Középvidék

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-14, 9:10 pm

*Silarona szemei igen élesek, ugyanis a felhőkben ott repül a másik sárkány is. Egy újabb vörös jelenik meg a színen, de még nem látják egymást Kainnal.
Egészen addig nem, amíg lejjebb nem ereszkednek mindketten.
Az arany sárkány ráfordul ellenfelére, de az is tud már jelenlétéről. Silaron hamarosan már két árnyat láthat a felhők alsó területein.
S a két bestia hangos rikoltásokkal esik egymásnak. Ez nem olyan, mint Silarona és Kain találkozása volt, mindketten élesen egymásnak feszülnek.
Vörös és arany színek keverednek egymással, ahogy a levegőben forgolódva igyekeznek a másikon fogást találni.
Kain fogai ellenfele nyakát célozzák, de az időben húzza ki azt és az arany sárkány fogai üresen csattannak. De már védekeznie is kell, hiszen a vörös karmai keresik a fogást az arany sárkány szárnyain.
Ezúttal farkát veti be, nem törődve azzal, hogy pikkelyeket szakítanak a vörös karmok le és a vér szétfröccsen a sebekből.
Végül egymásra fognak, karmok a testbe akadnak, a fogak húsba marnak, s a tüskék, s egyéb természetes fegyverek is egymásnak feszülnek. Így forgolódva zuhannak egészen a földig, addig, amíg a két sárkány csaknem biztosan a halállal néz farkasszemet, akkor mintegy varázsütésre elengedik egymást.
Namelyr felfelé tör ki, és az ellensége követi is. Gyorsabbnak tűnik, de az arany sárkány hirtelen fordulattal, egy hurkot repülve már az ellenséges vörös sárkány hasi oldala felé tart.
Azonban nem karmaival, vagy fogaival támadja, hanem kettős ívelt szarvával, úgy, hogy előtte megereszt felé egy jókora, fehéren izzó támadást. Olyan erőset, amilyen talán Silarona emlékei vette el.
A másik sárkányt körbefonják a lángok, azonban meglehetősen jól állja a sarat, sőt, ellentámad. Kain nyakán keletkezik újabb seb, de az arany sárkány nem törődik vele. Ezúttal ő is harap, és ő is a vörös sárkány nyakából egy darabot.*

//Elkaptam...elkaptam! Very Happy

Pattan vissza!//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-14, 11:30 pm

*Kain újra előbukkan, szinte egy pillanatban az eddig rejtőzködő sárkánnyal. Egy vörös sárkány az.
A két sárkány olyan gyorsan esik egymásnak, hogy biztosan látszik, készültek rá. Ez Kain esetében nem meglepő, a másik sárkány pedig... Ő láthatóan ezért jött.
Amíg az idegen vörös és Namelyr harcol, Silarona, úgy tűnik, csak lebeg egy helyben, épphogy a szárnyait mozdítva a levegőben maradásért. A küzdőket nézi, de mintha nem is arra figyelne.
Ő, ha segíteni szeretne, kénytelen most a saját fejében harcolni. A harcot látva az emlékek újra elöntik. Ezek most nem "új" emlékek, amik most tértek vissza. Ezek azok, amik nemrég ugyanígy összezavarták, és cselekvésképtelenné tették. Most nem olyan intenzívek, mégis elegendőek ahhoz, hogy ne tudjon másra figyelni. Ha hagyja, akkor megint teljesen eltemetik. Ezúttal a legrosszabkor. Ha hagyja. De nem hagyja.
Kaint olyannak ismerte meg, akiért érdemes kiállni. Lehet, hogy téved, de ez most fel sem merült benne. Az arany sárkány nem csak őt mentette meg a háború alatt.
Egy újabb hívatlan emlék. Azt beszélik, hogy Kain azért fordult szembe nevelőapjával és népével, hogy egy kétlábú mágust megmentsen.
Még egy csata. Az arany sárkány már a másik oldalon harcol.
Silarona egyre dühösebb. Most nem saját magával kéne vívnia, amikor lehet, hogy szükség lenne rá. A düh megint segít, némileg kitisztítja a fejét.
A vörös szárnyak meglebbenek. Most ő is jóval gyorsabban repül, mint eddig. Egy éles kanyarral megfordul. Már mindkét sárkány vérzik. Nem lehet megállapítani, ki hol sérült meg. Silarona hiába akar segíteni, ilyen helyzetben nem tehet semmit, hacsak nem kockáztatja, hogy Kaint is megsebesítse.
Az arany és a másik vörös sárkány egymásba kapaszkodva zuhannak a földre, egyikük sem enged. Silarona elindul lefelé. Valamit ki kell hogy találjon, mert ha nem avatkozik közbe, valamelyikük, vagy akár mindkettőjük meghal. A másik vörös nem túlzottan érdekli. Lesből támadt, minden figyelmeztetés nélkül. És most nincs háború.
Nincs háború. Ez az, amiért elítéli az idegen sárkányt. Ő legtöbbször a fürgeségét használta ki, ha harcolt, így nyerve előnyt az erősebb elllenfelekkel szemben. Ehhez a harcmodorhoz hozzá tartozott a meglepetés is, a váratlan támadás. De akkor háború volt. Oka volt, hogy támadjon. És csak akkor támadt, ha megvolt ez az ok.
Az árulás ok. De hétszáz évvel a háború után... Mindennek megvan az ideje, ami után már nem érdemes vele foglaklozni. Nem kell megbocsájtani. De nem kell újra és újra felhozni, és értelmetlen áldozatokat hozni érte.
Felmerült benne, hogy Kain milyen hevesen reagált, amikor felmerült, hogy utasítást kaphatott Furiától .Most értette csak meg igazán, hogy miért.
A két harcoló ismét a levegőben van. A fehéren izzó gömb megmozdít Silaronában valamit, de most könnyedén visszaszorítja az emlékeket. De hiába akar segíteni, a két sárkány újra egymáson van, lehetetlen úgy közbeavatkozni, hogy biztos legyen, csak az egyik sérül meg. Ha nincs más választása, akkor még ezen az áron is közbeavatkozik, de addig csak tehetetlenül vár, és reménykedik, hogy Kain hétszáz éves szerencséje nem most ér véget.*

// megint nálad! //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-15, 6:36 am

*Kain valahol a tudata mélyén, háttérbe szorítva tisztában van azzal, hogy Silarona ott van a közelben, ahogy azzal is, hogy nem avatkozik közbe, de minden figyelmét a másik vörösnek szenteli.
Az ismét a nyakát támadja, a torkát próbálja átharapni, vagy ráfogni, hiszen ha ott megragadja, és a földre bírja vinni, leszorítani, akkor vége a csatának.
Csakhogy ezt a módszert az arany sárkány is ismeri, nem véletlenül élte túl az elmúlt hét évszázadot.
Ezúttal ellenfele fogsora is csak a levegőt éri.
Kain erős farkával csap a vörös feje felé, majd karmaival próbálja megragadni ellenfelét.
Ez is sikertelen, miközben a vörös sárkány tűzcsóvát küld meg ellene, ami telibe is találja Namelyrt.
A tűz szinte szétfröccsen az aranyszínű pikkelyeken, majd beborítja Kaint.
A lángok közül azonban egy pillanat múlva kitör az aranyszínű sárkány, hogy karmaival csapjon a vörös felé a levegőben. Érzi, hogy testet ér, és nem áll le. Újabb támadással indul meg a vörös felé.
Anzar annak idején komolyan képezte, s a későbbi harcokban is volt ideje tapasztalatokat, új fogásokat megtanulni.
A szárnyak egymásnak csapnak, ezúttal Kain is sebet kap, de felfogja az újabbakat azért, hogy mellső karmaival oldalról kaphassa el ellenfelét. A vörös sárkány végén lévő súlyos tömbbé összenőtt tüskék ugyan eltalálják az oldalát, a fájdalomtól fel is ordít, de közben már beleakasztja karmait az ellenfélbe, miközben a szárnyait díszítő tüskékkel is támadja, de valójában a szárnyak célja ellenfele elvakítása, amivel a vörös is próbálkozik.
Kain hátsó karmai ekkor akadnak bele oda, ahova tervezte. A vörös sárkány pikkelyei közé, egyenesen a bordái alá, a lágyabb részbe. Meg is rántja, és a karmok felszakítják a vörös altestét.
Namelyr már nem áll le, a fájdalmában üvöltő vörös sárkány alá kapja a fejét, mintha fel akarná öklelni, s a kettős ívű szarv elsőre nem, de másodjára átüti a vörös sárkány torkát. Az arany sárkány erre még farkával is rásegít, amikor lesújt felülről a vörös fejére.
Ekkor már mindketten zuhannak, Kain, a szarvára ragadt vörös sárkánnyal küzdve, fejét rángatva, a vörös pedig immár holtan.
Az arany sárkány nagy nehezen rángatja csak ki szarvát a holttestből és végre kiterjeszti szárnyait, hogy lassítsa az érkezést.
Így a vörös ér előbb földet, felverve az magasra, és a por és a földdarabok egy pillanatra el is takarják, majd utána, közvetlenül rá, az arany sárkány.
Kain több sebből vérzik, de szárnyait kitárja, amikor ellensége holttestén áll, fejét a magasba tartja és a győzelmi rikoltása megremegteti a levegőt.
Ezután fújtatva pihen meg, és az arany szemek Silaronát kezdik keresni.*

// Cool

lecsapás!

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-15, 10:34 am

*Silarona továbbra is csak a nézője a harcnak. Nem mintha nem akarna közbeavatkozni, de még mindig nem tud. Feszülten vizslatja a két sárkány küzdelmét, alkamat keresve, hogy besegíthessen.
Tűz villan, és beborítja Kaint. A vörös láthatóan azt remélte, hogy ez megállítja. De tévednie kellett, és a lángok közül a következő pillnataban előtör az arany sárkány, rögtön nekiesve a másiknak.
Egymást sebzik, mindkettőjükből folyik a vér. Silarona halványan felismer egy-egy olyan mozdulatot, amit ő is használt, de most ezzel törődik a legkevésbé.
Amikor Kain felordít közelebb repül, és már majdnem beleavatkozik, annak ellenére, hogy annak a veszélye, hogy így Namelyrt is megsebesíti, továbbra is komolyan áll.
Mielőtt azomban kitalálhatná, hogy mit is tehetne, az aranyszínű karmok felszakítják a vörös oldalát. Ez szinte eldönti, hogy ki lesz a győztes, hacsak a vörös nem tud ilyen súlyos sebbel is felérni a másik sárkánnyal.
Nem tud. Kainr szarvai átütik az idegen támadó torkát.
Zuhannak, és úgy látszik, a másik vörös holtában magával rántja az arany sárkányt is. Az hatalmas szárnyak végre kitárulnak, és a vörös maradványai egyedül érnek földet. Szinte rögtön leérkezik Kain is, rá a mozdulatlan vörösre.
Silarona abban a pillnatban száll le mellettük, amikor Kain győzelmi rikoltása bezengi a tájat.
Közelebb lép.*
- Sajnálom. - *az egy szóban benne van az összes feszültség, és a tehetetlenség érzése, ami felgyűlt benne a harc alatt. Nem mondja meg, hogy mit sajnál. Ilyen helyzetben magyarázkodni teljesen felesleges, és a legtöbbször a másik számára zavaró. Ha Kain rákérdez, válaszol, de análkül nem mond semmit. Úgy gondolja, a másik megérti így is.*
- Tudsz repülni? El kell látni a sebeidet, de nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely erre. - *Néz a vörös sárkány holttestére. Azt már nem is mondja, hogy pihennie is kell. Nem hiszi, hogy ezt neki kéne megmondania az arany sárkánynak. Hiszen harcolt ő már épp eleget, hogy tudja, mire van szüksége.*

// visszavissza //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-15, 1:44 pm

*Az arany sárkány leengedi szárnyait, ő maga is hasra ereszkedik a hulla mellett, fejét pedig leengedi mancsaira. Sebei fájnak, de szerencséjére egyik sem végzetes.
Szerzett ebben a küzdelemben néhány újabb sebet, amik hamarosan már csak forradások lesznek aranyszínű bőrén és pikkelyein.
Még azokat is el tudná tüntetni, de nem látja szükségét. Hadd lássák leendő ellenfelei az elmúlt győzelmek jeleit. Mert sebeinek többsége győzelemmel záruló csata után maradt.
Amikor Silarona landol, Kain is ránéz. Szarvairól csorog még a vörös sárkány vére, meg is rázza fejét, hogy a vér ne csorogjon szemébe.
A vércseppek szerteszét szállnak.
Nem mond semmit Silarona szavára. Ő is sajnálja, már hétszáz éve sajnál mindent, de a győzelem íze még mindig a régi, még ha keveredik is az árulás mocskával és az örökös megbélyegzettség érzésével.
Kitaszított, ezt akárhány győzelem sem változtatja meg.
Most épp pihen. Muszáj, mert pontosan tudja, hogy ha valaki itt megtalálta, más is meg fogja.
Nem volt idő megkérdezni a vöröstől, hogy ki küldte, lehetett csak szabadúszó is, aki még mindig keresi az árulókat, akik a kétlábúak mellé álltak a háborúban, vagy lehetet Furia, vagy egy másik nagyobb hatalmú sárkány küldötte is.
Nem számít.
Silarona szavaira mégis megszólal. Hangjában már megvan az erő, ami az előbb még nem lett volna. A sárkányok gyorsan gyógyulnak, de azért ennyire nem. Még sok idő lesz, mire nem érzi sebeit. Volt már könnyebb ellenfele is.*
- A sebeim meggyógyulnak maguktól is.
*Nem, nem akarja ellökni magától a nőstényt, csak az üldözési mánia nem hagyja nyugodni.
Fel is emelkedik fektéből, majd kitárja és meglebbenti szárnyait. Csak kósza fájdalmakat érez bennük, nem lesz velük gond.*
- El kell menni innen.
*Nem várja ki, hogy a másik felemelkedik-e vele együtt, Kain elrugaszkodik a földtől, hogy aztán a levegőbe emelkedjen.
Majdnem biztos benne, hogy Silarona is követni fogja, de azért a biztonság kedvéért tesz egy kört a levegőben, majd amikor már alkalmas, szájában két hatalmas tűzgömb jelenik meg, melyeket egyenesen a halott sárkány testére szór le. A lángok hamarosan tűzbe borítják a kimúlt bestia testét. Mire kialszanak, csak hamu marad majd az egykor oly erős sárkányból.*

//Repül a, repül a... cheers

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-15, 2:31 pm

- A sebeim meggyógyulnak maguktól is.
*Ő nem fogja erőltetni. Kainnak igaza van, ami viszont nem jelenti azt, hogy a sérüléseknek jobbat tenne, ha ellátnák. De ha erősködik, abból nagy valószínűséggel csak vita lesz, az meg nem éri meg. Ha kell, segíteni fog.*
- El kell menni innen.
*~Én is ezt mondtam.~
Az arany sárkány felszáll. Silarona követi. Ismét lebegve nézi, ahogy Kain tesz egy kört, majd két tűugömböt küld a halott sárkány felé.
A vörös nézi, ahogy a lángok beborítják a támadót. Eszébe jut, hogy vajon Namelyr hányszor tette már meg ugyanezt. Hányszor kellett elégetnie egy halott fajtársát, mert az az életére tört. És vajon hányszor szerzett ő maga is olyan sérüléseket, amik akár az életébe is kerülhettek volna.
Szomorúan nézi az elhamvadó sárkányt. Nem az a típus, aki megsirat valakit, ha oka volt, hogy az meghaljon. Gondolkodás nélkül ölte meg azokat, akik megérdemelték. A szomoróság inkább annak szólt, amiért ez az egész történt. Hogy hétszáz év nem elég ahhoz, hogy valaki nyugton élhessen. És hogy ez az egész mennyi áldozatot követelt, csak a bosszúért.
Mindegy. Ránéz az arany sárkányra, és feljebb emelkedik. A napsugarak megcsillanak a vörös és arany pikkelyeken. Ha Kain nem is akarja, hogy ellássák a sebeit, pihennie előbb-utóbb kell. De ahhot találniuk kell egy megfelelő helyet. nem valószínű, hogy a vörös, akiből már csak hamu maradt, nem volt egyedül, hiszen akkor a társa is felbukkant volna, mielőtt Namelyr összeszedi magát. De itt, még ha biztonságos is - ami nem, hiszen nyílt terep, és az előbb is könnyedén megtalálták őket - akkor sem a legjobb hely a pihenésre, már csak a most befelyeződött harc miatt sem.
Silarona elindul arra, amerre tartottak. Lassabban repül, és Kaint keresi a tekintetével, hogy megtudja, a másiknak van-e valami más terve.*

// ...labda! És vissza is //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-16, 11:23 am

*Kain magában azért megadja a végtisztességet a lángoló sárkánynak. Nem tehet róla, hogy hét évszázad alatt sem húnyt ki a gyűlölet lángja, amivel üldözik.
Magában már azon morfondírozik, hogy mennyi ideig bír a levegőben maradni. Nem repülhet örökké, a sebeknek is az kell, hogy megpihenhessen.
A repülésben jelenleg is okoznak nehézséget, még ha az arany sárkány ezt a világért sem mutatná ki.
Norlan nincs olyan messze, a nehézség inkább az, hogy a várost sárkány alakban nem közelítheti meg.
Más kérdés, hogy nem nagyon van választása, és ha állapota rosszabbra fordul, akkor még jól is jöhet a vörös sárkány segítsége.
Márpedig emlékszik még arra a csatára, amiben a Völgy kapujától elfele jövet egy kékkel küzdött meg. Akkor Nasuadát hagyta ott, a kapunál, szerzett sebeit pedig Sou látta el, akivel azóta jó barátságot ápolnak.
Más kérdés, hogy jelen helyzetben, amikor Alexet már elkapta Furia és ellene küldte, mennyi esélye lenne Sounak, hogy az ősivel szemben életben maradjon.
Nem sokat jósol neki és így aggódni valója is van.
Ha van valakije, aki közel áll hozzá, az mindig veszélyt jelent és ezek sajnos szépen fogynak is.
Bár még nem látszik, a táj alakulásából jól látható, ahogy egyre közelednek Norlanhoz.
Kain, mivel erre sokat jár, hiszen a barlangja jó ideje szolgál már búvóhelyül, messziről ismeri a tájelemeket fentről. Ennek megfelelően a délkeleti irányt módosítja is, hogy megkerülje a várost.*
- Hamarosan Norlanhoz érünk. A közelben vagy egy barlang, ott megpihenhetünk…ha vállalod, hogy velem tartasz oda is.
*Jegyzi meg. A megjegyzésből kiderül, hogy az már egy értékes hely számára és egyben újabb pont, amiről jobb nem tudni. Bár pont felszámolni tervezi és odébb állni, nem tudhatja, hogy annak értéke, a hátrahagyott nyomok mennyire lehetnek fontosak üldözőinek.
A fájdalmak tovább nőnek és a nemrég már elállt vérzés is újraindul. Intő jel ez, tudja ő is nagyon jól.*

// cheers

Elkaptam... Basketball

Megy vissza!//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-16, 1:28 pm

*Tovább repülnek dél felé. Habár a vörös sárkány ritkábban jár erre, azért tudja, hogy hamarosan Norlan közelébe érnek.
Nem szól rá Kainra, hogy szálljanak le, pedig a másik sebei elég súlyosak. Ahhoz legalábbis mindenképp, hogy ne bírja sokáig a repülést. Bár nem látszik, hogy megviselnék a sebek. Silarona ennek ellenére biztos benne, hogy ilyen sérülések mellett nem lehet olyan könnyű repülnie, mint ahogy mutatja.
Már látszik a város, még ha alig is. Aki nem a sárkányok éles szemével nézi a tájat, az biztosan nem veszi észre. Nem lenne jó ötlet elrepülni felette. Láthatóan Kian is így gondolta, mert irányt változtatott, hogy megkerüljék a várost. Silarona követi, igyekszik hozzá hangolni a repülését, hogy ne nehezítse meg az arany sárkány dolgát.*
- Hamarosan Norlanhoz érünk. A közelben vagy egy barlang, ott megpihenhetünk…ha vállalod, hogy velem tartasz oda is.
- Persze. Mennyire bírod? - *"ha vállalod, hogy velem tartasz oda is." Vagyis nem csak egy barlang, amniről tudja, hogy a közelben van. A vörös észreveszi a bizalmat, ami e mögött a mondat mögött húzódott. Korábban az arany sárkány biztosan nem mondta volna el, arról nem is beszélve, hogy magával hívja.
De nem tudta, hogy mennyire van messze az a "közelben", és hiába nem látszik Kainon, hogy nagyon megviselnék a sérülések, egyetlen halandó sárkány sem bírja ki sokáig így a levegőben. Ha nem pihen, akkor nem fognak begyógyulni a sebek, csak rosszabbodik az állapotuk.
Mintha a gondolatait akarná igazolni, az egyik sebből újra folyni kezd a vér. A vörös sárkány észreveszi. Még mindig nem szólal meg, de némileg ingerülten reméli, hogy az a barlang nagyon közel van. Lenéz, de esélytelen, hogy itt észrevegye a barlangot. Még ha nincs is elrejtve, nem ismeri a terepet, és föntről egy barlangot...
Hamar fel is adja, hogy így találja meg, mannyire vannnak az uticéljuktól, és inkább Namelyrt kezdi el figyelni, hogy észrevegye, ha a másik sárkány ereszkedni kezd.*

// Megvan Kapd el! //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-02, 1:34 pm

//Silarona, a vörös sárkány, Olassië erdeje után Smile

//

*Egy mosolyt enged el, ahogy a puha ujjak végigsimítanak arcán. A vörös sárkány aztán hátrébb húzódik, és megfogják egymás kezét.
Az erdőből kifelé haladva Kain arcáról eltűnik a pozitív arckifejezés, ahogy vívódik magában, merje-e elrontani a pillanat szépségét azzal, hogy visszatér a régi dolgokhoz. Az üldözőkhöz, ahhoz, ami miatt kénytelenek voltak és ismét kénytelenek lesznek elválni.
Erős kezében fogja Silarona törékenynek tűnő kezét, de tudja, hogy a vékony ujjak, a kecses kéz mögött egy erős sárkány teste rejlik. Megszorítja ezt a kezet.
A sötét szemek elkomorulnak, nem is látják meg Olassië erdejének szépségeit, az égig érő fák alatti őszbe forduló avar színeit, a fák széles törzsét, amik még egyes sárkányokat is meg tudnak állítani.
Inkább fekete, vörös, kék és arany sárkányok lebegnek a szemei előtt. Azok, akik elől menekül, és azok, akik közül többekkel végzett is már, hogy saját életét mentse. Most már hálás ezért, úgy érzi, megérte küzdeni, hiszen találkozott Vele.*
- Hogy telt a két hónapod, Silarona? Remélem, nem találkoztál „velük”. Rengeteget gondoltam rád és aggódtam is miattad…
*Szakad ki belőle hirtelen az elfojtott mondandó. Szavai közben fekete szemeit a lányra emeli az ő pillantását keresve.
Nem kell sokat menni, hogy az erdő szélére érjenek. Ha addig a vörös sárkány válaszol neki, azt meghallgatja, de amint az erdő szélét érik el, már azt kémleli földön, s égen is, hogy láthatja-e őket kétlábú, vagy egyéb meglepetés.
Ha nem, és szerelme még fogja a kezét, akkor elengedi, s távolabb lépve felveszi hatalmas arany alakját. Nincsenek újabb sebek rajta, csak a már ismert régi hegek, forradások láthatók testén.
A szárnyakat kitárja, meg is lebbenti, élvezve, hogy az általuk kavart szél végighullámzik a környező, sárgulóban lévő fűtengeren.
Megvárja, hogy a vörös sárkány is felvegye valódi formáját. Megkönnyebbülés neki ebben az alakban lenni, és az aggodalmakkal teli érzéseket valahogy kissé hátrébb is szorítja, mert bármit is mond neki a lány, attól még éppúgy aggódik mindkettőjük miatt.
Aranyszínű szemeivel átpillant a lányra, s megcsillan bennük a türelmetlen várakozás, hogy ismét a vörös sárkánnyal repülhessen. Ha Silarona kérdést tett is fel, azokra mostanáig nem felelt, de ha a levegőbe emelkednek, meg fogja tenni.
Türelmetlen mozdulattal kapar hatalmas karmaival az földbe, miközben fejét leszegi, s várja, hogy mindketten elrugaszkodhassanak végre.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-07, 4:40 pm

// Kain //

- Nem találkoztam "velük"... Vagy ha mégis, egyikünk sem ismerte fel a másikat. - *Közelebb húzódik. Úgy érzi, Kainnak nincs igazán miért aggódnia, hiszen róla még semmit nem tudnak, ha találkozna is az arany sárkány üldözőivel, legfeljebb egy ősi sárkánynak tűnhetne fel rajta bármi.
A két hónap alatt ritkán gondolt arra, hogy veszélyben van. Csak Kainért aggódott, hogy vele mi van, hogy őt nem találták-e meg.*
- Miattam ne aggódj. Engem nem ismernek, eszükbe sem jutna, hogy ismerhetlek - *Néz bele a fekete szemekbe.* - Ez a két hónapom meg... Olyan volt, mint eddig mindegyik, azt kivéve, hogy csak azt vártam, mikor lesz vége, mikor találkozhatunk végre.
Inkább azt mondd el, veled mi volt... Úgy aggódtam én is végig, hogy mi lehet veled.
*Tényleg kíváncsi a válaszra, de nem zavarja az alkalmi csönd. Most elég neki, hogy Kain mellett lehet, hogy láthatja, érezheti az illatát, hozzáérhet, két hónap után újra.
Ahogy kiérnek az erdőből, szinte egyszerre engedik el egymás kezét. Silarona is odébb lép, hogy legyen helyük felvenni valódi alakjukat.
Egy villanással az ő vékony alakja is eltűnik, és megjelenik a helyén álcájához képest hatlamas, vörös sárkány formája.
Tengerkék szemei végigsiklanak Kain hatalmas alakján. Elkapja az aranyszín szemek türelmetlen pillantását, és ahogy Kain karmaival türelmetlenül végigszánt a földön, elmosolyodva elrugaszkodik. Csak egy kicsit emelkedik, aztán szinte rögtön lelassít, hogy ha kell, bevárhassa az arany sárkányt.
De utána már erősebben lendít a szárnyain, hogy kiélvezhesse a repülés szabadságát. De most senki kedvéért nem távolodna el Kain mellől, a repülését is hozzá igazítja. Ahogy távolabb kerülnek az erdőtől, körberepüli az arany sárkányt.
Az arany és vörös pikkelyeken megcsillan a nap - még ha az utóbbin közel sem olyan feltűnően és gyönyörűen, mint az előbbin. A környék nyugodt, még elfet sem látni a közelben.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-08, 9:35 am

//Silarona What a Face

//

*Nem vár egy pillanatot sem, amikor Silarona felszáll. Ő is követi, meglendítve hatalmas szárnyait, és legszívesebben egy örömrikoltást is hallatna, de nem hagyja kitörni magából.
Túl közeli ahhoz a Sárkány-hegység, s még ha nem is látnak népéből senkit, attól még tanyázhatnak a közelben, a levegő pedig csalóka is lehet, nem engedheti, hogy a hangot magával vigye. Észnél kell lennie.
Közben a vörös sárkány körberepüli őt, és Kain csak azért vált siklásra ebben a magasságban, hogy Silarona minél közelebb repülhesse köreit körülötte.
Ha már nem engedte szabadon ősi ösztöneit, hogy zavartalanul élhesse meg a repülés örömét, gondolatai visszatérnek Silarona korábbi szavaihoz.
Talán igaza van abban, hogy kettőjük közül, amíg fény nem derül kapcsolatukra, addig csupán Namelyr van veszélyben. De mi van akkor, ha Furia ügyesebb, mint gondolta? Ha kereső szellemet küld csak kíváncsiságból Silarona után?
A szellem rájuk akadhat, s ha elég esze van, nem fedi fel magát, nem jön olyan közel, hogy elkaphassák úgy, mint az előzőt. Akkor pedig már csak idő kérdése, hogy fény derüljön erre.
Ez pedig azt jelenti, hogy csak ennyin múlik a dolog. Pont azzal, hogy most együtt vannak, azzal sodorhatja veszélybe a vörös sárkányt.*
- Lehet, hogy épp a találkozásunkkal áruljuk el azt, hogy mit érzünk egymás iránt…..
*Jegyzi meg a körök után, mikor már ismét csap szárnyaival, hogy tartani tudja a magasságot.
Arany szemei a vörös sárkány tekintetét keresik. Aggodalommal vannak telve.
Aztán ő repül közelebb, s ha Silarona is a siklást választja, karmait hozzáérinti, remélve, hogy össze tudnak kulcsolódni egy közös siklásra.*
- Magunkfajtával nem találkoztam. Kétlábúak akadtak nyomomra. Amatőr sárkányvadászok….
*Jut eszébe az a csapat, melyeket nem messze Telartól egy erdő mélyén küldött át Dremerhez.*
- …orkok, troll. Mintha a rám lett volna írva, hogy préda.
*Fejét magabiztosan felszegi, kettős ívű szarvain megcsillan a fény. Egy jókora madárraj rebben szét visongva a két sárkány útjából.
Eszébe jut Lysnor is. Az elf nő, akit igen nagy erőfeszítésbe került lerázni.*
- Egy bosszantó kétlábú nőstény is kiszemelt magának…alig bírtam szabadulni tőle.
*Jegyzi meg, majd ismét Silaronára emeli arany tekintetét, hogy láthassa benne azt, amit olyan régóta nélkülözött már. A szerelem csillogását.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-17, 1:05 am

*Silarona még kétszer körberepüli a levegőben sikló arany sárkányt, közben csak szárnyai végével finoman érve hozzá, hogy aztán Kain mellett fékezzen le, egyenletesen repülve, most már az úticéljuk irányába, még ha nem is sieti el a dolgot. Nehéz lenne jobb dolgot mondani, mint amikor a valódi alakjában repülhet Kainnal.
A következő szavak kicsit elveszik a kedvét, de elüldözi a gondolatot. Nem hajlandó most az üldözőkön és saját sorsán aggódni.*
- Ha így is van, nekem megéri. Te vagy az egyetlen, akiért lemondanék erről a találkozásról.
*Néz bele az aggodalmas arany pillantásba. Ahogy ő is siklásra vált, mancsaik összekulcsolódnak, és együtt szelik tovább a levegőt. Vigasztalóan megböki vörös fejével az arany sárkányt. Most csak ők ketten számítanak, és amíg lehetőségük van kettesben lenni, ez maradjon is így... Nem alakíthatnak mindent a szerint, hogy Furia mit tehet. Ha nagyon akar, az ősi sárkány úgy is rájön.
A magabiztos mozdulatra kedvesen morrant egyet. Ilyen "ellenfelektől" nem félti Kaint. A hatalmas sárkánynak még humán alakban sem legyőzhetetlen egyik sem.
Amikor Kain megemlíti a kétlábú nőt, Silarona egy kicsit érzi, hogy ők, sárkányok, mennyivel is felettük állnak az ilyeneknél. És hogy ezek mit meg nem engednek maguknak...
De az érzés, hogy most csak ők ketten számítanak, hamar elűzi ezt, hogy megint csak Kain közelsége, és kettejük szerelme maradjon.
Hacsak az arany sárkány nem tette meg hamarabb, most Silarona engedi el lassan a másik mancsati, hogy aztán pár erőteljesebb szárnycsapás után újra átválthasson siklásba.
Hamarosan megjelenik a távolban a Hajnal csillogó szalagja, és a könnyű szél a vízpart illatát sorodja feléjük.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-17, 10:03 pm

*Kaint nem nyugtatja meg Silarona válasza. Őt igenis izgatja a lehetőség, hogy Silaronát megtalálják, kapcsolatba hozzák vele, vagy éppen rajta keresztül lelnek rá. Az elmúlt két hónapban legkomolyabb rémálma lett az, hogy miatta kell halnia a vörös sárkánynak.
Persze az együtt repülés, az, hogy érezheti maga mellett, mancsának ujjai között a vörös sárkányt, mindennél többet jelent számára. Olyan érzés ez, amit nem lehet megadni mással.
Több, mint amit Sou jelent számára, vagy több, mint amit eddig bárki más is jelentett. Engedi eltávolodni magától Silaronát.
Ő is érzi a vízpart illatát, és arany tekintete már az ezüst-kéken kanyargó folyót figyeli, hogy lát-e a közelben, vagy a távolban hajót, uszályt, vagy akár csak egy csónakot.
Mivel nem lát semmit, így azok az arany szárnyak egyenesen a folyó felé veszik az irányt. Hasítva a levegőt, hogy aztán hirtelen kitárja őket egészen, lefékezve a gyors ereszkedést, majd lábai a Hajnal friss vizébe csobbanjanak. Nem akar sárkánylábnyomokat hagyni a puha iszapban, ami a folyó mellett van, de nem akart távolabb sem leszállni.
A hatalmas lendület nem kis hullámokat kavar a vízben. Kain felemeli fejét, hogy a vörös sárkányt figyelje. Vajon ő is a víz mellett dönt, vagy más leszállási módot választ. Eközben szárnyaival felkavarja a vizet maga körül, szinte hűtve magát, pedig az idő azért már nem a nyári forróságra emlékeztet.
Ha a vörös sárkány karcsú alakja is a vízben ér földet, játékosan szárnyaival és mellső mancsaival felkavarja a vizet, hogy a kisebb zuhatagot Silaronára fröcskölje. Persze ezt megteszi akkor is, ha elég közel van hozzá a parton.
Élvezi, hogy valódi alakjában lehet, hogy szerelmével lehet.
Az őszi napsütésben a vízen mintha ezer kicsiny aranyszínű sárkány jelenne meg a felkavart hullámok taraján, ahogy a pikkelyeiről tükröződő napfény megcsillan rajtuk.
Ha Silarona közel van hozzá, akkor közelebb lépdel hozzá, igaz, a hatalmas test mozgása a vízben esetlennek tűnik. Láthatóan nem erre a közegre lett teremtve.
Halk, barátságos morgással közelít.*
- Értem nem kell lemondani róla. Már megérte küzdenem az elmúlt századokban, mert megadatott nekem, hogy veled legyek.
*Az arany sárkányban mégis különös érzések ébrednek, ahogy a folyóban áll. Nem tudja, hogy ezek vajon Silarona jelenlétének érezhetők, vagy megint a Hajnal völgye felé húzza az a titokzatos erő, ezúttal viszont a vízen keresztül. Lehajtja fejét és szemeit behunyja egy röpke pillanatra.
Amikor felnéz, már múlóban van, bármi is volt az. Ellenben a vörös sárkány még mindig ott van.
Kain nem veszi észre, mert nem arra néz, de a távolban, északról megvillan egy hajó fehér vitorlája. Talán, ha időben észreveszik még éles sárkányszemükkel, eltűnhetnek szem elől.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-20, 2:34 am

*Csupán pár másodperc, és a víz nyugalmát újabb sárkány mancsai zavarják meg. A vörös pikkelyek körül homályos felhőben kavarodik fel az iszap, amit a sebesen áramló víz pár pillanat alatt magával sodor.
Silarona telibe kapja a kissebb záport. Vidáman rázza meg a fejét, szerte fröcskölve a pikkelyein megült vízcseppeket. A majdnemhogy hideg idő ellenére a hűvös víz érintése jólesik neki, és ő is lábaival felfröcsköli a vizet, ahogy közelebb lép. A csillámló víz nagy része Kain felé hullik.
Miközben az arany sárkány is közelebb lép, Silarona egy rövid pillanatra elkalandozva nézi a fényben villogó cseppeket, melyeknek mintha saját fényük lenne.
A környék nyugodtnak tűnik, csupán pár madár merészkedett föléjük, könnyedén megfeledkezve a hatalmas ragadozók jelentette veszélyről - most könnyen megtehetik, a sárkányoknak van jobb dolguk is, mint Narla apró, mindig csivitelő teremtményeivel foglalkozni.
A nőstény sárkány elmosolyodva hajol közelebb Kainhoz, viszonozva a barátságos morgást. Amikor ideértek, még a levegőből ő is körülnézett, idegen lények után kutatva, de most eszébe sem jut, hogy körülnézzen. Most nyugalom van, nem látszik senki más, csak ők ketten. *
- Most csak az a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak. Kicsit a múlt és a jövő nélkül... - *simítja hozzá vörös fejét az aranyszín pikkelyekhez. Ebből, hogy hozzáérhet, hogy érezheti az illatát, hogy Vele lehet, ebből sosem elég. Szinte bármit megadna, hogy sűrűbben találkozhassanak, a nélkül, hogy folyamatosan attól kellene félniük, mikor bukkan fel egy másik sárkány.
Ahogy Kain egy pillanatra lehunyja szemét, Silarona aggódva néz rá. Talán mégis történt valami, amit az arany sárkány nem mondott el? A tengerkék tekintet aggodalmasan siklik végig az arany sárkány hatlmas testén.
Nem figyel most másra, nem gondol rá, hogy a folyón felfelé nézzen, oda nem illő dolgok után kutatva. Nem is veszi észre az egyre nagyobbodó vitorlákat közeledni a víz felett.
A hajó gyorsan közeledik. Az árboc kötélzetén egyszerű ruhába öltözött férfi lóg, hegyesedő fülei elárulják félig elf, félig ember mivoltát. Nem véletlenül ő kémleli a vizet, félvér származása miatt a látása jóval felülmúlja a többi matrózét.
Most ez az, ami miatt előredőlve, hitetlenkedő arccal próbálja eldönteni, hogy távolabb a víz tényleg színesen csillámlik-e, mintha színes üveglapok szórnák szét a napfényt.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-20, 10:28 pm

*A vizet ő maga is örömmel fogadja. Arany pikkelyein megcsillannak szintén aranyban csillogva a ráhulló víz apró folyócskái, mintha erek jelennének meg, melyekben aranyló vér csörgedezik.
A madarakkal nem törődik, sosem tartotta arra érdemesnek őket, hogy egyáltalán figyelembe vegye fajtáikat. Tápláléknak a fél fogára sem elegek, másként meg számításba nem jöhetnek.
A barátságos morgásra felhúzza szája szélét, kivillantva ínyét, hegyes, erős fogait, de ez valójában széles mosoly akar lenni, s igen ritka Kainnál.
Silarona szavaira, a hozzá simuló fejre, Kain is megindítja fejét, s nyaka összesimul Silarona nyakával, míg a sárkány orra már ott van, pont Silarona előtt.
Ő sem törődik a környezettel, nem érzi, s nem is látja a folyón lefelé csorgó hajót, pedig az istenek kegyesen hideg, északi széllel áldották meg azt.
Gyorsan közeledik.
Kain inkább mancsaival is átkarolja a vörös sárkányt, s hosszú farkával is körbesimogatja, miközben szárnyai óvón simítanak végig a vörös pikkelyeken.
Érezhetően közelebb kerül a hatalmas arany test a vörös pikkelyekhez, amennyire hozzájuk tud csak férni.
Namelyr beszívja Silarona illatát, miközben arany szemei csillogón merülnek el a tengerkék szempárban.
Orrát Silaronáéhoz érinti, majd szarva tövéhez is, úgy sejtve, hogy ahogy neki is, úgy a vörös sárkánynak is ez az egyik érzékeny területe, mely ugyan nem sebezhetőbb a többinél, de az érintésre annál inkább érzékeny, s kellemes érzésekkel árasztja el a testet. Alig hallható hangot hallat, mélyről jövőt.
A farok is végigsimít Silarona alsó lábai között, majd felsiklik hasi pikkelyein, ügyelve arra, hogy a tüskék, melyek díszítik, távol maradjanak a nőstény testétől.
Eközben a félelf éles szemei továbbra is a folyó alsóbb folyását kutatják.
Nem riadóztat még, hiszen nem tudja, hogy veszélyt rejt-e számára az a csillogás, de azt már ki tudja venni, hogy vörös és aranysárga színek keverednek a vízben.
A matróz, hitetlenkedve bámul előre, tudja, hogy még csak ő lát el odáig, de muszáj megosztania azt, amit látni vél, s hogy biztos legyen abban, nem szemei csapják be, vagy elméje játszik vele, esetleg valami láz készül felütni a fejét testében, lekiált a fedélzeten sürgölődő társaknak.*
- Valaki jöjjön fel, mert nem hiszem el, amit látok! Mintha sárkányok lennének a vízben….és az istenek legyen tanúim…nem őrültem meg, de ezek…ezek üzekednek!

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-30, 12:07 am

*A túl gyorsan közeledő vitorláson az elsőtiszt a szemét forgatva int az egyik megbízható matróznak. Nem hiszi, hogy lehetséges, amit a vizet figyelő matróz jelentett, ráadásul sosem bízott meg a félig elf férfiban, habár azt kénytelen volt elismerni, hogy a szeme jó. Nem hagyhatta figyelmen kívül a figyelmeztetését, főképp, hogy egy sárkány még önmagában sem lehet kellemes, de kettő, ha megzavarják őket... És egy biztos: ha a féleszű félelfnek igaza van, rajta verik le, ha nem szentel figyelmet és időt a dologra.
A nagydarab matróz, a parancsnak engedelmeskedve, alkatához képest igencsak fürgén indul meg az árbocon felfelé.
Fönt vállon veregeti a félelfet, mintegy az együttérzés jeleként. Az elsőtiszt nem kevésszer bizonyította ellenszenvét. Ha pedig most nincs igaza, nagyon meg fogja bánni.
A matróz a vízre mereszti a szemét, abba az irányba, amit társa mutat. Csak furcsa, színes csillogást lát. Homlokát ráncolva erőlteti a szemét, hogy kivehesse azt is, ami a szokatlan, arany és vörös csillogást okozza.
Lejebb a folyón a vörös sárkányt még mindig az foglalkoztatja legkevéssé, hogy felnézzen a Hajnalon.
Nem csak mancsaival öleli át ő is Kaint, hanem szárnyát is rásimítja az arany szárnyakra, s farkával körbefonja, végigsimítva a hatalmas arany testen. Egy hosszú pillanatra csak a gyönyörű, arany szemeket nézi s elmerül Kain közelségében, illatában, az érintésekben.
A finom érintésre szarva tövénél elönti a melegség és ha lehet, még jobban Kainhoz simul. Kedveskedően morog egyet, szinte egyszerre az arany sárkány halk, mély hangjával, melyet ennek ellenére is könnyen meghall sárkányokra jellemző, éles hallásával. Elmosolyodik, amitől kivillannak fehér, veszélyes fogai: csak egy másik sárkány az, aki meg tudja külömböztetni ezt egy vicsortól, hiába, hogy részleteiben annyira más.
A vörös sárkány hirtelen felkapja a fejét. Ordítozás, veszekedés hallatszik: emberi hangok.
A közeledő hajón a matrózok egy része már fegyverrel vár, másik része fordulna vissza, s még mindig van pár ember, aki nem hiszi, hogy tényleg sárkányokba ütközhettek.
Az elsőtiszt és a kapitány hevesen, ordítozva vitatkozik, a megzavarodott legénység pedig menne a saját feje után... Egyikükben sem merül fel, hogy így csak maguk alatt vágják a fát, kivéve az árbocon csimpaszkodó félelfet, aki aggódva figyeli a még nyugodt sárkányokat.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-30, 3:51 pm

*A nagydarab matróznak visszabiccent a félelf, majd karját kinyújtva mutatja, hogy a nála gyengébb látású ember tudja, hogy hol keresse a sárkánynak vélt lényeket. A félelf hitetlenkedve meregeti még mindig a szemét. Ő is tudja, hogy hogyan viseltetik az első tiszt felé, de azt is, hogy a kapitány mindkettejük fejét leszedi, ha veszélybe sodorják a hajót azzal, hogy nem szólnak.
Kain tudja értékelni a gesztusokat, amiket Silarona tesz felé. A simítás, a halk morgás, a mosoly, a hozzá simuló test épp ugyanazt jelzi számára, amit ő is érzékeltetett a nősténnyel.
A még mindig fújó északi szél hangjai megütik Kain fülét is, és Silaronával szinte egyszerre kapja fel a fejét és néz a széllel szemben, nem utolsó sorban amiatt, hogy érezte, a vörös sárkány hirtelen mozdulatát, azt, hogy egész teste készenlétbe került.
Orrlyukai megremegnek, ahogy magába szívja a szél által hozott illatokat.
Az arany szemek összeszűkülnek. Megzavarták a meghitt együttlétet szerelmével, s egyúttal hírét vihetik neki is és Silaronának is.
Ilyen esetekben mindig felmerül a kérdés benne: futni, vagy ölni?
Az arany szarvakon megcsillan a fény, ahogy előre szegi őket, miközben fogait kivillantva vészjósló morgást hallat.
A hajón utazó kétlábúak még nem, de Silarona hallhatja, s elég egyértelműen jelzi az arany sárkány nemtetszését.
A kérdés nem az, hogy a kétlábúak élete fontos-e számára, nem azon múlik a döntése.
Sokkal inkább, hogy hogy ítéli meg a veszélyt. Azon a koszos fadarabon nem ellenfelek neki, elég csupán néhány tűzcsóva, s az utazó alkalmatosságnak a Hajnal lesz hullámsírja.
Viszont a hírverés az aranyszínű és a vörös sárkányról többet árthat nekik, mint néhány halott kétlábú.
Másrészről viszont arra sincs garancia, hogy a hajó és legénysége megtámadásából nem kerül ki néhány túlélő, akiket nem tudna időben megölni. Ha ők eltűnnek a folyóparti fák, bokrok között, lehet, nem tudná minden levadászni, és őszintén szólva nem sok kedve van ölni sem.
Dühében morrant még egyet, elkeseredettet, dühöset, majd Silaronára pillantva egy villanás után ott áll a sötét mágus.*
- Tűnjünk innen! Még nem látnak minket tisztán.
*Ha Silarona is átváltozik, akkor, ha engedi, a lány kezét megfogva teleportál egy közeli facsoport takarásába, ahol magában füstölögve várja ki, hogy a hajó megáll-e, kikötőhelyet keresve, vagy pedig tovább úszik lefelé a folyón.
Ebben az esetben a félelf hitetlenkedve meregeti a szemét, nem tudva, hogy jól látta-e a két sárkány eltűnését, hiszen a humán formákat azért még ebből a távolságból is nehéz észrevenni.
Ha Silarona támad, akkor az arany sárkány is a levegőbe emelkedik, ismét felkavarva a vizet hogy rövid idővel később tűzzel árassza el a kis hajót.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-30, 10:41 pm

*Ahogy Silarona végre felnéz a Hajnalon meglátja a vitorlást, ami annyi ideig elkerülte a figyelmüket.
A vörös sárkány egész teste megfeszül, szemeit dühösen összébb húzza. Egy pillanat alatt támadásra kész: testtartása, s a tengerkék szemekben izzó harag nem sok jót ígér a kétlábúaknak, akik rosszkor vannak rossz helyen.
Silarona lejjebb lapul, szárnyai lendületvételre készen emelkednek a levegőbe. Vicsorogva, dühösen morog. A hangot a feléjük fújó szél nem viszi el a hajósokhoz, akik heves vitába bonyolódva még mindig csak magukkal törődnek. Mancsai alatt méginkább besüpped az iszap, ahogy dühében egyre erősebben nyomja bele őket.
Nem tudja eldönteni, mit tegyen. Szíve szerint végezne a kétlábúakkal, akik ostobán megzavarták őket. Talán gyakorlatiasan végiggondolva is ez lenne a legjobb, hiszen senkienk nem beszélhetnének a látottakról. De a kétlábúak fürgék, ha nyomorult életükről van szó, s hiába nem lenne esélyük a sárkányok ellen, a parton könnyedén eltűnhetnének, mielőtt bármelyikük észrevenné.
Csak az rángatja ki némiképp ebből a mozdulatlan dühöngésből Silaronát, hogy Kain hatalmas arany alakja egy villanás kíséretében eltűnik mellőle, s már feketeköpenyes alakjában megszólal.
Egy hosszú pillanatra a vörös sárkány még dühösen néz a hajó felé. Nem lehet eldönteni, nem akarja-e mégis megtámadni. De aztán egy villanással az ő helyén is humán alakja jelenik meg. Az elf nő teste is megfeszül, látszik így is rajta a harag és a feszültség. De vékony ujjait rákulcsolja Kain erős kezére, s mindketten eltűnnek a folyóból.
A fák közül, ahol megjelennek, könnyedén kilátni a Hajnalra, még ha onnan őket nem is lehetne egykönnyen felfedezni. Silarona, ha lehet, nem engedi el Kain kezét. Megnyugtató, hogy foghatja, s talán ez az érzés segít elfolytani a dühét. Nem kevés erőfeszítésébe került már a folyóban is, hogy ne támadja le a közeledő vitorlást.
De most csak nézi a hajót a vízen, a fák takarásából. Az lenne a legjobb nekik, ha gyorsan továbbmennének. Ha megállnak, és elindulnak körülnézni, csak a halálukat csalogatják. *

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-31, 10:02 am

*Silarona habozni látszott, de végül mégis úgy döntött, hogy követi az arany sárkányt. Ezúttal ez nem töltötte el örömmel Kaint, nem azért, mert vele tart a lány, hanem amiatt, hogy a meghitt, s oly ígéretes pillanatot elveszítették.
Az elf megfeszült teste a Kain ajkán megjelenő teleport igére Namelyrrel együtt tűnik el a vízből, hogy aztán a fák között jelenjen meg újra, még mindig Kain kezét fogva.
Nem engedi el a vékony ujjakat, bár ő maga is meglehetősen feszült állapotban van. Talán kissé erősebben is szorítja a vörös sárkány ujjait, mint kellene, miközben várja, hogy a fák réseiben feltűnjön a folyón lefelé csorgó hajó.
Egyenlőre még azzal sem törődik, hogy nadrágjából csorog kifelé a folyóban állva belé került víz. Lényegesebb, hogy a kétlábúakkal foglalkozzon. Nem tudja még, hogy bánja-e a menekülést, de ha a helyzet úgy hozza, még mindig megtámadhatja a vízi alkalmatosságot.
Eközben a hajón hiába meresztgetik szemüket, a víz fodrozódó felszínén kívül mást nem látnak. Sem színes villódzást, sem pedig sárkányok üzekedését, ez pedig felveti a lehetőségét annak, hogy csupán a napfény és a folyó vizének hullámzása okozta káprázat tévesztette meg a legénységet. Mondják, a matrózok efféle látomásai a tengeren is sokszor okoznak értelmetlen legendákat tengeri kígyókról, sellőkről, s egyéb veszélyes, néha gyönyörűséges lényekről.
Minden esetre a kapitány és az első tiszt is kimeredt szemekkel szemléli a vizet és a partszakaszt is, ami egyre közeledni látszik, nem különben tesz a legénység és az árbócon feszítő két matróz is.
Kain ébenfekete szemei még mindig a folyót kutatják, de enyhít a szorításon, megpróbálja magához is vonni, hogy sima kézfogás helyett karjának ölelésében tudja a lányt.
Ha Silarona mindezt engedi, akkor érezheti, ahogy az arany sárkány izmai a fekete kabát alatt még mindig keményre feszültek, s nem is engednek ki egykönnyen.*
- Nem hittem volna, hogy épp itt látlak, Kain és épp egy régi harcostárssal….
*Reszelősen hangzik a hang, némi melankólia is fűszerezi, s mindez előzmény nélkül, a két sárkány háta mögül hallatszik.
Az arany sárkány hirtelen engedi el Silaronát és fordul hátra, harcra készen. Az ébenfekete szemek az előtte álló meglehetősen viharvert és csapzott alakot szemlélik.

Középvidék - Page 6 Images?q=tbn:ANd9GcQLjTMo4LRxVOehW-KiU_HbIiNPXk53IdTV_m-lucob0OfscAb-

Fehér haja, állát díszítő, apró fehér kecskeszakálla ismerős neki, már tudja, hogy kivel van dolga és még inkább dühös óvatlansága miatt.
El sem hiszi, hogy nem vette észre hamarabb a mögöttük álló sárkányt.*
- Ezmot…az ilyen belépőkkel az életeddel játszol…
*Goromba szavak ezek, fenyegetik a másikat, pedig nagyon jól tudja, hogy a kék sárkány már előtte átállt a kétlábúak mellé a háborúban. A férfi testét borító hegek nem hagynak kételyt afelől sem, hogy azóta komoly küzdelmekbe kerülhetett megőriznie életét. Valószínű, hogy nyakán, kézfejein kívül teste többi pontját is sebek tucatjai borítják.
Kain bízhatna benne, de nem bízik ebben a másik árulóban. Túlfeszült idegei és paranoiás hozzáállása nem engedheti, még ha a mellette álló lány miatt jóval óvatlanabbá is vált, mint korábban.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-31, 1:21 pm

*Az eddig gyorsan közeledő hajó most, hogy várják, mintha nem akarna megjelenni. Fedélzetén elül a vita, ahogy mindenki a korláthoz sereglik, onnan bámulva az üres vizet. Az árbocon a két matróz majd' leesik, úgy bámulják a Hajnal mindenféle sárkánytól és furcsaságtól mentes, csobogó felszínét.
A közeli facsoportban a két sárkány még mindig megfeszülve, dühösen áll, arra várva, hogy a hajó felbukkanjon. Silaronának fel sem tűnik, hogy Kain erősebben szorítja kezét a szükségesnél.
Őt sem foglalkoztatja, hogy szoknyájából folyamatosan folyik, csöpög a víz, s a bővebb ruhadarab alatt szinte láthatatlan, vékony, szoros nadrágja is vizesen tapad a bőrére.
Nem veszi le haragos tekintetét a folyóról, de ahogy Kain magához húzza, közelebb lép, és hozzásimul, visszaölel. Érzi, mennyire feszült Namelyr egész teste, s csak ezért tűnik fel neki, hogy ő sem lazább. Egy pillanatnyi odafigyeléssel igyekszik kicsit kiengedni izmait a már-már görcsös feszültségből, s végigsimít Kain vállán, karján, megnyugtatóan.
Dühe ettől még nem múlik el teljesen, de erővel próbál megnyugodni, s elnyomni a vágyat, hogy megbüntesse a matrózokat.
De nem sokáig tart ez az apró kiengedés. A hirtelen, a teljes csöndből megszólaló, reszelős hangra megperdül, s izmai újra megfeszülnek, talán még jobban is, mint az imént, hisz az idegen közvetlen közelükből szólalt meg.
Gyanakodva, támadásra vagy védekezésre készen veszi szemügyre a szemben állót. Sárkány, efelől semmi kétség. De nyugodtnak látszik, mint aki biztos a dolgában. Csak az a kérdés, hogy pontosan miért is.
Silarona önkéntelenül is majdnem elvicsorodik, sárkányosan, dacára elf külsejének. Utolsó pillanatban fogja vissza magát.
Kain szavai azok, melyekre igazán felfigyel. Habár ellenségesek, de nem úgy hangzanak, mintha az idegen sárkányt teljesen az ellenségének tartaná. Silarona közben kinyúl, s ha teheti, megfogja Kain kezét. Ez már nem számít, ha az idegen sárkány ellenség is, már e nélkül is tiszán láthatja, mi is van köztük.
A vörös sárkány végigméri Ezmotot. Túl sok, és túl jelentős seb van rajta ahhoz, hogy mindet kétlábúak ejthették volna rajta. Ami csak egyet jelenthet: ő is népe árulója, aki inkább a kétlábúak oldalán harcolt. Silarona régen elítélte volna, de most, Kain mellett állva, nem tenne ilyet. Bízni így sem bízik benne, de nem ítéli el.*
- Minden pillanatban az életünkkel játszunk.

Tárgy: Re: Középvidék 2012-10-31, 2:54 pm

- Megtehetnéd úgy, hogy legalább engem nem ösztökélsz támadásra. Van elég ellenség…Mit keresel itt?
*Hangzik Kain kérdése. Nem felsőbbrendű és bizony ő maga is tisztában van azzal, hogy Ezmot éppen olyan joggal tartózkodik ott, ahol van, mint ők.
Ráadásul ha más helyzet lenne, meglehetősen komikusan hatna annak a tócsának a közepén, ami a Hajnalból hozott vízből áll és csak lassan issza el a fák közti föld. Továbbra sem bízik a kék sárkányban. Emlékszik még arra, hogy hogyan harcoltak együtt, sőt, arra is, hogy a kék sárkány hamarabb állt a kétlábú férgek oldalára, mint ő. Már akkor vérdíj volt a fején.*
- Nem hagyhattam ki, amikor láttam egy arany és egy vörös sárkányt leszállni a folyó partján, hogy meg ne lessem őket. Meg kell, hogy mondjam, megérte….
*Lép közelebb hozzájuk a férfi.
A hajó eközben lassan odaér a facsoport mellé, nem lassítanak, gyorsítani pedig nem képesek, így a korlátokon, árbócokon lógó matrózok is csak ennél a sebességnél kutathatják a folyópartot. Meglepő lehet számukra, hogy a víz közvetlen iszapos partján sem látnak nyomokat, s ez újabb jele annak, hogy senki nem járt itt.
Elsőre eszükbe sem jut, hogy másképp is távozhattak a talán csak képzeletükben létező sárkányok.
Az első tiszt magában már meg is fogadja, hogy ezért meg fog fizetni a félelf, annyi szent.
Kain valamivel lazább lenne, hiszen nagyon jól estek neki Silarona nyugtató simításai, ha nem jött volna Ezmot. Nem lép hátrébb, amikor a fehér hajú közelebb jön, de halk morgással jelzi a másik számára, hogy ne tovább. A fenyegető hang elhalása mellé az ébenfekete szemekbe még nagyobb harag költözik. Többek között azért, mert a kék sárkány szemtanúja Silaronával való kapcsolatának.*
- Azt hittem, már nem élsz, Ezmot. Nem örülök ennek a találkozásnak.
*Teljes a csend. Kain szavai súlyosak. Egy régi harcostárs megérdemli tőle az őszinteséget, még ha mást nem is. Ezmot számára egyet jelent a veszéllyel. Elvégre a sebek egy része hatalmas lehet a valódi testen. Talán nem más, mint ősi ejtette.
Akkor pedig jó kérdés, hogy miként élte túl. Az ébenfekete szemek már nem a kétlábúakkal törődnek. Áruló társa az, aki tényleges veszélyforrást jelent számára. Óvatlan volt, hogy kitaszított létére ilyen közel merészkedett két idegen sárkányhoz. Vagy talán épp tudatosan tette.
A kék sárkány láthatóan csalódottan, már-már szomorúan néz vissza. Nyoma sincs benne fajuk büszkeségének, ami pedig a legtöbbjüknek erősen részét képezi. Megtörtnek, fáradtnak tűnik, talán még Kainnál is többet szenvedett.*
- Megértelek, Kain. Silarona nem mindennapi fogás.
*Emeli zöldessárga szemeit a vörös sárkányra. Nem az elfet látja, hanem a vörös sárkányt, a harcost. A zöldessárga tekintetben azonban van valami nyugtalanító is. Hamar leválik az elf alakjáról, miután felmérte azt.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-02, 9:56 pm

*Ezmot szavaira Silarona tényleg elvicsorodik, hiába van elf alakban. Nem valószínű, hogy egyáltalán vissza tudta volna fogni magát, de az biztos, hogy nem akarta. Legszívesebben nekiesne a sárkánynak. Csak a szituáció fogja vissza, az, hogy Kain láthatóan ismeri Ezmotot, a hajó a Hajnalon, és az, hogy Kain biztosan kiállna mellette, ha támadna, márpedig esze ágában sincs az arany sárkányt harcba keverni.
Dühtől szikrázó szemmel méri végig a közelebb lépő férfit. Nem szól, hogy ne tovább, de tekintetéből könnyen kiolvaható, mennyire is vágyik rá, hogy Ezmot a közelében legyen. Ha ő nem is figyelmezti a sárkányt, Kain morogva megteszi.
Eközben a hajó lassan elhalad mellettük. A fedélzeten már nem a képzelt sárkányok nyomát kutatják, a matrózok az elsőtiszt köré gyűlnek. A férfi halántékán figyelmeztetően lüktet egy ér, ahogy maga elé parancsolja a félelfet. Az élesszemű matróz faarccal, a büntetésre lélekben felkészítve magát, lép a tiszthez, a körben álló legénység várakozó tekintetének kereszttüzébe.
Silarona mereven igyekszik elfolytani az érzelmeit. Ez nem az a helyzet, ahol a dühöngés bármire is jó lenne. De bármennyire is igyekezett, ahogy meghallja Ezmot utolsó mondatát, minden nyugodtság, amit elért, eltűnik.
"Silarona nem mindennapi fogás."
A szavak egy pillanat alatt kiszorítják az elf fejéből a Hajnalon haladó vitorlást. Csak az Ezmot iránt érzett düh marad, ami úgy tűnik, már nem lehet nagyobb. Az amúgy is mérges vörös sárkány nyugodtan sem nyelné le a sértő szavakat.
De nem mozdul. A düh mellett ott van a már-már sokkszerű érzés is. Hétszáz év alatt Kainon kívül senkit nem talált, aki emlékezne rá. És most itt van ez a sárkány, akit szíve szerint már megtámadott volna, és aki tudja, ki ő. Biztos benne, hogy nem találkoztak még, mióta felébredt a tengerparton.
Mire emlékezhet Ezmot? Mit tudhat róla, amit ő maga nem? Silarona önkéntelenül is ökölbe szorítja szabad kezét, míg a másikkal megszorítja Kain kezét.
Ezeknél a kérdéseknél fontosabb most, hogy mit akarhat itt a kék sárkány. Hogy mit akarhat tőlük. De az elf most nem tud ezekre koncentrálni. Csak a múltjával kapcsolatos kérdések, és az Ezmot iránti düh tölti ki.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-03, 3:39 pm

- Úgy beszélsz, mintha számodra egy nőstény csak egy préda lenne…
*Morogja villámoló szemekkel az arany sárkány Ezmotnak. Érzi Silarona szorító kezeit és végre kapcsol is. Ugyan mit keresnek még mindig itt? A hajó, ha keresi, itt keresi majd őket, a kék sárkány is itt van. Nekik nem kell itt lenniük.
A hajó eközben végre kellő távolságra jutott az erdőhöz képest. Az északi szél csak úgy repíti a vízen.
A félelf az első tiszt előtt áll. Tudja, hogy ezúttal is megalázás, ordítozás lesz a jussa, valamint olyan büntetés, amivel az első tiszt példát akar statuálni, szokás szerint, rajta.
Kain érzi a kezén a szorítást, még ha ő maga is felindult állapotban van. Eszébe sem jut, hogy esetleg a kék sárkány emlékei hasznosak lehetnének szerelmének. Ő csak a betolakodót, és egyben a veszélyt jelenti számára. Döntött, eltűnnek innen, de előbb még meg kell tudnia, hogy a kék sárkány mennyire veszélyes kettőjükre.
Mert Ezmot él. Nem tudni, hogyan, de él még.
Silarona vékony ujjait ő is megszorítja, hogy kirántsa ebből a dühös állapotból. Nem mintha ő nem lenne dühös, sarokba szorítva érzi magát. Gyilkos pillantással néz a kék sárkányra.*
- Az ősiek talán már nem vadásznak rád? Hogyan kaptál kegyelmet?
*Számára ezek a lényeges kérdések.
Ezmot csak áll, majd nem törődve senkivel és semmivel hátrébb lép. A zöldessárga szemek előbb kívülre pillantanak valahová a messzeségbe, majd halk morgás tör elő belőle. Sértettség, megbántottság hangja ez.
Kain is morgással felel, csak az övé fenyegető, miközben elengedi Silarona kezét, hogy ha esetleg harcra kerülne a sor, legyen elég helye.*
- Tudni akarod az igazat, Kain?
*Az átváltozás lassabb, mintha vontatott, fájdalmas lenne, míg lassan felsejlik a kék sárkány alakja. Már érthető, hogy miféle sebhelyek látszódtak a kétlábú testen, ezek valódi formái vannak jelen a sárkány alakon is.
A nyakán több, harapott seb, melyek már önmagában is okozhattak volna halált, a hiányzó izmok, tépések nyomán horpadt, pikkely nélküli hegek maradtak, a fogak jelentős része hiányzik, a gerinc mentén egykor végigfutó tüskesor helyén csak csonkok meredeznek, ahogy a szárny hártyái is cafatokban lógnak, jelezve, hogy módszeresen, a csontokhoz közel tépték őket szét, s nem gyógyultak már újra eggyé.
A szárnyak csont és izomrésze is csak törött, deformált maradványa egy egykori büszke sárkányalaknak, s a testet mindenhol hiányzó pikkelyek helye, borzalmas hegek borítják, mutatva, a kegyetlen károkozást, amit az egykori bestia testén végeztek.
Mert már csak nyomokban emlékeztet sárkányra, az egek büszke királyára, inkább annak groteszk karikatúrája már az igazi Ezmot.*
- Nem kaptam kegyelmet. A halál az kegyelem lenne…mert ez, így, nem élet egy sárkánynak….
*Kain, aki a teljes alak megjelenése után hatalmas sötét szemeket meresztve lép hátrébb egyet, nem felel. Ismerte Ezmotot még régen, amikor az égen szárnyalt. Ismerte hiúságát is, amit jól mutat hófehér szakálla, mely még mindig formára van vágva, vagy hófehér haja is.
Ilyen hiú volt sárkányként is külsejére.*
- Így ítélj el egy másik árulót, mikor te sem vagy különb. Rád is ilyen sors vár, ha nem vagy szerencsés és nem a megváltó halál…és te!
*Silaronára néz, vicsorítva hiányos fogsorát.*
- Méltatlan vagy rám dühös. Ha velünk kezdesz….eggyé válsz velünk és sorsod is az lesz, ami a miénk…

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-04, 10:29 pm

*Silarona nehezen tud újra az eseményekre koncentrálni. Már az is beletelt egy időbe, mire rávette magát, hogy elűzze a múltjával kapcsolatos kérdéseket. Ez nem az a helyzet, ahol feltehetné őket.
Ráadásul az Ezmot iránti dühe nem tűnt el. Már ha megváltozna is a helyzet, sem biztos, hogy hajlandó lenne bármit is kérdezni a kék sárkánytól.
A szorítás a kezén kicsit segít kirángatnia magát ebből. Erővel próbál Kain kérdéseire koncentrálni. Ezek most a fontosabbak.
Hétszáz év... Ezmot a mai belépője alapján nem igazán tűnik óvatos típusnak. Vagy még ha az is, a sebei alapján - melyek még így, humán alakban is vészesen súlyosnak látszanak - kérdés, hogy hogyan is maradhatott életben.
Habár a válaszul érkező morgás inkább megbántott, mint dühös, Silarona is inkább fenyegetően válaszolna rá, de gondolatai még mindig újra és újra visszatérnek arra, hogy mit is tudhat róla a kék sárkány. Ha ő nem is fejtette ki véleményét, Kain ugyanazt jelezte Ezmot felé.
Ez is hozzá tartozik hétszáz évnyi bujdosáshoz - akár akkor is, ha a sárkány csak a kétlábúak elől akarja elrejteni valós énjét - : egyik sárkánynak sem okoz gondoz bármit is színlelni, aki egy ideje nem a Völgyben él.
Silarona is elengedi Kain kezét. Ő egy pillanatra sem engedett ki a harckészültségből. Egyébként is feszült volt, s egy pillanatra sem bízott meg Ezmotban.
De ahogy feltűnik a kék sárkány valódi alakja, a látvány eléri azt, amivel Silarona a vitorlás feltűnése óta hiába próbálkozott. A vörös sárkányból Ezmot sebekkel borított látványa egy pillanat alatt kiűzi a haragot, ami eddig kitöltötte. Hiába gondolja még mindig úgy, hogy jogos volt az a düh, a megtépázott szárnyak, a hatalmas sebhelyek, a hiányzó fogak nem engedik, hogy abban a pillanatban haragudjon a kék sárkányra.
Silarona érzi, hogy Kain hátrébb lép mellőle, de ő maga nem mozdul. Tudta és tudja jól, hogy a halált kockáztatja azzal, hogy az arany sárkánnyal van. De ez, erre nem lehetett előre felkészülni.
Ellent mondana Ezmot szavainak, de túl igazak hozzá. Ő már nem akarna élni ilyen állapotban.
Még arra sem morog válaszul, amikor a kék sárkány rávicsorog, habár más helyzetben gondolkodás nélkül ezt tette volna.*
- Tudom, így engem is árulónak bélyegeznek. De... És ez talán ostobaság lehet kívülről, de nekem megéri. Így is.
*Nem igazán az ideillő szavak. De mit mondhatna? Így van, így érzi teljes szívével. Most, hogy szembekerült azzal, mi járhat az árulóknak, csak még jobban félti Kaint, még inkább érzi, hogy mennyire épségben akarja tudni, bármi áron. Hogy mennyire fontos neki.
Hátrébb lép, és újra Namelyr keze köré fonja az ujjait.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-05, 1:30 pm

*Ezmot zöldessárga szemei ránéznek Kainra, amikor Silarona kijelenti, hogy tudatában van annak, hogy mi vár rá, ha Kain mellett dönt.
Jelentőségteljes ez a pillantás, Kainnak értenie kell. Ezmot azt akarja éreztetni vele, hogy ez az arany sárkány felelőssége, hiszen Silarona nem tapasztalta még a bujdosás mindennapjait. Nem ismeri a tényleges veszélyt.
Kain viszont igen, és ennek tudatában van most is a vörös sárkánnyal.
A kék sárkány mégsem szól semmit, csak az ébenfekete szemek villannak, ahogy nem állják tovább a pillantását. Kain érzi, s épp emiatt félti is szerelmét.
Amikor Silarona megfogja a kezét, akkor néz fel ismét. Sötét pillantása ismét a kék sárkányon nyugszik.*
- Gondosan életben hagytak, miközben mindenki mást megöltek. Tudom, épp elég társunk haláláról értesültem már. Valamiféle céljuk van veled.
*A kék sárkány horkant egyet. Fejét magasra szegve hangzik válasza.*
- Megoszthatták volna velem is….ha más, mint hogy példát statuálhassanak. Egy életre tönkretettek. Századok állnak előttem. Ti hogy élnétek így tovább?
*Láthatóan komoly fájdalmai vannak, ahogy kiterjeszti szárnycsonkjait, melyek még így is csomósak, girbe-gurbák.*
- Vadászni csak kétlábú testben tudok, az égbe többé nem juthatok, bármelyik sárkány kivégezhet, még védekezni sem vagyok képes. De a legrosszabb…
*Hajol közel megkeseredetten ezúttal Silaronához.*
- Hogy akik velem voltak, már mind halottak…s ha népünkből megpillant valaki, csak megvetést látok benne, még arra sem tart méltónak, hogy megöljön…..
Nem tudod, te, mit vállaltál, de késő lesz, amikor már megtudod. Kainnak meg annyi esze sincs, hogy ezt elmondja neked…
*Ezúttal maga Namelyr horkant fel. A hang vészjósló, ahogy az ében szemeket váltó aranysárga pillantás is.*
- Ki vagy te, hogy ítéletet mondhass rólunk, Ezmot?
*Mintha nem egy óriási kék sárkány egy feketeköpenyes előtt, hanem még mindig a fehér hajú, kétlábú alak, közelebb lép, fekete haja meglebben. Tudja, hogy mik az erőviszonyok, hogy ha akarja, meg is ölheti Ezmotot. Nem engedi el Silarona kezét, de a fellépése így is magabiztos.*
- Amikor árulóvá lettél, éppúgy tudtad, mit teszel, ahogy én. Silarona is tudja, hogy döntése mit von maga után. Figyelmeztettem előre.
Már csak az a kérdés, hogy e formában arra sincs már erőd, hogy bevégezd nyomorult életed, vagy más titkod is van előttünk…

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-07, 7:13 pm

* "Kainnak meg annyi esze sincs, hogy ezt elmondja neked" - hiába, hogy a szánalmas látványt nyújtó kék sárkányra nem tud haragudni a keserű szavakért, a sajnálat és az elszörnyedés mellé így is visszatér a düh Ezmot utolsó mondatára.
Mit tudhat róluk? Hiába tudja, - talán jobban, mint bárki érdemelné - hogy milyen is az árulók élete, semmit nem tud kettőjükről, hogy ők hogyan hozták meg ezt a döntést, hogy miért döntöttek így.
Ennek a vállalása mégis azoktól a legnagyobb áldozat, akik a sárkányok között élték az életüket, akik éltek a Völgyben. A vörös sárkány valószínű ugyan élt ott, de a többi emlékével együtt ez is elveszett, mintha sosem lett volna. Azt, ami sosem volt, nem lehet elveszíteni, nem lehet feladni, s sokkal könnyebb olyanról lemondani, amit nem tapasztalt. Az az élete, amit azóta élt, hogy szinte menekülve távozott abból a tengerparti faluból, így is inkább bujdosásból állt, hiszen valódi énjét a kétlábúak elől elrejtette, sárkányokkal pedig nem találkozott.
Ezmot nem tudhatja, még mi mindent vállalna Kainért. A kék sárkánynak csak saját, tönkrement élete, és népük tagjainak megvetése maradt.
Silarona már szólalna meg - Mit tudhatod te, mit mondott nekem? -, amikor Kain megszólal. Elharapja a még el sem kezdett mondatot, csak összeszűkült szemekkel mered Ezmotra.
Kain akkor is fogja a kezét, amikor előrébb lép a szavak közben. Silarona nem lép utána, de ő sem engedi el a kezét.
Ezmot felhorkanva szólal meg.*
- Figyelmeztetted...
*Mostmár az elf is előrelép. *
- Ha tovább találgatsz, én segítek majd rajtad.
Nem fenyegetés. Csak önismeret.

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-07, 10:12 pm

*Ezmot felhorkan. Gúny süt a hangjából, s ez Kaint igen érzékenyen érinti. A kék sárkány szavaira támadna is, de Silarona megelőzi őt válaszával.
Nem jelentene gondot neki, nemhogy ilyen „kripliket”, de életerős, kemény sárkányokat is legyőzött mostanában is. Ezmot pedig sem erősnek, sem pedig keménynek nem nevezhető.
Azonban a vörös sárkány szavaira nemhogy visszakozna, a gúny mostmár teljesen egyértelműen megjelenik hangjában a kék sárkánynak.*
- Miféle találgatásról beszélsz, kedveském? Épeszű sárkány nem vállalja ezt a sorsot. Te sem tetted ezt a háború idején. A melletted álló hímnek meg tudnia kellene, hogy ha csak elmondja, az semmi. Neki kell okosabbnak lennie, de nem, ő veszélybe sodor….nem törődve azzal, hogy így Furia elé vet…
*Az arany sárkány eddig tűri Ezmot szavait. Elengedi az elf ujjait, erős keze helyén pedig már sárkánykarmok aranylanak, nem törődve azzal sem, hogy esetleg félrelöki a vörös sárkányt, fekete alakja megiramodik Ezmot felé. Útközben veszi fel teljes, valódi alakját, talán csak ezzel mentve meg attól Silaronát, hogy saját hatalmas teste söpörje el egészen iménti helyéről.
Az arany test ellentmondást nem tűrőn vágódik a kéknek, s a két bestia találkozását több fa is bánja, derékban törve ketté, ahogy Kain lendülete elsodorja Ezmotot a háta mögött álló fákkal egyetemben.
A kék sárkány hiába próbálna védekezni, látszik, hogy meggyötört teste már nem elég erős, hogy egy egészséges sárkánnyal szemben felvehesse a harcot.
Mikor a falevelek, a hulló ágak és a por leülepszik, a kék sárkány van alul, levegő után kapkod, miközben az arany sárkány állkapcsa összezárult a nyakán. A hatalmas, aranyszínű test a földre nyomja a meggyötört kéket, lábain Namelyr végtagjai fekszenek.*
- Ölj meg, mire vársz!
*Lihegi Ezmot. Talán tényleg ez volt a célja? Hogy kiprovokálja a gyilkolást?
Egy végtelennek tűnő pillanatig Kain fogsora még ott van, a hatalmas szemfogak belemélyednek a kék bőrbe, a pikkelyek közé, s Ezmot vére is ott folydogál már rajtuk.
Annyira semmi Ezmot és ha megöli, csak jót tesz vele. Itt sértegeti őt és szerelmét is. Ugyan miért adná meg neki a kegyelemdöfést azzal, hogy Dremerhez küldi?
Eszébe jutnak Anzar tettei, tanításai, de ezúttal meginog. Talán épp azok vezettek ide. A fekete sárkánynak nagy része volt abban, hogy Kain azzá lett, aki.
És épp ez ellen harcol. Most mégis ölje meg ezt a védekezni is képtelen sárkányt?*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-08, 12:04 am

* ~Nekem nem volt miért ezt választanom a háború idején!~
Ezmot gúnyos, dühítő érvelése lassan kezd szétesni. De a vörös és az arany sárkányt most ez érdekli legkevésbé.
Silarona nincs messze tőle, hogy előbbi ígéretét betartsa. A szavakból süt a gúny, a lenézés, mintha kiejtőjük lenne jobb helyzetben. Ezmot lassabban kerülne közel a halálához, ha inkább úgy tenne, mintha nem érdekelné a vörös sárkány sorsa. Ezekben a szemrehányó, felhánytorgató mondatokban inkább az van benne, mintha nem akarná ezt, amivel csak még jobban felingereli a nőstény sárkányt.
De mielőtt Silarona elérne odáig, hogy támadjon, Kain elengedi a kezét.
Ahogy Namelyr elfut mellőle, akaratlanul is meglökve, az elf csak megtántorodik, elveszítve az egyensúját, de nem lép arrébb.
Furcsa, ahogy a hatalmas arany sárkány nekiütközik Ezmotnak, és a két sárkány a fáknak csapódik, Silaronából eltűnik a harag és a harcvágy, mintha Kain magával vitte volna. Nem veszi fel ő is sárkány alakját, nem fél tőle, hogy a megtépázott sárkány komoly veszélyt jelentene Kainra.
Ezzel a különös nyugodtsággal eszébe jut a hajó is, amire már nem figyeltek.
A vitorláson, amely már lejjebb ért a Hajnalon, a félelf összerezzenve fordul hátra, miközben az elsőtiszt a büntetésén gondolkozik. Egy facsoportot néz, amiből mintha fák dőlnének ki. A körülöttük csoportosuló matrózokból többen is követik a tekintetét. Még nem értek nagyon messze, az ő gyengébb szemüknek is könnyen kivehető, ahogy egy - vagy több - fa összecsuklik. A fák épp olyan sűrűek, hogy az okát nem lehet felfedezni, talán csak a félelf láthatna belőle valamit.
Silarona tekintete eközben a felkavarodott port és fatörmeléket fürkészi. Pár pillanat múlva már teljesen tisztán látszik a földre nyomott Ezmot, s az arany sárkány, aki ott tartja.
Úgy tűnik, a kék sárkány szánalmassá sebzett élete most fog véget érni, és hétszáz évnyi menekülés után egy egykori szövetséges végez vele.
A vörös sárkány közelebb lép, még mindig elf alakban. Egész közel megy a sárkányokhoz,
nem foglalkozva azzal, mennyivel sérülékenyebb ebben a formában.
Kain mellé áll, s rásimítja kezét az arany pikkelyekre, szerelme tekintetét keresve.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-08, 8:19 am

*Habozik. Nem tudja, hogy miért, más körülmények között megölt már számtalan ellenséget. Legyen szó kétlábúról, vagy sárkányról, nem engedheti meg, hogy nyomot hagyjon maga után.
Viszont Ezmot valahol olyan, mint ő. Akár Kain is lehetne a helyében. Talán Furia így akart üzenni a többi, még élő árulónak, hogy miféle sors is várhat rájuk. Megalázó, megkínzott, olyan, ami nem hogy az otthonukba, a Völgybe nem engedi vissza, de igaz valójában többé élni sem hagyja. Az a test, melyet kikelésüktől fogva megszoktak és tökéletességében nem is ismerhetnek jobbat nála, többé már meg sem közelíti eredeti mivoltát. Csaknem egy kétlábú satnya és sérülékeny testéhez hasonlít inkább, s nem ahhoz, ami volt korábban. Azok közé taszítja, akiket saját népe helyett választott.
Fogja a vérző nyakat és érzi, hogy Silarona odalép hozzá, és megsimítja a pikkelyeit. Nem magát az érintést érzi, csak az alig észrevehető nyomást, ami az érintés után következik, de a tudat, hogy a vörös sárkány érintette meg, melegséggel tölti el.
Elengedi a kék sárkányt, majd leszáll róla. Arany fejét büszkén feljebb emeli, kettős ívű szarvain megcsillan a kidöntött fák hagyta résen betűző őszi napsütés.*
- Tartsd meg nyomorult életed! Nem lesz attól jobb nekünk, ha kiontom a véred.
*Talán még inkább megalázó ez Ezmotnak, de a kék sárkány nem válaszol, hanem levegő után kapkodva is nevetni kezd. Nyersen, szakadozottan, és keserűen. Nem áll fel, pedig megtehetné.*
- Azt gondolod, most jót tettél? Szemernyivel sem vagy jobb, vagy kegyelmesebb Furiánál…
Jól nézd meg, vörös nőstény, kivel hálsz, mert ez az arany szörnyeteg rosszabb, mint akik elől fut. A végzete pedig rád is rád fog szállni.
*Ha hagyják, feltápászkodik.*
- Ahogy én is, te is magadnak hívtad ki a sors istennőjét. Viseld hát a neked kirótt életet, én is azt teszem, Ezmot!
Menjünk innen…
*Jegyzi meg Kain hidegen, miközben visszaveszi kétlábú alakját.*
- Elfutsz? A sorsodat úgysem kerülheted el…és már belerángattad a nőstényt is! Ide juttok ti is majd a fene nagy büszkeségetekkel együtt….
*A sötét szemek már nem fordulnak a kék sárkányra. Kain Silaronához lép, hogy ha teheti, megfogja a kezét és elvezesse onnan.
A hajón a félelf a por leülepedése után mintha rövid ideig meg-megcsillanó aranyfényt fedezne fel, de nem lát eleget, s ez ahhoz édeskevés, hogy még egyszer sárkányt kiáltson.
Elfordul az erdő felől, hogy letöltse kirótt büntetését.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-11-11, 9:26 pm

*Ahogy az arany sárkány megmozdul, Silarona hátrébb lép. Tekintete Kainról Ezmotra ugrik, s végigméri a ziháló, megviselt sárkányt.
A kék pikkelyek és egy régi sebhely a hatalmas fogak nyomán felszakadtak, a lassan folyó vér apró patakokban indul meg a föld felé, hogy aztán cseppekben érkezzen le a szomjas talajra, amely rögtön beissza.
A Silaronát elöntő különös nyugalom még mindig nem múlt el, s emiatt nem tud haragudni a nyomorultul fetső kék sárkányra, inkább a szánalom az, amely elönti, amikor tengerkék tekintete Namelyr aranyló alakjáról Ezmot megtört testére siklik.
A mocskolódó, ígérő szavakat is inkább sajnálatra méltóak érzi, még akkor sem lesz dühös, amikor Kainról mond ítéletet, mert a vagdalózó szavak Ezmot szégyenei inkább, mint Namelyréi, s nem igazán érdemes odafigyelni a jelentésükre.
A kék sárkány mozdulatai nehézkesek, lassúak, látszik rajta a fájdalom, ahogy felemelkedik.
Egy villanás, és már a fekete köpenyes mágus áll Kain valódi alakjának helyén. Silarona is közelebb lép ismét hozzá, de pillantását nem veszi le a kék sárkányról.
Nem fogja meg Kain kezét, csak ujjaival végigsimít a mágus erős kezén.*
- Várj... - *halkan mondja, alig hallhatóan, még mindig Ezmotot nézve.
Odalép egészen elé. Vékony elf alakja eltörpül a sárkány előtt, mégsem látszik, hogy bizonytalan lenne, ahogy felnéz rá.
Miért teszi ezt? Meg akarja tudni. Meg akar talán halni? Akkor miért nem végzett magával? Ez, hogy megöleti magát egy régi harcostársával...*
- Mit szeretnél?
Senki, aki teljesen normális, nem viselkedik így csak úgy. Mit akarsz elérni?