LANURIA A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma |
|
| Elonar erdeje | |
|
+21Carnë Kőöklű Kimyne Moozen Ilsette Zinthe Adria Belorian Balál Tangeran Thalion Órëa Sylen Grull Kockázó Mesélő Sydney H. Low Regélő Alex Ian Keegan Marius Dior Akahana Helna Lust Eclair Roober Sou 25 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Sylen Föld nimfa - Oresad nimfa
Hozzászólások száma : 30 Munkahely : papnő és íjász
Character sheet Nép: Nimfák
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-01-20, 9:37 am | |
| Sylen biccent Elonar válaszára. Így már természetesen mindent ért. Persze, a nimfáknak is szükségük van védelemre másokkal szemben, és nyilván erre az elfek a legalkalmasabbak. A két nép közel állhat egymáshoz valamilyen szinten. - Köszönöm. Mikor meglátja a nimfát megjelenni, őt is üdvözli egy futó mosollyal, majd Elonarhoz fordul: - Köszönöm a vendéglátást. Amint kipihentem magam, útnak indulok. Remélte, hogy léptei nyomán nem vérvirág nyílik majd. Elköszönt az úrnőtől, majd követte Daphnét a szállásához.
// Köszi:-) A küldetést holnap kezdem el:-)// | |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-06-06, 12:05 pm | |
| // Alex // Az energiám folyamatosan körülöttünk kavargott, miközben megpróbáltam elsőre megtalálni az ideális helyet, ahol képes vagyok testet ölteni. Nem volt könnyű, kifejezetten nehéz számomra fényes nappal áttörni a védelmen, amely Lanuriát védi, ennek hála a visszajövetelnél már komolyan bajban voltam. Lassan már nem tudtam, hogy pontosan mennyi energiát is használtam fel, csak éreztem, hogy vészesen kevés marad a testemben, miközben végre visszaértem a nimfák közé és egy árnyékos helyen egy kisebb fényjáték kíséretében alakot is öltöttem. Szinte azonnal fél térdre zuhantam, miközben a kezeim még mindig Alex arcán és kezén voltak, ő pedig csak feküdt a földön, alig lélegezve. Mire felnéztem, már jó páran körülvettek minket és várták, hogy mit tehetnek. Azt elsőre felmérték, hogy nem nekem van szükségem a nagyobb segítségre, így a sárkány felé intettem és megpróbáltam nem rá nézni. A gyomrom még mindig nem volt rendben, ami azt illeti, minden perccel rosszabb lett, de még tartottam magamat. Irtóztam mindig is a vértől, főleg ilyen nagy mennyiségben, de attól még soha nem ájultam el. Hagytam, hogy odébb vigyék, de amikor az egyik nimfa fel akart segíteni, szinte áramütés szerűen rázkódtam össze. - Ne érjetek... hozzám. Mindjárt... jobban leszek... - suttogtam, miközben koncentráltam az erdőre, a fákra és az állatokra, majd megragadtam azt az apró fonalat, amely hozzájuk vezetett. Kicsi volt, vékony, de elég erős, hogy valamennyi energiát nagy dózisban adjon nekem, annyit, hogy sápadtan, de már egészséges mozgással fel tudjak állni és elmenni valahova leülni, ahol a maradék pár órát naplementéig kibírom. Nem sok maradt belőle, az erdő pedig megvéd. Csak ne kelljen a sárkány közelébe mennem, mert azt nem bírnám ki. Végül kiegyeztem a nimfákkal, hogy holnapnál előbb úgy sem tudják Alexet felébreszteni, addig pedig nekem is lesz időm, hogy újra feltöltődjek. Az éjszaka ennek ellenére nyugtalan volt, és éjfél körül egyszer rá is vettem magamat, hogy megnézzem, hogy van a férfi, de természetesen ájult volt. A lányok szemmel láthatóan jól ellátták, az egyszerű szobát teljesen áthatották a gyógyfüvek aromái és a kötések között alig látszott ki a sárkány valódi teste. Nagyon óvatosan megérintettem a kezét, miközben az ügyeletes nimfa kiment pár percre, majd visszatért néhány csészényi gyümölcsteával, hogy továbbra is szemmel tudja tartani. Egyenlőre nyugodt volt, az biztos, hogy kapott valamilyen altatót is, így végül ott hagytam. Egy ideig biztosan nem fog neki semmi hiányozni... Másnap reggel sem éppen volt fitt, de a gyógyítók már mondták, hogy már nem adnak neki az altatóból, így valószínűleg fel fog ébredni. A sebei is kezdtek javulni, ezek után biztosan nem panaszkodhat majd a gyógynövényekre, de nekem még mindig nem sikerült a közelében maradnom. Hiába, a vér az vér, és bár már nem szivárog, a legtöbb sebe elég élénk ahhoz, hogy hófehér maradjak és megint előjöjjön a szédülés. Végül gyorsan elbúcsúztam és megpróbáltam olyan helyet találni, ahol nyugalmat kapok. Akarva-akaratlanul vittek vissza a lábaim a tegnapi szentélyhez, ahol meghúzódva az egyik fa árnyékában kerestem nyugalmat. A hangulat, az érzések miatt szinte ólmos fáradtság vett rajtam erőt. Egyszerűen csak hagytam, hogy a nyugalom elárasszon, eltompítson, de még mielőtt bármi más is történt volna, a köd eloszlott. Nem néztem az ösvény felé, de tudtam, valaki pontosan erre tartott és már hallótávolságon belül állt meg, nem messze tőlem. - Beszélhetsz is, tudom, hogy itt vagy... - mondtam, felé sem fordulva, hiszen csak jó oka lehetett, hogy engem keresett meg pont itt... //te döntöd el ki jöjjön hozzám xD egyébként tessék, nem regény XD // | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-06-06, 7:23 pm | |
| * Alex nem sokat érzékel az egészből, ami történt vele. Teljesen elvesztette az eszméletét, így a külvilágról fogalma sincs. Egyszer, mintha valamit érzett volna, hogy megérintik a kezét, de utána se történt semmi. Este láza volt, s hiába volt ájult, mégis lázálma volt. Újra és újra lejátszódott benne az arénában történtek. Sokszor visszatértek régi harcai is az arénában, meg ott volt a Nagy Kaszásban, és Sternben is. Majd azt látta a szeme előtt, hogy Telarban a gyilkost agyonüti a wiskys üveggel, és hogy ütlegeli őrült dühében. Emlékszik a feleséggyilkosra is, akit úgy megrugdosott, hogy a katonák félájultan vitték el. Megjelent előtte Furia, aki a falhoz passzírozta megfenyegetve őt. Majd a legrosszabb képpel fejeződött be minden. Kardját áruló módon Kainba döfte. Holton rogyott össze fajtársa, bajtársa, s egyben legjobb barátja. Érezte, ahogy a vére a csuklójára folyik. Felüvölt.* - Neeeeeeeeeeeeeee! * Kitudja, vajon valóban felkiáltott-e. Majd ő is sebekkel tele, vérben elázva összeesik és meghal. Majd furcsa üresség követte. Nem látott, nem érzett, nem hallott semmit se. De tudatánál volt. Tudta, hogy nem működnek az érzékei, tisztában volt a teljes sötétséggel, s tudta, hogy nem tud gondolni semmire sem. Ebben a Semmiben érezte meg egy kéz érintését. De nem tudott rá reagálni.* ~Nyisd ki a szemed. Meghalsz ha nem nyitod ki.~ *Ez a gondolat kísérte állandóan a többi kellemetlen mellett.* ~ Áruló, gyilkos, sárkány, halálhozó, gyűlölt, ÁRULÓ!~ ~... A SZEMED!~ *Majd kinyitotta a szemeit. Verejtékezett, ki tudja hányadgyára. Lassan megfordította a fejét és kinézett az ablakon. Reggel volt. Számolni kezdett magában, de eleinte nem is értette, miért.* ~ Másfél órát voltam az arénában, és ha csak másnap van, és nem aludtam napokat, akkor még 6 óra van hátra. 6? Mire? Igen. Emlékszem. Hogy elmúljon a szemem pirossága.~ *Lassan másik oldalra fordította a fejét. Minden mozdulat kín szenvedés volt. Senki nem volt a szobában. Mindkét combja annyira zsibbadt, hogy szinte nem is érezte őket. Törött bordái miatt kicsiket tudott csak lélegezni, mert fájt a levegővétel. Bal karját egyáltalán nem érezte. Vállából indult valami nagyon erős zsibbadás, mely zsibbadást már nem is érezte. Semmit nem érzett, mintha nem is lenne karja. * ~Az oroszlán... harapása.~ *Nagyot nyelt. Teljesen kiszáradt, iszonyat szomjas volt. Két arca is lüktetett. Jobb alkarja is hatalmasakat lüktetett oldalával együtt, nem beszélve a tarkóján és hátán éktelenkedő vágásról. Megpróbált felülni egy kicsit, csak hogy jobban körülnézhessen. A kis mozdulat után azonnal visszazuhant.* - A franc!! - *Sziszegte fogai között. Megpróbált hangot kiadni, de először nem tudott. Majd megerőltette magát, s meglepően hallgatta érdes hangját.* - Valaki... * Megpróbálta kiköszörülni a torkát. Valahogy nem akart elmúlni a rekedtség. Megpróbálkozott egy kis mágiával.* ~ Sárkányalakban gyorsabban gyógyulok.~ *Át akart változni, de nem sikerült. * ~ Akkor... még biztosan nem telt el 24 óra, mióta beadták nekem az ellenszert. ~ *Így reálisnak tűnik a hat óra, amire még várnia kell. Csak abban nem volt biztos, hogy az átváltozás mennyi idő után lehetséges. Ugyanis még soha nem próbált átváltozni azután, hogy bevette az ellenszert. Így fogalma sincs, mikor lesz erre lehetősége, mikortól nem hat már az a zöld lötty. *
...
*Beszélnie kell Akahanával. Sosem gondolta volna, hogy ezek ketten ismerik egymást. Ismét a szentélyhez ment az istennő, így elbizonytalanodott, vajon felkeresheti-e ott. De döntött. Megállt kellő távolságban, s figyelte az istennőt. A beszédre kicsit meglepődve nyitotta ki ajkait, de tudta, egy istent nem lehet meglepni. Pár lépéssel közelebb lépett, és így szólt Phenia. * - Ismered Alexet, vagy csak megmentetted? Honnan tudtad, hogy bajban van? Ki ő valójában? Jó ember? Mármint... jó sárkány? *Kérdezte csendesen, szelíden, és kissé szomorúan. Aggódott a sárkányért.* | |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-06-08, 8:39 pm | |
| A szentély nyugalmát megzavarták, ezzel pedig elszállt a kellemes légkör, amely eddig áthatotta ezt a helyet. Most már nincsenek itt a barátnőim, nem érzem a jelenlétüket, így olyan, mintha találomra választottam volna egy helyet, ahol leülhetek megpihenni kicsit. Jó, leszámítva, hogy én az ilyen egyszerű kis szüneteknek nem kerítek ekkora feneket, ráadásul pedig általában nagyon kevés színt nem veszek fel, fekete azonban közéjük tartozik. Jó ok kell ahhoz, hogy valaki ilyet hordjon, főleg olyan helyen, amely ennyire párás és napos. A szín azonnal magába gyűjti a legkisebb sugarakat is és elviselhetetlen meleget áraszt. Ha már választanom kéne, akkor a sötétkéket tolerálnám, hasonló árnyalatot, mint amilyen az éjszakai égé. Ez sokkal jobban meg tudja nyugtatni az embert, nincs olyan komor jelentése sem, ráadásul olyan mint egyfajta védelem, engem legalábbis békésebbé tesz a viselése. De kényelem ide vagy oda, annyival nyilván tartozom a lányoknak, hogy megtisztelem őket a bánat színével, ha már az utolsó olyan helyet látogatom meg, amelyen rajta maradt a nyomuk. Furcsa így körülnézni, hogy pontosan emlékszem a dolgokra gyermekkoromból és szinte várnám, hogy ismét kinőjön a földből a fa, amely Agathát jelképezte, vagy a felszínre törjön a tiszta vizű kis patak, amely Eliza ki nem múló lángjának jelképe volt ezen a földön. De ezek már eltűntek, csak én maradtam itt az emlékeimmel, és persze a látogatom, aki meg is szólalt. Hang alapján nem ismertem fel a nimfát, sőt, mikor rá pillantottam sem tűnt különösebben ismerősnek az arca, ami azt jelenti, hogy vagy sokkal idősebb vagy sokkal fiatalabb nálam. Elvégre gyermekként itt élve a nagyok nem érdekeltek minket, miután pedig távoztam, csak ritkán jutottam vissza, így a kis időmet azokra fordítottam, akik közel álltak a szívemhez. De attól még ismerősek a szavai, a hanghordozása, és kissé az arca is. Nem saját emlékekből, rám soha nem néztek így, ellenben anyám akárhányszor megkapta ezt. Azt hiszem, ő is tudta, hogy kiváltja a nőkből a hasonlót, de nem zavarta. Csak azt nem értem, hogy én mivel érdemeltem ezt ki. - Olyan az arcod mint a legtöbb nőé, akiket anyám ismer. Rá néztek mindig ilyen féltékenyen... - jegyeztem meg a nimfa felé fordulva, de még mindig nem álltam fel az eddigi helyemről, egy vékony fa szárától, amelynek a hátamat döntöttem. Állva sem lennék magasabb ennél a nőnél, ami azt illeti, akkor már igazán megtehetem, hogy így nézek fel rá. Ő jött ide, hogy kérdőre vonjon, bár nem értem, miért. Azt nyilván tudja, hogy segítettem Alexnek, de ez nem jelenti azt, hogy lenne is köztünk valami. Igaz, még Elonarnak sem meséltem róla, hogy újabban túl gyakran botlom akaratlanul is sárkányokba, akik a lehető legkülönfélébb indokokkal keresnek meg engem. Vagy egyszerűen én ütközöm beléjük. Az sem ritka, lassan többet járok a pikkelyesek után, mint a bátyám, pedig hozzá tartozik mindegyik. - Alexet úgy ismerem mint a legtöbb férfit. Beléjük botlom, kölcsönösen segítünk a másiknak, majd elválunk. Tudom ki és mi, de nem látok a lelkébe. A különbség az, hogy neki tartoztam eggyel... - és most már törlesztettem is, hiszen az erőmet használva kihoztam őt fényes nappal vandalanból. Ezek után igazán nem mondhat rám semmit, végeztem a feladatommal, sőt, rá is rajtam egy lapáttal, mert az egyetlen helyre hoztam, ahol életben maradhat. Ha csak áthozom, akkor biztosan meghalt volna, amilyen sérülései voltak, így egyenesen a nimfákhoz került, akik viszont ismernek annyi mágiát, hogy segíthessenek rajta. Azt nem mondom, hogy nem marad rajta pár heg, de ez csekély ár az életéért cserébe. Egyébként is, bármennyire utálok valakit, ilyen sérülésekkel nem tudnám a sorsára hagyni, hiszen csak szenvedés lenne az osztályrésze és végül a halál. Ez kegyetlen... - Ha te itt vagy, ki van vele? - tettem fel a kérdést csodálkozva, hiszen úgy emlékszem, azt mondták, ma reggel ez a nimfa fog rá vigyázni. Lehet, hogy ez nem igaz, de nagyon rossz ötlet lenne most magára hagyni, mikor bármelyik pillanatban kimehet belőle az altató hatása és magához térhet. Azt hiszem, nekem is illene beszélni vele, de nem akarom itt hagyni a lányt. Először érdekelne, hogy mégis mit válaszol a kérdésemre, de ha magára hagyta, akkor máris bajban van. Nekem mindegy, odamegyek, ha felébred, elmondom neki mi történt. Remélem azért letakarták vagy bekötözték, nem akarom látni azokat a sebeket... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-06-08, 9:45 pm | |
| *Phéna elcsodálkozott egy pillanatra. Észre sem vette, hogy féltékenység is volt benne. Pedig egyáltalán nem akart az lenni, főleg nem az istennőre. Meghajolt előtte.* - Akahana istennő, elnézést, ha félreérthető voltam. Nincs bennem féltékenység, se nem számonkérés. Én csak Alexért aggódom, és kíváncsi voltam, mi a véleményed róla. Semmi hátsó szándék, vagy rossz gondolat nem volt szavaimban.- *Majd az istennő folytatta. * -Tartozott? *Később vette csak észre, hogy hangosan gondolkodott.* ~ Ki van vele? ~ - Aranel van vele elvileg, én is sokat voltam ott, de szerettem volna előbb veled beszélni. De igen, lehet, hogy már felkelt, mehetünk meglátogatni őt. *Majd megvárta, hogy az istennő elinduljon, s ha megtette, követi őt. Csendesen. Ha Akahana mégis mesél valamit a sárkányról, akkor érdeklődve hallgat, ha pedig egy szót sem szól az istennő, akkor sem mond semmit Phenia, hanem csak csendben követi.*
----
*Alex "kicsit" kényelmetlenül érezte magát. Mocorogni volt kedve, de minden egyes mozdulat nagyon fájt neki. Szomjas volt, nagyon szomjas. Kiszáradt torokkal szólalt meg, de még maga is elcsodálkozott, milyen nagy türelemmel.* - Valaki... *Fogalma nem volt, hol van. Lanuriában van, vagy még Vadalanban? Valaki ott megmentette, vagy Akahana áthozta? Megjelent-e egyáltalán az istennő, stb stb...De igazából ez sem érdekelte. Semmi nem érdekelte. Ájult idejében rátámadó gondolatai jártak a fejében. És az, hogy Vadalanba most már tényleg soha, de soha nem mehet vissza. 25 évet élt ott, és talán több év várja itt, de Furia miatt lehet, csak egy. Annyira bizonytalan volt jövője felől, még célja sem volt. Céltalanul feküdt elmerengve az ágyban, s valahogy meghalni volt kedve. Emlékszik, hogy miután Kainnal beszélt, mely új cél lebegett a szeme előtt. "Valami menő módon meghalni." Vadalanban nagyon menő halált képzeltek neki. De Alex elszúrta. Képtelen volt meghalni. Élni akart. De miért? Hisz nincs oka. Többen gyűlölik, mint szeretik. Talán senki sem szereti. Kain elfogadja, de bízni sosem fog benne ezek után. Akahana meg biztosan rühelli. Senki nincs, aki kedvelné, talán Mitsi, de az ő szeretetére nem sokra megy, mert van neki valaki más. Egyébként sem gondolhat nőkre. Addig, míg Furia biztos ellensége, nem veszélyeztethet senkit se. Talán jobb is így. Jobb, ha egyedül marad, így senki életét sem kockáztatja. De olyan magányos...* | |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-07-05, 8:30 pm | |
| A nimfa ugyan fiatal volt, de nem mondhatni, hogy teljesen tapasztalatlan, mert éppen elég illedelmesen viselkedett velem szemben. Vagyis úgy, mint bármelyik másik istennel is tette volna, érdeklődő, de próbál nem tolakodó lenni, megelégszik a válasszal, amit én adok neki, nem kíváncsiskodik tovább, ráadásul magában eszi a penész, hiszen egyrészt fél, hogy még így is túl sokat megengedett magának, másrészt viszont nem kapta meg a válaszokat, amelyekre eddig várt. El lehet hinni, hogy nem túl kellemes a dolog, sem az érzés, ráadásul mellettem úgy egészében hatástalan a dolog, mert megtanultam ugyan, hogyan érzékeljem az ilyen apró utalásokat, de nem szívesen foglalkozom velük. Isten vagyok, ebben nincs újdonság, de ezen kívül egy egyszerű nő csak, akinek már halálosan elege van az illemből, és bárki, aki csak két percet volt a társaságomban, már tudja, hogy mellettem felesleges próbálkoznia vele. A nimfa még ennyire nem ismert, így megpróbált mindennel, amit meg lehet tenni az udvariasság keretein belül. Egyik sem jött be szerintem, mert én úgy nagyjából nagy ívben tojok az ilyesmire, és nem is nagyon kedvelem. Ha egyenesen nekem szegez egy kérdést, akkor egészen biztosan mosolyogva fogok rá válaszolni, abban jó vagyok, hogy megkerüljek mindent. Különben is, abban nincs semmi szórakoztató, ha a legegyszerűbb utalásokra is hajlandó vagyok egy kisregénnyel válaszolni. Azzal vége lenne a kiszámíthatatlan énemnek, pedig nekem addig jó, amíg ez megmarad. Így persze a lány hiába próbált óvatos lenni, csak annyit ért el vele, hogy sikeresen kizártam a tudatomból az érdeklődését, helyette pedig felállok és elindulok vissza Alexhez. Nos, azt elmondhatjuk, hogy jövök egy nagy köszönömmel neki, hiszen rámutatott, jobb ha a következő felelőtlen ígéretem előtt állítok feltételeket is. A hibáimból tanulni jó dolog, csak piszok kellemetlen is egyben. Mindegy, a végére fogok ennek is érni. A rágódás pedig segített, sem a szentélyre, sem pedig az útra nem gondoltam, mire magamhoz tértem, már a gyengélkedő bejáratánál voltam. Könnyedén elhúztam a függönyt, majd körülnéztem, a nimfát keresve. - Aranel, itt vagy? - kérdeztem, miközben próbáltam a hirtelen félhomályban bármit is látni, ami kicsit is érdemes. Jó pár pillanatig a sötét hatott, elvakított, de utána nagy nehezen vissza tért az a kevéske fény, ami itt volt, és segített, hogy tisztán láthassam a helyiséget és a másik végében, ágyon fekvő férfit. A mozgásából ítélve már felébredt, de még nem tért teljesen magához. Akkor ideje úgy tenni, mintha rendben lenne. - Jó tudni, hogy felébredtél, Alex! - mosolyodtam el, miközben megálltam nem túl messze az ágytól megálltam és próbáltam az arca ép felére figyelni. Hiába, a sebek nem a legszebbek, nekem pedig egyenesen forog a gyomrom a vértől még kis mértékben is, ez pedig nem egy szépség. Ha nem akarok mellé kerülni, inkább nem mennék közelebb hozzá... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-07-08, 5:56 pm | |
| *Végre valaki megjelent. Ismeretlen nevet hall, de nem szól, inkább csak nyög egyet, hogy felhívja magára a figyelmet. Majd egy pozitív kijelentés. Alex az ismerős hang felé fordul. Meglepődik. Maga sem tudja, hogy melyiken inkább. Azon, hogy Akahana még mindig itt van, vélhetően átvitele után Lanuriába, vagy azon, hogy Pheniát látja mellette? Előbb egyikre, majd a másik nőre néz váltakozva. Ha csak az istennőt látná, feltehetné a kérdést, hogy vajon átvitte-e Lanuriába, de így, hogy látja Pheniát, biztos abban, hogy Elonar erdejében van. Legalábbis sejti. Elvigyorodik.* - Nahát, Akahana, mi ez a gyászos ruha?! Ha azt kívánnád 'se haltam még meg, s nem is tervezem a közeljövőben, bár ha Furia nagyon ügyes lesz, nem leszek hosszú életű.- *Mondja még mindig vigyorogva, majd csendben marad, és el is komolyodik. Lehet, hogy elárulta az istennőt? A nimfa nem biztos, hogy tud arról, hogy egy istennő áll mellette. De igyekszik nem foglalkozni a dologgal, inkább kinéz az enyhén besötétített ablakon. Alex most már nem tűnik vidámnak. A sötétítő függönyt nézve szólal meg enyhe szomorúsággal a hangjában, de érzékelni, hogy igyekszik érzelemmentesen kérdezni.* - Elonar erdejében vagyok, igaz? *Majd piros szemeivel az istennőre meredt.* - Nem vagyok itt 24 órája, igaz? Akkor... akkor még piros a szemem... * Hirtelen a szeméhez kapott, de ez csak reflex volt, semmit nem tud szeme pirosságával kezdeni. Majd leereszti kezét, s ránéz Pheniára. Eszébe jutott, hogy ő előtte úgy sem kell takargatnia, hisz a nimfa nem látta másképpen őt, csak piros szemmel. De a lány nem szólalt meg, csendesen nézte a férfit, enyhe békés mosollyal. Végül Alex az istennőre nézett.* - Most már kvittek vagyunk. *Megköszönni, hogy az istennő megmentette az életét? Felesleges. Nem tette volna meg Akahana, ha nem tartozik neki. Legalábbis így gondolta a sárkány.*
| |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-07-16, 12:59 am | |
| Alex jobban volt, ezt egy pillanat alatt le tudtam szűrni, amint a közelébe értem, de utána inkább feltűnően próbáltam olyan pontot találni rajta, amelyet anélkül nézhetek, hogy a saját testem miatt kelljen aggódnom. Hiába, az erőm maga a nyugalom és a változatlanság, nagyon nem tesz jót nekem, ha kizökkentenek, főleg nem akkor, ha egy ilyen kellemetlen esetben. Alex testével csúnyán elbántak, még innen is láttam a sebeket rajta, amelyeken a nimfák gyógynövényei díszelegtek, hogy megakadályozzák azok elfertőződését és persze a gyógyulást segítség. Az a baj ezekkel a krémekkel, hogy utána nem lehet letakarni őket egy ideig, sem bekötözni, így természetesen minden az orrom előtt volt, amit nem varrtak össze. Ráadásul ez utóbbiból sem volt sok, a legtöbb nem ért olyan súlyosan izmot, hogy fércelni kelljen, ami a gyógyulásnál előny, a látványt illetően pedig nagy hátrány részemről. A rengeteg fájdalom egészen biztosan megcsapna, ha megnézném ezeket a sebeket, addig azonban kénytelen leszek elviselni, hogy az egyetlen pont, ahova nézni tudok a rajta lévő vékony takarón kívül, az a szeme, amely eléggé kizökkentett a saját gondolataimból. Nem az a bajom vele, hogy vörös, ha nagyon felhúznak, nekem is olyan színűek és szórják a villámokat, inkább az érzelmek zavartak meg, amelyeket benne láttam. Az öröm, bánat, félelem, bizonytalanság és még minden más nyomai ott csillogtak benne. A szavai pedig villámcsapásként értek. Szuper, bele a közepébe. Ha nem lenne így is eléggé foltos, ezért kapna még egyet. - A ruha nem neked szól, kegyelet a barátnőim előtt... - válaszoltam csendesen, majd könnyedén odébb húzódtam, hogy a nimfa hozzá férhessen Alexhez. Nekem köszönöm szépen, elég volt a tegnapi, amikor még a sebei be voltak kötve, ilyen állapotban már képtelen vagyok gondoskodni róla, ahhoz engem nem áldott meg elég erős gyomorral a sors. De azért nem is menekülök ki, ami már nálam komoly haladás, figyelembe véve a helyzetet és a társaságot. A sárkányra meg inkább nem is nagyon nézek, a lányoknak ugyan nincs problémájuk vele, hogy valószínűleg nem visel semmit a lepel alatt, de nekem ez a másik dolog, ami biztos, hogy nem hiányzik. Csak ettől éppen eléggé zavarba jövök, így persze erőnek erejével kényszerítettem magamat, hogy csak a szemét nézzem, miközben a sebeit ellenőrizték. Ezt a jelenetet szívesen kihagytam volna, ezért még elkapom Aranelt! - Igen, a szemed még mindig piros. Szer hatása, vagy természetes? - tettem fel a kérdést rezzenéstelenül, miközben reméltem, hogy az én barna szemeim nem akarnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Bár, eddig nem volt szokásuk, amikor felbukkantak a közelben, akkor én már egészen biztosan tomboltam az idegtől, a dühömet fejezték ki és a haragot keresték, most azonban ez nincs a helyiségben. Hacsak a nimfa nem titkol ilyesmit, de azzal meg nem sokra megyek, mert nem érzem meg, csak reagálok rá, ha találkozom vele. nem anyám vagyok, hála a jó égnek. Az lenne csak az igazi szenvedés... - Mondhatjuk. De megtanultam melletted, hogy a következő szívesség előtt szabjak felső határt... - mosolyodtam el kicsit, de ami azt illeti, ez az apró mozdulása az arcizmaimnak igencsak gyérre sikerült. Hiába, nem színésznőnek születtem, a rezzenéstelen tekintet nem az én külön erényem, ha akarnák, sem tudnám az érzelmeimet leplezni. Előnye a dolognak, hogy rólam el lehet mondani, még vannak ilyenek, az idősebb isteneknél ez már lassan csoda számba menne magától... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-07-19, 12:41 pm | |
| *Felfigyelt arra, hogy az istennő kerüli a szemével őt, vagy ha ránéz, akkor inkább a szemébe.* ~ Áhh az nem lehet, ő egy isten, ez nevetséges.~ *Gondolja magában. Mikor megtudta, hogy egy barátját vesztette el az istennő, akkor elkomolyodott. Ekkor odament hozzá Phenia, s a sebeivel kezdett foglalkozni szótlanul. Alex a kérdésre felnevetett.* - Szer hatása? Mit gondolsz?! Tán mosolyfüvön élek! Hahha...- *És majd' fél percig nevetett. Bár emiatt a sebei húzódni kezdtek, így keserű mosoly fagyott az arcára, s befejezte a vihorászást. Addig Phenia csak állt, s enyhén meglepődve nézte őt. Alex éÉlesen Akahana szemébe nézett.* - Olyasmi... szer. De hát nem mindegy?! Régen ez a cucc mentette meg az életemet. Vagy inkább másokét. Most meg majdnem megölt engem.- * Elfordult, agya azonban beindult.* ~ Nem reagált a Furia névre. Vagy tud már arról, hogy üldöz, vagy magasból letojja, hogy mi lesz velem. Talán így van. Jól gondoltam...~ *Gondolatait alátámasztja az istennő utolsó mondata. Alex komolyan a szemébe nézett, majd furcsa, keserű mosolyt eresztett el. Majd idegenül lágy hangon szólalt meg.* - Oh, kedves Akahana, nem kell aggódnod. Biztosíthatlak, hogy több szívességben nem fogsz részesülni a részemről, amiért tartoznod kellene. - *Majd komolyra fogta.* - Azért az megkönnyebbülésemre szolgál, hogy a szavadat betartottad annak ellenére, hogy egyetlen porcikád sem kívánta. Milyen érzés megmenteni egy életet? Hát nem jó? Gondolom már nem miattam vagy itt, hanem a barátod miatt. Így nem szükséges, hogy újra meglátogass, csak hogy azt színleld, aggódsz az egészségi állapotom miatt. - *Kimérten nézett vörös szemeivel az istennőre, majd elfordult. Fogalma sem volt, miért is haragszik az istennőre. Hisz megmentette. Csak valahogy, nem tetszett neki a reakció. Se Furia nevére nem kapta fel a fejét, se nem érez együttérzést, sőt, Alex szemére veti, hogy milyen nagy volt a kérése. * ~Nagy volt a kérés? Nem számít. Úgy tűnik, rád többet nem számíthatok. Szövetségesemnek éreztelek, de úgy tűnik, én neked csak egy tüske vagyok a szemedben, amit savanyú vigyorral a képeden ki kellett piszkálnod, hogy végre ne zavarjon a szabad kilátásban.~ *Dühös. De ott van Phenia. Mit fog gondolni a lány róla, ezek után, amit látott és hallott? Nem számított. Alex tudta, hogy úgy sem lehet kettőjük között semmi sem. Csak veszélyeztetné a lány életét. Ha nem akar többé felelős lenni szerettei halála miatt, akkor mindenkit el kell hagynia. Úgy, mint Kainnak. De Kainra szüksége van. Két menekült talán segíthet egymáson. Talán társak lehetnének. Sorstársának érzi, érzi, valami szoros kapcsolat van közöttük, de nem tudja igazán értelmezni. Így inkább a sorsra fogja, és a közös ellenségre. Mindeközben Phenia szemei elkerekedtek, hogy Alex mégis hogy mer ilyeneket mondani az istennőről, ráadásul hogy meri belevágni a szemébe?! Egyszer csak Akahanára néz, majd vissza a sárkányra. Megköszörüli a torkát, és megszólal.* - Én most magatokra hagylak. *Mielőtt bárki megállíthatta volna, már kint is volt a szobából. Alex utánanézett, majd feltűnően kerülte Akahana tekintetét.* | |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-07-31, 11:23 pm | |
| Az ártatlan kérdésemmel, amely az egészségi állapotát volt hivatott felmérni, sikeresen elértem, hogy felhúzza magát, ráadásul pedig azt arckifejezése is megváltozott, egyszerűen szólva kiismerhetetlenné vált. Nem tudom, ő mi bántót talált abban, hogy érdeklődtem az iránt, miért vörös a szeme, de nem is próbálom megérteni egy sárkány, sőt, úgy nagy átlagban a legtöbb férfi gondolkodását. Egyszerűen bonyolult dolog és ennyi. Nekem csak a kíváncsiságom volt meg a dologban, hiszen tőlem rendben van, hogy neki nem tetszik, de szerettem volna tudni, tényleg van-e olyan szer, aminek hála ez történik. Mert, ha igen, akkor nyilván ennek van ellenszere is, az pedig az működik, akkor talán ki is próbálhatnám. Nagyon örülnék, ha végre nem lenne elég csak a szemembe nézni ahhoz, hogy valaki el tudja dönteni, mennyire vagyok mérges. Oké, nem játszadozom, simán kimutatom általában, ha valaki felhúzott, de amikor még ez sem történik meg, csak eleve borús a hangulatom, nem kell, hogy mások egyszerűen csak belém rúgjanak még egyet. Enélkül is köszönöm szépen, én bizony nagyon jól elvagyok, akinek pedig ez kevés, igazán megtehetné, hogy elmegy a fenébe a közelemből. Mindegy, a lényeg, hogy azért kérdeztem, mert érdekel a válasz, viszont a vöröske megorrolt rá. Remek, mi az, amivel én nem húzok ki újabban senkinél gyufát? Mondják meg, és ígérem, nagyon hálás leszek érte. Próbálom azzal vigasztalni magamat, hogy Alex egyszerűen csak nem fogja fel a tette következményeit, neki is van elég gondja ahhoz, hogy kíméletlen legyen mindenki mással szemben, de ettől még nem érzem sokkal jobban magamat a szövegei miatt. Oké, elismerem, már a hangjából kihallottam, hogy neki is megvannak a saját bajai, de ez nem fog abban megakadályozni, hogy kimondjak mindent, ha felhúz. Ez vagyok én, makacs, mogorva és piszkosul őszinte, ha egyszer valaki eléri, hogy az agyam az eldurranás közeli állapotba kerüljön. Az elmúlt napok ingerkupaca mellé pedig ez már végképp nem hiányzott, én pihenni jöttem ide, nem pedig vitázni egy majdnem idegbaj szélén álló, sérült sárkánnyal. Azt máshol is meg tudom tenni, és nem is kell egészen a másik kontinensekig fáradnom az illetőért. De az utolsó szavai akkor is felhúzták bennem a pumpát, pedig azt hittem, végre megértette, mennyire nem kell egy kalap alá venni engem a többi istennel, mert gyűlölöm az ilyesmit. Azt hittem, ezt megértette, mikor elmondtam neki, de szemmel láthatóan tévedtem, ráadásul alaposan félre is ismert. A kezem ettől remegni kezd, nagyon közel vagyok hozzá, hogy bármennyire is beteg, egy józanító pofonnal térítsem észhez, de végül sikerül magamat lebeszélnem róla, igaz, csak nagy nehezen. Lassan szedve a levegőt, lehunyt szemmel várok pár pillanatot, ami nem éppen a legjobb ötlet, mert megcsap a vér édeskés szaga, de most már ez sem tud nagyobb kárt okozni a belsőmben. Vége, a türelmem megadta magát, már csak arra képes, hogy a testemet megfékezze. De a fizikai reakció már itt van, megváltozott a légzésem, a szemem pedig vörösen csillog, mint mindig. - Nem szokásom színlelni, ha nem érdekelnél, nem lennék itt... - jegyeztem meg hidegen, pontosan annyira sűrítve bele hangomba a csalódást, hogy hallja, ha tényleg figyel rám. Ha már megint magába mélyed, akkor nem veszi észre. Ellenben a nimfa reagált rá, azonnal elhagyta a csatateret, mielőtt még kitör a vihar. De én nem fogom kirobbantani, lehet, hogy tapintatlan, de ennyire nem vagyok szemét, hogy ezt is visszaadjam neki. Azonban ideje lenne magához térnie kicsit. - Egyébként az egyesség az volt, hogy áthozlak. Semmi közöm nem lett volna ahhoz, ha meghalsz, mert nem juttatlak el azokhoz a lényekhez, akik tudnak rajtad segíteni. Ne aggódj, ígérem, többet nem kell elviselned a nem kívánt látványomat! - jegyeztem meg keserűen, majd egyszerűen hátat fordítottam neki az ajtó felé fordultam. A düh egyenlőre fűtött, elnyomta a többi reakciómat, amelyeket ez a hely általában kivált belőlem. Azért azt nem felejtettem el, hogy nem kellene őt egyedül hagynom, így beszóltam a másik szobába Aranelnek, hogy talán nem ártana a sárkány sebein a kötéseket lecserélni. Ideje volt már, de nem akarták, amíg nem ébred fel, az én jelenlétemben pedig szintén halva született ötlet lett volna megtenni. A fekete hajú nimfa azonnal meg is jelent, majd besietett, de az ajtónak dőlve hallottam még, hogy nem bírja ki szó nélkül. - Mi a fenét csináltál Hanával? Azt hittem sápadtan fog kimenekülni, ehhez képest mindjárt robban az idegtől... - jegyezte meg kelletlenül, mire egy sóhaj kíséretében a fal széléhez rogytam. Miért pont Aranel került ide? Ez a nimfa nagyon sokat tud, ráadásul megosztja örömmel másokkal is, hozzáköltés nélkül. Itt kell maradnom, tudnom kell, hogy mit mond el a sárkánynak. Biztos, hogy Alex nem fog kihagyni egy ilyen jó esélyt a kérdezgetésre, elvégre jobb ismerni az ellenfelet... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-08-14, 7:20 pm | |
| *Hupsz. Talán elszaladt volna Alexszel a ló? Az istennő dühös kezd lenni, ezzel bepirosodik a szeme.* ~ Kaméleon! ~ *Majd jött az első mondat. Alex nagyot nyelt. Részben ez volt a reakciója a mondatra, részben még mindig nagyon kívánkozott egy kis folyadék a torokba. Miután Phenia elment, az istennő kirobban. Alex mereven a szemeibe nézve hallgatta őt. Majd mikor a nő épp távozóban volt, mielőtt elhagyta volna a szobát, Alex még kissé rekedten, de halkan megszólalt.* - Tudom. *Talán még ő maga sem tudja, mit is jelentett ez a szó, "tudom". Talán azt tudja, hogy az istennő valóban kirakhatta volna bárhova, de ehelyett megmentette. Vagy azt tudja, hogy többet nem segítenek egymáson. Vagy azt, hogy többet nem látják egymást. Vagy azt, hogy most túl goromba volt. Talán mindegyiket jelentette egyszerre. Mikor kiment a nő, Alex lehunyta a szemeit.* ~ Bocsáss meg! Még önmagamat sem értem... hogyan érthetnélek téged?! ~ *Majd megjelent egy másik nimfa és leordítja a fejét. Ráemelte szemeit, s egy lélegzetvételnyi szünet után így szólt.* - Legalább... már nem émelyeg. *Majd elereszt egy fájdalmas mosolyt, s egy pillanatra fel is nevet, de azonnal abba is hagyja. Aranel közeledik felé, majd elkezdi leszedni a növényeket és a mindenféle szagos masszákat a sebekről. A sárkány elfintorodik. * - Ezzel akartok megmérgezni? *Érződik azonban a hangjában, hogy csak egy enyhe hangulatát kifejező tréfa akart lenni. Nem mintha bárkinek is nevethetnékje lenne a közelben. * - Jól felhúztam, mi? Az biztos, hogy... érdekes. Olyan, mint bárki más... mint bárki más. *Félig a nimfának, félig magának mondja. * - Ahm... ezek a növények arra vannak, hogy múmia legyen belőlem? Kicsit... kiszáradtam. *Reméli, végre veszik az adást, azt hozzá vágnak egy kis vizet. Most kivételesen azt sem bánná, ha szó szerint hozzávágnák. * | |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-08-15, 8:25 pm | |
| A fal tökéletesnek néz ki a számomra, éppen elég masszív, hogy elnyomja a hangot, amelyet a testem okoz, mikor a tövébe hanyatlik, de pontosan hallhatok minden egyes szót, amely a szobában elhangzik. Remek, itt az ideje, hogy kicsit kivonjam magamat a beszélgetésből, mert egy felől nagyon nem ártana végre egy kicsikét lenyugodnom, legalább annyira, hogy már ne nézzenek közveszélyesnek, ha szembe jönnek velem az utcán. Másik oldalról pedig nagyon is volt rá esély, hogy ha én még pár percig Alex közelében maradok, akkor rontok az amúgy sem túl szép sebeinek állapotán, és kérdés, hogy ez az eset kinek lett volna húzósabb. Miattam megesküdhetnek az istenekre, hogy már nem érez akkora fájdalmat, attól még egészen biztos vagyok benne, hogy nem kellemes ennyi sérüléssel feküdni, ráadásul pedig én is gazdagítanám legalább eggyel még. Különben pedig ha mégis sikerülne megúsznom, hogy újabb sorminta kerüljön a bőrére, akkor tuti egy meglévő heget kapnák el, ami, ha van ilyen, még rosszabb. Egyik oldalról a gyógyuló sebet piszkálni nem kellemes dolog és főleg nem fájdalom mentes, másikról pedig kérdés, én hogy bírnám ki a látványát. Tegnap ugyan túléltem a vért egészben, de ott az erdőben voltunk, egy csomó levegő vett körül, itt viszont már a gyengélkedőtől kapom a frászt, ráadásul pedig zárt térben egy esetlegesen vérző seb garantáltan elég, hogy engem fel kelljen mosni a padlóról, ami nem éppen méltó egy istenhez. Sokkal inkább egy olyan fiatal lányhoz, aki határozottan rosszul van a sebek látványától is. Mázli, hogy a saját sérüléseimre nem gyakran kell ápolás, ott nem tudom, mit kezdenének velem. Az biztos, hogy egy sebvarrás előtt legalább ki kellene ütniük valahogyan... A beszélgetésről a szobában elég sikeresen elfeledkeztem, egészen addig, amíg újra meg nem szólalt Alex, mert ott már nem tudtam tőle elvonatkoztatni. Mindegy, de azért kicsit érdekel, ő mit gondol rólam, hiszen nem sokan vannak, akik ismernének annyira, mint ő. Talán nem kellett volna régebben annyi mindent elmondanom magamról neki, de jó volt végre hangosan hallani dolgokat, amelyeket korábban nem nagyon ejtettem ki a számon. És egy kicsit érdekel is, hogy mindezek után mit gondol rólam, így füleltem. - Vagy csak nem mutatja ki. Sosem szeretett gyengének tűnni... - a hang nyugodj, teljesen magabiztos, a tulajdonosa pedig időközben a szakadó hangok alapján neki is állt lecserélni a sárkány kötéseit. A levegő megtelik a gyógynövények illatával, miközben édeskés szag vegyül el benne, gondolom ott, ahol a sebekből pár csepp vér is távozik. De egyenlőre nem érzek semmi szúrós illatot, ami azt jelenti, nagy eséllyel sikerült őket kitisztítani és semmi nem gennyesedett el. Végre egy jó hír, rá fért... - Ha azt akartuk volna, semmit nem teszünk rá. Órákba telt, mire mindet kitisztítottuk... - Aranel hangja még mindig nyugodt, kicsit mintha számító is lenne, de gondolom ez a gyengélkedő hátránya. Ide mindenkit hoznak sebekkel, és az itt lévők bármit látnak, nem eshetnek kétségbe, azt kell mindenkivel éreztetniük, hogy ez csak egy kis karcolás, amit tudnak kezelni és hamarosan meg is gyógyul. Bár, ennyi karcolásnál már kezd veszélyes lenni. - Hát, nagy bajban lennénk, ha mindenki ilyen makacs, önfejű és temperamentumos lenne... - a hang sokkal barátságosabb, fogadni mernék, hogy a nimfa mindjárt nevetni is fog, ha így folytatja. De jó nekem, nevessetek csak az én káromra, eddig úgysem történt ez még meg. A többit pedig hagyjátok ki. - De ha arra gondolsz, hogy halandóként viselkedik, az igaz. Mindig ilyen volt... - remek, lécci hagyd ki a kiselőadást a gyermekkoromról, az már tényleg nem tartozik Alexra. Ha most tudnék úgy jelezni Aranelnak, hogy ő nem veszi észre, biztosan megtenném, de nincs ilyen tehetségem, csak ha a fejébe mászok. Ráadásul akkor rájönnének, hogy messze sem kerültem, így kezdhetnének gyanakodni, hogy mégis mi a fenének hallgatózom én. Szép volt Hana, csöbörből vödörbe. Ehhez aztán kell a tudás. Mindegy, most már maradhatok is akár... - Mindjárt hozok a gyógyteából. Nem a legfinomabb, de hatásos. Csak előbb rá kell néznem az arcodon lévő sebre is. Jobb, ha azonnal kiderül, kell-e varrni még valamit... - kopogás, gondolom Aranel átsétált Alex másik oldalára, majd újabb adag gyógynövény illat, meg egy kevés vér. Ezek szerint ott is bele akadt a sebbe a kötés. Kellemetlen. És jobb, hogy nem látom, anélkül is elég az ingerekből, hogy szembesülnöm kelljen vele... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-08-16, 10:34 am | |
| * A nő első mondatára csak egy fintort vágott.* ~ Hát persze... ki szeret gyengének mutatkozni? ~ *Majd Alex morcos megjegyzésére is felel. * ~ Nah... szóval bármit mondok, arra reagálni fog... ~ *És már ott tartunk, hogy a nimfa véleményezi is az istennőt. Alex felvonja a szemöldökét.* ~ Mindig is ilyen volt, mi...?! ~ - Ha nem volna, ki kellene találni. *Utalt még mindig az istennőre. Majd az arcát kezdték el birizgálni. Alapból nem volt valami kellemes a sebek piszkálása, de igyekezett nem is gondolni a körülményekre. De mikor az archoz értek, fel kellett szisszennie.* - Tán le akarja tépni az arcom? * Furcsa látvány lehet a sárkány. Nem csak sérülésekkel van tele, de a bőre is kékes, szeme vörös és véreres. Kész szörny fekszik az ágyon. Ráadásul még bunkó is. Valamivel kompenzálni kell. Ez a viselkedés bizonyítja saját magának, hogy egy értelmes lény. Hogy még nem egy őrült szörnyeteg. Érzi, ahogy arcán a seb enyhén felszakad, s a vér is folyni kezd. Savanyú fejet vág, de nem mond semmit. Mit mondhatna. Szemei kissé elégikussá válnak, s elmerengnek a semmiben.* ~ Milyen sárkány vagyok én? Arra is képtelen vagyok, hogy meghaljak... miért nem akarok meghalni? ... túl éltem saját kivégzésemet...~ *Nagyot sóhajtott. Majd a nimfára nézett.* - Mióta ismeritek Akahanát? Ő komolyan... irtózik a vértől?- *Majd felnevetett. Hosszan nevetett, de elég fájdalmas volt. A végén köhögött is párat. Jobb karjával bal vállához nyúlt.* - Alig érzem... a bal karom... *Fájdalmas tekintett lett úrrá rajta.* - Mondd... mikor kelhetek ki az ágyból? Nem volna jó sokáig egy helyen maradnom... ezzel... benneteket is veszélyeztetlek. *Néz komolyan a nimfa szemeibe.* ~ Ráadásul... nincs ellenszerem... a kabátomban maradt, ami meg Vadalanban maradt... Ha itt... Elonar erdejében tör rám a roham... kénytelenek lesznek megölni engem. De biztos, hogy sokakkal végzek. Amilyen hamar csak lehet... el kell mennem innen. És Furia is megtalálhat. Mozgásban kell maradnom...~
| |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-08-17, 12:46 pm | |
| A hangokból nagyjából be tudtam határolni, éppen merre jár Aranel, a többit pedig megpróbálhatom később is kideríteni, amikor már nem lesz annyira feltűnő a jelenlétem. Most éppen tökéletesen megfelelt nekem a fehér falak látványa a nagy semmi nélkül, még így sem sikerült teljesen rendbe jönnöm ahhoz, hogy elmondható legyen, igen, én beszámítható állapotban vagyok. Nem, ahhoz még az agyvizemnek csökkennie kellene pár emeletnyit, valamint a vérre való érzékenységemnek is el kéne mennie egy rövid időre valahova máshova körülnézni. Addig, amíg ezek a lehetőségek nem válnak elérhetővé, marad a fal töve és a hallgatás, na meg esetenként a szagok. A legtöbben persze nem nagyon érzik a vért, de sajnos az én idegeim már annyira ki vannak az ilyesmire éleződve, hogy véletlenül sem tudok tőlük elvonatkoztatni, semmi pénzért. Lassan már azt is meg tudom különböztetni, éppen melyik lényét érzem, amihez pedig azért kell tehetség, hiszen ezt néha egy kutya sem képes kiszagolni, nekem pedig ezen kívül nem mondhatnám, hogy jó orrom van. Oké, a teljesen nyilvánvaló dolgokat, a virágokat és természetesen a különböző növényeket, meg az óceánt és hasonlókat nem vétem el, mondjuk nem is nagyon lehet, de minden mással komoly bajban tudnék lenni, ha meg kellene keresnem. Mázli, hogy a legtöbb állatnak ez koránt sem okoz gondot, így remekül ki tudják szúrni, amit keresek. És persze általában azzal sincs problémájuk, hogy a közelemben tartózkodjanak, elvégre az egy biztonsági övezet. Most viszont még ők is elkerülnek, bizonyára érzik, hogy ide nem kellene bejönniük, mert minden sérült lény veszélyes lehet. Remélem azért Aranel már hozzá szokott a morcos betegekhez, különben ő sem fogja sokáig húzni. - Nem állt szándékomban fájdalmat okozni, de attól még látnom kellett a sebet. Ezzel szerencséd van, nem mély, ráadásul egyenes vágás, így megúszod a varrást... - a hang ugyan nem nekem szólt, de valamennyire az én idegeimnek is jót tett, hiszen nem akartam, hogy még pár öltést kapjon a sárkány. Ennyire nem vagyok gonosz, ráadásul tapasztalatból tudok, hogy ahol öltögetni kell, ott már biztosan marad egy sebhely is, amiről elmondható lenne, hogy örökre megbélyegzi. Rendben, a nimfák ügyesen dolgoznak, de attól ők még nem mindenhatóak, képtelenek lennének a legcsúnyább vágásokat is eltüntetni nyom nélkül, ahhoz a legtöbb helyen a bőr túlságosan roncsolódott. Az a csoda, hogy egyáltalán tudtak mit tenni velük, hiszen a sebbe ragadt növényekkel később szintén bajok lettek volna. Néha nagyon tudom utálni, hogy az istenek gyógyító mágiáit még nem tudom/merem rendesen használni, sok munkától kímélné meg őket akkor is, ha még csak most lettem elég erős hozzá, hogy képes legyen bevetni bármelyiket is. - Akahana isten, így relatív fogalom számára az idő. Egy öt éves kislánnyal állt egy szinten, mikor az apja úgy döntött, elege van belőle, ezért a nimfákra bízta a nevelését. - a szavak hallatán majdnem sikerült felkiáltanom, de csak nyeltem egyet végül. A fenébe, ehhez nem lett volna köze a sárkánynak, de úgy tűnik, nem gondoljuk ugyanazt a nimfával. Az egész dolog szépséghibája pedig az, hogy Aranelnek igaza van, tényleg fiatal voltam, mikor ide kerültem, mert a kedves rokonaimnak nem kellett tovább a gyermek felügyelet terhe. Nem mintha a nimfák sokkal jobban fogadtak volna elsőre, de hamar rájöttek, hogy képes vagyok megérteni, ami körülöttem folyt és csak szeretnék végre egy helyet, ahol nem azt érzem, hogy nem tartozom a többiek közé. - Valószínűleg az egyik oka az ide kerülésre a vérrel való kapcsolata volt. Furcsa kislány, a halál fogalmát értette, elfogadta, sőt, egy kis része kedvelte is, de a sebek látványa elborzasztotta, akkoriban gyakran el is ájult miatta. - remek, mintha nem tudnának eleget rólam anélkül is, hogy megismerik a gyenge pontjaimat. Igaz, ez egy olyan, amit eltitkolni sem tudnék, anyára emlékszem, hogy örült az ilyeneknek, meg a fájdalomnak, én pedig próbáltam nem odanézni, tudomást sem venni róla, hogy mi van ott. Amíg nem értettem a dolgokat, addig nem is volt vele baj, később már annál inkább... - Idd ezt meg, közben válaszolok. - Aranel hangja magabiztos volt, az a tipikus gyógyítóé, aki még engem is rá tudott venni, hogy ezt vagy azt kóstoljak meg az illata ellenére is, mert nekem jót tenne. Nem mintha ezzel elérte volna, hogy olyat megkóstoljak, amiben állatok szervei vannak, de az ilyenek nélkül biztos nem jönnék ki azokkal a gyógynövényekkel, amelyeknek nyugtató hatásuk van. Talán nem is ártana egy keveset elvennem belőlük, ha ez így folytatódik... - Nincs jó ízé, de gyógyszer. A kezed sorsa múlik rajta, mit tesz. A sebed mély volt, ezért erősebb főzeteket is használtunk. Ha a másik kezed is gyengébb lesz, akkor a fájdalom csökkentő hatás miatt volt, ami még egy napig működik és ágyban tart. Ha nem változik semmi, az bajosabb. Újra ellenőriznünk kell a sebet... - na, ez az, ami remélem nem történik meg, de ha már sanszos lesz, hogy igen, itt újabb vér fog folyni, akkor köszönöm szépen, de én lelépek, épp elég az, amit a képzeletem kreál magának, nem hiányzik a rideg valóság is... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-08-18, 8:54 am | |
| *Megúszni a varrást. Nagyszerű... Legalább az arcán nem marad heg. Bár akármikor elmehetne a vizek oltárához, és ott megoldódna minden problémája. De Alex valahogy szereti a sebeit. Mindegyik emlékezteti valamely hibájára. Nem lehet meg nem történtté tenni eseményeket. Ki tudja... talán 700 év múlva nem is emlékezne arra, hogy ki akarták végezni. Jobb ha maradnak hegek, melyek emlékeztetik rá. De ebben a kérdésben nem gondolkodott sokáig, mert már Akahanáról volt szó. Erre semmit nem felelt. Mit is mondhatna? Érezte Akahana illatát. De ezt az illatot bezavarta a sok olaj és gyógynövény illata. Ráadásul úgy gondolja, hogy azért érzi az illatát, mert itt volt hosszabb ideig. Arra nem is gondol, hogy talán hallgatózik az istennő. * ~ Elájulni a vér látványától? ~ *Elmerengett a gondolatra. Majd megitatják valami szörnyű löttyel. Megissza. Mit tehetne? Minél hamarabb el kell innen mennie.* - Vagyis, ha rosszabbul vagyok, akkor leszek jobban? *Vonja fel a szemét érdeklődőn. Kisebb csend után folytatta.* - Sajnos... én nem ájulok el a vértől. Cserélnék az istennővel. Mert akkor nem kellett volna azt az életet élnem, amit éltem. Talán... földműves... vagy ács lett volna belőlem... Bár akkor sosem találkoztam volna az igazi szüleimmel... és nem adtam volna vissza azt a falusiaknak, ami elvettem tőlük... *Újabb csend. Majd Alex a nimfára nézett határozottan, de fáradtan.* - Nem tudom, meddig kell itt maradnom, de sürgősen be kell szereznem bizonyos növényeket. Azokból össze kell kotyvasztanom egy löttyöt. Mert ha rám jön a roham... meg kell ölnötök. *Majd kezdte felsorolni a növényeket, porokat, hozzávalókat az ellenszeréhez. Felsorolt vagy 20 hozzávalót. Ráadásul némelyik nagyon ritka. Elmosolyodott.* - Vicces... Akahana azt kérdezte, hogy van-e valami ellenszere annak a szernek, amitől piros lett a szemem. Hehe... Az maga az ellenszer. Ha azt megiszom, nem változok át gyilkoló sárkánnyá, s nem pusztítok el senkit a közelemben. Tessék... titkot mondtál el Akahanáról... ami talán nagyon mélyen érinti őt... talán a legmélyebben. Így... tartoztam én is a legmélyebb fájdalmam elbeszélésével. Már csak a biztonságotok érdekében is. * Többet nem szólt. Remélte komolyan veszi a nimfa a szavait, s mindent megtesz, hogy a hozzávalókat Alex elé vigye. Mert a szert senki nem tudja elkészíteni, csak ő. Meg még valaki Vadalanban, aki a halálát kívánja.* | |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-09-08, 3:39 pm | |
| Nem hiszem el, hogy Alex ennyire fel tudott húzni, és még kevésbé, hogy még reagáltam is a dolgokra, amelyeket a fejemhez vágott. Egyáltalán nem volt jó ötlet őt meglátogatni, ezt már korábban is tudtam, de ennek ellenére oda mentem, és ennek ihatom a levét is. Megtehetném, hogy elmegyek, itt hagyom őt Aranellel, de akkor végképp nem tudom meg, mi mindent osztott meg vele a nimfa, így marad a lapulás a fal mellett. Nem túl kellemes, kicsit gyerekes dolog is az egész, és az, hogy ezt már magamtól felismerem, azt jelenti, hogy elég erős a gyógynövények illata, hogy elűzze az orromból a vért és alább hagyjon végre a forgás a gyomromban és a fejemben egyaránt. Még érzem, ami nem kellemes, de különben már nincs semmi, így mondhatjuk, hogy higgadtan és tiszta fejjel hallgathatom a dolgokat. Azért igyekszem majd semmi miatt nem felhúzni magamat, hiszen nem lenne túl kellemes élmény a dolog, ráadásul pedig elmondható, hogy hülyén nézne ki, ha az első sértő és számomra igazságtalannak tartott dolog miatt visszamennék. Egyrészt meglepő, másrészt rájönnének, hogy mégsem tűntem el, mint a kámfor, harmadrészt pedig oké, hogy itt kinn már nem zavar a vér, de attól még nem kísérleteznék azzal, hogy visszamenjek a tűzfészekbe. Szóval, akárhogy is, magamat szépen patt helyzetbe hoztam, a többiről pedig nem kell még véleményt mondani, elég, ha később átgondolom, milyen nevetséges lehetett valami kívülálló számára. - Jobb, rosszabb, ez csak egy fogalom, hogy legyen mihez viszonyítani. A lényeg, ha érzel valamit, azonnal szólj! - Aranel hangja visszatért a tudatomba, miközben újra a sárkánnyal kezdett el foglalatoskodni, aki éppen nagyon nem volt még jól. Hát, nem lennék a helyében, az biztos, bár, ha nekem egy nap után ilyen sebeim lennének, akkor egészen biztosan darabokban hoztak volna el onnan, ahol valaki elbánt ilyen csúnyán velem. És a helyzet nagy iróniája, hogy pontosan tudom, ki az, akiből kinézek ilyen fajta mészárlást, ráadásul ő elméletileg nagyon is közeli rokonom. Az élet milyen furcsa tud lenni, a legtöbb lényt a szülei védenék mindentől, az enyémet nem vennék azt sem a szívükre, ha valaki elpusztítana. Sőt, meg is jutalmaznák, kinézem belőlük. - Tudod, nekem mindig az volt az érzésem, Akahana tudatosan választotta az ájulást. Gyermekként olyan dolgokkal szembesült az apja mellett, amire még egy felnőtt sem készülhet fel... de úgy érzem, te nem tetted volna. Szerintem ami most téged marcangol, az inkább a túlélők bűntudata... - Aranel hangja nem ingott meg, simán az arcába vághatta a szavakat, nekem pedig megadta az újabb gondolkodási alapot. Nem tudom, mi történt Alexszal az elmúlt időszakban, sőt, összességében semmit nem tudok a múltjáról, de már én is éreztem benne ezt a fajta bánatot, elveszettséget és önvádat, csak nem tudtam megfogalmazni. Úgy tűnik egy nimfának, aki nagyon hosszú ideje gondoskodik mindenkiről, nem esik nehezére szavakba foglalni a véleményét arról, hogy mit érezhet valaki, aki előtte fekszik. És ami még fontosabb, szerintem teljesen telibe is találta azokat a dolgokat, amelyeket Alex megpróbált leplezni vagy átalakítani a saját érzelmeinek kavalkádjában. Vagy inkább ez egy labirintus, ahonnan próbál másik kijáratot találni, csak nem mindig sikerült neki. Jó, nem vagyok túl jó metaforák gyártásában... - Oké, felírtam mindent, de pár nagyon ritka. Meg kell néznem, van-e, vagy valakinek szereznie kell... - a hangja kimért volt, tárgyilagos, mintha észre sem vette volna a megjegyzést a halálról és a megölésről. Elvégre ez a gyengélkedő, itt a legtöbben meggyógyulni vannak, nem elhunyni, és ami azt illeti, nem szívesen fogadják, ha valaki nem éli túl az itt tartózkodást. Egyébként is, az ilyen megjegyzésekre nem nagyon lehet szerintem úgy válaszolni, hogy a beteg azt ne vegye zokon, vagy ne zaklassa fel. Ezt már én is megtanultam, csak alkalmazni nem tudom a gyakorlatban. Hiába, senki sem lehet tökéletes. - Megtesszük, amit tudunk, neked pedig pihenned kell! - Aranel hangja egész kiegyensúlyozott, miközben hallom a víz csobogását, majd azt is, hogy két percen belül az ajtó felé közelednek a léptei. Itt volt az ideje, hogy távolabb menjek és ott várjam meg a fejleményeket. Egyenesen a szomszéd szobába mentem, ami az irodája volt, és ott vártam meg a nimfát. Persze sejtettem, ő végig tudta, hogy a közelben voltam, így csak egyszerűen a kezembe nyomta a listát. Nem mondom szép sor növény, legalább négy-öt pedig nagyon ritka, fogadni mernék, hogy itt sincs raktáron. - Holnap reggelre össze tudom szedni, addig féken tudjátok tartani? - tettem fel a kérdést egyenesen rá nézve, mert jobb lenne tudni, ha igyekeznem kell, különben a sárkánnyal nagy baj lesz. Vagy esetleg még meg kérhetem Darthyst is, hogy figyeljen rá, fogadni mernék, hogy egy másik sárkány könnyebben le tudná higgasztani. Minden attól függ, mennyire hatásosak a nimfák gyógykenőcsei... | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2012-09-10, 1:45 pm | |
| *A felszólításra, hogy szóljon, ha valamit érez, csak bólintott egyet. Ha valamit érez... nagyszerű. Mi lehet az, amit érez majd? Majd egy mondata után a nimfa olyat felel, amire reakcióban elfelejtett pislogni. Nagyszerű. Egy lélek-kutásszal hozta össze a sors? Az ő lelkében ne akarjon senki sem vájkálni, abból semmi jó nem sülne ki. Inkább nem is szól egy szót sem, nem reagál erre. Nem kell felelnie rá. Ezután hozza fel, hogy mely gyógynövényekre van szüksége, a nimfa fölírta őket. Majd szokásos, érzelemmentes, tárgyilagos mondatok következtek. Alex felvonta a szemöldökét. Bosszantotta a dolog. Már megint nem veszik komolyan. De teljesen felesleges ezen bosszankodnia. A lényeg úgy is megvan. Megpróbálják beszerezni a növényeket. Ha nem is veszik véresen komolyan fenyegető szavait, akkor is mindent megtesznek, így többet nem tehet. * - Ch... * Eleresztve egy gyors gúnyos vigyort elfordul a nőtől, s az ablakon kezd "kibámulni". Többet nem szól, s nem is óhajt a nőre nézni. Újra gondolataiba révedt. Újra az arénában járt. Arra gondol, hogy mindazok, akikben hitt, akik az élete része voltak, mely az otthona, hazája, országa volt... most mind gyűlölik őt, és száműzték, mert megölni nem tudták. Félnek tőle a vadalaniak, szörnynek tartják, s már soha, de soha nem mehet oda vissza, ahol felnevelkedett. Pusztító újra és újra gondolni helyzetét, végigjátszani fejében az elmúlt eseményeket, végiggondolni azt, hogyan gondolhatnak rá a népe és a családja. Vajon édesanyja tudja-e, hogy életben maradt? Vajon a nép hogy reagált, mikor kiderült, hogy nincs meg a holtteste? Vajon titkolják egyáltalán, hogy nem találták meg? Vajon azt híresztelték, hogy megtalálták a testét és elégették? Vajon Vadalan mit tud Alex Ian Keeganról, akinek a kivégzésére eljöttek, s láttak is vért, és halált is bőségesen, de a kívánt személy, a kívánt szörny halálát mégsem láthatták meg? Mert még nem jött el halálának órája.* ~ Élnem kell! Biztos vagyok benne, hogy értelme van az életemnek! Muszáj! Muszáj! ~
| |
| | | Akahana Istennő
Hozzászólások száma : 1106 Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője
Character sheet Nép: Istenek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-03-02, 11:30 pm | |
| Aranel pontosan érti mit kérdek, de nem válaszol, helyette elindul a másik terembe, ahol a legtöbb gyógynövényt tartják. Már persze csak azokat, amelyek alkalmasak a tárolásra is, vannak olyanok a listán, amelyeket csak frissen lehet felhasználni, ezek után majd a veteményes kert környékén kellene érdeklődni. És hogy miért pont ott? Mert a felnőttek nem bántanak semmit, amit nem ismernek, egy csomó gyereknek meg jobb dolga is van, mint az undi zöldségek között játszani, így talán arra vannak a legnagyobb biztonságban a ritka növények, senki nem próbálja meg őket letaposni, vagy a földdel egy lényegűvé tenni. Ennek hála nekem sem esik nehezemre a megtalálásuk, tudom, hogy néznek ki. Bár nem hiszem, hogy a nimfák valaha is tartottak volna ezekből a gombákból vagy éppen a szép északi területeken növekvő mohából. Számukra felesleges, az apró sebekre ugyan jó, meg van enyhe nyugtató hatása is, de erre itt vannak hatékonyabb dolgok is, csak ugye azt nem lehet tudni, hogy mennyire reagálnának a többi összetevővel. Elvégre a kémia nem éppen arról híres, hogy mindig minden eseménytelenül történik, elég egyetlen rossz mérés, és máris felgyulladhat a ház vagy bármi más is, ami kicsit is a közelben van. Igen, ezt nekem sikerült összehozni, és ha nincs a közelben egy tanár meg egy kanna víz, azt hiszem, az egyik ház súlyos károkat szenvedett volna. Azóta inkább mágia segítségével alkotom a dolgokat, nekem nincs türelmem ahhoz, hogy órákig szöszmötöljek a méricskélésekkel majd pontos időben beleszórjak mindent egy ronda kis kondérba. Hát, az biztos, hogy a főzés sem volt az erősségem soha, így elmondható, hogy nem vagyok az a tipikus háziasszony alkat, ami azt illeti, volt már olyan, aki úgy jellemezte a műveimet, előbb sikerülne velük gyilkolni, mint éhséget oltani. Pedig még csak meg sem lendült a kezem a fűszerezésnél, ahhoz túl érzékeny az ízlésem. Merengésemből egy diszkrét köhécselés ráz fel, miközben Aranel sorra veszi a polcokat és felmutatja a meglévő szereket. Oké, nem is olyan rossz a helyzet, körülbelül a fele megvan itt, és jó párról tudok, amelyek a veteményesben bujkálnak. Ha jól számolom, négy maradt, ami miatt kénytelen leszek egy ismert meg hazádat túrát tartani, hacsak nem rejteget valaki errefelé egy jégbarlangok is, ahol megél ez az érzékeny moha. Meg egy dzsungel sem ártana, ha a gombát is meg akarja szerezni, az utolsó dologról pedig azt sem tudom, mi az. Nagyon remélem, hogy nem mélytengeri növény, mert az lenne már csak ennek a túrának a megkoronázása. Mindegy, én megyek, amint tudni fogom, hogy mennyire bírja jól a sárkány az időt. Szerintem nem lesz gond, legalábbis az erős nyugtató és altató füvek, amelyeket a nimfa mutogat, nincsenek a receptben, de szerintem elegek lennének vagy tíz sárkány kiütésére is bestia alakban a hatásukat tekintve, így nem hiszem, hogy komolyabban kellene aggódnom miattuk. Jó, egy gonddal kevesebb, remélhetőleg, mert nem bocsátanám meg magamnak, ha ezúttal miattam sérülnének meg az erdő hölgyei... - A recept komplikált és más időkben kellenek bele ezek a füvek. Szerintem az lesz a legegyszerűbb, ha felhasználási sorrendben hozom ide őket egyesével. Mindenképp meg kellene valahol állnom, ez nekem is túl nagy táv, ide azonban könnyedén eljutok. Lássuk a konyhakertet és már itt sem vagyok... - jelentettem ki magabiztosan, majd felpattantam és elindultam kifelé a szobából, egyenesen a szabadba. Amint arcon csapott a friss levegő, értettem csak meg, eddig mennyire szorított a vér illata, még akkor is, ha semmilyen módon nem láttam Alexet. Úgy tűnik, túlbecsültem magam még mindig, vagy nagyon is jól sikerült reflexből a vért magam ellen fordítani. Mindegy, túlestem rajta, ez a lényeg...
(...)
A hajnal már a nyakamon volt, mikor végre sikerült egyet is találnom azok közül a zöld levelek közül, amelyek az utolsó összetevőt jelentették. Talán sokkal jobban éreztem volna magamat, ha napvilágnál keresem őket, ahol legalább látom, mi zöld és mi barna, de nem volt rá időm, ráadásul amilyen kényes volt a kifejezetten gyomnak használatos évelő minden csepp fényre, már az is csoda volt, hogy eddig megmaradt. Ki gondolta volna, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki reflexből elrejtőzik, ha a nap kegyeskedik megjelenni? Oké, én tudtam, hogy van pár állat fajta és virág féle is, ami hajlandó erre, de még mindig azt hittem, ezeket ismerem. Ezek szerint egy kimaradt a listáról, ahogy az a kedves tulajdonsága is, hogy úgy szúr, mintha egy sündisznót akarnék megszorongatni. Már harmadszor sikerült beleállnia a kezembe egy részének, és ez nem sok jót jelent. A legtöbb sárkányokra hatásos folyadéknak egészen biztosan nem alapanyaga pár csepp isteni vér, különben soha az életben nem tudnák őket használni. Oké, negyedszerre csak sikerült két tőr segítségével úgy elkapnom a tüskés dögöt, hogy ne szúrjon meg semelyik része, ami megjegyzem, nem könnyű, mert gömb alakú a kis gonosz. De megvan és mehetek vissza, egyenesen Alex szobájába, mert hamarosan be kell neki adni a szert és ha jól emlékszem, már akkor átvitték hozzá félkész állapotban, mikor megjelentem a gombával. Egy nagy lélegzettel próbálok ismét eltűnni, miközben imádkozom lassan már mindenkihez, hogy ez legyen az utolsó feladatom. - Megvan a tüskés légycsapó, de vastag kesztyűben vegyétek át, még engem is képes lett volna kivéreztetni... - szólalok meg, miközben nem túl kecsesen, de sikerül átbűvölnöm egy jókora darab anyagra a csomagomat és egy sóhaj kíséretében megszabadulok a gondjaimtól. Igen, ez sikerült, de csak belégzéskor tűnik fel, hogy sikeresen beletenyereltem egy újabb gondba. A fémes szag azonnal eltalált, szinte kivert a veríték és meg is inogtam tőle. A fenébe, most vagy újabb sérült van, vagy Alexen kötik át a sebeket. A jód szag alapján az utóbbi, ami bőven elég volt, hogy azonnal megforduljak, a hátamat mutatva az ágynak és a benne fekvőnek. Most kéne szép nagyokat lélegezni, de ezen nem segíthetek vele, így jobb, ha kicsit megnyugszom utána pedig gyorsan lelépek legalább addig, amíg újra készen nem lesznek a fehérítésével... //hosszú késés, de azért remélem, örülsz neki // | |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-03-14, 8:17 pm | |
| *Eltelt egy kis időbe, míg meghozták elé az összes hozzávalót az ellenszerhez. De mégis, ahhoz képest, hogy mennyire nehéz beszerezni azokat, hamar. Megnyugodott, mikor elé vitték őket. Persze annak nem örült, hogy kijelentették, előbb átkötik a sebeit. Jó. Átkötötték. Igazából borzalmas volt. De tisztában volt azzal, hogy egy embernek jobban fájna. Neki a medál miatt nem fájt annyira. Túlélte, majd nagy nehezen segítséggel vagy inkább anélkül felült, s elkezdett dirigálni, hogy mi kell neki. Víz, edény, ez vagy az. Két órájába telt, mire normálisan megcsinálta a két adagnyi ellenszert. Hát igen. Ennyi jött ki a kapott nyersanyagokból. Majd ha kijut innen, fog készíteni többet. De a lényeg az, hogy most már így nincsen gond. Mikor befejezte, fáradtan, kimerülten dőlt vissza az ágyába. Ha rájönne a roham, csak fogja az üvegcsét és megissza. Bár az biztos, hogy ezekkel a sebekkel átélni azt az egy órás borzalmas fájdalmat nem volna leányálom. Alapból sem az, hát még így. De fő a biztonság. Nem az övé, másoké.
//Elonar//
Sokáig a nimfákkal élt. Hónapokig. Bár hamar rendbe jött, mégis egy darabig marasztalták. Nem csupán fizikális problémái miatt. Inkább depressziója miatt. Nem volt könnyű feldolgoznia sem a hallottakat, sem a történteket. Egyszer azonban, amikor már egész jól volt, bejött hozzá az egyik nimfa egy bizonyos hírrel, mely szerint Elonar, a nimfák vezetője óhajt vele beszélni.* - Nocsak. * Vonta fel a szemöldökét. Feltápászkodott, majd elvezették a nimfák királynőjéhez. Amikor engedélyt kapott a belépéshez, enyhén meghajolt előtte.* - Úrnőm! * Majd szemeit a nőre emelte.*
//Persze, hogy örülök. Köszönöm szépen a játékot! Érdekes volt! // | |
| | | Elonar Nimfa vezető
Hozzászólások száma : 409 Életkor : 1806 Munkahely : A nimfák vezetője
Character sheet Nép: Nimfák
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-03-15, 12:31 pm | |
| //Alex//
*Elonar trónusán ül éppen. Könnyű ruhája, mely talán még lengének is tűnhetne az árnyas erdő hűvös hajlékaiban, melyekben a nimfák élnek, ízlésesen van ráigazítva alakjára, hogy cseppet sem sejtessen többet, mint amennyi éppen elég, ha egy férfi lép a terembe. Amikor nimfái bekísérik a sárkány, akiről már annyit hallott, az úrnő is meghajtja fejét Alex felé.* - Örömmel látom, hogy jól haladsz a gyógyulás útján. Ápolóid kiváló munkát végeztek. *Az úrnő, aki cseppet sem királynő, hiszen efféle címet és rangot nem használnak időtlen idők óta ebben a birodalomban, felemelkedik ültéből. Nemes, egyenes tartása, s a trónusról lefelé nyújtott lába, mely immár többet mutat Elonarból, s vékony bokájából és a rá szíjazott könnyű szandálból is, nem hajol meg, miközben szinte lebegve lép le a földre.* - Látni akartalak, hogy tudjam, ki az a sárkány, ki Izra erdejében él, férfi létére. *Az úrnő közelebb sétál a férfihez, miközben ruhája lágy hullámokban követi őt. Szép szemeit le sem a sárkányéiról, amíg egészen elé nem ér.* - Izra törvényeit azonban nekünk is be kell tartanunk, s ilyenformán tudatnom kell veled, hogy amennyiben elég erős vagy, el kell hagynod erdőnket. Istenünk szava erősen kiköti, hogy férfi nem élhet velünk.* - Az úrnő várkozásteljes pillantással áll meg Alex előtt. Mintha választ várna, jóllehet, pontosan tudja, hogy mi mindent köszönhet népének a sárkány, akit akkor fogadtak be erdejükbe, amikor Akahana hozta közéjük, s csaknem halálán volt.*
| |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-03-22, 9:32 pm | |
| * A látvány lenyűgöző volt. Csodás volt arra nézni, ki a nimfák vezetője, úrnője, külleme nem is bizonyíthatott volna mást. Az első mondatra Alex biccentett.* - Így van. Az életemet köszönhetem nekik, és persze neked, úrnőm. *Nem az a megalázkodós típus, de most az egojából egy jó ideje semmi sem maradt. Nem maradt neki más, csak a szelídség és az alázat, s persze a mérhetetlen hála. Csoda, hogy még él. Ekkor Elonar feláll, s hozzá sétál. Alex próbálja állni a tekintetet, és állná is, ha nem jutna eszébe, mit is köszönhet az előtte állónak. Így, egy idő után inkább elnéz máshova. De a következő mondatra újra a nőre tekint.* - Tisztában vagyok a törvénnyel. Hálás vagyok, hogy ezidáig maradhattam. Bár meg kell hagyni, az itteni béke után egész életemben vágyódni fog a szívem. Talán ez az egyetlen hely, hol ellenségeim nem találhatnak rám. Ezért is olyan nehéz engedelmeskedni a törvénynek. *Kis idő után folytatja, bár nem sok reményt lát az elközelgő válaszban.* - Ezért is. Tudom, hogy hatalmas szemtelenség ilyet kérni, hisz az életemet köszönhetem e népnek, de nem tudom, a törvény úgy szól-e, hogy nem élhet férfi a köreitekben, vagy nem élhet férfi az erdőben. Mert ha volna egy kis völgy, vagy egy apró barlang, zug az erdőben, melyet ti nem gyakran látogattok, egy időre, míg lélekben is megerősödöm, odaköltöznék, de megígérvén, hogy többet nem megyek a közeletekbe. Többé nem is látnátok engem, nem is hallanátok rólam. Csak egy ideig laknék ott, míg...- ~ Soha nem lehetek biztos abban, hogy Furia elfelejt. Sosem múlik el az óra, melyben nem kell rettegnem megjelenésétől. De erőt kell gyűjtenem arra, hogy akarjak élni! Erő kell a küzdelemhez! ~ - ...míg képes nem leszek újra rátérni arra az útra, melyet a sorsistennő szánt nekem. * Szemeit a nőre emeli, annak csillogó szemeibe néz. Elonar nem láthat egyebet a sárkányszemekben mint őszinteséget és... fáradtságot. Lelki fáradtságot.* | |
| | | Elonar Nimfa vezető
Hozzászólások száma : 409 Életkor : 1806 Munkahely : A nimfák vezetője
Character sheet Nép: Nimfák
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-03-27, 12:19 pm | |
| *Az úrnő kissé meglepve konstatálja, hogy a sárkány, akinek népére oly jellemző a büszkeség, és saját fennsőbbségük tudata, most alázatosan áll előtte, s még tekintetét is elszakítja az övéitől. Figyelme nem lankad, miközben a sárkány beszél. Eszébe jut az utóbbi időben erdejükben megfordult megannyi férfilátogató, olyan is, kit éppúgy ők ápoltak, s küldtek el utána. Kitana szerelme, a férfi, aki félig nimfa volt. Az ő ereiben népének vére is csörgedezett, mégsem engedett szívének. Mert rajta is megesett a szíve, de Elonar maga a törvény betartatója, Izra helytartója a nimfák között. Természetes, hogy a szívének oly kedves Thalion nagyurat sem hívja meg hajlékába, pedig talán ez legmélyebb és legtitkosabb vágya, mióta ráébredt, mennyire fontos is neki az elfek ura. Szép arcára nem ülnek ki efféle érzelmek, ám ha Alex figyel, talán cseppnyi szomorúságot felfedezhet rajta. Átérzi, amit a férfi érez, de nem engedhet neki. Ahogy saját életével is példát mutat nimfáinak, úgy kell következetesen betartatnia is a törvényt. Kellő szigor, s kellő lágyság megfelelő arányával.* - E békét, s a nimfák biztonságát szavatolja Izra törvénye, mely a férfinemtől óv minket. A férfiak ösztönei azok, amiket mi nem ismerhetünk, de istenünk már igen, s ekképp határozta meg szabályainkat. Míg azokat betartjuk, népünk élni fog. S talán azt hiszed, hogy nem most is a végzeted teljesíted be? Életünk minden percében azt tesszük, legyen az épp könnyű, vagy nehéz perc.
| |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-03-29, 10:09 pm | |
| *Mikor a nőre emeli tekintetét, igen látja jégkérgén belül az érzelmeket. * ~ Nem... nem fog engedni. ~ * A nő szavai a velejébe vágnak. Férfiak ösztöne. Nah igen. Ráadásul ő híres nőcsábászként volt ismert Vadalanban, s itt Lanuriában sem mondott le hivatásáról. Ráadásul egy nimfát már megcsókolt korábban. * ~ Remélem nem tud Pheniáról. ~ * A nő szavai után a szemébe néz.* - Elmagyaráztad most nekem a törvény okát, de kérdésemre nem feleltél. Végzetem elől pedig menekülök, mert tudom, hogy nem rendelt nekem szép jövőt egyik isten sem. Fogadjunk, hogy Dremer már markolássza kaszája nyelét, s vár, hogy a sorsistennő biccentsen neki. De míg tart életem fonala, addig küzdeni akarok... * Elfordul magába mélyedve, kezét ökölbe szorítja.* ~ Hogy csak egy kicsit is visszaadhassam a világnak azt, mit elvettem tőle. ~ -... erőt kell hát nyernem. De máshol nem lelek, csak itt, a fák rejtekében. Azt mondod, most is a végzet miatt vagyok itt. Talán biztosra tudod, hogy nincs olyan végzet, mely azt pártolná, hogy egy üldözött vad az erdőben maradjon ellensége elől? * Nézett a nő szemeibe most már küzdve igazáért.* | |
| | | Elonar Nimfa vezető
Hozzászólások száma : 409 Életkor : 1806 Munkahely : A nimfák vezetője
Character sheet Nép: Nimfák
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-04-01, 7:50 pm | |
| *Elonar fekete, csillogó pillantásában nincs szigor, ellenszenv, de benne van döntésének véglegessége. Tudja, a sárkány filozófiája talán jogos lehet, de a törvény az törvény. Nem akarják, hogy a nimfák ismét rabszolga kereskedők árujává, kéjsóvár hímek tárgyaivá váljanak. Izra szabad népe az is marad, s megőrzi titkait. Ezt szolgálja e törvény.* - Ó, Alex. Hát te azt hiszed, végzeted elkerülheted? Elfuthatsz, de nem ismerheted az istenek szándékát. *Szavai már Alex hátának szólnak, mert a sárkány közben elfordult tőle. Sudár alakja, mint egy szobor áll ott, a tróntól nem messze. Az ajtón befújó szél, mintha Izra akarata lenne, meglebbenti fátyolszerű ruháját.* - Én nem ismerem a végzetet, csak azt tudom, sosem tudhatjuk, hogy döntésünk nem-e épp végzetünk felé sietteti utunk, ahelyett, hogy távolabb vinne tőle. Ahogy azt sem, ha más döntéseket hozunk, vajon változik-e a sors fonala. Csak azt tudom, hogy mi népem érdeke, s ebben az esetben az, hogy bárki is üldöz, ebben az erdőben nem lelhetsz menedékre előle. S nem azért, mert az vagy, aki, vagy azt tetted, amit tettél. *Elonar arcán szomorúság fut végig. Thalion jut eszébe, aki talán sosem lehet az övé. A beteljesülhetetlenség érzését azon nyomban elnyomja magában, s már ismét az úrnő áll egy idegen férfi előtt.* - Hanem mert istenünk törvénye, mely Izra védelmét biztosítja nekünk, ezt kívánja. Ha erdőben akarsz bujdosni, válassz mást, ne Izra népének erdejét.
| |
| | | Alex Ian Keegan Vörös sárkány
Hozzászólások száma : 647 Életkor : 39 Munkahely : épp ahol
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-04-01, 10:11 pm | |
| *A nő szavai egyértelműek. És Alex nem is hibáztatja döntéséért. Megpróbálta. De talán igaza is van Elonarnak. Pár hónapja még az mondogatta ápolóinak, hogy minél hamarabb távoznia kell, nehogy bajba kerüljenek miatta.* ~ Vajon Furia kegyelmezne e népnek? Nem hiszem. De ha mégis, nem kockáztathatom megmentőim életét. ~ * Talán tényleg nem ismeri az istenek szándékát. Hiába beszélt többel is, nem árulják el neki. * ~ Akahana meg azt mondja, nem tud semmit. Igaz volna? ~ * Az utolsó mondatra visszafordult a nőhöz, s úgy figyelte. Szemeibe nézett, hogy lássa a magabiztosságát és döntését. Látta. Így tudta, nem fog az megváltozni. Enyhe szomorúsággal elmosolyodott. De most már nem vette le tekintetét a nőéről. Eddig úrnőjeként kezelte, megmentőjeként. Most is az számára, de talán erőt adott neki ez a kis beszélgetés, s most újra visszatért büszkesége. Már nem az a kóbor kutya, melyre egy falka vadászik. Nem. Ő az a magányos farkas, aki magányos küzdelembe fogott... újult erővel. Biccentett a fejével.* - Nem kérlek többet. Megértettem. Távozom. * Azt ajtó felé menetelt, ami kinyílt előtte, de megtorpant, s visszanézett.* - Tiszteled az isteneket ahogy látom. Kérlek mondj el egy imát értem, hátha mégsem olyan szörnyűséges végzet vár rám, mint amire gondolok. Talán hatalmas álmaimat ők ültették szívembe. Mondd meg nekik... küzdeni fogok. *A kijárat felé nézett.* - Mosolyogjon rád és nimfáidra Izra! * Majd eltűnt az ajtó mögött. *
//Köszönöm a játékot! // | |
| | | Elonar Nimfa vezető
Hozzászólások száma : 409 Életkor : 1806 Munkahely : A nimfák vezetője
Character sheet Nép: Nimfák
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-04-01, 10:49 pm | |
| *A férfi határozott pillantással néz tekintetébe, s onnan láthatja, a döntés végleges. Elonar hosszú ideig engedte erdejében pihenni, gyógyulni a sárkányt, ahogy már többekkel megtette ezt, ám ahogy másokat, úgy őt sem hagyhatta nimfái közelében. Túl erős a kísértés egy férfinak. Bármelyiknek. Keserű élet ez, s egyben magasztos is, hiszen Izra teremtményei mind, s egyben Izra részei is. Ő adott életet neki, s ő óvja most is őket. Talán nincs is másik isten, ki ilyen mértékben szívén viselné saját teremtményei sorsát. Elonar nemes tartása nem lágyul, míg Alex ki nem lép a teremből. Fejét meghajtja a kilépő sárkány után. Különös sárkányokkal akadt dolga mostanában, de már régen megtanulta, hogy az emberek véleménye nem a valóság e szárnyas bestiák népéről. Nem mind olyanok, mint amilyennek mondják őket. Többeket ismer ő is, s Alex is más, mint a népéről kialakított kép. A szép arc rezzenéstelenül követi a kijáratig a távozó férfi hátát.* - Az istenek legyenek veled, Alex! *Halkan szól, de talán még hallja a távozó szavait.* - Harcolj az álmaidért. Ez a legtöbb, amit halandó tehet. *Majd, mikor a férfi elhagyja a tróntermet, a nő még néz utána egy rövid ideig, aztán a mellé lépő nimfához szól.* - Kísérjétek ki az erdőből. Biztonsággal, a fák közül figyelhetitek útját, amíg túl távol nem kerül. *Ezzel visszaindul, de nem trónjára ül vissza, a rejtekajtón, mely a trón mögött nyílik, eltűnik saját szobájában. Amikor beér, karcsú hátát az ajtónak veti, s arcát két tenyerébe temeti, majd megdörzsöli velük azt a szép arcot.* - Izrának legyen hála. *Néha nehéz dolog egy nép vezetőjének lenni. Thalion lehetne ennek megmondhatója, aki összehasonlíthatatlanul nehezebb próbákon ment keresztül, mint Elonar, s mégis tudja, hogyan kell helyesen vezetni népét. Elonar szíve nehéz e pillanatokban, s a szót is nehezen mondja ki. Maga sem tudja, hogy miért is hálás istenének, de szereti őt, s tudja, Izra is szereti az összes nimfát. Ennél pedig nincs szebb és súlyosabb érzés számára, csak egy képes megközelíteni azt. Emlékeiben felsejlik Thalion arca.*
//Én is köszönöm, Alex! // | |
| | | Elonar Nimfa vezető
Hozzászólások száma : 409 Életkor : 1806 Munkahely : A nimfák vezetője
Character sheet Nép: Nimfák
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-09-14, 9:48 pm | |
| //Gyakorlás Thalion úrral//
*Az úrnő egyedül érkezik. A lenyugvó nap fényében csak az őszi színek azok, melyek uralkodnak, s ő, aki ezúttal egyszerű nimfának mondható, hiszen semmi jelét nem hordozza könnyű, mégis kellően meleg ruhája annak, hogy rangban bármivel több lenne annál a nimfánál, aki Izra erdejét őrzi. Fekete hajába tép az őszi szél, felfedve nemes, szép metszésű arcát, mely bármelyik férfi szívét megdobogtatná. Fekete szemei felcsillannak, amikor találkoznak az előtte álló férfiéval. Kardját kihúzza hüvelyéből, de még nem támad. Megbeszélték, hogy itt és most találkoznak, hát így lett. Biccent az elfnek, s vár. Tekintetét végigfuttatja a daliás alakon, ajkai enyhe mosolyra húzódnak. A legutóbb ő nyert, ez nem vitás. Első vérig vívták a harcot, s most sem tervezik ezt másképp. Még a vezéreknek is kell néha a gyakorlás, s a próba, hogy összemérhessék erejüket, képességeiket, másik, avatatlanok szeme nélkül. Mi lenne erre alkalmasabb, mint egy másik vezetővel birokra kelni? Ezért van itt Elonar, s ezért van itt Thalion is. Két régi ismerős, két régi játszópajtás, akiket az élet vihara elválasztott egymástól, majd újra összehozott, míg végül már vezérként, sok viszontagság után ébredtek rá, hogy mit is éreznek egymás iránt. Olyan érzést, ami talán soha nem teljesedhet ki. Ajkai közül csupán két szó hangzik el.* - Első vérig. *Megemeli kardját, majd leheletkönnyű léptekkel indul rohamra. Szinte táncol a fűszálak tetején, s kardja nem döfésre, sokkal inkább vágásra lendül, ám ez csupán kezdő csel, szándéka ezen idő alatt lábával gáncsolni el magas rangú ellenfelét.*
Elonar támadása: 11 + 10 + 13 = 34 Thalion védekezése: 9 + 14 + 7 = 30
Thalion 8 életpontot veszít.
A hozzászólást Elonar összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-09-14, 10:13 pm-kor. | |
| | | Kockázó Kockadobó
Hozzászólások száma : 279 Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok
Character sheet Nép: NJK
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-09-14, 9:48 pm | |
| The member ' Elonar' has done the following action : Kockadobás#1 'Támadás' : -------------------------------- #2 'Védekezés' : | |
| | | Thalion Órëa Elf vezér
Hozzászólások száma : 634 Életkor : 1879 Munkahely : Elf vezér
Character sheet Nép: Elfek
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-09-14, 10:11 pm | |
| //Elonar úrnő //
*Tán olybá tűnhet, hogy egy rang nélküli tünde lapul meg a szürkészöldes köpeny takarásában, mely rejti alakjának javát, ám a férfi, kinek hű lova, Amarton hátrébb marad zsenge fűszálak után kutatva az őszben kissé sárgásabb színbe költöző mezőn. Maga Thalion úr az, ki magabiztos léptekkel sétál előre. Lándzsáját, íját lovának nyergéhez erősítve hagyta, így csupán tőre, s kardja társaságában érkezik a nimfák erdejének széléhez. Előre megbeszélt, noha teljesen titkos találkozó ez, mellőzve népeik testőrségét, mely biztonságukat hivatott védeni, hisz éppen emiatt érkeztek. Az elfek vezére, s a nimfák úrnője nem hagyván, hogy berozsdásodjanak, időnként első vérig tartó küzdelmet vívnak egymással, s mivel legutóbbira Olassië erdejében került sor, ezúttal Elonar erdeje a helyszín. Mivel tudván tudja a tünde nagyúr, hogy eme harc nem lehet a fák között, nem akarván megsérteni Izra, a nimfák istenének törvényeit, a mellette lévő mezőn találkoznak egymással. A férfi hátrahajtja csuklyáját az úrnő üdvözlésére. A szél meglebbenti tünde fonatjait, midőn meghajolva üdvözli a karcsú ellenfelet. Szúrós pillantását végigfuttatja a kardot emelő nő mesés alakján, s nem is marad teljességgel hidegen felé, noha tisztában van ama ténnyel, miszerint e helyzetben a harcra kellene koncentrálni. Jó Sacro kardját sebesen rántja elő, s hárítja is vele a légies könnyedséggel érkező támadást, ám a láb már kibillenti egyensúlyából, s a földre hemperedve némileg sajgó tompor-csípő tájékkal lendül oldalra az úrnő esetleges újabb támadása elől. Mozdulata oly sebes, mintha a Hyarmenya-dzsungel húsra vadászó ragadozó növényének indája lendülne előre, s lábai máris Elonar úrnő könnyed lábbelije irányába lendülnek, hogy kirúghassák alóla, ha tehetik, s ha ez megtörtént, a férfi már löki is magát, hogy e mozzanat után könyökével érkezhessen a nimfa lapos hasfalára, ha az a Sacro kard sújtására feje irányába emelte kardját védekezőn.* Thalion támadása: 14 + 11 + 15 = 40 Elonar védekezése: 10 + 13 + 6 = 29
Elonar 22 életpontot veszít.
A hozzászólást Thalion Órëa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-09-14, 10:15 pm-kor. | |
| | | Kockázó Kockadobó
Hozzászólások száma : 279 Munkahely : Lanuria...kockákat dobálok
Character sheet Nép: NJK
| Tárgy: Re: Elonar erdeje 2013-09-14, 10:11 pm | |
| The member ' Thalion Órëa' has done the following action : Kockadobás#1 'Támadás' : -------------------------------- #2 'Védekezés' : | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Elonar erdeje | |
| |
| | | | Elonar erdeje | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|