Lanur-hegység

//Frikk//

Amióta Mordon az eszét tudja, megvan benne az a makacs elhatározás, hogy nem hoz létre szoros függést senkivel és semmivel sem, mert attól csak elpuhulna, ezt pedig nem adta alább azóta sem, amióta a mágiának szentelte az életét, ezért sem fogadta el Frikk felajánlását. Így hát amint Frikk útjára engedte, összeszedte a cókmókját, és távozott a barlangból, de jelenlegi helyzetben okosabbnak látta, ha nem szakad el nagyon Frikk közeléből, így hát a barlang bejáratától nem messze, az egyik tábortűznél húzta meg magát, egy szikla kiszögellése alatt, és elkezdte folytatni amit nemrég abbahagyott.
Jelenleg feltett szándéka az, hogy felkészüljön a harcra, azért is foglalkozik a növényekkel olyan serényen mert az esetleges sebekre még jól jöhet. Persze a barlangot őrző avatatlan szemek a növényeit kóróknak nézik, de jelenleg elég ha csak ő tudja mire jók. Az elkészült kenetet egy darab rongyba csomagolta, és a páncélja alá tette. Amikor végzett maga is lepihent.
Amikor felkelt, már mindenki gyülekezett a téren. Nem hitte volna hogy Frikk ennyi harcos felett parancsol. Ez jelenleg csak azt jelentette Mordon számára, hogy újra bizonyítania kell a képességeit mindenki előtt hogy Frikk minden törzse ismerje a nevét.
Amikor elszánta magát, elindult a térre ahol érezte hogy páran rá szegezték a tekintetüket, ezért az arcába húzta a köpenye csuklyáját és erőfitogtatásképp kivette az egyik harcos kezéből a reggelijét aki erre felháborodva nyúlt a fegyvere után de erre Mordon varázslathoz folyamodott, és egy Megcsapolással rövid időre harcképtelenné tette így nyugodtan leülhetett megenni a reggelijét, és kiélvezhette a körülötte lévők meglepettségét. Ezt követően odament Frikkhez, aki ezt követően hadba indította harcosait.

//Frikk//

Ahogy a csapatok elindulnak, úgy tart Mordon folyamatosan Frikk mellett, eleget téve az utasításnak. Jelenleg Mordon teljesen a harci lázban ég, még ha nem is látszik rajta, hiszen rég volt egy rendes fosztogatáson vagy harcon.
Végül amikor az orkok egy völgybe érnek, Frikk pihenőt rendel el, amit Mordon ki is használ, és lepihen egy sziklán, és onnan figyeli a harcosokat. Mind gyalog vonul csatába, hiszen egy állat sem tűri meg a hátán az orkokat, és ez kicsit zavarja Mordont, hiszen a háta majd leszakad a nagy rohanásban, ráadásul talán nagyobb esélye is lehetne a harcosoknak, ha lóhátról apríthatnák az ellenséget.
Elmélkedik el a frissen megválasztott sámán az újonnan jött gondolatán, amikor hangok ütik meg a fülét, ezért Frikk társaságában elindul a hang irányába, felkészülve arra, hogy bármikor rájuk ronthatnak, de ehelyett egy másik fehér ork tűnik fel, aki meghajol ura előtt. Ezt követően Frikk közelebb hívja Mordont, hogy bemutassa a harcosnak.

//Frikk//

Mordonnak ismét tűrnie kell a megvető pillantásokat Frikk vezéreitől, de tudja hogy hamarosan ismét megmutathatja mire is képes, és akkor talán maradandó emléket hagyhat az orkokban arról, hogy mi vár rájuk tiszteletlenek vele. Addig azonban még van egy kis idő és bármi megtörténhet, legalábbis úgy vélte hogy óvakodnia kell a két vezértől, akik annyira bizalmatlanul méregetik.
Amint Frikk buzdító szavai véget érnek, Mordont még inkább elkapja a harci szellem, és ahogy elindult a sereg, Mordon Frikk a nyomában szegődött, mert tudta hogy amíg nem tágít mellőle, addig senki sem próbálkozik semmivel vele szemben.

//Frikk//
Lassan már eljön az idő arra hogy Mordon bemutassa képessége határait, és minden előre tett lépésével egyre kevesebb van hátra ahhoz, hogy kivívja, vagy épp kikényszerítse a harcosok tiszteletét. Nem tervez sokáig a befurakodó sámán szerepében játszani, hisz megvannak a maga kis tervei a jövőt illetően.
Amikor Frikk parancsára a sereg megáll, Mordon jobbnak látja ha egy utolsót pihen a csata előtt, így letelepedett a földre, és onnét várta a folytatást, és a kiválasztott felderítők visszatértét. Persze elméjében továbbra is keringtek a különféle gondolatok, többek közt az esélyeit latolgatta a harcban, de a felderítők lassanként visszatértek a sereghez, és Frikk újabb rövid szózatot intézett a harcosokhoz, ami elég volt Mordon számára, hogy felkeljen, és a tanácskozó ork hadúr és vezérei közelébe kerüljön. Végül miután a vezérek eltűntek harcosaikkal, Frikk Mordonra is feladatot bízott, ami volt olyan fontos mint a csapatok irányítása. Neki kellett jeleznie a vezéreknek.
-Ahogy parancsolod.- Feleli Mordon, majd felkészülve a csatára, előveszi a buzogányát, és elindul Frikk nyomában a csatába.

//Frikk//

Frikk és harcosai társaságában Mordon is elindultak az ellenséges falu irányába, és az úton néhol holttestek hevertek, amikre Mordon szimplán csak szükséges áldozatként tekintet, semmi többre, habár remek bizonyítékként szolgáltak arra, hogy Frikk erői némi motivációval mire is képesek.
Mikor elérték a falut, Frikk eligazította a harcosait, sokatmondó képével Mordonra tekint, amivel azt üzeni hogy küldheti a jelet a sereg többi tagjának. A mágus nem is igazán késlekedik sokat. Üres tenyerében már formálja a jelzésre szánt, vöröses árnyalatú fényes lövedéket, ami ugyan nem rendelkezik semmi nemű ártó erővel, de viszont a fénye annál nagyobb. Mikor elkészült vele, feldobta a magasba, ahonnét az már magától szált feljebb a levegőben.
Ezt követően Frikk elüvölti magát, és az íjászai elkezdik lelövöldözni a falubelieket, és a két sereg harcosai is előrontanak a bokorból. Mordon ez alatt maga is elindított egy Fagyhullámot az egyik feléjük rohanó támadó felé, akit a lábán talált el a lövedék, így csak bicegve tudott tovább haladni, így könnyű prédává vált Mordon buzogánya számára.

//Thalion//

~Nem az lehetetlen.... Ám a szeme nem rejt tréfát, kétlem, hogy egyáltalán képes lenne tréfálni... de mégis ki, ki merné megtenni itt...~
- Ahogy óhajtja, heru, állok szolgálatára.- majd meghajolt a nagyúr előtt- kéretek erősítést! Avlanionból... mondjuk ellátmány címén a griffjeinkhez, vagy nem is tudom... nem hiszem, hogy bárki képes lenne erre itt, sok az őr, sok a szem, és nincs kiút a merénylőnek, úgy hiszem, senki sem próbálkozna meg ilyesmivel itt a városban!
Agya ekkor száz felé jár, mit kell ellenőrizni, mennyi embert kérvényezhet a grifflovasoktól, vagy ha a parancsnoka tudta akkor miért nem küldött eleve több embert vele, azonban gondolatmenetében, óvatos, halk, ám közeledő léptek zaja zavarja meg s keze kardja markolaára csúszik.

//Frikk//

Mivel Mordon nem akart gyengeséget mutatni, de nem értett egyet azzal hogy minden útjába kerülővel végezzen. Egy idegennek egész furcsán, fajtársai számára pedig talán betegesen gyengének hathat az, hogy nem emel fegyvert sem gyerekekre,sem pedig a menekülőkre, de emögött nem lapul sajnálat. Épp ellenkezőleg. Vannak bizonyos tervei azon szerencsésekkel akik túlélik a harcot, és ha azt Frikk is megtudja, talán valamivel elnézőbb lesz vele szemben. Sőt, ha segítségükkel sikereket ér el, akkor talán még a jutalma is meglesz a dolognak.
És hogy mit tervez Mordon? Mi sem egyszerűbb. Azzal hogy kegyet gyakorol egyeseken, megalapozza az őt szolgáló segéderő kis csoportját, akik segíteni fogják őt feladatai ellátásában. Persze mint feljebbvalónak, Frikknek van joga eldönteni hogy támogatja-e az ötletet vagy sem, de addig is Mordon szorgalmasan lengeti a buzogányát, egyik ellenfelétől a másikig, miközben fagyasztással bénítja és öli támadóit, akik annak rendje és módja szerint hullanak a földre.

//Frikk//

Mordon már mit sem törődött azzal, hogy ki mit gondol róla, amikor megkíméli a menekülők életét, csak ment, és minden vele szembe kerülő harcossal megküzdött, nem futott el egy elől sem. A buzogány mindig nagy lendülettel csapott le, és a varázslatok is mind hatásosnak bizonyultak, erről pedig a földön heverő, különböző méretű jégszilánkok, és elesett harcosok testei tanúskodnak.
Azt a lendület amivel a harcot kezdte, továbbra is rendíthetetlenül hajtja előre, habár nem lát benne annyi izgalmat, mint régen, de nagyobb biztonságban érzi magát, mióta varázslatokat is használ.

//Frikk//

Mordon diadalittasan néz fel a győzedelmesen elősétáló vezérre, aki a legyőzött törzsfő fejével a kezében lép a harcosai elé, akik ujjongva ünneplik a győzelmüket és hatalmas vezérüket, Mordonnal egyetemben. Büszke érzés uralkodik el Mordonon hogy ismét átélhetett egy diadalittas pillanatot, de nem engedhette meg hogy teljesen ebbe az érzetbe ringassa magát, mert felelősséget kellett vállalnia bizonyos túlélők miatt, és ha jól érzi, a egy még a közelben van, és beért a pillanat arra, hogy tegyen valamit ez ügyben.
Mialatt a tömeg éjjenezte a vezért, addig Mordon egy Fagyhullámot idézett a kezébe, és egyenesen bedobta az egyik közeli bokor tövébe, ahonnét üvöltés hangja tört elő, ezzel bebizonyítva azt, hogy jók a megérzései.
Mordon lassan oda cammogott a bokorhoz, ahol egy fiatal ork hím lapított csendesen, egészen a váratlanul jött varázslatig, ami ledermesztette az egyik lábát. A sámán megragadta a kölyök karját, aki kézzel-lábbal tiltakozott, de Mordon ennek ellenére előráncigálta rejtekéből.
-Hallgass fattyú!- utasította rendre a kölyköt Mordon, majd lekevert neki egy nagy maflást.
-Ha rendesen viseled magad, talán nem ölnek meg.- Mondta a kölyöknek, aki továbbra sem volt képes nyugton maradni, így hát Mordon az öklével egyenesen az engedetlenkedő fiatal arcába csapott, aki vérző orral terült el a földön.
-Ne erőlködj ennyire, vagy kaphatsz még! Hozzám tartozol, úgy hogy tanulj engedelmességet!- Üvöltött rá a kölyökre.

//Frikk//

Ahogy Frikk közeledett felé, Mordon megragadta a fogoly karját, hogy az még véletlenül se szökhessen meg előle, amikor nem épp rá figyel. Úgy gondolta hogy a sors nem véletlenül hagyta meg a kölyök életét, emellett biztosra vette hogy nagy hasznát veszi a munkája során, na meg jogosnak tartotta azt, hogy minimum egy alárendeltje legyen, akire rábízhat bizonyos dolgokat.
Amint a győzedelmes vezér megérkezett, a kezében lóbálva a legyőzött törzsfő ragyás fejét, Mordon erősen elgondolkodott azon, hogy okosabban kell eljárni a dolog végett, különben maga is elég csúnyán megütheti a bokáját.
-A foglyom. Kell valaki aki segít nekem a munkámban.- Magyarázza Mordon, majd a fosztogatókra mutat. -Ezekben nem bízom, mert hasznavehetetlenek számomra, túl ostobák. Ez még fiatal és tanítható.- Feleli Frikknek, miközben a foglya próbál szabadulni a sámán kezei közül, de ezzel csak egy újabb nagy pofont harcol ki magának.
-Nyomorék sámán! Úgy ütsz mint egy asszony!- Hangzik a válasz az addig hallgatag, vérző orrú kölyöktől, Amire Mordon nagyon felbőszíti magát, de jelenleg nagyobb gondja is van mint a rab tiszteletre nevelése.
-Ha még egyszer megszólalsz az engedélyem nélkül akkor nem csak a lábad fagyasztom jégbe!- Fenyegeti meg a kölyköt, majd megidéz egy újabb Fagyhullámot, aminek a látványától a rab megrettent, és elhallgatott.
Ekkor Mordon ismét Frikkhez és csatlósaihoz fordult egy olyan érvvel, ami talán megsértheti a két csatlóst, de úgy érezte hogy ha nem mond valami olyat ami a javára döntheti a mérleget, akkor könnyen bajba kerülhet.
-Ha azt akarod hogy jól végezzem a munkám miközben törzsről törzsre kísérlek, akkor szükségem van pár hasznos kézre. Egyszer fordul elő hogy nem elég a harcosaid elszántsága, és akkor lehet hogy késő lesz.-

//Frikk//

Elégedett mosoly ül Mordon arcára, amikor Frikk a miértjét kérdezi a rabszolgatartás hasznának, ami azt jeleni számára hogy még nincs veszve minden, habár látszik hogy a vezérnek nem volt sok mágussal dolga.
-Minden attól függ miféle mágiát űz a varázsló. Az enyémhez nyugalom kell és némi segítség, főleg ha rám marad a sebesültek ápolása is. Emellett ha jelen kell lennem a harcok során, és követnem kell téged minden törzshöz, nem vihetek minden szükséges holmit magam.- Magyarázta Mordon miféle érvek szolgálnak mellette.
Persze előző megjegyzése a harcosokról nem maradna megtorlatlanul a csatlósok részéről, akiket csak Frikk tart vissza attól, hogy a sámánnak essenek.
-Egyszer futsz bele erősebb mágusokba, akik villámokat vagy az istenek tudják miket küldenek rád és a seregedre, és akkor mindennek vége.-

-Ha fel tudok rá készülni. Azért kell aki elvégzi a kisebb feladatokat.- Felelte Mordon. Sejtette hogy nem lesz Frikk ínyére a dolog, de nem is zavartatta magát, hiszen már kimondta ami bökte a csőrét a harcosokat illetően. Egyszerűen túl ostobának találja őket az olyan feladatokhoz, ahol kettőnél több összetevőt kell megkülönböztetni. Igaz, Mordon nagyon lenézi a harcosokat, de ez igazándiból csak oda-vissza működik, de ezt nem akarja Frikk előtt kifejteni, így inkább elhallgat.
-A kölyökre nekem lesz gondom.-

/Felin folytatás/

Az ifjú elf hamar álomba merült. Bár úgy gondolta eszével, hogy egész sokat megtudott a tűz másik oldalán fekvő lányról, valami belülről nem hagyta nyugodni. Semmi konkrétabbat nem tudott mondani az érzésről. De a veszélyes lények elleni egyik védekezési taktikáját választotta. Nem akart többet megtudni a titkolt dolgairól.
Hajnalban ébredt. Ahogy hirtelen kipattant a szeme az égre meredt. Még ott volt a támadás halvány emléke.
~De mi is támadt meg? -a lány felé fordult. Egy fekete sárkány lezúduló testére emlékezett, ami egy kék fényben úszó kecskét támad. És ő valamiért nagyon együtt érzett azzal a kecskével.- Miért érdekelt annak a jószágnak a sorsa? Talán engem is támadott a fenevad?
Már rémlik. Egy paraszt háza. Valamiért kiszaladtam. Hogy is...? Á, az ajtón lángok csaptak be... ahogy egy hatalmas robbanás kíséretében beszakadt az elülső fal. A vendéglátóim közül a férj a fejsze felé futott, az asszony meg menekült. És a gyereket szidták, hogy takarodjanak vissza a szobájukba. De én már rég a hátsó ajtó környékén jártam és cseppet sem volt kedvem megértetni velük, mit akarnak tőlük a szüleik. Ezek a dolgok más valaki problémái voltak.
Az már annál inkább az enyém, hogy a hátsó ajtón kiérve láttam, ahogy előttem taglózza le a jószágot a dög. Nem, nem azért jöttem ki az ajtón, hogy lássam.
Az álom furcsa volt Vogon számára, még ha néha ébredt is hasonlóra. Mindig emlékeztette magát, hogy ezek csak a családi szimbólum miatt vannak. A kék kecskére lecsapó fekete sárkány lila háttérrel. De aggasztóak nagyon.
Igyekezett felidézni az álom többi részét, mely homályos volt még mindig. Szép lassan derengett egy szőke cseléd lány, aki kedvesen mosolygott és aki meghívta a házba. De hol is volt az a lány a támadás alatt? Bármilyen furcsa, nem emlékszik erre a részre.
Nem kellett sokat őrölnie magát ezen. Jelenleg nem egy parasztházban vannak, így nem túl nagy a valószínűsége, hogy isteni jel lenne számára. Neki pedig dolga volt. A nyúl megmaradt részeit még el kell takarítania. A bőrét csendben betette a nyeregtáskájába. Saurusz idegesen horkantott. Valamiért nyugtalan volt. A Beebebrox az erdő felé nézett, de csak a sűrű feketeség látszott. A fegyverei készen létben vannak, de a biztonság kedvéért amikor leült a tűz mellé, elővette az íját, és három nyílvesszővel együtt maga mellé tette. Lassan elkezdte a kötelet tovább szőni és a megboldogult tapsifüles belsőségeit szalagokra szelve három szálat mindig egymásba gabalyított. Kedvenc hajnali foglalkozása volt ez, mikor -jelen nyugtalan körülményekkel ellentétben- általában békés az idő és egy bélből font kötél bizony mindig jól jöhet.
Nyugtalanította a lova nyugtalansága. Csak akkor ilyen, ha ragadozót érez a közelben. Ahogy végzett a dolgával a kötelet vissza tette megint és mindent magához véve jobbnak látta távozni. A tűz megvédi őket az éjszakai lényektől. De ha most kivételesen mégsem, akkor ott a lány, akit hátra hagy. Neki jobb elfoglaltsága van, mint meghalni.
A bográcsot és benne a költsön kért evőeszközöket fél kezével fogta a hátasa hátán, miközben a másikban egy kemény fájú égő fadarabot tartott fáklyaként. Szemei fürkészték az út menti sötétet, de mivel lassan az alatta vágtató állat is megnyugodott, elég valószínűnek tűnt, hogy inkább elfelé távolodik a veszélytől.
A faluban lerakta a ház bejárata mellé a főzőedényt és tovább haladt Mardan felé.