Nyugati szeglet

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-23, 11:51 pm

5. küldetés - Banditák

* Egy apró szekér lassú monoton zaja zavarja meg a Nyugati szeglet néven elhíresült sík terület nyugalmát. Nincs is miért sietnie, hiszen áruját már leszállította Verinol városába, és mint tudjuk a pénz melyet érte kapott, nem tartozik a romlandó termékek közé. Hogy is tartozna?
A szekéren most is csupán egyetlen egyszerű ruhába öltözött fiatal nő utazik, akit egyre gyakrabban csap meg a fáradtság szele. Azt ugyan nehéz lenne megállapítani, hogy csupán a folyamatos napsütés, a monoton táj és a szekér ütemes rázkódása az, mi egyszerűen ezért felelős, vagy netán az utolsó pihenése óta véghezvitt varázslatok száma és azok bonyolultsága az, mi teljesen kimerítettét. Netalán tán a két tényező együttese, de a lényegen ez nem változtat.
Kesa szemei egyre nehezebben állnak ellen a gravitációnak és egyre hosszabb ideig maradnak lecsukva, még úgy is, hogy Kesa arcát elégedett mosoly jellemzi az út során, hiszen a verinoli kiruccanás messze túlszárnyalta elvárásait.
Egy szellem, mely vigyáz a laborjára, miközben ő végezheti szokásos teendőit, netalán tán kísérleteit, és nem kell tartania a kíváncsi szemektől. Ez több mint, amit remélhetett.
Hamarosan szemhéjai már egyáltalán nem emelkednek fel, miközben álma hasonlóan bíztatónak bizonyul, mint ahogy azt korábbi kilátásai is sejtetik.
Mígnem álmából egy hideg tárgy érintése ragadja ki.
- Csakhogy magadhoz tértél!
* Az útjába eső egyik erdőség szélén áll, ahol egy férfi szegezte torkához hosszú kardját, miközben öt másik a szekér körül foglal helyet, és egy pedig a lovat tartotta szorosan, hogy még véletlenül se szabadulhasson célpontjuk.
Kesa azonnal hátra rándul, ahova követi a hideg penge is. Nincs mit tenni. Elkapták. A hírtelen ébredésnek hála még nem érzi a fáradtságot, de a torokhoz szegezett penge minden szabadulási kísérlet gondolatát mellőzi belőle. *
- Kik vagytok?
- Hogy mi?
* Szólal meg a kardot tartó.*
- Csupán néhány szabad felfogású, kiket rosszul ítél meg az átlagos polgár.
* A többiek csak nevetnek, főnökük miképpen járja körbe a hétköznapi zsivány fogalmát. *
- Ilyen fogadtatás mellett még csodálkozol a rossz megítélésen?
* Kesa szavaira csak még hangosabb nevetés tör ki, miközben egyikük sem feledkezik meg feladatáról. Nem mintha az, bármit is segítene egy torokhoz szegezett kard esetén.*
- Lám-lám! Kivel hozott össze minket a sors?!
* Érezve a riválist máris komolyabbra fordítja a szót, ráadásul a kardot is enyhén Kesa torkába nyomja, hogy érezhesse a helyzet komolyságát. *
- Luna Fergala. Kereskedő.
* A főnök szemei kikerekednek, és egy kisebb mosoly is megjelenik rajta. *
- Kereskedő?
* Kérdez vissza. *
- Nocsak mit fogtunk!
- Igen, de ha egy véleményt megengedsz?
* Megkocogtatja a kard pengéjét, mielőtt válaszolna. *
- Nem a legjobbkor próbáltok meg kifosztani.
- Ugyan miért nem?
* Kesa érzi, hogy a valódi indokot nem mondhatja el, miszerint a bevételének jelentős részét felélte, a kristályok beszerzésére, amivel a szellemet magához láncolta, és a Ferhadra kent főzet keretébe, így ki kell találnia valamit. *
- Mert nem hozott annyit az áru, mint reméltem.
- Szóval csak hozott valamit!
* Már kapja is vissza a választ.*
- Persze, hogy hozott! Különben miféle kereskedő lennék? De nem annyit, mint reméltem.
* Szól vissza némileg sértődötten. Buzgóságáért egy újabb kardnyom a jutalma torkán.
Több se kell, hogy megértse helyzetét, s már oldja is le övéről az erszényt, hogy a kardot tartó felé dobja. Ő kicsit megrázza az erszényt, hogy hallja a csengését.*
- Ez minden?
* Kérdőn néz vissza a szekéren helyet foglaló Kesára.*
- Ha nem hiszed, néz rá a szekérre!
* Mutat hátra az üres szekérre. *
- Megmondtam, hogy rosszkor kaptatok el.
* Mindkét vállát felhúzza, hogy ő erről ugyan nem tehet. *
- Azért annyira nem rosszkor! Még hasznodat vehetjük!
* A társaság hangos nevetésben tör ki. Ők értik mire gondol a vezér. *
- Ez a mi főnökünk!
* Kiabálja az egyik. Lassan már Kesának is kezd leesni, mire gondolnak. Aggodalom kezd kiülni arcára. *
- Ráadásul arról a kardról se feledkezz meg!
* Bök Kesa oldalára. *
- Minden támogatást szívesen veszünk.
* Egyesek újra elkezdenek nevetni, miközben Kesa leoldja oldaláról a kardot, majd tőrével egyetemben a szekér mellé a földre dobja. *
- Hoff!
* A főnök parancsára már ugrik is az egyik férfi és felkapja a két fegyvert. *
- Irány a tábor!
* A banda vezére ezzel leengedi a kardját, de Kesának még így sincs sok esélye a szabadulásra, hiszen a szekeret körülvevő öt férfi közül kettő kezében is íj feszül, ami felé van irányítva, és mivel nem akarja próbára tenni a képességüket, így nyugodtan várja, míg a főnökük a szekér másik végére nem sétál, és ott felszállva visszahelyezze a kardot Kesa álla alá. *
- Kövesd a fiúkat!
* Adja ki a parancsot, miközben azok egyre mélyebben haladnak az erdőben, ami mellett eredetileg el kellett volna haladnia. *
- Erre egyáltalán nincs szükség.
* Állával megkocogtatja a kard lapját. *
- Miért ellenkeznék?
- Jobb is, ha nem teszed, különben, még véletlen elvétem vágni azt a formás nyakacskádat.
- Csak nem tartasz ennyire egy védtelen nőtől?
- Védtelen?
* Elmosolyodik. *
- Majd ha átvizsgáltunk, kiderül. Addig jó helyen van az a penge, ahol van.
* Kesa is elmosolyodik. *
- Óvatos vagy! Ez tetszik!
* Rövid szünet után folytatja *
- Melyik emberedre bízol egy ilyen fontos feladatot?
- Hamarosan megtudod!
* Érezve, hogy ezzel a beszélgetés ezen része véget ér, Kesa nem is próbálkozik tovább, míg szekerével együtt egy kisebb táborhoz vezetik. Legalább egy tucat felállított sátor jelenti a tábort, és ahogy megérkeznek, egy újabb férfi csatalakozik hozzájuk az erdőből, és egy másik az egyik sátorból lép ki.
A Kesa mellett ülő az utóbbit szólítja meg, aki lassan már túl van élete fénykorán, de még mindig egy kellően megtermett, kimondottan erőteljes felépítésű kopasz férfi volt. Kesa ha korábban nem hallotta volna a többiek nevetése közben, hogy a mellette ülő a főnök, biztosra vette volna, hogy ez a kopasz az. *
- Ááá! Emergon, mit szólsz a kapáshoz?
* A férfi hideg szemekkel lassan végig méri a szekéren ülő nőt. Kesát már szinte azonnal kirázza a hideg a férfi tekintetétől. *
- Érettebbet nem találtatok?
* Száját elhúzva mered továbbra is rideg tekintettel Kesára. Kesa érzi, hogy más helyzetben már valamilyen módon visszaszólt volna, de ez nem normális helyzet, és jobb minél távolabb maradnia a kopasztól.
Hosszú pillanatoknak kell eltelnie, mire a szekéren ülő elneveti magát. *
- Emergon, sosem változol!
- Kötözzétek meg! És Hoff, te vigyázol rá elsőnek! Tornek meg kutassa át rejtett fegyverekért!
* A főnök megvárja, míg valaki átveszi a vendégük felügyeletét, majd az erszénnyel együtt az egyik sátorba megy. Kesa szerint a sajátjába, de nincs ideje sokáig nézni, mert megjelenik Hoff, egy kicsit alacsonyabb, kopaszodó alak, akinek a kezében Kesa saját kardja virít, hogy azzal biztosítsa előnyét, miközben a nő leszáll a szekérről.
Addigra a társaságuk is bővült egy harmadik taggal. Egy fiatalabb férfival, kinek még alig kezdett pelyhedzeni az álla, de már most úgy bánik a késsel, mint a banda egyik tagja sem. Most is ott virít kezeiben egy-egy darab. *
- Hol szeretnéd? Itt, ahol mindenki látja, vagy egy elhagyatottabb helyen?
* A végére arcának egyik felén, mintha mosolyszerű groteszk tekintet jelenne meg, melytől Kesát ismételten kirázza a hideg. *
- Essünk túl rajta mihamarabb!
* Némi magabiztosságot próbál hangjába rejteni, remélve, hogy azzal és válaszával sikerül némi biztonságot szereznie magának.
Viszont mikor egyre többen kezdenek köréjük gyűlni, és kivétel nélkül mindegyik arcán ismerős vigyort vél felfedezni, már nem is olyan biztos döntésében. *
- Ahogy kívánod!
* Tornek megvárja, míg minden érdeklődő elfoglalja a helyét, majd egy látványos mozdulattal teszi helyére a két tőrt, hogy kezei felszabaduljanak, és kellemesnek egyáltalán nem mondható módon megkezdje Kesa alapos átvizsgálását, miközben a többek, természetesen Kesa kivételével, igen hangosan élvezik a műsort.
Tornek alapos munkát végez, Kesa egyetlen porcikája sem marad ki a vizsgálat alól, ami teljesen egyértelművé teszi Kesa számára, hogy nem egy úriemberrel van dolga, főleg hogy kaján vigyora jelzi, mennyire élvezi helyzetét.
Kesa először csupán elhúzódni próbál a mocskos kezek érintésétől, de azok továbbra is kényes pontokon folytatják a ”kutatást”. Tornek kivételével minden jelenlévő jól láthatja, hogy csupán az aktuális helyzet az, mely védelmet jelent számára egy akkora pofon elől, amekkorát Kesa csak képes lekeverni. Helyette csupán olyan erősen szorítja ökölbe a kezét, amennyire csak bírja. *
- Mégis mit gondolsz, mit fogsz ott találni?
* Kiabál rá a fiúra, miközben újra kibújik az illetéktelen ujjak közül. *
- Addig nem tudhatom, amíg meg nem néztem.
* Kaján vigyora csak még szélesebbre húzódik. Láthatóan egyre jobban élvezi helyzetét, de hiába az alapos kutatás, ha nincs mit találni, akkor nem is fog. Ez így van most is. *
- Akkor most próbáljuk újra! Kevesebb ruhával!
* Azzal már villan is a kezében a két penge, hogy nekiessen. Kesa arca pedig olyan fehérre vált, amit bármelyik fehér elf megirigyelhetne. *
- Tornek! Eleget szórakoztál!
* Ismerős hang üti meg Kesa fülét. A banda vezére az, aki nemrég fejezte be a zsákmány átszámolását, és utána csatlakozott a nézőkhöz. *
- Hoff ügyelj rá!
* A kedvetlenség hangja fut végig a társaságon, ahogy mindenkiben tudatosul, a műsor jelenleg itt ér véget.
Lassan mindenki elindul teendőit intézni, miközben Hoff egy fához kíséri Kesát, aki szép fokozatosan szerzi vissza arcának eredeti színét. *
- Most maradj veszteg!
* Bár ez egy alkalmas helyzet lenne Kesa számára, hogy megszökhessen, hiszen Hoff a kezét és lábát összekötő kötéllel van elfogadva, de hiába a lehetőség, ha szabadsága rövidéletű lenne, hiszen se helyismerete, se kellő ereje nincs meg, hogy hosszabb ideig elkerülhesse fogva tartóit. *
- Mióta éltek itt?
* Még kissé meg is könnyíti Hoff dolgát, hogy belemenjen a beszélgetésbe, hiszen minden apró információ igen fontos lehet most számára. *
- Pár hónapja, azt hiszem.
- Gondolom, a katonák a létezésetekről sem tudnak.
- Ha tudnak is, jól titkolják.
- Nem csodálom, igen körültekintőnek tűnik a főnökötök.
* Szándékosan marad ennél a megszólításnál, hiszen korábban ők is ezt használták. *
- Hogy Arnakh? Hát igen. Nem hiába ő vezet minket.
* Közben Hoff végez a kötéllel, ezért Kesa is elhallgat, és megpróbálja megtalálni a legkényelmesebb helyzetet. Hoff azonban nem megy túl messzire, csupán pár méterrel arrébb, egy másik fának veti a hátát, hogy úgy tarthassa szemmel Kesát, miközben egy menet közben felvett nagyobb ágat kezd el farigcsálni késével.
A fa alatt összekötözve, csak úgy vonaglani látszik az idő, miközben a folyamatos farigcsálás hangja is egyre idegesítőbbé kezd válni számára.
Ezt a monoton, egyre idegesítőbb helyzetet szakítja félbe Tornek széles vigyorral történő megjelenése.
Már csak ő hiányzott Kesának ebbe a helyzetbe. Hoff is felhagy farigcsálásával, hogy Tornekre figyeljen. *
- A főnök látni kíván!
* A szavak végére a vigyor, olyan groteszké válik, hogy Kesa már inkább hallgatná tovább az idegesítő farigcsálást, mintsem, hogy Arnakhkal találkozzon. *
- Miért?
* Végül csak felteszi azt a kérdést, ami foglalkoztatja. *
- Ha nem vagy éhes, akár itt is maradhatsz!
* Végül egy bólintással adja meg magát Kesa, azzal Hoff feltápászkodik helyéről, és a kötelet úgy oldja ki, hogy Kesa keze még mindig össze legyen kötve, míg lábáról felszabaduló kötélköteggel akár vetni is lehessen.
Ezt fogja meg Tornek, hogy útra buzdítsa Kesát. *
- Látnod kellett volna az arcodat. Igazán vicces volt.
* Kesa csak némán halad a fiú mellett, míg ahhoz a sátorhoz nem kísérik, ahova korábban is bement Arnakh.
Végül Kesa kezeiről is lekerül a kötél. *
- Ha hiányoznék, itt leszek a közelben.
* Szemöldökét is felemeli, mintha csak élvezné Kesa aggodalmát a feléje. *
- Túl közel!
* A választ meg sem várva lép be a sátorba.
A sátorban belseje meglepően díszesnek bizonyul, már egy sátorhoz képest. Több gyertya fénye világítja be a helységet, miközben egy nagyobb asztalon is található belőle pár darab, sőt az asztalon ízlésesen elkészített vadhús pihen, amit nem is igen ért Kesa, hogy is került oda, hiszen neki semmiféle készülődés nem tűnt fel. Az asztal mellett két szék foglal helyet egymással szemben, miközben a sátor többi részét egy kényelmesnek kinéző fekvőhely és több ízlésesen elhelyezett párna teszi ki. *
- Gyere beljebb!
* Kesa szó nélkül tesz eleget a kérésnek, miközben még mindig a sátor belsejét figyeli, hiszen van mit. Az egyik sarokban egyszer csak megpillantja saját fegyvereit, amit korábba vettek el tőle. Körülöttük néhány összetekert tekercs foglal helyet, tartalmukat mélyen magukba rejtve, miközben még néhány díszesebb tárgy is helyet foglal a sátorban. *
- Úgy vélem nem erre számítottál.
* Rövid szünet elteltével érkezik rá csak a válasz, mire Kesa szemei sikeresen körbeérnek a sátor belsején. *
- Kellemesen csalódtam.
* Kellemes mosoly keretében töri meg eddigi csendjét, miközben végig Arnakhot figyeli. *
- Hol marad az egyszerűség és a nyers barbarizmus?
* Korábbi válaszai miatt érzi, hogy felteheti ezt a kérdést Arnokhnak. Megfelelő választ fog rá kapni, s nem fogja fejét vetetni az ilyen megszólalásért, de azért, hogy ez biztosan így is legyen, egy újabb mosolyt enged el a férfi felé. *
- A sátron kívül felejtettem, de ha így hiányzik, hozatok belőle egy keveset.
- Nem kéne elrontani, ezt a hangulatot.
- Akkor ne is tegyük!
* Kezével invitálja Kesát az asztalhoz, hogy ott kényelmesen helyet foglalhasson. Így is történik. Kesa némileg sajnálja, hogy nemesi ruházata helyett most ezzel a pórias kereskedő álcával kell beérnie, de nincs mit tennie. *
- Azt azonban még mindig nem értem, hogy járhatja egy fiatal nő kereskedőként ezt a vidéket?
* Kesa egy hosszabb pillantás után rezzenéstelenül néz fel Arnokhra. Már magában annyiszor megválaszolta ezt a kérdést, hogy szinte maga is elhiszi. *
- Nem olyan nehéz, ha az ember csak ezt az életet ismeri.
- Értem, és sosem gondoltál arra, hogy változtass ezen?
* Kesa némileg mintha elgondolkodna a kérdésen, mielőtt válaszolna. *
- A városi élet túl nyugodt számomra. Már próbáltam.
- És a városon kívül?
- Talán egyszer annak is eljön az ideje.
* Nyugodtan néz mélyen a férfi szeméibe.
A beszélgetés tovább folytatódik, miközben az étel mennyisége is fokozatosan apadni kezd, míg végül mindketten meg nem elégelik. *
- Remélem, a reggelit is megoszthatom veled.
- Ez csak rajtad áll.
* Egy sokat sejtető mosoly keretében lép ki a sátorból Kesa, ahol hamarosan Tornek is ott terem, hogy elkezdje újra összekötni Kesa kezeit, hasonlóan, mint ahogy az Hoff is tette, bár valamivel gyorsabban. Még úgy is, hogy közben gyakran fordítja groteszk vigyorral megáldott arcát más irányba.
Az étkezés azonban hosszabbnak bizonyult, mint azt Kesa gondolta, hiszen a napszak már éjbe váltott, míg ő odabent volt, és a tábor lakói is kezdenek összegyűlni egy kisebb tűz köré, ahol egyre többeknél jelenik meg különféle alkoholtartalmú ital. Tornek azonban nem oda, hanem a korábbi fához vezeti Kesát, hol végül lábait is hozzáköti kezeihez. *
- Nem csatlakozol hozzájuk?
* Reménykedve teszi fel a kérdést, hátha a fiatal számára fontosabb az ital, mint feladata. *
- És hagyjalak egyedül?
* Szinte Kesa arcába mászik, hogy úgy folytassa válaszát. *
- Arnokn nem örülne, ha megszöknél.
- Miért … ? Hogy szöknék meg?
* Kérdése kijavítása után néz vissza a fiatal férfira, majd hátát a fának vetve próbál elaludni, de a tábortűz felél érkező hangok ezt szinte lehetetlenné tesz, így miközben próbálja magára erőltetni a pihenést, egymás után törnek felszínre gondolatai, míg végül el nem csöndesedik az egész. Csupán két férfi marad a tábortűz körül.
Csak ekkor sikerül Kesának rövid időre elszunnyadnia, míg meg nem érkezik a váltás, amire felriad. Torneket az a kopasz férfi váltja fel, akit Arnokh érkezésükkor megszólított, Emergon. *
- Menj aludni fiú!
* Azzal át is veszi a helyét. Kesa nem tudja miért, de örül annak, hogy ez a férfi nem jön közelebb hozzá, pedig még Tornek jelenléte sem zavarta ennyire.
Megvárja, míg Tornek visszatér sátrába, majd számára elég hosszúnak tűnő idő elteltével újra mozgolódni kezd, míg végül meg nem elégeli, és fel nem ül. *
- Mi van?!
* Mordul rá Emergon. *
- Az erdőbe kéne mennem.
* Fakad ki Kesa, miközben természet adta szükségletére hívja fel Emergon figyelmét. *
- Intézd el itt!
* Kesa szemei kikerekednek. Még tán Tornek sem válaszolt volna neki így. *
- És utána feküdjek bele? Mi vagyok én? Valami állat?
* Tör ki magából Kesa, de csak annyira hangosan, hogy ne verje fel az egész tábort. *
- Jó … jó … Mennyi gond van veled …
* Azzal nehézkesen feltápászkodik helyéről, hogy Kesa mindkét kezét egyetlen jól megtermett mancsába szorítsa olyan erővel, hogy Kesa biztosra veszi szándékosan csinálja, miközben lábát összekötő köteleket leoldja, és a felszabaduló részt erős szorításába ne tartaná. Csak ekkor engedi el foglyának kezeit. *
- Indulj!
* Biccent az erdő felé, hogy útjára engedje Kesát, miközben ő a közvetlen közelében követi.
Kesa nem megy túl messzire. Egy alkalmas helynél megáll, majd visszafordul. *
- Csak nem akarod végignézni?
- Most mit vagy úgy oda?! Csináld!
* Kesa az egyik fa túloldalára sétál, hogy annak takarásában, de mégis a kötél hosszán belül tevékenykedhessen. *
- Bayangan bahan datang untuk membantu saya.
* Kesa jobb kezének két ujját, a mutató és a középső ujját, szája elé téve suttogja a hangokat, miközben a természet hangja részben elfedi suttogásának hangjait. Így Emergon lehet biztos a hallottakban. Viszont a szóban forgó két ujj hegyénél sötét anyag kezd kavarogni, ami egy pillanattal később már körbe is fogja Kesa ezen két ujjának körmeit. *
- Mit motyogsz te ott?
* Förmed rá őre, mert a hangokat így is utat találtak a nagydarab fickóhoz. *
- Már az is gond, hogy nem végezhetem el nyugodtan a dolgomat?
* Komótosan kerüli meg a fát, hogy ismét szembe találja magát a kopasszal, aki gyorsan végigméri a nőt, hogy fogja nem ragadott-e magához valami tárgyat, de mivel semmi ilyet nem lát, nem szól semmit. *
- Most már mehetünk!
* A férfit meg sem várva indul el visszafele, ami azt jelenti, hogy rövid ideig Kesa előtt van, míg aga elé nem húzza őt. Kesa azt a pillanatot használja ki, mikor a legközelebb van fogva tartójához. Ekkor mutató- és középsőujját a férfi felé kinyújtja. *
- Meningkatkan!
* A fekete körmök villámgyorsan ledolgozza a távolságot, és egy szemvillanásnyi idő alatt már Emergon torkába fúródnak, majd ugyan olyan gyorsan vissza is húzódnak, hogy utána, a parancsszó elhangzása után, a meglepett, és kettővel több légzőnyílással rendelkező férfi szívét vegye célba, amit a két támadás közül az egyik el is ér, míg a másik megakad az egyik bordában. A szívét ért támadás után erőtlenül rogy össze Emergon. Kesa pedig végignézi a megtermett férfi haláltusáját. Majd áldozata tőrével vágja el az utolsó béklyóját, és ezzel újra szabad ember lehessen.
A tűz körül ülő két őr, mit sem sejtve az előbbi eseményről, így Kesának esélye nyílik a sátrak fedezékét kihasználva némi időt nyerni, hogy felkészülhessen. Ugyan előtte a lehetőség, hogy nekivágjon az erdőnek, és megpróbálja örökre hátrahagyni ezt a tábort, de nem teszi. Hajtja a bosszú. Bosszút akar állni Torneken, amiért képes lett volna mindenki előtt levágni ruháit, méghozzá azzal az idétlen vigyorával együtt. Ráadásul most itt is lenne rá az alkalom, csak ezzel a két őrrel kell elbánnia.
Mély levegőt vesz, hogy felkészüljön az elkövetkezendő eseményekre, majd halk suttogásba kezd. *
- Bayangkan hidup dalam penyamaran.
* Közben bal kezét maga előtt végighúzza, s ahogy keze elhalad a teste előtt, alakja úgy rejtőzik el Arnokh alakjának árnyékába.
A varázslat végeztével végignéz magán, hogy megbizonyosodjon a változásról. Végezetül bal kezének két ujját is szájához emeli. *
- Bayangan bahan datang untuk membantu saya.
* Az ismerős sötét anyag ezt a két ujjat is körbeveszi, csak úgy, mint az előző esetben.
Kesa csak ekkor indul el szép komótos léptekkel, karjait összefonva, látszólagos nyugalommal és magabiztossággal a két őr felé. A két férfi igen hamar felfigyel a jövevényre, azonban, amint meglátják a közeledő Arnokh alakját nyugodtan ülnek vissza a tűz melegéhez, és csak tekintetükkel figyelik az érkezőt.
Kesa szó nélkül közelít feléjük, csupán fejének mozdításával vonja kérdőre a két őrt. *
- Semmi említésre méltó. Minden csendes, mint mindig.
* Kesa egy elégedett bólintással nyugtázza a jelentést, majd közvetlenül a két ülő férfihez lép, hogy eddig összefont karjait a két őr vállára tegye, úgy hogy mindkét kezén az a két-két ujj az illető őr nyaka felé mutasson. *
- Meningkatkan!
* A két őr nyakán pillanatok alatt kétujjnyi rés tátong keresztben, majd azzal a lendülettel löki el magát és ugrik el a két őrtől Kesa. Bár a két őr próbál riadóztatni, illetve fegyvert rántani, de ezek a kísérletek sikertelenségre vannak kárhoztatva, s rövidesen a földön terülnek el mindketten.
Most érkezett el bosszújának pillanata, s egyenesen Tornek sátra felé veszi az irányt, hogy ott álmában mélyeszthesse karmait a fiatal fiú több létfontosságú pontjába. Végül a kézfejére kerülő kevés vért a fiú ruhájába törli, mielőtt elhagyná a sátrát és a legnagyobb, azaz Arnokh sátra felé venné az irányt, hogy visszaszerezze a tőle elvett értékeket.
Közben a bosszú elmúltával fáradtság kezd eluralkodni testén, és az őrök nélkül álcája fenntartása sem több, csupán erőpazarlás. Arról nem is beszélve, hogy ahova most tart, ott még előnye sem származhat belőle, így eredeti alakjában lép be a sátorba, ahol teljes csend uralkodik.
Kesa is szinte hang nélkül oson a sátorban, emlékeiben felidézve a helyet, de csak nem sikerül a beszűrődő fények mellett mindent elkerülnie. Egyensúlyát némileg el is veszti. A hangtalan lépés pedig már nem marad teljesen hangtalan, de annyira sem bizonyul hangosnak, hogy Arnokh azonnal felriadjon, csupán lassan kezd magához térni. *
- Már azt hittem feleslegesen jöttem.
* Lágy hangon szólal meg Kesa, miután a hírtelen jött rémületből sikerül kilábalnia. Arnokhnak sem kell több. Azonnal felpattannak szemei, és már kezében pihen egy tőr, amit Kesa felé szegez. *
- Csak én vagyok.
* Mindkét kezét felemeli, hogy a beszűrődő fényben látszódjanak üres kezei. *
- Mit keresel itt?! Hogy jutottál be?
- Kérdezd azt, aki idehozott.
* Válaszolja mosolyogva, miközben lassan, de mégis folyamatosan közelít Arnokh felé. *
- Talán úgy gondolta örülnél egy kis társaságnak, és szerintem én is jobban érezném itt magam, mint összekötözve a földön.
* Arnokh még mindig nem teszi le tőrét, viszont némileg lentebb engedi. *
- Különben, hogy kerülnék ide, fegyvertelenül, miközben kint többen is ügyelnek a táborra?
* Hangja lágy és selymes, miközben egyre közelebb halad a férfihoz, remélve, hogy elhiszi szavait. Korábban sosem próbált meg hasonlóan hatni egyetlen férfira sem, sőt még férfi is csak egy volt életében, ráadásul őt is túl hamar vesztette el. Már annak is több, mint két éve.
Végül kellő közelségbe kerül, hogy kezét lassan a tőrre helyezze, s úgy irányítsa vissza Arnokh kezét egészen a tőr eredeti helyéig, miközben Arnokh másik meze már át is karolja a nőt, egy vélt, rejtett fegyvert keresve. Hiába, és csak ekkor engedi el tőrét. Azzal Kesa keze lassan Arnokh arca felé közeledik, hogy azt érintse meg. *
- Még mindig zavar a jelenlétem?
* A férfi szemébe nézve teszi fel a kérdést, miközben kezei tovább vándorolnak Arnokh arcán, egészen, míg Arnokh álla alá nem érnek, és Arnokh másik kezét is Kesára helyezi. Ekkor Kesa egyik középső ujját kissé behajlítja. *
- Meningkatkan!
* Mind a négy karom azonnal a férfi testébe hatol. Három egyenesen tör agya felé, áthatolva a fej más részein is, míg az utolsó egyenesen szalad bele a légcsőbe és halad végig lefele egészen a tüdejéig. A három agy felé tartó karomból kettő megakad a koponya csontjain, viszont egynek sikerül egy kis résen átcsúsznia, hogy kellő roncsolást vigyen végbe.
Mikor a fekete karmok visszatérnek eredeti helyükre, Arnokh élettelen teste hullik vissza korábbi fekhelyére.
Mostanra már semmi sem áll Kesa útjában, hogy erszényét, némi kárpótlásnak számító darnával megtoldva, ami még a közelben hevert, és fegyvereivel a kezében lova és szekere felé vegye az irányt, hogy végre, remélhetőleg örökre elhagyhassa ezt a tábort és kicsit nagyobb biztonságban hajthassa ismét álomra fejét. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-25, 2:41 pm

//Küldetés - Cloud//

*Figyelte a fiú és a vezér közti "beszélgetést". Mikor a szőke az összes pénzét átadta, Fatima lehunyta a szemeit.*
~ Ostoba! ~
*És igen. A vezér felnevetett.*
- Ne nevettess, fiú! Azt hiszed, húsz darnával megelégszünk? Nekünk nem a pénzetek kell csupán. Hanem ti! Ahogy megmondtuk. Téged eladunk rabszolgának. A nő meg...
* Még rá is kacsintott Fatimára.*
- ... az enyém lesz!
* Fatima gonoszan elmosolyodott. Nocsak, végre visszaszerezte azt az énjét, amit anno Evolyranban Dylan mellett "fejlesztett" ki. *
- Ahhoz lesz pár szavam, meg pár kardforgatásom.
*A tünde vezér az ő magabiztos, jóképű mosolyával Fatimára nevetett.*
- Nem tartod kicsit sokra magatokat? Ti csak ketten vagytok. Mi meg négyen. Ráadásul ez a szőke nem valami nagy harcos. Még egy nő is lekörözi. Hahhahhaaa!
* Fatima szemei elsötétültek. *
- Nekem volt rá pár száz évem, hogy úgy küzdjek, ahogy. Neki ez nem adatott meg. Vagy talán, ha egyesével támadnátok, szerintetek akkor nem győzne? Ti mindent hármasban csináltok?
*És ismét eleresztett egy gúnyos vigyort. *
- Megküzdök... csak veled. S ha legyőzlek, eltakarodtok. Mit szólsz?
* Szemei és testtartása kihívó volt. Úgy állt, mint egy nemes katona, aki kész a halálra egy kis harcért. Hangulathatásként pont akkor eredt meg egy kicsit a szél, s haját úgy lobogtatta, mint egy zászlót. Csodálatosan szép volt.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-30, 2:23 pm

//Küldi, Fat... ^^ visszatértem! Razz

//

*Odaadta a pénzt. Megszámolták, bejeelntették menniy.*
~Csak tíz darna, pedig még spórolós is vagyok,...
pedig még enni akartam....
*Majd a Főnök nevetni kezd. Nagyon sejtelmesen, és nagyon is vészjóslón. Nem lesz ennek rossz vége? Ha belegondol, nem is volt jó ötlet, pedig elsőre annak bizonyult. Hiszen megmondták. Nekik ő rabszolgának kell. Miért engednék akkor futni, koszos húsz darnáért?
A három lovas kicsit széjjelebb ment, egy félkört alkotva Cloud körül. A legszélső egész közel is volt, de még nem szált le senki. Megvárták míg a tünde beszél. A Főnök, mosolyogva ugrik le a lováról.*
-Szóval megkűzdenél velem?
~Egyre közelebb lesz, mennem kéne....
*Ugrik be Cloudnak, hogy nincs a helyzet magaslatán, és könyedén kerülhet szorult helyzetbe, még ha épp nem is ő a céllpont. Hátrálni kezd, de beleütközik az ekkor földet érő lovasba. Immár midenki a földön van. A három lovas midnegyikének valamilyen furcsa, különleges fegyvere volt. Egy nagy holdsarló, ami leginkább egy dárdához hasonló, vagy egy olyan rövid kard aminek a nyele középen van, és mindkét felén penge leledzik. A Főnök kihúzta hatalmas kétkezes kardját. Mosolygott Fatimára. Látszólag ügyet se vetett a lassan menekülni próbáló szőke fiúra.*
-Jó, akkor meglűzdök veled.
Csak te meg én.
*Végig Fatimát nézte, majd felemelte a kardjét, és egy halovány válrándítás mellett, a következő mosoly jhelent meg az arcán. AZ ami után csak rossz jöhet. POntosan annak a percnek előtte, mielőtt Cloudot leszúrta volna. Az a fajta mosoly, ami azt mondja " de még valami lemaradt". Nem feeljtette el a kis szőkét.
Nem volt még túl messze, meg a mögötte állótól úgy se tudott hová menni. Másrészról, egyfelöl nem úgy tűnt, hogy vele foglalkoznának. Egyetlen nayg lépés és szinte rávetette magát. Reagáélni se tudott a srác. Elsőre azt se értette, hogymi történt.
A kard fele a hátán jött ki. Pontosabban a jobb karja felöli lapockájánál. A bő tíz centis kétélű kard átütötte a lapockát, és több bordát tört, illetve jócskán érte a tüdőt is. Cloud előőre görnyedt. A vezér még mindig a vállában tartotta fegyverét, mikor az amelyik eddig a fiú mögött állt, elvette a kis katona kardot. Nem volt nehéz, könnyen eresztett az elernyedt kéz.*
~Nem tudok mozdulni.... nem érzem a kezem!!
-Csak, hogy ne vedd félvállról, közbe iktatunk egy kis időkorlátot.
*Kihúzta a kardot. Úgy mintha már nemis élne a fiú. Cloud a földre esett volna, de az egyikük a három harcosból elkapta a balját.*
-Meg ne halj nekem, rögtön az elején, te!
*A vállára tette a karját, s így félig lógva bámult a földre. Nagyon fájt. A vezér Fatima felé fordult, ördögi mosollyal.*
-Azt tarsd észben tünde, hogy az embereim, nem közönséges harcosok.
Mindünkkel nem tudsz elbánni.
Tehát, ha meg akarod menteni a fiút is, időre kell teljesítened.
*Cloud próbált a "lovas" felé nézni. Arcán egyértelműen a fájdalom jelei mutatkoztak, de összeszorította az fogát. Nem fog kiálltani, nem fog hangot adni a fájdalmának, de a szemében a kétely ütközött ki.*
~Nem kell segítenie, nem is fog.... nekem. Egy gyenge embernek.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-30, 2:41 pm

*Végig egy szót sem szólt, csak mereven figyelt minden egyes mozdulatot. A vezérét, a többi lovasét, és a szőkéjét. Valami nem tetszett a vezér tekintetében, de túl gyors volt. Már át is döfte a fiút. Fatima szemei kikerekedtek, s felé is vonta a kardját, de persze nem érte el. Végignézett a fiún.*
~ Nem halálos sérülés, ha időben kap segítséget. Ismételten mágikus segítséget... ~
*Összehúzta a szemöldökét, s kimérten tekintett a vezérre.*
- Mindez teljesen felesleges volt. De nem baj. Így legalább tudom, hogy számítasz arra, hogy legyőzlek. Különben nem tetted volna.
* Már lendített is a kardján, s a harcos ellen vonult. Lendületből suhintott hármat, majd megpördült, s már feszült is a kardja a negyedik suhintásra. De mégsem tette meg, inkább a lábával lökött egyet a férfin.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 7:15 pm

*A fájdalom késként járta át, mintha újra és újra megmártanák benne a kardot. Meg se nyikkant, azt akarta, hogy ne akadályozza ezzel is a tünde hölgyet. Persze, hogy "segít" a nő. Hiszen neki is érdeke, hogy győzzön, mert akkor szabadul. Az, hogy mikor, vagy hogy utána segít-e, az már kétséges. Habár nem olyannak ismerte meg az elfet, valahogy nem tudott megbízni a nőben. Hiszen ő egy tünde. Biztosan magasról tesz egy ember piciny életére. Százszor annyit élnek, és sokkal több a tudásuk is, vagy az erejük.
A vezért válaszol míg a nő rohamozik.*
-Kicsim.
Ha lebecsülsz meghalsz! Én csak szeretek játszadozni, és ez jó móka.
*Neki feszül a nő kardjának, illetve a láb rúgást ugyan kapja, de egyszerűen csak hátraugrik. Harc van. A férfi jól forgatja a kardot,olyannyira jól, hogy Fatimának védekeznie is kell. Azt viszont tudnia kell, hogy ha ez a nagy kard elkapja, akkor neki vége. Ki kell találnia valamit.
Közben nem meglepő, hogy a félájult Cloud övéről lekerül a kis katonai tőr is, és az amelyik fogja, a sajátjáéba mélyeszti.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 7:29 pm

*A kijelentésre nem reagált, arcizma sem rándult. Azon lepődött meg inkább, hogy ennyit fárasztotta magát a vezérrel. Nem szokott mondani semmit se, de most mégis mondott. Hát még egyszer nem fogja megtenni. Harcol, ahogy csak tud. De az elf méltó ellenfélnek tűnik, sőt... *
~ Ch... de Dylannél azért nem vagy jobb... ~
*Elég ironikus volna, hogy a veszélyes utat túl élte a kisgyermekkel, de itt, egy idióta bandavezér miatt hal meg. Túl sok csatát élt meg ahhoz, hogy rájöjjön a nevethetnék, ha csak arra gondol, talán itt hagyja a fogát. Ő, aki Soreleyben egy hatalmas csontkollekcióval harcolt, na meg egy sárkánnyal. Azért mindennek van határa!*
~ Jobb lenne ennek véget vetni! ~
* Lehajolt az egyik támadás elől, közben jobb lábát oldalra csúsztatta, ellenfele mellé. Majd hirtelen jobb lába mellé csúsztatta balját, így egész testével ellenfele oldalába került. Majd nekilátott jól bevált módszerének. Mivel a tünde épp suhintott, ezért nem volt a közelében a kard, ő viszont közel került a férfihoz, és... fejelt. Mostanában egyre többet jön ez az ötlete. Megszokta, hogy ha nincs más mód, ott a fej, ami azért valljuk be, kemény a nőnek. Minden erejét összeszedve fejelt bele a férfi fejébe, de mivel oldalt állt, így a halántéka körül sikerült a csapás. Ki tudja, mit ért el ezzel. De a fejelés után gyorsan meg is suhintotta maga előtt a kardját, amit vagy kikerült ellenfele, vagy nem.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 7:43 pm

*Előbb az egyik, aztán a másik, majd egyszerre csapnak, és a kardok éle újfent egymásba csiszolódik. A jellegzetes fémes hang soká elhallatszik. Jelzi, hogy itt most két erős halandó méri össze az erejét. Fatima fejelése, még úgy is hogy egyszer már látta, felkészületlenül érte.
Az utána következő kard éle pedig egyenesen a nyakát szegné, ha nem lenne mágus. Egy gyors, és mindenek előtt frappáns kis védő varázslat erős pajzzsal látta el azt a kis kritikus testrészt. Hanem azért a tünde sem vette észre, hogy közben a másik tünde kardja épp a szíve felé mutat. .... vagy csak vakmerő volt? Cloud állapota egyre rosszabb. Látszik a fiún, hogy nem bírja sokáig. A vezért elmosolyodik. Patt helyzet. Hátrébb lép, kivonva magát a harcból.*
-Ügyes kislány.
Habár nem győztél, hajlandó vagyok egy alkura.
*Félre billenti a fejét., és a karddal a félholt "gyerekre" mutat.*
-Ha kell neked, fizess érte.
*Ekkor az egyikük Cloudhoz lépett, és belemarkolva a hajába felemelte a fejét. Még meg is rángatta kicsit, hogy magához térjen, de leginkább, hogy nevessen egyet.*
-Szerintem még így is megér 40 darnát, nem főnök?
*A "Főnök" újfent gonosz vigyorát veszi elő. Fatimára néz.*
-Válassz.
Nincs sok időd ám. Ha nem kell majd mi elvisszük.
Egy-egy banya sokad ad azokért a kék szemekért, például.
Tehát valójában csupa jószívűségből ajánlom fel neked ezt.
*Gyomorforgató ahogy egy emberről beszél. látszik rajta, hogy neki az élet nem szent. Azonban, ahogy a vezért sem tudta maradéktalanul legyőzni, egyszerre mind a négy banditával nem lenne esélye Fatimának.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 7:58 pm

*Küzdenek. Majd előállt a bizonyos patthelyzet.*
~ Mondtam, hogy nem vagy jobb nála! ~
*Legalábbis nagyon remélte. Alku. Mikor hátralép a férfi, leereszti a kardját, de készenlétben tartja.*
~ 40 darna? Ch... ~
*A fiúra tekint, aki igen csak rosszul van. Mereven tekint az elf szemeibe. Lenézhetné hozzáállása miatt. De tudja, hogy sok tünde ilyen. S valahogy meg is érti. Csak ő mégis megadja mindenkinek a kellő tiszteletet. Hisz egy emberről van szó, nem egy tárgyról. Kicsit hosszabbra sikerül a várakozás, de nem baj, így meg van a kellő hatás. Az ifjú haldokló szőke is izgulhat legalább. Biccent.*
- Legyen hát.
*Majd figyelve, hogy mások semmilyen hamis mozdulatot ne tehessenek váratlanul, leakasztotta magáról erszényét.*
~ Még jó, hogy nem kell kotorásznom. ~
*Pont 30 darna volt az erszényben, sosem hord magánál ennél többet. Már ha van hol tárolnia a többit. S most mivel Olassyëben él, így van. A földre dobja a tünde vezér elé.*
- 30at kaptok, hisz, 10et már adott az ifjú előlegben! Engedjétek hát el!
*Nem tűnik fáradtnak a nő a nagy harc után, úgy áll, mintha most érkezett volna.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 8:07 pm

*Rosszalló pillantást vet a nőre. Harminc, mi? Int az egyik szabadon lévőnek, mire az felveszi s megszámolja.*
-Annyi-
*Jelenti ki végül. A tünde férfi végignéz Fatimán, azzal az otromba lenéző mozdulattal, majd elmosolyodik.*
-Minek neked a fiú?
Ha velünk jössz, gazdag leszel, és nem kell kuporgatnod a pénzed.
Ugye elrejtetted a többit?
*Megint csak int, mire kelletlenül előrébb viszik Cloudot, majd a harcos ugyanolyan mérgesen el engedi. Mint egy darab zsák, úgy terül el a földön. Azonban még nem ájult el. Felnyög ahogy földet ér. Hallani lehet, hogy a törött bordák segélykiáltását. Megvonaglik. Mintha még egyszer leszúrták volna. Levegőt venni is nehéz.*
~Mindegy. Már úgyis teljesen mindegy....
*Az egyik fűszálat nézi. Teljesen mozdulatlan, levegőt is alig vesz.*
~Úgy sem én leszek fontos neki, hanem a másik tünde.
A fenébe... nem itt akartam meghalni.
*Vér buggyan ki a szája szegletén. A légzése is nehezebbé válik. Hát ennyi?
A vezér felugrik a lovára, mire a többi is követi.*
-Ha meggondolnád magad, még utloérhetsz minket.
*Azzal elvágtattak, negyven darnával.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 8:20 pm

*Nem felelt. Eldöntötte, többet nem ad a hangjából ezeknek a férgeknek. Nem érdemlik meg. Így csak szúrósan nézett a kérdező szemébe, s mereven várt. Majd az elterülő fiúra tekint. De nem mozdul. Megvárja, hogy a lovasok elmenjenek. *
~ Gondolja meg magát a Halál! ~
*Mikor már úgy tűnt, tényleg távoztak a támadók, Fatima a fiúhoz sétált, s lehajolt hozzá. Megnézte a sebét, majd a szemébe nézve így szólt.*
- Mágiát kell használnom, hogy túlélhesd. Vállalod? -
*Ha biccent a férfi, akkor elővesz tarisznyájából egy gyolcsot és a sebre teszi, majd megszólal.*
- Shylerre!
*A gyolcs mondhatni ráforrt a sebre, bekötözve azt, valamint megindult a gyors gyógyulás is. Azonban ez egész nehéz varázslat, ráadásul kisebb harc után művelte a nő, így megint megszédült egy kicsit. De mégsem pihenhet. Felállt, s odasétált a romokhoz a tündéhez. Visszakapta tőle a tőrét.*
- Jobban van?
- Sokkal. Nyugodtan menjen vissza a fiúhoz.
* Felelt a sérült nő. Ekkor Fatima biccentett, s elvette a szőke tömlőjét a nőtől. Elsétált a fiúhoz, mellé ült, s vizet töltött a szájába.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 8:27 pm

*Szomjas volt. Azonban nem várta, hogy akárki is mellé lépjen. Aztán megfordították, s az arcán egyértelműen látszott, hogy nem volt kellemes. Elnehezült szempilláit tudta csak valamennyire megmozdítani. Beszélni se akart, habár fogalmazódott benne valami. Majd jött a varázslat. Erre muszáj volt felkiáltania, habár próbálta halkan, próbálta elfojtani. Megfeszült egész testében. Fatima is jól tudhatta, hogy ez a varázslat koránt sem lesz elég. Még ha ereje teljében is alkalmazná, túl sok szövetet és túl sok félét metszett át akard, hogy ezzel el lehessen intézni. Mielőbb gyógyítókhoz kell vinni. A földön fekve maradt. A víz, jól eső volt, és örült is neki, majd a végeztével, ha a nő menni készült rá tette a kezét. Nem fogta meg, nem tudta volna tartóztatni, csak jelezni akarta, hogy ne menjen. Belenézett a tünde mély szemeibe. Biztos nem annyi, mint amennyinek látszik.
A mondat kissé szakadozott, és halk is volt, de talán a tünde fülek értették.*
-Miért?...
csak egy ember vagyok...
.....Miért mentettél meg?
*Komolyan nem értette, de már mindegy. Ennél többet úgy sem várhat a nőtől.*

//Küldetés befejezve ^^ habár nem miattam Razz

//

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-08-31, 8:39 pm

*Eszében sem volt elmenni, csak épp felállt, hogy készülődjön. Mert elfog menni, de nem egyedül. Letekintett a férfira, s várt, mi lesz, miért fogják meg.*
~ Miért? ~
* Csodálkozásában összehúzta szemöldökét. *
- Csak egy ember?
*Válaszolt csendesen.*
- Egy ember, aki sérült. Nem maradhatsz itt. Elviszlek a legközelebbi városba. Az ispotályban már tudni fognak segíteni rajtad.
*Majd lehajolt érte, hogy felsegítse. Fel kell állnia. Majd a lóhoz baktattak. Nagy nehezen "felhajította" a férfit. A nyeregbe ültette. Majd gyorsabban odasétált a tünde nőhöz. *
- Nem maradhatsz itt. Itt nem élhetsz tovább.
*Az fáradtan biccentett. Volt a közelben egy kisebb istálló, onnan kihozta a nő lovát. Gyorsan a legfontosabbat összepakolták, majd nagy nehezen a tünde nő is felmászott lovára. Hisz ő sincs teljesen jól. Fatima pedig felült lovára a férfi mögé. Biztosan dülöngélni fog az, így az nem tud kapaszkodni. Neki kell fognia őt is.*
~Hogy nekem állandóan vinnem kell valakit a lovam hátán... vagy a sajátomon!~
*Ki tudja hogyan, de most hirtelen első találkozása jutott eszébe Dylannel. Mikor a mocsárban voltak, s a félig ájult férfit a vállán kellett kivonszolnia valami biztonságosabb helyre. E gondolatra enyhe mosoly villant meg szája szegletében. Majd megrántotta a kantárt, s elindultak a legközelebbi város felé.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-01, 7:22 pm

*Nem igazán tudott magáról. Azt érezte, hogy felpakolják a lóra, azt is, hogy utána a nő is felül mögé, de a kantárt fogni, vagy bármi egyébre már nem volt ereje. Ha a tünde nem fogná rövid úton a földön találná magát. Ahogy mentek, a nyilalló érzés nem szűnt, főleg, hogy lovon cipelték, és az köztudottan nem rázás mentes.
Az első falu, amibe beértek, emberek lakta volt. Az ispotály kicsi, és meglehetősen szegénynek tűnt kívülről.
Egy nővér és két hordár jött ki mikorra odaértek. Lesegítették Cloudot is és a nőt is, majd megjelent a kis falu gyógyítója is. Szinte azonnal abbahagyták a készülődést. Láthatóan ő volt itt az, aki megmondja, kinek mik kell a gyógyuláshoz. Egy vékony, mogorva tekintet volt, és Clora csak egy pillantást vetve, előbb a nőhöz fordult, Fatimát figyelmen kívül hagyva.*
-Törések, zúzódások nincs belső vérzés.
*Ezt úgy egy kis tapizásból eldöntötte, meg a nő arcának rángásából, majd Cloudhoz fordult. Megfogta a karját jó erősen, de a srác nem igazán reagált. Felállt.*
-Jobb lesz ha levágjuk.
Nem kockáztatok.
*Azzal felállt és ment is tovább. A hordárok pedig igyekeztek követni.
Clo mint, hogy a lovon se, itt se tudta, hogy mi történik vele. Nem tudta, hogy hova viszik, s miért.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-02, 4:34 pm

*Megérkeznek egy kis faluba, ahol a sérülteket látva rögtön ki is jön a gyógyító pár nővérrel. Nagy nehezen mindenki leszáll a lóról, majd jönnek a diagnózisok. Csak biccent egyet a nő állapotát hallva. Érte nem kell akkor aggódnia. Felé is fordul.*
- Akkor te mindenképp itt maradsz, amíg meg nem gyógyulsz. Utunk itt szétválik.
*A tünde nő biccent, s hálásan mosolyog az éjtünde szemeibe.*
- Mindent nagyon köszönök!
*Mindeközben a gyógyító a fiút vizsgálta. Majd megszólalt. Fatima felhúzta a szemöldökét. Követni kezdte a férfit. Amint utolérte, meg is szólalt.*
- Gondolom önnek a beteg testi egészsége a legfontosabb. Én azonban a fiú jövőjére gondolok.
* Ha megáll a férfi, Fatima szembeáll vele, s a szemébe néz határozottan.*
- Oldja meg úgy, hogy nem vágja le a kezét, különben kénytelen leszek egy másik helyre vinni a fiút.
*Kiállása határozott volt, enyhén fel is szegte fejét, hogy látszódjék, kiáll érve mellett, s nem is tágít döntése mellől. *
- Majd én vállalom azt a bizonyos kockázatot.
*Mélyen a férfi szemébe nézett, ellent mondást el nem tűrőn. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-02, 11:47 pm

*Fatima megállítja a gyógyítót. Amaz, ugyanazzal a rögtön kivehető kiégett, unott tekintettel nézett a tünde szemeibe, mint általában. Látszott a férfin, hogy már csak azért van itt, mert máshol már nem tudna elhelyezkedni. Mert, itt még azt hiszik, hogy jó és, hogy ezt a látszatot tartsa is, a lehető leggyorsabb beavatkozásokat, és a lehető legkönnyebbeket választja. Ha beüt a krakk, bármire ráfoghatja, hogy gond volt, a rossz felszereléstől, a beteg súlyos állapotán át mindenre, csak ő magára nem.
Fatimára is így nézett. Mint a jól megérdemelt, régi posztjának bitorlójára. Intett a hordároknak, hogy tegyék le Cloudot, majd a tündéhez fordult.*
-Hölgyem, ha jobban tudja csinálja.
Ebben a kis porfészekben, nem fogok olyan varázslatos dolgokkal előhozakodni mint maguk.
Ha magának ennyire fontos egy kéz, vigye máshova a fiút.
*Azzal el is ment, azaz elindult. Az a nővérke aki legelőszőr jött ki megnézni a sebesülteket, szinte könyörgő szemekkel meredt Fatimára, aztán még mondott is pár szót.*
-A tünde társa rendben lesz.
A gyógyító úr sajnos már nem boldogul a bonyolultabb esetekkel, de ha megszállnak estére, viszek gyógyfüveket.
Gyógyfűtudó volnék, csak az orvos úr nem nagyon szereti.
Így van elég.
Kérem.
*Úgyis fáradt Fatima is, és Cloudnak is értelemszerűen szüksége lenne az éjszakai alvásra.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-03, 7:45 am

Fatima mereven nézett a férfi szemébe. Furcsa egy hozzáállás egy gyógyítótól, az biztos! *
- Úgy lesz.
*Felel rezzenéstelen arckifejezéssel. A gyógyító távozik. De ekkor megjelenik az egyik nővér. Szinte könyörgőn kéri, hogy maradjanak. Fatima kisebb szünet után biccent. Egyébként is ezt tervezte, mindenképp meg kell szállni a faluban. Elég kicsi település, ehhez mérten a fogadó is apró, de családias, nyugodt, békés. Fatima néhány ember segítségével hordágyon felvitette egy szobába a fiút, majd ő és a nővér nekiálltak a gyógynövényes kezelésnek. Fatima nem igazán szólt bele, csak ha a nővér megkérte valamire. Nem lett volna valami logikus, ha azt mondaná, bocs, én jobban értek hozzá, mint te. Mert talán így is van, de nem övéi a gyógynövények, hanem a nővéré. Ingét levették a fiúnak, s minden sebét jól ellátták. Valószínűleg reggelig nem tér magához. Bár nehezen, mégis rávette a nővér Fatimát, hogy vonuljon el pihenni. Valóban jól jön neki, hisz az utóbbi pár nap nagyon megviselő volt a számára. Másnap reggel azonban, egy egyszerű reggeli után azonnal a fiú szobájába ment, s az ágyhoz húzott sámlin ücsörgött, s leste a szőke ébredezését.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-04, 7:51 pm

*Fatima ugyan nem gyógyította meg a fiút, de az a varázslat megállította a súlyosbodását állapotának. A bordatörést, és a tüdőt ért szúrást egyelőre az a legelső varázslat tartotta rendben. Nem hozta rendbe, csak nem engedte, hogy elfajuljon, még több vér mennyen a légutakba mint ami eddig is. Így a nővér könnyedén kezelhette a gyógyfüvekkel, és hozzáértő módon látta is el Clot, majd nemsokkal Fatima után ő is visszavonult, hiszen nem maradhat ott, az orvos rosszallná, azonban még mielőtt Fatima elment volna elmondta, hogy mik az észrevételei.*
-Ezzel a sebbel nem hiszem, hogy fogja tudni használni a kezét.
Én mindent megtettem, remélem életben marad.
*Másnap reggel a fiú sokáig nem akart felébredni. Már tízet is ütött az óra, mikor összeráncolta a szőke fürtökkel borított homlokát. Nem a seb fájt, inkább egyfajta zsibbadt kómaságot érzett. A tündét se érzékelte, épphogy csak a periférián kicsit.
Égkék szemei a plafonra meredtek.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 8:09 am

*Fatima ott ül a fiú ágyánál, s azokra a szavakra gondol, amiket a nővér mondott neki. Talán sosem használhatja a karját.*
~ Hmm... neki kell döntenie. ~
* Végre megmozdult a beteg. A plafont leste, Fatima felállt, s a közelébe hajolt.*
- Hozok egy kis vizet.
*Egyik asztalhoz lépett, ahol volt egy kancsó hideg víz, abból töltött egy kis edénykébe. Majd a fiú szájához emelte, hogy megitassa. Majd letette az edényt. Megszólalt. Fatima sosem volt jó a kertelésben.*
- Az orvos azt mondta, le kell vágni a kezedet. A nővér pedig azt, hogy nem fogod tudni használni.
*Majd figyelte a fiú reakcióját.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 11:59 am

*Mikor még kába, mellette megmozdul valaki. Nem fordítja arra felé a fejét, hanem egy idő után csak bele kerül a nő a látóterébe, mert hogy nő volt az. Mégpedig a lovas.Még mindig vele van. Most már nem csodálkozik, kicsit jó érzés is. Tényleg ilyen lenne egy tünde? Vagy ez a nép is olyan kiszámíthatatlan mint az emberek. Azt mondták nem. A tündék népe egységes, de akkor miért van az, hogy a két tünde, sőt, három akivel eddig találkozott, szögegyenes ellentétei egymásnak? De ha ez igaz, akkor mekkorát tévedtek már a könyvírók! Mindegy. Most itt van. A nő, akinek még a nevét se tudja, mellé lép egy kancsó vízzel, és megitatja. Jól esik a víz, örül neki, habár egy kicsit talán pirul is. Hiába, mégiscsak egy gyönyörű nő hajol hihetetlen közel hozzá. Olyan puha volt a párna, hogy legszívesebben visszaaludt volna. Kicsit fészkelődött magában, ahogy a párnára hajtotta a fejét, és látszott is rajta, hogy könnyen hunyná le újból a szemét, de mivel a tünde megszólalt próbált rá figyelni.
A mondat súlyos volt. Lassan, s közben emésztve a hallottakat felé fordította a fejét. Belenézett egyenesen az ismeretlen segítője szemébe. Kékségeiben zavarodottság, félelem, aggdalom vegyült el, de nem adott ennek hangot. Azért nem, mert ól tudta, hogy kivel áll szemben, s a tudat, hogy egy varázstudó elf segítette eddig egy cseppnyi reményt vitt azokba az égszínű szemekbe.
Majd megszólalt. Halkan ugyan, de teljesen érthetően.*
-És őn mit mond?
*Egyértelműen nem tudta megmozdítani a kezét, még csak nem is érezte, hogy ott lenne, ezt persze már leellenőrizte, de mégsem érezte.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 2:07 pm

*Látja a szemekben az érzelmeket, a zavarodottságot, de megérti. Nem kerüli a tekintetét, ő is mélyen visszanéz a szemeibe. Majd meghallja a kérdést.*
- Talán van remény. Attól függ, kockáztatnál-e. Az életedbe is kerülhet. Ahonnan én jöttem, ott talán tudnak rajtad segíteni. De míg oda eljutunk, hosszú az út, több nap. Nem feltétlen tudom garantálni azt, hogy életben maradsz. Levágni a karodat nem kell, mert leállítottam a gyulladás továbbterjedését, így az nem okoz gondot. De minél később segítenek a karodon, annál kevesebb az esély, hogy tudod használni. Viszont minél korábban indulunk, annál nagyobb az esély, hogy belehalsz az útba. -
*Komoly tekintettel nézett a fiúra. Rajta áll a döntés. Ő mást nem tehet, csak közölte a tényeket. *
~ Ezt már csak varázslattal lehet helyre hozni. ~

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 2:26 pm

*Hallgatja a nőt, és valahogy számított is rá, hogy nem lesz kockázat mentes a nő ajánlata, de örülhet, hogy egyáltalán előhozakodott ezzel a tünde. Megtehetné azt is, hogy nem foglalkozik többet vele, hiszen az élete, ha jól vette ki, már nincs közvetlen veszélyben,. csak ha elindulnak. Biccent egy alig észrevehetőt a nő felé. Eldöntötte. Nagy az esély rá, hogy ilyen karral nem tud majd szolgálatba állni, és leszerelik, ami azt jelenti, hogy nem tudja majd fizetni a törlesztését. Mennie kell. Menni akar. Ám előtte, -hiszen a biccentéssel jelezte, hogy menni fog-, be akar mutatkozni. Ne kelljen Szőkeségként, vagy kiskatonaként hivatkozni rá a későbbiekben, hiszen van neki becsületes neve is.*
-Ühm, a nevem Cloud.
Szeretnék menni. Önre bízom magam.
*Nem tehet mást. Férfi, és annak módja szerint is kell érteni az előbbieket, de szó ami szó, ezt teheti csak. Teljesen a nőre kell hagyatkoznia, ha akar még a jobb karjától valamit.
Szemeiben az elszántság tükröződik. Döntött, és érezni, hogy akár már most rögtön is indúlna ha kell.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 2:32 pm

*Bemutatkozik neki a fiú. Majd közli elhatározását. A nő biccent.*
- Fatima.
*Kis csend után folytatja.*
- Innen még három nap az út. Ha egész nap vágtatnánk, úgy kevesebb lenne, de akkor nem volna egy cseppnyi esélyed sem. Még pihenned kell, nem kell úgy rohannunk. Erőt kell gyűjtened. Aludj annyit, amennyit csak tudsz. Tudom, hogy fáradt vagy. Pihenj.-
* Majd felállt, hogy kimenjen a szobából. Neki mindegy, hogy mikor indulnak. Csak teljesen kipihent legyen Cloud. Így ha kell, éjjel is nekivág az útnak.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 2:40 pm

*Álmosan szólal meg végül, kissé nem is a nőnek, hanem maga elé."Jó." Szívesen alszik, érzi is magán, hogy jót fog tenni. Majd ha felébred eszik valamit, és mennek. Vissza akarja kapni a képességet karja felett. Ez nem állapot, és ha van lehetőség rá, akkor neki is vág. Fatima, mert hogy közbe ő is bemutatkozott, elment, és ki tudja meddig de aludt.
Felébredve nem volt mellette senki, hanem egy tál gőzölgő leves.
Milyen figyelmes, és még az időzítés is rendkívüli. Bal kezével fel húzza magát, és elveszi a tányért. Az ölébe helyezve lassan, megfontoltan a bal kezébe fogva a kanalt elkezdi eszegetni. El teli egy kis időbe míg elfogy, de most nem bánja, úgy se mehet sehová míg Fatima nem érkezik meg.
Egész ügyes is, nem lötyköli ki a levest.
És finom is, nem az a vizes fajta amire számított. Jóízűen kortyolgatja amíg el nem fogy.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 2:53 pm

*Mintha csak kiszámították volna, Fatima akkor érkezett vissza, amikor az üres tál visszakerült az asztalra. A fiúhoz sétált. *
- Ha gondolod, indulhatunk.
* Ha a szőke igent mond, Fatima felsegíti, s nagy nehezen kibaktatnak a szobából, lemennek a lépcsőn, s elhagyják a fogadót. Már minden készen áll. A ló felszerelkezve, minden csomag elpakolva, Fatimán is ott van minden fegyvere, kivéve ami a lovon, a fogadó is ki van fizetve. Nagy nehezen felsegíti a nyeregbe a beteget, majd mögé ül. Ráteszi a hátára a kezét, majd valamit mormolni kezd. Majd megszólal.*
- Csak egy kis segítség.
* A tüdőre mondott védővarázslatot, hogy semmiképp se romoljon az állapota. Azonban fájdalom az lesz. Hisz törött bordák, mély sebek. A rázkódástól ezek mind igazán tudnak fájni. Majd megindítja a lovat, s lépésben haladnak kifele a faluból. Egyesek végignéznek rajtuk, s elképednek azon, hogy micsoda felelőtlenség ilyen sérülten utazni.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 3:05 pm

*Bejön a nő is, épp mikor befejezte az evést. Laktató volt és finom. Volt hozzá egy szép szelet kenyér is. Elég lesz egy időre. Sosem evett túl sokat és most a sérülését nézve nem is ehet mindent össze, szóval nem volt gondja. Fatima megkérdezi, hogy mehetnek-e mire Cloud csak biccent. Aztán felállnak. Jah, sajnos nem megy egyedül, de hát ez van ha az ember nemrég majdnem meghalt. Lebotorkál a lépcsőn, Fatima még mindig segíti, a lóra is felsegíti, majd mögé ül. Volt ott még egy ló, azt hitte a nő arra fog felpattanni, ezért ösztönösen a kantárért nyúlt, de a tünde már mögötte is termet, és egy varázst mondott rá. Azt nem értette mire, vagy miért, de a nő csak annyit fűzött, hozzá hogy óvatosságból történt. Biztos valami pajzs féle lehet, hiszen így nehezebben tud majd mozogni a tünde is. Aztán elindultak. Fatima mögötte, szorosan átkarolva hogy foghassa a kantárt, elöl Clo teljesen vörösen, majd teljesen fehéren. Ahogy elindultak belé hasított a fájdalom. *
~Nah nesze neked egy lovon lovaglás, semmit se fogsz élvezni belőle. Ez van.
*Szorosan mögöttük baktatott a tartalék ló, egy kis madzaggal kötve hozzájuk.
Lassan kiértek a faluból, ki a bámuló tekintetek közül. Nem beszéltek egymással. Cloud halkan tűrte a fájdalmakat, egy-egy bukkanónál felszisszent, de összességében jól bírta. Jobban mint hitte, vagy jobban mint kellett volna. Meg is fordult a fejében, hogy ez talán az induláskori varázslata miatt lehetett.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 3:55 pm

*Addig haladtak a lovakkal, amíg nem látszott a katonán, hogy fárad. Végig kelet felé haladtak. Fatimának az a terve, hogy egészen a folyóig halad, s az vonalában megy fel északra. Ha beérnek egy-egy faluba vagy városba, akkor ott alszanak. Hisz Cloudnak szüksége van arra, hogy néha ágyban aludjon. Furcsa dolog ez az egész. Fatimának mindig támogatnia kell valakit. Ez az utóbbi pár év arról szólt, hogy másoknak segít. Korábban is gyógyítóként dolgozott Beduában, de ott régen zenélt is. És sokszor engedett hóbortjainak, hobbijának, kívánságának. Sötétedéskor indultak, néha ügettek, hogy gyorsabban haladjanak, de mikor úgy látta, hogy ez a betegnek nagyon rossz, újra léptetésben folytatták az utat.*
~ Így soha nem érünk Olassyëbe. ~
*Hosszú lesz az út, az biztos. Cloud fáradtnak tűnt, így megálltak egy tisztáson, Fatima tüzet gyújtott, s megpróbálta kényelmesen elhelyezni a fiút. Éppen a tűznél ücsörgött, amikor a mellette levő zsákból végre elővette apró lantját. Mindig nála van, de évek óta nem vette elő. Talán akkor utoljára, mikor Thalyonnal élt. Nézegette egy darabig, de nem is gondolt arra, hogy játsszon rajta.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 4:10 pm

*Valóban megterhelő volt az út, és sokszor volt, hogy nem tudta magába fojtani. A végére már a karját fogva próbált egyensúlyozni a lovon, Fatima előtt. Kínos volt. És sokkal kínosabbnak is érezte mint kellett volna. Úgy érezte, hogy most lejáratja magát mint férfi, egy ízig vérig csodás nő előtt, pedig nem szeretné, de nagyon nem. Habár ki szeretné?*
-Sajnálom.
*Toldja meg a leszállást megelőző pillanatokat. Mikor kiviláglott, hogy meg kell állniuk, enyhe bűntudat vett uralmat rajta. Fatima lesegítette, s most sajnos nem is tudott annyit csinálni, mint felszálláskor. Szinte csak a nő vitte, pedig próbálkozott.
Fáradt volt már. A fának dőlve nézte az eget.
Mikor a tünde elővette a lantot, egy darabig csak csillogó szemi jelezték, hogy felkeltette az érdeklődését, majd szóvá is tette.*
-Úgy hallottam, hogy a tündék zenéi, elbűvölik azokat akik hallják.
*Nem merte felkérni, hogy játszon is valamit, pedig ott volt a nyelve hegyén a mondat. Azonban a nőt figyelve még hozzátoldott valamit.*
-Egyszer jó lenne hallani.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 4:25 pm

*Nem reagált a bocsánat kérésre. Hisz mit mondhatna? Mikor a fának dőlt fiú megszólalt, a lantról rápillantott.*
- Nem szeretnélek elbűvölni. Hallhatod a lant játékot, ha odaértünk.
*Kicsit hidegen hallatszott a válasz, s igyekezte a lantot vissza is tenni a zsákba, de félúton megállt a keze. Enyhén sóhajtott egyet, s visszahelyezte az ölébe. Ismét nézegetni kezdte.*
~ Nincs okom már a gyászra. Nem kellene erőltetnem ezt a mélabút... ~
* Így elkezdte pengetni a hangszert. Persze énekelni nem óhajt hozzá, de lassú dallamot kezdett játszani, amit ha akarta volna se tudta volna nem a szívéből játszani. Talán kicsit elégikus volt a dallam hangulata, de ott volt benne a tündei varázslatosság, s egy apró remény is, de a sok harc fájdalma is.*
~ Mily sok vér tapad a kezeinkhez, Dylan... ~
*Meg is álltak az ujjai, s Cloud most egy elmerengő tündét láthat a tűz közelében. Majd észbe kap, s el is teszi a hangszert.*
- Régen nem játszottam rajta. Nem volt a legjobb játékom.
*Mondta maga elé bambulva, majd ráemelte tekintetét a fiúra. *
- Enned kell, majd pihenned.
*Ezzel felállt, s a nyeregben kutatni kezdett. Elővett sonkát, sajtot és egy kis cipót is, és átnyújtotta a fiúnak. Ő azonban nem evett. Visszaült a helyére, s onnan nézte a falatozó ifjút.*
- Mióta vagy katona?

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 4:37 pm

~Nem szeretne elbűvölni?
*Kis mosoly futott végig az arcán. Hiszen a nő már akkor elbűvölte, mikor először találkozott vele annál a leomlott háznál. Gyönyörű, és magabiztos, és erős, és kecses. Nem is tudná hirtelen mihez hasonlítani. Talán egy szép rózsa virág, amely pompás látvány, de félelmes, annak aki letépné.
Végül azonban mégis csak játszott egy elégikus, szomorú dalocskát. sajnálta, hogy nem énekelt hozzá a tünde, de olyan szép volt így is. Csak nézte a tábortűz, és a tájjal egybeolvadó karcsú alakot, amely egy finom kis hangszert penget, bánatosan.
Mély szomorúság vett erőt rajta, ahogy hallgatta a mélabús dalt. Mennyit megélhetett már, és miket ez a tünde. Sajnálta, pedig azt se tudta miért kéne.
Majd Fatima feláll, és enni ad neki.*
-Köszönöm.
*Elvette, és lassan, megfontoltan kezdte el rágicsálni előbb a sonkát majd hozzá a kenyeret. A kérdésre, előbb le kellett nyelnie az aktuális falatot, hogy válaszolni tudjon. Maga elé bámult. Sose mondta el senkinek, pedig már csodálkoztak rá emiatt. Ilyen fiatalon katonámnak menni.*
-Kicsivel több mint egy éve.
De az első év amolyan kiképzés féle volt, szóval csak nem rég végzek igazi munkákat, ha úgy vesszük.
*Félénken, és egyben kicsit kínosan érezve magát, halkan felnevetett.*
-Meg is látszik rajtam, mi?
Ahh, egy kis szerencsétlen vagyok.
*Úgy érezte magát, mint aki már leszerepelt a világ előtt. Szánalmas volt, akkor ott. És ki tudja még mennyi helyen.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2012-09-06, 4:53 pm

*A fiú nekiállt az evésnek, majd válaszolt a feltett kérdésre. Nem felelt azonnal a nő. Nem óhajtott sem helyeselni, sem tagadni. Komoly volt a tekintete, nem mosolyodott el biztatón, vagy úgy, mintha együtt érezne. Inkább olyan volt a tekintete, mint akkor, mikor csodálkozott a szőke, hogy nem hagyja ott meghalni, hiszen csak ember. Kis szünet után szólalt meg tehát.*
- Legközelebb jobban fog menni. Minden bukás egy újabb lecke, minden vereségtől erősebb leszel és ügyesebb. Nem szabad ezekre a pillanatokra megvetőn gondolnod. Hisz a vereség a legjobb oktató az életben.
*Mondja ezt ő, aki el se tudná képzelni, hogy veszítsen. Gyűlöl veszíteni, bár Fatima olyan életet élt, hogy ha veszített volna, már nem élne. Bár ha az egy hét fogságra gondol...*
- És minden vereségben van egy apró győzelem. Pont azért, mert tanulsz belőle. Valamire ráébredsz, kapsz valami pluszt, valamit elvesztesz, de kapsz helyette valami mást... ami talán jobb. Talán hatalmas fájdalom ér, de megérted, hogy anélkül nem tartanál ott, ahol vagy, s végül hálás leszel az égieknek, hogy az veled megtörtént, különben anélkül csak reménytelenül tengődnél a semmiben.-
* Persze, hogy Dylanre gondol.*

» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja