LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Nyugati szeglet

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 10 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

Mesélő

Hozzászólások száma : 1197

Character sheet
Nép: NJK
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-04, 10:35 pm

*Lanuria nyugati oldalán, Verinol, Sendel, Agare sivataga, és a Sárkányok völgye között egy nyílt, füves puszta terül el. Egykoron itt telepedtek meg azon elfek, akik időben elhagyták Elsga városát Agare támadásakor és nem akartak a kontinens másik felére, Olassiëbe költözni.
Kisebb falvakat, uradalmakat alapítottak, de nem voltak sokan.
Amikor az emberek elfoglalták ezt a területet, viszonylagos békében telepedtek meg az itteni elfekkel. Az évszázadok alatt szépen lassan eltűntek az elfek az emberek között, ahogy Lanur népe gyarapodott. Akad jó néhány olyan félvér az emberi falvakban, ki még hordoz magában elf őseitől vonásokat, de a többség már tisztán emberi lakos. Elvétve találni még kis közösségeket, melyekbe tömörültek az elfek, s egy-egy nagyobb facsoport mélyén tünde uradalmakat is. Kis falvak csipkézik az elszórt facsoportokkal megszórt füves pusztát, gazdagon termő szántókat, gyümölcsösöket szakítva ki a dús füvű területek közül és persze akad bőven ménes, legelő nyáj is ezen a szabad vidéken.

Az idők azonban változnak. Sárkányok ezrei kerekedtek fel a Sárkány-hegységből, a Sárkányok völgyéből, s űzték ki Nyugati szeglet mind nagyobb részéről az emberi, s az elf népeket. Aki maradt, halálnak halálával halt. E sereg felégette az ellenálló nemesi uradalmakat, a mezővárosokat, a falvakat, elfogyasztotta a nyájakat, felgyújtotta a magtárakat.
Délre vonulásuknak nyomát a pusztulás, s a kiürült települések, parlagon hagyott szántók, gondozatlan gyümölcsösök őrzik.*


Nyugati szeglet Nyugati_szeglet_puszta_by_stixion-das9on2
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-12, 1:06 pm


3. küldetés - Megszökött ménes

*Agare sivataga kellően igénybe vette még a sokat próbált Kain testét is. A pásztor marasztaló szavai és az a tény, hogy a nyáj idővel már nem tekintette a sárkányt életére veszélyes ragadozónak, meggyőzte arról, hogy maradjon, míg visszanyeri erejét.
Minden esetre az az ital, amit a sivatagi kiruccanás előtt fogyasztott nem lehetett teljesen tiszta.
Az arany sárkány biztos benne, hogy tettek bele valamit, ahogy abban is, hogy aki beletette, annak köszönhette a sivatagi kalandot is.
Minden esetre örömmel elbeszélgetne egy kicsit vele, bárki is volt az.
A juhtúrós puliszka, a jóféle bor és a juhsajt gyors javulást eredményez állapotában.
Azonban őt nem a pusztában vándorlásra teremtették, főleg nem gyalogosan.
Így aztán a „feketeköpenyes” hamarosan búcsút is vesz a pásztortól és egyedül indul útjára.
A sík nyugati vidék kimondottan tetszik a sárkánynak és tudja, még jobban tetszene, ha a levegőből szemlélhetné.
A dús füvű sík területet csak néhol szabdalja egy-egy kisebb patak, vagy erdőfolt, melyek, ha esetleg leszállni kívánna, akkor is kiváló rejteket kínálnának neki.
Csakhogy gyalogosan van, és erre kénytelen is figyelmeztetni álmodozásában magát.*

Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-12, 1:07 pm

*Konkrét célja nincs, csak kifelé halad a pusztából kelet felé. Az egyik jó dolog ebben a sík, zöld vidékben, hogy messzire ellátni, akárcsak a magasból.
Namelyr könnyen észreveszi a távolban vágtató lovas csoportot és mivel azok is észrevették őt, így nyugodtan halad tovább útján, tudva, hogy a találkozás előbb-utóbb bekövetkezik.
A lovasok több mént kötélen vezetnek magukkal, sejthető, hogy nem katonák, inkább lótenyésztők lehetnek.
Namelyr egykedvű gyaloglásában néha feltekintve várja be őket. A lószaggal keveredő emberszag elárulja számára, melyik nép sarjaival van dolga neki.
Mikor a lovasok végül odaérnek és megállnak előtte, vezetőjük, egy alacsony, szinte gyermekméretű férfi szólal meg. Korát tekintve inkább túl van már életének delén, mint előtte lenne.*
- Nem lovagolnál-e egyet, vándor? Kevesen vagyunk és egy fél ménes még szabadon van. Örülnénk, ha segítenél befogni őket. Hidd el, nem maradok adós a jutalommal sem! Sajnos a karám az éjjeli viharban megsérült valahogy és a ménesem kiszökött.
- Engem nem kedvelnek a lovak.
*Mutat rá a sárkány a dolog egyetlen nyitjára és miután felhívja a figyelmet, a lovasok is kénytelenek tudomásul venni a tényt. A kis ember is elgondolkodik, de csakhamar felderül az arca. Miközben sajátját nyugtatgatja, elkurjantja magát.
- Hozzátok Delinát!
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-12, 1:08 pm

*A nevezett ló szintén már kötélen lett odavezetve, de tartalék nyereg még volt a csapatnál, bizonyára készültek hasonló lehetőségre. A fakó kanca tényleg elég nyugodt, egészen addig, amíg a sárkány a hátára nem ül. Ekkor mintha megkergült volna, hányja-veti magát a gazda legnagyobb ámulatára és a többi lovas kimondottan nagy derültségére. Persze Kain jól belekapaszkodik a kantárba és a nyeregbe is, és közben igyekszik nyugtatni a lovat.
Kis idő eltelik, de nem sokára már nyugodtan poroszkál a gazda mellett. A kérdő tekinteteket egy „nem szeretik a szagomat” válasszal rendezi le.
Nem az a bőbeszédű fajta, de a pénze az utóbbi időben fogyásnak indult, és azért ha a kétlábúak földjein jár-kel, kell, hogy legyen nála. Ezért fogadta el a felkínált munkát.
Az első lócsoportot csak jó fertályóra múlva pillantják meg. A csapat meg is indul, hátrahagyva néhányat tagjai közül a már befogottak őrizetére.
Azonban akárhogy is ügyeskednek, a lovak a mágus közeledtére rendre szétfutnak, így végül maga Kain kínál megoldási ötletet.
A tajtékzó kancát megállítja a gazda mellett, ki azóta már elárulta, hogy a neve Heness.*
- Elébük kerülök, helyezkedjetek széliránnyal szembe. Ha ilyen hatásos vagyok, az egész ménes megindul majd felétek.
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-12, 1:09 pm

*Nem is telik el sok idő, az arany sárkány egyre zsugorodó ponttá válik, mígnem már nem is látni.
Így kerüli meg a lovakat, egészen addig, míg már a háta mögül fúj a szél és tudja, hogy a szökött ménes közte és a lovasok között lehet valahol.
Nem csinál azonban nagy gondot, messze van ahhoz, hogy a lovasok bármit is lássanak, vagy halljanak.
Már tudja, hogy fogja megoldani a dolgot. Sötét szemei kutatják a pusztát, hogy mikor fognak feltűnni a lovak.
Mikor már meglátja a barnás foltokat maga előtt, akkor hirtelen szeme aranyszínűvé válik.
Nem marad azonban így. A környéket sárkányüvöltés rázza meg, s a lovascsoport nyugtalanul kezdi hegyezni a fülét. A szél előbb a hangot, majd a szagot is elhozza hozzájuk, és bár nem látják, de érzik a veszélyt, ami ösztöneikbe kódolt félelmüket ébreszti fel.
Delina, a ló bizony szintén hallja ráadásul testközelből az üvöltést, veszett vágtatásba is kezd, így mire a lovasokhoz érnek, addigra azok már a be is kerítették a ménest.
Kain megállítja a tajtékos kancát éppen Heness előtt.
Fakó arcáról nem olvasni le örömöt, vagy büszkeséget, pedig alaposan meggyorsította a befogást.
Szólna is, amikor látja, hogy egy fekete csődör áll távolabb meg a pusztában.
Heness ránéz, majd kérdő tekintetére bólint.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-12, 1:09 pm

*Persze felmerül a kérdés, honnan az arany sárkány lelkesedése, hiszen nem éppen a kétlábúak közötti örömködésről híres. Egyetlen oka van rá, az pedig nem más, mint hogy Delina vágtatásában a szabadság szédítő élményét élte át. Nem olyan szinten, mintha repülne, de azért jó volt.
A csődör után ered hát, nem kímélve a lovat. A fekete állat mintha csalogatná, néha megáll, hogy követi-e. Tisztában van vele, hogy a fakó kanca már fárad, sokáig nem bírhatja a pihentebbnek tűnő állattal az iramot.
Az arany sárkány visszapillant. Már nem láthatják őt, így megállítja, majd ki is köti Delinát az egyik facsoportnál.
Nem is megy túl messzire tőle, csak egy villanás, s már a hatalmas arany sárkány pikkelyein törik meg a bárányfelhők között átsütő nap fénye. Kain a levegőbe emelkedik és kezdetét veszi a vadászat. A csődör jól bírja az iramot, de amíg ő a pusztában vágtat, addig a sárkány csak a felszálló áramlatokon vitorlázik, szinte erőt sem pazarolva.
A fekete mén fényes szőre meg-megcsillan, mutatva a formás izmok munkáját, s jelezve az izzadtságot is.
Hosszú kergetőzés veszi kezdetét, míg a csődör végül már elfáradva áll meg. Kain ekkor landol előtte és változik vissza feketeköpenyes, kétlábú alakjára.
Két tenyerét felemelve és halkan suttogva indul el a ló felé. Az felágaskodik, mellső lábaival a mágus feje felé kapálva. Még egy kis idő, amíg Namelyr lassan egyre közelebb kerül a csődörhöz.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-07-12, 1:10 pm

*Órákkal később már ismét Delina hátán ül s kötélen vezeti maga mögött a fekete csődört. Már esteledik, mikor a lovasok szagnyomára akad. A lenyugvó nap vörösre festi a korábban haragoszöld vidéket, majd le is nyugszik, mire Kain már megtalálja azt a néhány pislákoló fénypontot, mely Heness gazdaságát jelzi. A sárkány csakhamar be is lovagol az udvarra és ott száll csak le a kanca hátáról. Immár mindkettőt a közelben lévő kúthoz vezeti, ahol vizet mer nekik. A gazda kutyái már hangosan csaholva ugatják a különös szagú emberi külsejű lényt, de a sárkány rájuk se hederít. Valahova becsukta őket a gazdájuk, így nem férhetnek hozzá.
Hamarosan egy fáklya társaságában Heness jelenik meg az ajtóban és miután ittak a lovak, bevezeti őket a megjavított karámba.
Kedvesen invitálja még a mágust házába, de Namelyrnek más tervei vannak. A bársonyosan tiszta ég kiválóan alkalmas egy éjszakai repülésre. Már nagyon menne el, s egy jó hosszú repülés után pirkadatra már elhagyhatja a pusztát.
Így aztán Heness kiszámolja az aranyakat a mágus tenyerébe, majd még egyszer hunyorítva rápillant a sötét alakra, aki már fordul is és elhagyja a gazdaságot.
A gazda sosem látott még ilyen mágust és nem is hitte volna, hogy ez a férfi képes lesz befogni a fekete csődört. A terve az volt, hogy másnap erednek majd a nyomába szomszédaival, akik ma is segítették őt. *
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:16 pm

1. küldetés - Egy elf háza

*Nem került még említésre Kain kalandja a Nyugati szeglet nagy sík vidékén. No, nem a lovas, hiszen azt már ismerjük. Sokkal inkább az, amit ő maga sem hangoztat még annyira szívesen sem, mint a fekete ló befogását.
Pedig elhihetjük, hogy azzal sem dicsekszik sokat.
De talán térjünk is vissza kissé az időben arra, amikor az arany sárkány még nyugaton járt.
Jobbára gyalogosan, hiszen a lovak egy része nem szíveli, míg más részüket ő nem kedveli különösebben. A repülés olyan kiváltság, melyet nem engedhetett meg magának, ha nem akarta, hogy felhívva magára a figyelmet, valaki olyasfélét szabadítson a sajtá nyakára, akit nem kellene.
Elsga városa réges-régen elpusztult már. Ebben az esetben részletkérdés, hogy mekkora köze volt ehhez Agarénak, vagy éppen valamelyik istennek. Voltak olyanok, kiket időben kimenekítettek a város védői. Harcra nem képes tömegeket, gyermekeket. Ezek a népek benépesítették a síkság termékeny területeit, összhangban a természettel, ahogyan tették azt Elsga környékén is. Sosem lehetett azt mondani, hogy nem tisztelik a körülöttük lévő életet.
A nagy területen lassan szétszóródtak, talán a gyász, talán a számuk csekélysége tette ezt.
Rendre facsoportok, kisebb erdők alá rejtették házaikat, településeiket is.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:17 pm

*Kain sosem gondolt arra, hogy ezen népekkel esetleg találkozni fog. Nem is vágyott rá különösebben, még akkor sem, mikor meghallotta a robajt az egyik nagyobb facsoport mélyéről.
Valójában széles ívben került eddig mindent, ami élt és mozgott.
Most azonban kénytelen visszasétálni az erdő felé, mert ez bizony nem szokványos, természetes dolog. Erősebb az üldözési mánia benne annál, hogy a háta mögött hagyjon egy esetleges veszélyforrást.
Fekete alakja hamarosan ott villan a fák zöldje között, s nem telik neki sok időbe, hogy felfedezze a fák törzsei alatt megbúvó házat.
Egyértelmű, hogy innen jött a zaj, de az építmény alakja, s formái alapján nem emberé, sokkal inkább egy elf háza lehet, vagy többé. A magasba törő, karcsú formák még egy ilyen kis házon is, valamint a finom díszítések is egyértelműen erre utalnak.
Nem látja ugyan, hogy mi lehet mögötte, de a zaj forrása bizonyára itt van.
A sárkány erőt vesz magán, és mivel még sem egy hegyes nyíllal nem kínálták meg, sem pedig mozgást nem hall a ház környékéről, legnagyobb óvatosságában elindul, hogy megkerülje az épületet.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:17 pm

*Az erdő fái jó rejteket nyújtanak sötét alakjának, ahogy fáról fára halad, s lassan nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem más, mint a ház hátsó, külső fala adta a korábban hallott hangot. A sárkány közelebb lép, de még nem tudja, hogy mi is lehetett az oka annak, hogy egy tünde építmény fala csak úgy bedől. Márpedig láthatóan ez történt.
Kain ebben a pillanatban gondolja úgy, hogy ideje mielőbb eltűnni innen, mielőtt belekeveredik valami olyanba, ami megint csak bajt hoz rá.
Ezzel azonban már elkésett, mert hamarosan kiáltást hall, s ha nem csal a füle, éppen a romok felől érkezik.
Még mindig elmehetne, s hezitál is rajta. Nincs szüksége arra, hogy elf miatt kerüljön bajba.
Végül a harmadik kiáltásra saját magára is dühösen, de elindul a romok felé.
A tündét félig betemette a fal.*
- Kérlek, segíts! Azt hiszem, eltört a lábam, nem bírok egyedül kimászni innen…
*Kain szót sem szól, ahogy odalép, sötét szemeivel lenéz a tünde világoskék pillantásába. Nem hatja meg a kérlelő tekintet, de meghatja az a nemesség, ami belőle sugárzik.
Hang nélkül kezdi el ledobálni a köveket a férfiról, az pedig némán figyeli, amint a fekete alak játszi könnyedséggel hajigálja le róla a tömböket.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:18 pm

*Hamarosan láthatóvá válik a láb, melyen a véres ruhadarab mellett is jól látszik, hogy bizony valóban törött. A sárkány lenyúl és felemeli a tündét, majd hagyja, hogy rá támaszkodjon.
Elsegíti a legközelebbi ágyhoz, és letépi a nadrágot a seb felett.
Nem nyílt a törés, csupán a kövek a bőrt is felszakították, de valójában a törés a lényegesebb.
Kain látott már sok sebesülést, emberieket is bőven, hiszen élt és harcolt a kétlábúak között is.
Nem újdonság neki a látvány.
Nincs túl sok felhasználható tárgy a szobában, így jobb híján az asztal lábát töri ki egyetlen rúgással, hogy aztán ahhoz rögzítse a sérült végtagot.*
- Ez most fájni fog.
*Az elf bólint csak, mire Kain helyre illeszti a törött végtagot, s a kitört lábakhoz rögzíti.
A kétlábú figyelemre méltó módon tűri a fájdalmat, meg sem nyikkan közben, csak fogát szorítja össze.*
- Köszönöm!
*Kain szó nélkül fordít hátat neki, de amikor a legrövidebb úton távozna, a kidőlt fal látványa megállítja.*
~ Ez magától nem omlik le.~
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:18 pm

*A gondolatot tett követi, odalép a romokhoz, s elkezdi vizsgálgatni, majd megint gondolkodik.*
~ A logika azt diktálja, hogy a befelé dőlő falra kívülről érkezett valamilyen erős hatás. Alapból kizárható, hogy egy erős elf épület úgy lenne felhúzva, hogy leomoljon utána. Földrengés kizárható, hiszen azt éreztem volna.
Nem bedöntötték, legalábbis fizikai erővel nem…
Akkor lehetséges, hogy más módon? ~

*A félredobált köveket előbb kellett volna megvizsgálni, hiszen a dőlő fal is követ egyfajta útvonalat. Mostmár késő, amikor kiszedte a kövek alól a tündét, ő maga hajigálta szerteszét őket.
Így valamivel több időbe telik rálelnie a nyomra, de azért a végtelenségig ez sem tart.
A fal néhány kövén, éppen azokon, melyekre a többi falat tekintve valószínűleg a legnagyobb súly nehezedett, nevezhetők ezek tartóköveknek is, igen komoly erőhatás ért. Nem is fizikai, tekintve a megolvadt köveket, sokkal inkább mágikus.
A sárkány, ujját végighúzza a kövek még mindig langyos felületén.
Nem tudja, ki akarhat ártani egy elfnek. Erre még ő sem nagyon vetemedne, hacsak nem ártott neki.
Azonban itt mágiáról van szó. Nem sok időbe kerül, hogy arra is rájöjjön, hogy ha a tünde nem vette észre a támadót, akkor igen ügyesnek kellett lennie. Talán nem is távolról még mindig figyel.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:19 pm

*Ha pedig így van, akkor elég csupán egyetlen dolgot tennie. Az arany sárkány bal tenyerében apró tűzlabda jelenik meg, éppen csak akkora, amely arra elég, hogy a ház fala feletti fának a leveleit meggyújtsa.
A levelek gyorsan lángra kapnak, s erős, fekete füstöt adva hullanak pernyeként a kövekre.
A sárkány pedig miközben még mindig némán, ujjával csendre inti az amúgy is teljes csendben figyelő férfit, a falon kívülre, éppen a jobb oldalon még álló fal mögé rejtőzik, nem messze a saroktól. Hacsak nem felőle közelít, nem fogja észrevenni a másik.
Jól is számít, hiszen hamarosan meg is jelenik a férfi. Láthatóan mágus, láthatóan fekete köpenyes. Teleportálva érkezik, s ez eddig nem is jutott Kainnak eszébe.*
- Lám, hát életben maradtál, hegyes fülűm?
*Gunyoros a hang, s megvető a tekintet, ami az elfre vetődik.
Csakhogy Kain az, aki még inkább meglepődik. Ő nem, csak a még mindig az ágyon fekvő tünde hallja az elmormolt szavakat, melyek eredményeképpen a kőfalból sötétség kúszik ki. Persze, hogy a mágustól ered.
S eme sötétség könnyedén körbeöleli a sárkányt is, bekúszik orrán-száján.
Erre nem számított. A feketeköpenyes rájött, hogy itt van, gondolnia kellett volna rá, hogy amint meglátja az elfet, rájön, hogy van itt más is.
Azonban most komolyabb gondja is van. Az árnyak tesznek valamit vele. Félelmeket bolygatnak meg, olyan dolgokat, melyek nap, mint nap fojtogatják így is.*
Vissza az elejére Go down
Kain Namelyr
Arany sárkány
Kain Namelyr

Hozzászólások száma : 1948
Életkor : 739
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-20, 4:21 pm

*Az arany sárkány megdermedve áll, csak halványan látja a romok mögül kilépő feketeköpenyes mágust. Furia, Risan, Anzar, s megannyi korábbi harcostársa közelít hozzá véres szájjal, karmaik között ott vannak cafatok olyan sárkányok testeiből, kiket kedvel, vagy kiket ismert régebbről.
Mind azt morogja rá, hogy tettének árát mások fizették meg. Barátai, ismerősei, azon kevesek, akik kedvesek neki. De van más is, végre elérkeznek elé, s szinte érzi, amint egymás után mélyednek karmaik, fogaik húsába, hogy egyenként tépjék darabokra.
De nem, ez csak illúzió, a feketeköpenyes játszik vele.
Észre sem vette, hogy már térdre rogyott, s ott áll fölé magasodva a mágus.*
~Nem, ez nem valóság! Lehet, hogy félek mindezektől, nagyon is, ezt használja ki, de még élek, addig dönteni és cselekedni is tudok. Sosem bénított meg a félelem, a fájdalom és a lelkiismeret és most sem fog!~
*Keze narancsköves kardját markolja el, s rántja is ki, hogy azon mozdulattal felfelé döfve a mágus álla alatt süllyedjen annak testébe. Oly erővel, hogy a kard pengéje át is szakítja az előbb még élő testet.*
- Nap, mint nap ezekkel küzdök. A félelem nem elég erős fegyver ellenem, mert attól, hogy féle, cselekedni még tudok!
*Suttogja a kihúnyó életnek, majd Kain megrázza a fejét. A képek lassan tovatűnnek, de az érzés marad. Igen ramaty érzés az ilyen. Nem a lelkiismeret-furdalás, azzal már hét évszázada él együtt. Sokkal inkább a félelem, hogy mások látják kárát annak, amit ő tett.
Feltápászkodva lerúgja a testet a kardról, majd úgy, ahogy van, belép az elf házába, ismét csak a lyukon keresztül.*
- Tudsz járni? Megleszel egyedül?
- Igen, de…
- Jó. Akkor az istenek legyenek veled!
*Ezzel faképnél is hagyja a törött lábú elfet. Jobb híján saját nadrágjába törli a kardot, mielőtt elteszi. Nem érdekli, hogy a feketeköpenyesnek mi gondja volt az elffel. Saját gondolataival kell még megküzdenie.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight

Hozzászólások száma : 745
Életkor : 909
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-08-30, 2:02 am

1. küldetés Egy elf háza

"Lanuria nyugati szeglete, itt található testvérvárosunk, vagyis már csak romjai, Elsga. Ott már egy elf sem él hisz Elsga és igen nagy területű környéke forró homok övezi, ahogy már tapasztalhattam amikor Haleran, a káosz istene heccből, mert éppen úgy volt kedve, engemet kiválasztva a többi sok ezernyi lakos közül, a sivatagba küldött. Megszenvedtem én azt a néhány órát az istennek köszönhetően, de sikeresen kijutottam. Hallottam meséket, miszerint az Elsga- ból kimenekült elfek leszármazottjai itt élnek ezen a síkságon, bár igen kevesen vannak, hisz emberek is telepedtek le erre a földre, s nem volt ritkaság a keveredés, így vannak fél illetve elf felmenőkkel rendelkező emberek. Elsőként rögtön egy facsoportot céloztam meg, s csak reménykedni tudtam, hogy ott még élnek elfek. Nem csalódtam a fák között egy masszív és gyönyörű házat pillantottam meg. Jó érzés volt látni, hogyannak ellenére, hogy szülővárosuk elpusztult ők nem csüggedtek, s ilyen épületeket húztak fel. De én nem elégedtem meg azzal, hogy csak távolból nézzem a házat így elindultam közelebb. Nem telt bele sok idő máris nyöszörgéseket kezdtem el hallani.*
- Hahó! Van ott valaki?
- Igen! Kérem, segítsen!
*Nem kellett több szó már is futottam a ház felé, s rögtön észrevehettem, hogy míg eleje áll oldalsó fala a háznak igencsak hiányos. Beomlott.*
- Itt vagyok! A romok alatt!
* Halottam a hangokat bentről. A levegőbe emelkedve óvatosan bementem az épületbe a romos fal fölött, s meg is láttam egy kezet egy nagy kupac kő között. Először nem tudtam rájönni, hogy élhette túl, de valószínűnek tartottam azt az esetet, hogy asztal alá került, vagy nagy szerencséjére a fal úgy omlott be, hogy neki éppen maradt egy lélegzetnyi helye.*
- Egy pillanat és máris kihozom.
- Siessen… kérem… alig van már levegő!
*Hallottam a nőt majd rögtön az kezeimet a kőkupac tetejére tettem.*
- Surge Domine!
*Mondtam majd elkezdtem összpontosítani az erőt a kezembe. Ez még igen egyszerűnek ígérkezett, de az hogy ne csak egy köbe menjen az energia már nem az volt. Amint meg találtam az összeköttetést elkezdtem emelni a kezemet. Az első tíz centi könnyűnek bizonyult, de az csak a felső réteg volt. Hallottam a nő nyöszörgést mely azt jelentette számomra ideje jobban belevágni. Nagy levegőt vettem, majd az erőre koncentrálva gyorsan felemeltem a kezemet majd jobbra rántottam. Szerencsémre a koncentrált erő egyben tartotta a kőkupacot így követték kezem mozdulatát, s hangos robajjal értek földet távolabb. Ennek köszönhetően immáron láthattam a nőt.*
- Jól van? Fáj valamije? Mi történt?
*Kérdeztem a nőtől miközben lassan és óvatosan megfordítottam. Gyorsan megnéztem pulzusát, majd óvatosan felemeltem a földről s a szoba egyik végében található ágyra vittem.*
- Csak a lábam fáj. Azt hiszem a lábam eltörhetett, mert nagyon fáj.
* Vettem az adást, máris valamilyen rögzítő eszközért siettem. A beomlott fal összetörhetett valamilyen bútort ugyanis fadarabok hevertek ott ahol még az előbb az a nagykupac törmelék állt. Két nagyobb és egyenes fa deszkát kiválasztva visszasiettem a nőhöz s elhelyezve azokat az ágy anyagából letéptem egy jókora darabot és úgy rögzítettem a nő lábát.*
- Mi történt?
- Nem tudom… a fal egyszerűen beomlott…
- Hallott előtte valamit?
- Valami motyogást… majd egyszerűen rám dőlt a fél fal.
~Tudtam! Valaki szándékosan tette ezt!
*Szütyőmet elővéve kutakodni kezdtem benne míg végül meg nem találtam benne egy fehér színben pompázó fiolát.*
- Ezt igya meg! Segít magának, hogy kevésbé érezze a fájdalmakat.
*Mondtam, majd miután a nő kicsit félősen, de megitta a fiola tartalmát elindultam a falhoz. Az elkövetőt már, tudtam, nem tudom elkapni, de amit tett, azt vissza tudom fordítani. Kis tanakodás után már tudtam is a megoldást, s a megfelelő szavakat. Ismételten a romok felé fordultam, s mind két kezemet feléjük tartottam.*
- Menni fog ez… nem elemem.. de hát egy próbát megér.
* Nagy levegő s összpontosítás.*
-Securus esto!
*Mondtam s koncentráltam, hogy mindegyik darabba eljusson a varázslat. Kis idő elteltével már éreztem, hogy véget ért. Immáron bármelyik darabot is fogom meg pihének fogom érezni. Levettem köpenyemet, s minden most feleslegesnek számított. Kezembe véve az első tíz darab téglát, melyek így összesen sem érte el egy átlag tégla súlyát, s neki álltam a falnak. Egy sor tégla egy "Sedens!" varázsszó elsuttogása után rögzült a sor majd folytattam. Bele telt egy két órába míg elértem az utolsó darabig, s rátéve kezemet már vagy századszorra is elsuttogtam a Sedens varázsszót, minek köszönhetően rögzült az utolsó darab is a helyére. Már csak a hézagokat kellett valahogy tömni, s erre meg is volt a megfelelő varázslatom, bár nem tudtam, hogy sikeres lesz e, mivel már nem sok energiám maradt. Mint munkám kezdetén ismételten nagy levegőt vettem, majd egyik tenyeremet jobb, míg másikat a bal falra helyeztem.*
-Aliquam manum meam in parietem et ludere rima ratis!
*Mondtam, majd az összes maradék energiámat beleölve húztam egymás felé a két kezemet, mely mögött elkezdtek a rések feltöltődni, illetve néhány centis réteg alakult ki a falon. Mire elkészültem nem kis időt, de annál több energiát öltem bele. Amint elkészült földre rogytam.*
- Nem egy remekmű, de ezt már nehezebben lehet kidönteni… egy kis festés, csiszolás és már szebb is lesz mint újkorában.
*Mondtam vállam mögött hátranézve az elfnek. Kicsit még a földön maradtam, majd mikor elég energiát éreztem magamban ahhoz, hogy felálljak meg is tettem azt s a nőhöz sétáltam.*
- Érez még fájdalmat?
- Már nem… csak bizsergést…
- Nyugodjon meg, az jót jelent. Ha megengedi, küldenék magához egy gyógyítót.
- Köszönöm a segítségét.
- Semmiség … máskor is.. de remélem, nem történik még egy ilyen.
*Már éppen indulni akartam, amikor a nő megragadta a karomat.*
- Te hol születtél lányom?
- Olassie- ben… Thalion vezér alatt…
*Mondtam mosolyogva, s válasz képen is egy mosolyt kaptam, majd elengedte a nő a kezemet.*
- Thalion… bár csak nekünk is olyan vezérünk lett volna.. Nah siess lányom…
- Megyek is.. gyógyuljon meg… sietek és küldöm az gyógyítót.
*Bólintottam, majd sietősen távoztam. Szerencsémre a fák közelében voltak már házak s egyikbe bekopogva elküldtek egy igen közeli házhoz, hogy ott találok gyógyítót, aki segíteni tud nekem. Amint összepakolt és elvittem őt a nőhöz a gyógyító megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baja, s a lába is igen hamar megfog gyógyulni, hisz jól kötöttem, s a gyógyszerem is hatással van rá. Miután mindketten megköszönték segítségemet elhagytam a házat, s tovább mentem keresni egy fogadót ahol éjszakára megszállhatok.*


Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-17, 11:37 am

//időn túli Yz'Aires Came//

*Meleg szellő söpört végig a területen annak ellenére, hogy közeledik az ősz. Itt még vidáman csobog a patak, a fák és dús növényzetű bokrok árjai alatt. Tiszta vizű széles patak az amely megfogta a vándor szemeket, s az indíttatásra letelepedett itt egy talán két éjszakára is. Sokat menetelt az utóbbi időkben, és a harcokban is kivette a magáét, habár nem bánja. Egyáltalán nem azért jól esett a szusszanásnyi pihenő. Levetette a köpenyt, és közben már harmadszor döntötte el, hogy vesz egy kabátot az első lakott területen, a mai nap. Valahogy sose ért el egyetlen kis falucskát sem, pedig beleütközhetett volna jó néhányba, akár tündék lakta területekbe is. Mellette haladt el, anélkül, hogy észrevenné. Csak ment előre, nem látva nem hallva semmit. Leheveredett a puha füvű talajon, és elnyomta az álom. Pár órácska tiszta pihenés. Semmi más, azonban Edward nem az a fajta ember, krhm, elf aki nappal hosszú órákat tudna egy helyben tölteni. Nemsokára lement a patak széléhez és megmosakodott. Jóleső volt a hűs víz, és a meleg szellő együttes hatása. Felpezsdült tőle, frissnek és ébernek érezte magát. Aztán visszatérve a ruháihoz, kiterítette az egyik fa ágára az immár tiszta, de még vizes inget, magához vette a botot. Szép mívű, vörös mintás bot. Gesztenyebarna, sötét tónusú, vörös sárkány mintával a végén. Amíg ara vár, hogy felvehesse az inget, legalább gyakorlatozik egy kicsit. S ahogy megfogalmazódott benne az ötlet, máris felvette az alapállást és előre szegezte a bot végét. Majd előbb lassan, nagyon lassan megfordult, hogy újra ugyanazt az állást vegye fel, csak tükörben. Aztán egyre gyorsulva oldalt fordult. Majd szinte villám gyorsasággal újra vissza. Aztán felállt, mintha abbahagyná, de hirtelen megpörgette maga előtt a botot, és egy gyors mozdulattal előbb egyik aztán a másik oldalánál maga mögé bökött vele. Határozott, erőteljes mozdulatai voltak. A második ütésnél meg is fordult, de megint csak nem előre hanem újra hátra támadott. Aztán egy fél fordulattal az előbbi maga előtt álló "ellenségre" csapott le. Fáradhatatlanul gyakorolt, sőt nagyon is élvezte. Lendületbe hozta nehézkessé vált tagjait.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-17, 6:20 pm

időn túli Edward Dylan
Elhal a széllel szálló énekszó. Ritkán, nagyon ritkán adom fejem a dallamok szövésére, kedvem lelem benne, de a sok hitetlen és ámuló tekintet, kocsányon lógó pillantása irtózattal tölt el. Most azonban minden hallgatóságom a mezők gaz-nemes füvei, fényes hátú és csikósgúnyás bogarai, kóbor vándor énekesei, akik röptükben szórják a hangicsákat. Egy lélek sincs, ki szólna, szavakból mondatokat alkotna, traktálna hosszú harcban és hőstettben dús mesékkel. Bánom és nem, megvagyok magamban is. Lám énekelgetek, virágot tépve körbetáncolom léptemet, mintha a kibújt volna belőlem a kislány, az, akit megróttak, hagyták esni, fájva sírni, viaskodni a tüskés bokorral. Most egy sincs a közelemben, mintha megérezték volna, csak égnének, nagy lánggal, fehér füstöt hordva a tiszta égre. Egy felhő sincs, egy cafat se, sejtelemnyi foszlány és a szél úgy kódorog, mint a gazdáját vesztet öleb, hontalan, bágyadtan, magányosan.
Lankad a figyelmem, túl nyugodt minden. Derűs és szép az idő, ilyenkor ruccan össze a család figyelik gyermekeiket, hogyan fonnak virágkoszorút, amivel egymást ajándékozzák meg. Nekem is menne? Mármint ajándékozni és virágkoszorút kötni. Nem, nem hiszem. A hímzőtű is veszélyesen állt a kezemben, akkor egy annál ártatlanabb dologból mit lennék képes kihozni. Kacagok, nyíltan hangosan, mert ugyan ki hallhatná, itt a semmi közepén. Senki. Tovább lépek, legyűrve a késztetést, hogy rohanjak, ahogy csak lábaim bírják és vessem magam a dús fűbe, hemperegjek, szívjam tele magam a füvek keserédes illatával. Mekkora butaság, mekkora eszetlenség, mekkora gyerekesség!
Megállok a lankában magasodó alig domb tetején, lehangol a látvány, minden zöld és sárgában játszik, sehol nem akad szemem a hegyek cakkos szürkéjébe, megtornáztatva elmémet, mik járhatják az elvadult hegyi ösvényeket. Hiányolom a taréjokra fagyott hósapkákat, amik felélesztik küzdő énemet, hogy szárnyra kapva megmérkőzzek a tél zuhatagával. Minden olyan lapos, szálfák, tömött bokorpamacsok és végeláthatatlan mezőségek és egy széles, csillámló szalag. Érzem frissülni lelkem, ahogy hunyorogva mélyedek el a távoli habokban. Egyszer le kell mosni az út porát, s oly távolból mit számít az a suhanó folt, őz talán, vagy egyéb erdei állat. Gyomrom azonban nem panaszkodhat, ehetett nyerset is és sültet is, köszönet a sikeres vadászatnak.
Közelebb és közelebb, fogy a táv és így válik egyre kirívóbbá a patak túlpartján mozgásba lendülő folt, elvesztve állatias alakját, mint inkább emberibbé válva. Ember hát, de lehetne elf is, mert még nem találkoztam azzal sem, vagy netalántán nimfa? Kiléte tehát megmarad az ismeretlenség homályában, illata ugyan is, az enyémmel együtt illan, rohan arra, amerre a patak vize is. Gondolatban formálom a kérést, egyszerű parancsot, hogy forduljon az alig szellő, elhozva elém az idegen illatát. Mi idegen, de ismerős esszenciával árad szélt köröttem. Mitha csak kegyesek lennének hozzám az istenek, újabb lehetőséget teremtve meg számomra és ezzel nem is vagyok rest élni.
Óvatosan járok hát el, maga egészen közel nem érek, sárkányszemmel távolabbról is tökéletesen láthatom és ő –talán- nem feltétlen fedez fel rögtön. Letelepszem a domboldalba, beburkolózva semleges szürkeszínű köpenyembe, kámzsáját is mélyen a szemembe húzva, néhány kóbor fehér tincset engedve csak láttatni. Vajon ő is öregasszonynak fog hinni, ahogy sokan mások ez eddig? Mint egy ember alakú kő, ami eddig nem volt ott, adhatja ezt a sejtést. A fémveretes díszek, köpenyegem szegélyein csillanhatnak fel időnként, figyelmet felhívóan, de míg fel nem fedez. Tekintetemmel szinte iszom mozdulatait, lesve tanulok, rosszindulatúan hibát keresve a látszatra, kis híján tökéjre fejlesztett sorokban. S intek, szelíden, ha tekintete felém vándorol.
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-20, 1:14 pm

//Yz'Aires Came//

*Csendes szél fúj a patak körül, nem fordul meg a fejében, hogy az egy perccel ezelőtti elhagyatott terület, mostanra két fővel gazdagodhatott. Egyedül tudhatja magát, ezért csak a pontosságra figyel. A mozdulataira koncentrál. A már-már kis híján tökélyre fejlesztett mozdulatsorokra. A bot ívelt fordulataira, a hosszának kiszámítására, a közéjük beiktatott rúgásra, ami éles helyzetben mindig meglepetésszerű. Az ütésekre, amikor képzeletben a botot nem használhatja. A védésre, amiket legtöbbször a bottal hajt végre, hogy utána bevihessen egy ütést, valahol a második és harmadik bordák közé. Ezután az ellenséget célszerű újra a bottal támadni. Vagy felfelé üt vele, hogy állon, vagy arcon érje a bot vége, vagy oldalt, hogy derékba illetve mellkasra kapja az illető a kemény fát, de nem ritka hogy ugyanúgy előre szegezze a botot, s akkor gyomorszájon éri az ütés. Ez pedig legtöbbször kiütés. Az ellenfél hátratántorodik, és összegörnyed, ekkor pedig már beviheti a végleges csapást is. Most azonban, mint ilyenkor mindig nem ezen van a hangsúly, hanem, hogy minél könnyebben kezelje azokat a technikákat, amik ehhez elvezetnek. Ennek szellemében megfordult, és egy újabb képzelt ellenfél felé lendítette a botot. Azonban egy hirtelen széllökés, mely eddig a halk idegen felé vitte a szagokat, most megfordult és egyenesen a férfi arcába csapta az üde női illatot, erős sárkányos beütéssel. Dylan felegyenesedett, s átható tekintetét a fehér hajkorona felé szegezte. Jól tudta, hogy egy fiatal sárkány heveredett le a pázsitra, s most őt nézi, és talán régebb óta is van itt. Talán már a kis edzését is végignézte, és azon gondolkodhat, mennyire lehet ellenséges. A nő felé int. ... ó nem! Ez a lány nem azon gondolkodik, hogy vajon ártalmas-e rá nézve ő. Biztosan látott már fegyvert, és nemcsak gyerekkorában a "nagyok" kezében. Ez a sárkány kihasználta, hogy alakot tud váltani, és az előbb azon gondolkodhatott, hogy vajon ő mennyire érti a dolgát. Vagy csak próbálkozik. Erre a feltevésre, miszerint ez a hölgyemény benne keresett hibát, megmosolyogtatta. Viszonozta az üdvözlést egy bólintás keretében, de nem szólalt meg egy szóval sem. Odament a part széléhez, és lemosta arcáról a verítéket. Míg a hűs víz átjárta az arcát, mélykék szemei újfent a lányt mustrálták. Nem nőként, az még ráér. Előbb a fölényességének okát kereste.*

//Nah te jösz Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-22, 7:37 pm

Edwrd Dylan
Érzem feltámadni a szelet, bel belekap köpenyegembe, egyengetve az anyagán gyűrve bele újabb ráncokat, meglebegtetve az a pár tincset, mi merészen előkandikált. Tudtam mit tesz a természet, önnön akaratából válik árulómmá, de nem bánom. Nem kell az után néznem, hogyan elegyedjek vele szóba, ugyan elnéztem volna még a mozdulatokat. Mert szeretem és örömöm lelem az újszerű elemekben, találok benne kedvemre valót. Igen, mondhatom, hogy inspirálót is, noha nem szívesen látom be, de csendben, magamban még elnézhető.
Gesztusát követve állok fel és indulok meg, nem sietve el egyetlen lépést, mi közelebb visz a meghajlott talajon. Markomban ide-oda himbálódzik vándorzsákom, hű társam eme útón. Zörög és csörög, amit belépakoltam, elnyomva az ékszerek fonom csendülését. Lezúdul mindez a földre, ahogy elérem a folyó partján, nem vele szembe, az olyan egyszerű lenne, ezért hát feljebb tőle alig néhány lépésnyire. Most veszem csak észre, hogy vándorbotom valahol elhagyott, amúgy is csak az est beálltáig kísért volna, hiszen nem szántam neki, csak egy feladatot. Égjen, meleg fénykörbe vonva éjszakára. A váratlan viszont új szerepet adna neki, de nincs itt és nád sem nő a közelben, talán túl köves a meder. Csak futó pillantás mivel a rohanó habokat illetem, hiszen a pataktól nem várok ellenséges cselekedetet, nem úgy, mint a sárkánytól, aki talán éppen úgy játszik, mint én most. Levetem bakancsaim, mintha mit sem törődnék a jelenlétével, de aztán…
Először halk, nagyon halk a finom dallam, mi megszületik ajkaim mögött, hiszen csak dúdolom. Nem öntöm szavakba, mert átfordítva e világ nyelvére, már más hangzással szól és szívemnek, így kedvesebb. Meghajolok az idegen felé finoman, kecsesen, pontosan úgy, ahogy azt sok éven át tanították a templomban. Kinyújtom kezem, úgy formálva ujjaim, mintha hívó kézbe tenném finoman és lépek, a pajkos hullámok elsimulnak, megtartva. De nem lesz szép táncom a sötét kelmében, így míg meglépem a következő keringő lépést, kioldom és elengedem a nehéz anyagot, erősen, de lágy mozdulattal taszítva a biztonságos partra. Minden lépésem gyűrűt vet a vízen, összeérnek, egyé forrnak és remegővé teszik fehér, aranyveretes kelmébe bújtatott alakom. Szoknyám lebben, mint a fehérre festett lángnyelvek, a hímzés díszes szikrákat szór, megcsillanva az őszi Napon. De nem nézek rá, szúrós tekintetem még elrejtem előle, hiszen tudom mikor ér majd mezítelen talpam kemény földet. Kilépek, felé vetve karjaim elsőként és lépve előre, de már az ég felé nyújtózva, képzelt fehér galambot engedve szabadon, markomból. S mielőtt elveszne tekintetem mozdulattól lebbenő tincseim között, még megajándékozom pillantásommal és ahogy, hogy az utolsó néhány ritmus elé vezessen. Hiszen itt jön a finálé! Az utolsó lágy forduló, melyben már selyemfátylat húzók kezeimbe fogva, de elfogytak a meg nem formált szavak, csak egy maradt, mint szinte hangtalan súgok: Hajnal!
Örök rejtekem, a kő, diszként kézfejemen, mi gyengéd fénybe ölelve adja kezembe díszes hüvelyében pihenő kardom kardom, mit rendeltetése ellenvalón fogok forgatni. Hiszen hosszú, kellemesen vaskos, megfelel egy harci botnak, most az egyszer, a játékom kedvéért. Célom talán már a férfi számára is nyilvánvaló, a mozdulatomnak kellő ereje van, minek íve alapján nyakát találnám el, ha nem védekezik, ha nem lép el. Ám, ha marad, mit szinte kizártnak tartok, akkor sem ütöm meg. Szándékom is nyilvánvaló, ajkaim sejtelmes mosolyt festenek arcomra, mit aquamarin, szúrós pillantásom tesz egésszé, hiszen kihívás helyet, ez egy kis ízlelgetés. A többi viszont rajta áll, de egálban vagyunk, láttam egy szeletet a tudásából és én is adtam neki a sajátomból.
- Egy férfi sosem lesz annyira kecses, mint egy nő. – Tanítóm szavai ezek, ezt is jó volt hallani, még akkor is, ha nem az a reszelős hang hallatta. – Mh! Egészen pezsdítő. – Hogy mi, az maradjon egyenlőre az én titkom, meghagyva a szavak között az élcet.

//ezzel egy kicsit elszötyögtem ^^//


A hozzászólást Yz'Aires Came összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-10-23, 5:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-23, 5:26 pm

//Yz //

*Míg azon töprengett vajon mettől ülhetett itt ez a lány, s honnan ez a fölényesség, amaz szintén a parthoz ért, s lassan, kecsesen levetette a csizmáit. Közben Dylan egy újabb adag vizet mért ki a folyóból, hogy az arcára öntse. Hűsítő volt még minidg, s nem utolsó sorban, legalább nem csak egyfolytában a nőt bámulta. Nem is szokása. Azonban ahogy a lány lába a vízhez ért felemelte ő is a fejét. A dallam előszőr csak halk suttogásként ért el hozzá, majd kirajzoldótak a szavak, s végezetül eljutott hozzá az az összhang is, amely mind a léleknek mind a testnek örömére van, mikor ilyet lát. Tudja a lány mi az, hogy figyelem elterelés, azt meg kell hagyni. Dylan is inkább őt magát, s légies mozdulatait figyelte, mint a kard elővillanását. Szerencsére csak a hüvelyében tartotta, s nem vette elő, más esetben talán másképp is viselkedett volna a hadúr, így azonban nem tett mást, minthogy a szemével követte a csinos fegyver útvonalát. Ha figyelmes a lány, észreveheti, hogy direkt nem áll félre, vagy hárítja a támadást. Mint egy megigézett vad, úgy gugol a nő elött fél térden állva. Mikor a kard megáll pár centire a nyaka elött, leveszi róla a tekintetét, és a sárkányra pillant. Szeméből azonban semmit sem lehet kiolvasni. Egy jéggéfagyott kék kristály mered a nőre, s mikor megszólal, a szemek összeszűkűlnek. Nem fenyegetően, inkább csak jelezve, hogy használója mindjárt megszólal. Első ízben hallhatja a mély, parancshoz szokott férfi hangott, melynek minden szava határozottságot sugall. Dylan feláll, gyengén félre tolva a kardot.*
-Nem szándékszom annak lenni.
Ezt meghagyom kegyednek.
*Egy halovány mosoly árán feltekint az égre, és egy pillanatig olybá tűnhet, hogy többé nem hallatja a szavát. Úgy néz fel, mint akit csak a felhők mozgása érdekel. Aztán, még mindig felfelé nézve megszólall, szakasztott ugyanazon az unott társalgási hangon, mégis egy csepnyi érzelemmel. Mindig így beszél. Sosem lehet tudni, hogy csak egy káprázat akinek lelke nincs, csak teste, vagy valaki aki ki akar törni saját hús-vér börtönéből, viszont eddig még nem sikerült.*
-Gyönyörű napunk van ma.
Ilyenkor irigylem a madarakat. Félelem nélkül repülhetnek az égbolton. Senkinek sem tűnnek fel....
*Majd megint a sárkányhölgy felé pillant, s megint elejt egy félmosolyt, mintha annak örülne, hogy rá nézhetett.*
-Hmm, nekem elég felpezsdítő egy ilyen szépséget látnom, egy ilyen szép napon, mint ez.
*Közben a tekintetét kereste. Hiába nem leolvasható az ő szeme, azért másokét szereti kifürkészni. Mi is járhat most abban a szép szempárban? Ügyelve, hogy ne legyen tolakkodó, és ezzel együtt ne ellenszenvet, hanem ellenkezőleg, bizalmat váltson ki, kék szemeit a lányéra szegezte, s most az is együtt mosolygott a szájával.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-24, 9:26 pm

Ed
Nincs elismerés gesztusaimban, sem meglepettség. Ezek feleslegesek, csak azoknak kell, akik hibázni akarnak, akik egyetlen pillantással adják át a győzelem kulcsát ellenüknek. Egy könyv, minek míves fedelét feltépve lehet titkait olvasni, de egy nyitott könyv, az maga adja minden benne foglalt rejtély megoldását és én nem ilyen vagyok, titkaimat vastag kötés fedi és fémpántok ölelik. Ahogy a velem szemben álló férfié is erős lakat mögött vár. Már csak az a kérdés, az nyitja e ki, aki erre rendeltettet vagy elcsenik becses kincseit?
Karom nem rezzen, nehezebb fegyvert forgatva tanultam és így gyerekjáték megtartani kardom, amit könnyeden magam mellé engedek, midőn az idegen felemelkedett. Távolabb lépek, alig féllépésnyit, egy tincset utasítva a hátam mögé széles mozdulattal. Egy pillanatra lehunyom szemem, elrejtve a csalódott mosoly csillanását bennük, de felidéződik előttem tekintette. Néma és csendes, simára csiszolt, akárcsak egy zafír valamely drága nyakékben, de nem több egy tükörnél, mi nem mutat se többet se kevesebbet, csak azt, ami tükröződik benne. Nem zavar, sajátom is ilyen és még oly sok jó ismerősé, mind ugyan olyan, csak a színe változik így téve hozzá egy kis plusz, amivel játszhat tulajdonosa.
- Hiba. – Rövid és tömör, de messze nem kioktató. Csak egy megjegyzés részemről, mit, ha kérné se lennék hajlandó elmagyarázni, mindenki jöjjön rá maga. Csak egy apró táncot látott tőlem, de látta a mozdulatok mögött húzódó lehetőséget is? Szeretném tudni. Látta, vajon tényleg látta hogyan húzóm ki a képzelt hajtűt a kontyból s vetem áldozatom nyakába, miként akasztom le nyakékem penge vékony korongjait és simulva a körültáncolt lényhez vágok rajta eret, avagy vékony tűkért hajolok combomhoz, hogy tovább osszam a halált?
Követem tekintetét. Nekem még mindig túl békés és nyugodt az ég. Borús fellegekhez, kavargó örvényekhez vagyok szokva, szeretem, mikor minden megvadul, amikor a természet is ősi haláltáncát járja. Megvívva és egybeforrva. De csendes minden, elülnek gondolataim, kardom mint puha homok pereg ki ujjaim közül, visszatérve rejtekhelyére. Sosem kedveltem azt az időszakot, mikor oldalamon fityeget, időnkét elakadva bokrok ágában, a lovak szerszámában, ahogy háton keresztbevetve sem kényelmes, hiszen kettő van. Gyönge női karok, s még is két vékony vasat forgatnak. Ez mindig is mulattat, ahogy az ilyen botor szavak mindig is felszították haragomat.
- Tény. – Dallamot szövő finom hangom új gúnyába bújt, goromba és mély, talán érdes is egy kicsit. – Csak a gyenge akaratúak irigykednek, a többiek cselekednek, bár az kérdésként marad. Miként? – Ellépek mellőle, ezúttal a vízbe merítve lábaimat. A hűvös víz gyengéden mossa körül, üdítve, frissítve a menetben eltiport csontokon, hiába nem kedvelem a lábbeliket. Félig visszafordulok, hiszen tekintetem kereste, de pont ezért nem néztem rá és időt is hagyni akartam, had ízlelgesse szavaim, de most határozottan nézek rá, egyenesen a szemébe, ha nem fordult még el.
- Köszönet illetné a szép szavakért, de mindig is többre tartottam az egyenes beszédet. – Fura kettősség, hogy másokkal szemben elvárom, de magam viszont kedvem szerint formálom, olykor hazugságot bújtatva az igazság álarca mögé.
Repüljünk! .. Ha úgy jobb, magasan, ahol nem érnek el a halandó tekintetek. – Nem félek, még itt sem sárkánynak vallani magam. Talán mindig is ez volt velem a baj, várom, vagy kiprovokálom az okot, hogy másokat bántsak, nem, hogy ráébresszem őket önnön ostobaságukra. Azt viszonzom, amit felém nyújtottak. Ezért is hívom őt most a szabad égre, nem bántott és én még is szavai nyomán .. belémartam? Engesztelés, egy újabb lépés saját célom felé.
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-10-28, 5:12 pm

//Yz//

*Mikor befejezte szinte átadta a szót a lánynak. A nézése, s a szemkontaktus kerülése baljós jel lehet, de rögtön ki is derült honnan a cseppnyi sértődöttség. Hangjában is meglátszik a lánynak, talán csalódott a mélykék szempár viselőjében. Ahogy elnézte a lányt szemernyi bűntudat, vagy röstelkedés nélkül, megmutatkoztak lábai finom vonásai. Ahogy a vízbe ért, ahogy a fejével követte a mozgását, mind-mind már ismerősek voltak. Valakit ugyanezzel a búval gyötört testtel ismert meg még anno. Ilyen az élet, talán vonzzák egymást a világ szerencsétlenjei. Persze egyáltalán nem a mentális, vagy fizikai képességekre gondolt, sőt.... mind inkább valami másra, ami sokkal fontosabb, de amit nem tud megfogni. Akkor, Axis előtt is ezt érezte. Tudni akarta mi az ami hiányzik. Mindene megvan, és most is így érzi, és mégsem boldog. Nem az, ugyan, tudja is ő, hogy mi az a boldogság? Az égnek mondja ki a szót, nem is a lánynak. Inkább hangosan elgondolkodva.*
-Cselekedni...
*Komoly arccal állja a nő tekintetét. Nem sokáig marad meg a vidám mosoly rajta, nem neki való, és sekélyes, átlátszó. így inkább csak néz ki azokon a bizonyos kristályokon, majd vissza fordul az égre, mintha hirtelen az nem lenne olyan bántó mint a földet bámulni. A lányt nézni.*
~Nincs más választásom. Cselekedni fogok, ... ölni. Sokakat.
*A nő újabb kijelentésére egy sóhaj hagyta el a száját. Kissé vádlón, megbántódva nézett le rá, de azzal a hévvel el is tűnt róla a kifejezés eme formája, és visszavált komolyságában egyhangúvá. Csak az veszi észre ezeket az apró jeleket aki ért hozzá. Aki sok ilyen emberrel találkozott már, vagy... aki maga is ilyen.*
-Sajnálom, hogy nem érezte egyenesnek, komolyan mondtam.
Vagy talán ezen a földrészen egy férfi nem fejezheti ki tetszését egy hölgy felé?
*Elmosolyodott a bókoló kérdésen, de ezt is inkább befelé, mint a nőnek címezve. Aztán megérkezett a felkérés is. Mintegy válaszul a fiús kérdésre, de talán már előbb is mondani akarta a sárkány, csak közbeszúrta a maga megjegyzését. Mindegy, nemet fog mondani. Érdekes, hogy minden sárkány felsőbbrendűnek tartja magát, és ő mindnek elmondja ugyanazt, fáradhatatlanul. Kis változásokkal, hangulatától függően hogyan, de tartalmilag ugyanazt. Megfordult és az ingéért ment. Pár méter ösz-visz, közben elhagyta a földön heverő botot, és pár lépéssel odább a köpenyét. Majd odaérve az inghez levette, s aközben beszélt amolyan mellékesen, míg felvette.*
-Ezt úgy mondtad, mintha a sárkányok annyival többek lennének a kétlábúaknál. Hallhatatlanok, de legalábbis sérthetetlenek lennének.
Vagy őket nem lehetne kiszúrni az égen, csak mert magasra repülnek.
Hmp,... -*Gombolkozás közben egy pillanatra lefelé fordította fejét, s ennek következtében a homlokából a szemébe csapódtak a fekete hajtincsei.*
-Nagyot tévedsz ha ezt gondolod.
*Most is mint az előbb, csak egyetlen pillanatra villant meg szeme. Dühösen, a lányra szegezve. Majd miután begombolta az utolsó kis gombot is, közelebb ment, azonban koránt sem olyan közel mint volt. Csupán egy-két lépést tett a sárkány felé.*
-Örültem kegyednek, remélem nem volt fölösleges, hogy végig kellett néznie az edzésem, és kapott valamit belőle, amit hasznosíthat a jövőben.
És köszönöm az érdekes bemutatót is, ugyan egy csatatéren nem vethető be, de bárhol máshol igen hasznos tudomány.
Azonban még mindig úgy gondolom, hogy ezt meghagynám önnek.
*Ezek a szavak, mintha nem is tőle jöttek volna, hanem egy másik, sokkal felszabadultabb embertől, akinek nincsenek gondjai. Csevegő stílusa akár meghökkentő is lehet egyszerre, az előbbi hangulat után. Utolsó mondata azonban egyértelmű utalás volt, kissé cinikus felhanggal a "Hiba" kifejezésére.... És, letegezte. Nem, bármit is értett ezen a lány, még csak meg sem próbálja, nem fog menni, ő így tud az lenni aki. Ha csak egy kicsit is megváltozna, az azt jelentené, hogy nem tudná folytatni az útját a célja felé.*

//Bocsi a lemaradásért, sok gondom torlódott össze a hétre.//
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-07, 4:01 pm

Ed
Oly mély az a tekintet, bárki elveszhetne benne, ó igen a szép szavai nyomán egy naiv lány, egy túlbuzgó ifjú inná minden szavát, kétkedés nélkül. Különös a lélek, melynek ilyen tisztán csillog tükre, de benne a repedések teszik kristállyá, amiben megül a kiismerhetetlenség. Jó? Rossz? Olyan fogalmak, amiket ember és minden faj állít maga elé, pedig nincs eredendően jó, sem pedig gonosz. Én sem vagyok ártatlan, de bűnös sem, mert ez a kettő összefolyik, egy egyedi természetet adva. Csak az elvárások igazítanak sorokba, gyűlölnek, megvetnek, vagy az egekig marasztalnak. Ezt a gondolkodást nem értettem meg soha, s nem értem, hogy ő miért követi ezt, ha tényleg követi s nem orromnál fogva akar vezetni.
- Talán csak a szavak szövik a beszédet? Egy pillantás, az arc legeldugottabb szegletének rándulása is beszél. – Hangom illékony, könnyen tűnik el, mintha nem is ejtettem volna ki, a halk szavakat. S nem engedem el tükreit, sokan nem mernek a másik szemébe nézni egyenesen, nyíltan, mert félnek, hogy képtelenek állni a őszinte látványt. Nem félek, látni akarom, mi rejtezik a kék ékkő mögött és cserébe, hagyom, hogy bolyongjon a hideg, égetően élénk szín kavalkádban, amit saját pillantásom nyújt. Hideg, mert nem érzek kötődést irányában. Szúrós, mert kétkedéssel fogadom minden szavát, minden mozdulatát. Nem adtam bizalmam számára és talán titokzatos is kissé, ahogy minden nő pillantásában ott lapul a kihívás, kacéran imbolygatva meg az íriszekben csillanó fényt. Mosoly pedig épp oly hamis, mint az övé volt. – Mindazonáltal, minden hölgy örömmel fogadja a bókokat. – Csak éppen odavetett szavak, hogy a kérdés megválaszoltassék, ha csak felszínesen, szűkszavúan is.
Figyelem, ahogy mozdul, mélyet lélegezve szívom be kavargó illatát és mintha változott volna esszenciája, lehunyt szemmel mosolygok, ezúttal csak magamnak, az alattam rohanó patak vízének, mi elmossa hullámzó tükörképemet. Nem követem szemmel, csak hallásomra támaszkodva számolom lépteit, jegyzem fel útközben meglépett tetteit. A bot, mely finoman hevert el a fűben, nem közönséges, érdekes sárkány alakra faragott mintájával, de nem fáj utána a fogam és aláhulló kelméje még úgy sem érdekel. Unottan lépek még egyet előre, belekapva ruhám felhasított szalagjaiba, de meggondolom magam, még sem emelem ki őket vízből, még ha attól nehezekké is válnak. Csípőmön feszülő övhöz nyúlok inkább, kihúzva egy díszét, hosszú és hegyes, rejtett fegyver, most még is kontyba fogott hajam dísze és megtartója lesz.
- Szerinted tévedek? – Halk kacaj fodrozódik ajkaimon, de nem vagyok hajlandó szembefordulni vele. Egy sárkány, annyival több .. tehát ő nem az, a mosolyomnak mélysége lesz, hiába egy vad vagyok, egy sárkány, ezen a földön sokak által rettegett bestia. – Akkor mond meg nekem, az ember tud repülni? Képes tüzet köpni? Heteken át üres gyomorral akár sikeres harcot vívni? Magad vagy bolond, ha igennel felelsz. – Nem hagyom szóhoz jutni, mert kérdéseim csak költőiek voltak. – Igen, egy sárkány több egy embernél, aki él talán egyszáz évet. És lám, már majdnem tiszta őszinteség cseng a hangodban. – Megfordulva indulok meg, nem zavartatva, hogy búcsúzik. Azt hiszi, hogy csak így elmehet, hiszen most lépett egy igen ingatag területre, talán úgy hiszi, ennyiben hagyom, intek s útjain ketté válnak? Vagy pont abban reménykedik, hogy harcias kakas módjára neki esem? Lépteim lassúak, mozdulataim tiszták, hogy engedje, könnyebben maga mellé ereszen, s ha enged, finoman nyújtom kezem, alig érintve állát, pontosan azokba a kék ékekbe nézve. Csak figyelem egy hosszú percig, majd hátrébb vezetem kezem, nyirkos tincsei közé fúrva ujjaimat, csak lassan figyelve engedi e, hogy hozzá simuljak, vállának hajtva fejemet.
- Ez a világ magába itta az ellentéteket, nekem te ember vagy, akinek egy mozdulattal kitéphetem a gerincét, de tudod miért nem teszem?... Nagyon egyszerű, mert tudom milyen nagyszerű dolgokra vagytok képesek, dalokat szőtök, megformáljátok a fémeket, termővé teszitek a talajt, segítségére vagytok egymásnak és még is képesek vagytok mindennek az ellentétét is megalkotni. Értékesek vagytok és éppen úgy kelletek, mint a sárkányok. Folytassam? – Búgom szelíden a szavakat, aztán elhúzódom tőle, elhagyva személyes terét, újból csak figyelve őt. Vajon hogyan, mennyire cáfoltam rá velem kapcsolatos elképzeléseire, hiszen nyíltan merem mondani, halandó szemmel mért és nem sárkánnyal.

//én inkább meg sem szólalok, bocsánat, de éppen kezdek kimászni a göthösségből -.- //
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-09, 8:12 am

//Yz//

*Beszéd közben sem vette le a szemét a lányról. S míg a másik jutott szóhoz, ugyanúgy kéjes örömmel, egyre csak nézte a finom vonalakat. Nem tett hozzá semmit, és nem is próbált elvenni. Nem cáfolta a lányt, főleg nem míg beszélt. Hagyta hadd mondja el, amit gondol. Aztán a megindulás, a kacér mozgások érthetővé tették szándékát, s ez csak még jobban felizgatta a férfit. Lám, íme egy tüzes nő. Rég volt szerencséje a másik nem eme ritka jellem birtokosaival találkozni. Azonban ezt kimutatni badarság lett volna. Hadd higgye, hogy megbabonázta. Talán nem is olyan nagy hazugság lenne, ha mégis. Odaérve sárkányhölgy kimutatta foga fehérjét. A fülébe súgott szavak hatásosak lehetnének, ha nem egy mindent próbált harcosnak mondták volna. Azonban még így is ért valamit, ha nem is a célját. Míg a lány beszélt leheletnyi közelségben, a férfi még véletlenül sem cövekelt le. Még ő tartotta oda a fülét, hogy beszélhessen. Hiszen nem mulaszthat el, egy ilyen eseményt, főleg egy olyan miatt, hogy nem hallja… még véletlenül sem. Árnyként suhant át szája szegletén a hallottak hatása. Eltörni a gerincét, talán még ő maga kérné meg rá, ha nem kellene folyton valamit kajtatnia. Mintha lenne valami célja ebben az elátkozott életben. Sajnos ki kell hagynia ezt a kínálkozó lehetőséget, ahogy ki kellett Akahanánál is. Habár egy ilyen szépségtől, főleg egy sárkánytól szívesebben halna meg, azonban nincs rá ideje. S ezzel együtt a lánynak esélye sem lenne, de nem ezt osztja meg a sárkánnyal. Hogy ő erősebb, hiába nem sárkány, és vannak még rajta kívül, úgyhogy ne hordja olyan fenn az orrát, hanem inkább mást. Valami személyesebbet, de mégsem olyat amit el ne mondhatna egy sorstárnak, mert bizony az. Látszik a hölgyön, hogy az ő vére sem az életért buzog, hanem a halálért. Azért, hogy ölhessen.*
-Én nem ismerek dalokat, és nem szántok földet sem. Egyre vagyok képes csak…
~Mégpedig ölni.... így értékesnek se mondhastz.
*Ezt viszont ki se kell mondania, tudja jól a lány is. Minek háborgatni a tiszta vizet ilyen szavakkal. Még a szél is nyugodt, csak az ő lelke háborog, de ezt már megszokta. Sosem nyugszik le, megindul. A lábai magától mozdulnak a lány felé. Közel viszik, túl közel, miközben beszél. *
-Tudod, nincs az a sárkány, aki ne ezt mondaná. Mindegyik azt gondolja magáról, hogy felsőbbrendű, ez alól te sem vagy kivétel. De nem kárhoztatlak érte,-
*Ekkor már nem is neki, hanem a szemének, a szájának mondja a szavakat. Közelsége sokkal intimebb, mint azt bármilyen illem is megengedné, de ezt a lány sem vette tudomásul, hát ő miért tartsa be? Nah, igen, talán még egy perce elmenni készült, de most nem vinné el semmi. Majd ő is halkra váltott, olyan halkra, mint az előbb a lány, de nem a fülébe mondta a szavakat. Egyetlen centivel az orra előtt, a szemébe szögezve a sajátját.*
-Úgy sem tudsz változtatni rajta.
*Ezzel determinálta. „Még ha akarná sem fog menni.” Ez volt a lényeg, persze sokan ekkor jönnek azzal, „hogy de mért akarnám egyáltalán megváltoztatni? Jó nekem így!”, és lehet, hogy a sárkány is hasonlóképpen fog reagálni. Azonban ez többet jelent annál. Meghatározta a jellemét, korlátolta a szabadságát, megkérdőjelezte az akaraterejét. És mindeközben határozottságával azt is fennhangon hirdette ezzel a mondattal, hogy habár ők így gondolkodnak, téves az elképzelés. Igen, meghallotta a " szép szavakat" is, de ezt vajmi kevéssé tartja. Nem ilyennek látszik a lány, és még ha komolyan is gondolja, betartani már nem fogja tudni. Pusztán azért mert lenézi őket, ez ellentét saját magában.*

Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-11, 5:42 pm

Ed
Ölni. Tényleg csak ennyire kenne képes? Kétkedve cseng a gondolat, pedig könnyedén elfogadhatnám, de, mert az esetében létezik az a „de”, nem érzem benne azt a lángot, azt a hajthatatlan vágyat, ami csak a vért vágyja. Hajtja, üldözi kiéhezve, mint egy veszett kopó és sosem el nem ereszti. Vöröslő forrást fakaszt mindenkiből, énekként gondolva a sikolyokra, mennyei mámorban úszva, minden kínba torzult arc láttán, hogy végül csalódva a halálban keressen újabb játékszert.
Mosolygom, még mindig és vajon még meddig mulattatnak majd szavai? Ismeri egyáltalán magát? Harcban élt, ez világos talán harcban születet és abban is nőt fel, eszét még sem ragadta el halál imádata, az őrület, amely megszüli az igazi véreskezű lelkeket. Talán ő is azon az úton jár, amelyen minden harcban edzett lény és mint ilyen, felismeri majd, nem csak arra jó. Én is megtettem, szívem harcban edzett, elmém hűvös vágyakkal teli, lelkem szelíd békére áhítozik, ez maga a káosz, az összhang nélküli létezés, de egyszer kiforr és ott állhatok majd a hatalmasok sorai között, elmondva: én is tettem valamit azért, hogy világunk jobb legyen. Naiv eszmének mondaná, ha elé tárnám leghőbb vágyam, talán szép ívű ajkai végre őszinte mosolyra fordulnának, ám nem kívánom látni.
Lehunyom szemem szemérmesen, ahogy egészen közel ér, bőrömet megcsapja meleg lehelete, érzem eloszlani, de csak mikor, megszólal nézek fel rá. Az, az alig mosoly arcomon újra alakot formál, ahogy halkan nevetek, alig hangot ejtve. Megérintem, ha engedi újra az állát, talán kedvesnek tűnően simítva meg az arcát. Nem értjük meg egymást, ez talán az én hibám is, de inkább az övé, aki elhatározott valamit és akkor is azt mondja, amikor valami mással van dolga. A tett gesztusa, a sajátom, csak az ő részéről természetes, számomra ez tanult, másoktól elsajátított értelmekkel. Ez most túl közeli, mély, ami sokszor annyit jelent „kívánlak”, de nekem üres, megérintettem, mert fontos része a rávezetésnek.
- Mily kedves és .. – Lassan emelkedem lábujjhegyre, hogy néhány centivel nőjön magasságom. - .. gyöngéd. Ám egy valamit nem értek, te több vagy egy egyszerű halandónál .. vagy ahogy itt mondják, embernél, akkor te is felsőbbrendű vagy? Érveid alapján, annak kéne lenned, mert „több vagy”! – Idézem oly sokszor elejtett szavainkat, immáron nyomatékosan. Váratlan döntök úgy, hogy hátat fordítok neki és finoman testének dőlök, mintha valóban régi, nagyon régi és nagyon jó barátok lennénk. Mindezt azért, hogy érezzem szívének ritmusát, meginog e, vagy szilárdan állja a szavak próbáját, tovább ütve az ősi ritmust.(?) Az enyém csendesen dobban, tovább keringetve a szikrázó égboltra vágyó véremet, kivívta haragom egy elenyésző szeletjét, de többet álltam már ennél hazám márvány templomában. Szavak, mily gyűlöletes foglalatok, de e nélkül nem értjük egymást, pedig érthetnénk, ahogy mindenek kezdetén.
- De ne tévessz össze egy haladóval és ne is hozzájuk mérj! – Játszom a hangommal, eddig is tettem, ahogy most is hűvössé formáltam hangzását. Mindössze annyi szándékkal, hogy érezze, nem hasonlíthat össze e földrész bestiáival, hogy meg e dühödöm érte, ha még is belőlük meríti a rám kényszeríteni kívánt ideákat. Mh, mindenképpen. Mondandómat azonban oldottabban folytatom. – Sárkány, ember és még megannyi nép, mindegyik más, az egyikük egy kicsit több másoknál, a másikuk kevesebb, de hanem így lenne, mind egyformák lennénk. Te azt mondod felsőbbrendű vagyok? Én pedig azt, hogy elhatároztál valamit és abban nincs közép út, emberként mérsz fel, emberi szabályokhoz igazítasz és a ként ítélsz is el. – Ellépek, de ha meg is fordul a fejében, hogy megragad, képtelen lesz, mert emberi testem szétfoszlik, akárcsak a sós víz marta kelmék, hogy belőle testet ölthessen a kristálypikkelyekbe öltözött igaz valóm. A távolság viszont, ha el nem hátrált, pont azaz egy lépésnyi maradt közte és jobbom között. Nagy gonddal hajlítom végtagjaim, hiszen alig ér a könyökömig, ahogy a patak medrét eltorlaszolva, mindkét partját igénybe véve leheveredem, csupán, hogy ne tornyosuljak oly nagyon fölébe. A hosszú és hajlékony, de masszív nyak előnyeit élvezve lehajtom fejem, oldalról közelítve meg, úgy szólalok meg.
- Most pedig néz rám sárkányként. Hozzád képest hatalmas vagyok, de egy egérhez képest te is óriási vagy. Ezért lennék talán felsőbbrendű? Talán kérkedőnek érezted, hogy összeroppanthatnálak? Csak mérd fel kettőnk közt a különbséget és ragadozó vagyok ezt sem feledheted. Meglehet ezért lennék talán felsőbbrendű, vagy azért, mert nem tekintelek tápláléknak? – Goromba, kemény és érdes a hangom, hiszen sárkánytorkom messze nem képes olyan finom hangzásokat előcsalni. Tekintettem, mi már az acél hűvösébe öltözött, számon kérően tapad alakjára. Más szándékkal hívtam fel figyelmét, ám az most már változott, tudni szeretném, miért ítéli el ez a világ ennyire a sárkányokat.

//hű, a reag elejének megírása eszembe juttatta egy utálatos karakterem *.* | merész reag volt *.*//
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-14, 7:50 pm

//Yz, huh ez kemény volt! ^^//

*Csak a kék szempár követte a mozdulatot, amely közelebb vitte a nőt az arcához. Bizonygatás? Vagy konok ragaszkodás a már említettekhez? A kék szempár összeszükült a gondolatra. Esetleg félreértette őt a nő. Meglehet, azonban... nem gondolta volna, hogy ilyen ködös lenne amit mondott. Egyértelműnek hangzott a fejében. Halovány mosoly futott végig az arcán, mikor a sárkány neki dőlt. Tudja a nő, hogy mitől döglik a légy! Kár, hogy nem olyan a helyzet... Egy pillanatra erős késztetést érzett rá, hogy megfordítsa és újból a szép szemekbe meredjen. Ehelyett azonban csak átkarolta. Alig ért hozzá, inkább csak olyan gesztus volt ez, mint az előbbi a sárkánytól. Némileg hideg, semmit mondó, mégis nem megszokott mozdulat. Amíg a lány beszélt hallgatták egymás lélegzését, hallgatták, hogy a szívük mint veri fáradhatatlanul az élet ritmusát. Nem gyorsult fel sem az övé, sem pedig a lányé. Hallott már mástól is ilyen, és ehhez hasonlóakat. Valahogy, ez az érzés, már nem az övé. Vágyni, hogy több legyen. Ó igen, mennyit vágyott erre, mégis, megkapta végül? Azt hitte, sokáig azt hitte. Hitt benne, hogy igen. Ő másmilyen! Ő több mint az egyszerű "halandók"! Mégis, most ez csak egy szó volt. "Te több vagy". Hazugság! Mondta volna magában, de nem kellett. Nem érezte szükségességét, még annak sem. Majd a sárkány kikerült a kezei közül. Nem is kellett megerőltetnie magát, elengedte a hadúr ahogy megmozdult. Ugyanazon a helyen most nem az igéző sziréni alak állt, hanem egy fenséges, természetfelettinek ható lény. Egy igazi sárkány. Noh, ő ezt az alakot szokta meg. A sárkányok ekkorák, miért lépne hátra? Azonban amit a hölgy monodtt megvilágította előtte, hogy tényleg nem értették meg. Mindegy. Előrrébb lépett. Lassan, szinte már-már áhítattal lépett közel a sárkány hatalmas testéhez. Odaérve az oldalára meredtek kék szemei. Lassan megérintette a hideg pikkelyeket. Fémesen csillant meg mindegyik egyenként a nap fényében, mint egy-egy különálló tükördarabka. Nem figyelt a lányra, de talán most nem is kellett. Meghallgatta amit mondott, most is ott csengtek a fülében a hallottak, azonban a bőre finomsága egyelőre jobban érdekelte. Meghazudtolva az elöbbi viselkedését előszőr mutatott ki a sárkány előtt érzelmet. Mégpedig "gyengéd" érzelmeket. Mondhatni szeretettel simította végig kezével a hideg, pengéhez hasonlatos pikkelyeket. Ha most dőlt volna neki női alakjában a lány, biztosan észrevenné a változást, ám így sem féltendő. Egyértelmű a jel annak aki figyeli, hogy néz a sárkány alakra Dylan. Ám ebben nem csak puszta érzelmi hullámzás volt, meg volt a maga szerepe is. A pikkelyek tényleg biztos védelmet jelentenek viselőjének. Kemények mint az acél és egyben könnyűek is. Nem hátráltatják a repülésben. Az átváltozása, jobban mondva a visszaváltozása pedig egyszerűen a semmiből történt, és sokkal gyorsabban ment végbe mint az eddigiekké, akikkel találkozott.*
~Mint a szél... nem is, sokkal inkább vihar! Vihar sárkány...
*Egy félfordulatott vett, hogy a szemébe nézhessen. Elszánt, komoly arccal, visszavedledve a régi komolyságába.*
-Ne érts félre.
*Mondta ki miközben újra az égre meredt tekintetével. Erre a mozdulatra teljesen hátat fordított a sárkánynak, de ezt nem elősszőr tette meg előtte. Kissé vontatottan folytatta a beszédet, mint aki egyetlen hangot sem akar elpazarolni. Egyetlen szót sem felslegesen kimondani. Mindent a maga helyén, a maga idejében, a neki szánt értelemmel.*
-Nem állt szándékomban lebecsülni a sárkányokat, és az embereket sem felmagasztalni. Annál nem mint megérdemlik.
*Őket. Harmadik személyben beszélt az emberekről. Tehát nem "minket", nem sorolja magát közéjük.*
-Azonban,...
~Nem egyszer láttam hatalmas bestiákat a porba hullani varázstalan emberek kezétől...
*Visszafordúlva szinte feddőn szóllott a lányhoz.*
-...arra akartam célozni, hogy mindeki sebezhető.
Te is, én is! Az pedig, hogy kicsivel tovább bírjuk vajmi keveset jelent a véágeredményt nézve.
*Eddig szúrós tekintette a nagy sárkányt érte. A mondat befejeztével viszont visszafordúlt és a lábával felkapta a botját. Elkapva röptében, a bot segítségével rántotta le a köpenyét a fa ágáról, ahová tette még mikor idejött. A köpenyt felcsatolta, s csak azután nézett újra a sárkány szemébe. Erős, mindent kiállt, mindent legyőző tekintete volt.*
-Te másmilyen vagy mint én, és talán az az út a jobb,
de soha ne feledd, hogy mind halandók vagyunk!
Ha elbízod magad meghalsz.
*Ezzel a helyére tette a botot is. Az övbe szúrva, a köpeny alá gondosan. Axis némán hallgatta a jelenetet. Nem akart bele szólni. Nem tartotta fontosnak, sőt jobb ha most egyedül bírkózik meg Lovasa a felszínre hozott fájdalmakkal. Pont most mikor elhatározta, hogy véget vett a céltalan szállingózásnak és komolyan a nyomába ered annak a kis fruskának, azzal kell találkoznia, hogy még a sárkányok sem mind a vérért élnek. Pedig abban edződött, látszik a hölgyön. Talán, ... talán jól gondolja, de neki ehhez semmi köze! Nem lehet. Túl sokat ölt, már nem lehet...*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-17, 8:12 pm

Meghallgatott, s most csendesen vár, bennem még is megmaradt, azaz érzés, hogy külön látja ezt és a másik formát. Az álcát itt és praktikus testet a hazámban, meglehet ez adja mindennek a gyökerét, minden olyan érzelem magját, ami éket ver a népek közé? Nem tuják s talán elképzelni sem bírják, hogy a mögött a hűvös szempár, szép arc, sudár alak mögött valami egészen más munkálkodik. Egy ösztön hajtotta szív, amely a magasba szólít, ha derűs, avagy éppen borús az ég, pusztán élvezve a szél és az ég szabadsága. Nincs különbözőség, az ég egyformán fogadja azokat, akik bodros hullámai közé vetik magukat. Vagy a puszták felett vitorlázva a tájak bújva, házak, emberek, szökkenő szarvasok, a vadász, amely válogat.
Mikor megérint, érzem a változást rajta, igen érzem és nem látom, talán sok sárkány eldobta a szaglásának ezt a részét, hogy kiérezze a változásokat. Azonban nem csak a halott szövetek adják hírét annak, hogy hol és mióta leledzenek, az élő éppen úgy árulkodik, izgatottságról, félelemről, betegségről. Az ő esetében valami egészen másról, mintha azzá a hatalmas tengerré válna, ami habjaival körbeveszi az összes szárazföldet, most sekélyen, érdeklődve gyönyörködik az újban, hogy talán fellobbanjon. Üvöltve tomboljon, elveszejtve ezreket. Kellemesen ér ujjainak finom mozdulata, mert bár szilád minden egyes ametiszt kristály, érzem merre jár és mit tesz. Nem intem óva, hogy csak lapján táncoljon ujjaival, mert élei a legpuhább érintésre is felnyesik bőrét, szóvá sem teszem, hiszen nem ritka vad vagyok, ki a bundáját félti.
Ahogy megszólal, tágabbra nyitom szemem, s most én burkolódzom a hallgatás köpenyegébe, szelíden követve, alig mozdulattal az övéit, ugyan meg-megragad tekintetem azon a különös boton. Aztán én is az égre pillantok, a vágy fel is éled bennem: menni, repülni, minél magasabbra, minél gyorsabban. Tüdőm megtelik levegővel, megemeli minden bordám, elcsúsztatva a természet alkotta vértem szemeit, megtörve és szerteszórva a fényt, sötétlilába, halvány feketébe öltöztetve színeit. A szavai itt tartanak, nem szögeznek a földhöz, olyanról ejt szót, amit magam is nagyon jól tudok, láttam, láttam hogyan hullnak porba a hatalmasok, a leggyengébbek keze által. És megül elmém közepén a célom, feladatom karba tett kezű mustráló hírnöke, intve ró meg, hogy könnyelműen csevegek, hagyva elrohanni az értékes időt. A talán értékes időt, hiszen meglehet évszázadokig nem lesz baj és itt is trónol egy de, mert mi történik akkor, ha ősanyánk megébred ezeken a partokon. Elbírja ez a vidék azt a pusztító elemi erőt, hiszen ő alkotónk, itt istennek neveznék.
Lehunyom szemem és nem rejtem el magam, ő készen áll, hogy útra keljen, de én elsüppedek érzéseim viaskodó tömkelegében. Torkomban megrezzennek a szálak, moraj, távoli dörgés talán, mi mélyülve vibrál fogaim között. Az ég felé nyújtózom, mely sötétül, felhőket szülve, szürke vattába csomagolja az egyre fakóbb eget, a szél is végigszáguld a tájon, fűszeres illatába immáron belecsempészve az őszi eső kesernyéjét.
- Mondanivalónk egy, csupán a szavaink különbözőek. – Szólalok meg, lassan eszmélve a változásra. Nem mágia, ez nem az! Csupán a puszta kapcsolat azzal az elemmel, amiből születtem, mert nekem nem volt héjbölcsőm. Lehet, ezért sem ismerek korlátokat, csak szabályokat, ahogy népem minden tagja.
- Kicsit elragadtattam magam. – Emelem hozzá közel a fejem. – De most már engedem könnyezni az eget. – Megemelkedem, újra folyásnak engedve a patakot, kitárom szárnyaim, én érzem még rajtuk a tenger sós ízét, akkor repültem utoljára. Ellépek, lazán magam mellé engedve szárnyaim. – Mind mások vagyunk és mind a saját magunk választotta úton haladunk, létezik a sors és a felsőbb akarat, de minden élőnek részéül jutott, hogy szabadon válasszon. Így, még ha azt is mondják, nincs két lélek, aki ugyan azt az utat tenné meg és … még akik örökléttel átkozottak, nos, az ő útjuk végén is a Halál vár. – Koppantak az első cseppek a pikkelyeimen.
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-20, 6:23 pm

//Yz.//

*Lassan borúsabbá válik az ég. Ő pedig a sárkány közelében áll egy fa alatt.*
-... ha elbízod magad, meghalsz.
*Csengnek utolsó szavai a levegőben. Most a sárkány mereng el magában. Talán életről, halálról, a múltjáról, mellyek neki is felidéződtek az előbbi percekben. Mind halandók vagyunk. Igaz, még azok is meghallnak akik öröklétre kárhozottak. Lesüti a szemét. Valahogy bántó az eső. Fájdalmas mosoly üli meg az arcát, mely úgy néz ki, hosszú pillanatokig fogja uralni.*
~Félted őt. Úgy ahogy félted az összes sárkányt is.
*Válasz nem jött, még csak csendre intés sem. Jól gondolta az Óriás, de Lovasa túl büszke, túl kíméltelen ahhoz, hogy beismerje, még magával szemben is. Ugyan, ő kit sajnálna, sajnálhatna meg? Senkit sem sajnál, mert így könnyebb. Eldöntötte.*
~Ne hadovázz...
*Próbálja menteni helyzetét a gondolatban vívott csatában. Közben az eső tovább szemerkél. A sárkány feláll és tovasodródik az addig megrekedt vízfolyam. Az a folyócska sosem áll meg. Sem esőben, sem napsütésben. Mindig fáradhatatlanul megy a neki kirendelt úton. Neki is van egy, nem tévesztheti szem elöl. Igen, mind mások vagyunk, mindünk más úton jár. Lehet jobban vágyna arra, amit a lány képvisel. Nem bűnözőként, közönséges gyilkosként gondolni magára, másokra. Nem úgy tekinteni a világra mint ellenségre, de nem panaszkodhat. Ez az ő útja. //Tiszta sors duma xD// Talán másképp lett volna, ha akkor régen nem pusztítják el a szülőföldjét, talán más lett volna, ha nem jut be Dagorlad katonaságába, talán minden más lett volna, ha nem találkozik Akirával, de így lett. Ezen változtatni már nem tud. Eloyah a fejét akarja, Evolyran számára ellenséges betolakodó, Lanuria pedig nem az ő világa. Egyedül van. És, hogy ne örűljön bele folytatja azt az utat amit eddig kapott. Talán egyszer másképp lesz, és nem kell többet ölnie. Jön majd valaki aki erősebb nálla. A fájó mosoly a föld felé egyszer csak szélesebbre vált. Egy tudatos, sejtelmes mosoly futott végig az arcán.*
-Igazad van...
*Mondta a földnek, a sárkányhoz intézett szavait.*
~"létezik a sors és a felsőbb akarat"..."Mind mások vagyunk" ... "mind a saját magunk választotta úton haladunk" ... választhattam volna a halált, de nem tettem!,... És ehhez tartom magam!
*Újra becsukta a szemét, és egy könnyed, fölényes mozdulattal annak a fának egy vastagabb ágára ugrott, amelyik alatt állt. Szép terebélyees fárol van szó, melynek ágai a szélrózsa minden irányába nyújtózkodnak, s mint olyant könnyen meg lehet mászni, még a kezét is alig kellett használnia. Felugorva újra előbb az égre, majd a sárkányra meredt kék kristályaival. Ezek a szemek azonban nem árulkodtak a benne kavargó örvényről.*
-Látom indúlni szeretnél!
Akkor legyen ez a búcsú, ... hogy láthatom, amint beleolvadsz a szürkés égboltba.
*Mondata után visszakerült a régi "fiús" mosoly is az arcára. Az amivel fogadta még napsütésben a vihar-hercegnőt. Búcsúja pedig egy meghajlás volt a részéről. Elismerés a szépségnek, erőnek, és káprázatnak eme fenséges elegyéért. Mozdultában meglebbent a kék köpeny is rajta, s mintha kikukucskálna mögülle, a bot is megjelent egy pillanatra. Az a titokzatos, sárkány mintás bot.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-22, 6:16 pm

Elterpeszkednek a cseppek pikkelyeimen, hogy összehúzódva ezernyi kisebbre oszoljanak és finom, leheletvékony csíkot húzva legördüljenek. Könnyek, minden víz és szél elemű lény könnyei ezek, édesek és éltetőek, legyenek bármily fájdalmasak is, még sem vész ki belőlük az érzés, most is áthatja a vágy, másoké és köztük az enyém, hogy megfürödhessem bennük, lemosva portól mocskos testem. Az itteniek is vágyják ezt a jelenséget, hogy elvetett növényeik erőre kapjanak, a patak megduzzadjon és az elszivárgó víz megemelje a kút szintjét és így ember és jószága nem fog szomjazni. A természet sem!
Mélyet szippantok, élvezve a rothadó levelek kesernyés ízét, erős illatát, amit nem gyengít el az eső, csak hozzávegyíti a volt por, most vékony sár lágy illatát. Ezeket élvezem, talán oly módon, mint az öregek a pipafüvet a verandán, pont egy ilyen délután. Mikor a Nap még élesen ragyog, de a felhőkön át szűrt opálossá teszi a világot. Jó a vihar, de most elrontana mindent. Elég ez a cseppnyi sejtelmesség, ami megüli a tájat, szellemjárta, csodahozó, mesebeli, ahogy párát lehel a föld, hangtalan nyögve a kövéredő vízcseppek alatt. Mintha e két elem buja szerető lenne, akik oly távol kénytelenek létezni és kapcsolatuk szinte állandó rombolásból áll, ilyenkor csak egymást élvezik.
Szerény gondolatok ezek, de nem ütnek vízhangot, elülnek szépen a bennem lappangó mélység fenekéig érve, mert a felszín amilyen nyugodt most, oly háborgó is tud lenni, mint a felkorbácsolt tenger. Ahogy ő megugrik, ellassuló szívem üteme is magára talál, alig rezzen meg testem, ahogy pillanatokat felölelő merengésemből ébredek és immáron követem minden könnyed, egészen légiesnek tűnő mozdulatát. Vele haladok, ágról-ágra, míg nem kell meghajolnom irányába. Tetszik eme leleményesség, ezért hát nem vagyok rest egészen közel emelni hozzá a fejem, a karját sem kell kinyújtania, hogy orromra tehesse tenyerét, de a kósza levél megmutatja mennyire veszedelmesek a kis csillámló képződmények. Lehánt kérget és könnyedén szel, egyenesen darabokat a zöldből. Szavaira finoman ingatom meg a fejem, ó nem, nem készültem indulni, hagyományos értelemben nem, vagy fogalmazzak úgy, hogy nem akartam még itt hagyni. Számomra kellemetlen át és visszaalakulni, fárasztó is, mert nem vagyok hozzászokva és ez a vidék –emlékeztetnem kell magam rá, nem nézi jó szemmel a sárkányt, főként, ha eleven.
- M-m. Vágyom az éget, mint tompa élű penge a fenőkövet. – Az égre emelem tekintetem, fürkészve kémlelem a szürke fellegeket, amik mosolyt szülnek szájam sarkában, cinkosaim most eme borús felhők. Fösvényen terpeszkednek el az égen, sodródva a szélben egyre szélesebben, messzebbre hintve az ősz hűvös cseppjeit. Egy magamfajta elbújhat bennük, mintha nem is lennék, csak a kósza erejét próbálgató menydörgés és a messziről felhőket villámlóvá tevő villámok. Ennyi lennék!
- Itt töltöm az időm estig. – Csak csupán egy egyszerű tényközlés volt a részemről, az előbbi lágy hang helyett, újból üresen adva a jelennek a szavakat. Változom, percről percre mindig más és más oldalamat mutatva meg, így tartva bizonytalanságban a hozzám közeledőt. Miként szóljon? Mit tegyen? Vagy mit ne? Mert robbanok, vagy csendesen tűröm, tán még kacagok is, lágyan, aljasan. Kitárom szárnyaim, felágaskodom, mielőtt ellökném magam még is ránézek, utoljára, vagy talán megvár? Hát, ezt majd ő dönti el, de nem most! Mancsommal nyúlok érte, az egyetlen olyan része ez testemnek, amit nem fednek a kristályok. Az a puha párnácskák és a kiereszthető karmok, amik között helyt kapott. Esélye ugyan van meglógni, de hátha elfogadja a nyers invitálást. Szárnyam megemel, midőn csapok vele és emelkedésem segítve el is rugóm magam a földtől karmaimmal mélyen belemarva, aztán szárnycsapás szárnycsapást követ. Mint a nyíl, egyenesen haladok felfelé, engedve hogy torkomból felszakadjon a szabadság érzése, mély és vad, dobok talán, nagymacskák üvöltése, mennydörgés. Egyikre sem hasonlít és még is közel áll hozzá.
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 39
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime2011-11-25, 11:45 am

//Yz//

*Ahogy áll a nagy fa ágán, a sárkány nem hogy menni készülne, köszönne, búcsúzna, hahh de nem is várta volna, azonban tényleg menni készült, vagy csak vágyott rá, de vágyni biztosan vágyott arra. Hiszen olyan sóvárogva nézte az eget. Joh, ő sem egészen a nőt nézte mindvégig, de nála, „földinél” az ég, s a felhők bámulása mást jelent, mint egy sárkánynál. Hogy mit? Más helyek, más világok keresését, nyugalomra óhajtozást, melyet soha nem kaphat meg, csak a halál árán. Nyugalmat akart, de sem a vére sem a helyzete nem engedi meg ezt. Mindig előre, valami veszélyes után… talán ez ő. S most a hölgy, felé nyúl. Kijelenti, hogy nem megy, itt marad estére. Hol, itt? Hiszen esik! Elmosolyodik a gondolatra, na igen. Ez a nő talán még inkább elemében érzi magát, most hogy az ég is a színeit vette fel köpenyéül. Az erős, éles karmokkal teli mellső láb fenyegetően közeledik. Ám számára olyan lassan halad, hogy arra is jutna ideje, hogy megszámolja a pikkelyeket rajta. Ellenséges mozdulat lehetne ez bármilyen másik helyzetben, … most viszont … most, még az is megfordul a fejében, hogy enged. Axis mélyen hallgat belül, attól fél, ha megszólítaná, kiesne Lovasa ebből az érzelmi kábulatból, s talán félre ugrana már reflexből is. Hagyja magát… Megfordul a fejébe az a gondolat is, hogy ha a sárkány akarná, már nem élne. Hehh, de nem akarja, maga mondta ki. Sőt miért is gondolkozik ezen, mikor számtalan más, ettől veszélyesebb helyzetben nem gondolt erre? Miért szeretne meghalni? … Csak az időjárás hangulata ilyen. Borús, szomorú, tökéletes a halálra, mégis. Nem szeretne meghalni, és ez valahogy mindenek ellenére jó érzés. Van még dolga itt, még ha nem is érzi túl nagy jelentőségét, van mit tennie, és ez jó érzés.*
~Nem olyan, mint Fatima. Azon a nőn látszik a bezárt másik énje, az igazi, de ez itt. Ez egy igazi sárkány.
*Kellemes érzés volt a zuhogó esőbe belemosolyogni. Nos, itt „fekszik” tehetetlenül egy karcsú szépség karmai, azaz élet és halál közt a levegőben, esőben ázva és ő mosolyog. Már csak azon is, hogy így még nem járt. Otthon… „otthon”…? , biztos kinéznék miatta, de legalábbis sugdolóznának róla egy darabig.*
~Milyen?~* Bátorkodott megszólalni útitársa is a botban. Dylan vágott rá egy fintort, mire a sárkány nevetni kezdett bent.*
~Azért annyira nem jó, és ne nevess. Semmi vicces nincs benne!
~Dehogynem, kedves Lovasom, dehogynem!~ *A fura kacaj ezennel nem akart megszűnni. Újra és újra feléledt, amint az óriás rágondolt arra a fintorra. Dylan eközben a sárkányhölgyhöz fordult.*
-Nem azért, de meg tudok ülni a hátadon is! Feldobhatnál, persze csak akkor, ha nem akarod, hogy a fejembe szálljon a vér és elájuljak.
*Na jah, Edward csak úgy elveszítené az eszméletét egy kis fejfájástól. Nem is úgy mondta, mint ha komolyan gondolná. De mi tagadás, azért nem túl jó érzés így „utazni”. *

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Nyugati szeglet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nyugati szeglet   Nyugati szeglet Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Nyugati szeglet
Vissza az elejére 
1 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 10 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Nyugati szeglet-
Ugrás: