Stern

Stern egy igen érdekes és izgalmas város. Pár napja érkezett meg egy híres énekes bárd egy tüneményes kislánnyal, a kísérőjével a városba. Már ismerik itt a fogadósok a férfit, és szeretik is messzi földről szóló balladáit, dallamait, melyt lágy húrú lantjával kísér. A kislányt még nem látták, de a tüneményes, szőke, fürtös surranó apró, bájos arcocskájával, csillogó, kék szemeivel, hercegnős bájával csakhamar megnyerte a fogadós asszonyok szívét. Lágy, dallamos hangja bezengi a fogadót, ahogy Gabriel, a bárd dallamaira énekli a balladákat, mondákat. Kezében furulya lapul, mely egy-egy ének után lágyan és tisztán szólal meg aprócska ajkai között.
A páros igen csak nagy sikert ér el a fogadókban, számos arany csendül a tálban, melyet kiraktak maguk elé, és számos kancsó bor és finom étel kerül melléjük, hogy egy-egy dallam között, szünetet tartva bekapjanak pár falatot. A kislány a szünetekben vígan, vidáman táncolgat a fogadó közepén, szőlőt dobál a szájába, és az almákkal zsonglőrködik. Vidámságot és jó kedvet csempésznek a fogadóba, és az ott lévők élvezik az estét. Még nem is sejtik, hogy miféle furcsa lángoló tűzkígyó érkezik a végvár felé...

A szőke kislány a fogadó közepén táncol, énekel. Arany loknijai csak úgy szállnak utána, és lágy, díszes szoknyácskája csak úgy forog a levegőben. Ez természetesen csak a fellépős ruhája, az utazó ruhája aprócska zsákjában lapul, ami egy egyszerű nadrágból, topánból és egy fehér ingből áll. Selyem masni díszíti szőke haját, arcán pedig apró, piros foltok jelzik, hogy mennyire élvezi a táncot. Ahogy énekel és táncol, lágyan járja körbe az asztalokat, lopva egy-egy falat gyümölcsöt és nem ritka, hogy eközben egy pár arany is csillan az övén lévő erszényben.
Ahogy egy idősebb, kedves arcú nőhöz ér, a nő meg is szólítja a lánykát, ahogy lágyan megfogja a kezét és néhány érmét csúsztat bele. A kislány elmosolyodik, a fém hűvös érintésére, és gyors (szinte túl gyors) mozdulattal rejti erszényébe a csillanó aranyat.
- Köszönjük szépen! A nevem Ayda. - mutatkozik be lágy hangján a kislány, és kuncog is hozzá, miközben pukedlizik egyet. A mozdulattal kicsit suta, ám rettentően aranyos.
- Te ki vagy? Tetszik a hajad színe! - mászik fel a nő mellé a padra a kislány és simítja végig a nő haját. Már ha nem hajol el előle gyorsan, ám a kislány mozdulatai fürgék és kíváncsiak, szeme csillog, ahogy végigsimít a szőke hajon.
- Hasonló a színe, mint az enyémnek, csak az enyém hosszabb. Látod? - tartja oda a nő hajához egy tincset a kislány, majd a markába kuncogva áll fel a padon, és lejt néhány táncmozdulatot. Léptei biztosak, egyensúlya határozott, ám néhányan felkiáltanak, hogy vigyázzon, le ne essen.