Lussa tőzegláp

Arthan lassan bandukolt a mocsaras vidéken vigyázva, nehogy bárhol is elmerüljön.
Nem is azért, mert fél hogy elsüllyed hiszen egy mágust nem fenyeget ilyesmi veszély.
De a gondolatától is irtózott hogy saras lesz a ruhája. Nem volt ugyan mániákus rendszerető de a külsejére mindig adott.
Nem véletlenül volt ott ahol, értékes fűszernövényeket keresett, hiszen a jó boroknál csak a finom ételeket szerette jobban, és mi tagadás, szerény véleménye szerint ezeket ő tudta a legjobban elkészíteni.
~De jól jönne most egy Tünde, sőt mivel fűszerekről van szó inkább egy, az étkezésekre valamit adó Törp.~ Gondolta miközben lehajolt egy fűzfa tövébe levágni az ott növő füveket.
~Hát nem ezt kerestem, de a ragukhoz ez is feenséges.....

*Avlanion bár kétségkívül szép hely, mégsem maradt túl sokáig. Nem szíveli annyira a hideget, bár törpe mivolta éppen lehetővé is tenné ezt.
Raman azonban kellően megszokta már mind a mocsár kellemes áporodott melegét, mint Lanur tornyának hűvös, de semmiképpen sem hideg szobáit.
Nem is beszélve a még attól is melegebb tájakról.
Valljuk be, törpénk sosem volt az a kimondottan szélsőségkedvelő, aki szereti kipróbálni testének korlátait.
Most pedig végre ismerős vidéken jár. Lussa lápjának erős túlzással minden négyzetméterét ismeri, így meglehetősen csendben jut át rajta.
Kis kitérőt tesz, nem akarva családjához is benézni, bár szülei bizonyára örülnének, de apját ismerve még véletlenül sem mutatná ki ezt.
Hát ha nem, nem.
Neki sem kell, hogy sokat figyelje, amit fonják a kosarak garmadáit, ha egyáltalán épp otthon vannak.
Azért Raman kedvét nem szegi ez a kis dolog.
Így aztán vidáman hunyorít, mikor meglátja az előtte köpenyében hajladozó mágusfélét, amint a füvet kaszálja az egyik fűz alatt.
Na igen, az, hogy a varázstudó ott hajladozik pór módjára a fa alatt, mosolyt csal a mocsári törpe arcára.
Persze tisztában van vele, hogy a konyhában miféle értékkel bír, amit a másik szed, de azzal nincs, hogy tényleg azért is szedi.
Végül nem bírja szó nélkül megállni.*
- Ott balra még egészen magasan meghagytad….a lágy része a leghasznosabb.
*Majd ha a mágus felegyenesedik, hogy megnézze a hang forrását, már el is kezdi szidni magát, hogy olyan ostoba volt, hogy felfedte hangjával ottlétét. Nem hiányzott ez neki.
Ha már így felfedte magát, eszébe jut legutóbbi találkozása azzal a másik máguskülsejű lénnyel, aki talán maga Risan volt Sendelben és némi félsszel, de előlép a takarásból, így a mágus szemügyre veheti.*

Arthan felkapta a fejét az ismeretlen hangra. Miközben ő a hang forrását kereste, egy törp lépett ki a bokrok közül. Arthan sosem lépett még kapcsolatba ezzel a fajjal, sőt az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mágusokon kívül senkit se ismert nagyon. Éppezért nagyon örült a lehetőségnek hogy megismerhet egy ilyen az emberektől teljesen más szerzetet.
- Óh-nagyon köszönöm, a segítséget! Arthan vagyok, egy szakács Tarsis-ból s oda hiányoznak ezek a fűszerek.
Nem azért hazudott mert féltette kilétét, viszont ha mást nem is egy dolgot tanult az akadémián: a törpök nem igazán szeretik a varázslatot, és annak művelőit.
Varázslat nélkül nyújtózkodva vágta le a fent említett füveket majd gyorsan visszafordult.
- Esetleg segítenél még nekem? Egy különleges fűszert keresek, a nevét nem tudom de adhatok róla leírást...

Raman enyhén hitetlenkedve néz a mágusfélére.*
~Szakács vagy akkor, ha én egy magas tünde nő…~
*Azonban azt nem árulja el egyből, hogy nem hiszi el a másik mondandóját. Miért is tenné, Ramant nem ejtették egészen a fejére, jóllehet, azért vannak, akik ezt hiszik.
Kihúzza magát, megcsörrenti az öve körül lévő kellékeket, melyek már jó néhányszor szereztek neki kellemes meglepetést, hiszen már az életét is megmentették.*
- Nem épp mocsárba és nem épp szakácshoz való viselet ez a hosszú köpeny, amit hordasz.
*Nem lehet nem kihallani a gyanakvó felhangot ebből a mondatból.
Figyeli, amint a mágusféle elnyújtózik, hogy megszabadítsa a tenyérnyi talajt a rajta lévő füvektől.
Persze törpénk óvatosan mozog, hiszen nála ki tudná jobban, miféle veszélyeket rejt itt egyetlen rossz lépés is?!
Azonban a különleges fűszer kifejezésre felkapja a fejét. Naná, hiszen szereti a hasát, s ha többet tud ettől a mágustól, az bizony büszkeséggel tölti el, míg ha újabb ételhez való ízletes fűszerhez jut, az legalább ilyen hasznos lesz neki.*
- Hát halljuk azt a leírást…

Arthan elgondolkodott, vajon folytassa újdonsült segítőtársa becsapását vagy mondja meg az igazat? Úgy döntött az utóbbi a tisztességesebb megoldás így ezt is tette.
-Igazad van nem vagyok szakács, becsaptalak mert féltem hogy reagálnál Törp uram.
Valójában szürke mágus vagyok, de abban igazat szóltam hogy fűszereket keresek, hisz imádom a hasamat! Nos a leírás... annyit biztosan tudok hogy mohaszerű növény, alja barnás sárga, kiálló részei viszont inkább fehérek. Szaga igen feltűnő, savanykás, ennyit tudok róla mondani.
~Teljesen kiszáradt a szám, ennyi beszédtől jó lenne inni egy kicsit, remélem nem bánja!~
S ezzel előhúzta elmaradhatatlan borosüvegét köpenye alól, és jól meghúzta. Majd társa felé nyújtotta s megkérdezte:
- Nos Törp uram elfogadna egy kis italt a keresés előtt?

*Raman büszkén kihúzza magát. Na igen, őt nem könnyű megvezetni. Még egy képzett mágusnak sem sikerült.
Csak bólint a másik szavaira, bár a becsapással bizony vitába szállna, ha némileg harciasabb törp lenne, mert hiába szárad már a lelkén egy egész vörös sárkány halála, azért nem keresi a harcot.
Pláne nem varázstudó lényekkel.
Épp elkezdi törni fejét a kérdéses növényen. A legtöbb tájon ritkaság lehet, de itt a lápon annyi más növény él, hogy szinte kínálja magát a bátrabbaknak, hogy itt keressék a ritka fűszereket, mérgező, gyógyító növényeket.
Raman szeme felcsillan az üveg láttán. Elég régen oltotta már szomját jóféle nedűvel és mivel kikerülte itteni egykori lakhelyét, maradt a kulacsban lévő víz.
A mágus pedig felkínálta neki a sajátját. Raman nem sűrűn fogad el idegentől italt, de most mégis kinyújtja kezét és elmarkolja a még éppen hűvös tapintású üveget.
Nem tudja, a mágus hogyan tartja ilyen hőfokon köpenye alatt, de ügyesen teszi, annyi bizonyos.*
- Elfogadom, varázsló uram.
*Mellényének belső oldalával letörni az üveg száját és jót húz belőle. Lehet, hogy nem a legjobb harcos, de inni mindig is bírt, s a bor most különösen jól esik neki.*
- Medvelépésnek hívjuk mi azt, amit te keresel. A láp északi oldalán nő a fák tövében. Mi most délen vagyunk, át kell vágnunk a mocsáron….
*Szól egy jóleső sóhaj kíséretében az utolsó korty után, majd átnyújtja az üveget.*

Arthan átnyújtja az üveget és kedvtelve nézi ahogy a törp jólesően meghúzza majd válaszol. A válasznak eggyáltalán nem örül hisz ez a mocsár nem épp túrázásra való, de egy ilyen jól tájékozott útitársal nincs ok az aggodalomra.
~Renben akkor hát induljunk is, ne sokat tétovázzunk. Amúgy a nevem Arthan, s ha elkísérsz utamon ígérem meghálálom. Mivel nekem nincs helyismeretem ezért rád bízom magam.~
Miután ezeket elmondta immár indulásra készen átvette a bort, húzott belőle egy nagyot, majd elrakta hűvös köpenye alá.

*Raman elégedetten csettint még egyet az utolsó korty után, miközben figyeli a mágus reakcióját.
Látja az arcán, hogy nem rajong a mocsárban való dagonyázás ötletéért.
Szó, mi szó, maga a törpe sem kedveli azt a részét, de ismeri a lápon átvezető ösvényeket, így nagy valószínűséggel nem fognak eltévedni, sem nagyon megmerülni az iszapban.
Sőt, ha minden jól megy, még a törpék településeit is elkerülhetik.
Hiszen a mocsári törpék nem egyetlen nagy városban, hanem kisebb, a nádasokban, fás részekben megbújó falvakban élnek.
A szürke köpenyes végre bemutatkozik, s meg is kérni kissé burkoltan, hogy kísérje el.
A törpe már látja is büszkén, amint barátainak meséli, hogyan is szorult az ő segítéségére egy hatalmas szürke köpenyes mágus, hogy átkelhessen Lussa tőzeglápján.
Kicsit vár még, hogy sütkérezzen saját dicsősége fényében, majd rápillant Arthanra.*
- Raman vagyok, mocsári törpe. Ezt oly büszkén ejti ki, mintha minimum királyi méltóság lenne ez a cím.
Hát akkor ne késlekedjünk! Csak a nyomomba lépj! Nem szeretnélek én kihúzni a mocsárból!
*Ezzel mindjárt el is indul kelet felé. Igen, kelet felé. Minden idevalósi tudja, hogy a mocsár közepét el kell kerülni, ott nincs jó út, csak halál. Kezével félrehajtja az ágakat, de mivel alacsonyabban van, mint követője, így annak a fejénél bőven maradnak még ágak, nád, sás, miegyéb.
Raman léptei alatt nem cuppan a mocsár, nem löttyen a víz.
Azért van olyan nád, mely kicsúszik kezéből, s úgy csapódik vissza a mágus felé. Ha az nem figyel, könnyen el is találhatja.
A mocsár nehéz levegőjében elég nehézkes a légzés, s mivel befelé haladnak, egyre nehezebbé is válik.*

-Jól van indulhatunk.-Mondta Arthan, miközben elindult a törp után. Lassan haladt utána, s figyelmét nem kerülte el hogy a törp, talán szándékosan sorban küldi arcába az ágakat. S bár ő nem láthatta valamiért mind célt tévesztett, mivel Arthan nagy hatalmú mágus révén akár egy kis rajzal megvédi magát bármiféle támadástól, sérüléstől.
~Hát igen, semmi nem érhet fel a rúnamágiával!~
Arthan miközben óvatosan követi a törpöt, beszélgetni kíván hiszen mint ember szörnyen társas lény.
-És te errefelé laksz? Itt él a családod?

*Raman magában jót is mosolyog először, és várja a visszacsapó ágakt csattanását a máguson, de nem hall semmi effélét.
Nem tekint ugyan hátra, s nem is igazán szándékos egyik „merénylet” sem, hiszen a mocsári törpe alapvetően azért jó szándékú.
Maga Raman sem éppen csendes fajta, mint egynémely hegyi törpék. A hasonlóság abban nyilvánul meg, hogy baráti körben bizony ő is szeret hencegni a hőstetteivel.
Jelenleg azonban nem baráti körben van.
A mágus közeledése az, ami meglepi, s mikor a második kérdést meghallja, szemei is nagyra tágulnak meglepetésében.*
~Honnan tudja? Vagy csak ráhibázott? Miféle mágus ez?~
*Végül azért némi kis hatásszünet válaszol is.*
- Ehh…hm…hát majdnem minden mocsári törpe itt él….
*Újabb kis hatásszünet következik.*
- Én azért nem, inkább Lanur tornya felé van járásom…de azért ismerem ezt a kis mocsarat…
Te honnan keveredtél ide? Nem épp mágusoknak való hely ez…

Arthan érdekesnek tartja a törp reakcióját de nem kételkedik. És örül a törp érdeklődő modorának, hiszen azon túl hogy a törpök nem épp barátságos fajta, legalább az úton se unatkoznak.
-Jófajta fűszernövényeket keresek ezen a területen, mivel azt hallottam hogy bár nem a leg biztonságosabb, de a legjobb lelőhelye ez a vadhúshoz való fűszereknek, és én magam bár nem vagyok mesterszakács nem vetem meg a jó ételt amit legtöbbször el is tudok készíteni.
Arthan mindig örült amikor az olyan hétköznapi erényeivel dicsekedhetett mint a főzőtudomány, de még jobban szerette bizonyítani ezeket.
- Kár hogy nem errefelé laksz, szívesen főztem volna valami finomat cserébe a segítőkészségedért.

//Nem tudom elég elnézésedet kérni a késésemért//

//Semmi //

*Raman szája a szakállában széles vigyorra húzódik. A jóféle étkeket ő sem veti meg, és jól tudja, hogy minden törpe szereti a hasát.
Aki nem, az nem is törpe. A hegyesfülűek olyan madárétkűek csak, talán ezért is van, hogy olyan karcsúak.
Pedig milyen fontos dolog is az a pocak. Jelzi, hogy tulajdonosa szereti az ízletes ételeket és a finom italokat.
Persze, még csak az kéne, hogy ez a mágus főzzön neki! Raman legyint egyet. Még ha itt lakna, akkor sem engedné azt meg. Az ő véleménye szerint a jó törpe ételnek nincs párja és azt csak törpe tudja jól elkészíteni.*
- Itt, a lápban nagyon sok jó fűszer van, olyanok is, amiket te lehet, hogy nem is ismersz.
Mi, törpék Lanuria legjobb szakácsai vagyunk.
*Szinte hallható, ahogy Raman melle duzzad a büszkeségtől. Nála jobb szakácsok is vannak a tőzeglápban, de azért őt sem kell félteni, ha igazán finomat akar főzni.
Közben a lába mellécsúszik az egyik fűcsomónak és megmerül az iszapban, sőt, hamarosan már majdnem derékig süpped benne. Raman káromkodva húzza ki magát. Nem szereti ezt az ügyetlenséget.
A lápnak ez a része egyébként is ködös, az állandó párolgás miatt, még rosszabbul is lehet látni.*
- Jól vigyázz, ez a rész itt elég veszélyes.

Arthan füle örül mikor hallja, a sok pikáns fűszer ígéretét, és abban sem kételkedik amit útitársa mond. Sokat tanult az iskolában a törpök történelméről és, persze szokásaikról. Messze földön ők készítik a legjobb hús, és körülményektől függően gomba ételeket, bár a többihez alig konyítanak valamennyit.
-Hallottam már regéket, a szakácstudományotokról, és ha tudnád mit nem adnék egy jó sültért!~No meg a receptjéért, de jaj lenne nekem ha ezt hangosan kimondanám.~
Miközben továbbhaladnak Arthan hátrahőköl, hiszen útitársa derékig merül a mocsárban, majd morogva figyelmezteti hogy legyen nagyon óvatos. Úgy tűnik nem vette észre hogy a mágus szinte lebeg, a talaj alig süpped be a lába alatt.

*Raman úgy, ahogy van, mocsárszagtól, sárosan, büszkén kihúzza magát. Hát igen, regék szólnak a szakácstudományukról.
Igazán jó sülteket bizony csak ők tudnak sütni, de egy jó disznóbográcsos is jól esne most neki.
Az iszap javát, ami ruhájára tapadt, kézzel söpri le magáról.*
- Jól hallottad azokat a regéket. De most menjünk tovább!
*Fújtatva törölgeti sáros kezeit még száraz ruhadarabjaiba. Az öve körül megcsörrennek az arra fűzött mindenféle fémkallantyúk. Annak idején ennek köszönhette, hogy azt a bizonyos sárkányt megölhette. Azóta is ő az egyetlen törp, aki büszkén állíthatja, hogy megölt egy sárkányt teljesen egyedül.
Raman kissé megszomjazott, de a világért sem kérne a mágus köpenyében megbúvó üvegből, ha a mágus magától nem kínálja.
A mocsár mélyén nincs nagy élet. Raman gondosan elkerüli a törpék laka részeket, nehogy még valaki megzavarja őket.
Nem szívesen találkozna most másokkal.
A sás olyan sűrű, hogy az áthaladás még lassabbá válik. A mocsári törpe kezével hajtja szét és ezúttal figyel minden lépésére.
Itt nem tudna kikászálódni, ha rosszul lépne.*
- Ismertem egy mágust. Nagyon szerette a hasát. Szürke köpenyes volt és a lápi törpék főztjéért teljesen oda volt.
*Lassacskán áthaladnak a láp középső részén, hamarosan elérik a déli felét, ahol a Medvelépés is tenyészik.*

Arthan hallva a törp leírását a mágusról, elismerően hümmög magában.
~Azon kívül hogy nem nagyon ettem még mocsári törpe fősztjéből, egész szép kis leírás lenne rólam!~
Folyamatosan tartja a távolságot a törp mögött nem is érti miért buzdítja sietségre,
hisz mágus révén, mint az előbb kiderült neki még könnyebb haladnia ebben a bűzös ingoványban mint a törpének.
-Hol ismerted meg eme mágust? És milyen kapcsolatban álltatok?