Városhatár

Megsebzi a kék sárkányt, kiben észvesztő harag gyúl. Balál ezt már egy romfal mellé ugorva látja, de visszahúzódik.
Nem sokat törődve a körötte búvó katonákkal, elteszi a kardot és a gyilkos nyilát ajzza fel. Íjat választva bele leereszti maga előtt két kézzel s vár a megfelelő pillanatra. Miként az elfek, a vadász mágus is szakértelemmel kezeli az íjat, de oktalanul ellőni céltalan volna.
Hirtelen mozdulattal kikukucskál a rejtekéből, elkezdi felhúzni a húrt. Akyrtepre lesz figyelmes, aki nem.messze tőle hasonló manőverrel próbálkozik, mint korábban ő, csak dobótőrrel. Egy sárkány szemére céloz.
Balál korábbi sikerei jutnak eszébe, felvillanyozva őt s még hevesebb adrenalin lökettel látják el.
Megállja s nem kiállt azonban a sötét elfre, hátha a kék az utolsó pillanatban venné csak észre őt s fordulna arccal felé, a legjobb célpontot adva elé, akár egy eleven, kék céltábla.
Ha sikerül rejtőzni, ha nem, amint felvillan a sárkány hatalmas pofája, koncentrál s lő. Újabb nyíl visz egy újabb sárkány íriszébe vakságot.
Majd az akció után parolázhat Akyrteppel.
Igaz ugyan, hogy szerencsétlen Hófehér épp az ébredező sárkányt lovagolja s ez láthatóan akkora kihívás, amiért segítségre szorul. Egy pillanat alatt dönt, míg a vessző suhan. Aldon kell segítenie valahogy. Kérdés csupán hogyan. Talán az elffel ketten...Meglátni, mi van a kékkel aki tajtékzik a gyilkos dühtől s talán a kegyetlen fájdalomtól.

* Ahogy az úrnő válaszolt magam is megszólalok.
- Egy lila fényből készült nyaláb fogja mutatni a helyet, úrnőm ha megindul az osztag te is légy kedves eképp üzenni nekem, hogy az emberek ne vegyék idő előtt észre a jelemet. Figyelni fogok rád úrnőm.
*Azzal ha Furia nem kérdez vagy nem mond egyebet vissza sietek Alameishez.

Mérges fintor fut végig az arcomon, amikor meghallom nem messze tőlem felhangzani embereim halálordítását, amit a lecsapó lángok fénye von pokoli keretbe.
Dühöm új lendülettel lát el, ráadásul nincs idő magyarázgatni, hogy miért kiabálok látszólag értelmetlen dolgokat, így mikor a katonák felocsúdva teljesítik a kérésemet, máris akcióba lendülök és a medálomra koncentrálva mormolom el az igézetet, ami lehetőséget ad arra, hogy az elvakított sárkányok elől kimenekítsem a katonákat.
A földön fetrengő gyíkra már nincs miért figyelni, az már biztos vagyok benne, hogy nem megy innen sehová, társam növényi magja megtette a hatását, aggonizációja hörgéssé csendesedik lassan.
Az egyik tőlem balra osonó katona talál végül rá a még épségben maradt ballistára, amit halott bajtársai vesznek körül. Csoda, hogy a fegyver működőképes maradt.
Úgy gondolom egy lövést igazán megkockáztathatunk a halódó társaik körül kőröző sárkányokra, ha már ilyen szép egy kupacban vannak. Nagy az esély, hogy még akkor is találunk, ha nem célzunk pontosan.
Azonban után ismét helyet kell változtatnunk azonnal, a legjobb taktika az égen minket leső lények ellen, hogy állandóan mozgásban maradunk és hol itt, hol ott bukkanunk fel váratlanul. Ezt el is mondom kísérőimnek és egy újabb romos területet jelölök meg gyülekezésül.
- Célozzatok! – intek megmaradt embereimnek és felkészülök, hogy a kilőtt lövedék becsapódását mágikusan erősítsem meg, ahogy az irányát is, ehhez nem kell túl sok erőkifejtés.

A napom egyre rosszabb lesz, nem hogy megvágni nem tudom mert a fegyvertartó kezem felé kap, és sikerül is megfognia de még ütéshez is messze van. Nem tudom mire készül, de nem hagyom hogy a kardját használja ellenem. Belépek a kard zónáján belülre, egészen a teste közelébe így a kardja kiesik mint támadó fegyver max a markolattal tud ütlegelni azzal meg nem megy sokra. Majd ütésre készülök alulról az álla felé, amikor meghallom a dög varázslatra készül. Tüzet biztos nem használ ellenben, ó a fenébe villám lesz ez a kedvence és még csak elkerülni se tudom mert rámarkolt a kezemre. Módosítom a tervem és a karmaimat mélyesztem a hasába, érezze a törődést és a saját varázslatát teljes erejéből. Amint a varázslat elér felüvöltök és az elektromos soktól remegve össze csúszom. Térdre esem és várok amíg összeszedem kicsit magam. Füstölögve térdelek hálát adva a pajzsomnak ami ugyan 2 helyen is lukas de mégis adott időt támadni mielőtt elért volna a nyílt részekhez a varázslata.

Önbecsülésem romokban, gyakorlatilag erőm sincs tenni bármit de a merénylő se támad, de velem ellentétben gyógyításba kezd. Én sunyin játszom, tőrömet markolom meg és féltérdre emelkedek lassan hisz a villám varázsa telibe kapott, hogy nem haltam bele? Az nem szerencse volt hanem bölcs  döntés amit soha a büdös életbe nem tervezek megismételni, hisz még így is dögrováson vagyok. Amint helyre hozta magát kardját felemelve lép felém hogy lesújtson. De nem adom meg neki ezt az élményt, ő gyógyításba tette utolsó erejét én támadásba tervezem vagy védekezem amelyik összejön, lassan azzal is beérem hogy túléljem a harcot. A lesújtó fegyver útjába kedvenc gravitációs varázslatom helyezem-
-swaartekrag bom-és ezzel taszítom hátra kibillentve egyensúlyából, és a másik kezemben lévő tőrrel többször a gyomrába szúrok. Remélhetőleg sikerül, mert nem sokáig bírom ezt a hercehurcát vele szembe.
-Genesing Hands huh? Inteendeel, Hatta kon verplaas. Die hel met jou.
//-Gyógyító kezek mi? Inkább teleportálhattál volna. A fene beléd.//
És leülök tojok a sárkányokra teszek az emberekre elegem van. Mérgesen nézek a merénylőre.

//Sárkánytánc//

A Mia által odarendelt néhány madár szerterebben az ősi sárkány elől, miként a többi, halandó sárkány elől is. Utóbbiak megszokták, hogy az égen akadnak madárrajok, s rájuk sem hederítenek. Az erősebbek magabiztosságával repülnek át közöttük, ha úgy hozza a helyzet.
A lány megdermed amikor az összezúzott holttest mellette landol. A katona éppen időben szalad hozzá, és megragadja, hogy fedezékbe húzza a bénult máguslányt. Mia csak akkor kezd sikítozni, amivel veszélyesen magukra vonhatja a figyelmet.

//Mese Sárkánytánc//

Balál nyila célttévesztve elrepül a sárkány kemény pofájáról, s ez új események láncolatát indítja meg. A kék sárkány dühödten a romokra csap hatalmas mancsával. Balálnak azonban esze ágába sincs bevárni tajtékzó haragját. Először elüvölti magát az esetlegesen körötte lévőknek, hátha meghallják messze zengő baritonját:
- Menekülj!
Egy mellette megbúvó katonát megragadva teleportál, hogy távolabb kerüljenek az óriás fenevadtól. Ez a megmozdulás igen nagy erőfeszítésébe kerül, hiszen lássuk be, nem nagyon gyakorolja. A megtett távolság emberi szemnek nagy ugyan, de egy sárkánynak meglehet, hogy mindössze pár tűzköpésnyi.
Ha netán a kékség meglátná és utánuk eredne, markát a köröttük porzó földre helyezi. Ügyesebb baljával pedig egy kiszámított mozdulattal a még meglepetten álló katona fölé von védőbúrát, mely meglehet, hogy immár gyengébb a megszokottnál, de valamelyest védelmet biztosíthat hirtelen támadás esetére. Majd mint ma már egy ízben, ismét a földet hívja segítségül. Por és apró kavicsok kavarodnak fel sűrűn körülötte, s mintegy rejtik szem elől a mágust. Ha a sárkány, vagy sárkányok kitátott szájjal közelednének, csak beleáramlik s kavicsokat cikkanthat le, melyek Balál szinte végső varázserejét felemésztve robbanó lövedékekként dúlják szét a garatját és a torkát, meg a pofáját is belülről.

//Sárkánytánc//

Ülök a romok közt erőt gyűjtve a fontosabb sebeim ellátására, és a haragom nő mindkét faj irányába.
Sárkányok felé irigység és bosszú emészt és növeli haragom. Az emberek felé meg egyszerű értetlenség gerjeszt haragot bennem hogy képesek ilyen törékeny testben ennyi mindent átvészelni. És legfőképp mi lehetett az istenek terve szándéka velük, mindegy nem elmélkedem hanem amint végzek Balál triója után indulok, és immár csak a pusztítás és a félelmeik a célom legyen az sárkány vagy ember erőhöz kell jutnom szellemtestben gyakorlatilag értelmetlen dolog az életerejük elvétele viszont nekem van testem és ezt fent kell tartanom. Keresek egy viszonylag hullának tűnő katonát vagy sárkány testet és a maradék még tudat nélküli testből elszívom az életerőt. Amit a testem helyre hozatalára fordítok, ha működik a további harcok könnyebbek lesznek számomra. Bármelyik valósul meg elindulok Balál után. Az utam nem valószínű hogy sokáig tart hisz alig pár perce váltunk csak el. Felmérem a terepet és katonákhoz csatlakozva keresek fegyvert és Balálékat.

//Mese- sárkánytánc//

Balál várakozón szusszan egy kicsit, a kavargó porfelhő takarásában, Hátát valami faltöredéknek támasztva ellenőrzi a felszerelését, s hogy jól rögzítve van - e ahátán a nagy self. Job is így, hogy megpihen egy kicsit, még a szemét is behunyja, bár őt magát s közvetlenül nem éri maga kavarta felleg, hanem körötte, mint egy sebesen forgó szélben száll az egész. A varázslata még tart egy kis ideig, hiszen összes maradék erejét bevetette, de éppen ezért fizikailag is szellemileg is kimerült, jól esik megállni. A karanáját veszi kezébe, mely pehelynek tűnik a self után, de minden eshetőségre készülnie kell. Próbálja összerakni mindazt, amit szeme sarkából észlelt, s a zajokat. A hegyesfülű, általa mindig is tisztel elfek seregei érkeztek a városhatárba. A fekete sárkány is itt szervezkedik, s bizony Aldo és Akirtep s talán SHuga is a közelben vannak, de jól szétszóródtak. Sok a veszteség mind a két oldalon, s talán a sárkányokat dühítheti ez, hizsen számszerűen nem lehetnek hozzászokva, hogy ilyen csapást mérjenek rájuk, s ennyi sebesülttel kelljen bajlódniuk. Két sárkányt ő maga pusztított el, de nem érzi úgy, hogy nagyot cselekedett volna, csupán élt a lehetőségeivel és a tehetségével. Azonban igazán azzal tenne keresztbe ezeknek a bestiáknak, ha a gyenge pontjukat megtámadná a társaival. A pillanatnyi zűrzavart ki is használhatnák, de vajon hogyan, hiszen éppen hogy őket is megakasztotta a tervük kivitelezésében eme előbbi akció. Tény, hogy ha a merénylő leszakad Shugáról végre és egyiküket se követik személy szerint sárkányok, akkor talán kevésbé feltűnést keltve kijuthatnak a városhatáron túlra. Ez a cél kell tehát lebegjen a szemei előtt. Nem nagy igénybevétel, az utána koslató sárkánytól megszabadulni már annál nehezebb.
Úgy veszi azonban észre, hogy iménti varázslata egyfajta búvóhelyet biztosít, s ha arrébb megy, vele halad az amúgy is alaposan felkavart porban a felhő. Talán egy rövid szakaszon nem lenne feltűnő amíg zűrös itt a helyzet.
Egy hosszabb sóhajjal fellöki magát a faltól, mely eresztékeiben megremeg, biztosan nem az ő mozdulatától. Éppen elugrik, amikor nagyobb robajjal leomlik az egész, úgy, ahogy van.
Karanáját előreszegezve elindul hát arra, amerre sejti Shugáékat, meg kell keresnie őket. A forgószél követi a robbanásra kész kavicsokkal még e percekben. Vajon meddig tart ki a varázs?

Mikor elröppen a lövedéket több kisebb darabra szakítva nagy erővel igyekszem megforgatni a levegőben, hogy erejük semmit se veszítsen, miközben izzásig hevítette mágiám tüze.
Csak azokat tartottam magam mellett a lövésig, akikre feltétlen szükség volt, de aztán a nyakunkba szedtük a lábunkat, hogy mielőbb minél távolabb kerüljünk, hiszen abban nem reménykedhettem, hogy minden sárkánnyal végzek, így a megtorlásra igen csak számítottam.
Sajnos a fegyvernek annyi lesz, hiszen két sárkány azonnal szétzúzza mérhetetlen dühében.
Ha sikerül ismét összegyűjteni a katonákat, akkor a város belseje felé irányítom újra őket a falak mentén.
- Biztos vannak még sebesült dögök az utunkba, próbáljuk megritkítani a soraikat. – adom ki az újabb parancsot.

Sárkánytánc

Mia csalódottan és kislányosan megszeppenve fekszik a kövezeten. Lám, mekkora bajt csinált az ijedelmével. Az a szerencsétlen katona őérte halt meg. Könny szökik barna szemébe, nem sok választja el attól, hogy a heves érzelemkitöréseknek hála, sírva fakadjon. Azonban rá kell ébrednie, hogy egy pillanat alatt utolérheti a végzet, nem engedhet a fájdalomnak.
Megint össze kell szednie magát, bár legszívesebben a köveket szedegetné le a védelmezőjéről, hátha életben van. Lassan tápászkodik fel, időt adva magának, hogy jól körülnézve kigondolja magában, mit is csináljon.
Behunyt szemmel megáll egy picit. Átengedi magán a félelmet, a fájdalmat és nagy levegőt véve csak körülpillant. Mintha lelassult volna a pillanat. A tiszt éppen sebzésre irányítja a dárdáját, asárkány fetrengve szedi össze végtagjait újabb csapásra, a katonák küzdenek a körülmények ellen és a kimerültség ellen. Mindenfelé sebesültek és szétcincált összetört holttestek. Menni akar, keresni talán egy újabb biztonságosan ölelő kart, vagy ki ebből az elátkozott városból. Netán megkeresni Aldot, akit talán már nincs akkora biztonságban, mit apince rejteke nyújt, talán az omladék lassan betemette, meglehet, hogy fulladásra ítélte őt, mit a férfi meg se érdemelt.
Az is lehet, hogy Shugát kéne megkeresnie, hogy az ő segítségével mentsék meg Aldot, és meneküljenek el innen. Talán el tudná végre magyarázni ezt az irdatlan helyzetet a vörösköpenyes és őközte, illetve megértethetné, hogy Aldo egyfajta hasadt személyiség...Azt pedig rögvest ki kell találja, hogyan játszhatna el addig is Constantinnal, míg rá nem jön, miképpen lehet Aldot újra összerakni. Ehhez azonban egészen pontosan látnia kell, mit is műveltek vele, mert ezt nem egy mágus csinálta, hanem egy egész csapat, különféle lélek specialista. Szíve szerint mindkét férfit felkeresné most, az esze viszont óva inti tőlük. Ebből a helyzetből azonban menekülnie kell, mert a katonáknak csupán terhet jelent rá külön vigyázni, miközben a sárkánnyal kell elbánniuk.
Hirtelen elhatározással fürgén továbbindult a város széle felé, faltól falig lapulva. egy hosszú csipkés fodor körben leszakadt a fekete utiruhája aljáról és most uszályként húzta maga után a földön, hangos súrlódással, amint vonult.
Apja tőrét markába szorította s igyekezett figyelni, nehogy újabb meglepetés érje. Másik fehér kezével a vállára húzta takarásba a ruhát, mit az ő sárkánylovagja megtépett.
Vajon megtalálja Shugát és rá tudja venni, hogy kimentsék a romok alól Aldot? Vagy netán Balált, ha őt keríti elő hamarább?
Láthatóan nehezen igazodik ki a zűrzavarban, csak lassacskán halad szív dobogva kijjebb egy még sűrűbb harcmezőre. Arra aztán felfigyel pár dologra, például elf harcosokat pillant meg.
- Balál...Balál megmondta, hogy jöttök ti is!- Enged meg magának egy elnyújtott kiálltást, nem mintha bízna benne, hogy meghallja a zajban bárki is.
Aztán megint meglapul pár pillanatra és mikor eliramlik a fedezékből, még egyszer hátrapillant és nekiszalad oldalazva valaminek, vagyis talán valakinek. Igen, valaki az, akit védővarázslat vesz körbe, ennek a pajzsnak szaladt neki, de az is meglehet, hogy a másik tehetett róla, aki nem vette észre őt. Ahogy ütközik, elveszti egyensúlyát és a nemes hátsójára huppan szokásos zsörtölődések közepette.
- Hogy lehet így közlekedni?- Hadarja miközben felnéz a földről.
Vajon ki lehet a másik?

//Mese: Sárkánytánc//

*Romok között, falak mentén igyekszik egérutat nyerni magának, bár még mindig nem biztos abban, hogy valóban a városból kifele halad-e. Így kénytelen minden létező irányba pillantani másodpercenként, hátha sikerülne betájolni a helyes irányt. Egyik pillanatban az égen egy lilás fénycsóvát vesz észre egész véletlenül. Tempójából azonban nem vált lassúbbra.*
~Ez valami jelféleség lehet. Akár sárkányoknak, akár embereknek...de azt már tudom, hogy attól a ponttól nekem távolodnom kell.~
*Miközben felfele bámul, hirtelen feltűnve az úton, nekirohan valaki. Az erőtér, mely körülveszi szépen visszalöki, bárki lehetett is az, s mágusunk talán oda sem pillantana, ha egy ismerős hang nem ütné meg a fülét.*
~Ez nem lehet. Mia az.~
~Fordulj meg!~
*Még mindig tartja az irányt, de sebességéből egyre inkább veszíteni kezd a belső vívódás miatt.*
~Semmi közünk egymáshoz többé. Éljen boldogan.~
*Pár lépéssel előtte adja meg magát épp egy romház, teljesen eggyé válva a földdel.*
~Vagy haljon.  Nem érdekel!~
~Fordulj meg!~
*Az épület összeomlása egy pillanatra megállásra készteti, hisz a felverődő por miatt orráig sem lát, viszont, amint az utca láthatóbbá válik újra megindul. Ekkor tűnik fel a távolban egy barnaköpenyes(Blade), ki csapatával a falak mentén láthatóan a város belseje fele húzódik.*
~Ostobák! A halálba mentek!~
~Fordulj meg!~
*Talán Blade vagy Constantine miatt, de a gondolataiban lebegő Mia képe mellé most beúszik Shuga képe is, s ez lesz végül, ami végleg megállásra kényszeríti.*
~Fordulj meg!~

Kísérletem életerőhöz jutásra totál kudarc gyakorlatilag elkéne hagynom testemet de nem ettem meszet nem azért vártam lassan 40 évet hogy csak úgy visszatakarodjak a börtönömbe. Nem adom meg senkinek ezt az örömet plusz nem a semmiért küzdöttem át magam és éltem túl sok zűrzavaros dolgot. Mindezek közben totál kiment a fejemből hogy NEM AVATKOZOM BELE de nekem muszáj volt, mert kicsi Mia is ide dugta az orrát ahol semmi keresnivalója nem az ő világa a harc és a halál. Eh Aldo jut eszembe az a szöszi kibe Mia még mindig bele van esve legszívesebben letépném a fejét és beleépíteném a mellkasába, de nem tehetem mert nem akarok fájdalmat okozni Miának. Haragomat erővé alakítom és teljesen rendbe hozom magam, páncélom darabjaitól megszabadulok kénytelen leszek szerezni egy másikat ezt már nincs az a páncélkészítő aki helyrehozná. Majd útnak eredek Balál után, utam során katonák mellett haladok el de figyelmen kívül hagyom őket, nem érdekelnek. Egy fura esemény vonja magára figyelmem egy kék sárkány kerget egy porfelhőt. A porfelhő mögött szöszi és Mia szakadt alakja sejlik fel. Szakadt? Mi az ördögöt művelt már megint? Mindegy a kék sárkány problémás mágikus erőm még nincs annyi hogy megzavarhassam így marad a másik megoldás átalakulok és futásnak eredek a sárkány alá aki a porfelhőt támadja. Sokat nem árthatok neki de a hasánál megérzi karmaimat amit egy ugrással a hasába marok majd egy-
Hey Furia wonderbaarlike hemelse krygers, katte voel dit stofstorm vervolg?
//Hé Furia csodás égi harcosa macskának érzed magad hogy por fergeteget kergetsz?//
Beszólással magamra igyekszem terelni a figyelmét. Mielőtt bárki kritizálna pontosan tudom hogy idióta ötlet volt de Mia még véletlenül se legyen a lángjainak martaléka Aldo mondjuk meg pőrkölödhetne de sajna Mia épp mellette áll. Remélem sikerült magamra vonni a figyelmét és futásnak eredni valami rejtett fegyver felé.