Sárkány-hegység

*Mikor felébredtem mély álmomból a hóvihar már lecsendesült, hópihék szállingóztak a hideg levegőben. Én is kezdtem kihűlni, hüllő testemnek kellett némi napfény, ezért most magasan kell repülnöm a felhők felett. Nem is vártam sokáig, kilépkedtem a kis kőpárkányra és a magasba emeltem robosztus testem. A magasban csodás látványt nyújtott a felkelő Nap. Éreztem ahogy felmelegszik a testem végre.
A Lanur-hegység felé tartottam. Még jó, hogy sárkányból vagyok, másképp már unnám ezt a rengeteg hegyet és a hideget. De addig is több nap az út, úgyhogy lesz még barlangban alvás, és hideg levegő. Mondjuk utóbbi jobban zavart.*

//február, 2. küldetés - Barát vagy ellenség?//

Mordon már épp neki látott volna újabb céljának, az olvasás "művészetének" elsajátításának, amikor is pár pillanat erejéig egy hirtelen jött mágikus erőhatást észlelt, majd ezt követően egy villanást látott, majd ezt követően, miután a fény alábbhagyott, egy egészen más helyen találta magát. Mesterétől hallott már erről, de még sosem tapasztalta teleportálást, és mi tagadás, nem egy ork szemnek való az efféle villódzás, hisz nem szokott a fényhez. Ahogy körbenézett, hegyek magasodtak körülötte, ami nem sok jóval kecsegtetett számára, hisz az ő fizikumával ez maga a rémálom.
Persze meg volt a maga véleménye az egészről, hisz ezt egy rossz tréfának gondolta.
-Te rühes mágusutánzat! Told elő a képed, hogy ráfagyasszam az arcodra a kárörvendő mosolyt! Gyere elő!- Kiáltozott dühödten Mordon, hiszen sejtése szerint az a mágusnövendék űzött vele rossz tréfát, akinek készségesen átadta könyvet, bár úgy tűnik a lány nem elégszik meg a könyvvel, annál többet akar. Legalább is orkunk szerint, aki bosszankodva kezdett el nézelődni jobbra-balra, jelét keresve a turpisságnak.
-Ha megtalálom a hálátlant, ezzel a két kezemmel tépem ki azt a hálátlan szívét a testéből!- Morgolódott tovább Mordon.

Vogon épp egy mondat közepén vette észre, hogy fekete köd lengi körül. Nem tudta, hogy ki tehette ezt a csúfságot vele. Csak egy hideg kéz a vállán, mintha a sírból kelt volna ki... Majd hirtelen fákat látott maga körül, ismerőse pedig eltűnt, ahogy minden más is a Levéltárból.
Rikácsolást hallott, így kardját a biztonság kedvéért elővéve lassan lépkedett arra felé, ahonnan a valamiért ismerős hangokat hallotta. Hamarosan egy mező szélén bukkant elő. Rá is jött, miért volt olyan ismerős az ordítozás. Épp újonnan felfogadott mágusa kiabált valakivel.
-Szia! Úgy látom, rájöttél, ki teleportált.-lépett közelebb hozzá, még mindig magasba tartva a kardját két kézzel szorongatva, hogy egy váratlan támadás esetén azonnal megvédhesse magát. Jéghideg tekintettel nézte csatlósát. A bőrpáncélját jól elrejtette a ruhája és a tőre az övében volt. Az íját valamiért nem érezte a hátán a tegezzel együtt... De nem merte megkockáztatni, hogy egyik kezével oda tapogatva leellenőrizze, mert barátjával ellentétben ő még nem tudta, merről kell támadásra számítania.

Amint orkunk kitombolta magát, azonnal teljes iramban elkezdett botorkálni az egyik irányba, én meglepetésére, nem egyedül volt ebben a szorult helyzetben, hisz szembe került Vogonnal, aki kivont karddal a kezében várta a legrosszabbat, aki ehelyett a kisebbik rosszat, Mordont kapta a nyakába, aki meglepődött ezen.
-Végre egy ismerős arc. Hogyne tudnám! Biztos az a mágusnövendék űz velünk tréfát! Nem tetszett neki hogy az egyik könyvért cserébe egy bizonyos varázslatról érdeklődtem. Ha meglelem azt a férget, karóra tűzöm a fejét, de úgy hogy holtában is szenvedjen a fájdalomtól!- Dühöngött tovább Mordon úgy, mint ahogy szokott, amikor igazán ráhozzák a dührohamot. Persze az aki most látja így először, tán furcsának találják ezt a dühkitörést, hisz egy orktól nem ezt várnák.
Miután Mordon kicsit lehiggadt, kifújta magát, majd viszonylag nyugodtan folytatta a kémlelődést, miközben rongyokkal kitömött bőrvértje alól kivette tőrét, maga is felkészülve egy esetleges támadás ellen.

A sötét elf gyanakodva nézte az előkerült fegyvert. Óvatosan ide-oda pillantott, hol a környező fák sötét árnyékára, hol az orkra.
-Tedd el azt! Nincs szükséged rá.-mondta nem túl meggyőzően. Érezhetően idegesítette, hogy a közelében állónak is van már a kezében fegyver.- Amint elrakod, meséld el ezt a mágus növendéket! Nem hiszem, hogy bántanod kéne Gwaith-dúr bármelyik lakosát, hiszen semmi kára nem származott abból, hogy beszélgettetek. Ha csak...- és gyanakodva pillantott rá- ha mást nem csináltál vele.

Mordon gyanakodva nézegette a bokrokat, nyomát keresve a gyanúsítottnak, készen állva arra, hogy ha kell használja is régen forgatott tőrét, habár ha az elfen múlna, inkább nem tenné azt amit Mordon, aki ugyan elégedetlenkedve, de leeresztette fegyverét, majd Vogonhoz fordult.
-Aztán miért nem?! Mit gondolsz, szerinted puszta kézzel tépjem le a fejét?- Kérdezte kritikusan társát, hisz nem állt szándékában tépni, hisz egyébként sem tudná gyenge fizikuma miatt. -Meg amúgy is az beszél, aki egy karddal a kezében jött ki a bozótosból!- Kritizálta Mordon az utasítást, hisz teljesen jogosnak érezte azt hogy maga is fegyvert rántott. Mordon persze morgolódva ugyan, de visszatette a tőrt a páncélja rejtekébe, majd nekikezdett a mesélésnek.
-Körbe néztem a jegyzetek között, és belefutottam egy tanoncba, aki kétbalkezes módon juttatta a mestere jegyzeteit a levéltárba, mivel elvitte annak a saját könyvét is és a mágustoronyba szánt példányokat is. Az egyik könyv ami nálam volt épp az volt amit keresett, és csak egy varázslatért cserébe adtam vissza neki. Mi volt ezzel a baja annak a hálátlan pondrónak!?- kérdezte elég nyersen Mordon.

Vogon körülbelül követni tudta, hogy miket mondott a társa, bár nem igazán értette, hogy pontosan miféle könyv és miféle varázslatról beszél.
-Nos, rendben. De ne feled a törp és a nimfa esetét! Én csak önvédelem miatt vettem elő a kardomat. Ez teljesen jogos. De te meg akartad ölni azt, akivel előtte üzleteltél. Ne kövesd a kocsmai eset példáját, hiszen láttad, hova vezethet!
Elkezdett szép lassan céltalanul sétálni, miközben az éjszaka sötétjét figyelte.

Mordon tövéről hegyére elmagyarázta hogy miként esett meg a könyv esete, így hát elővette ismét a tőrét.
-Remélem ha most hegyes fülűséged nem bánja, lenyiszálom annak a féregnek a fejét, akárki is juttatott ide.- Mondta orkunk, majd elkezdett a maga lassú módján a bokrok között kutakodni, egészen addig amíg Vogon nem kezdett bele újból a kioktatásába, példabeszédként előadva a nimfa és a törp esetét, amin mordon ismét felidegesítette magát, de nem is kicsit.
-Ott voltam, és láttam én is, de megfeledkeztél arról, hogy az istenek csak tudják hol vagyunk, és hogy nem a városban vagyunk. Engem ne nézzen senki sem játékszernek, amit csak úgy bárki ráncigálhat!- Üvöltözött Mordon dühöngve, és szíve szerint már bárkit megfujtott volna egy kanál vízben, ha az enyhítene a helyzetén.

Barátja egyre furcsábban viselkedett, de mire belekezdett volna a válaszába egy ennél sokkal nagyobb problémával szembesült. Egy hatalmas kék sárkány világító alakja ereszkedett le hirtelen a levegőből, miközben valamiért eddig nem is vette észre, hogy közeledik. De most ott volt pár pillanat alatt a mezőn és hátsó lábait maga alá húzva sárga szemek felragyogtak. És elkezdett ő beszélni.
-Én hoztalak ide titeket. És azzal a szándékommal, hogy valamelyikőtöket megeszem. Hogy ki éli meg a reggelt, az csak egyedül rajtatok áll. Az egyikőtök megöli most a másikat és megmenekül. Vagy mind a kettőtök halott.

Orkunk szeme teljesen elkerekedett, amikor meglátta ahogy a kék sárkány leereszkedik a magasból és mellettük száll le. Mordon azon szerencsések közé lépett elő, akik láthattak egy sárkányt, csak az vált számára kérdésessé, hogy túl is élheti-e, főleg úgy, hogy a sárkány műsoros vacsora reményében hozta ide őket, a semmi közepére. Persze ha nem egy sárkányról lett volna szó, Mordon szó nélkül neki esett volna, de ez az alternatíva már akkor feledésbe merült amikor kiderült a turpisság. Így hát más választás híján, tekintetét Vogonra szegezte.
-Úgy néz ki itt a vége. Ne aggódj, nem fog fájni...legalább is nem sokáig, ígérem.- Mondta Mordon, majd ismét rámarkolt a tőrére, felidézve mindent, amit annak idején a fegyverforgatásról tanult, hisz most nem csak a varázslataira, hanem a fegyverforgató tudományára is szüksége lesz ha élni akar.
Mordon a tőrét a tőrét maga elé emelte, és megindult Vogon felé, azt színlelve, hogy a tőrt akarja használni a támadáshoz, de az utolsó előtti pillanatban a szabad kezével egy Fagyhullámot indított Vogon felé.


Mordon támadása: 2+4+1+1= 8

Vogon védekezése:4+4+4 = 12 + 1 (mágikus védekezés) = 13 //Admin 2//


Vogon kivédte a támadást.

The member 'Csatabáró Mordon' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A sárkány elég furcsa dolgot mondott, nem értette az elf, miért is ragadná el őket valaki a város központi épületéből, ha csak úgy vacsora kell neki... A sárkány valamit elhallgat, de még mielőtt faggathatná, az ork támadásba lendült.
Vogon felvette a vívóállását, de az utolsó pillanatban egy kéken vibráló gömböt lőtt ki a társa. Gyorsan félre ugrott előle. Megpördült a tengelye körül és bal kezével a tőrt kirántva próbált fordulásból odavágni Mordonnak. (Közben a kardot visszacsúsztatta, mert úgy gondolta, testközelből a kisebb szerszámmal előnyben lesz ellenfelével szemben, ahol a nagyobb penge csak akadályozná.)

Vogon támadása:3+2+7=12
Mordon védelme:1+1+11=13

Mordon kivédi a támadást.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A szerencse most Mordon mellett állt, és nem hagyta hogy az idő vasfoga olyan mértékben megrágja fegyverforgató tudományát, hogy ne tudja kivédeni a támadást. Mordonnak az volt az egyetlen szerencséje, hogy időben hárította tőrével a felé támadó Vogont. Alig ért véget az első támadás, Mordon már készült a következőre, de most egészen vakmerő cselt eszelt ki, miszerint bedobja legújabb trükkjét is a harc során. Úgy tett, ahogy az előbbi alkalommal is, és ismét tőrével szimulált támadást, de most az Megcsapolást idézte elő szabad tenyerére a harchoz, de ezzel így is sokat kockáztathat. Viszont ha betalál, akkor lehetősége lesz a következő csapáshoz elég erőt szereznie.

// A Megcsapolás során Mordon minimális életerőt szerez áldozatától.//

Mordon támadása: 2+1+6+1=10

Vogon védekezése:6+1+2+1=10

Döntetlen!

//Ebben az esetben nem sikerült a varázslat, vagy Vogon kivédte. Admin 2//

The member 'Csatabáró Mordon' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Vogon önkéntelenül is maga elé kapta a szabad jobb kezét miközben igyekezett folyamatosan oldalra és előre menni, így arra kényszerítve ellenfelét, hogy az is folyamatosan változtassa meg az állását, mert különben igen gyorsan oldalba kerülné... majd hátba.
Így történt, hogy miközben egyik oldalra lépése közben igyekezett elkapni az ork tőrt markolászó jobb kezét, az pont a támadó bal útjába került. Mikor meghallotta az életcsapolás igéjét, úgy gondolta, hogy felkínálta pont magát, de utána kissé meglepetten látta, hogy a ruhán keresztül nem hat a varázs.
Azonnal igyekezett megrántani az ügyetlenül tartott jobb kezét, amiben tőr van és ha sikerül az egyensúlyából kimozdítani Morodnt, akkor a szabadon hagyott bordák közé becsúsztatni a tőrét.

Vogon támadása: 3+2+8=13
Mordon védelme: 1+1+7=9

Mordon 12 életerőpontot sérül.

//Duplával számolunk, tehát nem 12, hanem csak 8 életpontot veszít. Mordon//

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Mordon nagyot üvöltött a fájdalomtól, amikor a fegyveracél behatolt a testébe, de tudta hogy ez még nem jelent semmit, más orkok ezen is csak kacagnának, ezért megacélozta magát, és az ordítás csatakiáltásba hajlott át, majd szabad kezével magához húzta Vogont, nem törődve a pengével, ami talán beljebb csúszhat testében, majd felkészült egy újabb Megcsapolásra, és fejét ellensége nyakára hajtotta, és teljes erővel beleharapott annak vállába, remélve hogy szert tehet annyi erőre, hogy sebe begyógyuljon.

Mordon támadása:6+1+4+1=12

Vogon védekezése:4+6+1+1=11

Vogon vesztett 3 életerőpontot,
amit Mordon magához vesz +1 életerőként.

//Duplával számolva Vogon csak 2 életpontot veszített. //Admin 2//

The member 'Csatabáró Mordon' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A sötét elf érezte a harapást a nyakán. Ellenfele egy kevés energiát elszívva tőle gyógyította magát, de igen gyorsan eltaszította magától, és úgy döntött, hogy ideje kicsit visszavenni Mordon mozgásából.
Behajlította a térdét ellenfele eltolása közben és most megpróbált elugrani mellette, miközben a kést a jobb kezébe átdobva igyekezett rögtön az ork lábába bele is vágni.

Vogon támadása: 3+2+10=15
Mordon védelme: 1+1+12=14

Mordon 3 életerőpontot vesztett.

//Mordon 2-t bukott//

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Orkunk elégedetten vette tudomásul hogy a Megcsapolás működik, de ez ebben a szituációban testi épségét tekintve nem volt kifejezetten hatásos, hisz Vogon most a lábát döfte át a tőrrel. Így inkább varázslás tekintetében vette hasznát az előző cselének, hisz megvolt a kellő löket a legerősebb támadásához, az Árnyhullámhoz, és Vogon is elég közel volt, hogy erőteljes hatást érjen el, így szabad kezében koncentrálta a támadást, majd egyenesen Vogon arca felé tolta.

Mordon támadása:2+1+2+1=6

Vogon védekezése:3+3+5+1=12

Vogon kivédte a támadást!

The member 'Csatabáró Mordon' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Vogon hirtelen úgy döntött, hogy beveti egy rég tanult trükköt.
-Orbit negál!- mozgása lassabbnak tűnt és az ellenfele által látott kép fokozatosan egyre inkább késett a valós mozgásától. Így mikor Mordon kilőtte a fekete-lila lövedéket, az egyáltalán nem volt pontos és könnyedén elhajolt előle.
Hirtelen elrántotta a kardját újból és indult volna támadni, mikor szeme sarkából megpillantotta, hogy a gömb a sárkányba csapódva hirtelen kámforrá változtatta a szörnyet. Döbbent eszméléssel csattant fel.
-Állítsd le magad! Ez csak illúzió volt. Valaki nem csak játszik velünk, de a vesztünket akarja. Meg kell keresnünk a várost és kideríteni, hogy ki áll emögött.-mondta, miközben magában is tudatosult, miért volt fura, hogy egy ekkora dögöt csak az utolsó pillanatokban látott meg leereszkedni a magasból.

Mordon a sikertelen támadás miatt dühében nagyot üvöltött, majd ahogy sebe engedte, megpróbált megállni a lábán, készülve a következő támadásra, amit Vogon már két fegyverrel indított volna, de eddigi ellenfele felszólította arra hogy álljon le, ő pedig így is tett, nem készült már semmire sem, csak állt értetlenül, amikor Vogon felhívta a figyelmét a cselre. Ekkor Mordon gyanakodva a sárkány felé nézett, de az sehol sem volt.
-Remek! Sok hűhó semmiért! Ezért még vért fogok ontani!- Lihegte bosszúsan Mordon, hisz a harc után semmi ereje nem maradt dühöngeni, és a maradék erejét jobbnak látta valami hasznosra fordítani, hogy később ereje teljében álljon bosszút azon aki így átverte őt. Jelen pillanatban a legjobb elfoglaltságnak, a sebeik ellátását tartotta. Nem csupa jóindulatból tervezi ellátni mindkettejük sebeit, meg ölte volna Vogont ha nincs más választása, de ketten könnyebben hajtják fel azt aki így akart végezni velük.
Első cselekedete az volt, hogy afelé a bozótos felé bicegett, ahol Vogonnal összefutott, majd becsoszogott a fák közé, ahol egy fán növő gombákból összeszedett pár darabot, és pár virágot is, ami a földön virágzott, majd visszatért társához, majd letelepedett a földre, és puszta kézzel kezdte összetörni a gombákat, amikről tudatában volt gyógyhatásuknak, és amint végzett, pár golyót gyúrt belőlük, és az egyiket Vogonnak adta.
-A sebedre.- Felelte Mordon, majd a golyóvá gyúrt gombát tenyerében szétlapította, majd azt mefelelő arányban szétosztva a sebeire helyezte.

Vogon követte a társát az erdőben és csendesen szemlélte, ahogy az különböző növényeket gyűjt. Kis idő múlva megunta a nézelődést és elkezdett a holdvilágnál rőzse után tapogatni a kezeivel. Bár többnyire még napnyugta előtt szokta a tűzifát megkeresni, de most is sikerült hamarosan pár száraz gallyat találni az avarban.
Otthagyta Mordont és neki látott a réten tábortüzet rakni. Ekkor jött oda a fekete köpenyes és hamarosan a vállára tapasztva a lepényt így szólt:
-A sebedre.
Igen kedves gesztusnak érezte. Bár megcsappant a bizalma iránta, hogy ilyen könnyen rátámadt új főnökére, de mikor látta, hogy gondoskodni szeretne róla, úgy vette, hogy jóvá lett téve. Az orkok természete egyébként sem a megbízhatóságról híres, de az erőt azt tisztelik. És most kiérdemelte a tiszteletét.
-Remélem, ételként elfogyasztva is hatásos. Nem akarom az egyik karomat lefoglalni a sebemmel.-mielőtt megkapta volna a választ, leszedte a sebéről és elkezdett nagyban falatozni a gombás gyógynövénykeverékből.

-Hatni hat, de egyeseket meghajt.- Válaszolja Mordon kicsit megkésve. Nem volt feltett szándéka azonnal válaszolni, hisz magára is időt kell fordítania.
Miközben sebeit "nyalogatta", elgondolkodott azon, hogy Vogon megölte volna-e őt ha a sors úgy hozza. No de ezen már feleslegesnek érezte gondolkodnia.
Csendben kezelgette a sebeit, amit a harc alatt szerzett, és bele kellett törődnie hogy fegyverforgató tudománya alaposan megkopott, amióta a mágia útjára lépett. Minden esetre anélkül a kevés nélkül ami megmaradt, sem lett volna képes eddig eljutni.

Az ifjú elfnek eszébe jutott az ősi bölcsesség: „Ne egyél meg semmit, amiről nem tudod, hogy mi az!” Bármilyen magától értetődőnek tűntek is gyerekkorában ezek a szavak, rá kellett jönnie, hogy 112 évesen is még komolytalan fiatalnak számít az ember.
-Pedig finom. Valahogy el kéne venni... ezt a kis kellemetlenséget belőle, és nem is lenne rossz.
*Azért letette és inkább nem evett belőle többet. Pár falattól még csak nem lesz senkinek se baja. De nem volt ellenség a gyomrának, a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt.
Viszont hamarosan furcsa zajokra lett figyelmes a fák közötti bokrokból.

Mordon csupán a fejét rázta Vogon ostobaságán. Nem hitte volna hogy az elf előbb eszik, aztán kérdez. Minden esetre az éjjelük sem lesz csendes, hisz ha az elf azok közé a balszerencsések közé kerül, akiknek nem tesz jót a gomba elfogyasztása, akkor bizony nem lesz nyugta szegény Vogonnak.
Orkunkat persze ez korán sem érdekelte, hiszen nem kötelessége még sajnálnia sem, hisz épp elég gondja van neki is, többek között az előbbi összetűzés végett szerzett sebeinek az ellátása, amit mi tagadás ork léte ellenére elég jól űzött, és erre büszke is volt, hisz míg társai fegyverrel hadakoztak, addig ő mesterétől sajátította el a különböző ismereteket, amiknek egyre nagyobb hasznát látja mostanában.

/Májusi 5. küldetés-Banditák/

Egy árnyék kúszott elő a sötétből. Ahogy kilépett az éjszaka fényeibe kaján vigyora kivehető lett az arcán. Kezében egy görbe karddal. És sajnos négy társa is követte.
Most remélte Vogon, hogy ha ezek nem csak a sárkányok hegységében eltévedt utazók, akkor sikerül meglepniük a terv kiagyalóját, aki valószínűleg arra számított, hogy mostanra már csak az egyikük lesz életben.
-Nocsak! Miket nem sodort elénk a szél? Ha megmondjátok, hogy hol vagyunk, akkor lehet megelégszünk az értékeitek elvételével. Esetleg nem ölünk meg benneteket.-úgy tűnik, hogy a vigyori a banditák vezére.