Éj-hasadék

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-03-13, 9:48 pm

*Raman szóra sem méltatja Dropiet. Csak vár, kezeit összefonja mellkasán.*
- A kezed járjon, ne a szád, surranó!
*Szólal meg végül mégis morgolódva. Kíváncsian várja, hogy tapasztalata elég-e, vagy pedig ő lesz az, aki végül kénytelen beismerni tévedését.
A fickó fegyvere végülis nem aktivál semmiféle csapdát és a törpe el is bizonytalanodik elgondolása helyességét illetően.
Nem tátott szájjal, de azért elismeréssel figyeli, ahogy a surranó könnyedén lendül ágról ágra a törzsön veremben.
Első gondolata, hogy odarohan.
Amikor a mocsár közelében vermeket ástak a társaival, hogy állatot fogjanak, nem egyszer éles nyársakkal „bélelték” ki az alját, ha vacsorának, vagy ebédnek szánták a belé eső állatot, és nem tudhatja, hogy ez a verem olyan-e.
Bármennyire is bosszantja ez a buta surranó, azért nem szívesen látná holtan, vagy súlyos sérülten.
El is indul a verem széle felé, de Dropie megállásra készteti.
Könnyed hangja elárulja, hogy kutya baja sincs neki.
A mocsári törpe szakállában mosolyogva ül le nem messze a veremtől. Annyit lát, hogy elég mély a lyuk, magától nem valószínű, hogy könnyedén kimászik útitársa.
Az eddigi bosszantásokra gondol, a beszólásokra, a piszkálódásra.
Felbontja a kulacsát, megrázogatja, majd kényelmesen, nagy kortyokban nyel belőle néhány kortynyit. Szakállán végigfolyik a víz, amit alkarjával töröl le, miután befejezte a lassú ivást. Azután kinyújtóztatja lábait, kényelmesen végigropogtatja hátát, megvizsgálja, hogy a zuhanás után milyen súlyos foltokra számíthat, azután kényelmesen hátradől, két kezét a feje alá teszi.
Hagyja még egy kicsit magában Dropiet, remélve, hogy eszébe jut társának az, hogy a törpe esetleg itt hagyta.
Azután, akár hall hangot, akár nem, szépen csendben elindul az imént letört ágért, Ha őt megtartotta, akkor elbírja a verembe hullottat is.
Arcán elterülő széles mosollyal jelenik meg a verem szélén, háta mögött tartva az ágat.*
- Általában a vaddisznók és a többi buta erdei állat esnek bele az ilyen csapdákba. Vegyelek talán egy kalap alá velük?
Na, kapd el az ág végét, Dropie!
*Nyújtja be végül verembe a letört ágat.*

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-03-23, 10:23 pm

A kis surranó hiába vár némi reakciót pocakban méretes társától, az ugyan nem kívánja olyan apróság miatt koptatni száját, mint válaszolni a neki feltett kérdésre.
- Raman ?! Itt vagy? – kérdésére továbbra sem kap választ, a lehetséges okok tárházának egyetlen porszeme se fordul meg, még mindig földes haja alatt található gondolkodó szervében. Csupán az, hogy ha Raman nem segít, hát egyedül kell kikeverednie mélységes problémájából. Első dolga, hogy felmérje helyzetét, mert ugye azt elsőre is észrevette, hogy mély, hiszen minden egyes centijén átesett ő is, de jobbnak látja, pontosabb képet kapni problémája méreteiről. Nem szégyelli kéznél lévő legalkalmasabb távolságmérő szerszámát felhasználni, erre a célra. Hoopakja ugyan magasabb tulajdonosánál, s ez most még jobban érvényesül, hiszen az pipiskedve, és az átlagostól eltérően, a földhöz közelebbi végénél tartja az ég felé törő hoopakot, de még így sem képes kikandikálni a veremből.
- Raman!! Ne indulj el nélkülem!! Ki fog így rád vigyázni?! – be kell ismernie, a törpe jelenléte nagyban megkönnyítené dolgát a kijutásban, de ő még mindig nem kíván válaszolni a felé irányuló surranó megnyilvánulásokra. – Kell egy kiút! – jegyzi meg halkan magának, s azzal már elő is villan tőre, hogy azzal essen neki a csapda oldalának, megfelelő fogódszkodók kialakításához. Még csupán második alkalommal mélyeszti tőrét a földfalba, mikor köpcös útitársa megjelenik egy hosszú ág társaságában.
- Nem vagyok sem erdei, sem pedig állat! Külön csoportot kérek magamnak! – vágja rá reflexből, magát kihúzva az eddigi görnyedtségből. Ugyebár azt a tényt nem másíthatja meg, miszerint beleesett ebbe a csapdába. Tőrét egy gyors földmentesítés után, megszokott vackába helyezi, s hoopakját is feldobja, mielőtt elkezdene felkapaszkodni a segédágon.
- Merre jártál? Már azt hittem egyedül kell feljutnom odalentről. – kezdi el faggatni a törpét, miután felveszi még a földön heverő fegyverét. - Vagy csupán szereted, ha felnéznek rád? - vágja rá végén, a tőle megszokott hangulatban, de előtte még tesz pár lépést elfele a gödörtől, még mielőtt társának kedve támad egy elegáns mozdulattal visszatessékelni a mélységbe. – Melyik őrült, helyez csapdát egy kidőlt fa alá? – szemeivel alaposan végigpásztázza zuhanásának útvonalát, s közben eszébe jut egy, eddig még elmaradt apróság. - Ja, kösz. Nélküled még lent lennék. – hadarja el gyorsan, fülig érő vigyorral leplezve, eme apró figyelmetlenségét. – Indulhatnák végre? Messze még a torony.- szökken párat, végtagjai felpezsdítése érdekében.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-03-24, 2:50 pm

*Raman a surranót hallgatva visszagondol az előbbi pillanatokra. Örömmel jutnak eszébe, ahogy a surranó szólongatta őt.
Jó érzés volt számára, hogy a nagyszájú és szeleburdi fickó rászorult, miután olyan arcátlanul bánt vele a fára mászásban.
Szó nélkül hagyja a kérdést eddigi hollétére vonatkozóan.*
- Nem volt az őrült, te is beleestél….
*Mutat rá nemtörődöm hangnemben, mintha csak tényleg a gyengébb elmével rendelkezők sajátja lenne az efféle csapdába esés.*
- Szép, hogy észrevetted! Rám aztán lehet számítani, ha baj van.
*Vigyorodik el és még ki is húzza magát a mocsári törpe, ahogy rápillant Dropiera.*
- Szívesen, de legyél figyelmesebb! Nem mindig jó az, ha ilyen szeleburdi módon viselkedsz.
*Enyhül meg Raman a surranó irányába. Nem kemény az ő szíve, de a kis férfi már nem először hozza ki a sodrából. Majdnem hogy egészen komolynak érzi magát. Valahogy szokatlan neki ez az atyáskodó szerep. A mocsári törpe nem ilyennek ismeri magát.
Már indulna is tovább, amikor Dropie szavaira kikerekedik a szeme. Elképzeli, hogy Singarme suhan mérgesen a toronyban a surranó után, vagy Mogan emeli fel Dropiet, mikor megint jó néhány értékes dolog hiányzik Lanur tornyának termeiből.
Fúj egy nagyot, aztán útitársa felé fordul.*
- Ki mondta, hogy a toronyba megyünk?
*Szakállába kis mosoly költözik ezekre a szavakra. Nem, oda ezt a kis enyves kezűt nem viszi. Még a végén vele együtt tiltanák ki Lanur tornyából. Mi lenne akkor vele?*

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-03-25, 4:06 pm

- Ki mondta volna? Hát te! – nem fogja hagyni azonos növésű társának, hogy megfeledkezzen ajánlatáról. – Pontosan három – még ujjaival is mutatja – sárkánnyal ezelőtt! – már pontosan ő maga sem tudja honnan jött számára az időmérésnek ez az eddig el nem fogadott megadási módja, de jelen helyzetében tökéletesen megfelelőnek és meglehetősen pontosnak találja. – Vagy csak kettőnek kellene mondani? – bizonytalanodik el, s másik kezével vissza is hajtja feleslegesnek tartott ujját – Hiszen csak ketten voltak, de az egyik később visszatért szóval mégis csak három. – ismételten kivillan harmadik ujja is markából. – Igen három sárkánnyal ezelőtt mondtad! Ne mond hogy elfelejtetted. – vigyorodik rá a törpére. – Mi surranók nem felejtünk el semmit. – mondata végeztével jut eszébe, ez így nem teljesen igaz, nem ártana kicsit módosítani rajta – Amit mégis, az nem is igazán érdekes. – szájának két vége és a megfelelő fülek közti távolság gyors csökkenést mutat, miközben elméjén végig futnak utolsó mondatából adódó lehetőségek. – Akkor indulhatunk? – kérdezi kuncogva – Ööö, hogy is hívnak? Azt hiszem elfelejtettem! – kuncogását csak nem akarja abba hagyni, így végre elegendő időt adva Ramannak a hallottak reagálására.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-03-26, 9:48 am

*Raman körülbelül kétszer szólalna meg, de a surranó szájából megállás nélkül ömlenek a szavak. Közben szemét forgatja a sárkányokkal kapcsolatos újszerű időmérési módszerre.
Pont azokat a bestiákat emlegeti, akiket a mocsári törpe a háta közepére sem kíván.*
- Ehh…hát nem felejtetek, ugye?
*Dörren ár Dropiera, amikor végre szóhoz jut. Kezeivel hevesen gesztikulálva folytatja.*
- Én csak azt mondtam, hogy ott lakok! Azt nem, hogy most oda is megyek veled.
*Fejét csóválja, ahogy végigméri a surranót és hallatlan arcátlansága miatt fülig vörösödik a méregtől.*
- Az előbb, a veremben még nagyon is jól tudtad a nevem, ahogy utánam kiabáltál!
*Az is megfordul a fejében, hogy menten visszalöki mérgében, de a kis fickó volt olyan okos, hogy távolabb ment onnan. Így csak a keze ügyébe eső lombos ágat kapja fel, hogy aztán azzal hadonásszon Dropie felé.*
- Tiszteletlen vagy, mint mindenki közületek.
*Dohog még magában. Nem hegyi törpe, de azért meglehetősen arcátlan vele ez a fickó, akit épp az imént húzott ki a csávából.
Mérgesen csörgeti meg a felszerelését és el is indul az úton, akár követi a surranó, akár nem.
Már csak azon gondolkodik, hogy vajon hova is menjen, ha a surranótól nem tud megszabadulni. Merthogy Lanur tornyában nem, az fix!*

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-03-31, 3:31 pm

- A veremben még alattad voltam – folytatja az eddigi kuncogását – Most azonban egy szinten vagyunk. – neveti el magát, miközben erre az igen lényeges tényre világít rá. – De, ha ez megnyugtat, még mindig emlékszem, - vidám közérzetének minden füllel és szemmel érzékelhető módján kifejezi sikerét, miközben törpe társa valami groteszk ággal hadonászik felé. – Raman! – az utolsó szavára erőteljesebb hangsúlyt fektet, mint a korábbiakra. Ő ugyan nem felejtette el társának nevét, s ha neki így jobb, hát még talán jól emlékszik olyan apróságra, mint egy adott névre.
- Többünkkel is találkoztál már? – lepődik meg Raman kijelentésén – Félreismersz minket! – halk kuncogással fejezi be egyet nem értését, s résnyire összehúzódó szemével követi a távolodó törpét.
- Raman! Ne indulj el ilyen hírtelen, még elszakadunk! – osztja meg nézetét csöppet sem vidám társával, amint sikerül csökkentenie a köztük hírtelen fellépő távolságot – Akkor nem a toronyba tartasz? – szájának eddigi íve enyhe lankadás jeleit mutatja – Még sosem jártam ott, pedig mennyi érdekes dolgot rejthet. Nem mesélnél egy kicsit a toronyról? – faggatja tovább útitársát.
Ha a törpe szíve még mindig nem enyhült meg a kis surranó felé korábbi viccelődését követően, egy ideig némán követi az előtte haladót, de a csendes nyugodt utazás nem a surranók erőssége, ami alól Dropie sem kivétel. Talán erre már magától is sikerült rájönnie útitársának. A fák levelin átbújó fénycsíkok olykor utat találnak maguknak Raman övén található egyik serpenyőre. Annak is alsó peremének belső részének egy meghatározott pontjára, ami ebben a reflektor megvilágításban felfedi titkát a hátul kullogó, bármi érdekesség után kutató surranó előtt. Versenyre kellve ezzel az erdő nyújtotta örömökkel és Raman már unalomig látott hátsó oldalával. Megfelelő idő elteltével sikerül is észrevennie a kis surranónak, s bár a távolság megakadályozza a titok megfejtését, de magára valamit is adó surranót ilyen apróság nem foglalkoztat. Óvatos mozdulatokkal akasztja le a közben sétáló törpe övéről.
A közelebbi vizsgálat meg is hozza a várt eredményt. A titok már nem titok többé. A surranó még utoljára kapar egy kicsit a serpenyő felületén. Csupán a biztonság kedvéért.
- Raman? Mindig ebből eszel? – kérdez rá, miközben több hasonló nyom után is kutat azon a bizonyos felületen.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-04-01, 2:03 pm

*A félkegyelmű surranó nem átall utána jönni. Azon már meg sem lepődik, hogy a szája is további sértéseket vág hozzá.
Megfogadja azonban, hogy nem, nem fog csak azért sem reagálni rájuk. Azt meg aztán nem bánná, ha el is szakadnának egymástól. Ő ugyan nem vágyott ilyen útitársra. Csak a baj van vele.
Dropie további szavai pedig még inkább meggyőzik a döntés helyességéről. Ezt a lényt ő nem viszi a torony közelébe. Még rá hivatkozva be is próbálna jutni oda. Azt már nem!
Ezúttal nem enyhül meg a szíve.
A fejében még mindig az jár, hogy hogyan is rázza le a surranót magáról.
Nem veszi észre a hátul leakasztott serpenyőt. Ez ugyanis nem az, amit már hozzávágott a sárkányhoz, hanem egy teljesen másik. De bármelyik másikat is venné le az ügyes kezű surranó, nem venné észre. Dropie szavaira fordul vissza.
Arca ismét paprikavörössé válik, ahogy odakap, hogy kiragadja a kis fickó kezéből a fémdarabot.*
- Ne nyúlj a holmimhoz! Azt hiszed, mert kíváncsi vagy valamire, az már feljogosít arra, hogy magadhoz is vedd?
Mit gondolsz, miért vetnek meg olyan sokan titeket?
*Ha Dropie túl erőteljesen fogja a serpenyőt, akkor a mocsári törpe hanyatt vágódik az ösvényen, amikor kicsúszik a markából.
Ha nem, akkor kezében a visszaszerzett tulajdonnal elfordul.*
- Hagyj engem békén. Menj más utakon!

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-04-08, 4:39 pm

Dropie kikerekedett szemekkel és egy apró mosoly társaságában nézi a vörös minden színét megjáró törpe fejet, persze ez csak ott látható, ahol szőrzete nem takarta el változó színű bőrét.
- Ahelyett, hogy örülnél. Még elkapnál valamit, vagy elrontod a hasad. Hidd el kellemetlen dolog. – faját érintő kinyilatkoztatására csupán pár pillanattal később reagál, mialatt próbál rájönni a megoldásra. – Nem tudom. Miért? – a felé közeledő törpén a kis surranó érdekes felfedezést tesz – Tudtad, hogy így nagyon hasonlítasz arra a vörösre? – szájának íve ez alkalommal is felfele görbül, miközben kezei közül könnyedén szerzi vissza köpcös társa, a kis surranó korábbi érdeklődésének forrását. Kis kobakjában fel sem merül, hogy ellenkezzen. Számára már nem érdekes ez a fémtárgy, s nem tolvaj ő, hogy ne adja vissza.
- Nem gondolod komolyan? – szemei ismét kerekebbek a tőle megszokottabbnál – Ez a köszönet érte? Nem lesz több közös kaland? Ki fog így rád vigyázni? Gondolj bele, mi történhetett volna veled, ha nem lettem volna. – szavainak áradata továbbra is folytatja, hacsak egy bizonyos hasonlóan magas növésű egyén a szavaiba nem vág. A kis surranónak csak ekkor döbben rá, esélyt sem adott társaságának a válaszadásra.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-04-10, 11:00 am

*Raman mérgében elenged mindent a füle mellett, amit Dropie mond. Minél messzebb akar kerülni a surranótól.
A szokásos arany szíve most inkább mérgében verdes igen hevesen mellkasában, miközben mérgesen halad az ösvényen. Csak az utolsó mondatra fordul meg.*
- Ugyan mit köszönjek?! Nyugalmas utam lett volna nélküled. Se sárkány, se idegesség!
Csak a bajt hozod rám!
*Visszanéz nagy mérgesen a surranóra, egészen közel áll most hozzá. Annyira nem, hogy kéztávolságra legyen. Nehogy még egyszer bármit is elvegyen tőle.
Most nem sajnálja a kis fickót. Inkább szabadulni akar tőle, sürgősen.*
- Hagyj nekem békét!
*Ezzel aztán se szó, se beszéd, sarkon fordul és ugyan megbotlik egy kiálló gyökérben, sikerül a kezeinek gyors hadonászásával egyensúlyban maradnia.
Nem néz vissza, nem kíváncsi a surranó kárörvendő mosolyára. Határozott (bár törpe lévén nem éppen döngő) léptekkel folytatja is útját az erdő fái alatt.*

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-04-24, 3:23 pm

A felé forduló törpe válaszát nem hagyhatja annyiban a kis surranó oly buzgó beszélgetője.
- A baj kicsit túlzás, de legalább nem volt unalmas. – a megszokott széles vigyor ismét arcára kerül - Én örülök, hogy így alakult. Igazán mozgalmas nap lett belőle. Semmiért se mondanék le róla. – kezeit kicsit összecsapja, mielőtt megdörzsölné őket. – Legközelebb mi lesz szerinted?
Raman válasz sem várattat már sokáig magára, s a kis surranó sajnálatára nem tükrözi a lelkesedést egy hasonló eseménysorért. Persze lehet, hogy téved, de még szerinte is a ”Hagyj engem békén!” törpe földön is elutasíts jelent ragyogó ötletét illetően. A kis surranó lehangoltságán javít ugyan a kissé esetlen s egyben nagyon jó kis egyensúly gyakorlat, amit eddigi útitársa mutat be neki fordulása közepette. Ezt követően a törpe léptei elég határozottságot sugallnak, hogy még Dropie is megértse, megkedvelt útitársa más úton kíván haladni, mint ő.
Hát igen. Ennek is el kell egyszer érkeznie, annak ellenére is, hogy a kis surranó remélte, hogy nem ilyen hamar fognak ez bekövetkezni.
- Remélem hamarosan ismét találkozunk! – kiabálja a távolodó Raman után, miközben kezeivel integet felé.
- Most merre induljak? – teszi fel magának halkan a kérdést, miközben a távolodó köpcös törpe után mered. – Mit is mondott az a másik sárkány? Hol is látják szívesen a magamfajtákat? – dörmögi továbbra is saját orra alá. Már Raman széles körvonalai sem látszódnak az erdő sűrűjében, mikor a surranó még mindig agytekervényeit megerőltetve próbál rájönni a település nevére.
Végül csak feladja, hogy eddigi útvonaltervét kövesse, azaz arra indul, amerre az orra mutat.

// Bocsi a lassú reagálásért. Ha Raman nem térne vissza, köszönöm a játékot. //

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-04-24, 8:02 pm

*Raman rendületlenül halad tovább az ösvényen. Áldott jó szíve csak megesik egy pillanatra a surranón, de fél, hogy ha barátságosabb lenne akár fikarcnyival is, mint amilyen most volt, a kis surranó még úgy vélné, hogy követheti őt.
Így inkább meg sem fordulva meglengeti jobbját, intésképpen, búcsúképpen és folytatja az útját.
Arcáról lassan leolvad a harag pírja, de azért érzi, hogy milyen fárasztó is egy ilyen napot átélni.
Futás, menekülés egy sárkány előle, fára mászás, idegeskedés. Ehh, nem neki valók ezek a dolgok. Sokszor legszívesebben Dropie fejéhez vágott volna valamit. Jobb így mindkettőjüknek. Nem véletlenül nem barátkozott ő eddig sem surranóval. Mindig is idegesítő kis népnek tartotta őket. A mocsárban is főleg ezt hallotta szüleitől mér annak idején.
Nagy sóhajt enged szabadjára és mintha meg is könnyebbülne kicsit ettől.
Kihúzza magát, pocakját előbbre tolja, majd halk füttyszóval folytatja útját. Már nem tart a sárkánytól, ha eddig nem talált rá, biztosan másfelé keresgél már.
Már várja, hogy végre Lanur tornyában lehessen újra.*

//Semmi...én is köszönöm, igen élvezetes volt! Very Happy

//

Tárgy: A háború nyomában... 2012-06-24, 1:20 pm

Sydney szeme elé emelte kezét, hogy ne vakítsa annyira a napfény. Kénytelen volt máskülönben hogyan is szemrevételezhetné milyen távot tett meg eddig lefelé. A lefelé meg az ő esetében annyit tesz, mint egy kötelen leereszkedés a hasadék egy kiugró szegletébe. Nem is akart ő egymaga olyan nagy kalandba vágni, hogy egészen a legaljáig merészkedjen. Hiszen ha csak belegondol, hogy miféle varázslatok működtek itt korábban, még a hideg is kirázza tőle.
Viszont lényeges dolognak érzi, hogy legalább a legközelebbi sziklaperemre elérjen. Az odafentről eléggé megfelelőnek tűnt ahhoz, hogy ott letehesse magát pár órára, miközben elkészíti vázlatát a hasadékról, s megvizsgálja akkor már kicsit a kőzetet is maga körül. Hátha talál valami arra utaló jelet, hogy itt a világ természeti ereje volt egykor elszabadulva egy varázslat segedelmével.
Ilyenkor tudta volna értékelni, ha nem magányosan zajlana szinte mindegyik kiruccanása. De hát ez a felfedezők és a tudósok élete. Mindig is tudta ezt és így fogadta el az életének eme részét is. Magányosan. Igaz, hogy néha pedig nem ártana, ha volna, aki segít neki mondjuk viharok előtt felhúzni a sátrát, ami most mondjuk még nagyobb is valamivel, mint az előző volt. Na persze az sem volna rossz, ha nem kellene majd szívbajt kapnia az égi zajoktól a viharok közben, mikor ő meg a sarokba kuporodva gubbaszt a sátorban.
De a világ mostanság nem arról híres, hogy hű de sokan akarnak kalandozni a világban a múlt kedvéért.
Syd gondolatait az szakított félbe, hogy bal keze alól kicsúszott a kiálló kődarab, melybe eddig kapaszkodott és egy kicsit lentebb csusszant emiatt. De szerencsére a kötél stabilan tartotta. Egyébként sem volt valami nagy súly ő ennek a kötélnek. De fő a biztonság. Mikor szaporább tempóra váltó szíve is nyugodott picit akkor újra megragadta a csúszós követ és visszahúzta magát arra az oldalra, ahonnan a legjobb irányban közelítheti meg a szirtet.
Lassan, nagyon lassan haladt lefelé. Bár nem is volt miért sietnie. A hasadék nem szalad el, s történetesen az sem lebecsülendő dolog, hogy a lány egészben akart visszérni majd a hasadék tetejére ha végzett idelenn.
Még egy kis eresztés a kötelen, s már lábujjával érintette is a sziklaszirtet. Majd két lábbal állt a meglepően nagy szabad területtel bíró szirten. Leoldotta magáról a köteléket és a perem szélére sétálva nézett le a mélybe.
- Istenek, még így is milyen mély. *hátitáskáját levette, majd törökülésbe ülve elővette vázlatfüzetét*

Tárgy: A háború nyomában... 2012-06-24, 1:48 pm

Három alakkal áll szemben. Mindhárom testét csuklyás köpeny fedte. Nem beszélgettek, s nem is ezért jöttek. Nem volt mit megbeszélniük. Mind sárkányok voltak. ezt mind tudta is a másikról. Hiszen őket négyőjüket küldte Furia ide. Hogy egy bizonyos személyt megkeressenek. Valamint Xerarnak személyre szabott feladata is van. Amit egyébként nem is értett, hogy vajon mi lehet olyan fontos abban, hogy eltöröljön az élők sorából néhány útonállót. Ezt ráadásul lealacsonyítónak is érezte. Nem ilyen kis stílű feladatokhoz volt szokva.
Azonban nincs mit tenni. Ha Furia azt mondja végezzen velük, akkor ő végez velük. Nincs apelláta.
- Három nap. Naplementekor... *Xerar arcán nem látszott érzelem amikor megszólalt* - Aki nem lesz itt azt elbukottnak tekintem.
Válasz gyanánt csak három bólintás jött, s ezek is csaknem egyidőben. Majd mind más irányba elindult, s pár méter megtétele után sötétlő füstszerű gomolygás maradt csak helyükön, amikor elteleportáltak.
Xerar is elindult, de társai eltűnése után megállt. Egy kicsit ácsorgott még ott egyhelyben aztán hirtelen a hasadék felé vette az irányt. Nyugodt tempóban haladt egészen a hasadék széléig.
Furcsa volt neki. Nem látott a környéken senkit, pedig megesküdött volna, hogy ismerős szag csapta meg orrát az előbb. Ám a jelek szerint már az agyára mehetett az a lány, mert megint érezni vélte azt az édeskés illatot, amit annak a dühítő ember lánynak tulajdonított.
Pedig továbbra sem látott senkit. Közel, s távol ő volt az egyetlen, aki most látható volt. Azt meg kizártnak tartotta, hogy az a csöpp kis emberke hirtelen mágussá avanzsáljon.
Megfordult, hogy menjen dolgára amihez igen csak szűkre szabott ideje van. Pár lépéssel később viszont az egyik fa törzsén megakadt tekintete. Egy fán melynek törzsére kötél volt erősítve.
Xerar reakciója egy lemondó sóhaj volt és nem épp a megkönnyebbülés okán. Inkább csak beletörődés abba a ténybe, hogy orra most sem csapta be a jelek szerint.
Az idő szorítja és ezt tudta is jól, mégis... Mégis kíváncsi volt, mi a fenét művelhet odalnn az a minden lében kanál vöröske. Mert mérget mert volna venni rá, hogy az a bugris lemászott a hasadékba.
Hát a kötél mentén sétált el a szakadék szélére. Lenézett, s ahogy előre sejtette, ott volt lent az a bugris. Még ilyen távolságról is jól látta, hogy ott ül a sziklaszirten és rajzol. Mitöbb azt is látta, hogy a hasadék rajza készül. Hangot csak azért nem hallott, mert a lány néma csendben végezte ezt a tevékenységet.
Kedve lett volna lekiabálni, hogy megkérdezze mégis mi a fenét művel odalenn?
Pedig itt fent is ugyanolyan jól látható a hasadék, mintha lemászik oda.
- Ostoba némber...
Ennyi volt reakciója szavakban. Ez is csak halk volt, s kizárt, hogy bárki hallhatta volna rajta kívül. Egy kis ideig még bámult lefelé majd hátrébb lépett a sziklaperemtől és elteleportált onnan.
Nem volt vesztegetni való ideje, hiszen okkal érkezett. De attól még ma visszatér ide, hogy a végére járjon a dolognak.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 9:21 pm

Még néhány utolsó simítás a vázlatán és már elégedetten szemlélhette rajzát.
- Nem is olyan rossz így első nekifutásra.
Egy kicsit még nézegette, hogy vajon valóban megfelelő pontossággal sikerült lerajzolnia vagy mégsem? Utána összecsukta a naplószerűséget melybe eddig is mindent vázlatokban lerajzolt ahol csak megfordult. Ez volt a szokása. Már kisgyermek kora óta. Mindig meglátott valamit amitől ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy megörökítse papíron.
Ez a szokása máig elkísérte, bár ez hasznos is lett számára felfedező útjai során.
Felállt, hátitáskáját a fal mellé tette. Jobb tenyerével gyengéden végig simított a sziklafalon. Majd másik keze is követte párja példáját. Sydney érezte a bőre alatt szinte sikamlósan sima felszín finom redőinek érintését. Hullámzón követték kezei a vad szelek által simává korbácsolt felszínt. A hasadék belseje egyértelműen arról árulkodott, hogy itt egykor gigászi erővel csaptak össze a természet elemei. Szinte testén belül is érezni vélte azt a különös kisugárzást melyet a régi idők legnagyobbjainak viaskodása hagyott örök emlékül az utókornak.
Szemhéját lecsukva adta át magát az érzésnek miközben oldalra fordulva a falhoz simult és mozdulatlanná dermedve adta át magát gondolatainak. Azoknak a gondolatoknak melyeket saját agyában fogalmazott meg még akkor, amikor először hallotta ennek a hasadéknak a történetét.
De ezzel a számára túlságosan is legendának tűnő, talán felnagyított dologgal is úgy volt, mint a sárkányokkal. Ő még sosem látott valódi sárkányt, s emiatt kételkedik az állítólagos létezésükben.
Meglehet azért nem tud ilyen dolgokban hinni, mert nagyon sokáig élt távol minden civilizációtól, ahol egyébként a száraz és könyörtelen tudománynak szentelte minden idejét.
Mélyen, nagyon mélyen merült el gondolataiban ahonnan hirtelen megremegő lábai rángatták ki.
Szemhéjai felpattantak és riadtan néztek szét. Megesküdött volna, hogy az előbb érezte megremegni a talajt lábai alatt. Várt egy picit, és mivel semmi hasonlót nem érzett, s úgy tűnt mégsem akar a sziklaszírt kiszaladni a lába alól hát nyugodt tempóval kezdte összeszedni holmiját. Percekkel később már újra a kötél végén lógott és felfelé kapaszkodott a hasadék falán.
Felfelé nehezebbnek bizonyult a haladás mint lefelé. Eképpen időileg is jócskán tovább tartott, mint leérni. Syd nem nagyon foglalkozott a dologgal. Elvégül ha valakinek bőséggel van ideje, az ő volt. Félúton megállt, stabilan megvetette lábait, s úgy döntött kifújja magát.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 9:49 pm

Nem jutott túl sokra ennyi idő alatt. Viszont nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy vajon miben mesterkedi az a némber, oly közel ahhoz a helyhez ahol elzárták társainak nagy részét. Köztük az ősi Anzart is. Pedig mindent megtett Xerar azért, hogy ráleljen a módra, mely szabadságot hozna Anzarnak. Mégsem volt képes feloldani vagy megtörni az átkot.
Sárkány alakjában nézett le az égen az alant lomoló emberi lényre.
Még most is azzal az értéketlen vacak füzettel volt elfoglalva. Egészen addig, amíg végre fel nem tápászkodott ültéből, s el nem kezdett mással foglalatoskodni azon a szirten.
Ha az eddigiek nem lepték volna meg akkor most azon mindenképp fönnakadt volna, hogy mit művel az a lány odalenn.
Nézte amint Sydney finoman simítja mindkét kezével a hasadék falát, majd hozzá lapulva mozdulatlan maradt.
Nem is tudta, mi dühíti fel jobban. Az, hogy az a vakarcs nőcske odalenn időzik ahol társai raboskodnak, avagy az zavarja, hogy hiába kering fölötte egy bazi nagy vörös sárkány még csak fel sem tűnik a némbernek?
Hát mégis miből van ennek a lánynak a szeme? Talán szemellenzővel jött a világra vagy csak méternyire lát maga elé? Xerar gondolatban azért jól mulatott a vaksi lány elgondolásán. Kizártnak tartotta, hogy bármi baja legyen a szemeinek, hiszen amilyen kis pukkancs és fürge fruska, biztos nagyon is jó a látása. Persze a jelek szerint egy sárkányt akkor sem vesz észre ha az ott kering a feje fölött.
~Vajon ha leszállnék mellette menten meghalna a rémülettől?~
Mégsem állt szándékában letesztelni ezt a gondolatot. Jobbnak látta ha inkább kétlábúként hozza rá a frászt. Mert frászt kap ha meglátja. ezt tudta. Tudja mióta a kapunál megpillantotta szemeiben a félelmet találkozásukkor.
Nem beszélve arról, hogy amikor visszament ellenőrizni, hogy ott van-e még vagy saját kezűleg kell onnan leráncigálnia... akkor már rég hült helye volt a vörös lánynak.
Xerar sárkány teste gyors ereszkedésbe kezdett, s a földet érés előtti pillanatban felvette a lány által is jól ismert feketeköpenyes alakját. Természetesen nem hagyhatta ki azért azt az aprócska dolgot, hogy a hasadék jótékony takarásában hallassa sárkány hangjának egy kis részét. Ezt is elégnek érezte a riogatáshoz. Aztán már kétlábon állva haladt ahhoz a fához melyre a kötelet erősítette a lány.
Megállt a fa alatt, felnézett a lombkoronába aztán sebesen felkapaszkodott az egyik széles és ücsörgésre is kényelmes ágra. Ott ülve várta ki, hogy a magát hegymászónak képzelő lány felküzdje magát a hasadék tetejére.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 10:10 pm

Hajába újra meg újra belekapott a szél. Néha már zavaróan a szeme elé fújta tincsit. Ilyenkor kissé megrázta fejét, hogy fürtjei visszatáncoljanak helyükre.
Mászott tovább felfelé. Még most is úgy érezte, felfelé nem olyan egyszerű a haladás. Igaz, lefelé sem volt annyira könnyű. De már nem volt sok hátra.
Éppen fentebb tornázta magát amikor a széllel vegyülve eljutott füleibe egy olyan hang amilyet korábban még nem hallott. Bömbölésre emlékeztette, de el nem tudta képzelni, mi adja ki a hangot. Nem tudta miféle állat lehet. Mégsem ijedt meg, hiszen egy hang volt még csupán, s itt a hasadékban kizártnak tartotta, hogy árthasson neki egy vadállat.
Gondolkodás nélkül tovább mászott. Még egy kicsit kellet még erőlködnie, s végül sikerült kezeivel megkapaszkodnia a sziklaperemben. Lábaival megkereste a megfelelő kiugró részeket és jöhetett az újabb feltornászás. Aztán már kint is volt. Kissé fújtatva de mégis csak sikerült felküzdenie magát.
- Soha többé... soha többé...
Kis ideig térdelve maradt majd végül úgy döntött, mégis jobb volna felállni. Ezért felállt és a fához sétált, hogy eloldja a kötelet, s azt is magához véve térhessen vissza a szállásául szolgáló sátorba melyet nem olyan távol állított fel, de azért nem is olyan közel, hogy szembe tűnjön az első arra tévedőnek. Az erdőség egy beugró részén lévő tisztás szélén volt sátra. Oda tervezte a visszautat minél hamarabb. Hiszen még reggelizni sem volt ideje.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 10:38 pm

Felettébb szórakoztató látványt nyújtott számára a kifulladt nő. A mágus külsejű Xerar még nem szólalt meg. Egészen addig néma szemlélője volt csupán a dolgoknak míg a lány oda nem ment a fához és el nem kezdte leszedni a törzsre erősített kötelet.
A férfi meg csak ült, s éppen fölötte.
- Mostanában mintha ügyetlenebb lennél, mint korábban voltál... *szólt le a zizegő levelek közül* - Szerencséd, hogy nem jött valami bestia és falt fel a vörös bozontoddal együtt míg a hasadékban parádéztál.
Ó és már tudta, hogy megérte kivárni a megfelelő pillanatot, hiszen most, amikor ez a csenevész kis lányka egy rémült őz tekintetén is túl tett pillantásával... hát ezért megérte kivárni a felérését.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 10:46 pm

Syd ereiben egyszerre csak meghűlt a vér amikor meghallotta azt a hangot, melynek tulajdonosához volt már szerencséje vagy inkább balszerencséje, mikor sikeresen keresztül hajszolta fél Lanurián, s aztán még legutóbb a sárkányföldi kaputól is elhajtotta.
Félt tőle, ez nem vitás. Viszont nem az a fajta volt, aki olyan szívesen mutatja ki félelmét pláne, ha történetesen oka is van a félelemre.
Ezért hát nyugalmat erőltetve magára szakította el tekintetét az ágon ülő alakról, s úgy folytatta a kötél kioldását majd könnyed feltekerését, mintha az égvilágon senki nem zavarta volna meg nyugalmát.
Úgy gondolta, talán nem fogja bántani és békén hagyja, ha úgy tesz, mintha nem is vette volna észre.
Pedig az istenek a megmondhatói, hogy milyen szívesen mondott volna neki valami cifrát a vörös bozont megjegyzésre.
Ehelyett inkább elpakolta a kötelet a táskába, majd azt a hátára véve nyugodt tempóban indult meg abba az irányba merre a sátrát állította fel. Próbált úgy tenni, mintha nem is létezne a fekete köpenyes.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 10:54 pm

Xerar nem akart hinni a szemének. A fülének pláne nem. Hiszen sehol egy hang a fruska szájából? Pedig meg mert volna esküdni rá, hogy nem állná meg soha szó nélkül a sértéseket amiket időről időre a fejéhez vág. Ehhez képest most fogja magát és nyugiban elsomfordál?
Kell ennél több egy sárkánynak a bepörgéshez? Nem hinné. Hiszen szemei dühtől vékony csíkká keskenyedve követték a lány lépéseit. De Xerar még nem mozdult, csak újra megszólalt.
- Nocsak! Minden lében kisasszony elvesztette a szavait vagy csak a szókincsét hagyta a sátrában? *gonosz vigyor ült ki arcára a sátor gondolatára, hiszen emlékszik ő, hogy saját kezűleg égette porrá a kapunál* - Vagy talán sátor nélkül érkezett az úri kislány?

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 11:00 pm

Sydney összeszorította fogait, hogy visszanyelje feltörni készülő szavait.
~Ez a beképzelt barbár már megint mit képzel magáról? Nincs jobb dolga mint engem kínozni?~
De gondolatait nem mondta ki. Pedig fortyogott benne még a düh a sátras incidens okán is. A szavai meg bántották fülét. Hiszen ő sosem szokott ilyeneket mondani másoknak.
Ettől független inkább gyorsított léptein, hogy mihamarabb hallótávolságon kívül kerüljön a mágustól.
Valahogy mégis ott motoszkált benne az érzés, hogy ezt feleslegesen teszi. Mivel az a sült bolond ott a fán történetesen egy mágus, aki van annyira megátalkodott, hogy a nyomába eredjen.
Ő már csak tudja, hiszen megtapasztalta a férfi elszántságát és megszállott kitartását.
Szedte hát egyre gyorsabban lábait, míg végül szíve annyira hevesen kezdett dobogni, hogy inkább futásnak eredt a hasadék peremével párhuzamosan.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 11:27 pm

- Úgy! Hát nem reagálsz a szavaimra. Eddig azt hittem, hogy nincs az az isten aki rá bírna venni téged a hallgatásra.
Xerar vicces hangon mondta ugyan amit mondott, ám koránt sem volt nevethetnékje a helyzet miatt. Nézte az egyre szaporább léptű lányt, s közben leugrott a földre.
Érthető volt számára, hogy miért félhet ez a nő tőle, de attól még nem kellene ilyen egyértelműen menekülésre fogni a dolgot.
Lassan megindult irányába. Figylete és nem csinált semmi váratlant míg a vörös hajú nőszemély a futás mellett nem döntött.
Xerarnal ezzel csak azt érte el, hogy éktelen haragra gerjedt.
Hiszen csak megakarta tudni, mi a fenét művel itt. erre megpróbál elszökni előle?!
Egy szempillantás alatt tűnt el korábbi helyéről, hogy a következő pillanatban közvetlen Sydney előtt jelenjen meg a semmiből.
Kezei ösztönösen kaptak a lány felé aki már-már elrohant volna őt megkerülve, azonban a férfi egyetlen erőteljes rántással tette elérhetetlenné a menekülési utat.
Ujjai kegyetlen erővel tartották markába szorítva a lány ruháját még akkor is amikor egyértelművé vált számára, hogy csúnya eséssel végződik ez a mozdulata, s az elszenvedő nem ő lesz.
Sydney lábai alól kicsúszik a talaj. Az utolsó pillanatban mégis újabb rántást érezhet és ezzel előre esve landol a mágus kezei közt, aki nem éppen a legkedvesebb pillantását mutatja neki.
- Ne ingerelj ilyenekkel te lány! *dühös volt, hogy megpróbált elszökni előle, pedig tudnia kellet, hogy hasztalan próbálkozásra lehet képes csupán* - Csak kérdezni akartam tőled pár dolgot...
Aztán elhallgatott. Érezte a lány őrült szívverését. Biztosra vette, hogy a kis mitugrászt sikerült egy életre beijesztenie, s hogy többé garantáltan nem fogja felbosszantani őt semmivel.
De ugyanakkor valami mást is látott a szemeiben a félelmen kívül. Még maga sem tudta, mi is az, de ott volt. Valami ott volt a lány szemében, s láthatóan ő is tisztában volt ezzel, mert elfordította fejét, s Xerar helyett inkább a földet kezdte nézni.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 11:39 pm

Menekülni próbált, de a mágus meggátolta ebben. Amikor érezte a rántást, tudta, hogy itt a vége az útnak, s nincs tovább futás. Sőt, még örülhet, ha ép bőrrel megússza. Amit egyébként kizártnak tartott az esés lendületétől. Legalábbis addig a pillanatig míg ugyanazok a kezek melyek már egyszer visszarántották, most újra elmozdítják egész testét az újabb rántással, s Syd Xerar arcába bámulva érkezik meg annak kezei közt fogva tartva.
- Aki kérdést akar feltenni az nem üldöz egy nálánál sokkal gyengébbet.
Miközben ezt mondta egy szempillantásnyi ideig sem szakította el tekintetét az anyaföldtől.
Félt a mágus dühétől. De hát ki volna olyan ostoba, hogy ne féljen, hiszen ő varázstalan. Ő nem ellenfél ennek a feketeköpenyesnek. Bár szerinte még egy mágus tanoncnak sem volna ellenfél.
Nem ellenkezett vele. Nem próbálta meg kiszabadítani magát elfogója szorításától. Pedig csaknem annyira fájt az a szorítás, mintha a húsába mélyesztenének fél tucat kést.
Arca egy pillanatra eltorzult a fájdalomtól amikor a férfi jobban megszorította, de aztán enyhült a fájó érzés és ő csak várta, hogy kibukjon végre, hogy mit is akar tőle.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-06-24, 11:50 pm

Xerar felhúzta szemöldökét meglepetésében, hogy mégis megszólalt a lány.
- Nahát, mégis magaddal hoztad a szókincsedet? Nagyszerű. Így legalább tudsz nekem mesélni pár dologról.
Ellenvetést nem tűrő arccal nézett rá, hiszen tudnia kellett a futóbajnok hölgyeménynek, hogy nem tanácsos próbálkoznia a tőle való szabadulással.
Elengedte egyik karját, viszont a másikat egy pillanatra sem.
- Hol vertél sátrat? *kérdezte miközben tovább indult abba az irányba amerre eredetileg Sydney is haladt* - Gondolom nem egy napi járóföldre hagytad hátra. Annyira nem vagy te sem ostoba.
Közben érezhetően meg-meghúzta maga után a lányt ha az kissé lelassult menet közben.
- Azt akarom, hogy elmondj mindent nekem erről a hasadékról amit csak tudsz!

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-07-03, 5:31 pm

Syd nem igazán tudta értékelni azt, hogy már ismét felbukkant ez a félkegyelmű mágus és ráadásként még van olyan "kegyes", hogy még rángatja is maga után akarata ellenére. Na nem mintha olyan nagy ellenállást tanusítana jelenleg.
Egyértelmű volt számára a másikról, hogy az nagyon is tisztában van azzal, mennyire fél tőle, s hogy emiatt úgysem fog újra próbálkozni a meneküléssel.
Ó egek, pedig annyira jóleső volt pusztán rágondolnia is, hogy messze menekül a férfitól, ahol az sosem bukkanna a nyomára. Igaz, szerinte ilyen hely nem is létezik.
Valahogy mindig képesek egymásba botlani. Pedig ezzel a fickóval kívánt a legkevésbé találkozni.
- Eressz már! Tudok én járni magamtól is! *megpróbálta lerázni magáról a mágus kezét, s úgy folytatta* - Nem próbálnék megszökni... Nem vagyok hülye! Tudom, hogy egy szempillantás alatt elkapnál.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-07-03, 5:46 pm

- Fantasztikus! Szóval mégis van némi sütnivalód kislány.
Ezzel el is engedte a lány karját. Pedig kedve lett volna még sokáig ráncigálni magával, s szíve szerint még napokig is kínozná kényszeredett társaságával.
Jó dolog is a hatalom. Ezt a saját bőrén is megtapasztalta már és nem humán alakjára gondolt ezzel, hanem sokkal inkább sárkány formájára.
Azonban a feltörni készülő fájdalmas emlékek hamar vissza hulltak elméjének mélyére. Pedig lett volna mitől kirázza a hideg ha visszagondol legutolsó találkozására Anzarral. Abban az időben mikor még nem zárta be az a megátalkodott nimfa.
Figyelme most mégis a mellette, sőt kissé tőle le-lemaradozó lányra fókuszálódott.
Ha nem érezne alapból ellenszenvet minden olyan kétlábú halandó felé, akiket a sors vörös hajjal vert vagy áldott meg, hát még esetleg jópofának is tartaná a stílusa és ügyetlensége miatt.
Pillantása egy kicsit elidőzött a tempóját lélekszakadva tartani igyekvő nőszemély hajfürtjeinek gyűrűvé csavarodott részein.
Nem igazán gondolt ezzel kapcsolatban semmire, csupán belefeledkezett a gondolatok nélküli nézelődésbe. Végül észbe kapott és elszakította a melette sietőről tekintetét.
A hasadékon túli tájat figyelve szólalt meg anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna Sydneyt.
- Mit műveltél a hasadékban? *pár pillanatnyi habozás után a lány felé fordította fejét, s úgy beszélt tovább* - Rajzoltál is... úgy tűnt.

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-08-19, 2:53 pm

*Szinte vágtatva haladtak egész nap, így elég fárasztó volt az út mindannyiuk számára. Nem sok lehetőség volt a beszélgetésre, most azonban esteledik. Talán egy nem kívánatos hely az, hol kénytelenek eltölteni az éjszakát. Sokat haladtak, másnap már Ambaronba érkeznek. Kénytelen lesz odamenni, hisz kisgyerekkel halad, nem aludhatnak napokig a puszta földön. Bár nem szívesen megy emberlakta helyre. Ezzel a gyerekkel nem. Így még inkább alszik egyet erre, s csak másnap dönti el, mi is legyen. Még nem sötétedett be teljesen, de már a tűz körül ülnek, s falatoznak az otthonról hozott ételből. Holdfény nincs lenyergelve. Bármi történhet, lehet, hogy azonnal az éjszaka közepén el kell majd indulniuk. A sárkányok itt közel vannak. És a hely múltja sem valami bizalomgerjesztő.*
Rápillantott a gyerekre. *
- Jól vagy? Jól laktál? Itt töltjük az éjszakát. De ha gondolod, holnap már ágyban aludhatsz, Ambaronban.
*Egyedül az aggasztotta, hogy hogyan élik túl az éjszakát*

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-08-21, 8:34 pm

*A tábortűz vígan lobog a két elf között. Míg a fiú csendben hallgat, addig valahol, felettük, egy másik világban, melyet nem érzékelnek még e kiválóan fejlett lények sem, a nagy fehér sárkány szelleme körül történik valami.
Egy alak árnyéka vetül rá magasról, amely mellett eltörpül maga a sárkány is. Hatalmas kaszája vállára akasztva, fekete köpenye szakadozottan lengi körbe, fehér arca letekint az alatta lévő szellemre.
Mielőtt a sárkány bármit is tehetne, Dremer kaszájának fejét fordítja felé és lenyomja a földre, melyen eddig elhelyezkedett. A sárkány mozdulni se tud, hiszen maga a Halál urának kaszája nyomja szellemét.
Dremer hangja mély és dörgedelmes.*
- Jól figyelj rám, Axis, te fehér óriásnak nevezett teremtmény szelleme, mert csak egyszer mondom el!
Kötöttél egy egyezséget egy halandóval, s ehhez kaptál egy botot, mely összekötni volt hivatott vele, s az élők világával.
Eme egyezség előttem is született, én hagytam jóvá, hogy szellemed maradjon kapcsolatban az élők világában a boton keresztül Edward Dylannel.
Te azonban véteni mertél e szövetség ellen, s elhagytad ezt az eszközt, mintha hatalmadban állna szembeszegülni azzal, mit én engedtem neked!
Jegyezd meg szavaim, miket most mondok!
Nem avatkozhatsz más életébe, nem léphetsz mások testébe, elméjébe Edwardén kívül! Engedélyem nélkül, nem hagyhatod el teljesen e botot, még ha mágiád által meg is tudnád tenni, mert elveszem-e mágiát és magamhoz szólítalak téged, mielőtt küldetésed véghezvinnéd!
Ne legyél öntelt, te mások ellen elkövetett bűnökért nem bocsáthatsz meg, mert a sérelmek nem téged értek! Te mások életét nem vezetheted Edwardén kívül, s azt is csak, ha ő megengedi!
Szellem vagy, mely, ha megszegi a holtak szabályait, én szólítom magamhoz!
Hidd el, ha egy szellem feldühíti a Halál urát, annál rosszabbat nem is kívánhatna!
Légy engedelmes hozzám, mert még egyszer nem hagylak az élők mellett.
*Felemeli a kaszát, s azt a kapcsot, mely a tűz mellett üldögélő elfhez köti Axist, egy mozdulattal metszi ketté, s a kapocs semmivé lesz. Fatima innentől nem hallhatja Axis hangját, s ahogy ő nem, úgy mások sem.
A Halál ura lehajol Axishoz, szemei, mint tüzes nyilak égnek bele a fehér sárkány szellemébe.*
- Remélem, megjegyezted, Axis, és tartod is magad hozzá, mert én ott vagyok mindenütt, látok mindent, ahol a múlandóság létezik!
*Dremer fehér keze kinyúl, s a szellemből egy fehércsíkot húz, melyet hozzáköt a bothoz, ahhoz, mely ott van épp az elfnél, de a szál nem látható, nem érzékelhető, csak a szellemek között.
Azután ezt a kezet ráhelyezi Axisra.*
- Míg küldetésed be nem fejezed, légy te a bottal egy! Kiléphetsz belőle, de el nem hagyhatod! Ez a kötelék köt egyes egyedül a bothoz, s egyes egyedül Edward Dylanhez feladatot elvégzéséig, vagy amíg én, a Halál ura fel nem bontom!
*E szavakkal hagyja magára a fehér sárkány szellemét. Axisnak viszont kétsége sem lehet afelől, hogy elnem rejtőzhet az isteni figyelem elől.*

//Kis intermezzo, by Főadmin. Az oldalon a további játékokban maradjon is így! //

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Fatima, küldetés//

*Gastor az utat jól tűrte. Számára ismeretlen földeken haladtak át, hiszen, amikor Olassiët elhagyva a menekültoszloppal együtt Elonar erdejébe ment, nem erre tartottak.
Az éj tünde, akit kísérőül rendelt mellé a vezér, nem beszélt sokat.
A fárasztó egész napos lovaglás után végre letáboroztak és a ropogó tábortűz mellett ülve esznek.
Gastor a tüzet nézi. Nem a beszédes kisfiú, pedig igen mély gondolatok foglalkoztatják.
Érzi ő, hogy különleges, fiatal kora ellenére is, hiszen mióta megszületett másképp bánnak vele, mint a többiekkel.
Nem a kivételezésről szól ez, de a rá vetett tekintetek, az, hogy most elküldik szülővárosából és Thalion Úr szavai, aki indulás előtt még magához hívatta és hosszasan elbeszélgetett vele, mind ezt jelzik számára.
Nem ért még pontosan mindent, de sokat megért a körülötte lévő dolgokból, csak nem adja jelét. Megtanulta, hogy kevésbé viselkednek másként vele, ha beleszürkül a közösségbe.
Amikor Fatima megszólítja, különös tekintettel néz vissza rá. Lassan fordítja felé tekintetét, melyben ott táncolnak a tábortűz lángjai.*
- Jól vagyok.
*Halk a hangja, szinte elhaló. Talán egész úton most szólal meg először. Visszanéz a tűzbe és kis gondolkodás után szólal csak meg újra.*
- Nem hiányzik az ágy. Szeretem a csillagokat és a tiszta levegőt.
*Arcán most sem játszik mosoly, szinte közömbösen mondja ezt. Néha, a hasadék felől hideg szél csapja meg, olyankor a tűz lángjai is ugrálni kezdenek és birkóznak a jeges fuvallattal.
Olyankor Gastor is jobban belegubózik köpenyébe.
Érzi, hogy ez a hely nagy dolgok helyszíne lesz, vagy már az volt. Érzi, hogy itt valami nagy dolog van. Hogy jó-e, vagy rossz, azt nem tudja.
Hirtelen ül fel és néz körül a sötétben, mely közben ár rájuk borult. A tűz fénye körbeveszi őket védőn, de azon kívül már az éj az úr.*
- Valami van itt.
*Suttogja a tűzbe.*

Tárgy: Re: Éj-hasadék 2012-08-25, 2:27 pm

*Mikor a fiú azt feleli, nem hiányzik neki az ágy, Fatima határozottan biccent.*
- Akkor talán... mégsem megyünk be a faluba.
*Gastor már lefeküdt. Fatima nem nagyon óhajt sokat aludni. Nem is tudna. Nem jön álom a szemére. Ezen a helyen biztos nem tudna békésen pihenni, esetleg majd máshol. Kibírja, ha egy éjszakát nem alszik. Csend volt. A tűz kísértetiesen lángolt, a hideg széllel küzdeni sem tudott. Hirtelen a kisfiú felült. Fatima ráemelte figyelmes szemeit, majd felállt. Elővonta kardját*
~ Akár szeretem, akár nem... ha kell, varázslatot is használok, csak hogy megvédjem. ~
- Maradj ülve.
*Szólt a fiúra csendesen. Majd figyelmesen körbenézett. Az éjtündék különösen jól látnak a sötétben. Így nem kell emiatt aggódnia, hogy nem vesz észre valamit, amit észrevenne nappali világosságban. Hátranyúlt az övéhez, s elővonta a varázstőrt. A kisfiúhoz sétált, s a kezébe adta.*
- Ha bármi történne...
*Majd mereven megállt, s hallgatta az éj suttogását. Most már ő is hallotta, ő is érezte. Valami közeledik.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Gastor csendben marad, ahogy Fatima kérte. A csuklya alól csak két szeme villan ki a tűz fényében, miközben egyre mélyebbre vackolja be magát alá.
Amikor egy varázstőrt nyomnak a kezébe, Gastor feltartja azt a tűz fényébe, s csillogó szemmel csodálja. *
- Ez valami gyönyörű és erős…
*Suttogja vissza Fatimának, miközben kezeiben forgatja a kis gyermekkezeknek nem is olyan kicsi fegyvert.
A sötétből kettő szürke tündeköpeny bukkan elő. A magas, vékony alakjukat megvilágítja a tűz fénye. Nem húznak kardot, de csak egyikük, az alacsonyabb hajtja hátra csuklyáját, hogy egy szőke hajú elf bukkanjon elő. Világoskék szemei nem is Fatimát nézik, hanem a gyermeket.
Ő lép előrébb is, mint szószóló.*
- Üdvözlünk, Fatima! Egy szóra tarts velem, kérlek. Beszélni valónk van veled.
*Hajtja meg fejét az éj elf előtt. Társa teljes csendben áll a háta mögött, de érezhetően figyel mind Fatimára, mind pedig a gyermekre. Gastor érdeklődve szemléli őket, de nem szól egy szót sem, majd tekintete megállapodik a magát továbbra is takaró alakon.*
- Ne hagyj itt!
*Kéri csendesen, de hangjában nincs félelem, csak kérés.
A szőke elf egy pillantást vet rá, halványan valami átsuhan arcán, majd ismét Fatimára néz.*
- Nem tartunk fel soká…