Városhatár

Miközben a kis csomagot szorongatom és a megfelelő pillanatot várom, hogy elsüssem a varázslatot, azon gondolkodom, hogy vajon mi lehet az. Sajnálom, hogy nem kérdeztem meg a futárt, bár sejtésem szerint ő sem tudta, mivel nem volt arra idő, hogy mindenkinek elmagyarázzák a csapáson dolgozó mágusok, hogy mi lesz a következménye. Abban biztos vagyok, hogy ütős lesz és ez egy ördögi mosolyt csal az arcomra. Már nagyon ránk fér, hogy megmutassuk ezeknek a repülő rémálmoknak, hogy nem vagyunk gyenge célpontok.
Az azonban már csak akkor jut eszembe, hogy nem kérdeztem azt sem meg, hogy le kell-e tenni a kis meglepetést vagy kézben kell maradnia, amikor már elhangzottak számból a varázslatot kioldó szavak. Hát jobban tettem volna, ha megkérdezem.
Alaposan földhöz vág az erő, ami lilás fényként tör ki a csomagból és meg sem áll a magas égig, a sárkányok fölött, ahol egyesül a város számtalan más pontján feltűnő fénycsóvákkal.
Aztán elcsattannak a villámhoz hasonlatos kisülések és általuk eltalálva sárkányok tucatjai hullanak a földre.
- Juhééééé! – csapok öklömmel a levegőbe elégedetten, miután feltápászkodtam, bár láthatóan nem haltak bele a támadásba a leesők sem, de ott már prédául eshetnek a katonáknak, akik remélhetőleg szintén felkészülten várták a mágikus csapda elcsattanását.
- Gyerünk, gyerünk! Üssétek, vágjátok őket, amíg sebezhetők! – intek a velem eddig rejtőzködő katonáknak és a legközelebbi földet érő sárkány felé vezetem őket.

* Elindultam hát felkeresni az Úrnőt, elég nehézkesen ment viszont láttam már humanoid alakjában szóval eme fekete szépséget meg a csata közepén is fel lehet ismerni. Nem fedem fel magam hisz észlelem az úrnő éppen varázslatot formál, s csak halkan sugok oda miután elég közel értem hozzá.
-Úrnőm bocsáss meg modortalansagomert viszont találtunk valamit amit erős őrizet alatt tartanak az emberek s Parath erősítésért küldött hozzád.

//Aldo, Akyrtep, Shuga//

Gyorsan történik minden, Aldo és Shuga között, amint a visszatérősárkányok máris elárasztják a várost átkaikkal, amint koncentrált célkeresztjükbe kerülve mágusaink védelme lebomlik, és az emberi varázslat működésbe lép. Robajok hallatszanak, innen is és onnan is, minden irányból, a megkeveredett sárkányok üvöltése, zajai. Ahogy lehullanak az égből, Shuga vezényli a szétszóródott katonákat.
Odabent Balálnak éppen csak arra jutott ideje, hogy kezét maa fölé rántsa, mert a födémről hulló kövek és gerendák jócskán veszélyeztették őket.
Kissé zavarodottan felméri a helyzetet, mire újra változik, Akyrtep gyorsan dönt, s melléjük áll Aldoval szemben.
Balál leengedi a karjait maga fölül és lesöpri széles vállait. Lassan bólint az elf felé.
- Egyenlőre ne öld meg, de ne engedd el! Tartsd rajta a szemed mindenképpen Akyrtep! Ugye, rád bízhatom?
Aztán Aldohoz fordul és így szól.
- Meggondolatlanságodban magadra vonod még a sárkányok tüzét Aldo barátom! Látom tartós, amit a fejedben megkevertek! Mit tettek veled? Annyiban igazad van, hogy nincsen minden veszve, de kiszökni a városból...az maga az öngyilkosság! Eljuthatsz talán valameddig, talán kicsi időt tartózkodhatsz a város szélein túl, de ne hidd, hogy ezek a hatalmas bestiák csak úgy elengednek! A tervünk része is, kijutni a város határán túl, de nem juthatunk messze, ezt tudni kell! Most pedig, van egy kis dolgom, ha megbocsájtotok uraim! Ha visszajövök, indulunk!! Addig szépen gondolkodjatok, mi is kell még a tervhez!
Azzal kiugrott a házból, hogy Shuga mellé, vagy a katonák mellé szegődjön,ahol nagyobb a szükség, de minden kétséget kizáróan sem a sárkányok lekaszabolása sem orv lenyilazása nem állt távol a vadásztól, mint ahogyan a barnaköpenyes megsegítése sem, szorult helyzetben. Úgy is tett, nem riadt vissza semmitől.

//Sárkánytánc //
Gyakorlatilag magamnak köszönhetem a dolgot. Hülye fejel fogtam és direktbe célpontot csináltam magamból, miközben a másik bomlott is a véremet akarja, kezdenek egy kicsit sokan lenni.
-Mielőtt bárki ide futna felejtsétek el mindenki tegye a dolgát irány a sárkányok egy se maradjon életben. Velem nem kell foglalkozni még egy kicsit elhátazok itt.- Eszméletlen hülyeség volt ez tőlünk, de jobb ötlete nem volt és én vágyom a vérére de immár kicsit nyugodtabban. Felülök amint a zsibbadás és az elektromos kisülések okozta görcsök alább hagynak, majd egyenesen a merénylőre nézek aki ugyan rejtőzik de elfelejtette a merénylők egyik szabályát sose maradj ott ahonnan támadsz. Na mindegy Emberibb felem kiütve most enyém a terep. Először Akirtepet és Aldot zavarom Balál után majd a merénylőre koncentrálok.
-Akirtep fogd a szöszit és vidd a látnok után szükség lesz rá ha már Aldo képes sárkányt ölni nem kellenek neki holmi varázslatok- Szemét vagyok igaz? Hát ezt most megkapja cseszheti a tervét ha a sárkányokhoz menne, remélem drága ellenfelem is jól hallotta és megjegyzi a szöszit mint potenciális célpontot.
-Mozogjatok már nincs idő piti belviszályokra, ha a csatának vége lerendezhetitek, és most tűnés szöszi
Vissza fekszem a földre majd a sárkányhoz intézem a szavaim némi sárkányok által beszélt nyelven, nem szeretném ha kihallgatnának.
-Mintha egyszer már megkértelek volna rá hogy hanyagold a villámokat tök értelmetlen ellenem használnod hisz még most is élek pedig ez egy elég erős varázslat volt. Na mindegy. Jó Fúria kifutó fiújának lenni? Tenni amit parancsol pedig nem szolgának születtél, hanem szabad és büszke sárkánynak. Erre itt bujkálsz mint valami koszos majom és az általatok lenézett rövid életűeket utánozod te is és ahogy látom Fúria ő nagysága is, és van merszetek ítélkezni felettük. Tök mindegy mit beszélek hisz válaszolni nem fogsz túlságosan bebújsz a tojásodba amikor ő feketesége szóba kerül.
Majd hogy ne unatkozzon, felállok és egy láng csóvát köpök felé hogy ki bújjon a rejtekéből. Kezemben a kardom és várom őt.

Hm eltűnt ideje felkészülni mert tuti támadni fog a pajzsomat helyre rántom és ami a kedvenc villámos trükkjét illeti jobb híján a föld védelmem is felhúzom. Időm sincs reagálni a kardomat ért inzultusra, de hogy ő se maradjon ki a jóból ököllel mászom a képébe erre úgyse számít. És amire én nem számítottam az a tűzgolyó ami robog felém, kikerülni nincs időm így egy sajnálatos és lassan életvitelszerűen vetem át magam rajta és ököllel az arcába mászom miközben gyanítom a ruhám is lángra kap.
-Eszeden vagy tűzzel? Mi van a jó öreg villámmal amit úgy szeretsz használni?- A földön gurulva oltom ki a lángokat mielőtt komolyabban megsérülnék, a kardom elég messze rántom tőle. -Csak nem megleptelek emberbőrbe bujt barátom. Természetesen értem a nyelvet hisz én is a szüleimtől tanultam mint te. Csak nekem már nincs jogom sárkánynak hívni magam. És elhiheted nem vagyok sem őrült sem bolond, de sokat tudok Furia 800 éves tervéről még se tettem egy fűszálat se hogy ne történjen meg. Hisz van aminek be kell következnie nem lehetett elkerülni ezt a háborút. De azt is tudom hogy be kell fejezni mielőtt nagyobb vihar támad és elpusztít mindannyiunkat.- Küzdő állásba váltok és várom a sárkány reakcióját, de erre nincs időm mert fogy az idő és előbb utóbb vége lesz mindenkinek.

//Mese - Sárkánytánc//

Balál percek alatt beleveti magát a sárkányölésbe, egy földre került sárkányt kaszabol, pontosabban keresi a katonákkal a sebezhetőségét és azt igyekszik becélozni a karanájával, ám elteszi és ismét elővenni készül a selfet, amikor tüzek csapnak le köröttük.

A katonák kiáltásait és fájdalomüvöltéseit elnyomja a folyamatos harci zaj, a lábdobogás, a tűzropogás és a sárkányok hangjai.Ahogy felnéz,  Shugát látja egy szemvillanásra, aki bizony elfoglalt. Előkerült tána merénylő. Jó volna a barnának segíteni, ám egy megtermett jószág egyenesen Balál felé suhan, majdhogynem eléri a bestia karmaival. Balál a következő rántással két marokkal megszabadítja Aldo selfjét a helyéről, és mivel meggondolni nincs igazán ideje, hát ugyanazzal a mozdulattal már le is csap a felé nyújtott karra, hogy kettészelje azt. Ahogy a penge suhan, már ki is mondja az első varázsigét, mi eszébe villan.
- Ventus speed! Sebes szél!
A levegősodró mágusok közt hallott varázslat egyidejűleg új erőt ad a lecsapó mozdulatának, s mintegy a levegő áramlását használva ki a kék sárkány felé s ugyanakkor a légáramlat kissé hátravetheti a sárkányt, hiszen az a levegőből veti rá magát, vagy ha nem nyer elég erőt a levegőből a mágia hirtelensége miatt, hát arra azért biztosan elég, hogy megváltoztassa a sárkány suhanásának irányát. Ha a self talál az első mozdulattal, a következő másodpercben ez a megmozdulás egy fájdalmak közt vergődő kékséget sodor arrébb, hogy aztán a fájdalomtól a földre essen. Balál megvárja, mi lesz vele, s csak a megfelő időpontban ugrik utána, vagy távolabb. Utána, hogy ha egy módja van, megszabadítsa a bestiát a másik karjától is, vagy ha úgy adódik, kettészelhesse a hatalmas fejet tartó gerincét, a nyakát. Tudja jól, hogy ha a lehetőség adott, minderre nincs több, mint pár másodperce.
- Fedezékbe!- Kiáltja el magát, a célponttá vált katonák felé, látván az alacsonyan repülők támadását a közelben, de ő maga marad, hogy bevégezze, mit elkezdett.

// Sárkánytánc- katonák//

Miát a katona fedezékbe rántja, és fel sem ocsudhat, már rajta is fekszik a férfi. Mia kissé megüti magát, de nem ér rá ezzel foglalkozni.
- Mi az a...Mit képzelsz? azonnal szállj le rólam! Mégis ...áhh...
Nyögdécselve préseli ki magából a szót a nehéz test alatt. Aztán némileg lenyugszik. Tudja jól, hogy talán az életét köszönheti a harcosnak. A csatazaj, a robajok egyre élénkülnek. Közvetlen közel a földre hulltak a sárkányok és továbbiak köröznek a közelükben, megkavarodva a varázslatos akciótól.
Mia belsőjéből, mintha maga magát is buzdította volna, öntudatlan kel életre az erő. A karjaiból, a rúnákon keresztül áramlik kifelé, mintha elő akarna törni. Ragadózókat szólítana. Ám mivel a környék rágcsálói, apró vadjai érkeztükkor egy sárkány mágiájának estek tömegestől áldozatul, a varázslat nem hat a földre, elhal a köveken és a rögökön. Talán, ha feláll, akkor majd életre kel, ha kitart addig a szellemi szándék, melyet az imént olyannyira óhajtott a lány. Jobb is így. Mindenesetre a másodpercek is óráknak tűnnek, míg a sárkányok haragja köröttük csapkod és a hadakat megbontva mágusok földre kényszerítik sokukat. persze csak pár perce fekhetnek így, mire felkelhet Mia a katona engedelmével és segedelmével, aki máris újabb parancsot kap, miszerint egy közelben földre hullt sárkányt el kell kapnia társaival.
Mia megveti a lábát és ösztönös vágya végre szárnyra kél, a levegőben kelve útra, hogy elérjen vele, amit csak bír. Hogy meddig kell kutakodnia a hatalomnak, nem tudni, de ha a varázslat, mi földre kényszerítette a sárkányokat elhal, bizton lesz, mit megtalál a távolban s a gazdájához vonz. Mindazonáltal a varázserő nem hordoz más, konkrét parancsot, hiszen a boszorkánynak sejtelme sincs egyenlőre róla, ám attól még megindul majd hozzá, mit elér, s bizony, ha így van, okozhatnak még galibát a hadak között.

Kiáltásomra a katonák azonnal kardra, lándzsára, íjra kaptak és vicsorogva rohantak neki a vörös sárkánynak, aki a legközelebb hullott le a magasból a mágusok okozta meglepetés következtében.
Már volt szerencsém tapasztalni, hogy mennyire gyorsan regenerálódnak ezek a szívós teremtmények, így tisztában voltam vele, hogy nem sok időnk van rá, hogy végezzünk vele.
Ráadásul a sértetlen sárkányok sem maradnak vélhetően tétlenül, ha meglátják a társaik körül gyülekező támadókat. Gyorsan kéne végeznünk, hogy aztán fedezékbe húzódhassunk megint.
Már kezd is mozgolódni a vörös, de akkor kezemmel kavaró mozdulatot tettem, hogy a közelében lévő por és apró kövek a levegőbe emelkedve, viharos sebességgel vágódjanak a szemébe és orrába, lehetőleg megvakítva és az állatoknál is oly érzékeny szaglószervbe szúródva fájdalommal szegezzék a földre.
Ha eközben kitátja még a száját is, akkor igyekszem megismételni, amit a zöldköpenyestől láttam és a torkába juttatni egy magot.
- - Caudam hop! – kiáltom a mágiát felélesztő szót.
Remélem sikerrel járok, mert idegesen látom, hogy nem messze tőlünk fellendül a magasba a félelmetes méretű fekete sárkány, akit már láttam a sereget vezetni. Tényleg hatalmas!
Vele szemben nem hiszem, hogy bármi esélyem lenne, ő nem az én szintemnek való és a katonák is halál fiai lennének.
Gondolom a vezetésnek meg van a terve, hogyan végezzenek egy ősivel. Nekem csak az a dolgom, hogy a többieket ritkítsam.

//Sárkánytánc//

Csapásom után sárkányom továbbra is néma egy szót se szól, nem meglepő lehetek egy kém is de nézzük vajon mit tesz ő. Mit tenne egy elemi erő varázslattal helyhez köt és ugyan ezzel a jobb kezemet is lefogja, egyetlen szépséghiba a tervében az az hogy a sebesült oldalamat védtelennek hiszi. Fizikai varázst kár is rá pazarolni a pajzsai elég stabilnak látszanak és gyanítom simán feloszlatná őket. Miután "lefogott" kardjával csap le rám amit látszólag nem is védek. Még hogy nem na ne röhögtess a kardja ugyan eléri a testemet de mélyebbre már nem megy hisz a szabad karom még ott van, pechjére legyen mondva eddig tartott a sikere ha nem is időben de rá fogok a kard fogó kezére. Miközben elvigyorodom át alakulok új állandósuló formámba ami picit nagyobb mint szeretné. Nem nevezném zseniális ötletnek de ha már ez alakult használjuk ki hogy gyengének hitt. Magamféle rántom és a fegyvert tartó vállába mélyesztem fogaimat, remélhetőleg sikerrel járok. Ha igen földre lököm és hagyom hogy foglalkozzon a sebével miközben kihúzom a kardját és én is az enyémmel törődök. Ha nem sikerül bele harapnom szimplán félre dobom és így esek neki a testem helyre hozatalának. Rá nézek elmosolyodom ismét majd beszélni kezdek.
-Na nézzük csak kik lehetnek itt, Darlath itt van esetleg még Parath sincs tőle messze,  Inaethet nem látom sehol sőt a szagát se érzem // nem mintha testszagot lehetne érezni hisz a harc miatt égett és halott szagok terjengenek az őket körülölelő aurájuk szaga az amit érzek//, gondolom ő Sternél munkálkodik büdös korcsokat istápolva ezt se fogom fel hogy minek össze állni a fekete föld ocsmány férgeivel akik még Lanur fattyainál is szaporábbak és területmániásabbak. Frick és bandája hát mit ne mondjak nem tapsoltam örömömben. Ohh hogy honnan tudok a kis szabadulóról, legyen meglepetés nem kötök mindent az orrodra.- Majd ha esetleg nem lenne időm várok a reakciójára. Majd az ég felé fordulok és felüvöltök.
-Zelfs sky gevegte. Meer slow reptielen. Vegraan Je bent niet in staat om stryd
//Méghogy ég harcosai. Inkább lassú hüllők. Pusztuljatok nem vagytok képesek harcolni.//
-És még ők nevezik magukat sárkánynak kiköpök majd a merénylő felé indulok immár mérgesen.

/ Shuga gondold át Mégegyszer a hszed, Alameissel amese előtt futottunk össze először. Bocsánat rossz helyre írtam a gyors hszt/
* Az úrnő ahogy szólít feldereng alakom előtte.
- Bocsásson meg úrnőm nem tudtam Közelebb lopodzni hozzájuk, ha észre vesznek s elfognak nem lettem volna képes hírt hozni neked. A készülő rejtélyről. Mit vigyek hírül Alameisnek s Parathnak?
* Várom a válaszát a fekete sárkánynak.


/ Még valami Inaeth ha jól tudom nem régen szabadult a hegy fogságából fogalmad se lehet róla h kint van /

Nincs sok idő gondolkozni azon, hogy működni fog-e a zöldköpenyes varázslata, csak cselekedni kell, hiszen a sárkány – hiába az erős csapás, amit az előbbi összetett varázslat okozott – máris éledezik és hamarosan már teljes erejével küzdhet, ismét sok katona halálát okozva. És azért vagyok itt, hogy ezt megakadályozzam, hogy ők végezhessék a dolgukat és végezzenek velük.
Mind két varázsaltom működik, így elégedett lehetnék, mert a sárkány igen csak azon van elfoglalva, miként szabaduljon a testében növekvő tüskékről. Persze ez nem fog menni neki, d eközben a katonák gond nélkül vethetnek véget az életének,……vagyis így lenne eltervezve, de a fejünk felett felettébb dühös és lángot fújó társai jelennek meg a földön kínlódónak, hogy segítsenek neki.
- Húzódjatok fedezékbe! – ordítom el magam és maga is így teszek, egy ferdén megdőlt faldarab alá húzódva. – Mindenki dobjon a levegőbe egy marék homokot! – hangzik a következő utasításom.
A levegőben tartott homokszemeket arra használom ezek után, hogy a napsugarait a megfelelő szögben visszaverve, tükörként vakítsák el a támadóinkat, miközben csapatommal ennek fedezete alatt tovább siethetünk.
- Keressetek rejtett fegyvereket, hogy a levegőből érkezőkkel is felvehessük a harcot. – szólok hozzájuk.
Talán itt a város határában még vannak működőképes eszközök, úgy is mindenki, a sárkányok is a központ felé igyekeznek, a sűrűjébe meg könnyebb elcsípni egy-egy dögöt.
Persze a legjobb az lenne, ha a feketét tudnánk hatástalanítani, csak ahhoz jó lenne ha ő nem venne minket észre.

//Sárkánytánc-Furia-Shuga//

A merénylő karma által okozott seb gyorsan gyógyul mire ténylegesen vele foglalkozhatnák egy sziklatömböt vág hozzám. Kikerülni nincs idő így szabad kezemmel igyekszem egy körfordulat segítségével visszapasszolni a kavicsot hozzá. Miközben rohamozik felém, látszik rajta hogy ez lesz az utolsó összecsapásunk. Vagy ő vagy én de valamelyikünk holtan végzi itt és nem fogja többé Lanuria levegőjét szívni. Mindenesetre én rá fogadok, nekem még dolgom van itt őt Furia úgy is csak eszközként kezeli céljai érdekében. Így én is megindulok felé immár elszántan és friss lelkesedéssel hisz a vére immár az enyém elsődleges étvágyam letudva noha ez kevés volt de meghozta a hatását még akarok belőle. És futásra váltok én is hogy mielőbb össze csaphassunk.

//Sárkánytánc- mese, bocsánat a késedelemért, de ma 14 éve született a nagy-kislányom, hét közben meg nem bírtam elvonni magam az élettől.//

Ámulva nézi, ahogy a sárkány vére lassan patakban megfesti a környező köveket és a hozzá közeledők lábnyomai közül is nem egyet. Látja küzdelmük kis esélyét, mit a jó időben taktika hozott el nekik azzal, hogy a talajra kényszerítette a sebesültet.
Eközben belső tekintete előtt egy másik kép jelenik meg, ami a felfelé törekvő sárkányokat zavarná meg, ha valóban találna bárkit az erdők ragadozói közül gyenge varázsereje.
Ám az egyenlőre elterülve és távolabbra érve bizony halványodva keresi gazdájának őket. A város határában lévő lombokba és bozótos sűrűjébe érve riadtan bújnak meg talán a környék utolsói, kiket nem ért a korábban erre járt kék sárkány öngyilkosságra buzditó varázslata. Apró fekete szemeik megrettenve, némelyek pislogva, fejüket kihúzva tollaik biztos rejtekéből, érzik meg a hívást, minek egyéb értelme nincs most még, mint a boszorkány felé tartani.
Akaratukat alárendelve a zsenge hívásnak mégis eme apróbb-nagyobb lények csapatostul moccannak ellenére zajnak, ricsajnak, fegyver és jajszónak. ELlenükre az alacsonyan keringő, tűzokádóknak. Ha mást nem fölébük szállnak, s ha nem is ereszkednek alá, magasan a városhatár eme szegletének romjai között a sárkányok feje felett lebegnek és sűrű rajkba rendeződnek. Az égen felhőkként sötétlik kányák, varjak, hollók, darvak, szarkák, baglyok mindenféle méretű és színű ragadozómadarak és rengeteg oktalan repülő rovar serege.
E sereg nyilván nem készül lecsapni a sárkányokra, sem nem viselkedhet úgy, mint korábban a mágikus búra, mi rövid ideig elválasztotta az eget a földtől, sem más parancsuk sincsen, mint hogy egyre-másra érkezzenek, surrogva, csattogva, károgva, sipogva, zúgva, és némán. Egyszerűen csak megzavarva alattuk a sebesültjeiket védelmező sárkányokat, ugyanúgy, mint bárki mást a környéken. Hiszen nincs egy élőlény sem, ki szívesen akadna közéjük, vagy törne rajtuk keresztül utat magának.