Lanur-hegység

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-04-08, 8:14 pm

/Szeptemberi 2. küldetés- Favágás/

Vogon Nortelonból indult tovább 712. év kora őszén a két gnóm rabszolgájával, hogy haza érkezve távoli rokona házához Telarban, másnap eladja szerzeményeit a rabszolgapiacon. Néhány napi lábadozás után az ispotályban újra kellő erőt érzett magában. Ruhája alatt még ott volt a kötés, mely figyelmeztette arra, hogy értékei védelméért már így is túl sokszor kockáztatott. Nem érezte úgy, hogy bármikor is túl nagy kihívást intézett volna az istenek elé, hogyan mentsék ki őt szorult helyzetéből, de mégis... Túl sok halott volt mögötte az elmúlt 12 évben. Ahogy családja ősi bölcsessége mondja, ha megállás nélkül arra fogadsz, hogy nem a 36-os jön ki a ruletten, egész biztosan el fogod veszteni a pénzed. Sokszor eszébe jut ez, hiszen kemény kiképzést kapott, hogyan védje meg a karavánt, ha támadás éri... vagy a sötét mágia elleni fanatikusok ha bele kötnek. Koránt sem védtelen, pocakos kalmár, mégis olyan sebet kapott, ami végzett volna vele napokon belül, ha nem segít Yurin és a többiek a kórházban.
Nagyon sajnálta a hírt, mikor meghallotta, hogy nem sikerült a próbát teljesítenie. Nagy kincs a világnak, hogy vannak olyanok, akik önzetlenül az életek megmentésének szánják a saját életüket. Nem kell érte pénzt fizetnie. Igazából ő is ezt csinálja, igyekszik megmenteni minél több ártatlant, aki katonaként a csatatereken veszít egyszer vagy olyan helyzetbe kerül, amiben nélküle teljesen megérthető lenne, ha felakasztaná magát a börtön cellájában...
No, de ő nem olyan, mint a fehér mágus nő. Az ő szolgáltatása koránt sem ingyenes. Kis kora óta arra nevelték, hogy szívességek és viszonzása kényes egyensúlyában éljen ezen a világon. Valamit valamiért. Így ezért mindenre elszántan folytatta útját egy Ambaron felé tartó karavánnal. Ha nincs nála áru, jobb szeret egyedül utazni, viszont a két kis lény a nyereghez erősített láncok végén koránt sem ad túl sok lehetőséget neki arra, hogy gyorsan elvágtázzon bármi veszély elől. És az északi területet mindig is veszélyesebbnek tartotta. Ork és gnóm hordák, útonálló csapatok és pár bolond szerint akár sárkányok is megtámadhatják az utazót. Bármennyire is nem értékeli nagy veszélynek a lovával és íjával a farkas falkákat vagy sok egyéb szörnyű teremtményt, nem hunyhat szemet az összes veszélyforrás felett.
Nem is tervezte, hogy szemet hunyna. Szorosan lovagolt egy kereskedő özvegyének szekere mellett, aki három testőre igen vonzóvá tette a tünde szemében. Ahogy jó kedvűen beszélgettek, az elején gyanakvó volt vele az asszony, hiszen látszólag azon szerencsevadász kalandorok közé tartozott, akik oda-odacsapódnak az ilyen menetekhez és általában igen jó védőknek bizonyulnak a bajban. De megannyi cselt is vetnek, hogy szerény jövedelemforrásukat kibővítsék. Az okok egyike, hogy miért nem szeret többed magával utazni az ifjú Beebebrox pont az, hogy mélyen sértő ez a helyzet, bármennyire is megérti kereskedőtársait. De amint kiderült, hogy nem kalandor, de még csak nem is banditák után kutató fejvadász, beszédesebbé vált útitársa. Kiderült, hogy drága ruhákat szállít hátul a még mindig gyönyörű özvegy. Nagy meglepetés volt számára, mikor kiderült, hogy élete legnagyobb részét ruhák eladásával töltötte Vogon az anyja boltjában gyerekkorában. Igen kevés újdonságot tudtak mondani egymásnak afelől, hogy milyen praktikákkal lehet feldobni az üzletet.
Bármennyire is élvezte a társaságát, leginkább a páncélba bújt őrök védelmét, eljön mindig a pillanat, amikor elválnak az útjaik az ismerősöknek. Ahogy most is múlt az idő kérlelhetetlenül. És Vogon volt az, aki lépett.
Az út egy hegyoldal mellett haladt el kanyarogva a szűk völgyben egy nagyobb patak partján. Szorgos favágók dolgoztak, hogy kitermeljék a fát, de ahogy a szekérkonvoj elhaladt mellettük egy baleset történt és három ember az elszabadult rönkök alá szorult. Szaurus jó kiállású gazdája azonnal le is pattant a hátáról és felajánlotta segítségét. A többi munkással hamar kiszabadították őket, de igen súlyos csonttöréseik voltak, nem tudták sehogy folytatni a legkisebb munkát sem. Csodálkozva nézte a dühös vezetőjük arcát, nem értette, miért nem fér bele ilyen probléma a keretbe.
-Ez szörnyű csapás. A hajógyárba időre rendelték meg az anyagot. Nem elég az, hogy már így is le vagyunk maradva, az ő helyükbe egyszerűen nem tudok kit tenni! Megfeszítve dolgozunk azon, hogy az új flottának az igényeit előteremtsük, ne mástól vegyék meg a deszkát, hanem amit mi lefűrészeltetünk a telepen... -a fejét fogva hátra fordult, majd mintha oly mindegy lenne, merre néz, visszafordult Vogon felé- Nézze, itt nagyon keményen dolgozik mindenki. Nagyon számítottunk volna a pénzre, amit ezért kapunk. De ha nem tartjuk az időt, jön egy másik csapat és azt mondják, hogy ők már kivágták. Aki nem tud az igényeknek megfelelni, az majd mehet és hordhat rőzsét öreganyám kemencéjébe. -láthatóan elkeseredve nézte a többiek szemét, akik körül állták. A brigádvezető szavaira láthatóan átsuhant a fejükön, hogy most le kéne tenni a szerszámot és visszamenni falusi rőzseárusnak.
-Mennyi lenne az a pénz, amit a három munkás kaphatna? -kérdezte kíváncsi és sunyi tekintettel az elf.
-5 darnát fizetek ezeknek a mihasznáknak naponta. Ez óriási pénz. Ennyit máskor nem keresnek meg, ha este is fát vágnának, akkor se... De el vannak fáradva. A belünket kidolgoztuk, hogy meglegyünk időre.
-Öt darna? Az ennek a tíz embernek ötven darna naponta... A három kieső tizenötöt kapna... -motyogta maga elé. Meglepődött, mert összesen nem volt annyi áru nála, mint amit ezek egy napi bérre megkapnak. Elképesztő, hogy milyen keveset ér egy rabszolga. Egy hét alatt... kár is kiszámolni, hogy ha ez alatt az út alatt, ahol ork, gnóm támadások érték, alig tudott meglépni Frikk, az orkvezér elől, szóval ha csak fát vágna egyfolytában, nem életeket akarna megmenteni, akkor mennyivel gazdagabb lenne.
-Oké, felveszem kettő helyett a munkát. -mondta határozottan.
-Nem veheted fel, csak egy helyett. A többiek egész nap dolgoztak, de nem sajnálom tőled, ha beállsz az egyikük helyett. Akkor már csak két embert kéne valahol találnom.
-Felveszem a bért nap végén kettő helyett. Nem vitatkozom. -ezzel lesétált a hegyoldalon és a döbbent képű brigádvezető szeme láttára eloldotta a két gnómot.
-Hát... hát.. ez így oké. De nekem ezek a rabok dolgozzanak ám, ne csak lopják az időt! Te felelsz értük, figyelni foglak titeket. Két ember bére a nap végén és ha te is fejszét fogsz, három. Mit szólsz? -a kigombolt bundájú vezető mosolyogva várta a választ a kellemes késő nyári-kora őszi hűs szellőben lengő hajjal..
-Még mit nem? Nem vagyok én udvari erdőkerülő. -Vogon dühös pillantásokkal mérte végig őt is és a két gnómot, akikre végül rárivallt.- Azonnal fogjátok meg a sebesültek szerszámait! Megkorbácsollak titeket, ha egy szó is elhagyja a szátokat.
*Kemény szavai jól estek szívének. Még nem volt sok eset, hogy megfegyelmezte volna az áruját. Sokkal jobban szerette, ha beletörődnek, hogy megláncolva oda mennek, ahová Szaurus. Nem volt ínyére megkeseríteni mások életét. De ez a két dumaláda már nagyon kihozta a sodrából. Amint végre egy kis csöndhöz jutott volna közös útjuk során, azonnal elkezdtek tanakodni egy új találmányon. Nincs korbácsa, de az özvegynek oda intett kezével egy viszlát és tényleg úgy érezte, hogy előveszi a szíjat, ha ezek a rengeteg összeilleszthető fadarabból elkezdenek ostromgépet tervezni...
-Én? Én már nem is tudom, mióta nem szólaltam meg. Igaz-e Glavor? -a sok beszéd után hirtelen szóhoz jutott gnóm rabszolga úgy vélte, le kell szögezni, hogy alaptalanak voltak a vádak.
-Én tényleg nem mondtam olyat, hogy beszélni fogok... akár egy szót is. Eddig folyamatosan te beszéltél az úton meg a nő. Viszont látásra! -intett ő is oda udvariasan gazdája elmenni készülő társalgó partnerének.- Lássuk be, jóval racionálisabban is kezdhetnénk a megbeszélést!
*Bár az tényleg kézzel fogható, hogy gazdájuk eddig a kereskedőnővel beszélgetett megállás nélkül, aki boldogan integetett vissza az újra elinduló szekereket követve, de maga az ifjú elf fal fehér volt ezekben a pillanatokban. Nem tudta, hogy a sérülése vagy a közeledő agyvérzése miatt szaladt ki az erő a kezei közül, de úgy döntött, ilyen kétségbeejtő helyzetben nem váltja valóra a beígért büntetést, inkább csak kezében rázza a gyorsan lerángatott övét.
-Munkára, pofa zsákok, vagy megkeserülitek! Azonnal fogjátok meg a fejszéket! -szemei láttán a munkások ösztönösen hátraléptek egy lépést, még ha elég távol is voltak hozzá, hogy ne érje őket véletlenül se egy eltévedt ütés. De erre nem is került sor.
-Jól van, na! Jól van! -zsörtölődött a két fogoly- Azért lehet dolgozni meg beszélgetni közben.
-Nem lehet. Csak dolgozni lehet.
-Ez a munka komoly szellemi teljesítményt igényel. Itt van máris, hogyan juttatjuk le az út szélére a kivágott törzseket. -mondta a kezében szorongatva az igen veszélyes szerszámot- Egy csúszó pályát kéne készíteni a már kivágott...
*A munka hamarosan újra megelevenedett. Az emberek jóval jobban tűrték a megmentőik agymenéseit, mert bár tényleg nehéz elviselni, hogy két társuk mindent gyökeresen át akar szervezni, de néhány ötletük még hasznosnak is bizonyult. Nem sok, viszont az a néhány valóban még fel is gyorsította a termelést. Ráadásul őket lekötötte a fenyves csattogó hangja, izmaik megfeszülése és a jó kedv, hogy mégis megkapják azt a pénzt, ami a téli hónapokban létfontosságú lesz számukra. Így pár óra múlva már látszott, hogy ha valami csoda történik, talán még újra van esélyük a kvótát leadni. De a csoda egyre csak váratott magára.
-Maga is beállhatna. Előbb-utóbb kivágjuk ezt a fát is és nem lesz mihez támaszkodni. -jött oda a látványosan sztrájkoló sötét elfhez a főnök.
-Lesz másik. Én nem aggódom az ilyesmiken.- felelte.
~Furcsa még mindig így lekopasztani a hegyoldalt. Értem én, hogy annak a sok új épülő hajónak. Vagy egy gazdag kereskedő nagy beruházása, de még inkább egy új hadiflotta építése lehet a háttérben. Majd később hagyják regenerálódni. De ne fenyegessen olyan ökörséggel senki, hogy nem lesz fa, aminek nekitámaszkodhatok!
-Nagyon szépen kérem! Ha nem végzünk napnyugtáig, oda a megrendelés. Le kell szállítani az újabb adagot, mert akkor maga sem kapja meg a pénzét meg én sem...
*Bármennyire is nem tetszett neki az ötlet, hogy kétkezi munkával keressen darnát, be kellett látnia, hogy igaza van a vezetőnek. Bólintott egyet és meglepődött, mikor az oda hozott fűrészt nyújtó kézen egy értékes gyűrű villant meg a lombokon átszűrődő napfényben. Túl értékesnek tűnt ahhoz, hogy egyszerűen csak tíz ember vezetéséből összekeresse az árát. Gyanúja ellenére neki kellett állnia legallyazni a haszontalan tulajdonai által kidöntött óriási fenyőket.
A vér elf ősei nem érezték volna szégyennek, ami erőt ki tudott fejteni. Nem utolsó sorban, mert egész nap pihent. A hátralévő órákban az ő segítségével le tudták hordani a mai termést a patak partjához. Külön halmokat hordtak össze a lenyeset, lefűrészelt lombokból, amit majd később eladhatnak tüzelőnek. A falusiak többsége ezt meg szokta oldani saját maga, de a városokban jóval messzebb kellene járni a fáért. A jómódban élők inkább veszik meg a piacra feljáróktól. Tudta ezt, hiszen nem is olyan régen Felinnel maga is egy napra bele szagolt ebbe az életbe.
-Nagyon hálás vagyok a segítségedért és az embereidnek is. Megmentettétek a határidőnaplómat. Nagyon megszolgáltad ezt ma.- ezzel egy sima tapintású bőr zacskóban átnyújtotta a napi bevételt- Remélem holnap is számíthatok rátok.
-Nem. Indulunk Telarban. Egy nappal sem akarom tovább hallgatni azt a két jómadarat, mint amennyit kell. -intett a fejével a távolabb pihenő foglyai felé.
-Hát, akkor munkát tudok adni a leúsztatásban. Három emberemet itt tartom azok közül, akik azt végzik és te leviheted akár Közép-vidéken túlra is. Tarsisban már várják a kikötőben. Örülni fogok, bármeddig segítesz, de legalább Avalionig. -Vogon biccentett a fejével, hogy jelezze, még belefér, hogy kicsit szállít fát is. Betudta költséghatékonyság növelésnek, így is hírhedten olcsón megy el a gnóm rabszolga mindig. Alig találni olyat, aki megvenne egy ilyen istencsapást.- A várostól északra van a parton egy telep. Meg fogod ismerni, rengetegen kopácsolnak. Ott dolgozzák fel ezeket és gerendaként megy tovább a Hajnalon lefelé. Újabb 15 darna vár rád a fűrészmalomnál.
*Így történt, hogy a vizek városa felé haladtak hárman. A lánc visszakerült a fejfájása okozóira, de hagyta őket a mederben húzni maguk után a rakományukat. Ő eközben hosszú láncra eresztve kísérte őket lovagolva.

/küldetés vége, csatlakozás Elonarhoz és Tsodaturmixhoz/

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-04-09, 10:40 pm

*A szoba hirtelen válik némává, midőn a nagyúr hangja megszakad. Thalion szúrós pillantása most Falqualion arcán nyugszik, várva a reakciókat, ám a fehér elfek urának arca éppoly keveset árul el a benne rejlő gondolatokból, mint a zöld elfé.
A nyomasztó csendben érezni a kemény kőfalak rendíthetetlen nyugalmát, mi most úgy tűnik, mintha maga Falqualioné is lenne.
Thalion úr követi szemeivel, amint Orod Opelë vezetője az ablakhoz sétál, s kipillant rajta.
Karjait összefonja háta mögött, noha, midőn újfent megszólal, már Thalion felé fordulva teszi azt.*
- Súlyos vádakkal illeted a szövetség vezetőjét, melybe népünk épp általad is lépett be.
Értesültünk mi is itt, északon városod ostromáról, melyet épp a szövetség segedelme mentett fel. S te most ezen szövetség fejét vádolod népünk meglopásával.
Miért hagytuk ama ereklyét oly soká veszendőbe Elsga romjai alatt?
S mi, kik északon, elzárva a hegyek biztonságos ölelésébe, miért vegyünk részt efféle hatalmi játszmákban?
Városunk falai réges-régóta állnak, harcosaink pedig ismerik a szirteket, a zúgókat, a hegyeket, a gleccsereket is messze földön a hegyek között. Oly menedéke ez Eclair népének, melyet nehéz bevenni.
Ti, ott, délen védtelenebbek vagytok, valóban, s Elsga is az volt. Okultunk-e vajon Elsga hibájából?
*Falqualion ellép az ablak hűvös közelségétől.*
- Ne hidd, hogy nem vérzik a szívem, midőn testvéreink fogyatkozásáról hallok, s hogy nem vérzik Elsga elesése miatt is még mindig.
Miként afelől sem lehet kétséged, hogy bölcs előrelátással, s jó ügyért síkra szállunk, ám ha csupán egyesek hatalmi ábrándjait kell kergetni, arra nem áldozzuk népünk drága vérét.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-04-14, 9:23 pm

*Jogosak kérdései Falqualion úrnak, ezzel maga Thalion is egyet ért, s nem is várt mást eme bölcs tündétől.
Szavai azonban szinte azonnal válaszolnak is a felvetett kérdésekre.*
- Bölcs gondolataid mutatják, mily jó vezére van Orod Opelë népének, Falqualion uram.
Olassië ostroma oly mértékű, összehangolt támadás eredménye, mely nem első sorban népünk ellen irányult.
Hírszerzőink tájékoztattak róla, hogy a bizonyítékok arra utalnak, a cél a főpapnő eltávolítása volt Tarsisból. A Remény temploma alagsorát ismeretlen behatolók épp azon időben, midőn a felmentő seregekkel maga a papnő is városunk falai alatt járt, lerombolták, áttörve a védelmi vonalakat.
Hogy megtalálták-e, mit kerestek arról immáron nincs információnk, ám arról igen, hogy a végén a lezárt kőszarkofágot feltörték.
Olassiët még a sárkányok támadása ellen is védelemmel szereltük fel, s eme védelem soká helyt is állt, ám ha seregeink meg kell osztani ork és troll erőkkel támadó felszíni ostromló sereg, s maga Filnoren között, mely az égből csapott le ránk, nos, eme erők ellen félek, ez a város sem rendelkezik elégséges védelemmel.
Ily módon tehát úgy hiszem, megtettük, mit megtehettünk, hogy Elsga tragédiája, mely szívünkbe égett akkor, s stigmáját örökkön hordozni fogjuk, ne ismétlődhessen meg.
Mindazonáltal egy ősi sárkány ellen tán nem is lehetséges védekezni.
*Hagy némi szünetet, hogy fehér elf úr átgondolhassa, miket eddig szólott, majd folytatja.*
- Noha lényeges a múlt, melyből bölcsességünk, s kultúránk fakad, mégsem állhatunk meg, s élhetünk benne, hisz az senkit nem visz előre.
Nekünk a jövőbe kell tekintenünk, s oly döntéseket hozva cselekednünk, melyek népünk fennmaradását, s erősödését vetítik előre.
Ezért fordultam hozzád, Falqualion uram. Nem oktalan háborúkhoz kérem népünk vérét, nem áldoznék egyetlen cseppet sem a drága elf vérből, ha nem feltétlenül szükséges.
Nyitott szemmel járunk, hogy ismerhessük külső, s belső ellenfeleinket is, hisz arra tudunk leginkább felkészülni, mit tudunk.
S a papnő mesterkedései nem barátságról, bizalomról árulkodnak felénk.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-04-16, 10:02 pm

*A fehér elf nagyúr szemeiben most első ízben csillan fel az érdeklődés fénye.
Oly dolgokról hall, melyek számára is újak, s oly mértékben változtatnak bizonyos esetben a dolgok állásán, melyre nem gondolt.
Thalion úr megvilágítja számára, mik is mozgatják eme tünde méltóságot, s ezekre kevéssé látott rá eddig.
Természetes, hogy vannak hírek, mendemondák, melyekről korábban értesült már, ám a zöld elf szavai más megvilágításba helyezik az események sodrát, s oly kép bontakozik ki belőle, mely árnyalja az eddig kialakított képet a szövetségről is.
Mégis halk hangja nyugalomról árulkodik, mintha bizony nem billentette volna ki sziklaszilárd állapotából az imént hallottak tömege.*
- Korábban is úgy gondoltam, megfelelő tündét választott Gilgedron, midőn téged nevezett meg utódjának népünk élén, s ebben most sem csalatkoztam, Thalion uram.
Olybá hiszem, előrelátásod, s tetteid, miknek híre még hozzánk is eljutott, igazolják szavaidat, melybe bízvást vethetek hitet.
Értened kell, hogy mi, fehér elfek kevesen vagyunk, s az emberekhez képest csupán mint csepp a tengerben, noha őrizzük tudásunk, s olykor gyarapítjuk is.
Súlyunk azonban valóban kicsi, ha Elsgához, avagy Olassiëhoz mérjük magunk.
Ám ha együtt kell fellépni egy népünket fenyegető viharban, mi, Orod Opelë népe, úgy hiszem, nem fogjuk testvéreink magukra hagyni.
Ám hadd kérhesselek meg, hogy eme kapcsolat mélységiről, melyeket nem fedtél még fel előttünk, szólj néhány szót, hisz a célt már világossá tetted számomra.
*Szól Falqualion, az északi elfek vezetője.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-04-30, 9:48 pm

*Thalion nagyúr arcán most sem suhan át örömnek legkisebb jele sem.
Oly terhek nyomják a nagyúr vállát, miket nem vehet le egy dicséret, mely az északi elfek urának száját hagyja el.*
- Meglehet, Faqualion uram, hogy csepp a tengerben, noha mind tudjuk, egyetlen csepp is képes vihart kavarni, s ha sok csepp gyűlik össze, az áradás, mellyé válik, elsodor bármit, mi útjába kerül.
Célunk az, hogy népünk szerteszét szóródott kolóniáit úgy fogjuk össze, hogy azok cseppjei, ha a szükség úgy hozza, áradásként seperjék el a rájuk törő sötétséget, avagy ármányt.
S a mélység, melyet kértél, a szorosabb kapcsok több formában is jelen lehetnek.
Oly istenek segedelme is szükségeltetik ehhez, mint Narla, a madarak istennője, avagy Eclair, népünk kegyelmes úrnője, hogy óvjon minket, ám Thaloma sem megvetendő, ki a bennünk lakozó, kordában tartott erőket is segíthet szoros mederben céljaink elősegítésére fordítani.
S való igaz, utóbbi erőt magam sem kedvelem, ám ha tisztának őrizzük lelkünk, s céljaink, melyekre használnánk, ártalmasnak nem mondanám.
Futárok, hírhozó szárnyak, s mágia, az, mely segedelmet jelenthet, hogy időben értesüljünk a minket fenyegető vészről, s a kút, mely Olassië mélyén ered, s mely segített hamar látni, mily erők törnek szeretett városunkra.
*Falqualion nagyúr csendesen hallgatja a szavakat, s e hallgatás mögött csupán ő tudja, kétely, avagy más erők nyugszanak.
Mint szobor, mereven figyel, s midőn a nagyúr szavai elhangzanak, szólal meg újra.*
- Tán érdemesnek tűnhetne oly követek jelenléte is minden kolóniánál, mely más városokból, uradalmakból érkezett, s részt vehet e helyek életében. Erősítse ez is a kapcsot népünk távolba szakadt részei között…!

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-05, 9:58 am

// Norujn //

*A nagyúr meghajtja fejét beleegyezése jeleként. Nem beszélt róla Falqualionnak, ám épp e meder mentén haladtak tárgyalásai Lumel’Auvre úrral is, ki a vér tündék városát uralja a Sötét fenyvesben.
A követek jelenléte számára sem megvetendő, s úgy véli, miként a vér elfek követét, akként a fehérekét is hellyel tudja kínálni Olassië tanácsában.*
- Jogos, s érthető kérésed, Falqualion uram, s ily formában helyet adnánk városunk tanácsában is követednek, így első kézből értesülhetne az eseményekről.
Miként néped nálunk, akként a mi népünk is küldene követet Orod Opelë városába, hogy méltó mód legyen képviselve az új szövetség Eclair népei között, mi bizton új virágzásba viszi majd fajunkat.
*A fehér elf hideg arcán halovány mosoly suhan át. Utóbbit nem várta, s nem is kérte volna Thalion úrtól, s lám, a kemény arcú, szúrós tekintetű, bölcs férfiú megelőzte őt, bizalmat szavazva neki, s követének is, kit maga fog kiválasztani.
Enyhén megdöntve felsőtestét, tenyereit összeillesztve fordul Thalion úr felé.*
- Úgy vélem, a lényeges kérdésekben megállapodásra jutottunk, tán térjünk rá kellemesebb témákra, netán folytassuk a párbeszédet kíséretünk társaságában városunk fogadótermében, hol bizton készülnek már a jobbnál jobb fogások is, hogy méltó mód ünnepeljük Olassië elfjeinek vendégeskedését városunkban.
- Egyet kell értsek veled, s ajánlatod szívet melengető, Falqualion úr. Magam is azon véleményen vagyok, ideje bevonni a társalgás könnyedebb folyásába a hozzánk közel álló kíséret tagjait is.
*Ezzel a két nagyúr egyként fordul a bejárat felé, mi mögött a folyosón Norujn, Eldahir, s a többiek lehetnek.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-15, 3:57 pm

// Frikk //

*Az idő a maga borongósságával kedvezett a fekete sárkánynak.
Neki és három halandó kísérőjének is.
Pontosan tudta, hogy mit keresnek, csak azt nem, hogy amit keresnek, az pontosan hol is van.
Furia szavai még mindig a fülében csengtek.
Furcsának tűnt első hallásra azoknak a kifejezéseknek a kapcsolódása egy orkhoz, mint „igéretes”, „következetes”.
Pláne furcsának egy olyan ősi szájából, aki megveti a kétlábúakat, különösen a köztük kis kiemelkedően alantas orkokat, gnómokat, trollokat…
Inaeth szkeptikus azzal kapcsolatban, hogyan lehet hasznukra egy fehér ork és gyülevész népsége.
Az átlagnál büdösebbek, és az átlagnál butábbak is, akik csak rombolni tudnak.
De ha már belement, főleg, hogy Furia terveinek egyre szélesebb körébe avatta be, most nem fog visszakozni.
Amikor az első kósza szag megül szaglószervében, nagy, fekete testével arra veszi az irányt.
A kék, a vörös és az arany sárkány pedig követik.
Természetesen teljesen üres teret találnak, ahol landolhatnak a hegyek és csenevész fák közé fogott kis táborban. A sárkány nem lepődne meg, ha az orkok mind egy szálig elinaltak volna előlük.
Megvetően néz körül, amikor kiterjesztett szárnyait leengedi maga mellé és fejét felszegi.
Három kísérője is ugyanígy tesz, elfoglalva a kis terület stratégiai pontjait, hogy mindent szemmel tudjanak tartani.
Inaeth vörös szemei még körbejárnak, mielőtt megszólalna.*
- Gyertek elő, büdös banda! Nem azért jöttem, hogy megegyelek benneteket. Beszédem van veletek.
*A szagok facsarják az orrát, legszívesebben felemelkedne és tűzzel borítaná be az egész helyet. Akkor tisztaság lenne.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-16, 11:01 pm

// Inaeth //

*Az Orkok Mindenható Ura – na, jó, csak néhány törzsnyi fehér orké – tompa koppanással vágja majdnem tar fejét a barlangba.
Épp, hogy csak bejutott minden orkja fedezékbe, még a kölyköket is elhallgattatták, amikor azok az óriási szörnyetegek megérkeztek.
A legnagyobb, az a fekete olyan szemekkel néz szét, amikbe még Frikk, a győzhetetlen sem szívesen nézne bele közelről. Pláne a szájába.
Nem őrült meg, hogy hős legyen belőle, egy olyan vezér, aki nem volt elég okos, hogy biztonságban maradjon, amikor ezek a nagy ragadozók megérkeznek.
Nem egyszerű hegyi vadászok ezek, olyanok, amiken biztos, hogy a nyilaik sem fognak.
Aztán a sárkány érthető hangon szólítja őket, de a fehér orkok urának most sem akaródzik előbukkanni a biztos fedezékből.*
- Mi bizonyítja ezt? Hozzánk nem járnak hozzátok hasonlók.
*Kiáltja ki a barlangból és hiába markolja most halálfejes fejszéjét, az a fegyver is ócska kis semminek tűnik a sárkányokhoz képest.
A Görbelábú megenged magának még egy kérdést, ha már belejött.*
- Beszélhetsz így is!

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-19, 2:36 pm

*Inaeth-et kezdi bosszantani a mitugrász ork, aki vissza mer szájalni neki. Ha nem tudná, hogy Furiának milyen tervei vannak vele, most menten megölné.
Mert afelől kétsége sincs, hogy nem esne nehezére kivégezni, legyen bármilyen ígéretes és bármilyen kemény vezér is.
Türelmetlenül seper egyet lábával a törzs gyülekezőhelyén, s csorba bogrács repül arrébb csörömpölve.
Ügyet sem vet rá.*
- Nem fogom a bizalmas ügyeimet szétkiabálni, hogy az utolsó semmire való lábad kapcája is hallja!
Ha azt gondolod, hogy a legfontosabb dolgom, hogy satnya fajtád irtsam, semmit nem tudsz rólam.
De rendben….ha téged nem érdekel, talán a szomszédos törzs fejét fogja…majd őt juttatjuk nagy győzelmekhez…
*Szól ravaszul, hátha a nagyra vágyó fehér orkot kicsalogatja végre barlangjából.
Unja ezt a szánalmas huzavonát, percig sem tartana neki az egész helyet tűzbe borítani ő ígéretességével együtt.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-21, 10:36 pm

*Úgy látszik, felbosszantotta a sárkányt. A szavai alapján a legnagyobb és legsötétebb sárkány egyben a vezér is.
Frikk nem tudja, hogy férfi, vagy női sárkánnyal van-e dolga, de azt tudja, hogy ez a sárkány neki nem túl kellemes társaság.
A csörömpölő bográcsot piros szemei csak egy pillanatig kísérik, aztán újra a sárkányt nézi.
Az izzadtság gyöngyözni kezd fehér bőrű homlokán, és idegességében tenyerével törli le, és aztán a nedves tenyérrel hátrasimítja pár szál fehér haját.
A piros szemek akkor csillannak meg, amikor a sárkány győzelmekről beszél és hogy ha őt nem érdekli, másik törzshöz megy velük.
Frikk agyában megkondul a figyelmeztető csengő.
A Győzhetetlen még mindig nem megy ki, de hataloméhsége azért felébred.
Belegondol, hogy most jól jönne az oldalán Mordon. Nem tudj, hogy hol csavaroghat a sámánja, de majd számon kéri, ha megjelenik. Azért hívta maga mellé, hogy legyen olyan orkja, aki tud varázsolni.*
- Ne siess annyira!
*Kiáltja ki a barlangból, közben a hangjából kitűnik, hogy izgatottabb lett.
Mondhatni ráharapott a csalira.*
- Nem járnak hozzánk sárkányok, főleg nem szövetkezni….ezért nem bízok abban, hogy nem esztek meg, ha kimegyek.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-22, 3:44 pm

*A bosszankodás és a csali végül sikert hoz. A hang pedig megint ugyanabból az irányból jön, így Inaeth biztos lehet benne, hogy a vezérrel beszél.
Vagy törzsfőnökkel, ahogy tetszik.
Jól jár az ork agya, máris élesebbnek tűnik, mint általában a fajtársaié. Igaz, a fekete sárkány sem hagyott sok lehetőséget a szövetkezésen kívül, elvégre mi mással lehetne győzelmet szerezni egy ork hordának?
Rámordul a többi sárkányra.*
- Távozzatok! Ezeknek a jelenlétem is épp elég…
*A másik három sárkány egyként lebbenti meg a hideg hangra szárnyait és kisebb szélrohamot kavarva a levegőbe emelkedik. Inaeth szereti, amikor ilyen engedelmesek, és élvezi a tiszteletet is, ami fekete sárkányként kijár neki.
Nem telik sok időbe, hogy már csak a nagy méretű, feketén csillogó pikkelyű sárkány álljon a téren.*
- Remélem, így megfelel végre, hogy tudjunk nyugodtan beszélni.
Nem fogom ország-világ tudtára adni, amit mondani akarok. Ha így sem jössz, akkor te nem az vagy, akit keresek….

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-29, 10:42 pm

*Frikk, a Bölcs figyelő szemei előtt emelkednek a levegőbe a sárkányok, egy kivételével. Az, amelyik beszélt eddig, lent marad.
Így, magában még inkább nagynak tűnik, hogy a többiek, a kisebbek nem látszanak már.
A Görbelábú körbenéz vörös szemeivel. Szürkésfehér homlokán ott gyöngyözik az izzadtság. Nem engedheti, hogy a törzs gyávának tartsa, még ha ők maguk sosem mennének ki egyedül egy ekkora fenevad elé.
Frikk felhördül, megmarkolja a fejszét a kezében és elindul a barlangból. Kerüli a napfényt, mert nagyon nem akar belemenni, bántaná a szemét és a bőrét is.
Még a fák és a magaslatok árnyékában is megszenvedi a fényt.*
- Van itt egy ork, akivel tudsz tárgyalni! Frikk vagyok, ezeknek az orkoknak a vezére!
*A magabiztos hang mögött ott van az is, hogy első mozdulatra fusson, mint a nyúl, vissza a barlangjába. Reméli, hogy Akahana nem áll a sárkány mellé és hogy az nem azért jött, hogy a vezér életét vegye.*
- Beszéljünk, sárkány!
*Szólalt meg, amikor közelebb ért. Innen már nem is ment közelebb, így is egészen felfelé kell néznie a fekete sárkány pofájába, ha a szemébe akar nézni.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-05-30, 12:42 pm

*Inaeth fensőbbséges tartással nézi végig, ahogy a törzsfőnök görbe lábain elé kacsázik.
Nem gondolta volna, hogy egy ilyen alak lesz az az „ígéretes” fehér ork vezér, akiről Furia beszélt neki.
Azt várta, hogy a többieknél robosztusabb, büdösebb és nagyobb orkkal kell találkoznia, erre itt van ez a néhány szál hajjal rendelkező.
A fekete sárkány felméri, milyen közel lehetnek az első rejtőzködők és pont olyan hangosan szólal csak meg, hogy a közelben senki nem hallhatja, csak a vezér és ő, amit mondani akar.
Fejét lehajtja, s óriási feje akkora így is, hogy a fehér ork többszörösen elférne a szájában.
A hangja viszont egészen halk.*
- Beszéljünk hát!
Olyan lehetőséget hoztam el népemtől, ami dicsőséget és egy birodalmat fog neked hozni.
Hagyunk melletted egy mágust, aki segíteni fog, hogy uralni tudd a többi törzset a hegyek között.
Nem csak a fehéreket, hanem a szürkéket is. Frikk nevét félni fogja mindenki a környéken és ismerni fogják távol is.
Mondd hát, kell-e mindez neked?! Vagy maradni akarsz törzsfőnek, amíg a legközelebbi trónkövetelőd le nem vág téged?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-06-02, 8:47 pm

*Frikk még sosem hallott sárkányt suttogni. Persze, beszélni sem, de az, ahogy lehajol hozzá, ahogy a hatalmas, fekete fej megjelenik előtte, hátrálásra készteti. De nem azért ő Minden Orkok Leendő Ura, hogy berezeljen, legalábbis a többiek, az alattvalók előtt.
Cask egy lépést tesz hátrébb, fejszéjét még erősebben markolva, de többet már nem.
Áll, mint a cövek.
Frikk, a Görbelábú némán figyel.
Kövér izzadtságcseppek gurulnak le szürkésfehér homlokán, összegyűlnek Akahana által betört orrán, majd lecseppennek a porba.
Eszébe jut a ki tudja, merre kódorgó Mordon, de nem mond ellent a sárkánynak. Még az is beleférhet, hogy két mágusa lesz, egy ork sámán és egy a sárkányok által mellé küldött.
Ki tudja, lehet, még hatásosabbak lesznek együtt.
A megvetett szürkék feletti uralom őt aztán nem izgatja annyira, bár…jobban belegondolva, kevesebb fehér ork eshet el a csatákban, ha az első sorokba szürkéket állít.
Ez nem is olyan rossz ötlet.
A piros szemek felcsillannak.*
- Nem vagyok bolond, sárkány. Nincs ezen a világon olyan, aki jót akar egy orknak és nem vár semmit cserébe.
Te mit akarsz tőlem?
*Szemébe néz a fekete sárkánynak, de el is kapja gyorsan, inkább a fekete pikkelyeket forszírozza. A máskor hatalmas fejszéje eltörpül ezek mellett az óriási méretek mellett.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-06-03, 2:32 pm

*Magában elégedetten veszi tudomásul, hogy az ork hátrébb lép. Valóban, nem kerülne erőfeszítésbe szénné égetni, vagy éppen csak kettészakítani.
Még inkább elégedett és meg is lepődik, amikor látja, hogy a felcsillanó vörös szemek mögött megmozdul valami az ork agyában is.
Meglepően logikusan gondolkodik ork létére.
Inaeth megemeli szárnyait, s meglebbenti őket, hadd érezze az ork, mekkora erővel áll szemben.*
- Jól gondolkodsz, ork. Ez a világ, amit ismersz, hamarosan megváltozik. Mi változtatjuk meg és akik akkor mellettünk állnak majd és teljesítik, amit akarunk, azoknak helye lesz az új világban is.
Akik nem…nos, nekik nincs jövőjük.
Ezt várom cserébe. Ha kell, szállj síkra ott és azok ellen, akiket mi mondunk.
*Felemeli fejét, s onnan néz le a hozzá képest apró fehér orkra. Szánalmas lények, de ha Furia úgy látja jónak, hogy használhatók, ő nem fogja felülbírálni ezt.
Teljesíti a fekete nőstény kérését, ha már maga ajánlotta fel segítségét neki.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-06-04, 9:54 pm

*A sárkány megdicséri. Ez azonban semmit nem jelent Frikknek. Ő tudja, hogy jól gondolkodik, sőt, abban is biztos, hogy jobban, mint a legtöbb ork.
Neki nagyra törő tervei vannak, egy olyan ork birodalomról, ahol ő uralkodik, s amelyet az igába hajtott népek rettegnek.
Ez pedig kellően „fekszik” a sárkányok terveihez szerinte.
Ha ezek a hatalmas lények megindulnak, ő, és népe a jó oldalon akar lenni. A győztesekén. El sem tudja képzelni, mekkora pusztítást tud csinálni akár csak tíz ilyen sárkány, mint a fekete, ami előtte van.
Hát még, ha százak, ezrek indulnak meg támadni.
Ráadásul még mindig itt van neki az a lehetőség is, hogy ha másképp alakulnak a dolgok, és addigra erős ork hadseregnek parancsol, ő is máskép döntsön.
Frikk így okoskodik és mindezek rövid idő alatt száguldanak át az agyán.
Nem akar ő senki alattvalója lenni.
A szövetségesség viszont más dolog.
Frikk, a Győzedelmes, már látja magát, amint lerogynak előtte az emberek, ahogy felégeti a városaikat és győzedelmes serege élén ő megy.
Mert miért is kellenének a sárkányoknak az emberek városai? Neki, Frikknek se kellenek. De lerombolni őket annál nagyobb dolog.*
- Igen. Ezt meg tudom ígérni, sárkány. A mágus milyen lesz? Csak mert nekem is van egy sámánon…..

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-06-05, 2:31 pm

*Inaeth szinte az ork fejébe lát mohón csillogó, piros szemein keresztül. Ez a kis, hataloméhes mitugrász kell nekik.
Türelmesen végigvárja, ahogy átfutnak a gondolatok az ork agyán és végre válaszol.
Hát mit ne mondjon, van vér a fehér ork pucájában. Nem gondolná, hogy túl sok varázstudó ork szaladgál a hegyek között, de ha már van, hát üsse kő!*
- Akit küldünk, azzal a te sámánod nem veszi majd fel a versenyt, de ha szükséged van az ölebedre, tartsd csak meg.
A mágus azért jön, hogy erősítse a hatalmad, segítsen megszervezni az erőidet.
Hamarosan érkezni fog a mágus.
Szerintem mindent megbeszéltünk.
Bánj vele úgy, mintha én lennék! Ő a mi követünk lesz nálad, Frikk.
*Ezzel, ha az orknak nincs újabb kérdése, Inaeth meglebbenti szárnyait és a levegőbe emelkedik.
Kisebbfajta szélvihart kavar maga körül, ami lehet, hogy porral telíti a fehér ork szemét, fülét, száját.
Ő elvégezte a feladatát, akit pedig küldenek majd, annak most kezdődik. De ez a görbe lábú ork tényleg jó alapanyag, hogy megfelelő helytartójuk legyen az orkok között.
Most nem Filnorenre fogják bízni, mint Olassië esetében. Igaz, akkor a Sárkány-hegység ork törzsei és trolljai jöttek, ez pedig a Lanur-hegységnek nevezett területen fog felállni.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-06-06, 10:28 pm

*Frikk csodálkozva hallja Mordon ledegradálását. Ettől azonban ő még nem fog lemondani a sámánról, ha majd újra megjelenik a körében.
Igaz, hogy bízni mennyire fog benne, azt nem tudja még. Minél később tér vissza, annál kevésbé, addig akár el is árulhatja őket.
Más szempontból viszont jó lenne, ha lenne egy másik mágus, aki véleményt tud mondai, majd a sárkány mágusáról.
Frikk, a Bölcs, úgy gondolja az lesz a legjobb, ha Mordont is megtartja maga mellett.
Hogy a mágusnak milyen tiszteletet ad meg, az majd attól is függ, mennyit érdemel.
Azért abban biztos, hogy ha a sárkányok komolyan veszik, nem egy kis mitugrászt fognak küldeni, hanem valaki olyat, akivel akár még a baja is meggyűlhet.
Csak bólint, meglebbentve pár szál fehér haját aztán meg a karját a szeme elé emeli, hogy megvédje a portól, amit a sárkány csap a szárnyaival.
Hátrébb is lép néhányat.
Amikor elül a por, már „megemberelte” magát és fejszéjét vállára engedve ordítja el magát.*
- Így kell tárgyalni egy sárkánnyal! Gyertek elő, gyáva kutyák!

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-01, 8:22 am

*Hetek teltek el, mióta a fekete sárkány ott hagyta Frikk törzsének szálláshelyét.
A fehér orkok mindenható helytartójának nem kellett sokat várnia, hogy megérkezzen a beígért mágus.
Olyan férfi érkezett, akinek a tekintetétől még őt is kirázza a hideg. Sötét köpenye szinte állandóan takarja az arcát, de már az első napon földre kényszerítette a négy legjobb harcosát úgy, hogy hozzájuk sem ért.
Frikk, a Hatalmas nem állt ki ellene, büszkén, de hatalma tudatában nézte a rémisztő harcost, aki úgy győzi le az övéit, akikkel még neki is meggyűlne a baja, mintha a kölköknek készített játékok lennének csak.
Frikk vörös szemei okosan mérték fel az erőviszonyokat.
Kifelé viszont nem mutatott semmit, hogy az övéi előtt ne csökkenjen a tekintélye.
Magával hívta a mágust a barlangjába, ahol csak ők ketten beszélhettek.
A beszélgetés meggyőzte arról, hogy szóról szóra igaz, amit a sárkány mondott.
Valeron, ahogy a mágus hívta magát, erős és hűséges. Sok jó ötlettel szolgált, hogy Frikk hogy szervezhetné még jobban meg a törzsszövetséget maga körül.
Minden Orkok Vezérét mégis gondok gyötrik, kellene valaki, akiben tényleg megbízhat, mert egy sárkány küldötte mágus neki nem tartozik semmivel.
Mordon, a sámán hiányzik mellőle, pedig most nagyon kellene, hogy a szürke ork ott álljon. Ő mégiscsak egy ork, még ha a megvetett nyamvadt szürke fajtából való is.
Nem telt sok időbe, hogy útra keljenek. Az orkok őt és a mágust egyre jobban félték, miközben egyik törzs után a másikra csaptak le. Ha kellett, lemészároltatta majdnem mindet, ha nem, akkor csak a törzsfőt ölte meg saját kezűleg.
Minden csata előtt a mágus ráolvasott valamit és úgy érezte magát, mintha soha nem lett volna erősebb, mint a csata előtt. Volt, hogy kitépte a karját az ellenségnek. Ekkora erő pedig a Görbelábúban sohasem volt.
A törzsek száma, mióta Valeronnal bővült serege, megháromszorozódott és sokszor már csatára sincs szükség, a hírük megelőzi őket.
Nagy sereggel kel útnak minden alkalommal. Az is elég elrettentő erő.
Nem sokára már az erdők nem tartanak el ekkora sereget, kénytelenek lesznek emberi, elf, vagy törpe falvakat felégetni.
Az igazi háború akkor kezdődik majd….*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-09, 11:29 pm

[Kesa - avagy ifjú surranó lány barátot keres... az erdőben]

*Mint minden kezdő kalandor eleinte ő is fejjel lefelé tartja azt a hányaveti térképet, amit Csapdanyűvő bácsikája a kezébe nyomott a környező vidékekről, leginkább a hegység és környékéről. Ha pedig lesétál róla... Annál jobb, de azt már igazán oldja meg maga, az is egy kaland.
A fejjel lefelé olvasott térkép persze azt eredményezte, hogy alaposan eltévedt, vagyis halvány lila surranófogalma sincs arról, hogy éppen hol van. Szerencsére még kitart az elemózsiája, amit megtoldott néhány erdőben talált bogyóval és gombával, természetesen csak azokkal, amikről egészen biztosan tudta, hogy nem mérgezőek. Áfonya, szeder és vadmálna! Egy életen át képes lenne ellenni rajtuk, és akkor még nem is beszéltünk a szamócáról! Az erdő jó hely alapvetően, de igazából egy országutat szeretne találni végre. Miután elhagyta a családját a harmadik napon tört rá a kalandorok átka, amiről valamiért mindenki elfelejtett szólni neki, a magány. Természetesen elmondták volna neki, biztosan, csak mind olyan szétszórt hogy elfelejtették. Egészen biztos. A mókusok elszaladnak bármennyire is próbál csöndes lenni, de ha meg is fogna egyet az se valószínű, hogy válaszolna. Titokban reménykedik benne még most is, hogy fog látni egy nimfát, vagy valami erdei varázslényt, hogy végre legyen valami amit érdemes feljegyezni a kis bőrkötéses naplójába, amibe az utókor számára jegyzeteli le egyenlőre igencsak gyér kalandjait.
Éppen egy adag szedret reggelizik, még az előző délután szedte egy patakparton, mikor léptek zajára lesz figyelmes. Vajon szarvas? Vagy vaddisznó? Vagy, te jóságos egek biztosan egy unikornis! Meg se fordul a fejében, hogy esetleg valami veszélyes lehet. Olyan nincs, hogy veszélyes, csak érdekes. Hiszen még fiatal, és a halál szelével még sosem találkozott. Hiszen minden rokona túlélte valahogy a kalandor éveket! A mélabút amit a magány okozott mintha egy pillanat alatt elfújta volna a kellemes reggeli szellő, úgy indul meg a hang irányába. Amit talál az viszont legvadabb álmait is felülmúlta. Egy ember... Egy ember! Élő, lélegző és nem első sorban beszélő és talán azt is tudja merre van az út.*
- Üdv! Szia... Ne haragudj. Haragudjon...
*Minden surranó barát, sőt valószínűleg távoli rokon, így nem sokat törődnek a formalitásokkal, nade az emberek... Hát arról fogalma sincs, kicsit el is bizonytalanodik, hogy most mit kéne. D eelső sorban azt kell megtudnia ami érdekli.*
- Az út felé mész? Eltévedtem. Egyébként Aranyszirom Amrita vagyok, és nagyon örvendek!
*Bemutatkozni be kell ez biztos. Minden barátság kézfogással és bemutatkozással kezdődik, ennek a fele meg is volt, apró kezecskéjét pedig éppen nyújtja enyhén fölfelé. Alig lehet letörölni a harminckét fogas mosolyt a képéről, miközben további kérdezősködés nélkül kezd el a nő mellett lépkedni (akár elfogadták a korábban kinyújtott kezet akár nem). Ez a nap már most csodálatos. Lett egy útitársa.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-10, 3:58 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Vlad halálát követően teljesen magára marad a Klensbane ház örököse. Szerencséjére, még halála után is segítségére lehet Vlad. A nála talált térkép lehet a legjobb lehetősége, hogy kijuthasson ebből a fránya erdőségből, és eljuthasson eredeti úti céljához, Mardanba, a törpék városába.
Azonban egy meglehetősen kellemetlen probléma még mindig előtte áll, hiszen önmagában a térkép nem mondja meg, hol is van pontosan. Először saját magát kéne betájolnia rajta, ehhez pedig szüksége van egy olyan tereptárgyra, amit a térképe is ábrázol.
Miközben ennek keresésére indul, gyomra fel-felmorajlik, de addig nem szándékozik lepihenni, még meg nem leli, ezért lépteit is kezdi megszaporázni, mikor egy hangra lesz figyelmes.
Rémülten fordul a hang irányába, még ha az sokkal inkább kellemes hangzású mintsem veszedelmes, de nem tehet róla a fiatal nemes. Hamarabb számított volna egy csapat orkra ezen a terepen, mint egy kislányra. *
- Szia!
* Ép visszaköszön, miközben megpillantja a leányzó előtti a szederkupac maradékát, mire lassan feledésbe merülő éhsége ismét előtörni készülődik.
Csupán a bemutatkozásnál veszi észre, a surranókra jellemző jeleket. Kissé meg is lepődik rajta, de így már sokkal érthetőbb, mit kereshet errefele.
Ruháját gyorsan leporolja, talán így még sikerül visszanyernie valamit régi fényéből. Azt azonban nem tagadhatja, hogy a troll előli menekülés és az erdős terep nem éppen ilyen ruhának való. *
- Én is örvendek Aranyszirom Amrita! Igazán szép neved van. Az én nevem Luna Fergala, de hívj csak egyszerűen Lunának.
* Rámosolyodik a surranó lányra, miközben elfogadja a felé nyújtott kezecskét, majd folytatja tovább. *
- Igen az utat keresem. Volt egy kis kalandom nem is olyan régen, közben pedig le kellett térnem az útról…
* Ha emlékei nem csalják meg a surranókról, akkor ezzel talán sikerül felkeltenie az érdeklődését, miközben kissé zavartan kezdi ujjaival babrálni. *
- Végül sikerült kissé eltévednem… , de csak egy megfelelő tájékozódási pontot keresek.
* Felemeli a térképet, hogy Amrita is jól láthassa, miközben zavarodottsága is tovaröppen, hogy magabiztosan és jobb hangulatban folytassa. *
- Utána már könnyen visszatalálok.
* Magabiztosan fordítja fejét Amrita felé, azonban a magabiztosság némileg elenyészni látszik, miközben feltenni készül azt a kérdést, ami azért ott motoszkál a fejében egy ideje. *
- Te ugye surranó vagy? Még sosem találkoztam surranóval.
* Azt már ugyan nem teszi hozzá, hogy nem bánta volna, ha ez így is marad, hiszen olvasott és hallott már róluk ép eleget, hogy ne hiányozzanak túlzottan. Mégis sokkal jobban örül neki, mint egy csapat orknak, vagy egy másik trollnak. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-10, 6:53 pm

[Kesa - avagy ifjú surranó lány barátot keres... az erdőben]

Mindig mondta neki Puhapracli nénikéje, hogy az összes faj közül, ha már valakivel barátkozni akar, akkor embert válasszon. Ők olyan sokfélék mint a szivárvány színei, és bizony találni közöttük kedveset is, meg morcosat is, meg persze megátalkodottat is. De látszólag őt éppen egy barátságos emberrel hozta össze a végzet, aki még a kinyújtott kezét is elfogadja, és még a nevét is megdícséri, hát na, teljesen odáig van meg vissza a boldogságtól.
- Szia Luna! Köszönöm! Nekem is tetszik.
Mondja arra hogy szép neve van. Elvégre nem véletlenül választotta az Aranyszirmot a Birkabőr helyett, utóbbi nem valószínű, hogy bárkinek is tetszene. Látja hogy a nő tollászkodik kicsit, igazgatja a ruháját, pillanatra úgy gondolja biztos azért mert szeretné felhívni magára a figyelmet.
- Neked pedig nagyon csinos ruhád van.
Tesz eleget a társadalmi konvencióknak (szerinte), majd figyelmét a kialakult probléma felé irányítja. Viszont amikor kiderül hogy bár Luna is az utat keresi szintén eltévedt még hegyes fülei is lekonyulnak kissé a szomorúságtól, nameg a sajnálkozástól. Hiába, még nem látott annyi mindent az élet árnyoldalából, hogy ne szontyolodjon el egy ilyen apróságtól is. Pipiskedve néz meg a másik térképét, miközben összehasonlítja azt a sajátjával, és rácsodálkozik, hogy a nőé mennyivel pontosabb.
- Na figyelj. Én innen indultam...
Bök rá a térkép egy pontjára.
- Majd elindultam a hegy felé... De nem értem oda. Viszont átmentem egy patakon, a kis patak rajta van?
Határozottan emlékszik egy patakra, sőt, egy forrásra is, de a térképen hirtelen nem látja egyiket sem, pedig az esetleg jó tájékozódási pont lenne, mert tudja hogy attól úgy fél napi járóföldre van, csak nem tudja melyik irányba. Végül mérgesen toppant egyet.
- Tudod mit? Te bakot tartasz nekem, én meg felmászom annak a fának a tetejére ott, és kinézek. És akkor ha valami a közelben van, vagy az út, vagy ilyesmi, akkor az onnan talán látszani fog. Oké? Csak segíts.
Egyedül kicsi ahhoz, hogy akár egy alacsonyabb kiszögellést elérjen a vastagabb tölgyön, ami felé lelkesen integet miközben vázolja az ötletét. Elvégre Csapdanyűvő bácsi mindig azt mondja, hogy ahol probléma van ott van megoldás is, csak meg kell találni. A surranóságát illető kérdésre bőszen bólogat, már úton a fa felé.
- Teljes mértékben az vagyok. Csodálkozom hogy még nem találkoztál velünk, pedig sokan vagyunk ám! Csak nekem kilenc másik testvérem van, és persze apának is van öt, meg anyának is azt hiszem három, de lehet hogy négy, mert Tülök bácsi elment kalandozni és haza se szólt hogy mi van vele, ami disznóság...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-10, 10:52 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* A ruhájának említésére csupán haloványan mosolyodik el. Tudja jól, ha valódi fényében látná, nem pedig ebben a megviselt alakjában, amiben kénytelen hordani, talán még a szája is tátva maradna a fiatal surranó leányzónak. Így inkább hagyja tovább folyni az eseményeket, melyek igen érdekes fordulatot vesznek számára. A kis surranó több helyet is megmutat neki rajta, ezek közül az elsőt mindenkép megjegyzi, hiszen ha esetleg egy surranó település lenne, ami nincs rajta a térképen, akkor azt jó lesz később elkerülnie. *
- Mint láthatod, errefele semmilyen patakot nem jelez…
* Húzza végig puha kezét a papíros egy részén. *
-… de ez nem jelenti azt, hogy ne létezne. Csupán, aki készítette nem tartotta fontosnak, vagy esetleg akkor éppen ki volt száradva. Az ilyesmi könnyen megesik.
* Tekintete rövid ideig az ég felé szegeződik. Nem érti, miért kell neki épp egy surranóval megtárgyalnia a helyzetüket, főleg, mivel a jelek szerint ő sem igazán tudja, hol is vannak pontosan. Mégis inkább hagyja, had nézze az ő térképét, mígnem egy ötlettel áll elő.
Kesa néma csöndben mered Amritára. Sok dolgot feladott már nemesi származásából az évek során, miközben utazásra adta a fejt, de hogy valaki más lába tapossa őt… Ez olyan dolog, amin nem tud azonnal átsiklani, még ha láthatóan nem is várhatná el a fordítottját. Annyi alázatot azonban szorult bele az idők során, hogy nem fakadjanak ki belőle érzései, de egy rövidke időnek el kell telnie, mire ki tudja bökni a válaszát. *
- Próbáljuk meg.
* A fa felé haladva, meglepetten hallgatja Amrita családi beszámolóját. Nem gondolta volna, hogy ennyire szaporák lennének, bár Tülök bácsi hallatán azonnal eszébe jut egy lehetséges ötlet, miért is nem üzent még az a bizonyos rokon. Ezt azonban mégsem osztja meg Amritával. Ha ilyen piti gonoszságokban örömét lelné a Klensban ház örököse még talán Amrita orra alá is dörgölné, hogy olyan sorsra jutott, mint a legtöbb surranó, aki nem éri meg az öregkort, márpedig sok ilyen akad. *
- Nem lehet, hogy csupán valami nagy kalandba keveredett?
* Próbálja elterelni Amrita figyelmét a témáról, talán kevés sikerrel, de a fánál hamar bakot tartva várja a surranó leányzót. *
- Gyerünk! Vágjunk bele!
* Még egy kis lendületet is ad, hogy Amrita könnyebben el tudja érni a kiszemelt ágat.
Miközben pedig egyre feljebb és feljebb mászik, Kesa visszasétál a térképhez és a szederkupachoz, majd megvárva, hogy Amrita ne láthasson oda, egy gyors mozdulattal egy szemet helyez a szájába. Sokan mondják, hogy az éhség nagyúr, ebben a helyzetben pedig Kesának is meg kell ezt tapasztalnia. Gyomrának hangos mordulása után, már ez az egy falat is elégnek bizonyul, hogy némileg csendesítse, viszont a hangok csendesülése ellenére többet kíván. *
- Látsz valamit?!
* Elfojtott kiáltása hamarosan hallatszik, amint az ízletes falat legurul torkán. Hangosabban nem meri kimondani a szavakat, nem akar semmit sem idevonzani. Ha pedig Amritát kellően leköti a távol figyelése, és a korábbit nem vette észre, akkor egy újabb szemet helyez szájába. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-11, 11:32 am

[Kesa - a surranó és a boszorkány]

*A patak mint tájékozódási pont így kiesett, nem is érti, hogy hogyan rajzolhat valaki térképet úgy, hogy ennyire fontos pontokat kihagy. Abba persze nem gondol bele, hogyha mindenki minden patakoz berajzolna rá, akkor a térképből nagyon hamar átláthatatlan pókháló válna, és aligha tudná az ember (vagy a surranó) a fontos dolgokat megtalálni rajta.*
- Akkor a patak nem jó pont. De később mindenképp rajzold rá, hogyha legközelebb is eltévednél itt, akkor már rajta legyen.
*Osztja meg a frissen megismert Lunával hirtelen feltámadt életbölcsességét, majd nekiáll a nagy tervet megvalósítani. Észre sem veszi a másik megrőkönyödését, amit az ötlete okoz, meg hogy majd felmászik rajta, hiszen miért lenne ez baj? Ők mindig bakot tartottak a kisebb testvéreiknek ha azok kicsik voltak a fára mászáshoz. Ellenjavallatot azonban nem hall, így a korábbi, visszatérőben lévő jókedvével megy a fához.*
- Tülök bácsi valószínűleg csak egy nagy kalandba keveredett. Pont azért disznóság, hogy nem osztja meg velünk is. De nem baj, amikor hazajön majd tele lesz a kiskönyve minden féle mesés történettel, és majd mind el fogja nekünk mesélni. Még az is lehet hogy fogok vele találkozni az én nagy kalandomon, ami már négy napja tart.
*Egyáltalán nem zavarja ha mesélnie kell, sőt ami azt illeti imád mesélni. Ha nincs mit akkor kitalál valamit. Mikor Luna megtartja a bakot lendületesen belelép, majd az emelésre még egy kis ugrással rásegít, így hamar eléri mancsocskáival a kiszemelt faágat. Némi erőlködés és szenvedős nyögdécselés után felhúzza magát rá, de onnantól már úgy megy a dolog mintha ő is egy bozontos farkú mókus volna. Dudorászva mászik ágról ágra, míg végül a lombkorona fölött kibukkan szőke üstöke. Óvatosan még eggyel feljebb mászik, hogy ellásson az erdő fölött. A nap szikrázóan süt, távoli hegycsúcsok kéklenek, a szél pedig kellemesen kap bele a hajába, és hozza magával a tiszta levegők nameg a közeli út porát. Utóbbit látja is, bár inkább onnan hogy egy jól meghatározott csíkban hiányoznak a fák. A nap alapján most könnyen meg tudja határozni az égtájakat is.*
- Tőlünk keletre van egy út, nem is olyan messze. Talán egy fertályóra gyaloglás a földön és ott vagyunk. Ha jól látom a havas csúcsok felé tart, az jó nekünk ugye?
*Mert természetesen együtt fognak menni ez neki nem is kérdés. Miközben a válaszra vár már mászik is lefelé, azt az egy utat látja így nagyon más választásuk nincsen. Az alsó ágról már lehuppan segítség nélkül, bár arca egy pillanatra fintorba húzódik, mikor megüti a bokáját. De annyi baj legyen, nem egy anyámasszony katonája.*
- Szóval, az út arra van, a térképet pedig így kell nézni.
*Megfogja Luna térképét és a helyes égtájak felé fordítja, majd a kezével mutat a megfelelő irányba. Felnyalábolja a szederhalmát, és falatozva indul el a megfelelő irányba.*
- Kérsz?
*Kérdezi a nőt. Az étel megosztása is a barátkozás jele náluk, neki meg még van, sőt úgy sejti ameddig az erdőben vannak fog is még találni belőle. Ha észre is vette hogy kevesebb van belőle mint mielőtt felmászott (nem vette észre), azt sem tenné szóvá, hiszen természetes, hogy adna belőle.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-11, 11:54 am

// bocsi a közbeszólásért... Smile

//

*A sereg elhagyatott, sötét völgyeken vonul át. Frikk nem az élén halad.
Inkább az egyik hadosztály kellős közepén. Előre felderítőket küld, hátul utóvédeket hagy.
Amióta a mágus itt van, kicsit átszervezték a seregek felépítését.
A törzseket megosztották, és az onnan behívott csapatokat szétszedték, hogy ne legyenek annyira egységesek. Így nem egy törzs alkotja az egyik hadosztályt, egy másik egy másikat, hanem innen is, onnan is vannak benne. A vezéreket rendre saját törzséből, vagy azokból válogatja, akik már bizonyították hűségüket.
De a fehér orkok ura nem érzi magát Hatalmasnak. Ennek az oka pedig a mágus.
Az a mágus, akit a sárkány küldött.
Látta, amint fél tucat orkot hamvasztott el egyetlen szavával. Frikk vörös szemei láttára váltak szó szerint izzó hamuvá és fújta őket szét a szél a csata hevében.
A mágus hideg szemei azóta is sokszor pillantanak rá, és a törzsfőt azóta is kirázza a hideg.
Persze az orkok ezt nem láthatják, és a mágus előtt is titkolja. Most lenne nagy szüksége Mordonra, a sámánra, hogy legalább a fekete mágus ilyen varázslatai ellen adjon valamilyen védelmet neki.
Mégsem járja, hogy a mágus egy szavára semmivé váljon az összes ork vezetője.
Gondolkodott már azon a máguson is, akivel egyszer összecsaptak a hegyekben. A kettejük csatáját végül egy harmadik erő oldotta meg. Akkor szürke orkok támadta rá és a mágusra is és inkább egymás mellett harcoltak ellenük, mint egymás ellen.
A mostani sereg is győzni fog, ahogy a korábbiak is. Nem lehet kétséges. Inkább már csak éjszaka vonulnak, vagy sötét napszakokban, mert olyan sokan vannak, hogy ekkora sereget a nap elől és azok elől is nehéz rejtve tartani, akik nem kellene, hogy lássák.
És még mindig Frikk, a Győzhetetlen a vezetőjük, de a mágus tényleg sokat segített.
Csak elültette a félelmet a majdnem kopasz, fehér ork vezér szívében.
És Frikk nem szeret félni.
Pár szál fehér haja alatt az agya lázasan keresi a megoldást, mert nem akar a sárkányok, vagy a mágus alattvalója lenni. Ő nem ilyen birodalomról álmodozott és most sem ilyenről álmodik.
Olyat akar, aminek ő a vezére, kizárólag Görbelábú Frikk, a Rettegett!*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-11, 4:05 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Hamar kiderül, hogy egész jó ötlettel rukkolt elő Amrita, hiszen igen hamar felismer egy utat. Márpedig az utak vezetni szoktak valahová. Miközben ezen elgondolkodik, elsőre igazán fel sem tűnik neki Amrita elképzelése, közös utazásukról. Csupán a furcsa érzés mely hatalmába keríti a fiatal nemest, hogy valami fontosról lemaradt.
Nem is kell sokat várnia, mire a surranó újra egyértelműen kifejti elképzelését. Már csak ez hiányzik neki. Egy surranóval tölteni az út hátralevő részét. Épp elég időt töltött így is a társaságában.
Amrita kérdésére, tekintete erőteljesen a térképbe temeti. Ennek azonban nem azaz oka, hogy kitalálja merre vezethet az út, hiszen ha a havas hegyek felé, akkor jó eséllyel előbb-utóbb Mardanba. Sokkal inkább, hogy mit kéne kezdenie most ezzel a surranóval. Igen nagy örömét lelné benne, ha sikerülne megszabadulnia Amritától, de a Lanur-hegység nem olyan hely, ahol jó ötlet magányosan utazni. Végül nagy levegőt véve arra az elhatározásra jut, hogy csak elviseli még egy darabig a surranót. Amit elveszíthetett, azt már sikerült elveszítenie, hála annak a bizonyos trollnak. Ráadásul Amrita még hasznosnak is bizonyulhat az út során, ha másként nem, hát csalinak vagy figyelemelterelésnek. *
- Igen, jó lesz.
* Rövid válaszát már a földön lévő Amritának mondja, aki hamarosan térképészeti tanácsokkal látja el a fiatal nemest. Kesa ugyan nem szól semmit, de szemhéját le kell hunynia egy pillanatig, hogy valóban csöndben tudjon maradni, és felkészítse magát arra, hogy az út hátralevő részében még sok ilyenre számíthat.
Végül annak is elérkezik az ideje, hogy megtapasztalhassa a társaság egyik előnyös oldalát is. Egy kellemes mosollyal tekint Amritára. *
- Igen kérnék.
* Vékony keze pár szem szedret vesz ki a csomagból, hogy egyesével helyezhesse őket a szájába. A finom falatok hatására Kesa gyomra még többet követelve hangosan morogni ezd. Némi szégyenkezéssel átitatott erőltetett mosollyal fordul Amrita felé. *
- Bocsi. Meglehetősen régen ettem utoljára.
* Kissé váratva a folytatással, miközben elhatározza, megosztja történetének bizonyos részleteit a surranóval, hátha kellően sikerül felkelteni vele az érdeklődését. *
- Az utam korábbi szakaszában egy troll megtámadott, és elvette szinte mindenem. Engem is jól megkergetett, de sikerült leráznom.
* Tekintetével hol az erdő talaját, hol Amritát figyeli, miként reagál az elhangzottakra, de még mielőtt válaszolni szeretne rá a surranó, folytatja, mintha nem is lenne annyira nagy dolog, amit az imént mondott. *
- Igaz is… említetted, hogy négy napja kezdődött el a nagy kalandod. Elmesélnéd a történeted?
* Közben kezével a szeder felé közelít, remélve, hogy Amrita ismét megengedi neki, hogy vegyen belőle. Ha engedi, akkor most, valamivel többel könnyíti meg a csomag tartalmát. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-11, 9:13 pm

[Kesa - a surranó és a boszorkány]

*Mikor Luna rábólint az útra amit talált, és nem üldözi el (ami úgyse ment volna egykönnyen, de legalább meg se próbálta), ismét madarat lehetne vele fogatni. Nincs egyedül, és ki fog keveredni az erdőből, hogy valami lakott település felé vonulhassanak. Nem azért nem akar egyedül utazni, mert veszélyes volna, hiszen ezt a fogalmat még mindig nem ismeri, vagyis hallotta már, de nem nagyon fogta föl mit jelent, hanem mert így van kihez szólnia, és nem kell csöndben bandukolni. A szeder és az utána jövő morgásra kikerekedik a szeme. Majd némileg sajnálkozva hallgatja újdonsült barátnőjének kalandját a trollal.
- Ó hát miért nem ezzel kezdted? Tessék itt van mind. Nekem van még ennivalóm a hátizsákomban. Azt is megoszthatjuk, ha ez nem elég, nem tudom mennyit eszik egy ember.
A surranók kis termetük miatt kevesebbet is esznek, logikus hát, ha nagyobb valaki akkor annak több töltelékre van szüksége. Ám ami igazán érdekli amiatt csak a gyakorlati problémák leküzdése után kezd lelkesedni.
- És tényleg láttál igazi trollt? És nagy volt? És tényleg olyan büdös mint a mesékben? Nem volt szép tőle hogy elvette a dolgaidat, nem lehet hogy csak kölcsön vette?
Ő is mindig csak kölcsön veszi a dolgokat, miért ne tehetne így más is? Persze nem úgy tűnik mintha Luna nagyon meg akarná keresni azt a trollt, hogy visszakérje a dolgait. A maga részéről természetesen készen állna rá, hiszen látna egy igazi mérete szörnyeteget és akkor végre lenne mit leírnia. Amikor a történetét kérdezik rajta van a sor hogy szégyenkezzen, kicsit lekajlulnak hegyes fülei.
- Hát tudod. A nagy kaland. Mikor egy surranó annyira felnőtt lesz hogy nem félnek a szüleink hogy felfal az első farkas, akkor elindulunk életünk nagy kalandjára, de... Én ezalatt a négy nap alatt csak annyit tettem hogy eltévedtem az erdőben. Se egy farkas, se egy medve, se semmi amit leírhatnék a kiskönyvembe. Ennél egyenlőre az is izgalmasabb volt amikor Csapdanyűvő nagybácsival sátoroztunk és Tóbi bátyám belelökött a patakba. Nade! Mostmár itt vagy te is. Ketten minden izgalmasabb, és ki tudja merre visz az út! Mostmár biztosan elkezdődnek az igazi kalandok, érzem a levegőben!
Lelkesül fel a végére.
- Egyébként annyi a történetem egyenlőre, hogy tizennyolc vagyok, vagyis hat napja, és valójában van hét bátyám meg egy öcsém meg egy húgom. Apa meg a testvére birkabőrrel kereskednek a városokban, és mindig elviszik egyikünket, hogy ismerkedjünk a világgal, na azokat nagyon szerettem. De mostmár azt mondták, hogy egyedül kell boldogulnom, és ezért Csapdanyűvő bácsi megtanított pár dologra hogy megéljek a vadonban. Bogyókra meg gombákra amik ehetően meg amik mérgezőek, meg hogy hogy csinálja sátrat nagy levelekből, és hogy érezzem meg a szélben a farkasok szagát. Tőle kaptam ezt is.
Mutatja meg kis tőrét ami az övébe van tűzva gondosan.
- De nem vagyok még annyira ügyes vele. És te? A te kalandod? Már a trollon kívül. Itt laksz valahol?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-12, 2:34 pm

// Amrita //

* Kesa barátságosan mosolyodik Amritára, miközben elveszi a felkínált csomagot. *
- Köszönöm.
* Lassan helyezi egyik szemet a másik után szájába, miközben hagyja, hogy a surranó leányzó belekezdjen meséjébe. Nem kíván közbeszólni, az azonban teljesen egyértelművé válik számára, hogy semmilyen körülmények között nem hagyhatja, hogy Amrita megtudja valódi nevét. Nem elég, hogy a fél világnak szétkürtölné, de még a könyvébe is biztosan leírná, hogy még véletlenül se felejtse el. Ezt pedig a legkevésbé sem akarja. Nem azért használja ezt a nevet, hogy idővel mindenki össze tudja egyeztetni őket.
Egyszer azonban kénytelen közbeszólni, hogy megválaszolja a felé irányított kérdéseket. Igazán kis ár a csomag szederért.
Mielőtt azonban válaszolna, egyszerűen megtorpan, ezzel egy kis időt nyerve magának. Megvárja, hogy Amrita is észrevegye, és ő is így tegyen, majd szépen mellé sétál, hogy leguggoljon hozzá. *
- Hogy nagy volt-e a troll …?
* Úgy mondja, mintha csupán valami vicc lenne, még kicsit kuncog is utána. *
- Mekkora is volt… Lássuk csak… Áh igen…
* Miután egyik kezével összefogja a csomagot, a két kezét Amrita derekához helyezi, majd kissé széthúzza, úgy nagyjából másfélszer akkorára. *
- Úgy… ilyen széles…
* Majd pedig egyik kezét a surranó nyaka közelébe helyezi, míg a másikat nagyjából a köldökéhez. *
- és ilyen magas volt …
* Nem áll fel azonnal, vár egy kicsit, hogy jobban láthassa Amrita arcát, ha pedig meglátja rajta a döbbenetet, vagy a kételkedés jeleit, akkor feláll, és megteszi az leső lépéseket. Csak ekkor fejezi be gondolatmenetét. *
- És ez csak a feje. A szája pedig legalább olyan büdös, mint egy több napos, napon érlelt tehénlepény. Életem egyik legvisszataszítóbb élménye volt, hogy megtapasztalhattam. Végül csak sikerült túlélnem, nem úgy, mint a szekeremnek, amit összetört, vagy a lovaimnak. A távolból láttam, amint elkezdi megenni őket… Ha pedig maradt valami használható a roncsok között, azért már ugyan vissza nem megyek. Nem akarok én lenni a desszert!
* Az utolsó mondatát oly erősen nyomja meg, hogy az elhatározás kétségtelenül érződhet belőle. Az istenek nem űzhetnek belőle olyan térfát, hogy ha már családját elvették tőle, és erre az életútra kényszerítették, akkor ne merjék elvenni az életét a cél elérése előtt. Akkor is sikerrel fog járni, ha minden isten ellene szövetkezik, és útját akarják állni.
Gondolataiból azonban a mellette haladó surranó rántja vissza. *
- Nem, nem a közelben lakom. Messze dél-nyugatra innen, de előtte meg kell látogatnom a törpék városát. Van egy kis elintéznivalóm velük. Ami pedig a kalandjaimat illetik…
* Tart egy kis szünetet, hogy végiggondolja, mi minden is történt vele, mióta kereskedő álcával elkezdte járni Lanuriát, és ezek közül mi az, amit meg is szeretne osztani útitársával. Az ugyanis egészen biztos, hogy nem fog mindenről beszámolni neki, de azt sem akarja, hogy Amrita elveszítse az érdeklődését. *
- Jártam már a Vadalan kontinensen, ahol az embereknek… vagyis őslakosoknak kék színű a bőrük, majdnem másfélszer akkorák, mint te és a tiedhez hasonló hegyes fülük van. Igazán különös egy népség.
Korábban pedig, mikor ezek között a hegyek között jártam, egy ork nyílvessző fúródott egyenesen egy fába, alig egy ujjnyira tőlem…
* Azt a részt már nem teszi hozzá, hogy egy barlangot próbált feltárni, ami jó eséllyel kincses barlang lenne. Egy rég elfeledett törpe település maradványaival. Hiszen ha ezt elmondaná, talán arra akarná venni az irányt, márpedig Kesának mindenek előtt kell intéznie a birtokának ügyét, mielőtt ilyen kalandba kezdhetne, még ha el is határozta, hogy vissza fog térni oda. Azt pedig nem akarja megkockáztatni, hogy ez a kis surranó leányzó akár csak véletlenségből is megelőzze. *
- Megfordultam már a telari rabszolgapiacon, ahol úgy árulják az embereket, elfeket, nimfákat, és talán még a surranókat is, mint más piacokon az almát, körtét és egyéb dolgokat szokás.
* Itt is inkább kihagyja, hogy milyen céllal ment oda, és miként végződött az ottléte. Inkább tovább folytatja. *
- Többször is belefutottam banditákba, meg még pár hasonló kalandocskába.
* Ismét Amrita felé fordul, hogy fogadja a kis surranó a felsorolását. Végül úgy dönt egy bíztató megnyilvánulás jót fog tenni. *
- Hamarosan neked is lesznek ilyen kalandjaid, csak ne légy türelmetlen.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-13, 9:25 pm

[Kesa - a surranó és a boszorkány]

*Megáll amikor Luna is, és tágra nyílt szemekkel hallgatja a troll méreteit, bár eleinte neki túl kicsinek tűnik a mesékhez képest, valójában kész teljes mértékben hinni új barátnőjének hogy egy troll nem is olyan hatalmas mint mondják. Kicsit mondjuk kiül az arcára a meglepettség, hogy akkor nem is érti mi ez a nagy hajcihő körülöttük... Aztán amikor kiderül a turpisság, hogy csak a troll fejéről volt szó eleinte felkuncog, és mostmár igazán ámuldozik.*
- Ó szegény lovaid... De biztosan nagyon izgalmas volt!
*Persze sajnálja hogy a lovakból troll-ebéd lett, de mindez a sajnálat eltörpül az izgalom mellett, amit a másik kalandja vált ki belőle. Csodálatos kalandnak tartja, és hirtelen nagyon szeretne ő is trollt látni, még sajnálja is, mert ő az élményért bizony bőven adott volna két lovat. Hogy a másik a borzalmas élmény kifejezést használja, az csak még inkább feltüzeli, hogy bizony egy ilyet át kell élnie. Hiszen ha azt otthon meghallják! De ő sem akarna desszert lenni ez már igaz, úgyhogy cseppet sem sajnálja, hogy Luna végül elfutott és nem kötött a szörnyeteggel közelebbi barátságot.*
- Igazad van, az nem lenne jó ha felfalnának, hiszen még csak most találkoztunk! De ne félj, hogyha legközelebb is megtalál a troll, akkor majd segítek legyőzni.
*Van annyi józan esze azért, hogy ne higgye hogy egy kicsi tőrrel van esélye a nagy troll ellen, ugyanakkor a kettejük kreativitását már nehezebben lehetne kikezdeni. Úgyis kitalálnának valamit, de legrosszabb esetben maradna a futás. Szégyen ugyan, de hasznos, mint mondják.
Amikor viszont kiderül az úticéljuk is már lelkesen ugrándozik az ösvényen.*
- Ó a törpék városa? Igaz hogy hatalmas és a hegy belsejébe építették? És igaz hogy tele van kinccsel? Ó olyan boldog vagyok!
*Szemei csak úgy csillognak. Tudja hogy a törpék valami régi ellentét miatt folyton morognak a surranókra, nade biztosan csak azért mert morcos, szakállas népség, de egy kis kedvesség az ő érc-szívüket is biztosan fel fogja olvasztani.*
- És akkor megnézhetem a hatalmas kohóikat is, meg ahogy bányásznak, meg ahogy a kovácsok gyönyörűséges dolgokat csinálnak, és minden a hegyből van! Ez csodálatos.
*Mikor kilelkendezte magát, ismét teljes figyelmét új barátnőjének szenteli, és Luna biztos lehet benne, hogy soha nem volt és soha nem is lesz többé ennyire odaadó hallgatósága, se olyan akit ennyire könnyű lenyűgözni. Főleg a Valadani népeken ámuldozik, amilyenhez hasonlóról még csak nem is hallott. A rabszolgapiacon borzong ő is, nagyon nem szeretné ha eladnák, és reméli, hogy Luna sem azért volt ott mert esetleg őt adták el. A bíztató szavakért viszont borzasztóan hálásan mosolyog.*
- Remélem... Nem szeretnék szárnyaszegetten hazakullogni. A törpék városa után ezt a Valadan nevű helyet is nagyon szívesen megnézném. Kék emberek, ki hallott már ilyet?! És a rabszolgapiac ugye borzalmas volt? Te is rabszolga voltál, vagy csak eltévedtél? Én nem szeretném ha eladnának.
*Lassan kezdenek megritkulni a fák, kis tisztás veszi át a törzsek sűrűjét, és a messzeségben az út barnája is egyértelműen feltűnik. Jó irányba haladnak, bár a Lunának térdig, neki pedig jó derékig érő, néhol kicsit szúrós gaz erősen megnehezíti a dolgukat.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-14, 5:34 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Arcára könnyed mosoly ül ki Amrita reakciójára. A mosoly könnyedségét azonban egy árnykép kezdi elhomályosítani. Annak képe, miként fog majd megszabadulni a surranó leányzótól, ha eljön annak az ideje. Hiszen ha ilyen ütemben folytatja az érdeklődés felkeltését, akkor a végén még képes lesz, és megpróbálja visszarángatni őt Vadalanba. Neki pedig dolga van itt Lanurián. *
- A szóbeszédek ezt mondják, de még én sem jártam a törpék városában.
* Tehetetlenül, felvont vállakkal néz Amrita felé. Bár a szóbeszédeknél azért kicsivel több áll a fiatal nemes rendelkezésére. Még annak idején a mágustoronyban töltött évek, de ezt az aprócska információt, illetve hogy ő maga is mágus lenne, még nem kívánja társaságának orrára kötni.
Lelki szemei előtt már látni véli, ahogy varázslat bemutatóért könyörög neki, illetve hogy milyen nehezen lehetne erről az élményről lebeszélni a surranót. *
- Tehát mindkettőnknek tele lesz új élményekkel.
* Sokat sejtetően fordul Amrita felé. Valahogy most Kesának sem tűnik olyan rossz ötletnek, ha nem egyedül kezd el barangolni egy idegen városban, egy sereg morcos törpe között. *
- Az pedig már csak rajtad áll, hogy mennyire ”maradsz” szárnyaszegett utána.
*Szájának íve ismét szélesebbre húzódik, miközben folytatásra nyitja azt. *
- Lehet akár egy mezei nyúl kergetését is érdekessé tenni a megfelelő elmeséléssel, és hasonlóképpen érdektelenné egy életre szóló é...ááuu … élményt…
* Az egyik szúrós növény elkerülte a Klensbane ház örökösének figyelmét. Jelenlegi ruhája pedig nem éppen túrázásra lett kialakítva. A visszacsapódástól pedig nem védte meg lábát. Kissé arrébb húzódva megáll, hogy egy kis dörzsöléssel próbálja elmulasztani a fájdalmat, egy kis bosszankodás közepett, mielőtt folytatná az utat, és mondandóját. *
- Nem tudom a surranók, milyen gyakran fordulnak meg Mardanban, de biztosra veszem, hogy ha elmeséled az otthoniaknak, milyennek tapasztaltad a várost, már egyáltalán nem fogsz érdekfeszítő történet nélkül maradni.
* Most nem fordul Amrita felé. A korábbi növényből errefele már egyre több található, és a fiatal nemesnek nincs kedve összetűzésbe kerülni bármelyikkel is. *
- Itt egy kicsit óvatosabbnak kell lennünk…
* Bár biztosra veszi, hogy Amrita is észrevette. Márpedig ahogy látja, ez az utolsó akadály, és egyben leglassabban megtehető szakasz, ami elválasztja őket az úttól. Lábával óvatosan lép előre, megpróbálja minél jobban letaposna a növényeket, hogy ne járhasson úgy mint legutóbb. *
- Valóban nem a legszebb hely egy rabszolgapiac. Engem is majdnem eladta ott rabszolgának. Az egyik árus ártatlan emberek összefogdosásával próbálta növelni az ”árukészletét”, de végül sikerült megszöknöm…
* Részletesebben nem kíván belemenni a dolgokba, hiszen azt sem akarná a surranó orrára kötni, hogy ő is vásárolni ment, illetve hogy valódi nevével, és a hozzá tartozott címmel sikerült végül kiharcolnia a szabadságát. Miközben megfelelő büntetést is kiszabott az őrökön keresztül a kereskedőre. *
- Ilyen aljas húzást… nem gondolod? …
* Kesa hírtelen kapja a fejét balra, mikor arrafele valami mozgást vélt felfedezni, de lehet, hogy csupán a szél mozgatta meg a magas növényzetet.
Miután nem lát arrafele semmit sem, folytatja útját, elfogadva, hogy valóban csupán egy kis szellő tréfálta meg. *

» Lanur-hegység
» Lanur tornya
» Sárkány-hegység
» Tarajos-hegység