Sárkány-hegység

//Hossin Időn túli//

Az hogy erre kódorgok nem épp zseniális ötlet, viszont csak e hegy túloldalán lelhetek a tervemhez szükséges méretű és erejű kristályokra. Ami az itt lakó sárkányokat érinti, hát ők kicsit sem izgatnak. Viszont felmerül a kérdés, hogy fogok első sorban bejutni, hisz bárhonnan nézem a sárkányok sem ostobábbak más népeknél, pláne ha védekezésről van szó, pofátlan tolvajok ellen. Az is igaz hogy rengeteg utat ismerek, ahol talán átjuthatnék, de túl rég jártam erre ahhoz, hogy biztosan tudjam a sikeremet. Miközben baktatok a hegyen, a napkelte is vonzza a tekintetet.
- Nem hiába ide költöztek a sárkányok, itt a legszebb a látvány. De a látványon talán merenghetnék később, túl veszélyes környéken járok most.
Ekkor egy kavics esik a fejemre, amim kizárt hisz felettem nincs szikla csak az ég. Ráadásul nem is erőből dobták csak valaki unhatja az életét. Mert ha a kezembe kapom, kibelezem a nyavalyást. A fájós de nem halálos sérülést szenvedett fejjel haladok a dobálózó irányába hangosan szentségelve.
- Ha elkaplak te nyomoronc, még azt is megbánod, hogy nem lettél sárkányeledel mielőtt megtalállak.
Ahogy haladok felfelé, gyakorlatilag vissza arra amerről jöttem, egyre dühösebben, megpillantom a dobálózó alakot. A haragom a kavicsról, áttér a Sendeli eseményekre, hisz a dobálózó nem más, mint Hossin a kísértet. Azonnal, erősebb, de halovány fény aurát teszek magamra, ami megvéd a támadásától, de nem tesz eleven fáklyává bárki számára.
- Lám és lám, kit sodort ide a balszerencse… Ugye tisztában vagy vele hogy most kicsinállak?

//Shuga//
*Merengésemet megzavarja valami bolond hangos kiabálása, másnak nem nevezhetem, hiszaki ekkora lármát csap a sárkányokföldjén ép elmélyü nem lehet. Felülök térdemet felhúzom a mellkasomig majd lábam az alattam lévő kőre helyezem. Bal alkaromat a térdemre helyezem, másikban egy kard kezd derengeni hüvelyestül. Amint egyre csak közelebb kerül a hang hordozója már kezd derengeni valami Sendel romjai között.
- Aha...- Unott s lekezelő hang hagyja el a számat.- Van róla fogalmad, hogy hol is jársz? Bolond vagy netán hogy így üvöltözöl itt az ellenséges terület közepén?
*Emelkedek fel két lábra, talán a megszokás miatt használok még mindig fizikális kiterjesztést. Valamelyest vissza adja azt az érzést mintha élnék. Felemelem a kardot magam elé, majd a penge kicsúszik, s amint elhagyja hüvelyét az eltűnik a semmibe, már csak az ezüstösen csillámló kard van nálam.
- Akkor mire vársz, hisz itt vagyok.
*Érzem a mágiát a férfi körül, habár tévedésben él, én más világ mágiáját használom, nem e világi így hát sokat nem ér egy olyan védelem ami nem ellenem lett kifejlesztve.
- Úgyis kezdtem már unatkozni, túl békés volt mostanában az utam.
*Bal kezem felemelem majd széttárom ujjaim, apró kavicsok sokasága kezd el száguldozni Shuga felé, ha akarnm halálos is lehet egy egy találat, de ez már inkább csak keftelés számba megy. A röpülő kavicsok szinte záró tüzként röpködnek a mágus felé. Ha ki is védi őket, csak vállamat vonom.
- Ha már kicsinálásnál tartunk...
*Öklömet a szám elé tartom majd fekete füst kezd kiáramolni belőle, érdekesen viselkedik hisz nem távolodikel tőlem.
- Lidérc mágia fekete füstfüggöny.
*A sötétség terebélyesedik, a felleget nem oly egyszerű elűzni mintsem arra számítani lehetne, ez nem természetes, szinte hozzám tapad.
- Jövök....
*A penge suhan végig a füstfüggönyön, s ha Shuga nem tér ki előle torka elött megáll, ha elugrana a kard amint átsuhan a felette a füst elszáll, tova hordja a szél.
- Mit keresel erre? Ha már így egymásba botlottunk s a területünkön kószálsz... Embernek ide nem való jönni főleg nem úgy hogy végig üvölti az utat. A hegyek messze viszik a hangot.
*Elvigyorodva nézem bamba képét, a kard mellettem tova száll, mintha porból volna. Ha fel is figyel rá, csak vállat vonok.
- Manifesztáció...

//Hossin//

- Centire pontosan tudom, merre járok szellem, hisz ezt az úti célom alaposan kiveséztük Sendel előtt. És még te nevezel engem bolondnak, épp ugyanazt a hülyeséget teszed épp te is. Meghívó nélkül lépsz a sárkányok birodalmába.
Hossin sem épp gyáva szellem, de egy dolgot nem vesz figyelembe, ahogy néha nagyon én se szoktam megtenni, de ki vagyok én hogy kioktassam őt? Előhúzom a kardom, és sóhajtva aktiválom a kristályt mit Sendelben kicsit megbikáztattam az elfekkel. Többre időm nincs hisz Hossin kavicsokkal támad, amik a sebességüket kihasználva tépik darabjaira a célpontjukat. Ez kicsit sértő rám nézvést, de csak az ujjam emelem a kavicsok útjába mire azok ott ahol vannak megállnak. Ezután feketefüstjét bámulom,m ami kísértetiesen hasonlít a sajátomra. A fényvarázst lecserélem a saját sötéségemre.
- Falánk sötétség. – Ejtem ki a szavakat mire engem is fekete árnyak vesznek körül. Kicsit emlékeztetve a másik alakomra. De Hossin érkezése megakasztja a merengésemet. A kardját kikerülve a sajátomat illesztem az útjába, és ha nem is ér hozzá, érezheti Dremer hívó szavát ő is, hisz a kristály mohósága nem ismer határokat.
- Mint említettem, szükségem van pár erősebb kristályra, ami mély bánatomra csak a sárkányok területén találhatom meg. Már korábbi csevejünknél is lehülyéztél, és most sem tartom kizártnak a véleményedet. De mintha Furia utálná a fajtádat, te vajh mit kavarsz errefelé? Azt ne mond hogy még hiszel neki.
Csendesen figyelem ahogy a kard eltűnik, elteszem a sajátomat.
- Érdekes varázslat.

*Vállat vonok mikor megkérdőjelezi ittlétem.
- Nekem nincs szükségem meghívóra én őt szolgálom... Ha szolgálom....
*Éreztem azt a vajnyi kevés varázslatot, ami megérintett a kristályból, azért ennél több mágia szorúlt belém hogy ez gondot okozzon, habár csak játék volt csupán megjött a kedvem egy igazi csatához. Rég nem volt már benne részem.
~Lehet, hogy ez hiányzott? A harc izgalma, ahogy elönt a vér...
*Majd vetek egy pillantást a testemre, s kissé fancsali arckifejezés ül rá.
- Mivel az úrnőt szolgálom ehm... Így hát nincs félni valóm ezen a területen. Ahogy egyiken sincs, talán az egyetlen lény aki képes lenne elpusztítani vett fel hűbéresének.
*Majd elmosolyodok amint Shuga megjegyzést tesz a varázslatomra.
- Hát egy szellemnek nincs táskája vagy oldala mihez oda tudná kötni, amúgy sem egy hétköznapi darab, évezredek óta szolgált már. Még ott is ahonnan érkeztem.
*Arcomat beborítja jobb kezem majd lehúzom azt mintha meggyűrném arcomat.
- Hinni Shuga? Engem nem érdekel a hit, jóformán az sem hogy mi lesz ezzel az átkozott bolygóval. Ha találtam volna vissza utat oda ahonnan ide küldtek már nem lennék itt....
*Testem eddigi szürkés színe elkezdett emberi színeket felvenni, lassú folyamat ez az álcázás, főleg hogy nem csak egy képet hanem fizikális testet is formálok. Nem álltam messze Shugától, hát kezem nyújtottam neki.
- Mondanám hogy szívesen segítek, de nem teszem. S hozzá tenném valaki közeledik.
*Mutatok Shuga háta mögé, egy még jelentéktelenül apró kis madárnak tűnik innen messziről viszont rohamosan közeledik. Ahogy vizslatom szemem vörösre vált, ha távolabb nem is látok tőle de jól kivehetőek az izzó pontok a távolban.
- Jobban mondva valakik... Egy kettő három s egy meszebb van mint a többi, szerintem sárkányok lesznek.
*Kaján vigyor húzódik arcomra.
-Tudod ezek a bestiák kilóméterekről kiszagolják a füstöt, s amit mi itt alkottunk hát... Nem messze innen még két fészket is találtam vagy hogy hívják ezek a keltetőjüket. Én szabadon járok köztük...
*Fedem fel Furia pecsétjét amit annak idején rám égetett.
- Tudod ez garantálja a biztonságom itt... De te eledel leszel.
*Halkan felkuncogotam.

//Hossin//

- Kicsit mintha kételkednél a döntésed helyességében, már ami a Furiához kötő hűségedet érinti. Bár neki aztán nincs szüksége a te hűségedre. Addig élsz, míg szolgálod.
Hossin szavai nevetésre ingerelnek, ami ha a helyszínt illeti nem biztos, hogy bölcs dolog lenne, ha lenne miért félnem az őröktől.
- Azért én még ismerek hasonló erejű lényeket, és mivel Furiát szolgálni nekem büdös volt. Kerestem mást aki lazán megvéd a te úrnődtől. Akinek egyetlen követelménye volt a szolgálataimat illetően. Az hogy ne bosszantsam a jelenlétemmel.
A varázslatra csak csendesen bólintok. Hisz jó esetben valószínű, hogy hasonló gondjaim lennének, mint neki. De én makacsabb vagyok, mint ő, és erre hamarosan mindenki rá jön. Amint saját maga formálásába kezd, érdeklődve tekintek rá, hisz ez is az alakváltáshoz hasonló varázslat, bár egy kísértet esetében nem sok értelmét látom. Ahogy megemlíti az érkezőket, szimplán bólintok, hisz volt már jele a dolognak. A fészkek megfigyelői nem a semmiért maradtak idehaza, míg Furia a többséget elvitte. A trió felé nézek és felsóhajtok.
- A helyedben a bestia szót nem használnám, hisz nem csak azt érezték, meg hogy mi itt épp kakaskodtunk. De azt is hogy veled ellentétben, a fészek útjába álltam, hogy még véletlenül se érje kár őket. Bár egy hozzánk hasonló bolhák nehezen okozhatnának komoly zűrt egy sárkányokkal belakott szirten. Ami meg az aggódást illeti Hossin, ha félnék tőlük, a rejtett bejáratok egyikét használnám, és nem a főbejáraton lépek be a völgybe. Ha csak nem meghalni terveznék, szellem úr.
Alakot váltok, és megszaglászom Hossin pecsétjét, és hangosan felnevetek. Majd vissza változom.
- Ahogy elnézem, te hagytad magad Furia rabszolga bélyegével megbillogozni magadat. Így nem csoda hogy szabadon mászkálhatsz fel s alá. De mint említettem nekem is van Furiával felérő támogatóm, aki tesz erre a csiricsáré háborúra. Nem volnék oly gyengeelméjű, hogy ne védjem be magam egy agresszív ősivel szemben, aki már pár évszázada sikeresen likvidált egyszer. Az uram már ha nevezhetem így azt a fekete pikkelyes sakált jót röhögött rajtam amikor jeleztem felé a dolgot. De a szavai értelmében, idehaza a kutya sem érhet hozzám, hisz ahogy te Furiáé, én az övé vagyok.
Emelem a kezem az égre, és egy cirkalmas sárkányszimbólumot hozok létre, kifejezve kinek a védelmét élvezem, és azt a tényt kihez jöttem épp. Valószínűleg nem leszek megdicsérve, de legalább elpusztítva se.

*Megvonom vállam.
- Hűség, ezt a szót nem ismerik ezen a világon. Nem csak ezen síkon a másikon sem. Életről beszélni egy szellemnek, nem igazán passzol össze ez a két szó.
*Nevettem el magam.
-Nem is tettem Shuga. Engem nem érintenek a halandók gondjai. Illetve tojásként még elég sebezhetőek a sárkányok. Ha az emberek tudnák hol keressék őket sem lennének előrébb mondjuk...
*Érdektelen pillantást vetek a fiúra.
- Akkoriban még más volt minden Shuga... Akkoriban egy halandó testében léteztem. Ott is csak egy billog voltam. Így legalább szabad vagyok. Fúriával felérő támogató, vagy egy isten vagy egy másik fekete. Nem nagy kaland, vannak elegen attól függetlenül hogy nem látjuk őket. Inaethről tudok aki még itt kóricál a felszín felett. A többiek a föld alatt pihennek életük végéig míg az öreg kor el nem viszi őket.
*Halkan felnevettem amolyan oda vágom a vállam felett módon.
- Elég idejük lesz odalent gondolkozni azon hogy miért is érte meg ez a háború nekik. S ha fel is jönnek sem fognak többek lenni.
* Nézem ahogy a jel megjelenik Shuga kezében. Nem mondanám hogy ismerem de sejtésem van.
- Csak nem Rooberrel találkoztál?- Vigyorodok el- Én Dremert látogattam meg hajdanán, mondjuk elég izgalmas volt, szívesen társalogtam volna vele én magam is. Nem féled hogy megneszeli az ember sereg kinek tettél hűséget?
*Kaján vigyor húzódik arcomra.
- Úgy érzem véget ért a fizikális átváltozás.... - Nézek rá tenyeremre minek egész emberi színe van.- Egyszer megvívhatnánk úgy is hogy nemcsak bohóckodunk egymással... De annak nincs itt helye, a végén még a saját golyóinkat raknák bele a füleinkbe függőnek. Bár nekem ettől nincs félni valóm de neked még lehet.
*Nevettem el magam se gúny se ártó szándék nem volt benne, inkább csak csipkelődésnek szántam.
- Mivel úgyis rá érek veled tartok, hátha egy óvatlan pillanatban felfalnak a sárkányok, s még csak ráhatásom se lenne. Ha a kristályokat keresed arra lesz pár darab. Bár fogalmam sincs mit keresel de megérzem őket piszok messziről.

//Hossin//

- Rosszul látod. A hűség fogalmát ismerik, de amikor csalódnak abban aki felé hűségesek az nagyon kiábrándító tud lenni. Ami meg a szellemi létet és az életet illeti, felhívnám egy apró bökkenőre a figyelmed. Mert ugye tudatod van, hisz terveket is szősz, haza is térnél. Ezt ugye nem tagadod. Az a rész hogy perpill csak a lelked létezik, és a tudatod, ebben a kicsit anyagtalan energiaformában, azt jelzi hogy nagyon is élsz, hisz nem adod meg magad az elmúlásnak, hanem ezerrel tekersz azért hogy újra hazatérj, és egészé válj. Mi ez ha nem élet? Én a te létformádat keveselltem, ezért kötöttem egy hülye alkut Dremerrel és most ezt nyögöm épp, és ezen változtatnék. Na persze nem visszafelé.
A sárkány ember ellentétre elkomorodok, de igazat kell adnom a szavainak.
- Ezért sem hagyják őrizetlenűl a fészkeket, és a tojások nem a külső falakon vannak, ahol boldog boldogtalan ráakadhat. Azokat elrejtik míg kikelnek, én csak tudom jó sokáig őriztem én is tojásokat. De a gyerekek elpusztítása szerintem szörnyű tett.
Halkulok el, és élvezem a látványt, és kicsit hiányzik is hogy nem élhetek itt már.
- Az istenekkel hanyagolj, mint említettem Dremerrel csevegtem én is, bár ahogy elnézem több sikerrel, mint te, és mégis én verem a fejem a falba a saját alkum miatt. Roober az a nyavalyás sárkány isten erősen kikerül engem.
Ahogy a teste végre valószerűvé válik mintha megkönyebűlne.
- Nekem nem probléma nem vagyunk épp barátok, de ellenségek sem. Ellenfelek talán, de a többi nem. Amúgy vicces hogy egymásra feszítünk, és még el is hisszük hogy erősek vagyunk. De ki kell, ábrándítsalak, ahogy engem úgy téged is el tudna intézni egy erősebb sárkány. Nem kell hozzá feketének lennie. És igen jól látod a dolgot, ha itt csapnánk, össze nem néznék azt hogy Furia rabja vagy velem együtt tüntetnének el az enyészetbe.
Az ajánlatán jót nevetek, és még meg is könnyezem.
- A gond az hogy ezzel a jellel max a völgyön kívűl mozoghatok, ha a kapuhoz érnénk nekem nem biztos hogy örömünnepély lenne a dolog. De egyelőre a külső szakaszon próbálok meg kutakodni, ha meg egy sárkányt oda esz a fene akkor kidumálom magam. Hisz te ugye hiszel a Furia által adott védelemben, viszont mi történik, ha egy állítólagos ellenséggel lófrálsz a sárkányok városa körül. Amit kevés halandó látott eddig.
Összeszedem magam, és Hossinnal párban megkezdem a túrámat, noha sok reményt nem fűzök ahhoz hogy a megfelelő méretű kristályt akár csak egyet is találok.

-Amíg remélnek valamit addig hűségesek, amint van más ki jobbat kínál a hatádba vájják a kést. Tudom jól saját tapasztalat.
*Sétába kezdtünk, habár nem is értem miért tartok vele bár jó bulinak ígérkezik. Végül is, ha más nincs majd le lököm egy szikláról. Mosolyogtam el a gondolatra.
-Hogy értetted azt hogy tojásokat őriztél? Sarkanyeknal nem szokás ember szittert alkalmazni. Ti leginkább csak táplálék vagytok a szemükben annak is pocsék. Bár hajdanán még én is őriztem tojásokat. Régi szép idő rengeteg kis porontyom volt odahaza. Illetve ha vissza is tudnék jutni valószínűleg az istenek megint ide száműznének. Nem tudom hogy milyen az itteniekkel a kapcsolatuk ha van, de átok ként küldtek ide annyi szent.
*Kuncogtam el magam.
-Ellenség? Aki az én zászlóm alatt mozog az nem ellenség, tudod az ellenségekből lesznek a legjobb barátok... Ha a szükség úgy kívánja. Furia meg Furia, a nagy asszony döntéseit egyetlen sárkány sem vonja kétségbe aki mellette szolgál. Aki meg nem az ehm... Nem sokáig marad életben. Persze vannak kivételek mint Kain. De előbb utóbb őt is el éri a végzet. De még az is lehet, hogy ő áll a jó oldalon ki tudja. Mindenki a saját malmára szeretné a vizet.
*Egy jó ideje már sétálunk nem mintha szellem testemnek ez jelentene valamit is de egyre beljebb haladunk ami azért nem éppen mondható bölcs dolognak de arra még meg kell érni jog, bölcsnek nevezzük magunkat.

//Hossin//

- Jól látod, én ezért nem teszek ócska hűségesküket senkinek. Amíg neki és nekem is megfelel az irány, segítek. Amint valaki változatna, vagy eltakarítom, vagy hidegen hagy a további sorsa. Nem vagyok lelkizős alkat.
Ahogy a mélységet nézem, régi emlékek rohannak meg a gyerekkoromból. De most nincs időm erre.
- Még mindig nehezen emészted meg hogy sárkány voltam 340-400 évvel ezelöttig. Pontosan addig amíg Furia egy várossal egyetemben kellemes forró homokká nem változtatott. Majd valaki bezárta a lelkemet. De előtte sokat játszottam fiókákkal, és harcoltam vakon Furia baromságaiért. Ami meg Anzar fattyát illeti, Furia erősen rágja a kefét, hogy kinyírja, e vagy csak elkapja. Épp apuci miatt. Hisz rejtély Anzar mit tenne azzal, aki megöli a kölykét. Hisz vagy büszke arra hogy a fia nem egy nyamvadt tojásba vizelő és ki mert állni a döntése mellett, vagy épp ezért saját kezűleg intézné el. Szóval, ha egy harmadik fél próbálná meg, arra nyugodtan vetheted a vallásod egyik temetési rítusát, mert amikor Anzar kijön, itt kő kövön nem marad. De az lesz a legjobb kérdés, hogy az emberekre támad, vagy kinyírja Furiát mert 720 éve tökörészik, és ahelyett hogy őt húzza ki a hasadékból, Risant szedik ki. Szóval borítékolom, hogy mindenkinek sokkal melegebb lesz mikor Anzar visszatér.
Hossin önmagát méltató szavain nagyokat kacagok, nekem is vannak ábrándjaim, de nem holmi seregről. Furiáról szóló szavaival némileg egyetértek, hisz én vagyok az a bizonyos ehm. Ezt szóvá is teszem bár épp most meséltem épp ezt.
- Vicces, de gyanítom rájöttél arra, hogy én vagyok az egyik EHM a véleményedből. Kain érdekel a legkevésbé, az a fapofa semmit se akar, csak azt hogy hagyják békén.
Közben az érzékeimet, és némi mágiát indítok a kristályok keresésére. Bár erre iszonyú kicsi az esély hogy bármit találok. De szükségem van rá.

*Elnevettem magam mikor Shuga sárkánynak nevezte magát.
- Arra a gyíkocskára gondolsz aki megpróbált védekezni ellenem mikor kiütve feküdtél a csatatéren? Hát jó az varánusznak is mintsem sárkánynak.
*Élcelődtem csupán, s hangomon ki is hallatszott, hogy viccre vettem a történetet.
- Látod mit sem számit mi voltál a lényeg az hogy most egy kétlábú eledel vagy, ha Dremer véd ha nem, szerinted melyiküket fogja érdekelni csata közben melyik isten véd téged, ha bele keveredsz a sűrűjébe. Pont úgy végzed mint akármelyik hasonszőrű közülünk....
*Vállamat megvonom a kijelentésen.
- Engem sem érint meg túlzottan ki kivel kergetőzik, vagy éppen ki hol szeretne meghalni vagy megölni akárkit is. A lényeg az hogy jót mulassak nem igaz? Aztán ha esélyem adódik haza megyek és itt hagyom ezt halállal kiszögezett bolygót.
*Én magam is észre vettem már, hogy egyre inkább a béke oldalára kezdtem húzni, sok minden történt az elmúlt években, magam sem tudom hogy lettem Hossin a vérengzőből Hossin a béke megszállottja. Egyszer csak rám tőrt, bár nem mondanám hogy megfájdul a szívem ha emberi vért ontok, de már egyre kevésbé szól a keftelésről.

//Hossin//

- Hol is voltam kiütve? Valamiről lemaradtam volna?
Amikor Dremerre terelődik a szó, felnevetek.
- Dremer senkit se véd, nem erről szól a munkaköre. Na meg egy isten minek avatkozna pár buggyant szörny életébe. Se haszna se értelme a dolognak. Ami a szórakozást illeti egyetértünk, bánkódni vagy gubbasztani ráérek akkor ha megint meghaltam. Addig kiszórakozom magamat. Amúgy ha annyira békepárti vagy meddig maradsz Furia egyik őrszeme? Mert az ő mágiáját nem hogy én, de te se fogod leszedni magadról. Szóval okosan költözködj, és kerüld el Meniont nem szeretem a problémás szomszédokat azon a területen.
De rengeteg időt fecséreltem már Hosinra, ideje arra mennem amerre kristályok vannak, kérdés hogy a két buggyant kapuőr sárkány vajh beveszi e az ominózus engedélyemet, ami valószínű totál elavult már. Szóval irány a Sárkány völgy.
- Na de ideje kilépnünk, errefelé egy deka kristályt sem fogunk lelni, pontosabban mágikusat nem. A többi meg nem érdekel.

*Lenézően tekintek a férfire.
- Túl sokat hiszel magadról ahhoz képest hogy egy hitvány halandó vagy Shuga. Te sárkány? Az álmaidban az voltál talán. S emellett vigyázz a szádra még mielőtt porig égetem hőn szeretett városodat és álmodban vágatom el a nyakad. Bár ha nincs szerencséd még hőn szeretett asszonyodat előtted nyúzatom meg elevenen. Fogalmad sincs ki vagyok, én nem verem nagy dobra amim van.
*Még mielőtt feljebb tornáznám a nem létező vérmérsékletem veszek egy mély levegőt.
- Tettem amit kellett, azért hogy ott szabad legyek, az hogy rajtam van Furia pecsétje engem megvéd. Illetve ha azt hiszed az istenek nem szólnak közbe a halandók dolgaiba, hogy lehet hogy a nemesi udvarházat egyikük látogatja. Sosem rettegtem még mióta szellem vagyok. De az az ember amint csak rá pillantottam eltöltött a rettegés, tudtam hogy ő nagyobb mint akárki akivel valaha találkoztam. Se nem élő se nem holt... Nagy a pofád közben meg semmit sem tudsz. Ezért fogsz valamelyik árok partján büzölögni miközben a varjak eszik ki a szemedet. Ellentétben velem, aki mindenről tud ebben a világban. S nem jártatja a száját ezekről mert bölcsebb ha senki nem tudja mire vagy képes.
*Egy árnyék jelenik meg majd egy újabb s számuk sokasodik egészen tízig. Kezeikben íj lándzsa kardok, mind ezüstös színben pompáznak. Az arctalan íjász feszíti az ideget a vessző zöldes színben káprázik fel.
- Nincs varázslat mi ezt a lövedéket megállíthatná, hisz a varázslat élteti, minél többet használsz fel ellene annál erősebb lesz. Áthatol vason és fán húson és idegen. Valójában a tökéletes fegyver akármelyik lény ellen. S elhiheted nem kis ideig tartott mire képes voltam úgy használni ahogy akkor mikor még kígyó bőrben jártam. S a mai napig sem tökéletes, ha az lenne talán még egy feketét is megölne.
*Az árnyékok tova libbennek, eltűnnek minta ott sem lettek volna. Utoljára az íjjász tűnik el.
-De igazad van jártasd csak a hatalmas szádat. Hátha ezért majd valaki elhiszi neked, hogy te valami nagy hatalmas mágus vagy. Sajnos fel kell ébresszelek, senkiként születtél s úgy is tűnsz majd el. Míg az én nevem fenn marad mert nekem nem a szónoklás lesz a kenyerem. S amint tehetem sárkányölő lesz a nevem.
*Enyhe gúnyos mosoly húzódik arcomra.
- S téged miképp nevezzen? Ne húzogasd az ujjadat egy kígyó előtt könnyen oda marhat s a mérge ellen nincs ellenszérum ezen a világon. Kíváncsi vagyok mit vagy képes felmutatni a hatalmas szavaidon kívül. Illetve a békéhez hozzá szólva, nem érdekelnek már az emberek és sárkányok alantas fájdalmaik megtorlása miatti vérengzések. S a pecsét az mi esélyt adott arra, hogy elemezni tudjam a fekete sárkány mágiáját. De ugyebár te mindent tudsz s mindenkinél okosabb is vagy...- veszek egy mély levegőt.- Nem vagyok benne biztos hogy veled kéne tartanom erre a kristálykeresésre, lehetséges hogy az út elején megölnélek mert roppantúl bosszantó az arroganciád ahhoz képest hogy semmid nincs.