Déli-dombság

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-01, 4:04 am

- Talán, ha nagyon akarnák. De kétlem, hogy akarják, vagy valaha is akarni fogják.
*Halványan bár, de megint látszik egy kis mosoly az arcán.
Viszont a következő mondatokra önkénytelenül elvigyorodik egy pillanatra. "magamfajta megfáradt öregember" Az öreg mágus, vagy kicsit dilis, és bemeséli magának, vagy nagyon jó színész, és csak eljátsza az egészet. Mert hogy nem úgy néz ki, mint egy "megfáradt öregember", az biztos.
Igazából mindegy melyik. Silarona már feladta, hogy bosszankodjon az öreg különös furcsaságai miatt, akkor meg miért ne mulathatna rajta, amikor ilyeneket mond?
A kérdére viszont fehúzza egyik szemöldökét. Ha már kétlábúval beszél, egyre inkább használja az ő mimikájukat is. Már annyira megszokta, hogy akaratlanul is jön, magától.
De mégis hogyan akar vele tartani? Nem várhatja el, hogy gyalogoljon a kedvéért. Illetve elvárhatja, csak hiába. Nem fog lemondani a repülésről az öreg kedvéért, még ha egyébként nem is utasítaná vissza a társaságot.
- Igen, arra van Menion. - *szünetet tart, mintha csak véletlenül elakadt volna, vagy épp valami más jutna eszébe. Ha Azmozisz nem mondja el, hogy hogyan is gondolja ezt az utazást, ő fog rákérdezni.
De nincs rá ideje, mert amíg vár, a bot megmozdul, és az előbb csak "firkálásnak" tűnő ábra működésbe lép, halvány, ködszerű pamacsokat jelenítve meg. A ködcsomók azonban nem sokáig maradnak ennyire légiesen ritkák, hamarosan már-már vattaszerű anyaggá sűrűsödnek össze.
~Tehát így akar velem tartani~ nézi a párnaszerű felhőcskét a vörös sárkány. Kicsit az arcán is látszik a meglepődés. Erre nem számított.*
- Örömmel veszem a társaságod. - *válaszol még az előbbi mondatra.
Ha már Azmozisz útra kész, akkor ő sem maradna itt tovább. Hátatfordít, úgy sétál messzebb, és csak akkor áll meg, ha már elég helyet hagyott ehhez a formához képest hatalmas sárkány alakjának.
Csak egy villanás, és már vörös pikkelyein csillan meg a fény.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-03, 10:42 am

//"kicsit dilis"... ez jó!//

*Azmozisz mosolyogva, enyhén félrehajtott fejjel figyeli a reakcióját Silaronának. A vörös sárkány úgy tűnik, kezd felengedni.
Meghatja fejét az elf felé, sőt egész felsőtestével meghajol, hogy jelezze számára, akkor felőle indulhatnak is.
Megvárja, hogy felvegye ismét vörös sárkány alakját. A világ nem minden sárkányának adatott meg, hogy képes legyen humanoid testbe kényszeríteni hatalmas alakját. Lanuria sárkányainak azonban az istenek megadták eme kiváltságot és a nagy többség előszeretettel használja is.
Az öreg két kezével felhúzza köpenye szálát, kivillantva mezítelen, de ősz szőrökkel tűzdelt lábszárait, miközben fellép a felhőre. Aztán, mikor végre rajta áll, botját beledöfi a felhőbe, mintha egy csónak kormánylapátját tenné a helyére.
Rikkant egyet, nevetve, aztán csak a sárkányra pillant, miközben egyik kezével elmarkolja a varázsbot végét.*
- Akkor mire várunk még?
*A felhő felemelkedik, de nem siet, hogy követhesse a sárkány alakját. Roober kiválóan szórakozik.
Főként, hogy mondanivalóját igen mélyen elrejtve talán már át is adta a vörös sárkánynak. Igaz, csak egy részét, épp annyit, hogy azt saját maga továbbgondolhassa és eljuthasson majd oda, ahová az istenség sugallni akarta.
Nem biztos, hogy ép arra, amit ő maga mondott, lehet, hogy pont az ellenkezője kell legyen, mint Roober szavainak értelme.
A felhő hangtalanul suhan a levegőben, de igen könnyen irányítható, Azmozisz pedig tökéletes magabiztossággal áll rajta.*
- Irány a kék ég!
*Ha Silarona emelkedik, ő vele együtt halad, igyekszik tartani a lépést és nem is előre sietni. Nem kerül neki megerőltetésbe egyik sem.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-04, 8:34 pm

//Én is ^^ Kesa//

*Morogva hallgatja végig a kioktatást, csendben persze, halkan, csak magának. Érzi a mondatok súlyát, és érti is, de ő mit tehet ez ellen, vagy milyen része volt benne? Aztán meg makacsolta magát, nagyjából ott, amikor elhallgatott a nő, válaszra várva. Ráemelte kékségeit a szőke fürtök közül, s az elf kereskedő egyféle bizarr elszántságot, és némi megvetést olvashatott le róla.*
-Aha, szóval mert az emberek rabszolgákat csinálnak társaikból, te üzletet csinálsz belőle.
Ilyettén a tündék, vagy kereskedőik sem többek rabszolgatartóknál.
Vagy nincs igazam? Kereskedő.
*Hiszen neki egy elf kereskedőhöz kellett menni, s azt kellett látnia, hogy a kereskedő embereket vett meg... mi ez ha nem rabszolgatartás? Csak azt ne mondja, hogy jó samaritánusként, felszabadítja őket, miután meggyógyította.
Leugrik a szekérről, és leszállítja a rabokat is, arrébb vonul, hogy körbenézzen a kis patakocska körül. Nem sokáig akar eltűnni, csak épp pár percre.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-05, 4:28 pm

// Cloud //

* Még simít párat a ló hátán, mielőtt megfordul. Szemeivel még éppen elkapja a távolodó kiskatonát, majd a magukra hagyott rabszolgák felé pillant. Szúrós szemekkel fordul vissza az egyre távolodó fiú alakja felé. Már csak az hiányzott volna, hogy ha az áru felpattan, majd megpróbál elmenekülni. Igaz egyáltalán nincsenek jó állapotban, de ki tudja, mikor látják meg a szabadulás reményét és próbálnának meg élni vele.
Lovát gyorsan ki is köti, hogy ő lássa el a fiú feladatának egy részét. Nem csoda hát, hogy egyre kevésbé van megelégedve a fiú teljesítményével, és neki még fizetnie kell ezért. Nem elég, hogy akadékoskodó, de ezt még úgy teszi, ami a későbbi útra könnyen kellemetlenné válhat. Ráadásul még a feladatát sem látja el olyan szinten, ahogy azt Kesa elvárná tőle.
Hamarosan három lovas közeledése figyel fel Kesa, akik őket látva szintén letérnek az útról. *
- Lám-lám! Mivel ajándékoztak meg minket az istenek!
* Szólal meg az egyikük. Fejét a földön gubbasztó rabszolgákra veti. *
- Rabszolgák! Ez aztán a kellemes fogás.
* Kardját lassú mozgással emeli ki helyéről, hogy Kesa felé szegezze. *
- Először is kezdjük az elején, a darnákkal. Dobd ide szépen az erszényedet.
* Közben az egyik a szekér felé lovagol, hogy vethessen rá egy pillantást.
Kesa lassan kezdi el leoldani erszényét. Nem ez az első támadás, amit elszenved, így már megtanulta, hogy célszerű a pénz nagyobb részét elrejteni. Hol is lenne jobb helyen, mint a szürke köpenye mellett.
Még kicsit ügyetlenkedik is a leoldáson, hogy minél több időt adjon, kísérőjének a visszatérésre. *
- Gyerünk! Mit vacakolsz?!
* Ordít rá a férfi, miközben közelebb lovagol hozzá. Kesa annak rendje és módja szerint rezzen össze, hogy újabb pillanatokkal hosszabbítsa meg a leoldáshoz szükséges időt.
Végül csak sikerül neki, és úgy dobja oda a férfinak, aki miután belepillant az erszény tartalmába, csak még mérgesebbé válik. *
- Ez minden?!
- Igen.
* Hangja már nem tűnik olyan magabiztosnak, mint korábban, mikor Clouddal beszélt. Nem is akarja, hogy olyannak tűnjön. *
- Öt rabszolgával utazol és csak tizenöt darna van nálad?! Ne nevettess!! Kutassátok át a szekeret, és róluk se feledkezzetek meg!
* Mutat a földön gubbasztókra.
A másik két férfi azonnal lepattannak lovaikról, hogy egyikük a rabszolgák felé, míg a másik a szekérre mászva, és az ott található rongyok alatt keressen rejtett darnák után. *

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-06, 8:33 pm

//Eron//

-Igen, mind ketten.
*Mondta és halványan elmosolyodott. Látta már a déli dombságot. Kicsit lejjebb is ereszkedtek a griffel. Gondolta, hogy itt kell megszállniuk. Muszáj lesz egy éjszakát együtt eltölteniük. Ahogy a griff egyre jobban közelített a talajhoz, Lys észrevette a régi kis otthonukat, ahol még Daevvel lakott.*
- Itt szálljunk le. Azt hiszem abban a kis házikóban meg tudunk szállni.
*Mutatott a régi házára, ami a közelben volt már. Kicsit összeszorult a torka, de hát már rég volt. És ott bent biztonságosabb, mint kint. Nehéz lesz viszont látni, de meg kell hagyni a kíváncsisága is hajtja.*
- A régi házamba viszlek Eron.
*Mondta és megpróbált mosolyogni, kisebb sikerrel. Amikor leszálltak a házikó mellett, Lys gyorsan beszaladt. Tudta, hogy már Daevin sincs ott. Nyilván elment. Minden úgy volt, ahogy ott hagyta. Persze ki volt ürítve, de ott volt a kis moha ágy, az asztalka székekkel. Egy könnycsepp csordult le az arcán, amit hamar szétmorzsolt ujjaival. Behúzta Eront a házba.*
- Itt laktam régebben a párommal. Tudtam, hogy még egyszer látni fogom. Szerettem ezt házat. Egyszerű és még is kényelmes. Mit gondolsz. Megfelel nekünk éjszakára?

_________________
Déli-dombság - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-07, 7:03 am

*Lassan ott tartott útjuk, hogy valahol le kell telepedniük. Valamelyik bokor vagy fa mögött. De a nő hoz egy sokkal kényelmesebb ötletet. A kis házikóra pillant.*
~ Hmm... szóval itt lakott korában. Akkor otthonos lesz neki a környék... ~
*És megint ő lehet a vendég. Leszálltak. Alig értek földet, Lysanor már be is sietett a házba. Eron még kicsit rendezte griffjét, s leszerelte róla a szükséges csomagokat. Majd bevonszolják a házba. A férfi hagyja magát, majd amint beért, körbenézett. Majd a hallottak után lenézett a nőre, s szelíden belemosolygott a szemébe.*
- Biztos vagyok benne.
* Egy hajtincset a lány füle mögé helyezett. Addig állt ott, s nézett a nő szemébe, míg az meg nem mozdult. Mert Eron aztán nem fog mozdulni, az biztos.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-07, 9:42 pm

*Körbenézni a területet, megvizsgálni minden kis fűszálat, ahogy tanulták. Ha fontos az út, jobb az elővigyázatosság. Még a csapdák ötlete is eszébe jutott mikor hangokat hallott a tábor felől. Nagyszerű, pont most kellett felbukanniuk egyeseknek. Legalább azt megvárhatták volna, hogy visszatérjen, habár..... *
~Hohóóó, ezzel helyzeti előnyöm van!
*Már-már vidáman, de a lehető legóvatosabban indult el megnézni mi is folyik ott a szekér körül. Akkorra ért oda mikor a banditák már a szekerét vizsgálgattál a rabszolgatartó tünde hölgyikének. *
~Hogy én nekem miért pont ezt a feladatot kellett kapnom.
*Ekkor jutottak eszébe Desmer kedveskedő szavai. "Úgyis hazamegy katona. Legalább ne üresen menjen, meg úgy sincs elég vér a pucájában, hogy magától vállaljon egy kis kalandot."*
~Szép kis kaland, mondhatom.
*Közel érve, Kesa talán már láthatta, de a másik három nem, hiszen amazok épp a szekérről másztak le illetve a lovon Kesa, azaz Luna, a tünde felé fordult. Biztos nem látták, hogy hányan voltak eredetileg a szekéren, így szerencsére nem számíthattak Cloudra. Az egyik épp közel volt hozzá, a másik a lovon az elfet tartotta sakkba, a harmadik meg a rabszolgákat vette szemügyre. Azok a szerencsétlen betegek valahogy egész furcsán fészkelődtek mióta a három bandita megérkezett. Talán szabadítójukat látták bennük. Mindegy, Clo először a tőrét vette elő, s guggolva haladtában a közeli bandita mögé került. Mindent rendesen úgy csinált, ahogy azt az Akadémián tanulta. Csak semmi nesz, majd a kés nélküli kezével a szájához nyúl és villámgyorsan befogja, majd a másikkal a nyakát ragadja meg és berántja magához a sűrűbe.
Ezután jön a saját ötlete miszerint nem elvágja a torkát, hanem a nyaki és váll résznél érő eret üti meg annyira, hogy elájuljon. Egy tapasztaltabb társa mutatta neki ezt a fogást. Állítólag nagyon ritka az alkalmazása, mert kevesen ismerik, ráadásul könnyebb elvágni a torkát az áldozatnak, de ő nem szeret ölni, és eddig nem is ölt.
Akkor egyel megvolnánk, jöhet a következő. Szép csendben s gyorsan, hiszen kis létszámnál könnyen lebukik és egyértelműen hamar az illető, a rabszolgáknál viszont az egyikük amelyik észrevette Cloudot, felkiáltott.*
-Ott van valaki! Látják?
*Egyből ugrott le a lóról a vezér, s a második bandatag kardkivonva rohamozta meg. Cloudnak csak annyi ideje volt, hogy előrántsa saját kardját és hárítson.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-07, 11:18 pm

//Cloud //

* A szekér átkutatása nem tart sokáig, hiszen azt a pár rongyot, pillanatok alatt lerántja a férfi a földre és ezzel az utolsó darabok is eltűnnek, amik még ott voltak. *
- Ez üres.
* A másik férfi már lassabban halad, mert amint elrántja az első rabszolgát, meglátja szinte már élettelen arcát. Meg is hátrál tőle egy pillanatra. Hasonló tekintet várja a következő és az azutáni rabszolgánál is. Arról már nem is beszélve, hogy értéknek még a legapróbb jelét sem találta. Még az egyik szerencsétlennek a ruhája, már ami megmaradt belőle, is majdnem a kezei között maradt.
Miközben az átvizsgálás tart, Kesa tekintete a három bandita között vándorol, az egyik alkalommal megpillantja a közeledő Cloudot. *
- Hé Eloy!
* Szólal meg a rabszolgákat átvizsgáló, közben a másik már leszállt a szekérről. *
- Eze…
- Igen ezek mind betegek! Van öt elég beteg rabszolgám, akik ráadásul bármikor meghalhatnak.
* Vág közbe Kesa a korábbinál hangosabban, hogy lehetőleg mindhárom bandita figyelmét felkeltse. Sikerül is, sőt Eloy, aki még mindig a lovon ül, közelebb is megy Kesához, akinek, így muszáj hátrálnia pár lépést, ha nem akarja a torkán tesztelni, mennyire is éles az a penge. *
- Ez a helyzet. Most már elhiszed, hogy amit a kezedben tartasz az mindenem?
* Újra a régi hangon folytatja, miközben látja, ahogy a támadók közül már csupán kettő figyel rá, ugyanis a harmadikat a kiskatona próbálja elintézni. *
- Chh … Mire jó a beteg rabszolga?!
* Fakad ki Eloy. Látszik, nem tetszik neki a helyzet. *
- Hát meggyógyítani őket!
* Vágja rá azonnal. Eloyon látszik a döbbenet, majd hangosan felnevet. *
- Ott van valaki! Látják?
* Kiált fel az egyik még jobb állapotban lévő rabszolga, aki talán a megmentőt látja a banditákban. Kesa, mint mindenki más először a rabszolgára figyel. Egy férfi volt. Nem is kellett több, már Kesa tudta, hogy kire figyelt fel a férfi.
Korábbi meglátása ezzel csak beigazolódott. Ez a zöldfülű katona csak a bajt hozza rá. Nem elég, hogy nem tudja kihasználni a helyzetet, ráadásul a korábbi lázító hangvételű megszólalásainak itt az eredménye. Azok leplezik le, akik miatt felszólalt. Majd most megtanulja, hogy gondoljon a lehetséges következményekre is.
Kesának se kell több. Azonnal megjegyzi magának, melyik férfi volt az, aki szabadulást remélte a banditáktól. Ő már biztosan nem lesz a felgyógyultak között, vagy ha mégis, akkor is csak azért, hogy később is legyen friss alapanyag a kísérletéhez. A mozgáshoz szükséges inak és nyelv nélkül például egész sokáig eltartható lesz a laborjában.
Kesa továbbra sem veszi elő a köpeny alá rejtett kardot. Csupán egyhelyben állva nézi, amint a rabszolgákat átvizsgáló megindul Cloud felé. Eloy pedig közben leugrott lováról. *
- Átkozott némber! Többen vagytok?
- Nem kérdezted. Ő a kísérőm. Amit meg a kezedben tartasz az-az ő bére.
* Bár közben kardját ismét Kesának szegezi, de hátrapillant, mikor meghallja a pengék találkozását. *
- Jobb lesz, ha segítesz neki. Egyik társaddal már így is végzett.
* A férfi meginog. A harc még mindig nem akar véget érni. *
- Még visszatérünk a pimaszságodra!
* Az erszényt elrakva, nekilendül, hogy csatlakozzon a társához, és ketten vegyék kezelésbe, a hivatásos öltözetet viselő katonát. *

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-08, 2:25 pm

*Nagyszerűen halad minden egy ideig. Az elf magára vonja a megmaradt kettőnek a figyelmét, és ő pedig könnyedén tud mögéjük kerülni. Legalább is ezt hitte, addig míg az egyik rabszolga fel nem kiáltott. Valahogy tudta Cloud, hogy ezt a két pár szavas mondatot is nehezen ejtette ki a másik a szabadulása érdekében. Nem tudott haragudni a szerencsétlenre, habár jobb lett volna, ha mégsem képes erre a pár szóra.*
~A fenébe!~*Egyenesedett fel, de arra nem volt ideje, hogy megnézze melyikük is volt az amelyik felszólalt, mert már hárítania kellett. Megcsendült a szürkületben a két kard, s nem sokára jött a harmadik is, hogy együttes erővel küzdjék le. Hát ez van. Egyszerre kettővel kell harcolnia. Nem valami szerencsés. Első kettőnél hátrálnia kellett, majd megtalálva a kis ritmust mely a támadóit jellemezte, könnyebben védekezve, már támadhatott is, habár nem támadott rendesen, nem mert volna egy kockázatosabb vágást megkísérelni, hogy aztán védtelen maradjon pár végzetes másodperc erejére, inkább a kardokat ütötte, s közben közéjük került. Egyszer az egyik s majd a másik. Hanem azért a kis ütközet nem tartott olyan sokáig, hogy az elfnek várakoznia kelljen nagyon. Az egyik csapásnál, amit már várt a katona, pont egyszerre suhintottak felé. Lebukott s az egyikük a kezét találta el a másiknak. Nem is kellett több Cloudnak, a szerencsétlen mögé kerülve betámasztotta a lábát, és elgáncsolva, még ütött is egy nagyot a tarkóján. Eszméletlen immár a második is. Valahogy egész büszke volt magára, hogy sikerült két banditát is hatástalanítania, úgy hogy nem öli meg őket.
A másik, a vezér, .... vagy nem.... nem igazán látta melyikük melyik, azonban dühösebben és elszántabban támadott rá mint eddig a többi. Hátrált, s sajnos meg is botlott a szekér egyik kiálló részében, ami a lovaknak volt. A másik se volt rest kihasználni az alkalmat, suhintott. Egyből a fejét akarta a szőkének. Cloud botladozva próbált hátrálni, most a kardja se volt olyan helyzetben hogy használni tudná, és talán ez mentette meg. Csak az arcán ejtett egy nem is olyan vékony sebet a másik, de már jött is a következő csapás, melyet már akard élével védett ki.
Azonban ez a kis affér a szekér kiálló részével akkora előnyt jelentett a banditának, hogy egy darabig csak hátrálni volt kénytelen a katona.
Őrült tempóval és gyorsasággal záporoztak rá a szinte minden felől jövő csapások, s sok kisebb sebet szerezve került végül az elf mellé, pár méter távolságban.
Bejárták a szekeret, egy fát s a kis tisztás nagyobbik részét, ám Cloud nem bírta visszanyerni az egyensúlyát.
Végül az utolsó csapásnál a bandita kiverte a kezéből a kardot. Hangosan csörrenve ért földet a szekér mellett. A bandita nagy, hosszú kardjának végét a fiú nyaka felé tartotta. Így hátráltak egy darabig.*
-És most keresztül szúrom azt a pici torkodat.
*Cloud másik kezében még ott volt a tőr, de a kardot tekintve túl messze volt a másik, hogy így megsebezze, ahhoz pedig nem volt túl jó dobó, hogy célt szemeljen ki.*
~Az egyetlen esélyem ha a mellkasát céloznám meg, de nem akarom megölni!
Így viszont rövid időn belül ő fog engem.... a fenébe.
*Látszott rajta a kín, hogy mit is csináljon. Habozott.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-08, 8:07 pm

* Egy megkönnyebbülő sóhaj, ennyi hagyja el csupán Kesa ajkait, miközben Eloy távolodó alakját nézi, és ezt nem csupán megjátszotta. Tényleg megkönnyebbült, hogy egy kis szerencsével, anélkül úszhatja meg az egészet, hogy harcolnia kellene. Most minden a kísérőjén múlik. Kesa az aggodalom legapróbb jelét sem érzi a fiú iránt, hiszen magának köszönheti a helyzetet. Ráadásul láthatóan jól megbirkózik a helyzettel, ami egyáltalán nem tűnik meglepőnek, hiszen a két bandita esztelen csápolása, még Kesa számára sem tűnik kardforgatásnak. Márpedig ő sem tud sokkal többet arról, minthogy a kard melyik végét kell megfogni. Nem csoda, hogy az oldalán található kard is inkább csak elrettentő eszköz, és álcájának része, mintsem tényleges fegyver, amit harcban használna.
A látottak hamarosan be is bizonyítják Kesa megérzését, miután Eloy sikeresen vágja meg társának kezét, amire Kesa csak elneveti magát a háttérbe, miközben Cloud ki is használja a helyzetet, de nem öli meg ellenfelét. *
- Nocsak
* Meglepetten figyeli, ahogy kiiktatja az ellenfelét. Ezt nem várta a fiútól, még az is megfordul a fejében, hogy nem olyan zöldfülű, mint amilyennek eddig mutatta magát, de ez a gondolat sem állja meg sokáig a helyét, hiszen a kiskatona elfeledkezik egy nagyon fontos dologról, a környezetéről, és majdnem hanyatt is esik emiatt. Hála ennek, a kis párharcuk kinézete teljesen megváltozik.
Kesa ekkor kezd csak elgondolkodni azon, hogy segítenie kellene kísérőjének, hiszen ez a három szerencsétlen, aligha egyedül fosztogatnak, ilyen képességek birtokában. Márpedig, ha a többiekkel is összefutnak, akkor még jól jöhet számára ez a minden lében kanál katona. Viszont, ha végre megszabadulna tőle, nyugodtan használhatná elrejtett képességeit.
Alig pár lépésre tőle már nyilvánvaló, hogy Cloud nem bírja túltenni magát botladozásán, ezért Kesa óvatos léptekkel kerüli biztosabb helyre, Eloy látóterén kívülre, hogy a végszóig leoldja köpenye alatt a kardot, és azzal a lendülettel vágja a kard lapjával fejbe Eloyt, miközben a kard még mindig a kardhüvelyben pihen. Eloy annak megfelelően dől oldalra, miközben próbálja túltenni magát a szédülésen, amit így sikerült összeszednie. Megpróbáljon talpra állni, ami az erőteljes szédülés mellett nem is olyan egyszerű feladat, majd még mindig enyhe szédüléssel küszködve próbálja újra felvenni a harcot.
Cloudnak ha sikerül túltennie magát a hírtelen változáson, akkor egy közeledő, még mindig a kardhüvelyében pihenő, kardot pillanthat meg, amit Kesa dob felé. *
- Kapd el!
* Ha Cloud egyből elkapja, ha nem, Kesa akkor is ellép a harcolók elől, közben újra fejére húzza zöld köpenyének csuklyáját. *
- Ezt még megbánod te hegyes fülű! Egyesével foglak megszabadítani tőlük!
* Eloy lépései még nem túl magabiztosak, de megindul feléjük. *
- Talán nem árt ha tudod, de a fizetségedet ellopta, úgy engedd elfutni.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-09, 2:09 pm

*Azon kapta magát, hogy a fickó immár arrébb szédülget az elf ütése révén. Szép mozdulat volt, meg kell hagyni, majd repül felé a kard is, amivel a műveletet hajtotta végre a nő. Még a hüvelyében volt a penge, így könnyen l tudta kapni, s a banditára figyelve hallgatta végig az instrukciókat. Szóval nála a pénz. Nem mintha pénzsóvár lenne, de kell az neki. Egy könnyed munkának indult, könnyű plusz pénz szerzésével egyetemben, erre ez itt eloroznám előle? Nah azt már nem! Kettővel elbánt ez sem ússza meg.
Szerencsére nem elfele, hanem feléjük indult meg a hapi, habár nézőpont kérdése, talán hátulról könnyebb lenne elkapni. Kivette a hüvelyéből a kardot, s rárontva a másikra, kihasználva, hogy amaz botor módon a nőre figyelt, egy szép vágást ejtett előbb a karján, majd egy szerencsétlen védekezés után Eloy részéről, közelebb kerülve a kard markolatával állon vágta.
Ennek jól megérdemelt következménye, hogy immár mindhárom bandita eszméletlen feküdt valahol a kis tisztáson. Cloud szó nélkül guggolt le az utolsó, Eloy mellé, s leoldva a kis erszényt az "elf" felé dobta.*
-Gondolom a munka végeztével meg is kapom.
*Vágta rá, az nő utolsó mondatára válaszolva. Aztán nem várva feleletet, elindult, hogy összeszedje a három jómadarat. Egy helyre húzta őket, és a vezér lován talált kötéllel szépen össze is kötötte őket. A munka befejeztével felállva viszont megszédült.
Nos igen, szerzet némi sebet a harc hevében, és a kisebb vérveszteség most megmutatja magát. Meg kellett fogódckodnia a szekér szélében, hogy ne szédelegjen arrébb. *

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-09, 9:03 pm

* A kis párharc már akkor eldőlt, mikor Kesa közbeszólt, így a végeredmény már csak olyan formában lehetett meglepetés, hogy Cloud az utolsó banditát is életben hagyja. *
- Csak jussunk el odáig.
* Nem mondja hangosan a távolodó férfi felé, miközben ő is elindul, hogy lovát eloldja a patak mellől, és ismét a szekér elé fogja be, miután meggyőződik róla, hogy a rabszolgák az előző kis bemutató láttán már nem fognak próbálkozni.
Alig végez a szekér felkészítésével, mikor látja, hogy Cloud a szekérbe kapaszkodva áll, nem túl magabiztosan. Komótos léptekkel közelíti meg kiskatonát, hogy közben legye ideje alaposabban is végigmérni. Nem kell nagy tudás hozzá, hogy lássa öltözetén a vágásokra utaló jeleket, nem beszélve arcáról. *
- A kardomat most már visszaadhatnád.
* Elég közel van Cloudhoz, hogy annak ne kelljen lépnie, csak átnyújtani neki a fegyvert, amit ha megtesz, Kesa azzal a lendülettel kapja el kezét, majd egy gyors lépés után már közelről nézze a karon lévő sérüléseket, olykor száját elhúzva. A kar végeztével a tekintete fokozatosan emeli fel a fiú arca felé, hogy azokat a sérüléseket is alaposabban szemügyre tudja venni. *
- Vigyázhattál volna jobban is magadra.
* Legszívesebben hagyná, hogy egyedül nyerje vissza az erejét, ha már ilyen ellenfelek ellen is sikerült így elintéztetnie magát, de ő most egy elf látszatát szeretné kelteni. *
- A banditák életének megkímélése igazán nemes dolog. Mondták már neked, hogy több van benned, mint ami elsőre látszik?
* Rámosolyog a katonára, majd eltávolodik tőle. *
- Szerencsére egyik sem olyan mély, hogy aggódnod kellene, de azért nem kéne túlságosan megerőltetned magad. Viszont ez a három szerencsétlen, szerintem nem egyedül fosztogat. Túl kevesen vannak és túl ügyetlenek, hogy lóháton járják a főutat zsákmány után kutatva.
* A többit már nem teszi hozzá. Egy levegővételnyi szünetet hagy, hogy Cloud is rájöhessen a gondolat folytatására, ha még nem tette volna. *
- Ha így itt hagyjuk őket, könnyen újra találkozhatunk velük. Ha másért nem a bosszú miatt, de akkor már nem csak hárman lennének.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-10, 9:13 pm

// Roober //

*A nevető szavakra a vörös sárkány nem válaszol szavakkal, csak a levegőbe szökken, erős szárnycsapásaival szelet kavarva a föld felett.
A felhőből kész kis jármű lett, ahogy Azmozisz a botot, mint valami kormányt, beleállítja a szivacsszerű anyagba.
Silarona feljebb emelkedik, most egy kicsit nem is figyelve arra, hogy az öreg tudja-e tartani a lépést, esetleg már el is indult Manion irányába. A sárkány még csak felfelé halad, élvezve a levegő süvítését maga körül. Fel megy, fel, egészen addig, ahol már hül a levegő. Nem telik túl sok idejébe, lendületesen, gyorsan mozog. Fent egy pillanatra a hátára fordulva fordul meg, és már suhan is lefelé, hogy aztán még mindig messze a földtől állapodjon meg egy magasságban, és induljon el Menion felé.
Csak most néz körül, Azmoziszt és furcsa felhőjét keresve. Hacsak nem maradt le, akkor folyamatosan repül tovább, most már csak egy kényelmesen gyors tempóban haladva. Ha a mágus esetleg mégis lemaradt, akárcsak azért, mert nem követte felfelé, hanem inkább megállt, megvárva, míg visszatér, akkor megáll egy pillanatra, hogy az öreg csatlakozhasson hozzá.
Repülés közben az jár a fejében, hogy mit is fog ő csinálni Menionban. Ha Azmozisz vele tart ott is, akkor egy fogadót kéne nyilván kerítenie.
Azt amúgy sem ártana, ha a városban akar éjszakázni. Neki ugyan szinte mindegy, hogy hol alszik, főleg, hogy jobban is szereti az olyan helyeket, ahol messze van a kétlábúaktól, és nyugodtan, valódi alakjában alhat a szabad ég alatt.
De a városban mégsem igazán lenne megfelelő, ha megkeresné az első alkalmas fát, és ott aludna el, még ha elf formájában is. De egy fogadó...
Régen nem aludt már városban, ahol fizetnie kellett a helyért. Lassan a pénzből is kifogyott. Csak a kétlábúak - és abból sem az összes - mániája, hogy mindig minél több érme csörögjön a zsebükben. Ő nem igazán látta ennek értelmét, de már megszokta, hogy nem boldugulhat a kétlábúak világában e nélkül.
Most viszont kereshet valami munkát a közeljövőben, akár Menionban, akár kicsit később.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-11, 6:50 am

//Silarona //

*A sárkány felemelkedik, majd sebesen érkezik egy közepes magasságban. Azmozisz nem követi a hűvösbe, jóllehet, nem zavarná őt a karcos magaslati levegő, inkább a felhőn játszik különféle kunsztokat.
A szél belekap szürke köpenyébe és fel is lebbenti azt, kivillantva közben vékony, szőrös lábszárait.
Amikor látja, hogy Silarona is lassan felveszi rendes tempóját, akkor odakormányozza kis felhőjét a közelébe, de épp csak annyira közel, hogy a hatalmas test által kavart légáramlatok ne rázzák túlságosan a kis felhőt és a rajta állót.
Menion tornyai még messze nem látszódnak alant, csak a zölden hullámzó dombok, melyeket néha kisebb facsoportok, időszakos patakok törnek meg.
A napi rendszerességű esőknek hála ez a vidék szinte kicsattan az élettől. A virággal borított rétek messzesége még abból a magasságból is látványos, színes kavalkádot mutat, s Roober, aki többnyire nem evilági állapotban leledzik, örömmel gyönyörködi ki a teremtett világ szépségeiben is magát.
Ő tudja a mögötte húzódó szándékokat, érzi a benne lévő erőt, a rezgéseket, melyet át-, meg áthatják.*
- Nincs is ennél jobb!
*Rikkantja oda a sárkánynak és reméli, hogy hangját a szél süvítése közben mis meghallja a társa.
Úgy dönt, hogy a város határában szétválnak útjaik, nem akarja zavarni a vörös sárkányt, egyébként is tudja, hogy következő időkben miféle dolgok várnak rá.
Az események menete majd elviszi ahhoz a személyhez, akivel találkoznia kell.
Hogy aztán a találkozásból mi sül ki, az már rájuk tartozik, s előre legfeljebb Ritalea tudná megmondani.*
- Menionnál sajnos el kell válnunk egymástól, Silarona.
*Osztja meg gondolatait a vörös sárkánnyal.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-11, 3:00 pm

//Kesa

//

*Megtámaszkodik a szekéren, hogy enyhítse a szédülést. Még forog egy kicsit a világ, de lassacskán beáll a kép. Odaérve az elf kéri a kardot,mire odanyújtja neki. A hirtelen mozdulatra összerezzen, s meglepetten figyeli a másik ténykedését. Azonban nem tesz semmit a nő azon kívül, hogy leszidja. A kis vizsgálat közben elhangzik azonban egy olyan mondat ami elgondolkoztatja, de végül csak rávágja zsigerből azt a bizonyos nemet. Mert nem. Nem mondta senki, és ha mondták is volna, se hinné el. Kissé mogorvára is sikerül a szó, de nem érdekli, majd a banditákra terelődik újból a szó, a sebei után. Nem mély sebek és ez meg is nyugtatja, majd a nő felé fordul.*
-Beviszem őket a Menioni várbörtönbe. Jó helyen lesznek ott, és amúgy is ott kell jelentkeznem.
*Ezzel el is kezdte felpakolni őket. Ha az elfnek nincs kivetni valója, a rabszolgákat is szépen visszatehetik a szekérre. A lovakat meg befogták a szekér mögé. Akár indulhatnak is.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-12, 5:19 pm

/Eron/

*Kicsit meglepődött,hogy a férfi ilyen kedves. Nem mintha eddig nem lett volna az, de azért van benne valami megmagyarázhatatlan kétes dolog. Aztán Mikor Lys szemibe nézett, a lány egyből elpirult. Nem szokta ő meg, hogy a friss ismerősök tűrik a füle mögé a haját és így bámulják.*
- Khm..Azt hiszem bepakolom a maradék dolgainkat.
*Gyorsan ki sietett a többi dologért. Csak élelem volt már kint. Behozta és letette a konyha asztalra. Érdekes módon nem volt kifosztva ez a kis fészek. Fogta Eron és leültette az ágyra, majd ő mellé ült.*
- Nos, ha már így alakult a dolog, hogy ketten maradtunk a sötétben, akkor beszélgessünk. Mondd csak ! Te mindig ilyen kedves vagy mindenkivel?
*Érdeklődött buzgón, mert azért ez nem mondható el mindenkiről. Kapásból eszébe is jutott valaki. De ez most mellékes.*
- Tudod, nem szoktam meg, hogy elsőre barátsággal közelednek felém.
*Adta gyorsan a magyarázatot és várt.*

_________________
Déli-dombság - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-12, 7:51 pm

// Cloud //

* A fiú szavaira csak a szekérre néz. Éppenséggel elférnek, de így mégis nyolc emberre kell felügyelnie a fiúnak. Nem túl jó arány, ezt meg kell hagyni, még úgy se, hogy a rabszolgák elég rossz bőrben vannak. Ráadásul szerencsére Eloynak köszönhetően az egyik bandita sem tűnik annak a veszedelmesnek. Kesa oda is lép hozzá, mielőtt még Cloud feltehetné a szekérre, hogy megnézze a sérülését, majd a szekéren található rongyból tépjen egy kisebb darabot, ami már elég a céljához, és azzal bekösse azt a sebet, amit Eloy okozott.
Nem kéne a kelleténél jobban összevérezni a szekeret, ráadásul úgy gondolja, nem is néz ki olyan rosszul, ha látszatra azokkal is törődik, akik rájuk támadtak.
A férfi ellátása után visszatér lovához, hogy az még véletlenül se gondolja meg magát, és csak úgy elinduljon. Így onnan nézve várta meg, amíg a fiú felsegíti a rabszolgákat is, és utána a három lovat a szekér után köti. *
- Ha készen vagy, ideje indulnunk. De előtte átvennéd egy kicsit?
* Mutatja fel a kantárt, és ha Cloud átveszi, akkor ő hátra megy, és három újabb darabot tép a rongyból, amivel a banditák száját köti be. Ha a fiú részéről a legapróbb reakciót is észreveszi, akkor megszólal. *
- Nem szeretném, ha menet közben véletlen szólni támadna kedvük a társaiknak.
* Azzal ismét átveszi a kantárt Cloutól. *
- Pattanj fel te is! Aztán tartsd szemmel a foglyaidat is.
* Megvárja, amíg a fiú is felszáll a szekérre, hogy parancsot adjon lovának, és visszatérjen az útra, mely egészen Menionig viszi majd őket. Az út következő szakasza szinte eseménytelenül zajlik, csak az egyik rabszolga kezd nagyon csúnya köhögésbe.
Kesa aggódó tekintettel néz hátra. No nem azért, aggódik az életéért, mint amilyen formában a szerepe megkövetelné. Inkább az zavarja, hogy idő előtt fog elpatkolni, márpedig, amíg a fiú mellette van, csak nem hagyhat figyelmen kívül egy halottat a szekéren, és a végén még csak fel sem használhatja azt a friss halott testet, amiért még fizetett is, igaz nem valami sokat. Márpedig jelen helyzetben nem tud semmit se tenni a nőért, ugyanis a szóban forgó rabszolga egy nő, de sajnos jelenleg semmi sincs nála, amivel meghosszabbíthatná az életét. *

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-18, 8:55 pm

// Roober //

*A szavak halkabban bár, de eljutnak a vörös sárkányig, aki népére jellemzően jó hallásával könnyedén hallja meg.*
- Nincs! - *ért egyet vidáman. Eddig sem volt rossz kedve, de a repülés, mint szinte mindig, még inkább felvidította.
Élvezte, ahogy a sebességtől zúgó levegő körülöleli, alatta pedig a táj suhanva, monotonon változik, és a hasonló de mégis más - más dombok rohanva tűnnek el mögöttük.
Egy madárraj hangosan csipogva repül el az ellenkező irányba, széles ívben kikerülve őket.
A következő szavakra majdnem bólint egyet, reflexszerűen. A kétlábúak mozdulatai, akár akarta, akár nem, hétszáz év alatt megmaradtak benne, és öntudatlanul is sokszor használja őket. De a bólintásnak nem sok értelme lenne így, sárkány formájában - még ha hasonló mozdulatot sárkányoknál is látni - , arról nem is beszélve, hogy a levegőben meg még értelmetlenebb lenne a mozdulat.*
- Kár. De örülök, hogy találkoztunk. - *Ebben most több az igazság, mint a legutóbbiban. Most, a levegőben, örül a találkozásnak Mégiscsak sokkal jobb társaságban repülni, mint egyedül. Még ha ez a társaság olyan furcsa is, amilyen - kevés sárkány repülhet egy felhőn álló öreg mágus mellett. Bár nem valószínű, hogy sokan vágynának rá.
A vörös sárkánynak repülés közben amúgy is ritkán akadt társasága az elmúlt hétszáz év alatt. Fajtársaival is ritkán találkozott, ismerősei nagy része a többi nép közül került ki. Talán ezért is örült most a furcsa mágussal való találkozásnak, mert még ha az öreg nem is sárkány, azért messze nem olyan, mint a többi kétlábú.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-18, 10:05 pm

// Lys //

*A lány ki is megy a csomagokért. Eron elereszt egy mosolyt. Talán jól halad. Majd bejön Lys a csomagokkal, leülteti a férfit az ágyra, mellé ül, s kérdezi. Eron felvonja egy pillanatra a szemöldökét.*
- Te meg mindenkivel ennyire közvetlen vagy?
*Kérdezte mosolyogva. majd megrázta a fejét.*
- Nem. Nem vagyok mindenkivel olyan kedves. Csak aki megérdemli, az kap a mosolyomból. És elhiheted... nincsenek ilyenek sokan.
*Megint a szemébe néz, de nem eltúlzott mosollyal, inkább csak egy enyhe barátságos huncut tekintettel.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-19, 10:47 am

//Silarona, a vörös sárkányhölgy //

*Roober a tovareppenő madárraj után néz mosolygó szemeivel, gondolatban üdvözölve is Narlát, a kis cserfes istennőt, aki bizonyára e madarakban is benne leledzik, igaz, nem fizikai valójában, csak lényegét tekintve.
Egyben örül annak, hogy ebben az esetben nem avatkozik bele a dolgába, ahogy tette azt Sou esetében még szintén Menion közelében.
Akkor azért kissé megharagudott az istennőre, de mivel egyébként meglehetősen jóban vannak, így nem tartott az sem sokáig.
Elvigyorodik, miközben megpillantja a város tornyait a felfelé szálló meleg levegőben remegve. Ugyanakkor érzi is, hogy közeledik a menetrendszerű eső, mely a Remény tengere felől érkezik. A felhők még nem látszanak, csak a levegő válik egyre forróbbá és egyben nyomottabbá is.*
- Én is örülök! De ideje elválnom tőled, Silarona.
Az istenek kísérjenek utadon!
*Búcsúképpen még egyszer körberepüli tisztes távolságból a vörös sárkányt és csak most látszik, milyen gyors is tud lenni ez a kis felhő. A sárkány ugyanis még mindig repül.
Elég is volt már az anyagi testben tartózkodásból, ideje visszatérni valódi énjéhez, mely mindig is több lesz annál, amit egy ekkora kis anyagcsomóba bele lehet préselni.
Ha a vörös sárkány nem tartóztatja, akkor a kör végeztével egyik kezével még intve a sárkánynak, ereszkedésbe is kezd a legközelebbi facsoport felé, hogy majd ott tűnjön el nyomtalanul a bohókás szürke köpenyes mágus, akit alakított.*

//Ha még folytatnád, állok elébe, ha már nem, akkor köszönöm szépen a játékot! Jó volt!//

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-20, 5:53 pm

//Kesa, befejező, végreee ^^ cheers

//

*A hölgyemény, akiről még mindig szikla szilárdan meg volt győződve, hogy elf, megnézegeti a sebeit, s mondván, hogy semmi komoly arrébb is áll. Persze a bandita karját ellátja. Hát ha ez kell neki. Nem utálja ő még ezt a banditát sem, de oly mindegy, hogy a sebe el van e látva vagy sem. Azaz helyesbítsünk. Soha az életben nem jutott volna eszébe, hogy megnézze, van e valami gond azzal a vágással, amit ő ejtett az előbb. Az tett megjegyzés, hogy miért is tömi tele az uraságok száját ronggyal inkább mosolyogtatja, mint furcsállná. Elvégre logikus magyarázat, és ügyes csak ne találjon rájuk nézni út közben. Habár egy színes, (vicces) pont az egyhangú úton. Az út valóban egyhangúan, mondhatni semmi különös történés nélkül zajlott le. Cloudnak semmi kedve nem volt megszólalni. Azért fájtak a vágások, és valahogy ez a rabszolgatartó tünde neki már sok volt. Beérve feltehetően megkapta a fizetségét, majd a három jómadarat elvitte a katonaságba. Megkeresve az illetékest, "leadta" őket, és indult is a saját dolgát intézni. Jelentést kell tennie a küldetés sikeres voltáról.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-20, 9:19 pm

// Ennyire nem kell ennek örülni, csak nem volt ilyen borzalmas Wink

//

* A nő állapota az út további részében sem akar javulásra utaló jeleket mutatni, ami nem is meglepő, főleg azok után, hogy Kesának sem áll módjában ezen segíteni, de szerencséjére a nőben még van annyi életerő, hogy Menionig kibírja.
Kesa meg is lepődik, hogy a kis katona, aki eddig oly buzgón szólalt fel a rabszolgák mellett, még csak a legapróbb jelét se mutatja, hogy észrevené a haldoklót, pedig ezt már neki is látnia kellene az állapotán.
A városba érkezéskor kicsit feltűnőnek bizonyul a társaság, a maga egy szekerével, amin kereken tízen utaznak, többen is megkötözve, némelyeknek még a szájuk is. Ráadásul a szekér mögé kötött három kihasználatlan ló is csak további kérdéseket vethet fel az emberekbe.
A fiú szolgálati helyéhez érve megvárja, míg a három jómadarat leveszik a szekeréről. *
- Nincsenek valami jó állapotban ezek a rabszolgák! Bánhatna velük jobban is!
- Már így tettem rájuk szert, de hamarosan megkapják az ellátást.
* Aggodalommal néz hátra, hogy csak ne most adja meg magát a nő. Legalább a városkapu túloldaláig bírja ki, onnantól, már ha nem találkozik őrjárattal, akkor senkit se fog érdekelni mi van a szekéren, egészen, ameddig a birtokáig eljut.
Rövid aggodalom után visszafordul, hogy a korábban eltett erszényt elővegye.*
- Cloud! A jussod!
* A fiúhoz dobja az erszényét, aki remélhetőleg elkapja azt, és ha vet rá egy gyors pillantást, azt még megvárja. *
- Ideje indulnom, így is eleget késlekedtem. Eclair vigyázzon rád!
* Int egyet a kis katonának, de már azzal a lendülettel is indulásra sarkallja lovát, amit a többi is követ, és hamarosan el is hagyja a várost, hogy saját útjának utolsó szakaszához érjen, minek végállomása maga a birtok, miközben végiggondolja, hogy nem is bizonyult olyan rossznak ez az út, mint ahogy gondolta. Ritalea a kegyeibe fogadhatta, mivel be kell látnia, nem az volt életének legjobb döntése, mikor elhatározta, hogy elfnek kívánja kiadni magát. Szerencsre, mégse sült el rosszul. *

// Köszönöm a játékot!! //

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-25, 3:39 pm

//Eron//

- Én közvetlen? Általában igen. Arra gyanakodok csak, aki megérdemli. Nem szoktak jól járni...
*Eszébe jutott a törp a mocsárnál, aki tényleg nem járt jól és elnevette magát.*
- Bocsánat, eszembe jutott csak egy emlék.
*Mondta kedvesen és előkapott pár falatot a táskájából.*
- Te nem vagy éhes?
*Kérdezte miközben az almát majszolta.*
- Kezd késő lenni. És holnap szeretnék korán indulni, hogy hamar tudjam kézbesíteni a dolgomat. De csak egy ágy van.
*Mondta bizonytalanul és nem mert Eronra nézni. Szemtelenül jóképű egy férfi volt, de Lys most nem akart semmit. Csak egy kis figyelmet. Azt is inkább barátilag.*
- Ha gondolod én alszok a földön. Megszoktam már.

_________________
Déli-dombság - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-26, 10:50 pm

*Nocsak... a mondatra felhúzta a szemöldökét. Majd kiderül, hogy megérdemli-e a férfi ezt a modort a nőtől avagy sem. Az emlékre semmit nem reagált. Igazából nem is érdekelte. Éhség...*
- Nem, nem vagyok éhes.
* És jön az ágy. Elereszt egy huncut mosolyt, nem tudja kihagyni. Bólintott.*
- Rendben. Ha úgy is megszoktad, akkor legyen tiéd a föld, én alszok majd az ágyban.-
*Huhú... biztos nem erre számított a nő. Eron ismét ránézett a lányra, majd az arcát megsimogatta.*
- Maradt egy kis almadarabka az arcodon.
* Mélyen a lány szemébe mosolygott.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-09-29, 2:02 pm

// Azmozisz, Roober alakításában //

- Az istenek kísérjenek utadon Téged is, és további jó utat!
*A felhő meglepően gyorsan kerüli meg. Utánafordítja fejét, úgy köszön el ő is.
Ahogy Azmozisz eltávolodik különös járművén, a sárkány kicsit lassítva figyeli, ahogy eltűnik a facsoportban.
Elmosolyodik - most amúgy sincs senki, aki láthatná, és estleg vicsornak nézhetné. Újra felgyorsít, hogy aztán feljebb emelkedjen, egészen addig, ahol már hül a levegő.
Lassan Menion fölé fog érni. De most nagyon nincs kedve a nyüzsgő tömeghez, a tolakodáshoz, a hozzá érő emberek érzéséhez. Most csak a levegő szabadsága kell neki, ahol önmaga lehet, saját alakjában, a nélkül, hogy azt kéne játszania, amit mások látni akarnak.
Még feljebb emelkedik, hogy alulról ne láthassák meg. Majd később visszajön.
A város hamarosan elmaradozik alatta. Ebből a magasságból csak apró makettnek látszik, ahogy a többi nép képviselői, mint apró hangyák rohangásznak oda - vissza.
Közben azon gondolkozik, amiről az öreg mágussal beszéltek.
Azmozisz azt mondta, ha valaki jobb harcosnak képzeli magát, mint amilyen, a teljesítménye is jobb lesz. Sok területen ez még igaz is lehet. De nem mindenki azt képzeli be magának, hogy jobb valamiből. Sokan még inkább azt hiszik, hogy sokkal kevésbé értenek valamihez, mintahogy az valójában van. És pont ez a hitetlenség az, ami sokszor a teljesítményük minőségébe kerül. Ennél mér csak az a rosszabb, aki sokat képzel magáról, és ettől romlik a teljesítménye, mert biztos benne, hogy neki nem kell a maximumot nyújtania a tökéleteshez.
De ezt a beleképzelést nem lehet bárhol. Sokan megpróbálják, és a vége legtöbbször összeroppanás annak a súlya alatt, hogy mégsem lehet úgy. Vagy őrület.
Silarona azon kapja magát, hogy az egyre komorabb gondolatoktól elmegy a jókedve. Gyorsan próbálja kiverni a fejéből a témát. Hirtelen zuhanórepülésbe kezd, hogy aztán egy mező hosszú füve felett nem sokkal forduljon ismét az ég felé, mostmár tényleg Meniont véve célba.*

// Köszönöm a játékot, nagyon jó volt! //

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-10-01, 5:10 pm

*Valóban nem számított Lys, hogy belemegy a férfi, mert az illendőség úgy kívánja, hogy a férfi aludjon lent, de nem érdekli, jó lesz ott neki.*
- Rendben! Alszok lent!
*Az almadarabkára már nem is figyel, elteszi a csutkát és magára húzza a köpenyét és elterül a földön. A moha kicsit melegíti és ez azért jó neki.*
- Jó éjszakát.
*Mondja és hátat fordít Eronnak.*
~ Azért még is csak egy kicsit arcátlanság, de mindegy.
*Maga mellé húzza zsákját, mert a dolgaira mindig vigyázott és behunyta szemeit. Furcsa volt, hogy ebben a házban volt, ahol régi kedvesével annyi éjszakát töltött együtt. Nem bírt elaludni. Kicsit felkavarták a régmúlt emlékei. Hiszen itt emlékek vannak aztán bőven.*

_________________
Déli-dombság - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-10-01, 5:17 pm

*Kicsit mintha megsértődött volna a lány. Erre Eron csak eleresztett egy gonosz mosolyt, mikor Lys már háttal feküdt neki a földön. A tünde nyújtózott egy nagyot, majd elterült az ágyon.*
- Jó éjt.
* Érezni lehetett enyhe mosolyt a hangjában. Nem telt el sok idő, olyan 10 perc, amikor felkelt a férfi az ágyból, s a nő mellé feküdt. Ha ő ránéz, Eron mélyen a szemébe néz, s elereszt egy neki nagyon jól álló mosolyt.*
- Biztosan fázol.
* Nem veszi le szemét a nőről, kicsit végig is néz rajta. Már sötét van, az ablakon beragyog a hold fénye, mely most vonzóbbá teszi a nő bőrét, ahogy végigragyog rajta.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-10-01, 5:27 pm

*Hallotta Lys a kis mosolygós megjegyzést, de nem törődött vele.Ám, amikor Eron mellé feküdt, megdermedt.*
- Igen, fázom kicsit, csak...
*Hirtelen nem tudta, hova tenni a dolgot. Szembe fordult a férfival.*
- Nézd Eron! Nagyon szimpatikus és vonzó férfinak tartalak, de mondok valamit, azért, hogy tisztában legyél a dolgokkal.
*Vett egy mély levegőt. Elege lett már abból, hogy egy éjszakás kis kaland legyen.*
- Tudod, volt már része egy éjszakás kalandban, de ebből többet nem kérek. Elegem van, hogy csak a testem kell a férfiaknak. Ha valaha is együtt leszek valakivel, akkor azt azért fogom tenni, mert úgy érzem, hogy azzal hosszú távra tervezhetek. De te nem nézel ki olyannak. Javíts ki ha tévedek kérlek.
*Felült, mellkasa előtt összefonta karjait és úgy várta a választ.*

_________________
Déli-dombság - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-10-01, 5:36 pm

* Mereven figyelte a választ, a mosoly megmaradt arcán, de nem lefagyva. Mikor Lys felült, Eron a hátára dőlt, s onnan nézte a nőt. Bal lábát felhúzta, majd... felnevetett. Egy jóízűt nevetett... már ha Eron valójában képes volna jóízűn nevetni, de kívülről ez látszott. Mulattatta a dolog, mulattatta a hallottak és a nő viselkedése. Még mindig nevet, majd abbahagyja, s felül. Most közel volt a nőhöz, s magabiztos mosollyal nézett bele a szemébe.*
- Rendben.
*Majd felállt, s ismét rádobta magát a puha ágyra. A hátán feküdt, jobbját tarkója alá tette, lábát felhúzta. Ő aztán nem próbálkozik, ha nem akarja a nő. Egy cseppet sem izgatja a dolog. Aludni fog.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-10-01, 5:53 pm

~ Rendben?
*Elöntötte a pulykaméreg.*
- Már ne is haragudj. De igaz, én ajánlottam fel a földet, hogy alszok rajta, még is az illendőség úgy kívánja, hogy neked kéne. Nem baj, lenyeltem. Aztán csak úgy semmi szó nélkül mellém fekszel. Hát nem tudom. Lehet nálad ez a módi, de nálam nem.
*Kicsit puffog most és ki is viharzik a házból. Így még vele senki sem bánt. Rosszul esett neki. A bejárat előtt járkált fel és le.*
~ Nem értem. Tényleg nem értem a férfiakat. Mintha a falnak beszélnék. Elegem van.
*belecsapott a fal oldalába az öklével és tovább folytatta a járkálást.

_________________
Déli-dombság - Page 10 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala