Városhatár

// Mese -Sárkánytánc //

Miután Balál sietve távozott, a katonák felkeszültek a visszatérő sárkányok hada ellen.
Kisvátatva meg is indultak és mindannyian feszülten kémleltek az ég felé.
Amint elhaladtak a kellő magasság nem hiányzott s Mia élénken kiabálta, mikor, merre lőjenek a szerkezettel. Legszivesebben maga ragadta volna meg,  bár félő, hogy meg se birná mozdítani. Szerencsére a katonák igen és úgy tűnt, jó érzékkel céloztak.
Hamarosan a sárkányveremnek hasznát vették!
Bizony, Mia Ruton orra előtt sárkány bukott alá. Az ő orra előtt, ki tudta, mekkora dicsőség övez egy sárkányölőt, hiszen apja 3 trofeáját is mindenki csodálta a birtokon.
Mia sikítozva nevetett és hosszú szoknyáját kissé felemelve, el ne botoljék, kirohant a verem fele.

//Sárkánytánc Akirtep- Merénylő //
A harcunk kezd meredeké válni és egy pillanatra eltűnik a sárkány, és előttem jelenik meg karmos kézzel kap a torkom felé. De mivel a teleport miatt kába a támadása lassabb a vártnál így van időm hátra lépni és egy számára ismerős varázslattal egy erősebb lökés hullámmal vissza lökni a szikla tüskéim közé.
-impulsus fluctus- remélhetőleg nem mászik ki onnan, és most keressünk egy menedéket mert a sárkányok újra támadnak és a védelmem lebontotta a merénylő, így elég foghíjas a túlélési esélyem, nagyon úgy néz ki hogy időszerű ellátogatni Roober egyik szentélyébe némi jogorvoslatért ezen párbaj miatt.
Hülye gyerek mit csinálsz miért menekülsz öld meg végre a sárkányt.
-Dugulj el álom szuszék most futunk, jön a lángtenger.
Majd elnyomva okvetetlenkedő útitársam menedéket keresek, amikor kirobbanok az utcára egy bóklászó sötét tündébe futok aki elég ramaty állapotban van. Berántom egy közeli épületbe és védelmet rántok az épületre és a környékre hogy a katonák se sérüljenek meg halálosan és legyen idejük elrejtőzni.

// Sárkánytánc-Aldo //

Gondoskodott róla, hogy Aldo végre ráismerjen, no nem a szemére a sötétben.
A fejelés viszont meglepetésszerűen érte, gyakorlatilag elterült, mint egy tök a földön. Amint gondolkodni tudott, bízott benne, hogy Aldonak is legalább fele annyira fáj. De az biztos, hogy jól elterült ő is.
Új taktika kell, mert míg ő erősödött és gyakorolta a bunyót, addig láthatóan baratja sem vesztegette az idejét.
- Még mindig ugyanolyan "keményfejű" vagy barátom!
Köpött egy kis vért a porba. Majd egy mozdulattal védőpajzsot vont maga köré.
Megerősítve ketttejük között, hogy ha lehet, ne érje több meglepetés.
- Kettő elég volt. Mond csak, mit osonsz te a hátam mögött?
Szögezte neki egyenesen a kérdést válasz helyett.
Ha Aldo közben támadná, vagy a védelmére gyakorolna nyomást, a port alaposan felkavarja a falak közt, és új útra tér, így is ügyelve hogy a másik ne láthassa.

//Aldo//

A self! Hát persze, hogy az kell neki!
Aldo szarkazmusa mit sem változott. Balál nyugtázta ezt. De jó érzése addig tartott, míg a zsebébe nem nyúlt.
- Végül is ki látott már harcos csatamágust a fegyvere nélkül...hamár pálcád nin...
Bennrekedt a szó. Annyira, hogy kis híján elharapta a nyelvét, amikor előhúzta és meglóbálta a láncon az onix követ...az ő runaköves varázskövét.
- Szóval te vetted el tőlem amikor...meghaltam???! Nem tudtam kideríteni hova tűnt!
Meredten bámult Aldora. Felült s megpróbált lassan felállni. Még zsongott a feje. A kezét nyújtotta, megfeledkezve a pajzsról is, de csak annyira,hogy azért fenntartsa.
- És...csak úgy.. lóbálod ... Nem! Nem lehet a te nyakadban!!! Az az enyém! Az én nyakamat díszíti!
Talan kicsit vérmesen állt ki a nyaklancáért, de az biztos, hogy Aldo láthatta, milyen féltékeny rá, csak az ő nyakában lóghat. Ezt mohón megerősítette újra, immár két kézzel nyulva felé:
- Az én nyakamba való, te nem veheted fel!

//Sárkánytánc- Aldo//

Balál csak befelé mosolyodik el, egyedül a szeme beszédes. Hála és öröm látszik rajta.
- Arra gondoltál esetleg, hogy ez a kő segített visszatérnem Dremertől? Halálos adag mérgezést szenvedtem az óriásrovarok miatt. Le voltam már gyengülve a harcoktól, nem volt elég erőm megküzdeni vele. A szürkeboszorkány, mielőtt elment segítségért, ezzel áldott meg, hogy segítsen. Nos igen, meghaltam...de ha ez a kő nincs, Dremer túlvilági birodalmát szolgálom... Az onix kő segitett! Hálás vagyok,hogy megőrizted Aldo! Jobb lett volna persze, ha hasznát veszed közben, de talán máskor. Plussz életerő, megújító ebergiák.
Balál továbbra is csupán egy enyhe mosolyt engedett meg,hiszen borzongott Dremerre, de legfőképp a halál hideg eljövetelére emlékezve. Igyekezett kiverni a fejéből azt az érzést, mikor távozott a lelke. Ám most minden eszébe jutott. Megrázkodott a halál leheletétől, mely itt ismét minden percben áradt rájuk a varos minden szegletétől.
Aldo hitetlenkedésére nem is mondott semmit.
-Azt hiszem, ha velem tartanál és segítenél a taktikai tervem kivitelezésében, nos rádruháznám ezt a követ. De csak, ha megígérnéd, hogy megbecsülöd. Nagyon értékes. Engem má visszahozott az életbe, háha egy napon neked is jó szolgalatot tesz. Van egy ötletem! Csak ki kell menjünk a város legszélére! Valójában kívülre, az egyetlen helyet megkeresni, ami ebben a csatában az ellenségnek fontos. Ha ki akarunk élve jutni Sendelből, kell a csatamágusi tapasztalatod! De a halálomat had ne kelljen elmesélnem most. Legyen elég, hogy Dremerrel találkoztam akkor az Istenek mezején...
Tekintete semleges maradt,  kicsiny haraggal dűszerezve, mikor Aldo majdnem felvette a láncot. Aztán végül meggyőzte a józan esze.
Aztán amikor a lánc elrepült, Balál haragja előtört. Beszívta az orrán a levegőt, s mint a bősz bika, ugyanott fújta ki. Orrlukai kitágultak dühében. Vissza kellet fogja magát, hogy ne csináljon ostobaságot. Alapállasba helyezkedett, aztán megfogta a Selfet a két kezével. Aldora mutatott a hegye, egyenesen a szíve felé.
- Ó, te nem becsülöd semmire. Most pedig eredj és keresd meg! Ajándékba kaptam. Ha komolyan gondolnád a "békét" köztünk, nem szórakoznál vele! És nem, nem érdekel, hogy sötét van! Gyerünk!

Érdeklődve nézek az elfre ez vajon mit ehetett hogy elhiszem hogy utánam küldték? Na persze pont egy sötét elfet nekem meg huzatos a fejem. Évek óta van harc a Birodalom meg a sötét elfek közt erre ide bóklászik egy ...
-Mit akarsz ettől a Shugától és kiküldött utána? - Ez most valami vicc a sárkányok nem lehettek ő harcosuk épp kint mászik le a sziklákról szóval kihúzva ellenségeim azt se tudják hol vagyok ergo ők is pipa.
-És kit is éreztél az előbb? Talán tudok segíteni megkeresni.- Nevezzenek paranoiásnak némi védelmet húzok magamra és zaklatom tovább.
-Mesélj erről a Shugáról hátha ismerem csak nem névről. És előkészítek még egy varázst amikor valami beszélgetés foszlány üti meg a fülem.
-Balál?

-Segíteni mi?- Nekem meg pikkelyes a hátam. - Hát igen felszerelésed alapján én se zsoldosnak néznélek de most maradj csendbe kicsit.- Majd megindulok a hangok irányába ahol két ismerős alakja bontakozik ki. Az egyik a szétszórt szürke a másik nos őt kihagytam a listáról. Aldo Mia régi új lovagja ő tuti küldhette a nyakamra ezt az alakot. Ezért beköszönök nekik pontosabban Aldonak egy szimpla taszító varázslatba kezdek, majd valami megcsillan és magamhoz húzom inkább és zsebre teszem később megnézem mi a fenét találtam. Előhúzom a kardom és rájuk köszönök.
-Üdv a társaságnak, Aldo te meg se rezzenj vagy leszúrlak. Balál te meg jó emberekbe botlasz nem úgy volt hogy órákig eszméletlen lesz vagy legalább is Mia biztonságba lesz tőle? Mi van Miával?

//Mese: Aldo, Shuga, Akyrtep és minden sötétben bújkáló ellenforradalmár. //

Alig várja már, hogy Aldo lehajoljon és nyomatékosan hasson a selffel a hátsó felére, amikor szertefoszlik az elképzelése.
Odaátról hangokat, majd a saját nevét hallja.
~ Shuga! ~
Aldo után lép és megpillantja a fénygömbnél őket.
- Micsoda díszes társaság gyűlt össze! Te élsz? Szerencsére! Mia Ruton asszony jól van. Nem sebesült meg. Bár kissé megviselte a ...khm...menekülés! Azt úzeni neked, hogy győznöd kell az ellenfeleiddel szemben! És hogy erőt akar adni!- Lapogatja meg Shuga vállát, mint ki meggyőződik róla, nem illúzió-e. Majd Akyrtepre esik a pillantása.- Hát te meg honnan a fekete égből pottyantál ide gwaith duri barátom???  
Azzal leengedi a selfet és nevetve kezet nyújt a sötét tündének.
- Hány esztendeje is a küldetésnek...?

Elégedett lehetnék magammal, hogy sikerült végeznem egy sárkánnyal, sőt tanúja lehettem egy másik végzetének is, ami a mellettem álló zöldköpenyes által érte, de ha felnéztem az égre repülő szörnyek seregét láthattam, ami lelombozta ezen érzéseimet. Messze vagyok még attól, hogy hátra dőlhessek, mert ami azt illeti akkor állnánk jól, ha sárkányok hullái borítanák a földet.
Nagyon szervezetten támadnak és ennek minden bizonnyal az a fekete démon az oka, aki vezeti őket.
Azt kéne leszedni, bár láttam ez másnak is eszébe jutott, de még mindig életben van, igaz most nem látom.
Bizakodásnak ad azonban okot, hogy rátaláltunk egy rejtett fegyverre és ha keresünk találhatunk többet is, amivel hatékonyan egészíthetjük ki a mágiánkat Teodor-ral.
A falhoz lapulva készülök, hogy átvágjak egy másik romhoz, amikor felbukkan a futár, akin látszik, hogy nem volt túl sima útja, de legalább él.
Jó hír, hogy a vezérkar is meg van még és intenzíven dolgozik, hogy súlyosabb csapást mérhessünk a szárnyas hadra.
Kíváncsian forgatom meg a fej nagyságú csomagot és bólintok a katonának.
- Értettem, máris indulunk. – nézek a másik mágus szemébe közben, de feltételezem, hogy velem tart, hiszen övé az egyik csomag. – Már ideje, hogy kicsit rákoppintsunk az orrukra.
Mivel sejtésem szerint összetett mágiáról lehet szó, nem is húzom az időt, azonnal igyekszem a város széle felé, ahogy meg lett adva.
- Használtál már ilyet? Tudod mi van benne? – emelem meg a zöldköpenyes felé a batyut. – Bízom benne, hogy alaposan meglepjük vele őket. Főleg azt a feketét. Láttad? Ő vezeti őket.
Ha nem jön közbe semmi, szép óvatosan haladva elérjük a város széli házak maradványait.

// Mese: Sárkánytánc //

Miának még várnia kell az örömmel, a tiszt nem ad parancsot a délről érkező sárkányok ellen a katonáknak a csapda bevetésére, megvárja, míg északról jönnek, hiszen a célpont akkor juttatható a veremben rá várakozó karók közé.
A lány maga is izgatott reménykedéssel várakozik, hogy forduljon a sárkanyok hada, s újra a város fölé érjenek.
Gondolatai eközben szüntelen a városhatárban lévő két varázsló körül forognak, kik oly fontosak a szívének. Shugára haragszik ugyan, amiért pont ma bukkant fel, amikor Aldo, de haragját elnyomja a szeretet a férfi iránt. Aldo viszont összetört és megynyomorított lélekkel nem önmaga, így nem érez haragot iránta, talán inkább még mindig szerelmet.
Csak ne esne semmi bajuk  a csata alatt! Hogy utána a férfiak miként számolnak el egymással, azt nem tudta, de biztosan elkerülhetetlen a párviadal kettejük között, mielőtt vele tisztázhatnák a dolgokat.

//Sárkánytánc- Mese: Akirtep, Shuga, Aldo//

Aldo epés kérdését figyelmen kívül hagyja, hiszen meglehet, hogy Shugával való párbeszéde válasz arra is. Egyébként sincs semmi oka magyarázkodni. Akirtep felé bólint, majd jelentőségteljesen körbenézve a férfiakon, némi torokköszörülés után felemeli kissé a hangját és így szól:
- Így van, jó nagy slamasztikába kerültünk! Tennünk kell azért, hogy kedvezően alakuljanak a dolgok a városban, mert csak úgy juthatunk ki innen ép bőrrel, ha összefogunk.- Ennél a résznél Aldora pillant szigorúan összehúzott szemmel. Pontosan tudja, hogy ha sikerül is összeraknia a tervhez szükséges embereket és dolgokat, Aldo a gyenge láncszem. Azonban szükségük lesz a csatamágusi tapasztalataira, és varázshatalmára. Fontos, hogy mindig a szemük előtt legyen, és sohasem a hátuk mögött. Mármint, ha sikerül meggyőznie őket, hogy társul szegődjenek eszement ötletéhez.
Az elf sem biztos, hogy pusztán véletlenül botlott beléjük, ismeri polgári foglalkozását, ám neki, ha szavát veszi, nem valószínű, hogy keresztbe tesz az akciónak, pláne észérvekre hallgat, ám ki tudja, miféle megbízás hajtotta éppen a négyesük körébe.
Akirtep máris biztosítja őket, hogy segíteni akar, hogy kimásszanak ebből a katlanból:
- Nos emberek ha már itt vagyok én is ebben a kásában hogy segíthetek kikecmeregni belőle? Úgy tűnik elkél még egy pár fegyverforgató kéz.
Balál nyugodt hangon, de figyelemfelkeltően válaszol:
- No meg minden varázsló kéz is! Pont az előbb mondtam Aldonak, hogy van egy ötletem, amit össze kéne raknunk! Ha segítetek a tervezésben, együtt végrehajthatjuk szépen! Mindegyikőtökre szükség van! Méghozzá azonnal hozzá kell látnunk, mert az idő most lesz alkalmas, hogy egy kis fortély és harc segítségével megbontsuk a sárkányok sorait.
Miközben beszél, tüzetesen figyeli a reakcióikat.
- Ha akarjátok, beavatlak benneteket itt és most! De meg kell mondjam, az akció egyáltalán nem veszélytelen és fel kell készüljünk többféle kimenetelre. Csak együtt van esélyünk, minél több varázstudó harcos van benne, annál jobb! Szükség lenne egy rajnyi katonára is, de szerintem ezt Shuga barátunk meg tudná oldani, nemde? Nos, részt vennétek egy effajta szervezésben? Vagy inkább vásáron hagyjuk a bőrünket ezeknek a repdeső vulkánoknak és glecsserekenek? Ha össze tudunk fogni, akkor mondanám is tovább, pontosan miről van szó. Tehát, benne vagytok?
Ha rábólintanak, akkor a következő pár percben nagyon lehalkítva a hangját, esetleges kéretlen hallgatóságtól tartva, felvázolja az ötletét és elmondja a terv általa kész verzióját, hogy ezután rögtön sutyorogva beszéljék meg.
Elsőnek a Shugára odakint leselkedő merénylőt ki kell iktatniuk, hogy ne koslathasson a nyomukban és a kész tervvel egy futárt küldeni a vezérkari bázisra. Sajnos arra így nincsen idejük már, hogy válaszra várjanak, de fontos lehet a parancsnokoknak tudni róla, mire készülnek, nehogy keresztbe tegyenek egy általuk szervezett hadműveletnek.
Másodsorban egy, vagy két kémet indítani útnak maguk előtt, hogy míg ők felkészülnek, amennyire lehet, azok a katonák odaérkezésükkor máris információkkal láthassák el varázslóinkat.
A fojtott hangú, de annál izgatottabb beszélgetés nem tarthat sokáig. Néhány perc és össze kell hangolniuk az ötleteiket, ezért igyekszik irányítani az egyeztetést.
Ha nógatni kell, vagy tovább győzködni a társaságból valakit, akkor azzal foglalkozik a következő percekben, a közös tervezés helyett, értékes időt vesztve.

//Sárkánytánc//

-Ehh ha nincs baja ennek se kell meghalni még ma, Aldo továbbra se bízom benned de Balálban igen és ha ő azt akarja hogy összedolgozunk nem fogok viszályt tartani majd lerendeztük amikor lesz időnk rá.- Nem vagyok épp barátságos de a kardom elteszem, és egy falat keresek aminek neki támaszkodhatok, és semmi nem tud meglepni onnan. További védelmeken agyalok és mivel villám szóró haverom odakint van ismét magamra húzok egy réteget a földpáncélból  , ami hasznosnak bizonyult ellene, plusz Aldo se lep meg ha esetleg a sima pajzsom esetleg lebontaná.
-Balál az szép és jó hogy össze kell dolgoznunk de hegyes fülel mi a terved? Azt látom hogy ismered, de mégis mi hasznát vesszük egy fejvadásznak akit szöszi rám küldött? -Mert lehet hogy eszetlen vagyok de tök hülye nem Aldo kedves ember a nyakamra küldött egy bérgyilkost most már biztos vagyok benne hogy az ő műve a dolog.
-Mik a tervek mert a sárkányok épp délfele tartanak lassan jön a következő kanyarjuk és talán nem tűnik fel nekik hogy egy masszív erőtér véd egy elcseszett romot, plusz cimborámat is le kéne csapni kezd idegesítővé válni. Merre is kezdünk akkor?.

- Akkor nem lettünk okosabbak, de remélem hatékonyabbak igen, akármit is találtak ki azok a vezérkari mágusok. – vigyorgok egyet a másik mágusra. – Azt hiszem sokakba új reményt öntenénk, ha látványosan megritkítanánk ezeket a szárnyas fenevadakat. – intek a fejünk fölé.
Nekem sajnos már túl sok emberem nem maradt, de azt a párat én is magam után intem és így indulunk a város pereme felé, hogy teljesítsük az utasítást.
Az sem segít, hogy a támadók miatt állandóan bujkálnunk kell, a falak, pincék menedékét használni, hiszen a sárkányok is mindent elkövetnek, hogy elpusztítsanak minket.
Nem messze a városhatártól Theodor megállít és úgy dönt, jobb, ha eltávolodik tőlem, mert hatékonyabban használhatjuk a kis csomagjainkat, bármilyen varázserő is lakozzon benne. Én is azon a véleményen vagyok, hogy ha ennyit áldoztak rá, biztos nagy durranás lesz, így bár jó volt a zöldköpenyes társaságában, búcsút veszek tőle és tovább megyek, egészen egy félig ledőlt házig, ahol meg tudjuk húzni magunkat.
Nem felejtettem el a futár szavait, hogy akkor olvassam rá a varázsigét a csomagra, ha a sárkányok hada már a város fölött van, így izgatottan lesek ki a fal fedezéke mögül, hogy el ne szalasszam az időt.
A nagy tömegben repülő sárkánysereget azonban nem nehéz nyomon követni. Sötét masszaként az égen írnak le nagy kanyart és tartanak visszafelé, hogy ismét pusztító tűzzel, faggyal, villámokkal árasszák el embereinket.
~ Gyertek csak még egy kicsit! Gyertek csak! ~ motyogom magamban és csak a fejemmel intek a katonáknak, hogy készüljenek, akármi történik is. A kezemben szorongatom a csomagot és várok…………………..
Ha becslésem szerint jó részük a város felett van, akkor….
- In aperto!

//Sárkánytánc- Shuga, Akyrtep, Aldo+ merénylő és a katonák//

A férfiak végül úgy néz ki, némelyek fenntartással, de tán' rábólintanak a vadász szavaira. Ki a barnaköpenyesnek válaszul int, hogy jönne közelebb, s maga is közelebb lép hozzá, hogy jobban hallják egymást, s még mindig suttogó, fojtott hangon adja meg válaszait.
- Akirtepre is szükség vanl! Tudom, nem könnyű, sőt meglehetőst felelőtlen dolog megbízni egy bérgyilkosban, kit meglehet, ránk küldtek, hogy életünkre törjön. Ám kérdem én, mi nyom többet a latba a megbízásnál, mint egy másik, gazdagabb jövedelmű megbízás, vagy netán a saját élete? Úgy vélem, amennyiben téged, avagy engem célozna meg elf barátom, én Aldot ismerve, ki állandó pénzzavarban van, jóval többet is ígérhetnék bérencének, az ő fejéért, meglehet, tudnék segíteni neki egyéb kérésében, hiszen látok, tudok dolgokat, miket ő nem. Illetve segítséget nyújtok a sárkányok ellen, hogy túléljen, hogy...mind túléljünk! Ráadásul szükségünk van minél több varázslóra, mint mondottam! Akirtep pedig szintén mágiát használ, méghozzá nem is rosszul. Ugye, igazam van barátom?- Fordul végszóra a sötét elf felé, s sorolja gyorsan:
- Nos, összefoglalom, aztán útközben finomítjuk a dolgot, de a sárkányok most fordulnak vissza, nekünk ki kell érnünk a célig, hogy mire megint a város fölött csoportosulnak, mi készen álljunk barátaim. Tehát haladjunk sorban:
0. feladat a Shugára vadászó merénylőt kiiktatni, őt csaljuk csapdába! Shuga maga a csali, már mehetsz is elé azonnal, hogy mielőbb észrevegyen, mi pedig együtt fogjuk közre! Gyűrjük le máris, ne vesztegessük az időt!
0.b. lehet, hogy nem harap rá a merénylő a csalira, néhány percet várunk rá, de akkor el kell induljunk, ami felettébb veszélyes, mert biztos, hogy a hátunkba fog kerülni az alakváltó! Ha kell, elkapjuk útközben, de akkor már mindannyiunkról tud, s felkészülhet!
1. tényleges harci feladatunk: Shuga, a katonákat összeszedni!
2. futárt küldünk a tervvel a vezérkarhoz, kik a főtérnél állomásoznak! A futár, ha visszajő válasszal, a városhatárnál érhet be minket, a célpontunknál! Akciónk kezdete azonban nem függ tőle, csak akkor állíthatjuk le, ha nagyon komolyan keresztbe teszünk a vezérkar terveinek. Mivel nem várhatunk a jelre, meg kell határoznunk, az akció mely fázisában hagyható még félbe.
3. feladat a városhatárhoz vonulni a célpont közelébe!
4. Előre küldünk a katonák közül 2 kémet lesállásba! Velük időt nyerünk, mire odaérünk ők jó esetben már hasznos információkkal várnak minket a helyszínről és az ellenfeleinkről. S mi azonnal be tudjuk mérni a célpontot és elhelyezkedünk a legjobb helyre!
5. Máris összeszedjük, ami kell!
6. A varázslathoz van valahol itt egy rúnajeles onix kövem...khm...Ugye megtaláltad, Aldo? Ennek hatását erősítjük fel együttesen, némiképp a hatásmechanizmusát módosítjuk, csak ki kell találni, hogyan?! A kő ...nos, a rúnakő...- Azzal egyetlen Balálosan széles karmozdulattal némiképp félrevonja a többieket Aldotól, hogy ő ne halhassa.- Nyugi Aldo! Mire ott leszünk, képben leszel te is barátom! Mit szóltok? Hogyan erősíthetnénk fel és tehetjük hatékonyabbá? Volna erre is ötletem, csak még nem tudom, hogyan kivitelezhetnők! A kulcsszó a hatékonyságnövelésre: hangrobbanás! Mi gyertyaviasszal a fülben a közvetlen hanghatástól és így az átoktól védve lehetünk, ám az ilyen nagyon erős hangnak más fizikai hatásuk is van, így hathat például az izmainkra! Úgyhogy némiképp nehezített helyzetben leszünk mi magunk is! Gyertyaviaszt a romok közt találunk útközben, lehet, itt is van e házban.
7. A követ bejuttatjuk a célpont optimális közepébe, miután megerősítettük azt közös varázserőnkkel! Ám itt is egy bökkenő...Kell egy balek...aki...hm...kamikaze akcióval bejuttatja a követ a centrumba, hogy ott fejtse ki hatását. Ezt telekmozgatással nem tartom jónak, mert útban befelé bármikor lefülelhetik és lekapcsolják a követ. illetve elkezdhetünk rá hatni, de nem a legjobb helyen lesz, ami tekintve a sárkányok hatalmát és erejét, nem hiszem, hogy jó lenne. Tehát marad a teleport...ehh...Aki bemegy, nem biztos, hogy kijön... Ugyanúgy teleporttal oda-vissza, egy eleven sárkánygyűrűben! És neki, úgy hiszem, ma nincs több teleport! Márpedig onnan, ha meg kell ugrani, rövid teleportokkal a házak közt tudnánk...hátrahagyva a segítő embereket...vagy megfogva egyet-egyet és magunkkal rántva. Ha minden kötél szakad még sárkányt is el lehet teleportálni onnan esetleg, hogy könnyebben öljük meg, ha a kő hat. Extrém gondolat, de minden eshetőségre fel kell készüljünk! Az a lényeg, hogy annak, ki a rúnakövet beviszi közéjük, ha vissza is tud térni, nincs több esélye a roppant kimerítő teleportálásra. Ne tolongjatok a lehetőségért!!! Vagy sorsot húzunk, vagy... ha elfogadtok... én helyezem el a követ a centrumban!- E résznél próbálta tréfásra venni a dolgot, de biztosan mindannyian tudják, hogy egytől egyig odaveszhetnek az akció sikerétől függetlenül is.
Elhallgatott hát, nagy levegőt vett és és úgy folytatta:
-A 8. részben a kő s átkunk sikerétől függően osztjuk a katonákkal közösen az áldásunkat a sárkányokra! Jobbról, balról, fentről, lentről simogatjuk őket a szablyáinkkal és nyilainkkal! Nos, ennél a résznél kell lássunk előre többféle kimenetelt, hogy a legjobban felkészüljünk. De ezt már útközben!!! Valami azt súgja, hogy ki kell menjünk oda! MOST! Amíg a sárkányok délről beérnek a város fölé! Úgyhogy kezdjük is!- Kezével int feléjük, mintha indulásra bíztatná a varázslókat.- Shuga csald elő a merénylőt! Lássuk, itt van e?!

//Mese: Sárkánytánc//

A vergődő sárkány csak még jobban belenyomódik a csapdába. Míg Mia a haláltusát nézi, arca ugyan szenvtelen, de szemében tükröződik azoknak az embereknek a pillantása, akik, ha láttak is már halált, nem tudták megszokni. A lány jól tudja, hogy a sárkányok érző, intellektussal bíró lények, mindegyikük egyéniség és társadalmuk lehet a számukra tökéletes az élethez. Jól tudja ezt is róluk, mint sok minden mást, hiszen hazája, a messzi Mannahon-szigetek császársága szörnyű háborút vív a sárkányok ellen, melyet ezer éves háborúnak neveznek immár az ő ifjú életében. Atyja, Garen Ruton, a nép egykori főmágusa, az egyik leghatalmasabb csatamágus is, az ő jóvoltából a lány sokat tud mind a sárkányokról, kik nagyon is hasonlatosak a lanuriaiakhoz, mind pedig a háborúról. Életében egyszer sem járt front közelében, mert keresztanyja az anyacsászárnő huga és az anyacsászárnő maga az apjával karöltve gondoskodtak róla, hogy az ország középső, békében és jómódban élő területeit sose hagyja el. Mindeddig...
Vajon gondolt erre az apja, mikor ide száműzte, hogy egy sárkányok elleni háború kellős közepébe csöppen? Vajon tudta erről a világról, hogy a háború peremén egyensúlyoz, amikor őt idehajította? Vajon érte jön és megmenti valaha? Netán utána jön, hogy még jobban belekavarja amúgy is kusza életét?
Milyen hatalmasok a bestiák...Látja maga előtt azt a 3 óriás koponyát a birtokon. Azok a fejek jóval nagyobbak ennél, pedig ez a sárkány is félelmetes méretű. Ám a leírások szerint többségük azért nem akkora, mint azok voltak. Látott nagyobbakat a sárkányseregben, vajon mennyi van belőlük? És vajon hány módja van annak, hogy lehozzák őket a földre, hogy elbírjanak velük? Vajon a varázstalanoknak mekkorák az esélyeik ellenük?
Szörnyen érzi magát, de megnyugtató a tudat, hogy okos és erős eszközök állnak rendelkezésükre és a technika, bár fejletlennek látszik az ezer éves háborúban folyamatosan fejlődni kénytelen mannahonihoz képest, mégis eredményesen bevethető. Miát otthon mindenben kiszolgálták, de most megtehet a saját kezével bármit, amit tud, enyhe szomorúsággal tölti el, hogy képtelen lenne akárcsak megmozdítani egy hasonlóan bestiák ellen tervezett fegyvert.
Mégis, ő egy boszorkány. Nem is akármilyen. Egy ritka fekete boszorkány, ki speciális erővel született a világra. Gondolkodása könnyen eltérül a mágia irányába, hiszen ezzel nőtt fel, és ahogy cseperedett az ereje is nőttön nőtt. Hiába nem találta meg még a kulcsot itt a használatára, mégis vele gondol.
Vakmerőn a csapda mellé kiszaladva a fedezékből, az örvendezés után csendesen nyugtatja tekintetét a haldokló kiömlő vérén, mely átdöfött szíve utolsó dobbanásai után is pulzálva kavarog. Mint valami folyót a sivatag homokja, elnyel a száraz sendeli föld, hogy sötétbarna koszos foltok maradjanak utána.
Képzelete azonban már rég messze jár, oly képek jelennek meg előtte, melyekben a domináns bűbájos hatalmait megerősítendő rúnáit hívja segítségül a csatában, s ez így sikerül is neki, mint ahogy tudatalattijával számtalanszor sikerült ez már e földön is, de csak e percben tudatosult benne, hogy nem egy dolgot köszönhet eme erőknek itt! Visszapörgeti lelki szemeivel az eseményeket és biztos, hogy így van. Aztán akadt már nem is egy madárjelenség, s az állatok általában ugyanúgy viselkednek vele, mint alapjában otthon is, csupán nem tudta még őket hívni. Az egy másik dolog, hogy a rúnáit nem állította eddig direkt szolgálatba. Igazán megpróbálhatná.
Ötletek villannak át az agyán, mihez is kezdhetne, a véres föld helyett saját magát látja, amint összefogja saját erejét. Vajon egyáltalán képes lenne bármely lényekkel összekapcsolódni, hogy egyáltalán idejöjjenek hozzá? Fogalma sincs...
Révedt képzelgéséből talán egy katona riasztja fel, ki fedezékbe rántja, meglehet, kissé durván, de céltudatosan segítségére sietve.
Miának e percig meg sem fordult a fejében, hogy ő is áldozattá válhat. Eszébe sincs meghalni. Főleg így nem! Ám belegondolva, ha elvesztik eme csatát, roppant kevés és törékeny remény marad a túlélésre, ahogy a közeljövőben is...
Miközben a ház romos falait morajló remegések rázzák, s a sárkányhad elvonul, hogy újra visszafordulhasson, a lány remegő szívvel, mégis a rá jellemző makacs elhatározással mondja ki az otthon tanult szavakat, mintegy önmaga és akár az őt hallók megerősítésére:
- Isteneim, nem félek a haláltól! A félelem leuralja a lelkem, és béna bábuvá tesz. Mindenképpen hozzám jön és ezért engedem és ha végigfolyik minden porcikámat megdolgoztatva, engedem, had menjen tovább belőlem! Erős vagyok, magam vagyok az erő és az akarat! Ha sötétben járok, a szellemem és eszem világít! A tűz sem éget, táplálkozom az erejéből! Ha van kardom, én vagyok annak meghosszabbítása! Ha nincsen is fegyverem, saját magam vagyok a fegyver!
A fedezékből mind hangosabban kiabálja ki ezt, átfordítva önmagáról egy harci kiáltásra, így, ha fizikailag nem is tud most segíteni a katonáknak, de a szívét beleadja a buzdításukba.
Miközben szűnni nem akar az érzés, hogy segítenie kell, elő kell hívnia rúnáin keresztül az erejét...
~ Csak nem félsz a kudarctól? Nagylány, ez nem te vagy! Bízz magadban!~

//Mese: Sárkánytánc -Shuga-//

~Megőrültél? Miért játszol ennyire nyílt lapokkal előttük? Bevallani, hogy te küldted Shugára az elfet....~
~Miért? Amúgy sem akartál puszipajtás lenni vele. Különben is, te akarsz ennyire megszabadulni tőle, engem nem érdekel, hogy mit gondol. Én Miát akarom és te is! Csak te mindig az akadályra koncentrálsz és nem a célra.~
~Shuga márpedig egy akadály az utunkban!~
~Nem kell jelentőséget tulajdonítani neki.~
~Legszívesebben neked nem tulajdonítanék jelentőséget, de folyton keresztbe teszel nekem!~
~Ha túllátnál az akadályokon végre és szemedet csak a célon tartanád, akkor neked is könnyebb lenne. De könnyíts az életeden, öld meg Shugát! Viszont addig is vegyük hasznát!~
*Az épületet támadás éri. A védő pajzsok összeroppannak, lassan ami maradt belőle, az is összedőlni látszik. Valamit tenni kell!*
- Mi lesz már Shuga?! Indulj a merénylőért!
*Fordul a barnaköpenyes felé.*
- Szinte biztos, hogy arra vár elhagyjuk az épületet, hogy aztán lesből ránk támadhasson. Viszont itt nem maradhatunk. Szóval...
*Lép közelebb hozzá.*
-...valakinek fel kell áldoznia magát. Resectum tracta!
*Tenyerét kifele fordítva kiáltja el a mellbelökő varázsigét, melyet ha megfelelő szögből irányzott Shugára, akkor rögtön kirepíti az ajtón a barnaköpenyest. Ha meg nem, akkor a falon keresztül...
Persze kérdéses, hogy sikerrel jár-e az átokkal, s a barnaköpenyes nem hárítja-e el vagy valamelyikük a szobából nem szól-e közbe egy ellenvarázslattal. Ha mégis összejön, s Shuga kint találja magát, bizony iparkodnia kell, mert ha eddig nem égett meg már, akkor a sárkányok biztosan tesznek róla, hogy ne hagyja el élve a terepet.*

//Sárkánytánc  //

Ahogy vártam Aldo nem bírja ki hogy meg ne támadjon, pechjére a védelmem megóv a hülye varázslatának fájdalmas részétől és inkább használom a már jól bevált módszert a varázslat erejét magam javára fordítom és felfekszem rá így van időm ő  mocsokságát a földhöz vágni.
-Gravitas pyrobolus-vágom hozzá a kedvenc varázslatom ami egy gravitációs mezőt hozva létre megtöbbszörözi a testsúlyát és ideje hogy megint  a port nyelje. -Remélem ízlik Aldo a fene beléd -
Felállok landolás után leporolom magam. Körbe nézek és amit látok elborzaszt sárkányok tömegei hullanak az égből és ezzel ki is lőtték a tervünk további részeit hisz nincs rá jobb szó amit összehoztak írtja a sárkányokat vagy ha nem is öli meg őket harcképtelenné teszi őket. Elüvöltöm magam és talán van katona aki meg hallotta a parancsomat.
-Irány a földön fekvő sárkányok és öljétek őket ne szállhassanak az égbe újra.
Magam részéről a merénylőt keresem ha már hülye fejel kiugrottam Aldo varázslata elől. És fegyverrel a kezemben várom hogy előkerüljön. Addig hangosan a villámokat és az üvöltő sárkányokat túl kiabálva utasítom a katonákat mozgásra és feladatokra. Ennyi csak elég neki hogy ki bújjon.