Stern

Tárgy: Re: Stern 2011-04-20, 5:03 pm

* Lassan, de biztosan visszatérek a kezdet helyszínére, a piactérre.
Menet közben továbbra is mérgelődök, nem hiszem el, hogy ennyire lerontottam azt az egy lehetőséget, ami megadatott nekem. Sőt mérgelődök a megszökött köpenyes alak miatt is, akit tönkretette a fegyverraktárt, majd sikeresen meglógott előlem.
Fejemet lassan felemelem, hogy ismételten körbenézzek a piactéren. Meglepődve tapasztalom, hogy a korábbi összevisszaság megszűnt, helyette a tér közepén alakult ki egy komolyabb tömeg.*
~ Talán a sárkányok többségének távozása nyugtatta meg őket, azonban még nem ment el mind. Még mindig maradt két példány. Majd csak akkor lesz vége, ha már ők is elmennek.
Vajon mi lehet ott?
* Teszem fel végül a kérdést magamnak, de egyáltalán nincs kedvem a tömeg közelébe menni. Elég volt belőle a mai napra.
Inkább a téren található egyik fa alá húzódok, ott várom az események alakulását, közben a nap történéseire emlékezek vissza.
Nem is kell sokáig várnom. A fa alól figyelhetem, amint a vörös sárkány, akit sikerült eltalálnom, még ha nem is rá céloztam, továbbra is munkát ad a védőknek.*
~ Én már itt semmit se tehetek.
* Ezzel a gondolattal, ölbe tett kézzel figyelem röptét. Azonban egyszer csak a tömeg elkezd morajlani. *
- Átok…
- Átkozott …
* Ez már az én figyelmemet is felkelti. Erőt veszek magamon és csatlakozok a csomag körüli tömeghez.*
- Valóban nem árt az óvatosság. Van itt mágus? Valaki kerítsen egy mágust, de gyorsan!
*Egy kis tolakodást követően már az első sorokban találhatom magam, ahonnan már én is látom a csomagot.*
~ Ez lenne az? Egyáltalán mi ez?
* Alig hogy felmerülnek bennem a kérdések*
- Itt vagyok!
*Egy fekete bőrkabátos alak jelenik meg. Alaposan szemügyre veszem az önjelölt mágust.*
~ Már láttam ezt a fickót! Carnë hívta fel rá a figyelmemet, még a sárkányok érkezése előtt. Bár akkor kicsit megviseltebb volt.
Erről jut eszembe. Carnë!
* Körbenézek a jelenlévők között, hátha sikerül megtalálnom elvesztett nimfámat.
Sajnálatomra nem sikerül kiszúrnom, a nap elején megismert nimfát, a tömegben.*
~ Mi lehet vele? Remélem nem esett baja! Lehet, meg kellene keresnem.

Tárgy: Re: Stern 2011-04-23, 3:04 am

*Úgy döntöttem, ideje elhagyni Stern-t, hisz úgy sem tudok segíteni... mondhatni sárkány undorom van... És a vörös sárkányok sem könnyítik meg a dolgomat. Már épp a várfal felett jártam, amikor jobban megfigyelve a piacteret észrevettem, hogy egy pad köré özönlöttek az emberek és a kiabálások és egyéb zajok is megszűntek.*
~Vihar előtti csend.
*Gondoltam, majd leszállva a várfalra elkezdtem figyelni a történéseket. Nem akartam mindent hallani, így inkább a nézésre koncentráltam. Rájöttem, hogy eddig nem is nagyon törődtem azzal mi történik.*
~ Úgy tűnik lemaradtam, nem egy két dologról.
*Gondoltam, majd erőltettem a szememet, hogy jobban lássam mi is folyik ott a padnál. Valami csomag félét láttam, így jobban megnézve furcsának találtam, hogy egy egyszerű csomag ekkora feltűnést keltsen.*
~Akkor biztos, hogy nem egy egyszerű csomag.
- Átok…
*Elég volt ezt az egy szót hangosabban hallanom a többihez képest, máris kíváncsivá tett. Láttam is valami mozgolódást. A Sárkány volt az, akivel együtt hivatott minket a kapitány, aki utat törve magának a nép között közelebb került a csomaghoz. Nem bírtam ki, úgy döntöttem, hogy én is közelebb megyek. Köpenyemet szorosabban összehúzva, s csuklyámat jobban belehúzva fejembe, rugaszkodtam el a földtől és indultam el a szemközti falra, amelynek közelében a pad állt. Onnan figyeltem a fejleményeket és a várható történéseket.*

Tárgy: Re: Stern 2011-04-27, 6:04 pm

Stern jelenleg olyan volt, mint egy felbolydult méhkas, aminek a közepébe kerültem. Mindenhol kezdett a fejetlenség eluralkodni a legtöbbek nagy bánatára, miközben szinte észrevehetetlen volt azon kevesek arca, akik nem kétségbe estek, hanem megpróbálták végre, valahára elkezdeni az ellenállást. A fenébe vele, ez a hely itt már végérvényesen kicsúszott az irányítás alól, és ezt még nekem is el kell ismernem, pedig általában a káoszt én magam szoktam kavarni, és ennek előnye, hogy meg is tudom szüntetni. Most azonban nem ez a szomorú helyzet, mivel akárhonnan is nézem, éppen elég büntetés lett volna nekem mára az is, hogy valaki volt olyan kedves és ide száműzött egy vásár közepére, mint valami nem létező rendfenntartó egységet, nem kell még ezen kívül magamnak csinálnom a munkát azzal, hogy idecsalok egy rakat mit én tudom honnan szalajtott sárkányt, akiktől az ideg kapkod minden épeszű lényt, aki csak járt a közelben. Nem, ez még tőlem is durva lenne, sőt, ami azt illeti, nyílt titok, hogy nagyjából pont annyira rajongok a sárkányokért, mint a varangyos békák csókolgatásáért, szóval ha rajtam múlik és istenigazából akarok felfordulást kelteni, akkor nem ezeket kérem kölcsön a bátyámtól, már ha kérném, hanem inkább pár érdekes állatot könyörgök ki a kísérletező kedvű istenektől, és azokat engedem ki egy alapos standrombolásra. Igen, csak arra, nem azért, de a vár még elég jó állapotban van, ráadásul jelenleg nekem kifejezetten tetszik is a kinézete, így eszem ágában sem lenne csak úgy fogni magamat és alaposan lerombolni a tartófalait. A-a, az én stílusom inkább egy jó kis felbolydulás lenne a főtéren, az égnek sincs kedve ilyenkor még romeltakarítást végezni. Ráadásul pedig nem hiszem, hogy van olyan lény, akit én ilyen feladatra elő tudnék teremteni, elvégre ezeken a tonnás pikkely csodákon kívül nem sok olyan ismerek, amely ekkora és helyet is tud változtatni gond nélkül, ráadásul eléggé van esze hozzá, hogy ne bántsa az embereket. Tessék, nem tudom a hányadik indoknál tartok, igazság szerint nem számoltam, de ennyi biztosan elég lenne mindenkinek hozzá, hogy elhiggye, nem vagyok akkora hülye, hogy itt elszabadítsam a poklot. Remélem ennyi a kedves apámnak is elég lesz, hiszen fogadni mernék, hogy pontosan tudja, mi folyik itt, és nagyon jól mozizik a szenvedésemen szokás szerint. Ja, mert ki ne hagyjam, hogy segíteni luxus, ha én valami hülye helyzetbe kerülök, csak akkor teszik ezt meg, amikor már bizonyossá válik, hogy a hibás egy másik istenség, akivel nem tudnám a versenyt felvenni semmilyen körülmények között. Nem tudom, hogy most érdemes-e örülnöm az önállóságomnak, vagy dühönghetek, amiért komolyan próbálnak kiidegelni. Mindegy, jussak egyszer az életben vissza az istenek mezejére, nem fog érdekelni, hogy ki hallja a hisztimet, mert megérdemli a nagy része...
A helyzet mindenesetre utánozhatatlan volt, igaz, hogy jelenleg még a támadó sárkányok nem tudták, hogy jelen vagyok, hála a rejtő varázslatnak, de ez nem jelentette azt, hogy nem voltak óvatosak. Ráadásul pedig az egyetlen ember, pontosabban lény, aki komolyan akartam, hogy tudja éppen merre járok, az egy szellem, aki hála az én elrontott varázslatomnak csak a hangomat hallja, pont mint mindenki más is a közelben, azzal az apró különbséggel, hogy előttük teljesen észrevétlen akartam lenni. De ez persze nem jött össze, mert én megint kicsit elrontottam a szöveg hangsúlyát. Oké, most már ezen felesleges keseregni, az még mindig nem derült ki, hogy én éppen erre járok méghozzá elég nagy lendülettel, hiszen Aventhis a felbukkanásom óta itt van, a másik pedig, akivel kapcsolatba kerültem az Alex, de ő meg egy nem beszél senki mással, kettő, fogalma sincs róla, hogy pontosan merre is vagyok, hiszen az a gömb, aminek a felbukkanása miatt nagyjából behatárolható volt a helyzetem már nagyon régen megszűnt. Így most itt vagyok a semmi közepén észrevehetetlenül, ami máskor óriási előny lenne, de jelenleg használhatatlan. Nem hiszem, hogy azok a sárkányok eddig ne jöttek volna rá, hogy istenség is van a közelben, de fogadni mernék, hogy reménykednek benne, az egyetlen szomorú lény, aki itt fel mert bukkanni, az az, aki végig szemmel tartotta az eseményeket, vagyis az apám. De jó, hogy vele én meg szóba sem állok, biztos vagyok benne, hogy a rejtő mágia, amivel az avatatlan szemek elől eltűntem rá nem hat, pontosan tudja, hogy a közelében vagyok a padnak, amit megjelölt, de nem fog velem beszélni ő sem. Legalábbis remélem, hogy nem teszi meg, mivel ez nem éppen a legjobb helyzet egy hatalmas családi vitához, azt lerendezhetjük később is, amikor már nincsenek a közelben mindenféle kristályok különleges erőkkel, egy csapat sárkány, újabban immáron egy ősivel az élen vissza megy oda, ahonnan jött és ami az egészben a legjobb lesz, hogy egyszerűen nem robban fel Stern vára mindenestül. Nem mintha eddig nem kapott volna már elég sok kárt, de azért ez még messze nem a világ vége, van olyan, hogy romosabb állapotból vissza lehet valamit hozni, csak kell hozzá egy kis ügyesség meg szerencse. És egy jó építész, de ha azt vesszük, itt csak a fa szerkezet omlott kicsit be, szóval bárki, aki kicsit is konyít a konstrukciókhoz, ki tudja gond nélkül igazítani. Addig meg csak egyszerűen ne menjenek a közelébe, de a katonáknak persze ezt lehetne szajkózni, már most letaposták. Gratulálok nekik!
Visszatérve apára szépen szólva a hideg ráz már attól is, hogy rá gondoljak, semmi kedvem ahhoz, hogy kicsit is közelebb menjek ahhoz a padhoz és végre elmondjam, hogy miért is kellene mindenki másnak alaposan elkerülnie a fénycsíkot. Izé, lehet, hogy örülnöm kéne annak, hogy felhívta időben a figyelmemet a felügyeletemre bízott vár legnagyobb veszélyére, de igazság szerint a legszívesebben messzire küldeném érte. Most azonban már, hogy tudom minek is keressem az erejét, ideje lenne, ha foglalkozni is kezdenék vele. Ha minden igaz, a pad körül az a furcsa kis mező van, amit ritkán lehet tapasztalni, én utoljára legalábbis akkor éreztem, amikor heliokrit kristály volt a közelemben nem is kis mennyiségben. Te szent ég, ha ez tényleg az, akkor nagyon ajánlom mindenkinek, hogy ne nagyon nyúlkáljon hozzá, mert komoly égési és egyéb sérülésekkel fejezi be a napon, persze csak abban az esetben, ha idő előtt nem robban fel egy balesetben. Bár az sem olyan szörnyű, mint élve elégni, ha az az izé teljesen feltöltődik. Remek, egyre szebb kilátások, ki akar választani helyettem közülük? Mert adom át neki szó nélkül a stafétabotot, itt már komolyan nincs idegzetem. Ráadásul ahogy nézem én nagyon le is fagyhattam, elvégre egyesek azonnal lendültek és próbálták elkapni a csomagot, miközben én gyökeret eresztettem. Ijedten ráztam meg a fejemet, és próbáltam végre felmérni a helyzetet. Oké, Alex továbbra is tereli el a figyelmet, vele minden rendben lesz, annyi erőm van a borús idő miatt, hogy azokat a nyílvesszőket elfordítsam, de a dárdák már túl erősek nekem. Bár amekkorák, azokat simán kikerüli ő is, és úgy látom Kain közben akcióba lépett. Szuper, hála az égnek, ha azokat ott valaki elkezdi tapogatni, hát én nem állnék jót magamért. Különben is, akkor nagy eséllyel szellemkén kívül nem sok élővel találkoznék...
Egy sóhajtás kíséretében végül rászánom magamat, hogy a varázslatot úgy, ahogy van eltüntessem, és közben erősen reménykedem benne, hogy senkinek nem tűnik fel a felbukkanásom. A fény körül már most csődület van, és egészen biztosan nem az én magasságomra tervezték ezt a helyet, de átjutok, ha kell erővel. Márpedig nem ártana megtenni minél előbb, hiszen ott komoly csődület van.
-Ne nyúlj hozzá! – figyelmeztettem Kaint, aki már ha jól láttam elég közel volt a kristályhoz. Nem tudom mennyire ismeri ezeket, de én éppen eléggé ahhoz, hogy tudjam, ha ez reggel óta itt van, akkor nagyon komolyan fel van töltődve, és bajt fog okozni. – Ha elég erős, mindenkit meg fog égetni! De én el tudom vinni, ha kell... – jelentettem ki teljes lelki nyugalommal, miközben a maradék pár ember elé is kerültem. A fenének sem kellett ide nézősereg, nagyon elegem van belőle, hogy gyilkos szemekkel figyelik a mozdulataimat. – Rendben, akinek nincs varázsereje hátráljon a falhoz, mert ez robbanhat! – jegyeztem meg, mire szinte varázsütésre kezdett a hely kiürülni. Remek, akkor azt hiszem meg is van a könnyebb része, most jön a többi. Lassan mozogtam én is, egy kis sugallat is elég, hogy több fény kerüljön ide. De jó, apa, köszönöm, már észre vettem a dolgot, ideje lenne lekapcsolnod az extra napsugarakat, minél több van itt, én is annál szarabbul fogom bírni a helyet…

//Ahhoz képest, hogy mennyit ültem rajta, ez fájdalmasan rövid lett -.-"//

Tárgy: Re: Stern 2011-04-30, 5:11 pm

Furia közelsége maga volt a veszély, de nem bántam, hiszen éreztem benne, hogy rokonlélekre találtam. Ahogy elnéztem világos bőrét és vele kontrasztban lévő sötét vonásait, már biztos voltam benne, hogy itt egy újabb olyan lény, aki nem szereti a napot, és azokat a bosszantóan fényes sugarait, amelyek szinte kegyetlen módon próbálják a havamat, a friss és fehér havamat is elolvasztani. Márpedig ezt nagyon utálom, hiszen az a hó ott sokkal hasznosabb, mint egy nagy adag parlagon lévő föld, de ezt persze az emberek nem veszik tudomásul. Kész szerencse, hogy van valaki, aki nem ilyen gyenge és meg tudja nekik mutatni. De sajnos bármekkora erővel is rendelkezem, amely bír a hó és a jég fölött, még messze nem fejezhetem be a jegesedést, hiszen a nap istenét magam fölé kell engednem. Istenek teremtettek, de ez nem jelenti azt, hogy föléjük is tudok kerekedni. Egyenlőre még biztosan nem, hiszen a gyenge pontom megvan, de még mindig rengeteg időm van hátra. Elpusztítani nem tudnak már, ahhoz elég nagy az erőm, hogy éljek, és ezzel már el is vesztették a vezető szerepet. Vannak, de nem tudnak ellenem sokat tenni, akárcsak a sárkány ellen, aki velem volt. Furia is erős, ráadásul megvan benne az a büszkeség, amely minden nőnek illendő lenne, hogy birtokában legyen, és persze a megvetés, amely a gyengébben felé viszonyul. Használja őket, én is elismerem, hogy jó, ha vannak, de nem érdemes velük kedvesen viselkedni. A nimfák is, amíg még jó voltam, nem voltak viselkedésileg rendben, most, hogy a hibákért a közösséget büntetem, máris jobban tudják a dolgukat. Leszámítva persze azokat, akik miatt egy ilyen meleg helyre kellett jönnöm, nekik egészen biztosan nem lesz egyhamar nyugodásuk. Ez a város maga a pokol, sok az alávaló ember, ráadásul pedig mellettük azok a furcsa lények is felbukkantak, akiktől elvárható lenne, hogy a hozzám hasonlóak közelébe ne merészkedjenek, ha élni akarnak. Hm, milyen undorító és gyomorforgató ez az egész. Már értem miért akarta a sötét sárkány felrobbantani, sőt, ha előre tudom, hogy ezt tervezi, segítek is neki. A nimfáim nem halnának bele a dologba, a többi lény meg ebből a szempontból nem tud érdekelni. Csak a megvetésemet tudják kiérdemelni, sajnálni nem lehet őket, ha magukat hozzák ilyen helyzetekbe. Micsoda csőcselék...
Az utat gyalog kell tovább folytatnom egyenesen a kapu felé, és biztos vagyok benne, hogy egyik sárkány sem olyan öngyilkos jelölt, hogy egyszerűen csak fogja magát, és megpróbáljon innen kijutásban megakadályozni, vagy egészen biztos vagyok benne, hogy a tóban a jégsárkányom kap egy társat magának. Hiába, nem jövök ki olyannal általában, ami mozog és hím nemű, de komolyan megérdemelne Furia egy tapsot, amiért volt olyan kedves azt az idegesítő vörös dögöt csak leföldeltetni. Remélem ott is marad, ha már az egyetlen normális errefelé rajtam kívül éppen felszívódik. A teste nem semmi, de biztos vagyok benne, hogy minden szava igaz volt. Miközben ő beszélt, én szórakozottan egy kevés vízből próbáltam meg egy tisztességes jégmadarat kreálni, és utána küldeni. A nimfáknál a madár a béke szimbóluma, ha fehér, és én komolyan gondolom, hogy a pártján állok. Még csak az hiányozna, hogy ezekhez a csúszómászókhoz tartozzak. Nem, arról szó sem lehet, soha! Helyette inkább egyszerűen elsétálok, mert itt elég volt. A lányok, ha van egy kis eszük már elmentek, ha nem, viselhetik a következményét.
Már nem vagyok messze a kaputól, gond nélkül át is jutok rajta, a jeges aura éppen elég, hogy mindenki, aki az utamban áll, eltűnjön előlem. Aki csak megérzi, biztos lehet benne, hogy érzelmek nélkül gyilkolnám meg, ha az utamba kerül. Talán ennek köszönhető, hogy meg sem próbálnak hozzám érni a mocskos kezeikkel. Stern várának nagy eséllyel itt és ma vége lesz, nekem pedig ennyi elég volt a műsorból. Azért a falakon kívül még egyszer visszanézek, és meglátom a vörös sárkányt, aki még mindig repked valami miatt. Gonosz mosollyal az arcomon fagyasztom meg az utolsó cseppig a vért a szárnyaiban, majd észak felé fordulok és felemelkedem. Jobb, ha tudják, hogy én vagyok az, aki a gyilkos fehérséget hozza nekik még egy ilyen alkalomért...

Tárgy: Re: Stern 2011-05-01, 10:19 pm

*Hirtelen több dolog is történik. A csőcselék végre hátrálni kezd, de nem viszi túlzásba.
Közben felharsan valahol, nem is olyan messze Alex hangja.
Erre az arany sárkány csak magában megcsóválja a fejét.
A harmadik dolog pedig, amit észlel, egy vékony női hang, mely mégis komoly erőt hordoz magában.
Namelyr sötét pillantását oda kapja, karjai még mindig kitárva. Sötét haj meglebben, ahogy fejét forgatva próbálja megtalálni a tömegben azt az egy valakit, akit hallani vélt.
Nem kell sokat várnia, mire a tömegből előtör az istennő törékenynek látszó, kis alakja. Ez alatt kijelenti, hogy mindenkit meg fog égetni, ha elég erős.
Kain tisztában van vele, hogy elég erős, ahogy azzal is, hogy nem egyszerűen megégne mindenki.
Már szólna, hogy nemhogy megégetni meg fog mindenkit, de örülhetnek, ha a várból marad valami néhány üszkös faldarabon kívül.
Felmordul, mikor az istennő kijelenti, hogy robbanhat is a csomag.*
- Aka…pontosan tudom, mi ez. Találkoztam már ilyennel. És elhiheted, hogy elég erős…Ő nem hagyna itt egy kis pukkanásra valót.
*Az egyre nagyobb pánikban hátrálni próbáló tömegre pillant. Megcsóválja a fejét.
Ezért nem akarta elsütni a robban szót. Az emberek olyanok, mint egy nyáj birka.
Egyik megijed, képes az egészet magával rántani, akár egy szakadékba is, mert a pánik gyorsabban terjed, mint bármi.
Ennek jeleit látja most a köréjük gyűlt embereken. Némelyek már egymást is letaposnák, hogy csak minél távolabb kerülhessenek attól, amihez eddig közel akartak jutni. *
- Ezért akartam szép szóval küldeni őket.
*Jegyzi meg csendesen. Aztán ismét a torony tövében, a pad alatt rejtőző csomagra néz. Szerencsére még nem robbant eddig. Nem tudhatja, hogy meddig tart ki.
Úgy van viszont vele, hogy inkább kivonja magát a történésekből. Egy istennő van mellette.
Biztosan tudja, mi is a teendő.*
- Hogy akarod elvinni?

Tárgy: Re: Stern 2011-05-02, 10:59 am

*A nyilak elkerülik.*
-Ennyire ne tudnának célozni?~
*Nem akarta elhinni, hisz eddig semmi baja nem volt a koordinációs készségének a kétlábú népnek. Megjelent Akahana a csomagnál. Alex elvigyorodott.*
~Ne velem foglalkozz Istennő.~
*Gondolta magában. Ahhoz képest, hogy egy dárda átszúrta a szárnyát, s még a "nagy buli" kezdetekor egy fahusáng átszúrta a karját, egész jól van. Így most sárkányalakban mindkét szárnya igazán sérült, de a repülés még megy neki. Jönnek a dárdákkal.*
~Pff... bár tudnám, mit keresek itt! Simán elhúzhatnék, Akahanáék nélkülem is meg tudnák oldani a problémát!~
*De nem mozdult. Csak körözött, s nem elég szegény népnek, hogy egy bomba van a városban, még mindig kémleli őket egy sárkány. De mégis milyen nehéz a felfogásuk szegényeknek! Egyszerűen még nem fogták fel, hogy a vörös nem akarja őket bántani. Alex nagy körözésében meglát egy távozó alakot.*
~Chö... menjen csak...~
*S ekkor felismerte a jégkirálynőt, akinek a nevét még mindig nem tudja. Anno reménykedett abban, hogy nem lett baja a nimfának, hisz az orra előtt lett rohama, s változott át. De úgy tűnik az él és virul. Mármint nem virul. Sőt... egyenesen rühelli a vöröset. Alex ránéz, amikor az visszatekint, s gonosz vigyor kíséretében valami varázslatba kezd. Nem volt különösebb látvány, de érezni megérezte a férfi. Hirtelen érezte, hogy szárnyaiban megfagy a vér. Első észrevehető dolog az volt, hogy a vérzés a sebeiből leállt. Majd nem tudta mozgatni a szárnyait. Olyan gyorsan történt mindez, hogy Alex alig tudott észbe kapni. Zuhanni kezdett.*
~Ohh, már megint!~
*Talán a sors iróniája, hogy neki teljesen az ellenkező képessége van meg, mint a nimfának. Az bármit lefagyaszt, ez meg bármit felmelegít. Így miközben gőzerővel melegítette szárnyait zuhant ezerrel. Nem sok hiányzott a földig, akkor képes volt fékezni, de arra már nem volt elég ideje, hogy felemelkedjen. Így bumm, bukfencezve landolt a földön. Hál'istennek, vagy hál'isteneknek, vagy ki tudja minek,kinek, de nem volt olyan vészes, nem volt halálos, csak fájdalmas. Miután landolt, nagy nehezen feltápászkodott, s rázott egyet a fején.*
~Ahh, ez félelmetes volt...~
*Körbenézett, s látja, a katonák kipécézték maguknak és már száguldanak is felé kardjaikkal. Alex vicsorított.*
~Na tessék... Nem fogok leállni velük harcolni. Ők húznák a rövidebbet.~
*Így, hogy azok kicsit meghátráljanak, üvöltött egy hatalmasat, amekkorát csak tudott. Mindenfele hallható volt, még a jégirálynő is biztosan érzékelte fagyos füleivel. A katonákban meghűlt a vér - nem kellett hozzá Hisame - s egy pillanatra le is fagytak, de újra határozottság látszott arcukon, s támadtak. Azonban ekkor már volt elég ideje a sárkánynak arra, hogy felrepüljön. Bár lábát még érte egy kard okozta karcolás.*
~Ahh, a francba!!~
*Lassan már mindenhonnan vérzett, mindene fájt. Csontjai az eséstől, stb, stb... Ekkor már igazán dühös, s belekiált Akahana fejébe.*
~Te!!! Haladhatnátok, vagy elhúzzam a csíkot?!~

Tárgy: Re: Stern 2011-05-02, 8:25 pm

* A mágus utasítására az őrök tesznek egy lépést előre, ezzel a tömeget, köztük engem is, hátrálásra kényszerítik, mintha a mágus szavai nem lettek volna elég meggyőzőek.
A tömeg még mindig mozgásban volt, mikor egy fiatal női hangot hallok.*
-Ne nyúlj hozzá!
* Igen csak furcsállom a dolgot, egy igencsak fiatal hangú nő ad parancsot egy mágusnak.
Szerencsémre, hogy korábban az első sorig furakodtam, láthatom, amint a hang tulajdonosa megjelenik a tömeg sűrűjéből. Igencsak meglepődök a vékony testalkatú, szőke hajú, nem kimondottan nagy keblű, de mégis csinos, velem nagyjából egykorúnak kinéző teremtésen. Ezzel a belépővel sikerül felkeltenie az érdeklődésemet. Sőt magamban jót is mosolygok, mikor egymás mellé kerül a lány és a mágus, majd rövid párbeszédük arról árulkodik, hogy ismerik már egymást, ráadásul tetszik a hangnem, ahogy a mágussal beszél.
Hamarosan elhangzanak a bűvös szavak, melyre az egész tömeg felfigyel, majd a többségük olyan gyorsan akar eltávolodni a veszélyforrástól, amilyen gyorsan csak lehet.
Ismételten csak előnyét látom annak, hogy ennyire elől vagyok, így csak néhány könyök fúródik a hátamba, illetve az oldalamba, de én elhatározom, hogy maradok. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, mind a csomagot illetően, mind a lányt illetően, mind a lány és a mágus társalgását illetően.
A lány szavainak hatására eléggé megcsappan a csomag iránt érdeklődők tábora, így azonban azt is bárki kiszúrhatja, hogy nem igazán hasonlítok egy mágikus adottságokkal rendelkező egyénhez, de ez engem most nem érdekel. Meg akarom tudni a válaszokat.
Mikor a megfogyatkozott tömegre gondolok és arra, hogy a jelenlévők többsége járatos valamennyire a mágiában, ekkor ismételten eszembe jut a nap elején megismert nimfa.*
~ Itt a lehetőség! Most megtalálhatom, ha korábban a tömegben volt.
* Alaposan végignézem megmaradtakat, de bármennyire is szeretném, megtudni mi történt vele elválásunkat követően, még várnom kell vele, hiszen ismételten nem sikerül megtalálnom.
Nem is foglalkozok tovább, ezzel a kérdéssel.*
~ Lehet jobb is ha nem tudom mi történt vele.
* Tekintetem visszatér a mágus melletti lányra.*

Tárgy: Re: Stern 2011-05-02, 10:38 pm

Furcsa egy helyzetet sikerült itt kreálni, hála az ős sárkánynak. Először is az idegbaj kerülgetett attól, hogy megint a tömegbe kell kikötnöm, de nem tehettem mást, ez már messze nem az a helyzet volt, amiben csak úgy egyszerűen megtehettem, hogy nem veszek figyelembe senkit és semmit, ami kicsit is zavarja a hely nyugalmát. Eddig megtehettem, hiszen maximum pár érdekes számolási képességekkel megáldott illető és zsebtolvaj tette a szépet mindenkinek, de immáron egy nagy csomó sárkány felborította mindenkinek és mindennek az életét. De jó, ha nem vigyázok, és segítek itt a helyzeten, akkor Dremernek itt komoly vigadalmai lesznek, hiszen kap egy csomó plusz áldozatot. Ilyenkor de tudok örülni neki, hogy én halhatatlan kategóriába tartozom, különben pedig komolyan kezdenék aggódni azok, hogy mi a fenét keresek egy olyan helyen, ami szó szerint egy időzített bombára emlékeztet még most is, az meg mellékes, hogy nekem nem szabadna tudnom, hogy az említett tárgy mit jelent. Amúgy pedig legalább elmondható, hogy kivételesen mindent megteszek tényleg, hogy tudjak az itt lévőknek segíteni, hiszen már régen felfedtem magamat. Na jó, hála annak, hogy kicsit óvatos voltam, szerintem nincsenek túl sokan, akik tudják, hogy ki is vagyok valójában, csak annyit, hogy van erőm, és pontosan tudom, mivel is állok szemben. Még szép, hogy tudom, apának első dolga volt kiskoromban, hogy belém verje a szabályokat, mégpedig kezdve azzal, hogy mi az, amit nem szabad. Például piszkálni a kristályait, mert robbannak, és még jó esetben is elég csúnya foltokat hagynak a szobában. Pedig a heliokrit kristályok nem semmik, eléggé érdekesen néznek ki, ráadásul a színváltó tulajdonságuknak köszönhetően nincs olyan gyerek, aki békén tudná őket hagyni, akárcsak a víztükröt. Persze amíg komoly sebet nem okoznak neki, ami minden, csak nem kellemes dolog. Tudom, akkoriban sokkal lassabban gyógyultam, hetekig sebek voltak még az én kezemen is apró foltokban. Mondjuk másnak egészen biztosan meg is maradtak volna, nálam nyoma sem volt. Szerencsére, anya így is elég érdekesen nézett rám, pedig nem nagyon törődött a dolgokkal körülöttem. Na, mindegy, azóta is szenvedtem már eleget ezekkel a kristályokkal, főleg akkor, amikor megpróbáltam megalkotni a holdköveket, ott is volt pár szép szál lila meg kék tűz is, amire majdnem rálicitáltam. Hihi, ez jól lesz, mivel azóta legalább ellenállást valamennyire szereztem, ha jól számolom, kb. tíz percig nagyon könnyen meg is tudom tartani ezeket az idióta vulkanikus izéket. Persze csak akkor, ha addig nem robban fel, hála apa extra adag napfényének. Igazán leállhatna, már itt vagyok, tudok a nyavalyás kavicsról, nem kell siettetni ebben a helyzetben a robbanását. Különben is lassan én is megteszem vele együtt, nem igaz, hogy pont most, mellettem kell megint ennek a helynek tönkre mennie.
Egyetlen előnye a helyzetnek, hogy pár embert már ismerek, én legalább nem vonják ők kétségbe a szavamat. Kaintól természetes, hogy ismeri ezeket a varázslatos köveket, de a többiektől nem hiszem, és nem lenne szép dolog, hogy egyszerűen rá hagyják a dolgot, főleg tekintve, hogy ez még egy sárkány bőrét is simán átégeti ez az izé. Ne tudom mibe van csomagolva valójában, de fogadni mernék, hogy alul már a földet perzseli. Mázli, hogy az nem éppen éghető anyag, különben itt már nagy bajok lennének jó ideje. Mindenesetre most, miközben én lassan közeledtem, ezzel ismét a középpontba kerülve, megpróbáltam nem törődni az enyhe tömeghisztériával. Tekintve, hogy itt ma már mi minden volt, ez nem is olyan szörnyű, ráadásul nagyrészt azok, akik bátorkodtak itt maradni, egészen biztosan fel tudnának rossz esetben is húzni errefelé egy védőpajzsot, főleg, ha végre, ahogy látom, a fény is elkezdett megszűnni. Remek, akkor itt már nagyobb bajok nem lesznek, most akkor kezdjük a nehezebb részét a dolognak, vagyis mások meggyőzését.
- Nekem ma már nincs idegem a finomkodáshoz, főleg ezekkel a napkitörésekkel tarkítva. - jegyeztem meg idegesen, miközben közelebb kerültem a kőhöz. Itt már érezni lehetett az erejét, nem semmi, ráadásul pedig fogadni mernék, hogy egyszerűen csak elvinni nem is lesz olyan könnyű. A fenébe vele, hogy pont ma kellett nekem megint rövid szoknyát választani, ráadásul ahogy elnézem, még egy fiú van mögöttem. Oké, hajolgatásról akkor le lehet mondani jó hosszú időre. Marad a másik módszer, de előtte valami megmondhatná, hogy milyen nyelven beszéltem, mert ez tuti egy harcos és nem mágus. De persze nem veszi magát észre egy gyilkos tekintettől. - Már elnézést, nem véletlenül mondtam, hogy akinek nincs varázsereje, hátráljon, mielőtt én küldöm a többiek után! - néztem rá dühösen, majd a pad mellé térdeltem, hogy lássam, mennyire is károsodott a zsák. Hát izé, ennek már csak teteje van rendesen meg, ezt Kain egészen biztosan csak nagyon fájdalmasan tudná megfogni. Már ha egyszer sikerül neki, jó erős, ezt én sem fogom tudni, 5 percnél tovább kézben tartani, és még így is valószínűleg sérülések egész sorát szedhetem össze. Remek, de nincs más választásom.
- Kain, ezt kb. 3-4 percig tudom tartani és visszafogni a robbanását, annyi időnk van. Az alatt ki kellene a tengerhez jutni vele... - jegyeztem meg, miközben próbálgattam, mennyire forró, ha alulról kicsit hozzá érek. Nem mondom süt, de még mindig tartható egész jól, ráadásul nem a kilós darabok egyike, így fél kézzel is tudom tartani, ha kell. Igaz, az már jó kérdés, hogy én ezzel hogyan jutok el a tengerhez, arra is ki kéne valamit találni. Na, már ha tudok, mert ahogy elnézem, egy morcos sárkány már van. De jó, még egy ilyen kiáltás, és a dobhártyám fogja bánni a dolgot, méghozzá nagyon csúnyán. ~ Alex, a hangerő marad ugyanaz. Nem kell ilyen erősen kiabálni... egyébként, ha megsérültél nem kell maradnod, a nyilak nem fognak távozás közben eltalálni. - jegyeztem meg hidegen, miközben rá pillantottam. Nincs jó állapotban, neki az lenne a legkönnyebb, ha elengedném, hogy regenerálódjon, vagy oda tudna menni valami gyógyító. Nem hiszem el, hogy az emberek nem értik meg, hogy egyszerűen csak segíteni akar. Azt hiszem, nekem semmi jogom őt itt tartani. Ráadásul pedig szemmel láthatóan van pár ellensége, bár ezen nem csodálkozom. Nekem sem éppen a szívem csücske, de hát a saját temperamentumom mellett ez más dolog. Mindenesetre most már sötétebb van, így a védelmet lazán tartani tudom rajta, amíg nagyjából egy kilométeres körzetben van, nyugodtan mehet...

Tárgy: Re: Stern 2011-05-03, 1:07 am

*Mielőtt még megkapná a választ az istennőtől, meghallja a sárkányordítást. Természetesen Alex az, akitől ered. A vörös valahogy mindig megtalálja a módját, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen.
Közben Akahana közelebb kerül a heliokrithoz és ezzel egy időben az arany sárkány is felfedezi, hogy a csillag halványodni kezd.
Ez utóbbit ő sem bánja, minél kevesebb fény kerül a kristály közelébe, annál több az esélyük a túlélésre mindannyiuknak.
Talán csak Akahanát kivéve.
Elengedi a füle mellett az istennő első megjegyzését, majd ő is közelebb hajol a padhoz. A csomagolás nincs jó állapotban.
Sötét szemei a még mindig ott álló kétlábúra vetődnek.*
- Az ő kabátja is jelenthet egy kis időt, ha belecsomagoljuk…
*Jegyzi meg félig komolyan csak, fejével a nem messze álldogáló sötét harcos felé intve. Valahonnan ismerős neki az alak, de nem jut eszébe, honnan is lehetne.
Máson gondolkodik. Első a teleport, de ilyen távolságra ő nem képes eljutni ennyi idő alatt. Kíváncsian várja, hogy mi sül ki belőle, hiszen a történtek az újdonság erejével hatnak.
A heliokritot eddig is a csomagolás védte meg, és amíg reménye szerint csomagolható, addig van idő.*
- Nem mondom, hogy vállalom elvinni és szerintem távolabb is te tudod vinni. De csomagolva arra lehet esély, hogy váltva vigyük egy darabig....
Habár nem tudom, meddig tudnám hurcolni...de teleport ugrásokkal talán távolabb is, mint gondolnánk....

Tárgy: Re: Stern 2011-05-04, 11:45 am

*Akahana felel. Nem tetszett neki a válasz. Szívesebben áldozná magát a közjóért, de így, hogy már nincs szükség rá, az nem jó. Elmehet... jah. Rájött. Akahana és Kain megoldják a dolgot, s addig míg Kain átváltozott, csak addigra kellett Alex. Most már felesleges. Azonban elmenni nem akar. A jégkirálynő úgy ment el, hogy itt neki már nincs dolga. Úgy is felrobban a hely. Hát Alex nem hajlandó elmenni. Hinni akar abban, hogy Kainék megoldják a problémát. Ha elmenne, akkor az azt jelentené, hogy nem hisz bennük. Most már sokkal nyugodtabban, s csendesebben felelt.*
~Nem megyek nagyon messzire. Valahol a várban megpihenek, ahol nem lelnek rám. Ha szükségetek van rám, szóljatok.~
*Majd elrepült a vár felé. Ott egy tetőn lévő nagy lyukon keresztül bemászott, s azonnal emberré változott. Nem járt arra senki. Leült, nekitámasztva hátát a falnak, a sebeit kezdte el nézni. Elővette tarisznyájából a rongyokat, s a nagyon vérző sebeket bekötötte. A lába is fájt, hisz belekaptak egy karddal, de még rá tudott állni, s sántítva elindult, hogy körbenézzen. Tudta, hogy sokan látták, ide jött be. Így jó lenne találnia egy menedéket. Egyszer csak halk nyüzsgést hallott egyik ajtó mögött, s benyitott. A legtöbb sérültet ide szállították, s kedves hölgyek, s doktorok segítettek rajtuk.*
~Nagyszerű. Ennél jobb búvóhelyet nem is találhattam volna.~
*Feléjük sántikál, s egy kedves lány máris észrevette, s odasietett, hogy egy szabad ágyhoz segítse. Az el volt képedve, mennyire meggyötört férfi jön be. Az már csak mellékes meglepetés volt, hogy a bőre kék. S már jött is az orvos, s nekiállt a sebeket ellátni. Alex a plafont bámulva tűrte a fájdalmat, s elgondolkodott, mennyi minden történt ezen a napon. *
~Azt hiszem kellene írnom egy listát, hogy ki akar engem megölni...~

Tárgy: Re: Stern 2011-05-04, 2:03 pm

* Tekintetem továbbra is a lányt vizsgálja. *
~ Igencsak különös, hogy ilyen fiatal és a megjelenését követően máris mindenki az ő akarata szerint cselekszik. Ki lehet?
* Miközben ezen gondolkodom, úgy néz ki sikerül kiszúrnia a tömegből. Nem volt nehéz dolga.
- Már elnézést, nem véletlenül mondtam, hogy akinek nincs varázsereje, hátráljon, mielőtt én küldöm a többiek után!
* Egy ilyen szép kérés után mit is tehetne az ember?
Még néhány pillanatig nézem dühös tekintetét, miközben rájövök, lehet valami értelme a korábban elhangzottaknak.
Egy szolid mosoly ül ki arcomra, mikor tudatosul benne, ezzel az elgondolással én is csatlakozok azokhoz, akik akarata szerint cselekednek.*
~ Na, azt már nem!
* Érkezik a rögtönzött válasz. Továbbra is figyelem, amint a követ vizsgálja. Megjegyzésére igen csak elkerekednek szemeim. Ha eddig netán kételkedtem volna a veszély valódiságában, mostanra már teljesen egyértelművé válik, hogy veszély az van, nem is kicsi. Kicsit mérgelődök is magamban, amiért nem követtem a többieket, akik elhagyták a terepet, de mikor belegondolok, hogy akkor én is lemaradtam volna mindarról, amiről ők, már nem is annyira aggaszt a dolog.
Szerencsére, hogy gondolataim mellett folyamatosan figyelemmel kísérem, a kő körül legyeskedőket. Ennek köszönhetően, tudomásomra jut Kain terve. Hála a lánynak már legalább a nevét tudom a mágusnak.
Hamarosan le is kerül rólam az említett ruhadarab.*
- Kain, ezzel akarjátok becsomagolni?
* Hívom fel magamra a figyelmet, miközben a már levett ruhadarabra mutatok. Sejtem, hogy a Kain melletti személy, továbbra se fog örülni jelenlétemnek, ezért folytatom.*
- Remélem, a KISasszony nem haragszik túlságosan, amiért mégis itt maradtam.
* Egy kis mosoly ki is ül az arcomra, hiszen a kis jelzőt nem véletlenül sikerül jobban kiemelnem a kelleténél. Továbbra se repesek a gondolattól, hogy ő akart parancsolgatni nekem. Még akkor is, ha annyira nem is csúnyácska.*
- Azért, ha lehetséges egyben szeretném visszakapni!

Tárgy: Re: Stern 2011-05-07, 7:00 pm

Rendben, kezd itt most már minden véglegesen és visszavonhatatlanul összekuszálódni. Addig oké, hogy valaki minden áron tönkre akarta tenni a mai vásárt, sőt, ami azt illeti, amennyiben ezt sikerül neki sérülések nélkül kiviteleznie, még megyek is a segítségére, hiszen nem semmi, hogy egy ekkora helyet ki tud üríteni, de nem jött össze. Először is az illető egy csúnya, nagy fekete sárkány volt, akin látszott, hogy nagyon nem az emberbarát fajta, és jobb ötlete nem lévén egy robbanó heliokrit kristályt volt kedves itt hagyni az egyik pad alatt, immáron majdnem teljesen feltöltve. Remek, nekem mára már nem hiányzott úgy nagy átlagban más sem, csak egy felelősségre vonás, vagy egy letolás, amiért egy nagy csomó ember miattam vesztette életét. Hogy mennének a fenébe, nem értem minek kell itt minden egyes lénynek komolyan gondolnia, hogy a rombolás elég erős elrettentés bármi elérésére. Nem mondom, hogy az istenek jobbak lennének, köztük is van pár zakkant alak, de egy biztos, ők legalább képesek elismerni, hogy hol az a határ, ami a saját korlátaikat jelzi. Az enyém példának okáért itt már nagyon közel van, a hold gyermekeként eleve nem nagyon jövök ki a nappal, és egy erejéből származó kristály nem az a dolog, amit olyan könnyen meg tudnék állítani, ha robbanni akarna. Azt sem mondom, hogy nem tudnám, mivel még nem próbáltam, de egészen biztos, hogy véglegesen sem kiölni sem elnyelni nem tudnám az erejét, bármennyire is próbálkoznék ilyesmivel. De jó, más már ide nem kellett, mint pont ez. Most komolyan, láttam már heliokrit kristályt, nem is egyet, ami azt illeti fogtam is őket, de pont a szervezetem ezerrel tiltakozik ellenük, ahogy a józan eszem is az ellen, hogy most megpróbáljak apától segítséget kérni. Lehet, hogy a büszkeségem miatt én itt szépen meg fogok sérülni, ami azt illeti, erre nagyon is jó esélyek vannak, de akkor is el fogom tudni innen vinni ezt az izét, lehetőleg azelőtt, hogy robbanna. Nagyjából negyed óránk lenne még, ha jól érzékelem, mielőtt ez magától feltöltődik, és az erőmmel is még tudom visszatartani egy öt percig. Oké, ez nem rossz kezdet, Stern vára, ha jól emlékszem a térképekről egy hegyfokon van, de nem lehet mondani róla, hogy túl messze lenne a tengertől. Repülve, vagy valamilyen lebegő varázslattal egészen biztosan el tudnám vinni addig, főleg ha a sárkány is komolyan gondolja, hogy segít benne. Ahogy elnézem ő sem fiatal, szerintem van elég ereje, hogy meg tudja tartani a követ, miközben én megpróbálom a minimálisra csökkenteni a labilisságát és a robbanás előrehaladásának esélyeit. Nem lesz könnyű feladat, az igazság szerint jó pár részem nagyon is tiltakozik ellene, de vagy ez, vagy a segítségkérés marad, és ez utóbbira nem vagyok hajlandó. Oké, nem vagyok éppen fiatal teremtés, ami azt illeti az istenek között ellenben sajnos nagyon is az alsó kategóriába tartozom, és illene már végre bizonyítanom. Csak arra sem ártana emlékezni, hogy mit is kéne pontosan tenni. Oké, kezdetnek fény ennél több nem kerülhet ide, de jó, hogy volt kedves apa takarékra venni a napfényt, ezzel máris segített kicsit, bár nem könnyű elismerni. A többit viszont azt hiszem meg lehet oldani, legalábbis nagyon-nagyon reménykedem benne. Az kezdetnek már nem rossz, hogy a kristály nem égette meg a kezemet, így nagy eséllyel nem lesz gond a hordozásával, ha a sárkány is a közelébe kerül. Márpedig fog, mivel komolyan gondolom, amit mondtam, hogy ezt a tengerhez kell juttatni, és ha már volt annyi esze, hogy felajánlotta, vigyük felváltva, el fogom fogadni. Nem is árt meg, hiszen nem tudom egyedül mennyire tudnék ügyelni mindenre, kezdve egy burokkal, amit felhúzok közé, hogy rossz esetben is vissza tartsa jó pár percig a robbanást. Szerintem most rögtön el is kezdem kialakítani, már ha kicsit elhalnak a hangok, mivel kezd sok lenni belőlük. Kezdetnek talán kizárhatóak az emberek, ők most eléggé féltik az életüket, hogy ne szólaljanak meg, de túl sok itt a mágus, aki érdekes hangon azt fejtegeti, vajon mennyire is sikerült nekem feljutni a ranglétrán, hogy az erősebbek tiltakozás nélkül engedelmeskednek. De jó, ilyenkor tudom imádni, hogy nem ismernek, különben itt nagy baj lenne. De akkor is, nyugodtan megtehetik, hogy abbahagyják a kibeszélésemet, minden egyes szót hallok gond nélkül, amit kimondanak, és nem kell nagyon hazudnom, ha azt mondom, nem a legjobb érzés, hogy ilyen véleménnyel vannak rólam, amikor éppen próbálom a feneküket megmenteni. Oké, nem mintha érdekelne, volt már, hogy lemondtak mindenfélének, de vannak határok, amelyeket nem szoktak az emberek átlépni, ha a téma hallótávolságon belül van. Remélem befejezik hamarosan, igazán nem ártana végre egy nagyon kicsit koncentrálnom is, mielőtt még itt bajok lesznek. A kristály ereje növekszik, én minél később kezdek el itt felállítani egy pajzsot, annál nagyobb fog kelleni, hogy visszatartsa. Rendben, akkor először is fejben be kéne fejezni a beszélgetést Lexyvel, mert ha itt meg talál szólalni, abból csak bajok lehetnek. Mázli, hogy ő is pihenni akar, így nem kell kerek-perec leráznom valamilyen indokkal, ami nagy hazugság lenne.
~ Rendben, megszakítom a kapcsolatot, amíg megpróbálom az erőmet összpontosítani. Ha baj van, attól még tudok jelezni... - suttogtam neki el fejben a búcsúszöveget el, majd hagytam, hogy a teljes összeköttetés leomoljon. Nem volt olyan nehéz, csak mintha egy vékony pókfonal szakadt volna el, ami eddig ki volt feszítve kettőnk között. Fogadni mernék, hogy ő cseppet sem bánja a dolgok alakulását, hiszen ha jól néztem, nagyon is az idegeire ment, hogy a fejébe másztam. Bár szerintem nem volt baj, hogy úgy intéztem, ne halljam, amit nem akar, magamat megkíméltem egy sor káromkodástól nagyjából, őt meg egy istennő haragjától. Bár azt tuti nem fogja ilyen könnyen csak úgy elfelejteni, hogy tartozom neki, nem is kevéssel. Mindegy, egy szívesség nem a világ, és igazán meg tudja emészteni. Amúgy meg el kel neki, szerintem olyan, mint én, nem éppen az emberek kedvence és sikerült már szép adag ellenséget szereznie. Hiába, errefelé senki nem szereti a felvágós fiatalokat, ezt pedig volt alkalmam a saját bőrömön is alaposan megtapasztalni. Oké, és térjünk vissza ahhoz a francos kis kristályhoz, nem ártana végre bűvészkedni is kicsit, hiszen legalább két perc elment az elmélkedésemmel, meg a vizsgálattal.
Lassan hunytam le a szememet, majd egyik kezemmel a kristály alá nyúlva, a másikkal meg a tetejét biztosan tartva kezdtem el óvatosan mondani a szöveget. A nyelvet, amelyet használtam, nem hiszem, hogy innen bárki is ismerte volna, hiszen az isteni varázslatok nyelve volt, amelyet a ma élők leginkább a kelta és a görög kiszámíthatatlan összefonódásának mondanak az egyiptomival. Szerintem sincs sok értelme, de határozottan erősebb, ha a szöveget hangosan mondom. Nagyjából félhangosan elég is volt, és szemmel láthatóan hatni is kezdett. Az elején még nagyon erősen éreztem, hogy a kristály pulzál, ahogy próbálja a napfényt begyűjteni, később azonban már csak gyengén tette és a hőmérséklete is visszavett egy kicsit. Nem tudom pontosan mennyi ideig tartott, mire a stabil burok készen lett, de egészen biztosan nem sokáig, és most valamivel könnyebb lett a dolgunk.
- Felhúztam egy burkot köré, hogy ne azonnal robbanjon, ha esetleg nem bírná a teleportálást. Nem tudom mennyire stabil, de biztosan képes leszek késleltetni a kitörést... - mondtam, miközben kicsit megmozgattam a kezeimet és felálltam. Először is éppen elég zsibbasztó volt jó ideig így lenni még számomra is, másodszor pedig a tenyeremen ott volt a kő nyoma, amit nem ártott volna eltüntetni, hiszen az isteneknek nem szép dolog égési sebekkel mászkálniuk. Ez még nem égett meg, de úgy látszik én sem bírom egyszerre majd öt percnél tovább tartani, ha nem akarok mazochista lenni. Márpedig ha saját magamat is megsütöm, az nem fog segíteni semmiben. De jó -.-
- A kabát segíthet, köszönöm! - kaptam ki azzal a lendülettel a férfi kezéből is dobtam rá a kőre. Max. kicsit kiégeti, van ilyen, de ahogy elnézem, elég vastag hozzá, hogy megtartsa. És ez a szemtelen meg örülhet, hogy van elég egyéb dolgom is, különben nagyon nem hagynám a kis jelzőjét szó nélkül. Oké, nem vagyok egy magasságbajnok, de ez nem azt jelenti, hogy erőm sincs. Mert van, és ha nem lenne lefoglalva, mindjárt meg is mutatnám neki, hogy mekkora. De nem, helyette csak a kabátját fogom kicsit átalakítani, ha már felajánlotta olyan nagyon szívesen. Persze, meg a mesevilág. Inkább csak elvettük, de nem tud izgatni, szükség van rá, és ennyi. Mindenesetre ezzel most komolyan segített, mert a kő teljesen beburkolható, és így el lehet végre mozdítani is. Éljen. Azt a kérését meg jobb elengedni a fülem mellett, hogy egészben kéri vissza, hiszen tuti, hogy nem fogja úgy visszakapni. Már ha sikerül neki. Ha rajtam múlik az is úszik egyet. Egyes számú jó tanács mellettem: morcos istennőt ne ingerelj tovább a kelleténél. Pipa, ez kb. már át lett lépve, ajánlom, hogy a további jelzőit viszont tartsa magában. - Mielőtt elvisszük, egy kérdés, mekkora távolságra tudod teleportálni? Azt tudom, hogy keletre van a tenger közel, de még így is lesz jó pár mérföld. - és ami azt illeti, ha csak én viszem, mivel ügyelnem kell a pajzsra, kizárólag kis léptekben tudok haladni, nagyjából mérföldenként egyszer kénytelen lennék megállni. Szóval jobb tudni ő mire képes most, hiszen egészen biztosan kivett belőle is a harc ebben a kalamajkában. És gondolom még mindig nincs vége ennek az egésznek, hogy a jó égbe vele. Bocsi apuci, de tényleg inkább melléd kerüljön ez a helyzet, mint az idegeimre, amik már erősen pattognak ma. Na, nem mintha az övéi nem lennének a védett fajok között listavezetőek...

//na, csak kezdek visszatérni Very Happy

//

Tárgy: Re: Stern 2011-05-08, 2:58 pm

//Nem vagyok benne biztos, hogy a kelta, a görög és az egyiptomi hivatkozások helytállóak, hiszen egyik nép sem létezik ebben a világban Smile

bár ha az olvasóknak üzentél vele, hogy mihez is hasonlíthatják a nyelvet, akkor érthető Smile

//

*Az arany sárkány előbb Akahanát szemléli, ahogy a követ burkolja be. Neki is hasonló terve volt, de azt azzal a pillanattal, ahogy a Holdistennő feltűnt, el is vetette.
Ő tisztában van azzal, hogy a tenger bizony nem két lépésnyire van. Nem is tudná odáig vinni, de a teleport ötlete önmagában elég ahhoz, hogy egy pajzzsal és saját kabátjával letakarva elvigye elég messze ahhoz, hogy élőben ne tegyen kárt. Onnan már csak egy fél pillanatnyi repülés, míg az égig viszi, s ott elég magasra ahhoz, hogy maga a robbanás már legfeljebb a talajon lévő növényzetben tegyen kárt és persze egy jó méretes villanást okozzon a nappali égbolton.
A terv szintén egy utolsó teleport és megfelelő védőpajzs lett volna, ami tompítja a robbanás szelét, mely reményei szerint érte volna.
Azonban így, hogy egy istennő is belépett a játszmába, egyszerűbbé válik a dolog. Legalábbis Kain részére.
A „feketeköpenyes mágus” nevét hallva az azt kimondóra kapja a szemét.*
~Ehh…már a nevemet is tudja…~
*Aztán tovább vándorol a kabátra, amit a harcos az istennőhöz intézett szavakkal tart a kezében.
Ő ugyan nem szól kettőt sem ebbe bele. Akahana nem az a nő, akivel szívesen húz újat, éppen elég volt Rooberrel való találkozása előtt és alatt.
Namelyr alig észrevehetően ingatja meg a fejét, mikor Akahana szinte kitépi a ruhadarabot a harcos kezéből.
Van egy olyan érzése, hogy attól a fickó már elbúcsúzhat. De lelke rajta, ő adta oda.
Az istennőre nézve sötét szemei egy pillanatra elkerekednek.*
~Azt gondolja, a tenger olyan közel van…Neki biztosan, de nekem nem éppen. Azért nem is gondoltam rá, hogy elviszem odáig, mert nekem az halva született ötlet lenne.~
- Régebben egy teleportálásra több mérföldet is sikerült eljutnom, de azért a fél kontinenst semmiképpen nem vittem át. Heliokrittal meg jó, ha egy mérföldet meg tudok egyszerre ugrani.
*Sötét szemei közben már megint a kristályra szegeződnek. Jó lenne már túl lenni rajta. Nem sok ingerenciája van neki és már átkozza is magát, hogy felajánlotta a segítségét. Maradhatott volna meg hátsó sorból szemlélőként. Nem is érti, miért kellett neki beleavatkoznia.
Teljesen nyugodtan itt hagyhatta volna az egész helyet akkor, amikor Alexet kimentette innen.
Ez volt az egyedüli ténylegese tette, illetve Furia átkának megtörése. Ahhoz viszont azért kellett erő.*

Tárgy: Re: Stern 2011-05-09, 1:19 am

*Mivel mágiával foglalkozom, gondoltam rám nem érvényes az a "szabály", hogy hátráljak, ha nem akarok meghalni, sőt úgy döntöttem leszállok a földre és nem a falról tekintek le. Fülemet hegyezve hallgatom ötletüket, miszerint teleportálni kéne, de valahogy mégis csak fel kellene arra készülniük, ha netán közben robbanna a kristály ami állítólag benne van a csomagban. Úgy érzem segítenem kellene, de mivel, szinte teljes mértékben nem tudtam, mivel lenne dolgom így inkább úgy döntöttem, hogy a sárkány mellé repülök kit már régebbről ismertem. Ekkor fedeztem fel, hogy a másik személyt is ismerem.*
-Akahana?
*Kérdeztem, a régről ismerős istennőt, ki nagy ellenségem istennője, a holdé. Nem húzta le csuklyámat, hisz nem állt messze tőlem az, kinek harci eszközös tervét valószínűleg halálra ítélhettem.*
- Milyen erőre lenne szükségetek? Nem tudnék segíteni? Nincs nagy erőm, de hátha hozzá tudok járulni valamivel...
*Tettem fel a kérdéseket szépen sorjában, s közben fürkészve Akahana arcát.*

//kb még mindig nem tudom mi van XD mert Aka szovegeiben elveszek ... de azért megpróbálom aktivizálni agam Smile

//

Tárgy: Re: Stern 2011-05-09, 7:43 am

Heliokrit - ez az egy szó ismétlődött fejében. Nem volt idegen számára ez a név. Ráadásul az itt heverő csomag, na meg a körülötte csapott hajcihő során elejtett szavak arra utaltak, hogy abban a csomagban valóban egy heliokrit lapul. Minden porcikája azért ordított, hogy legalább egyetlen pillantást vethessen a sosem látott ásványra, de jól tudta, az a pillantása volna élete utolsó cselekedete. A kristály valószínűleg azonnal felrobbanna a nap első sugarainak érintésére.
Néhány évvel ezelőtt, amikor az egyik expedíciójuk során saját szemével csodálhatott meg egy valódi fekete kristályt avagy éj-kristályt, már akkor szó esett a heliokritekről is. Azon bizonyos ásványokról melyek a fekete kristály tökéletes ellentétei.
Érdekesnek találta azonban azt az apró momentumot, melyet anno még a Nagy Háború feljegyzéseiből tudott meg. Akkoriban nem csak építő jelleggel használták az éj hihetetlen erejű kristályait, még véletlen sem. Sokkal inkább volt ismeretes pusztító erejük. Érdekesnek tartotta azt a tényt is, hogy abban az időben egyetlen egy eset kivételével még csak utalást sem talált a heliokritekre.
Ezt furcsállta is, ám nem tartotta fontos momentumnak az akkori nem felbukkanását annak az ásványnak. Minek is kellett volna egy heliokrit bárkinek, amikor ott volt az éj hihetetlen pusztító erejű alkalmazása, amit még Lanur használt a sárkányok ellen. Arra a bizonyos mágikus pecsétre emlékeztette ez a mostani kristály felbukkanás.
Igaz ez nem az éj kristálya, hanem sokkal inkább a nappalhoz tartozik, hisz'a napból meríti erejét. Legalábbis legjobb tudása szerint onnan.
Kissé közelebb merészkedett, hogy mindent jól láthasson, ami történik a csomag körül.
Néma csöndben figyelte a lehetséges elhárítást tárgyalókat.
Alaposan szemrevételezte magát a csomagot is, hiszen aki csak ismerte az mérget vett volna rá, hogy a nap végére - már ha túléli a napot - ott fog díszelegni Syd naplójában egy egészen pofás és precíz rajzolás képében. Na meg persze az események szöveges feljegyzésével. Elvégül nem árt az sem, ha a végkifejlet után is utána tud majd járni.
Feltéve, ha az a konok és megátalkodott mágus nem fogja megint megszorongatni.
Erre a gondolatra felkapta fejét és pillantásával a már félt alakot kereste a tömegben.
Nem látta ott, pedig szinte a zsigereiben érezte a jelenlétét. De lehet, hogy ez már pusztán kezd paranoiába átvágni nála. Minden esetre és a biztonság kedvéért fél szemmel folyton azt a bizonyos sötét köpenyt leste, hogy ne érje meglepetés.
Aztán eszébe jutott, hogy az előbbi felszólítások miszerint távolodjanak el azok, akik nem rendelkeznek varázserővel, az rá is vonatkozik, hiszen ő sem mágus.
Erről újra az a feketeköpenyes jutott eszébe, s ettől el is szállt minden kedve a lelépéstől.
Pedig valóban veszélyes lesz itt az elkövetkezendő percekben. Ha csak egy kicsit is hibáznak, itt minden és mindenki "jobb létre szenderül".
Na persze Sydney bizonyára volna olyan peches, hogy még a túlvilágon is az az őrült mágus hajkurássza. Ezen abszurd gondolaton el is mosolyodott egy röpke pillanatig.
Nem volt más választás. Maradni kellett neki még akkor is, ha hamarosan alulról szagolja majd az ibolyát.
Keze önkéntelenül is ruhájának dekoltázsához siklott, s ujjai kivételesen saját tulajdonában lévő medaliont érintettek a finom anyagon keresztül. Érezte, ahogy a bőre kissé felforrósodik a fekete kristály érintésétől, de ez rögvest elmúlt, amikor eleresztette a fekete kristályt.
Úgy gondolta, ha már annak a nappali gyilkosnak ott lifeg a nyakában az ellen párja, hátha lesz annyi szerencséje, hogy valami csoda folytán túlélje ezt a napot, meg azt a másik kristályt, mely abban a precíz és felettébb mutatós csomagban rejlik.

Tárgy: Re: Stern 2011-05-17, 1:17 am

- A kabát segíthet, köszönöm!
* A lány egy pillanat alatt eltulajdonítja kabátomat. Kicsit meglepődök a gyorsaságán, bár nem is nehezítettem meg a dolgát.
Szinte azonnal a kőre kerül. Csak ekkor támad az az érzésem, miszerint lehet nem a legjobb döntés volt felajánlani a kabátot, azonban most már nincs visszaút.*
~ Lehet ideje elbúcsúzni tőle.
* Az érzés ellenére azért még bizakodok abban, hogy épségben, esetleg kisebb sérüléssel kapom vissza tulajdonomat.
Érdeklődve hallgatom a lány és Kain párbeszédét, amit a kő eljuttatásáról folytatnak, bár számomra elég értelmetlennek, mégis érdekesnek hangzanak a hallottak. De hát mágusok, és azok mindig is elég furának tűntek számomra.
Miközben a mágusokat figyelem és az elhangzottakon gondolkodok, egyszer csak egy köpenyes alak száll le Kain mellé.*
~ EZ Ő! De mit keres még itt?
- Akahana?
~ Akahana? Szóval így hívják. Érdekes név. … De miért ilyen ismerős? Biztos vagyok benne, hogy még nem láttam. De akkor?
* Erősen kutatok emlékeim közt, bár továbbra se akadok rá, mégis honnan olyan ismerős. Az viszont tovább növel a problémám, hogy láthatóan a környezetemben található mágikus hatalommal rendelkező lények számára, már közel se okoz ilyen problémát Akahana személyazonossága. Igen érdekes kis zúgolódás lesz úrrá rajtuk.
Az érezhetően növekvő feszültség és a suttogások növekvő hangerejének hatására már engem is kezd zavarni.
Azonban egy számomra érdekesebb személy is a színre lépett. Nevezetesen a repkedő csuklyás alak, akinek köszönhetően korábbi sárkányok elleni elképzelésem kis híján teljesen dugába dőlt, hála az ő piromániájának.
A köpenye láttán ismételten kezd eluralkodni rajtam ugyanaz a harag, amit akkor éreztem mikor tudatosult bennem elképzelésem kudarca.
Nem túl feltűnő módon, de kardom felé kúszik kezem, majd pár lépést teszek előre, szerencse hogy az első sorban vagyok. Végül egy gyors mozdulattal kihúzom a kardot, és a nekem háttal álló köpenyes alak nyakához helyezem.*
- NE MOZDULJ!! GYÚJTOGATÓ !!
* Már magára a mozdulatra is felfigyeltek az őrök, amit sikerült még jobban feltüzelni, mikor meghallották a gyújtogató szót.*
- A RAKTÁRT !! … MIÉRT KELLETT FEGYÚJTANOD???

Tárgy: Re: Stern 2011-05-17, 1:50 am

- NE MOZDULJ!! GYÚJTOGATÓ !!
*Ordított rám a férfi miután nyakamhoz szegezte kardját.*
- A RAKTÁRT !! … MIÉRT KELLETT FEGYÚJTANOD???
*Apró rugaszkodással a levegőbe emelkedtem, távolabb az előbbinél is a kardtól.*
- Ne szegezd csak úgy valakire a kardod, ha nem tudod mit és mért tett pontosan…
*Mondtam, egyenlőre nyugodt hangon*
- Nem gyújtottam meg semmit! A vasat olvasztottam el… hogy miért? Hogy megvédjem az embereket! Ugyanis… teljesen mindegy, mivel támadsz a sárkányokra, nem sebzed meg csak jobban felhergeled őket, ezzel okozva saját vesztedet!! S ha ölni akartak volna, akkor nem játszadoztak volna itt… egyszerűen csak letámadnak, és elvisznek, majd fogyasztanak! Ha ezt felfogtad… akkor megkérnélek, hogy ne hadonássz a kardal, mert végül nem csak saját vesztedet, hanem a várban lévők vesztét is okozhatod!
*Mondtam végül már mérgesen, majd leereszkedve megfogtam a férfi kardját, s az energiát a kezembe eresztve, megolvasztottam annak pengéjét.*
- Addig nem adom vissza formáját míg el nem ül a baj!
*Mondtam hangosan és lihegve, hisz a varázslatok használata ilyen sokszor egymás után még hozzá nem is gyengét kezdett kifárasztani.*
~Úgy tűnik kezd utolárni a fáradság.

Tárgy: Re: Stern 2011-06-08, 10:26 pm

Rendben, a tömeg nem tesz jót ma már a virtustáncot járó idegeimnek, de előnye a helyzetnek, hogy ezen már nagyon rontani sem tud. Legalábbis amíg csend van, biztosan nem. Valójában a legtöbben képesek lennének szerintem segíteni, csak éppen elég hatásos volt a figyelmeztetés, hogy a kő itt előttem veszélyes, pontosabban éppen robbanni készül. Rendben, nem mintha bánnám, hogy távol maradnak, hiszen minél kevesebb ember van körülöttem, akire ügyelnem kell, miközben ezt a követ irányítom, én annál nyugodtabb leszek, ami jó dolog, tekintve, hogy a pajzs nem magától marad meg körülötte. Sajnos jelenleg az emberszám még eléggé magas, ami azt illeti, sokkal magasabb a kelleténél, ami egészen biztosan nem jelent számomra túl sok jót. Mindegy, a legtöbben már nem a nyakamban lihegnek legalább, és szépen fel is fogták, hogy nem az a fajta kislány vagyok, aki olyan hű de nagyon jól tűri, ha megpróbálják megmondani neki, hogy mit tegyen. Meg ha már itt tartunk, kislány se vagyok nagyon, de ez kb. nagyon is felesleges dolog, tekintve, hogy majdnem minden embernek, aki kicsit is használja az eszét feltűnik, hogy nem éppen az a korán érő típus vagyok, hanem éppen az ellentéte. De remélem, hogy erről a véleményüket még meg fogják maguknak tartani, nekem ugyanis már nagyon elegem van belőle, hogy a viccek aktuális tárgya legyek, ráadásul pedig akárhogy is nézem, eléggé sokan nagyon nem tudják szeretni, hogy ezért robbanok. Főleg a férfiak tartanak ezen a szinte, de egyszer esküszöm, hogy visszaadnám, hiszen olyan szívesen megnézném, hogy ők milyen képet vágnak, ha az "eszükre" mondom azt, hogy kicsi. Egyszer próbáltam eddig, és az volt róla a véleményem, hogy hozzá képest az én hisztim semmi, fel sem tűnik az embereknek. Bár, lehet, hogy egyszerűen csak nem akkor és ott kellett volna ilyen sziporkát bevetnem, tekintve, hogy nagyon is fel volt húzva, de megérdemelte akkor is. Engem aztán senki ne fikázzon, aki rosszabb nálam, különben eléggé bajban lesznek, tekintve, hogy a temperamentumommal nem erdőtüzet, hanem kapásból egy egész esőerdőt el lehetne égetni. Legalább apa nem mondhatja, hogy semmit nem örököltem tőle, tessék, ő sem sokkal jobb. És mi történik, ha két temperamentumos ember találkozik? Kb. tudom, havonta egyszer van és általában nagyjából napkitörésként emlegetik hála annak, hogy egyet lehet találni, nekem vagy az apámnak forr-e fel előbb az agyvize. Szerintem más segítség nem kell, tekintve, hogy a hold még egyben van, tudtommal...
Közben nagyjából sikerült magamat visszahoznom a jelenbe, ahol éppen Kain próbált rendesen válaszolni a kérdésemre. Szuper, már csak ez hiányzott, így nagyon vidám lesz a dolog, tekintve, hogy egy mérföld után váltások lesznek. Rendben, ideje abbahagyni a nyavalygást, elvégre még ez is egy fokkal gyorsabb legalább, mint az, ha én egyedül próbálom elvinni, de még messze nem a legtöbb, amit megtehetek. Rendben, de talán így lesz a legbiztonságosabb. Most már csak be kéne neki adni, hogy mit tegyünk, hiszen én eléggé félek, hogy amennyiben csak a levegőbe emelkedne fel a csomag és ott robbanna, a hatótáv idáig elérne, magával hozva egy csomó felesleges áldozatot. Nem, köszönöm, ezt kihagyom.
- Rendben, nagyjából egy mérföld nekem is menne, a végén pedig képes vagyok ötöt megtenni, ami elég mélyen lesz a tenger felett ahhoz, hogy biztonságosan elengedhessem. - néztem rá, miközben immár feladtam, hogy csak simogassam a jó pár rétegben letakart követ és a kezembe vettem. Nem mondom, hogy nem égette meg a tenyeremet, de egyenlőre sokkal gyorsabban gyógyult a seb, mint ahogy jött az újabb, így nem kellett félnem. De ha ez az egész elhúzódik, abból nem lesz túl sok jó dolog. Bevallom, félek is megtudni, hogy mi minden jöhet ebből ki. Már így is majdnem mindenki, aki eddig itt volt, hátrálni kezdett, vagyis ezt kivinni nem lesz olyan nehéz. Majdnem. Most még persze felbukkant pár ember, amitől még jobb lett a helyzet, az egyik ráadásul pedig egy sokkal ismerősebb elf volt, mint kéne, akinek első dolga volt elharsogni a nevemet. Remek, köszönöm kedvesem, nem véletlenül titkoltam el eddig. Most mindenki tudja, hogy ki vagyok. Ez egyre jobb lesz.
- Ne hívj a nevemen, és aki még tud védelmi varázslatot a kőre, használja! - nyújtottam ki a kezemet, és megvártam, amíg gyorsan mindenki volt olyan kedves magában eldönteni, mennyire veszélyes a közelbe jönnie, végül az utolsó pár vállalkozó még el is mormogott valamit. Remek, ez egyre jobb lesz. Most már remélem, bírni fogja a szállítást, mert kezd nagyon elegem lenni ebből az adrenalin löketből. - Induljunk! - néztem Kainra, majd egy határozott irányba indultam el gyalog, és nem egész fél perc múlva el is tűntem. Az irányt ebből ő is belőtte, a távolságot meg tudja. Éreztem, hogy mennyire nem kellemes a kővel együtt távozni nem szilárd alakban, de túl tudtam élni, és viszonylag hamar földet is értem, természetesen nem sokkal utánam pedig a sárkány is megérkezett. Szó nélkül adtam át neki a követ és engedtem előre, hogy minél hamarabb végezzünk.
Az utolsó szállítást Kain végezte, nem messze a tengertől állt le, mikor megérkeztem pedig már azt figyelte. Egy sziklán voltunk, nagyjából 100 méterre a víztől, így nem kellett annyira messze mennem. Láttam, hogy a kő már eléggé furán nézett ki, ezért miközben átvettem, vigyáztam, hogy a gálánsan felajánlott kabát eddig meg nem égett része maradjon meg védelemnek. Na, ez már használva nem lesz, de nem baj. Ezúttal vigyázva emelkedtem fel és sokkal lassabban tettem meg az utat, hogy a levegőben, a robbanás esetén is biztonságos magasban tudjak megállni, amíg megfordítom a teljes tönkre ment borítás másik felét. Nos, az elmondható, hogy a heliokrit kristály gyönyörű, szinte arany színűen pulzált, amikor rá pillantottam, és kicsit fájt is a szívem, amikor a vízbe ejtettem. Hosszú zuhanás után ért csak bele, elmerülve, miközben hátrálni kezdtem. Még láttam, ahogy a víz felcsap, egy örvényt és egy hatalmas hullámot hozva létre, de utána már semmi nem történt, jelezve, hogy készen vagyok. Nem mondom, fárasztó egy munka volt ezt, soha többet nem akarok ilyet elvállalni. Ideje szólni Kainnak is, hogy minden rendben. Nem ártana végre szilárd talajt fognom.
- Sikerült! - suttogtam, miközben végre felvettem az alakomat nem messze tőle. A hullám, amelyet a kristály okozott pár percen belül itt lesz, és amint elcsitul, megszűnik minden nyoma ennek a rémálomnak. Azt még megvárom, de utána már nem leszek képes visszamenni Sternbe. Semmi kedvem hozzá, csak egy kis pihenést akarok, lehetőleg napfény mentes helyen.

//Bocsi, jobb befejezés ötletem nem volt és köszönöm mindenkinek a játékot! //

Tárgy: Re: Stern 2011-06-09, 4:47 pm

*Kain a maga részéről ismét csak háttérbe húzódik, hadd vigye a prímet az istennő.
Egészen addig szó nélkül is marad, ameddig a kabátot adó férfi és a levegőből landoló elf össze nem akaszkodnak.*
- Ez nem a megfelelő hely és idő a vitára.
*Bár maga Kain is látja a katonákat, akik csak a kristály miatt nem jönnek közelebb.
Várható, ha elviszik innen, első dolguk lesz az elfet körbevenni, ugyanis a végvárat elég érzékenyen érinti a teljes fegyverraktár tönkretétele.
A Tanácstól legutóbb a megerősítésre nem kaptak támogatást, sem anyagiakban, sem fegyverekben. Az pedig, hogy a fegyvereik jelentős részét valaki megsemmisíti, komolyan szabotálhatja a vár védelmi képességeit.
Nagyon valószínű, hogy nem fogják szó nélkül hagyni. Persze mindezt Kain nem tudhatja.
A sárkány csak végignéz a fegyvereik markolatát fogdosó katonákon. A köpenyes elf kihúzta a gyufát, ha tényleg ő volt, bár a szavai alapján minden bizonnyal igen a válasz.
De ez már a sárkányt nem érinti.
Akahana is megszólal közben és el is indul.
Az arany sárkány sem késlekedik sokáig, hamarosan csak szürkés szertefoszló köd marad utána.
A heliokritot váltva viszik, ahogy megbeszélték.
Namelyr is helyezett egy védőpajzsot a kristályra, amit ráadásul még Anzar tanított neki.
Az ő kezét is égeti, még úgy is, hogy karjait engedi karmokban végződő karmos sárkányvégtagokká alakulni. Így gyorsabban gyógyul, de az út így is igencsak kiveszi az erejét.
Könnyebb lenne sárkányként, de nem kockáztatja meg.
Örökkévalóságnak tűnik az idő az ugrásokkal, s az utolsókon már egyre csak rövidülnek a távok, amiket Kain képes még vinni. Lassul a tempó, de végül csak megérkeznek a Remény tengerének partjára.
Itt aztán már megkönnyebbülve nyújtja át a csomagot az istennőnek. Ahogy Akahana elindul, Kain nem vár tovább. Menten át is alakul arany sárkánnyá, hogy teste elvégezhesse minél hamarabb és minél könnyebben a gyógyítást szétégett mellső mancsain.
Hallja a robbanást és látja a feltörő hullámokat. Akahanát nem félti, az istennő képességeiben és erejében bízik.
Az arany sárkány a sziklán kuporog, pihen. Onnan figyeli a hullámot, amely megindul.
Bólint Akahana szavaira. Így kell hát az egyik legpusztítóbb erőt megzabolázni.
Vajon a Holdistennő megbeszélte Alcarissal is, hogy mit művel a tengerében? Egyáltalán szabad egy istenségnek ennyire beavatkozni a halandók sorsába? Talán csak Ritalea tudja.
A sziklán védve vannak a hullámtól, de ha mégis felcsap addig, annyi ereje azért van, hogy felröppenjen biztonságos magasságba. Ahhoz nem kellenek a „kezei”.
Ha kell, még akár az istennőt is felviheti. Persze csak ha nem árulja el senkinek…*

//Köszönöm én is a játékot és a részvételt a mesében. Élveztem, csak kicsit hosszúra nyúlt a vége Very Happy

//

Tárgy: Re: Stern 2011-07-02, 8:36 am

Keze önkéntelenül is a nyakában lógó fekete medalionért nyúl, amikor annak "ellentétes testvére" Kain kezébe kerül. Egy röpke pillanatra még a veszély érzete is elhatol tudatáig, de a félelem egy szempillantás alatt elenyészik, amikor a férfi és a nő eltűnik szemei elől.
Már sokszor látott mágust eltűnni egy halovány köd kíséretében, ám mind a mai napig lenyűgözi a látványa. Igaz, magát a varázslatot nem láthatja, de egyszer már volt része benne. Milyen érdekes és furcsa érzés volt neki, amikor egy mágus magával ragadta teleportálás közben. Furcsa mód olyan érzés kerítette közben hatalmába, mintha testének minden egyes kis porcikája eggyé vált volna a világ érinthetetlen elemeivel. Légies érzete volt teleportálás közben. De ez is elmúlt néhány pillanat alatt, amint megérkezett a mágus a kívánt helyre.
Ennyi élményben volt része a varázslatok efféle alkalmazásakor.
Tekintete a fegyvert elő venni készülő katonákra esett. Bizonyára nem fognak vacakolni, ha a fegyverraktárukat valóban felgyújtották. Azt senki nem hagyná büntetlen.
Persze ez volt az a pillanat, amikor elérkezettnek látta az időt az eloldalgásra. Tapasztalatból tudta már, hogy az őt üldöző mágusnak esze ágában sincs a felbolydult tömeg közé jönni, hogy őt újra zargathassa.
Körültekintően szétnézett - közben még lovát is észrevette, mely nyugtalan kapálással várta gazdáját - a gyújtogatás keltette szóváltást és katonai megmozdulást kihasználva gyorsan ki slisszant a bámészkodók gyűrűjéből majd a lehető legkisebb feltűnést keltve lovához sietett, s gyors iramban hagyta háta mögött az egész várat.
Jó... tudta ő, hogy okkal érkezett ide, hiszen egy tudóssal kellett volna találkoznia. De most az egyszer úgy volt vele, hogy talán majd legközelebb is lesz rá alkalma. Majd akkor, ha már nem üldözi az az őrült mágus fickó.
Bár ekkor még csak nem is sejtette, hogy a kontinens jó részét bebarangolja nyomában üldözőjével, mire végre pontot tehetnek ennek a bosszantó "címeres" ügynek a végére.

//Én is köszönöm szépen a játékot, na meg a mese vezetőjének türelmét. Smile

//

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Stern várát elhagyva végül Akahana és Kain elszállítják a heliokrit kristályt. Ez még nekik sem könnyű feladat, mire a tengerhez érnek, mindkettőjük erejét próbára teszi a kristályból áramló hatalmas energia.
Végül Akahana dobja a pusztító fegyvert a tengerbe és bár ezzel víztömegben nem okoz komolyabb kárt, de a sokszor sértődékeny és haragvó Alcarissal lesz egy kellemetlen beszélgetése arról, vajon milyen joggal tette, amit tett.
Akkor van szerencséje, ha Alcaris nem szól erről a többi istenségnek, mivel Alseranon kívül más nem tud Akahana tevőleges beavatkozásáról a halandók dolgaiba.
Azonban ha vagy apja, vagy pedig a tenger istene megjegyzi ezt a többi istennek, komoly elszámoltatásban lehet része, mivel beleavatkozott a halandók sorsába.
Kain nyugodtan pihenhet a sziklán.
Nem sok sárkány tette volna meg, amit ő tett és nagy szerencséjére Furia nem fedezte fel őt.
Gylnar Radek búcsút mondhat kabátjának, sőt a két alaknak is, akik magukkal vitték, mivel út közben ruhadarabja szépen semmivé vált.
Azonban sikeresen felhívta a figyelmet Mitsukora, aki ugyan csak a fegyverraktár fémjeit olvasztotta meg, ám az olvadt fém a nálánál jóval gyúlékonyabb fa, nád és egyéb éghető anyagokhoz nem volt kegyes. Jól láthatóan a raktár felől vastag füstfelhő kígyózik az ég felé, a kristály távoztával pedig Sadir katonái körbe is veszik a fáradt elfet.
Szemükből harag és düh sugárzik, azonban vele együtt Gylnart sem engedik elmenni, hiszen ő állította azt, hogy ez a köpenyes elf volt a gyújtógató.
Ha a kék hajú elfben nem maradt annyi erő sem, hogy valahogy elhagyja az őt körülfogó gyűrűből a várat, a katonák mindenképpen a kapitány elé viszik majd, hogy ő ítélkezzen a szabotőr felett.
Igen mérgesek, mert a vár védelmét gyakorlatilag nullára redukálta a fegyverraktár tönkretételével. Ha elmenekül, Sternben utána sem lesz szívesen látott vendég.
Sydney szerencsésen elhagyja a megtépázott várat, azonban nem tudhatja még, hogy egy bizonyos mágus máris a nyomában van, s kitartóan addig üldözi majd, míg vissza nem szerzi elveszített holmiját.
Hisame már messze jár, mikor a végkifejlethez ér a sterni szabotázs krónikája. Volt néhány őr, aki látta még felemelkedni a tél nimfáját és eltűnni a messzeségben, de a sürgetőbb gondok miatt hamar feledésbe merül távozása.
Alexet a vár gyógyítói veszik kezelésbe, szerencséjére senkiben nem merül fel, hogy a jóképű sérült fiatalember külseje mögött egy sárkány rejtőzik. Nem túl népszerű ugyanis most ez a nép Stern várában.
Carnë a tömegben elvegyülve a tömeg sorsában osztozik. Szerencséjére elkerülik a gömbök, és az omló törmelék is. Amikor feloszlik a tömeg, ő is visszatérhet griffjéhez, hogy ha akarja, elhagyhassa a várat.
Furia akciója végül nem hozta meg a várt eredményt. A heliokrit nem Sternben robbant fel, de a sárkányok mozgolódásának híre hamarosan eljut majd Lanuria Tanácsához is.
Hogy valódi célját, elérte-e, nevezetesen üzenete eljut-e Risanhoz, az már a jövő nagy kérdései közé tartozik.
Aventhisnek bár hangját meghallotta a férfi, komoly hatása mégsem volt rá, hiszen nem tudhatta, hogy egy közönséges mágusnál jóval komolyabb lénybe botlott. A fiatal lányt mustráló férfi külseje mögött ugyanis Furia egyik sárkánya leledzett, ő pedig egy ismeretlen női hangot figyelmen kívül hagyva követte tovább a lányt. A kísértet pedig vagy követhette még őket, vagy szemlélhette tovább a várat érintő eseményeket.
Stern várában a piac ezzel véget is ér. Minden idők eddigi legeseménydúsabb vására volt a mostani, és ahogy az vásárlók és az árusok többsége elhagyja a várat, úgy burkolózik csendbe.
Azonban ez csak egy ideig lesz így, hamarosan szorgos kopácsolás hangja tölti majd be a levegőt, ahogy az emberek igyekeznek helyrehozni a várban keletkezett károkat.*

//Köszönöm mindenkinek a részvételt! A mesét ezennel lezártnak tekintem, de persze mindenki játszhat még tovább akár itt is, csak már a mese keretein kívül További jó játékot mindenkinek! //

Üdv mindenkinek!

A vezetőség a mese résztvevőit a következő képpen jutalmazza:

Akik végig részt vettek benne: 3 pont a karakterlapon
Akik elkezdték, de menet közben kiszálltak: 2 pont a karakterlapon.

Admin 2

Tárgy: Re: Stern 2011-07-28, 9:29 pm

- NEM GYÚJTOTTÁL FEL SEMMIT?! Akkor nézz oda!
* Ezzel a lendülettel mutatok a raktár felé, amit ugyan nem látni innen, de a katonáknak még nem sikerült eloltaniuk teljesen a tüzet, így a felfelé terjedő füstöt könnyűszerrel ki lehet venni.*
- Látod?!
* Ezzel a lendülettel fordulok vissza. Pont mikor a kristály, a mágus és a lány eltűnik. Nehéz lett volna nem rájuk figyelni, de míg ezzel vagyok elfoglalva, a csuklyás alak megfogja kardomat, mely az érintés hatására elkezdi elveszíteni tartását.*
- Mia… ? CSINÁLD VISSZA!
- Milyen baj? Néz körbe! Már nincs itt a kristály! Nincsenek itt a sárkányok! Szóval kérem, változtasd vissza!
* Hát a kérés hangneme nem sikerül a legmeggyőzőbbnek, de most ennyi telik tőlem. Mérges vagyok, nem is kicsit és ezt most nem tudom leplezni.
A kristály és a szállítóinak távozása után, a piacon érződik a feszültség csökkenése. Ezzel együtt jár az is, hogy a katonák is mozgásba lendülnek.
Nyugodtan veszem tudomásul, hogy a csuklyást meg fogják büntetni tettéért, de mikor én is kapok magam mellé két őrt, meglepődök.*
- Kövessen!
- Pillanat.
* Ha eddig a csuklyás helyre hozta a kardom, akkor elrakom azt, hiszen nincs mitől tartanom. Amennyiben még nem, ismételten felhívom figyelmét a ”baj” megszűnésére és várom, hogy eleget tegyen korábbi kijelentésének. *
- Most már mehetünk.
* Ezzel a két őr és én elindulunk a torony felé. Hátunk mögött hagyva az elfet és az őt körülvevő katonák gyűrűjét, már amennyiben nem szökött még el.*

Tárgy: Re: Stern 2011-08-01, 4:23 pm

~A fene egye meg ezt az embert... muszáj volt ilyen hangosan ordibálnia?
- Ha lenne hozzá elegendő erőm szíves örömest vissza adnám eredeti alakját, de ajánlom önnek inkább a helyi kovács műhelyt.
*Mondtam miközben észrevettem a közeledő őrséget. Elengedtem a férfi kardját mely igencsak furcsán nézett ki így félig megolvasztva. Persze, hogy láttam a füstöt, de éppen akkor nem az esetleges tűz veszélyen járt a fejem. Körül vettek minket a katonák. A férfi ismételten felhívja figyelmemet a baj megszűnésére, melyre én csak egy fejrázással tudok válaszolni. Láttam rajta, hogy ennek a válasznak nem örül, de a katonákat ez nem érdekelte, ketten már el is indultak vele. Én kihasználva azt pillanatot, amikor a katonák a távolodókat figyelték, a közvetlen mellettem álló katona arcába jó erősen belekönyököltem, majd leguggolva jó magasra rugaszkodtam.*
- Elnézést, de nekem mennem kell.
* Mondtam mosolyogva a katonáknak miközben lenéztem rájuk, majd elindultam Stern falain kívülre. Minél hamarabb távolabbra akartam repülni, hisz már nem csak a mágikus erőm volt kevés, de egyszerűen fizikailag is már fáradt voltam. Célpontul a Stern közelében lévő erdőt választottam.*
~ ide már nem jutnak utánam ... ha jönnek is... nem találnak rám.
*Gondoltam, miközben földet érve két lábon folytattam utamat.*
// Köszönö a jááátééékot Very Happy

és bocs az égésért Very Happy

//

Tárgy: Re: Stern 2011-08-20, 3:07 pm

*A karaván már Stern várának kapuján halad át. A kapun túl díszőrség várja, s ennek élén nem más áll feszesen, mint Sadir, Stern várának kapitánya.
A Tanács legutóbbi ülése óta nem volt túl felhős a viszonyuk, hiszen tudva levő, hogy Onoria maga küldte ki a végvárak kapitányait és a nemesség képviselőit is a teremből, korántsem békés körülmények között.
Azonban a legutóbbi eset óta, mikor is egy ismeretlen éppen a sárkányok akciójakor megsemmisítette Stern szinte teljes fegyverarzenálját, mégis változott eme viszony kissé.
Lanuria központi kincstára éppen Onoria közbenjárására adott a végvárnak új fegyverek beszerezésére nem kevés darnát.
Sadir és a környékbeli nemesség ekkor enyhült meg Onoria felé, aki tudatta velük, hogy ő győzte meg a Tanácsot arról, hogy az északi végvárat nem hagyhatják védtelenül.
Így most egy hűvös Sadir kapitány és egy hasonlóan hűvös, de udvarias Onoria főpapnő néz egymással szemet, mikor utóbbi leszáll a hintóról.
A papnő nem tudatta senkivel érkezésének hírét, sőt, magát azt is titokban tarttatta, hogy Olassië ellen támadás készül.
Még Galaránnak, bizalmas, öreg mágus ismerősének sem kötötte az orrára ennek okát, így pusztán hivatalos látogatásnak feltüntetve száll meg Sternben.
Még nem érkezett a várba hír a közelgő csatáról, így valószínűleg nem indultak még meg a támadó seregek.
Sadir kapitány érkezik, hogy üdvözölje a főpapnőt.
Vértjén megcsillannak a nap sugarai, midőn meghajol előtte.*
- Hadd üdvözöljelek Stern várában, Onoria főpapnő.
- Köszönöm az üdvözlést, Sadir kapitány. Mielőtt szóba kerülne, a Tanács már elrendelte a sárkányok ügyében az intézkedést. Követeket küldtünk a vezetőjükhöz, hogy kérdőre vonja őket.
*Onoria az elégedett morgást még egy megjegyzéssel erősíti fel a környező bámészkodók körében.*
- Úgy látom, Stern népe gyorsan helyrehozta a károkat, a vár jobb állapotban van, mint amikor legutóbb láttam.
*Sadir elfojt egy gunyoros megjegyzést a diplomácia értéktelenségét illetően, majd ismét meghajolva köszöni a gratulációt.*
- Igyekeztünk, hiszen ez a vár az, mely védi a nyílt területeket észak felől. Tisztelettel kérlek, fáradj velem, míg megmutatom szállásodat. Hosszú az út Tarsisból Stern váráig, bizonyára pihenni vágysz.

Tárgy: Re: Stern 2011-08-22, 8:54 am

//Mese - Olassië alkonya, Stern//

*Fatima úgy vágtatott ében fekete kancájával, ahogy csak tudott. Ha volt pár vándor, ki e területen sétálgatott, maga is meglepődhetett, milyen gyors ló él itt Lanuriában. Na igen. Milyen szerencsés Holdfény, hogy Evolyranból, s nem innen származik. Az éjtünde nem csak azért vágtatott, hogy minél hamarabb jöjjön a segítség, hanem azért is, hogy ő hamar visszatérhessen és harcolhasson. Nem volt ínyére egy cseppet sem, hogy ott hagyjon mindenkit harcolni, ő meg tesz egy kis kirándulást. De tisztában van vele, hogy neki van a legnagyobb lehetősége eljutnia Sternbe. Hisz itt is ólálkodhatnak veszélyek, egy nyilat csak jó lenne a hírhordozójának kikerülnie. Valamint az sem volna jó, ha egy újabb hős zuhan a halálba, mert a tekercsre koncentrálva nem látja a felé száguldozó nyilakat. Még jó, hogy Fatimának jók a reflexei. Valamint van még egy ok, hogy miért jó, hogy most nem harcol. Ezek csak orkok. Nem fogja az idejét buta barbár orkokra pazarolni. Még egy dolog az, hogy itt eléggé úgy tűnt, csapatban kell dolgozni. Ilsa kiabál, Lőjetek. Fatima meg mint az engedelmes pulikutya, már teszi is a dolgát a többi elfel együtt. Na ez tényleg nem az ő stílusa. Ő a maga ura szeret lenni, sosem kedvelte a csapatban dolgozást, igazából nem is ment neki. Inkább járja a saját útját magányban. Most is ezt teszi. De igyekszik, hogy visszatérhessen, s harcolhasson. S reméli, addigra már kialakul egy ki káosz a fronton, s úgy már nem kell csapatban dolgoznia.*

Tárgy: Re: Stern 2011-08-22, 1:31 pm

//Mese - Olassië alkonya//

*Nem messze, Olassië erdejétől egy másik sötét lovas lép ki a környező, jóval alacsonyabb fák takarásából. Az is éjsötét színű lován vágtat, bár csak itteni ménről van szó, mégpedig a nyugati síkság nemes, vadlovai közül.
Szinte embernyi hosszúságú fekete haját testéhez rögzítve hordja, hogy ne zavarja a harcban. Szürke bőrét nem rejti el már, nyugodtan felfedheti kilétét, s testét borító kevés bőrruházata is
Íját veszi elő. Tudja, hogy aki közeledik, nem lehet más, mint az egyik hírvivő. Egyet már látott korábban, az nem Stern vára felé tartott, ahol a legközelebbi emberi haderő állomásozik, hanem messzebbre. Talán csak meglógott a közeledő veszedelem elől. Ez a lovas azonban láthatóan másfelé igyekszik, és nem menekül, csak siet.
Legalábbis Yúla így gondolja.
Nem is akarja versenyfutásra kényszeríteni lovát, ezért időben elindul, hogy lehetőleg elébe kerülhessen neki és ezzel el is vághassa a lovas útját.
Íját húzza elő, hogy elfhez méltón fogadhassa a sebesen vágtató ellent.
Már élvezi is, ahogy megfeszül az íj idege, s amint elengedi, élvezettel néz a nagy sebességgel száguldó tünde vessző után, melyet egyenesen a szembejövő lovas szívébe szán.
Miközben az eredményt várja, íját a nyeregre akasztja, s kardját húzza elő, hogy méltóképpen várja a közben egyre inkább kivezető női lovast, amennyiben túléli a nyilat.*
- Tapodtat se, idegen!

Yúla támadása: 9 (kocka) + 6 (fizikai támadás) + 2 (íj sebzése) = 17
Fatima védekezése: 5 (kocka) + 11 (fizikai védekezés) + 2 (vért védekezése) = 18

Fatima kivédi a támadást.

Tárgy: Re: Stern 2011-08-22, 1:31 pm

The member 'Yúla Saiwa' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Stern - Page 4 2szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Stern - Page 4 1szerk

Tárgy: Re: Stern 2011-08-22, 3:50 pm

*Miközben a korábbiakon elmélkedik, a messzeségben meglát egy sötét alakot. Úgy tűnik, az ő rá vár.*
~ Jobb volna nem akadályoztatni, nem érek rá...~
*Vágtat tovább, eszében sincs lassítani, azonban ahogy egyre közeledik a furcsa alakhoz, kezd kirajzolódni a kezében egy íj, s már száguldozik is felé a nyíl. Elég ironikus volna, ha nem kerülné ki a nyilat. Hisz pár perce volt az eszében az, hogy egy küldöttnek igen is, jó reflexszel kell rendelkeznie. Gyorsaság, józanság, éberség. Ez kell, hogy jellemző legyen egy igazi harcosra. Habár Fatima nem egy nagyképű egoista típus, azért jó harcosnak tartja magát. Kicsit ciki volna a számára, ha csalódnia kellene magában. A lényeg úgy is az, hogy egy nyíl száguldozik felé, ráadásul sokszoros sebességgel, hisz a ló épp a veszedelem felé vágtat. Fatima annyit fog fel az egészből, hogy valami sötét pont közeledik felé. Jobb lenne elhajolni. Mivel mélyen repül a nyíl, így nem elég, ha csak lehajol. Miközben lova vágtat, lecsúsztatja egész testét a ló oldalára, így pont Holdfény feje fölött repül el a nyíl, s szeli át a levegő ürességét. Nem először tesz ilyet, a fekete kancát nem érte váratlanul terhének súlypontjának változása. Amint elment a nyíl, Fatima azonnal visszaült a nyeregbe, azonban lelassított. Ez a jelenet csak pár másodpercig tartott, leírni hosszabb, mint átélni. Megáll a ló. Fatima rajta ül, s merev, érzelem mentes tekintettel néz le a szürke bőrű rémséges némberre, ahogy az a kardját felé tartja. *
- Tapodtat se, idegen!
*Szólal meg. Fatima végignéz rajta, majd a szemébe néz.*
- Nem volna jó az utamba állnod, idegen. Nem érek rá veled harcolni. Nem hiszem, hogy sok jogod lenne akadályoztatni. Állj el az utamból!
*Mondja határozottan, de nem idegesen, s nem is kiabálva. Egyszerűen csak úgy, mint ha egy nem túl kedvelt társához szólna. Bár ellensége kezében kihúzva már a kard, de a tünde akkor sem hajlandó támadni. Ha most elővenné fegyverét, ezzel belemenne a küzdelembe. Megvárja, mit reagál erre a szürke bőrű. Azonban ha az támadólag közeledik felé, nyomban előkapja Fatima is a kardját.*

Tárgy: Re: Stern 2011-08-22, 4:50 pm

*Szó se essék róla, de a lovas ügyesen kikerüli a nyilat. Yúla, ha nem a fagyottsága vezérelné, még tisztelni is elkezdené a másikat. Ő is végignéz rajta, felméri fegyvereit, s külsejét is.
Ez az elf nő, így közel már egyértelmű, hogy az, nem érdemel tiszteletet. Yúla hideg szemeit a másikra veti, annak szavaira figyel.
Hangja legalább olyan fagyos, mint arca.*
- Te Thalion üzenetét viszed. Az a város és a vezetője is megérett a pusztulásra. És mindazok is, akik a pártjukat fogják. Ha nem harcolsz, annyival könnyebb a dolgom.
*Yúla ezzel lezártnak tekinti a párbeszédet. Nem kell neki a másik tanácsa, harcolt ő már hozzá hasonló elfekkel, s nem egyet küldött már a másvilágra.
Elf rövidkardja a kezében van, és ha a nyila nem volt elég figyelmeztetés, hogy nem megállítani akarja, hanem megölni is, akkor majd beszél helyette a kardja. Az úgyis jóval beszédesebb nála ilyen helyzetekben.
Nem is nagyon tehetne mást. Alzareth időben útjára indította őt és néhány társát, számítva arra, hogy az elfek segítséget kérnek majd és bár inkább ment volna harcolni Olassië falai alá, engedelmeskedett.
Még harcolhat, ha a követtel elbánt. El még akkor sem engedhetné, ha a tekercset önként átadja, hiszen szóban is elviheti a hírt akár Sternbe is.
Egyébként is Thalion vérének az ő kardján kell majd száradnia.
Csak átvillannak agyán ezek a szavak és a karddal már suhint is egyet. Ha a nő harcos, márpedig viselkedéséből ez rí le, akkor védekeznie kell ellene. Ha pedig nem védi, vagy elhajol, hát akkor nem őt, hanem az immár kellő közelségben lévő lovát vágja majd meg a kard.
A penge pedig immáron nagy lendülettel közeledik is Fatima felé. Vajon mit lép erre a csendes tünde harcos, ki amúgy is szomjazza a harcot? Nyilvánvaló, hogy békében nem mehet tovább.

Yúla támadása: 10 + 6 + 3 (kard sebzése) = 19
Fatima védekezése: 13 + 11 + 6 (vért + kard védekezése) = 30

Fatima kivédi a támadást.

Tárgy: Re: Stern 2011-08-22, 4:50 pm

The member 'Yúla Saiwa' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Stern - Page 4 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Stern - Page 4 1szerk

» Stern csillaga
» Ayda - Halálra szánt NJK - Stern