Középvidék

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-05, 9:19 pm

*Kain a felvont szemöldök ívét jegyzi meg magának, ami arra utal, hogy nem minden szavát hiszi el a másik. Hát nem is kell, ő sem bízik meg benne.
Összes jele és szava ellenére is lehet Furia következő pribékje, aki meg akarja őt ölni. Nem ez lenne az első eset, hogy megpróbálják megtéveszteni, hogy aztán éberségének elaltatása után essenek neki. Az ősi sárkány és hóhérai igen találékonyak voltak az elmúlt időkben.
Látja, hogy Silarona elgondolkodik, mi tagadás, van sejtése, hogy miről. Azonban a másik sárkány meglehetősen visszafogott, amikor magáról kell beszélnie.
Igaz, hogy viszonylag pozitív a kisugárzása, de Kain érez valami mögöttes tartalmat a válaszain.
Minden esetre döntésre kell vinni a dolgot. Nem tűnik olyan erősnek ez a nő, sem pedig a mögötte rejlő sárkány. Igaz persze, hogy azt nehezebben is ítéli meg, de Yz után még van benne valamicske abból a büszkeségből és önbizalomból, amit akkor ásott elő valahonnan.
Ennek tudható be, hogy közelebb lép ismét Silaronához. Nem támadólag, de még mindig védekezésre készen. Nem is áll meg, amíg egészen közel nem ér hozzá.*
- Olyannyira nem hajthat, ha haladékot lehet neki adni.
*Hangzik a válasz a vörös sárkány felé.
Namelyr bőrkabátja minden lépésénél suhog, ő pedig lassú, kimért mozdulatokkal közelít. Emlékeztet olyanokra, akik tudatában vannak erejüknek és az ehhez mért magabiztosság árad belőlük. Talán máskor ennyi elég is volna az arany sárkánynak, hogy lelépjen, de most nem teszi. Lehet, hogy titkon abban reménykedik, hogy hasonló sárkányra lel ebben a nőben, mint amilyen a viharsárkány volt az elmúlt éjszakán, de lehet, hogy valami más van a háttérben. Itt, a középvidéken még kissé távolabb van a Hajnal völgyétől, de most is ott motoszkál benne, hogy oda kellene menni.
Időközben már a karcsú elf előtt áll, s végig is néz rajta, mielőtt az éjfekete szemek a tengerkék pillantásba mélyednének.*
~ Ha ősi sárkány küldte volna, nem érne rá ennyire. Itt az alkalom, gyerünk, támadj meg…! Ha meg akarsz ölni, jobb lehetőséged úgysem lesz. Karnyújtásnyira vagyok, kétlábú alakban…ez lehetőség!~
- Furia neve mennyire ismerős neked?

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-05, 11:34 pm

*Namelyr kimérten közelít. Érezni a mozdulataiból, hogy magabiztos, és hogy tudja, hogy e mögött a magabiztosság mögött van is valami.*
- Olyannyira nem hajthat, ha haladékot lehet neki adni.
*Erre Silarona megint önkéntelenül elmosolyodott.*
- Az én problémámat nem lehet hajszolni. Nem érdemes. Nem használna... - *Egy pillanatra megakadt. Már azon volt hogy kimondja "Az emlékeimet keresem". De nem mondta. A másik még mindig feszült volt. Talán még elmondja. A sárkány valószínűsíthetően nem fog elszaladni, lesz még rá alkalma, ha úgy dönt, hogy mégis. Ha meg elszalad, akkor egyáltalán nem baj, hogy nem mondta el.
Még ha a másik elég idős is hozzá - emberi alakjából nehéz volt megállapítani a korát -, hogy emlékezzen rá, az sem jelent semmit. Furia nyilvánvalóan élt már akkor, még sem emlékezett rá. Vagy ha emlékezett is, nem mondta el. Gondolatait a másik szavai szakították meg.*
- Furia neve mennyire ismerős neked?
*Észrevehetetlenül megrezzent. Talán mert Namelyr pont arra kérdezett rá, akin az ő gondolatai is jártak.
Hiába volt, hogy az összerezzenést nagyon kis eséllyel láthatta meg a másik, még a fajtájukra jellemző éles szemmel is, meglepett arca mindent elárult. Nem állt szándékában eltitkolni az ősi sárkánnyal való találkozását, de feltűnt neki a kérdés furcsasága.
A válsznak jelentősége lehetett a másik szemében, ez már csak a kérdés váratlanságából, oda nem illőségéből is kitűnt.
A vörös sárkány nem tudta, hogy milyen válasz nyugtatná meg a másikat. Nem fog hazudni, de kíváncsi lett volna, hogy miért is olyan fontos ez. Mindenesetre az ő egyszeri találkozásából a fekete sárkánnyal nem lehet sokat kihámozni.*
- Találkoztam vele, nem is olyan rég. De nem mondhatnám, hogy ismerem, ezen az egyszeri alkalmon kívül nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele. Ez ugyan nem jelent sokat... - *Az utolsó mondatot csak halkan mondva, nem foglalkozva azzal, hogy a szemben álló meghallja-e.
- Mindenesetre annyit tudok róla, amit valószínűleg mindenki más.

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-06, 10:20 am

*Silarona mosolya önkéntelennek és spontánnak tűnik, ez további jó jel Kain számára.
Az, ami ezután következik, az azonban Furia nevének elhangzásakor már koránt sem kedvező Namelyr számára.
Arcán meglepettség látszik, ez pedig egyben azt is jelenti az arany sárkánynak, hogy tudja, kiről van szó.
Nem jó jel, hiszen ha áruló lenne, mint Kain, akkor nem találkozott volna vele, vagy ha igen, nem beszélgetnének most.
Az arany sárkánynak nincs kétsége afelől, hogy éppen ő az ellenpéldája annak, amit ez jelent, hiszen hétszáz éve már, hogy kibújik Furia igazságszolgáltatása alól, de azt is tudja, hogy kevesen ilyen szerencsések.
Utolsó mondatát is hallja Kain, de erre csak még közelebb lép. Már ott áll a vörös sárkány előtt, a karcsú, törékeny elf nő minden szempontból kisebb nála.
A „mágus” széles vállai, erős karjai és magas, fekete alakja ott tornyosul Silarona előtt. Kain karja előrelendül, hogy torkon ragadja a nőt. Ha sikerül, a mögött lévő fa törzséhez tolja és a szorítás annyit enged, hogy Silarona kapjon levegőt. Az arany sárkány szemein látszik, hogy felzaklatta az előbbi információ. Most minden azon múlik, hogy a vörös sárkány, aki épp egy karcsú, barna elf nő képébe bújt, mit fog reagálni.
Alex Valianban felfedte a parancsot, és azt is, hogy nem tudja megtenni. Inkább a bujkálást és esetleg a halált választja, semhogy fejét, vérét vegye Kainnak.
Szavai hidegen csengenek.*
- Furia szeret megbízásokat adni és nehéz kitérni az elől, hogy végre is hajtsák. Te hogy tetted meg? Vagy nem is tetted?
*Mogorva, fakó arca és éjfekete szemei merednek Silarona arcába. Várja a választ, készen arra, hogy támadjon. Neganon és rajta kívül nem sokan vannak, akik még életben maradtak a hajtóvadászat közepette.
A Völgy és Furia küldöttei sokakat takarítottak el ez elmúlt századokban, szépen, csendben.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-06, 1:52 pm

*Namelyr újabb lépése után túl gyors ahhoz, hogy a vékony nő reagálhasson. Érzi a fenyegetést abban, ahogy még közelebb lép, de nem gondol arra, hogy védekeznie kell. Amikor pedig a másik ujjai elkapják a nyakát, már késő, hogy hártáljon.
Levegő után kap, inkább reflexből, mint szükségből. Barna szemei a meglepetéstől hatalmasra tágulnak. Érzi, ahogy a háta a fának nyomódik. A nyakán a szorítás enyhül, így, még ha nem is könnyedén, de szabályosan kap levegőt. Ennek ellenére biztos benne, hogy hogyha megpróbálna elmenekülni a szorításból, nem sokáig maradnának ilyen lazák az erős ujjak.
Egy pillanatra még látszott a riadalom az arcán, de hamar eltűnt. Nem félt. Kíváncsi volt, hogy mi az oka a másik hirtelen támadásának. De a támadás helyett is talán jobb szó lenne a védekezés. Mintha Namelyr valamitől félne, és azt próbálná megakadályozni. Mindenáron.
De vajon mi köze lehet ennek Furiához? Az ősi sárkány... Gondolatai vadul száguldoztak, egészen addig, amíg a nyakát szorongató sárkány meg nem szólalt.*
- Furia szeret megbízásokat adni és nehéz kitérni az elől, hogy végre is hajtsák. Te hogy tetted meg? Vagy nem is tetted?
*Erre megint elmosolyodik. Talán nem a legjobb reakció, de úgy tűnik ez ma egy ilyen nap. Mosolygós.*
- Nem tettem meg. Nem kaptam megbízást. Valószínűleg Furia sem tudta, hogy megbízhat-e bennem.
*Kis szünetet tart. Kifulladt, a helyzete nem épp ideális a hosszú beszédhez. Miközben igyekszik rendbetenni a légzését, elgondolkozik, és dönt is. Semmi szüksége ma egy csatához. Arról nem is beszélve, hogy a másik láthatóan erősebb nála...*
- Nem emlékszem a háborúra. Furiának eszem ágában sem volt elmondani, hogy egy embertől tudom azt, amit a háborúról tudok. Ez nála valószínűleg egyértelmű lett volna az árulással.
*Megint meg kell állnia, hogy levegőhöz jusson.*
- Egyezzünk meg. Te elengedsz, én pedig elmondom. Nem foglak megtámadni. Bármit tettél is, amivel az ősit az ellenségeddé tetted, én, tekintve, hogy az emlékeim elvesztek, nem ítélhetlek el. Azt sem tudom, hogy én miket tettem.

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-06, 2:56 pm

*Milyen valóságos is ez a kétlábú test! Kain érzi ujjai alatt az elf lüktető verőerét, és érzi a test erőlködését is, hogy lélegzethez jusson. Ahhoz elég szorosan tartja, hogy már az arra utaló jeleket is észlelje, ha erőt gyűjtene egy esetleges ellentámadáshoz.
A meglepetéstől kitágult szemekbe bámul ében szemeivel.
Aztán a riadalom eltűnik és az arany sárkány hamarosan kíváncsiságot lát megcsillanni a másik szemében, arcán pedig mosolyt.
Azonban ez még nem volna elég ahhoz, hogy kegyelmezzen neki. A változás akkor áll be, amikor a nő beszélni kezd.
A szavak, amik az ősi sárkánnyal kapcsolatban elhangzanak, őszinték. Ennyire nem lehet kétszínű ez a sárkány. Nagyon is jól ismeri Furiát, ahogy azt is, hogy valóban árulásnak venné, ha olyan helyzetbe kerülne, mint amilyet Silarona leírt.
Az arany sárkány ujjai elengedik az elf nyakát.*
- Ajándék az istenektől, hogy nem emlékszel…
*Morogja a nőnek.
Hátrébb is lép, levegőt hagy az elfnek, az előbbi szorongatás után. Nem bánja meg, nem. Sokkal inkább tekinti célravezetőnek, ugyanis ebben a helyzetben egy rossz szóért halál is járhatott volna. Azt pedig még egy igazi sárkány sem éli túl, ha elfogy a levegője, vagy eltörik a nyakát. Kétlábúként pedig erre még kevesebb az esély. Silarona ennek tudatában reagált.*
- Ítélni lehet….ha ismered a tettet. De az ítélet már nem érint. Nem emlékszem a nevedre, de én hálás lennék, ha kitörölhetném az elmúlt több, mint hétszáz évet.
*Komolyan beszél. A vörös sárkánynak szerencséje, hogy a fekete nem döntött a kiiktatása mellett. Talán remél még tőle valamit, ezt nem tudhatja biztosra.
Egy sárkány áll előtte, aki talán nem akarja megölni, ezt pedig értékelni kell. Valamivel enyhébb a tekintet és a hangnem is, ahogyan a nővel beszél.*
- Újabb egyezség, Silarona. Nem bántalak, ha elfelejted, hogy találkoztál velem…Másképp legközelebb Furia kiszedi belőled.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-06, 6:20 pm

*A nyaka végre szabad, amit azért némi megkönnyebbüléssel és több nagy levegővétellel nyugtáz. Nem akart belegondolni, hogy a fekete sárkány miket meg nem tehetett, ha az volt a célja, hogy megölje Namelyrt. A másik sárkány valószínűleg ezért is olyan óvatos.*
- Ajándék az istenektől, hogy nem emlékszel… - *Erre csak a fejét tudja rázni.*
- A háború elfelejtése lehet ajándék. Én viszont mindent elfelejtettem. Amikor felébredtem, azt sem tudtam, ki vagyok.
*A hozzáállását hirtelen váltogató sárkány hátrébb lép, több teret és levegőt hagyva Silaronának. A vörös sárkány már igazán kíváncsi, hogy mi lehet a másik múltjában, ami azt eredményezte, hogy ő ma esélyt kapott a halálra. Nem mintha ez a tény úgy meghatotta volna.*
- Ítélni lehet….ha ismered a tettet. De az ítélet már nem érint. Nem emlékszem a nevedre, de én hálás lennék, ha kitörölhetném az elmúlt több, mint hétszáz évet.
*Namelyr tekintete és hangja megenyhült. Silarona most végképp feladta, hogy megpróbálja értelmezni a másikat, amíg az nem mond el valamit magáról. Már ha elmond...*
- Újabb egyezség, Silarona. Nem bántalak, ha elfelejted, hogy találkoztál velem…Másképp legközelebb Furia kiszedi belőled.
- Ezt most komolyan mondod? - *Az újabb mosoly csúfondáros. A tengerkék szemekben halvány hitetlenkedés villan.* - Még ha képes is lennék saját elhatározásból kitörölni az emlékezetemből csak úgy dolgokat, tényleg eszedbe jutott, hogy hajlandó lennék csak még egyvalamit is elfelejteni? Amikor elfelejtettem az egész életemet, azt hogy ki vagyok?
- És a mai bemutatóm ellenére nem könnyű rájönni arra, hogy mit gondolok, ha nem akarom. Előled nem volt mit titkolnom, hiszen minek? Bár mint kiderült, neked is sikerült olyat mondanom, ami érzékenyen érintett. - *Vágott egy fintort. Az "érzékenyen érintett" mintha kicsit pozitív túlzás lenne.* - Tudok én hazudni, ha akarok. Azt meg kétlem, hogy Furia sok olyan információt leszűrhetne abból, amit én tudok rólad mondani, amit még nem tud. Utánadküldeni meg nem sok értelme lenne. Tekintve a mai viselkedésedet, nem hiszem, hogy sokkal jobban járnék, mintha nemet mondok Furiának.
*Pont eleget beszélt. Teljesen nyugodt arccal ült le a földre. Innentől már nem rajta múlik. Ha a másik komolyan megtámadja, nem fogja hagyni magát, de neki ma már csak azért sincs kedve ellenségeskedéshez. De nem bírja ki, hogy meg ne kérdezze.*
- Mit tettél, amivel nem csak Furiát fordítottad magad ellen, hanem a saját életedet is megmérgezte?
*Talán az utolsó szó nem volt a legtalálóbb, hiszen nem tudta, hogy Namelyrt mennyire bántja egykori tette. De úgy érezte, hogy talán nem is tévedett annyit. A fekete szemeket nézve várta a választ.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-08, 1:57 pm

*Silarona további szavai arra utalnak, hogy valóban nem emlékszik arra, amiket mond. Kain bizalmát igazán nem könnyű kiérdemelni, és az is mond valamit, ahogy arra reagál, hogy az arany sárkány kérésére el kellene felejtenie találkozásukat is.
Namelyr magában meghajtja fejét.*
~Igaza van. De ha magamról nem mondok többet, akkor talán ha nincs mit belőle kiszedni, Furia sem tud meg többet a találkozásról. Az pedig, hogy esetleg megsejti, hogy én voltam itt, nem jelent semmit. Mire legközelebb találkozik ezzel a sárkánnyal, én már távol leszek innen.~
*Most Kainon a sor, hogy elhúzza a száját. A „Tudok hazudni” semmit nem ér egy ősi sárkánnyal szemben. Furia úgy és akkor töri meg a lelkét bármelyik halandó sárkánynak, igen, Kainnak is, ahogy és amikor csak akarja. Ha pedig a lélek eleget szenvedett, megtud mindent, amit csak akar.
Hallott eleget az ősiek elmetrükkjeiről. Olyan dolgok ezek, amiket még Anzar is rejtve kezelt előle.
Az utolsó kérdés az, amire végül reagálni is készül. Nem fordít hátat, nem is hátrál, hanem tesz néhány lassú lépést, miközben ében szemeit le sem veszi Silaronáról.*
- Azt hiszed, tudsz titkot tartani, hazudni? Ha az Ő kezébe kerülsz, az istenek óvjanak attól, hogy megtörje a lelked! Megvannak a módszerei, hogy úgy olvasson benned, mintha egy nyitott könyv lennél.
*Újra közelebb lép, de ebben most nyoma sincs az iménti hirtelen és agresszív támadásnak.
A mély hang válik halkabbá, mintha attól félne, hogy meghallják.*
- Akkor pedig minden szavam engem fog elárulni.
*Ismét hátrébb lép, hátat is fordítva egy pillanatra, így a vörös sárkány csak a lófarokba kötött fekete hajat és a fekete bőrkabátba bújtatott széles hátat tarthatja szemmel.
Nem marad azonban elég soká ebben a helyzetben. Ismét visszafordul, hogy a tengerkék szemeket keresse pillantásával. Nyugodtabb, így, hogy összegzi magában a találkozás eddigi eseményeit. Talán túlzó volt előbbi támadása, de éppen eléggé hatásos ahhoz, hogy megtudja, amit akar és tesztelje a szemben álló idegen sárkányt.
Mi tagadás, átment a teszten.*
- Van, amit én sem felejtenék el szívesen…
*Kutatón nézi a nőt. Talán, ha látná őt valódi alakjában, többet szűrhetne le belőle, hiszen az az, ami igazán jellemez egy sárkányt.
Az arany sárkány körbepillant, de sem a levegő, sem a belátható terület nem tartalmaz még csak nyomokat sem kétlábúaktól.*
- Örülj neki, hogy a Völgybe beléphetsz és használd is ki! Az a hegy az, ami mindig is a miénk volt és az is marad.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-08, 3:32 pm

*A másik sárkány ismét közelebb lép. A vörösön nem látszik, de belül megfeszül, készen arra, hogy kivédjen egy erősebb támadást, ha kell. A halkabb hang kicsit megnyugtatja. Talán Namelyr lenyugodott. Mindenesetre tőle nem kell tartania, és örülne, ha ez fordítva is így lenne.
Az ősiek módszereire nem reagál, de megmarad benne. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy ilyen "módszer" alanya lehessen.
Ahogy a sárkány hátrébb lépve hátat fordít, megszólal.*
- Nem azt kérdeztem, hogy mik a terveid, és hogyan szöktél meg eddig Furia elől. Csak annyit akartam tudni, hogy mit tettél. Ezt nyilván ő is tudja... - *vonta meg a vállát.* - De ha nem akarod elmondani, én nem erőszakoskodom.
*~És nyilván nem csak te meg Furia tud róla. Nem fogom mindenkitől ezt kérdezni, de egyszer úgyis kiderül. Ha pedig neked az jobb, hogy nem te mondod el... Ezen ne múljon. Amúgy is kétlem, hogy fel tudnám használni ellened. Arról nem is beszélve, hogy fel akarom-e.~*
- Van, amit én sem felejtenék el szívesen…
*Namelyr megint őt nézi, mintha megpróbálná kiolvasni belőle, hogy mik is a szándékai. Silarona gondolatban megrázza a fejét. Ennél nyilvánvalóbban nem tudja jelezni, hogy nem akar rosszat. A fojtogatás ellenére. Pedig azt senki sem veszi jó néven.
A másik körbepillant, mintha keresne valamit. A vörös sárkány követi a tekintetét, habár nem tudja, hogy mi a kutakodás tárgya. Nincs a közelben semmi ide nem illő. *
- Örülj neki, hogy a Völgybe beléphetsz és használd is ki! Az a hegy az, ami mindig is a miénk volt és az is marad.
- Ki fogom használni. De a Völgy, hiába az a fajtánk örök otthona, nem az egész világ. És ha vissza szeretném szerezni azt, amit elvesztettem, nem állhatok meg egyhelyben.

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-09, 8:39 am

*Kain hallgatagon figyeli Silaronát. Már rájött, hogy nem érti meg. Amit mondott, teljesen félremagyarázza. Még mindig azt forszírozza, hogy az arany sárkánynak mi van a múltjában.
Pedig sokkal jobban tenné, ha nem hagyná a kíváncsiságát ilyen erősen megnyilvánulni.
Végül Namelyr felsóhajt.*
- Szíved joga úgy és ott élni, ahogy neked tetszik.
Nekem a Völgy az a hely, ahol felnőttem.
De nem értettél meg. Nem azért titkolom előled a múltam, mert nem tudhatod meg sehonnan, vagy Furia nem tudná.
Épp amiatt vadászik rám. De ha elmondom, és találkoztok, már tudni fogja, hogy itt, most velem voltál.
Kiszedi belőled. Ha titkolod, nem szólod el magad, akkor megtör és úgy.
A te érdeked is, hogy ne tudj többet.
Így biztonságos.
*Maga sem tudja, mi nyugtatja meg, talán az egész eddigi magatartás, amiről már nem tudja elhinni, hogy csak játék lenne.
Silarona ezek szerint nem jött még rá, hogy nem a sárkányok között közismert, születése óta viselt nevét mondta ki neki, hanem a kétlábúak között felvett, másodikat. Persze ennek is van már híre, de kisebb az esélye, hogy Furia is tud róla.
Kain azonban nem tudja, hogy ha valaki elvesztette egész élete emlékeit, hol és hogyan szerezheti azt vissza. Ő sosem volt ilyen helyzetben és amennyire tudja, senki ismerőse.*
- Talán jobb is volna odébb állnom, úgy elkerülném a további bajt.
~Igen, mint mindig. Gyors találkozás, aztán futás tovább….hogy utálom már ezt! Mást sem teszek hétszáz éve, csak bujkálok, menekülök, aztán megint bujkálok!
Erről szól az életem. Az a csoda, hogy a norlani barlangom még nem találta meg senki…Talán új búvóhely után kellene néznem, kimenteni onnan a holmim. Túl régóta vagyok már ott.~
*Gondolatait végül megszakítja és újra Silaronára néz, de nem szól semmit.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-09, 12:49 pm

-...Így biztonságos.
*A még mindig a földön ülő sárkány most jött rá, hogy félreértette a másikat. Namelyr nem attól tartott, amit ő elmondhat Furiának. Az egész találkozást egyszerűbb így eltitkolni, meg-sem-történt-ként kezelni.
Gondolatban ismét megrázta a fejét. Gyűlölte, hogy a fél élete csak úgy eltűnt a semmiben. A háború hétszáz éve volt. Ez az egyetlen, ami negyjából meghatározza a korát. Szinte biztosra vette, hogy a háborúban már élt. És mégis, minden, ami ezzel a korral, és az ehhez tartozó emlékekkel járt volna, eltűnt. Több mint hétszáz éves, de sokszor úgy viselkedik, hogy ennek a negyedét sem néznék ki belőle.
Elkomorult. A jó kedve, minden mai erőfeszítése ellenére, oda lett. Meg sem próbálta visszatartani. Az arcán is meglátszott a hangulatváltozás. Az eddigi vidám arc, ami még a torkára kulcsolódó ujjak szorítása alatt is megtartotta jókedvet sugárzó arckifelyezését, most elkomolyodott. Elvesztette az eddigi vidám energiáját, mintha kicserélték volna, mintha egy merev, rosszkedvű maszkot tett volna az arcára.
A földet nézte. Vékony ujjaival egy levelet tépkedett apró cafatokra.*
- Talán jobb is volna odébb állnom, úgy elkerülném a további bajt.
*Erre vágott egy fintort, de az eddigiekkel ellentétben ez most tényleg meglátszott az arcán. Most már nem igazán zavarta bármi is. Valószínűleg ő is hamarosan odébb áll. Elment a kedve az egész helytől. Ha elindul, keres egy helyet, ami illik a hangulatához. De az biztos, hogy ha egyszer felszáll, egy ideig nem fog leszállni.
Felállt.*
- Ha rajtam múlik, nem mondom el, hogy találkoztunk.
*Mindegy volt, hogy milyen a hangulata, az nem változtatott azon, hogy nem akart rosszat a másiknak.
Nekidőlt a mögötte lévő fának, ezúttal önszántából. A még mindig a kezében lévő levelet - illetve már rengeteg, apró levélcafatot leszórta a földre, majd komor szemmel nézte, ahogy lassan lebegnek a talaj felé.*

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-09, 2:36 pm

*Látja a jókedv eltűnését. Nem tekinti jó jelnek semmiképpen.
Követi Silarona tekintetét a földre, ahogy a nő darabokra tép egy levelet. A fintort sem tudja nem észrevenni.
Valahol mélyen sajnálatot érez a nő iránt. Tudja, hogy sárkányként felismerte már az elején, de azt nem, hogy várt-e valamit a vele való találkozástól vagy, ahogy Kain is, jó volt újra egy fajtárssal összetalálkozni.
Ez utóbbi viszont az arany sárkány számára mindig is egyben egy orosz ruletthez hasonlatos.
Vagy leendő gyilkosával fut össze, vagy valakivel, aki talán nem akarja megölni, nem is ismeri.
De még utóbbi esetben is lehetséges, hogy később éppen rajta keresztül akadnak rá üldözői.
Időközben Kain leguggol, egyik kezét letéve a földre megtámaszkodik.
Valahogy zavarta az, hogy fentről kelljen lenéznie a másik sárkányra. Talán régi harcostárssal akadt össze, aki nem az árulást helyezné előtérbe, ha emlékezne rá, hanem a közösen megvívott csatákat, akár életmentést is.
Felemelkedik, amikor Silarona is. Kívülről egy táncnak tűnhetne talán, de nincs a közelben néző, aki láthatná.
Ő is a leveleket követi szemmel, mielőtt felpillant Silaronára. Az elf nő még mindig a levelek landolását követi figyelmével.*
- Ideje menni.
*Örül a találkozásnak, még ha ez nem is látszik rajta. Egyfelől azért, mert újabb olyan sárkánnyal van dolga, aki nem akarja megölni, másfelől pedig azért, mert szerencséjére nem is ismeri az a bizonyos sárkány.*
- Jó létet, Silarona!
*Ezzel az elfre néz mélyfekete szemeivel, és a sötét tekintetből ezúttal az látszik, hogy már jóval barátságosabb a vörös sárkánnyal, s ha tehetné, vele is tartana még egy darabon.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-09, 4:49 pm

*Észrevette, amikor Namelyr leguggolt, de úgy tűnt, hogy nem foglalkoztatja a dolog. A gondolatai máshol jártak, de azok mögött egy hang megjegyzi, hogy a fekete szemű "mágus" mintha bízna benne. Annyira legalábbis mindenképp, hogy elhiggye, nem fogja megtámadni. Ez pedig komoly előrelépés, és Silarona örül is neki, bár ez most nem tűnik fel neki. Más téma foglalkoztatja.
A másik sárkány követi, amikor feláll. A rossz sorsra jutott levél köti le egy pillanatra mindkettőjük tekintetét.*
- Ideje menni. Jó létet, Silarona!
*A fekete szemekbe nézve az elf lánynak eszébe jut, ahogy nemrég ugyanez a szempár nézett rá. Most a gondolatai előterébe is bejut az öröm, hogy ez a pillantás már jóval barátságosabb, és hogy a találkozásnak végül nem lett rossz vége.
Hátralép. Egyedül nem fog itt maradni. Nem látja értelmét. Gyalogolni pedig esze ágában sincs, hiszen itt alig jár valaki. Repülni fog.*
- Neked is, Namelyr! - *Köszön el, majd vékony alakja felizzik. Mire a fény eltűnik, a lány is eltűnik, és a helyén egy vörös sárkány áll. A lassan arrébvándorló nap meghódította az árnyék nagy részét. Az elf lánynál jóval nagyobb sárkány pikkelyein megcsillan a fény.
Már azon van, hogy felemelkedik, amikor meggondolja magát. Egy pillanatig vacillál.
Közben a fejében heves vitát folytat önmagával. Szidja az érzéseit, amik megint megbolondultak, és lázadnak az ellen, hogy egyedül induljon el. Próbálja meggyőzni magát, hogy nehogy megkérdezze Namelyrt, de közben a másik fele győzködte, végül is mi baj lehet belőle, legfeljebb nemet mond. Eközben egy harmadik, kissebb része, valahol hátul, a megfejthetetlenül viselkedő érzéseit szidja, az eddigi életében összegyűjtött összes átkot ismételgetve.*
- Merre tartasz? - *Böki ki végül. Az előbbi hallhatatlan vita nem tartott tovább, mint amikor valaki mély lélegzetet vesz. Ha a másik sárkány elmondja, akár csak nagyjábóli irányban, folytatja.* - Egy ideig mehetek veled? Nekem mindegy merre visz az utam, és jó lenne egyszer nem egyedül repülni.

// A labda nálad Very Happy

//

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-09, 9:57 pm

*Nem számított arra, hogy a vörös sárkány ott, helyben megjelenik és erre neki azonnal reagálnia kell.
Leginkább azért, mert egy sárkány egy kétlábúhoz képest óriás és bizony elég közel voltak egymáshoz az előbbi pillanatban, így Kain a változás pillanatában oldalt lendül, hogy aztán kissé távolabb álljon meg.
Első gondolata az, hogy támadás érte, de a vörös sárkány nem támad, sőt áll és őt nézi.
Kain a sárkány alakját veszi szemügyre. Egyértelműen harc nyomai is vannak a vörös pikkelyeken, ahogy a sajátjain is felfedezhetők, de amit lát, mind-mind kétlábú fegyvertől származik.
Nem sebek, csak nyomai karcolásoknak, melyeket talán lándzsák okoztak, vagy mágiának, mellyel mágusok lendültek támadásba ellene réges-régen. Ez pedig azt jelenti, hogy a nőstény nem az árulókat erősítette a háborúban. Kétlábúak ellen harcolt.
Kain még mindig kétlábú formájában néz fel a vörösre. Ismerős neki, és pillanatról pillanatra ismerősebb. Mintha harcoltak volna ugyanabban a csatában, de ennyi idő távlatából egy harcostárs, aki ugyanazt a sereget erősítette, nem biztos pont. Vajon jól emlékszik?
Gondolataiból a kérdések ragadják ki.
Ébenfekete szemeivel a sárkány szemeibe néz. Fejében egy terv fogalmazódik meg.*
- Délnek tartok. Ismerem az igényt a társaságra. Aki magányosan él, mind ismeri.
*Csak egy ködlő villanás, s hamarosan már az arany sárkány alakja magasodik a vörösé mellett. Így látni lehet, hogy nagyobb nála, hiszen Kain valódi méretei közelítenek egy ősiéhez. Az arany pikkelyeken is végigsiklik a nap fénye és az arany szemek immár más távlatból vehetik szemügyre a vörös sárkányt.*
- Harcoltál.
*Mutat fejével az egyik karcolás helyére.*
- Kétlábúak ellen, ezek az ő fegyvereik nyomai.
*Ad át újabb információt. Nem emlékszik ő sem mindenre, de az alak ismerős, és memóriája ennél tovább nem megy. Biztos, hogy nem Anzar mellett volt a csatákban, ahol Kain, az ősi sárkány fogadott fia, még árulása előtt.
Az arany sárkány meglebbenti szárnyait, kisebb szélrohamot kavarva fel a kihalt vidéken, s közben ő maga az égbe emelkedik, mint egy aranyló csillag.*
- Repülj, hát Silarona! Élvezd, hogy önmagad lehetsz!

//Mostmár nálad Very Happy

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-10, 6:33 pm

- Délnek tartok. Ismerem az igényt a társaságra. Aki magányosan él, mind ismeri
*Villanás, és Namelyr is felveszi eredeti alakját. A vörös végignéz a nálánál jóval nagyobb sárkányon. Habár nincs túl sok viszonyítási alapja, azt látja, hogy a másik inkább Furiára hajaz méret dolgában, mint rá.
Aranyszínű pikkelyeken táncol a nap. A hasonló színű szemek végigmérik Silaronát, miközben ő szintén az aranysárkányt nézi.*
- Harcoltál. Kétlábúak ellen, ezek az ő fegyvereik nyomai.
*Alig figyel a hangra. Tud a nyomokról. Annak idején megpróbált visszemlékezni, hogy a nagyobbakat hol szerezte. Nem sikerült. Már feladta, tudta, hogy ezzel nem ér el semmit. Azóta nem foglalkozott a régi csaták nyomaival. Ott van, és kész.
Még mindig a szemben álló sárkányt nézi. Az nem mondott többet arról, hogy vele tarthat-e. Silarona ezt egyszerűen elintézi azzal, hogy hallgatás beleegyezés.
Kicsit fáradtnak érzi magát. Vagy nyomottnak. Vagy álmosnak. Nem tudja eldönteni. Ettől, hogy már megint nincs tisztában azza, hogy mit érez, újból dühös lesz, és ez elmossa a meghatározhatatlan érzést, mintha nem is lett volna.
Megcsapja a szárnyak keltette szél, és ráébreszti, hogy még mindig a másikat nézi. Gyorsan elnéz, de ahogy Namelyr felemelkedik, meg is szólal, így kénytelen megint őt nézni.*
- Repülj, hát Silarona! Élvezd, hogy önmagad lehetsz!
*Nem kell sokat bíztatni. Szeret repülni - ki nem? -, és bízik benne, hogy a szél kitisztítja a fejét. Felemelkedik, és a napon megcsillanó aranysárkány nyomába ered. Eszébe sem jut, hogy ő döntött úgy, hogy a másik mondatát beleegyezésnek veszi.
Néhány erősebb szárnycsapással beéri. Kis ideig a lenti tájat, majd az eget nézi, de a pillantása hamar visszatér a mellette repülőre.
A furcsa érzés megint kezd rátelepedni. Először észre sem veszi, amikor igen, akkor pedig már késő. Hiába próbálja elkergetni, csak egyre erősödik.
Újra lenéz.*

//Vissza Very Happy

//

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-10, 9:11 pm

*Valóban nem hívta magával a vörös sárkányt, de amikor az utána indul, nem is küldi el.
Nem kerülte el figyelmét az sem, hogy mennyire behatóan tanulmányozza őt Silarona. Bizonyára ő is így festett, még ha nem is ennyi ideig nézte, amikor felmérte a vörös sárkányt.
A hűs levegő suhanása pikkelyei és bőre mellett kegyes simogatássá szelídül számára. A tiszta ég mindent átható kéksége és a fent szikrázó nap a messzeségbe vesző szabad térrel olyan érzést kelt benne, amit csak repülés közben tud átélni igazán.
Namelyr szinte újjászületik a levegőben. Mintha a paranoiát, a borongós gondolatokat mind lent hagyta volna Középvidék zöld füvén.
Szárnyaival sem csap, vitorlázásra vált, hagyja, hogy az erős szelek, a felszálló áramlatok tartsák magasban hatalmas alakját.
Csak amikor szükségét érzi, akkor csap szárnyaival.
Az arany sárkány fejét elfordítja, hogy jobban lássa a vöröst. Az leginkább lentre figyel.*
- Nincs odalent semmi érdekes. Még kétlábúak sem.
*Jegyzi meg Silaronának. A vörös sárkány emlékezteti valakire, de még nem jött rá, hogy kire.
Hirtelen ötlettől vezérelve csap szárnyaival, hogy aztán körberepülje a vörös sárkányt. Nem olyan nehéz ez a manőver, hogy ne tudná elvégezni.
A szabadság mámora az, ami kicsit magával ragadja, de nem annyira, hogy elfeledkezzen az alapvető biztonságról.
Figyelme kiterjed nem csak a földre, hanem az ég területére is, de veszélyt most sem talál.*
- Mit láttál, ami ennyire érdekes volt?
*A kérdés teljesen természetesen hangzik el, s benne van az is, hogy nyitottabb ebben a helyzetben. Kezdi érdekelni a másik sárkány. Ezt jelzi a is, hogy az arany szemek is egyre többször fordulnak a másik irányába. Szeretné tudni elhelyezni Silaronát a palettán, tudni, hogy hova tartozik.*

// Basketball

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-10, 11:33 pm

*A hirtelen megmozdulás meglepi. Nem ilyennek ismerte meg az aranysárkányt. Az, hogy erre figyel, kicsit kirángatja a furcsa érzés mocsarából, ahonnan egyébként hiába próbál szabadulni. Így azt is észreveszi, ahogy a másik szintén körülnéz. Ismeri már annyira, hogy tudja, azt keresni, hogy nincs-e veszély a közelben.*
- Mit láttál, ami ennyire érdekes volt?
- Semmit. Egyszerűen... Csak... - *Elakad. Nem tud világosan gondolkozni, mintha sűrű ködben próbálná megkeresni a megfelelő szavakat. Végül nagy nehezen, pár másodpercnyi szünet után végre kinyögi.*
- Semmit. Csak körülnéztem.
*Próbálja helyretenni a fejében a dolgokat. Mi van már megint? Már a düh sem segít.
Észre sem veszi, hogy a másik sárkány egyre többször néz rá. A repülésre sem figyel, gépiesen csinálja, ami egyáltalán nem jellemző rá. Csak arra figyel, ami a fejében van, próbál a ködben a megoldás után kutakodni.
Az sem tűnik fel neki, hogy kívülről milyen merev. Ha Namelyr hozzá is szólt, nem reagált. A levegőben maradni is csak azért tud, mert ösztönösen igazodik a szél változásaihoz. De a röptében így sincs élet.
Képek rémlenek fel előtte. Furia sötét alakja. A csőcselék, ami öreg mestere halálát kívánta. Egy tengerpart, a vízben az ő tükörképe. Majd az egyetlen régi emlék, ami megmaradt neki: egy tűzgolyó képe, amint felé közeledik.
Egy csata. Sárkányok küzdenek a Lanur oldalán harcoló sereggel. A tűző nap sugarai megvillanak egy aranyszínű testen, messzebb tőle, a csata középpontjában.
Még több csata. Vagy talán ugyanaz, csak más és más pillanatban.
Teljesen más kép. A Völgy az. A felfordulás oka Kain, Anzar nevelt fiának árulása.*
- Kain... - *szakad ki belőle önkéntelenül a név.
Veszít a magasságából, úgy tűnik, mindjárt lezuhan. De még időben észbe kap, és egy pillanatig megint tartja a magasságát. Nem sokáig. Most már tudatosan ereszkedik.*
- Le kall szállnom. Nem... - *~vagyok jól~ Halkan mondja, nem is törődve azzal, hogy a másik meghallja-e. Igazából nem igazán van tudatában, hogy Namelyr ott van, vagy hogy egyáltalán ő hol van. Csak azt tudja, hogy ha nem száll le, lezuhan.*

// Várom vissza! //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-11, 9:10 pm

*Silarona viselkedése Kain számára meglehetősen zavart. Nem tudja, hogy mi van a sárkánnyal, ugyanis a földön ennyire nem volt gondban. A körülnézésről adott magyarázat sem teljesen hihető számára, hiszen ennyire nem szoktak körülnézés közben egy meghatározott irányba fókuszálni.
De nem zavartatja magát, viszont a hirtelen manőverre a vörös sárkány semmit nem reagál, pedig ez felhívás volt közös repülésre. Láthatóan lélekben nincs is teljesen jelen Silarona.
Ami viszont őt hozza zavarba, saját, valódi nevének kihallás a sárkány röpte közepette. Ez az, ami igencsak összezavarja.
Akkor Silarona mégiscsak ismeri őt?
A vörös sárkány ezután kezd igen gyors ereszkedésbe. Nem mondaná zuhanásnak, semmi jele nincs annak, hogy ne tudná kontrollálni a testét repülés közben, viszont ereszkedésnek sem nevezné azt, amit csinál.
Sokkal inkább van ez valahol a kettő között. Azonban a másik sárkány újabb zavaros és elhaló szavai, amiket ráadásul a közöttük süvítő levegő is igen meggyengít, azt árulják el számára, hogy valami baj van vele.
Kain nem tudja, mit tegyen.
Hagyhatná lezuhanni, vagy le is lökhetné, láthatóan képtelen a védekezésre, a repülést alig tudja irányítani a vörös.
Viszont kételkedésre ad okot e tett helyességében az, hogy Silarona, bár láthatóan tudja, hogy ki Kain, nem próbálta megölni. Pedig nyilvánvaló volt, hogy az arany sárkány már hisz neki és kiengedett a védekező pozícióból.
Nem tesz mást, mint az egyre távolodó vörös sárkány után ered. Összébb húzza, teste mellé széles, arany szárnyait és zuhanórepülésbe kezd a másik sárkány nyomában.
Nem kapja el, mikor utoléri, szárnyait idejekorán kitárja, hogy tudjon lassítani, s hátsó lábaival el is kaphassa Silarona szárnytöveit, ha a vörös sárkány mégis zuhanásba megy át.
Nem szól hozzá, sokkal inkább egy sárkányrikoltást ereszt el, olyat, amit csata hevében szokott volt a régmúlt időkben.
Nem csak ő tette ezt, általában a harcosok többsége. Ez a hang lázba hozta őket, keményebb küzdelemre sarkallta, s ez a célja most is Silaronával. Küzdjön, ne adja fel.
A hang végigsuhan a környéken, mielőtt elhal az égben. Kain pedig tovább kíséri a landolást megkísérlő nőt.*

//Itt is van: Basketball

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-11, 10:25 pm

*Az arany sárkány a vörös nyomába ered.
Ha valaki most felnézne, első pillantásra nem is igazán tudná megmondani mit lát. Az égen két, egy vörös, és egy arany folt suhan egymás mögött, míg az arany beéri a másikat.
De senki sincsa földön, hogy láthassa a két sárkány különös fogócskáját. Csak Kain és Silarona van ott. És ezt is csak Kain tudja. Silarona még mindig a fejében felbukkanó emlékekben jár.
Mert már rájött, hogy azok. Emlékek. A felvillanó képek, jelenetek lassan elvesztik rémisztő valószerűségüket, megfakulnak, míg végül csak több, mint hétszáz éves emlékek maradnak.
És senki sem élhet az emlékeiben, a múltjában.
A vörös sárkány is kezd kitalálni az útvesztőből, ami a saját fejében épült a saját emlékeiből. Már nem az emlékekben van. De a külvilágra még nem figyel. Legalábbis nem jobban, mint eddig. Leszállni le tud biztonságban, de másra nem igazán lesz képes.
Próbálja helyrerakni a dolgokat.
Hiszen eddig is beszélt Namelyrrel - Kainnal - és nem történt semmi. Most mégis a régi emlékei zsonganak a fejében. Méghozzá úgy, hogy semmit sem tud rendesen csinálni tőlük.
Már közel járt ahhoz, hogy tisztán tudjon gondolkozni. Ennek ellenére sem jutott eszébe, hogy ő most repül, és talán nem ártana arra is figyelni.
Még mindig ködös fejéből a másik rikoltása tépte ki. Illetve tépte volna ki. Egy rövid, tizednyi másodpercig úgy tűnt, a hang végleg eloszlatja a ködöt. Aztán lerohanták az újabb képek. Újra meg újra halotta a rikoltást, mint egy soha nem halkuló visszhangot. De ez a visszhang változott, mindig más hangon szólalt meg, mindig más zajokkal körülvéve. És a hangot kísérő kép is mindig más volt. Különböző hangok, különböző képek, különböző csaták.
Visszatért a röptébe az élet. Élesen felfelé kanyarodott, épphogy elkerülve a mögötte repülő Kaint. Megfordult a levegőben, és egy pillanatig úgy tűnt, meg akarja támadni Kaint.
A vörös sárkány pár másodpercre együtt repült hétszáz éves önmagával, újraélve egy régi csata emlékét.
Most az képek áradata hamarabb elkopott, mint legutóbb. Silarona, ha nehezen is, de tudta, hogy hol - de ami a legfontosabb -, és hogy mikor van most.
Lassú szárnycsapásokkal próbál egy helyben maradni. A támadó helyzetből már kiemelkedett, szinte rögtön az után, hogy felvette.
Az arany sárkányt kereste a tekintetével. A kék szempár tele volt érzelmekkel. Kétség, félelem, győzelem... Túl sok, hogy abban a pillanatban bármelyikkel is kezdeni tudjon valamit.*

// újra Nálad //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-12, 8:29 am

*Hirtelen változás történik Silarona röptében, nem sokkal a rikoltást követően. Kain eddig is követte a vörös sárkány röptét, így a fordulatra azonnal tud reagálni is. Gyors kitérő manővert hajt végre és egy erőteljes tűzgömböt is készenlétbe helyez, ha arról van szó.
A vörös sárkány igencsak pengeélen táncol aközött, hogy a paranoid arany támadásba lendüljön-e ellene, hiszen első lépése az, hogy kiderül, felismerte Kaint, második pedig egy támadó mozdulat.
Kain pedig nem tudhatja, hogy mi zajlik le a nőstény fejében, csak amit hall és lát, azzal tud mit kezdeni. Az pedig éppen nem a béke felé hajlik.
A kitérő manőverrel még mindig felette marad a vörös sárkánynak, úgy nézi, készenlétben. Ha a vörös sárkány támadna, megvan neki a válasza rá.
Az arany szemek szúrós pillantással tartják szemmel a vöröst, annak minden mozdulatát.
A lassú mozdulatok azonban ismét sebezhetővé teszik a másikat, mintha csak játszana Namelyr érzékeivel.
Ebben a helyzetben megint könnyű lenne a letámadni és a földre szorítani, vagy ha nem védekezik, meg is ölni a másikat.
Kain értetlenül áll, illetve repül a dolog előtt.
A kék szemek végül megtalálják az arany szempárt, és Kain ebből már ki tudja szűrni azt a hatalmas zűrzavart, amit Silaronában lehet. Ő is megáll a levegőben, csak annyira mozdul, hogy helyben tudjon maradni és őrizze a magasságát.
Ez egy ekkora testnél talán még nagyobb feladat, mint haladni a levegőben.*
- Beszélj, Silarona!
*Hangzik az arany sárkány szava. Ki akarja billenteni a vörös sárkányt a mostani helyzetéből, mert félő, hogy ha még egy ilyen hirtelen mozdulatot tesz, arra már a végletekig feszült hím idegei nem uralkodnak a berögzült reflexeken és támadásba lendül.
Összes fegyvere készenlétben van, éles, veszélyes fogsorától karmain keresztül kettős ívű szarvaiig és farkáig, nem is beszélve a mágiáról.
Félreteszi a benne is feltörő emlékeket. Halványan, de valamivel több kép is van már a vörösről a háború idejéből.*

// bounce

Hopp!

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-12, 12:22 pm

*Belenéz az arany szemekbe. Nem tudja kiszűrni, hogy a másik pontosan hogy is reagált a mozdulataira, annyira még nem tisztult ki a feje. De érzi a feszültséget, és tudja, hogy valószínűleg Namelyr bármelyik percben megtámadhatja. Hiszen nemrég ettől sokkal kevesebbért támadott.*
- Beszélj, Silarona!
*A hang segített, egyre tisztábban látta a helyzetet. Az újonnan előbukkant emlékeket sikerült visszaszorítania, és ezúttal ott is maraadtak, ahogy régi emlélekhez illik.*
- Nem foglak megtámadni. - *Ezzel kezdte, noha valószínű volt, hogy az arany sárkány nem erre gondolt. De biztosítani akarta Kaint - már amennyire egy ilyen helyzetben lehetséges - hogy tényleg nem ellenség.*
- Sajnálom az előzőt. Nem direkt volt... - *Na ez az, amit nehéz elhinni. Muszály valahogy elmagyaráznia, hiszen most teljes ellentmondásban van magával. Csakhogy egy olyan helyzetet elmagyarázni, amit ő is alig ért, nehéz lesz.*
- Amikor azt mondtam, hogy az emlékeim elvesztek, igazat mondtam. Nem csak a háborúra, vagy egy bizonyos időszakra nem emlékszem. A remény tengerének partján ébredtem fel, és csak a nevemet tudtam felidézni, meg egy tűzgömb képét, amint felém tart. Nem tudom, hogy mi történt.
Téged sem ismertelek fel. De amikor felvetted az eredeti alakodat, előjöttek olyan emlékeim, amikről azt sem tudtam, hogy vannak. Mindegyikben szerepelsz, vagy legalábbis hozzád kapcsolódik. Nem tudom, hogy miért, de rád emlékszem. Semmi másra.
*Végig, mialatt beszél, a másikat nézi. Nem akarja megtámadni, de készen áll, hogy védekezni tudjon. Reméli, hogy Kain elhiszi, amit mond, hiába hangzik olyan ostobán. Mint egy ügyetlen hazugság. De ennél jobban nem tudja megfogalmazni, most semmiképp. És még abban sem biztos, amit kimondott. Lehet, hogy teljesen félreértelmezett mindent. De...
Tekintetével megint az arany szempárt keresi.*
- Te Kain vagy, Anzar nevel fia, ugye?

// elkaptam, és vissza! //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-12, 9:35 pm

*Nemes egyszerűséggel hallgatja a vörös sárkány szavait. Bocsássanak meg az istenek, de nem kevés szkepticizmus van ebben a mély csendben is. A nőstény eddigi viselkedése is igencsak kiszámíthatatlan volt és az is követhetetlen számára, ahogy Silarona váltogatja arcait.
De eldöntötte, nem támad addig, amíg végig nem hallgatja a másik sárkányt, vagy az meg nem támadja. Az erőviszonyok az eddig látottak alapján neki kedveznek, nyers erővel a vörös nem sok eséllyel gyűrné le.
Fondorlattal talán igen, de a hét évszázad menekülés azért nem kevés tapasztalattal látta el, hogy kivédhesse ezeket is.
Nem szól, közben az arany fejen megcsillan a fény, ahogy a két szarv azzal együtt kissé lejjebb ereszkedik, jelezve a megkülönböztetett figyelmet.
Nevének elhangzására az arany szemek pupillái összeszűkülnek, és Kain fel is horkant.*
- Minek kérdezed, ha úgyis tudod?!
*Csap egyet farkával, majd kiterjesztett szárnyaival is, nem kerül sok időbe, hogy közel kerüljön a vöröshöz. Hatalmas, arany fejét egészen közel tolja Silaronáéhoz.*
- Ne játsszunk egymással!
Én sem akarok harcolni, volt elég már belőle. Bűnt követtem el népem ellen és törvényeink értelmében üldöznek is.
Ezért mondtam, hogy jobb, ha távol maradsz tőlem és nem is tudsz többet rólam.
*Egy újabb horkantással távolabb lendül a vöröstől, majd téve egy fordulatot ismét szembe helyezkedik vele. Onnan jobban szemmel tudja tartani a vöröset. A pozíció is jobb, ha mégis harcra kerülne a sor. Harcolt már néhány sárkánnyal életre-halálra.*
- Eljön majd az idő, amikor választanod kell, hogy üldözőmmé, árulómmá válsz-e, vagy megpróbálod azt is titkolni, hogy valaha is találkoztunk.
Utóbbi keserves sorsot és talán halált is jelent, ha kiderül….gondolj csak Furiára!
Elhiheted, hogy sokan meghaltak már miattam…
*Keserűn hangzanak a szavak, ahogy az arany szemekre is sötét árnyék borul. Kain valóban sokakat elveszített már.*
- Mihez akarsz kezdeni? Harcoltunk egy oldalon és talán egymás ellen is. Közömbös nem lehetsz a végtelenségig…

// cheers

repül a repül a...//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-12, 11:34 pm

- Minek kérdezed, ha úgyis tudod?!
*~Mert semmiben sem vagyok biztos!~ Nem mondja ki. Ha erre válaszol, abból legfeljebb vite lehet. Ami valószínűleg egyenlő a harccal. És még ha egyébként lenne is kedve hozzá, annyira még mindig nincs jól, hogy bármi esélye legyen a nálánál jóval nagyobb és erősebb arany sárkánnyal szemben.
A szemébe néz a másiknak, ahogy az közel jön - repül - hozzá.*
- Ne játsszunk egymással!
Én sem akarok harcolni, volt elég már belőle. Bűnt követtem el népem ellen és törvényeink értelmében üldöznek is.
Ezért mondtam, hogy jobb, ha távol maradsz tőlem és nem is tudsz többet rólam.
*Hallgatja az arany sárkányt. Ahogy kimondja a szavakat, emlékek merülnek fel benne. Nem úgy, ahogy nemrég, ezekről már tud, és úgy is viselkednek, ahogy az emlékekhez illik.
A Völgy, ahol Kain árulása miatt dúl a felfordulás. Őt is, akárcsak a többieket, szinte sokkal érte a hír. Hogy pont Anzar nevelt fia...
Az emléket az szakította félbe, hogy a hajdani felfordulás okozója újra megszólalt, már távolabbról, mint legutóbb.
Silarona emlékei hiányossága miatt a háborúban szerzett harci tapasztalata is eltűnt, de azt látta, hogy így a másik jobb helyzetben van, ha mégis harcra kerül a sor.
De a vörös sárkány nem változtat a helyzetén. Csak a szárnyai mozognak, ahogy egyhelyben tartja magát.*
- ....Gondolj csak Furiára!
*Megint ugyan az az emlék, csak ezúttal egy másik részlete. Furia nem örült az árulásnak...*
- Elhiheted, hogy sokan meghaltak már miattam… - *A keserűség a szavakban és a sárkány szemeiben feltűnik Silaronának is. Hirtelen azt kívánja, bár ne találkoztak volna. Talán jobb lett volna úgy. Bár kétségkívül unalmasabb is...
Nem szól közbe. Magyarázkodni meg főleg nem akar. Az általában csak ront a helyzeten. Persze, meg fogja próbálni elmagyarázni, de a kettő nem ugyan az.*
- Mihez akarsz kezdeni? Harcoltunk egy oldalon és talán egymás ellen is. Közömbös nem lehetsz a végtelenségig…
- Nem leszek. Megígértem, hogy nem foglak megtámadni. Az, hogy tudom, ki vagy, nem jelenti azt, hogy megszeghetem az ígéretem.
Nem is akarom. És nem csak azért, mert erősebb vagy. Nem ismertelek igazán a háború alatt. Legalábbis nem emlékszem rá, és úgy tűnik, rólad visszatértek az emlékeim.
Nem tudom, miért tetted, de az árulás hétszáz éve volt. Ez most van. És én most nem gondolom, hogy bármi okom lenne megtámadni téged. - *Ezt tényleg így gondolja. Muszály volt megtanulnia, hogy a jelennek kell élnie. Akinek nincsen múltja, annak nincs más választása.*

// labdaaa! //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-13, 8:47 am

*Ha kétlábú alakjában lenne, Kain most keserűn elhúzná a száját, fintorral fejezve ki véleményét az ígéretről, ami, még ha őszinte is, addig tart, amíg egy ősi „szárnyai alá nem veszi”.
Ha akkor elkapják, és rájönnek, hogy volt fogalma Kainról, könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy válasszon: a saját élete, vagy az árulóé.
Sárkányként más módon fejezi ki efféle véleményét. Csak ránt egyet fején, s behunyva szemeit, fúj egyet.
Ő nem tudja, hogy a Völgyben mit okozott, egyáltalán okozott-e valamit árulása. Hogy Anzar őrjöngött-e Enion tornyai között, vagy felettük haragjában, vagy legyintett egyet a fattyú árulására, s kiadta halálos ítéletét.
Nem ő volt az egyetlen áruló, kisebb számban ugyan, de azért több sárkány is átállt az értelmetlen öldöklés miatt.
Fejét visszahúzza, s szárnyaival hátrébb lendül, majd ismét közelebb. Erőteljes farkával mérgesen csap a levegőbe, majd egy rántással újra közelebb megy Silaronához.
Dühös a helyzet miatt, és amiatt is, hogy nyomot hagy maga után.
Egy darabig biztosan nem fog a Középvidéknek a közelébe sem jönni.*
~Rólam visszatértek az emlékei…nagyszerű! Pont rólam! Bármi más visszatérhetett volna, de nem, neki épp Kainra, az árulóra kell emlékeznie. Miért?
Miféle kegyetlen játéka ez megint az isteneknek. Roober! Talán megint te kavarsz bele a dolgaimba?!~
- Velem tarthatsz, ha akarsz. Ritkán akadok sárkány társaságra, aki nem akar egyből megölni, az pedig úgyis mindegy már, hogy mennyi időt töltesz velem, ha rajtad keresztül találnak meg…
*Nem mondja ki, de arra is gondol, hogy talán még újabb emlékei is visszaérkeznek a vörös sárkánynak.
Lemondó tehát az együtt töltött idő kérdésében, de talán nincs is más választása, mint elhagyni régóta kedvelt helyét, Norlant.
Túl hosszú ideje táborozott itt, és bár védi némi illúzió a barlangot, nem épp egy ősit fog megtéveszteni. A varázstárgyait pedig értékesebbnek érzi, mint hogy hagyja őket pusztulni. Költöznie kell, egyre erősebb a meggyőződése.
Közel repül Silaronához, és a levegőben egészen közel, meg is kerüli őt, miközben orra és feje egészen közel kerül hozzá. Még vizsgálja, és egyben teszteli is. Újabb lehetőség, hogy támadhasson, ha akar a nőstény.*

// Cool

elkaptam, passzolok! Very Happy

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-13, 11:43 am

- Velem tarthatsz, ha akarsz. Ritkán akadok sárkány társaságra, aki nem akar egyből megölni, az pedig úgyis mindegy már, hogy mennyi időt töltesz velem, ha rajtad keresztül találnak meg…
*Beleegyezően meghajtja a fejét. Ez ebben a formában felér egy bólintással.
Kain láthatóan nem örül a fejleményeknek, de Silarona nem olyannak ismerte meg, aki magával hívja, ha legszívesebben lerázná. És ő is örül a társaságnak, még ha neki nincsenek is olyan problémái a fajtársaival, mint az arany sárkánynak.
Őt legalábbis eddig egyetlen sárkány sem próbálta megölni. Illetve nem emlékszik rá. Nem mintha olyan sokkkal találkozott volna a tengerparti ébredése óta. Sokáig gondolkozott azon, hogy elmegy a Völgybe, sokszor már majdnem elindult. De nem tudta, hogy hogyan fogadnák, hogy mire emlékeznek esetleg, amire ő nem. Mert az, hogy nincsenek rajta sárkány ejtette sérülések hegei, nem jelent semmit. És nem csak ettől félt. Az egész, hogy ő elmenjen oda, olyan valószínűtlen volt. Tudta, hogy valamikor majd elmegy, de sokáig nem tudta elképzelni. Talán, ha találkozik valaki olyannal, akkor majd vele.
Most viszont nem olyannal találkozott, akivel elmehetne a Völgybe. De nem is bánta. A Kainnal való találkozás mindenképp megérte. Az csak egy dolog, hogy visszatértek emlékei. De az arany sárkány egyébként is olyan társaság volt, aki mellett a sárkány nehezen unatkozik. Főleg, ha kívülről olyan változó a viselkedése, mint Silaronának. Hol támadó, hol nem.
Megvárja, amíg Kain körberepüli. Szinte biztos benne, hogy ez is részben azt vizsgálja, hogy nem támadja-e meg. Másnál nem hinné el, de ennél a sárkánynál nem lepődik meg.
Nem támadja meg. Egyhelyben marad, csak a fejét fordítja a másik után. Amikor az körbeér, feljebb lendül, és átrepül Namelyr felett. Nem fordul rögtön vissza, megkerül egy - ezzel eléggé megriasztott - madárrajt. Nem repül közéjük, és ahogy eltűnik arra, amerről jött, a madarak gyorsan elrepülnek az ellenkező irányba.
Az vörös sárkány megáll Kain mellett. Még mindig nincs a legjobb formában, de lassan teljesen rendbe jön.
Ránéz. Tudta, vagy legalábbi selytette, hogy hogy felforgathatta a másik napját. És ugyan nem volt szándékos, de szeretné, ha a nap további részében nem kéne meglepetéseket okoznia az arany sárkánynak. Nem mintha ő vágyna rá, hogy még valami ilyesmi történjen. Örül, hogy visszatértek az emlékei, de egy napra ennyi bőven elég volt.
Ha Kain elindul követi. Reülés közben újra szemügyre veszi az arany sárkányt, ezúttal úgy, hogy figyelni is tud, az előzőekkel ellentétben.*

// //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-13, 2:10 pm

*Úgy tűnik, hogy Silarona vele akar tartani. Jól sejti, Kain ki akarja használni, amennyire csak lehet, hogy végre fajtársa társaságában lehet. Igaz, hogy volt egy éjszakája Yzzel, de előtte hosszú-hosszú ideig nem volt a közelében másik sárkány.
Vagyis ez tévedés, mert ott van Sou, aki már-már fogadott testvére, vagy Alex, akit Furia a megölésére küldött, és nem akarta megtenni.
Ki tudja, hogy él-e még az ifjú vörös sárkány?
A többi, akikkel találkozott, gyilkos szándékkal rontottak rá.
Érthető hát, hogy a most mellette repülő vörös sárkány társaságát is értékesnek tartja, még ha maga a sárkány megismerése bizonytalan kimenetelű is. Bár Silarona egyre inkább arról győzi meg, hogy bizony nem kell tartania tőle.
Ami kár történhetett, már megtörtént, tudja, hogy ki, hogy merre járt, ez pedig nyom.
A körberepülést jól reagálja le a vörös, ez megint kedvező jel neki, bár a felette átrepülést nem igazán kedveli.
Onnan égnek meredő tüskéi ellenére is könnyebben sebezhető, és leginkább azért, mert fizikai fegyvereinek többsége az ellenoldalon helyezkedik el.
Most Kain kíséri fejével a nőt, majd csak tekintetével, ahogy szétzavar egy madárrajt.
Megvárja, hogy Silarona ismét mellé érjen, majd szó nélkül megindul.
A nyomában indul el a nőstény, de azért annyira még nem bízik meg benne, hogy ott is hagyja haladni.
Lassít is, hogy mellé kerüljön alkalmi útitársa, majd délkelet felé fordul.
Eszébe jut, hogy a másik sárkány vajon evett-e, de nem hozza fel kérdésként. Ha éhes, van benne annyi, szerinte, hogy jelezze, ha vadászni támad kedve.
Bár Sou szokásaiból ítélve még az is lehet, hogy ez a sárkány is jószerivel vegetáriánus hozzá képest.
Az arany sárkány csak néha csap szárnyaival, egyébként csak vitorlázik a légáramlatok között. Nem siet sehova. Az az idő, amíg céljáig elér, jóval több, mintsem értelme lenne szárnyát törni a rohanásban.*
- Hétszáz év alatt nem tudtad visszaszerezni az emlékeid?

//

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-13, 3:34 pm

*Csöndben haladnak egy ideig. Kain kicsit lassít, így egymás mellé kerülnek. A vörös sárkány már nem is foglalkozik az e mögött fellelhtő indokokkal. Legfeljebb felhúzza magát, ha sokat gondol a másik elővigyázatosságára. És meg tudja érteni. Az, hogy ő nem akar támadni, nem jelenti azt, hogy mások nem tennék meg ugyanezt a helyében.
Nem sietnek. Silarona még mindig nem tudja, hogy merre is tartanak. Ez nem zavarja túlságosan, majd ha úgy alakul, elválnak. De neki mindegy, hogy merre megy. Ahogy Namelyrnek is mondta nemrég - nemrég? mintha napokkal ezelőtt történt volna - a saját célja hajtja, de ez könnyedén elvisel némi haladékot.
Az arany sárkány szavai pont a gondolatai fonalát találták meg.*
- Hétszáz év alatt nem tudtad visszaszerezni az emlékeid?
*Rég rájött, hogy azzal nem megy semmire, ha megpróbálja felidézni az emlékeit. Eleinte próbálkozott vele, az eszébe jutó minden módon.
Aztán a helyekre koncentrált. Vándorolt, és próbált felidézni emlékeket egy-egy helyről, ahol járhatott, és ahol épp volt.
Nem ment, és ahogy megtanult emlékek nélkül élni, lassan lemondott arról, hogy erőltesse. A vándorlást folytatta, csupán néhány évre hagyt abba, amikor a kis faluban élt. A régi emlékei nem tértek vissza, de szerzett újakat.*
- Nem. Eleinte próbáltam, de nem ment. Azért is nem telepedtem le sehol, mert reméltem, hogy ha minél több helyre megyek el, az talán majd segít. De úgy tűnik, nem arra volt szükségem. - *nézett Kainra. Fel sem tűnt neki, hogy az "is"-re nagyobb súlyt rakott, mint a mondat indokolta volna. Csak ő tudta, hogy öreg tanítója halála mekkora nyomot hagyott benne. Vagy még ő sem teljesen.
- Már régóta nem erőltetem. - *Hirtelen szöget üt a fejébe egy gondolat. Rögtön ki is mondja, félig a mellette repülő sárkánynak, félig magának, mintha hangosan gondolkozna.*
- Viszont amikor Furiával találkoztam, nem történt semmi. Pedig őt is láttam valódi alakjában, még ha nem is sokáig. De mi a külömbség a két találkozás között? - *Nézi továbbra is Kaint.*

// //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-13, 9:15 pm

*Silarona válaszol neki. Az arany sárkány csendben siklik mellette. A nő magyarázatot ad, de ha ő maga belegondol, ő sem tudná, hogy is szerezze vissza elvesztett emlékeit. Úgy sejti, hogy azokat a vörös sárkány harcban veszítette el.
Úgy pedig ismer olyan mágiát, aminek a vége a memória elveszítése. Igaz, akkor a megtámadott élete sem igen maradt meg, nemhogy az emlékei.
Ahogy Silarona néz rá, azt nem tudja hova tenni. Érti a célzást, de ő még nem gondolkodott rajta, hogy vajon miért épp az ő jelenléte hozott vissza emlékeket a vörösben.
Egyből válaszol is, ahogy a nőstény elhallgat. Állja tekintetét, annyira már egyensúlyba került saját lelkével, hogy ne kelljen elkapnia, ha valaki másnak a szemeibe néz.*
- Nem voltam ott, amikor Furiával találkoztál…
~Még jó, most akkor itt nem lennék.~
- …és a mostani találkozásban sem érzek semi különlegeset.
Azon kívül, hogy azon ritka alkalmak egyike, amikor népünk egy tagjával találkozom
*Teszi hozzá elgondolkodva. Nem is tűnik fel neki, hogy lassan enyhülőben van benne a paranoia, az aggodalom amiatt, hogy a nőstény esetleg az életére tör egy óvatlan pillanatban.
Természetesen megteheti még most is, de ettől jobb lehetőségei is voltak már, mióta találkoztak.*
- Az ősi sárkányok mások, mint mi. Ők adják törvényeinket, még akkor is eszerint élünk, ha nincsenek jelen. Lehet, hogy halandó sárkánnyal kellett találkoznod, vagy olyannal, akit régebbről is ismertél.
*Az arany szemek végigsiklanak a vörös sárkány izmos alakján. Igen, harcoltak egymás mellett, be is ugrik neki egy jelenet, amikor kétlábú mágusok átkai közé repül be, hogy kisegítse a közöttük lévő vörös sárkányt. Egyet bajtársai közül.
Elnéz a haladás irányába. Norlan még messze van, de a nőstényt nem engedheti oda majd. Még akkor sem, ha már elhagyni fogja azt a helyet. Túl sok minden szól ott róla.
Miközben efféléken járnak a gondolatai, észre sem veszi, hogy rajta felejti tekintetét a vörös sárkányon.*

// What a Face

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-13, 11:09 pm

- Abban a találkozásban sem volt semmi különös.
Nem hiszem, hogy a halandóság a kulcs. Inkább az ismeretség.
*Egy újabb emlék. Körülötte mágusok. A csatában egy pillanatnyi előnyhöz jutott, és figyelmetlen volt. Meg is kapta érte a jutalmát: most alig győzte kivédeni és kikerülni az átkokat. Kain volt az, aki berepül mellé az ellenséges mágusok közé, hogy segítsen rajta.
Nem tudhatja, hogy a hétszáz éves megmentő fejében is ugyanez az emlék jár.
Az viszont feltűnik neki, hogy az arany sárkány valószínűleg elgondolkozott, ami azzal jár, hogy rajta felejtette a tekintetét. De pont ő szólna ezért, aki ezt a mai nap többször is eljátszotta?
Kihasználja a pillanatnyi csöndet, és lenéz. A napfényes rétet, ahol találkoztak, már rég elhagyták. Most egy erdő fölött suhannak, de már ennek is látszik a vége, ahol elfogynak a fák.
Nem tudja, min gondolkozik a másik, de ő a repülést is élvezi. Repülni mindig is szeretett, és most ráadásul nem egyedül teszi ezt. Eddig legfeljebb a madarakkal repülhetett együtt, de az apró lényeknem a legkellemesebb társaság.
Mit fog kezdeni ez után? Nem akar Kainra akaszkodni, bármennyire is élvezi a társaságát. Nem hitte, hogy a másik sárkány örülne, ha céljáig kísérné, főleg, ha az egy állandóbb hely. Mert lehet, hogy abban már bízik, hogy nem fogja megtámadni, de ez még nem jelent feltétlen bizalmat. És ezt teljesen meg tudja érteni.
Elkergeti a gondolatokat. Bőven ráér azon töprengeni, hogy hova megy ezután, ha ennek vége. Márpedig ő épp nagyon jól érzi magát a levegőben, nem akar egyhamar leszállni. És ez még bőven a Középvidék. Kain pedig azt mondta, délre tart. Addig pedig, még ha nem is kíséri el az uticéljáig, még van hátra némi idő.*

// Neked megy //

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-14, 2:49 pm

*Namelyr igyekszik félretenni a jövővel kapcsolatos gondolatait, ahogy a múlttal kapcsolatosakat is. Ez a kettő pedig ugyanolyan nehéz, hiszen a múlt az, ami kísérti és a múltbeli okok miatt menekül a jelenben és tervezi a jövőjét is.
Borús mind, csak szórványos pillanatokat kap a napsütésből.
Ilyenek Nasuada, Sou, Yz, vagy épp Alex, bár utóbbihoz már jócskán társulnak kevésbé könnyed emlékek is.
S ott vannak a rejtélyek is, a különös hívó erő a Hajnal völgye felé, az álom Valianból Norlanba tartva a hajón....mind-mind hatalmas kérdőjelek, amiknek utána kellene járnia, de valami mégis visszatartja, hogy a híres-hírhedt vidék felé vegye az irányt, engedelmeskedve a vonzásnak, mely oda húzza. Tekintete még mindig a vörös sárkányon függ, majd hirtelen kapja el annak alakjáról, mintha rajtakapták volna.
Kitér kissé oldalra, oly hirtelen, mintha csak pillanatnyi hóbort lenne, pedig nem az.
Gyanú fészkeli magát a fejébe, olyan gyanú, amiről nem tudhatja, hogy honnan ered. A napsütést az utóbbi percekben felhős ég váltja fel lassan, és e felhők között nehezen fedezné fel a támadó jelenlétét.
Márpedig paranoid ösztönei most ezt súgják. Valaki van még rajtuk kívül és jó eséllyel nem a vörös sárkányra vadászik.
Adná Roober, hogy ne legyen igaza, de erős a gyanúja, hogy ezúttal nem téved.
Az arany szárnyak és a farok olyan gyors iránymódosításra sarkallják ezt a testet, mintha csak pillekönnyű madárka lenne, pedig igen nagy és súlyos izomkötegek, acélkemény, aranyszínű pikkelyek és csontok tömkeleget teszik ki súlyának javát.
Kain nem szól semmit Silaronához, csupán hirtelen mozdulattal a felhők felé veszi az irányt, oly sebesen, ahogy a vörös sárkány még nem láthatta őt repülni.
Nincs most ideje szólni, s hangot nem is akar adni, hogy ha az a másik odafent még esetleg csak keresné a felhők rejtekéből, ne adja jelét annak, hogy észlelte a veszélyt. Nem tudja, hogy ez csak egy hatodik érzék, mely figyelmezteti a veszélyre, vagy pedig már az üldözési mánia egy magasabb foka, de nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja az agyában dübörgő vér vészjelzését.
A széles szárnyak az áramvonalas testet süvítve repítik mind magasabbra, s ő szó nélkül, néma csendben száguld a hűs levegőben, míg el nem éri a felhők tömegeit, hogy aztán egy pillanattal később el is tűnjön bennük a vörös sárkány tengerkék szemei elől bennük.*

//Nem lépek le, és ez most magas lapda! Very Happy

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Középvidék 2012-07-14, 4:02 pm

*A csönd nem kellemetlen, nem is töri meg. Ahogy a táj is változik alattuk, felettük az égen is felhők gyülekeznek. Nem esőfelhők, de ahhoz épp elég sűrűek, hogy ne lehessen átlátni rajtuk. A vörös sárkány reméli, hogy nem fog esni, mára már csak az hiányzik neki, hogy elázzon.
Rápillant a mellette repülő Kainra. Az már nem őt nézi, de úgy tűnik, hogy még mindig a gondolataiba merül. Hirtelen kitér oldalra. Silarona nem gondolja, hogy komolyabb szándéka lenne vele, talán csak megunta az egyenletes repülést. De a mozdulat folytatódik, és az arany sárkány felfelé indul, gyorsabban, mint eddig bármikor. Hamarosan eltűnik a felhőkben.
Az egyenletesen repülő sárkány gyanúját rögötn felkelti a másik viselkedése. Ha így, szó nélkül eltűnik, akkor valószínűleg attól tart, hogy veszély van a közelben. Ha csak nem ismerte nagyon félre. Bár ebből az ismeretségből az is kiderül, hogy a szokásosnál nagyobb esély van vaklármára is. Hiszen a másik sárkány némileg paranoiás.
De ez most nem vaklárma. Silarona kutatóan nézi a felhőket, hátha megpillant valamit. És - sajnálatára - nem csalódott. Valamivel mögötte egy pillanatra kiralyzolódott a felhők között egy sötétebb árny, mintha az ott repülő közelebb került volna a felhők aljához. Egy sárkány repült a nyomukban.
Silarona nem tudta, hogy Kain észrevette-e, és eszébe jutott, hogy utána megy. De hamar meggondolta magát. Ha a rejtőzködő már észrevette őt, csak feltűnést keltene, ha hirtelen eltűnne. És ha ellenséges a szándéka, akkor is valószínűtlen, hogy őt üldözi, ezért ha Kain után megy, csak annyit ér el, hogy megmutatja, hol van az aranysárkány. Már ha eddig nem vette észre. Nem tudta, hogy mióta követi őket, de ha Kainnak csak most tűnt föl, akkor valószínű nem régóta. Ha pedig mégis őt támadná meg, bízott benne, hogy az arany sárkány segítene neki, ha olyan helyzetbe kerülne, amiből nem tudja kivágni magát.
A gondolatok pár másodperc alatt száguldottak át a fején. A külsején nem látszott, legfeljebb annyi, hogy kicsit megfeszül. De aztán elengedett, és repült tovább, mintha semmi sem történt volna.*

// ugrok, és visszadobom //