Lussa tőzegláp

- Ehh…hm…hát miféle faggatózás ez?
*Morogja a törpe. Közben igyekszik felidézni az emlékeket arról a bizonyos szürke köpenyesről, ami nem is olyan könnyű, mivel legtöbbször közös ivásban-evésben találkoztak.
Az a mágus nem vetette meg a jó erős törpe itókát sem.*
- Hát itt, a mocsárban. Mocsári törpét csak itt találsz Lanuriában….tehát ha étkeinket keresed, azt is itt találod.
*Fejtegeti nagy bölcsen Raman. Közben kikerül egy teljesen száraznak látszó területet.
Ismeri ezt a részt, csak álnok csapdának hívják. Aki erre rálép, jó eséllyel sosem jön ki, mert a száraznak látszó, fűvel benőtt föld egyből megnyílik alatta, mintha vízre lépne.*
- Jó ivócimbora volt…
*Lassan elérik a Medvelépés lelőhelyét. Jó hosszú volt az átkelés a mocsáron, szuszog is Raman rendesen.*
- Itt találsz Medvelépést.

Arthan hallja a morgolódást, de nem tehet róla, hisz rég nem találkozott már barátaival az iskolából, és minden mágusnak örül.
-Logikusan hangzik.- mondja A törp magyarázatára.
~De vajon ki lehetett az? Mindegy nem faggatózom.~
Egyre tovább mennek és Arthan kíváncsi mikor érnek oda vajon amikor
elérkeztek egy tisztásra. Teljesen biztonságosnak látszott, Arthan nagyon megörült hogy végre nem kell oly elővigyázatosnak lennie.
Majd mikor a törp bejelenti hogy megérkeztek:
-Nagyon köszönöm Raman, hogy idevezettél. Hosszú út volt, mit szólnál ha innánk egyet?
Ha nem szereted a bort, van egy kis söröm is....

*Raman szakállába mosolyogva felel.*
- Nem tesz semmit, mágus uram.
*Az invitálás persze beindítja fantáziáját. A mágus mintha kissé feledékeny lenne, mert úgy rémlik a törpének, ma már húzott a köpenyében rejtőző üvegből.
Sebaj, elfogadja még egyszer.*
- A bor jó lesz…már ha ismét megkínálsz vele.
*Teszi hozzá a talán túl gyors igenhez.
A tiszta terület valóban felüdülést jelent mindenkinek, a törpék is hasonló szigetekre építi, a lápon kis házaikat.
Emlékeztet is a szülői házra, ahol felnőtt.
Persze a világért sem látogatná meg. Inkább vágyik már Lanur tornyába. Már azt tekinti otthonának a marcona őrrel, Mogannal és Singarme nagyúrral, meg az összes többi ott élő élő és halott őrzővel.*

Arthan Átnyújtja az üveget a törpnek, majd szemeivel keresni kezdi az útjuk
okát képező fűszert. Meg is találja majd odamegy és kis sarlójával amit köpenye alól
húzott elő, le is vágja.
-Neked is szedjek kedves Raman?-kérdezi miközben zsebébe süllyeszti a növényt.
-Itt tényleg rengeteget látni, ez hónapokra is elég lesz!!-örvendezik a mágus,
és a vak is láthatja az arcán mennyire boldog.
-Nagyon hálás vagyok, és ha bármiben a segítségedre lehetek kérlek szólj!

*Raman átveszi az üveget, és amikor a dugót hüvelykjével kipattintja, jól meg is húzza. Közben szemmel tartja a mágust. Amaz sarlót ránt elő köpenyéből és kaszálni kezdi a füvet.
A törpe kissé elgondolkodik rajta, hogy ilyet a köpenyben tartani jó szúrós dolog lehet.
Ő biztos inkább az övére akasztaná, ha hordana sarlót.
Közben őrizgeti az üveget is, nehogy lába kéljen. Egy közeli, kidőlt fa tuskójára helyezkedik, onnan figyeli a mágust. Az üveg kínálja magát, így húz még belőle.*
~ Mint egy kölyök, úgy örül neki. ~
*Elégedetten pillant a neki háttal hajlongó mágusra. Ha a mágus visszanézne, már ugyanolyan kifejezéstelen tekintetet vág, nehogy már észrevegye rajta.*
- Nekem nem kell.
*Válaszol a kérdésre.*
- Honnan szerezted a bort?
*Kérdezi, miközben újabbat húz belőle és a nedű jólesően melengeti a torkát, ahogy nyeldesi.*
- Ha még lenne, az elég is lenne.

Miközben tovább szedi a növényeket, eljut hozzá a törp kérdése, a bor keletkezési helyéről.
Fölegyenesedik majd miután leporolta ruháját válaszol.
-Óh, az a bor az iskolából való ahol felnőttem, sőt ha jól emlékszem ez pont abból az évből való.-Jólesően gondol vissza, barátaira és Marko-ra akit szinte már testvéreként szeretett.
- Természetesen adhatok még ha ez a kívánságod...Valahol itt kell lennie-motyogja miközben keze, megmagyarázhatatlan módon könyékig elmerül egyik belső zsebében.
Jót mulat magában a törp megrökönyödött arcán, miközben átnyújtja neki a két üveget.
-Hálám jeléül!-Mondja miközben vissza gugol és tovább szedi az értékes növényt.

*Raman kezében az üveggel lesi a hajladozó mágust, majd amikor az felegyenesedik, már azt, hogy mire készül. Meglepi a bor kora, azt gondolta, talán az előző évből való.
Nem tűnik Artharn olyan fiatalnak.
Rápillant az üvegre, majd újabbat nyel a tartalmából.
Aztán majdnem félreszalad a nyelet, mikor a mágust már könyékig látja a zsebben kotorászni.
Szemei kikerekednek, a bor pedig tátott szája mellett a szakállán csorog le.
Aztán végül magában legyint egyet.*
~Mágusok…~
*Kinyújtja kezét és átveszi az üvegeket. Eközben a mágus visszatér a fűszedéshez.
A törpe valójában Lanur tornyához igyekezett, így aztán jó irányba jött erre is.
Viszont immár mindenképpen nyugatra kell mennie, ha a legrövidebb úton akar eljutni oda.
Egy mozdulattal leteszi a mágus üvegét. Nem olyan törpe ő, aki más borát issza, mikor van sajátja is. Már van. Azt húzza meg.*
- Ha végeztél, én indulok is.
*Nem mondja, hogy hova, de tudja. Mostani lakhelyére. Talán Riana is visszatért már.*

Arthan felveszi üvegét bedugózza, és visszasüllyeszti köpenyébe, hiszen szívének kedves ez a nedű és már nem sok maradt belőle. Mikor hallja a törp úgymond búcsúzását eléggé elkedvetlenedik hiszen egyedül unalmas a visszaút, dehát nincs mit tenni nem tarthatja fel ha menni akar.
-Nagyon hálás vagyok a segítségedért, ha még találkozunk ebben az életben örömmel állok szolgálatodra. Kísérjen jó szerencse további utadon.-mondja a mágus miközben mélyen meghajol.
//Köszönöm a játékot //

*A mocsári törpe idejét látja a távozásnak. A mágusnak megadta, amit ígért. Nélküle rá nem akadt volna a Medvelépésre.
Fontossága teljes tudatában áll ott a szükre köpenyes előtt.
Egyetlen hiányossága van csak, hogy teljesen büszkén állhasson, hogy a másikra fel kell nézni.
De ez ellen nem tehet semmit, ha már az istenek ilyen hosszúra teremtették.
Raman, talán a bortól, de feltűnően jókedvűen válaszol.*
- Hmmmm...hát egy szolgálat mindig jól jön, észben tartom majd.
*Ezzel egy jóízű nevetéssel néz a mágusra.*
- Csak vicceltem, mágus uram. Garath kísérjen utadon!
*Majd fügyörészve indul útjára a mocsárban. Ahogy látótávolságon kívülre kerül, nyugatnak fordul, hiszen Lanur tornya arra található.*

//Köszönöm én is a játékot! //

// időn túli Lysanor Eweny-al //

* Az ember életében igen gyakran lehet fordulópontokat találni, nem kivétel ez alól az enyém sem. Alig több, mint fél éve, még csupán egyedül jártam Lanuria vidékét, néha persze társasággal is, de ezek sose tartottak túl sokáig. Az elmúlt időszakban ennek ellenére mégis akadt egy maradandó társaságom, és nem olyan rég az istenek megajándékoztak egy újabbal. A mostani útra mégis a régi időkhöz hasonlóan, magányosan vágtam neki.
Egy személyt keresek, egy mocsári törpét, akit talán meg is találok az itteni településükön, ha mégse, remélem legalább további információkat sikerül szereznem róla.
Ehhez azonban meg kell találnom a településüket, ezen az ingoványos talajon.
Ahogy egyre mélyebbre haladok, úgy mutatja meg igazi valóját a terület. Bár sok helyen elég nyugodtnak tűnik a terep, mégis bal lábszárig érő iszap jelzi, hogy a látszat igen is csalóka, és ezt már sikerült nekem is megtapasztalnom.*
~ Örülök, hogy Mitsiék nem jöttek velem … Ez most még nem nekik való …
* Egy apró mosoly jelenik meg arcomon, ahogy kedvesemre és a másik személyre gondolok.
Rövidesen, gondolataim ismét visszatérnek, erre a kissé kellemetlen környezetre, és hogy elkerüljem az újabb ballépést, kezembe veszem kardomat, ha már nem voltam olyan előrelátó, hogy botot hozzak magammal, így kardommal kényszerülök kitapogatni az előttem haladó ösvény stabil pontjait. *
~ Így becsülöm meg ...
* Még sincs mit tennem, vagy ez, vagy legközelebb könnyen lehet már nem csak lábam ismerkedik meg a terep csapdáival. Éppen ezért némi fanyar mosoly rajzolódik ki, miközben azon gondolkodom, milyen lehet nyakig elmerülni ebben az ingoványban.
Egyszer csak mozgolódás neszére leszek figyelmes.*

* Hamarosan azt is meglátom, mi okozta a neszt, egy elf. *
- Szép jó napot. Gyere egyenesen előre. Én is arra jöttem. Úgy nem lesz bajod. Kifele is majd arra megyek, amerről jöttem, mert ott biztos a talaj a lábam alatt. Ha szeretnél csatlakozhatsz hozzám. Éppen gyógynövényeket gyűjtök.
- Szép napot!
* Ha már így találkoztunk, és ilyen pontos eligazítást is kapok, merre nem kerülök víz alá, csak nem mehetek tovább szó nélkül. Vetek egy gyors pillantást a környezetünkre, mielőtt elindulnék felé, azért olykor-olykor csak beleszúrom kardomat a talajba, hogy megbizonyosodjak szavai hitelességében. *
- Lysanor Eweny.
* Kardom átveszem a másik kezembe.*
- Gylnar Radek.
* Kezét megrázva üdvözlöm. Közben kicsit alaposabban is megnézem arcának vonásait. *
~ Igen fiatalnak tűnik …
* Persze ezt csak elf mércére értem, hiszen tisztában vagyok vele, hogy még így is jóval idősebb lehet nálam. Viszont Olassie városában töltött idő alatt, lassan már kezdem észrevenni az erre utaló jeleket. *
- A növénygyűjtés nem az én erősségem.
* Válaszolom kicsit megkésve korábbi kérdésére. Miközben belegondolok, hogy azt a néhányat leszámítva, ami néhány gyakori problémára tud orvosolni, nem igazán ismerem a növényeket. *
- Téged mi szél hozott erre kedves arcú idegen?
* Egy apró mosoly jelenik meg arcomon. *
- A mocsári törpéket keresem.
* Válaszolom, miközben továbbra is arcát figyelem. *
- De úgy látom, te nem tartozol közéjük. Hacsak nem változott meg a törpe fogalma az elmúlt időszakban.
* Bár már mondandóm kezdetén is egy apró barátságos mosoly húzódik arcomra, ami utolsó mondatom alatt még láthatóbbá válik.*
- Nem tudod, merre találhatnám meg őket? Csupán annyit mondtak … ezen a környéken keressem …
* Tekintetem látszik, hogy mostanra már tudatosult bennem, ez mennyire kevés információ. *
- Ja meg azt, hogy majd meghallom …
* Számat némileg elhúzom, hogy micsoda útbaigazítás ez, ráadásul ezt meg is osztom ezzel az elffel. *

* Annak ellenére, hogy nem értek egyet az elffel, még nem vágok szavaiba, csupán mikor invitálni próbálják. *
- Minek neked a törpe?
- Azok alapján, amiket hallottam róluk, nem hinném, hogy a törpéket úgy kéne becserkészni.
* Mosolyogva mondok ellent az invitálásnak. *
- Keresek valakit.
* Céljaimat jobban nem kívánom megosztani az elffel, így inkább új témára terelem a szót.*
- Szerintem arra folytatom az utamat…
* Mutatok a korábbi haladási irányomba. *
- Ha gondolod tarts velem … Négy szem mégiscsak többet lát …
* Széles mosolyt varázsolok arcomra. *
- Könnyebben rájuk találnánk.
* Eweny felé sétálok, hogy kezemet nyújtva segíthessek neki felkelni, ha velem kíván tartani, miközben újabb kérdés érkezik felém. *
- Honnan jöttél?
- Olassiëből indultam ...
* Egy újabb mosoly jelenik meg arcomon, belegondolva mi vár ott. *
- És reményeim szerint oda is térek vissza.
* Fejezem be mondatomat, miközben Lysanorhoz hasonlóan én sem emelem fel a hangom, ki tudja még lehet igaza lesz és ez fogja elősegíteni a törpékre bukkanást. *
~ Vajon tudja, mi történt a városukkal?
* Merül fel bennem a kérdés, és hogy a válaszhoz közelebb kerüljek, egy másik kérdéssel nyitok. *
- Mikor jártál utoljára Olassiëben?
* Kérdésem nem csupán költői, hiszen elf révén biztosra veszem, hogy már megfordult városaik legnagyobbikában.
Miközben a válaszára várok, visszahúzom kezemet, ha eddig nem élt vele. Kardomat visszahelyezem jobb kezembe.*
~ Ha nem is járt ott azóta ... csak hallotta ... hiszen nem most történt ...
* Merül fel bennem gondolatmenetem buktatója, mielőtt még választ kaphatnék kérdésemre.*

~ Úgy látszik azóta járt ott …
* Ekkor gondolok bele, hogy lehet már korábban is összefuthattam vele Olassië utcáin. *
~ Meglehet …
* Ezzel el is vetem ezt a gondolatot, főleg, hogy Eweny ismét a törpék felől érdeklődik. *
- Az előbb említetted, hogy nem kell a törpöket becserkészni. Akkor hát milyen lények ők? Nem igazán találkoztam még velük.
- Én is csak párral, de egyszer sem saját településeiken. Persze már megfordultam hegyi törpék tárnáikban, de azt mondják a két törpe faj sok tekintetben pont ellentéte egymásnak. Míg a hegyiek, mogorvák és zárkózottak az idegenekkel, addig a mocsári népség vidám, jó kedélyű és nyitott a látogatókra.
* Itt tartok egy kis szünetet. *
- Nem … nem is túl sokan fordulhatnak meg ilyen helyen …
* Végül inkább így fejezem ki magam, hiszen nem tudhatom társaságom, hogy viszonyul ehhez a nem éppen festői tájhoz.*
- Azt hiszem, rosszul vagyok. Pillanat.
~ Hát nem erre számítottam …
* Gondolom egy kis gúnyos arckifejezés mellett, miközben látom a távoldó elfet, aki a hangok alapján, éppen gyomrának tartalmától kíván megszabadulni.
Túlzottan nem zavar az előttem lezajló esemény, bár a hangok hallatán egy pillanatig bennem is felmerül a gondolat, erre a tevékenységre. *
~ Végül is meg tudom érteni …
* Körbenézek. *
~ Elég kihaltnak tűnik ez a hely, nincs semmi, ami az elhalt növényeket meggátolnák a természetes bomlástól, és minden velejárójával együtt.
* Lassan Lysanor is visszaér. *
- Tegnap már éreztem, hogy valami nem stimmel. Erre most meg ez. Pedig szinte nem ettem semmit. Ma meg egyáltalán nem. Igazán röstellem a dolgot.
- Semmi …
* Még befejezni sem tudom mondatom, mire ismét visszatér korábbi helyére, hogy megpróbálja megismételni korábbi cselekedetét, de már inkább csak hangja lehet.*
- Nem is tudom mit mondjak Gylnar. Ez annyira kínos. De ha nem ettem semmit, akkor miért van ez? Beteg nem vagyok, hiszen semmi bajom.
- Lehet csupán a hely varázsa …
* Osztom meg vele az elképzelésemet, hiszen lehet akár maga a levegő, vagy akár a láp vizének hatása is. *
- Csak most jelentkezett?
* Hiszen ha nem, akár más is lehet felelős érte. *
- Nem ettél vagy ittál valami olyat, ami ezt okozhatná?
* Nem gondolom, hogy egy elf ne jönne erre rá magától is, ha ez így lenne, viszont jó végigvenni a lehetőségeket, hiszen bárkit elfeledkezhet egy ilyen alkalomról.*

- Gyl! Van neked gyermeked?
* Először nem értem, hogy jön a kérdés, de utána hamar megtalálom a kapcsolatot. *
- Igen van. Nem rég született…
* Egy kis mosoly ez alkalommal is megjelenik arcomon, amint az elfek városában hagyottakra gondolok. *
- Tudod, arra gondoltam, hogy lehet növekszik itt bent valaki.
* Mosolyom még szélesebb lesz. *
- Az is meglehet, de ezt csak te tudhatod.
~ Igaz is … De mégse nyithattam ezzel … Mégis csak most ismertem meg …
* Arcára kiülő sugárzó mosoly egyre egyértelműbbé teszi számomra, hogy mennyire szeretné, ha az lenne.*
- Igazából nem vagyok benne biztos. Még soha nem voltam terhes. Nem igazán tudom, hogy mik a jelei, de talán most úgy érzem.
- Még én sem voltam.
* Kezdek bele széles vigyorral. *
- De az egyre gömbölyödő pocak ingen jól tudja jelezni …
* Kicsit alaposabban megnézem a vonásait. *
- Bár ahogy látom, itt még nem tartasz.
* Még kicsit imitálom is, hogy elég simának tűnik, még így ruha alatt is. *
- Viszont, ahogy látom, igazán örülnél, ha valóban gyermek lenne a láthatáron.
* Széles mosollyal erősítem meg mondandómat.*
- Kívánom, hogy az legyen.
* Mélyen Lysanor szemeibe nézek, hogy miután onnan eltévedve új lendülettel folytassam.*
- Igazán érdekes fordulatot tud hozni mindenki életébe.
* Bár azt ugyan nem teszem hozzá, hogy ez személyes tapasztalat, de ezt igen könnyen észre is veheti rajtam. *
- Az apajelölt merre jár ilyenkor? Még lemarad róla.

*Lysa örömmel hallja, hogy Gylnek is van gyermeke. Kicsit el is neveti magát, amikor vizsgálja a pocakját.*
- Valóban nem tartok még ott. Nagyjából egy hónapja lehet, ha jól emlékszem. Szerintem az vagyok. Ugyan is nagyon akartuk.
*Kicsit elgondolkodik. Valóban akarták Daevvel. És úgy is álltak a dologhoz.*
- És neked hol van a babád meg a kedvesed? Biztosan nagyon szépek mind a ketten.
*Még szélesebb mosoly terül szét az arcán. Aztán hallja a kérdést és kicsit elbizonytalanodik.*
- Az apa jelölt délen van az otthonunkban és egy lánnyal lakik, akit tanít.
*Kerüli Gyln tekintetét, mert ez bizony most furcsának tűnhet.*
- Tudom, furán hangzik, de szerintem nem csinálnak semmit. Mielőtt eljöttem volt egy kisebb vitánk is ebből, de végül is teljesen megbízok benne minden téren. Nincs okom féltékenynek lenni. Kíváncsi leszek arra a lányra.Elvileg majd még találkozok vele.
*Mondja tovább, de egy picit azért újra átjárja lényét a zöld szemű szörny. Persze hamar tova száll és megint egy halványka kis mosoly jelenik meg arcán.*
~ De jó lenne egy baba. Most érzem, hogy teljesült.
*Gondolja közben és a hasára teszi a kezét.*
- A te gyerkőcöd fiú vagy lány? És hogy hívják?
*Érdeklődik buzgón, mert most hirtelen ezek lettek fontosak. Nagyon is.Aztán Lysa oldalra nézett, mert mocorgást vélt felfedezni. Ekkor egy törp jelent meg mellette, aki gombákat cipelt. Felnézett rájuk és egy hatalmasat mosolygott.*
- Szép jó napot hölgyem és uram. Az én nevem Tipó. Éppen gombákat gyűjtöttem és meghallottam, hogy te, leányzó, miket művelsz. Egy kicsit arrébb lépsz a gyomrod tartalma fejbe talál. De megúsztam. Arra szeretnélek titeket kérni, hogy ha lehet ne háborgassátok az otthonomat. Van elég gondom így is.
*Lysa elkerekedett szemmel figyelte az apróságot, majd meglepetten nézett Gylre is*
- Persze Tipó. Arrébb megyünk. Csak nyugi.
*Lysa már és lépett párat arrébb, de várta, hogy mit szól ehhez Gyl.*


Ő itt Tipó :

- Mindketten Olassië biztonságot jelentő falain belül vannak.
* Válaszolom meg kérdését, mielőtt még ő megtehetné az enyémmel.*
- Az apa jelölt délen van az otthonunkban és egy lánnyal lakik, akit tanít.
- Hogy vele lakik? ...
* Kérdezek vissza meglepetten. *
- Tudom, furán hangzik, de szerintem nem csinálnak semmit. Mielőtt eljöttem volt egy kisebb vitánk is ebből, de végül is teljesen megbízok benne minden téren. Nincs okom féltékenynek lenni. Kíváncsi leszek arra a lányra. Elvileg majd még találkozok vele.
~ Addig úgyse gond, amíg nem tud róla az ember, vagyis jelen esetben az elf.
* Gondolok bele, milyen is volt, mikor Mitsuko nekem mesélte a kalandját. Sőt inkább az, ahogy elmesélte. Mennyivel egyszerűbben alakult volna az az este, ha nem tudtam volna meg a pontos részleteket.
Gondolataim közben ismét elmosolyodok. *
~ Akkor vajon hogy alakultak volna a dolgok???
- Meg kell hagyni, igazán megbízhatsz a párodban, ha még azt is megengeded neki, hogy egy ismeretlen nővel együtt éljen, de talán pont így a jó.
* Tovább inkább már nem akarom folytatni, hiszen annak semmi értelme, ha most kezd el aggódni. *
~ A boldog tudatlanság …
- A te gyerkőcöd fiú vagy lány? És hogy hívják?
* Szerencsére ő is inkább témát vált, így nekem sem kell attól tartanom, hogy túl sokáig feszegetem azt a szerintem számára is elég kényes témát. *
- Az istenek egy erős fiúval áldottak meg minket és Ta…
* A közeli mocorgásra én is felfigyelek, így hangom is elcsendesül. Hamarosan egy törpe jelenik meg előttünk.
- Szép jó napot hölgyem és uram. Az én nevem Tipó. Éppen gombákat gyűjtöttem és meghallottam, hogy te, leányzó, miket művelsz. Egy kicsit arrébb lépsz, a gyomrod tartalma fejbe talál. De megúsztam. Arra szeretnélek titeket kérni, hogy ha lehet, ne háborgassátok az otthonomat. Van elég gondom így is.
* Szavai hallatán elég erőteljesen kell elfojtanom a feltörő nevetésemet, ahogy elképzelem, milyen lehetett volna, ha az a kis célzási pontatlanság Lysanor részéről nem történik meg. *
- Persze Tipó. Arrébb megyünk. Csak nyugi.
* Lysanor felé fordulok, még mindig egyszerűen nem merem kinyitni a számat, tartva attól, hogy akkor nem leszek képes visszafogni magam, és ezzel elveszítem a lehetőséget, hogy információt szerezhessek ettől a törpétől.
Hosszú pillanatoknak kell eltelnie, mire elérkezik az idő, hogy szólásra merjem nyitni a számat. Addigra már a szőke hajú elf megtette az első lépéseket a távozás felé.*
- Persze, persze. Nem is azért jöttünk. Viszont segíthetnél nekem. Egy törpét keresek. Talán te tudnál segíteni, merre találom.
* Érdeklődve figyelem a törpe reakcióit, miközben látszik rajta, nem igazán van kedve segíteni. *
- Ki lenne az?
* Hangja továbbra sem a segítőkészsége felől győz meg, nem lennék meglepve, ha csak azt szeretné megtudni, kit keresek. *
- Egy Raman nevezetű törpét keresek. Azt hallottam sárkányölő hírében is áll.
* Tipó arcának vonásai továbbra sem enyhülnek. *
- Szóval Ramant keresed…
* Kezd bele kimérten mondandójába. *
- Elég ritkán fordul meg mifelénk. Talán mások jobban értesültek nálam. Most pedig távozzatok.
~ Valahogy nem ilyennek képzeltem a mocsári törpéket … Így bízzon meg az ember a hallottakban …
* Már elindulok Lysanor felé, mikor hírtelen visszafordulok. *
- Akkor lenne még egy kérdésem. Merre találjuk a többieket?
* Idő közben már Tipó is elindult dolgát végezni, így felénk sem fordulva mutat ujjával egy irányba. *
- Köszönöm.
* Azzal folytatom is utam Lysanor felé. Mikor melléérek, kezemmel őt is sétálásra sarkallom, ami közben halkan suttogok felé. *
- Szerinted mennyire bízhatunk meg benne?
* Továbbra sem lassítok, mint ahogy tekintetemet sem fordítom az elf felé.*

- Hogy megbízhatunk e? Szerintem nem. Én simán kinézem belőle, hogy direkt rossz fele mutatott.
* Sajnos egyet kell értenem az elffel. Én sem vennék mérget rá, hogy abban az irányban mocsári törpéket találnánk. *
- Egyet kell értenem veled, de nem tudok jobbat. Mindenesetre legyünk óvatosak.
* Ezzel folytatjuk utunkat a megadott irányba. Közben el is engedem Lysanort. *
- Szóval mi a kisfiad neve?
- Tanis.
* Válaszolom egy mosoly keretében. Egy rövid időre el is kalandoznak gondolataim, az imént megemlített név irányába.*
- Miért pont Raman kell neked? Miért nem volt jó Tipó? Szerintem meg tudtuk volna lágyítani.
Végül is te tudod.
- Azzal nem értem volna túl sokat. Raman miatt keresem a törpék települését. Beszélni szeretnék vele.
* Válaszolom meg korábbi kérdéseit, miközben ismét felé fordulok. *
- Mondták már, hogy nagyon kíváncsi vagy?
* Mosolygok az elf szemeibe, mikor hírtelen belém kapaszkodik.*
- Most jó erősen rántsál meg. Ahogy látom el kél nekem a segítség. Szinte meg sem tudom mozdítani a jobb lábam.
* Először csupán megtartom Lysanort, hogy egy pillanat erejéig én is megnézzem mi is történt vele pontosan. Ennyi is elég volt, hogy láthassam mi a helyzet. A jobb lába, már részben az ingovány fogságába került és ahogy próbálja kiszabadítani úgy kerül egyre mélyebbre.
Gyorsan egy stabilabb állást készülök felvenni, hogy kellő erőt tudjak kifejteni a kiszabadítására, de miközben a bal lábamra egyre nagyobb súlyt kezdek helyezni, érzem, hogy a talaj nem elég stabil, ezért gyorsan fel is emelem, hogy ez alkalommal inkább hátra fele keressek biztos talajt, amerről jöttünk. *
- Gyerünk!
* Kellő támasszal már el is kezdem húzni a szőke elfet. Remélve, hogy ő is próbál segíteni a még szilárd talajon lévő lábával. Végül az ingovány elengedi fogságából a kecses elf lábat.
Ha netán túl nagy lendülettel szabadulna ki a fogságból és Lysanor nem tudnak megállni egyből, akkor korábbi segítő kezeimmel állítom meg lendületét. *
- Várj egy kicsit! Megnézek valamit.
* Ezzel kezembe veszem kardomat és a korábban alkalmazott módszer szerint, elkezdem a talajt próbálgatni, hogy megkeressem honnantól kezdődik az ingovány és merre található még szilárd talaj.
Először Lysanor korábbi süllyedése mellett nézem meg, alig pár centire onnan ahol eredetileg bal lába volt, majd ott ahova először lépni szerettem volna, de a második próbálkozásnál már kisebb ellenállás után is gond nélkül hatolt bele a szilárdnak tűnő talajba a kardom. Lysanorra nézek, de nem szólok semmit, csupán tovább próbálkozok, most előre. A hely megfelelőnek tűnik, ezért előrébb lépek, hogy egy lépéssel előrébb is megnézzem, hogy is alakul az ingovány és a szilárd talaj vonala. Itt már sokkal szűkebb rész bizonyul alkalmasnak a járásra, majd két lépéssel később már el is tűnik azaz út, amire Tipó irányított minket.
Ekkor ismét Lysanorra nézek.*
- Itt az út vége. Merre tovább?
* Némi kíváncsiságot tükröz tekintetem. *
~ Na vajon, mit fog válaszolni, miután a halálba küldték volna?

* Nem kell sokat várnom, hogy megtudjam, mennyire nem nyerte el az elf tetszését a törpe megmozdulása, azaz hogy majdnem a halálát okozta, hiszen már el is indult visszafele. *
~ Ezt látnom kell … !
* Gondolom magamban, hiszen annak ellenére, hogy elég sok időt töltöttem az elmúlt időszakban elfek társaságában, igen ritkán adatott meg, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. Lysanor szapora lépteinek követése közben még kardomat se teszem el, különben még nagyobb lenne a kettőnk közti távolság. *
- Hát nem szégyelled magad te ördög fajzat? Egyenesen a halálba küldtél volna minket?
* Szó nélkül hallgatom Lysanort, miközben jót mosolygok a fülénél fogfa felrángatott törpén, és annak arckifejezésén.
- Még is mit vártál te lány? Miután majdnem rámeregetted a gyomrod tartalmát. Megérdemeltétek volna. Semmi keresni valótok itt. Ez a mi területünk.
~ Hát én se örültem volna neki …
* Gondolom magamban részben igazat adva Tipónak, bár ha nem Lysanor veszi elő az utána tett megmozdulásáért, akkor én teszem meg. De ekkor látom, amint Tipó, hogy szabadulhasson az elftől, lábon rúgja Lysanort. *
~ Áu …
* Fejemet is kicsit behúzom, ahogy elképzelem, mennyire kellemetlen lehet, bár arcomra kiülő mosoly azt is tükrözi, hogy azért nem bánom, hogy nem én kaptam.
Tipó azon nyomban megpróbálja felhúzni a nyúlcipót, de egy elf gyorsaságával nem érhet fel, és máris célponttá válik, ezért mögém menekül.
Kezemet azon nyomban a magasra emelem, a jobb kezemben tartott karddal együtt.*
- Ne lőj!!!
* Kiabálom, majd úgy nézek az engem fedezékül használó kis törpére. *
- Itt úgy sem találsz el. Őt úgy sem bántod, te gonosz banya.
~ Gonosz banya …
* Kuncogok kicsit, miközben Lysanort nézem, hogy fogadja Tipó megnyilvánulását, közben szép fokozatosan elkezdem leengedni jobb kezemet szép nagy ívben, hogy Tipó még véletlen se vehesse észre. *
- Szerinted normális?
*Balról Tipóra nézek, hogy még így is megpróbálja elterelni figyelmét annak, aki még mindig engem kívánt fedezéknek használni. *
- Azt nem tudom, mindenesetre meglehetősen botor.
* Eddigre a kardom már kellően a hátam mögé engedtem, hogy egy kis fordítás és egy kis mozdulat hatására hegye Tipó nemesebbik felébe szúródjon. Tipónak se kell több, azonnal ki is szökken mögülem. *
- Most már semmi se véd meg a banyától, szóval jobb, ha nem haragítod még jobban magadra.
* Egy apró fejmozdítással próbálok Lysanornak üzenni, hogy itt az ideje újra célba vennie Tipót. Ha nem teszi meg, akkor az én kardom szegeződik alacsony termetű teste felé. *
- Azt hiszem, az előző alkalommal rossz irányt adtál meg nekünk. Itt az ideje hogy korrigáld a hibádat!
* Próbálok meggyőzőn nézni Tipóra, hátha ez némi hatással van rá. *
- Rendben … Arra induljatok!
* Mutat a korábbitól eltérő irányba. *
- Na látod ... mindjárt más! …
* Válaszolom némi mosollyal, és egy apró biccentéssel felé. *
- De most te is velünk jössz! Ha netán újabb csapdába akartál volna küldeni minket!
* Továbbra is teljes nyugalommal folytatom. *
- Nem igazán bízom meg azokban, akik egyszer már megpróbáltak megölni…
* Lysanor felé fordulok. *
- Nem tudom, te hogy vagy ezzel?

* Lysanor szavaira hallgatva nem sokkal Tipó mögött és valamennyivel mellette el is indulunk. Mikor egyszer csak egy nyílvessző süvítésére figyelek fel, de addigra az a szóban forgó vessző már el is süvít mellettem. Hírtelen oldara is húzódok, hogy az esetleges következők még inkább elkerüljenek, de még így is látom, ahogy a vessző elsüvít Tipó lába mellett, sőt mikor a földbe fúródik a vége még mindig a törpe lábát éri.
Gyorsan a lövés irányába fordulok. Ekkor látom, hogy Lysanor volt, aki kilőtte a vesszőt. *
- Te boszorka. Te álnok kígyó.
* Én is furcsán nézek Lysanorra. Bár így, hogy tudom, hogy ő volt, már nem a szerencsémnek titulálom, hogy engem nem talált el.*
~ Még jó, hogy Tipót sem … Különben még cipelhetném is … Már csak egy morcos törpe hiányzik a nyakamba …
* Gondolom végig mi is lett volna a végeredménye, ha csupán egy kicsivel is elvéti a célt.
Tipó forrongó dühe, már arcára is rányomja a bélyegét, némileg feledtetve velem a lehetséges rosszat, hogy kicsit a kialakult helyzetet élvezzem. Bár nem sikerül felhőtlenül, hiszen nem akartam én magamra haragítani egy törpét sem. *
~ Ki tudja mennyien vannak még a közelben …
* Gyorsan körbe is nézek, de nem látok semmi erre utaló jelet. Igaz Tipót se vettem észre, míg meg nem mutatta magát.*
- Ha közelebb jössz, nem csak súrolni fog.
- Inkább hallgass rá!
* Súgom oda Tipónak, miközben Lysanor felé nézek. Látom, mennyire élvezi a helyzetét. *
- Én inkább hátrébb húzódok …
* Válaszolom Lysanornak, némi mosollyal, ha továbbra is Tipót szeretné célba venni, nem szívesen lennék újra Tipó fedezéke. *
- Majd zárom a sort.
* Az új felállásban érkezünk meg a törpe településre. *
- Megjöttünk. Most megyek vissza.
- Rendben!
* Tipó ezzel el is siet, hogy minél hamarabb megszabaduljon tőlünk, mikor egy újabb vessző állítja meg, ez alkalommal nemesebbik felét találva el.*
- Légy átkozott te hányós némber. Jaaaaj a hátsóm.
- Lysanor ezt már végkép nem kellett volna!
* Szólok rá az elfre, de közben újra szemem elé kerül Tipó jajgató alakja, amit nem bírok megállni nevetés nélkül. *
- Háhá. Jól elláttad a baját annak a mogorva Tipónak szép hölgy. A nevem Fázer. Segíthetek nektek valamiben? Esetleg egy kortyot ebből?
- Üdvözöllek Fázer! Az én nevem Gylnar Radek!
* A bemutatkozás után elfogadom a felkínált italt. Egyrészt nincs okom visszautasítani, másrészt a mocsári törpék alkoholpárlatai messze földön híresek, ráadásul most még ingyen is kínálják.*
- Köszönöm elfogadom.
* Amint átveszem a flaskát és számhoz emelem annak tartalmát megzavarnak. *
- Fázer!! Te meg mit csinálsz?!
* Egy fiatalabb törpe kíván csatlakozni hozzánk. Hangoskodására le is emelem számtól a főzetet. *
- Nem láttad, mit tettek Tipóval?
- Nyugalom Orly. Tudod milyen Tipó … biztos rászolgált.
- Igen Tipó sok mindenre képes, de akkor is ez az elf némber szó nélkül lelőtte! Te meg itallal kínálod őket?!
* Csupán némán nézek Lysanorra, hogy ő vajon mit gondol a helyzetről. *
- Miért zavar, hogy mit csinálok a tulajdonommal? Maga meg húzza meg nyugodtan! Van még ott ahonnan ez jött.
* Engem sem kell kétszer buzdítani, egy méreteset húzok a falaska tartalmán, majd némi grimasz kíséretében érzem, amint az erős alkohol szétárad testem minden porcikájába. *
- Igazán nagyszerű!
* Mondom ki végül, miután az érzés már csupán emlékké válik. *
- Maga nem kér szépségem?
* Lysanort találja meg kérdésével Fázer. *
- De ő … Nem elég, hogy elf, még egy nyilat is állított egyikőnkbe!
- Hallgass Orly! Ők már az én vendégeim! Nos?
* Kérdésével ismételten az elf felé fordul. *

- Mi az, hogy nem elég, hogy elf vagyok? Mi a bajod az elfekkel?
* Érdeklődve figyelem az események alakulását.*
- Hát …
* Mintha Orly veszített volna eddigi magabiztosságából Lysanor mérges tekintete láttán. Talán attól tart, hogy ő lesz a következő, akit nyílvesszőhegyre tűz az elf.
Közben jót mosolygok ezen, majd mikor Lysanor elkéri a flaskát, felé nyújtom.*
- Csak óvatosan. Nem kéne ezt is kihánynod.
* Jegyzem meg mosolyogva, majd mielőtt félre értené, folytatom. *
- Igazán pazarlás lenne.
* Lysanor azonban visszatér Orlyra, és az ő megnyilvánulására. Azonban mostanra úgy tűnik, a törpe sikeresen összeszedi magát, és már magabiztosan válaszol. *
- Még hogy mi tartjuk többre magunkat?! Nem tudom ki jött közénk, és lő meg valakit csak azért, mert azért mert azt gondolta helyesnek! Még csodálod, hogy nem szeretjük a magadfajtákat!
* Kiabálja a távolodó elf után. *
- Attól hogy ellenszenves nekünk, még nem fogunk az életedre törni! Lehet feléjük ez a szokás, de itt nem.
* Ezt már csak nekem mondja, mert láthatóan Lysanort már túlságosan nem foglalkoztatja. *
- Náluk se ez.
* Kezdek bele mosolyogva. *
- Nézd el neki Orly. Te mit tennél, ha a kapott útbaigazítás majdnem a halálodat okozná? Ráadásul Tipó is fel fog épülni hamarosan.
- Egyszerűen nem bízok meg akárkiben.
- Mi se tettük, ezért is lehetünk még itt.
- Ahelyett hogy vitatkozásra pazaroljátok az időtöket, inkább figyeljetek.
* Orlyval mindketten Fázerre figyelünk, aki Lysanor felé mutat. *
- Lily!! …
* Orly már indulna is, hogy lányát elhozza a veszedelmes elftől, azonban Fázar megállítja. *
- Csak figyelj!
- De a lányom!!
- Hallgass és figyelj!
* Nyugodt mosoly jelenik meg arcomon, ahogy látom Lysanort, ahogy haragja szertefoszlik a lány közelségében.
Hamarosan már a lány haját fonja, miközben a kislány egy törpe gyerekdalt kezd énekelni. Orly csak ekkor kezd lenyugodni. *
- Nem mindig olyan vérmes, csupán rosszul viseli, ha az életére törnek. Főleg most, hogy úgy véle gyermeket vár.
- Remélem is, hogy csupán annyi volt, különben ha bántani meri a lányom, én magam fojtom a lápba.
* Mintha nem akarná tovább figyelni Lily és Lysanor együttlétét, inkább más teendő után nézve magunkrahagy Fázerrel. *
- Még fiatal, csapán az előítélet beszél belőlük. Ritkán vetődnek erre rendes népek. Magukat mi hozta erre?
- Őt a környék gyógynövényei, engem pedig az, hogy keresek valakit.
* Nem láttam okát, hogy ne az igazat mondjam Fázarnek. Talán még a segítségemre is lehet. *
- Ki lenne az illető?
- Egy bizonyos Ramant keresek.
* Fázer arca komorabbra vált. *
- Csak nem Sárkányölő Raman?
- Igen említették már így is.
- Miért keresi?
* Bár arcán látszódik, ha nem válaszolnék, akkor is jó eséllyel elmondaná, amit tud. *
- Úgy hallottam, ő régről ismerte atyámat, és talán olyat tud róla, amit én nem.
- Hmm…
* Kezd bele, miközben megigazítja szakállát. *
- Csak aztán nehogy csalódás érje. A múlt bolygatása ritkán hozza meg a várt eredményt, s a jelenen nem változtat.
- Viszont, segít megérteni.
* Folytatom gondolatát.
Fázer erre csak elneveti magát. *
- Hát legyen. Ha mindenáron rá akar lelni a válaszokra, elmondhatom, hogy Raman már jó ideje nem él közöttünk.
* A szavak hallatán elkomorodok. *
- Azonban Lanur tornyában talán meglelheted. Ott szokott megpihenni, ha nem az országot róják kalandozó lábai.
* A kellemes hír hallatán Fázer felé emelem a flaskát, mielőtt újra meghúznám. *
- Sokat segített!

* Alig kapom meg Fázer válaszát, mikor felfigyelünk a törpe leányzó puszijára.*
~ A végén még megkedvelik.
* Egy barátságos mosoly húzódik arcomra, és úgy követem végig a felénk közeledő elfet. *
- Látom, már nem csupán haragosokat szereztél ...
* Fázer felé fordulok. *
- A fiatalok közül.
* Fejezem be mondatomat, az övéhez, hogy ugyan róla sem feledkeztem meg, viszont ahogy Orlyt fiatalnak nevezte, aki minden szempontból idősebbnek tűnik nálam. *
- Lemaradtam valamiről?
- Nem iga… zán.
* Lysanor kezemből kikapja a flaskát. *
- Igen ez sem fogyott…
* Jegyzem meg halkan, miközben szavaimat megcáfolni látszik az orrom előtt végbemenő cselekmény. *
- Te Fázer. Ez az ital mennyei. Csak úgy itatja magát.
* Fázernek csupán bajsza mozgása fejezi ki, hogy ő ezzel már jó ideje tisztában van, és meglepetésemre egy újabb flaska jelenik meg kezei között, amit elismerésre méltón húz meg.*
- De indul az út, és messzire fut,
Ha nem igyekszünk, elszelel!
Vedd a kardod és a batyud,
Útra fel! Kalandra fel!
* Csupán fejem lehajtva a törpe előtt jelzem elismerésemet, miután a visszakapott italt én is számhoz emelem. *
- Nagyon tetszett Fázer. Te tudsz ilyen éneket Gyl?
* A váratlan kérdésre, és saját hangom tudatában, azonnal sikerül félrenyelnem az fenséges nedűt, és erőteljes köhögésbe kezdek.
Néhány röpke pillanatba beletelik, mire sikerül túltennem magam.*
- Hogy én? …
* Kérdezek vissza amint tudok. *
- Hát az éneklés nem az én hivatásom, de ha már megírtátok a végrendeleteket, megpróbálhatom.
* Elmosolyodom, majd torkomat megköszörülöm. *
- Mostanában nem próbáltam.
* Elmosolyodom, miközben próbálom felidézni a megfelelő szavakat.
Rövid gondolkodás után újra meghúzom az isteni törpe főzetet. *
- Hogy is volt …
* Némán elkezdek gondolkozni, miközben ismét számhoz emelem a nedűt. *
- Áhh … Most már meg is van …
* Az eleje akár az italnak is szólhatna, de most már végre belekezdek. *
-
Jártam már a Hajnal mindkét partján, hasonlót még sosem láttam,
hol eme nemes ital legnemesebbikével fogadnának.
Házigazdánk egészségére legkevesebb, amit tehetünk,
Fázerre, a törpére, öt rövid másodpercig emlékezzünk.
Egy … Két … Há ... Négy … Öt …

Bár életünk még csupán most kezdődik, attól ne pazaroljuk.
Igyunk! Igyunk! Míg össze nem esünk, és abba akkor sem hagyhatjuk!
Nem hagyhatjuk, hogy a főzet felénk kerekedjen! Hát pusztítsuk!
Hol tartanánk kihívások nélkül? Hát emlékére adózzunk!
Egy … Két … Há .. Négy … Öt …

Mindenki ugyan nem bírhatja, mi mégis iszunk, iszunk, és iszunk.
Akit elvesztünk, muszáj pótolnunk, hát csatlakoz! Addig is igyunk!
Esküszöm, bánni fogod, ha elmulasztod ezt a lehetőséget.
Mindenek előtt ne feledjük, kinek is tartozunk köszönettel.
Egy … Két … Há .. Négy … Öt …

…
* Gesztusaim egész végig követik az elhangzottakat, ezzel próbálva nagyobb hatást elérni. Egyszer hírtelen elhallgatok, majd egy hosszúnak tűnő szünet után szólalok csak meg. *
- A többit elfelejtettem…
* Elnevetem magam, mielőtt a flaska tartalmának egy része a számba ne kerülne. Miközben várom a véleményeket, amin ha sikerül túlesni, Lysanornak nyújtom a főzetet. *
- Ideje, hogy megtudjuk, milyen is egy igazi előadó.
* Kezemmel ívesen konferálom fel a következő előadót. *
- Remélem, nem szeretnél kimaradni a jóból.
* Széles mosollyal nézek Lysanor szemeibe, miközben várom a reakcióját. *