Mardan - A törpeváros

//Mese//

A víz hevesen forrt és a további beleöntött víz mennyiség sem akadályozta vagy hátráltatta a forrást, a falon lévő lyuk is csak tovább tágult a szorgos ork kezek által. Amíg a víz csak forrt, addig Mordon csak tovább kántált és próbálta megidézni a hatalmas erőket és segítségüket kérni. Legalábbis ő úgy vélte ez az igazság. Tanítványai úgy vélték mesterük túl erősen beverhette a fejét a romok alatt, de a sámán messze nem így érezte, szerinte ez csak egy pofon volt, amit éretlen gyermeteg gondolkodásával harcolt ki magának és aminek hatására a szeme felnyílt é megértette a világot.
Hamarosan, mikor már a sámán végzett imádságával, felkecmergett a földről. A művelet véget ért és a víz már hevesen forrt a katlanban, vagyis ideje volt már kinyitni. A falon lévő lyuk már készen állt és a padlóba is durva vájatot törtek a harcosok amiben a szabadba csuroghat a forró lé anélkül hogy a bentieket bántalom érné általa.
-Készüljetek! Te eredj és hívd vissza a harcosokat. Amint a törpök a nyomukba szegülnek, kiöntjük a vizet.- Közli a legújabb parancsot és két markos orkot magához intve egy vasrudat az olvasztó alá tettett és a legnagyobb törp zsibaly közepette, ami az orkok színlelt visszavonulása váltott ki, Mordon intett egyet amire a harcosok minden erejükkel tolni kezdték a rúddal az olvasztót, ezzel kiborítva a forró vizet ami a nyíláson kihömpölyögve a törp lábak nagyját lepörkölte, ami alatt az íjászok hátba támadták a forró víztől szenvedőket, ezzel sikeresen kárt téve a védőkben. Ezután más csak Mordon maradt hátra, aki ezalatt sietve előbotorkált a házból és egyszerre két forró víztől perzselt törpöt megcsapolva indított a nyílt terep irányába Sikolyt, hogy ismét gyengítse az ellenséges sorokat, a maradék, kifutó erejéből még Árnyhullámokra is futotta.

//Mese//

Nem állnak túl fényesen a dolgok és a sámán egy újabb fényesnek tűnő terve fest úgy hogy megbukott, ugyanis a törpök hamar kihasználták a háztetőkről harcoló orkok gyengéjét, az őrizetlen bejáratokat, ugyanis azok akik belopakodhattak a házba, majdhogynem kivették az íjászok alól a hasznos stratégiai pontot egy eltökélt házbontási művelettel. Erre akkor döbbent csak rá Mordon, amikor egy ház, amiről az íjászok szép rálátással irthatták az ellent spontán módon összedőlt a harcosok alatt. Ezt csak az tetézte, mikor forró vizes tervét ellene és harcosai ellen fordították és a törpök vak hadakozásba kezdtek a felszálló gőzben ráadásképp ezt a sámán már maga is megérezte, mikor egy törpe elvetemült csatakiáltással szaladt el mellette a nagy gőzfellegben. Ez már bizonyosan nem volt tréfálni való dolog. Ez a front megbukott, más tenni valója a sámánnak itt már nincs, csupán menteni tudja a menthetőt és minél több harcossal vissza kell húzódniuk, lehetőleg minél közelebb a főcsapatokhoz és őket segíteni. Mi lesz ebből és hogy mit kap Frikktől, azt úgy érezte ráér később számításba venni. Most az a legjobb ha fogja a harcosokat és a tanítványait és lelép de sürgősen.
-Vissza!!! Vissza a főcsapatokhoz!!!- Serkenti visszavonulóra a harcosokat a sámán, majd a bot vékonyabbik végére rámarkolva meglengette azt és lecsapott egy törpöt aki rá akart támadni, majd letérdelt hozzá hogy lecsapolja amennyire csak lehetséges. Minél több életerőt gyűjt be, annál fürgébben iszkolhat el maga is. Ezt a csatát elvesztette ugyan, de még messze az ostrom vége, lesz még ork mulatozás Mardanban.
-Eredjünk vissza Frikkhez!- Nógatta csatlósait Mordon és egy harcosára támaszkodva bicegett odébb fürgén a sámán a vesztes csatatérről, a megmaradt haderővel és tanítványaival egyetemben. Kudarc ez, de messze nem nagy. Normál esetben azon elmélkedne miképp adja elő Frikknek a bukását, de a mögötte loholó apró léptékű banda fürgeségével pótolja termetéből adódó hátrányát és ezt az orkok nyakában lévő törpe fenyegetettség is erősbíti.
Végül szerencsére a nagy futkározás az utcákon a felmorzsolt ork bagázzsal meghozza az eredményét és biztonságosan meghúzhatják magukat a másodlagos védvonal mögött ami épp kibírja az üldözők rohamát, így a sámán és hordára megpihenhetnek. Maga a sámán személy szerint egy falnak támaszkodva, pihegve néz körbe, szemével az egyik farkasbőröseit keresve. Szerencséjére valamennyi követője egy helyen pihent, de ahogy csekély matematikai tudásával számba vette őket, rá kellett jöjjön hogy bizony egy hiányzik, mégpedig egy mágikus tehetségű ork. Na igen, egy menekvés csak úgy, minden veszteség nélkül nem kivitelezhető és kitudja hány harcos lelte még vesztét rajta kívül a futásban.
Miután a sámán és a többi menekülő kipihegte magát, elindultak a Frikk által vezetett csapatokhoz. Igazság szerint nem tükrözték a diadalmas ostromlók látszatát, inkább olyanok voltak mint a vérőresőtől ázott verebek a kerítésen, más szóval büdösek és szerencsétlenek. Ahogy viszont egyre előrébb törtek, úgy eredtek valamennyien a dolgukra. A farkasbőrösök a sebesültek és a haldokló ellenfelek, a harcosok az ellenség, Mordon pedig Frikk felé vette az irányt, akinek szólongató hangja hamar megütötte a sámán fülét. A vezér mellett állva valahogy Mordon meglátta az ostrom napos oldalát. Egész szépen haladnak erről. Nem hiába Frikk a választott vezér, Mordon meg a sámánja.
-Itt vagyok Vezér! A törpök visszaszorítottak minket a műhelyek szélétől!- Adta tudtára Frikknek bukását. Úgy tűnik jobb lesz ha valamit sürgősen tesz a harc és saját maga érdekében, ehhez pedig erőre lesz szüksége.
-Azt hiszem tudok még egy varázslatot mondani a fegyverre amit fogsz, de szükségem van foglyokra akikkel feltölthetném az erőmet. Egy ideig kitart majd.- Adta a vezér tudtára tervét Mordon, majd a fejszére tette a kezét és erejével egy dögvész varázst mondott a pengére, ami talán elég hatásos fegyverré teszi a fejszét a harcban, de ezzel a sámán már több varázslatot nem mer megkockáztatni és visszavonul, amint látja ahogy a fejsze milyen hatásos azon a törpön, akit Frikk lecsapott. Ha szerencséje lesz, pár törp a falon innen reked és azokkal már könnyedén nekiállhat felerősíteni magát, addig is, a sámán biztos távolba vonul.

//Mese//

A felhördülő Frikk hamar helyre teszi Mordon visszavonulásról alkotott gondolatait, hisz ez csupán taktikai lépés volt, semmi több. Csak épp Mordont felejtették el értesíteni erről időben, de ő megértő sámánja a vezérnek, így magában nyugtázva a gyors taktikai megbeszélést és miután Frikk ki is próbálta a fegyverre kapott harci áldást, Mordon hamar szert tesz egy sebesült törpére, amellett hogy Frikk felvilágosítja arról, hogy a foglyok száma zéró, azaz egy sincs. Ennél fogva jobb nem lévén, a sámán a keze ügyébe került törpöt kénytelen megcsapolni és annak testét a végletekig kizsigerelve megcsapolni. A szerencsétlen alig menekülhetett a csontos kezek közül, főképp, hogy a sámán csakhamar nekilátott a csapolásnak, aminek eredményeképp a törp egyre szikkadtabbá vált és szakálla is kifakult, míg végül egy zörgő, aszott holttá nem vált, akit a sámán aztán nemes egyszerűséggel elengedett és tompa puffanással ért földet. Nincs mese, magának kell ellátásról gondoskodnia. Ugyan volna lehetősége más módon után töltenie erejét, de meglehetősen veszélyes lenne egy meditációval tölteni az idejét. Nagy dilemma ez. Ha nem meditál, nem lesz elég ereje, de ha meditál akkor elég védtelenné válhat egy támadás ellen. Végül aztán meghozza a döntést és két csatlósát magához hívja és elindul egy biztos fedezék irányába. Érzi hogy a törp életereje eltölti energiával, de ennek ellenére még mindig erősen biceg a törött lábára és pár sebe még mindig fájt.
-Ti ketten fogtok őrködni mellettem és ha még maga a Győzhetetlen is mondja, sem tágítotok ha nem akartok kínok között kimúlni mint a girhes kóbor kutyák!- Világosítja fel testőreit Mordon, majd egy biztonságosnak ítélt, feldúlt épületben húzta meg magát, melynek berendezése csak nyomokban utalt arra hogy itt egy cipész ténykedhetett, talán az aki holtan a padlón feküdhetett. A biztonság kedvéért a sámán belerúgott egyet, de mint kiderült holt volt és így is alig szolgálhatott valamicske erővel a sámánnak, aki végül a kicsit sem kényelmes padlón helyezkedett el, hogy törökülésben, botját maga mellé téve, majd behúgyta a szemét.
Az igazat megvallva nem volt semmilyen fogalma sem arról hogy ezt hogy kell kivitelezni. Annak idején sokat hallott erről mesterétől, de maga sosem volt képes tényleges meditációra. Tudta hogy tiszta elme és nyugalom kell hozzá, de már fajilag eleve képtelen volt erre, hiszen orkként sosem lehet nyugodt, ráadásul az elméje sem az a makulátlan fajta. Nem hogy a harc heve nem hagyta nyugodni, de még a tudata sem az a fajta ami egy egyszerű lényé. Ennek ellenére tesz egy kísérletet arra hogy megpróbáljon erőt meríteni ezen furcsa módszerrel, remélve hogy nem vágják el a torkát a nagy tétlenségében.

//Mese//

Csatabáró Mordon, a Farkasbőrös orkok legfőbb ura és mestere, jelen állapotában kívülről úgy fest mintha ülve aludna. Néha horkant egyet, majd motyog valamit és elhallgat. Furcsa látványt nyújtott ahogy megkísérel erőt meríteni a természetfelettiből. Tagadni is kár, nem ment olyan szépen ahogy azt Mordon elképzelte, de pihenésnek ideális volt, szóval folytatta, hátha összejön amit tervezett. Kezdett lassan megnyugodni és a külvilág hangjai is csak elhalkult változatai voltak az eredeti valójuknak, elméje pedig lassan megnyugodni látszott a hadakozás véres izgalmai után. Olyan volt, mintha lassan megnyugodna és kipihenté kezdene válni.
Ezalatt a tanítványai és az a kevés harcos akik túl élték a menekülést, mármint taktikai visszavonulást, hasznosították magukat. Azok a harcosok akiket munkára lehetett fogni, részt vettek a fal felhúzásában, felhasználva mindent ami a kezükbe került, ezzel lassan állóháborúvá változtatva az ostromot. Ahogy a barikád egyre emelkedett, úgy nőtt a csend is a harcoló felek között és csak néha csendült fel a fegyveracélok halálos dallama.
Mialatt a harcosok a falat emelték, Mordon tanítványai a sebesültek ápolásában segédkeztek. A varázstalanok inkább csak a rongyokból hasított kötszerre és mesterük gusztustalan főzetében bíztak, de azok akik a csata alatt elég életerőt zsákmányoltak a haldokló ellenségeiktől, azok azt megosztották a sérültekkel, hogy a sebeik hamarabb begyógyulhassanak. Persze mivel mindkét módszert valamilyen módon mágia járja át, hatásosnak bizonyulnak és sok sebesült ork térhet vissza a harcmezőre ezután, pontosabban vehet részt a fal emelésében.

//Mese//

A meditációra tett kísérlet félsikernek tűnik. Úgy fest az ork sámán nem lesz képes teljesen átszellemülni ehhez a feltöltődési módhoz, emellett még meglehetősen idétlennek érzete magát és igencsak kiszolgáltatott helyzetben is volt, főleg hogy az őrei két fáradt harcosra redukálódtak a nagy futkározás és parancsolgatás közepette. Az hogy a sámán eddig kihúzta felér egy kisebb csodával, amit megfelelően csak úgy hálálhat meg megtesz annyit hogy Dremernek szentélyt emel és pár még élő törpét áldoz az ősök szellemeinek. Érdekes hogy egy olyan halál közeli élményre volt szüksége, amiben egy házat omlasztottak a fejére ami elevenen maga alá temette, hogy ráeszméljen, vagy legalább sejtse hogy ő szándékosan nem maradt mezei ork, egy a sok százból és ezerből. Ha nem lenne az az áldás a fején ami fogékonnyá tette a mágiára, talán most maga is ott heverne valahol a város kövezetén, elvérezve, üveges szemekkel a barlangváros fényes mennyezetére meredve, egy törp szekerce által megcsonkítva. Ezeket a dolgokat sorra véve, igencsak fontos megállapításra jutunk, miszerint Mordon lehet miért hálás a sorsnak, ami nem hogy az életét nem vette el, hanem még a lábast is kitörölte a kedvéért amikor utolsóként ballagott oda ahol a varászlatokhoz való tehetséget osztották.
Mordon továbbra is néha hablatyolt valami furcsa, a külvilág számra érthetetlen dolgot, de ez igazándiból nem is izgatta az őreit, azok sokkal inkább a város kóbor kutyái által keltett hirtelen megrezzenésük terelte el figyelmüket, majd azon kezdtek tanakodni hogy szolgálatuk után ezek a korcsok főzve, netalántán sütve kerüljenek elfogyasztásra, miután kézre kerítették a kószáló dögöt aki az imént meglepte őket. A harc csendje a város kóbor jószágainak kiváló alkalom arra hogy előbújjanak menedékükből és a lehető legbiztonságosabb helyre meneküljenek a rövidesen ismét kitörő harc elől.

//Mese//

A pihenés úgy fest igencsak sokat jelent egy mágiahasználónak bárki is legyen és nevezze azt bárhogy. A dolgok úgy áll hogy a sereg morálja jelen esetben nagyon alacsonnyá vált a belassult, majd hirtelen megállt támadás miatt. Az viszont kétségtelen, hogy ez az egész széthullás a balsorsot hozta volna az egész seregre, ha Frikk nem kezdett el volna komolyabban foglalkozni. Egyértelmű hogy Frikknek megvannak az adottságai a sereg vezetésére míg Mordonnak nem. Persze a vezetéssel együtt járnak olyan dolgok mint a harcosok panaszainak elrendezése, a karizma gondos ápolása és a példa statuálás, amire sámánunknak persze nem jut, vagy épp nem áll szándékában időt szakítani a tanítványait leszámítva, az pedig hogy ezt a vezér megteszi, emeli őt magasabbra a harcosok előtt mint a sámánt. Ez a gondos törődés, amivel Frikk rendet tesz és felemeli a harci kedvet a mélyrepülésből, hatalmas rivalgás és csörömpölés közepette folyik, de hogy ez a légkör vagy a csörömpölő katonai zenekarrá szerveződött horda sem volt képes felzargatni őt, az csak annyit jelentett, hogy szimplán nincs magánál, mondhatni elérte azt a pontot amit orkként el lehet a meditációval. Érzékeli a kintről beszűrődő hangokat, de nem zavarja, teljesen hidegen hagyja ami kint folyik.

//Mese//

Mordon mélyen, csendesen ült a műhely közepén még akkor is amikor kint az orkok brutális csatakiáltás közepette tomboltak és vezérükhöz hasonlatosan az elhullott ellenségeik fejeit tűzdelték a karókra. Vérmes csatakiáltások zaja zeng az ideiglenes állás mögül, ez pedig félelemmel töltheti el az ellenség szívét. Ha az orkokon múlik a győzelem, akkor az borítékolható lesz, nem vitás.
Végül aztán a sámán is kinyitja a szemét és fürkésző tekintettel les körbe maga körül. Igen, minden rendben van. Viszont a kinti vérmes üvöltések hamar arra sarkallják a sámánt hogy maga is kilessen a menedékéből. Őrei csakhamar észreveszik a kisétafikáló sámánt, majd el is tűnnek mellőle hogy neki lássanak maguk is a mámoros vérfürdőnek és a csonkolásnak.
Mordon elismerően tekint a felemelt akadályra amit pihenője alatt a szorgalmas és véres ork kezek emeltek a magasba. Mit is mondhatna, hiszen egész elégedett a munkájukkal. Ez biztos megfelelő védelmet nyújt majd a támadás ellen, ezt biztosra vette. Viszont szerény személye is ki akarta venni a részét a védelem építéséből és ezt ugyan hogy máshogy tehetni, mit egy kis mágiával. Az, hogy Frikk fegyverére sikeresen tudott varázslatot mondani, azt jelentette hogy ha az összes harcos fegyverére sikerül ilyen áldást adnia, akkor az remek kezdeti előny lehetne.

//Mese//

A sámán lassan jár-kel a védvonal mögött és elégedetten veszi tudomásul hogy Frikk nem végzett rossz munkát a harcosok biztatásával és regulázásával, amíg ő megpihent. Az érkezésekor még egy rendezetlen, lázongó, vérengző horda volt a megtorpanás után összeverődött ork csürhe. Az az idő amit Mordon relaxálással és ereje pótlásával töltött elég volt hogy a ribillióból ismét büszke és dicső sereget varázsoljon. Ezek a veszedelmes és dicső ork harcosok hangosan doboltak a vértől áztatott vérteken és pajzsokon, amik egybe függő, acélos dobogással zengtek a mély mardani tárnáktól, egyenesen a város szívéig. Büszke és dicső dobszó volt ez, ami az ork erőt és büszkeséget hirdette. Egy orknak semmit sem jelent a felfegyverzett, haragos tömeg ha meg kell halni azt büszkén teszi, abban a tudatban hogy megtett mindent hogy vérét ontsa az ellenségnek és ha kell, vértől mocskos kézzel tekerje ki a hullamerev ujjak közül azt amit elvettek, eloroztak tőle, vagy ami születésénél fogva illeti. Az ütemes taps és az üvöltöző orkok hada Mordont is arra serkentette, hogy maga is részt vegyen a diadalmas dobolásban, amire elkezdte tüskés botjának a végét a talajhoz ütögetni, követve a ritmust, többször felüvöltve. ár nem voltak egyének. Nincsenek szürkék és fehérek. Itt és most csak orkok vannak. Nem érdekli már őket a belső viszálykodás, csak a harc és hogy minél több ork fejet tűzzenek karókra és lándzsáikra.
A törpék ezt a zsibajt viszont nem hagyták viszonzatlanul és hamar nóta csendült a másik táborból. Tény, ők sem hagyják magukat és ez Mordonnak valamiért kicsit imponált is. Orkként tiszteli a harc szellemét és tudja hogy ez a momentum csak egy levegővétel azelőtt, mielőtt ismét elmerülnének a harc könyörtelenségében.

//Mese//

A rend ismét uralkodni kezdett a fegyelmezetlen, civakodó hordán és lassan ismét rendezett sereggé szerveződött, élén Frikkel, aki már javában a támadáson dolgozott. Komoly munka összefogni ennyi orkot és nem árt pár segítő kéz, és talán épp emiatt tarthat most igényt Mordonra, az ügyéhez hű sámánra, akit a keresésére küldött ork, a forgatag mustrálása közben ért, mialatt a harc lehetőségeit latolgatta.
-Vezess el hozzá!- Kérte orktól kitelő illemmel a sámán, azon tanakodva, mégis mire tarthat igényt a vezér. Késlekedés helyett a harcos mögött bicegve, botjára támaszkodva indul a vezérhez. Látszott hogy mennyire elfoglalják a gondolatait a harc körüli teendők és ezekből néhányat sámánja vállára kíván helyezni.
Görbelábú igen komoly kérdéssel fogadja sámánját, aki pólyázott nyakát vakarva tekint vezérére.
-Jól állunk, ahhoz semmi kétség sem fér, de az ellenség most lesz a legveszélyesebb. Olyan lesz mint a sebesült medve. A végsőkig küzdeni fognak, minden erejükkel. Lehet hogy valami trükkhöz kell folyamodnunk.- Elmélkedett Mordon, a botjára támaszkodva. Gondos tervezés kéne ahhoz, hogy jó tervvel álljanak elő a végére, ami még be is válik.
A bölcsnek nem épp, de számítónak annál inkább mondható elmélkedést követően, Frikk előhozakodott a törp mágus hogylétét firtató kérdéssel. Szörnyű hogy ilyen érzékeny pontján ragadta meg Frikk Mordont.
-A féreg elmenekült. Miután ránk omlasztotta a házat, valahogy eltűnt. Talán most is ott van a sajátjaival és valami aljas cselen törik a fejüket. Lehet hogy számít rám és egyből engem fog megkeresni, így le tudom foglalni. Ha pedig rám számít a legkevésbé, üldözőbe vehetem és leszámolhatok vele, ebben pedig a lábam sem fog megakadályozni.- Próbálja biztatni a vezért, elvégre ha sámánunk nem is vezetőnek született, talán egy vezető támogatására alkalmas lehet.

//Mese//

Frikk kérdése igencsak fontos volt és talán a sámán terve jelentheti a legbiztosabb módját annak, hogy a törpöket összezavarják. Agyafúrt kis taktika ez és a sámán joggal büszke erre, hiszen ebben csekélysége is fontos szerepet vállal.
-Van egy tervem.- Jelezte elgondolása meglétét Mordon, mialatt körbe nézett, mintha hallgatózó füleket keresett volna, vagy épp kémek után leskelődne.
-Elvegyülök a harcosok között és titokban előre török hogy mágiával ártsak az ellennek. Nem is rég tértem vissza a pihenésből, így ismét rendelkezem elég erővel hogy egy jégfallal a törpe csapatok egy részét elszigeteljem és biztonságban letámadhasd a csapataiddal.
Hogy ne vegyenek észre, levetem a köpenyt és hogy nyomon kövess, viszek magammal egy zászlót, amit csak mi ismerünk fel, így tudni fogod hol vagyok. Ha összetalálkoznék az ellenség pár fontosabb emberével, talán fel sem ismernek és könnyedén végezhetek velük.-
Festette fel ördögi tervét Mordon, majd rátámaszkodva botjára körbe nézett, most viszont nem kémeket, inkább csak alkalmas alanyokat keresett terve kiteljesítéséhez.
-Ha pedig pár másik orkot hozzám hasonlóra maszkíroznánk, akkor a mágusuk összezavarodna és nem tudná kit támadjon meg.- Tett hozzá tervéhez Mordon még egy keveset tervéhez. Innentől már Frikken áll mit gondol. Ugyan ez sem olyan fényes terv mint az eddigiek, de talán megfelel és egyszerűsége olyan nagyszerűvé teszi hogy be is válik és elsöpri az ellenség valahány emberét. Azonban egy rossz időzítés hamar elronthatja a sámán tervét, így külön óvatossággal kell eljárnia.

//Mese//

Úgy fest Frikk nem repes Mordon ötletéért és mitagadás, elég eszelős ötlet volt. Talán jobb is hogy a vezér nem támogatta az terv veszélyesebbik részét. Persze aki nem mer, nem is nyerhet, de Mordon túl sokat tett kockára.
-Lefoglalni. Szerintem a legtöbb harcos fegyverére tudnék olyan varázslatot szórni, mint amit a fejszéd kapott. Így kevesebb csapást kell bevinni és gyorsabban haladhatnak a csapatok. Ha pedig úgy hozza a szükség, még jéghullámot is küldhetek a soraik megtörésére. Akkor pedig könnyebb dolga lesz a harcosoknak.- Vezette fel második tervét a sámán, ami talán már elnyeri Frikk tetszését. Ezalatt a sámán a fal innenső oldalán heverő holtakra néz, akikből ork nyílvesszők állnak ki. Erről aztán komoly ötlete támad, ami talán megérne egy próbát. Ugyan valószínűnek tűnik hogy sok erőt emészt fel, de talán van némi esélye a harcosoknak arra hogy a közelharc esélyeinek mérlegé a maguk oldalára döntsék.
-Mondhatok dögvészt a nyílvesszőkre és a dárdákra hogy a legkisebb sérülésük is veszélyes legyen. Egy szálka is halálos lehet ha jó időben és jó helyre fúródik.- Vezeti fel az újabb ötletét, remélve hogy Frikknek elnyeri a tetszését.

//Mese//

Igencsak komoly eszmecsere folyt a két fontos személyiség között a haditerveket illetően. Ugyan a sámán kifejezetten harcolni kívánt a csatában, Frikk taktikai okok miatt visszatartotta őt, hogy a háttérből segédkezzen. Persze Mordon tudta hogy a sérülései miatt tartotta hátul a vezér egyetlen sámánját és vetette el minden őrült előretörési tervét és a több ezer fegyver megbűvölésének ötletét is. Egy értelmű volt hogy a törpe mágusra tartogatta Mordon erejét. Nem volt apelláta, Mordon elfogadta a döntést.
-Legyen. Akkor elkezdem a mérek főzését.- Mondta lemondóan a sámán, majd elbicegett a követőihez. Fontos dolog várt rá, elvégre egy olyan anyagot kell kevernie ami hamar megállítja a törpe hadakat. Ehhez persze igénybe vette tanoncai szolgálatát.
-Fiaim! El jött az idő hogy segítsetek! Keressetek mérgező növényeket és gombákat! Ha nincs vágjátok fel a hullákat és ami bennük van, hozzátok ide!- Adta ki az utasítást a tanítványainak akik azonnal szétszéledtek a környéken, keresve a szükséges dolgokat. A növényekkel és állati anyagokkal többé-kevésbé tisztában voltak, így könnyű dolguk volt.
-Ti pedig hozzatok egy üstöt! Egy akkorát amiben minden fegyvert megforgathatunk!- Küldött edény keresésre pár harcost. Addig a sámán maga látott hozzá a tüzifa összeszedésének, amihhez később pár értesült ork is csatlakozott.