*Furia gyilkos szándékkal keresi azt, ki oly csillogó védőpajzzsal mert dacolni ellene. A magasban szállva szemmel is tudja tartani a csapatmozgásokat, s így hamarvást ráakad az elfekre is. Látja, miként mentik ki a sárkányok még lent lévő társaikat, s azt is, miként emelik meg az egyik vörös sárkányt is, alá nyúlva végtagjainak. A mentőakciók sikeresnek tűnnek, mind az emberi, mind az elf csapatok hoppon maradnak. Az ősi sárkány örömmel látja ezt, azonban könnyen lehet, nem fog ráakadni oly hamar titokzatos ellenfelére. A kék sárkány Balálra küldi a tüzet, miközben támadásba lendülnek ellene. Az első csapás a hasi pikkelyeit éri. Vajon egy cseppnyi, kétlábúból kísértetmágiával átalakított lény mekkora sebet képes okozni? Minden esetre a lendületet megérzi, s tán pikkelyei közül is akad, mely megsérül a karmos csapásoktól, ám e pillanatban már ellentámad. Sebesült végtagját ugyan óvja, ám fordultában farkával csap le a váratlan ellenségre. Ha a farok nem is találja el, akad még szabad végtag, melyek közül legalább eggyel biztosan lesújthat, s azon karmok bizony többszörösei lehetnek a kis démon karmainak. A tűz eközben vízzel találkozik, s a gőz elrejti előle a porfelhőt, mi bizonnyal nem tarthatna ki a végtelenségig. Ámde érkeznek sárkányok köré, s e sárkányok immáron szólnak is hozzá.* - Darlath aadesh , hava mein oonchee udaan bharana , sena par lautane yoddha! //Darlath parancsa, emelkedj a magasba, harcos!// *A kék sárkány e pillanatban még csap a furcsa lény felé egyet, majd ép szárnyait meglebbentve a magasba emelkedik.* - Agalee baar, moorkh…! //Legközelebb, ostoba…!//
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
Balál érzi, hogy nem mehet minden simán, de ò maga is ugyanolyan nehezen lát ki a keringő porfelhőből, mint mások bele. Mindazonáltal az utána kaptató sárkány dühéből formálódó lángok hőjét immár a bőrén érzi. Sebtiben elköszön az életétől, felkészül a tréfás Dremerrel való újabb találkozásra...Ritalea kavarásanak hála, ismét csak Sendelből. Ennyi célja lett volna annak, hogy éppen a napokban vezette ide? Csak nem! De ha ennyi volt, hát nyugodtan hajtja örök álomba a fejét, hiszen megtette, amit megtehetett ebben az áldatlan helyzetben. - De NEM! Van még mit tennem itt! - Feszül neki egy kiáltással egy bukfencnek, mert mágiával most nem bír próbálkozni. Megkísérel elgurulni a tűzcsóva elől,miközben a porfelhő oszlik körötte. Ám legnagyobb meglepetésére gőzpára csapódik le rá, jó melegen beterítve az egész testét. Majd a satazaj elül körötte. Nehézkesen feltápaszkodik csurog róla a víz. Körbepillant miközben sárkanyok parancsolják el a kék társukat. Kutatja a vízvarazslat forrását. Előbb Aldot és a vailani holgyeményt látja, majd egy démoni alakot pillant meg a masik oldalról közeledni. El is teszi a karanát s nem vívódik sokat, hogy az íjat vagy a nagyobb kardot szedje elő helyette. Aldo selfje hangos surrogással feszül immár két hatalmas, erős, gyakorlott tenyerében. - Hófehér! Miért nem hagytál... Próbálja összerakni, mi történhetett. Majd megfordul, veszélyesebbnek ítélve a közeledő beazonosíthatatlan, állatias alakot. - Van még életem. Vigyázz a nőre! Bár ez már egyszer nem vált be...A végén még ő vigyáz rád! - Szól a válla felett a háta mögé a párnak. Aztán ellazítja magát, majd támadóállásba helyezkedve vár. Feltűnik neki valami...Állát felfeszíti és figyel. - Ti is halljátok? Micsoda csend van. Nyelnie kéne, de csak kiköp a szürke földre. Halkan, de határozottan böki ki: - Meneküljetek! Keressetek fedezéket! Ezzel itt, elbánok magam! Remélem.
A csapásom sok minden kárt nem tett csak pár pikkelyt szedett le a hasáról, amire a kék sárkány először a farkával próbált meg elsöpörni de ahelyett hogy félre ugrottam volna belé kapaszkodtam és így kikerültem a karmait amik jelen állás szerint jóval nagyobbak mint az enyém. Viszont képes voltam megsebezni még ha csak egy szúnyognyit is de megérezte, némi edzéssel tréninggel akár komolyabb károkat is okozhatok nekik csökkentve ezzel a depressziós érzést feléjük. És le esve a farkáról (lehetett volna hogy ugrottam de az hazugság lett volna), újra neki ugranák amikor sárkányok érkeznek Darlath utasításával. A mázlista sárkány megúszta a verést és még be is szólt nekem. - Agalee baar, moorkh…! //Legközelebb, ostoba…!// -Yahaan tak ki ek moorkh vaapas aa jao aur batao ki tum pankh meree aankhon mein gaichko karane ke lie! //Még hogy ostoba, gyere vissza te szárnyas gekko és mondd a szemembe!// De nem fordul felém sőt lelép minden ép kézláb sárkány, valami nem stimmel készülnek valamire ami nem jó. Aldoék felé fordulok és Balál akad az utamba a porfelhőből, így azért már érthető a macska játék. Balál kihúzta nála a gyufát. És most rám ránt fegyvert, na ne röhögtess gyakorlatilag esélyt se adok neki hogy megvághasson ő engem nem érdekel. mere raaste se hat jao Balál, main aisa karane kee jaroorat nahin hai , aur blaundee Mia-sath. //Tünj az utamból Balál, nem veled van dolgom hanem a szöszivel és Miával.// Futok felé majd még kard távolságon kívül átugrom a feje felett nem tervezek harcolni vele, majd felgyorsulok mielőtt Aldo reagálhatna el lopom mellőle Miát és halk szitkokkal korholom amikor észre veszem kinézetét. És a díszes társaságtól pár méternyire lerakom a kicsi lányt és Aldo felé mutatva, eszembe jut hogy még mindig a sárkány nyelvet használom és Balál max a nevét és Miát érthette belőle. Ez van szöszit most laposra verem ha bántotta Miát.
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
*Balál végre kiválik a porfelhőből. A sárkányok is eltűnnek. Aldo arcára széles vigyor ül ki, amint meglátja a selfet a szürke hátán. * ~Na jó, most már csak meg kell szerezni. Mi lenne ha szép szóval kezdeném, aztán ha annak nem dől be, váltok durvábbra.* - Balál! Jól va... *Szavai elakadnak, amint észreveszi a feléjük közeledő szörnyeteget, mely az imént még a kék sárkánnyal verekedett.* ~Na ne, ez még mindig itt van? De ki oldalán harcol, ha minket is most támadni akar?!~ *Balál ötlete briliánsan hangzik. Ő lelép a nővel, a szürke meg addig eljátszadozik a lénnyel. Csak a selfet sajnálja...* ~Végül is csak egy kard. Szerzek majd jobbat.~ *Hátat is fordít kardjának meg a harcra készülő szürkének, hogy Miát megragadva lelécelhessenek, de a fenevad megelőzi és szinte kezei közül tépi ki Miát. Pár ruhafoszlány, ennek eredményeképp mágusunk kezében is marad.* ~He, már megint csak a ruhacafatokkal kell beérd, Constantine.~ *Felnéz és akkor látja, hogy Miáék épp csak néhány méternyi távolságra vannak. A démonszerű lény meg egyenesen felé mutat. Nála meg se egy kés, se egy kard.* - Most mi van? Vigyed csak és vissza se nézz! Én a te helyedben nem reklamálnék egy kis szakadt csomagolásért. *Köszörüli meg torkát, farkasszemet nézve a démonnal.*
Nem is reménykedtem benne, hogy túl nagy hatása lesz ennek a kisebb varázslatnak, de, ha már legalább megsebesülnek, akkor másnak kevesebb dolga lesz majd velük. Sajnos az nyilvánvaló, hogy ahhoz elég számosan vannak, hogy a fegyverünket szinte azonnal megsemmisítsék, még jó, hogy addigra már elég messzire jutottunk tőlük kis csapatommal, akik még mindig hűségesen követtek. A tervem az volt, hogy megpróbálok esetleg más mágusokhoz csatlakozni, vagy segíteni ott, ahol nagyobb a szükség, ezért amint mód és lehetőség volt rá, felkapaszkodtam egy magában ágaskodó falmaradványra, hogy jobban átlássam merre vagyunk. A sárkányok igen csak nagy pusztítást végeztek, Sendel nagyobb része már csak rom volt, így nem volt nehéz dolgom, maximum az, hogy ne vegyenek észre. Összehúzott szemekkel meredek a hirtelen csendessé váló égre, de nem a megkönnyebbülés jár át, hanem inkább az aggodalom. Mi ez? Mire készülhetnek? Azonban a fekete sárkányt nem nehéz kibökni és azt sem, hogy jó pár társával leszáll a város egy pontján, ami nincs túl messze tőlünk. Talán el kel ott a segítség! - Siessünk! Valami bajt sejtek, talán segítséget vihetünk. – intek a katonáknak és amilyen gyorsan csak lehet megindulunk oda, ahol a sárkányokat láttam leszállni. Ha elérjük a lejáratot, akkor már jobban aggódom és óvatosságra intem a kísérőimet is. - Mit akarhatnak itt? Mintha csatára utaló zajt és kiáltásokat hallanék. - Maradjon itt őr, nehogy hátba támadjon valaki minket. – adom ki az utasítást, aztán készenlétben tartva egy vakító lobbanás varázslatot, halkan előremerészkedek.
// Sárkánytánc// Miával gyorsan peregnek az események, miután döbbenten imseri fel Aldo szálfa termetű alakját maga előtt. - Mi a bajod a ruhámmal? Kikérem magamnak! - Söprögeti magát bántódottan, nem mintha rendezett küllemet bírna varázsolni magának. Az eloszló porfelhőből az imént emlegetett alakja bontakozik ki. A lány egyik megtermett mágusról a másikra pillant, majd a feléjük tartó rémes figura láttán megretten és a Sárkánylovagjához húzódik első ijedelmében. Menekülnie kell, Balálnak igaza van, de Aldo... - Aldo Barras!!! Nem kéne inkább segítened Balálnak? Aldo mégis megragadja őt, ám a furcsa lény egyszerűen figyelmen kívül hagyva a szürkét, sebtiben ott terem és elragadja Miát a kedves erős karok közül, mikben talán még mindig ő bízik egyedül e világon. A vérmes menyecske azonban nem hagyja magát olyan könnyed piheként elrabolni, azon a pár méteren kap azért merénylője karmolásokat, rúgásokat, sőt, az arcát is megkapja az egyik szemébe igyekezvén marni, ami ha sikerül, fájdalmas és akár véres emlék is lehet később a másiknak. Meglepetésében furcsán halkan mintha dorgálná és kérdezné őt az állat... és olyan ismerősek ezek a gesztusok. Gyengéden teszi le a földre magával szemben a lény és Aldo felé mutogatva karattyol egy érthetetlen nyelven. Az illata...az a földes, sáros, poros illat, mintha a lénye a földdel keveredne, mint a föld tündéké, vagy földből építkezne, mint hazájában a gólemek teste...mindez oly ismerős! ...és azok a szemek....Mia el tudna veszni bennük, pedig sötét nagy izzásukban saját magát látja csupán. És tényleg ő most a főszereplő! Mia érzi már, hogy róla szól ez a történet, de nem támadólag, hanem éppen hogy ez az állati földlény mintha szolgálni kívánná őt. Mi van ha valóban így van, ha ezt az állatot, mit nem ismer, ő vonzta ide? Tesz egy próbát. Nem hadakozik, meglepetésében le is állt magától. ~ Hát lássuk csak! ~ Mia is halkan szól, de gyakorlott hangja annál ellentmondást nem tűrőbb: - Fogd le őt!- parancsol maga is Aldora mutatva- De ne bántsd! Csak tedd harcképtelenné! Reméli, hogy érti amit mond.
*Sendel főtere felett egy lila fénysugár tör az ég felé. Jelzés ez mindenkinek, noha mindenkinek mást jelent. A kétlábúak tudják, hová vezet a járat, melynek sötéten ásító száját jelöli, a sárkányok viszont tudják, hogy két testvérük vár rájuk odalent, s azt, valami ígéretes titkot rejt a föld mélye, hisz az ellenség szigorúan őrzi azt. Nyolc sárkány száll le ott, míg a magasban a többiek gyülekeznek a város felett. A fekete sárkány, Furia parancsa volt ez, s Darlath, hű vezére teljesíti is. A harcot a sárkányok e pillanatban beszüntetik, s rendezni kezdik soraikat. Érzékelhető némi fogyatkozás több ezres seregükben, s ezt elsőként Darlath maga számszerűsítheti, miközben a romvárostól északra fekvő területen mind több sebesült égi ragadozó landol. Ki segítséggel, ki önerőből, hogy sebeiket ellássák a gyógyítók. Furia maga Ylyndart keresi, ki épp egy vörös sárkánnyal küzd. Lándzsája sikerrel lel rést a vörös ragadozó szárnytövénél, s áll bele a lény húsába. Az felordít fájdalmában, noha megérkezik segedelme, s társai az égbe emelik, mielőtt az az elfek végezhetnének velük. A csend hatására a parancsnok fedezékbe parancsolja katonáit, miközben a tünde parancsnok magaslatot keres, honnét átláthatja a csatateret. Lehetősége van felfedezni a magasban repkedő sárkányok mozgását, s mind nagyobb tömegét a város felett. Az ősi sárkány hiába keresi ellenlábasát, nem lel rá, hiszen nem tudja, ki harcolt ellene, s az hol rejtőzik a romok között.
Odalent Balált megmenti Aldo vízvarázslata a kék sárkány tüzétől, s a kísértet által átváltoztatott Shuga is megtámadja a sebesült sárkányt. Újabb, komoly sebet nem tud okozni neki, míg Balállal szembekerülve némi kavarodás támad. A démoni külső mögé rejtőző barnaköpenyes elragadja Miát, kibe Aldo még kapaszkodik, tovább amortizálva ezzel amúgy is hiányos öltözékét a nemes kisasszonynak. Shugának azonban óvatosnak kell lennie, hamarvást elillanhat a kísértet átváltoztató varázslata, hiszen a mágus teste így is immáron jó ideje tartalékaiból él, s a kísértet varázslatának is véges az ideje. Aldo sebesülten, sok fájó ponttal testén maga sincs legjobb formájában, miközben Balál, s Mia állapotára leginkább a megviselt a megfelelő szó. Akirtep e pillanatban is ájultan hever egy kupac egyre jobban hűlő kő alatt, mik nem is oly régen még egy fal részei voltak, melyek fedezéket nyújtottak a sötét elfnek. Ő magához térhet, s előkászálódhat a romok alól, ha állapota engedi. A csapatnak, melynek tagjai arra szövetkeztek, hogy csapást mérnek a sárkányokra, legjobb jelzője a széthúzás. Nehezen állapítható meg, ki miért és kivel harcol, noha a sárkányok okozta vész közvetlen elmúltával rögvest ismét egymást kezdik méregetni. Mia parancsa tán könnyen lehet, az ifjú mágus büszkeségét is sértené, ám ki tudja, miként tekint e pillanatban a szakadt ruházatú fehérnépre? Aldo is készülhet arra, hogy csatamágusként legfeljebb a városban zsákmányolt fegyverekkel szállhasson szembe a démonnal, avagy Balállal elveszített kardjának, s Miánk visszaszerzéséért, miközben Sendel felett e pillanatban újra gyülekezik a korábban szétszóródott sárkányhad.
Blade láthatja, miként közelít nyolc sárkány a város belső területeihez, ám ily sebességgel még nem érhet célba. A föld alatti járat bejárata, mi épp ott van, hol a lilás fény ered, odébb van még. A kétlábúvá avanzsált sárkányok sem érték még el e pillanatban, noha mind közelebb állhatnak hozzá. Ha a mágus útnak indul, hamarvást kisebb csapat katonába botolhat, kik épp a romok között sebesült társaikat ápolják. Egy vörös köpenyes mágus irányítja őket, kinek jobb karja is felkötve lóg teste előtt. Baljában pálcát tart, s azzal olvas a sebesültekre. Felpillantva a mágusra, s megfogyatkozott csapatára üdvözli őt egy biccentéssel. Ha Blade megáll, szóba állhat vele, ha nem, hát tovább haladhat a Főtér felé. E pillanatban csupán a romok lassítják haladását, nem kell még sárkánytámadástól tartaniuk. Így is idő azonban, míg elérik a Főtér környékét. A verinoli vezérkar e pillanatban értesül az elfek érkezéséről, s ezzel egy időben fáradt futárai meghozzák a híreket a sárkányhad mozdulatairól. Újabb parancsot adnak, minek első köre a sebesültek ellátását jelenti. A hirtelen beállt tűzszünetet erre használják fel, míg másik fele újabb fedezékek elfoglalását, víz, s étel osztását is tartalmazza, valamint jelentést minden, még harcképes csapatról. A föld alatt rejtőző mágusok, kik a verinoli rendek által rendelkezésre bocsájtott varázstudókból állnak, már javában dolgoznak a sárkányok elleni újabb terv végrehajtásán.*
*A sárkányt kimentik társai, s az elfek fegyverei végül nem tudnak végezni vele. Ylyndar a magasba mászik egy romon, s onnét figyeli, miként mozognak a sárkányok. A fekte nőstény azonban a közelben száll, s ez arra ösztönzi a tünde parancsnokot, inkább húzódjon fedezékbe. Úgy érzi, egyes egyedül nem képes egy fekete sárkánnyal szembeszállni. Katonái eközben már fedezékbe húzódtak, és sebesültjeik ellátásával foglalkoznak. Ylandra tudja, nem is kevesen estek el a sárkányokkal vívott harcban, s ebben oroszlánrésze volt a fejük felett repülő feketének. Hamarvást megérkeznek a vezérkar futárai is, s noha az elfek nem a verinoli had parancsnoksága alá tartoznak, az elf parancsnok kikéri a parancsokat. Úgy véli, úgy lesz igazán hatékony az együttműködés, ha együtt mozognak szövetségeseikkel. Sendel füstölgő, romos területe felett mind több sárkány repked, s a tünde erről rögvest követet is küld a vezérkar felé. Várja az információkat, mily módon tud hozzájárulni seregével a sárkányok elleni ádáz küzdelemhez. Maga is látja az elesett katonák testeit, a lerombolt házakat, az elszenesedett romokat, mik nem is oly rég még falakat tartó gerendák, hordók, szekerek, netán szerszámok voltak. csapatait a romok fedezékében, a lehetőségekhez mérten összevonja, s a magasabb pontokra őrszemeket állít, hogy szemmel tarthassák az ellenség levegőben repkedő tagjait. Ő maga is felkapaszkodik, az egyik őrszem mellé, s homlokát ráncolva figyeli a sárkányokat az égen.*
*Hiába köröz a város felett, a varázslat elszállt, a pajzs már nem él, s az ősi sárkány bosszankodva adja fel a keresést. Nem ér annyit, hogy a csatát egyetlen ostoba kétlábú miatt elhagyja, még ha Darlath bizonyította is vezetői képességeit. Abban azért bizonyos, hogy a nyolc sárkány a lila fénynél teszi a dolgát. Reméli, hogy harcosai az esetleges ott lévő kétlábúakat is levadásszák, s hamarvást bekapcsolódnak Parath s Alamaise csatájába. A kísértet megítélése minden esetre némileg javult már szemében, az utóbbi időben tett szolgálatai legalábbis ezt eredményezték. Az ősi sárkány robosztus, fekete pofája e pillanatban észak felé fordul, s miközben a kanyarba bedőlve fordul a fősereg felé, látja, miképpen viszik el az ép sárkányok sebesült bajtársaikat a gyógyítók felé. Őket meg kell várni, hogy visszatérhessenek, s ha így lesz, addigra a többiek már felkészülnek majd a harcra. Midőn a város felett gyülekező, köröző sárkányokhoz ér, Darlath kék alakja jelentkezik előtte.* - Úrnőm, a sereg gyülekezik, miként parancsoltad. Hamarvást újraszerveződünk, s lecsaphatunk ismét rájuk. - Várjatok még. Míg minden harcképes sárkány csatlakozik, s azt követőn lesz lehetőségünk lecsapni a föld alá bújó férgekre!
Legszívesebben tényleg teljesíteném Mia kérését de nem vagyok szolga és senki nem irányíthat minket. Erőm fogytán vissza adom emberi felemnek az irányítást és a hátérbe vonulok, úgy mondhatni hogy pihenni valójában befejezem a tervemet amiért az egész hülyeségbe belekezdtünk. Vissza váltok emberi formára és kiderűl pocsék ötlet volt a sárkánynak neki menni, de az élet már csak ilyen. Miát mögém tolom és befejezem a másikam mondandóját amit Aldonak szánt. -Soha többet ne merj hozzá érni mert letépem a fejed, viszont kénytelen vagyok megköszönni hogy megvédted őt és Balált is. De megöllek ha bántod őt.-mutatok Miára. Majd Balál felé megyek sietnünk kell még ha bele is halok a dologba, hisz a sárkányok nem vissza vonultak csak rendezik soraikat ami nekünk nem jó. -Mozgás Balál dolgunk van és csak szaporodik a dolog a hüllők készülnek valami ocsmányságra tennünk kell valamit ha már Darlath aki Furia hadvezére vissza rendelt minden épkézláb sárkányt. Szóval jobb lesz tenni végre valamit. Plusz szöszi is mozoghatna végre hisz eddig csak a megölésemmel volt elfoglalva.
Erősen megfogyatkozott csapattal sietek a város középső területe felé, ahol a lilás fényt és a sárkányokat láttam eltűnni a romok takarásában. Sajnos nem haladhatunk annak ellenére sem túl gyorsan, hogy most a sárkányok nem támadnak, mert van pár sebesültünk is, akiket támogatnunk kell. Pedig ki kell használni az alkalmat, hiszen ez a csend inkább vészjósló, mint megnyugtató és szerintem nincs ember, aki ne sejtené, hogy ez csak csalóka csend. A sárkányok erőt gyűjtenek, hogy végképp eltöröljenek minket. Nem gondoltam volna, hogy ez a csata ilyen szörnyű lesz, hiszen felkészültünk, vagyis ezt reméltük. De most ezen kár agyalni, itt vagyunk és egyelőre élünk és nekem szándékomban áll így is maradni. Az egyik sarok mögött, félig leomlott falak által takarva nyögésekre és halk beszédre leszek figyelmes és egy kis kémlelés után kiderül, hogy társakba botlottunk, akiknek szintén akad sebesültjük. - Üdv! – léptünk elő aztán. – Segíthetünk valamit? Vagy boldogulsz? – intek kérdőn a mágus felkötött keze irányába. – Úgy láttam találtak valamit a Főtér közelében a sárkányok, mert nagyobb csapatuk tűnt el arra. Oda tartottunk megnézni mi történt és ha a földön találunk párat, levadászni őket. – szólítom meg mágustársamat, magyarázva azt is mik a terveim. – Különben sem ártana el tűnni szem elől, ezek a dögök készülnek valamire. Velem tartasz?
*Sendel felett a sárkányhad újfent mind nagyobb számban köröz. Nem egy helyben lebegnek, sokkal inkább köröznek a magasban, kellő távolságra ahhoz, hogy az ellenség esetleg még harcképes lándzsavetői, ballistái, egyéb fegyverei ne érhessék el őket. A mágusok varázslatai már más téma, noha a magasság ott is hagy elegendő időt, hogy válaszolhassanak valamely kétlábú varázstudó okozta kihívásra. Könnyed mozgással vitorláznak Sendel felett. Van azonban még egy előnye a magasságnak. A kétlábúak látható cselekedetire is rálátnak, mik épp nincsenek takarásban. Odalent Blade halad a Főtér felé megfogyatkozott csapatával.* - Gregorius Ozorov vagyok. *Mutatkozik be a vörösköpenyes Bladenek.* - Ha sebesültjeink ellátásában tudsz segíteni, előrébb lennénk, míg az ellenség újabb támadása meg nem érkezik. *Jelzi szavaival, ő sem hiszi, hogy a sárkányok máris feladták volna. Tovább törődik a katonákkal, kik között akad olyan is, kit már csupán valamely igen magas szintű fehérköpenyes menthetne meg. Sárkányfogak szaggatták fel páncélját.* - Láttam a jelzést, ha a sárkányok tették, bizonyára fontos dologra leltek. Ha segítesz, mi is megyünk veletek. Előbb azonban az embereket kell ellátni, s biztonságba helyezni. *Ha Blade is segít, Gregorius harcképes katonáival csatlakozik hozzá, s tovább haladnak a Főtér felé. Ott ez idő alatt a sárkányok likvidálták az odaérkező emberi csapatokat, s kioltják a jelzőfényt. Egy sebesült sárkány marad kétlábú alakjában őrizni a lejáratot. //Blade odaérhet, azonban ez esetben már a Főtérre írj hozzászólást!//
Akirtep, a másnapos sötét elf még mindig a romok alatt piheni ki előző éjszakai dorbélozásának fáradalmait, miközben a csata szünetében felbolydul a város. A verinoli haderő megmaradt csapatai több helyen egyesülnek, s próbálják helyreállítani a még menthető fegyvereket. Akad is néhány, melyet ugyan megviselt az eddigi ostrom, de kisebb javításokkal újra hadra fogható lesz. Természetesen kérdés, mennyi tartalék lőszer maradt hozzájuk, hiszen míg működtek, használóik becsülettel lőtték az ellenséget. Shuga eközben Aldot fenyegeti Mia miatt, s nem engedelmeskedik a nő parancsának, mely egyértelműen újabb harcra uszította volna őt. A barnaköpenyes visszaváltozik emberi alakjára. Balál hallhatja szavait, s tán a vihar előtti csend jelzi is számára, most van idő lépéseket tenni. Dönthetnek, hogy elhagyják-e a várost, s a csatát, mindegy, hisz a háború nem ér véget, bárhogy is végződik a sendeli kaland, avagy végrehajtják korábbi tervüket, alkalmazkodva a körülmények változásaihoz. A barnaköpenyes szavai lényegesek, s tán, ha Aldo is besorol melléjük, a megviselt, s itt-ott kimerült csapat akcióba léphet. Futár halad el mellettük. Kormos, mocskos, ám ő viszi a vezérkar üzenetét a csapatokhoz, kik maguk is már teljesíteni kezdték a parancsokat. Rendezik soraikat, új harcállásokat, fedezékeket foglalnak el, megküldik veszteségeiket a vezérkar számára a visszafelé tartó küldöncökkel, s felhasználják a lehetőséget evésre, ivásra, sebesültjeik ellátására. Mind tudják, a röpke pihenő nem tarthat soká. Van azonban még egy fontos kérdés számukra: hová teszik a nemes hölgyet, kit valiani hivatala küldött Sendelbe – utólag bizton állítható, ez hiba volt részükről – hisz felettébb alkalmatlannak tűnik az egyenlőtlen harcra a hatalmas ellenséggel szemben.
Ylyndar, s harcosai figyelhetik megfigyelőpontjaikról, miként köröznek, vitorláznak a sárkányok a lehető legtermészetesebben a város füstölgő romjai felett. S láthatják azt is, midőn a fekete sárkány csatlakozik a hadhoz, s északról is megérkeznek a sárkányok, kik immáron nem sebesülteket istápolnak. Láthatják, miként rendezi a kék sárkány, s a fekete a sereget sorokba. Vegyesen, ám feltűnően elkülönülnek azok, kik fentebb emelkednek társaik fölé. Északról indulnak, déli irányba, s szétterülnek legyezőszerűen a levegőben. Nem lövellnek tüzet, nem szórnak villámokat, átkokat lentre. Csupán repülnek a magasban, míg a második vonal odalent landol a romokon. Ha katonára lelnek, a második vonal ütközik meg velük, s tépi, marcangolja őket, vagy tapossa, zúzza farkával, tagjaival. Vannak sárkányok, kik odalent már átkokat is mondanak. Energiagömbök szállnak a romok közé, a föld is megremeg egyik-másik átoktól, földalatti járatok omlanak be. A harmadik vonal az előbbre jutó sárkányok hátát védi alacsonyabban szállva. Furia a főtér felé indul el, ám ő előrébb száll le, s átkával újabb területet tisztít meg a romoktól. Megindult hát a sárkányok újabb rohama….az istenek irgalmazzanak mindkét oldal harcosainak. A nap sugarai megcsillannak a romokon, a pikkelyeken, a vértől, mocsoktól koszos vérteken, pajzsokon, fegyvereken, mik immáron újfent egymásnak feszülnek.*
A hozzászólást Mesélő összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-10-02, 8:18 pm-kor.
Aldo Barras Vörösköpenyes
Hozzászólások száma : 470 Életkor : 135 Munkahely : Vándor
*A szörnyeteg után a a szépség is felé mutat, s már Aldo azt hinné, Mia megpróbálja lenyugtatni a fenevadat akár mozdulataival, akár szavaival, de az elcsendesedő csatatéren teljesen mást hall meg, mint amire számított.* ~Mi? Lefogni? Harcképtelenné tenni? Hisz fegyver sincs nálam!~ *Gyorsan Balál fele fordul, hogy ha szükséges, egyik kardját „kölcsönkérhesse”, de mire kirántaná kezeiből a fegyvert egy varázsigével, a lény hirtelen átalakul.* - Mi a...? *Miát maga mögé tolva intézi szavait Aldohoz, de mágusunk fejében igencsak kavarognak a gondolatok a történtek után.* ~Mia végigtudta, hogy Shuga az. Ezért is nem próbált ellenszegülni neki. Talán épp ezért akarta rámküldeni őt, mert tudta, hogy a a fenevad hallgat rá.~ ~Hát így már biztosan nehezebb lesz Miát megszerezni, de most, hogy már láttuk mire képes a barnaköpenyes, talán fel is adhatnád a tervet, hogy vele végezzünk. Nagyban csökkennek az esélyünk, ha nem egy egyszerű földmágussal, hanem egy efféle démonnal kell megküzdjünk. De ha elgondolkodunk rajta, hogy mi a probléma gyökere, azaz, hogy ki, akkor ott a megoldás: Mia. Te azt akarod, hogy ne legyen másé, Én meg azt, hogy csak a miénk legyen. Hát nem lenne egyszerűbb, ha csak rá koncentrálnánk mindketten?~ ”Plusz szöszi is mozoghatna végre, hisz eddig csak a megölésemmel volt elfoglalva.” *Tér vissza a valóságba, a kis társaságot már maga előtt látja mozogni, ugyanekkor egy futár is elhalad mellettük.* ~Rám ne számítsatok, én...~ *Megpillantva a kibontakozó sárkánysereget az égen, végül úgy dönt mégsem ad hangot gondolatainak, inkább Balálékhoz csatlakozik.*
*Az elfek figyelik a magaslatokról a sárkánysereget. Látni, hogyan térnek vissza északról azok, akik korábban elvitték a sebesülteket. Ylyndar is tisztában van vele, mit jelent ez számukra. Hamarosan ismét rájuk szakad az ég. A sárkányok azonban nem indítják meg újabb támadásukat. Legalábbis nem a teljes város ellen. Az elf parancsnok éles szemei jól látják, ahogy az ellenség megosztva erejét támadásba lendül északon. A támadás robaja még odáig is elhallatszani tűnik, hol ők foglalták el helyüket. A parancsnok azonban nem mozdul. Kivárja, a vezérkar mily lépéseket tesz az ellenség újabb támadása ellen. Látja, hogy a levegőben maradók hogyan avatkoznak be társaik védelmében. Fedezetnek maradtak odafent, onnét látják az emberi hadak mozgását, szándékait, s ha kell, közbe is avatkoznak ellenük. Ylyndar maga is szívesen támadná meg ismét őket, ám hiába harci vágya, nem cselekedhet elhamarkodottan. A fekete sárkány is ott van, mellette eltörpülnek csatlósai, s maga is harcolni látszik. Nem örömteli eme hír, maga a tünde se tudja, miként tartóztathatnák fel ezt a rettenetes teremtményt. A csata eddigi szakaszában jól látszott, nincsenek vele egy súlycsoportban.*
*A sárkányhad végre megindul előre. Az ősi sárkánynak látnia kellett, hogy csupán a levegőből nem füstölhetik ki e romok közül az ellenséget. Könnyen lehet, másfajta fegyvert kell bevetniük, így esett választása az újabb taktikára. Sárkányai sorokba rendeződnek, s míg egy részük fentről fedezi a lent küzdőket, a lentiek fizikai erőfölényüket, s mágikus erejüket kihasználva igyekeznek rendet vágni a romok között. Tisztának kell lennie a hátuk mögött hagyott területeknek, s ha így haladnak, rövidesen fél Sendel megtisztul a kétlábú férgektől. Ő maga előrébb hatol be, s varázslata nem csupán a kétlábúakra hatásos, magát a várost is rombolja. A korábban megszokott, fekete szélrohamot használja fel, s lökéshulláma is szép rombolást hajt végre. Hollófekete pillantása a Főtér felé vetül. Az egy katlan, látta nem is oly régen, ha oda sikerülne szorítani jó néhány kétlábút, könnyűszerrel megsemmisíthetnék őket, érzékeny veszteséget okozva ezzel a védőknek. Mégsem kívánja a kelleténél jobban széthúzni a sárkányok vonalait, nem lenne értelme, hisz meggyengülne tőle a sereg. E pillanatban ez a legjárhatóbb út, mit járhatnak, ám fejében már újabb gondolatok kergetik egymást, lépésekkel jár előrébb, mint maga a csata állása.*
Mia csak kapkodja a fejét, egyik cseberből a másik vederbe esik... Hát innen volt olyan ismerősen biztonságot nyújtó az a démoni állat, ki mindenkit megrémített körötte, csak őt nem. Shuga! A szíve ismét vadabbul ver, össze-vissza szedi a levegőt. Aldo most biztosan neheztel rá, mert tuti azt hiszi, meg volt ez szervezve a részéről. Szinte látni véli, ahogy a vörös varázsló homlokára felhők vetnek árnyat. Ahogy mélyen a csokoládé szemekbe pillant, látja, hogy igaz. Ismeri Aldot, nagyon kattog az agya, mitévő legyen s a lány számára borzongató vágy izzik fel e szemekben egy hosszú pillanatra. Mia ijedten kapja el a tekintetét. Alsó ajkába harap, ahogy eszébe jut a jelenet a romos pincében, SOHA ... Nem alázhatja meg a fiú, akkor inkább ő őt! Vagy az övé és csakis az övé lesz végre valahára, vagy...kemény harc vár kettejükre! ~ És akkor még kihagytad Édes Shut! Buta liba vagy még mindig csak egy gyereklány! Most akkor melyiküket akarod? Áhá, küzdjenek emg érted, mi? Ezt tényleg komolyan gondolod kislány? Egyikük meghalhat. Bizony! Dehát te boszorkány vagy. Bűbájos vagy! Csak megoldod a helyzetet...~ De egy dologról fogalma sincsen, mitévők legyenek. Szívesen menekülne el eme elátkozott városból, mi rom csupán, mit is mérhetne fel rajta...Reus úr tévedett, ha azt képzelte, hogy bármit is kezdhetne vele a hon. Igaz, egy kevésbé jó ízlésű szabaduló játék szervezését még el tudja képzelni itt, mint kaland kert, ám ki tudja, hogy kő a kövön marad-e, amikor a csapatok végeznek egymással... A sárkányok generálta nyugalom most idegesíti. Történjen már valami! De élete férfiai csak okoskodnak és kakaskodni se kakaskodnak igazán őérte. - Otthon már vívnának a kegyeimért, akár egy hercegnőért az arénában!- Mondja ki végül hangos mérgesen, de közben végigfut rajta a hideg a meleg, mert tudja, hogy most bármi megtörténhet. Egyenlőre csak áll, kapkodja a fejét és levegőjét, mert várnia kell a távozással, de örömmel venné, ha nem a főtér felé vennék az irányt, hanem valamerre kifele. Mit nem adna érte!
Felmordulok minek néz ez engem egyet füttyent és ugrom mindjárt és Aldotol is ezt várja? Úgy gyűjti a szörnyeket mint én az érceket, Aldo meg talán az áldozatait nem ismerem ténylegesen így róla csak tippjeim lehetnek. Mia ideges és fél szaga árulkodik, gyanítom sokkolta a katonák halála. - Otthon már vívnának a kegyeimért, akár egy hercegnőért az arénában!- vágja oda nekünk miközben Aldo is valahol a fenében lehet tudatilag. -Ha küzdelemre vágysz csináld magad a végén még azt fogod kérni hogy hódoljunk be csak mert kéred. Utoljára mondom senki szolgája ölebe nem leszek, a tiéd pláne nem ha akarsz valamit megkérhetsz rá, és megteszem persze a megfelelő fizetségért.- Nézek rá vigyorogva immár, majd csókot nyomok a homlokára és a félelméből is egy kicsit eszem. Aztán Balált veszem célba hisz hallgat és nem mond semmit ami bosszantóbb mint édes kicsi Mia kárálása. -Hahó itt vagy? Hol az elf?
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
//Mese Sárkánytánc// A vadász a szemét forgatva teszi el a kardot. - Szép kis társaság vagytok, mondhatom! Morgolódtok itt, miközben nagyobb a baj, mint látszik. Azt hiszem, Akirtepet elvesztettük! Azzal lassan megfordul a tengelye körül és abba az irányba mutat, ahonnan Aldo is erre keveredett. - Ott lesz azok között a... vagyis inkább azok alatt a romok alatt...amik úgy gőzölögnek amott! A romkupacot elnézve, Balálnak sejtelme sincs, hogy él-e még a sötét elf. - Ha már nyugi van, mentsük, ami menthető! Azzal odaszalad, mit sem törődve az alakváltással, a három társának a rendezetlen ügyeivel. Csakhogy a kövektől még a föld is forró, kapkodja is a lábát, ahogy elhátrál egy enyhén szólva is csúnya szitkozódással a bajsza alatt. Most aztán mihez kezdjen? Shuga éppen kimerültebbnek látszik mindegyiküknél, a föld köveivel mégis csak ő van jóban. - Igazán segíthetnél végre! Mi tart ennyi ideig barátom? Minden percért kár! Ha megmenthetnénk, ő is egy varázstudónk lesz a sárkányok ellen a város szélén.Egy szóval nem akarok sürgetni senkit, de nekem erre kevés a repertoárom és az erőm is!
Balál zsörtölődése mulattat, sokkal inkább mint Mia kirohanása. De most már rám figyel végre és válaszol nekem. Közben alkarvédőmbe helyeztem Miától kapott két erőtől izzó követ és fókuszként használva erőt gyűjtök általuk - Szép kis társaság vagytok, mondhatom! Morgolódtok itt, miközben nagyobb a baj, mint látszik. Azt hiszem, Akirtepet elvesztettük Mutat Aldó mögé miközben korhol. -Most miért mondod ezt Aldo is vágyik Miára mint ő a szöszire ideáig bűzlenek a szagától, de sajna ugyan ez van kicsi lány és köztem is. Ne temesd az elfet mutasd inkább konkrétan merre van. A pechemre legyen mondva Aldo mögé mutat egy halom izzó kőtömbre lassan sírva fakadok de panasz nélkűl megyek feléjük. - Ott lesz azok között a... vagyis inkább azok alatt a romok alatt...amik úgy gőzölögnek amott!- Ha már nyugi van, mentsük, ami menthető! Morgok miközben elhaladok Aldo és Mia közt erőt gyűjtök és Akirtep megmentésére megyek míg a sárkányok ide érnek. Miára nézek majd a szöszire megrázom a fejem és a kezem erősebbé és tűzállóvá teszem a démoni alakomat nem szívesen venném fel mivel nem csak erőmet szívta le hanem életemből is elég sokat elvett, ha anno nem készülünk fel erre már egy foszló tetem lennék vagy valami más haszontalan hulla. Miközben Akirtep felé haladok Balál beszól. - Igazán segíthetnél végre! Mi tart ennyi ideig barátom? Minden percért kár! Ha megmenthetnénk, ő is egy varázstudónk lesz a sárkányok ellen a város szélén.Egy szóval nem akarok sürgetni senkit, de nekem erre kevés a repertoárom és az erőm is! Kidugom rá a nyelvem és sárkány nyelven kezdem el szidni mivel gyanítom senki se ismeri ezt a nyelvet a jelenlevők közül. Ek is moeg dat almal beskou as troeteldiere. Stadig daar gaan ek jou doodmaak ook nie aan wat dalk nog 'n keer en Mia het Balál nie eens die moeite, maar nog steeds ... //Elegem van abból hogy mindenki házi kedvencként kezel. Lassan ott tartok hogy megölöm azt aki még egyszer ugráltat talán Mia nem és Balál se de attol még zavar...// Majd megragadom a kőtömböt és odébb hajítom, szép sorban míg Akírtep elő nem kerül. Amint elő kerül vállamra dobom és Balálékhoz futok. -Keresünk fedezéket míg helyre hozzuk aztán menjünk középre szeretnék sárkányt őlni
Akirtep Novalor Sötét elf
Hozzászólások száma : 62 Életkor : 348 Munkahely : Változó
Kicsit zavaros a kép, rémlik hogy elvetődött, eldobta a tőrt, majd kardot ragadott és figyelte mi folyik aztán sötétség. Most pedig egy hátat lát fejjel lefelé, mindene ég és sajog...
Ösztönösen elkezdi felépíteni magában az öngyógyító eljárást amely sajátja de nehezen megy, főleg ebben a helyzetben.
Valahol valamit elrontott, de nem most van az ideje a filozofálásnak, előbb rendbe kell jönnie. Száját halk szavak hagyják el:
*A csata hát újabb fázisába lépett. A sárkányok lecsapnak a város északi, romos területeire, élükön Furiával, ki maga száll előbbre, hogy területet tisztítson meg nekik. E pillanatban igen jól jönnének sárkányai helyett a feláldozható orkok kétlábú csapatai, kikért nem kár, ha a romok között az emberek csapdáiba sétálnak, ám a halandó sárkányokat sajnálja. Az égen köröző sárkányok maguk is le-lecsapnak az ellenségre. Oly támadások ezek, mik ellen nehéz ellenállni, s bizony mondhatni, a verinoli csapatok délnek húzódnak a földre szállt sárkányok elől. Reng a föld, omlanak a romos falak, s vér festi vörösre a köveket. Sárkányok csapásai zúdulnak Sendel romos negyedére, s a házak tovább omlanak. A fekete nőstény varázslata is megtisztít egy kisebb területet, honnét az ott lévőknek esélye sincs immáron a túlélésre. Néhány ballista lövi az égen járőröző sárkánycsapatot, miközben lándzsavető a földön lévőkre irányul. Hősies kezelőik tudják, könnyen lehet végzetük e tett ám ezzel is esélyt adnak a visszavonulásra egyes harcosaiknak. Mások a föld alá húzódnak, hogy az elhaladó sárkányok hátába kerülve csaphassanak le rájuk. Kik nem elég türelmesek, az alacsonyan haladó harmadik sárkányvonal martalékaivá válnak. Akad mágus, ki szembeszáll velük, s egy sárkányt magával is ragad a halálba, midőn egy másik talpa alatt végzi egy szempillantással átka után. Sendel azonban tartogat még a sárkányoknak is meglepetést. Csapdákat, miket a csata eddigi szakaszaiban nem volt lehetőség használni, ám sértetlenül várják, hogy a földön járó sárkányok tetemes súlya alatt működésbe léphessenek. Ez sárkányok életébe kerülhet. Ylyndar sebesen kap üzenetet a vezérkartól, miben arra kérik, varázstudó, s pihentebb csapataival kerüljön a sárkányhad földi frontjának oldalába, ők is erre készülnek odalent egy mágusokkal megerősített, kisebb seregtesttel. Megkísérlik átkarolni a frontot.
Aldo, Mia, Shuga hármasa egy izgalmas szerelmi háromszög részeiként huzakodik egymással, midőn Balál felfedezi a romok alá temetett Akirtepet. Shuga a két kőből nyer erőt, s így képes arra, hogy a még mindig meglehetősen meleg köveket eltávolítsa Akirtep megviselt testéről. A sötét elf rögvest az élet jeleit mutatja, noha nem sokáig van eszméleténél. Bizonnyal állítható, szüksége lenne némi támogatásra, mi segedelmet nyújthat neki, s e támogatás bizony, tán Ritalea segedelméből, megérkezik. Fehérköpenyes mágus jelenik meg a romok között, úgy fél tucat katona kíséri. Mind megviselt, a hószín köpeny is mocskos, véres, poros, mi mutatja, nem maradt ki gazdája a harc sűrűjéből.* - Üdv, harcosok! Sohajar vagyok. Van még erő karotokban? *Meglátva a sötét elf testét, odasiet, s rögvest igéket kezd mormolni, míg a katonák biztosítják a környéket. Odáig is elhallatszik az ellenség robaja, mi pillanatról pillanatra közelít, noha a hangokból még jóval odébb, a Főtéren is túl van forrása. Akirtep érezheti, miként kezd gyógyulni teste, noha erejét nem nyerheti ily sebesen vissza. Aldo, ki a sárkányok támadását látva inkább besorolt Balál mellé, szintén élvezheti még a békességet. Tán hamarosan nem lesz több lehetőségük. Miközben míg Shuga a kövekkel volt elfoglalva, a vörösköpenyes közelebb kerülhetett Miához is. Vajon kihasználja a lehetőséget, avagy immáron eldöntetett, hogy marad a szürkeköpenyes Balál mellett, s részt vesz a harcban? Balál képes lehet végre összefogni a sokszínű csapatot, s véghezvinni a kitervelt cselekményt? Kérdéses dolgok ezek, mik válaszra várnak.*
*A csata újraindult. Ylyndar azt látja, hogy a sárkányok módszeresen kezdik megtisztogatni a várost. Ez ténylegesen pusztítást jelent, olyat, melynek egyetlen célja van. Sendel általuk elfoglalt területén minden embert, elfet, mágust, aki még él és mozog, elpusztítani. Más oka nem lehet a földön pusztító sárkányoknak, akiket társaik a levegőben kísérnek. A parancsnokhoz újabb követ érkezik, ki, midőn kifújja magát, s lihegésében enyhülve végre szólni tud, átadja a vezérkar üzenetét. Az elf parancsnok tudja, nem parancsot kapott, mely ellen mégsem szegülhet. Azt kérik, seregével induljon el, hogy keletről oldalba támadhassa a sárkányok vonalait. Ez meglehetőst kétséges, s veszélyes vállalkozás, s noha seregének nagyobb része még épségben mellette áll, jól tudja, mily nehéz lesz az ellenség fentről figyeli szemei ellenére is meglepni a földön küzdőket. Arra e pillanatban sem lát esélyt, hogy győzelemre fordítsák a csatát. Mondhatni, az ellenség első körben levadászta a levegőben harcképes harci eszközöket, s utána most érkezik a következő fázishoz. Ez pedig a földön, a romok fedezékében harcoló emberek likvidálása. Ylyndar tudja, mily pusztító volt Agare támadása Elsga ellen, e támadás most nem látható, nem egy fekete sárkány támadása pusztítja a várost, sokkal inkább egy sereg, sok ezer sárkány küzd. A parancsnok részt vett a nagy háborúban is, s e csata inkább arra hajaz, noha azok a fekete sárkányok is képesek voltak városokat a földdel egyenlővé tenni, s a Kietlen puszta Középvidéken még mindig élettelen földjében viseli pusztításukat, most még csupán ez sem látható. Nincs azonban ideje gondolkodni, seregét fel kell készítenie, s lehetőleg észrevétlen el is kell juttatnia az északi negyedekbe. Így hát nagy levegőt vesz, s szólítja a tiszteket magához. A sereg csakhamar el is indul. Rejtőzik, fedezéket használ, hogy mind közelebb juthasson át, a városon.*
*Valóban bosszús a halandók elhullása miatt. Oly idők ezek, midőn e faj minden tagja számít, midőn megméretik majd az ellenséggel szemben. Furia már jó ideje erre várt. Jó ideje ama pillanatra, midőn elégtételt vehet a kétlábúak öntelt söpredékén azért, mit testvéreivel, a többi ősivel műveltek a hasadéknál. Már nem számít számára, ki volt az elkövető, hisz nem egyedül tette. Ott voltak csalinak a többiek is. Sok sárkányt végeztek ki akkor, s azt hitték, győztek. Pedig dehogyis! Csupán visszahúzódtak, szünetet tartottak, feldolgozták a rövid háború sorsát, s forralták a bosszút, mely mind édesebb lesz, midőn a gyilkosok, a fondorlatoskodók utódain töltik ki azt. S ha már e témát feszegeti, a bosszúnál van, mi még fontosabb. Eme ocsmány faj, melynek kétlábú teste apró, s gyenge, egy mozdulattal eltörölhető saját képére formálja a szűz természetet. A megvezetett nimfák, elfek sosem tették ezt, ők együtt éltek vele, míg a törpék a hegyek mélyében tették csak, mi nem volt hatással magára a világra. Ám e faj…e bűzös, telhetetlen faj nem éri be ennyivel. S eljött az idő, hogy mindazt, mit leromboltak, majd ők, a sárkányok helyre állítsák. A régi rendet. A természet pedig, ha az emberek ostoba hordái már a múlté lesznek, visszatér majd eredeti kerékvágásába. A hatalmas, fekete nőstény lecsap mancsával, orrából füst kavarog elő, s a lába alatt meghúzódó járat ráomlik az abban megbújó selejtekre. Ha azt hitték, a föld mélye majd menedéket nyújt népe ellen, hát nagyot fognak tévedni! Csapatai harcban állnak. Kikre odalent lesből támadnak, azokat fentről segítik társaik, kikre lentről, azokra a lentiek csapnak le. A robaj, mely a csatát kíséri, megremegteti a földet is.*
- Üdv, harcosok! Sohajar vagyok. Van még erő karotokban?-Majd minket figyelmen kívül hagyva Akirtepen kezd el dolgozni ami lássuk be jól jön. -Akad nem kevés épp mi is harcra készülünk, míg bírjuk. Shuga vagyok akit épp gyógyítasz Akirtep. Válaszolok bár nem rám figyel, majd én is Balált veszem elő mit keresnek még itt nem ez volt megbeszélve. -Mi történt hogy alig haladtatok valami akadályozott titeket? Netán Aldo bár nem hiszem mert a kardja még nálad. Amúgy mikor tervezed vissza adni neki anélkül lásuk be nem sok haszna van. Aldo ha már maradtál gyere ide te is hisz téged is érint a további, de Miát kerüld ki. Mia te se téblábolj készülj hogy futni kell. Fel nem fogom mit keresel itt. Morgok miközben a felénk haladó sárkányokat nézem köztük az ében hölgyet aki kezd kicsit vérszomjas lenni, ütése noha távol van még itt is megremegteti a földet ha Mia elesne elkapom időben. Amint Sohajar végez a tünde sebeinek kezelésével, ha még eszméletlen Akirtep felkapom Balálra nézek kérdőn. -És most merre barátom mert lassan ide ér a vész, vagy neked van valami parancsod Sohajar a központi csapattól?
- Úgy, hát van parancsom. Mi a második vonalat fogjuk felállítani, mielőtt a sárkányok a Főtérig érnek. *Válaszol Sohajar mágus Shugának. Noha kisszámú csapata, könnyen lehet tudni, nem csak magukra gondolt. Sendel-szerte haladnak csapatok a romok takarásában. Az első vonal e pillanatban is küzd, s egyre hátrál a sárkányok mind előbbre törő seregével szemben. A csata haladtában Furia töri át ékként az emberi vonalat, s hiába húzódnak a föld alá előle a verinoli csapatok, lépésről lépésre zúzza össze a járatokat. Azonban a romok között lehetetlenség minden kétlábút észrevenni, megbúvó harcosok, hősök kerülnek a sárkányok fő vonalának hátába, s támadják meg a már előbbre haladt ellenséget. A csatában e vonal mögött nem csupán emberek, mágusok fekszenek holtan, hanem elesett sárkányok is. Van, melynek oldalából még csörgedezik a vár, van, mely alant húzódó pincékben létrehozott csapdákba zuhant bele, s van, melynek torkából, szájából, fejéből, netán nyakából szivárog még az élet nedve. E véres küzdelem megállíthatatlannak tűnik, s az ellenség maga is mind nagyobb veszteségeket szenved, miközben felőrölni próbálja az ellenállást a város védői között. Ylyndar és elfjei is mind előbbre hatolnak, s kelet felől tesznek kerülőt a romok fedezékében, hogy oldalról karolják át a sárkányok vonalait. A másik oldalról mágusok és emberek törnek előre ugyanígy, hogy a vezérkar tervei alapján, a másik oldalon, nyugaton csapjanak le a sárkányokra. Ezen idő alatt a Főtérnél is tucatnyi mágus emelkedik a romok környékén, s botjaik, pálcáik immár kezükben vannak. Ha a sárkányok nem fedezték még fel a magasból az emberek hadmozdulatait, hát esélyük lehet meglepni őket. Mindehhez a Főtéren a magaslatokra felmászó mágusok szolgáltatnak elterelést. Botjaikkal fellegeket idéznek a sárkányok fölé, egyszerre kántál a szürke, a barna, a zöld, a fehér, a fekete, a vörös köpenyes mind, miközben a felleg mind jobban növekszik Észak-Sendel felett. E fellegekből törnek elő a villámok százai, hogy lecsapjanak a levegőben repkedő sárkányokra. E támadás lesz a jel, a sötét felleg, s a fehéren cikázó villámok, mik az ellentámadást megindítják a sárkányok ellen. Sohajar, s csapata azonban mindennek a második vonalát fogja képezni, hisz ha a fekete sárkány, s serege áttöri ezt az ellentámadást, nekik kell majd felfogniuk őket, második vonalként.* - Velünk tarthattok, az első vonal hamarvást lecsap, s ha sikerül átkarolni, s a szárnyakon megzavarni az ellenséget, tán lesz esély meglepni őket. Ám úrhölgynek ott nincs helye. Az a csata sűrűje lesz…. *Pillant Miára a fehérköpenyes, ki még mindig ott áll a romok közepette, s nincs katona, férfi, ki el tudja képzelni, mit is keres ott az úrhölgy. Aldo, Balál tétlenül állnak, míg Akirtep akár magához tér, akár nem, a barnaköpenyes vállára kerülhet. Döntésüktől függ, elindulnak, vagy maradnak, Sohajar, s csapata sietve odébb áll, hisz az idő szorítja őket. Balálék pedig maguk dönthetik el, mihez kezdenek a csata folyásában. Könnyen lehet, ha most nem sikerül átütő hadmozdulatokat véghez vinni, hamarvást lehet gondolkodni, megállnak-e a sárkányok, belefáradnak-e valamikor a romok között kétlábúak keresgélésébe…vagy addig haladnak előre, míg egész Sendelt megszerzik.*
// Kis hangulatfokozó //
Balál Tangeran Szürkeköpenyes
Hozzászólások száma : 690 Életkor : 51 Munkahely : Szabadúszó
//Sárkánytánc- kicsit lelombozott, h hétfő helyett ma délben volt mesélés, sajna ilyentájt tudok csak írni.//
Balál hamarvást lehiggad, ahogy a fehárköpenyes és csapata érkezik, de Shuga zsörtölődését nem veszi magára. - Hej! nyugalom! Nem a főtér felé indultunk, hanem a városból kifele, feléjük...- biccent a fejével egy sárkány felé, aki éppen egy másikat karolt fel és segít magával fent a magasban, jelezvén Shugának az eredeti tervet. Majd elnézi, ahogy Akyrtepet gyógyítani kezdi a mágus. A fehér szemébe néz, ahogy felpillant s úgy szól határozottan: - A nevem Balál Tangeran. És van egy tervem, amit megosztottam ezekkel a varázslókkal és az elffel. Ha sikerülne végigvinnünk, megoszthatnánk a sárkányok csapatát vele...esetleg...Bár eléggé öngyilkos küldetésnek ígérkezik, pláne, hogy fogytán az erőnk. Shugának és Akyrtepnek is regenerálódnia kell, de csak közös erővel sikerülhet! Korábban volt itt egy maroknyi katona velünk, de szétszéledtek, mint ahogy a por a szélben, pedig nagy szükségünk lett volna néhányra. Egyikükkel megküldtem volna a vezérkarnak a tervet, de megvárni a válaszukat valószínűleg nem jutott volna időnk. Viszont az események megakasztották a haladásunkat...a táboruk felé. Az a kérdés, hogy véleményed szerint Sohajar, ha a leggyengébb pontjukat képesek lennénk átütően megtámadni és megsebesíteni az ott lévőket egyetlen csapással, vajon a védtelen társaik segítségére rohannának-e a központból a sárkányok egy csapattal, vagy mind együttesen folytatnák, amit elkezdtek? Mert jelen helyzetben célszerű volna megosztani a seregüket talán. Ha pedig nem, hát abban az esetben is veszteségeket okozhatnánk nekik.Másik kérdés, hol van nagyobb szükség a mágus csapatunkra?.- Halk beszédéből nagy eltökéltség hallatszik. Csendben vár és nem ereszti tekintetével Sohajar pillantását. Lehet, hogy fáradt, torzonborz és a harctól igencsak megviselt Balál külseje, de olybá tűnhet, hogy most bármire képes.
*Romról romra, bedőlt utcákon, beszakadt burkolatokon, beomlott pincéken keresztül szivárog az elf sereg mind nyugatabbra. Ylyndar és serege megtesz mindent, hogy az égen északon vitorlázó sárkányok figyelő szemei elől rejtve jussanak mind közelebb a földön harcolókhoz. Hogy közelednek, csupán egyetlen dolog jelzi számukra. Mind hangosabbak a harc zajai. Mind jobban remeg könnyűléptű lábuk alatt a föld, mind hangosabbak a csattanások, a sárkányok ordításai, az emberek fegyvereinek csörgése. Ha kell, bizony egészen hosszan tartja felemelt kezét a magasban, jelezvén, rejtőzzenek katonái a romok védelmébe, az ellenség figyelő szemei közel járnak. Kerülőt tesz, hogy mindinkább oldalról jussanak el a sárkányokig, ez ugyan több idő, ám még így is sikeres lehet a támadás. Várniuk kell, ha célhoz is érnek, nem lehetnek közvetlen közel a mind délebbre nyomuló sárkányokhoz, hol a lebukás lehetősége immáron óriási. Odafent mind nagyobb tömegben repkednek az égi szörnyetegek, s mind közelebb az a pillanat, midőn az ellenség felfedi érkezésüket. Ylyndar, ha addig nem veszik észre seregüket, még vár, mígnem megjelennek az égen a mágusok által megidézett felhők, s a sötéten gomolygó formákból villámok csapnak le a sárkányokra. Ekkor kiáltja el magát.* - Na nagor! Ú-dano faelas an i goth! //Harcra fel! Ne kegyelmezzetek az ellenségnek!// *A sereg e pillanatban ront elő a romok közül. Csendesen, harci kiáltások nélkül, fellendülve a falak ormaira, a romok takarásában szállnak nyilaik, lándzsáik, tekerednek megbűvölt elf köteleik a sárkányokra. Kardjaik, pajzsaik megvillannak, miközben Ylyndar külön csapatokat tart vissza a harctól csupán azért, hogy a levegőből támadó ellenség ellen is védekezzenek. Ha észreveszik őket, hát nem tehet semmit, ám ha nem éri támadás, megvárja a mágusok varázslatát. Ha meg is támadják addig, kénytelen csatába vezetni seregeit, mielőtt az emberek is beszállnak az ellentámadásba.*
*Furia tör előre. Pillanatról pillanatra, lépésről lépésre, mind közelebb van a Főtérhez. A sereg a nyomában törtet. A fekete sárkány után kissé előbbre, hiszen ott nincs, ami feltartsa őket, az ősi sárkány még a földön felállított csapdákat is hatástalanítja, pusztán méretével. Hisz egy halandó sárkány számára vannak méretezve, mikbe azok belezuhannak, azok neki apró gödrök csupán. Varázslatai felfedik a föld alatt húzódó járatokat, a rejtett pincéket, s kíméletlenül zúzza össze őket, amerre jár. Nem teszi meg azonban az egész frontvonalon, így hol ő nincs, a halandó sárkányok dolga ugyanez, s a fentről figyelőké felfedni az ellenséget. Az itt-ott még működő ballistákra lándzsavetőkre a levegőben szálló sárkányok csapnak le, noha épp rájuk is lőnek velük. Tűzbe borulnak a fegyverek, s lángolva adják meg magukat végül. A csapdákba eső, a rejtekből ocsmányul támadó kétlábúak azonban áldozatokat szednek, még úgy is, hogy a földön harcolókat a hátsó vonalak, a levegőben szálló sárkányok veszik támadás alá. Épp az újabb tervet hajtanák végre, miszerint a földön harcolókat a hátulról haladók váltják le, míg kik eddig odalent küzdöttek, most az első vonalba lendülnének, s az első vonalban felderítők hátulra, midőn a Főtér felől újabb varázslatot indítanak az álnok kétlábúak. A fekete felhő gyorsan növekszik a sereg felett, s noha készülnek valamiféle támadásra, mindenre mégsem készülhetnek fel.* - Pajzsokat! *Ordítja háta mögé, s a levegőbe a fekete nőstény, s a sárkányok meg is idézik védőpajzsaikat. A villámok tán túl nagy csapás nem mérnek rájuk, ám figyelmüket így is elterelik, s a kétlábúak ekkor lendülnek támadásba. Az oldalról, a romok közül előtörő seregek meglepik Furia csapatait. A sárkányok veszteségei tovább nőnek, mit az ősi sárkányt újabb, pusztító dühbe ellentámadásba hajszolja. Négy, hollófekete lábának karmait a földbe vájja, hasát a talajhoz szorítja, miközben hatalmas, fekete farka dühösen jár, romokat seperve el a háta mögött.* - Get par kholen prthvee par laane: aatank ka fauj! *Egyre táguló körben törnek elő a földből füstcsíkok körülötte, s főként előtte, hol a kétlábúak seregei nyomulnak a romok védelmében sárkányai felé. A föld gőzölni látszik, mintha valami forró fűtené alulról. Hol felreped a föld, szürke, testetlennek tűnő, fehéren villanó szemű lények ugranak elő, s karolják át a megrettent katonákat. S ha e varázslat sikerrel jár, eme ölelésekben borzalmas sikolyok közepette sorvadnak el a kétlábúak.*
*Sohajar végighallgatja Balál Tangeran szavait. A torzonborz mágus külseje e csatában már senkit nem lep meg. Ki részt vett a küzdelemben, többségében mocskos, kormos, szakadt ruházatú, s jó, ha nincs neki sebesülése. E pillanatban az lenne felettébb gyanús, ha valakinek még érintetlen, makulátlan lenne külseje. A sötét mágus kérdéseire Sohajar bizony nem tud egyértelmű állásfoglalást.* - Náladnál jobban én sem tudom, mire mit tesznek válaszul e fenevadak. Azt sem tudom, ha táboruk, mekkora őrséget hagytak ott… Ám a vezérkarnak tudomást kell szereznie, bárhogy is döntötök. Nekem nincs jogom utasítani, ám ha velem tartotok, gyertek, csapatommal megyünk parancsunk végrehajtani, ha nem, hát egy katonát tudok nélkülözni, ki futárotok lesz a vezérkar felé. Ha ők úgy akarják, adhatnak mellétek katonát, noha mágust, gyanítom, nem tudnak nélkülözni. *E szavakkal Sohajar, ha Balálék kérik, ott hagyja azon katonát, kit futárcélra szán, majd maga elindul, hogy részt vegyen a csatában. Ha velük tartanak, hamarvást, sietve haladnak előre a romok között, hisz a mágusok keltette viharfelhő immáron működésbe lép, s a villámok célba veszik a levegőben repdeső sárkányokat. Aldo, Mia, Akirtep, Shuga, olybá tűnik, a tárgyalást Balálra hagyták, tán most első esetben szó nélkül hagyva meg szóvivőnek, vezetőnek a torzonborz mágust.
A Főtéren eközben már dolgoznak a mágusok, s a város északi részén a birodalmi sereg első vonala megkísérli az ellentámadást. A fekete úrnő parancsa több sárkányt ment meg a villámoktól, így azok rövid idő alatt megidézett védőpajzsaikkal megmenekülnek azok csapásaitól, míg társaik összerándulva hullnak a romok közé. A verinoli-nyugati elf csapatok ekkor indulnak támadásra. Ylyndar a jobb szárnyon hatásos ellentámadásba lendül. Az ott harcoló sárkányok meglepettek, nem számítottak tünde seregre, kiknek fegyverei megbűvölve hatásosabbak ellenük, mint az eddigi emberiek. Többen esnek el, vagy kapnak súlyos sebeket, köttetnek össze az elfek kötelékeivel, mire a levegőből felocsúdó társaiktól segedelmet kapnak. E támadás valóban meglepetés, s a megzavarodott sárkányok veszteségei sem kicsik, mire a levegőből tűzzel támadó sárkányok érkeznek. Némileg visszaszorulnak az óriási fenevadak, ám az elfek lendülete is megtörik, s kénytelenek a fentről lecsapó sárkányok ellen védőpajzsok, s romok fedezékébe húzódni. A birodalmi haderő bal szárnyán a mágusokkal megerősített emberi sereg is támad, s ők is képesek meglepetést okozni, ám hasonlóképpen megakadnak, midőn a levegőből a földön harcoló sárkányok fedezetet kapnak, s itt is hasonlóképp feneklik meg az előrenyomulás, miként keleten. Középen, hol Furia maga tör előre, az első vonalnak esélye sincs meghátrálásra kényszeríteni az ősi sárkányt, miként a mögötte haladó halandókat sem. A fekete nőstény dühös ellentámadása nem evilági erőket idéz meg, kik a felforrósodó földből törnek elő füstcsíkok között. A testetlennek tűnő lények, kik még sem kísértetek, fehéren villogó szemekkel csapnak le a vértbe öltözött katonákra, s azok a forróság elől is, valamint a hirtelen felbukkanó démonok elől is rettegve vonulnak vissza. A sikolyok megrémítik a még élőket, s kitérnek az ellenség elől, mi azonban szaglászva, bicegve-lebegve siet utánuk. Furia méretes fekete alakja a romok fölé magasodva, még a földből előtörő füstoszlopok mögött is látható. Azonban halandó sárkányainak is óvatosnak kell lenniük, hisz a két szárnyon még vannak kétlábú katonák, s ha túl mélyre nyomulnak közéjük, azzal gondokat okozhatnak saját maguknak. Elég, ha a hadvezetés felismeri a lehetőséget, hogy átvágja a sárkányok vonalát.*
*Noha sebesen támadnak, látható, a mágusok varázslata nem minden sárkány esetében hatásos. Vannak, amelyek védőpajzsokat idéznek meg maguk köré, s ezek azok, kik a levegőben is maradnak. Hamarvást kiderül, harcképes ellenségről van szó. Ylyndar mégsem teheti meg, hogy nem támad, hiszen a terv már akkor összeomolna, így azonban megtapasztalják, mily hatékony a sárkányok harci gépezete. Elfjei megbűvölt fegyvereikkel több sárkányt is ártalmatlanná tesznek, noha a lekötözött társakat a levegőből támadók tüstént megpróbálják fedezni, míg küzdenek az erős elf kötelékekkel. Ezek azonban jól tartanak, még akkor is, ha egyes sárkányok magukat sem kímélve tűzzel támadnának kötelékeiknek. Az elf parancsnok és csapatai előretörnek. A sárkányok pedig meglepettnek tűnnek, s ebből a nyugati elf parancsnok azt szűri le, nem számítottak az ellentámadásra. Mindez azonban csalóka előny, hamarvást el is apad, s állóharc veszi kezdetét a romok között a gigászi szörnyekkel. Ylyndar a harc hevében is szomorúan látja, mint hullnak harcosai. Elesett elfek sokaságát siratják majd Edainban a honn maradottak, s könnyen lehet, maga a parancsnok is közöttük marad. Ő is lándzsát ragad, s dob a levegőbe az épp zuhanórepülésben feléjük szálló sárkány felé, kiáltva a fegyverre olvasott varázsigét, melytől az gyorsabb, erősebb lesz, s tán sebez is. A lecsapó sárkányok elől immáron csupán védőpajzsok, avagy a mind lejjebb omló, romos épületek nyújthatnak fedezéket. Ylyndar csapatai inkább utóbbit választják, takarékoskodni kívánnak védőpajzsaikkal.*
Tárgy: Re: Városhatár 
2016-09-21, 8:46 pm
//