LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Agare sivataga

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-05, 8:41 pm

// Kincskeresés? Jelenleg inkább pokoljárás - de talán inkább egy-két mély és ragadós lélek-mocsáré Very Happy //
719 évvel az éj-hasadéki csata után

Nem.
Laryss Orowennë nem akarta látni azt a tárgyat, mely súlyos, nehéz magányában az asztalon hevert. Egyedül, a másik leány védelmező kezei nélkül, melyek magára hagyták azt - csak hogy a gyógyító ne tarthassa távol magától tovább mindazt, mit az az egészen aprócska holmi hordozott. Egyetlen gyűrű... hogyan is férhetett volna hát bele minden, mely most hömpölygő viharként szántotta végig az Ibolyaszemű elméjét, mintha közönséges eke volna? Közönséges? Hiszen csillogott. Fel-felfénylett az Elhordott Dűne esti fényeiben megfürödvén, ám nem lelt magának megtisztulást. Nem vedlette le, mit idő, s két emlékezet hozzáláncolt, akkor sem, ha azon madaraknak szárnya volt, mely repülni képes: elemelkedni a keserves múlttól. Az ékszer, célja, Amyas leánya előtt ismeretlenül maradt okból történő ottléte, odaszegezte azt a megmunkált fához, addig, amíg a távozó érte nem nyúlt, miután méreggel átitatott, kihegyezett dárdákként döfte át szavait Valturaan kedvesének mellkasán. Egy sem vétett, nem tévesztette támadása helyét, csak szúrt, sebet ejtett. Felszakított. Áttört. Megtört. Összetört. S bár nem folyt vér - hisz' nem volt a hang-dárdáknak teste, valója -, Laryss úgy érezte, viselete reménye kiontott, s elszivárgó éltető nedvétől lett terhes. Folyt a láthatatlan, ömlött, mintha sose volna vége, s áradása erőszakkal tolta a fehér elf elé mindazon napokat, éveket, melyek éppoly várakozással, reménnyel, s félelemmel teltek meg, mint az utazása előtti időszakasz. Az, melyben ahelyett, hogy minden felépült volna benne, inkább jobban és jobban összedőlt, repedezett, omladozott - ezúttal pedig immáron semmi nem maradt belőle. Írmagja sem. A remény meghalt. Lágyan, haloványan pislákoló, sötétséggel fertőzött lángja kioltatott a jéghideg semmiségben, s Artanis, Adan felidézett alakjának tekintetét ezúttal vádlón érezte reávetülni. Vádlón, haraggal, megvetéssel, azután mintha elfordultak volna. Mintha lemondtak volna róla, midőn a hószínű ujjak újfent a gyűrű köré fonódtak - lemondtak, s velük, fájdalmas emlékükkel együtt gyermekük is ezt tette volna. Azért távozott. Nem. Amiatt távozott, mert a gyógyító-tanonc már oly' sok ideje választott magának, s akkor, akkor nem őket választotta. Mert ő volt az, ki elsőként hátat fordított nekik, s eltaszította magától bizalmukat. Ő volt, s úgy festett, új életében hiába tartott fenn megbecsült, hőn-dédelgetett, folyvást őrzött helyet annak, melyet már nem érdemelt meg többé. Melyet már megtagadtak tőle, s joggal tették. Okkal tették. És most már látta ezt a leány.
Úgy hitte, menten az asztalra csap. Igen. Pillanatokkal ezelőtt még úgy hitte volna, megteszi, s jobb, ha a fán tölti ki mérgét, mintsem a démonszerzeten, kinek megannyi, megszámlálhatatlan dolgot köszönhetett már, s most mégis, ezt az egyetlent, az egyik legfontosabbat számára az egész világon, mégis ezt kellett elrontania. Ám Laryss-nak nem maradt ereje haragra gerjedni, s meglévő dühe is lassacskán szállott tova, miután Nie távozott, hátrahagyván a mellkasát átütő szó-dárdákat, mint sietve varázsolt, tökéletlen, mégis fájdalmasan éles, kiábrándítóan hűvös jégcsapokat, melyeket a gyógyító szándékosan nem húzott ki lelkéből. Nem. Nem tett semmit, csak nézte, ahogyan Shuga Melfyomer a fejét veri a deszkákba, mintha attól remélte volna a még pislákoló parázs elhamvadását... mintha nem látta volna, hogy indulatait már kioltotta a szivárgó-folyó lélek-vér. Mintha nem látta volna, mennyire kevéske erő is pislákolt bennük a kezdetektől, eredendően, s kegyetlenül pusztulásra ítélvén azokat. Éppoly' kegyetlenül, ahogyan ezidáig aggodalmai pusztították a gyógyító leányt, végzetesen, belülről kifelé haladván emésztve őt fel, alattomosan, láthatatlanul. Láthatatlanul? Hiszen körülötte mindenki látni vélte. S most, e percekben sem volt képes véka alá rejteni. Shuga is tanúja lehetett, ha felemelte fejét az idegenek érkezésére, kik feléjük közelítettek. Tanúja lehetett, hogyan éri utol a menekülő nőstényelfet mindazon keserűség, bánat, hamis remény, fájdalom, s kín, mit magában rejtegetett, abba kapaszkodván, hogy e napon majd elengedheti őket végre. Szabadon, olyan helyen, ahol már nem zavarhatják őt. Messze tőle, s új életétől. Messze attól, melyben ismét helye lesz a másik leánynak is. Ám ő nem kérte azt a helyet, s e tettével nem hagyott mást hátra, mint gyötrelmet. Végtelen szomorúságot, mely az Ibolyaszemű vonásaira telepedett, kit még csak az egykori burok helyére betoluló, borzasztó zaj sem mozdíthatott ki elkeseredéséből. Minden erejével azon volt, hogy legalább emlékei nagy részének felszínre törését késleltethesse, így hát hangja sem volt már oly' élettel teli, mint amelyre társasága számíthatott. Halk volt, s különösen, hátborzongatóan kiüresedett.
- Igen, elszúrtad. - mondotta, miközben felkelt székéből, s magához vette leterített köpenyét is, mielőtt még a közeledő léptek tulajdonosai odaértek volna - És ne örülj, mert holnap már vissza is megyek. 
Csupán egyetlen, futó pillantásra méltatta a zsoldosokat. Nem érzett magában semmit, mellyel szembe nézhetett volna velük. Velük? Inkább az ajtóval, melyen bejöttek, s melyet, utánuk, Nienna nan E'Leinor-Syllen csukott be, mintha ítéletet mondana felette, s azzal a közönséges nyílászáróval börtönözné be őt gondolatai, s alaposan elnyomott emlékeinek vadul tomboló tengerébe. És Laryss Orowennë nem tiltakozott. Nem volt képes többé arra sem, hogy Kilime parancsainak megfelelvén, szemmel tartsa az önveszélyes barnaköpenyest. Nem volt már ereje semmire, igazán semmire, így hát hagyta, hogy Shuga Melfyomer intézze, mit intéznie kell, ő pedig a Jégszemű ifjú köpenyével a kezében, lassacskán elindult, hogy a fogadóssal esedékes csekélyke szóváltás után végre elfoglalhassa azt az egyetlen ismert, s legközelebbi menedéket, melyet fájdalmas volta sem változtathatott volna kevésbé vágyottá számára. Hiszen a gyógyító leány eltántoríthatatlanul úgy gondolta, az az utolsó dolog, mely egy régen látott, kedves személytől származik, s melyen keresztül még egyszer, utoljára, beléje kapaszkodhat egy kissé - csak hogy kibírhassa az előtte álló, végtelenül hosszúnak tetsző, mélységesen sötét, s rideg éjszakát, amelyen el kell őt engednie.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-06, 7:45 pm

// Kincskeresés vagy a pokoljárás//
//Mesélő//

*Shuga gyorsan útjukra engedi a zsoldosokat, hogy aztán Laryss-t megelőzve támadjon a fogadósra, aki a köpenyes alak szavaira, de legfőképpen a pillantására rémülten hőköljön hátra és első ijedtségében a mágushoz vágja a kezében tartott rongyot, amivel eddig a pultot törölgette elmélyülten.*

- Dremer vájja ki azokat a borzalmas szemeidet, mágus! Tudtam én, hogy ismerlek valahonnan - kap a mellkasához a férfi, majd önkéntelen mozdulattal nyúl az előtte álló pohárért és egy hajtásra kiissza a beletöltött italt. - Jól rám ijesztettél, hallod-e! Meg akarsz ölni, mondd csak? Még hogy banditák! - rázza a fejét, miközben remegő kezén próbál úrrá lenni. -  Nincs itt azóta egy ostoba sem közülük, amióta legutóbb erre jártál! Úgy elinaltak, hogy hírüket sem hallottuk. Az embereidet meg keresd ott, ahol a legtöbb hasonszőrű gazfickót! A piacon biztosan elcsábultak a "portékák" láttán és most minden gondjukról elfeledkezve heverésznek egy puha ágyban a szomszéd utca végén! Még hogy banditák! - legyint újra, miközben  a karcsú, fehér hajú lány felé fordul, de mert ibolyaszín pillantása nem kevésbé ijesztő, mint Shuga tekintete, így inkább a megtermett alaknak mondja el azt, amit a szobával kapcsolatban tudniuk kellene. - A másik már szólt, hogy ezé a kisasszonyé lesz a szoba. Csak aztán ne ijesztgessétek a többi vendéget! Te ugye nem akarsz szobát? - néz reménykedve a barnaköpenyesre. - A műsor jó volt, de azért aggódnék az éjszaka miatt, ha maradnál... Tudod, a múltkor is csak gond lett belőle...

*Alamaise nyugalmát még semmi sem zavarja, bár a tűz körül ülők egyre nagyobb aggodalommal várják vissza "elveszett" társaikat. És mert semmilyen hír sem érkezett egyikükről sem, már mindannyian az expedíciót sújtó bajról kezdenek beszélni. *

- Szerintem ők is tudnak arról a szörnyről, amiről az a lány mesélt és most inukba szállt a bátorságuk...
- Honnan tudnának róla, te ostoba, hiszen itt sem voltak! Szerintem fogták a pénzt és elitták, most meg ott fetrengenek részegen valamelyik sikátorba! De kapnak majd attól a mágustól...
- Ó, egyikőtök sem tud semmit! Biztos a sivatagi démon került megint elő és már régen kiszívta belőlük az életet és most ott fekszenek mindannyian a homok alatt..

*Így - ha a két-alakban-létező - nem aludt túl mélyen, hallhatta a találgatásokat, s az ostoba ötletek nyilván mulattatták is.

Ahogyan Jeremy is jól szórakozott. Természetesen Nie kárára...*


***

//Nie//

- Ne...

*Kezdené Nie a bocsánatkérést, ahogy beleütközik valakibe, de aztán meglátja, hogy ki is az, aki vigyorogva bámulja, és akinek karjai nem engedik, hogy végre messzire kerüljön ettől a rémséges helytől. Hogy végre ne kelljen Shuga Melfyomer-re, Laryss-ra és a fura titkaikra gondolnia, amelyek csak összezavarják és elbizonytalanítják mindabban, ami eddig nagyjából biztosnak tűnt a számára. S bár Jeremy Talbot eddig sokszor hozta őt kellemetlen helyzetbe, most nem a félelf az, aki oka a történéseknek, a lány mégis most rá zúdítja az összes haragját, amely a történések után kitörni készül belőle.*

- Az Istenekre! Nem hiszem el, hogy már megint maga az! - fakad ki, miközben próbál kiszabadulni Jerry karjai közül. - Eresszen el! Most azonnal!

*S némi sikert is elkönyvelhet ezen a téren. Mert amíg a férfi néhány darnát dob a mellette álló vénségnek, Nie-nek sikerül kiszabadítania az egyik kezét a hirtelen támad "rabságból". Az ősz hajú alak érdeklődve és vidámsággal a szemében szemléli az eseményeket, ami csak újabb okot ad Nie-nek a bosszúságra, de aztán a pénzérmék láttán az ismeretlen inkább a fogadó felé indul, kettesben hagyva őket a sötét utcán. És ha eddig képes volt a lány uralkodni az indulatain, a tolvaj csak ront a helyzetén a folytatással.*

– Csak nem durvák voltak odabenn neked?

- Engedjen el, maga fajankó! - sziszegi a karcsú, fehér alak, miközben igyekszik szabad kezével távolabb tolni magától a vigyorgó Jeremy-t. - A bentiek durvasága pontosan olyan, mint a magáé! Miért menekülnék pont a maga karjaiba előlük? És ha még egyszer Jéghercegnőnek mer nevezni...

//Ha nem bánjátok, elszórakoztatunk benneteket néhány reaggal, de jelezzük, ha már nem kívánunk játszani egymás idegein.//


A hozzászólást Nie összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-03-13, 5:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:28 pm

Természetesen eszem ágában sincs "azonnal" elengedni, ha már egyszer így a karjaimba rohant....önszántából, csak a mosolyom vált szélesebbé. Miközben persze szabadulni akart, a jól szórakozó kereskedőre kacsintottam, aki értette a helyzetet és hamar eltűnt az ajtó mögött.
- Olyan régóta ismerjük már egymást, igazán tegezhetnél már, ilyen udvariasan magázva, még jól odamondogatni se tudsz nekem. - engedtem el végül, hiszen nem vagyok valami barbár sivatagi rabló. - Ráadásul teljesen igazságtalanul vádolsz, én sosem voltam durva veled, de....... - olyan gyorsan csaptam le azokra a csábító és haragos ajkakra, hogy reméltem esélye sincs védekezni, de egyszerűen muszáj volt kizökkentenem a tisztán látható elkeseredettségéből, - ..........igazad van......- közöltem gyorsan, ha még éltem utána, - .........soha többé nem hasonlítalak semmilyen jeges dologhoz.......
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:36 pm

//Jerry-nek, mielőtt megölném//

*Már éppen megkönnyebbülne, hogy Jeremy Talbot ma kevesebb gondot kíván okozni neki, mint általában. Alig figyel a félelfre, csak annak örül, hogy útjára engedi a bosszantó alak. Hallja ugyan a szavakat, de már kicsit sem figyel rájuk.

És itt követi el a legnagyobb hibát.

Mert olyasvalami történik, amire sosem számított volna. Olyan, amely eddigi borzalmas napját csak betetőzi. Mert Jerry hirtelen lép hozzá és a csók is olyan hirtelen, hogy Nie mozdulni sem tud, csak akkor, amikor már szavak is tetőzik a bajt.*

- ..........igazad van......soha többé nem hasonlítalak semmilyen jeges dologhoz.......

*S ha a férfi tette hirtelen és váratlan volt, úgy Nie mozdulata is, amellyel "fizetni" kíván a csókért. És ha Jerry fürgesége is csorbát szenvedett az elmúlt pillanatokban, úgy az arcát érő dühös pofon majd emlékezteti arra, hogy nem kellene bosszantania az előtte álló, karcsú alakot. De persze a szavak mindenképpen ráébresztik erre, amelyek most haragos áradatként zúdulnak rá.*

- Maga... Maga a legborzalmasabb és legbosszantóbb alak az egész világon! Hogy merészelt megcsókolni, maga... Maga...
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:42 pm

Nem mondhatom, hogy nem számítottam a reakciójára, de finom volt a csók és megérte az a kis perzselő fájdalom, amit a pofon okozott, mert alaposan megleptem. Mindig annyira lekezelően bánt velem, hogy ez a kis "bosszú" nem okozott lelkiismeretfurdalást, még akkor sem, ha nagy bizonyossággal éreztem, hogy nem csak emiatt volt dühöd, hanem már az is volt.
- Nem maga......hanem Jeremy! - dörzsöltem meg az arcom, ahol megütött. - És azért csókoltalak meg, mert .......mert ..... - még se mondhattam neki, hogy annyira adta magát, annyira aranyos volt tüzesen, mert akkor lehet, hogy tényleg jégcsappá voltoztatott volna, vagy sivatagi gyíkká...... - .....mert láthatóan felbosszantott valami , aki nem én voltam és az milyen már! Ki volt az a szerencsétlen? Megyek és elbeszélgetek vele! Te mégis csak a mi bandánk tagja vagy! - húztam a kocsma felé vissza. - Tarts velem!
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:49 pm

- NEM! Azonnal eressz el! - rántja ki a karját Jeremy kezéből, s észre sem veszi, hogy megteszi azt, amire Jerry kérte. Hogy már nem tartja magát a szigorú és távolságtartó formulához, amellyel igyekezett megóvni magát a félelf élcelődésétől. - Csak hagyj békén végre! És főleg ne tégy nekem szívességet! Egyet sem! Elegem van belőletek és a "bandátokból" is!

*S mert úgy érzi, egyetlen pillanattal tovább sem képes elviselni a félelf társaságát anélkül, hogy könnyekben törjön ki, hát igyekszik minél gyorsabban megszabadulni tőle. Mert attól fél, olyannak öntené ki a lelkét, akinek nem kellene. Mert Jeremy Talbot nem az, akinek beszélne a szüleiről, beszélne Laryss-ról és legfőképpen nem az, akinek tudnia kellene Valturaan-ról.

Hát karjait összefonva igyekszik a tábor felé, s ha Jerry követni próbálná, hát nagyon igyekeznie kellene ahhoz, hogy lépést tudjon tartani vele.*


A hozzászólást Nie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-03-07, 8:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:52 pm

Én mindig, mindenből tudok tréfát csinálni és nagyon jó vagyok abban, hogy még azt is kihozzam a béketűrésből, aki egyébként maga a megtestesült nyugalom. Példának okáért ott van az a mogorva és rideg feketeköpenyes mágus -aki akár sárkány is lehet, - aztán itt van a nem véletlenül Jéghercegnőnek titulált boszorkány..........szóval látszik, hogy mire vagyok képes......, de most nem kell megerőltetnem az emberismereti képességemet ahhoz, hogy lássam, valami elég nagy baj van.
Meglepődésemben, hagyom, hogy kiszakítsa magát a kezemből és szinte futva, karjával magát védve távozzon, de aztán összekaptam magam. Hiába sietett, én gyorsabb voltam és pár pillanattal később már a vállánál fogva próbáltam magam felé fordítani.
- Nienna......mi a baj? Igazad van, legtöbbször csak egy idióta fajankó vagyok, de ha valaki bántott....... ígérem megkeserüli! - mondtam neki elkomolyodva, halkan.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:53 pm

*Nie csak áll, lehajtott fejjel a félelf előtt és nem akar semmit sem mondani. Nem akarja elmondani azt, amit megtudott a szüleiről és arról sem akar beszélni, amit nem tudott meg sem Shugától, sem Laryss-tól. Nem akar két-alakban-létezőkről beszélni neki, így Val-ról sem. S így rá kell jönnie, hogy most ő az, aki titkolózik.

Aztán hallja a kérdést és hallja a fogadkozást. S ha nem itt és nem most lenne, talán jól is esnének neki a tolvaj szavai. Talán ha nem a fájdalma vezetné most, megértené, hogy mit is jelent Jerry ígérete.

De csak áll még néhány pillanatig, hogy aztán lassan Jerry felé nyújtsa a kezét, s mutassa meg a tenyerében tartott ékszert. Azt, amelyet hosszú idő óta látott újra, s amely most olyan dolgokra emlékezteti, amelyről az előtte álló alak semmit sem tud. És Nie abban sem biztos, hogy szeretné, ha tudna róla.

Így amikor felpillant az előtte álló alakra, Jeremy csak fájdalmat láthat az égkék szemekben.*

- Senki sem bántott... Csak... Hagynod kellene, hogy elmenjek...
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:56 pm


Nem igazán tudom, hogy mi ütött belém, hogy a nem éppen konfliktusoktól mentes múltunk után és, miután következetesen igyekezett Nienna levegőnek nézni, miért éreztem késztetést arra, hogy megtudjam mi baja van. Talán annak az ostoba szívnek van hozzá köze, ami a lányok közelében mindig hevesebben dobogtatja meg a mellkasom…… Az elkeseredett lányok pedig nagyon-nagyon rossz hatással vannak rám.
Minden esetre ezek ellenére is most kissé értetlenül nézem a tenyerén pihenő gyűrűt és fogalmam sincs mit akar vele.
A rám emelt tekintetéből azonba süt a fájdalom.
- Nem tudom mi ez…, - intek az ékszer felé, - azonban nem gondolom, hogy most egyedül kéne lenned….itt. – mutatok körbe. – Tudod….Nienna…….én ugyis csak egy semmi kis enyveskezű vagyok, akinek senki nem hisz el semmit, talán pont ezért vagyok a legmegfelelőbb, hogy elmond mi bánt. Gyere a szekerünkhöz, van egy kis jóféle szíverősítő a zsákomban, a kulacsban és ott nem is zavar meg senki.
~ Főleg, mivel hamarabb meghallom bárkinél, ha közelít valaki. ~ teszem hozzá magamban.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 8:58 pm

*Nie némán rázza meg a fejét a szekér említésére. Mert bár nyilván ez lenne a "legbiztosabb" hely és persze a "legismerősebb" is mindkettejük számára, úgy érzi, hogy ott csak azon aggódna folyton, hogy vajon ki hallgatja ki a beszélgetésüket. Mert nem szeretné, ha bárki is hallaná. És tulajdonképpen azt sem, ha Jeremy Talbot hallaná. De most közel, s távol senkit sem talál, akinek elmondhatná az őt fojtogató dolgokat. Mert ki másnak is mondhatná el? Shuga és Laryss nyilván szóba sem jöhet, s az ismeretlen zsoldostól is igyekezett eddig magát távol tartani. S nagyon úgy tűnt, az a nő sem akar mást. Hát őt sem kérheti meg, hogy enyhítsen a szenvedésén azzal, hogy meghallgatja.

Jerry sem az, akit titkainak őrzőjeként szívesen látna, de talán egyetlen dolog mellette szól. S erre hivatkozik, amikor megszólal, s újra a markába rejti az ékszert.*

- Egyszer azt mondtad, hogy az adósom vagy... Szörnyű dolog most erre hivatkozni, de senki más sincs, akivel beszélhetnék... De kérlek, ne menjünk a táborba... Nem szeretném, ha bárki más hallaná, amit mondani fogok... Azt szeretném, ha soha senki nem tudná meg tőled azt, amiről most szó lesz... Ugye megértetted? Soha, senki!

*S ha Jeremy ígéretet tesz, úgy Nie elindul némán a város széle felé, s addig egyetlen szót sem szól, amíg a házakon túl el nem érik az első homokbuckákat. Még nem érzi, hogy veszélyben lenne, hiszen a város oly közel van, de már arra sem kell figyelnie, hogy hol bújik meg valaki, aki kifülelheti és aztán felhasználhatja ellene azt, amiről beszélni akar. Csak akkor áll meg és térdel le a hűlő homokra, amelyet lassan ezüstös fénybe von a felkelő hold, amikor megbizonyosodik arról, hogy senki sem hallja őket. Csak akkor néz fel keserűen a tolvajra. És megkérdezi azt, ami számára is a legnagyobb fájdalmat jelenti most.*

- Nem vagy "semmi kis enyveskezű"... Mondd csak, neked élnek a szüleid?
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 9:00 pm

Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy hitelt ad a szavaimnak és nem fog azonnal faképnél hagyni. Nem ítélném el érte, de azért sajnálnám. Tényleg nem én vagyok az, akiben a legjobban megbízhatna bárki is, főleg, ha ismer.....
- Rendben! Lakat lesz a számon. - mondom épp ezért nem kicsit meglepetten, mikor kis habozás után belemegy, hogy beszéljen vele.
Követem a sivatag szélére, ahol végül letelepszik a homokba. Mellé ülök. Még arra is elfelejtek reagálni, mikor a "semmiségemre" reagál, mikor meghallom a kérdését.
- Nem, már nagyon régen nem. - válaszoltam aztán nyugodtan, hiszen már régen belenyugodtam az elvesztésükbe.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 9:02 pm

*Azt kell hinnie, hogy segít, amit hall, mégis olyan nehezen jönnek a szavak. S miközben beszél, az ujjai köz forgatja apja gyűrűjét. Nem néz Jerry-re. Nem nézhet rá, mert akkor odalesz a bátorsága. És el is kell valahonnan kezdenie a dolgot, hát az ékszer az, ami végül segít neki ebben.*

- Az enyémek sem már. Egyikük sem. De ma megtudtam valamit velük kapcsolatban. - simít végig hófehér ujjaival a mélykék ékkövön. - Azt mondtad, nem tudod, mi az, amit a kezemben tartottam. Hát ez az ékszer az apámé volt. Azt hittem, vele együtt veszett oda Orod Opelë pusztulásakor. Amikor mindkettejük lelke megtért őseinkhez. De ma Shuga a fogadóban ideadta ezt nekem és mondott valamit, ami kellőképpen fájdalmas,de mégis olyan hatalmas dolog volt, amiért örökre hálásnak kellene lennem neki. Azt mondta, hogy amitől éveken át rettegtem, hogy testük a rémséges szárnyas fenevadak martaléka lett, mert túl gyáva és túl ostoba voltam, hogy megmenthessem őket... Nos, az a félelmem nem vált végül valóra. Hogy ő megtette azt, amit nekem kellett volna. S ez hatalmas dolog. De mégsem csak hálát érzek emiatt, hanem haragot is. Azt érzem, ő és Laryss... - hozza fel a nevet, de rá kell jönnie, Jeremy biztosan nem tudhat róla semmit. Hát próbál úgy fogalmazni, hogy mégis érthetőek legyenek a szavai. - Hogy Shuga és egy régesrégi kedves barát csak kijátszottak és becsaptak hosszú éveken át. S most, hogy tudom, akkori életem, az ÉLETÜNK sosem az volt és sosem olyan, amilyennek én hittem, úgy érzem, minden elveszett. Mert azzal, amit Shuga ma elmondott, végre elengedhetem őket... Adant és Artanist. És azzal, amit attól a másiktól hallottam, rájöttem, hogy őt is elvesztettem már régen, bár azt gondoltam, talán még megtalálhatom... Vagyis nincs már mit keresnem a múltamban. Már csak el kell fogadnom azt, hogy nincsenek. Csak el akarom siratni mindegyiküket... Érted ezt, Jeremy Talbot? - pillant fel végül a mellette ülőre és könnyek csillognak a szemében.*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 9:04 pm

Nem akarom megzavarni mikor beszélni kezd. Az a célom, hogy kivesse magából, ami bántja. Sok mindent persze nem értettem abból, amit mondott, de úgy véltem, ha már csak meghallgatom, akkor is sokkal jobban megnyugszik.
Az, hogy Shuga az ő életében ilyen mértékben jelen volt meglepett, de hát mit tudtam én róla, róluk......Még a fájdalmat sem igazán tudtam átérezni, hiszen nekem nem volt időm és sok lehetőségem gyászolni, életben kellett maradnom. A gyász azonban mégis ismerős érzés volt, de míg én lezártam a múltam, nem volt mit megsiratnom rajta, Ő ezt csak cipelte magával.
- Lezárult egy fájó seb és.......az elengedés a nőknél legtöbbször könnyekkel jár. Nem kell szégyellned a könnyeidet Nienna. - bólintottam.

Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 9:06 pm

//Köszönöm Jerry-nek, hogy kirángatott az önsajnálatból - de azért a csókért még fizetni fog Very Happy//

*A lány felpattan a szavak hallatán, és ismét szikrázó szemekkel néz le a tolvajra.*

- Jeremy Talbot, te vagy a legostobább alak, akivel valaha találkoztam! De nem! ÉN még nálad is ostobább vagyok, mert azt hittem, megérted majd a gondjaimat. Mit tudsz te a lélek sebeiről és a nők könnyeiről? De tudod mit, mégis segítettél! Mert rádöbbentettél arra, hogy nem veled és a hozzád hasonlókkal kell erről beszélgetnem! Vagyis mégis köszönöm, a szívességért szívességgel fizettél, tehát kvittek vagyunk! De többet nem beszélgetek veled ilyesmiről! És ne feledd, amit mondtam! Ha még egyszer Jéghercegnőnek mersz nevezni... - rázza meg megkönnyebbülten a lány a fejét. - Jó éjt, Jeremy Talbot és köszönöm, hogy ostoba voltál!

*Azzal már ott sincs. S mert nincs kedve végiggyalogolni a városon, hát a tábor szélére teleportál, s amikor belép a szekerek közé, tudja, hogy holnap még vár rá egy beszélgetés. De ma pihenni fog...*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-07, 9:07 pm

Elégedett voltam a válaszommal, ezért nagyon döbbent képet vágtam, amikor váratlanul felpattant és leordította a fejemet.
Most az egyszer azonban nem szóltam vissza neki, lenyeltem a kikívánkozó, szokásos gunyoros reakcióimat és hagytam, hogy kitöltse rajtam a haragját........amit igazán nem is nekem szánt.......valószínűleg.......bár, lehet én iszom meg az út további részében a levét.
Egészen addig nem szólalok meg, amíg el nem tűnik - szó szerint, - és ami még mindig jobb, mintha féreggé változtatott volna.
- Jó éjszakát.......Boszorkány! - mondtam halkan, miközben megelégedett mosoly jelent meg az arcomon.
Úgy véltem az öreg már közben elköltötte a pénzemet, nem érdemes többet áldoznom rá, meg aztán a fene nagy együttérzésem is lefárasztott, így visszaindultam a szekerekhez, hogy aludjak egyet.

//Köszönjük játékostársaink türelmét, szabad a pálya Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Alamaise
Kék sárkány
Alamaise

Hozzászólások száma : 413
Munkahely : Békeharcos

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-15, 7:00 pm

// Kincskeresés vagy a pokoljárás //

* Magas, szikár testalkatú férfi révedt a távolba a domb tetejéről, amit havas hegyek öleltek körbe. Hosszú hajával játszadozott a lágy tavaszi szél, ami a hegyek lábát is ébredő zöldbe borította.
Egy sólyom húzott el felette vijjogva, s rögvest azután egy kék sárkány. Pikkelyei úgy ragyogtak a napfényben, akár a közelben zúgó tenger habjai. A fehér, csillogó csíkot húzó madár úgy cikázott a sárkány előtt, hogy az nem tudta elkapni. Végül hirtelen fordult egyet, s a lent ácsorgó férfi kinyújtott karjába kapaszkodott, amivel a ragyogása is megszűnt, s úgy festett, mint minden átlagos sólyom.
A kék sárkány szintén megfordult, s óvatosan leszállt a barnás levelű levelű fűcsomókra.
- Nem rossz, de azért ennél kicsit több kell majd - mondta a férfi a sárkánynak.
- Pfff - morgott a kék - Eddig mindig én csináltam és sosem volt elég jó. Most már igazán megmutathatnád, hogy te mit tudsz.
- Ha úgy érzed, hogy abból többet tanulsz akkor megmutatom. De egyelőre neked nem megy, és nem nekem. -  A férfi arca eddig is szigorú volt, de most még inkább összevonta a szemöldökét.- Nézd Leah, ha komolyan gondoljuk ezt akkor felkészültnek kell lennünk. Mind sárkányként, mint pedig kétlábúként. Ez az ügy kiváló harcosokat kíván.
- Tudom - felelte röviden a sárkány.
- És tényleg ezt szeretnéd?
- Nincs más út.
A kétlábú férfi ekkor hatalmas kék sárkánnyá változott. Tartása büszke volt, szarvai sötétek és íveltek, mint egy tiara. Tömzsi nyakát a nála kisebb, s szerényebb tiarával megáldott nőstény nyakához szorította. A sárkányok így ölelkeztek kéz nélkül. Talán a hím félelmeit igyekezett leplezni így. A sólyom eközben körülöttük repkedett.
- Remélem ez a jó út - mondta a nagy kék, inkább magának, mint Leahnak.
- Én is nagyon remélem, Menum.

Az álomkép egészen tovaszállt, amikor mellettem elkezdett zörögni az egyik kétlábú. Még éppen elcsíptem a végét, hogy aztán azt megragadva felidézhessem, mit is láttam lelki szemeimmel. Álom lett volna? Vagy emlékkép? De hiszen ott sem voltam igazán.
Felültem, hogy kicsit kitisztuljon a fejem, ám amikor magam elé néztem, egy sólyommal néztem farkasszemet. A madár nem sokáig állta a nézelődésemet, csapkodva elrepült, mélyen elhúzva a fejem felett. Még a karomat is feltartottam, nehogy megkapjon a megbolondult ragadozó.
- Mi a fene...? - motyogtam magam elé, és már tényleg nem értettem semmit sem. *
Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga

Hozzászólások száma : 857
Életkor : 42

Character sheet
Nép: Mágusok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-18, 7:47 pm

//Kincskeresés és pokoljárás//

- Dremer hagyja csak a szemeimet ott ahol vanak, nem tervezek olyan lenni mint ő.
Majd hallgatom még kicsit a káromlásait, és nem értem a másikam még miért nem nyírta ki ezeket vajon? Mivel ez nem ijesztette meg eléggé tovább fajul a dolog, az írisz nélküliszemek most új fekete és arany színt visz a barnára és a sárkányokra jellemző hosszúkás írisz rajzolódik ki.
- Komolyan azt hiszed a mágust érdekelné a szöveged? Én a démon vagyok. Ami az embereimet illeti egyik sem él a fűszerrel, nem is dolgoznék olyannal, aki használja.
Elég ha mi használjuk, bár azért hogy én aludjak.
- Ha nincsenek ott, egy túlméretezett szörny szedi le a tetődet kocsma kufár. Ha kiderűl hogy bajuk esett vissza jövök és újra értékeljük a hírforrás értékedet, és ha vissza érek minden városban elterjesztem hogy ezt az intézményt kerüljék ki messziről.
Miközben hozzám beszél Laryssra néz, aki mintha valami szellemmel viaskodna, és engem figyelmen kívül hagy. Párszor elhúzom a kezem a szeme előtt, ha továbbra se reagál semmit, a kocsmárosra förmedek, és mielőtt észhez kapna, a ruhájánál fogva húzom magamhoz, úgy hogy a lába se éri a talajt.
- Ha lánynak baja esik elhiheted nem én leszek a legfőbb gondod, de fél tucat sárkánynak magyarázhatod el miért is ne rombolják le a nyamvadt fogadódat ahol a kedvenc gyógyítójukat baj érte.
Majd ha Larys továbbra se reagál semmit, megvárom, míg a szobájába távozik, és csak utána hagyom ott a pofátlan fogadóst, de előtte kifizetem a fogyasztásom, hisz vicces lenne, ha fizetés nélkül távoznék.
- Jut eszembe pár óra múlva visszatérek ellenőrizni hogy jól van e, imádkozz Ritaleához hogy ne történjen vele semmi.
Ezen szavak után immár a fogadót elhagyva a piac felé veszem az utam, és minden egyes lépésnél egyre több homok fodrozódik mögöttem, mintha homok vihar lenne a kísérőm. Aztán képen vágom magam, hisz ha mérges vagyok, hajlamossá válok a teátrális dolgokra.
- Sicc – Fújom el az eddig hűségesen követő homok elementált. Mert mégsem gyilkolni tervezek, csupán előkeríteni az embereimet.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-18, 8:37 pm

// Kincskeresés? Inkább pokoljárás - 2. rész //
719 évvel az éj-hasadéki csata után

Sietett a leány.
Sietett volna, ha hagyják. Menekült volna szorult helyzetéből - a kalitkából, melynek e fogadó termét érezte, s melybe oly zár börtönözte, minek nyitja már akkor sem volt övé, amikor belépett ide. Nienna. Ő hordozta magában a kulcsot, rég-volt, gondosan megőrzött, s az évek során egyre fájdalmasabbá, s fájdalmasabbá váló közös emlékeik feloldozását a hallgatások, hazugságok terhe alól, amik sűrű földrétegként temették be azokat, még sűrűbb és szövevényesebb hórengeteg-fedte hamis fedezékükben. S az a hó nem bizonyult jótékonynak, nem takarta óvón a napokat, s órákat, melyek együtt töltettek, míg tartott az Éj - az a végeláthatatlan sötétség, hová Laryss Orowennë került, midőn ráébredt: életét még a korábbinál is sokkalta jobban képesek megfertőzni, átjárni a háború hegyes karmai. Azon karmok, melyek édesanyját, Eilidh-t ragadták el tőle ideje korán, s hagyták magára gyermekként, félárván, mindösszesen két évtizeddel a háta mögött. Elragadták a grifflovast, Amyas hibájából, noha igazán kevesek tartották mindössze a mester felelősségének, mi megesett azon a végzetes napon... olyan kevesek, hogy még csak az Ibolyaszemű sem bővítette kurta soraikat, döbbenetes fiatalsága ellenére sem. Dühöt? Azt érzett, nem is keveset, ám nem édesapja ellen, ki egyre inkább magába fordult, s nehezen viselhető modora még ridegebb, gondolatai pedig még kimértebbek lettek. Még jobban törekedett az elérhetetlenre, megállíthatatlanul küzdötte feléje magát, mintha nem tudná, nem fogadhatná el, hogy nem létezik hiba-nélküliség, nem létezik tökéletes e kontinensen. Nem létezhet, hiszen ellentmond az alkotás törvényeinek, a világ mozgató erőinek, s még maguknak az isteneknek is. Nem, a gyógyító-tanonc nem gyűlölte apját; csupán szánta azt, amivé vált, s formálatlan, gyermek-elméjével minél erősebben megérteni igyekezett, hogy az elmúlt idők már nem térhetnek vissza. Nem élhetjük újra őket - ami azt jelentette, még egyszer biztosan nem vesztheti el édesanyját sem. Ami... ami azt jelentette, hogy a karmok második támadása már más hozadékot követelt magának, s a hátborzongatóan villanó éleket sem ugyanazzal a szubsztanciával kenték át. Hiszen nem kenhették. Nem létezhetett két ugyanolyan azokból sem, s csakhamar rádöbbent erre a fehér elf leány is, sőt, mi több: valóságos ellenméreggel találta szembe magát. S bár a bejuttatás, a hegyek szúrása ismételten fájt, az ártó-hideglelés, és a kiábrándító, szúró, fellélegzésnek indult sóhaj sem követte azt, ahogyan a tünde gyermek számította volna. Nem, a hatás merőben másnak mutatkozott - kegyesebbnek tetszett a fájdalom, mi vele járt, s nem egészen keserűnek, bármily nagy is legyen. Hiszen ellenméreg volt... erős, és törtető, élet-mentő... élet-átforgató. És akkor az Eilidh keserű, átláthatatlanul sötét, sűrűn gomolygó, hatalmas terheket hordozó sorsát, s végzetét tartalmazó fiola mellé egyetlen leányának szívében egy másik is faállványra került. Egy másik, melyet szintúgy rajta próbáltak, s azon név szerepelt a vékony, törékeny, képzeletbeli üvegcse falán, amely temérdek munka árán ugyan, de képes volt átlátszatlan, igazság-festék-pettyeket hagyni maga után ott, hol hirtelen, véletlenül elfolyni hagyták - és amelynek használata mégis borzasztó árat követelt. Mert bár hosszan, s lassan fejtette ki hatását, fokozatosan elvette az ellenértéket, s vontatottan, lépésről lépésre rabolta ki a fehér elfet, hogy azután újra megtölthesse őt, ismeretlen, szokatlan dolgokkal, melyeknek derengésében Laryss remény-gyertyák szelíden ringó lángjainál tett rendet, s keresett helyet közöttük korábbi, merőben különböző létéből megőrzött magoknak. Magoknak, hisz csírázásukat remélte - ám Amyas Orowennë-nek, úgy festett, végérvényesen nyoma veszett, a maghéj pedig feltöretlen maradt; egészen úgy, ahogyan most Nie-é sem moccant, s a melegség, a megnyugtató, kellemes pára, s a föld egyszerre hűlt ki, mintha nem kívánná már védeni a sosem-volt-életet.
És az Ibolyaszemű nem akarta elfogadni ezt.
Harcolt lelkének elkerülhetetlen kiáradásával, s e küzdelmét átható tekintetében látni is lehetett. Látta hát Shuga Melfyomer is, ám nem tehetett volna semmit, mivel visszatarthatta volna az éjszín köpenyt cipelő, apró, szürke-fehér alakot. Nem tehetett volna, sem szóval, sem pedig mozdulattal - még a néhányszor lendülő tenyér látványával sem -; mert az irányában kélt harag, s a leány küzdelme vadul táncolván, összefonódott felettük, s mintha csupán arra volna hivatott, hogy utat mutasson, akár egy egyszerű varázslat; a fehér elf számára minden más megszűnt létezni e percekben. A tudatmódosító szer említése, a talán még e pillanatokban is rajtuk mulató vendégek neszei - egyszerűen minden. Hallotta, s értette az eltűnt lelkek ügyét, ám olybá tűnt, az szívét meg nem indíthatná, egyetlen pillanatra sem, pedig Laryss Orowennë, önmaga - s ízig-vérig gyógyító - lévén, figyelte mások sorsának alakulását, s nem fordított volna hátat, ha azt kérik, nyújtsa oda jobbját, hogy beléje karolhassanak. Nem feledhette azt sem, hogyan próbálta meg biztonságát megőrizni a barnaköpenyes, s talán mintha, egészen pillanatnyi időre csupán, de megtört volna a láthatatlan, különös béklyó, mi fogva tartotta, s az ibolya szemek felcsillantak a gesztus láttán-hallatán... Azonban csak talán. Joggal, s okkal tűnődhetett tehát csendességén, s különös viselkedésén a démonszerzet; ki okosan tette volna, ha megfontolja, foglalkozik-e a kétlábú-gyermek dühével, s fájdalmával e fontos, nagy súlyú percekben. Okosan tette volna, ha belegondol, mi is érhette őt az elmúlt események hozadékaként, s mit jelenthetett ez zavaros, száguldó-szédítő elméjében, mely alig bírta magában tartani, mit hordoznia kellett. Azonban a barnaköpenyes teremtmény sem tudhatott róla mindent, s ha mégis így lett volna - ha pontosan értette volna a gyógyító leány által érzékelt veszteség ólmos súlyát, s annak minden függésében-lengésében keletkezett zöngéjét -, talán még akkor sem találtatott volna képesnek arra, hogy minden alkalommal kifogástalanul olvashassék az Ibolyaszemű indítékaiban. Neheztelhetett is talán, tehát; haragudhatott, s mutathatta sértettségét is, ha akadt erre alkalma, ideje, s energiája, tekintvén, hogy egyenest három életért is felelnie kellett, és minden bizonnyal nem itt, az Elhordott Dűnében, ha egyszer eltűntek. De amaz nem mutatta, inkább védte volna a nőstényelfet, ki szótlan maradt, ismeretlen, lélek-átok-sújtotta-állapotban. S ha Shuga Melfyomer-nek mennie kellett, hát hamarosan elnyelte a föld a fehér elf leányt is, ki karján hordozta a lágyan lengő, sötét köpenyt, akár az éjszaka utolsó, szétterítendő szeletét.
- Jó éjszakát.
Ennyi maradt belőle a helyiségben, s nem több. Halk, szokatlanul nyers, és mégis borzasztóan gyenge, sebesen tovaszálló hangjának emléke, mely még csak nem is a kulcsot átadó személynek szólt - hiszen az nem is volt hajlandó tárgyalni a gyermekkel, s arra sem méltatta, hogy neki adja át azt -, csak a démon-varázslónak; mintha figyelmeztetni próbálná. Mintha annak minden gondoskodása, figyelme ellenére, igyekezett volna nem-elfeledtetni vele, hogy másnap reggel útra kél, kísérő híján egymaga, gyalogszerrel, s teleportálással, ha úgy látja jónak - bár egyelőre úgy hitte, nem létezik oly' hosszú vándorlás, mely elég időt szolgáltatott volna számára, hogy maga mögött hagyhassa fájdalmát, s múltjának azon megbecsült, s visszakapni kívánt szeletét, mely ezidáig minduntalan reményt öntött belé, s élettel-telivé izzította hűvösen, nyugalmasan. Nem... Laryss önmagát meghazudtolván, nem mondott semmi egyebet, s azonnal elmerült azt esti fogadó falai között meghúzódó félhomályban, midőn szobája, s egyetlen menedékhelye kulcsa keze ügyébe került. Mintha még az sem érdekelte volna, hogy a fogadós megrémült, tartott tőle. Hogy ő, csaknem az egyetlen a minden bizonnyal jól szórakozó vendégek között, sokkal inkább megrettent egy aprócska, északi-növésű fegyverforgató-gyógyítótól, mint egy hatalmas termetű, különös alaktól, még különösebb tekintettel, szóhasználattal, és kisugárzással. Ha egy másik napon esett volna meg, talán a leány még el is neveti magát, s minden bizonnyal marad, hogy végignézze a Shuga által kiosztott büntetést, azután pedig segítséget, támogatást nyújthassék a mágusnak eltűnt bajtársai ügyében. Marad, mert aggódik az elveszettekért, s nem bújik el gyáván a kattanó kilincs, a kinyíló, kapkodva betett ajtó lapja mögött, mintha megváltást remélne az aprócska, lélegezni-is-kevés teremtől, hová oly' dolgok elől menekült, melyeket nem hagyhatott odakint, nem szakíthatott el magától, ennélfogva pedig éppen e sietős mozdulatokkal ítélte fogságra elméjét, lelkét velük együtt, összezárván - egészen reggelig. És a fehér elf kínzóan hosszúnak vélte ezt az időt, felismerését pedig ösztönszerű tett követte, mely hiába kapkodott védelem után a szorongatni kezdett sötét köpenyben elmerülvén. Hiába kereste az Ibolyaszemű, nem lelte a feloldozást, megnyugvást, s végül álmot hozó ölelést. Nem lelhette, hisz' csak a kelme volt, mit érintett, mit magával vitt az ágyig, melyre mégis idegenkedvén, nem-oda-tartozással tekintett, midőn ereje elhagyta őt, s lassacskán leereszkedett a szélére, hogy lábbelijét levethesse. Nem lelte az ifjút, ki társául szegődhetett volna e nehéz teher hordozásában, s tanúja lehetett volna könnyeinek, mint oly' sokszor azelőtt, mikor Orod Opelë falai között rejtőztek, s lapultak meg, akár anyjukra váró, védtelen, csaknem újszülött rókakölykök az odúban. Nem találta őt, csak kölcsönvett köpenyét, az ujjatlan kesztyűket, melyeknek éppen úgy nem találta itt helyét, akárcsak önmagának - Nienna szobájában. Mert az övé volt, az övé lett volna, s Laryss úgy érezte, itt-léte megingathatatlanul támasztotta alá, micsoda károkat is okozott az Égboltszemű életében, még most, annyi év után is. Annyi titok, és elhidegülés után, még mindig nem volt elég, még mindig tudott mit lerombolni egy másik életben, mit ideje korán fosztott meg az anyai figyelemtől, noha pontosan tudta, milyen érzés is, ha ez bekövetkezik. Mert megfosztotta őt Artanis idejének nagy részétől, s Adan egymagában nem tehetett volna semmit a grifflovas-kiképzőmester fokozódó szigora, s egyre inkább elnyúlni látszó gyakorlatai ellen. Nem tehetett volna, mert nem félte őt a mester, nem rettent volna meg a madaras gyűrű csillanásától a táborban. Nem rettent volna, mert tudta, hogy nem Artanis hordja, a tünde asszonynak pedig éppúgy feladatott a lecke Laryss művelésével, ahogyan ő is erejét, figyelmét áldozta ígéretes növendékére, s szintén ígéretes társára, Aladelus-ra, kinek éppúgy kijárt az oldhatatlan szigorból az éj-tollvégű Clea jóvoltából, mint vakmerő lovasának - annak a lovasnak, kinek kicsapongásait, úgy hitte a mester, könnyűszerrel megakadályozhatja.
Tévesen hitte. S tévesen hitte maga Laryss is, hogy visszatarthatja e fájó emlékeket, s elválaszthatja a csodálatosaktól: az átbeszélt éjszakáktól, a lassú, nyugalmas sétáktól, melyeken lelkük is megpihenni tudott; s az érzéstől, mely, mint életének egy nélkülözhetetlen, nagy gonddal faragtatott támpilléreként, tartatta számon vele Nie-t. Egy élő-lélegző támpillérként, melynek gondolatai voltak, s nem csupán egyetlen szóból állott, mint a gyógyítás. Valódi támaszték, mely kinyithatta ajkait, s újrafesthette a leány napjait hangok színeivel, melyek elfedték a sebesültek, betegek nyögését, halovány pihegését, s eltakarták a holtak merev, halovány, lét-nélküli orcáját, világtalan, fénytelen szemét, s a megannyi terhet, a bűntudatot... Mert mégsem csupán támpillér volt az a leány. Szilárdságában hullámzott, simult-idomult őhozzá, ahogyan maga is ugyanezt tette, midőn egymásra leltek - és egymás gondjaira is, melyeket nem kellett rejtegetniük, nem kellett sűrű-szövésű, rezzenéstelen álarc mögé gyűrniük. Nem. Nem a másikuk előtt, és nem saját maguk előtt. Elég volt, ha Laryss-nak odakint kellett megtennie, a láthatatlan, kerekded védőburkon kívül, melynek az Égboltszemű grifflovassal töltött ideje tetszett. És bár korántsem árult el mindent az idősebbik leánynak, messze ő volt a szívéhez legközelebb férkőzött egyén, édesapja, s a fehér-elf hagyományok minden szégyenére. Hiszen szégyen volt, amit művelt, és nem Nie mindennél fontosabbnak talált okítása volt szégyen, hanem a tettek - a nem-tettek -, amelyekkel önnön gyermekét illette, kit félárvaságában magára hagyott, s nem részesített büszkeségében, elismerésében, bármit is ért el verítékes munka, hosszú kitartás árán, legyen szó fegyverek nevének, forgatási stílusának - eleinte többnyire szóbeli - ismeretétől, avagy az ispotályban, Artanis mellett nyújtott kitűnő teljesítményéről. Hiszen szorgalmasan gyakorolt, tanult, művelte magát az Ibolyaszemű; hajszolta szenvedélyét, álmát, mely akkor ébredt benne, amikor megtapasztalta e világ rideg kegyetlenségét, és az élet törékenységét. Annak óvásának mérhetetlen fontosságát, s a gyengédséget, melyet fogantatásának első perceitől kezdve érdemelt. Hajszolta azt a gyógyító-tanonc, s úgy érezte, helyet talált magának a Fehér Városban, a többi gyógyfű-keverő, s mágia-használó között, kiket népének tagjai éppúgy elismertek, akár bármely más munkát végzőket: városőröket, grifflovasokat, gyalogos harcosokat, élelmi növény-termesztőket, s a vadászokat, kik hússal térhettek vissza a rejtett falak mögé, azok számára, kik fogyasztani kívánták. Úgy érezte a gyermek-leány, tartozik valahová, valamihez; valami egészhez, egyetlen aprócska darabként, ám mégis - tartozik. És e tartozás örömmel, lendülettel, megnyugvással töltötte el őt, akkor is, ha magányra tért haza otthonába, melyre már hosszú-hosszú évekkel azelőtt súlyos, nyirkos és ragacsos csend telepedett, ami nem óhajt távozni, nem akar továbbállni. Sőt: egyre többet kíván maradni, egyre többet tartani távol onnan Amyas Orowennë-t, még annál is jobban, amennyire Nienna iránti érdekeltsége előtt volt kívül azon falakon, melyekről jól tudta már, nem hordoznak számára semmit. Eilidh Vennala kesernyés emlékét csupán, kinek élete kioltatott, kinek erényei már csak tudatokban, emlékezetekben élnek tovább, s kinek egyetlen leánya, úgy festett, teljességgel elfordult attól az úttól, amelyet együtt terveztek neki. Együtt? De hiszen a tünde nő sohasem kényszerítette volna semmire oly vigyázva kihordott magzatát, hogy akkoriban még csak Iremmalath hátára is ritkán kapaszkodott fel. Ritkán, de mégis megtette, mert nem hanyagolta volna kötelességét, sem pedig szövetségesét, ki, bár nem volt képes beszédre, mégis igazán bámulatos dolgokat értett a világból, s pontosan tudta, lovasa mit miért - kiért - tesz avagy nem tesz. A kiképzőmester másik fele, ki egésszé tette őt, nem zára volna béklyók közé leánya szárnyaló gondolatait, bimbózó érdeklődését, tehetségét, s engedte is, hogy Laryss a saját útját járja, távol őrjáratoktól, avlanioni utaktól, s távol apjának hamis, légbe vesző elvárásaitól is, melyek megronthatták volna lelkét. Hagyta, hadd vegye szárnyai alá a másik gyermek édesanyja, hadd tanuljon arról, amihez szíve húzza őt, hogy azután eldönthesse: valóban akarja-e azt. És Laryss akarta: egyszer sem rettent meg, s fordult volna vissza; nem adta volna fel választását, mert hitte, hogy jó, igaz, és eme igazságát a kitartásából nyeri. Hitte, hogy nem létezett rossz döntés, csupán kevés akarat, melyet belé plántáltak - hitte, mert hinni akarta, és úgy festett, Artanis is hitt a leányban, ha nem eresztette figyelméből egykönnyen. De vajon, meddig hihetett boldogan, s vakon? Meddig gondolhatta az Ibolyaszemű, hogy törtetése, kitartása csupán apja elvárásait tapossa semmivé, ámde másban kárt nem tehet? Meddig tarthatott, míg ráébredt, hogy fájdalma, Amyas elutasítása, tőle való elfordulása éppen testvérévé fogadta azt, mi Nienna osztályrészéül jutott? Mikor tárulhatott fel előtte a keserű valóság, s hogy több is rejtezett e falakon belül, mi bűntudatot ébreszthetett a lelkében? Sokkal több. Nem csak az életek vigyázásának terhétől félt hát gyermekléte küszöbén - tartott bizony attól is, miféle bántalmat hozhatott Nienna-ra, amíg vakon kergette álmait, melyekben menedéket vélt lelni megmaradt szülője szívdobbanás-maró érdektelensége elől. Tartott tőle, mert jól ismerte a felmenők csalódásának ízét, jól tudta, milyen, ha gyermekük fájának rossz irányba növő gyökereikbe törik míves-kecses tünde-bicskájuk éle; s érezte; érezte, hogy Artanis sem elégedett - nem vele, hanem Amyas leányával, kit a mesterhez hasonló módon ő maga is terveinek, vágyainak értelmetlen, s hibás betöltésére használt. Csoda hát, ha hanyagul-feltöltött, félig-mély repedések éktelenkedtek lelkükön, melyek fölé hidat kellett volna, emeljenek, hogy önnön vérüket elfogadják, segítsék? Csoda hát, ha a két leány - ha az Égboltszemű grifflovas is megszenvedte tévedéseik hozadékát?
S csoda hát, ha Laryss Orowennë, kétkedések, értetlenség, s elhagyatottság gyűrűjében kavarogván, önmagát okolta a másik leány bánatáért?
Csoda hát, ha megannyi év múltán is, ha mélységesen mély, keserves elzárkózása után is, olykor előtörtek belőle e kínzó érzések, s patakokban folyó könnyekként, elnyújtott, érthetetlen szavak formájában tudatták a Jégszemű ifjú sárkánynak a nőstényelf mérhetetlen fájdalmát? Nem, nem volt csoda - ahogyan azért sem lehetett volna felelősségre vonni a vétkes szülőket, mert vétkesek voltak, s ártottak utódaiknak, ahelyett, hogy segítették volna őket. Ártottak, mindketten, mindkettejüknek, s a fehér elf leány végül nem bírta tovább: eltávolodott az Égboltszeműtől, bezárta szíve ajtaját előtte, még akkor, amikor meg sem ismerte az ifjút; azóta azonban már azt sem tudta volna, hol, s hogyan kezdje újra, hogyan próbálja helyrehozni, mit elrontott... És Valturaan lelke, az a senkinek-sem-mutatott, bizony belefájdult ebbe. Fájlalta létét, s vágyait, melyek egy nem várt irányban is Laryss útjába kerültek, lehetetlenné tévén azt, hogy a leány kijavítsa tévedését. Mert nem akart volna titkolózni többé, ha bátorkodik felkeresni a másikat - nem akart volna, ám a fióka érdekében meg kellett volna tennie, s e teher nyugtalanította volna bensőjét, még csupán gondolata is elfogadhatatlanná nőtte ki magát; így pedig az Ibolyaszemű meghagyta távolságát. Kénytelen volt meghagyni azt, s megkímélni Nie-t mindattól, mit új élete hordozott magában. Megkímélni saját szívét is - elutasítástól, eltaszítástól, elárulástól. El-nem-fogadástól. És Valturaan sem volt képes elfogadni, mégis hogyan hagyhatták magukra amazt, ha csupán egymásra számíthattak? Hogyan nyugodhatott bele Nienna oly' könnyedén az ifjabbik hallgatásába? Hogyan árulhatta el, ha egyszer számára sem maradt ismeretlen, min mindketten keresztülmentek? De Laryss egyetlen percig sem osztozott a sárkány dühében, s menten le is csillapította azt, midőn hamvaiból kihajtott. Ő nem neheztelt a másik leányra, sem addig, sem pedig akkor, és tudta, hogy a grifflovas-növendék sem teszi. Tudta, bízott ebben, még akkor is, amikor napok, hetek, hónapok... évek szótlansága telepedett makacsul közéjük.
Tudta tehát azt is jól, mit okozhatott számára a kiderülő igazság - még akkor is, ha eltávolodásának nem Valturaan felbukkanása volt az eredendő oka. Tudta, nem a fehér sárkánynak kellett volna felfednie, mit akkor, Olassië erdeje mellett elárult, s nem úgy, ahogyan megtette. Nem, bele kellett volna gondolnia, mennyire megrendítő, mennyire világ-összetörő, mit eléje tárt - s hogy mennyire kegyetlen módon is tette azt Nienna szemein át. Laryss el sem tudta képzelni, mégis hogyan érinthette az a temérdek tény, felfedett titok, és kiváltott érzelem a történések befogadóját. Nem, nem tudta, és a jégszemű ifjú sem óhajtott bőbeszédű beszámolóba fogni azt a három napot illetően. S ha hallgatott, annak mindösszesen két oka lehetett.
Ezek egyike - amelyet a gyógyító Valturaan korábbi haragjának léte miatt hinni vélt -, hogy talán valamivel megijesztette, összeszólalkozott vele, vagy akár még meg is sebesíthette, legrosszabb esetben pedig rátámadt - olyan helyen, s úgy, hogy Olassië vezérének a démonszerzet által is emlegetett kémei nem láthatták, s nem akadályozhatták meg azt. Ettől rettegett hát az alkalmi kardforgató, s félelmeinek kiváló alappal szolgált a hangulat, amelyben Shuga Melfyomer-t, s Nie-t meglelte. Ugyanis az a hangszigetelő-varázs egyfajta fészeknek tetszett szemében. Egy csupán általa látható buroknak, amely összegyűjtötte a kettejük közötti feszültséget, amíg ő megérkezett, s ki tudja, mi lehetett az, mitől így felszaporodott? Ki tudja, miről beszélhetett neki a barnaköpenyes, s vajon mennyire rémíthette meg? mennyire keseríthette el? Vajon másodjára is összedöntötték a földönfutóvá lett egykori ég-lovas világát - életét? Másodjára, s azért is, közvetve, Ő felelt? Elméje megtelt e valósan festő képzettel, s hagyta, hadd gyűrűzzön tovább a gondolat; hadd hajtson még szúrósabb, még fájdalmasabb indákat magából, melyek lassacskán egész mellkasát is körbefonták, belülről, s apránként látván neki a feladatnak. Sorsától nem menthette meg az illattalan köpeny ölelése sem, hiába szorongatta, hiába húzta egyre összébb magát a sötétbe burkolózott szöveteken, s a párnán, amely eleinte ugyan kénytelenné vált felitatni az ibolya szemekből távozó könnyeket; egy idő után már nem kényszerült semmire azon kívül, hogy megtartsa a holdszínű, sápadt, gondterhelt fejet. Laryss nem tudott sírni tovább. Maga sem volt képes megmondani, mennyi idő telhetett el, mindössze csak elhallgatott. Egyszerűen elhallgatott. Már nem siratta félelmét, veszteségét, bánatát, s nem siratta Nienna mérhetetlennek tetsző terheit sem: elfogadta választását, elfogadta elutasítását, s elfogadta azt is, mit a máguslény tett, bár haraggal illette érte. Illanó haraggal, amelyet elnyomott a szörnyű valóság, a rideg semmiség, melyben Laryss most nem lelte helyét. Nem fogadta magába nyugtató álom, nem, nem... Nem vált könnyebbé sem lelke, sem pedig teste, hiába nézett szembe hibáival, s hiába igyekezett elengedni azt, mi sohasem volt övé. Hiába. Mintha nem tehetné meg. Mintha még nem tehetné. Mert ami egész, az csupán színjáték, s maga is egy darab, mely azóta is párját keresi, hogy a leány rálelt odalent, a fogadó köztermében. Azon párját, mely elveszett mégsem lehetett, s csak meg kellett volna látnia azt. Meg kellett volna látnia, hogy Nienna mégsem rémült meg úgy, ahogyan várta volna tőle. Nem rettegett kiejteni annak nevét sem, ki összezúzta korábbi szemléletét, s felfedte előtte, mivé is lett Laryss Orowennë, mitán elváltak útjaik. Kivel fonódott egybe élete - s mivel. Nem rendült meg hát az ikersárkányok említésétől sem, nem rendült meg mindattól, mit Shuga kimondott - nem attól, mit a leány látni vélt. Nem attól... Hiszen ha még egyszer, utoljára felidézte a fehérbe öltözött alak távozását, gyászt, s dühöt vélt benne felfedezni. Gyászt, olyasfélét, melyet akarata ellenére hánytorgattak fel - talán éppen azzal a gyűrűvel. Talán most kapta meg, most szembesült múltjának egy másik hatalmas részével, amely szörnyűség elég erős volt ugyan, hogy képes legyen elnyomni félelmét, azt azonban mégsem mondathatta ki vele - nem, nem kötelezhették eme érzések a legkevésbé sem, hogy Valturaan biztonsága felől érdeklődjék. Mintha szívén viselné sorsát. Mintha nem töltené el bénító iszonyat a gondolattól, hogy létezik, s ő, a kiképzőmester leánya megosztja vele életének minden aprócska szegletét is. Nem tántorította el ennek tudata akkor sem, mikor üzent neki, mikor hírül vitette a hósárkánnyal, hogy hiányolja a régi ismerőst. Nem... Nienna nem félt. Nem félt Valturaan-tól, s nem mondatott szívében ítélet Laryss fölött azért, kire választása esett. Nem. Nem azért mondatott ítélet.
A maga módján ugyan, ámde szeretettel emlegette őt az ifjú, miután megtértek Jégkarom-csúcsra, s állapota eleget javult ahhoz, hogy gondolatait szavakba is önthesse. És ős beszélt Nie-ről, beszélt, és mondandójában nyoma sem volt haragnak vagy megvetésnek. Neheztelésnek. Reménnyel telt meg, s már-már izgatottsággal, temérdek elszántsággal, hogy egyszer egymás elé állíthassa őket, s visszaadhassa a lehetőséget, melyet nem várt érkezésével elvett tőlük annak idején, a Fehér Városban. Igen, így van. Talán nem ekképpen közölhette terveit, Laryss mégis értette őt, értette igyekezetének okát, s értette a szavai mögött meghúzódó köteléket, mellyel az Égboltszeműhöz kapcsolódott. Immáron ő is. Csak azt nem érthette, miben rejlett e különös viszonyulás természete. Hisz' jól ismerte az ifjút, s az nem kedvelt senkit sem ostoba okokból. Nem kedvelte volna Nie-t sem, hogy azzal az Ibolyaszemű kedvére tegyék, ó, dehogy. Igazán megfontolta még azt is, kit kíván egyáltalán a közelébe engedni, hová ereszti el nyugodtan, s milyen kísérettel... nemhogy szorgalmazott volna bármiféle találkozást is! Ezt az egyet azonban minduntalan megemlegette, jóllehet, nagyon vigyázva, óvatosan, körültekintően tette, mert hiszen tisztában volt vele, hogy Laryss faggatni fogja, mi történt, és ő nem akarta vele megosztani válaszait. Ha pedig nem azért hallgatta el a történtek jó részét, mert ártalmat hozott volna az Égboltszemű fejére - márpedig amaz még a nevét is ki merte ejteni, s egy asztalnál maradt azzal is, ki legközelebb állhatott hozzá -, akkor hát egyetlen, képtelen, balgaságnak, s lehetetlenségnek tűnő megfejtés marad hát egyes-egyedül, amelyet az Orowennë-leány egészen ezidáig elméje leghátsóbb bugyraiba száműzött, s korholta magát még a gondolatért is, hogy ilyesmi bármikor is eszébe ötlött. De eszébe ötlött - olykor. Eszébe ötlött, mert az ifjú dühe teljességben megszűnt létezni Nienna iránt, helyét pedig kíváncsiság, könnyedség, s talán némi tisztelet is elfoglalta. Fontossá vált. Közelebbivé a sárkány számára, s nem erővel töltött érzés volt ez. Nem ő próbálta megnyugtatni, avagy átverni vele. Nem azt próbálta meg eltitkolni előle, hogy bántotta volna Nienna-t, hanem éppen ellenkezőleg. Egyetlen más dolgot ismert széles-e-világon, melyet életével is védett volna a ragadozó, bárkitől, kinek füle nem alkalmas annak meghallására. Bárkitől, ki előtt nem kívánta felfedni tekintélyének, becsületének megrongálódását - az pedig, bizony, akkor, és csak akkor mehetett végbe, ha valami egészen váratlan történt. Valami... valami megindító. Valami olyasmi, melynek még csupán emlékét is szégyellheti, az elmúlt időszakban azonban egyenesen felcsattant, ha kelleténél tovább faggatta őt; következésképpen tehát, ha nem borzasztó és kegyetlen dolog volt, melyet meg kellett volna bánnia, s nem mert volna vallani róla a leány előtt, akkor bizony valami egészen hihetetlen. 
Valami kedves, és szép.
S akkor hát, felrémlett előtte a különös altató is. Az övé nyelvén csengő, rövidke dal, amelyet oly' sokszor énekelt neki halkan, s elrejtvén a világ elől; hogy megnyugtassa őt, s véget vessen könnyei folyásának, a testét, elméjét uraló átkos gondoknak. Eszébe jutott, hogy azelőtt sohasem hallotta a sárkánytól - hova tovább, énekelni is meglehetősen ritkán láthatta -, AZÓTA azonban, hogy visszatért, megannyiszor megtette, s mindig akkor, ha úgy vélte, a fehér elf leány türelme, lelki ereje végére jutott, s azzal kívánta enyhíteni bánatát. Egészen ezidáig gyakran töprengett rajta, mégis honnan tanulhatta, hol, és mikor, ha azelőtt egyszer sem vette rá magát, hogy efféle hatalmas horderejű ajándékkal illesse őt. Pedig megtette volna, ha módjában áll, ebben bizonyos volt a gyógyító. Nem gondolt bele túlságosan sokat: azt hitte, vándorlásai során hallotta meg valahol, s igencsak megtetszett neki, csakhogy... Csakhogy. Csakhogy, ha újonnan, s immáron új szemléletével, ismét megvizsgálta az eseményeket, félreértelmezhetetlenül, nem-véletlennek-tűnően sokszor fordult elő az utóbbi időszakban, hogy a két esemény: a Nienna iránti aggodalmai, és a dal eléneklése egyszerre voltak jelen, egyazon éjjelen, egyazon nappalon, s bizony-bizony, egymást követvén. Nem egyéb gondokat. Mindig azokat, melyekhez az egykor volt grifflovas fűződhetett. S ekkor valami, még a korábbi, második eshetőségnél is hatalmasabb őrültség vette be magát a gyógyító-tanonc kusza, tompa elméjébe. Mi van akkor, ha az a kedves és szép dolog, mely kettejük között történt, akkor, amikor mindenről lehullt a lepel, éppen ez volt? Mi van akkor, ha Valturaan törekvései, Nie hozzá eljuttatott hiányolása, s ez a különös altatódal mind-mind kötődnek egymáshoz? Mi van akkor, ha az a regneteg aggodalom, és félelem, melyet az ifjú is sokszor feleslegesnek nevezett, valóban felesleges volt, s nem kellett volna a másik leány haragjától tartania? Mi van akkor, ha a fehér sárkány tudta ezt, s szokásához híven, mivel nem mondhatta ki az igazat, úgy hát más módon: a dallal próbálta értésére adni? 
S ha ez mind igaz, és helyes, akkor hát meggondolatlanságból próbálta óvni az Égboltszeműt saját életétől, s annak zegzugos darabkáitól, melyeket Shuga Melfyomer mintegy csalétekként meglengetett előtte. Teljességgel feleslegesen törekedett arra, hogy megkímélje egy újabb olyan élménytől, ha egyszer elfogadta már azok létezését, s szemmel láthatólag is érdekelték a kihagyott, még-sosem-hallott részletek; még annak ellenére is, hogy egy efféle helyen kellett érdeklődnie irántuk, telis-tele vizslató, jól szórakozó tekintetekkel, mik őket méregették. Az asztal felett pedig lesújtó tömegként fénylett fel olykor-olykor a madaras gyűrű azon felülete, mely előbukkant a hószín kezek szorításából. Ha nem is most került tulajdonába, egészen biztosan azóta is emlékeztette őt veszteségére, mely sokkalta nagyobb volt annál, mit a leány nem sokkal ezelőtt érzett, s még azt sem lehetett ott könnyűszerrel elviselni, nemhogy valami egészen mást, mely mélyebbre hatol a legerősebb fenyő legrégebbi gyökerénél is. És mégsem úgy távozott a fehérbe öltözött, ahogyan Laryss elképzelte volna. Mégsem hűvös-elnézést kért, hogy távozhasson, s egyéb dolgai után nézhessen - most már sokkal inkább úgy tetszett, mintha jéggé fagyott szemrehányást kapott volna osztályrészéül, nem pedig elutasítást. Nem eltaszítást, nem róla való lemondást, hanem csalódást, dühöt és bánatot, ridegségbe, s tartásba csomagolván. Mintha... mintha azért távozott volna, mert ő védeni akarta, mert hallgatott viselt dolgairól, s az emlegetett családról, és rébuszokban beszélt, nehogy megrémítse őt. És ha így volt... ha hihetett a bűntudata, félelme, és a dallal való vigasztalások egybeesésének; ha elhihette, mit e látni-nem-akart egész-darabka párja mutatott meg számára, úgy Nienna haragja, csalódása nagyon is jogosnak bizonyult. Mert ő, az Égboltszemű, remélte az újra-találkozást, s hajlandó lett volna megadni az esélyt, hogy helyreállíthassák, mit elvesztettek. Hogy Laryss kimagyarázhassa végre magát, mindent eláruljon, hogy végre ne maradhasson közöttük több mérgező titok és köntörfalazás. Ő kész volt lerombolni azokat, kész volt áthidalni az években mérhető, ám sokkalta súlyosabb távolságot, és Laryss Orowennë újra elárulta őt. Újra hallgatott előtte, ahogyan AKKOR tette. Akkor, amikor nem beszélt vele többé, s elzárkózott előle. Ugyanazt ismételte meg, mintha nem értékelte volna az egykori grifflovas igyekezetét, s erejét, mi az elvesztegetett alkalmat lehetővé tette számukra. Most, az Ibolyaszemű leány, másodjára követte el életének egyik legfájdalmasabb, legkiábrándítóbb hibáját, és bár megannyit kesergett már az első alkalmon, mégsem ismerte fel azt idejében. Mégsem látta be döntésének a másik leány szemén át látható értelmét, s hamisan azzal vádolta őt, hogy valójában már nincs is rá szüksége, ennélfogva pedig reménykedése sem igaz beszéd volt. De hogyan is távozhatott volna elutasítással, ha egészen ezidáig ő maga is reménykedett, ahogyan a gyógyító? Hiszen nem Nie taszította el őt magtól ezúttal sem, hanem éppen fordítva... Ami pedig Shuga-t illette, az iránta táplált haragja sem lehetett jogos tehát. A mágus-teremtmény, zavaros, tompán pendülő, mégis újra és újra megerőltetett, újra és újra nekifutó elmével, immáron más színben tűnt fel, ahogyan cselekedete is, mivel, talán Laryss elől kívánta megkezdeni elgörgetni az akadályt. Talán az ő feladatát próbálta segíteni azzal, hogy beszélt, a maga módján támogatván őt. És haraggal jutalmazta ezért. Őt haraggal, Nie-t pedig hallgatással, noha mindkettejük számított reá. Mindkettejük hajlandó volt megadni a kezdő lendületet, és ő mégis eltiporta a segítséget.
Rettenetesen érezte magát.
Most még arra sem érezte volna méltónak magát, ha a köpenyben találja maga mellett az ifjút, ki vigasztalni igyekezne őt kínjai közepette. Nem, nem érezte volna. Szégyellte magát, s a puszta bűntudat szava sem lehetett elég erős és körülíró ahhoz, hogy lefesse, valójában mivel is telt meg bensője e vészterhes, és mégis megkönnyebbülést hozó percekben. Hiszen már tudta, hogy nem mehet el, ha a reggel eljő. Nem is akart. Nem akart elmenekülni hibái elől; most nem. Ezúttal nem. Az a múlt nem érdemelte meg, hogy másodjára is eldobják, ahogyan Nienna nan E'Leinor-Syllen sem. Nem. Nem érdemelte meg. Joggal lehetett volna dühös, joggal zárkózhatott volna el előle, és ha meg akarja tenni, úgy majd megteszi, ha másnap eléáll. De eléje fog járulni, nem fogja itt hagyni, nem fogja magára hagyni, azok után, amire őérte hajlandó volt... és nem fogja eldobni azt sem, mit egyszer régen még magukénak tudhattak. Nem fogja, ha mindketten - és még annál többen is - annak újjáéledésében reménykedtek, és nem fogja azért sem, mert amíg neki megadatott az, mit később otthonnak nevezhetett, és megadatott a védelem, a biztonság, és mindazon segítség, mit Valturaan új kolóniájától kapott, addig, - Shuga szavai nyomán - úgy sejtette, Nienna mindvégig magára maradt - akkor, amikor a legkevésbé kellett volna megtörténnie.
Eljött hát az ideje, hogy ez megváltozzék.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-21, 1:21 pm

// Kincskeresés vagy a pokoljárás//
//Mesélő//

*Nie még Jeremy előtt ér vissza a táborba. A tábor körül őrködők egyike veszi észre elsőként, de mert felismeri benne egyik útitársukat, így csak int a lánynak, aki - hogy beváltsa a tolvajnak tett ígéretét - a kocsit kezdi keresni, amely eddig is szolgált már néhány éjszaka hálóhelyéül. A tüzet is táplálják az őrszemek, így hamar rátalálna nem túl kényelmes szállására, de ahogyan felé indul, egy árny röppen el a feje fölött. S - ha jól figyel -  a narancsvörösen táncoló lángok túl feléről meglepett, még álmoktól terhes, női suttogást hall.*

- Mi a fene...?

*Vajon a fehér alak még mindig a gondolataival van elfoglalva? Még mindig a kocsmai történések járnak a fejében, amelyek oly felkavaróak voltak számára? Vagy meghallja a halk, meglepett szavakat és lemond arról a szándékáról, hogy az éjszaka többi részét pihenéssel töltse, csak hogy kiderítse, mi oka van annak, hogy  egy szárnyas jószág a magát most is a köpenyébe és a kendőjébe burkoló, ismeretlen nő éjszakai nyugalmát megzavarta? És ha így tesz, vajon Alamaise hajlandó-e beszélni vele erről?

Jelentős lesz az új nap a magával roppant elégedettnek tűnő Jerry-nek is, aki újonnan megszerzett "segítségével" talán nagyobb magabiztossággal vág neki a sivatagnak, bár félelme most nem is a homok alatt rejtőző ismeretlen dolgoknak szól. Jobban aggasztja az égkék tekintet gazdájának esetleges "megtorlása". Lassan baktat hát visszafelé az elcsendesülő utcákon, és elhalad a fogadó előtt is. Ha nem foglalják le gondolatai, még láthatja a mágus ismerős alakját, amint kilép a jeles intézményből és lassan baktat a piac felé. Vajon vállal-e a tolvaj egy újabb kihívást, csak hogy kiderítse, mi is a célja? Vagy már a sivatagi expedíción jár az esze, s nem veszi észre a fogadós "régi ismerősét"?

S ha már sivatagi kaland... Nem sokkal a tolvaj megjelenése előtt az ivóban a hallottak hatására Shuga Melfyomer persze biztosra akar menni, hogy csapatának minden tagja ereje és képességei teljes birtokában lesz másnap. És persze, hogy mindenki OTT lesz az indulásnál. Így kétség sem férhet hozzá, hogy megkeresi a triót, akik nem kevés pénzzel és egy jókora listával indultak beszerző körútra, lévén ez az utolsó hely, ahol ilyet tehetnek. S bár éppen emiatt mindenki tudja, hogy a piac és a néhány üzlet árai akár egy nagyvárosnak is a becsületére válnának, de a mágus nem azért válogatott annyit a jelöltek között, hogy olyanokkal vegye körül magát - persze itt most el kell tekintenünk két újabb szerzeményétől -, kik ostobák, s nem ismerik a helyi sajátosságokat, hogy most neki kelljen vigyázni a bőrükre és persze a Könyvtár és a mágusok darnáira. De persze az emberek olyan ingatagok, és senki sem védheti meg magát a csalódásoktól.

Ezért talán jogos aggodalom töltheti el őt a fogadós szavaira, aki arról igyekszik őt meggyőzni, hogy útitársai bizony nem vetik meg a sivatag  másfajta "ajándékát". Hát a mágus, vagyis még inkább a halandó testbe költözött démon szavai most valóban ráijesztenek a kocsmárosra.

- Ha nincsenek ott, egy túlméretezett szörny szedi le a tetődet kocsma kufár. Ha kiderül, hogy bajuk esett vissza jövök és újra értékeljük a hírforrás értékedet, és ha vissza érek minden városban elterjesztem hogy ezt az intézményt kerüljék ki messziről.

*S mert a szavakat tettek is követik, a pocakos és eddig nagyhangú férfi most szembesülhet a maga ellen kihívott erővel is. Először csak tátogni képes a meglepetéstől és persze a félelemtől, no meg a rémségesen ijesztő tekintettől, amit a barna köpeny csuklyája rejt a többiek szeme elől. S ha egy ideig csak levegőért kapkod a ruháját megragadó és emberfeletti erőt mutató karok miatt, aztán azért megered a nyelve neki is, erőt merítve a zajongó vendégek seregéből, kik közül néhányan új látványosságként figyelik a "párbeszédüket".*

- Jól van, na! Csak engedj már el, te sárkányok fattya! - suttog és próbál meg távolabb húzódni a haragosnak tűnő alaktól, s ha az elengedi, hát a kötényét igazgatva ad hangot felháborodásának az inzultus miatt immár jóval hangosabban, persze okosan elkerülve a kényesebb megjegyzéseket, holmi sárkánycsapatról. - Honnan tudnám, hogy hol vannak az embereid, he? Hát csősznek fogadtál tán melléjük? Menj és keresd meg őket magad, de engem aztán ne hibáztass, ha ott leled meg őket, ahol mondtam!

*A legkeményebb fenyegetés azonban csak ezután jön, és a lány miatt éri, ki szinte szótlanul veszi át a kulcsot, s tűnik el a szobák felé vezető lépcsőn. Oly szigorú az ígéret, amely a barnaköpenyes visszatértét jósolja, hogy csak akkor mordul fel újra a zavarában pultot törölgető alak, amikor a mágus - vagy legyen az bármilyen rémség - után végül becsukódik az ajtó.*

- Biztos a homok alatt rejtőző métely fertőzte meg az agyamat, amikor a fajtádnak ingyen italt adtam! Akkor lássalak, amikor a hátam közepét! Téged is, meg azokat a jéghideg fehérszemélyeket is! - morog magában, s amikor az egyik szolgáló éppen előtte viszi a konyha felé az asztalokról összegyűjtött üres tányérokat és poharakat, hát valakin ki kell töltenie a haragját. - Te meg igyekezz azokkal az edényekkel, különben az utcán találhatod magad nyomban, ha még egyszer meglátom, hogy lopod itt a napot! Na, lódulj már!

*De ezt már Shuga nem hallja... S ha a mágus folytatja az útját a piacon át, hát már mindenhol csak csukott bódékat és üres sátrakat talál.

De persze nem csak a két lány éjszakai nyugalma kétséges. Harmadik társuktól a fogadó csendes szobájában szintén távol maradnak az álmok és már a holnapról szövi terveit. Lelke, s gondolatai oly utat járnak be néhány röpke, mégis óráknak tűnő idő alatt, amelyre évekig nem volt ereje. S mert odalent, Shuga távozása után - hiába várva az újbóli látványosságra - lassan szétszéled a vendégsereg, ha elméje zaklatottságát sikerül legyűrnie, úgy nem lesz akadálya Laryss  pihenésének. Mert a holnap hamar eljön, s úgy tűnik, az a nap mindannyiuk számára fontos lesz.


***


//Nie//

*Nem messze a tábortól felkavarodik a homok, s halványan fénylő alak jelenik meg, hogy aztán egy pillanattal később már beleolvadjon az éjszakába. Nie nem siet. A Jeremy-vel történt beszélgetés ráébresztette, hogy nem a megfelelő embertől várta a válaszokat. Hogy olyan embertől várt segítséget, aki nem volt képes átérezni lelke fájdalmát, még akkor sem, ha sorsa egyetlen dologban, egyetlen fájdalmas dologban mégis hasonlít az övéhez. Mert Jerry Talbot csak a könnyeit látta. Egy nő bánatát, ki vigaszra, vigasztalásra szorul, s erre a tolvaj minden kétséget kizáróan alkalmasnak érezte magát. *

- Lezárult egy fájó seb és.......az elengedés a nőknél legtöbbször könnyekkel jár. Nem kell szégyellned a könnyeidet Nienna...

*Ennél kevésbé helyénvalóbb dolgot akkor sem mondhatott volna a bosszantó alak, ha évszázadokig bújja a könyveket, s iratokat, amelyek a lélek bajairól szólnak. De most, hogy a lány visszaemlékszik a férfi arcára, miközben ezeket a szavakat kiejtette, hát újból kacagnia kell.

Mert tudja, semmi sem zárult le még. Ha így lenne, már régen úton lenne "hazafelé", Valian felé, nem törődve senki rosszallásával. S ha visszaérne, hát összeszedné minden holmiját, s visszatérne a Fák Városába, s elfeledkezne mindenről és mindenkiről.

De ezt akarja a legkevésbé. Mert ő végre "látni" akar. Úgy akarja látni régmúlt, s talán - abban a formában, ahogy eddig gondolta - sosem létezett életét, ahogyan eddig sosem látta. Az ibolyaszín szemeken át akarja azt látni, s az éjfekete íriszeken keresztül, s ha így is megszemlélheti majd múltját, ha ezeket a "tükrökön" keresztül is láthatja önmagát, láthatja szüleit, az életét, Laryss-t, Val-t és Shugát, talán akkor majd képes lesz a "lezárásra". Ha meg akarja tenni. Amikor meg akarja tenni. De ezt majd akkor dönti el. És ez az ő döntése lesz.

Felsóhajt, és elindul a szekerek által határolt, halvány fénnyel megvilágított tábor felé. Könnyebb szívvel ér a ponyvákkal fedett kocsik közé, miután a kinti strázsa intése biztonsággal tölti el, s miközben a "szállását" keresi, hirtelen lepi meg a szárnyak által keltett fuvallat, s a néhány, szinte öntudatlanul kiejtett, keresetlen szó.*

- Mi a fene...?

*Nie nem tudja, mi lehetett az, ami elsuhant a feje fölött. Először azt sem tudja, kihez tartozik a "suttogás", de aztán meglátja a földön fekvő alakot. Közelebb lép és a már felismeri az eddig magát mindenkitől távol tartó lányt.*

- Maga is látta? Miféle teremtmény lehetett az? - lép közelebb a hang forrásához.


A hozzászólást Nie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-03-22, 2:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-22, 10:57 am

A pillanatnyi elégedettséget azonban lassan felváltja a gyomromban kezdődő feszültség, hiszen itt volt az alkalom, hogy végre jobb viszonyt alakítsak ki a jeges boszorkánnyal, ám valamiért ez nekem most sem jött össze. Valamiért sosem találom meg azokat a szavakat, amiket várna tőlem, hanem annak pont az ellenkezőjét érem el. Persze sikerült kizökkentenem az önsajnálat mocsarából, de nem hiszem, hogy értékelné annak elérési módját és számíthatok rá, hogy ennek még előbb-utóbb megiszom a levét.
Miközben sétálok vissza táborba, a lehetséges megtorlásokon járt az agyam, de ekkor megláttam a kocsmából éppen kilépő Shuga-t és azonnal eszembe jutott, hogy bent volt, amikor Nienna is és talán ő tud valamit, mi baja van.
Ráadásul kihúzhatnék belőle valamit az uticélunkról is………….
- Hééé! Shuga! Jó, hogy látlak! – léptem sietősen mellé. – Az előbb találkoztam a Jég……Nienna mágusnővel és eléggé…..maga alatt volt, még velem is szóba állt! – emeltem fel a szemöldököm sokat mondóan. – És előtted jött ki a kocsmából…..nem tudod mi van vele? Annyira feldúlt volt, hogy lehet, már csomagolt és hazafelé tart. – adtam még egy kis lökést, hátha ez kizökkenti a magabiztos Shuga-t. – Egyébként meg mikor indulunk és mit is keresünk pontosan? – vetettem még oda félvállról, hátha bekapja a csalit.


Vissza az elejére Go down
Alamaise
Kék sárkány
Alamaise

Hozzászólások száma : 413
Munkahely : Békeharcos

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-24, 3:03 pm

// Kincskeresés vagy a pokoljárás //

* Szemeimben még ott égett az álom, és a különös madár tekintete. Az előbb átélt látomásban a szüleimet láttam. Apám sólyma húzott volna el az imént? De az képtelenség, hiszen nem volt több egy hétköznapi állatnál, apám halála pedig több száz éve volt. Mégis, nem máskor álmodtam velük, hanem pont akkor, amikor ez a sólyom megjelent.

Zúgott a fejem a megannyi rám törő gondolattól. Nem is ismertem valójában a szüleimet, hiszen csak huszonegy éves voltam én és a testvérem, amikor megölték őket. Egy nagyobb kutya megevett volna minket reggelire. Amit tudok, azt mind Talmut mesélte el nekem.

Persze nem rágódhattam sokáig a múlton, mivel megjelent az a bizonyos fehérelf nőszemély. Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki. Szégyenszemre meglepett a madár is, meg ő is.
Egy sólyom. Azt hiszem… – feleltem neki röviden, miközben a szemeimet törölgettem. Mintha valóban jelenést láttam volna.
Bár kissé szokatlan jelenség éjjel. – Ezt már inkább magamnak mondtam, mint neki.
Már pont vissza akartam feküdni, hogy érzékeltessem vele, mit is hagytam félbe a nem várt esemény miatt, amikor orromat különös illat csapta meg, amolyan keserű és sós. Elmorzsolt bánat-könnyek illata. Bár a kendő miatt először nem voltam benne egészen biztos, hogy honnan származik, de gyorsan körbepillantottam, azonban nem láttam búslakodó kétlábút. Ám csak egy pillanatig kellett fürkésznem a fehérelf arcát, hogy lássam: ismét nem csalt az orrom. Kipirosodott, csillogó szemeit a halovány tábortűzben is sikerült jól kivennem.

Így hát megszántam. Nem lehettem vele olyan pokróc, mint általában a kétlábúakkal. Fektemből felkönyökölve intéztem hozzá ezúttal én a kérdést.
Csak nem veled is sivatagi sáskát akartak etetni? Azt mondták, nagyon finom, de én azért ettem már jobbat is.
Ha nem válaszolt volna, akkor még hozzátettem.
Azért ne szomorkodj ha mégis megkóstoltad, pár korty bor elveszi az ízét.*
Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga

Hozzászólások száma : 857
Életkor : 42

Character sheet
Nép: Mágusok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-27, 9:25 am

// Kincskeresés vagy a pokoljárás //

Ahogy a por elül, Jeremy vidámnak nevezhető arca tűnik elő egész közel a kocsma fogadóhoz. Ami sok kérdést vet fel, vagy a tolvaj volt képes meglepni, vagy én voltam figyelmetlen. Mivel kevés dolog tud meglepni, bár ezek egyike épp a félelf Jeremy, kénytelen vagyok beismerni, hogy én hagytam őt elsőre figyelmen kívül.  De az még szokatlanabb hogy mellém lép, eddig akárhányszor meglátott inkább a szélrózsa összes irányába elinalt volna, most meg mellettem áll mire a saját eszmefuttatásom végére érnék. Így jobb híján kérdőn nézek rá, hogy kibökje mi bántja a kíváncsi csőrét. Bár hamar örömködtem mert az első szavai elkomorítanak.
- És még élsz? Amúgy helló neked is Jeremy. De tudom, családi zűrök, és fájdalmas emlékek, csupa olyasmi, amihez se nekem se neked nem sok köze van. Pontosabban nekem volt, ezért is komorabb a hölgy. Na meg összehoztam neki egy találkozást egy régi baráttal, és nagyon úgy néz ki, hogy azt is elszabotáltam kicsit. Szóval kerüld ma ki őt, ha nem szeretnéd, hogy megfagyasszon.
Ezen részen sajna be kell látnom hogy sokat kell még tanulnom nekem is. Mert a szándék lehetett jó, ha az egészet elcseszem és rosszba fordul át. A következő kérdése végre olyasmi amire tudok és igazság szerint még vele is akartam külön csevegni, így megragadom a karját és szelíden a piacnak nevezett homok kupac felé veszem vele az irányt, már ha követ, illetve enged a szelíd erőszaknak.
- Ez látod egy jó kérdések sora, és végre olyasmi ami érint is téged, mert lesz kettőnknek egy külön feladata is. Így hogy ketten vagyunk el is mondhatom végre, hisz se a Jéghercegnő se más nem akadékoskodik és üti bele az orrát a dolgaimba. – Nézek vidáman a tolvajra, megnyomva a jéghercegnő szócskát. – Szóval az eredeti feladatunk most sem másabb mint a korábbiaké. Olyan eszköz, vagy könyv vagy bármilyen más tudásért jöttünk ebbe a nyamvadt sivatagba ami megfordíthatja a háború menetét. Jöhetsz Agaréval, hogy hát ellene se használták fel, vajon létezik e. Az esetében idő sem volt ilyesmi használatára, az a dög jött és lecsapott mindenre, ami mozgott. Szóval ez az elsődleges feladatunk, és ehhez sajnos Nie szakértelme a kulcs, illetve nem sajnos csak ő jobb ebben mint én. De a te feladatod a csapdákat kiszúrni és ha tudod semlegesíteni, amit nem tudsz azt én pusztítom el.
Sóhajtok, eltöprengek kicsit hogy vajon bele vonjam e ténylegesen a saját terveimbe.
- Közel négyszáz évvel ezelőtt öt sárkány érkezett a sivatagba hogy végezzenek egy Árulóval, akit Agare megbüntetett. A neve Olagash volt, Agare büntetése szörnyű volt. Letépte a szárnyait és fél szemére megvakította. Na meg alaposan megsütötte a lángjaival. A cselekmény sajna itt nem ért véget, a sárkány őrülete és szomorúsága elvette az eszét, és azokat akik megmenteni tervezték megölte a szerelmével együtt. Abban bízott hogy így ő is meghalhat, de nem történt meg így még problémásabbá vált. Egy másik ősi megfelelő előkészületekkel elküldte az öt sárkányt hogy végezzék ki vagy zárják el örökre. Az öt sárkány között azonban volt még egy Áruló akiről addig még nem tudtak semmit, legalább is így hitte az az ostoba. Olagash halála és pusztulása dicsőséges volt a sárkányok szempontjából, és két sárkány kivételével végzett mindenkivel, akik megtámadták őt. A mágia ami eddig életben tartotta valamilyen okból megszűnt. Egyik túlélő sem tudta, bár abban megegyeztek hogy vélhetően az életben tartó mágia túl lett terhelve és ezért érte el a Szárnyaszegettet a halál. A sors fura játékaként az Áruló is súlyos közel halálos sebeket szerzett, bár ha lett volna ideje és ereje akkor túlélte volna. De a másik sárkánynak is volt feladata, méghozzá az hogy ölje meg az áruló vöröset amint végeztek a prédájukkal. Újabb igaz rövidebb de végzetes harc kezdődött a két túlélő közt. Amiért mind a ketten az életükkel fizettek volna. Az áruló viszont az utolsó erejével felhasználta azt a börtönt amit Olagashnak szántak, és ezzel elzárta magát. Hibázott mert azt nem tudta hogy tovább tervezik büntetni a Szárnyaszegett vöröset, így ő élvezhette valamilyen formában pár száz, pár ezer sárkány gyilkos indulatait.
Elhallgatok és kicsit megrágva a gondolataimat folytatom.
-Ez a börtön most Elsga városától nem messzire található, és ha minden jól meg az oda vezető út még éppen van. Ezt a tárgyat akarom megszerezni, helyre hozni, és felhasználni, ha van rá mód. A tárgy amúgy egy 50 centis rubint héjú tojás, ami meg van repedve. Nem tudnád zsebre rakni így elmerem mondani neked hogy néz ki. Na meg hogy ne valami mást hozzál ki, ha te jutnál be a kamrába amit ellep a homok, és van bent még egy 5 méteres gólem is. Elméletileg elpusztult, de lehet hogy a kristály helyrehozta. Na de vége a mesének, segíts megtalálni az elveszett embereinket, hogy délelőtt útnak indulhassunk.


A hozzászólást Shuga összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-03-27, 6:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-27, 12:02 pm

// Mese - A Lélek-Pokoljárásnak vége, kezdődjék hát a Kincskeresés - Alamaise, Jeremy, Nie, Shuga //
719 évvel az éj-hasadéki csata után

Laryss nem érezte igazán az idő múlását. Nem érezte jól, hogy pontosak legyünk, hiszen nem volt mivel éreznie - minden idegszála, minden egyes lélegzete, lelkének minden aprócska szelete arra fókuszált, hogy magába olvassza mindazt, mit a leány gondolkodása nyomán megtudott; amit kicsiny, ám annál kevésbé jelentéktelen darabkákból egésszé formált. Oly egésszé, amely immáron számára is érthető, eme értelem pedig kedves neki. Hiszen az volt... csakis az lehetett, ha zubogó-sodródó bensője zsibbadó megnyugvást talált. Olyasféle megnyugvást, amely tettrekészséggel párosult, s mégis, a megoldás meglelése, az erőfeszítések, aggodalom, félelem sikeressége, ellazították tagjait, s megbénították azokat, jótékonyan. Mintha a gyógyító egész lénye, mi kilencvennyolc éve önnön testében lakozott, azt akarta volna, hogy végleg, s tényleg nyugalomra leljék az ifjú köpenyének ölelésében, melynek szívmelengető illatát sajnos elvette a kolónia leplező-varázslata, azonban a kis fehérhez tartozó, vér-áramlás-gyorsító, s mégis hőn szeretett, békességet hozó aroma élénken élt az Ibolyaszemű emlékezetében, s jobb híján, odaképzelte azt, ahogyan az oldalán feküdt, az Elhordott Dűne falai között, a bérelt szobában, amelyre rejtelmes, csendes sötétség borult, s csak az alulról fel-feltörő, egyre halkuló-ritkuló zajok árulkodtak arról: létezik az a hely, s létezik maga a leány is, benne. A világban, amely haladt előre a maga útján, s amely magába foglalta őt is, még ha kényelmesen zavarosnak tetsző mozdulatlanságában nem is érezte ezt igazán. Nem érezte, ám sürgető, szapora gondolatai alatt mélyen lapult meg ennek tudata: saját létezéséé, s a teendőkéi is, amelyek ezen egyszerű ténnyel jártak, s amelyek, mint nimfák varázsa nyomán élere kelő, víztől, s természet-mágiától duzzadó apró növény-csermelyek, fonták körbe a fehér elf elméjét betöltő rendezett zűrzavart. Összefogták a részeket, egésszé, s egyúttal szét is választották azokat, hogy a leány útra lelhessen közöttük, eligazodhassék, s megláthassa, mit kell legelőbb tennie. Mit tehet meg legelőbb. Mit tehetett hát meg? Mivel kezdhette volna, ha a tagjait betöltő mozdíthatatlan, s mégis jótékony erőtlenség egyszeriben elpárolgott volna?
Nem érezte igazán, mióta is fekhetett az ágyon, amelyen most éppen Nie-nek kellett volna fáradalmait pihennie. Nem volt róla fogalma sem. Nem tudhatta, hogy a másik északi, s a tolvaj akkor botlottak egymásba, amikor ő menedékéért vívott csaknem néma csatát a mágussal, azután pedig a fogadóssal is, nem is beszélve az odalent szemlélődőkről, kik jól szórakoztak a hármas viselt, ámde hallani nem hallható dolgain. Nem tudhatta, hogy távozása után, midőn a démonlény is feladata, kötelessége üldözésére adta fejét, azok ketten is összefutottak - ő és a vörös hajú félelf. Nem tudhatott még csak az események létéről sem, nem ismerhette a félvért, ki Telar-ban Valturaan élelmének ült neki a barnaköpenyes oldalán, pedig ha mindez elért volna hozzá, még mielőtt csatlakozik, egészen biztosan megnézi magának az illetőt. Egészen biztosan szidalmazásban részesíti mindkettejüket, csakhogy arról az incidensről maga az ifjú is mélyen hallgatott előtte, tekintvén az óriási megaláztatást, amellyel zsákmánya elvesztése járt azon a napon, 715-ben. Így hát, még ha a leány birtokában is lett volna egy afféle névsor, az utazókról, kik másnaptól társaiul lesznek, hát akkor sem tulajdonított volna semmiféle érzelmi reakciót Jeremy Talbot nevének, vagy bármelyik másiknak. Nem, s azért sem, ami nem sokkal ezelőtt történt; amit, akárcsak egy hatalmas fonal-gombolyagot, előbb ki kellett bogoznia, hogy megkeresse annak elejét, s végét. Ki kellett, s most kellett, ha eddig nem tehette, most kellett, ha eddig nem ébredt rá mindarra, mi egészen végig előtte hevert kiterítve, akár egy térkép, melyen még a követendő útvonalat is bejelölték. Hát tette is a leány, tette, míg mindent el nem végzett, míg minden emlék- és információ-köteget helyére nem emelt elméje irattárában, hogy azután magába fogadja a kellemes, s mégis buzdító tehetetlenség, mozdulatlanság, mintha csak tagjait sújtaná a láthatatlan, ólmos fáradtság. Mert a fehér elf ellágyult, immáron szelíden örvénylő elméje éber maradt, tele cselekedetekkel, melyeket neki kellett elvégeznie, és ő ekkor - talán akkor, amikor az Égboltszemű, s a magát gondosan elrejtő kék nőstény sárkány találkoztak - már tudta, hogy nem most - hogy nem lehet most.
Hiszen Shuga már bizonyára messze járt, s ő azt sem tudta volna, merre keresse; hiába húzta a fekhelye felé a súly, amellyel leendő, a mágus irányába intézendő bocsánatkérése nehezedett reá, akár egy árny-személy az éjszakában. Egy hangtalan, nesztelen betolakodó, ki meglopja nem létező álmainak nyugalmát, így pedig nem vihet el semmit innen. S az nem is akart. Nem bántotta Laryss-t az az érzés, ó, nem. Sürgette, ám nem kínozta vadul, nem húzta görcsbe mellkasát, csupán ott volt, akár egy felkiáltás, egy jel, melyet nem szabad elfelejteni. Melyet nem lehet elfelejteni, hisz' borzasztóan fontos kötelességhez kapcsolódott. Kötelessége volt rendbe hozni a Kilime egykori párjából újjászületett démonszerzethez fűződő ismeretségét, s a bizalmat, amelyet mindketten egymásba plántáltak, már oly' sok éven át. S amely ismeretség bizony nem abban a szörnyűséges évben kezdődött meg, hanem jóval előtte, Orod Opelë ép és álló falai között, amelyeken belül a gyógyító nem fordulhatott volna máshoz Valturaan-t illetően. Ott és akkor Shuga Melfyomer jelentette az ifjú sárkány túlélésének egyetlen esélyét, s Laryss vakon megragadta azt, hogy azután fontos, ám sokáig meg nem értett szövetségesre leljék a Nagy Mágustanács egyik tagjában. Abban, kinek most az ő segítségére lett volna szüksége, hiszen három embere veszett el, és Laryss saját magába süppedvén, képtelen volt a karját nyújtani az ügyért. Tudta, érezte, hogy utána kellene rohannia, azonban üresnek, s mégis egészen elteltnek érezte magát. Valami nehéz töltötte meg, s nyomta a kissé áporodott szagú szövet-anyagok közé, mintegy odaszegezvén őt, elzárva a megoldást - a feloldást előle. S eme elzárás nem kegyetlennek tetszett - nem, nem volt az, csupán nyomasztó, lelkiismeret-hullámokat felkorbácsoló, s az Ibolyaszemű nem értette, miért korbácsolt, ha nem hagyta végül cselekedni. Nem értette, miért nem engedte tenni, mozdulni, felkelni, ha egyszer bensője is oly' nagyon vágyta már a békét, s a pihenést. Nem értette, nem látta még, hogy a reá boruló nehezék maga az üresség volt, amely terhei nyomán keletkezett benne, s nem értette tehát azt sem, hogy előbb meg kellene töltenie valamivel. Valami kevésbé szörnyűségessel, mint az aggodalom és a félelem. Valami jóságossal, előbbre mozdítóval. Hogy azután tényleg, igazán cselekedhessék, s önnön békéje után helyreállíthassa azt a másikat is, minek szükségét maga, s a számára fontos teremtmények körül érezte.
Azután...
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-28, 9:16 am

// Kincskeresés vagy a pokoljárás//
//Mesélő//

*Jerry és Shuga a piacon futnak össze és a félelf kérdésére a mágus végre csepegtet némi információt a küldetés célját illetően. S bár a tolvaj nem hallotta a rémséges történetet, amelyet a rejtőzködő két-alakban-létező mesélt a tábortűznél, most mégis megismerheti egy változatát Shuga Melfyomertől. De nem csak a sivatagban elpusztult sárkányok kerülnek szóba, hanem a megtalálandó holmik is, így Jeremy-nek végre fogalma lehet arról, milyen veszélyekre számíthat odakint. És arról is, hogy az indulás már nem várat sokáig magára.

De addig még van dolguk. Meg kell keresniük a csapat hiányzó tagjait. És mert a fogadós az utca vége felé irányította Shugát, hát ha arra indulnak, talán sikerrel is járhatnak. Mert ha így lesz, a szűk sikátorban az ilyen helyeken megszokott kép fogadja majd őket. A házak szorosan állnak egymás mellett arrafelé is, de az utca felől mindegyiket magas falak védik, amelyeken ajtók, vagy kapuk nyílnak. S míg az előbbiek a házakba vezetnek, addig az utóbbiak a rejtett udvarokba szolgálnak bejáratul a háziaknak. És mert teremtett lelket sem látnak az utcán, így más nyomokat kell keresniük, hogy megleljék az elveszetteket.  Talán egy félig nyitott ajtó lehet a segítségükre. Nagyon fülelniük sem kell, mert mögüle beszélgetést hallhatnak. S az ismeretlen hang rávilágíthat a késlekedés okára.*

- Jól van már, te zsugori alak! Odaadom a lisztet 4 darnáért, ahogy ígértem, de akkor vidd el azt a néhány korsó bort is, hogy legyen némi hasznom is az üzleten! Miért van az, hogy amikor veled alkudozom, annak mindig én látom a kárát? Tudod, ha meglátom a vigyorgó képedet, visszasírom azt az időt, amikor még a banditák mondták meg, hogy mennyiért adhatom el a portékámat! No, van még valami azon a listán, vagy jobban már nem akarsz megrövidíteni ma este a cimboráiddal, te gazember? És akkor végre megihatjuk az áldomást, ahogy szoktuk!

Ahogy ők sem pihennek, úgy nem pihen Laryss sem. Ébren töpreng az eseményeken s keresi a választ a kérdéseire önmagát, s a többieket illetően. A szoba is az elveszettnek hitt barátra emlékezteti, s így még nehezebben jön álom a szemére. Nem is sejti, hogy Nie-t hasonló dolgok foglalkoztatják, bár most eltereli az este eseményeiről a figyelmét egy árny és egy rejtőzködő, most mégis együtt érzőnek mutatkozó sárkány. Talán mindketten abban reménykednek, az új nap új lehetőségeket hoz a számukra, és bár mindketten a távozást fontolgatták, mégis mindketten maradnak, ellenállva a félelmeiknek.

De a hajnal még messze van, s a tüzet még táplálják az őrök, hogy biztosabban őrizhessék a csapat vagyonát és holmijait, na meg persze pihenni próbáló társaikat. De Alamaise kérdése most még elodázza az álmok idejét Nie és önmaga számára.*

//Nie//

*A lány hitetlenkedve hallja a választ, s bár megkapja azt, nem jut közelebb a megértéshez. Hogyan is jutna, hiszen a nyilvánvaló tény még nem magyarázza egy sólyom megjelenését a sivatag szélén a sötét éjszakában. De hiába is töprengene ezen a furcsaságon, ma már túl fáradt és kiábrándult ehhez. Talán máshol és máskor már újabb kérdésekkel támadna a még mindig földön heverő alakra, de most nincs kedve újabb semmitmondó válaszokhoz. Azokból eleget kapott a fogadóban hagyottaktól. Akár egy életre is eleget. S ha most dühöt érezne az ismeretlen iránt, akkor Jerry igyekezete is hiábavaló lenne és azt nem szeretné. Bár Jeremy Talbot oly sokszor tette próbára a türelmét, és most sem úgy viselkedett, ahogy elvárható lett volna egy "úriembertől", Nie mégis hálás neki az igyekezetéért. S amikor felrémlik előtte a tolvaj arca, amelyre együttérzést próbál csalni, az emlék arra bírja rá, hogy harag nélkül hagyja magára kelletlen beszélgetőtársát.

De talán mégsem teljesen az. Mert amikor a hófehérbe öltözött alak - nem folytatva a társalgást  - lemondana a további faggatózásról, hát a kendőbe burkolózó teszi meg azt.*

– Csak nem veled is sivatagi sáskát akartak etetni? Azt mondták, nagyon finom, de én azért ettem már jobbat is. Azért ne szomorkodj ha mégis megkóstoltad, pár korty bor elveszi az ízét.

*Nie megborzong a rémséges ötlet hallatán és nem tudja, vajon mi késztette a furcsa, előle és mindenki más elől elrejtőző alakot, hogy ilyet feltételezzen. *

- Nem, semmi ilyen nem történt. Köszönöm az érdeklődését, bár azt hiszem, örültem volna, ha nem tudok semmit a sivatagi sáskák ízéről. És elképzelésem sincs arról sem, mégis mi vesz rá bárkit is, hogy megkóstoljon egyet is közülük. Remélem, nem azt vacsorázott? - lép egyet hátra, s kutatóan néz szét, hogy lát-e valahol olyan tányért, tálat, amin ilyen ízeltlábúak hevernének. Mert persze hallott ő is az arasznyi méretű rovarokról, és látott is róluk rajzokat a régi iratokban, s jól tudja, végtelen falánkságuk elől semmi sem menekülhet. És azt is tudja, egyetlen példány is képes egy egész rajt elvezetni valahová, hogy aztán csak pusztulást hagyjanak maguk után. És Nie nem szeretné, ha ez a furcsa hely is erre a sorsra jutna. És ezért ébred benne egyre növekvő aggodalom. - Vagy ha igen, ugye nem hagytak élve egyetlen darabot sem?
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-29, 8:36 pm

// Kincskeresés vagy a pokoljárás //

Jórészt az elém tárt gyors talpalóból, ami Nienna zaklatottságát hívatott megmagyarázni, nem igazán értettem semmit, csak azt, hogy nem valószínű, hogy ennél többet meg fogok tudni Shuga-tól.
- Hát, …….. – vigyorodtam el, - nem sok híja volt, hogy nem fagyasztotta le a koronaékszereimet, amikor a végén elrohant.
Na, de sebaj! Majd még később kideríthetem, hogy mi is történt a kocsmában valójában, azonban abban legalább szerencsém volt, hogy kedvenc mágusom nagyon is bőbeszédű kedvében leledzett és hajlandó volt végre engem is beavatni a terveiről, így aztán ellenállás nélkül, sőt kíváncsian követtem a néptelen helyszínre.
- Azért légy óvatos és ne emlegess olyan neveket előtte, hogy…….Jégkirálynő, vagy Jéghercegnő, mert akkor lehet, hogy hó fog esni a sivatagban. – figyelmeztettem nagylelkűen, bár azért megnéztem volna kettőjük párbaját, ha nem lett volna utána veszélyben a saját hátsó felem.
Viszont, mivel tényleg érdekem volt, hogyha épen és egészségesen akarok kikeveredni ebből a mókából, hogy minél tájékozottabb legyek, ezért most figyelmesen hallgatom egyrészt a jócskán a múltba nyúló előzményt és, hogy mi is lenne a feladatom, amibe – mily meglepő – nem kellene beavatni jótékony támogatóinkat.
Egyik feladat sem lep meg, sem a csapdakeresés, sem a lopás, mert mi másért lennék itt. Sajnos Shuga már bebizonyította, hogy sokkal többet tud rólam, mint amit én még elfogadhatónak és egészségesnek tartanék, de ha csak nem teszem el láb alól – és szerencséjére nem vagyok az a könnyen öldöklő típus, - nem igazán tudok tenni ellene.
A történet azonban valamiért nem igazán tetszik. Soha nem jó, ha sárkányok keverednek az ember vagy elf útjába, még ha Shuga meséje szerint halottak, bár nekem az egyik mintha hiányzott volna az elhullottak listájáról. Ehhez még egy gólem is társul……..?
- Te Shuga…… - követtem a mágust egy pár pillanat múlva, amikor elindult, hogy megkeressen néhány eltévedt útitársat. – Az egy dolog, hogy milyen súlya lehet egy……50 centis tojásnak…, de ezt az akadályt akkor ugrom meg, ha még egyben van, de mintha azt mondtad volna, hogy az a sárkány….az utolsó….bezárta magát bele, nem? És, ha az a gólem mégis él, szerinted, hogy a Dremer rosszszagú lehelletére, fogok elmenni mellette???

Ha eddig kellemes semmittevéssel teltek a napjaim, most annál jobban megtornáztatta az elmémet Shuga története és az biztos, hogy lesz még időm azon agyalni, hogy a kihalt és félig eltemetett városban épp elég szörnyűség vár ránk, még ehhez most párosul pár más rémálom is. Talán még érdemes megfontolni egy korai visszavonulást…….
Elmerülve a gondolataimban követtem a mágust és csak az egyik ajtó mögül kiszűrődő világosság és emelt hangok zökkentenek ki ebből.
- Mintha ezek az embereid lennének, nem? – bökök az állammal az ajtó felé. – Ezek szerint nem vesztek el.


Vissza az elejére Go down
Alamaise
Kék sárkány
Alamaise

Hozzászólások száma : 413
Munkahely : Békeharcos

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-03-29, 10:29 pm

// Kincskeresés vagy a pokoljárás //

* A fehér elf a - valóban kissé bugyuta - kérdésemre borzongással s némi undorral felelt. Talán elsőre nem ez tűnt a legjobb felvidítási ötletnek, de ahhoz még nem ismertem túlságosan, hogy tudjam: mi is fakaszthatná egy kis mosolyra. És ki tudja, talán nem is arra vágyott, hiszen nem tűnt amolyan túlságosan vigyorgós típusnak. De talán ezzel az egyszerű kérdéssel sikerült eltereli a gondolatait egy időre.

De miért is foglalkozom én ezzel ennyire? Mintha nem lenne mindegy, hogyan is érzi magát ez a kétlábú? Valahonnan azonban a belsőmben mindig felparázslott egy aprócska, de annál világosabb érzés: hogy kicsit több legyek egy átlagos sárkánynál, aki fajtájára jellemzően mindig fennhordja az orrát, s egy csepp együttérzésre sem képes a nála gyengébb iránt. Az alázatot kevés - vagy talán egy sem? - ismerte igazán, hiszen az ősieket is félelemből szolgálták. Nem tudták, hogy alulról szemlélődve is igazán sokat lehet tanulni a mulandó élet szépségeiről.

- Hát... Nos... Váltig állították, hogy csirke íze van, és sokkal táplálóbb a húsnál. Szóval megkóstoltam. Elvégre mégiscsak helyi specialitás, vagy mi... - feleltem neki miközben végigsimítottam a tarkómon, majd folytattam - Igazából fogalmam sincs. Egyet sem láttam felszállni a tányérról. De ha meglógtak ott egye meg őket a fene. Én aztán nem fog többet enni belőlük. Maradok a datolyánál. Az nem hús, de legalább finom.

Eztán tekintetemmel felé fordultam.

- De igazán későre jár már, s ha nem csalnak a megérzéseim holnap hosszú útnak nézünk elébe. Talán neked sem ártana némi pihenés - vizslatom végig az előttem állót.

Ezzel eszem ágában sem volt elzavarni magam mellől, amit mondtam azt úgy is gondoltam. Fáradt voltam, s éreztem, hogy idáig tartott az utazás könnyebbik része. *
Vissza az elejére Go down
Shuga
Barnaköpenyes
Shuga

Hozzászólások száma : 857
Életkor : 42

Character sheet
Nép: Mágusok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-04-01, 10:50 pm

//Kincseresés vagy pokoljárás//

Jeremy félelme Niét illetöen tutira nem túlzás. Bár előbb fagyasztana halálra, mint hogy a sivatagban randalirozzon. De ezt nem köröm a tolvaj orrára, még a végén idefagyna. A figyelmeztetésre már tényleg nevetek, de igaza van.
- Tudod nem én keveredek nálamnál erösebbekkel különböző atrocitásba, még véletlenül sem. De igazat adok neked, én se szívesen mondanám az arcába a dolgot.
Miközben haladunk, a félelf csendesen, de tutira izzadó agyal hallgatja a mesémet és a feladat egyes elemeit. Így hogy tudom milyen eszes is a kérdéseivel nem hoz zavarba. Pontosabban nem minddel.
- Igen? Olyan két három kiló körüli érzést kelt, a tetején van egy szilánkos repedés. El se lehet téveszteni, ja és csak kesztyűvel érj hozzá ha lehet. Nem szeretném ha megsütne téged.
Ez mondjuk hazugság, de azért jobb az óvatosság ki tudja mekkora darab maradt benne belőlem, eléggé zavaró lenne ha duplázodnék.
- 90% a valószínűsége hogy egyben van. A varázslat még kitart ami egyben tartja, így emiatt nem aggodnék.
És imhol az első komolyabb pofon a kérdések miatt.
- Na igen a sárkány bezárta magát ostoba módon, és eme apró részletről elfelejtkezett és évekig tombolt a saját ostoba tette miatt. A teste bent van, és hála a mágiának nem engedi elrohadni. A tudata meg Lanurián csavarog, mondjuk épp egy félelfnek magyaráz mindenfélét. Na de viccet félretéve, a sárkánytól nem kell tartani, hisz ezen meló miatt Ö is jól jár. A fehérköpenyesek ha minden jól alakul vissza teszik a testébe, és tovább dolgozhat a szövetségnek. Ezért sem akarom pénzé tenni azt a nyavajás tojást. Ami a golemet illetti, azt összetörtem de nem jutott eszembe a tojást magammal hurcolni. Ezért is szerveztem ezt a kutató expedíciót. Így mindenki jól jár. De az esélye meg van hogy mozog, viszont amíg te elemeled a csapdával felszerelt oltárrol, én lecsapom ismét a melákot. Ezért vagy fontot a terveim sikeréhez, és ezért kötöztelek volna meg és rabollak el ha nemet mondtál. De az istenek szeretnek így ez elmaradt.
Ahogy haladunk az utcán csevegés hangjaira lesz figyelmes a tolvaj, és mivel nem süket igaza van.
- Erősen ajánlom nekik hogy ök legyenek.
Ahogy a kufár panaszkodik belépek az ajtón.
- Szerintem te nem szeretnéd hogy a banditák vissza jöjjenek. Na meg nem ettek meszet, így nélkülük kell a vevőket kirabolni.
Húzom le a csuklyám és nézek a szemébe.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-04-06, 3:24 pm

// Kincskeresés avagy a Pokoljárás //

719 évvel az éj-hasadéki csata után

Nem, nem értette.
Most, ezúttal nem. Nem jött rá a leány az örök - s arany - szabályra, amelyet már oly sokszor megtanult, oly sokszor alkalmazott. Nem látta át helyzetét, csak tehetetlensége, végtagjainak megmozdíthatatlansága súlyán töprengett; amelyet mégis üresnek érzett, mégis csalókának, akár egy kősziklát, amelynek csupán kérge van, s az igen erős, igen kemény - azonban ha csákánnyal, igével feltörik, hát nem lelnek benne semmit. Mintha levegő volna, mely köré kiülepedett az általa szállított por, és az összeállt, szilárddá sűrűsödött, hogy nem létező kincsét védelmezhesse. Hát nem volt kincs Laryss kellemes dermedtsége sem, noha be kellett volna látnia, elméje, lelke miért nem ösztökéli testét. Be kellett volna látnia: míg önmagán nem segít, míg saját átkát fel nem oldja, addig másoknak sem tud adni jóságából, békéjéből, megbánásából. Meg kellett előbb találnia valamit, egészen mélyen mellkasába temetve - valami olyat, ami azt hirdeti, hibázni az élők dolga, s nincs benne semmi különleges a világon. Megesik az bárkivel, bárhol és bármikor, s most már egyedül csak az számít, hogy a gyógyító felismerte vétkeit, ezúttal fel. S az is még, amit belőle tanult. Mert újra megtanulta, hogy Shuga Melfyomer csak jót akar; hogy csak egy szórakozott mediátor, s ártó szándéka kevesebb, mint azt elsőre gondolnánk. Megtanulta, hogy ítélkezése még mindig elhamarkodott, ha kihozzák sodrából; ha - nehezen, ámde - megborítják lelke egyensúlyát, és ezen bizony majd változtatnia kell. Változtatnia kell, márt bár kiegyensúlyozott, céltudatos, felnőttes voltával egykori, bukott városi környezete is tisztában volt; ha egyszer valami összeomlott bensőjében, a káosz önmagát is gerjesztette, amíg... nos, amíg valami olyasmi történt, mint nem sokkal ezelőtt is. Mint például Shuga meggyanúsítása, segítségének semmibevétele, szabotálása, és végül az egész általa megrendezett találka anyafölddel való egyenlővé tétele. Mert hiszen Nienna szándékaiban sem olvasott elég jól. Azt látta csupán, mit ő elgondolt, hála az elmúlt hónapok hosszú-hosszú várakozásának, s az ifjú fehér sárkányt illető aggodalmainak, melyek csak tetézni voltak képesek zaklatottságát. Ijedelmét, félelmét egy olyan dolog kusza szőttesének irányában, amelynek sarkai úgy feszültek közte, s az Égboltszemű között, akárha leplet kellett volna teríteniük az őket elválasztó világra. Mintha azzal akarná közelebb hozni őket egymáshoz a démonszerzet. Laryss azonban mindössze a lepel egyik oldalát látta, s nem volt képes olvasni az őket odafentről szemlélő Valturaan ködös tetteiben, furcsa viselkedésében - nem tulajdonított jelentőséget az érme másik oldalának, s annak, amit rejthetett; ezért pedig nagyobb bajt okozott, mint amekkora eddig fenyegette régi barátnéjához fűződő elhanyagolt kapcsolatát. Nagyobb bajt, amelyről először is le kellett fejtenie a tévképzetei alkotta kérget, hogy megláthassa igaz valóját, s önnön vétkét, mi a baj magját képezte. Annak lényegét, természetét, és végső soron: az esélyt, hogy meglelje magában a megoldást. Meg is tette hát a leány, megtette nem sokkal ezelőtt, s így jutott e sorsra; így feküdt az ágyon, mely nem is az övé, így nyugtatta orcáját az ifjú sötét köpenyén, s így próbálta elhajtani magától az alattomos támadóként settenkedő tétlenséget. Így, ekképp gondolkodván, súlyosan tompán, s mégis meglepően könnyeden; érte őt néhány emlék. Mert emlékezett arra, amit a Jégszeműnek tanított, midőn túlzottan belelovalta magát tanulmányaiba, s akkor is, amikor meggondolatlan, hirtelen cselekedetei nyomán valamiféle hibát vétett, lett légyen a kiképzőmester gyermekének megsebzése, avagy egy vita kirobbantása, amely után - természetesen, mivel csak Laryss-hoz lehetett köze mindennek - különös, merevséggel, tehetetlenséggel teli bűntudat telepedett rá, s a gyógyítónak meg kellett értetnie vele, mit annak idején édesanyja is megtanított számára: azt, hogy cselekedeteink bekövetkeztéhez bizony előbb önmagunkat kell rendbe tennünk. Ha hibáztunk, el kell azt fogadnunk, megemésztenünk, s noha nem űzhetjük el a bűntudatot, azt felhasználhatjuk tervek kovácsolására, megoldások keresésére, mások előbbre juttatására; azonban csak akkor, ha erre magunknak elegendő időt hagyunk. Ha hirtelen, azonnal cselekszünk, az ritkán vezet jóra. Ha a fájdalom, vagy harag vezérel, vakon látjuk majd az eredményt is, ha egyáltalán elérjük azt.
Ezt kellett hát megtalálnia Laryss-nak. Erre kellett emlékeznie, s arra is, mi okból fontos ez. Látnia kellett, hogy létezése, lénye készen áll anyja tanításának gyakorlatba ültetésére; ezúttal is, most is; mintha újra meghallgatta volna a régen mondott szavakat. Azokat a szavakat, amelyek már megfakultak, akárcsak az arc, amelykez tartoztak. És mégis, e pillanatokban is kisegítették őt a bajból. Ekkor is utat mutattak neki, s képesek voltak elűzni a nyomást, elűzni az üres kősziklaként tetszelgő érzék-jelenést, hogy azután ellazuljanak az izmok; s bár az Ibolyaszemű mellkasában még munkált a bűntudat, a lélek is némi megnyugvásra leljen.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-04-11, 7:34 am

// Kincskeresés vagy a pokoljárás//
//Mesélő//

*Az expedíció vezetője és reménybeli sikerének kulcsa kellemes eszmecserét folytat, s hogy éppen arrafelé vezet az útjuk, ahol az alkudozás folyik, nyilván kelletlen informátoruk érdeme. De mert a mágus kellőképpen megorrolt a Dűne tulajdonosára az este történtek miatt, így nyilván köszönetre nem számíthat a fogadós. Ahogy az udvarban tárgyaló két üzletfél sem. Hiszen Shuga most azért kényszerült kitérőre, mert megbízottja túl sokáig húzta a készletek feltöltését. s nyilván az sem fog tetszeni "főnökének", hogy kísérői mindeközben vidáman kockáznak a méretesre növekedett árukupac tetején.*

- Szerintem te nem szeretnéd hogy a banditák vissza jöjjenek. Na meg nem ettek meszet, így nélkülük kell a vevőket kirabolni.

*A hirtelen megjelenő két alak és az odavetett, akár köszönésnek is beillő mondatok kellőképpen felborzolják a kedélyeket. Az üldögélők hirtelen pattannak talpra és néznek a vezetőjükre, akit persze szintúgy meglepnek az érkezők. De ő sem kezdő a szakmában.*

- Csak nem hiányzott néhány cipó a vacsorához? Vagy a hölgy holmijával volt valami gond? - érdeklődik, miközben észrevétlenül int a másik kettőnek, akik a kufár emberével együtt elkezdik felpakolni az udvarban álló kocsira a zsákokat, csomagokat és palackokat. - Ugye nem hiszi, uram, hogy hagyom, hogy kifosszon ez a zsivány? Pontosan tudja ez a gazfickó, hogy ha túl mohó lesz, legközelebb messzire elkerülöm a portékáját. De már megkötöttük az üzletet, ugye? - fordul a meglepetten és a furcsa szempár miatt idegesen toporgó kereskedőre. - És te meg ígértél valami italt is, ha jól emlékszem. Hát hozz mindannyiunknak, aztán meg igyekezzünk, mert korán jön el a holnap.

*A táborban Alamaise szavai nem nyugtatják meg az előtte álló fehér alakot, s a megjegyzése az ínyencségnek számító sivatagi rovarokról csak még jobban felkavarja Nie gyomrát. Így aztán, amikor a földön heverő, takaróiba burkolózó ismeretlen a pihenést javasolja mindkettőjüknek, talán esélyt kínál az elfnek a menekülésre a kínos téma elől.

S ha már kínos témák. Laryss éjszakája sem könnyebb, hiszen sok dologra kell megtalálnia a magyarázatot, s a megoldást egyedül. Nem számíthat sem régi barátnéjára, sem "új" szerelmére, sem pedig életét oly régóta nyomon követő védelmezőjére. S annak talán csak örülhet, hogy Jeremy Talbot-ra sem kell számítania, hiszen a tolvaj még nem értesült jelenlétéről. S mert az ifjú félelf mindig nagy hódolója volt mindig is a szebbik nemnek, így egy új lehetőség biztosan felvillanyozta volna. De mert a fogadó lassan elcsendesedik, s elhalkulnak a konyhai zajok is, ahogy végeznek a napi teendőkkel és a személyzet is nyugovóra tér, Valturaan párja sem számíthat izgalmakra reggelig.*


//Nie//

*Ahogy a homokon fekvő alak ecseteli a rémséges étellel kapcsolatos tapasztalatait, Nie majdnem faképnél hagyja, hogy ne kelljen tovább figyelnie a szörnyű, de általa akár gyomorforgatónak is nevezhető beszámolóra. De aztán győz az udvariassága és a neveltetése, s ezért végighallgatja a lányt, hogy aztán megkaphassa tőle a lehetőséget a menekülésre.*

- De igazán későre jár már, s ha nem csalnak a megérzéseim holnap hosszú útnak nézünk elébe. Talán neked sem ártana némi pihenés.

*Nem, neki sem ártana. Ebben tökéletesen igaza van a rejtőzködőnek, de Nie azt is tudja, erre nem sok esélye lesz. Nem, mert bár Jeremy Talbot megmutatta neki a kivezető utat az önsajnálat és az önmarcangolás rémséges mocsarából, még bőségesen adott neki "munkát". Hiszen most, hogy már képes rá, meg kell tennie néhány dolgot. Legelőször is el kell búcsúznia a végre nyugalomra vágyó alaktól, aki még mindig őt bámulja. S csak a hold és a csillagok fényének csillogása jelzi ezt az ismeretlen szemében, hiszen arcának többi része most is rejtve marad előtte. Hát a szemeknek kíván jó éjszakát.*

- Szerintem nem kell mindent megkóstolni, csak mert nem evett olyat még soha. Válogasson! Remélem, azért nem lesz baja a kísérletező kedve miatt. És igen, jobb, ha marad a datolyánál - mosolyodik el végül. - Igaza van, de nem szeretném zavarni. Pihenjen csak. Jó éjszakát, ... - egy pillanatra megfordul a fejében, hogy bemutatkozik és erre veszi rá az expedíció tagjait oly feltűnően kerülő idegent, hogy aztán rögtön meg is gondolja magát, s köszönjön el a "szokott" módon. - Jó éjszakát, ismeretlen!

*Ha nem marasztalják, hát gyorsan megkeresi a kocsit, ahol az éjszakát tölti, s a ponyva alá húzódva próbál kényelmes helyet találni magának. Beburkolózik egy vékony takaróba, s akkor tör rá megint az egyedüllét érzése. Mélyet sóhajt. Laryss... Ő is egyedül lehet... Összeszorítja az ajkait és észrevétlenül az ujjai is ökölbe szorulnak, hogy aztán, ahogy újból kinyitja őket, anyja madara üljön a hófehér tenyér közepén.*

- Menj Laryss-hoz és kívánj neki jó éjszakát!

*S ahogy az apró állatka eltűnik, hogy aztán a fogadó szobájában jelenjen meg, Nie is összehúzza magán a takarót, és becsukja a szemét.*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
Jeremy Talbot

Hozzászólások száma : 1004

Character sheet
Nép: Elfek
Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime2021-04-13, 11:38 am

// Kincskeresés vagy a pokoljárás//

Hát azt hiszem most ért véget a gondtalan és hányaveti hozzáállásom ezen úttal kapcolatban, mert olyan dolgokat tudok meg a mellettem teljesen nyugodtan sétafikáló mágustól, amit szívesen elhagytam volna.
Na, persze eddig sem gondoltam, hogy sétagalopp lesz, de csak addig jutottam, hogy a város eltemetett mágikus kincseire fáj a foga, de álmomban sem sejtettem, hogy egy sárkányt rejtő tojást kell elemelnem egy „valószínűleg” működésképtelen gólem mellől. A hangsúly a „valószínűlegen” van! Na és a sárkányon!
A súly már kevésbé aggasztott, akár csak az óvatos cipelés, de még Shuga bátorítónak és biztatónak szánt szavai sem enyhítettek azon, hogy egy sárkány lakozik a tojásban, még, ha ezek szerint mini méretben. De várjunk csak…….?
Nem mondom, hogy nem tűnt fel már eddig is a mágus különös szeme, de betudtam, hogy csak kordában akarja tartani a karaván magamfajtáit, de csak varázslat, most azonban mikor csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy a sárkány szelleme épp velem beszélget, kiráz a hideg. Valahogy nem vagyok biztos benne, hogy tréfált. Hiszen mindenki tudja, hogy a fehérköpenyeseknek dolgozik, de a cselekedetei enyhén szólva is megkérdőjelezhetők sokszor.
Mint, ahogy most is lazán közli, hogy ha nem megyek bele önként a dologba, nem riadna vissza a kényszerítésemtől sem és ő nem az a rábeszélős típus……..
- Még jó, hogy kedvelsz. – mormogtam a fogam között és kicsit elhagyott a lelkesedésem.
Ezek után nem nagyon tudott meghatni az út további ellátását biztosító csapat lebukása, hogy nem éppen törték magukat az olcsó és gyors munkavégzésre.
Shuga minden bizonnyal gyorsan lerendezi őket, bár a piát most megvárnám, mert kell, hogy valami erőt öntsön belém a hírek után.
- Nekem kettőt is hozhat! - nyögtem ki.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Agare sivataga - Page 5 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Agare sivataga   Agare sivataga - Page 5 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Agare sivataga
Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Nyugati szeglet-
Ugrás: