*Mikor Fatima hallja a gyermek csodálatát a tőr iránt, már meg is bánta, hogy neki adta.* ~ Talán az ítát kellett volna a kezébe nyomnom. ~ *De már meg is jelentek azok a bizonyos alakok. Két tünde. Mikor köszöntik őt, ő biccent feléjük. A kardot azonban még nem teszi el. Nem bízhat senkiben sem. Thalion előre figyelmeztette. Nem néz a gyermekre, csak hallgatja szavait. A tündére pillant bizalmatlanul.* - Te sem gondolhatod komolyan, hogy a sötétben magára hagyom. Ha valamit mondani akarsz nekem, de nem akarod, hogy a gyermek meghallja, akkor kérd, hogy fogja be a fülét, mert én innen nem mozdulok.- *Szavai szigorúak voltak, s határozottak. Ugyanakkor mégis lapult benne a tisztelet, hogy egy fajtársával beszél. Nem fog elmenni, mert lehet, hogy nem csak ketten vannak az illetők, s míg ők beszélnek, addig magukkal ragadják a gyermeket. Na meg ha túl távol kerül tőle, nem biztos, hogy időben tud segíteni rajta, ha bajba kerül. És persze a gyerek is jobban biztonságban érzi magát, ha a közelében tudhatja az elf nőt. Így a döntése határozottan a maradás. A kardot, még mindig nem tette el, de a föld felé tartja, jelezve, hogy nem óhajt támadni, de nem is bolond, hogy eltegye.*
*A tündék látják a kardot a kezében, egyértelmű a bizalmatlanság feléjük. A szőke megrázza fejét.* - Nem kértem, hogy hagyd magára, csak távolabb hívtalak volna. Gondolom, te is tudod, hiszen gyermekekkel foglalkozol, hogy az, hogy megkéred, fogja be a fülét, semmit nem jelent. Akkor hallgat ki felénk, amikor csak kedve tartja. *A szőke szomorú arckifejezéssel néz Fatimára. Habár nem csalódott az éjtündében, nem örül a fejleményeknek. Társa egy lépéssel előrébb lép, így most éppen egy vonalban áll a szőkével. A csuklya még mindig takarja arcát, a köpeny pedig testét, így nem lehet tudni, ki is rejtőzik alatta.* - Nem az ő füleinek való, amit mondanék neked, de ha nem hallgatsz meg…akkor sajnos nem tehetek semmit. *Ezzel hátrébb lép, várva, hogy Fatima mit reagál. Nem lehet nem észrevenni, hogy a másik köpenyes keze a szövet takarásában elindul oldala felé, s ott bár sok minden lehet, nagy a valószínűsége, hogy kardja felé közelít. Gastor eközben továbbra is némán figyeli a fejleményeket. Kis kezei között ott fénylik a varázstőr, s a gyermek szinte játszik vele öntudatlanul. Nagy fekete pupillái nagyra tágulnak a sötétben, s kifejezéstelen arca a három elfre pillantgat.* - Nem szeretem, hogy itt vagytok. *Szólal meg végül halkan.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Nem megoldás, ha távolabb hívják. Akkor is elég távol kerülhet ahhoz, hogy megvédje a fiút egy esetleges támadástól. Fatima figyelmesen nézi, ahogy a másik közelebb lép, majd miután a szőke beszélt, az hátrébb lép. Az éjtünde bizalmatlanul néz a másik alakra, s keze mozgására. Majd elmosolyodik. A kisfiú is megszólal. De a nő nem néz felé, hogy csak egy pillanatra se veszítse szeme elől a két tündét. Elmosolyodik.* - Nem tehetsz semmit? Úgy látom, békésen óhajtottad megoldani ezt az ügyet. Akkor oldjuk is meg úgy. *Néz határozottan a másik férfira. Egyet hátralép, majd megfordul, s lovához lép. Látókörében van mindenki. Közben megszólal a fiúnak.* - Te csak ne aggódj! * Kutatni kezd csomagjai között. Majd láss csodát, egy papírost, tintát és tollat vesz elő. Közben kardja a helyére került, hogy kezébe vehesse a cuccokat. Majd visszalép a tündékhez.* - Vagyis el kell fogadnotok a javaslatomat, hogy leírjátok a papírra azt, amit közölni akartok velem. *Majd a titokzatos alakra tekintett.* - És senki nem viselkedik meggondolatlanul. *Kimérten a szőkére tekintett, s felé tartotta a holmikat. Ugyanakkor minden izmában felkészült egy esetleges támadásra. Csak hozzá kell vágnia a tintát a támadóra, s már veheti is elő kardját. Más helyzetben talán belemenne a harcba. Bár magabiztos, s tudja magáról, hogy jó harcos, semmiképp sem kockáztathatja, hogy veszítsen a harcban, s a gyermeknek baja essen. *
*Gastor nagy szemei megcsillannak a tábortűz fényében, miközben Fatimára néz, érthetően, halkan, mint az előzőt, jelenti ki.* - Nem aggódok. *A varázstőr még mindig a kezében van, miközben a fiú hol egyik, hol másik kezébe veszi át, mintha csak arra várna, hogy hirtelen tegyen is vele valamit. A két látogató láthatóan vált egymással pillantást, bár a csuklyás szemét továbbra sem lehet látni, oldalról, azokat csak a szőke elfnek mutatja meg. A szőke előrelép, hogy átvegye a felé nyújtott holmit.* - Természetesen mind együvé tartozunk, ezért senki nem akar itt harcolni. *Jelenti ki komolyan, de nem titkolja, hogy nem jó kedvében teszi. Hogy írni hogyan fog, azt megoldja ő maga. Leguggol, s a térdén kezd el írni, a papírt és a pennát is mozgatva. Amikor könnyed mozdulatával felegyenesedik, akkor nyújtja azt át ismét Fatimának. Mélyen a szemébe néz az éj tündének* „A gyermek veszélyes. Olyan erők bújnak meg benne, melyekről még álmodni sem mersz. Thalion sem objektív megfontolásból őrizgeti, hanem mert magához hasonlót lát benne. Azt reméli, hogy e gyermek népünk régi dicsőségéhez vezet minket, de ha engedjük megerősödni, a sötétség felé fordul majd és elveszejti Eclair népét. Nem tiszta a szelleme! Meg kell akadályozni a katasztrófát, még időben kell cselekedni!” *Nem szól egy szót sem, megvárja, hogy Fatima végigolvashassa írását. Gastor eközben érdeklődve figyel, de láthatja azt is, hogy a csuklyás alak eközben végig őt, és nem Fatimát tartja szemmel. Egy pillanatra villant egy mosolyt a férfi felét, majd a szőkére is, mintha tudná, hogy mit írt. A mosoly ártatlansága mögött megbújik még valami.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Nem nagyon tetszik Fatimának a gyerek viselkedése, de mégis mit várjon egy mágiával tele gyermektől? Kezét kardja markolatán pihenteti, de nem vészjóslón. Csupán figyeli a leguggoló tündét, aki már ír is. Majd megkapja a levelet. Állja a tekintetét a másiknak, majd olvasni kezdi az írást. Miután elolvasta, a gyermek felé sandít.* ~ Tudom, mit látsz benne. De biztos vagyok benne, hogy Thalion is látja.~ * Majd a szőke szemébe tekint.* - Mindennel tisztában vagyok. De mégis mit akartok? Mit szeretnétek tenni? Én biztos, hogy elvégzem a küldetésemet, ahogy a parancs szólt. Függetlenül jelentől és jövőtől. Semmi nincs kőbe zárva. ~ Mást úgy sem tehetek, mint hogy bízok Thalionban. Ha tévedne is, ki vagyok én, vagy bárki, hogy rendelkezzen egy életről?! ~ * Nyugodt, békés tekintet néz most a szőkével szembe. Csendesen szólalt meg Fatima.* - Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ismerek valakit, akinek vagy kétszáz éve meg kellett volna halnia. A sötétség magával ragadta, s úgy tűnt, menthetetlenül belesüllyed. Ha meghalt volna, sokan maradtak volna életben. De most íme, a fény útját járja. Kik vagyunk mi, hogy ítélhetnénk bárki sorsa felől? *Még mindig mélyen, de békésen a férfi szemébe néz. A titokzatos alakkal nem foglalkozik, de azért figyel minden rezdülésre.*
*Gastor figyelme ezúttal Fatimára vándorolnak. Pont akkor, amikor arról beszél, hogy ismer valakit, aki soká volt a sötétség foglya, de kiszabadult onnan. Vajon mekkora erő lehetett abban, aki ha más utat választ, sokan életben maradnak. Mekkora hatalma lehet annak a valakinek? A fiút efféle gondolatok foglalkoztatják. S az is, hogy azzal a hatalommal hogyan élt. Mi vitte a sötétségbe azt az embert? A szőke ellenben rezzenetlenül hallgatja végig a szavait az éj tündének, majd amikor a nő befejezi, ugyanilyen arccal nyújtja ki kezét, hogy aztán ha megkapja ismét az írószert, meg a papírt, vessen egy pillantást Gastorra, amiben benne van a gyanakvás is. Leguggol, de most jóval rövidebb ideig ír csupán. Már egyenesedik is fel, de az üzenet átnyújtása előtt még egy pillantást vált a csuklyással.* „A gyermeknek halnia kell!” *A szőke még mindig egyenesen áll, de ezúttal fejét lehajtva. Amikor felnéz, elszánt a tekintete. Még megvárja, hogy a nő válaszol-e, de ha nem áll kötélnek, akkor nem csak a csuklyás rántja elő fegyverét, hanem ő is. S ha már eddig nem lett volna kellően nehéz a helyzet, újra megszólal.* - A te véred nem kívánjuk, Fatima Ferses. Íjászaink a tűz fénykörén kívül várják, hogy lőhessenek, de te még szabadon elvonulhatsz. Mi mind tisztes elfek vagyunk. Harcoltunk a városért, amikor a sötétség rászakad a repülő várral, és tudjuk, hogy nem térhetünk már oda vissza, ha megtesszük, amit kell. De az idő minket fog igazolni. Távozz, éj tünde, ez nem a te harcod!
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Átnyújtja a papírt és írószert. Kicsit kell várnia, már vissza is kapja a papírt, amin igazából az az üzenet áll, amire számított. Figyeli a férfit, ahogy magabiztos tekintettel emeli fel fejét. Nem tud mit tenni az éjelf. Itt harc lesz, amit sehogy sem, semmilyen rábeszélő szóval nem akadályozhat meg. Vér folyik az éjjel. Talán igazuk van a tündéknek. Talán jobb, egyszerűbb, könnyebb, ha hagyja megölni a kisfiút. Nem kellene megölnie fajtársait, akikről kiderül, bajtársak is, hisz harcoltak a nagy csatában. Talán ha belegondol... igazat adhatna nekik. De nem hagyja magát szívével belegondolni a helyzetbe, mert akkor csak még nehezebb a döntés. Egyszerűbb csupán az elvekre hagyatkozni. Ha annyira nehéz a döntés, akkor az elvek szerint kell választani. És most kettő jut eszébe az éjtündének. Egyik az, hogy parancsot kell teljesítenie, amit a fővezér adott. Akármi is történjék, teljesítenie kell, ha hisz a vezérben. És Fatima hisz. A másik... ha hagyná megölni a gyermeket, akkor a reményt hagyná megölni. Eszébe jut a kép, amit Axis mutatott neki, a közel Gastorhoz egyidős Dylanről. Képtelenség... őt megölni. Fatima rásandít enyhén szomorúan de elszántan a gyermekre, majd felemeli fejét, s a már kardot kivont szőkének beszél.* - Sajnállak benneteket. Legnagyobb fájdalom úgy élni, hogy hagyjuk meghalni önmagunkban a reményt. Az idő titeket igazol? Ha sikerül a tervetek, sosem derül ki, igazatok van-e vagy sem. Ha ti meghaltok, úgy haltok meg mint árulók. Ha én meghalok... hős leszek. Ha túl élitek, úgy éltek majd, mint kitagadott, űzött vadak, kiknek csak az a remény maradt, hogy a jövő érdekében cselekedtetek, de elismerést soha többé nem kaptok az életben. Ha én életben maradok, úgy térek vissza Thalion vezérhez, mint egy hős. Mindenképp én járok jól! - *Végig a férfi szemébe nézett, majd előhúzta ő is a kardját. Hátrálni kezdett Gastor felé, és már fel is idézte magában a védőpajzs varázslatát, amit rögtön a kisfiúra mond, ha csak apró jelét is látja, hogy megkezdődik a harc.*
*A szőke szemében sajnálkozás csillan egy pillanatra, de csak annyira. Nálánál magasabb társa azonban még mindig a fiút figyeli, kardja már neki is kezében van.* - Látom, döntöttél. Sajnálom. Tudom, mi a sorsunk, de vállaljuk, cserébe azért, hogy ne szabadítsunk ekkora veszedelmet népünkre. Nem akarunk hősök lenni, csak Olassië szeretete az, ami mozgat minket. A remény pedig benne van minden gyermekben, aki ott él Olassiëban, nem ebben az egyben, de ő veszélyesebb mindenkinél. Ezt pedig nagy kockázat. *A szőke ránéz a csuklyásra, aki szó nélkül nekitámad Fatimának. Gyors a mozgása és segíti a félhomály is, hiszen a tűz mégsem biztosít nappali világosságot. A penge elsőre Fatima fegyvert tartó karját támadja, majd egy fél fordulattal, visszakézből is sújt a nő nyaka felé a penge élével, amit követően hátrébb is mozdul, védekezésre készen. A szőke eközben felemeli kardját.* - Ten Olassië! *Négy íjász nyilai száguldanak Gastor kis teste felé, miközben már a szőke is támad az éj tündére kardjával. Igyekszik kihasználni, hogy társa elvonja az elf figyelmét róla. Könnyen lehet, hogy a gyermekre is jobban figyel, mint ellenfelére, így aztán első támadása Fatima combját veszi célba, és ha a nő nem figyel, akkor lehet, hogy mély vágást is ejt rajta. Ő sem áll meg, próbál szinkronban mozogni társával, hogy az éj tünde figyelmét minél jobban megosszák és lekössék. Gastor eközben nem mozdul, kikerekedett szemekkel figyeli a harcolókat, mintha az íjászok nem is léteznének.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Ilyen az, mikor egyesek a hitükért küzdenek. Nem lehet meggyőzni őket. Egy bizonyos jóban való hit mozgatja az elfeket, és Fatimát is, csak ez a két hit jelenleg keresztezi egymást. Milyen szomorú, pedig a végcél ugyanaz. Olassyë békés jövője. Milyen egyszerű lenne, ha csupán banditák lennének, vagy bérgyilkosok, akik rosszat akarnak, pusztítani akarnak. De sajnos ez nem így van. Mindkét fél a jó érdekében küzd, és annyira hajszálon múlik, hogy vajon kinek is van igaza, így annyira hajszálon múlik az is, hogy valaki átáll-e a másik oldalra. De pont emiatt is annyira erősen kapaszkodnak az elveikbe a harcosok, csak hogy nehogy elbukjanak hitükben. De a hitért meghalni jó. Mert így nem derül ki, hogy talán téves volt a hit. Így az elmúlás békében történhet meg. A magas csuklyás rátámad Fatimára. A látási viszonyok nem zavarnak be az éjtündének, hisz azért éjtünde, mert éjjel nagyszerűen lát. Így csak a férfi gyorsasága okozhat gondot. Mikor a nyakat támadja, Fatima a jól bevált módszerrel hirtelen hátrarántja magát, így arca felett suhan el a kard. Majd persze beszáll a szőke is. Kettő az egy ellen. Milyen becsületes. Persze mikor úgy gondoljuk, hogy a cél szent, akkor bármely eszköz azzá válik a szemünkben, így jártak a támadó tündék is. Fatima nem neheztel emiatt, inkább mélységes bánat és elégikusság vesz úrrá rajta. Jók halnak most meg. * ~ Vajon itt az ideje, hogy meghaljak? Végülis a küldetésemet elvégeztem. Dylan a jó útra tért. Így már nincs szüksége rám. Ezt ki is jelentette azzal, hogy szó nélkül elment, s nálam hagyta a botját. És ha én úgy is érezném, hogy nekem szükségem van rá... akkor is... ha meghalok, az érzés el fog múlni. Így békében halhatok meg, mert amiért éltem, azt már teljesítettem. ~ *Meg kell osztania a figyelmét. Mikor még elkezdődött volna a csata, elsuttogott egy védővarázslatot a kisfiúra, de az a pajzs rövid ideig segít csak. Jobbjával kardozott, közben baljával előhúzta Dylan botját.* ~ Ez a mocsárban bejött. ~ *A comb támadás elől csak elugrani tudott, de így is megsérült egy kicsit. De nem ez számított. Dylan is így mentette meg anno, most rajta van a sor. Fatima felkiáltott.* - Sireus dracoreus! * Majd egy pillanatra megfordult, hogy a bottal Gastor felé mutasson. Lehet, ez idő alatt szerzett sérülést, de most nem ez számított. Visszafordult, s próbálta a szinkrontámadásokat kivédeni. Majd ismét felkiáltott.* - Gastor! Simíts magadon végig! *Valószínűleg a sima pajzs már elmúlt, így veszélybe került a gyermek. De ha engedelmeskedik, sárkánypikkelyek jelennek meg rajta, melyek sokkal hosszabb ideig kitartanak pajzsként védelmezve hordozóját. Fatima egyre fárad, hisz egyszerre kell küzdenie két jó kardforgatóval, de nem adja fel. Nem adhatja fel. *
*A hosszú használja ki, hogy Fatima a gyermekre figyel és ezúttal a lány felsőtestére támad kardjával, miközben balról kerüli meg, és amíg a varázslatot próbálja az éj tünde végrehajtani, igyekszik kibillenteni egyensúlyából úgy, hogy saját bal lábával megtámasztja Fatimáét, s szabad kezével megpróbálja a földre lökni. A szőke is támad Fatima jobbján. Ha a nő elesik, akkor kardja csak a levegőt hasítja, ha nem, akkor az újabb vágási kísérlet veszélyes lehet, mert a már sérült lábra támad. A cél szentesíti az eszközt, de a szőke tünde még úgy gondolja, hogy ha sikerül harcképtelenné tenni az éj elfet, akkor az elég nekik. Megölhetik a fiút és vége van. Ezért is támadja a lábat inkább. Ha a földre esik, akkor Fatima nyer időt még egy támadás előtt, utána már védekeznie kell, hacsak nem adja meg magát. Legalábbis a tünde így gondolja. A hosszú eközben szintén attól függően, hogy sikerül-e az éj elfet ledönteni lábáról, újra támad. Igyekszik nem közel kerülni ellenfeléhez, inkább átugrik feje felé, hogy arról támadjon. Ha Fatima rá figyel, nem látja a szőkét, ha a szőkére, minden bizonnyal őt nem fogja. Azonban ha a nő állva marad, akkor gondban lehet, hiszen közel került hozzá. Gastor első pajzsa felfogja az első négy nyilat, de az elf íjászok meglehetősen gyorsan tüzelnek, így mire Fatima varázslata megérkezik, már találnia kell a nyilaknak, de nem találnak. A fiú ugyan már összekuporodva fekszik a tűz mellett, de nem ezért nem találják el. Valami pajzsszerű jelent meg körülötte, s a nyilak ahelyett, hogy nekiütődnének, inkább megállnak a levegőben és úgy hullanak le, mielőtt egyáltalán megközelítenék a fiút. A varázstőr eközben ott izzik a kis kezeiben. Fatima kiáltására végigsimít magán és meglepetten vizsgálja a tünde varázslatának eredményét. Arcán magabiztos mosoly jelenik meg.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Fatima azt nem látta, hogy a kisfiúnak külön védelme is van, hisz azért eléggé elfoglalt az elmúlt pár percben. Mikor a gyerekre figyel, akkor valóban eltalálják felsőtestét, de szerencsére rajta van a mellvértje. Így nem szerzett súlyos sérülést. Majd hirtelen a földön találja magát. Az egyik harcos mögé kerül, s látja, hogy a szőke pedig a lábát veszi célba. Sok ideje nincsen, cselekednie kell. Egy nagy lendülettel hátrabukfencezi magát, ami ha jól sikerül, azt jelenti, hogy a mögötte lévő tündét két lábbal arrébb rúgja. A bukfenc lendületével fel is áll. Most nem foglalkozhat azzal, melyet megrúgott, egyet szökken, s már a szőke tünde közelében van, s hatalmas lendülettel és erővel kezd vagdalkozni. Egy suhintás balról, majd egy jobbról. Megpördül, s még egy suhintás balról. Majd ha a tünde támad, lebukik a penge elől, közben lábát úgy igazítja, hogy egy lépéssel a szőke oldalába érjen. Majd mikor ez végre sikerült, megint suhintott. Közben látta, hogy a kisfiún sikerült a varázslat, így egy kicsit megkönnyebbült.* ~ Egyelőre ezt tudom tenni az íjászok elleni védelemben, de ez sem tarthat ki sokáig. Itt gyorsan végeznem kellene. ~ *Viszont varázslatot nem nagyon mer bevetni a tündék ellen, mert akkor azok is biztos varázslattal reagálnának. Amit viszont biztos nem nagyon tudna kivédeni, ha egyszerre támadna rá varázslattal mindkét tünde. Lehet, hogy az oldalból való támadást is kivédte a szőke. Akár így van, akár nem, Fatima kihasználva közelségét, lábát használva kiüti a másik lábát, hogy az a földön landoljon. Ha sikerül, kardját a nyakához szegi. Ha nem sikerül, folytatja a harcot.*
*A támadások komoly sebet nem tudnak okozni az éj tündének, sőt, a magas elf a rúgásnak hála, maga is a földre hemperedik, de már pattan is fel. Eközben Fatima támadást indít a szőke ellen. A szőke hárítja a támadásokat, de nem tud visszatámadni. Várja a kedvező alkalmat, ami csak nem érkezik. Ráadásul az éj tünde támadása a szőke lábát ki is rúgja, így a földre zuhan. Tapasztalt harcos, nem marad úgy, első mozdulata már az oldalra hemperedés, távolabb ellenfelétől. Ugyanakkor, ha Fatima mégis támadja, ismét a lábát veszi célba kardjával, hogy amíg azt próbálja védeni az éj elf, addig legyen lehetősége talpra ugrani. Ekkorra már visszatér a harcba a magas tünde is, de nem támad hátulról, annál becsületesebben harcol. Oldalról közelíti meg a nőt, s mivel a bőrvért az előbbi támadást felfogta, változtat a célponton. A tünde kard a páncél réseit keresi, mint például a vért hóna alatti részt, vagy nyaka mellett. Hónaljra, vállra, nyakra igyekszik támadni, s ha tud, akkor megy fejre is. Természetesen mindezt oldalirányból. Ha Fatima esetleg hátrálna, akkor a levegőbe lendülve indít egy támadást felülről, azért is, hogy társának hagyjon időt rendezni a sorokat. A szőke is kihasználja ezt, és továbbra is a sérült lábat támadja, hogy azon újabb vágást igyekezzen ejteni. Úgy tűnik, tényleg csak sebezni akar, de immár célba veszi Fatima fegyvert tartó kezét is. Újabb vágása előtt, ha a nő őt figyeli, egy cselt is végrehajt, hogy megpróbálja a nő kardját olyan helyzetbe állítani, hogy nagyobb felületen vághassa meg a kezet, ami tartja. Gastort eközben már nem csak sima, hanem élesen, sárgán világító megbűvölt nyilak is támadják, s emellett egy tűzgömb is éri.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*A férfi arrébb hemperedik, nem sikerül sakkban tartani a pengével. Megvárja, hogy az felálljon, de már támad is. Ellenfele a lábát célozza, de kivédi a támadásokat. Látja oldalról, hogy közeledik a magas is, így összeakasztja ellenfelével a kardját, majd rúg egyet a lábába, hogy foglalkozhasson a másikkal. Látja, annak célpontja a szabad felület, amit próbál is kivédeni. Nagy lendülettel jött a magas, így kénytelen hátrálni, na meg azért, mert talán így arrébb csábíthatja a támadókat a gyerektől. Magasröptű támadást kap. Feje fölé emeli kardját, így védve ki a támadást. Majd a szőke is jön, s a lábra támad. Nem baj, egyre távolodnak így a fiútól, mert Fatima egyre messzebb hátrál tőle. Most már kezdi unni a dolgot. Mivel Dylan botja is a kezében van, és azzal is védekezett, így úgy dönt, bevet most már varázslatot is. Kénytelen. Kicsit hátrébb fut, hogy legyen pár másodperce kimondani a varázsigét. A magasra mutat.* - Resectum tracta! *Elvileg arrébb kell repülnie a személynek. Majd a szőkéhez fordul, s ugyanezt megteszi. Elkezd futni párhuzamosan a közelben állomásozó íjászokkal, s közben száraz port, s anyagot kezd szórni a kezéből. Majd megáll a végében.* - Flamma pila! * A tűzgömböt rádobja a száraz anyagra, ami sorra felgyullad felállítva egy tűzfalat az íjászok elé. Oldalra néz, hogy lássa, jól van-e a fiú. Most viszont kicsit kifújja magát.*
*A szőke a kapott rúgásra fájdalmasan megroggyan, de eközben a magas is támadásba lendül. Fatima ügyesen védekezik, így nem sikerül megsebezni. A hátrébb futó éj elf után iramodnak, de a magas tünde egy pillanattal később, mintha mellbe vágták volna, vágódik a hátára. Ugyanígy járna a szőke is, ha nem látta volna, hogyan is járt a társa, azonban így két kezét keresztezve maga előtt szintén egy varázslatot mormol, így a lökés a létrehozott bűbájon hal el, így is hátrébb tolva kicsit a szőkét. Azonban legalább álló helyzetben marad, így van lehetősége szemmel követni, ahogy Fatima lángtengert varázsol az íjászok egy része elé. Azért egy része, mert nem egy tömbben helyezkednek el, hanem körbeveszik a kis területet, ahol a fiú és Fatima helyezkednek el. Azonban a többiek ezúttal Gastor helyett izzó nyilaikkal Fatimát veszik célba. Két nyíl száguld tökéletes pontossággal a nő felsőteste felé. A szőke eközben szintén támadásba lendül, nem hagy sok időt a pihenésre. Fatima ugyan távolabb csalta, de így ő maga is eltávolodott Gastortól, így most belülről kerülve támad, hogy még kijjebb szorítsa a nőt. Kardja gyors egymásutánban villan a nő feje, sebesült lába, majd alhasa felé is. A lángtenger eközben elemészti az éghető anyagot, amiből táplálkozott, így szép lassan kihúny. A magas ellenben elfordul az éj tündétől és Gastor felé sétál. A csuklya már lehullott fejéről, így kiviláglik, hogy valójában egy karcsú nőről van szó, kinek sötétbarna haja szépen fonott tincsekkel díszítve omlik a vállára. Arcán elkeseredett kifejezés ül. Gastor nagyra nyílt szemekkel néz hol a felé közeledő nőre, hol a kezében tartott varázstőrre. Nem kér segítséget, nem is szól.
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Két nyíl közeledik felé. Számított rá, ki is kellett kerülnie. Az elsőt simán kivédte, főleg ha előtte gyakorolt párszol lovon száguldva nyilak kikerülésével. Viszont a másik elég közel volt hozzá, mikor elhajolt az egyiktől, a másik az arca mellett suhant el, így azt enyhén megvágta. Sebaj. A szőke támad. Fatima hárítja a támadásokat. Közben nincs már tűzfal, s a másik tünde, akiről kiderül, hogy nő, Gastor felé halad. Ez így nem lesz jó. Döntenie kell az éjtündének. Más helyzetben nem tenné azt, amit most tesz, de mégis a feladat teljesítését kockáztatja a további küzdelemmel. Nem tud egy sereg ellen egyedül harcolni. Képtelenség. Fatima felordít. Kardját beleakasztja ellenfele kardjába, majd tolni és tolni kezdi nagy erővel, közben kiabál is, ezzel adva erőt önmagának. Majd középsőn rúgja az illetőt, s egy lendülettel utána le is fejeli. Futni kezd Gastor felé, közben füttyent egyet. Holdfény felé ügetett. Fatima felrántotta magát a nyeregbe, s a kisfiú, és a tünde nő felé vágtatott. Közben elrakta a kardot, és a botot is az övébe.* - Nyújtsd a kezed! * Kiáltott a gyermeknek, majd megragadta a karját, s felrántotta a nyeregbe maga elé, ha az engedelmeskedett neki. Ezzel talán pont a tünde nő mellett vágtatott el. Néha hátrapillantott, hogy kap-e támadást. Majd előre tekintett. Baljával ölelte át a fiút, de közben ugyanabban a kezében tartotta a gyeplőt is. Majd jobbjával előhúzta a botot. * - Resectrum tracta! * Az előttük álló íjászok felé mondta. Ha sikerült áttörniük az íjászok körén, akkor az éjszaka közepén vágtatnak minél messzebb a támadók elől.*
*A nyilak nem találtak, de az íjászok többsége sem tétlenkedik. A tűz már elaludt előttük, így ismét a fiút veszik célba. Eközben Fatima meglepő támadására a szőke elf megroggyan, és a földre omlik. Kell egy kevés idő, amíg újra harcra képes állapotba kerül majd. Eközben a nyilak ismét Gastor felé száguldanak, mire a fiú felkapja maga elé a varázstőrt, szinte oda se néz, szemeit behunyja, mintha a varázstőr fel tudná fogni a négy nyilat. És ha nem is a tőr, valami más felfogja. A nyilak megállnak a levegőben, s ott lebegnek egy pillanatig, mielőtt lehullanának a földre. A magas nő is megtorpan, ahogy a fiú tekintetét az övébe fúrta. Kövér izzadtságcseppek indulnak meg homlokán lefelé. Különös bénultság vesz erőt rajta, s bár próbálna hátralépni, nem tud. Fatima menti ki őt, ahogy felhúzza a lovára. Az íjászok tehetetlenül nézik, ahogy elvágtat a sötétbe. Annyira még ők sem látnak jól, hogy elkaphassák, s a fiú tette értelmetlenné is teszi a további nyilazást. A nő megrázza fejét, s mire magához tér, felsegíti a szőkét is.* - Elvesztettük a csatát. - Mi igen. Adja Eclair, hogy Thalion úr számításai bejöjjenek! Mert ha nem, a tündék népére a pusztulás vár. *Mindketten a sötétségbe bámulnak, oda, ahol eltűnt a vágtató lovas, nyergében Gastorral.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Nem volt ideje eddig sokat ámuldozni. Gastor képes önmagát megvédeni, akár a tőrrel, akár anélkül. Talán sosem kellett volna őt féltenie. De ezt akkor sem tudhatja biztosra, semmiképp sem kockáztathatja a fiú életét. Biztos helyre kell vinnie... a parancs szerint. Szorosan ölelte magához a fiút és csak vágtatott. Talán fél órát vágtathattak, mikor végre lelassította a lovat, ami léptetni kezdett. Fatimának lüktetni kezdett a sebe a lábán. Szuper. Most érzi igazán, milyen kimerült. Annyira reménytelen volt a csata. Ki tudja, hogy maguk az íjászok mennyire jó harcosok, de az a másik kettő nem volt kis pályás. Talán közülük egy sokkal jobb harcos, mint maga Fatima. Mégis. Sikerült megmenekülniük úgy, hogy senki nem halt meg. Ennek nagyon örült valójában. Most már úgy ahogy békésen léptetnek a lóval. Fatima azonban megszólal. * - Jól vagy? *Szokásos kérdés. Majd feltesz egy másikat.* - Szereted az igazságot? *Ha felel a fiú, utána felteszi a következőt is.* - És az irgalmat szereted?
*Gastor a hosszú lovaglás során csendben öleli Fatimát. Nem tudni, hogy ez csak kapaszkodás, vagy inkább ragaszkodás a felnőtthöz, aki kiállt érte. Amikor végre megállnak, nem szorítja annyira a nőt. Halkan felel, miközben egyik kis kezével a még mindig nála lévő varázstőrt babrálja.* - Igen. *Nagy szemeit furcsa tekintettel irányítja Fatimára a második kérdésnél. Egy pillanatig habozik is, de nem tudni, hogy csak meglepte a kérdés, vagy pedig a válaszon gondolkodik.* - Szeretem, ha igazat mondanak nekem. Néha azt érzem, hogy annyira meg akarnak védeni valamitől, hogy inkább nem mondanak el dolgokat. *Aztán következik az újabb kérdés, amire még inkább kikerekednek a szemei. Emlékszik ő, hogy Thalion bácsi is mennyit beszélgetett vele, ahogy arra is, hogy a nevelői is, akik általában sokkal bölcsebbek voltak, mint ő, talán néha Thalion bácsinál is. Néha nem is értette, hogy vele miért foglalkoznak másképp, mint a többi gyerekkel.* - Van, amikor az irgalom felett is áll nagyobb jó. Furcsákat kérdezel. *Inkább csak megjegyzés volt ez, ahogy az előző mondat sem nevelői szavait tükrözi, hanem inkább saját véleményét. Élt már a város ostrománál, és még ha nem is vehette ki a részét belőle, akkor is mély nyomot hagytak benne azok a napok. A fiú lenéz a nő lábára.* - Vérzik a lábad.
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Örül, hogy nincs semmi baja a fiúnak. Bár annyira nem csodálkozik rajta, azok után, ahogy látta, leperegnek róla a nyilak. Majd megkapja első kérdésére a választ. Még nem reagál rá, inkább felteszi a következő kérdését, s megvárja arra is a választ. Kicsit csendben van, s épp gondolkodna a válaszon, amikor említik neki, hogy vérzik a lába.* - Igen. * Tarisznyájából előhúz egy kis kötszert, lehajol, s elszorítja a sebet. De közben nem álltak meg. Nem érzi biztonságosnak azt, hogy megálljanak aludni. Bármikor utolérhetik őket, ha utánuk erednek. Csak most szólal meg.* - Néha... amikor elhallgatnak előlünk valamit, azért teszik, hogy megvédjenek vele bennünket. Nem rossz indulatból hallgatnak el dolgokat előled. Hanem szeretetből. Próbáld ezt elfogadni. Előbb vagy utóbb úgy is meg fogod érteni, mi is zajlik körülötted. Neked más dolgod nincs, mint hogy türelemmel kivárod. *Majd egy kis szünet, de már folytatja is.* - Mi az a nagyobb jó, ami az irgalom felett áll? *Léptetnek tovább.*
*Gastor csendben figyeli, ahogy a tünde a lovon ülve bekötözi a lábát. Igen szép művelet, ha azt nézzük, hogy a fiú is ott van a nyeregben, de ő elég nagy már ahhoz, hogy meg tudjon kapaszkodni, akár a nyeregben, akár Fatimában. A ló sem siet most, így miután az éj elf befejezi a kötözést, már újra őt hallgatja. A gondolatokra maga elé mered. Hiszen számtalanszor hallott már hasonlókat a türelemről, arról, hogy az ő érdekében óvják annyira. Pedig csak játszani szeretett volna a többiekkel, pont olyan lenni, mint ők. Semmiben sem különbözni. De élete néhány éve után már érzi, hogy ő valamiért más. Felnéz Fatimára, szinte megütődve, hogy az elfnek nem jut eszébe ez az egyetlen dolog, ami neki igen.* - Azok, akikért nem az irgalmat választod. *Nem felnőtt még, nehéz kifejteni ezt és ő egy elég csendes kisfiú. Nem szeret sokat beszélni, pedig csak arra gondol, hogy ha lehet, az irgalmat választja, de ha azt látja, hogy többen, akár a családja is veszélybe kerül, vagy baja lehet abból, ha ő irgalmaz, akkor inkább nem irgalmaz. A családja, akik, úgy látszik, inkább a vezér gondjaira bízták őt, semhogy maguk vesződjenek vele. Nem tudja, hogy már születése után annyi furcsaság történt környezetében, hogy a szülők Thalion úr elé álltak és a segítségét kérték. Szerencséjére ilyen helyzet, amire gondolt, még sosem fordult elő vele. Thalion bácsi a széltől is óvta őt, ahogy a nevelők is, akikre bízták.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*A mondat megütötte a tünde fülét és szívét. A fiúra pillant, hogy lássa csak egy kis időre a tekintetét. Elsőre félreérthetőnek tűnik a mondat, így Fatima igyekszik nekiállni végiggondolni azt, amit most hallott. A fiú kicsi még. És mi lehet fontosabb az irgalomnál, mint valaki, akit szeretünk? Vagyis az irgalomnál csak a szeretett személy a fontosabb? Ez jó... Gastor kicsi még, mégis komoly gondolatai vannak. Hosszas csend után újra megszólalt az éjtünde. * - Talán másképp viselkednek veled, mint a veled egykorúakkal. De keress valakit, akiben megbízol, s mondd el neki a vágyaidat, álmaidat. Ne hagyd őket soha kihunyni. Vágyak nélkül halottak vagyunk. *Ennyit mondott. Hosszas csend következett ezután. Lassan hajnalodott. Figyelte, hogy a kisfiú elbóbiskolt-e. Ha igen, akkor tovább léptet a lóval, de ha ébren van, vágtába, és ügetésbe fog, váltakozva. Szeretne minél hamarabb a kijelölt helyre jutni. Az éjjel nem aludtak szinte semmit. Szeretne minél hamarabb távolabb jutni a tünde területektől. Bár az emberek szeszélyesebbek lehetnek, talán ott nincs senki, aki meg akarja ölni a kisfiút. Hamarosan Ambaron közelébe jutnak. Anno úgy beszélték, nem szállnak meg ott, de most lehet, hogy mégis jobb lenne, biztonságosabb lenne egy zárt szobában aludni, mint a szabad ég alatt, ahol bármely irányból támadás érheti őket. Néha-néha megálltak, hogy pihentessék a lovat, vagy ha Gastor aludni szeretne, akkor aludjon, vagy hogy egyenek valamit. Végül elértek arra a szakaszára az útnak, ahol el kell dönteniük, hogy betérjenek a faluba, avagy sem.* - Talán mégis biztonságos lenne, ha bemennénk a faluba egy fogadóba, hogy ott aludhassunk. Mit szólsz? * Lehet, hogy csak egy gyermek az, akit magával "cipel", de érdekli a véleménye, és szeretné is, hogy legyen véleménye a fiúnak. Bár nem biztos, hogy az befolyásolni fogja a tündét a döntésben. Csupán tudni akarja, mire gondol a fiú.*
*Az a komoly gondolatú fiú komoly arccal néz fel Fatima arcára. Mintha kitalálta volna a nő az érzéseit. Nem mond ő semmit az éj tünde szavaira. Belül gondolkodik csak el, és miközben a nyeregben ülve a tájat nézi, lassan el is bóbiskol a nyeregben. Fejét Fatimára hajtja, csuklyája pedig elfedi arcát. A megállásokkor Gastor álomiattas szemekkel néz körbe, de aludni nem szeretne. Érzi, hogy fontos, hogy haladni tudjanak. Fatima szavaira felnéz megint. Nem mindig kérdezik meg tőle, hogy mit szeretne. Talán Thalion bácsi az, aki legtöbbször ügyelt erre eddigi élete alatt.* - Félsz, hogy megint megtámadnak, ugye? *A mostani pillantás egészen ártatlan, miközben a kérdést felteszi. Nem ismeri a környéket, nem sokat volt Olassiën kívül, de a falu és a fogadó azért jól hangzik. A nyeregben ücsörgéstől kicsit el is gémberedtek a tagjai. A tőr még mindig nála van, de egy ideje már nem játszik vele. Nem nyújt újdonságot.* - Menjünk a faluba. Ott te is tudsz majd aludni. A sebed is pihentetheted. *Néz a tünde bekötözött lábára is.*
Fatima Ferses Éj elf
Hozzászólások száma : 332 Életkor : 216 Munkahely : Vándor
*Régen volt már, hogy sárkány taposta volna ezt a helyet. Most mégis ez történik. De dőreség lenne azt gondolni, hogy ez a sárkány fekete szárnyait kiterjesztve landol, majd éjsötét fejét büszkén a magasba tartva járja a hold sütötte hasadék szélét. Csupán egy törékeny alak, melyet fekete köpenye sem tud sokkal nagyobbnak feltüntetni, mely most a guggoló alak körül omlik a földre. Hanyag mozdulattal veti hátra a hold fényében megcsillanó hollófekete haját, miközben vékony ujjaival a hasadék peremén a porba rajzol már percek óta. A hosszú pillák rejtette szemekben lángoló érzelmek villognak, s habár úgy tűnik, teljesen belemerült tevékenységébe, érzékei éberen kutatják az ezüstös fényben kísértetiessé vált környéket. A hasadék mélye sötét vágásként ásít a földből felfelé, s a felcsapó hideg szellő meglengeti a fekete hajat, melyet a nő türelmetlen mozdulattal utasít ismét rendre, a füle mögé. Csak mikor végez, akkor emelkedik fel, s mikor ruganyos alakja elől elfújja kigombolt köpenyét a szél, akkor látszik domborulatain megcsillanó hold fényében, hogy ez a törékeny alak, egy nő. Furia felveti fejét, körbejártatja azokat a hollófekete szemeket a tájon, mielőtt formás lábával toppantana a földre rajzolt jelek mellé.* - Ola noe ahszam rapunnah ven dor! *A jelek, melyek eddig csak a hold fényében rajzoltak leheletnyi árnyékokat a földre, most felizzanak vöröses fényükben, mielőtt apró fénycsóvák ezrei nem törnének ki, szinte egy nyalábban belőlük az ég felé, hogy aztán ott ahányan vannak, annyi felé tűnjenek el a sötétben. Az ősi sárkány elégedetten pillant a sötétbe. Ha Risan nem tesz semmit, majd ő, Furia tesz. Sőt, megkeresi Inaeth-et is, hátha segítségére lesz.* - Már nem lesztek oly sokáig bezárva. *Ezzel a fekete női alak egy pillanat múlva már csupán lidércképnek tűnne az arra járónak, ha netalántán még látta volna a nőt, feketében.*
*Az Éj-Hasadék mélyén jelenik meg. Karjaiban a nimfa gyönge teste, bizonyára elalélva. Ekkora ütéstől így kell lennie. Ledobja a földre, és lenéz a nőstény kékesen ragyogó hajára. Ez a kis piszkafa nagyon hasonlít arra a nimfára, akit Risan kajtat már évek óta. Vörös szemei megvetőn szemlélik a kétlábú alakot. Még mindig nem hiszi el, hogy egy ilyen kis semmiség képes volt a sárkányok egész hadseregét a Nagy háborúban. Felfortyan magában, s belerúg a nimfa oldalába.* - Ébredj, nimfa! Dolgod van itt. *Ha a piszkafa nem nyitja fel szemeit és nem kezd magához térni, a fekete nőstény megrúgja még egyszer. Neki nem kell, hogy sértetlen legyen, sőt, nem is kell, hogy túlélje, csak hajtsa végre, amiért itt van.*
*A templomban csak egy villanást látott, aztán elsötétült minden. Alélt teste ki volt szolgáltatva elrablója kényének-kedvének, s az ezt ki is használta. Fájdalomra ébredt, midőn kinyitotta szemeit. Oldala, bordái sajogtak, de fájt a feje is, arca is az ütéstől, s egész mellkasa égett a fájdalomtól. Felnyögött, s míg egyik kezével mellkasát, gyomrát próbálta védeni, másikat a magasba emelte, hogy védje magát a következő támadástól.* - Kérlek…! *A szavak talán eljutottak a támadóhoz, ahhoz a furcsa, vörös szemű, vörös hajú nőhöz, ki oly hidegen nézett le rá. A szavak értelme még nem jutott el elméjéhez, s ha eljutott volna, is értetlenül állt volna előttük, hiszen fogalma sem volt róla, hogy mi történik körülötte. A csend alapján már nem Telarban volt, hisz a csata hangjai még távolról sem hallatszottak oda. Ha nem kapott újabb rúgást, vagy ütleget, akkor megpróbált távolabb kúszni a nőtől, s felnézni rá.* - Kérlek, ne bánts!
*Inaeth hidegen veszi tudomásul, hogy a nimfa végre magához tért. Nem akart még végezni vele, sem ott lent, a templom alatt, sem pedig most. Addig nem, amíg el nem végzi, amiért ideérkezett.* - Nem bántalak. *Azt nem kell tudnia, hogy egy „még” szócska lemaradt a mondat végéről.* - Nyisd meg az Éj-hasadék börtönét, s engedd ki az oda bezárt sárkányokat. Akkor talán életben hagylak. *A rideg szavak bizonnyal meghozzák eredményüket, és a nimfa képes lesz arra, amiért idehozta. Egyszer már sikerült, Risan akkor jutott ki, de akkor még nem volt elég erős hozzá, hogy a többi sárkányt is kiengedje. Most azonban nincs több idő, Furia ki akarja engedni őket, s nem vár tovább. Ha kell, a nimfa élete árán is, hisz úgyis csak egy piszkafa, egy ostoba kétlábú.*
*Sol megborzongott a gondolatra, amit a vörös hajú nő kívánsága jelentett. Számára teljességgel hihetetlen volt, miért is akarja valaki kiengedni a sárkányokat. Az az iszonyat, mi odalent rejtőzik, nem kerülhet napvilágra. Arról nem is beszélve, hogy valójában képtelen lenne megtenni, még ha valami csoda folytán akarná is, amit tőle kérnek. Nem ismeri a varázslatot, amivel bezárták őket és habár emlékszik egy régi álmára, amikor is kiengedett egy hatalmas, fekete sárkányt, s úgy is érezte sokszor, hogy az valójában valóság volt, akkor sem saját erőből, tudásból eredt.* - Nem tudom megtenni….én nem….nem is tudom, hogyan kell! *Próbálta kinyögni a lényeget, el is feledkezett sajgó oldaláról, felduzzadt arcáról, mit a templomban kapott ütés okozott. Minden porcikája ellenkezett, nem akart még csak gondolni sem arra, hogy kiengedje onnan a sárkányok hadseregét.*
*Az Éj-hasadék forgalmassá válik ezen az éjjelen. A második páros érkezik meg oda, s ezúttal egy másik ősi sárkány hoz egy másik túszt. Furia a hasadék sziklás peremére érkezik, s menten el is löki magától Lysanort. Arra ügyel csupán, hogy a fehér hajú elf ne a hasadékba zuhanjon, hogy aztán annak mélyén zúzza magát halálra. Letekint és megpillantja Inaeth vörös hajú alakját mellette a nimfával. Hát a tervek szerint halad minden. Lysanorra tekint.* - Gondolom, magad sem gondolod, hogy elég fontos vagy ahhoz, hogy magad miatt hozzalak el. Ha megérkezik Kain, eljön az ideje, hogy végre fejét vegyem, s majd felmutatom Anzarnak, miként végeztem vele. *Megcsillannak hollófekete szemei, ahogy ránéz a kétlábúra.* - Aztán veled is végzek, az árulók sorsa lesz a tiéd is. *Fagyosak szavai, s míg a sárkány említésére tömény gyűlölet rejtőzik mögötte, addig a kétlábúra nézve már csak érdektelenség marad.*
Kain Namelyr Arany sárkány
Hozzászólások száma : 2045 Életkor : 743 Munkahely : A magam ura vagyok
*Nem volt miért maradnia a Vén Kujon mellett. A tolvajnak megadta, amit adhatott, többet nem is akart ennél, ha jól használja, megmentheti életét, már amíg egy magafajtával, egy sárkánnyal nem találkozik, vagy Filnoren valamelyik sötét, mágikus teremtményével. Mert ezekkel szemben, Kain szentül hitte, a félelf nem lesz képes szembeszállni. Nem foglalkoztatta, hogy miféle sors vár erre a városra, melynek ő is köszönhetett, nem is keveset, egyetlen dolog érdekelte csupán, s ez az, hogy Lysanort magával ragadta a szeme láttára Furia, úgy, hogy közben mozdulni sem volt képes. Az elf tán magának kereste a bajt, mikor összeakadt az arany sárkánnyal, s nem ment el mellette békével. Hiába lökte el számtalanszor magától, a nő újra és újra ráakadt, s bosszantotta, cserfességével, hirtelen, szertelen, meggondolatlan viselkedésével, egészen addig, amíg valahol mélyen megtalálta a jéghideg tekintet, a fakó, szoborszerű arc mögött a szívet. Kain Namelyr számára Lysanor az egyik nősténnyé vált, akit szeretett azok közül, kikkel bő hét évszázada alatt összehozta a végzet. S e nő vállalta a sorsközösséget, akár életét is adta volna érte a Nyugati, majd a Déli szegletben, amikor Furia épp őt használta, hogy megölhesse az árulót. Gyorsan futottak át e gondolatok, tán csak szempillantás alatt az arany sárkány fején, a kardot még jobban megmarkolta, ujjai el is fehéredtek a narancsköves fegyver markolatán, miközben rápillantott másik kezén a másik narancsköves eszközre, a gyűrűre. Éjfekete szemeiben valamiféle vak elszántság jelent meg, miközben elmormolta a teleport varázslat igéjét. A sötét, ködszerű füst, ami maradt utána, csak jelezhette a sárkányfattyaknak, s Jeremynek is, hogy távozott onnan. Nem volt nehéz követni az ősi sárkányt, nem akart elbújni, és az arany sárkány tisztán látta, tudta, hogy azért tette, mert azt akarta, hogy kövesse. Mégis, úgy érezte, nincs választása, mert vagy sorsára hagyja a nőstényt, vagy pedig utána megy, s megpróbálja, akár élete árán is, kiszabadítani őt. Ahogy a nyomokat követi, apróbb ugrásokkal, nyilvánvalóvá válik számára, hogy a fekete nőstény miféle megalomániás tervet eszelt ki. Még a csatát is ott hagyja, csak, hogy vele végezhessen. Amikor megjelenik az Éj-hasadék szélén, pontosan tudja, hogy akár a következő pillanatban is érheti támadás, mielőbb még ideje lenne kitérni, éppen ezért nem pontosan oda érkezik, ahová Furia nyomai vezetnek. Nem is túl messzire tőle, de készen arra, hogy összecsapjanak. Hogy nem fél? Botorság lenne azt gondolni, hogy egy áruló halandó sárkány nem félne egy sebezhetetlen, halhatatlan ősi sárkányra támadni egy kétlábú élete miatt. Végzete tán most érik be, s az arany sárkány e végzete elé lép, amikor a narancsköves kardot megfordítva kezében azt a hasadék sziklás peremén végighúzva, lassú léptekkel elindul a két nőstény felé.*
- Furia! Engedd el! Itt vagyok, megkaptad, amit akartál. *Az áruló mély hangjában nincs remegés, jóllehet, szíve a torkában dobog, régóta tudja, hogy ennek egyszer véget kell érnie. Hát ez egy jó pillanat lesz, ha Lysanort mentheti vele.*
_________________ "Egy kóbor álmodó. Ez vagyok én, messze szálldosó a mindenség tengerén."
Tárgy: Re: Éj-hasadék 
2012-08-29, 1:50 pm
//
