Enion városa -Sárkányok uradalma

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2013-12-10, 8:34 pm

// Inaeth //

*Az ősi sárkány már túl van azon, hogy gyermeki pajkossággal sejtelmesen kacsintva mondja Inaethnek, hogy „majd meglátod”. Noha már megvan a terve erre is, nem szabad elkapkodni, hiszen a megfelelő időzítésen nagyon sok múlik majd, midőn eljön az ideje az igazságnak.*
- Pontosan, Inaeth. Ezt az elodázott jövőt hozzuk majd el mi, hogy a világ visszabillenjen természetes egyensúlyába.
Hogy a sárkányok elfoglalhassák méltó helyüket.
*A sötét haj meglibben, ahogy Furia szenvedélyesen elrántja fejét, s karcsú, ám izmos teste is hasonló lendülettel távolodik el.
Két karját az égre emeli, mintha ott látná az elkövetkezőket.*
- Képzeld el, amikor tüzünk felégeti Valiant, seregeink lemészárolják Telar lakosait, avagy az égbe repítjük Tarsist mindenestül, Onoriástól!
S ez csak a kezdet lenne!
Ezek a hordák megbánják majd azt is, hogy partra mertek szállni ezen a földön! Elterjedtek, mint valami pusztító fertőzés és azóta is magukat tekintik e világ uralkodó fajának.
Azon földekre tették mocskos lábukat, mely időtlen időktől a miénk volt, s feldúlták, beépítették, megváltoztatták az egészet.
Ám megváltozik majd ez…
*Ezzel izzó pillantással néz vissza válla felett a másik ősire.*
- Eme idők egyre közelegnek, s ha majd beérnek terveim, akár mellettünk áll Risan, akár nem, visszavesszük, ami a miénk volt.
*Az ősi hollófekete külseje mögött ott rejlenek a gondolatok, miszerint mégis kiben bízhatna, ha ebben a másik ősi sárkányban sem, ki most is Risan után epedezik. Ám legyen, ha rajta áll, megkapja a lehetőséget, hogy ő maga végezzen Rianával, azzal a kétszínű szukával, míg Furia maga majd a főpapnőt részesíti abban a kegyben, hogy ő maga végez vele.
Ajkai mosolyra nyílnak, ahogy visszafordul.*
- Halld hát terveim, Inaeth. Hiszen ki ismerhesse őket, ha nem egy olyan, mint én….

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2013-12-11, 1:21 pm

// Furia //

*Inaeth nem sokszor látta még Furiát ilyennek. A szenvedély, a hevület, amivel szónokolt előtte, egészen más színben tüntette fel, mint eddig.
Elképzelte, amiket Furia mondott neki. Ahogy a sárkányok visszaveszik jogos jussukat, csakhogy ő úgy képzelte, hogy Risan is ott van az oldalán, s a nyamvadt nimfa már halott.
Inaeth őszintén remélte, hogy minden úgy lesz, ahogy mostani álmodozása közben látta, vagy inkább, ahogy látni akarta.
Amikor Furia végül befejezi mondani valóját, Inaeth magába mélyedve hallgat. Egészen nagyratörő tervek, illenek az ősiekhez, illenek a sárkányokhoz is.
Ezeket meg kell emésztenie, és reméli, hogy Risan is részese lesz, a saját terveivel a történéseknek.
Nagyon rémli, ahogy azt is, hogy akkor már Anzar is mellettük harcol majd.*
- Azt hiszem, lesz min, gondolkodnom.
*Folytatja ősi társának. Talán tényleg ideje menni.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Furia. Megérte. Amiben tudok, én is részt veszek majd.
*Ezzel, ha a másik nem tartóztatja, a kijárat felé indul.
Odakint pedig ugyanazzal a lendülettel fénylik fel és kap szárnyra a fekete sárkány.*

// Köszi a játékot! //

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2013-12-12, 3:48 pm

// Inaeth //

*Elmondta hát terveit, beavatta ősi társát, s Furia e pillanatban már jóval kevésbé felindult állapotban áll Inaeth-tel szemben. Nem is várta, hogy eme tervet azon melegében teljes egészében átlássa a másik, még ha ősi sárkány is éppúgy, mint ő.
Lesz rá ideje, hiszen a hollófekete hajú szépség nem siet, terveinek idő kell, hogy kiforrják magukat.
Sárkányai, akiket szerte küldött Lanuriában, már munkákodnak, hogy megvalósulhasson nagy álma.
E pillanatban azonban Furia másra sem vágyik, mint végre magányában lehessen. Őrszellemei pontosan tudják, hogy oktalanul zavarni nem szabad a fekete sárkányt, mert fordult már elő, hogy semmivé vált előtte a kísértet.
A fekete alak még figyeli, ahogy elhagyja barlangját Inaeth, nézi kétlábú formáját, vörösen libbenő haját.
Mint neki, ennek a fiatal ősinek is van olyan kétlábú formája, amit szívesebben használ a többinél. Legnagyobb számban ebben látta eddig őt.
Nem tartóztatja, hagyja, hogy elhagyhassa otthonát, s midőn az ősi zajai elhalnak, Furia sóhajjal veti magát ismét kényelmes nyughelyére, hogy holló íriszeit hosszú pillái alá rejtve átadhassa magát a pihenésnek.*

//Én is köszönöm, és még találkozunk... Smile

//

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2014-06-30, 7:52 am

*Hatalmas, fekete szárnyai az ónix sötétségével és fényességével szikráznak a nap fényében, ahogy a felszálló légáramlatokat kihasználva vitorlázik mind közelebb Enion egyik legmagasabbra nyúló, fekete tornyához.
Hatalmas fenségével ereszkedik rá, s midőn karmai szikrát hányva megkapaszkodnak a kőtorony tetején, szárnyait még meglebbenti, mielőtt oldala mellé húzná. Hosszú farka körbeöleli maga alatt a tornyot, míg nyaka királynői büszkeséggel ível a magasba, honnét az alant elterülő várost, s az abban élő sárkányokat figyeli.
Más esetekkel ellentétben most nem csupán mindennapi dolgaikat intézik, avagy örömükben repkednek a magasban. Ezúttal nem.
A sárkányok, vörös, arany, kék sárkányok gyakorlatoznak, s épp Furia utasítására. Természetesen nem az egész város.
A sereg, amit felkészít, tán hamarosan más eget fog a tűz vörösével megfesteni, s ebben az ősi sárkánynak szerepe lesz.
Azonban nem csak itt folyik felkészülés. A Sárkány-hegység bércei között, Lanuria kétlábúak lakta városaiban, a Lanur-hegységben, s még megannyi más helyen is halad az előkészítés.
A kétlábúaknak ocsúdni sem lesz idejük, oly hatalmas, s váratlan lesz a csapás.
Hirtelen következik be, mint mikor a villám csap le derült égből, s ha az első sokkot túlélik, már nem marad erejük a visszavágásra.
Megérdemlik sorsukat. A régi időkben az emberek nem barátként, s nem békével léptek e földre, melynek akkori világa egyensúlyban létezett.
Lanur hordái hódítani jöttek, elűzni az őslakos fajokat, hogy helyükre sajátjukat telepítsék, s ez nagyon is jól sikerült nekik.
Ám eljön az idő, mikor le kell aratniuk ezen tetteik keserű gyümölcseit, s a fekete sárkány jól tudja, ők lesznek eme aratásnak hírhozó, s ők lesznek a sarló, a kasza, mely vérbe borítja a mocskos, büdös, alantas faj világát.
Kinyújtja a nap felé feketén csillogó nyakát, s elnyújtott, mély üvöltést hallat. A hangra a sárkányok is felkapják fejüket, és pillanatnyi néma csendet követőn kórusban válaszolnak Furia szavára.*

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2014-12-04, 12:43 pm

*A sárkányok seregei Enionban gyűlnek, miután a két ősi sárkány, Furia és Inaeth üzenete eljutott hozzájuk.
Jönnek a Völgy minden részéről, a Sárkány-hegységből, de távolabbról is, kik hírét vették, hogy az ősiek hívják őket.
Furia enioni fekete tornyában leledzik épp. Noha sok idejét leköti a készülődés, hagy időt magára is.
Nem sárkány alakjában ténykedik, kétlábú formáját öltötte magára.
Már jó ideje ugyanazzal az aprósággal pepecsel, s csak vár, türelmesen.
Takarja a pergament, amire ír, olyannyira, hogy ha mellette állna valaki, az sem láthatná.
Fekete haja is arca mellett libben előre, s a fényes hajzuhatag legalább annyira takar, amennyire egy fátyol rejtene.
Csupán a gyertya lángja, mit maga elé állított, tör át haloványan a tintába mártott toll mellé.
A nő ezúttal napbarnított arcot öltött fel, de szemei ugyanazok a feketék, s ajkai vörösek, s kívánatosak.
Fekete öltözete ezúttal is testhez simuló, mint mindig.*
- Gees trap!
*Késként szakítja fel a csend tünékeny fátylát a nő hideg, metsző hangja.
Fekete pillantását felemeli a pergamenről, s egyenesen előre tekintve néz valamit.
Nem kell soká várnia. A szürkés örvénylés láthatatlan burokkal körülvéve jelenik meg.
Az ősi sárkány két kezével az asztalra támaszkodva, gúnyos kéjes mosollyal szemléli a hiába menekülni próbáló kísértetet.*
- Feltételezem, hiába is faggatnálak arról, ki küldött….
- Biztos lehetsz benne, sárkány!
*Elszánt a kísértet, mint a többi, akik lebuktak. Lanur tornya hiába küldi kémeit, egy ősi sárkányt nem lehet velük becsapni. Furia már jó ideje csupán színjátékot játszott, s a kísértetnek, hisz midőn észlelte jelenlétét, egy célja maradt csupán. Kellően közel csalni, hogy ne legyen ideje megszökni előle.
Ujját végighúzva az asztal lapján a már megnyugodott szellem felé tart.
Lágyan ringó csípője élőkre tán izgatólag hatna, ám a szellem egykedvűen figyeli.
Felkészült arra, hogy e helyen a megsemmisülés várja majd, ha észreveszik.
Tán óvatlan volt, hogy mind többet, többet akart tudni, de ő vállalta, s e vállalt célt tűzön-vízen keresztül kívánta vinni.
Az ősi sárkány láthatóan élvezve helyzetét megérinti tenyerével a burkot, mire az áttetsző hullámzással reagál.*
- Hát így állunk. Singarme tán azt hiszi, kikémlelheti titkaink, ám a sosem ringatta magát nagyobb tévedésbe.
- Ő ezerszer is elébb érdemli meg az istenek bizalmát, mint te.
- Istenek….!
*Kacagja el magát Furia. Nevetése jeges fuvallatként csap le a toronyban rejtőző barlangra.*
- Mégis ki van rekesztve Dremer világából. Oly nagyon kiérdemelte azt!
Breek hierdie siel, verpletter die gees!Stuur Dremer, om nie weer terug!
*A szavak hirtelen, átmenet nélkül hagyják el kívánatos, érzéki ajkait, s figyelő, szenvtelen arca előtt egy csapásra omlik semmivé a kísértet, s foszlányai, mint pernyék a szélben, oszlanak szerteszét.
Az ősi sárkány áll még egy darabig, majd elhagyja a barlangot, hogy szemügyre vegye a gyülekező sereget.*

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2015-04-04, 8:41 pm

*Végignéz a fekete, égig törő kőoszlopokon, s azok felett összegyűlt hatalmas seregen.
Bizony, ez az erő már réges-régen csak arra várt, hogy a kétlábúakra engedje őket.
Gyűltek, miként gyűlt bennük a harci vágy is.
Hatalmas, hollófeketén csillogó teste az egyik legmagasabb torony tetején trónol. Szárnyait enyhén lógatja a torony két oldalán. Hiába nagy az alapterülete, egy halandó sárkány könnyedén elférne rajta többszörösen is, hiszen ezeknek a belsejében barlangok vannak, mikben sárkányok élnek, neki kicsi ez.
Felemeli szárnyait, s rikoltást hallat, melyet az ég, s a rajta úszó felhők is visszangoznak.
Ez a sereg elindul, s leborotválja e világ fekélyes élősködőjét, az embert, s az ember csatlósait is, kik még mellettük állnak.
De van még valami, s ez a maradék néhány áruló.
Furia vörös szemei az égre merednek, miközben a sárkányhadsereg felbolydul körülötte.
Az árulók végzete is eljön akkor, mikor a sárkányok seregei fognak repülni a kétlábúak jelenlegi területei felett.
Nem lesz hová bújniuk tovább, nincs az a barlang, nincs az a ház, s nincs az az erdő, mely menedéket nyújthat nekik, s a kétlábúak bűzös tömegei közé sem húzódhatnak fülüket-farkukat behúzva.
Azonban addig még néhány dolognak el kell következnie.
S ez a kétlábúak vérén vezet majd, s az Éj-hasadékony, melynek mélyén még mindig ott vannak bebörtönözve társai, kik szabadulásukat várják.
Ha Risan nem tesz értük, majd tenni fog ő, Furia.
De előbb….előbb beindítja a háború gépezetét, hogy amikor Anzar,s társai előbukkannak a hasadék mélyéről, láthassák, az itt maradottak nem tétlenkedtek, tettek azért, hogy egy jobb világba érkezhessenek, s ha úgy tartja kedvük, bosszút állhassanak sok százados szenvedéseikért bebörtönzőiken, s azok utódain is.*

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2022-08-13, 9:38 pm

//A Mese: Véráztatta földek után//

*Minden nap más, mégis minden nap ugyanolyan. Egyik napon még a zöld fenyves édeskés szagú tűlevelei között zúzza össze testét a nyomás, másik napon már mágikus béklyóba kötözve áll egy sziklaszirten, s onnan néz a biztos halál felé. Kötelékei nem engedik, hogy kiszabaduljon, sok férfihoz mérhető fizikai ereje csak arra elég, hogy szorosabbra fonódjanak a béklyók, s lassan, de biztosan a levegőt is kiszorítsák mellkasából, miközben bordái remegve állnak utolsó erejükkel ellent a szorításnak.
Csak egy szempillantás, csak egy apró lökés, s már zuhan lefelé a magasból, s ő számot vet viszontagságos életének minden pillanatával attól kezdve, hogy aranyszín szemeit először nyitotta ki Enion barlangjában addig a pillanatig, míg legyőzte Furiát, s megakadályozta, hogy a hasadékból kiszabadult sárkányok felégessék Telartól kezdve egész Lanuriát.
E végzetteli nap volt az, mikor utoljára látta Lysanort, s csak reménykedni tud benne, hogy ha egyszer leperegnek hosszú életének utolsó napjai, mi bizonnyal nem lesz túl soká, Dremer ölelő kebelén ne vele találkozzon.
Nem érnek véget szenvedései, ám a legrosszabb, hogy tudja, elméjét tartják fogva, s emellett bizonnyal testét is, miközben a válogatott kínzások közepette Risan nem árulja el, mit is vár tőle.
Lehet, csupán kedvét leli abban, ahogy kukacok falják fel az áruló arany sárkány testét, vagy abban, hogy szerettei egymást követően hullnak emlékeiben el, de az is lehet, hogy megtörni, tébolyba taszítani kívánja az ősi sárkány foglyát.
Mert abban biztos, hogy fogolyként fekszik valahol, s hogy a fekete hím életben tartja őt, hogy kilégítse…kíváncsiságát?
Beteges bosszúvágyát?
Talán maga a fekete is megtébolyodott, s nem is akar ezeknek véget vetni, még meg nem csömörlik abban, amit ezekből a pillanatokból nyer?
Nem tudja, mert Risan nem mutatja jelenlétét, sosem jelenik meg egyik alakjában sem előtte.
Nem tesz fel kérdéseket, nem vádol, nem ítélkezik felette, mégis, Kain biztos benne, hogy az, amit átél az ősi mesterkedésének egyenes következménye.
S épp azért, mert biztos ebben, nem tévesztik meg az elméjével folytatott játékok, az összes fájdalom, az összes halálos csapda, kivégzés, minden mögött ott rejlik tudata, amelyet még Thalion itala is megviselt, s így sem tudta teljesen kitörölni a tajtékzó düh, mit kiszabadított akkor az arany sárkány lelkéből.
Talán épp az a büntetés lényege, hogy végig tudja, mi történik vele, s bár átéli a szenvedést, nem veszíti el teljesen tudatát.
Talán ezt akarja maga Risan is.
Vagy talán nem is Risan az, hanem saját magát bünteti a rengeteg kioltott életért, a megölt kétlábúakért, a megölt sárkányokért.
Nem lehet benne biztos. Még úgy sem, hogy tudja, maga a fekete sárkány ragadta magával.
S mindezen gondolatok között ott van az újabb kín. Anyjának alakja, s apjának, Anzarnak alakja is megjelenik előtte, látja, ahogy a két sárkány üzekedni kezd, s mindennek végén az ősi végez az arany sárkánnyal.
Kain tudja, hogy nem hal meg, ő nem hal meg sohasem. Dahake vérében oly lényeké is csörgedez, kik a halálból is visszatérnek.
Namelyr összeszorítja fogát, megcsikordulnak egymáson, mikor érzi, hogy már az újabb elmejáték foglya, s folytatódik a véget nem érő, végtelen spirálja az ősi sárkány varázslatainak.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2022-10-22, 8:13 pm

//A Mese véráztatta földek után//

*Ott áll előtte. Tudja, biztos abban, hogy az alak, a vékony, sötét köpenyes, haját lófarokban összefogva viselő, fiatal férfi valójában az ősi sárkány. Talán mind közül a leghatalmasabb, talán mind közül a leginkább őrült.
Hiszen megjárta az Éj-hasadék gyötrelmeit, elárulta szerelme, a kétlábú Riana, most mégis itt van, kínozza őt.
A férfi rezzenéstelen, kifejezéstelen arccal szemléli őt. Fejjel lefelé lóg, kezei kicsavarva, összekötözve a háta mögött. Emberi alakban, mi megint furcsa, hiszen arany sárkányként ragadta el az ősi a csatából, s ő nem változott át. Elszállt már az elf vezér varázsitalának hatása, s ő szembesült azzal, mit is tett. Hány élet elmúlta szárad a lelkén, s hány szenvedéssel teli folytatás!
Kain tisztában van vele, s azzal is, hogy mindezért mit értemel.*
- Mire vársz?! Végezz velem végre….!
*A férfi csak áll és nézi őt. Az arca még mindig rezzenéstelen. Tekintete inkább afféle, mintha tanulmányozná, kíváncsiságot vél felfedezni benne, s ez értetlenséggel tölti el Kaint.
Mit akar tőle?! Miért nem vesz végre elégtételt rajta? Miért nem oltja ki az életét, hogy megtérhessen Dremerhez, ahová való?
Namelyr szemét már nem ködösíti el a fekete sárkány varázslata, saját bűntudata sem. Nem vágyik sem élni, sem menekülni, nem vágyik másra, csak halálra, s e halált mégsem érheti el.
Lysanorra gondol, a kétlábú nőre, ki évek óta része életének, Silaronára, ki már távol van tőle, s egyre távolabbinak tűnik, mint lassan mindenki.
Behunyja szemét.
Talán magának kellene megszüntetnie e földön létezését, talán ez a kulcsa a menekülésnek. Akad még oly varázslata, mit saját maga ellen használhat? Akad még oly bűbáj, mi megszabadítja nem csupán Risan fogságából, hanem e földi pokolból is, mibe saját magát vitte a századok alatt?
Elméjében lázasan kutat a megfelelő bűbáj után, s már nem törődik az előtte álló alakkal, ki továbbra is egykedvűen figyeli a szenvedőt.
S akkor, az éjfekete szemek felvillannak.*
- Soler edonen krestelan!

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Enion városa -Sárkányok uradalma 2022-12-30, 8:39 am

//A Mese: Véráztatta földek után - Szabadulás//

*A fényesség felvillan a varázslat hatására. Vakító, éles, beborít mindent, s az arany sárkány ezt használja ki, hogy elsuttogja a teleportálás igéjét.
Érzi, ahogy megfordul vele a világ, azonban mégsem szabadul ki onnan. Hát mi történik vele?
A csapda, mi bezárult körülötte, Risan csapdája, egy ősi sárkányé. Talán a leghatalmasabbé, mind közül.
Kain annyit ért csupán el jelenlegi kettős varázslatával, hogy ráébredhessen: ez a csapda fogja őt meg, s a csapda valóban fizikai és szellemi is.
Mégis, Dahake tanítása sokat segített neki.
Miközben Risan világában kóborol, hiszen a fogságból kiszabadította magát, aközben van ideje átgondolni a dolgokat.
Jól tudja, hogy ki is ő valójában, s azt is tudja, hogy miért volt képes megölni egy ősi sárkányt.
Nem érzi magát így kevesebbnek egyiküknél sem, másoknak csupán.
Az ébredés lassú folyamata még így is fájdalmas.
Elméjébe villannak pillanatok, mintha nem is ott lenne, ahol, mintha Enion égbe nyúló tornyainak egyikében lenne, egy barlang mélyén.
Aztán újra ott van a végtelen mezőkön, a lemenő nap fényének bíborában fürdő tájon, melyet sötétlő fellegek takarnak félig.
Tudja, csak idő kérdése, hogy az ősi sárkány megtalálja, hacsak nem jelenleg is szemmel tartja, s ez is része a játékának.
Nem feledi az ősi sárkány csúfondáros, egykedvű pillantását, mivel szenvedését szemlélte.
A kíváncsiságot és az érdeklődést sem, s lassan rájön, a fekete sárkányt izgatja az, hogy ki is ő valójában.
Izgatja, hogyan dacolhatott Anzarral, Furiával, két ősi sárkánnyal.
Talán sebesült, talán le van gyengülve, talán még több gondja is van, s talán mindezek nem is Risan művei, hanem azé a löttyé, amit a csatában Thalion és Onoria megitattak vele.
Emlékeiben feldereng a pillanat, s foszlányok abból is, amiket azután művelt.
Ez nem teszi könnyebbé a pillanatokat, amibe viszi saját magát.
Villanásokban látja, hány sárkánnyal végzett, miféle pusztítást vitt végbe Telar felett, s érzi, hogy habár az nem ő volt, egy része mégis élvezte. Nem a tudatos, sokkal inkább a tudat alatti énje, mi végre levezette a századok alatt összegyűlt rengeteg feszültséget, fájdalmat, megaláztatást.
A gyötrődésnek nincs vége.
Biztos abban, hogy mindezekért felelnie kell. A sárkányok, ha lehet, még jobban gyűlölik, mint azelőtt. Önnön népe, kik közé egykoron tartozott.
S talán Enionban van, fogságban, azonban hiába vágyott titkon vissza e városban, hol kikelt a tojásból, s hol felnőtt sárkánnyá fejlődött, nem így akart visszatérni.
Nem ilyen áron és nem egy ősi sárkány zsákmányaként, nem árulóként.
Tán órákon, tán napokon keresztül, tán egy éven keresztül is tart, míg lassan összeszedi énjének ripityára tört darabjait, s lassan, de biztosan újjáépíti magát.
Újra és újra meg kell küzdenie mindazzal, amit tett, minden sárkány halálával, mi a lelkén szárad, minden kétlábúéval, kiknek kioltotta az életét.
De lépésről lépésre, meg-megakadva azért csak sikerül, s mindezt úgy kell tennie, hogy Risan ne fogjon gyanút.
Neki azt kell látnia, hogy képtelen újra egésszé válni, újra egy ép elméjű és ép testű sárkánnyá.
Azonban lassan, de biztosan eljön a pillanat, s a pillanat vége az, hogy felfedi a titkát a varázslatnak, mit az ősi sárkány egyik varázskönyvéből alkalmazott az ő elméjére, s ennek tudatában áttöri azt a béklyót.*
- Lelket kötő béklyó
Hullj le hát a földre
Szállj arra, ki küldött
Taszítsd gödörbe!
Kugeuka nyuma!
*Az ezt követő pillanatban egy arany sárkány sebekkel, hegekkel borított teste már az övé, Enion tornyában, s biztos abban, hogy a következő varázslattal immáron e testet szabadítsa ki.*
- Laat die helderheid skyn, breek deur die versperring, maak al die deure oop, laat my vry wees!
*A siker kérdésesnek tűnik, miként az is, hogy vajon Risan hagyja, hogy mindez megtörténjen, avagy saját varázslatai elég erősek hozzá?
A feltörő fények cikázva, majd vakító fehérséggel törik szét a barlangot zárva tartó bűbájokat, s a nyitva lévő utat kihasználva a teleportálás már gyerekjáték a tapasztalt arany sárkánynak.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

» Sárkányok népe
» A Sárkányok-völgye: A kapun túl
» Sárkányok-völgye : A Kapu két oldala
» Eronia - A fehér sárkányok szigete
» Ekorin városa