Déli-dombság

* Halk kacaj hagyja el a számat majd megszólalók.
- Azt mondod meg akarod állítana azokat akik e föld jogos tulajdonosai? E Földet lanur az istenek és a szerencse segítségével vette el azoktól akik most felégették hagyatékát.
* Majd egy mély sóhaj s folytatom.
- Azok a sárkányok időtlenek és sebezhetetlenek. Emberi eszköz varázslat nem hat rájuk. Ha talalkozol egyel kinek színe fekete mint az éjszaka, kezdj el imatkozni minden istenhez, hogy túléld, vagy úgy jársz mint én. Shuga...
* Nézek rá majd vetek oda egy kaján vigyort.

Nos ha megvernek az istenek hogy egy feketével hozzon ösze a sors a minimum hogy lelépek előle egy sárkány nekem még extrém falat lenne vigyorodom el hasonló módon.
Egyébként biztos hogy létezik eszköz vagy varázslat ellenük mivel kicsi az esély rá hogy ne legyen persze tuti nem én találom meg de ez már csak így megy. Na de utunk elégé egyenesen halad ami nem rossz de némi tempót kéne belevinnünk keresek egy lapos de nagyobb követ kicsit rugozom rajta majd
Sublimus lapis és elemelkedek a talajtól kényelembe helyezem magam
mi lenne ha magasabb sebeségre váltanánk szerintem a séta neked is unalmas  nevetek fel

- Úgy bizony létezik, Lanur kardja. De mikor számon kértem a főpapnőt oly hevesen támadt vissza, hogy az az érzésem támadt, hogy eltekozolták. S fogalmuk sincs, hogy hol lehet. Ezek szerint az egyetlen fegyvert a fopapnő elvesztette, s ezzel elvesztette a csatát is...
*Bolintok egyet a feltevést illetően, viszont megálljt parancsolok tenyeremmel Shuganak. S halkan szólalok meg.
- Ha már sietnél akkor Tegyük azt gyorssá.
* Előre nyújtom kezem majd egy fekete kor keletkezik előtte s egy kapu nyílik meg. S rátekintek a férfire.
- Ez a legközelebbi faluba vezet, egy teleport. Ha bízol bennem Menj előre ha nem igyekezz mielött bezárul a hátam mögött...
* S már csak a férfin áll mit választ s ha engem küld előre gondolkodás nélkül átlépek a kapu túloldalára.

Nem várok sokáig átlépek de azért pár apróságot előkészítek ha esetleg át akarna verni.
Megyek elsőnek nem probléma majd a kapu felé libbenek ha esetleg valami csapda várna javíthassak az esélyeimen. Noha nem biztos hogy ártana nekem de azért jobb a békesség

*Ahogy mind a ketten átléptük a kaput egy falu szélén találjuk magunkat. Olyan fél napi kutyagolást spóroltam meg ezzel habár repülve lehet nem tartott volna annyi ideig. De ha már Úgyis erre tartunk miért ne tettük volna meg oly gyorsan amennyire lehet.
- Volt már részed hasonlóban? Úgy értem teleportáltál már valaha? Vannak akiket elkap a hányinger az első után. De ha minden rendben vezethetünk a fogadóban, ha emlékeim helytállóak isteni a sült hús és a sör.
* Kezdem vissza venni magamra az illúziót amitől kissé ember alakom lesz. Habár szemeim Továbbra is árulkodóak.

Nem mondom hogy utaztam volna már így de a gyomrom elég sok mindenen ment már át miattam így ez a kis utazás nem fog ártani neki Körül nézek a falu már látszik és a társam ismét mondjuk úgy szilárdabb formát vesz fel. De ezt a környéket ő ismeri így nem igazán áll módomban bármit is tenni pláne hogy elhozott ideáig. Egy megjegyzés lehetséges térutazás módok kutatása időszerű föld mágián belül.
Sült hús és ser remek kombináció és ha még az íze is finom
Majd megindulok a falu felé.

*Bolintok egyet a válaszra majd a fogadó felé veszem az irányt. Benyitok az ajtón, nem vagyok itt ismerősebb mint Shuga csak adenkent hozott már erre az utam. S tobb generációm is járt már erre, így nem túl nehéz a tájékozódás. Alig fél éve lehetek csak saját alakomban. Mégis úgy érzem mintha több ezer éve élnék lanur sztyeppéin. Vannak előnyei ennek asok bujkálásnak, s ez még csak az egyik a sok közül. Letelepedek az egyik asztalnál majd ha a társam is helyet foglal érkezik is a felszolgáló.
- Parancsolnak valamit a vándor urak? Forró fürdő, sült vadkan és sör a ház ajánlata.
- Egyenlőre nekem semmit köszönöm, a barátom viszont szívesen igénybe venné a sör és a vadkan lehetőséget.
- Értem hamarosan elkészül.
- Köszönöm, - majd amint ismét magunk vagyunk figyelmem Shugára irányul.- Vagy ohajtottál volna egyebet? Csak nyugodtan a vendégem vagy.
* Kúszik egy kaján vigyor arcomra.

Nem köszönöm ez bőven elég . Igazából amiről beszéltél Lanur kardja érdekelne tudsz róla valamit azon kívül hogy eltüntették? nézek rá kérdőn.
Vagy ha arról nem is egyfajta speciális kristályokról amiket sárkányföldön vagy más hasonló természeti erők által uralt területeken lehet fel lelni?
Nézek rá még mindig kérdőn . Noha tudom hogy koránt sem biztos hogy válaszolni fog még is reménykedem egyfajt pozitív válaszban.
Nem sokan jutnak közelébe egy ilyen hír forrásnak és nekem most épp erre volt szükségem hisz elakadtam.
Mesterem is erre fele járhatott de nem úgy tűnik mintha bármi zűrt kavart volna.
Tehát ezt a falut kihagyta ....

- Semmit nem tudok róla, csak tudom hogy nincs náluk. S azt is tudom, hogy ebben a háborúban az istenek nem fogják segiteni Lanur örököseit.
* Majd a kristályokon magam is elgondolkozom, még bele se gondoltam, hogy így szellemként nagyon egyszerű lenne eljutni a sárkányok birodalmába, főleg hogy Furia jele is rajtam van, talan kéne szaglászni arra felé hatha találok ott valami szamomra is érdekeset. Majd figyelmem vissza vezetem a mágusra, aki előtt éppen találnak, s elé rakják a sört a hússal.
- Jó étvágyat hozzá.
* Majd a pincérnőnek keze felé rakom a tenyerem majd aranyló darnák pottyannak az övébe. Ami ugyan csak egy illúzió semmi más. A kis hölgy máris vissza viszi a kapott penzt majd bele helyezi a nekik szánt kis szatyorba. Még a hangját is hallja ahogy csilingel majd elteszi a helyére én meg kaján vigyorral figyelem a lányt.
- Észre vetted?

Mármint hogy a fizetést ? nézek rá ártatlanul. El vigyorodom.
Igazából már felmerült bennem a kérdés hogy tervezel fizetni ez eszembe se jutott elmélázok még egy pont neki.
Na de térjünk vissza az eredeti témánkra
Nagyon elhallgattál a kristályoknál mire gondoltál? majd jót eszem a sültből.
És figyelem a fogadót hátha valami érdekes is található itt számomra. Bár ezen a területen nöttem fel úgy tűnik erre felé még nem jártam. Még csak a falu se ismerős.

Hm szellem társam elég mélyen elgondolkodhatott valamin töprenghet ami persze nem rám tartozik.
Noha valahol furdal a kíváncsiság.
Szóval a kristályokkal mire céloztál ha szabad érdeklődnöm
Igazából egy lelőhely érdekelne ahol találhatok egy kis 4 cm hosszú darabot ha többet nem is mert a köveknek meg van a maga hatása és hogy mire használhatóak de ezek a kristályok számomra érdekesebbek mint a drágakövek.

* Oda pillantok a mágusra, majd elvigyorodok.
- Nekem szabad bejarasom van a sárkányok országába, épen és sértetlenül utazhatok ott. Viszont még sose mentem oda ezért nem tudom mi lehet azokon a hegyeken.
* Majd kissé lejebb csuszva elmélkedem el rajta vajon miért nem tettem Még meg.
- Szóval ebben nem tudok segíteni neked.

/ Bocs hosszú napom volt Ennyi sikerült /

//Hossin folytatás//

Szellemúrnak tényleg problémamentes lehet az áthaladás de a terveimben az szerepel hogy élve jutok el oda és nem kísértetként.
Na igen azért valamelyest könnyebb a bejutás számodra de nekem kicsit nehezebb
Ami igazából némi irigységre adna okot de, marad a nehezebb út.
Értem én sőt elfogadom de tanácsokkal csak szolgálhatsz egy kíváncsi utazónak
Nézek rá immár egyenesen és az sem zavar hogy magába mélyedt előbb utóbb csak reagál addig én rendelem még egy kupa sert magamnak

* Államra helyezem kezem s kicsit elgondolkozok milyen tanácsot is adhatnék neki, hisz két megoldás létezik csupán ahhoz, hogy valaki szabadon mászkáljon odabent. S halkan belekezdek a dologba.
- Van esély rá, hogy ott mászkálj anélküli, hogy akárki ia meg akarjon ölni. Ha fogod magad s hűséget esküdsz a sárkányoknak, bár ez alapjában véve is veszélyes hisz nem akármelyik elé kell járulnod, hisz a vezetőik veszélyesebbek akármely lénynél akivel valaha találkozni fogsz. S nem szeretik túlzottan a fajtád, sőt nem véletlenül tervezik, hogy kiírtanak titeket mind egy szálig.
*Halkan elnevetem magam majd felvázolom a második lehetőséget.
- Vagy szellem leszel, viszont akkor is pont ugyanugy esélyes, hogy elpusztítanak. Hisz akár kém is lehetsz.
* Élőre dőlök majd megszólalok miközben szemem vorosben izzik s egy sárkány pillant az emberre belőlük.
- Érted, hogy miért jarhatok szabadon ott? - vigyorodok el- pontosan azért... Mert én magam is az ellenséged vagyok...
* Hátra dőlök a székben majd hasamra teszem a kezeimet.
- De nem itt és most, viszont ha a harcmezőn találkozol velem meg foglak ölni... Viszont van egy harmadik esély is ha érdekel....
* Ha igenleges választ ad akkor kezdek bele, viszont egy burkot alkotok szorosan kettőnk körül ami nem engedi hallani azt amit mondani fogok.
- Ekorini harcos leszel, s hűséget esküszöl nekem... S azt teszed amit mondok, az életed az enyém lesz, a lelked az enyém lesz... Mindened amid van atadod nekem... Cserébe védelmet nyújtok neked ételt italt nőket és otthont... Ez az az esély amellyel meghalnod sem kell s még sarkanyokkal sem kell hadakoznod... Én egy fekete sárkánynak tettem esküt onnantól az övé lettem, s ami az enyém azt mind ő uralja... Viszont szabad kezem van...

Hossin érdekes ajánlatokat illetve esélyeket vázolt fel, tagadhatatlan némelyik még előnyel is járna. De sajna nem követek senki és semmi hatalmat legyen az erősebb mint én vagy velem egy szinten fütyülök rájuk.
Nem hiszem hogy a szolga létet nekem szánták pláne nem egy sárkánynak , esetleg egy szellemnek nevetek fel vidáman.
Megszerzett vagyonom átadni bárkinek majd ha ork velőt eszem reggelire, ez erősen kétségesmég hogy a hatalmam egynémely zálogát átadjam , piha még ha fenyegetnek se teszem meg, vigyorodom el.
Egyelőre maradjunk az útitársak, a többi nekem még érdektelen, de nem zárkózom el a dologtól noha egy némely opció zavar Hossin uram

* Rabolintok a visszautasításra majd feloldom a mágiát mi körül vett minket. S elvigyorodok ahogy a férfi trefalkozni kezd. Még igy halalomban is megmaradt a humorom az isteneknek hála, bár jóval nagyobb erő kell hozzá mint eddig megkívánta a testem. S ahogy az opciók s zavaró tényezőkhöz érünk felhúzom szemöldököm.
- Igazán, volna olyan mi zavar bennük drága útitársam? Mégis mi volna bennük zavaró a számodra? Persze bízok benne, hogy nem kiáltasz sárkányt... Apró cseprő dolgokra... De hallgatlak mond hát mi lenne az?
* Fonom össze ujjaim magam előtt majd hüvelykjeimmel malmozni kezdek. Tekintetemben inkább kíváncsiság jelenik meg mintsem düh. A félelem ebben a testben ismeretlen fogalom nekem.

- Igazán, volna olyan mi zavar bennük drága útitársam? Mégis mi volna bennük zavaró a számodra? Persze bízok benne, hogy nem kiáltasz sárkányt... Apró cseprő dolgokra... De hallgatlak mond hát mi lenne az? Kérdezi és megszünteti a burkot mintha a dolog publikus lenne bár nekem nem gond a dolog.
Kezdetnek a neked adom minden khm értékemet és esetleges varázstárgyaimat amit erősen verj ki a fejedből. Aztán a többi dolog is érdekesen hangzik bár az nem csak sárkányokra vonatkozik, kicsit rapszodikus a hozzá állásom a szolgasághoz. Engem a világ titka érdekel nem egy csoporté hogy mikor mire készülnek el gondolkodom vajon mi motivál de igen engem az itteni valóság mögötti dolgok érdekelnek, nem a redves háborújuk, ami lássuk be ostobaság.

* Elvigyorodok az állításán majd tovább malmozok ujjaimmal.
- Nem kell oda adnod, tartsd csak meg nyugodtan... A magamfajtának nincs szüksége csecsebecsékre. Apránként eltűnik ez a világ, benne minden emberrel, s mindennel kinek nem elég a lábának a száma. Persze lesznek kivételek, akik majd tovább élhetnek, de te drága barátom úgy érzem azok között leszel akit a sors bele fog kavarni érdekes helyzetekbe... Semmire sem garancia a nevem, ne érts félre pont ugyanannyi esélyed van mellettem mint ellenem. A lehetőségek adottak a te kezedben a választás joga. De ha engem kérdezel az emberek ideje lejárt... Láttam a sárkányok seregét... Azok ott a semmivel teszik egyenlővé ezt a vidéket...
* Nézek körbe egyre nagyobb érdeklődéssel fordul felénk több ember is.
- Jól halljátok... A világotok a végéhez közeledik... S aki nem hajózik el innen az itt leli majd végzetét...
* Majd vissza pillantok Shugara.
- Ideje lenne befejezni a reggelit, még mielött nekünk esik a csőcselék...
* Vigyorodok el, hisz tudom itt nincs olyan lény aki árthat nekem.

Lehet hogy ideje befejezni de ezek birkák ahhoz hogy megtámadjanak.
Érdekes figura de a szavaiban van igazság sok hülyeség fog érni még, amíg elérem a célom. Már ha elérem, de ez legyen az én gondom és azoké az isteneké akiket érint a dolog.
Mivel már fizettél sőt túl fizetted távozhatunk is. Vigyorodom el.
De lássuk be néha a porszemek is okozhatnak gondot bárkinek.
Felállok, majd kedélyesen meghajlok a fogadó béliek felé.
Hölgyeim és uraim már ha lehet ilyet mondani, mindenki maga döntse el mikép reagál, a barátom szavaira, azonban nem javasolnák semmi durvulást már ha szeretnék még ezt az épületet életben használni.
Vidám léptekkel megindulok kifele majd Hossinra nézek.
Könnyen kötekedsz velük szellem létedre, neked esetleg nem fájna a dolog de nekik erősen

* Én is felállok, majd követem Shugat s megjegyzésére azért válaszolok is. Bár még nem vagyok túl tapasztalt ebben a létformában azért annyit tudok a mágia nekem is tud fajdalmat okozni.
- Tudod, mikor egy szellemet mágiával támadnak meg - lépünk ki az ajtón - azt ahhoz tudnám hasonlítani... mint egy szerelmi fájdalom érzed, hogy fáj odabent de fizikailag nincs fájdalom. Mégis kínzó gyötrelem amit át élsz alatta. Na mikor a mágia nyaldossa a szellemi létformát pontosan ugyanezt érzi... Én egy lélek vagyok... Leginkább egy megtestesült mágia és akarat... Ha karddal támadsz egy lélekre az átsuhan rajta de a mágia mikor áthalad rajta gyötrelem és kín. De mint Mindennek ennek is megvan a saját maga pozitív része.
* Nem igazán tartottak fel minket, s az álcám is lehullik rólam. Feleslegesen nem tartom fenn az ember látszatát hisz Shuga már Úgyis elárulta migoltomat.
- Szóval a célod az, hogy túlélj és tanulj? Akkor had adjak egy leckét... Amit örökre jegyezz meg. Nem minden az aminek látszik, éppen úgy igaz ez Onoriára is mint sok ezer sárkányra. Vannak akik mellettetek állnak... De vannak emberek akik meg mellettük. Csak úgy adj ki magadról akármit is, hogy biztos vagy benne nem fogja felhasználni ellened... Ahogy én is tettem... Mivel ismerem a szándékaid elmondtam a szellem lét hátrányát... Nem latom okát hogy használd ellenem... Egyenlőre, de azt is tudom, hogyha egymással szembe kerülünk a harctéren, te fogsz meghátrálni.... Hisz én... Addigra már, a sárkányok sergével leszek... Hamarosan nagy háború lesz, s ha rám hallgatsz elkerülöd az északi vidékeket... Főleg lanur hegységét, ott borzalmasabb dolgok is tanyáznak mint gondolnád. De ha mégis elcsal a kivancsisáa sárkányok hegyei szinte teljesen üresek lehetnek...
* Vigyorodok el a mondandóm után.
- Szinte...

Tudod alig hiszem hogy oda bent akár egy tisztességes mágiahasználó is lett volna, kettőnkön kívül.
És az hogy te a sárkányokat választottad engem nem érint mindenki maga hozza a döntéseit és a hibáit. Ha harcolni fogunk az sem biztos hogy elfutok vigyorodom el. Nem mintha hős típus lennék csak nem vagyok gyáva.
Amugy ahogy említetted tényleg megtörténhet bármi

* Rapillantok a mágusra.
- Te nem előlem fogsz Aznap elfutni... Érezted már vadállaton a gyilkos ösztönt? Na ezek az állatok akkorák mint egy ház, testük izom és mágia... Szégyen a futás... De hidd el ennél a létnél a tiéd kicsit jobb... És ha azon múlik hogy megtartsd az életed, hogy elfutsz e vagy sem... Szerintem inkább fuss... Nem tudod elhinni mennyire hianyzik is a vér, ami bennem csordogált hajdanán... Még a halhatatlanságot ami a szellemléttel jár gondolkodás nélkül eldobnám ha megint érezhetném a testem melegét...
* Ahogy az út porát nyeljük csak a messzeségbe bámulok. A nap már delelőjén jár, jó ideje sétálunk. Bár az én lebegésemet nem mondhatom ennek.
- Nem fáradtál még el? Amarra csordogál egy ér, ha gondolod friss vízért elmehetünk pár perc pihenő sem árthat.
* Nézek kérdően az emberre

Érdeklődve nézek rá.
De hisz azt meg lehetne oldani nem, vagy a tested valami elzárt helyen van?
Teszem fel a nyilvánvaló kérdést, de ezt nem hinném hogy megválaszolja.
Mert okés hogy meghaltál de több út is van hogy vissza szerezd a testedet, és esetleg megtartsd a halhatatlanságot. Mondjuk ez engem is érdekelne de ehez némi kutatás kell a hullák terén.
Nem fáradtál még el? Amarra csordogál egy ér, ha gondolod friss vízért elmehetünk pár perc pihenő sem árthat.
Néha meglep menyire nem figyelek magamra és egy idegen előbb veszi észre mint én , gratula hülye vagyok.
De lepihenhetünk, mert elég rég utazunk és talán pár bugris szedett össze némi bátorságot hogy megkergessen minket. Nevetek fel

* Elmosolyodok a kérdésre majd egy nagy lélegzetvétel következik.
- A testem... Szerinted ezer év alatt mi lett azzal amit egykoron a testemnek neveztem? S ha még maradt is belőle valami egy halott test nem pótolhat egy élőt. S ha mégis valami csoda folytán maradt is volna belőle valami még mindíg ott van az, hogy fogalmam sincs hogy kerülhetnék vissza a saját vilagomba... Csak elméletem van mit keresek itt... Gondolom az ottani istenek száműzték azt akivel ide jöttem. Legalábbis azaz isten aki minket megteremtett... Ő biztosan nem volt boldog hogy teremtményeit az utolsó szálig lemészárolták, azért a népért akik ellen ő megteremtett minket...
* Hallgatok el egy pillanatra.
- Az amit most látsz, közel sincs az eredeti valómhoz... Ez a test csupán azért néz ki így mert sajátjaim lehet nehezen viselnék el az eredeti alakom... Soha nem voltam kétlábú... De még csak lábaim se voltak...
* Feltekintek az égre mintha keresnék valamit, viszont csupán egy apró gondolat ütött szoget a fejembe.
- Ugye addig nem becsülsz meg igazán valamit amíg te magad el nem veszíted azt. Így voltam én is az élettel. Nem becsültem soha másét, hideg vérrel elvettem azt... És lehet fivérem előbb jött rá mégis micsoda értékkel bír egyetlen élet is... Nem hazudok ez a háború ami most jön értelmetlen, de nem fogok az emberek oldalára állni. Most nem, nem akitől az erőt megkaphatom ahhoz, hogy talán ismét éljek, az nem emberek között van... Mellette a sárkányok jogos jussukat követelik, ez az ő földjük volt. S Lanur erővel vette el tőlük. Nem is csoda ha a sárkányok nem tartanak békés tárgyalásokat.
* Nemsokára oda érünk a kis csobogóhoz majd leülök a partján lábam a vizbe rakom.
- Igen vannak dolgok amiket a halhatatlanság nem pótol... A víz hidege egy nyári napon... Egy nőstény forró szorítása, egy szívdobbanás amit a tojásból hallasz... Az azt követő dobbanás amit a te szíved ad ki... Igen rengeteg dolgot vesz el... S cserébe annyit kapsz, hogy kortalan maradsz... Nem túl jó alku...
*Majd kezeimet magam elé rakom s malmozni kezdek ujjaimmal.
- Nem hiszem, hogy utánunk jöttek volna... Itt is már csak a vének gyerekek és gyávák maradtak... Mindenki harcolni ment, egy olyan otthonért ami sose volt az övék...
~ Az idő sok mindent megváltoztat... Hosszú éveket vártam rá, hogy Salamon meghaljon... De mégsem érzek megnyugvást azért mert elpusztítottam utódjainak utolsó sarját, nem hozta vissza a testem... S egy emberrel kevesebb lett az esélye az emberiségnek ahhoz, hogy győzelemre vigye ügyüket... De nem állhatok át, hisz Furia... Egyetlen pöccintéssel képes eltörölni városokat... Az adott szavam és a jel is hozzá köt...
* Gondterhelt ábrázattal ülök az ér szélén. Lassan fújdogál a szél s hajlongatja a fűszálak ezreit.
- Elnézést kicsit elkalandoztam...

Nem hiszem, hogy utánunk jöttek volna... Itt is már csak a vének gyerekek és gyávák maradtak... Mindenki harcolni ment, egy olyan otthonért ami sose volt az övék...
Ez azért igaz a sárkányokra is az egyetlen amit felhozhatnak hogy előbb voltak itt, persze ez is csak gyerekes kifogás teljesen mindegy honnan nézzük. Akár a sárkányok oldaláról akár az a többi nép részéről. Be kellene tudni törődni hogy nem kaphatnak meg mindent, tudom a sárkányok hisznek abban hogy nekik ez jár. De mi van ha azt mondom hogy még előttük is voltak már itt akik bőven ezen világ alkotásakor jöttek, és most nézik két rövid életű faj, vagy csoport dühös játszadozását?
Igazából hiába akar rémisztőnek tűnni Hossin, egyszerűen logikus amiket állít sőt az ő szemszögéből még biztos hogy igaz is,/de az is igaz hogy én is hülye vagyok mert nem tartok semmitől, még a haláltól sem noha nem megyek a dolog elé, és nem is siettetem a dolgot/ mert a sárkányok ugyan hatalmas lények de kicsit magányosak is.
Ahogy látom valamin el mélázott, ahhoz képest hogy egy szellem elég sok emberi megnyilvánulása van, ami még értékesebbé teszi őt, még ha nem is veszi ezt észre magában.

*Elmosolyodom Shuga állításán, majd elnevetem magam s egy mély levegőt veszek ez ennél egy kicsit rövidebb történet. S van benne némi igazság de még sem teljesen igaz ez az állítás.
- Elsőként a Főnixek lakták e földet.... Kik létrehozták az isteneket... Kik szabad akaratukból hozták létre a legelső Ősi sárkányt, s annak fajtáját. Ekkor tájban kerültem erre a világra, mikor őket megteremtették Kaszini, az én világom istene lehetett az aki ide küldött, gondolom büntetésből egy emberbe kényszerítve. A sárkányok voltak az elsők kiket arra teremtettek, hogy uralják ezt a földet. S jó sok év múltán érkeztek ide az emberek... Lanur vezetésével, hatalmasabb mágus volt mint amit valaha is el fogsz tudni képzelni. Egyetlen kézmozdításával sárkányok százai lettek vértócsák, belsőséghegyek. Egyetlen ujjának megmozdítása elég volt ahhoz hogy létre hozza Lanur tornyát. S mellette meg kell mondanom, az itteni istenek valamiért segítettek neki, magam sem értem miért fordúltak saját teremtményeik ellen... Talán azért mert gőgösek voltak... A mondák szerint több ezer fekete sárkány van bezárva egy hasadékba, talán egy zsebdimenzióban ragadhattak... Előfordulhat... És ha Furia rájön, hogy jutassa ki őket... Több ezer sebezhetetlen fekete sárkány fog rátörni az emberekre és széttépni őket.... Esélyetek sincs... Ha értelmetlen is ez a háború... akkor is eldőlt már... Mikor maguk az istenek, eldöntötték, hogy ebben a háborúban az fog győzni aki erősebb. S nem fognak még egy fegyvert adni a kezünkbe amivel halhatatlan sárkányokat ölhetünk...
*Hallgatok el kicsit majd folytatom.
- Egyetlen dolog fogja eldönteni ennek a háborúnak a sorsát... Ki szerez meg magának több erőt. S jelen pillanatban nincs létező fegyver mi elpusztíthatná az ősi sárkányokat. Kivéve Lanur kardja, ami sejtésem szerint már réges régen nincs az emberek birtokában. Onoria főpapnő túl hevesen szállt harcba az igazáért, olyan érzésem van mintha megijedt volna a kard említése során... De ez csupán találgatás semmi több... S hálás lehet az elfek és nimfák nagy vezetőinek, hogy egyáltalán még szóba állnak vele azok után, hogy meglopta őket.
*Rátekintek Shuga arcára, majd kaján vigyor ül ki ábrázatomon.
- Elég sokat tudok nem igaz? Én vagyok itt lanurián az a lény akinek szeme és füle mindenhol akad. Mind az elfek között mind a nimfák között és még a törpök is megvásárolhatóak arannyal, ha kipengeted a súlyuk kétszeresét.
*Hátra dőlök a fűbe majd az égre nézek. Megemelem kezemet majd egy árnyék vetül felénk. Egy hatalmas fekete sárkány alakja rajzolódik ki, mi leszáll előttünk, Inaeth úrnő alakja majd egész teste részletről részletre rajzolódik ki. Talán Shuga már érzi, hogy ez nem más mint egy illúzió de nem is kell hogy rettegjen. Hisz rögvest magyarázatot is adok rá.
- Látod milyen hatalmas? Látod milyen éjjfekete színe van, látod azt a megvetést a szemében, az a megvetés egy emberre nézett, s érezhető volt, hogy gyűlöli őt, ha társsa keblére is ölelte... Egy emberkígyó állt előtte... Azaz én... Sebezhetetle és halhatatlan... Egy ekkora monstrum egyedül képes lenne seregeket elpusztítani egyetlen csettintésével... S már nincs itt Lanur, hogy megvédjen tőle titeket... Látod nekem a célom az, hogy ennél a lénynél is hatalmasabb legyek... Ők másból nem értenek csak az erőből... S addig nem fognak megállni míg egy erősebb lény megálljt nem parancsol nekik....
*Támasztom ki magamat kezeimmel.
- S remélem ez az erős lény egyszer én leszek... S ha lehet még azelőtt mielőtt minden elpusztulna s csak pár fekete sárkány marad ezen a kontinensen...

A történelem leckéje elég mély és teljesen tisztában van a dolgokkal hisz átélte, viszont alig hiszem hogy jól nézi az egészet. Sajnos ő elég sokáig lehetett a sárkányok mellett, noha már az fura hogy másik világból jött. De ezt nem firtatom mert elönt az irigység, na jó előbb utóbb tuti fogom.
A háborúkat tényleg az dönti el ki lesz erősebb, esetleg szerencsésebb. Hisz ahogy mindenki hiszi Lanur halott bár én ezt vitatnám. Oké sokan látták meghalni volt temetés is biztos szép meg minden. De felmerült bennem a kérdés mi van ha a kardot a gazdája kérte vissza a Főpapnőtől
Nézek rá kérdően. Ezért tereli a témát és mondjuk ki nyíltan hazudik mindenkinek, de ezt már nem mondom ki mert azért ez erős fikció és elég rémisztő is lenne.
Majd hirtelen a semmiből egy fekete sárkány alakja rajzolódik ki, de a rájuk jellemző energia nem lengi körbe így valószínű csak illúzió, de annak is tökéletes példány. Még így is tiszteletet parancsoló a mérete, de valljuk be gyanítom én beszólnák neki nem sértőt vagy bántót csak szimplán mert senki élőlény nem több nálam, még ha egy légy piszok is vagyok hozzá képest sajna nekem akkor sem több mint 1 személy.
S remélem ez az erős lény egyszer én leszek... S ha lehet még azelőtt mielőtt minden elpusztulna s csak pár fekete sárkány marad ezen a kontinensen...
Ez rengeteg kérdést fel vet de néha az az érzésem ő se tudja mit akar. Élni és szeretni, vagy uralkodni minden felett. Noha alig hiszem hogy lenne ereje hozzá, de ki tudja ó, bárkiből lehet megmentő.
Ha meg akarod őket állítani miért is szolgálod őket? Nekem itt valami nem logikus.

* Tágra nyílt szemekkel nézek a férfira. Amint Lanurt emlegeti.
- Ez kicsit erős lenne... Ha azt feltételezed életben van gondolod hogy eddig várna ra hogy ismét harcba szálljon? Igen ő halott, és nem tér vissza...
* Majd Shuga egy logikus kérdést tesz fel, amire csak elmosolyodom.
- Mi másért... Tartja a mondás a lónak is négy lába van mégis megbotlik... Nem is oly régen végre megkaptam a várva várt bosszúm, de mikor megöltem fivérem utolsó örökösét is, nem változott semmi... Egyszerűen az elején boldog voltam, hogy sikerült aztán egyre csak apadt az öröm és Rájöttem semmire nem mentem vele, hisz én szellem lettem s egy erős emberrel kevesebb lett Lanuria oldalán... Szóval a megbotlás, igen elbotlottam és régebben szövetséget kötöttem a fekete sárkányok egyikével....
* Fedem fel a rám rakott jelet, s az Shuga szeme elé tárul.
- Nincs választásom, már neki ígértem magam. Ezért hűen szolgálom őt amig nem lesz annyi erőm hogy magam alá gyűrjem... Ja és mellette szerelmes lettem belé.... Elég bizar mi...? Egy szellem és egy sárkány.... Plátói szerelem mintha csak kívülről nyalogatnám a mézes csuprot... De ilyen az élet túlzottan hasonlít az egykori kedvesemre... Hűvös kegyetlen vérszomjas... Egy igazi nőstény a legerősebbek közül... Ha eszemet kovettem volna kimaradtam volna belőle de a szívem vezetett így bele keveredtem a közepébe.... A harag és a bosszú rossz tanácsadó...

A jel amit elém tár egyszerre gyönyörű erős és félelmetes, nincs jobb szó rá számomra egyszerűen fantasztikus. Ha nem lenne modortalanság megérinteném mert a jelből hatalom sugárzik és nem semmi hatalom, hanem maga a világ szövedéke, és valami más, teljesen más mint amit a készítője akart mert ugyan kényszerítő varázs is része a jelnek, de Hossinon ennek még csak a nyomát se érzem, egyszerűen érthetetlen miért tesznek valakire kényszerítő varázst ha az nem kel életre eleve a jel elhelyezésekor, és nem nem látok több jelet ami későbbi aktiválást mutatna egyszerűen az a része halott,Hossin halott ugyan de szerelmes eszem vesztem a dologtól. Egy kényszerítő varázslat ami nem működik ha a feltevője ezt észre veszi kétségei lesznek de ami még érdekesebb és nem elítélendő, mert ugyan a harag és a bosszú kavarta ebbe a helyzetbe de perpill akárhonnan nézem a szerelem tartja mellette.
A szerelem sosem bizar, bármi történik is oka van semmi szégyellni valót nem látok az érzéseidben. Mert az hogy a sárkányok mellett állsz nem jelenti azt hogy gonosz lennél szimplán csak az ő szemszögüket jobban megérted és elfogadod. Az hogy mi vitt rá megint csak nem elítélendő mindenkinek van fura döntése amiért majd vállalnia kell a felelősséget egy ember elf, törp, vagy akár ork sem kivétel sőt még a sárkányok sem azok, mindenki az életét éli és hoz döntéseket. Amiket vagy szégyell vagy vállal. Te együtt élsz vele szerintem ennél nagyobb büntetésre ne számíts mert senkinek nincs joga ítéletet mondania feletted senki nem ítélkezhet max az istenek, de ők se hinném hogy elítélnének hisz nekik csak eszközök vagyunk.