmondatjuk hogy egészen pontos a megállapítás, hiszen a támadók ork sereg közrefogta a törpöket és szigorúan megritkította azok sorait, de érezhető volt hogy a vezetők mekkora nyomot hagytak a harcosaik lelkesedésében. A törpök királya által vezetett védők keményen és kitartóan küzdöttek, akárcsak a Frikk és Mordon alá tartozó támadó ork horda, de a törpöknek ennek ellenére akkor is két frontról kellett védekeznie, ez pedig igencsak nagy előnyt biztosított az orkoknak, akik szorgalmasan aprították az ellenük vonuló hadakat, még annak ellenére is hogy sokan lesebesültek. Persze ez csak addig baj, amíg nem lesz olyan aki a sebesültek helyére álljon, ez pedig jelenleg még nem állt fent így az előretörés folytatódhatott.
Mordon ezalatt eltéblábolgatott a falnál. Ha kellett átcsoportosított pár orkot a falon lévő rés átfúrásához törmelékhordáshoz, vagy épp lecserélte az épp dolgozókat más orkokkal, hogy a munka folyamatosan haladjon. Ennek a gondos figyelemnek hála a kapu amit olyan szorgalmasan "építettek" az ork kezek, végül elég nagy lett ahhoz hogy átkelhessenek rajta a harcosok, bár az orkok nem azok a fajták akik szépen sorban képesek átmászni bárhová is, így pedig tulakodáás indult az átkelés jogáért, ami miatt aztán főhetett a sámán feje, így jobb híján tovább kellett dolgoztatnia az orkokat a lyuk tágításán, ami az eltiport orkok eltávolítása után be is következett. Persze amíg a lyukon dolgoztak a harcosok, addig a sámán egy terven elmélkedett, amivel odacsaphat a törpöknek és segítheti az előretörést.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-29, 10:54 am

Maragun nem tétlenkedik, inkább azonnal és egyet értően bólint is a törpe szavaira. Valóban nincs most mire várniuk.
- Mutassuk meg az orkoknak, hogy kell orkbecsináltat gyártani!
Szavai elültével gyors iramban indultak meg azokkal egyetemben, kik már korábban csatlakoztak a toborzókhoz.
Nem volt itt az ideje azon tanakodni, hogy ki mihez ért jobban: a bányákhoz vagy a harcokhoz? Most a harcok ideje volt porondon és Maragun ezer örömmel mutatja meg harci készségeit azoknak az ocsmány fattyaknak.
Azonban a kapuig is időbe telik eljutni, s ezalatt csak a türelmetlenség fokozódik mindenkiben, s még benne is. Igaz, bele telik egy kis időbe de, végül mégis elérnek céljukhoz.
Szemeiben nem a döbbenet gyúlt ki a látványtól, hanem a düh lángjai csaptak fel bennük. Iszonyatos dühöt érzett, amiért ez az istenek által kreált, félresikerült népség ott tusakodott a bejárat szinte minden pontján, s tették ezt a falakon belül, hova elméletileg el sem juthattak volna.
Dühös ordítás hagyta el néhány törpe száját, hozzájuk csatlakozott Maragun kiáltása is, majd ezzel egyeidőben fegyverét meglendítve rohant be a harcolók közé. Első és meglehetősen az ellenségnek váratlanul történő megnyilvánulása az volt, hogy bárdja elválasztotta egy ork fejét a nyakától. Ráadásul épp jó időben, mert ha csupán egy pillanattal később érkezik, akkor nem ork, hanem az ellenfeleként harcoló egyik törpének lett volna ez a sorsa.
Maragun végignézte, ahogy a bűzös test fejetlenül hull térdre, majd bukik előre. Ennyi jutott annak a dögnek. Köpött egyet a kőre és tovább támadta az összes környékén fellelhető orkot, kit csak elé sodortak az istenek. Gyilkos dühként szedte áldozatait az ellenség soraiban.
Olykor el-elérte, felsértette bőrét az orkok ellenállása de, ez sem állíthatta meg dühös menetét.
Egészen addig még csak nem is lassult támadása, míg azt nem kezdte érezni, hogy tagjaira kezd ránehezülni már a fegyver. Ez a fáradtság első jeleihez tartozott, mely csaknem egy órás harc után jelentkezett nála. Ám még mindig életben volt, s bár helyenként egész látányos sebeket is sikerült begyűjtenie, mégsem győzték még le, s nyomában csak az ellenség hullott. Szám szerint tizenkettő.
Épp a tizenharmadik után nézett, mikor szeme sarkából észlelte egy ork támadó szándékát az egyik törpe irányába, ki épp egy másik orkkal küzdött, s kivételesen helytállóan.
Maragun a lesből támadó orknak ugrott, megcsapta bárdjával. Először arcon küldte vele, aztán mikor láthatóan elvesztette egyensúlyát, akkor még mellkasába is megküldte fegyverét. Nyekkenve dőlt ki az ork.
Maragun felnézett miután sikeresen kirángatta fegyverét a dög bordái közül, s vigyorogva ismerte fel a másik törpében Borin személyét.
- Jössz eggyel!
Aztán már kereste is tekintetével következő ellenfelét, csak most már Borin közvetlen közelében maradt. Úgy gondolta, sosem árt ha más törpe mellett harcolhat, s így erősíthetik egymást.

Hozzászólások száma : 218

//Mese: A hegymély ostroma//

*Mardan támadás alatt áll. Bizton kijelenthető eme tény.
Az első sebesültek már a kaputól megérkeznek az ispotályba. Ork fegyverek ütötte súlyos, és kevésbé súlyos vágások, szúrások, zúzások. A súlyosabbjai csak nyugodtan pihegnek, fogukat összeszorítva a fájdalomtól, ám van, akit úgy kell lefogni.*
- Engedjetek, hadd zúzom be a koponyájukat! Minél többet megölök, annál kevesebb marad! A mindenségit! Ez fáj!
*Rúgja le az őt ellátni próbáló törpét magáról és már pattanna is fel, de már három markos ápoló törpe igyekszik lefogni őt.
A törpe lány is ámulva nézi a hőst, aki nem törődve sebével, inkább menne harcolni, pedig ellátatlan könnyen a halálba viheti sebe.
Aireen kérdésére Óinnak válaszonia sem kellett. A harctérről néhányan, olyanok, akik nem tudnak fegyvert forgatni, mert még a törpék között is akad ilyen, de mégis hasznossá akarják tenni magukat a város védelmében, no, ők hordják a sebesülteket.
Az ispotály vezetője már ott sürgölődik, s oszt utasítást utasítás után. Hagyja a mágus(oka)t is tevékenykedni, hiszen van elég dolga.
Üres fekhelyeket hozat, még akkor is, ha azok a földre terített pokrócok, a lényeg, hogy legyen hova tenni a sebesülteket.
Mardan még sosem volt ostrom alatt, de a hegyi törpék nem kételkednek abban, hogy visszaverik a támadó ork hordákat.
A feketeköpenyes mágus szavaira megbotránkozva néznek fel többen.*
- Sosem fognak eljutni a város központjáig.
*Bizonygatja az egyik ősz törpe. Többen bólogatnak szavaira bőszen. Számukra elképzelhetetlen az a jelenet. Dáin király és harcosai nem engednék.
A kaput, vagyis azt a részét, amit az ispotályból látni lehet, még nem érték el Frikk orkjai. Behatoltak már a külső részére, de Aireen és Xerar nézőpontjából még csak az arrafelé loholó fegyveres törpék láthatók, valamint az onnan visszafelé igyekvő, sebesülteket cipelő hordárok.

A fogadóból Maragun és Borin a gerenda alól kiszabadított törpével éppen, hogy kiérnek, mielőtt a nyomukban leszakadó gerendák hűlt helyüket zúznák halálra.
A két bátor törpe még azelőtt elhagyja a fogadó környékét, hogy csatlakozzon a harcban társaikhoz, mielőtt Gomora az ispotályból odaküldené a füstöt az oltókra szabadító átkot.
Egyetlen szerencséjük van, hogy tüdejüket eleve védik a füsttől, habár valamicske így is köhögésre gerjeszti őket.
Mégsem éri halálos mérgezés egyiküket sem.
Ellenben a fogadó körül elhelyezkedő épületeket rendben eloltják, így csupán egyetlen épület lesz a lángok martalékává.
A vörös nőstény sárkány azonban úgy távozik, hogy ezzel megszegi az őt ide küldő ősiek parancsát. Könnyen lehet, hogy eme dezertálásért még felelnie kell majd.

A város kapujához érve véres küzdelmet láthatnak, az orkok beljebb vannak a kapun, mint azt előre gondolhatták.
A frissen érkező hegyi törpe harcosok némi segítséget jelentenek a védőknek, azonban köztük is akad, ki még épp az imént ocsúdott csak fel másnapos álmából, s rögtön fegyverrel a kezében kell a túlerő ellen bizonyítani.
Dáin király kalapácsával zúzza a szürke és fehér orkok sokaságát. Egyiket a másik után. Csakhamar látható, hogy a támadók egy része inkább ódzkodik a közelébe menni, más részük pedig egyenesen a király fejét akarja.
Azaghált már szinte egész testében az ellen sötét vére borítja.*
- Hozzatok harcosokat még! És híreket a tárnák felől! Tudni akarom, hogy állunk!

*Ordítja oda szárnysegédjének két ellenfél között, s az menten indul, habár inkább itt harcolna tovább.
A harcban már elég sok hegyi törpe esett el. A sebesülteket a hordárok is alig győzik elszállítani, s mivel a védők hátrálásban vannak, sokan már nem élik meg a reggelt.
Maragun derekasan küzd, s e küzdelem, során éppúgy szerez sebesüléseket, mint minden, még élő, s harcoló társa.
A harcban lassan fáradni látszik, s előbb-utóbb lesz olyan ork, aki észreveszi ennek jeleit.
Akivel most szembesül, egy a többinél is nagyobb fehér ork. Nem fajtája legbutábbika, s ez kivételesen veszélyes fegyverré teszi őt sajátjai között.
Hatalmas, széles kardját forgatja kezével, s úgy indul el Maragun ellen.
Borin is újabb orkokkal kell, szembenézzen, ám társához hasonlóan derekasan helytáll.
Ő is kap sebeket, s éppúgy fárad, mint a többi harcostársa.
Három szürke ork közelít felé, most kell csak igazán jól forgatnia csákányát, ha életben akar maradni.

Azonban az orkok nem csak Mardan kapuját támadják. Első csapataik a tárnákban hatolnak előre. Ezen járatok mostanra egyre mélyebben telnek orkokkal, s hiába a Haran omlasztotta fal, az inkább sírjává válik azon tárnát védő társainak.
Mordon, miután ellátta magát, inkább pihenőre fogja fáradt testét.
A fal, amelyen a lyukat tágíttatja egyorkokkal, egyre kevésbé állja útját a támadóknak. Annál is inkább, mert a védők száma egyre csökken, így Frikk és seregei, miután a védőket, oldalukon az elf külsejű sárkánnyal elpusztították a fal mellett, már csak a beomlasztott járattal álltak szemben.
A vezér által felrobbantott kövek azonban már nem állják útjukat és, miután ott is eltakarítják maguk elől az akadályokat, egy darabig szabad lehet az újtuk.
Haran, és a többi törpe a tárnák járatánál állhatná útjukat, ám a derék törpe holtak sokaságával kénytelen szembesülni, s azzal, hogy az eddig befalazott nyílások ismét szabadon tátonganak. Ilyen állapotokról visz írt Airennek a denevér, akit előreküldött a mélybe.
Azonban a város védői a tárnák bejáratánál állítanak fel újabb barikádokat, s csapdákat, melyek mögül várják felsorakozva a közeledő orkokat.
Ha felbukkannak, mind Modon, mind Frikk, mind Eregathus össztüzet kap társaival egyetemben.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-29, 11:22 pm

//Mese: A hegymély ostroma//

Halk felhördülésre futotta tőle a törpék dühös felszólalásának eredményeként. Egyebet nem is nagyon akart mondani azután, hogy néhány mondatfoszlány erejéig megkapó újdonságot hallhattak érzékeny fülei. sebesült törpék mellett álltak meg rövidke időre azok, kik éppen segítség gyanánt igyekeztek valamerre. Hallotta, ahogy a sebesültek egyike halkan kinyögi a fájdalomtól kissé megtörten csengő szavait, melyben taglalta, hogy a király a tárnákhoz küldött erősítést a rögtönzött barikád erősítésére.
~Szóval mégis voltak olyan szerencsétlenek az orkok, hogy nem jutottak át időben, mielőtt védekezni kezdhettek volna úgy isten igazán a törpék...~
Volt min morfondíroznia, hiszen Furia parancsa egyértelműen kimondta, hogy biztosítania kell az orkok bejutását Mardanba, s az esetlegesen felmerülő akadályokat neki lesz kötelessége felszámolni előttük. Ez nem a kedvenc munkái közé sorolandó ügy, ezt már akkor is jól tudta, mikor meghajolt Furia előtt és csak annyit reagált neki: "Ahogy parancsolod Furia."
Igaz, lett volna egy igen csak komoly ellenvetése a dolog ellen, s az a munkában szereplő orkok segítése. Sárkányok sosem léptek szövetségre orkokkal, hiszen még az ember fajtájánál is alsóbbrendűnek tartották még az ősi sárkányok is.
Ennek ellenére nem állt jogában megkérdőjelezni Furia parancsait, s még úgy sem a terveit, amiket igazából nem ismert más csak a nőstény halhatatlan.
Xerar a szükséges nyűg pillantásával állt fel, nézett hátra előbb Sydneyre, kit gyakorlatilag újra magára fog hagyni egy időre, majd a lázongó törpékre, s elsősorban hozzájuk intézte szavait.
- Dain király nem képes egyszerre mindenütt harcolni. Ha valóban két irányból jött a támadás, hát az megosztja mind a seregeteket, mind az erőtöket, s legfőképpen a figyelmeteket. Évszázadok óta bevett taktika háborúk során, hogy elterelő frontális támadást kezdenek, hogy közben máshonnan még erőteljesebb, de nem várt csapást mérhessenek. *hatásszünetet tartott, s higgadt tekintete állta a morcos pillantásokat* - Az ork faj ostoba, és magányos seregként nem képes győzni itt... Hacsak nincs olyan a tarsolyukban, mire senki sem számít ezen a helyen.
Egyértelműen arra utalt, hogy nem lehet véletlen az, ha már ilyen mélyre jutottak a harc során, s meglehet más irányítás is van a háttérben, kik esetleg nem olyan ostobák, mint az orkok. Már ezzel is sokat árult el, hát ideje volt elvégeznie feladata következő, ám kellemetlen kötelességként megélt részét.
Aireenra nézve szólalt meg újra.
- A pajzs itt vajmi kevés egy két részre oszlott sereg ellen. Több kell, mint a mágikus védekezés.
Sydneyre nézett, majd elszánt lépésben hozzá sétált. Megállt, pár pillanatig csak csöndben nézett a mélyzöld, smaragdként ragyogó szemekbe, majd köpenye belsejébe nyúlva elővett egy már korábbról ismert kis fém gyűrűt. Nem érdekelte, hogy óhajt-e a lány ellenkezni vagy sem, egyszerűen csak ujjára tolta a mágikus gyűrűt, mely segítségével már régebben is bárhol képes volt megtalálni a gyűrűre bocsájtott teleportpont varázs miatt. Sydney mégsem ellenkezett, csak szimplán engedte lecsúszni kezét teste mellé mikor a mágus elengedte azt. Tudta Xerar, nem szükséges elmondania neki, hogy felesleges megpróbálnia szabadulni a gyűrűtől, mert azt csak ő képes levenni róla, ezt már rég tudhatta.
- Ha mégis nagy baj lenne, akkor így megtalállak, bárhol is legyél.
Azzal megfordult és megindult kifelé az ispotályból, de közben még hátra szólt.
- A tárnáknál leszek segíteni, ahogy csak egy feketeköpenyes képes lehet rá.
Aztán elsietett a tárnák irányába, ám koránt sem azért, mit mondott. Furia parancsa szerint neki az orkokat kellett támogatnia. Úgy döntött, kivárja a megfelelő időt arra, hogy a megfelelő helyen és időben végérvényesen szabaddá tegyek az utat, s méghozzá úgy, hogy a barikád védői közé vegyül előtte. Arra nem fognak számítani a törpék, hogy nem csak szemből jöhet támadás, hanem mögülük vagy épp közülük.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-30, 1:41 pm

//Mese: A hegymély ostroma, Maragun//

*Borin a harchoz már magához vette nem csak csákányát, hanem pajzsát is, melynek közepén egy hegyesen előremeredő tüske van.
Így száll harcba a kapunál.
Maragunnal és a többiekkel meglepődik, mennyivel beljebb jutottak már a támadók, ahogy a számukon is.
Ez biztos, hogy nem egyetlen ork törzs fosztogató hadjárata, ahogy azok néhány régi, már-már elfedett próbálkozás után nem is mertek többé Mardanra támadni.
Ez egy valószínűleg hatalmas ork hadsereg, akit ki tudja, milyen erő fog össze.
Borin abban biztos, hogy hatalmasnak kell lennie, ha be tudtak törni a tárnákhoz és itt is itt vannak.
Az orkok megrökönyödve nézik csákányát, ahogy a legtöbb ellenfél is alábecsüli, de ez a fegyver elég hatásos tud lenni a megfelelő kezekben.
Amikor megérkezik, még látja Dáin királyt is rőt szakállával, ahogy kalapácsával aprítja maga körül az ocsmány fajzatokat.
Ő is beleveti magát a küzdelembe. Előbb néhány vele érkezővel beállnak falba, hogy aztán pajzsukkal és fegyverükkel előretörjenek a harcolók közé.
Amíg a fal fel nem bomlik, pajzsának hegyével löki-döfi ellenfeleit, és amikor azok az első szúrást követően meghátrálnak, csákányával vág az ork vértek réseibe.
Elég fájdalmas tud lenni egy kulcscsont közelébe mért csákányos seb, meg hát a hónalj alá csapás is.
Persze egy idő után a néhány hegyi törpe alkotta falat is szétzilálják az orkok, és Borin magára marad.
Épp szétzúzza egy ork térdét, majd pajzsának tüskéjével ront a lerogyó szürkeség büdös fejének, amikor a háta mögül érkezik egy törpe.
Felpillant és Maragun vértől mocskos, vigyorgó arcába pillant.
Elvigyorodik, és biccent egyet, aztán a következő három ellenfélre kell már koncentrálnia.
Oldalt mozdul, de nem akar nagyon eltávolodni Maraguntól se, nem szeret adós maradni és biztos abban, hogy a harcban lesz még lehetőség törleszteni.
Megelőzve az első szürkét, csákányával a lába felé kaszál. Valahol boka magasságában kell, hogy eltalálja ellenét.
A szokásos pajzsos figura következik, nyakra.
Közben csákányával már oldalirányban csap is, átlyukasztva vele az ork vállát, már rántja is ki.
A harmadik elől már csak lehajolni tud. Muszáj ellépnie Maragun mellől, ha életben akar maradni. Az ork már legyőzhetett pár törpét, vöröslik a vértől, talán ezért lassabb is, ahogy Borin hűlt helyére csap le. A volt bányász csákánya ekkor akad derekába, s pajzsával lesújt a nyakszirtjére is.
Újabb lépésként csákányát a sebesült vállú, de újra támadó orknak nyomja és erővel tolni kezdi őt a talán Maragunnal még mindig küzdő nagy méretű ork háta felé.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-30, 9:09 pm

//Frikk, a Hatalmas és dicsőséges ork hadserege//

*Az ork sereg egyre előbbre hatol. Amikor a zsákokból előszedték a robbanó csomagokat, Frikk maga sem hitt abban, hogy ilyen hatásosak lesznek.
A Győzhetetlennek ez az omladék sem állhatja útját.
Külön öröm számára, hogy a háta mögött szinte tolja őt az előretörő sereg. Úgy látszik, egyre könnyebben jutnak át a falon.
Mordont keresi, a sámánt, de egyelőre nem látja sehol a környéken.
Ahogy a még friss farkasbőrbe bújtatott tanítványai is eltűntek a szeme elől.
De sebaj. Most úgy látszik, a hegyi törpék nem állják útjukat. Talán az az átkozott is a robbanás áldozata lett, aki beomlasztotta a tárnát.
Mert Frikk, a Bölcs biztos benne, hogy nem magától omlott be.
Nem akarja a győzelmi mámorban előrerohanó orkokat letörni, talán nem is tudná, de hogy venni ki magát, ha az orkok fővezére visszafogná az ölésben harcosait?!
Hadd rohanjanak csak, vannak elegen!
Ahogy közelednek a kanyargós járatokban, egyre magasodnak a falak, a plafont pedig egyre fentebb látszik. Hamarosan már oszlopsorok veszik körbe őket, úgy haladnak előre. A törpék láthatóan nem állnak eléjük, de Frikkben megfogan egy gondolat.*
~Vajon nem csapdába rohanunk-e? Mindegy, megállítani nem tudom őket.~
*Rohannak tovább, de a Hatalmas egyre inkább lemarad, hogy ha a kijáratnál valami csapda várná őket, ő ne essen bele, és az elől rohanó legelvakultabbak essenek el először.
Azt már látja, ahogy a fények elkezdenek bederengeni a járat végén, hogy a fekete sárkány állta a szavát. A bejáratot igencsak megnyitotta az ő embere, vagy mágusa?
Frikk arcán önelégült vigyor terül szét. Sárga fogai kivillannak, de görbe lábait lassabban szedi, vár.
Az első orkokra lecsapó különféle repülő eszközök pusztítást végeznek a harcosok között. Frikk úgy látja, inkább fehér orkok hullottak el, de ő maga marad odabent.*
- Zsákosok! Hozzám!

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-30, 9:25 pm

A szikkadt sámánt megelégedéssel tölti el hogy miféle csoda kezd el lassan alakulni a falon, még annak ellenére is, hogy a kőtömbök lassan adják meg magukat a kemény ork kezeknek. Mordonban hamar felmerül a gondolat, hogy ha Mardan elesik vajon mi lesz Frikk célja a várossal. Egyértelmű hogy túl értékes ahhoz hogy a vezér csak úgy földig romboltassa és elradírozza a térképről, elvégre nem egy lényegtelen stratégiai pont és nem utolsó az évszázados bányász hagyományainak köszönhetően, ahonnan jófajta érceket szerezhetnének az ork fegyverekhez.
Mindenesetre a végső döntés Frikké, de úgy gondolta hogy ha lesz lehetősége, akkor kihasítja a maga szeletét a tortából és ki is használja majd azt.
Viszont már épp eleget szenvedett a kaput épp kiépíteni készülők figyelemmel kísérésével. Unja már a sok láblógatást, és már esedékes volna valami értelmeset tennie, hiszen ha Frikk rajtakapja, talán nem állja meg cselekvés nélkül a dolgot. Úgy érezte a legjobb lesz rövidre zárnia a fallal való játszadozás kérdését és elindulnia a harctérre. A kapu már elég tág ahhoz hogy ne tapossák agyon egymást szánt szándékkal az áthaladók, de még mindig nem volt elég nagy, de majd ráérnek az ütközet végén finomítani a kapun, elvégre az ork siker elkönyvelhető.
Mordon nem siette el, most úgy is ráért. Ugyan a csata zajai elértek hozzá és a nyomában járókhoz, mégsem izgatta magát miatta, hiszen így is volt még elég törp akivel elbánhatott.

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-01-31, 9:47 pm

*A mészáros nem is gondolva arra, hogy tettével hősként harcoló törpéket áldozott fel, tovább menekült hátra. A következő, amivel szembesülni volt kénytelen, az a villámok által megsütött törpe harcosok holttesteinek tömege. Hitetlenkedve nézett körbe. Aztán megpillantotta a tárnák felé tartó erősítést.*
- Orkok törtek be a járatokba. Nem bírtuk feltartóztatni őket. Beomlasztottuk a tárnát, de ez csak lassítja őket.
Meg kell állítanunk a fattyakat!
*Ő persze nem akar barikádot emelni, ezért addig, amíg a többiek nekiállnak, ő szaporán mesélni kezdi tetteit az egység parancsnokának.
A törpe egy darabig tűri, hiszen hallott már ő is a hentesről, de aztán félbeszakítja szavait és a barikádra küldi.
Nincs mit tenni, még ha nagyon fanyar arccal is, amit csak részben rejt el vöröses, hosszú szakálla, de nekiáll. Szárnyas sisakján még ott csillog az orkok sötét vére, fegyverén úgyszintén, így végül nekiáll azt tisztogatni.
A barikád sebesen áll fel a dolgos kezek alatt, de ebből Haran nem nagyon veszi ki a részét.
Amikor azonban feltűnnek az első orkok, már ő is ott áll védműveken és fortyogó dühvel várja, hogy ezek a vakarcsok feltűnjenek és beléjük márthassa újra fegyverét. Csak azt reméli, hogy az, aki az átkot rá küldte, nem kerül megint a közelébe.
De ha mégis, majd most, elbánik vele.
Megacélozta idegeit, és kész arra, hogy újra harcoljon.*

Tárgy: Re: Mardan - A törpeváros 2015-02-01, 12:25 am

A látottak felderítették Mordont és vigasztalták a sok évi gyötrelemért ami mögötte állt. Hiszen ez a nap végre megadhatja neki a rég áhított hírnevet és hatalmat. A Mordon név ismertté válhat egész Lanuria szerte és végre elhagyhatja az ork félszerzet szerepét amivel oly rég sújtotta a sors rút külleme miatt.
Ahogy haladt előre, a nyomában járó maroknyi növendékével és a vele tartó harcosokkal, hamarosan az omladékhoz ért, amit a törpök ostobán emeltek védmű gyanánt, de a hatalmas Farkasbőrös Mordon, a fősámán követői élén felhág a tetejére és onnan néz a harcolók sorai közé. Épp ő, a törzse nélküli kitagadott vezéri sarj kezében összpontosul a hatalom, ami csak azt jelentette számára, hogy megérett az idő ahhoz, hogy végre ténylegesen megmutatta ki is ő valójában. Rettegjenek azok akik vele szemben állnak, és ha önként nem hajtanak előtte főt, majd kisegíti őket.
-Előre! Hulljanak az ocsmányságok! Aki a legtöbbet fejét hozza elém, az mellettem ülheti a győzelmi tort!- Üvölti a harcosainak Mordon, majd hosszan az élükön rohanva ront a tömegbe, de azok, sőt még tanítványai is lehagyják őt, de amíg azok harcolnak az addig nem is baj. Ugyan mire ő is az első kiszemeltjéhez ér, addigra a többi már javában írtja a törpöket.
A sámán buzogánya hatalmas lendülettel csapja arcon az egyik mélynövésűt, ami aztán krumplis zsák módjára omlik a talajra.
Amint a sámánnak jut egy kis ideje a harcban kiszusszannia magát, felfigyel a tákolt barikádra, amit ellenük emeltek a népek, de ez nem szegte kedvét. Minél több az akadály, annál nagyobb lesz az ő dicsősége. Hamarosan a hozzá hasonló kevesek az ő útmutatásait követve fogják elsajátítani a mágia hatalmát és követik őt a csatába, és akkor elmondhatja majd hogy nála hatalmasabb ork sámánfőt nem látott még Lanuria.

» Mardan arénája