Déli-dombság

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-04, 9:42 pm

A kis ember Merena felé is emelte botját a lány hátralépet bosszankodva.
-Ej, de veszedelmes vagy ! Amilyen apró olyan nagyszájú.- felelte mosolyogva. Eközben már Vogon eszméleténél volt és nem tétlenkedett rögtön rávetette magát az apró emberre, hogy elvegye botját.
Merena egy darabig türelmesen nézte, ahogy a két férfi hadakozik egymással, majd felkiáltott:
-ELÉG LEGYEN! - kiáltásába az egész üreg beleremegett. A lány szeme újból zöldesen világítani kezdet majd egy legyintéssel kiragadta a kisember kezéből a botot s mérges tekintetét Vogonra szegezte.
-Mássz le róla Vogon. - aztán igéző pillantással az apróságra nézett- Figyelj ide kis ember, nem akaratunk bántani. Baráti szándékkal jöttünk. Látom a kínt az arcodon...fájdalmad van. Had segítsünk rajtad. Kérlek- csendesült el a lány várva a kisember reakcióját.
~Remélem megértette jó szándékkal jöttünk~

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-04, 10:59 pm

~Még csak az kéne, hogy most, hogy nyerésre állok, kieresszem a markomból és újra nekünk támadhasson.
A rabszolgakereskedőnek esze ágában nem volt még csak a kart sem elengedni, nehogy azzal is megüthesse. De pár másodperc után rájött, hogy végül is azért volt joga a saját otthonában leteperni, mert el akarta venni a fegyverét, hogy ne bánthassa vele.
Így kénytelen-kelletlen kicsit lazábbra vette a fogást. Tekintete elárulta a dühét. Már épp meg volt, hogy el tudta volna ő is venni és akkor avatkozik bele ez a fruska. Miért nem akkor, amikor őt leütötték?
-Mi közöd ahhoz, hogy nekem mi fáj? Az én házamban ott fáj, ahol nekem tetszik. Csak azért mertek rám törni, mert egyedül vagyok utolsó törpként ezen a vidéken. Kettő egy ellen, szépek vagytok! -füstölgött, de kis lélegzet vételnyi szünet után ugyan úgy folytatta a kiabálást- Nem szégyellitek magatokat, hogy akkor rohantok le és fosztotok ki, amikor beleállt a hátamba a fájdalom? Ha ilyen nagy legények vagytok, akkor miért nem akkor, mikor pár hónapig egy kenőcsnek köszönhetően egész jól voltam? Szégyelljétek magatokat!
-Ahhoz nekünk semmi közünk, hogy neked fáj-e a derekad. De ha újra megtámadsz minket, akkor mind a tíz ujjad fájni fog, mert kitekerem. Még hogy kirabolni? Minek nézel te engem? Becsületes rabszolgakereskedő vagyok. És neked is jobb lenne inkább aláírnod egy papírt, hogy eladod magad. Találnál egy olyan gazdát, aki csinál valamit a betegségeddel és hasznos munkát végeznél. Nem itt tengetnéd a semmittevéssel az idődet!
Szavai őszinték voltak. Nem látta sok értelmét, hogy valaki fenntartsa a szabadságát, miközben saját magát sem tudja ellátni. Biztos lenne valamelyik gazdag nemes, aki pár darnáért szerezne a bajra valami szert és cserébe kapna egy ingyen dolgozó munkást. Így meg se munkája, se megélhetése, se... semmi, ami kivezetné őt a helyzetből.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-04, 11:27 pm

-Gyógyító vagyok s ezenkívül mágus szívemen viselem az élőlények sorsát még akkor is ha nem ismerem őket. Ha akarod, ha nem megfoglak gyógyítani és nem várok érte köszönetet hisz úgy sem köszönnéd meg. - felelte a nő magabiztosan aztán, ahogy ott állt mozdulatlanul és nézte a kisembert töprengeni kezdet. ~Talán jogos a lázadozása, végül is akarata ellenére törtünk rá ...talán hagyni kellene őt békén.Végül is nem akar meg gyógyulni. Vagy csak fél? Lehet fél hogy még rosszabb állapotba kerül. Sajnos nem látok a fejébe, de nem baj meggyógyítom. Ne szenvedjen. ~merült el gondolataiba Merena.
A kisember csak nem hagyta abba a lázadozást ellenük folytatta tovább mondandóját, de Merena sem hagyta szó nélkül az apróságot.
-Na ide figyelj apróság, csökönyös vagy és buta. Már elmondtam, hogy nem fogunk bántani, segíteni jöttünk. Ha akarod, ha nem meg fogunk gyógyítani. Fáj a hátad minden bizonnyal ízületi esetleg megerőltetted. - A fiatal lány belenézet tarisznyájába majd újból megszólalt
-Aj aj, nincs elég füvem. Vogon ne most köss üzletet, ha lehet, inkább segíts és hozz néhány gyógyfüvet, amiből kenőcsöt vagy italt készíthetek. - nézett a kalmárra békés tekintettel.
-Vogon sorolom, mit gyűjts be és hozd ide . Figyelj, mert ezek fontosak. Kell: 2 db Fehér fűzfakéreg, gyömbér és kamilla. Na meg víz.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 12:19 am

Vogon szemei sötétek és hidegek voltak, amikor Merenára néztek. Nem volt kedve ebben a lehetetlen helyzetben tovább maradni. Sértette, hogy csak így parancsolgatnak egy szabad embernek, aki se felfogadott munkása neki, se... Igazából ma reggel ismerte meg.
Így végül inkább elengedte és görnyedve a plafon miatt kiment a mágus után.
-A gyömbért neked kell beszerezned. A másik kettőből hozok annyit, amennyit találtam.
Ahogy kiért a rétre, ha nem szól tovább semmit a lány, akkor felszáll a lovára és elvágtat. Először az út mentén keresgél, mert ott gyakrabban szokott kamillát látni. Ezzel elég gyorsan megvolt, de a fehér fűz az bizony problémás. Az erdő szélén leszállt Saurusz hátáról és gyalog ment tovább. Órákig bolyongott, míg végül a patakpartra kiérve talált két egymás mellett álló ilyen fát.
~Szuper! Nem kell nagyon megsértenem egyiket sem, egyik oldalt az egyikről hántom le, míg másikról is csak egy kisebb foltot.
A kamilla virágait jól összetörve nyomkodta bele sok fakérget a nyeregtáskába és alig tudta rászíjazni végül. De felpattant és gyors vágtában a fákat megkerülve visszatért a táborhelyére és a tűz roncsához, hátha sikerült ott már valamit előkészítenie a társának.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 11:36 am

-A gyömbér nem probléma . Na, megyek is keresek. - felelte majd hátat fordítván a férfinek eltűnt a sűrű rengettekbe. Ahogy ott barangolt egy kis ösvényre bukkant mit fura eddig még nem látott növények borítottak be. ~Elindulok erre, hátha itt rá akadok.~ . Egy fura kopogó hang zengte be a kis erdőt. Egy harkály volt az, ahogy fáról-fára repült élelem után kutatva. Árnyéknak is tetszett az ismeretlen buja növényekkel telt sűrű rengeteg, ahol itt-ott felbukkant egy egy ott lakó kis állat. Merena ahogy sétálgatott az ösvényszélénél észrevette a növényt, melyet már egy órája keres.
-Meg is vagy , jól elbújtál- mosolygott majd letérdelt a növény elé. ~Huha ,na akkor kezdjünk neki~ elővette zsákjából tőrét majd óvatosan neki látott , hogy kivágja a növény gyökerét. Mikor ezzel végzett elrakta zsákjába kellékeit aztán feltápászkodott a földről leporolta szoknyáját s visszament a táborhoz, hogy elkészítse a gyógyszert. A tábornál már ott volt Vogon is.
- Ad ide , köszönöm. Szép munka volt. - dicsérte meg a férfit s még abban a percben neki látott az ital elkészítéséhez. Merena megrakta a tűzet felrakta forrni a vizet majd belerakta az összeaprított gyógynövényeket. Egy kis ideig még főzte majd belenyúlt zsákjába elővette a gyömbér gyökerét és beledobta ajd egy fura zöldes fiolát vett ki amit szintén hozzá öntött.
-Kész is már csak le kell szűrni. - levette az üstöt az állványról s eloltotta a tűzet. Megint zsákjához nyúlt kivett egy edénykét és egy darab rongydarabot. A rongy darab segítségével leszűrte a gyógy főzetet az agyagedénybe aztán Vogon felé nyújtotta.
-Tessék vidd le a kis embernek . Mond neki a mágus küldi és igya meg.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 2:57 pm

A Beebebrox ahogy odaérkezett az egymáshoz támasztott fahusángokhoz, körbenézett a nyergében ülve. A vidék békés és barátságos volt. És hiányos. Hiányzott az a parancsolgató fruska. Így a lováról leszállva először csak egykedvűen heverészett a fűben. Már gondolkodott azon, hogy lehet nem is gyömbérért ment a boszorkány, csupán kedvesen közölni akarta vele, hogy elválnak útjaik és ő megy jobbra a másikuk meg balra.
Ahogy feltápászkodott a helyéről, hogy eldöntse, körbe sétál-e megnézni, hogy itt van-e valahol vagy már el is tűnt, azon gondolkodott, hogy valamit még lehet nem árt megtenni. Az odúhoz sétált és addig keresett, amíg egy nagy üstre nem akadt. Úgy gondolta, a törpe főzhetett benne, de az ételmaradék még mindig ott volt az alján. És egy kefe.
Visszament ezekkel és a kulacsából egy nagyon kevés vizet locsolt a kondér aljába majd súrolni kezdte, hogy tiszta legyen, mire -ha- előkerül a társa. Így mikor ő is megérkezett, már neki is foghatott. Az elf pedig újra a fűben fekhetett teljes nyugalommal, elmélkedve a világ dolgairól. És ahogy épp kedve volt, nézte a fákat, a virágokat a fűben, az eget és hogy mit sürög-forog ez a szürke rendtag.
~Vajon a gyógynövények kimerülnek egyszer? Ha megöljük őket, hogy felhasználhassuk a varázsitalokban, akkor a halottak sem tudják visszanyerni az erejüket.
De lehet-e a földnek olyan megújuló képessége, hogy az elpusztult növények helyébe új életet fakaszt. A búzánál ez így működik. De vajon nem-e a táj varázserejét használjuk fel ilyenkor a növényeken keresztül?
Ezen gondolkodott, amikor végül befejeződött a gyógyszer elkészítése.
-Tessék vidd le a kis embernek . Mond neki a mágus küldi és igya meg.
-Én ugyan nem! Vidd le te, hogy verjen fejbe téged! -vágta oda neki- Vagy tudod mit? Menjünk ketten és hátha megint megtámad minket!
*Ha elindulnak közösen, akkor most már illedelmesebb lesz a kupec és a bejáratnál előre engedi a hölgyet. De a törpe állapota romlott az óta, így nem tudhatták, hogy eszméletlenül fekszik a földön.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 3:46 pm

-Én ugyan nem! Vidd le te, hogy verjen fejbe téged!
-Vagy tudod mit? Menjünk ketten és hátha megint megtámad minket!

-Azta Vogon micsoda hősies tett egy védtelen nőt küldeni, de tudod mit én nem félek a kis embertől sem a botjától úgy hogy megyek is. Ó most meg már menjünk együtt?? Nem félsz hogy fejbe ver??- kérdezte széles mosollyal Vogontól.
-Mindegy is ne válaszolj, gyere, vigyük le a gyógyszerét. - ekkor elindultak az üreg felé.
A kereskedő előreengedte a nőt . Merena meglepődött a férfi udvariassága láttán szóvá akarta tenni, de inkább magába fojtotta mondandóját ~Most meg előre enged.. ennyire fél? Vagy csak most jutott eszébe, hogy udvariasnak kellene lennie? Na, mindegy~ .
Az üregben sötét volt alig láttak valamit. Egy kis idő múltán viszont szemük megszokta a sötétséget. A kisember eszméletlenül feküdt a földön, magán kívül volt. A lány Vogon kezébe nyomta a gyógyitalt.
-Tessék itt van menj oda és itasd meg vele. Ne hogy már ezt is én csináljam . - mondta kicsit fennhéjázva, folytatván- Menjél csak ,menjél. - bökte közelebb a törpéhez Vogont.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 4:28 pm

Vogon követte a varázslónőt a rejtekhelyre. Szorosan mögötte haladt és azon gondolkodott, nem kellene-e az íját elővennie, mikor meglátta a mozdulatlan házigazdát. Remélte, hogy őt is fel tudja ébreszteni, ahogy vele tette. De ennél sokkal sötétebb volt a helyzet. Nem is jó szó az rá, hogy sötét. Az legalább egy békés állapot. Inkább nevezzük szörnyűnek.
-Tessék itt van menj oda és itasd meg vele. Ne hogy már ezt is én csináljam .
~Na, remek! Már megint én csináljak mindent. Nem elég, hogy megvédtem ettől a gyerektől, megint csak parancsokat osztogat. De már kezdem megszokni. Viszont remélem nem teszem tönkre a művét, hogy egy varázstalan elf adja be. Ha bármi is kell hozzá még, az hiányzik belőlem.
Most ütötte meg csak a fejemet... Nem is biztos, hogy tisztában van a képességeimmel.
A dilemmája ellenére is oda ment és a törp arcát paskolta, hogy magához térítse. Neki mindegy volt, hogy újra el kell-e menni az összetevőkért és majd szépen nem tér vissza vagy sikerül és magukra hagyhatja őket. Legyen az övé ez a házsártos kölyök, ha annyira gondját akarja viselni.
Így amikor kinyitotta a szemét a karjaiban lévő, akkor a szájához nyomta az üveget.
-Mi ez? Nem akarom, hogy megmérgezzetek. Még élni akarok.
-A boszi akarta, hogy megidd! Azonnal lefelé vele, mert ha itt szájalsz, sose jutok ki innen. Nekem ma még dolgom van.
Amint kimondta, eszébe jutottak azok a gondolatok, amikre a találkozásukkor gondolt, így bocsánatkérően fordult a lány felé, megeresztve egy mosolyt. Ezzel bele nyomta az egészet és közben látható volt, ahogy lassan enyhülnek az arcán a fájdalom ráncai. Majd felállt mellőle, a nő kezébe nyomta az üres üveget és az ajtó felé sétált.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 6:25 pm

A férfi megitatta a kis emberrel a keserű fura színű gyógyitalt.
-Fuj, mi volt ez a borzadály?- mormogta az apróság savanyú tekintettel. Alig telt el egy kis idő a törpe állapota látszólag javult. Arca kivirult s a kedve is megjött rögtön felpattant a földről s örömében táncra perdült.
-Már nem fáj a hátam! Meggyógyultam! - kiáltotta örömébe aztán közelebb lépett az idegenekhez.
- Várj Te nagy melák. Hová sietsz? Igen hozzád beszélek- nézet Vogonra, majd Merena felé fordult - nem is ehhez az angyali teremtéshez, aki csoda főzete által volt oly kedves és meggyógyított. Köszönöm neked! - hálálkodott az apróság. Ezt követően tekintetét ismét Vogonra szegezte - na meg neked Te nagy melák. Bár majdnem eltörted a kezem, de üsse kő segítettél én is szeretném valamivel meghálni. Várjatok itt. Jövök mindjárt. - ekkor eltűnt az üregben, ami több vájatból állt.
Merena és Vongon türelmesen várták a kis embert, aki maradásra intette őket.
-Szerinted hová ment?- Merena alig mondta ki már a törpe vissza is jött egy ládikóval a kezében. Belenyúlt a ládába majd elővett 10 darnát aztán közelebb lépet a kalmárhoz, hogy megjutalmazza.
A törpe belenézet újból a kis faládikójába megcsóválta fejét s újból elővett 10 darnát , mit Merena felé nyújtott. A lány tiltakozóan intet a kezével
-Nem, nem.. Tarsd csak meg!- de a kisember ügyet sem vetett rá. Megragadta a lány kezét majd beletette a darnát.
- Vedd! Jót tett helyébe, jót várj. - Ekkor a kisember egy szemvillanás alatt eltűnt az üregben. A két idegen tudta itt már nincs keresnivalójuk így hát elhagyták az üreget folytatva útjukat a város felé.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 8:31 pm

~No, váratlan haszon. Nem is olyan rossz, hogy egy délelőtt megkerestem egy rabszolga árának a felét. Azt hiszem, Eclair arca most fordult mosolygósra és az eddig szenvedőknek meghálálja a türelmét. És az oltárára helyezett érméket.
A rabszolgakereskedő elvette egy szó nélkül a pénzt. Kifelé menet hallotta maga mögött a lány tiltakozását, de ezt a dolgot már kettejükre bízta. Ő többet kapott így is, mint amennyiben megállapodtak. 10 darnával többet.
Odakint megvárta a boszorkányt, hogy megkérdezze tőle:
-Nos? Akkor mehetünk Norlanba?

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 10:31 pm

Merena kimászott az üregből s akkor tűnt fel neki , hogy valaki hiányzik mellőle. ~Hol van Árnyék? Az előbb még itt volt.Nem volt itt? Itt volt!~Forgolódott jobbra, balra macskája után kutatva, de a kalmár megzavarta.

-Nos? Akkor mehetünk Norlanba?
-Ne most ne zavarj, nem látod, hogy keresek valamit... Pontosabban valakit. Jobb lenne, ha segítenél ..Csak tudnám, hol van. - felelte kétségbeesetten a lány miközben a bozótosban matatott.
- Addig nem mehetek el, míg Árnyék nincs mellettem. Jól van, Árnyék megtalállak.- határozta el magát.
~Hogy is kezdjek neki? Meg van!~ - Hol van itt egy fa? Egy fa kell . Áá OTT VAN!.- nézet körül aztán kiszúrt egy vénséges vén tölgyfát. Rögtön oda sietett hozzá, végig húzta kezét a fa kérgén majd megszólalt - Ez tökéletes. - ~Milyen szép délceg. Remélem, hasznomra leszel most~ ekkor leült a fatövéhez elővette zsákját s mélyen beletúrt. A hosszas keresgélés után kivet egy agyag edényt, amiből reggelente étkezni szokott, ~Hm más nincs ez is megteszi~ . Tőrje is előkerült a barnás vöröses itt -ott foltozott zsákból. A lány kezébe vette Tőrjét majd végig húzta kezét az élén. Kicsorduló vérét az agyagedénybe csepegtette s jobb kezével, vérével pentagrammát rajzolt a fa törzsére. Lehajtván fejét halk mormolásba kezdet, szeme színe ismét megváltozott. Abban a pillanatban a szél felerősödött. Hangos morajlás törte meg a csendet . A körülöttük lévő növények hangos susogásba kezdtek, mintha egymással beszélgettek volna. Merena egyre hangosabban motyogott. A szél egy halk nyávogást fújt a vándorok fölé egy percre minden lecsendesült a fák, bokrok s füvek abba hagyták beszédüket, de a lágy szellő újból halk susogásba kezdett. Merena felállt s követni kezdte a hangot, melyet macskája hangjának vélt. A hang, amit követet vissza vitte a táborhoz melyet ott hagytak. Nagy meglepetésére a tábor nem volt üres. Árnyék volt ott keservesen nyávogott Merena után vágyódva. A nő megragadta macskáját meg simogatta majd szorosan magához szorította. - Itt vagyok !- suttogta .
-Hol van Vogon? - nézet szerte szét körül magán, de nem látta a kalmárt.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-05, 11:04 pm

A sötét elf türelmesen várt a nyeregben. Hagyta, hogy elő kerítse a macskát, hiszen ő sem hagyná ott soha sehol a paripáját. Ha majd megtalálta, visszajön és végre elindulhatnak. Bár sietniük így sem kellett, hiszen már hasznosan telt az idő, lám, néha megéri kicsit lassabban élni az életet. Végül is nem gyerek fajba tartoznak, hogy mindig rohanjanak, még se éljenek annyit meg, mint egy elf vagy egy mágus.
Miközben remekül el volt foglalva azon gondolataival, hogy a négy torony városában körbenéz a kikötőben, hátha valami érdekesre bukkan, hirtelen kiabálásra lett figyelmes. Lépésben elindultak Saurusszal arra felé, mikor végre a hang gazdája is felbukkant.
-Mehetünk? Nem kell rohannunk, ha szükséged van még valamire, tudok várni.
*Ha nincs semmi elintézni való, akkor lassan újra kijutnak a keskeny földútra, ami a dombok között kanyarog.

/folyt. köv. a városban/

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-06, 2:16 pm

-Mehetünk? Nem kell rohannunk, ha szükséged van még valamire, tudok várni.
-Nem, menjünk, csak a városba szeretnék holnapra oda érni. - mire kimondta már sikeresen utolérte társát.
Jókedve is visszatért, hisz előkerült macskája ki számára olyan sokat jelent. Merena egyetlen élő rokonának tekinti a macskát, de ez érthető is a bácsikája halála után nem maradt senkije azon a fekete kósza üszkön kívül, akit Árnyéknak hív.
A két vándor folytatta útjukat a Város felé .

/folyt. köv. a városban/

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-07, 8:11 pm

//Arash//

Mit is mondhatnék egy közömbös személy által tett ajánlatra? Vélhetőleg nemleges válasz éri azt, aki efféle gondolatait hozza napvilágra. Egyszerűen nem akarok tudomást venni róla, vagy tán ennél is rosszabb. Hajt a kíváncsiság, vajon miféle helyről beszélhet.
A már szokványos, merev vonásokon túljutó érzelemre összeszűkölnek szemeim. Ez volna az, ha valami után érdeklődik az ember… Végül elérte, hogy tudni akarjam szavainak folytatását. Talán nem is annyira ez, mint ama tény zavart, a sötét bőrű mondottai kérdést tettek fel bennem. Mit teszek ezek után? Túl sok választás nincs. Maradni és küzdeni az engem megillető tulajdonért. Esetleg váll rándítva továbbállni mintha misem történt volna. Ebben az új életben először érzem azt a fajta bizonytalanságot, ami undort keltő áramlatként csap orcán. Emberség…
Lepillantok az ökölbe szorult kezekre, s lassanként ellazulnak az erőt kifejtő ujjak. Eddig szemhunyásnyi időintervallum, mára a hátralevő élet. Szokatlanul élénkít ez a tudat. Mintha a sok-sok esztendeje porosodó könyv ismét okulni vágyó kezébe kerülne. Csak annyiban változott, az olvasó kezei már nem kérges, szakállba borult arc árnyékában hajtják tova a lapokat.
- Hallgatlak. – Tekintetem csak addig vész el a sötét szempárban, míg a derengő tér át nem ’repít’ egy másik helyre. Nem gondolkodtam azon, mi lehet az úti célja.
Hiszen a teremtőjének elegendő alkalma volt a támadásra. Cseppet sem tartottam attól ami a túloldalon fogad.
Aztán csak oda érkeztünk, ahonnan minden elkezdődött. Sodródó hullámok, enyhén fúvó szél, melengető napfény. Mostanra minden adott lenne ahhoz, amiért idejöttem.
- Miért érdekel, hogy egy ’hozzám hasonló’ mihez akar kezdeni? – Néhány perce magam sem tudtam. Mostanra viszont tudom, folytatom az eltervezett utat.
S minden ami időközben hozzávetődik, előbb vagy utóbb beilleszkedik a képbe.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-08, 1:19 pm

// Wyerre //

*Arash kivárta a megfelelő pillanatot a válaszért. Nem ismerhette a szenvtelen arc mögötti gondolatokat, ám a habozás esélyt adott arra, hogy ő is átgondolja, valóban el akarja-e mondani a nőnek, amibe belekezdett.
Végül az ezüstösen csillanó szemek az övéibe néztek, s kimondták a szót, amit várt.
Mielőtt szólt volna, Nasar belépett a térkapuba, s el is tűnt előle. Arash követte őt, s amikor megérkeztek és lábai a puha homokba vágódtak, sötétbarna arcán széles, fehér vigyor terült szét.
Erre várt. Ismerős volt a táj.
Talán még a halász és családja is itt lehetett valahol vérébe fagyva.
A nő ekkor feltett egy kérdést, amire elkomorult a mágus. Arra a helyre gondolt, ahonnét érkezett, s nem kívánt oda eredménytelenül visszatérni.*
- Mert egy magadfajta jól jön ott.
*Közönyt erőltetett hangjára és vágott arcára is. Mára elege volt az utazgatásból, a harcból is.*
- Az a hely hasonlókat gyűjt össze és van olyan hírneve a messzi északon, mely sokaknak megfagyasztja a vért az ereiben.
Elviszlek oda, ha akarod, s aztán meglátjuk. Csatlakozhatsz hozzánk Filnoren, a repülő vár mágusai közé.
Vagy járhatod tovább az utad egyedül.
*A koszos lila köpenyt hátralebbentette a vállán túl, széles hátára. A nap fényében megcsillantak ékszerei, miközben átvette másik kezébe a botot.
Nevét nem említette meg, de a hely neve talán ismerősen csendülhetett az ezüstszeműnek.
Filnoren vára emlékezet óta egyszer szenvedett csak vereséget, igaz, épp legutóbb, Olassië felett. De elesni akkor sem esett, csak csatát veszítettek a fattyak mágusokkal megtámogatott erői.
A híreket már Lanuria tájain folytatott útjai szolgáltatták neki, ugyanis nem tért vissza.
Eredménnyel akart, olyan eredménnyel, ami elég nagy, hogy helyreállítsa nevét a repülő várban.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-09, 10:13 pm

//Arash//

Hátat fordítva vártam a néger mágus mondandóját. Tekintetem valahol a vízfelszín fényjátékának tükröződésében akadt el. S ahogy a percek telnek, rá kell jöjjek, jelen esetben szerencsésnek mondható a mostani felvett testhelyzetem, mely nem engedi láttatni a kirajzolódó arckifejezésem.
Filnoren. Az is csak egy hely, ahová be nem tenném a lábam. Valahogy taszít egy olyan terület gondolata, ahová behódolni térnek hazájukból, Gwaith-dúr gyermekei. S persze nem csak onnét… Miféle elf követné egy sárkányfatty parancsait? Egy mágia teremtette korcs lény parancsait?
Csakis olyan lehet képes rá, aki nem élhette át testközelből azt amit én, nem láthatták az általuk okozott sérelmeket. Ott van szeretett városom kezdeti nyomora, Elsga romba döntése, majd pedig Olassië megtépázása, csak hogy néhányat említsek ama hosszú listáról.
Még ha nem is minden tettük közvetlenül érintett, nekem számított, és most is számít. Egy őstől származunk, s bár őket nem érte el a megvilágosodás, mint minket, ez még nem ok a gyűlölködésre. Elfek vagyunk!
- A repülő vár… hallottam már róla… - S mint aki erősen kutat emlékei közt, érdeklődéssel fordulok hozzá. A látszólagos ifjontiság kerül központi szerepbe. Ha már ilyentájt alakulást vett ez a találkozás, meglátom miként tudok élni a lehetőséggel.
- Ahogy rég, úgy most sem tart itt semmi. Ha Filnorenben egy magamfajta hasznos lehet, én állok elébe. És ha mindegyik legalább annyira forgatja a mágiát mint te, ki tudja, talán még hasznomra is válhat.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-10, 1:06 pm

// Nasar //

*A nő háttal hallgatta a szavakat. Olyan szavakat, amelyek meghívást jelentettek számára.
Természetesen nem tudhatta, ahogy még maga Arash sem, hogy Filnoren nem vett részt Elsga elpusztításában. Az csupán egyetlen elborult elméjű ősi sárkány csapásának lett áldozata, melyet aztán az istenek el is zártak a világtól.
Gwaith-dúr népének jelentős része azonban nem hódolni megy Filnorenbe, s talán nem is oly sokan vannak elfek azok között, akik a repülő várban keresik boldogulásukat.
A sötét elfek városát ugyan sötét elfek alapították, de mostanra mindenféle nép megfordul ott, s így mindazok jól érezhetik magukat védelmében, akik sötét mágiájuk miatt üldöztetve vannak, vagy épp csak ez a mágiaág érdekli őket. Innen már csak egy lépés a hírhedt Filnoren, ahol jó helyen vannak a hozzá hűséges sötét mágiatudók. A fattyak ugyanis nem varázstudó faj, s a várban elkél a mágus.
Olassië más tészta. Azon város támadásában a repülő vár, mint ahogy a benne lakó sárkányfattyak is, tevékenyen részt vett.
Maga Arash is küldetést hajtott végre, s miután megakadályozni nem tudta a küldöncöt, hogy segélykérését elvigye a törpék népéhez, Sternbe vitt útja, majd onnan kísérte tovább a végvár küldötte sereget, hogy megkísérelje megakadályozni mozgásában. S végül mégis belefutott abba a némberbe, aki meg is vakította, s el is vitte a seregek útjából.
Régen volt, de a barna bőrű mágusnak még most is ökölbe szorul a keze, ha arra gondol, hogy eközben Zotreth könnyedén jutott az elesett helytartó székébe, s mondhatni hősként vezette ki a nagyobb vereség elől a fattyakat.
Igen, egy efféle módon már jó lesz visszatérni Zotreth elé. Talán lesz alkalma is, hogy magának követelje a trónt.*
- Sokan így kerültünk oda Gwaith-dúrból, Filnorenben jutottunk előbbre.
De nem hitegetlek. Akárki nem lehet tagja a vár mágusainak, csak aki bizonyítja, hogy méltó rá.
Ha velem akarsz jönni, hát gyere. Ha nem, akkor menj utadra, Nasar!
*A barna bőr alatt megrándultak az arcizmok. Mosolyogni nem készült, inkább megfeszült arca. Kíváncsi volt, van-e elég bátorság a némberben. Ha van, talán még hasznára lehet.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-11, 4:10 pm

//Arash//

Már megint ez a név. Ha tudná, hogy gazdájának teste már rég az enyészeté lett. Ideje lenne már eldöntenem, hagyom-e a múlt szellemének kísértését.
Kevesen ismertek így, s még kevesebben adták tovább a névhez tartozó történetet.
Mégis, némi aggodalmat érzek eziránt. Gwaith-Dúr megalapításakor jelenlévők, ki barátként, ki ellenségként figyelte Nasar Rauko-t, aki frissen lehántolt emberbőrbe bújva kiérdemelte ezt a nevet. Ki tudja már, az akkori életemben hol fordultam meg, miket tettem… És ki mondja meg, miért tűnt el szolgálatomból a hozzám hű Jina Lea, élettörténet író?... A sírba, vagy más kezébe adta a terebélyes kötet egészét?
Lassú és alapos körbetekintésem a messzi tájat vizsgálja valami vagy valaki után. Láthatólag sem a klán tagjai, sem az ezüst sárkány, sem senki más nincs láthatáron belül. Az érzés azonban bennem motoszkál, árgus szemek pillantásának figyeléséről.
- Mindennek ára van, de ez még nem indok a meghátrálásra. – Enyhe bólintás kíséri szavaim, megerősítésként, miszerint, felőlem akár most is indulhatunk.
- Mielőtt útnak indulnánk, lenne itt még valami. Ha kérhetlek, ne hívj többet Nasarnak. A valódi nevem Nwalmë. – Szögezem le határozottan, őszinte komolysággal vonásaimon. A kikötőben történt jelentős változás után, valamiért ez a spontán jött szó inkább közelebb áll hozzám, mint bármely másik.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-01-11, 9:17 pm

// Nwalmë //

- Arash.
*Adta meg nevét a barna bőrű mágus. Talán ideje visszatérnie a várba. Ha minden jól megy, hoz magával egy mágust, aki tagja lehet a haderőnek.
Természetesen ez még csak egy feltételes dolog, hiszen nem Arashon múlhat, hogy valóban részesen lesz-e neki.
A sötét mágus belevájta a botot a homokba, majd megtette az első lépést. Befelé indult, a szárazföld belseje felé.
Nem akart túl sokat beszélni, ám szavak nélkül is éppen eléggé beszédes volt tartása. Nem húzta meg magát, sokkal inkább, mint aki itthon van, úgy lépett előre.
Ez az ő szülőföldje, még ha a falu, és a kis ház romjai, amelyben szülei éltek, mielőtt végzett volna velük, nem is a tenger partján van.
Messze van a hely, ahova igyekeznek és ő sem siet. Lesz lehetősége megismerni a nőszemélyt az úton.
Ha még Nwalmë – mostmár tudta a nevét – nem indult el, hátranézett sötét szemeivel, s hozzá éppen olyan sötét arccal, és megszólalt.*
- Mire vársz? Át kell vágnunk Lanurián, hogy célba érjünk.
A közelben lesz jó déli lovakkal egy ménes, abból elköthetünk magunknak.
*Hogy szavaival kibillentette a nőt, vagy nem is volt rá szükség, elindultak arra, amerre a mágus a lovakat sejtette.
Nem akar végig varázsolni az egész kontinensen, hogy onnan jussanak északnak, Filnorenbe.
Lesz ideje meglátni, miféle lény is ez a némber.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-02-28, 6:23 pm

//Arash//

~ Vajh’ az ő neve valóságos, vagy csak éppoly hazugság, akár az enyém?.. – Apránként engedem ki a benntartott levegőt, hisz mostanra nincs tényező, ami a nyugodt légzést felhevítené. Habár, ritka azon dolgok kevese, mik képesek elérni az izgatott állapotot. Egyedül a gyarapodó tervek gondolatban megtett, előre kivitelezése aggaszt. Túl hosszú a lajstrom amely a bukás felé vezet. Hiába a más test, ha az elme túlságosan ragaszkodik az egykorihoz. Mindez ellenére, előfordul, hogy a gyermeteg képzelgések könnyedén új termést nyitnak az elme határtalan mezején. Csak ezt az egy ésszerű magyarázatot találom arra, hogy miért is követem a néger mágust. Különös természetességgel haladok a férfi nyomán, mintha valóban, hontalan kitaszítottként, új otthon reményében tenném utam. Talán annyira nem is hazugság ez a feltevés, ami a békésen megcsillanó ezüstökben káprázik. Annyiban viszont eltérő, nem az én, vagy közös érdekek miatt teszem, hanem a már rég elhunyt, s még élő népért. A helyért, amely sosem fog addig nőni ameddig megérdemelné, mindaddig míg más eltereli az együttes céltól.
~ A végén, még a hasznomra válsz…
Hosszadalmas színjáték elébe állok, de nem siettetek semmit, majd alakul. S abban reménykedem, csendes, nyugodalmas utunk lesz.

//Elnézést a kimaradásért, megint... XD//

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-02-28, 10:48 pm

*Az út, mint olyan, könnyedén haladt, s a fekete mágus éppen olyan szótlan volt, mint korábban. Ő nem erőlteti a beszélgetést, ha útitársa sem.
A tettek hamarabb megmutatják, kit, milyen fából faragtak, mint a szavak.
Nwalmë, vagy Nasar, vagy az istenek tudják csak, mi is a valódi neve, egyébként sem tűnt a fekete bőrű mágusnak túl szavahihetőnek.
Azok a nemesi uradalmak, amiket már máskor is dézsmált meg, ha úgy hozta a sors, útjába estek, legalábbis néhány. A déli lovakat szerette, de voltak olyan északiak, amelyek sokkal inkább illettek az ő zord lelkéhez.
Most ezekkel kellett beérnie.
A karám, amely hamarosan eléjük bukkant, magasba nyúló nyárfák zöldellő oszlopai között bújt meg. Közel, s távol nem sok őr volt látható, de Arash tudta, hogy valahol, a nyárfák tövében ott pihennek azok.
Botját megmarkolta, s intett útitársának.
Ha az közelebb jött, fekete arcában villanó szemekkel szól hozzá.*
- Legalább két őr vigyáz a fák mögött. Őket leszereljük és vihetjük a lovakat. A többiek az uradalomban isznak….
Menjünk!
*Ha útitársa is vele tartott, akkor együtt indultak el a fák felé. Rövidesen szétváltak. Arash már előre várta, hogy lecsaphasson. Élvezni fogja, ebben biztos volt.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-03-23, 4:18 pm

// Ryn//

* Tinia Vogonnal való találkozás után elindult, hogy feltérképezze Lanuria tájait. Járt pár helyen, ami eddig tetszett is neki. Néhol még egy kis varázstudományt is sikerült magába szippantania. Nem felejtette el a rabszolgalányt, de még nem akart ezen a helyen viszályba keveredni. Nem lenne túl bölcs dolog. Megállt egy kis dombos részen és körbenézett.*
~ Hm! Egészen szép itt. Talán nem zavar meg itt senki.
*Majd leült és ez talán a legjobb hely a természet mágia alkalmazására. Elég nagy tudású varázstudó már, persze ő abban hisz, hogy gyakorolni és tanulni mindig kell. Letelepedett a fűre és a fűszálakkal kezdett játszadozni. Behunyta szemeit és a kezeit a fűszálak fölött tartotta. Két fűszál egymásba kapaszkodott és szép lassan elkezdtek felfelé kúszni. Tinia kinyitotta szemeit, felállt és mosolygás közben egyik kezét behajlította, majd a magasra nőtt fűszála meghajlottak és egy kisebb kaput képeztek. Tinia átfért alatta.*
~ Nagyszerű, de még nem szép.
* Megfogta a kiskapu két végét és koncentrált erősen, majd felfutottak rajtuk a kis fehér virágok.*
- Most jó!
*Mondta csak úgy magának és szemlélte kreálmányát.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-03-23, 5:55 pm

// Tinia//

Melor úgy gondolta jobb lenne, ha elküldene még egy kis tanulásra az egyik barátjához. Messze délen lakott a szürkeköpenyes öreg és több hónapig tanított. Végül aztán mikor úgy látta elsajátítottam azt a tudást amit át akart adni, elküldött. Azt mondta nem a könyvek bújásával van nálam gond. A mágikus tudásomat szépen fejlesztettem, de valamiről közben megfeledkeztem.
- Ryn, fiatal lány vagy. A legnagyobb hiányosságod nem a mágiatudásban rejlik, ó egyáltalán nem erről van szó! Neked az élethez nincs tudásod. Nem ismered az embereket. Nem tudod ki a jó ki a rossz, nem tudod hogy működik a világ rendje. Nem leszel erős mágus, ha az élethez buta vagy. – mondta az öreg és az utamra küldött. Azt mondta tanuljak meg élni, aztán tárgyalhatunk a további tanításom felől.
Morcosan indultam el az öregtől. Tudtam hogy kissé naiv vagyok, de azért a „buta vagy az élethez” kijelentés szíven ütött. Minden esetre úgy döntöttem, hallgatok az öregre. Belevágok a kalandozásba. Épp le akartam pihenni kicsit egy kis réten, mikor megláttam egy fura nőt. Épp fűből épített kaput.
- Áh egy mágiahasználó…- mondtam vidáman mikor odaértem mellé.
- Szia! Megkérdezhetem, hogy miért csinálod ezt? – somfordáltam hozzá közelebb kíváncsi arccal.Aztán mikor jobban megnéztem elkerekedtek a szemeim.
- Te jó ég! Mi történt veled? Tiszta kék vagy! - pislogtam rá nagy szemekkel.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-03-23, 9:14 pm

* Egy eléggé idegesítő hang zökkentette ki a gyakorlásból.*
- Gyakorlok, ha nem vetted volna észre.
*Vetette oda mérgesen. Nem tűrte, ha valaki megzavarta. Otthon sem és itt sem. De, amit ezután mondott az idegen, az még jobban felbosszantotta.*
- Én ilyen vagyok. Vadalani. Látom téged sem neveltek meg, ahogy az itteniek többségét. Először talán mutatkozzál be.
*Nézett le a lányra. Aztán szép lassan körbejárta és jó mélyen beszippantotta az illatát. Hasonló volt, mint annak az idegesítő Aldo nevű mágusnak. Nyilván ő is hasonló.*
- Az az egy pozitív dolog van benned, hogy varázstudó vagy te is. Miért kémkedsz utánam?
*Teljesen belehajolt a lány arcába. Látta, hogy még fiatalka, de a szemtelenségnek is vannak határai. Vele senki ne legyen az. Járkélt közben körbe körbe, úgy várta a választ.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-03-27, 8:42 pm

Nagy szemekkel pislogtam a nőre. Nem tudtam mi történhetett vele, de tiszta kék volt, szó szerint mindene. A bőre, a haja…
A lány viszont nem volt túl kedves.
- Hééé…mekkora egy pukkancs vagy te! – böktem meg a vállát kicsit, hogy hátrébb tereljem.
- Ugyanúgy te is bemutatkozhatnál, mielőtt ilyen gorombán ráripakodsz valakire. – feleseltem vissza.
- A nevem Ryn von Samok. – tettem hozzá sértődött hangon. Aztán egy pillanatra elgondolkoztam.
- Szóval vadalani…mintha már hallottam volna ezt a szót. – töprengtem félhangosan.
- Á megvan! Egyszer hallottam amikor két mesterem beszélt a vadalaniakról. – mosolyodtam el.
- De azt nem mondták, hogy alapjáraton kékek vagytok. Ez elég fura…- pislogtam rá újra a lányra.
- Nah, persze én csak ne beszéljek itt rikító piros hajjal. – kacsintottam a lány felé. Aztán újra a lány művére néztem.
- Szóval gyakorolsz? Beszállhatok én is? – vettem elő a pálcámat.
- Tudom hogy lehetne kicsinosítani kicsit. – tettem hozzá

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-03-31, 10:01 am

- Pukkancs? Látom nemes sem vagy.
* Méregette szüntelenül tovább. Fura egy szerzet volt. Olyan kis fiatal és olyan idegesítő. De talán megéri foglalkozni vele.*
- Ha már megszólítasz mutatkozz be te előbb. Ha tévedek, akkor szólj.
*Megállt a lány előtt és egy hatalmas mosolyt eresztett meg felé.*
- Én Tinia vagyok Ryn! Hány éves vagy?
*Érdeklődött tovább. Aztán mondta a vadalaniakról hallott dolgokat és Tinia magában megállapította, hogy sajnos ezeket mindig visszahallja majd. Ők kékek maradnak, ez már ilyen.*
- Igen, tényleg rikít. De! Nekem tetszik.
*Mondta egyhangúan, mert tényleg így volt. Sok volt náluk a kék, és ez a vörös igazán más volt. Aztán bele akart kontárkodni az ő művébe, de hát mit tehet itt egy felnőtt.*
- No, had lássam mit tudsz. Egyébként, gyakorlok igen. Minden nap kell órákat, ha szinten akarod tartani magad. És tanulni kell akár a halálodig.
*Mondta összeszűkült szemekkel.*
- Remélem érdemlegeset fogsz mutatni. Ha nem akkor mehetsz is az utadra. Engem meg hagyj békén. De ha tetszeni fog, akkor maradhatsz és segítek fejlődni.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-04-15, 10:28 am

A kék lány nagyon fura volt. Összehúzott szemekkel méregetett amíg be nem mutatkoztam, aztán egyszer csak éles váltásként elvigyorodott. Kissé megkövülten néztem rá. Elég fura egy nő volt. Azt is megtudtam, hogy a neve Tinia és hogy tetszik neki a hajszínem. Vidáman rákacsintottam, aztán megkérdeztem segítsek-e neki kiszépíteni a fűkapuját. Ő viszont olyat mondott ami nem tetszett.
- Szóval vizsgáztatni akarsz? - kérdeztem tőle elhúzott szájjal.
- Kösz, de nem. - mondtam határozott arccal és eltettem a pálcám, amit előzőleg elővettem, hogy varázsoljak.
- Nem gondolom, hogy bármit is bizonyítanom kéne neked. - tettem hozzá mellékesen. Kicsit sértett hogy ennyire alábecsül. Vizsgáztatni akar és utána kijelenti, hogy majd tanít. Na ne! Vannak nekem mestereim, akikre felnézek. Majd pont egy idegentől kérek segítséget.
- Nem azért vagyok itt, hogy varázslást tanuljak. Az én szintemen nagyon is jól bánok az erőmmel. - húztam ki magam büszkén.
- Viszont az tagadhatatlan hogy vannak hiányosságaim. De azok nem mágia terén mutatkoznak. - tettem hozzá elhúzott szájjal.
- A mestereim szerint meg kell tanulnom élni...de hogy ez pontosan mit takar, hát azt nem annyira tudom. - görbült le a szám. Azok a dolgok amiket könyvből kellett tanulni nagyon jól mentek, mert pontosan meg volt határozva mit kell tudnom. De most...az életet nem lehet könyvekből megtanulni. Megráztam kissé a fejem, hogy elkergessem borús gondolataimat és leültem a fűbe.
- Amúgy te miért jöttél ide? Úgy tudom, ti Vadalanok messze laktok innen. - méregettem a lányt.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-04-26, 7:24 pm

- Vizsgáztatni? Nos lehetséges. Pedig tanulhatnál tőlem.
*Mondta és hátrált egy kicsit. Kissé szemtelennek tartotta a lányt, de kezdett hozzá szokni, hogy itt minden más. Ameddig csak úgy hitték ők, vadalaniak vannak a világon minden egyszerűbb volt. Aztán egyszer csak a feje tetejére állt minden és olyan lények kerültek elő, amikről fogalmuk sem volt. Eddig nem mondható, hogy szerencsére.*
- Élni?
*Kérdezte kissé kimérten és megengedett egy kacajt is.*
- Igen, valóban meg kell tanulnod, így első ránézésre is. Remélem sikerrel jársz te lány.
*Mondta komolyan, aztán válaszolt is a kérdésre.*
- Én miért jöttem ide? Azért, hogy meglássam ezt a világot. Mi úgy tudtuk, hogy csak a mi népünk létezik a világon. Mi vagyunk ott és más nincsen. Aztán egyszer csak betörtek hozzánk Lanuriából és mindent felforgattak. Volt ott elf, mágus, sárkány és még sok más faj. Kissé meglepő volt, hogy milyen mások. No de hagyjuk is.
*Mondta szinte lemondóan, hiszen hiába is magyarázná ennek a lánynak a tényeket. Lehet meg kéne próbálkoznia barátkozni, de akkor le kéne alacsonyodnia, ami kissé nehezére esett. De sajnos meg kell próbálnia és lehet ez a lány még a hasznára is válhatna.*
- Na jó. Mihez lenne kedved? Mit csináljunk? Mondd csak. Szarvast elejteni? Luckót építeni kis varázslattal? Vagy esetleg madarat reptetni?
*Érdeklődött tovább és talán megpróbál a lány kedvére tenni és még lehet ő is élvezni fogja.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-04-27, 10:06 pm

Tinia elmesélte hogy csak világot akar látni azért jött ide. Végül is a céljaink nem is annyira különböztek. Egy vadalaninak nyilván nagyon új egy ismeretlen kontinens. Más a kultúránk, ez első ránézésre látszik rajta.
- A magam részéről Telarba tartok. – mondtam, mikor megkérdezte mit csináljunk. Ha van kedved velem jöhetsz. Legalább nem unatkoznék. Ráadásul mesélhetnél nekem a hazádról. – mondtam vidáman és felkeltem a földről.
- Ha kész vagy indulhatunk is. – tettem hozzá és elindultam.
- Mondjuk majd este levadászhatunk valamit, vacsorának. Mondd csak tudsz sütni? – kérdeztem, mert én nem voltam a konyha királynője.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2014-05-21, 8:36 pm

//Arash//

Utunk elérte fordulópontját miután a mágustól néhány léptényire lelassítottam. Sem a szavak, sem a közelgő helyzet nem okozója annak amit ama pillanatokban éreztem. Épphogy ellenállok attól, hogy utat engedjek megfeszült tagjaim útvonalának. Enyhén oldalra billent orcám már nem azt az út alatt viselt közönyt hordozza magán. Valami más, kézzel foghatatlan érzést amit jobb lett volna egy az egyben lenyelnem, rég… Nem hittem, hogy egy egykoron történt esemény éppoly gyűlöletet vált ki mint azt valós formájában tette. Ideje beletörődnöm, hogy ez az új élet nem csak ajándék, hiszen egy átok elmúlt, de helyébe másik lépett. Mert ez a félelf test múlandó, sebezhető. Nincs vándorló lélek, sem pedig erőfeszítés a kiválasztott feletti birtoklásért. Különös, egyben hihetetlen tény, de míg más megvetéssel pillant a nyomorult koldusra, vagy akár egy harcban sebesült emberre, engem mindig mélyen elgondolkoztatott a sorsuk. Rég időkben, némi irigységgel afelé, hogy ők tisztában vannak a közeli vég bekövetkeztével, de én… túl rég volt az ideje annak a sebesülésnek… A jelenem átka egy röpke pillanat alatt kicsinyítette le a hatalmas, még alig ismert Lanuria képét. Porba tiporta mindazt az elszántságot, amit nemrégiben a szabadságnak egy alig látott világnak szántam.
Válasz nélkül indulok el, majd a szétválást követően gyorsabbra veszem a tempót. A pengék a helyükön maradnak, és ezen egy felbukkanó őr sem változtatott. Mozdulatlanul vártam azt a pillanatot amikor már alig volt köztünk távolság. Leszegett fegyverrel torpant meg, kérdőn, tán gyanútlanul mért fel. Tekintete nem fürkészte közben a környéket, nyilván meg sem fordult a fejében hogy nem egy magamban érkeztem. S ki tudja melyik hozta meg a józanságát. A távolból szűrődő ordítás, vagy a sejtető tekintet amit látott. Lomha, mégis, hatalmas erővel párosult lendülettel akarta belém hasítani kardját, ami elől hajszál híján sikeresen kitértem. Két tenyérrel a porban, guggolva vártam a következő támadást. De nem vártam meg míg elér, oldalról kerültem mellé már tőrrel a kezemben. Pontos célkitűzéssel irányítom a rövid pengét, amely rendkívüli könnyedséggel hasít a nyakán dagadó érbe. Ahogy az alant hulló férfi szemei üvegesen néznek fel a háborgó lombokra, már messziről hallom az idefelé csörtető alakot…